tag:blogger.com,1999:blog-84242352808029374092024-03-15T04:15:42.095-07:00RÉGI IDŐK MOZIJA ARCHÍVUM© Minden jog fenntartva! A blogban található szövegek on- és offline felhasználásához a szerző előzetes hozzájárulása szükséges! A blogban szereplő filmismertetők olykor a cselekmény fordulataira és végkifejletére vonatkozó spoilereket is tartalmazhatnak. Egyes illusztrációk explicit erőszakot és meztelenséget ábrázolhatnak.Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.comBlogger267125truetag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-56141289915769821702022-06-25T05:31:00.006-07:002022-08-07T02:37:36.815-07:00A NŐSTÉNYFARKAS KÍSÉRTETE<div style="text-align: justify;">Az egykori vasfüggöny országaiban két filmes műfajt tiltottak a legszigorúbban: az erotikus alkotásokat (a pornográfiáról nem is szólva) és a horrort. Ezek még a filmforgalmazásban is tabutémáknak számítottak, nemhogy a filmgyártásban. A bátrabbak persze belekóstoltak a tiltott gyümölcsbe. Így például a Franciaországból hazalátogatott lengyel rendező, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html">Walerian Borowczyk</a> erotikus melodrámája, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-bun-tortenete.html"><i>A bűn története</i></a> (1975) mérföldkőnek számít a lengyel filmtörténetben a szexualitás ábrázolása terén, míg a horrort illetően Marek Piestrak tette meg az első nagyobb lépéseket <i>A nőstényfarkas kísértete</i> (1983) című filmjével. A direktor persze hangsúlyozta, hogy nem állt szándékában „nyugati típusú”, vérben tocsogó horrorfilmet forgatni, inkább a korábbi évszázadok babonás hiedelmeire építkezve igyekezett kísérteties, hátborzongató légkört teremteni. A film megvalósítását több tényező is gátolta, mindenekelőtt a hivatalos szervek idegenkedése a műfajtól. Komoly szervezési problémákat okozott, hogy a forgatás megkezdése után néhány nappal Lengyelországban bevezették a szükségállapotot, ami megnehezítette a stáb mozgását a különböző forgatási helyszínek között, sőt olykor ellátási nehézségekkel is járt. Szűkösek voltak az anyagi és a technikai feltételek is, ami később hátrányosan befolyásolta a mű megítélését, hiszen a nézők a jóval kedvezőbb feltételek mellett készült nyugati horrorokkal vetették össze Piestrak opuszát. Mindazonáltal a film Lengyelországban szép sikert ért el, 1990-ben bemutatott folytatása ellenben általános csalódást keltett. <i>A nőstényfarkas kísérteté</i>t Magyarországon szinkronizálva mutatták be 1985. február 7-én. A szinkront Zákányi Balázs rendezte, a fontosabb magyar hangok: Juhász Jácint (Kacper), Versényi László (Ludwik gróf), Józsa Imre (Otto von Furstenberg), Szatmári István (Goldberg doktor) és Szabó Ottó (Smorawiński gróf). Maryna/Julia magyar hangja az ISzDb adatbázisa szerint Kútvölgyi Erzsébet, szerintem viszont egyértelműen Bánsági Ildikó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8wFyrAMju7FiIlRTa8qgSuzHPzh1WIU8GuuPfGsKgVFAvxAxfz8D6oFlEDjuru2Q8D6DdVXG3u6Oo1GSnoRJUw3u65YE3LV0mu0yKJGu4ErI-Obi2IJjld6cqJElVf_zWJlD15mxI9Re0J4qiSRQmlB_imEICUia-ZAUSB22OSnzz2sgS4lEAk1WY/s730/wilczyca01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="510" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8wFyrAMju7FiIlRTa8qgSuzHPzh1WIU8GuuPfGsKgVFAvxAxfz8D6oFlEDjuru2Q8D6DdVXG3u6Oo1GSnoRJUw3u65YE3LV0mu0yKJGu4ErI-Obi2IJjld6cqJElVf_zWJlD15mxI9Re0J4qiSRQmlB_imEICUia-ZAUSB22OSnzz2sgS4lEAk1WY/w448-h640/wilczyca01.jpg" width="448" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">1846-ot írunk, Lengyelországban dúl a nemesi felkelés. Ludwik gróf intézője, Kacper Wosiński hazatér, mert hírt kapott arról, hogy haldoklik a felesége, Maryna. Házasságuk nem volt boldog, az asszony sosem bocsátotta meg az urának, hogy egyszer szukának nevezte őt. Akkor megfogadta, hogy inkább nőstényfarkas lesz, és aszerint is viselkedett Kacperrel. Halálos ágyán megígéri, hogy a síron túlról is kísérteni fogja. A temetéskor Kacper fivére, Mateusz karóval döfi át az elhunyt asszony szívét, hogy átkai meg ne foganjanak. Néhány hét múlva ütközetre kerül sor a temetőben, és az egyik gránát robbanásának ereje elmozdítja a helyéről a karót. A nemesi felkelés kedvezőtlen fordulatai miatt Ludwik gróf emigrációba kényszerül, és hűséges embere, Kacper gondjaira bízza a birtokot és felesége, Julia őrizetét is. Wosiński felfigyel arra, hogy egy farkas kezdi követni őt, egy különleges példány. Szomorúan konstatálja, hogy Julia asszony egyáltalán nem esik búskomorságba a gróf távozása miatt, sőt valósággal kivirul. A bevonuló osztrák katonák tisztjeinek egyikében Julia felismeri egykori bécsi udvarlóját, és viszonyt kezd vele. Kacper nem tud határozottan fellépni ebben az ügyben, mert egy furcsa betegség ágynak döntötte, és épphogy lábadozni kezd. Rövidesen megdöbbenve veszi észre, hogy Julia asszony egyre jobban hasonlít a néhai Marynára. Elhatározza, hogy végleg leszámol a gróf feleségének testébe költözött gonosszal…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc4n7mBKt6iu5jrukqXj1MxaRlGDB4_CvDFiHdAd3JZLvOyRuxQDyyT-3F9_fH4ha5EXkuHecLIpF9TVh92ncBL1OZyRS6cO4VKVtly8mY-lXBgUR3dE3CX3yik44-M8wF88ufH1gM68vmhst-qS7H0ralj7fo8RLIlmtYZ1X-E0PxkWZLF-96_SvE/s800/wilczyca02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="800" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc4n7mBKt6iu5jrukqXj1MxaRlGDB4_CvDFiHdAd3JZLvOyRuxQDyyT-3F9_fH4ha5EXkuHecLIpF9TVh92ncBL1OZyRS6cO4VKVtly8mY-lXBgUR3dE3CX3yik44-M8wF88ufH1gM68vmhst-qS7H0ralj7fo8RLIlmtYZ1X-E0PxkWZLF-96_SvE/w640-h488/wilczyca02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A farkasemberek legendája</b></div><div style="text-align: justify;">A farkasemberek (vérfarkasok) legendája az emberiség legrégibb mítoszai közé tartozik: elég csak Róma alapítóira, Romolusra és Remusra gondolni, akiket állítólag egy nőstényfarkas nevelt fel. Még olyan népeknél is előfordul, ahol nem élnek farkasok: Brazíliában például jaguárokhoz, Japánban rókákhoz kapcsolódik ez a mítosz. A görög elnevezés, a lükanthroposz a lükosz (farkas) és az anthróposz (ember) szavak összevonásából származik. A legenda alapja alighanem a lycanthropia nevű betegség volt, amelyet a hisztéria bizonyos formájának tartanak. Az ókorból származik a kór legtöbb leírása, melyek szerint „az ebben a bántalomban szenvedő betegek, kik szomorú, levert kedélyhangulatúak voltak és többnyire erősen lesoványodtak, éj idején farkasok módjára csapatostul, üvöltve barangolták be az erdőket, temetőket és más elhagyott helyeket. A lycanthropia tünetei gyakran átragadtak az ilyen betegeket látó más egyénekre is, úgyhogy a bántalom néha járványos jelleget öltött.” A leggyakoribb felfogás szerint a farkasemberek teliholdkor változnak át, teljesen eluralkodnak rajtuk az állati ösztönök, és ilyenkor olyanokra is rátámadnak, akiket emberi mivoltukban kifejezetten szeretnek. Előfordulnak olyan történetek is, melyekben a farkasemberek bármikor képesek az átváltozásra, és a telihold nem befolyásolja gyilkos ösztöneiket. A mítoszok szerint a vérfarkas hasonlít az igazira, viszont emberi szeme és hangszíne van, és nincs farka. Emberi alakjukban a farkasemberek általában visszahúzódók, gyengék, depresszióra és önvádra hajlamosak. Eltérnek a vélemények arról, hogy visszaváltozás után tudatában vannak-e az általuk elkövetett szörnyűségeknek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOoRV1UuE4f3lFtSUXFRcDSbPFOpT03GgRri5J2sYf9K1nMxF91mD9X5gFq4WUF-ust8LIJ0bxJ9qRsbxFmo8XA-EcQO730YiLe6ZRBLj6tSJ0cYcol1SGrUrW0CHhzhnjKMRoTMPS1UMVtfj4j5CzgbiGTDhCjdz1B_UKtKR9ubAshJAA_91PQ25H/s675/wilczyca03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOoRV1UuE4f3lFtSUXFRcDSbPFOpT03GgRri5J2sYf9K1nMxF91mD9X5gFq4WUF-ust8LIJ0bxJ9qRsbxFmo8XA-EcQO730YiLe6ZRBLj6tSJ0cYcol1SGrUrW0CHhzhnjKMRoTMPS1UMVtfj4j5CzgbiGTDhCjdz1B_UKtKR9ubAshJAA_91PQ25H/w494-h640/wilczyca03.jpg" width="494" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Úgy tartották, hogy a farkasembereket emberi alakjukban is fel lehet ismerni imbolygó járásukról, hosszúra nőtt körmeikről és összenőtt szemöldökükről. Ha megsebzik őket, a seb belsejében szőr látható. A farkasember-mítosz egyik legstabilabb eleme, hogy valaki akkor válik azzá, ha megharapja egy másik vérfarkas. Ennek valós magyarázata alighanem az lehet, hogy egy fertőzött állat harapása által a veszettség átterjed az emberre, bár a látványos tünetek általában csak hetek múlva jelentkeznek: „A néhány napos hőemelkedés, fejfájás, hangulatváltozás után jellemző heveny dühöngő szak tünetei 3–10 napig tartanak (mint szorongás, hallucinációk, dührohamokba átcsapó nyugtalanság, búskomorság). Vizsgálatkor merev tarkó, szapora pulzus, magas láz is észlelhető. Ha pedig a beteg vizet iszik, vagy akár annak látványa is, súlyos görcsöt vált ki a száj, a garat és a gége izomzatában, emiatt a nyálát sem tudja lenyelni, kifolyik a szájából. Innen származik a betegség egyik elnevezése, a víziszony (hidrofóbia). A legkisebb ingerek is, pl. élénk, erős hang vagy fény, súlyos görcsöket váltanak ki.” A vámpírokról tudjuk, hogy érzékenyek a szenteltvízre és a kereszt látványára, de fokhagymával is távol tarthatók. A farkasemberek ezekre rá se hederítenek, őket ezüst pisztolygolyóval lehet elpusztítani. Tekintettel arra, hogy a mítosz jóval régebbi, mint a lőfegyverek, így ez a motívum csak később vált a legenda részévé. Egyes országokban úgy vélték, hogy a rozs, a fagyöngy, a berkenye, a farkasszőlő és a kőris védelmet nyújthat a farkasemberek ellen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWbl2AnRi8EM5knQMlLwhp-W_FmZWciYpACp2dUauEnKgi0-gQ9OsqaopaWVE8oz5F7V6OW3Xixo5h0SpB97dGlEvk5Kqierip1Fjn4X5xffYkOqtTe923PtxLZHL3N5hKgh39x5qelr3xC_G9avVb08ASeZFofDCZMw6fOhb5ArmlpXzKJh3-UeN5/s964/wilczyca04%20lucas%20cranach.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="964" data-original-width="747" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWbl2AnRi8EM5knQMlLwhp-W_FmZWciYpACp2dUauEnKgi0-gQ9OsqaopaWVE8oz5F7V6OW3Xixo5h0SpB97dGlEvk5Kqierip1Fjn4X5xffYkOqtTe923PtxLZHL3N5hKgh39x5qelr3xC_G9avVb08ASeZFofDCZMw6fOhb5ArmlpXzKJh3-UeN5/w496-h640/wilczyca04%20lucas%20cranach.jpg" width="496" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A mítoszok első, név szerint emlegetett farkasembere Árkádia királya, Lükaón volt, aki nem kevesebb, mint ötven fiút nemzett, kiknek többsége városalapító lett. Egyiküknek, Nüktimosznak azonban apja szörnyű sorsot szánt. Az elbizakodott Lükaón ugyanis kétségbe vonta a főisten, Zeusz mindenhatóságát, amelyet azzal tett próbára, hogy meghívta vendégségbe, ahol Nüktimosz húsát tálalta fel neki. Zeusz idejében rájött a gonosz tervre, éktelen haragra gerjedt, és Lükaónt farkassá változtatta, Nüktimoszt pedig feltámasztotta. A farkasemberré változást az ókori római szerző, Petronius írta le elsőként a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/fellini-satyricon.html"><i>Satyricon</i></a> című töredékesen fennmaradt művében: „A gazdám egy ízben elment Capuába, minden ügyes-bajos dolgát elintézendő. Én persze kihasználtam az alkalmat, és megkértem a vendégünket, hogy kísérjen el vagy öt mérföldnyire. Katona volt, erős, izmos óriás. Kakasszó felé szépen elosontunk. A hold sütött, úgy éreztük, mintha dél lett volna. Sírok közé értünk, itt emberem hirtelen eltűnt a sírkövek között. Leültem, fütyörésztem, és a sírokat számolgattam. Egyszerre hátranézek, jön-e már az útitársam. Látom, hogy levetkőzik, és utána ruháját az út mellé rakja. Szívem a torkomban dobogott. Szinte megdermedtem. Ő pedig körülvizelte ruháját, és egy szempillantás alatt farkassá változott. Ne higgyétek, hogy tréfálok, nem hazudnék semmi pénzért. Szóval, ahogy mondom, farkassá változott, üvölteni kezdett, és berohant az erdőbe.” A francia Gilles Garnier nevéhez fúződik az egyik legismertebb farkasember-sztori, amely 1572–73-ban játszódott le a Dijon melletti Dole-ban. A remeteként élő nős férfiú környezetében több gyermek is eltűnt, némelyiküknek csak a megcsonkított maradványait találták meg. Több szemtanú bizonygatta, hogy látta Garnier-t farkas alakjában gyereket ölni. Az elkövetőt – akinek bűnössége kétségesnek mondható – 1574 januárjában máglyahalálra ítélték.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfde6RETzmD2wZwgu_VRkixHd3ij-67z4UIEOTjVdBypLISZIncZ-N40_zunYyYybZmyJZpGXRagKsMTvYz0kmsMBUWP06CUCfG90YjWbS-9d5VlnoadFfbfkRkCwbSijWheaCVpfwduIyM07qXZu-CmSaxLlkksd2c9nVhotyByF8TigtlfLwpqU/s1200/wilczyca05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="1200" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfde6RETzmD2wZwgu_VRkixHd3ij-67z4UIEOTjVdBypLISZIncZ-N40_zunYyYybZmyJZpGXRagKsMTvYz0kmsMBUWP06CUCfG90YjWbS-9d5VlnoadFfbfkRkCwbSijWheaCVpfwduIyM07qXZu-CmSaxLlkksd2c9nVhotyByF8TigtlfLwpqU/w640-h232/wilczyca05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Mondani sem kell, hogy a magyar néphitben is találkozhatunk a farkasemberek legendájával, különösen a Dunántúlon. Leggyakrabban a küldöttfarkas elnevezést használták rájuk, ám voltak más megnevezések is: küldött ördög, szakállas farkas, farkaskoldus, farkasvérű. A korabeli feljegyzések szerint főleg a pásztorok voltak képesek arra, hogy saját elhatározásukból farkasemberré változzanak. Egy Győr megyei 1758-as periratban például ezt olvashatjuk: „…amint némely tudálékos pásztoroknak és ezen Horváth Jánosnak is ilyen küldött farkassá való hírük hallatik… Hogy Horváth János farkas képében járt volna a pásztorkodásban, azt a tanú közhírül hallotta… Mert az olyan színes farkasra az ebek nem ugatnak, még ha látják is, fel nem kelnek helyükről, de a valóságos farkasra reá támadnak.” Az Ipolyságban úgy tartották, hogy a gazdája által megsértett juhász halála után farkasemberként tér vissza, hogy folyamatosan dézsmálja egykori nyáját. A Göcsejben élők körében az a hit terjedt el, hogy azok a gyermekek válnak csordafarkasokká, akiket egy rosszindulatú bába születésük után vagy akkor, amikor a kisdedeket keresztelésre vitték, nyírfa abroncson háromszor keresztülbújtatott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8VcEYs3yn5y2p8L0sqfei4PJw-RQxFu2vCtZ_v2DphvLqG2IMumKe9XwNqkyQcu0YollNHUEtpkDhQYk3PkeY5dz2irBg31TB-uLj0js3uNg26RqlrG7twlHuNIPRDuECgfc2aXy3PJcgEz00our9OGaxjaqnRlpP84QscBqJjzSZZSl0rVIOeqX1/s700/wilczyca06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8VcEYs3yn5y2p8L0sqfei4PJw-RQxFu2vCtZ_v2DphvLqG2IMumKe9XwNqkyQcu0YollNHUEtpkDhQYk3PkeY5dz2irBg31TB-uLj0js3uNg26RqlrG7twlHuNIPRDuECgfc2aXy3PJcgEz00our9OGaxjaqnRlpP84QscBqJjzSZZSl0rVIOeqX1/w476-h640/wilczyca06.jpg" width="476" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az ilyen praktikákat azzal próbálták megakadályozni a babonás emberek, hogy elégették a nyírfa abroncsokat. Érdekes módon a magyar folklórban nem jellemző, hogy a farkasemberré való átváltozást a teliholdhoz kössék. A leghíresebb magyar vérfarkas a putnoki farkasember volt, akit saját felesége ölt meg. Valamikor régen egy asszony ebédet vitt a mezőre pásztor férjének, akivel – és szerintem ez egyáltalán nem lényegtelen motívum – rossz házasságban élt. Útközben egy szőrös szörnyeteg támadta meg az asszonyt, akinek sikerült elriasztania az állatot. Az asszony nem ment haza, hanem folytatta az útját, hogy férje segítségét kérje. Már épp felverte volna őt a szunyókálásából, amikor meglátta a szájában az ő szoknyájából származó szövetdarabot. Azonnal felismerte, hogy férje a szörnyeteg, és ott helyben végzett vele. Vannak, akik úgy tudják, elvágta a nyakát, mások szerint egy kővel verte agyon. A hullát kövekkel borította be. Hazatérése után elmondta, mit és miért tett, és mindenkit arra biztatott, hogy ha arra jár, a biztonság kedvéért tegyen még egy követ a sírhalomra, nehogy a pásztor feltámadjon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMDP8ha8gA_cgajp95qCmZqc9LMD1EBwF2dLTKDjVO8uZKTtmiRkZiju5c_zPcllWZNPJlG-joLN8LL3IziemzA-UZfL6yqO7MK3qbjfnSFW720uqn8H9znHvgN594xV5WCqNNP2ci2RaM-OVCLsbKY8q0bIGe_rekKBHMbkf6QduXD1VGkXEQE6dh/s1464/wilczyca07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1464" data-original-width="812" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMDP8ha8gA_cgajp95qCmZqc9LMD1EBwF2dLTKDjVO8uZKTtmiRkZiju5c_zPcllWZNPJlG-joLN8LL3IziemzA-UZfL6yqO7MK3qbjfnSFW720uqn8H9znHvgN594xV5WCqNNP2ci2RaM-OVCLsbKY8q0bIGe_rekKBHMbkf6QduXD1VGkXEQE6dh/w354-h640/wilczyca07.jpg" width="354" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Tompa Mihály 1846-os verse, a <i>Szakálas farkas</i> így örökítette meg az esetet:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><i>„Elköltvén egyszerű ebédjét:</i></div><div style="text-align: center;"><i>Álmossá lesz a pásztor képe,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Hadd aludjék csak egy parányit...!</i></div><div style="text-align: center;"><i>S fejét hajtá a nő ölébe.</i></div><div style="text-align: center;"><i>Elaludt... s az asszony legottan</i></div><div style="text-align: center;"><i>Elfojtott hangon felsikolt:</i></div><div style="text-align: center;"><i>Mivel foga között férjének,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Tépett köténye szála volt!</i></div><div style="text-align: center;"><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><i>A pásztor zord férfi vala,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Sápadt, elzárkozott, hideg;</i></div><div style="text-align: center;"><i>A keresztet távol kerűlte,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Soh' sem mondott Isten-nevet;</i></div><div style="text-align: center;"><i>A bércre gyakran éjjel ment ki,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Kihez? minek? nem tudta senki!</i></div><div style="text-align: center;"><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><i>A nő magához térve lassan,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Szivében ilyen gondolat van:</i></div><div style="text-align: center;"><i>- Gonosz, mindig irtóztam tőled,</i></div><div style="text-align: center;"><i>De olyat mégsem gondolék,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Hogy szakálas farkas vagy, s véled</i></div><div style="text-align: center;"><i>Cimborálnak a feketék!</i></div><div style="text-align: center;"><i>Várj, csak várj!... és saját késével,</i></div><div style="text-align: center;"><i>A férj nyakát gégén metszé el.”</i></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7e7U4Rh91imC77D_VdR7yv4p3AHkXTBvpM5I_uPTuCbY8PNz18T2LI01UDKZKsHiXT7f_cgjPsRUqG7FrdZ2OrqqUThh9qgPXcDN9pF2mJEZ5D-9KzyrdHaYA9MGUca_XzVY31swQ6GnWhuE-0ojr8O2-hp1IeKZ5Thu_y0xDihyCJ3YGwyDvy48y/s800/wilczyca08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7e7U4Rh91imC77D_VdR7yv4p3AHkXTBvpM5I_uPTuCbY8PNz18T2LI01UDKZKsHiXT7f_cgjPsRUqG7FrdZ2OrqqUThh9qgPXcDN9pF2mJEZ5D-9KzyrdHaYA9MGUca_XzVY31swQ6GnWhuE-0ojr8O2-hp1IeKZ5Thu_y0xDihyCJ3YGwyDvy48y/w640-h428/wilczyca08.jpg" width="640" /></a></div><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: left;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><b>A rendező</b></span></div><div style="text-align: justify;">Marek Piestrak lengyel rendező és forgatókönyvíró 1938. március 31-én született Krakkóban. 1961-ben szerzett diplomát a Gdański Műszaki Egyetem Vízmérnöki Karán. Ezután felvételt nyert a Łódźi Filmiskola (PWSTiF) rendező szakára, ahol 1968-ban vehette át a diplomáját. Még abban az évben Hollywoodba hívta híres honfi- és pályatársa, Roman Polański, hogy az asszisztense legyen klasszikussá vált horrorjában, a <i>Rosemary gyermeké</i>ben. Pályafutása első évtizedében Piestrak dokumentumfilmeket és tévéfilmeket forgatott. Első játékfilmje, a <i>Robotokkal a Szaturnusz körül</i> (1979) lengyel–szovjet koprodukcióban valósult meg Stanisław Lem <i>Pirx pilóta kalandjai</i> című novellagyűjteményének egyik írása, <i>A tárgyalás</i> alapján. A cenzorok beleszóltak a forgatókönyvbe is: a novellában például Pirx azt kérdezte Harry Browntól, hogy hisz-e Istenben, de a filmben már azt, hogy szerinte az embereknek van-e lelkiismeretük. A filmbeli űrhajó felszállási jelenetéhez egy archív felvételt használtak fel az Apollo-programban használt óriásrakéta, a Saturn V egyik fellövéséről. Az opusz a Triesztben megrendezett fantasztikus filmek fesztiválján Arany Aszteroida-díjat kapott. Báron György filmesztéta nem osztotta a mű iránti szocialista lelkesedést: „A filmfeldolgozásból azonban kimaradt a Pirx-novelláknak a konkrét történeten átszűrődő csöndes filozófiája és az író ironikus megértő emberábrázolása – azok az erények, amik Lem írásait a műfaj maradandó darabjaivá teszik. Ehelyett újkeletű mozisémákkal töltődött fel az amúgy kurta sztori: parádésnak szánt autósmerénylettel, iparmonopóliumok fenekedéseivel, sztriptízjelenettel” – írta a <i>Filmvilág</i> 1981. februári számában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-1JC4sPBdulZpB87Hg3z9tloXeVwgpMc-_DQshWkPCwJ_cNRlaiqhDVAmHOFA-b7Mv6vJQqiPlspHLSh1JVT44Hcx3AaGTZ6rJ9AfwEmRft2dcDeconE3J-ZKFRUfqc8Bu-7PtyGLfS4MCxO34qlgq8B_XhLSYjcPzKKdBmUSJ-6V9nnLiRit3IiW/s800/wilczyca09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-1JC4sPBdulZpB87Hg3z9tloXeVwgpMc-_DQshWkPCwJ_cNRlaiqhDVAmHOFA-b7Mv6vJQqiPlspHLSh1JVT44Hcx3AaGTZ6rJ9AfwEmRft2dcDeconE3J-ZKFRUfqc8Bu-7PtyGLfS4MCxO34qlgq8B_XhLSYjcPzKKdBmUSJ-6V9nnLiRit3IiW/w640-h360/wilczyca09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A nőstényfarkas kísértete</i> (1983) után Piestrak egy kilencrészes kosztümös kalandfilmsorozattal jelentkezett: a <i>Sisakok és csuklyák</i> (1985) a XV. században játszódik, és a grünwaldi csata előzményeit mutatja be. <i>A Kígyóvölgy átka</i> (1987), akárcsak a Lem-film, szintén lengyel–szovjet koprodukcióban valósult meg. A forgatókönyv alapjául Wiesław Górnicki <i>Hobby dr. Travena</i> című története szolgált, amely Robert Stratton álnéven jelent meg. A bevezető cselekmény 1954-ben játszódik, az indokínai háború idején, és harminc év múlva folytatódik. Kincskereső hőseink egy misztikus ereklyét próbálnak felkutatni. A forgatás olykor nevetséges, máskor ijesztő körülmények között zajlott. Anyagi okokból nem Laoszban, a tényleges helyszínen, hanem Vietnámban forgattak. A repülőgépes jelenetek többségéről le kellett mondani, mert egy hónap késéssel érkezett meg a várva várt repülő, amelynek olyan gyenge akkumulátorai voltak, hogy csak egyetlen felszálláshoz lehetett használni a gépet. A stáb állítólag nem tudott a dzsungelben forgatni, ezért a kamera elé lógatott műlevelekkel próbáltak őserdei hatást kelteni. Górnicki eredeti történetében a nyálkás szörnyeteg kifejezetten mozgékony volt, a film számára megalkotott modell viszont merevre sikerült. Az egyik jelenetben a női főszereplő, Ewa Sałacka egy szakadék szélén lógott. A színésznő egyetlen védelmet kapott: a szakadék alján egy kaszkadőr állt, akinek az volt a feladata, hogy elkapja Sałackát, ha a művésznő netán lezuhanna. Piestrak azzal hárította el a filmre vonatkozó negatív kritikákat, különös tekintettel a pocsék speciális effektusokra, hogy az oroszokkal való együttműködés zátonyra futott. Ennek ellenére a filmet Lengyelországban egymillióan, a Szovjetunióban pedig huszonötmillióan nézték meg, mert az Indiana Jones-filmek akkor még nem voltak elérhetők az ottani nézők számára. Vietnámban titokban vetítették az opuszt, mert „túl amerikai”-nak találták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3PKl-Lnr7Ml89MepyneNtAFUlzmvmk-dbMq3INBOO8G2KZXvw0ZMs7a5tlvnsakHatRICqgNXPSdtU_x7Psg37NntdGVrwot7k25_moZBY8u7A15XTd7JNSCw4S4xO0mj1L5Xo1U04eMh_wLMAPi1YyN0AY6qxfrLJsPrSBYRmnrUXVVMbBnt6083/s800/wilczyca10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3PKl-Lnr7Ml89MepyneNtAFUlzmvmk-dbMq3INBOO8G2KZXvw0ZMs7a5tlvnsakHatRICqgNXPSdtU_x7Psg37NntdGVrwot7k25_moZBY8u7A15XTd7JNSCw4S4xO0mj1L5Xo1U04eMh_wLMAPi1YyN0AY6qxfrLJsPrSBYRmnrUXVVMbBnt6083/w640-h348/wilczyca10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Piestrak 1990-ben folytatta a nőstényfarkas történetét, utána egy újabb horrort forgatott lengyel–észt koprodukcióban <i>A sötétség hercegének könnye</i> (1993) címmel. A cselekmény a XVIII. századi Livóniában indul, ahol sátánisták arra készülnek, hogy feláldozzanak egy fiatal lányt. A szerencsétlen teremtést lengyel katonák mentik meg, akik megölik a szertartást vezető papot, és magukhoz veszik annak gyűrűjét, a sötétség hercegének könnyét. A történet 1939 őszén folytatódik, amikor egy lengyel írónő Tallinnba utazik, hogy megtalálja az eltűnt ereklyét, amelyre a németeknek is fáj a foguk, mert erősebbé tehetné a náci Németországot… Lengyel–német–ukrán összefogással készült az <i>Akvárium</i> (1995) című kémtörténet, egyszerre mozifilmként és tévésorozatként. Különféle, hazánkban nem vetített tévésorozatok után Piestrak a <i>Csodálatos nyaralás</i> (1999) című „családi fantasy”-vel búcsúzott az önálló filmkészítéstől. 2001-ben a második stáb vezetőjeként vett részt a Piłsudski marsallról szóló tévésorozat elkészítésében. Színészként tavaly állt utoljára a kamerák elé: egy tolvajt alakított a <i>Város</i> (2021) című filmben. Marek Piestrak a Lengyel Filmakadémia tagja, aki több szakmai díjat is átvehetett, de annak egyáltalán nem örül, hogy őt tartják „a lengyel Ed Wood”-nak. Aktívabb éveiben a hegymászás érdekelte, részt vett egy lengyel–amerikai expedícióban is a 8167 méter magas Dhaulagiri meghódítására: 7000 méterig jutott. Kedvenc színésze Humphrey Bogart, kedvenc filmjei: <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/casablanca.html"><i>Casablanca</i></a> (1942), <i>Apokalipszis, most</i> (1979), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-nyolcadik-utas-halal.html"><i>A nyolcadik utas: a Halál</i></a> (1979) és a <i>Párbaj</i> (1971). Tervezett egy horrorfilmet Jerzy Gierałtowski utolsó írása alapján is, a várható magas költségvetés és a műfajjal szembeni hazai idegenkedés miatt azonban ezt nem tudta megvalósítani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqlRGl2s-F9AROY7BiwuLzPBI4kUinWQiz6PiF0YafkzBWMP-nAlBO95ahewaKBQ9qmGleJsaGwl5v8hw2MK2K0Oobd976nPjmRkIvSOdOBvNggPU24OT3R6tNH8hhbPs0tD_O2rJ_vQYD6swCCNOUdiNMfGFyYvHNjfcaMPqvJKeEvZEcVBO0Dkua/s555/wilczyca11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqlRGl2s-F9AROY7BiwuLzPBI4kUinWQiz6PiF0YafkzBWMP-nAlBO95ahewaKBQ9qmGleJsaGwl5v8hw2MK2K0Oobd976nPjmRkIvSOdOBvNggPU24OT3R6tNH8hhbPs0tD_O2rJ_vQYD6swCCNOUdiNMfGFyYvHNjfcaMPqvJKeEvZEcVBO0Dkua/w634-h640/wilczyca11.jpg" width="634" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A főszereplők</b></div><div style="text-align: justify;">A Kacpert alakító Krzysztof Jasiński 1943. július 21-én született Borzechów faluban. A művész később elmondta, hogy valójában egy lublini kórházban jött világra, de Borzechówban keresztelték meg. Tizenkét éves korában meghalt az édesapja, ekkor egy bentlakásos iskolába került. Nehezen kezelhető gyerek volt: betört a középiskolai fegyverszobába, lőszert lopott, ráadásul megrongálta Lenin mellszobrát is. Kilenc hónapra javítóintézetbe küldték. 1962-ben érettségizett, 1968-ban vehette át a színészi diplomáját. Még 1966-ban megalapította a Krakowski Teatr Scena STU színházat, amelynek azóta is a művészeti vezetője. Elsősorban színházi ember: viszonylag keveset filmezett, főleg televíziós produkciókban foglalkoztatták. <i>A nőstényfarkas kísértete</i> volt az első mozifilmes főszerepe. Kétszer nősült, két házassága között évekig együtt élt Maryla Rodowicz énekesnővel. Partnereitől összesen négy gyermeke született. A kettős szerepet (Maryna és Julia) játszó Iwona Bielska egymás után két filmben is játszott Krzysztof Jasińskivel, <i>A nőstényfarkas kísértete</i> mellett a másik a <i>W obronie wlasnej</i> (1982) volt. Bielska 1952. szeptember 7-én született Łódźban. Fiatalkorában röplabdázott, tagja volt a lengyel válogatottnak is. Lengyelisztikát tanult a Łódźi Egyetemen, de két év után abbahagyta. Hangszíne miatt először eltanácsolták a színészi pályáról. <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/mesterkurzus-andrzej-zuawski-az-orulet.html">Andrzej Żuławski</a> <i>A fehér bolygó</i> (1977/1988) című sci-fijében filmezett először, ám a forgatást leállították, és a munkát csak bő egy évtizeddel később tudták befejezni. Szépsége és tehetsége miatt a filmesek gyakran hívták forgatni, a magyar forgalmazás szeszélyei folytán azonban legtöbb filmje nem jutott el hozzánk. Férje Mikołaj Grabowski színházi polihisztor, egy fiúgyermekük született.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNohnb7uzV74G3OzpqU6wtuF-6_0TEPaoLF5MDwH_4oHqn2BZv-09KyNN8ip-Yky2rTh-KGkhZHhEwtTA98m1TojNbkVgal_4yAVzR_CpdPzlw8zvAiS7IRBm1UxAQwR0_qBotEZJNZSlPfTWe1EcLWT4-A4aVrNsyt3IJjj5qEWtXjB2rUdpaaSMM/s800/wilczyca12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNohnb7uzV74G3OzpqU6wtuF-6_0TEPaoLF5MDwH_4oHqn2BZv-09KyNN8ip-Yky2rTh-KGkhZHhEwtTA98m1TojNbkVgal_4yAVzR_CpdPzlw8zvAiS7IRBm1UxAQwR0_qBotEZJNZSlPfTWe1EcLWT4-A4aVrNsyt3IJjj5qEWtXjB2rUdpaaSMM/w640-h476/wilczyca12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Otto von Furstenberget a lengyel színjátszás kiemelkedő személyisége, Olgierd Łukaszewicz alakítja. 1946. szeptember 7-én született a felső-sziléziai Chorzówban. A Krakkói Színiakadémián tanult, 1968-ban kapta meg a diplomáját. A legrangosabb lengyel színházakban kapott nagy szerepeket, 1988 után nyolc évig német nyelvterületen vendégszerepelt. 1967-ben kezdett filmezni. Korai filmszerepeiben érzékeny, lelkiekben gazdag fiatalembereket játszott. Hazai ismertségét Kazimierz Kutz Szilézia-trilógiájának első két része, <i>A fekete föld sója</i> (1970) és <i>A korona gyöngye </i>(1972) alapozta meg. Andrzej Wajda poétikus alkotása, a <i>Nyírfaliget</i> (1970), amelyben egy halálosan beteg fiatalembert alakított, nemzetközileg is ismertté tették a nevét. Jó kritikákat kapott a rafinált gyilkosság áldozatául esett szerelmes gróf szerepéért Walerian Borowczyk <i>A bűn története</i> (1975) című melodrámájában, és részese volt a lengyel filmgyártás egyik nagy kasszasikerének, az <i>Éjszakák és nappalok</i>nak (1975) is. Negatív figurák megszemélyesítésében is jeleskedett, példa erre Agnieszka Holland <i>Láz</i> (1981) című drámája, melyben egy könyörtelen és fanatikus anarchista parancsnokot alakított. Igényes filmográfiájából kiemelkedik még a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/szexmisszio.html"><i>Szexmisszió</i></a> (1983, Juliusz Machulski), a <i>Rövidfilm a gyilkolásról</i> (1988, Krzysztof Kieślowski) és a <i>Katyń</i> (2007, Andrzej Wajda). Łukaszewicz 1968 óta nős, egy lánya született. Ikertestvére Jerzy Łukaszewicz operatőr, színész és filmrendező.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-FiWa-zrj-H8DRXyViwAhr2mJq_zK5cCLhag2QDEReHrMFHrB_XFwHHTqKCS2u7adg8Py6NzRO8kPSsbXSPNh-6XUstqQcC-hCMVcIagHg4Yoqm1sKnCLj49l7HKKtQlQVkgr0P5S-WopnVjyb3TjDaxZa_BQTQSE828ysrGk7rwmcjScSnowOJfg/s800/wilczyca13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-FiWa-zrj-H8DRXyViwAhr2mJq_zK5cCLhag2QDEReHrMFHrB_XFwHHTqKCS2u7adg8Py6NzRO8kPSsbXSPNh-6XUstqQcC-hCMVcIagHg4Yoqm1sKnCLj49l7HKKtQlQVkgr0P5S-WopnVjyb3TjDaxZa_BQTQSE828ysrGk7rwmcjScSnowOJfg/w640-h348/wilczyca13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">Az 1972-ben Katowicében alakult, majd Varsóba áttelepült Silesia stúdió különleges színfoltot jelentett a lengyel filmgyártásban. Műsorpolitikája meglehetősen nyitott volt, és a stúdió vezetősége teret adott a műfaji kísérletezésnek is. Az intézményt 1978-ig az ismert rendező, Kazimierz Kutz irányította, utána Ernest Bryll író, költő és műfordító vette át a vezetést. A meggyőződéses kommunista Bryll a szükségállapot bevezetése után kilépett a pártból, amelynek a hatvanas évek közepe óta volt a tagja. Ezzel a lépésével szálka lett a Hatalom szemében, és nem elmozdították a helyéről, hanem 1983-ban egyszerűen felszámolták a túlságosan szabad szellemű stúdiót. A Silesia vezetősége kérdezte meg a számukra dolgozó Piestrakot, hogy volna-e kedve filmet forgatni Jerzy Gierałtowski <i>Wadera </i>című 1977-ben megjelent novellájából. A rendezőnek megtetszett a történet, és mivel a Silesia bizalmat szavazott neki, Gierałtowskival hozzálátott a forgatókönyv megírásához. Gierałtowski egy Varsó melletti régi villában lakott, amely hangulatával és gondozatlan kertjével Piestrak szerint úgy festett, mint egy gótikus horror helyszíne. A szkriptet alapvetően Gierałtowski írta: Piestrak elmondta az ötleteit, és segített a párbeszédek kidolgozásában. Bár a két művész között nem voltak különösebb feszültségek, a munka mégis hónapokig eltartott. <i>A nőstényfarkas kísérteté</i>t később horrorként reklámozták, és mindmáig elsősorban ebben a kategóriában emlegetik, mindazonáltal Piestrak hangsúlyozta, hogy esze ágában sem volt <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/05/12/tobe_hooper_a_doki_es_a_borpofa_833"><i>A texasi láncfűrészes mészárlás</i></a>hoz (1974) vagy a spanyol horrorokhoz hasonló vérgőzös alkotást készíteni. Inkább a XVIII. és XIX. századi babonás lengyel rituálékat akarta megidézni, amelyek némi párhuzamot mutatnak a vuduval: a nők például elkészítették ellenségeik viaszmását, és orsóval szúrták meg, hogy ily módon megátkozzák az illetőt, vagy betegséget hozzanak rá.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlTVI5dLG2daMugWUZVwoDsUh0z__ay6MNUUGud9BCIc_4VNNCPrhsUUwCXqn_69jyamWn6EGrup6qboRPmTKkaD9RSW-FMadBKZtKThZac-MUNAOVDl1q0VIJacR03vfuvVulPlTzfsDAwvjpQ3spMPyKgXtioUN86-Um7hDC4AUmEDL4q1y8XqxL/s800/wilczyca14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlTVI5dLG2daMugWUZVwoDsUh0z__ay6MNUUGud9BCIc_4VNNCPrhsUUwCXqn_69jyamWn6EGrup6qboRPmTKkaD9RSW-FMadBKZtKThZac-MUNAOVDl1q0VIJacR03vfuvVulPlTzfsDAwvjpQ3spMPyKgXtioUN86-Um7hDC4AUmEDL4q1y8XqxL/w640-h476/wilczyca14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Silesia vezetőségének tetszett a forgatókönyv, a cenzoroknak azonban voltak kifogásaik. A történet eredetileg az ún. januári felkelés (1863) idején játszódott volna, ám arról szó sem lehetett, hogy az oroszok elleni lázadás adja a hátteret, így azt meg kellett változtatni, és oroszok helyett osztrák katonák kerültek a történetbe. Miután vették ezt az akadályt, megkezdődhettek az előkészületek a forgatásra. Az akkori lengyel szisztémában (amely hasonló volt a magyarhoz) ha már adott volt a jóváhagyott forgatókönyv, akkor a rendezőnek már nem kellett pénz után kuncsorognia, mert annak előteremtése a gyártó stúdió feladata volt. A szereplők kiválasztásakor többféle lehetőséget is mérlegeltek, de próbafelvételekre nem került sor, az ugyanis akkoriban nem volt szokás a lengyel filmgyártásban. Nem volt szereposztó rendező (casting director), a rendező maga felelt a színészek kiválasztásáért. Piestrak természetesen figyelembe vette az operatőr és a kollégák javaslatait is. A női főszerepet először az Oscar-díjas <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mephisto.html"><i>Mephistó</i></a>ból (1981) is jól ismert, nemzetközi hírű Krystyna Jandának szánta, jó barátja, Edward Kłosiński operatőr feleségének. A színésznőnek tetszett a forgatókönyv, egyéniségéhez is illett a szerep, egyeztetési problémák miatt mégsem tudta eljátszani. A rendező végül Iwona Bielskát választotta, mert szépsége, titokzatos mosolya és tehetsége meggyőzte őt, és nem is volt problémája a művésznő teljesítményével. A többi szerep kiosztása sem okozott gondot, mert Piestrak korábbról már ismerte a színészeit, és fel tudta mérni, kihez melyik szerep illik a legjobban. A statisztákat a forgatási helyszíneken válogatták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwz9Cl9HUl1RYASBJ04dlWqSriNnBN1mht-65qBKtzLsB_gZ3K2ujXx2Xx_SZsoffvDFWAbWKg2SFUiyuIgWD97XnSbEjMYNjbOQwfVZTR6ajyG0EeCwLe5mE71itb4iSSH1WBwW3fN3l7Vl-FXdiW4aKmU8JNn1QJFebCRX0z45HUqLgknWj1uKa_/s800/wilczyca15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwz9Cl9HUl1RYASBJ04dlWqSriNnBN1mht-65qBKtzLsB_gZ3K2ujXx2Xx_SZsoffvDFWAbWKg2SFUiyuIgWD97XnSbEjMYNjbOQwfVZTR6ajyG0EeCwLe5mE71itb4iSSH1WBwW3fN3l7Vl-FXdiW4aKmU8JNn1QJFebCRX0z45HUqLgknWj1uKa_/w640-h480/wilczyca15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A film forgatása 1981 decemberében kezdődött. Néhány nap múlva Lengyelországban elrendelték a szükségállapotot, ami nagyon megnehezítette a további munkát. A hivatalos szervek engedélyezték ugyan a munka folytatását, ám a jelenetekhez szükséges lőfegyverek és szablyák használatához engedélyt kellett kérni a polgárőrségtől, és az eszközökkel minden egyes forgatási nap végén hiánytalanul el kellett számolni. Ennél is nagyobb gondot jelentettek a telefonhálózat zavarai, amelyek miatt a folyamatos kommunikáció gyakorlatilag lehetetlenné vált. Többször is előfordult, hogy a rendezőasszisztensnek végig kellett villamosoznia Łódź városát, hogy minden egyes stábtagot személyesen tájékoztasson a soron következő munkamozzanatról. Meg kellett szervezni azt is, hogy mindenki megkapja a helyszínek közötti utazásra jogosító engedélyeket, és bérletet is biztosítani kellett számukra. Igen nehézkesnek bizonyult a filmhez szükséges hintó beszerzése. A filmeseket gyakran kisegítő Jan Galica bérbe adta ugyan a hintóját, de meg kellett oldani a szállítást, és a szükségállapot miatt gépjármű szóba se jöhetett. Galica végül Zakopanéban felült a hintóra, amelyet telepakolt a lovak számára szénával, és így indult el Łódź környékére. Közel két hétig tartott, míg nagy nehézségek és sok kellemetlenség árán beutazta fél Lengyelországot, hiszen folyamatosan megállították a hadsereg és a milícia járőrei. Kivételes helyzetben volt a Smorawiński grófot alakító Leon Niemczyk, aki rendelkezett útlevéllel, mivel még a szükségállapot előtt leszerződött két keletnémet filmhez <i>(Az aranyrablók üldözője, Hét tenger hercege),</i> és ingázott a két ország között. A színészként és emberként egyaránt kiváló Niemczyk mindig hozott ajándékba a stábtagoknak olyasmiket, amik akkoriban hiánycikkek voltak Lengyelországban: kávét, alkoholt stb.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTRL3ZkPcTqx4LosGdvRB4-czUvasBl8yIkd6L1jWbHVqQ4uHcNRHM7CnvQ7e9YeUZwoHBj95-J4r9RJHmRtm4hIFq95YD7K_huVKcmGQyCaMCv0uSuI82hIPRyGmRaY5sZ17DGPekM8-V0Aa3sgLL6RceetN2cMiIYxnAC50j1lpMrXgLywRkmtsV/s800/wilczyca16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="800" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTRL3ZkPcTqx4LosGdvRB4-czUvasBl8yIkd6L1jWbHVqQ4uHcNRHM7CnvQ7e9YeUZwoHBj95-J4r9RJHmRtm4hIFq95YD7K_huVKcmGQyCaMCv0uSuI82hIPRyGmRaY5sZ17DGPekM8-V0Aa3sgLL6RceetN2cMiIYxnAC50j1lpMrXgLywRkmtsV/w640-h448/wilczyca16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A forgatás legfontosabb helyszíne az 1797-ben épített klasszicista palota volt Śmiełówban (Nagy-lengyelországi vajdaság, Jarocini járás), amelyet Andrzej Płocki díszlettervező ajánlott Piestrak figyelmébe. A direktor eredetileg a dobrzycai Augustyn Gorzeński-palotára gondolt, de egyrészt úgy ítélte meg, hogy a śmiełówi palota tényleg jobban illik a film hangulatához, másrészt bizonyos költséges átalakításokat kellett volna végezni Dobrzycában, hogy alkalmas legyen a forgatásra. A stábtagok a Śmiełówtól néhány kilométerre fekvő Żerkówban laktak, egy üdülőközpontban, meglehetősen spártai körülmények között. A feszült belpolitikai helyzet miatt az ételt jegyre osztották, és külön kérvényezni kellett, hogy emeljék meg a forgatócsoport kiporciózott fejadagjait. El kellett intézni azt is, hogy akik saját járművel jöttek a forgatásra, idejében megkapják a benzinjegyeket. A Łódźból Żerkówba vezető utat Piestrak az egyik asszisztens és a női főszereplő, Iwona Bielska társaságában tette meg. Többször is meg kellett állniuk a rendőri ellenőrzések miatt. Az egyik ellenőrzés alkalmával a vakmerő és energikus Bielska kiugrott a járműből, odaszaladt az ellenőrző pontnál álló tankhoz, és megkocogtatta a falát, hogy meggyőződjön arról, valóban igazi tankról van-e szó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB6kS76hcLEf3kbUOAqyCfNZxvCB4FFJvHCXdr_jv9D2nub0kiqBX93ljJs8s0sQhMZtjDJmN8Xx_joyEt8ogqyaqUoveY6qhbrCfyaFdtd2V4MMGZ87dBlN9Ht76hjKL_JH3ZnwH0pSfeKHLlQifK55RIDGv8koA6UBXx0OhQS_lQr61b2y3fsY9O/s800/wilczyca17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB6kS76hcLEf3kbUOAqyCfNZxvCB4FFJvHCXdr_jv9D2nub0kiqBX93ljJs8s0sQhMZtjDJmN8Xx_joyEt8ogqyaqUoveY6qhbrCfyaFdtd2V4MMGZ87dBlN9Ht76hjKL_JH3ZnwH0pSfeKHLlQifK55RIDGv8koA6UBXx0OhQS_lQr61b2y3fsY9O/w640-h480/wilczyca17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Akkoriban a hatósági közegekre nem nagyon volt jellemző a humorérzék, és a rendező attól tartott, hogy meg kell szakítaniuk az utazást, sőt talán őrizetbe is veszik őket a színésznő magánakciója miatt. Szerencséjükre továbbengedték mindnyájukat. A śmiełówi palotához tartozik az Adam Mickiewicz Múzeum, melynek fiatal munkatársa, Ewa Stencel mindenben igyekezett a filmesek segítségére lenni. Az egyik jelenet kedvéért, amelyben Kacper kiugrik az egyik emeleti ablakból, egy külön ablakot alakítottak ki, amelyen nem a figurát alakító Krzysztof Jasiński, hanem Aleksander Wołejko kaszkadőr ugrott keresztül. Állítólag az ablakban igazi üveg volt, nem a filmforgatásokon megszokott ún. cukorüveg. Itt említsük meg, hogy a valaha a Mafilmhez tartozott Nemzetközi Produkciók Főosztálya 1985-ös adatai szerint 1981-ben Magyarországon is dolgozott <i>A nőstényfarkas kísérteté</i>nek stábja. Ezt az infót az általam talált lengyel források nem erősítik meg, de a szükségállapot előtt lehetséges, hogy mód volt külföldi forgatásra, vagy esetleg a lengyel kollégák csupán helyszínkeresés céljából jártak hazánkban. (A történet szerint Ludwik gróf Magyarországra menekül.) Lengyel filmes adatbázisok szerint nemcsak Śmiełów volt forgatási helyszín, hanem a Jarocini járásban található Brzóstków (Goldberg orvos háza), továbbá Wodzierady (kastély az első jelenetekben), Wrocław (állatkert, Nemzeti Múzeum), sőt az NDK is (a schwerini kastély mint a bécsi császári palota).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjELXNAWvWpHcf9u-YuT_rRi62QAPoHC44fb-JfGJSgnmn-IYB0GrwUqlnZg1LSyH3t3it9QIdVrE5onjKNNcLAXx4NUjngNKiIcGfDwM-R49VIle3pSv4N_EnJpNQuIKHXPK3n3PRXjs7kcDwxFPDKIxI_St60S4xp2iwe0S24GkXMhOO5e67cG9yF/s550/wilczyca18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="550" height="542" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjELXNAWvWpHcf9u-YuT_rRi62QAPoHC44fb-JfGJSgnmn-IYB0GrwUqlnZg1LSyH3t3it9QIdVrE5onjKNNcLAXx4NUjngNKiIcGfDwM-R49VIle3pSv4N_EnJpNQuIKHXPK3n3PRXjs7kcDwxFPDKIxI_St60S4xp2iwe0S24GkXMhOO5e67cG9yF/w640-h542/wilczyca18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A szervezési gondok mellett akadtak technikai jellegűek is. Így például az, hogy bár a forgatás 1981–1982 telén zajlott, de Śmiełówban szinte teljesen eltűnt a hó, mire a farkasvadászat jelenete került volna sorra. A helyi tűzoltóság sietett a filmesek segítségére, és a tűzoltók nagy területet szórtak be hó hatását keltő habbal. A jelenetek többsége éjszakai sötétségben játszódik, és csak kevés fényt használtak a felvételekhez, ami szó szerint síri hangulatot teremtett, mintha a sötétség egyenesen a gonoszság titkát rejtegetné. Janusz Pawłowski operatőr munkájának hátránya a tévébemutató és a videóforgalmazás idején ütközött ki, amikor a sokkal kisebb méret miatt ezeknél a jeleneteknél olykor szinte minden sötétbe került, és elvesztek a finom részletek. A film képi világa a híres lengyel festő, a történelmi témájú képeiről ismert Artur Grottger (1837–1867) vizuális stílusát idézi. Technikailag a film egyik legérdekesebb jelenete, amikor a halott Maryna szelleme az erdőben a néző felé sétál. Itt az ún. Schufftan-trükköt alkalmazták, vagyis más szögből vették fel a színésznőt, és más szögből az erdei hátteret, és a kettőt kombinálták. Iwona Bielska számára nem kis megpróbáltatást jelentett, hogy lenge ruhát kellett viselnie a téli fagyban, ráadásul a jelenetek többségét legalább kétszer, de olykor ötször is meg kellett ismételni. Stanisław Brejdygant kevésbé volt türelmes egy másik jelenet felvételekor, pedig jobban fel volt öltözve, mint Bielska. Leon Niemczyk így korholta fázós kollégáját: „Ne morogj már, gondolj arra, mi lenne, ha ebben a téli fagyban egy félmeztelen indiánt kéne játszanod!”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7bSe7vdek1_TN-dxOVL-jLKmix_AcKkTqgZN4NTBDI-641-sp-wRhq4sitltdx1IZgl1HtlKbfKSGXSSmUHjGPFqkIQJQQZ8uP9Pd2215oAPzzOHuWnqjGxbSQ0LMJUA0cHKIbTTIcHPvv6Nqp9HyECHdu2dqZaKN6tL5vOHdcPnsrgSSj1pUuEcT/s550/wilczyca19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="550" height="564" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7bSe7vdek1_TN-dxOVL-jLKmix_AcKkTqgZN4NTBDI-641-sp-wRhq4sitltdx1IZgl1HtlKbfKSGXSSmUHjGPFqkIQJQQZ8uP9Pd2215oAPzzOHuWnqjGxbSQ0LMJUA0cHKIbTTIcHPvv6Nqp9HyECHdu2dqZaKN6tL5vOHdcPnsrgSSj1pUuEcT/w640-h564/wilczyca19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A történet szerint a farkas végez Kacper kutyájával, Figával. Piestrak nem akart döglött kutyával forgatni, és természetesen szó sem lehetett arról, hogy egy élő állatot megöljenek a jelenet miatt. Egy állatorvost kértek meg arra, hogy kábítsa el a kiszemelt kutyát, hogy úgy tűnjön, mintha az állat elpusztult volna. A beadott szer azonban csak legyengítette a kutyát, de nem vált mozgásképtelenné: furcsa hangokat adott ki, izmai rángatóztak, és úgy látszott, mintha görcsös fájdalmai lennének. Piestrak ezt a rángatózást filmezte le, hogy azt sugallja, mintha az állat haláltusáját látnánk. Újabb adag szert ugyanis az állat épsége érdekében már nem akartak beadni neki. Miután elmúlt a szer hatása, a kutya állapota megint minden szempontból normálissá vált. Nem volt egyszerű megoldani azt a jelenetet sem, amelyben Kacper lelövi Juliát: a golyó a homlokán találta el az asszonyt. Akkoriban nem volt még CGI, pláne nem a lengyel filmgyártásban, így a vörös festékkel megtöltött, kocsonyaszerű anyagból készült golyót valójában az indián fúvócsövekhez hasonló eszközből fújással „lőtték ki”. Ehhez viszont nagy kapacitású tüdő kellett, így mondani se kell, hogy a felvétel csak a sokadik próbálkozásra sikerült. Bármennyire nagy volt az összetartás a színészek között, sor került egy kisebb incidensre is. Iwona Bielska és a szeretőjét alakító Olgierd Łukaszewicz szerelmi jelenetét műteremben vették fel. Olgierd túlságosan átélte a szerepet, és bár ilyesmiről állítólag nem volt szó, felfedte a kamera előtt Bielska keblét. A színésznő azonnal felugrott, és „Te disznó!” felkiáltással elviharzott. A zavarodott Łukaszewicz megpróbált utánamenni, hogy bocsánatot kérjen, de a szablya akadályozta a mozgásban. Napjainkban egy ilyen, előre nem egyeztetett meztelenkedős incidensből akár világraszóló MeToo-botrány is kerekedhetne, ám a konfliktust szerencsére sikerült békésen megoldani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFrRGMu-zbA25CJiy1zz3U9A4Zvzj1zUGVZ5Ak977dl3rWUxf_CT7JMX5W_0w-fad6JQvdouFpvcPFgn5dJ6QIWDumAdFxxo6NdZy1zwintzjWNtEu-b_kCorKHFaL4yvQu-S3BfEGAQlHUu_86mCG0HJeDjHDTDTaLzO33tYWrgZsfmWmJE-2PnbG/s800/wilczyca20a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFrRGMu-zbA25CJiy1zz3U9A4Zvzj1zUGVZ5Ak977dl3rWUxf_CT7JMX5W_0w-fad6JQvdouFpvcPFgn5dJ6QIWDumAdFxxo6NdZy1zwintzjWNtEu-b_kCorKHFaL4yvQu-S3BfEGAQlHUu_86mCG0HJeDjHDTDTaLzO33tYWrgZsfmWmJE-2PnbG/w640-h480/wilczyca20a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A rendelkezésre álló anyagi keretek és a szűkös nyersanyag miatt gondosan meg kellett tervezni a forgatást. Ennek köszönhető, hogy egyetlen olyan jelenetet sem forgattak le, amely teljesen kimaradt volna a végső változatból. Piestrak úgy gondolja, hogy az akkori lehetőségek figyelembevételével mindent megoldott, amit szeretett volna, és elégedett a végeredménnyel. Csupán egyetlen jelenetet forgatna le ma már másképp: azt, amikor Kacper lelövi az erdőben kóborló farkast. A közönségtalálkozókon ugyanis több néző szóvá tette, hogy a főhős puskájával csak két lövést lehet leadni, utána újra kell tölteni, ami a filmben nem látszik. Piestrak először azon az állásponton volt, hogy a filmidő és a valós idő nem esik egybe, így a néző akár azt is feltételezhetné, hogy Kacper újratöltötte a fegyvert, csak azt nem mutatta a kamera. Jóval később belátta, hogy mégis hibát követett el, mert így a néző figyelme mellékvágányra terelődött, miközben az újratöltés bemutatása nem lassította volna le a cselekményt, sőt akár fokozhatta is volna a feszültséget. Piestraknak megvoltak az ötletei a kísérőzenét illetően, és azokat el is mondta Jerzy Matula zeneszerzőnek, akiben tökéletesen megbízott. Klasszikus zenekari zenét kért, és az elektronikus hangszerek mellőzését. Azt is kérte, hogy a film elején szólaljon meg egy olyan zenei téma, amely vissza-visszatér a történet során, és a befejezésben újra nyomatékot kap. Természetesen az is kívánalom volt, hogy a zene kihangsúlyozza a borongós hangulatot, a horror légkörét. Egy érdekes polonéz született, amely a filmtől függetlenül is ismertté vált. Matula nem általa írt zenéket is beválogatott a soundtrackbe, melynek felvételét karmesterként irányította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDM5IwwDh-gj8LZ_va6Xbiufxk0HCSY3O0z_xb0nNKiN02ESZKjevmfcpTUTqkCRs9GfYVDU6UdwxQLV3fzkKHeyMX8eu1d4PgBAA-9lmqU2OuIzfrxPqWvci0CgHEVUrzTZeTrlhV9jHvKFCU8Ks07UgUpwIfVDvGXJZ5u_OZqUtKgchda1bLJyif/s650/wilczyca21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="650" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDM5IwwDh-gj8LZ_va6Xbiufxk0HCSY3O0z_xb0nNKiN02ESZKjevmfcpTUTqkCRs9GfYVDU6UdwxQLV3fzkKHeyMX8eu1d4PgBAA-9lmqU2OuIzfrxPqWvci0CgHEVUrzTZeTrlhV9jHvKFCU8Ks07UgUpwIfVDvGXJZ5u_OZqUtKgchda1bLJyif/w542-h640/wilczyca21.jpg" width="542" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A folytatás</b></div><div style="text-align: justify;">1990. október 26-án került a lengyel mozikba a folytatás, <i>A nőstényfarkas visszatérése.</i> A forgatókönyvet ezúttal Wojciech Niżyński, Jerzy Siewierski és Wojciech Jędrkiewicz írta, a kamera mögött megint Janusz Pawłowski állt, a zenét Jerzy Matuszkiewicz szerezte. A cselekmény már a XIX. század második felében játszódik. Noha az első rész nem varrt el minden szálat, így például Kacper sorsa is nyitott maradt, a folytatás új szereplőket vezetett be. Kamil Orzelski, a fiatal művész (Jerzy Zelnik) szakít a szeretőjével (Anna Wojton), és feleségül veszi a szép és gazdag Krystynát (Grażyna Trela). Az elhagyott kedves megátkozza a hűtlen férfit. Kamil és Krystyna a férfi unokatestvére, Stefania Ziembalska (Marzena Trybała) palotájába költözik, amelyet az előző film hősnője, a nőstényfarkas Julia kísértett. Az épületben nyugalom honol Julia halála óta, ennek ellenére a kastélyban élő öreg dajka, Agatha tiltakozik az ellen, hogy a házaspár beköltözzön az elátkozott Julia egykori hálószobájába, ám nem hallgatnak rá. Éjszaka azonban Krystynát megtámadja egy vérfarkasra emlékeztető szörnyeteg… Az előző film szereplői közül csupán Leon Niemczyk tért vissza, de egy másik szerepet alakít (Stefania férjét). A forgatás Smolice faluban, Łódźban (a Józef Poniatowski parkban, a Karol Scheibler-palotában és az Izrael Poznański-palotában) és Sosnowiecben (a Dietl-palota) zajlott. A film javarészt elmarasztaló kritikákat kapott, elsősorban a kezdetleges speciális effektusok miatt, és többen is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a folytatás kiváló példa arra, miért nem kellene a lengyeleknek horrorfilmeket készíteniük. Az opuszt nem mutatták be a magyar mozik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGMH1mEJTqF81AoJEYmNgKF11ZQhu8fv-R_67e1aTITAhjw7gUM6aVDouNVAk4LuogWFEXugMFss0vPBKvhqCt8yAKk22901UOkNBa_470Mdxil5Gspn2u7Pkqt-tFGeMonSzKhs5QV7ldRO3iTk0AvLHUh3m18Q-ih6ofUYOrlUYOuBPVnwPhh5ZB/s800/wilczyca22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGMH1mEJTqF81AoJEYmNgKF11ZQhu8fv-R_67e1aTITAhjw7gUM6aVDouNVAk4LuogWFEXugMFss0vPBKvhqCt8yAKk22901UOkNBa_470Mdxil5Gspn2u7Pkqt-tFGeMonSzKhs5QV7ldRO3iTk0AvLHUh3m18Q-ih6ofUYOrlUYOuBPVnwPhh5ZB/w640-h472/wilczyca22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Farkasemberek a filmekben</b></div><div style="text-align: justify;">Mondani sem kell, hogy a hetedik művészet is sokszor foglalkozott a farkasemberekkel, a téma jellegéből adódóan elsősorban a horror műfaj keretein belül. Lehetetlenség kitérni minden egyes mozgóképes feldolgozásra, ezért következzen egy szubjektív válogatás a szerintem legfigyelemreméltóbb művekből. A legelső vérfarkasfilmnek Henry MacRae <i>The Werewolf </i>(1913) című alkotását tartják, amely Henry Beaugrand tizenöt évvel korábbi novellája, a <i>The Werwolves</i> (1898) alapján készült. A történet egy navahó nőről szól, aki azt hiszi, hogy a férje elhagyta őt, s emiatt boszorkányságra adja a fejét. Praktikáira megtanítja a lányát is, aki képes farkassá válni, hogy megtizedelje a behatoló fehér telepeseket… A gyártó cég, a Universal stúdiójában 1924-ben tűzvész ütött ki, és a <i>The Werewolf </i>minden kópiája megsemmisült. Stuart Walker opusza, <i>A londoni vérfarkas</i> (1935) szintén a Universal produkciója volt, az első mainstream film, amelynek farkasember a főszereplője. Elsőként Lugosi Bélát szemelték ki a főszerepre, de ő már elkötelezte magát egy másik filmhez. Helyettese, Henry Hull számára eredetileg sokkal ijesztőbb külsőt találtak ki, ám a színész állítólag nem volt hajlandó rendszeresen alávetni magát a sminkelés több órás procedúrájának, és hiúsági okokból sem akarta, hogy teljesen elcsúfítsák az arcát. Mások szerint Hull azzal érvelt, hogy a történet szerint az általa játszott figurát vérfarkasként is felismerik, ezért semmi szükség a bonyolult sminkre. A vérfarkas üvöltéséhez a színész és egy igazi farkas hangját kombinálták. A 195 ezer dollárból forgatott film nem bizonyult kasszasikernek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtFRfA5AFWn0W8jrw4xOhmMuD9tLSvbmWXMtC-ZbcZR_q6nwwk43jYHcT2QthnnCOqYUCjUpsMuDtxsinsNR44AQUglXh7AcAfmhylGFgVAjqjOaocmRQsYJvFF9ubzGD98zrJZnjyiTlC3E7-yekvTdfYMvlSzSP6YpfHxlF8yIWQjl37UW2Fcur_/s800/wilczyca23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="520" data-original-width="800" height="416" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtFRfA5AFWn0W8jrw4xOhmMuD9tLSvbmWXMtC-ZbcZR_q6nwwk43jYHcT2QthnnCOqYUCjUpsMuDtxsinsNR44AQUglXh7AcAfmhylGFgVAjqjOaocmRQsYJvFF9ubzGD98zrJZnjyiTlC3E7-yekvTdfYMvlSzSP6YpfHxlF8yIWQjl37UW2Fcur_/w640-h416/wilczyca23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Hat évvel <i>A londoni vérfarkas</i> után a Universal újabb hasonló filmmel állt elő: <i>A farkasember </i>(1941) 180 ezer dollárból készült, és úgy a szakma, mint a közönség körében nagy tetszést aratott, sokan a téma legjobb mozgóképes feldolgozásának tartják. A forgatókönyvet a műfaj specialistája, Curt Siodmak írta, a rendező és a producer George Waggner volt. A farkasember maszkja ugyanaz volt, mint amelyet az előző filmhez Henry Hull számára terveztek. Az új farkasembert, Lon Chaney Jr.-t körülbelül öt-hat órán át sminkelték, és egy óráig tartott a maszk eltávolítása. Ehhez képest a filmbeli átalakulás csupán néhány másodperces epizód, a folyamatot csak a későbbi folytatások mutatták kicsit részletesebben. A mellékszereplők közül emeljük ki Claude Rains, Ralph Bellamy és Lugosi Béla nevét. A farkasember figurája a Universal Monsters sorozat több filmjében is visszatért (szintén Lon Chaney Jr. alakításában), mint például a <i>Frankenstein és a vérfarkas</i> (1943), a <i>Frankenstein háza</i> (1944) és a <i>Drakula háza</i> (1945). A <i>Frankenstein és a vérfarkas</i>t eredetileg úgy képzelték el, hogy mindkét szörnyeteget Chaney Jr. játszotta volna, ám erről letettek, mert túl nagy megterhelést jelentett volna a színésznek. Chaney Jr. ezúttal Frankenstein szörnyetegét szerette volna eljátszani, végül mégis beleegyezett abba, hogy újra a farkasember legyen. Abból senki nem csinált problémát (Curt Siodmak forgatókönyvíró sem), hogy a két rém valójában két különböző korban élt, így találkozásuk elég irreális volt. Frankenstein kreatúráját Lugosi Béla személyesítette meg, akinek tizenöt kilós jelmezt kellett viselnie, és a kimerültségtől az egyik forgatási napon összeesett. Ráadásul a tesztvetítés során harsány röhögés tört ki, amikor a szörny megszólalt Lugosi magyar akcentusával, ezért kihagyták azokat a jeleneteket, melyekben a kreatúra beszélt. Bár a cselekmény szempontjából a folytatást inkább elmarasztalták, Lon Chaney Jr. játékáról mégis az a vélemény alakult ki, hogy sokkal jobb volt, mint az előző filmben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcjum5fVDo69itEJ5yHQFsgs3NN_RsvBAAAn7bUhOnHz2uK-i6G9JHFNcsYx6CItuG-197VWo91ChnzbYRboP58FfsWuhI0BtoaVP246CcigwL_JDaD-uzm3KjCffUg1ffR_H77nL4Pj7uAJ25sbexWDA4qp4VeAR1vUUMkdQ2l40PG02PNr1QSmtQ/s800/wilczyca24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcjum5fVDo69itEJ5yHQFsgs3NN_RsvBAAAn7bUhOnHz2uK-i6G9JHFNcsYx6CItuG-197VWo91ChnzbYRboP58FfsWuhI0BtoaVP246CcigwL_JDaD-uzm3KjCffUg1ffR_H77nL4Pj7uAJ25sbexWDA4qp4VeAR1vUUMkdQ2l40PG02PNr1QSmtQ/w640-h392/wilczyca24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A farkasember átka</i> (1961) a legendás brit stúdió, a rémfilmekre specializálódott Hammer Film Productions támogatásával készült az irányzat mesterembere, Terence Fisher rendezésében. A fontosabb szerepeket Clifford Evans, <a href="https://moviecops.blog.hu/2019/09/02/szerelmes_asszonyok">Oliver Reed</a>, Yvonne Romain, Catherine Feller és Anthony Dawson játszotta. Irodalmi alapja Guy Endore <i>The Werewolf of Paris</i> (A párizsi farkasember, 1933) című regénye volt. A film cselekménye anyagi okokból Madridban játszódik. A Hammer egyik tervezett produkcióját a spanyol inkvizícióról ugyanis a forgatókönyv miatt nem engedélyezték, így a már megépített madridi díszletekbe takarékossági okokból a Fisher-film stábja költözött be. Az opusz technikai nevezetessége, hogy ez volt az első színesben forgatott farkasemberes film. <i>A farkasember átká</i>t Angliában erősen cenzúrázták, és nem aratott különösebb sikert, ámbár a látványvilágáról elismerően szóltak a kritikusok. A restaurált eredeti változatot a BBC2 1992-ben akarta műsorra tűzni, de valamilyen tévedés folytán ekkor is a cenzúrázott verzió került a nézők elé. (A következő évben a BBC levetítette a vágatlan változatot.) A farkasember témája a nyolcvanas években jött újra divatba. Joe Dante filmje, <i>Az üvöltés</i> (1981) hősnője egy televíziós riporternő (Dee Wallace), aki súlyos traumát szenved el egy sorozatgyilkossal való találkozás során. Rehabilitációra küldik egy híres üdülőhelyre, és persze fogalma sincs arról, hogy a helyet vérfarkasok lakják. A film Gary Brandner négy évvel korábbi regénye nyomán készült. A forgatást Jack Conrad kezdte, aki a stúdióval való nézetkülönbségek miatt távozott. Utódja, Joe Dante teljesen új forgatókönyvet íratott az eredeti helyett. Az opusz az akkoriban legkorszerűbbnek számító speciális effekteket tartalmazza. Másfél millió dollárból hozták össze, és csak az első körben közel tizennyolc milliót hozott, így nem csoda, hogy az évek során több folytatás is készült hozzá. <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/03/02/erszenyes_farkasemberek_apacajelmezben">A harmadik részről Teakbois kolléga írt élvezetes ismertetőt, kitérve az erotikus mozzanatokra is.</a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFkW4Su1shZdh0iv7_MJsxM_njuA5gEwBiYeG5mZmufSKJ65jLpM_D6HzjR-Oa3R63sWvN40vkoMDymT7PLAzPtF5I-ORkvpUpIMPWh1NS7WhP4ktOYAPomTHTaA-D-uwXnzq3bjofhdgTqgx2jMtm6bCVK5hVUxTm7g58tv2flEW-wqwHMRQI1u3z/s800/wilczyca25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFkW4Su1shZdh0iv7_MJsxM_njuA5gEwBiYeG5mZmufSKJ65jLpM_D6HzjR-Oa3R63sWvN40vkoMDymT7PLAzPtF5I-ORkvpUpIMPWh1NS7WhP4ktOYAPomTHTaA-D-uwXnzq3bjofhdgTqgx2jMtm6bCVK5hVUxTm7g58tv2flEW-wqwHMRQI1u3z/w640-h344/wilczyca25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A tematikát illetően személyes kedvencem John Landis filmje, az <i>Egy amerikai farkasember Londonban</i> (1981). Ezt még a VHS-korszakban láttam alig 2-3 évvel a külföldi premier után, és nagyon tetszett. Bő két éve elkezdtem már megírni a róla szóló ismertetőt, de aztán előző számítógépem elhalálozása mindent felborított: félretettem a projektet, és még nem vettem elő újra. Hamarosan majd erre is sor kerül, szóval előzetesen nem lövöm le a vele kapcsolatos mondandómat. Már csak a magyar vonatkozások miatt is érdekes kuriózum Paul Naschy horrorja, a <i>La bestia y la espada magica</i> (1983), amelyről feltétlenül olvassuk el <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/05/31/magyarolo_spanyol_farkasember_japanban#more17844179">Teakbois barátom kedvcsináló ismertetőjét</a> is: magyarölő spanyol farkasember, misztikum, erőszak és hiányos öltözetű hölgyek. Kihagyhatatlan! Neil Jordan gótikus fantasyje, a <i>Farkasok társasága</i> (1984) Angela Carter azonos című novellája alapján készült, a forgatókönyvet az írónő és a rendező közösen írta, bár a végeredmény jobban hasonlít a novellából készült 1980-as rádiójátékra, mint az eredeti történetre. A filmet a Shepperton filmstúdióban forgatták. A főszerepre kiválasztott Sarah Patterson fiatalabb volt, mint amilyen korú színésznőt eredetileg kerestek, és némi szervezési nehézséget okozott, hogy a kilenchetes forgatásra kivegyék az iskolából. Anyagi és biztonsági okokból a filmben látható farkasok valójában belga juhászkutyák voltak, amelyeknek befestették a szőrét. Bár a <i>Farkasok társasága</i> nem volt ráfizetéses, de nem ért el kiugró sikert sem. Rod Daniel alkotása, <i>Az ifjú farkasember</i> (1985) főszerepét Michael J. Fox alakította. Már a szereposztás is érzékeltette, hogy a film főleg a tizenéveseket vette célba, és nem is eredménytelenül: 1,2 millió dollárból forgatták, és több mint nyolcvanmilliót termelt. Persze, hogy készült folytatás, sőt még különféle utánzatok is. Befejezésként – a teljesség igénye nélkül – még néhány cím a téma iránt érdeklődőknek: a Stephen King-mű alapján készült <i>Ezüst pisztolygolyók</i> (1985, Daniel Attias), <i>Farkas</i> (1994, Mike Nichols), <i>Farkasvér</i> (2000, John Fawcett), <i>Démoni harcosok</i> (2002, Neil Marshall), <i>Van Helsing</i> (2004, Stephen Sommers), <i>Wolfcop</i> (2014, Lowell Dean), <i>A Snow Hollow farkasa</i> (2020, Jim Cummings).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Képgaléria</b></div><div style="text-align: justify;"><i>A nőstényfarkas kísértete</i> 1985. február 7-én került a magyar mozik műsorára. Fekete-fehér reklámfotók készültek hozzá, melyek megtekinthetők nicroeg kolléga <a href="https://vitrinfotok.blogspot.com/">Régi mozifilmes vitrinfotók</a> nevű blogjában. Az ő engedélyével válogattam az alábbi képeket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuFjQX31RpM-h9K8dJYfrOZ21Wd4pn0kjEtx_7HzmFLu0qz6aBw5g_FExrK1n04TSEwpJQCoT0kH6UGxUVbVfoZscCsXFMJlt9iWURD-QU7BybmnbSqnH8dVwwrVsPhAjLoeSD_x04FJiX2EfRb3V5MahpeMR31AHQIdkvc0R_3ERyMjuQhySdVkxx/s800/nosteny01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuFjQX31RpM-h9K8dJYfrOZ21Wd4pn0kjEtx_7HzmFLu0qz6aBw5g_FExrK1n04TSEwpJQCoT0kH6UGxUVbVfoZscCsXFMJlt9iWURD-QU7BybmnbSqnH8dVwwrVsPhAjLoeSD_x04FJiX2EfRb3V5MahpeMR31AHQIdkvc0R_3ERyMjuQhySdVkxx/w640-h472/nosteny01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOk7lIKDZo-h2Hm0y4RwET6fCJ9r6Oj7dllZeJe-FQQ0havB_AdMkRQLD6dyPwaq2UFX1y9MvbiLWJFCY4uQoU4_q4LLZt7ZEHEjNoq9Ow4mGIIJOd8-qFZ-7qLQEqlnsB5YwSsVjSTa1-SwJnxqjvHV9GZfqqyQ5rkxZ8Y5AR8Tkao9jwnFiuS-5O/s800/nosteny02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOk7lIKDZo-h2Hm0y4RwET6fCJ9r6Oj7dllZeJe-FQQ0havB_AdMkRQLD6dyPwaq2UFX1y9MvbiLWJFCY4uQoU4_q4LLZt7ZEHEjNoq9Ow4mGIIJOd8-qFZ-7qLQEqlnsB5YwSsVjSTa1-SwJnxqjvHV9GZfqqyQ5rkxZ8Y5AR8Tkao9jwnFiuS-5O/w640-h480/nosteny02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjimFMs4kklhruZghMrdDvBKFddADOnEmKvx8Mj8Gk2r25JLk0bAfFihi0DWJMrWSaX8ekffK_TGpDrFgAxaONSlbbgsiYPa5N-2PzuIBcynEE0Z6pj3ROOGrXZ8bzrAMw86cmSGvAMScdIqAgYqAYexAJJn_iEguGgX0ioSxX7Jc-3yglfgVqxOPWj/s800/nosteny03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjimFMs4kklhruZghMrdDvBKFddADOnEmKvx8Mj8Gk2r25JLk0bAfFihi0DWJMrWSaX8ekffK_TGpDrFgAxaONSlbbgsiYPa5N-2PzuIBcynEE0Z6pj3ROOGrXZ8bzrAMw86cmSGvAMScdIqAgYqAYexAJJn_iEguGgX0ioSxX7Jc-3yglfgVqxOPWj/w640-h464/nosteny03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHo3TaNis6d5T1hdVI9Jf64vWK3pH7xOefVu01Jn69COBzPJiqfaslOiezP9HHZEsxOKxVszuabWSSS3VPQMigQVHTrAFia2JsfNTZYTcjudS4dS0aMCPnh0BczJOaMkKJdU5lbjUcW3j6_HPEj8cPk7vNTSOdsLPqb4kQU4Ep0rvfAmp8bepzw00P/s800/nosteny04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHo3TaNis6d5T1hdVI9Jf64vWK3pH7xOefVu01Jn69COBzPJiqfaslOiezP9HHZEsxOKxVszuabWSSS3VPQMigQVHTrAFia2JsfNTZYTcjudS4dS0aMCPnh0BczJOaMkKJdU5lbjUcW3j6_HPEj8cPk7vNTSOdsLPqb4kQU4Ep0rvfAmp8bepzw00P/w640-h464/nosteny04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„A temető, az el- és a kihantolás, a fogatlanul, hullafoltos orcával megjelenő kísértet, a főhős körül ólálkodó farkas véres köntösként öltöztetik a gondolatot, az eltiport lengyel szabadság eszméjét. Amikor a történet játszódik, 1846-ot mutat a naptár. Jó másfél évtizeddel az 1830-as elbukott fölkelés után vagyunk. Lengyelországot ismét felosztották: keletről a cár, nyugatról a császár nyomorítja népét. A legjobbak fogcsikorgatva tűrnek, s várják, mikor jön el ismét a cselekvés órája. Vannak azonban nem kevesen, akik jelképesen is, valóságosan is odaadják magukat az elnyomó hatalomnak. Őket képviseli a filmben Júlia grófnő, aki kineveti »házasságról s jogról álmodó« férjét, s midőn az menekülni kényszerül, boldogan omlik a nyalkabajszú császári tiszt karjaiba. A lengyel irodalom, színház- és filmművészet »örök témája« ez a nagy történelmi konfliktus. Az írók, művészek újra és újra aláfeszítik vállukat e probléma szisziphoszi sziklájának. Az erőfeszítések olykor remekműveket hoznak létre, mint például Wyspiański <i>Menyegző</i>je vagy annak Wajda-féle filmre álmodása. Piestrak munkája azonban csak a tisztes-tisztességes kategóriába sorolható.”</div><div style="text-align: justify;">(morvay: „A nőstényfarkas kísértete”. In: <i>Esti Hírlap,</i> 1985. február 6., 2. o. – <i>Kiemelés az eredeti szerzőtől.</i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8npFR-KCO7oficfG-3pHdZBDuJ-adpPcvtQbp_ubBbh-DIrbtRs0NxLM3kmr72ld28SUrviA9_CpHdt-gX5lXhkK2GUG7mMw4l4PHvtI4_sUXVRqZD5Kh-nCk4pBifbTMyLJhZ1eO1h2g0bDhH-qp0VRXkxSFUVP10JI_QeXilOGZi-nhADov4oi0/s1193/wilczyca26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1193" height="580" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8npFR-KCO7oficfG-3pHdZBDuJ-adpPcvtQbp_ubBbh-DIrbtRs0NxLM3kmr72ld28SUrviA9_CpHdt-gX5lXhkK2GUG7mMw4l4PHvtI4_sUXVRqZD5Kh-nCk4pBifbTMyLJhZ1eO1h2g0bDhH-qp0VRXkxSFUVP10JI_QeXilOGZi-nhADov4oi0/w640-h580/wilczyca26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Erre a mozira nyugodtan odaülhet, aki kedveli az igazi kísértethistóriákat vagy egyszerűen csak kacarászni szeretne egy kicsit. Marek Piestrak halálosan komolyan veszi a témát, műve tele van borzongató jelenetekkel, amelyek valódi izgalmat keltenek (éjszaka, sötét lépcsőn ballag föl az egyik hős, kezében gyertya, a vasalt ajtó mögött meg farkasarcú és farkastestű kísértet kacag velőtrázóan), valódi hullák kelnek életre... Mindez a múlt századi Lengyelországban játszódik, röviddel az egyik szabadságharc után, de a politikai-történelmi elemek szerencsére nem tengenek túl benne. Van helyette buja szerelem (a kísértethölgy csalja szabadságharcos urát, pontosabban az a grófnő, akibe egy másik asszony szelleme költözött), s minden más, mi szem-szájnak mérsékelten ingere. Lehet azonban ezen nagyokat nevetni is, mint mondjuk annak idején Polanski rémfilmjén, a <i>Vámpírok báljá</i>n (még ha azzal Piestrak műve nem is kelhet versenyre). Szórakozást mindenesetre nyújt e kis opusz, s az is valami.”</div><div style="text-align: justify;">(j.: „A nőstényfarkas kísértete”. In: <i>Magyar Nemzet,</i> 1985. február 7., 7. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSrCWjHVxIhgAHzVgllvhqgzN6_vJMpu5vUUJSn8zkDLPAdTZ_pluLHsuwYxRt3aRehSp5TOdvEnFNxb1m_satfAWRuHKG-DcjCAYvnhzwNGhd7XHplaS0W8NlL5rW53W6--aNH05C_4Bcudr_U3tDAfL2G-OFi1StyneJRMjBFoaYL8IHL1LT1G8a/s800/wilczyca27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="800" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSrCWjHVxIhgAHzVgllvhqgzN6_vJMpu5vUUJSn8zkDLPAdTZ_pluLHsuwYxRt3aRehSp5TOdvEnFNxb1m_satfAWRuHKG-DcjCAYvnhzwNGhd7XHplaS0W8NlL5rW53W6--aNH05C_4Bcudr_U3tDAfL2G-OFi1StyneJRMjBFoaYL8IHL1LT1G8a/w640-h488/wilczyca27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Piestrak Roman Polanski asszisztenseként kezdte pályáját, láthatóan sokat tanult a <i>Vámpírok bálja</i> és az <i>Iszonyat</i> rendezőjétől, elleste a nézőriogatás fogásait, járatos az okkult tudományokban is, most már csak a dramaturgiai szabályok vannak hátra. Mert <i>A nőstényfarkas kísértete</i> nagyvonalúan bánik a mesével, s hiába kacsingat Wyspiańskira és Wajdára, a horror mégsem nemesedett történelmi vízióvá. Kísértet járja be a Krakkó környéki birtokokat, egy gonosz, elvetemült asszonyé, aki életében kigúnyolta a legszentebb lengyel nemzeti érzéseket, halála után vérengző nőstényfarkas vagy férfifaló szépasszony képében riogatja a férfiakat. A történelemnek semmi köze mindehhez, legfeljebb csélcsap asszonyok kalandocskáinál asszisztál, de a műhorror is csak hűhó – semmiért.”</div><div style="text-align: justify;">(Koltai Ágnes: „A nőstényfarkas kísértete”. In: <i>Új Tükör,</i> 1985. február 17., 3. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrrqQZrHOxqZyYskammhbzXKlpviZOsIEGGtRCU97UprPw2yxeE7IeYrMltCBFIqYiQ-wbYjZqhIUXxUF0viwjcB1RufJbZSKZLtnRDCuiGW9HdHYg_WDR5gnDg6LrYi6Wc_siq53dOBv7q5Hjl_JrPXRgJYvcMH3eqWfb7ZRFHXeGdQ4kS8lNrPwb/s800/wilczyca28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="685" data-original-width="800" height="548" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrrqQZrHOxqZyYskammhbzXKlpviZOsIEGGtRCU97UprPw2yxeE7IeYrMltCBFIqYiQ-wbYjZqhIUXxUF0viwjcB1RufJbZSKZLtnRDCuiGW9HdHYg_WDR5gnDg6LrYi6Wc_siq53dOBv7q5Hjl_JrPXRgJYvcMH3eqWfb7ZRFHXeGdQ4kS8lNrPwb/w640-h548/wilczyca28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Sajnos az alakítások terén sem tudok sok pozitívumot írni, úgy nagyjából mindenki megbízható közepességgel teljesít, a főszereplő Krzysztof Jasiński például majdnem végig egy darab arckifejezéssel játszik. És ami még probléma: szerettem volna többet látni a címszereplő farkasból, a kísértetből, valamiféle misztikumból – de ez nem történt meg. Így leginkább egy érdekes műfaji próbálkozás marad <i>A nőstényfarkas kísértete,</i> viszont unikumjelleggel, hiszen lengyel horrorfilmmel azért nem sűrűn találkozhatunk.”</div><div style="text-align: justify;">(nicroeg: „A nőstényfarkas kísértete”. <a href="http://darksidehorrormovies.blogspot.com/2015/03/a-nostenyfarkas-kisertetewilczyca-1983.html">On-line kritika, 2015. március 27.</a>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilpFIHtrVQE3Nj_Sogy41GTF2oF5FbZK9aWP2NWduZZ4ve4xnnUw5JEbQk4K7oOgExO39oDmjVw3VX4smrvUzmTpY0pkXZwoWZMD4hI2fp-a7nBTAvHKYf6Q8h54gPiExsna8XjeR4snw3w6A7FQUGDxpyRb8i12xXldf-IyRZqrhOJ76WrFvpQvok/s665/wilczyca29.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="665" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilpFIHtrVQE3Nj_Sogy41GTF2oF5FbZK9aWP2NWduZZ4ve4xnnUw5JEbQk4K7oOgExO39oDmjVw3VX4smrvUzmTpY0pkXZwoWZMD4hI2fp-a7nBTAvHKYf6Q8h54gPiExsna8XjeR4snw3w6A7FQUGDxpyRb8i12xXldf-IyRZqrhOJ76WrFvpQvok/w510-h640/wilczyca29.jpg" width="510" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A nőstényfarkas kísértete</b> (Wilczyca, 1983) – lengyel horrorfilm. Jerzy Gierałtowski <i>Wadera</i> című novellájából a forgatókönyvet írta: Jerzy Gierałtowski és Marek Piestrak. Operatőr: Janusz Pawłowski. Zene: Jerzy Matula. Díszlet: Andrzej Płocki és Wiesława Chojkowska. Jelmez: Marta Kobierska. Vágó: Maria Kuźmińska-Lebiedzik. Rendezte: Marek Piestrak. Főszereplők: Krzysztof Jasiński (Kacper Wosiński), Iwona Bielska (Maryna Wosińska / Julia grófnő), Stanisław Brejdygant (Ludwik gróf), Olgierd Łukaszewicz (Otto von Furstenberg), Henryk Machalica (Goldberg doktor), Leon Niemczyk (Wiktor Smorawiński gróf), Jerzy Prażmowski (Mateusz Wosiński), Hanna Stankówna (Hortensja). Magyarországi bemutató: 1985. február 7.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/rejtelyek.html">Rejtélyek</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><b>Szakadt függöny</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html">Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html">Beatrice Cenci</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi">A negyedik férfi</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB LENGYEL FILM!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/tuzzel-vassal.html"><b>Tűzzel-vassal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/ozonviz.html"><b>Özönvíz</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/04/a-kis-lovag.html"><b>A kis lovag</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/sivatagban-oserdoben.html"><b>Sivatagban, őserdőben</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-bun-tortenete.html"><b>A bűn története</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/az-igeret-foldje.html"><b>Az ígéret földje</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/szexmisszio.html"><b>Szexmisszió</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-59309934293579372632022-06-20T08:17:00.001-07:002022-07-23T00:22:58.581-07:00AZ UTOLSÓ KANNIBÁL VILÁG<div style="text-align: right;"><i>„I eat cannibal</i></div><div style="text-align: right;"><i>It's incredible</i></div><div style="text-align: right;"><i>You bring out the animal in me</i></div><div style="text-align: right;"><i>I eat cannibals”</i></div><div style="text-align: right;">(<a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/10/toto-coelo.html">Toto Coelo</a>:<i> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=gIXFtR3ddwM">I eat cannibals</a></i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ruggero Deodato az olasz filmművészet olyan kétes hírű alkotói közé tartozik, mint például <a href="https://moviecops.blog.hu/2020/07/20/viszlat_tamas_batya">Gualtiero Jacopetti</a> és <a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/24/beatrice_cenci">Lucio Fulci</a>. Hírhedtségét elsősorban kannibáltrilógiájának köszönheti, melynek középső része, a <i>Cannibal Holocaust</i> (1980) a premier óta eltelt bő négy évtized alatt kultfilmmé vált, és komoly szaklapokban is megjelentek már róla elismerő kritikák. A trilógia nyitódarabja, <i>Az utolsó kannibál világ</i> (1977) eredetileg egy öt évvel korábbi <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/04/23/villamosszektol_a_vizespolos_szepsegversenyig">Umberto Lenzi</a>-film folytatásaként indult. Lenzi megemelt gázsiigényére azonban az új film producerei nemet mondtak, így került képbe Deodato. Bár a filmet lezáró feliratok és a reklámanyag azt hangsúlyozzák, hogy a cselekmény megtörtént eseményeken alapul, a sztori igazából az írói fantázia szüleménye. <i>Az utolsó kannibál világ</i> a sok meztelenség és erőszak, valamint az állatokkal szemben kegyetlenkedés miatt élénk vitákat váltott ki, és több országban vagy nem engedélyezték a bemutatását, vagy csak kisebb-nagyobb vágások után. Magyarországon tudomásom szerint semmilyen hivatalos formában nem forgalmazták. Noha az általánosnak mondható vélemény szerint nem éri el a <i>Cannibal Holocaust</i> – meglehetősen kétséges – színvonalát, több szakmai folyóirat és weboldal szerint is a kannibálfilmek jobb darabjai közé sorolható, mivel Deodato hiteles atmoszférát teremt, és meggyőzően mutatja be, ahogy főhőséről leválik a civilizáció máza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxt6DQh6L1xT_C6TYN6a51oZgnYKMagZeanTIY92dqT_wzqI9E6Pb2Hl2y0w5AoLIg4M0RRaP4W8LPUJG_c-DgnDcv-IZDtO9siGxBQNDpQJlebMMUA2oU_Hlxbd6IQGlxySzO8xEsUkRFFnvIKOR4NoDi5D4WIEQ9YCaxq27LIgNGP228cXcZG2Nb/s735/cannibal00.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="510" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxt6DQh6L1xT_C6TYN6a51oZgnYKMagZeanTIY92dqT_wzqI9E6Pb2Hl2y0w5AoLIg4M0RRaP4W8LPUJG_c-DgnDcv-IZDtO9siGxBQNDpQJlebMMUA2oU_Hlxbd6IQGlxySzO8xEsUkRFFnvIKOR4NoDi5D4WIEQ9YCaxq27LIgNGP228cXcZG2Nb/w444-h640/cannibal00.jpg" width="444" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">Két olajkutató, Robert és Rolf egy újabb olajexpedíció előőrseként utazik a Fülöp-szigetek második legnagyobb szigetére, Mindanaóra. Nehéz körülmények között szállnak le, és a repülőgép komolyan megsérül. A két férfi megtalálja az előző kutatótábor romjait, és találnak egy rothadó holttestet is. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy elődjeiket lemészárolták a bennszülöttek. Aggodalomra ad okot az is, hogy a négyfős expedíció egyetlen női résztvevője, Swan éjszaka eltűnik. Robert, Rolf és a pilóta, Charlie behatolnak a dzsungelbe. Ez nem bizonyul túl jó ötletnek, mert Charlie-val rövidesen végez egy alattomos csapda. A két túlélő még magához sem tér a döbbenetből, és máris újabb szörnyűség szemtanúi lesznek: látják, amint a kannibálok megeszik éjszaka eltűnt társukat, Swant. Robert és Rolf egy tutajt épít, hogy a folyón lefelé hajózva visszajussanak a repülőtérre. A tutaj megsemmisül, amikor egy vízeséshez érnek, és a két férfi elszakad egymástól. Robert magára marad a dzsungelben, amelyet egyáltalán nem ismer. Éhségét egy gomba elfogyasztásával akarja csillapítani, amitől rosszul lesz, hányni kezd, és elveszíti az eszméletét. Amikor magához tér, már kannibálok veszik körül, akik a lándzsájukkal böködik. Az emberevők a lakóhelyükre, egy barlangba viszik őt. Kikötik egy sziklához, és leszaggatják róla a ruháit. Egy kannibál nő, Pulan odamegy hozzá, és letépi róla az alsóneműjét. Csatlakozik hozzá két férfi, akik erőszakosan ráncigálják Robert hímtagját. Ennél persze nagyobb megpróbáltatásokat is ki kell állnia, mert a többiek is folyamatosan bántalmazzák, undorító belsőségekkel etetik, a gyerekek pedig levizelik és kövekkel dobálják. Csupán Pulan tanúsít iránta némi kedvességet. Tartva attól, hogy előbb-utóbb végeznek vele, Robert megszökik, és magával viszi Pulant is. Az őserdő mélyén kiderül, hogy a fehér férfi és a kannibál nő hiába vannak egymásra utalva, valójában nem tartoznak össze…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiRnsQcexsEi5reUhwwxq_gazFjqydTx6FQmhdXBCsH_Aj2bl9ExWZAOlrqiFrxu2fOuQYuDdsyx526yBDT8H-T9mQpkn9J8cjy93QMWjQNyx_78-O22Z69tJaFA2aqMJmhPsxGVK9e6eGyqyG_sbLr4l0nQUiQknFqGhJHMHQBdgAuPDLihL2LYTI/s800/cannibal01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiRnsQcexsEi5reUhwwxq_gazFjqydTx6FQmhdXBCsH_Aj2bl9ExWZAOlrqiFrxu2fOuQYuDdsyx526yBDT8H-T9mQpkn9J8cjy93QMWjQNyx_78-O22Z69tJaFA2aqMJmhPsxGVK9e6eGyqyG_sbLr4l0nQUiQknFqGhJHMHQBdgAuPDLihL2LYTI/w640-h320/cannibal01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A kannibalizmus és a kannibálok</b></div><div style="text-align: justify;">A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy mi a kannibalizmus, és kik a kannibálok. Néhány részletre talán mégis érdemes kitérni, hogy árnyaltabb képünk legyen erről a két fogalomról. Így például arra, hogy kannibalizmus nemcsak az emberek között fordulhat elő, hanem az állatvilágban is létezik, több mint 1500 fajnál megfigyelték már. Egyes rovarok nőstény egyedei párzás közben vagy után megeszik a hímet. Bizonyos feltételezések szerint a kannibalizmus már a neandervölgyi embereknél is előfordulhatott, de a XVII. században kezdtek gyarapodni az ezzel kapcsolatos feljegyzések. Maga a szó az észak-amerikai West Indies régióban élt karibok spanyol elnevezéséből, a caníbalesből származik, mivel e törzs tagjai állítólag ténylegesen gyakorolták a kannibalizmust. (Újabb keletű régészeti kutatások cáfolni igyekeznek ezt a spanyol gyarmatosítók által elterjedt legendát.) A világjárók, kutatók és felfedezők az európai ember számára távolinak és egzotikusnak tűnő helyeken találkoztak a kannibalizmus jelenségével, például Új-Guineában, a Salamon-szigeteken, az Amazonas őserdeiben, Új-Zélandon, Melanéziában és Kongóban. A Fidzsi-szigeteket egy időben Kannibál-szigeteknek is nevezték. A kannibalizmusnak különféle szempontok szerinti csoportosítása létezik. Endokannibalizmusnak hívják, ha egy közösségen belüli egyedet esznek meg, és exokannibalizmusnak, ha egy kívülállót. Előbbire példa a halottak elfogyasztása, ami a gyászfolyamat része lehet, míg az utóbbi akkor a leggyakoribb, ha egy ellenséges törzs feletti győzelmet ünnepelnek meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbg9pn20iAEe7Ilkzfrh1YsSHPFc7YqaO29VzXHDoJgdfrjMjeSWFvm7DmAjcRRXODS7PxM95TztRYpfeTgAUY1Cz6K0779LL623l-PW7QMt_cFuD36hBgljnpE-3B8z_p2h_fuTQ27JDPbYx-ICsAA7drUYVqLuB2CkUxIC5fZHL7xp_wyCoR3LAq/s755/cannibal02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbg9pn20iAEe7Ilkzfrh1YsSHPFc7YqaO29VzXHDoJgdfrjMjeSWFvm7DmAjcRRXODS7PxM95TztRYpfeTgAUY1Cz6K0779LL623l-PW7QMt_cFuD36hBgljnpE-3B8z_p2h_fuTQ27JDPbYx-ICsAA7drUYVqLuB2CkUxIC5fZHL7xp_wyCoR3LAq/w450-h640/cannibal02.jpg" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ebből máris adódik egy másik felosztás is, vagyis hogy a kannibálok friss halott(ak)at fogyasztanak-e, vagy ebből a célból élő ember(eke)t ölnek meg. Általában mindkét esetben az a cél, hogy az illető szelleme, ereje vagy különleges képessége (bármi, ami okkal vagy ok nélkül neki tulajdonítható) az emberevés által átszálljon a kannibálok testébe. Ez orvosi okokból azért is problémás, mert ilyenkor értelemszerűen kórokozók is átkerülhetnek az élő ember szervezetébe, ami még akkor is veszélyforrást jelent, ha az elhunyt nem a kórokozó által terjesztett betegségben halt meg. Példa erre az ún. kuru, „a nevető halál”, amely az ötvenes években kezdett terjedni a Pápua Új-Guinea keleti részén élő fore törzsnél. Náluk a temetés helyett megszokott volt a holttestek elfogyasztása. Olykor évek is elteltek, amikor a lakoma résztvevőin különös tünetek jelentkeztek. Először csak reszketni kezdtek, minden egyéb tünet vagy fájdalom nélkül. A reszketés az idő múlásával felerősödött, és nevetési kényszer uralkodott el rajtuk. Aztán már csak tántorogni tudtak, elvesztették az uralmat az izomrendszerük fölött, nem tudtak már beszélni, sőt enni sem. Kik rövidebb, kik hosszabb szenvedés után haltak meg. Egy fiatal amerikai orvos, Daniel Carleton Gajdusek próbálta megtalálni az okokat és a gyógymódot. Bár elért bizonyos eredményeket, a betegség igazából csak akkor szorult vissza, amikor a törzsben megszűnt a kannibalizmus, és felváltotta a hagyományos temetés.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaSwMs3WIT-9rvQXwijM1RaooyfEZDZDNEs0z0XJVom9KgbVvCHIFwTxaF1JFPVHsp_XCKLC4K-JmuWwne5E7usziR_lR8mKOm4So5fS1dqD0eHc0pKrsisWZcr_wRagi0gdEHdEr1tO7Om0xsFqg1ROaLMsrroXGvW4ucAeLM_nxXE2TCRpdnq6dv/s800/cannibal03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaSwMs3WIT-9rvQXwijM1RaooyfEZDZDNEs0z0XJVom9KgbVvCHIFwTxaF1JFPVHsp_XCKLC4K-JmuWwne5E7usziR_lR8mKOm4So5fS1dqD0eHc0pKrsisWZcr_wRagi0gdEHdEr1tO7Om0xsFqg1ROaLMsrroXGvW4ucAeLM_nxXE2TCRpdnq6dv/w640-h360/cannibal03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ha a kannibalizmusra gondolunk, akkor elsősorban még mindig az európai átlagemberek számára egzotikumnak számító őserdők és trópusi szigetek egyes lakói jutnak eszünkbe, miközben ilyesmi az ún. civilizált világban is előfordul, elsősorban sajnos a bűnügyi krónikákban, de vannak speciális elbírálású esetek is. A XIX. században az amerikai pionírokból álló ún. Donner-társaság esete keltett nagy feltűnést. A csoport szekereken utazott középnyugatról Kaliforniába, ám a zord 1846–47-es telet a Sierra Nevada hegységben kellett tölteniük, mert a rossz időjárás miatt nem tudtak továbbmenni. Elfogytak a készleteik, és feszültségek keletkeztek a telepesek között. A túlélés érdekében egyesek a kannibalizmus mellett döntöttek, és fogyasztottak elhunyt társaik húsából. Az Uruguayi Légierő 571-es járata – fedélzetén egy teljes rögbicsapattal – 1972. október 13-án lezuhant az Andokban. Tizenegyen azonnal életüket vesztették, mások néhány nappal később belehaltak a zuhanás során szerzett sérüléseikbe, illetve egy váratlan lavina is áldozatokat követelt. A mentőexpedíció gépei többször is átrepültek a katasztrófa helyszíne fölött, de a fehér tetejű repülőgépet nem látták meg a hóban. A keresést nyolc nap után feladták. A maroknyi túlélő kannibalizmusra kényszerült. Végül két bátor társuk indult el segítségért. Emberfeletti erőfeszítéseiket siker koronázta, és 1972. december 23-án az utolsó túlélőt is lehozták a hegyekből. Közvetlenül a mentés után azonban felröppentek a kannibalizmusról szóló hírek, ráadásul olyan formában, hogy a megmenekültek a még élő társaikat ölték meg, hogy elfogyasszák őket. A katolikus egyház – tekintettel a különleges körülményekre – feloldozást adott a mélyen katolikus túlélőknek az emberevés bűne alól. Itt jegyezzük meg, hogy különleges körülmények ide vagy oda, mindmáig bűncselekménynek számít, ha valaki egy élő embert öl meg azért, hogy a teste elfogyasztása árán ő maga életben maradjon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikRWIDBfn8eJ1c_3ehMrDt2oAUvp8k0qit8tGwK4j6e8r1iQNJb7TzxBhZ0YRFne3mmnb50IwsevtMwnfmTgBYLdFe4K5drJEoXl7mynfSiDRXGK7_WrzqPUjaYsXIzxmC62HzLE_8G86ly8oVWvgQSkaGjxYdH-2XGr418UGy924zelHAqWbJjfpq/s800/cannibal04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikRWIDBfn8eJ1c_3ehMrDt2oAUvp8k0qit8tGwK4j6e8r1iQNJb7TzxBhZ0YRFne3mmnb50IwsevtMwnfmTgBYLdFe4K5drJEoXl7mynfSiDRXGK7_WrzqPUjaYsXIzxmC62HzLE_8G86ly8oVWvgQSkaGjxYdH-2XGr418UGy924zelHAqWbJjfpq/w640-h364/cannibal04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Idézzünk fel néhány híres esetet az elmúlt évtizedekből a civilizációs körülmények között történt kannibalizmusról is! A német Joachim Kroll 1955 és 1976 között több kiskorú lányt és felnőtt nőt gyilkolt meg, többségüket meg is erőszakolta, és testükből darabokat vágott le, hogy azokat megegye. Állítólag a kannibalizmussal élelmiszer-kiadásait akarta csökkenteni. Letartóztatásakor épp egy négyéves kislány testrészeit főzte meg. 1963-ban egy cseh katona, Josef Kulík egy hat- és egy kilencéves kisfiút gyilkolt meg. Az áldozatok beleit egy rúdra döfte, aztán megsütötte és megette. 1964-ben kivégezték. Az amerikai Richard Chase 1977-ben és 1978-ban fél év leforgása alatt hat embert ölt meg, evett a húsukból és ivott a vérükből, mert ily módon akarta kezelni képzelt betegségeit. 1986 novemberében Gary M. Heidnik elrabolt és fogva tartott hat nőt. Amikor az egyik meghalt, maradványait kutyaeledellel keverte össze, és megetette az életben maradottakkal. 1989. augusztus 19-én Daniel Rakowitz halálra késelt egy nőt, megette az agyát, a többi testrészből főtt ételt pedig hajléktalanok között osztotta szét. A szintén amerikai Jeffrey Dahmer 1978 és 1991 között 17 fiatal férfit és fiút ölt meg, és egyes testrészeiket főzés után elfogyasztotta. A börtönben egyik skizofrén rabtársa egy vasrúddal agyonverte. Az ukrajnai születésű sorozatgyilkos, Andrej Csikatilo 1978 és 1990 között legalább ötven nőt és gyereket ölt meg, és a testek többségét evés céljából megcsonkította. Ügyének felderítését erősen gátolta a korabeli orosz hivatali bürokrácia. 2002-ben a Big Lurch művésznéven ismert rapper megölte huszonegy éves szobatársát, és megette egyes testrészeit. 2012-ben az egykori melegpornósztár, Luka Rocco Magnotta megölte egyik kínai barátját, és késsel-villával evett belőle. Tettéről filmfelvételt is készített. A maradványokat kanadai iskoláknak és politikai pártoknak küldte szét. Külföldre menekült, Berlinben sikerült elfogni. A börtönben házasságot kötött egy sorozatgyilkossal. A kannibál gyilkosok fenti felsorolása korántsem teljes, ám alighanem így is épp elég borzalmas.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4xKHrbnipi6gNxP_lP7wAN6iac7xTFdwano6s8cqjxXMlCRefNOr50Rv9qvmOx-7-HcVUjGqX1AZnS20wKbg6AMr0kqH2HGejqUdFkoye7-d7p1OVW7mpgi6F-FkrSL8rUKKtvTD6YHaWL6IxzKruPdgQF8N01q6yroOt6c-Dhd8_bPxJ14G4ql7N/s800/cannibal05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4xKHrbnipi6gNxP_lP7wAN6iac7xTFdwano6s8cqjxXMlCRefNOr50Rv9qvmOx-7-HcVUjGqX1AZnS20wKbg6AMr0kqH2HGejqUdFkoye7-d7p1OVW7mpgi6F-FkrSL8rUKKtvTD6YHaWL6IxzKruPdgQF8N01q6yroOt6c-Dhd8_bPxJ14G4ql7N/w640-h272/cannibal05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A vad szex földje</b></div><div style="text-align: justify;">Az olasz Umberto Lenzi 1972-ben bemutatott alkotása, <i>A vad szex földje</i> (Il paese del sesso selvaggio; további címváltozatok: <i>Man From Deep River, Deep River Savages, Sacrifice!, Mondo cannibale</i>) jelentette a hetvenes években különösen népszerű, kétes értékű műfaj, a kannibálfilmek nyitányát. Lenzi számára az ún. mondo filmek szolgáltatták az elsődleges inspirációt, különösen Gualtiero Jacopetti és Franco Prosperi hírhedt munkái, mint például a <i>Kutyavilág</i> (1962) és az <i>Africa addio</i> (1966). A mondo lényegében az exploitation filmek eszköztárát párosítja dokumentumfilmes módszerekkel, különös tekintettel az erőszak és a szexualitás szélsőséges formáira. A cselekmény alapötlete állítólag a hírhedt erotikus klasszikus, az <i>Emmanuelle</i> (1967) szerzőjétől, Emmanuelle Arsantól származott. A producer, a görög Ovidio G. Assonitis felkérte előző filmje, a <i>Chi l'ha vista morire?</i> (1972, Aldo Lado) két forgatókönyvíróját, a rutinos Massimo D'Avackot és a tehetséges pályakezdőt, Francesco Barillit, hogy Arsan alapötlete alapján írjanak egy olyan forgatókönyvet, amelybe beépítik <i>A sziúk fogságában</i> (1970) motívumait is. Elliot Silverstein kalandfilmje egy angol nemesről (Richard Harris) szól, akit sziú indiánok ejtenek foglyul. Először végezni akarnak vele, de látva a bátorságát, életben hagyják. A férfi arra törekszik, hogy beilleszkedjen a törzsbe, és mindenben alkalmazkodjon az indiánokhoz, mert csak így lehet esélye arra, hogy megszökjön.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfA-v4FENQDlq6fW6hpfTbHeq3bkHMOAHJVSp97A6gV6DJpYg4rzTfJArG1l4JaAD6C2GnAD9WTF_bV9YMZj-B3mpJu9MtsfY7muUuTCKwCFV6hgIGGijlj_CzNKD4SwnvjNRYAhznkNstS4-z0mZiFJ6cZxRUS_ZQKyVJAY6AMnKnc68qlAbZz2Lq/s800/cannibal06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfA-v4FENQDlq6fW6hpfTbHeq3bkHMOAHJVSp97A6gV6DJpYg4rzTfJArG1l4JaAD6C2GnAD9WTF_bV9YMZj-B3mpJu9MtsfY7muUuTCKwCFV6hgIGGijlj_CzNKD4SwnvjNRYAhznkNstS4-z0mZiFJ6cZxRUS_ZQKyVJAY6AMnKnc68qlAbZz2Lq/w640-h272/cannibal06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">D’Avack korábban már dolgozott Lenzivel: az <i>Olyan édes… olyan perverz</i> (1969) forgatókönyvén munkálkodott. Barilli a hetvenes években két igényes pszichohorrort rendezőként jegyzett: <i>A fekete ruhás hölgy illatá</i>ban (1974) szintén megjelent a kannibalizmus motívuma, míg <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/08/a-retteges-szallodaja.html"><i>A rettegés szállodája</i></a> (1978) Roman Polański és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pier Paolo Pasolini</a> hatását tükrözi. (Épp mostanság Barilli egy új filmen dolgozik, melyben régi barátja, a hetvenes évek olasz zsarufilmjeinek francia sztárja, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-luc-merenda-modellbol.html">Luc Merenda</a> újra visszatér a kamerák elé.) <i>A vad szex földjé</i>ben egy angol fotós kerül egy bennszülött törzs fogságába. A férfi – mozgóképes elődjét követve – az asszimilációban látja a kiszabadulás esélyét, mígnem különböző drámai fordulatok után, amikor szinte már karnyújtásra lenne tőle a megmenekülés, úgy dönt, hogy a törzzsel marad. Lenzi utólag elmondta, hogy eleve nem volt olyan szándéka, hogy a kannibalizmus legyen a történet fő motívuma, viszont a témát korábban még soha nem ábrázolták ilyen naturalisztikus részletességgel. A filmet Thaiföldön forgatták, a városi jeleneteket Bangkokban, az őserdőben játszódóakat pedig a burmai határhoz közeli dzsungelben. A tizenöt fős olasz stábnak gyakran voltak nyelvi nehézségei a helyi közreműködőkkel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRQXdS5MxbQfEYorvYcAIY4K0bK7fj49Ip3pcRV4XBeZ8vSvQdxgeSzpXMNV5CmI6WpuqKcDzPEmBChgqdF4fTBF2YLXtIsFrEHEvFz85ro9SwTI_5pCy8_XbrRlhm7zhBUiKewd-T-kU24SC4LwVqqMS_8PlnaK3E4thy-ujxaC9XS68iN5oCNS0T/s800/cannibal07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRQXdS5MxbQfEYorvYcAIY4K0bK7fj49Ip3pcRV4XBeZ8vSvQdxgeSzpXMNV5CmI6WpuqKcDzPEmBChgqdF4fTBF2YLXtIsFrEHEvFz85ro9SwTI_5pCy8_XbrRlhm7zhBUiKewd-T-kU24SC4LwVqqMS_8PlnaK3E4thy-ujxaC9XS68iN5oCNS0T/w640-h272/cannibal07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A férfi főszerepet Ivan Rassimov alakította, aki összesen öt filmet készített Lenzivel, ez volt az első. Ivan ekkor forgatott először partnernőjével, Me Me Lai burmai színésznővel, akivel később még két kannibálfilmben is együtt szerepelt: a második Deodato jelen filmje volt, a harmadik pedig ismét egy Lenzi-opusz, az <i>Élve megzabálva!</i> (1980). <i>A vad szex földje</i> egyik legmeghökkentőbb jelenete, amikor az özvegyet magukévá teszik elhunyt férjének fivérei, egy létező afrikai rítuson alapul. E felfogás szerint az asszony férje halála által „beszennyeződött”, ami veszélyt jelenthet a közösség többi tagjára. A megoldás a három napig tartó, védekezés nélküli szex, amelynek során az asszony megtisztul – legalábbis a babona szerint –, és a férj veszélyt jelentő szelleme is végleg eltávozik. A rituálét az elhunyt fivérének kell végrehajtania. <i>A vad szex világa</i> jelentős kereskedelmi sikert ért el, különösen az NSZK-ban. Csonkítást és állatokkal szembeni kegyetlenséget, valamint meztelenséget tartalmazó jelenetei miatt az Egyesült Királyságban felkerült az obszcén filmek tiltólistájára. Mondani sem kell, hogy a társproducer, Giorgio Carlo Rossi megrendelte a folytatást is. Lenzi nem volt hajlandó megint bagóért dolgozni, és korábbi gázsija háromszorosát kérte. A takarékos Rossi úgy döntött, inkább másik rendező után néz, így került képbe Ruggero Deodato.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdKqC8DkmOwonchDj33tKRU__zFjdQnIIymO_CL1Fj5IZQSnw8fFXR_ETyK7_0Uzw-NI7j8cxa6r-r5Meztug9cOxGbVMgu3TGAMQhJA2pyiDY1uuILC-xeQgI3uv6B1HrPXDD8nP8JEWYuLeXWa29fEa3zD0L0-m5ve38JtuAgM4LiGBqRKbnJtN9/s800/cannibal08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="800" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdKqC8DkmOwonchDj33tKRU__zFjdQnIIymO_CL1Fj5IZQSnw8fFXR_ETyK7_0Uzw-NI7j8cxa6r-r5Meztug9cOxGbVMgu3TGAMQhJA2pyiDY1uuILC-xeQgI3uv6B1HrPXDD8nP8JEWYuLeXWa29fEa3zD0L0-m5ve38JtuAgM4LiGBqRKbnJtN9/w640-h496/cannibal08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Ruggero Deodato rendező, forgatókönyvíró és színész 1939. május 7-én született Olaszországban, Basilicata régió székhelyén, Potenza városában. Még kisgyermek volt, amikor a család Rómába költözött. Hétéves korában kijutott Dániába, ahol zongorázni tanult, sőt még egy kis zenekart is vezényelt. Visszatért Olaszországba, ahol egy magántanárnál tanult tovább, aki elküldte, mert Ruggero csak hallás után játszott. Egy tanyán nevelkedett tovább. Tizennyolc éves kora körül visszakerült Rómába, a városnak arra környékére, ahol a legnagyobb filmstúdiók voltak. Összebarátkozott a világhírű filmrendező, Roberto Rossellini fiával, és ennek köszönhetően a filmipar nagy alakjai mellett leshette el a filmkészítés minden fogását. 1959-ben kezdett rendezőasszisztensként dolgozni. Olyan alkotók mellett ténykedett, mint Rossellini, Carlo Ludovico Bragaglia, Sergio Corbucci, Mario Amendola, Antonio Margheriti, Riccardo Freda, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a>, Giorgio Ferroni és mások. Időnként a Roger Drake vagy a Roger Godey álnevet használta. Az <i>Ursus, il terrore dei kirghisi</i> (1964, Antonio Margheriti) című film forgatásán állítólag rendezői feladatokat is megoldott, nevét azonban ebbéli minőségben nem tüntették fel a stáblistán. Első két saját filmjét Roger Rockfeller álnéven rendezte: a <i>Fenomenal e il tesoro di Tutankamen</i> (1968) egy ókorban játszódó kalandfilm és egy szuperhősös sci-fi eszköztárát elegyítette, a <i>Gungala la pantera nuda</i> (1968) pedig egyfajta Tarzan-történet női főszereplővel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVrqEFzEM6ggqdJ7Rm9bpnCHLBTYUKb6WE_KWYvjGak2DGEFl8ycPE6YuMKbsRXlP4SQSaU6Tma5y19vORhBeyeDWzOWwN0Lls6DrhRt7iVBwKZ8Wknb5j-hsq-zM4hF_mZzRMEwJ1oVsA-MHrMrWc_ZJ0HpUA6dMzebp_JveSCLJ-E7mUJAKhf7X3/s800/cannibal09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVrqEFzEM6ggqdJ7Rm9bpnCHLBTYUKb6WE_KWYvjGak2DGEFl8ycPE6YuMKbsRXlP4SQSaU6Tma5y19vORhBeyeDWzOWwN0Lls6DrhRt7iVBwKZ8Wknb5j-hsq-zM4hF_mZzRMEwJ1oVsA-MHrMrWc_ZJ0HpUA6dMzebp_JveSCLJ-E7mUJAKhf7X3/w640-h344/cannibal09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Hogy ezek lényegében iparosmunkák voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1968-ban még két filmet tető alá hozott, két zenés vígjátékot. A <i>Donne... botte e bersaglieri</i> főszereplője egy srác, aki a barátaival egy rockzenekart szervez a siker halovány reményében, a <i>Vacanze sulla Costa Smeralda</i> pedig egy üdülőhely rivális hoteltulajdonosairól szól. Mindkét opusz férfi főszerepét a népszerű énekes, Little Tony (Antonio Ciacci) játszotta. Az 1969-es esztendő sem telt eseménytelenül, két játékfilm valósult meg Deodato irányításával. Az <i>I quattro del pater noster</i> című film főszereplői között olyan, akkor még kevésbé ismert komikusokat találhatunk, mint Paolo Villaggio és Enrico Montesano. A történelmi vígjátékként aposztrofált sexploitation, a <i>Zenabel</i> hősnője (Lucretia Love) maga köré gyűjti különc barátait, hogy leszámoljon azzal a nemesemberrel, aki megölte az apját, és elorozta tőle a rangját és a vagyonát. A maga idejében nem különösebben sikeres filmet 1975-ben Franciaországban <i>La Furie du Desir</i> címmel újra bemutatták Claude Mulot által utólag forgatott pornográf jelenetekkel kiegészítve. Ugyanebben az évben Deodato két részt rendezett az <i>Il triangolo rosso</i> című tévésorozat második évadához. Az epizódok valós események alapján készültek, és súlyos közlekedési balesetek kivizsgálásáról szóltak. Ezután fél évtizedre a televízióhoz kötelezte el magát, reklámokat forgatott, és egy három évadot megért tévésorozatot rendezett <i>All'ultimo minuto</i> címmel. Mindegyik epizód szereplői megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe keverednek, melyek a címnek megfelelően az utolsó pillanatban mégis megoldódnak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirCEoPYYvDHABAVOhyCT7DjTLcSaXGpkeduTgXJPr-UBIRQwW9aC56tlLaQXl31Lx91Gh_8nknwaRlajA7UBFHQvoQsidxAWh2yAW9ghzcKcLCKu2G6pYw6qyRIy4eA3_B5nHQHV6p3rIb1U-vfcb-2l1k77X4i-naOYk05bMjZNUbLtFh_dMZuqJ0/s800/cannibal10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirCEoPYYvDHABAVOhyCT7DjTLcSaXGpkeduTgXJPr-UBIRQwW9aC56tlLaQXl31Lx91Gh_8nknwaRlajA7UBFHQvoQsidxAWh2yAW9ghzcKcLCKu2G6pYw6qyRIy4eA3_B5nHQHV6p3rIb1U-vfcb-2l1k77X4i-naOYk05bMjZNUbLtFh_dMZuqJ0/w640-h360/cannibal10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Deodato 1975-ben tért vissza a mozifilmek világába. Mindjárt első alkotása, az <i>Ondata di piacere</i> című erotikus thriller nagy figyelmet keltett. A cselekmény egy jachton játszódik, ahová egy gazdag házaspár (John Steiner és Elizabeth Turner) meginvitál egy Szicíliában nyaraló párt (Al Cliver és Silvia Dionisio). A fiatalok szemtanúi lesznek a vendéglátók házassági problémáinak, és a fokozódó feszültség váratlan fordulatokhoz vezet… Kiemelkedő sikert aratott Deodato egyetlen, roppant erőszakos zsarufilmje (poliziottesco), a <i>Zsaruként élj, férfiként halj</i> (1976), amely a műfaj specialistája, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/huszeves-voltam.html">Fernando Di Leo</a> forgatókönyvéből készült a francia <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html">Marc Porel</a> és az olasz Ray Lovelock főszereplésével. A brutális jeleneteket illetően az alkotók nem finomkodtak, amivel kivívták a cenzorok közbelépését, a szexuális motívumokat azonban tompították. Így például a két jóképű főhős között eredetileg homoszexuális kapcsolat állt volna fenn, ám ehelyett egyfajta hedonikus különcökké formálták át a személyiségüket. A hosszas motorkerékpáros üldözés jelenetét a római önkormányzat és a rendőrség engedélye nélkül forgatták. Di Leo elégedett volt a filmmel, amely 741 142 540 líra bevételt hozott. Természetesen szóba került a folytatás ötlete is, amely végül meghiúsult, mert Porel és Lovelock csak a kamerák előtt voltak jó cimborák, a valóságban egyáltalán nem voltak azonos hullámhosszon. Bár az opusz a maga idejében igen sok bírálatban részesült, fasiszta szemlélettel is megvádolták, napjainkban már a műfaj egyik legjobb darabjának tartják. Quentin Tarantino is nagy rajongója, sőt egy brutális jelenetet is kölcsönvett belőle, amelyben széttaposnak egy emberi szemgolyót. Deodato a <i>Zsaruként élj, férfiként halj</i> sikerének köszönhette, hogy rábízták <i>Az utolsó kannibál világ</i> rendezését, amely nagy lökést adott a mondo és a kannibálfilmek műfajának.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXn6ldRlGRM9XvgmnQRHvy1JjaSVNcdcx7MlPp7M_sqGFMl-1M0KyGfygC47Syay1TDYmqPHi2NxzF9o_NOrnT0D8_hspN8ieH5_ENXj6fBmmIUlBMjGVwW7Su_Om03BOx45jRIIjngzChX-rn5cI7EMwRXBi9B-fnJ-1RiC-xM9cDv9fuvnV6aJxX/s1888/cannibal11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1493" data-original-width="1888" height="506" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXn6ldRlGRM9XvgmnQRHvy1JjaSVNcdcx7MlPp7M_sqGFMl-1M0KyGfygC47Syay1TDYmqPHi2NxzF9o_NOrnT0D8_hspN8ieH5_ENXj6fBmmIUlBMjGVwW7Su_Om03BOx45jRIIjngzChX-rn5cI7EMwRXBi9B-fnJ-1RiC-xM9cDv9fuvnV6aJxX/w640-h506/cannibal11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A meghökkentő kannibálfilm után egy dráma következett, a <i>L'ultimo sapore dell'aria</i> (1978), majd az <i>Airport</i>-sorozat sikerét meglovagló katasztrófafilm, a Roger Deodato néven jegyzett <i>S. O. S. Concorde</i> (1979) <a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/14/charlie_angyala_es_hitler_autoja">James Franciscus</a> és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/hajtovadaszat.html">Mimsy Farmer</a> főszereplésével. (Franciscusról erősen ajánlott olvasmány még ez is: <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/06/14/gyonyoru_fotomodellek_veszelyes_vizeken"><i>Killer Fish</i></a>.) Mellesleg ez a rendező egyetlen olyan filmje, amely a magyar mozikba is eljutott. A hírhedt <i>Cannibal Holocaust</i> (1980) visszatérést jelentett a kannibálfilm műfajához, és szinte hihetetlen, hogy Deodato számára a korszak olasz terrorista mozgalmainak médiavisszhangja szolgáltatta az ihletet. A történet egy New York-i antropológusról szól (a szerepet alakító Robert Kermanról Deodato állítólag nem tudta, hogy Richard Bolla néven jelentős pornós múlttal rendelkezett), aki az amazonasi esőerdőbe utazik, hogy megtalálja egy eltűnt filmes stáb tagjait. Csak az általuk készített filmek dobozait találja meg, és a tekercsek borzalmas dolgokat örökítettek meg. A <i>Cannibal Holocaust</i> óriási botrányt váltott ki több okból is, és számos országban még a vágások ellenére sem kapott bemutatási engedélyt. Kifogásolták a filmben látható szélsőséges erőszakot és a szexuális motívumokat, és felzúdulást váltott ki az is, hogy igazi állatokat öltek meg a forgatás kedvéért, esetenként igen kegyetlen módon. (Ezzel kapcsolatban Deodato utólag a sajnálkozását fejezte ki, mondván, hogy azok más idők voltak.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2rGbl2M84Cvv_0hfx8l2bMMoRLfG-9Gcrna7Sj_Rm0XZlulbSEs9OORwKPKpKoO2U_OgDY7069bFxorJ2BqNlxvyCphjS4uuy4QsZ_sOb0NBZ2iNEukANarJ5eNNmgwzlzYMOQJOe_fDGSLZU8TohWqiBiTJXA3CUgp7iMyU0z8Uh5hOn4CHIF6al/s800/cannibal12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2rGbl2M84Cvv_0hfx8l2bMMoRLfG-9Gcrna7Sj_Rm0XZlulbSEs9OORwKPKpKoO2U_OgDY7069bFxorJ2BqNlxvyCphjS4uuy4QsZ_sOb0NBZ2iNEukANarJ5eNNmgwzlzYMOQJOe_fDGSLZU8TohWqiBiTJXA3CUgp7iMyU0z8Uh5hOn4CHIF6al/w640-h344/cannibal12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A legnagyobb skandalum a főszereplők személyéhez kapcsolódott, ugyanis a filmről elterjedt, hogy valódi eseményeket örökített meg, és a szóban forgó ministáb tagjai valóban meghaltak. A kezdetben csak obszcenitás vádjával bíróság elé citált Deodatót ekkor gyilkossággal is meggyanúsították, s emiatt a rendező kénytelen volt leleplezni az opusz néhány trükkjét, és felkérni a színészeit arra, hogy jelenjenek meg a nyilvánosság előtt annak bizonyítására, hogy élnek. (Eredetileg abban állapodtak meg, hogy egy évre teljesen eltűnnek.) A Sors iróniája, hogy a filmhez tényleg kapcsolódik egy igazi emberölési ügy is: a Miguelt alakító Ricardo Fuentes édesapja a forgatás ideje alatt gyilkosság áldozata lett. A mű hatását fokozta, hogy a megdöbbentő jelenetekhez Riz Ortolani merőben más hangulatú, kifejezetten szép kísérőzenét komponált. Az eredeti elképzelés szerint egyébként még több erőszakos jelenetet forgattak volna. Így például egy olyat, amelyben levágják egy bennszülött lábát, és azt megetetik a pirájákkal. Deodatónak viszont nem volt víz alatti felvételekre alkalmas kamerája, és mi tagadás, a piráják se voltak különösebben fogékonyak a rendezői instrukciókra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqIaoCxjtLALOc_HSgDGWbpj2lW9WXRXdZRQzBsUNwbeGYlHFBRZatdL-mDgUvrxIcWZLYGcD3mMTHo8BQu3v1-IdLQFW-akx0R4zmk5Noe4Ct9WkuVUcawpe_JFZ06jxPaHYwxzqPmqed7NNURM6bhvx6DK04n_3ze7vrHUw-c0gwMkvBDeCr1syU/s800/cannibal13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqIaoCxjtLALOc_HSgDGWbpj2lW9WXRXdZRQzBsUNwbeGYlHFBRZatdL-mDgUvrxIcWZLYGcD3mMTHo8BQu3v1-IdLQFW-akx0R4zmk5Noe4Ct9WkuVUcawpe_JFZ06jxPaHYwxzqPmqed7NNURM6bhvx6DK04n_3ze7vrHUw-c0gwMkvBDeCr1syU/w640-h360/cannibal13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Deodato következő filmje, a kis költségvetésű <i>Ház a park szélén</i> (1980) mindössze három hét alatt készült New Yorkban és a római Incir de Paolis stúdió műtermeiben. A filmet Wes Craven hírhedt horrorja, <i>Az utolsó ház balra</i> (1972) egyfajta remake-jének tartják. Deodato először el sem akarta készíteni, mert a forgatókönyv még szerinte is túl erőszakos volt, ám miután találkozott a főszereplővel, David A. Hess-szel – aki a Craven-opuszban is szerepelt –, elvállalta a munkát. Hess később azt állította, hogy szexjelenete Annie Belle-lel igazi volt, nem imitáció. (Egyébként a <i>Cannibal Holocaust</i> egyik jelenetéről is elterjedt, hogy nem imitált szexet mutat be.) A <i>Ház a park szélén</i> szintén próbára tette a cenzorok türelmét, de volt mit vagdosni az <i>Atlantisz ragadozói</i> (1983), a <i>Szállj el messze</i> (1984) és a <i>Camping del terrore</i> (1986) című filmekből is. Hozzájuk képest a testépítő fivérek, Peter és David Paul főszereplésével forgatott <i>Barbár fivérek</i> (1987) című fantasy csupán egy ártalmatlan gyermekmese. Deodato örvendetesnek tartotta, hogy együtt dolgozhatott Donald Pleasance-szel és Michael Yorkkal <i>A halál fantomja</i> (1988) című giallóban, ellenben a női főszerepet alakító Edwige Fenech szerinte csak a producer nyomására került a filmbe, dramaturgiailag nem volt rá különösebb szükség. A direktor Magyarországon forgatta <i>A mosógép</i> (1993) című giallót, amelyben több magyar színész is játszik. A kilencvenes években Deodato főleg tévésorozatokat készített. Színészként kisebb szerepeket is elvállalt, így például egyik tisztelője, Eli Roth <i>Motel 2.</i> (2007) című horrorjában egy kannibált alakított. Utolsó saját filmje, a <i>Ballad in Blood</i> 2016-ban került forgalomba. Deodato 1971-ben vette feleségül Silvia Dionisio színésznőt, aki több filmjében is játszott. Egy gyermekük született, 1979-ben elváltak. Jelenlegi élettársa Micaela Rocco. Hosszabb ideje rebesgetik, hogy Deodato elkészíti a <i>Cannibal Holocaust</i> hivatalos folytatását, és erről a tervéről állítólag még nem mondott le.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM2O2IpLw5Kz4svYFlgRwaAhDu0J5MS4dQWitfWg2D4kSnJ_-Q-qfMT8-I3u8XXzLGrsUWJ5e485XFgD5GsUvpkR2jllMFAWTY0cHxTAXeNa1YnNkC5vzQYuKadowpkVs0JpHHxM6xlyrZVt-TcosgvignynejaOl41XE26NS7mEy2l3OEm_BlWbXR/s1000/cannibal14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM2O2IpLw5Kz4svYFlgRwaAhDu0J5MS4dQWitfWg2D4kSnJ_-Q-qfMT8-I3u8XXzLGrsUWJ5e485XFgD5GsUvpkR2jllMFAWTY0cHxTAXeNa1YnNkC5vzQYuKadowpkVs0JpHHxM6xlyrZVt-TcosgvignynejaOl41XE26NS7mEy2l3OEm_BlWbXR/w640-h272/cannibal14.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Ez9rr_yA6_Kq5Zvu4cbjQNmzyWJZsPtYXbN7WWtnZ1RLM7QXfjbPhsLOhLsxrPUa9v2L6VVaWUYegEJ9RwbYigRoB83HQpP52VPxd5Dk20cL1dCR1TMii4LUEAh3hUgs_LZ7ox6x_NLudobeatME5nbQXIlo-1GPVcNqfjvRCc-vGBTeKmGvIvDd/s1000/cannibal15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Ez9rr_yA6_Kq5Zvu4cbjQNmzyWJZsPtYXbN7WWtnZ1RLM7QXfjbPhsLOhLsxrPUa9v2L6VVaWUYegEJ9RwbYigRoB83HQpP52VPxd5Dk20cL1dCR1TMii4LUEAh3hUgs_LZ7ox6x_NLudobeatME5nbQXIlo-1GPVcNqfjvRCc-vGBTeKmGvIvDd/w640-h272/cannibal15.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;"><i>A vad szex földje</i> nemzetközi sikerének köszönhetően felmerült a folytatás gondolata, amelynek megrendezésére természetesen ismét Lenzit kérték fel. A direktor viszont korábbi gázsijának háromszorosát kérte, amit a producerek nem akartak megadni neki. Lenzi anyagi követelése mindazonáltal nem mondható irreálisnak, tekintve a veszélyes és nomád forgatási körülményeket, illetve azt, hogy az effajta exploitation filmek producerei mindig ott spóroltak, ahol csak tudtak, beleértve a stábtagok fizetését is, ellenben a hasznon nem szerettek osztozni. Lenzi helyére másik rendezőt kerestek és találtak Ruggero Deodato személyében, aki a <i>Zsaruként élj, férfiként halj</i> (1976) című alkotásával jelentős anyagi sikert ért el. A folytatás koncepcióját elvetették ugyan, <i>A vad szex földje</i> két főszereplőjét, Ivan Rassimovot és Me Me Lait azonban megtartották, de már nem az eredeti szerepüket játszották. Deodato elmondta, hogy az új történetet illetően befolyásolta egy újságcikk is, amely a világhírű üzletember és filantróp, John D. Rockefeller egyik unokája, Michael Rockefeller sorsáról szólt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1UMskYL3Z2CAFAfrX-Twa8lIGPbCgYfr31Q8C8K2qmXpyqpjutdHVUUp2rZah3wl_MSIeah_13qnBf1CeB8tA0dKBvhAhXzGI4NFZhtNJu3pa5-ett1E3I_A7V7BZg4Z3R4cFCDb7RU4srpZzQVnna1_93obfxs-nZzQXnO3J2RdJPDSe31vVJE-B/s1000/cannibal16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1UMskYL3Z2CAFAfrX-Twa8lIGPbCgYfr31Q8C8K2qmXpyqpjutdHVUUp2rZah3wl_MSIeah_13qnBf1CeB8tA0dKBvhAhXzGI4NFZhtNJu3pa5-ett1E3I_A7V7BZg4Z3R4cFCDb7RU4srpZzQVnna1_93obfxs-nZzQXnO3J2RdJPDSe31vVJE-B/w640-h272/cannibal16.jpg" width="640" /></a></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghTfhjRgQhH_PLpUb-b1Zaditv6T2mEfFh2pWWiBGSZgxrttCUehQKcqW4XIdo6wNviT1gg0Y7DoclZyRBApBQ_QQzza545XI-Gh1qPI7xtIDwUNuMuKvoa4C2v0Kkgiye10tUCHeDhtGewFZjRR3lbceus41Axv53pJ9ugmsigL9tphmI0iOpJpu-/s1000/cannibal17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghTfhjRgQhH_PLpUb-b1Zaditv6T2mEfFh2pWWiBGSZgxrttCUehQKcqW4XIdo6wNviT1gg0Y7DoclZyRBApBQ_QQzza545XI-Gh1qPI7xtIDwUNuMuKvoa4C2v0Kkgiye10tUCHeDhtGewFZjRR3lbceus41Axv53pJ9ugmsigL9tphmI0iOpJpu-/w640-h272/cannibal17.jpg" width="640" /></a></div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">A férfi 1961-ben részt vett egy új-guineai expedícióban René Wassing holland antropológussal és két helyi idegenvezetővel. November 17-én kenujuk a nyílt vízen felborult, és sodródni kezdett. A két idegenvezető segítségért úszott, de nem tértek vissza. November 19-én Rockefeller is úgy döntött, hogy megpróbál kiúszni a körülbelül huszonkét kilométer távolságra lévő partra. Wassingot másnap megmentették, Rockefeller azonban soha többé nem került elő. Egyes feltételezések szerint a kimerültségtől vízbe fulladt, esetleg egy cápa vagy egy tengeri krokodil támadta meg. Több nyomozás is indult, hogy kiderítsék Rockefeller sorsát. Ezek megállapításai szerint a férfi partot ért, ahol a kannibálok megölték és megették őt, bosszúból egy három évvel korábbi incidensért, amikor egy holland járőr (Új-Guinea azon része akkoriban holland fennhatóság alá tartozott) Otsjanep falu több vezetőjét is megölte. Nem tudom, mi lehetett a Deodato által olvasott újságcikkben, de egy 2018-as interjúban a rendező egy egészen más sztorit mondott el: szerinte Rockefeller unokája egy Cessna típusú repülőgéppel lezuhant egy őserdőben az Egyenlítő mentén, és úgy vált a kannibálok áldozatává. Ami bizonyos, hogy Renzo Genta és a producer, Giorgio Carlo Rossi történetének felhasználásával Genta, Gianfranco Clerici és Tito Carpi írta meg a film forgatókönyvét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbbVE5HeVAAvAaY6hDvgawEA_IS_ndCLBe-kc3vYjeskpIw0y5Plg_0PT7qYhuZXKeYpsYBKSr96DiOrjrB5EvUcxuyoSDzN7qM0SWtUX4073kfAV_1OYPQarWdDMepm8f81F59fJcnpoYMVFncsFzDlwDI0SlUOT42qtaqsoRkN3yBtZAA_NQCZOm/s1000/cannibal18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbbVE5HeVAAvAaY6hDvgawEA_IS_ndCLBe-kc3vYjeskpIw0y5Plg_0PT7qYhuZXKeYpsYBKSr96DiOrjrB5EvUcxuyoSDzN7qM0SWtUX4073kfAV_1OYPQarWdDMepm8f81F59fJcnpoYMVFncsFzDlwDI0SlUOT42qtaqsoRkN3yBtZAA_NQCZOm/w640-h272/cannibal18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje1ZhtoJ6HybXil3hUo6Gl86KMv-avcadkyoDF-Jkf0wGZ4W2rN7zcNqFSk52myQ097ba7LYFYkCSwLaAsL-sIDiCmnlUfYrmXy04t7fOnsbBfkFodMt2rJcKMs0gwgctrAnzzivDtYiiXV5d61FSkA17zMV5syAjq0BDg_JmPay5gFdV2DEcEd7y9/s1000/cannibal19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje1ZhtoJ6HybXil3hUo6Gl86KMv-avcadkyoDF-Jkf0wGZ4W2rN7zcNqFSk52myQ097ba7LYFYkCSwLaAsL-sIDiCmnlUfYrmXy04t7fOnsbBfkFodMt2rJcKMs0gwgctrAnzzivDtYiiXV5d61FSkA17zMV5syAjq0BDg_JmPay5gFdV2DEcEd7y9/w640-h272/cannibal19.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Deodato a <i>National Geographic</i> magazinban látott néhány képet a mindanaói dzsungelről (Mindanao a Fülöp-szigetek egyik szigete), és azok alapján választotta ki a helyszíneket. Egy 2020-as cikkben viszont már arról beszélt, hogy az egész filmet Malajziában forgatták. Nevetségesnek tartotta a <i>Corriere della Sera</i> újságírójának azt a feltételezését, hogy valójában ki se tette a lábát Olaszországból, mert az opuszt a dél-olaszországi Abruzzo régióban készítették. (Az IMDb Mindanaót és Malajziát is a forgatási helyszínek között említi.) Deodato elmondta, hogy Malajziában abban az ún. szent barlangban is forgattak, ahol később <a href="https://retrokult.blog.hu/2021/11/08/a_riksas_a_sztriptiztancos_es_a_boszorkany">Sergio Martino</a> filmje, <i>A kannibál isten hegye </i>(1978) egyes jelenetei is készültek. <i>Az utolsó kannibál világ</i> főszerepére maga Deodato választotta Massimo Foschit, mert egy olyan színészt akart, aki jó fizikumú, energikus, játszani is tud, de hétköznapi az arca. Szerinte Foschi játékának köszönhető, hogy a figura élővé és hihetővé vált. Előzetesen elmagyarázta neki, hogy a cselekmény szempontjából szükség van a frontális meztelenséget ábrázoló jelenetekre. Foschi megértette ezt, és semmilyen probléma nem merült fel a ruhátlan képsorok felvétele közben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhzZx82dAler-E23kK-FyMZb3JxeMU4j3FaBFD_OoYl83MF_ek-ZeK2JgqaKNLUU9ab_Flki-gGuRcyuSWIKlllo3eHp8PIt4LQuyCwo_B_IllopwAxMpEwYnqMGlBMPHgpEMkxYI2nijzPfEYCyD7BOQanCgSvSVLz9sgYhRcqH7PthOwQzXafYxa/s1000/cannibal20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="1000" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhzZx82dAler-E23kK-FyMZb3JxeMU4j3FaBFD_OoYl83MF_ek-ZeK2JgqaKNLUU9ab_Flki-gGuRcyuSWIKlllo3eHp8PIt4LQuyCwo_B_IllopwAxMpEwYnqMGlBMPHgpEMkxYI2nijzPfEYCyD7BOQanCgSvSVLz9sgYhRcqH7PthOwQzXafYxa/w640-h268/cannibal20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLawDBwfClKIplgN7_cttnt15Cy6YhyhWf-F7cUlArqM3een4Y9KGh8L3Qh3PgCzCT2UfiE7uaTkYMvg3abvuhw8Evkn52IfzPQr2dgVIvp8ghHSWw8IW_B65a-kh0hJa_KJl7YGwhffFTaQBc9kjzILK2b0inz-N-rDKiG1dYEwA-NsWAwSGpb357/s1000/cannibal21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLawDBwfClKIplgN7_cttnt15Cy6YhyhWf-F7cUlArqM3een4Y9KGh8L3Qh3PgCzCT2UfiE7uaTkYMvg3abvuhw8Evkn52IfzPQr2dgVIvp8ghHSWw8IW_B65a-kh0hJa_KJl7YGwhffFTaQBc9kjzILK2b0inz-N-rDKiG1dYEwA-NsWAwSGpb357/w640-h272/cannibal21.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A film forgatása 1976 augusztusában kezdődött, és októberben ért véget. A stábra leselkedő veszélyek ellenére Deodato nem félt semmitől, sőt állítólag kifejezetten jól érezte magát az őserdőben a bennszülöttek, a piócák és a vadállatok között, és akkor sem lett tele a gatyája, amikor a közelükben váratlanul kidőlt egy-egy óriás méretű fa. Pedig éppenséggel lehetett volna miért aggódni, mert például a rendezőasszisztensi feladatokat ellátó Lamberto Bavát (a neves rémfilmrendező, Mario Bava fia, 1980-tól önálló játékfilmrendező) megmarta egy kígyó. Bár a hüllőnek nem volt mérge, mégis mindenki megijedt, és a biztonság kedvéért Bavát kórházba szállították. A film nemcsak az erőszakos kannibáljelenetek, hanem az élő állatok lemészárlása miatt is nagy visszhangot váltott ki. Deodato később azt állította, hogy ezeket a jeleneteket Giorgio Carlo Rossi producer utólag illesztette a filmbe, ez viszont nem volt teljesen igaz. A boa és a leguán harcát valóban Rossi vette fel a forgatás legvégén, amikor a stáb már elutazott. Asszisztense egy kígyókereskedésben egy olyan boát keresett, amelyik képes felfalni egy leguánt. Csak egy olyan példányt talált, amely három nappal azelőtt evett utoljára, és jó darabig ingerelni kellett, míg hozzálátott a leguán elfogyasztásához. Azonban nem ette meg teljesen az állatot, így a jelenet is félbeszakad a filmben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQCzbpWAI7riBoRHwcPUXOW_tajXCj16m-rl2PFwr-EMPEMPnqfHpKyx7CSC5bQRXBazXVneROa6CSKBShL7pDJVd9iu4468BkoJw2S21bdXlMSJ6cTv1xpRcGa1geWfLm-yUD_bRk9u3QNUqQ0X2XQftXHaCT5Ht1nmJuOMUGrN7IRXsXB-zvWvfa/s1000/cannibal22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="460" data-original-width="1000" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQCzbpWAI7riBoRHwcPUXOW_tajXCj16m-rl2PFwr-EMPEMPnqfHpKyx7CSC5bQRXBazXVneROa6CSKBShL7pDJVd9iu4468BkoJw2S21bdXlMSJ6cTv1xpRcGa1geWfLm-yUD_bRk9u3QNUqQ0X2XQftXHaCT5Ht1nmJuOMUGrN7IRXsXB-zvWvfa/w640-h294/cannibal22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHL_HL1hIq_asesHNKSnuivI6CuH7-eCwKioKHCqPO5nU4UN4DLZT-mgsVSiqNkCWchX5FCA8Bmf2umPESVGsXSUEnObebU4NvZZX7LR8X2YZNDSICyYr_BEbEID_5kdpSO8HUVz8QxABPJ7wL-cFh35Tw7hjpTTKg3RP6svl8SI_xQ9F5Fi-rE6VX/s1000/cannibal23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="1000" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHL_HL1hIq_asesHNKSnuivI6CuH7-eCwKioKHCqPO5nU4UN4DLZT-mgsVSiqNkCWchX5FCA8Bmf2umPESVGsXSUEnObebU4NvZZX7LR8X2YZNDSICyYr_BEbEID_5kdpSO8HUVz8QxABPJ7wL-cFh35Tw7hjpTTKg3RP6svl8SI_xQ9F5Fi-rE6VX/w640-h268/cannibal23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A többi állat lemészárlását Deodato stábja vette fel, ahogyan később a <i>Cannibal Holocaust</i> esetében is. A rendező az új évezredben azt nyilatkozta, hogy ma már nem tenne ilyesmit, azóta megváltoztak az idők. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a bennszülöttek a leölt állatok mindegyikét elfogyasztották, hiszen ők egyébként is azokkal az állatokkal táplálkoztak. Különösen szerették a krokodilhúst, főleg a mancsokat, így amikor a stáb végzett a krokodillal, a mancsok tűntek el a leghamarabb. Megették a megölt rágcsálókat és vaddisznókat is. Deodato elismerte, hogy a <i>Cannibal Holocaust</i>ban az óriásteknőssel kifejezetten durván végeztek, de az is a bennszülöttek gyomrában kötött ki. A kismajmok halála különösen szívbe markoló volt, mert ha megöltek egy példányt, a fajtársak szó szerint belepusztultak a szívfájdalomba. Robert (Massimo Foschi) a film vége felé legyőzi az egyik kannibált, és megeszi annak máját. Az emberi májat egy pár nappal korábban vásárolt kecskemáj helyettesítette, amelyet szobahőmérsékleten tároltak, de hát sejthetjük, hogy ez a trópusokon hány fokot jelenthetett. Foschi szerint a májnak nagyon kellemetlen szaga volt, ezért egyáltalán nem kellett megjátszania az undort, amikor beleharapott. A filmet 1977. február 8-án mutatták be az olasz mozik. Bár játékfilmnek készült, a reklámok a mondo jellegét hangsúlyozták. A cenzorok természetesen közbeléptek: Nagy-Britanniában például négy, Svédországban tíz percet kellett kivágni belőle. A három évvel későbbi <i>Cannibal Holocaust</i> hírhedtsége és kultstátusza miatt <i>Az utolsó kannibál világ</i> utólag <i>Jungle Holocaust</i> alternatív címmel is forgalomba került, míg <i>A vad szex földjé</i>t az <i>Ultimo mondo cannibale</i> miatt <i>Mondo cannibale</i> alternatív címmel is piacra dobták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX9gZYV64YeiDQ_0UY1WnnG_z4RuZ35iPzBssZOkz0cRC_oXRkm3JZz4a7fUN_FGAvnGUh38fnYvsnafScKIQWw7Dx0TMovMF7dIlClPGVwnIjFbvg-321rbec0d5gJR89u63sTht8skfE8rd8yExc8xING_3oHT9pBGlcpj2BtdGYXOjVlA1hdEMT/s1000/cannibal24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX9gZYV64YeiDQ_0UY1WnnG_z4RuZ35iPzBssZOkz0cRC_oXRkm3JZz4a7fUN_FGAvnGUh38fnYvsnafScKIQWw7Dx0TMovMF7dIlClPGVwnIjFbvg-321rbec0d5gJR89u63sTht8skfE8rd8yExc8xING_3oHT9pBGlcpj2BtdGYXOjVlA1hdEMT/w640-h272/cannibal24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrqoyFteZoE_YJ0prHvTejv55Skjs_yyOV2H8iLaCVzgkh2CZ-bTTURSdsAAtTMS87wlNSxy1v6OdnSvxB9jl44V5mygJmwu3WghP5A8RyShzThXK5_47d1nHXnhOezdWE8dra0IiWGzHk65qvajE0nwENIO4wK_AL3-KV_qma3wOdo1JJfsAg0Br9/s1000/cannibal25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="1000" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrqoyFteZoE_YJ0prHvTejv55Skjs_yyOV2H8iLaCVzgkh2CZ-bTTURSdsAAtTMS87wlNSxy1v6OdnSvxB9jl44V5mygJmwu3WghP5A8RyShzThXK5_47d1nHXnhOezdWE8dra0IiWGzHk65qvajE0nwENIO4wK_AL3-KV_qma3wOdo1JJfsAg0Br9/w640-h268/cannibal25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Me Me Lai halálának jelenetét Umberto Lenzi átemelte az <i>Élve megzabálva!</i> (1980) című saját kannibálfilmjébe. A művésznő az új évezredben elmesélte, hogy Lenzi és Deodato munkastílusa jelentősen különbözött, s a maga részéről nemcsak hogy szívesebben dolgozott Deodatóval, de <i>Az utolsó kannibál világ</i>ot is jobban kedveli, mint <i>A vad szex földjé</i>t. Munkamódszerük leglátványosabb különbsége az volt, hogy Lenzi folyton kiabált, míg Deodato szinte sosem. Me Me egyszerűen nem tudta, mikor jó az, amit csinált, és mikor nem, mert Lenzi mindkét esetben csak üvöltözött, és mivel a rendező angolul, a színésznő meg olaszul nem beszélt különösebben jól, ezért nehezen értették meg egymást. Második közös filmjük, az <i>Élve megzabálva!</i> forgatásán Lenzi már nyugodtabban viselkedett, Me Me szerint talán azért, mert a rendező felesége, Olga Pehar is jelen volt. Ugyanakkor a színésznő elmondta azt is, hogy a kamerákon kívül elég jól kijött Lenzivel, lényegében barátok lettek. Egyik kannibálfilmje esetében sem okozott gondot számára a meztelenség, hiszen általában a partnerei is ruhátlanok voltak, az állatkínzási jelenetek viszont nagyon megviselték. <i>A vad szex földjé</i>ben a majom megcsonkításának felvételét ott akarta hagyni, ám Lenzi nem engedte. Sokáig rémálmai voltak emiatt, a fülében hallotta a szerencsétlen kismajom visítását. Me Me szerint Deodato volt a jobb rendező, aki mindig nyugodtan elmagyarázta, mi történik az egyes jelenetekben, és azt is, hogy mit vár a színésznőtől. Me Me szerint a békésebb körülményeknek köszönhetően Deodato többet tudott kihozni belőle, mint Lenzi. <i>Az utolsó kannibál világ</i>ban csupán az a jelenet okozott számára nehézséget, amelyben Massimo Foschi megerőszakolja: „Ruggero, ezt nem veheted fel hátulról, hacsak nem akarod látni, hogy mit ettem aznap!” Végül ezt a helyzetet is sikerült békésen megoldani. A színésznő elárulta, hogy szívesen filmezett volna még Lenzivel és Deodatóval, de haza kellett utaznia Rómából. Utolsó filmszerepét Lars von Trier <i>A bűn mélysége</i> (1984) című alkotásában játszotta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8pzjYl6mcTdkDKxOHJYXa4JPBilYZ8CAcBYxxgst-xzpOhlCY5Aa8BWNOWuSz19xo7dzXM842VReVN8oxdy4UIvWD-QAzN1MiOAGo4v16VjJoJq_-_3I1b9bsuLQUUz4CmhROPhif26kYqXnZ5tOUOWPr51Cn9dDxX7c47jM_2rps3zqYd7vTgYVt/s800/cannibal26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="355" data-original-width="800" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8pzjYl6mcTdkDKxOHJYXa4JPBilYZ8CAcBYxxgst-xzpOhlCY5Aa8BWNOWuSz19xo7dzXM842VReVN8oxdy4UIvWD-QAzN1MiOAGo4v16VjJoJq_-_3I1b9bsuLQUUz4CmhROPhif26kYqXnZ5tOUOWPr51Cn9dDxX7c47jM_2rps3zqYd7vTgYVt/w640-h284/cannibal26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Kannibalizmus a filmekben</b></div><div style="text-align: justify;">A kannibálfilm a horror egyik alműfaja, amelynek jegyében elsősorban olasz filmesek ügyködtek a hetvenes-nyolcvanas években, de spanyol, francia, sőt indonéz alkotók is ráharaptak a témára. (Sem módom, sem terjedelmem nincs arra, hogy minden egyes alkotásra külön kitérjek, ezért csak a szerintem legérdekesebbeket emelem ki.) Maga a motívum meglehetősen korán megjelent a filmvilágban. Így például a Johnny Weissmüller nevével fémjelzett, harmincas-negyvenes évekbeli Tarzan-filmek némelyikében kannibál törzs is szerepelt, ám a részleteket még verbálisan sem taglalták, nemhogy vizuálisan. A műfaj egyik elődjének tekinthető a magyar származású Cornel Wilde (Weisz Kornél Lajos) <i>A meztelen préda</i> (1965) című kalandfilmje, amelyben ő játszotta a főszerepet is. A történet részben egy amerikai felfedező, John Colter (1774–1813) expedíciós tapasztalatain alapul. Férfiak kisebb csoportja vesz részt egy afrikai szafarin, ahol konfliktusba keverednek egy bennszülött törzzsel. A törzs tagjai változatos módszerekkel végeznek a szafari résztvevőivel, csupán a vezetőt hagyják életben, aki megkapja a túlélés halovány esélyét: meztelenül és fegyvertelenül elengedik, némi előnyt adnak neki, utána felfegyverzett harcosok veszik üldözőbe. Meglepő módon a kannibalizmus motívuma a művészfilmekben is megjelent. <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/kifulladasig.html">Jean-Luc Godard</a> morbid alkotása, a <i>Weekend</i> (1967) végén a főszereplő házaspár kannibál hippik fogságába kerül, és amolyan zárópoénként az asszony nemcsak falatozik szökés közben lelőtt férje holttestéből, hanem még repetát is kér. A téma szempontjából az 1969-es esztendő is fontos: <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a> alkotása, a <i>Kannibálok</i> címe csak szimbolikus, <a href="https://moviecops.blog.hu/2022/03/04/100_eve_szuletett_pier_paolo_pasolini">Pier Paolo Pasolini</a> drámájában, a <i>Disznóól</i>ban és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a> mesterművében, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/fellini-satyricon.html"><i>Fellini-Satyricon</i></a>ban viszont ténylegesen megjelenik a kannibalizmus motívuma. A Pasolini-opusz cselekménye két szálon fut: a sivatagban játszódó történések egy kannibál törzs kialakulását és pusztulását mutatják be. A <i>Fellini-Satyricon</i> dúsgazdag szereplője, Trimalchio azt a feltételt szabja kapzsi örököseinek, hogy fogyasszák el a holttestét, mert csak úgy örökölhetnek. Ha nem is nagy lelkesedéssel, de megvalósul a bizarr lakoma…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTRY_sUaHCXGl0CNCqmt3g_rqJhK-45xyCtZd6gN7RwK112u05OkcPz1bK05qaKoyeQe42CAFCEBOaXjxEbohqcfsv44PNh5XuQf0aubuZUhIMXgsDlvOQkUlRC53khyVhY9IgPr2Ubr8_GSxbFn6kifPPKIqn4aFDlzLGyX4FvMCLO62mJheakibL/s800/cannibal27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTRY_sUaHCXGl0CNCqmt3g_rqJhK-45xyCtZd6gN7RwK112u05OkcPz1bK05qaKoyeQe42CAFCEBOaXjxEbohqcfsv44PNh5XuQf0aubuZUhIMXgsDlvOQkUlRC53khyVhY9IgPr2Ubr8_GSxbFn6kifPPKIqn4aFDlzLGyX4FvMCLO62mJheakibL/w640-h480/cannibal27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A művészfilmek sorából témánkhoz kapcsolódik a brazil Nelson Pereira dos Santos <i>Milyen ízletes volt az a francia!</i> (1971) című alkotása, amely a XVI. század végén játszódik Brazíliában, ahol két bennszülött törzs rivalizál egymással: az egyiket a franciák, a másikat a portugálok támogatják. <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/az-utolso-asszony.html">Marco Ferreri</a> szatírája, a <i>Milyen jóízűek a fehérek!</i> (1988) tulajdonképpen a nyugati társadalmak álhumánus afrikai segélyakcióit figurázza ki. Ne maradjon említetlenül <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/eisenstein-mexikoban.html">Peter Greenaway</a> talán legismertebb alkotása, <i>A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője</i> (1989) sem. A gátlástalan gengszter megalázott felesége viszonyt kezd egy antikváriussal. Amikor a férj megtudja, hogy megcsalták, megöleti a riválisát. Az asszony különleges bosszút esküszik, melynek részeként halott szeretője megsütött holttestét feltálalja a férjének… A populáris filmek vonatkozásában elsősorban a thrillerekben és a horrorokban jelent meg a kannibalizmus motívuma. Az igényesebb opuszok közé tartozik <a href="https://moviecops.blog.hu/2019/08/05/a_retteges_szallodaja">Francesco Barilli</a> mívesen elkészített giallója, <i>A fekete ruhás hölgy illata</i> (1974), a fiatalon elhunyt angol színész, Laurence Harvey rendezésében és főszereplésével készült <i>Welcome to Arrow Beach</i> (1973, <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/01/naiv_hippilany_a_kannibal_hazaban">lásd Teakbois cimborám felnőtteknek szóló ismertetőjét</a>) vagy az immár legendás antihőst, dr. Hannibal Lectert szerepeltető filmek, különösen <i>A bárányok hallgatnak</i> (1991, Jonathan Demme). A műfaj rajongói zabálni fogják a Scott Glenn nevével fémjelzett <i>Shadowhunter</i>t (1993) is, amelyről szintén <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/05/23/a_legverszomjasabb_indian_varazslo">Teakbois kolléga írt étvágygerjesztő ajánlót</a>. Szóljunk néhány mondatot azokról az alkotásokról is, amelyek a kannibalizmussal kapcsolatos megtörtént esetek alapján készültek! Ilyen például a Jeremy Renner főszereplésével forgatott <i>Dahmer</i> (2002), melynek címszereplője kizárólag fiúkat és férfiakat gyilkolt meg (ügyéből persze más filmek is készültek), vagy a német Thomas Kretschmann nevével fémjelzett <i>Rohtenburg</i> (2006), amely Armin Meiwes esetét dolgozza fel: Meiwes önkéntes áldozatot keresett és talált kannibál hajlamai kiélésére. Szintén német film a fiktív történetet elmesélő <i>A rajongó</i> (1982), melynek tizenéves hősnője, miután szembesül azzal, hogy imádott popsztárja nem viszonozza az érzelmeit, hirtelen felindulásában megöli a férfit, aztán feldarabolja a testet, és apránként megeszi. A rajongó lányt az akkor még csak tizenhét (!) éves Désirée Nosbusch, a bálványt pedig a Rheingold német új hullámos banda énekese, Bodo Staiger alakította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5Q9iVu_Zbv1wr4-4QC7UeKdu5ql_FFd4m1Kxk8_BKR75jcAGLLEGK6HxZgVJvDIsK-pkXxcZXN7PdVhoeffP-T_zB7PfwBZh0ZJn4DnyaszRJJBCBXx3DI3y_pfl9VBXuYiUxde8INxc0fltUrk3hqTdsaYE1EsKIsO4djffvuC0ew2bTAA6-jvoc/s800/cannibal28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5Q9iVu_Zbv1wr4-4QC7UeKdu5ql_FFd4m1Kxk8_BKR75jcAGLLEGK6HxZgVJvDIsK-pkXxcZXN7PdVhoeffP-T_zB7PfwBZh0ZJn4DnyaszRJJBCBXx3DI3y_pfl9VBXuYiUxde8INxc0fltUrk3hqTdsaYE1EsKIsO4djffvuC0ew2bTAA6-jvoc/w640-h456/cannibal28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A legtöbb filmbarát mégsem a fentebb emlegetett alkotásokra gondol a kannibálfilm hallatán, hanem inkább azokra az opuszokra, amelyek tobzódnak az erőszakos és csonkításos jelenetekben (legyen bár az áldozat ember vagy állat), és a szexualitás sem hiányzik belőlük. Az alapsztori szinte mindig ugyanaz: a civilizációból egy kisebb csoport valamely oknál fogva az őserdőbe kerül – ez lehet szándékos elhatározás vagy például egy repülőgép-katasztrófa eredménye –, ahol hőseink kannibálokkal akadnak össze. Előfordul, hogy a fehér emberek passzívan válnak áldozatokká, ám az a gyakoribb, hogy kegyetlenkedésük váltja ki a bennszülöttek erőszakos reakcióját. A műfaj általános megítélése alapvetően negatívnak mondható, a legtöbb darab a cenzúra beavatkozásához vezetett, ugyanakkor például a <i>Cannibal Holocaust</i> az évtizedek alatt egyfajta trash-klasszikussá vált. Több kritikus úgy látja, hogy egyes kannibálfilmek lényegében az imperializmust bírálják, és a harmadik világ kiszolgáltatott helyzetét mutatják be. A zsáner divatját egyes vélemények szerint <i>A vad szex földje,</i> mások szerint <i>Az utolsó kannibál világ</i> indította el. Ebben az érintett művek rendezői sem értettek egyet. Lenzi szerint egyértelműen övé volt a „dicsőség”, hiszen filmje öt évvel előzte meg Deodatóét, aki talán soha nem rendezett volna kannibálfilmet, ha Lenzi elvállalja a folytatást is. Deodato azzal érvelt, hogy ő viszont komoly előtanulmányokat folytatott a témában, amit Lenzi nem tett meg, csupán koppintott egy korábbi filmet. Érvei között szerepelt az is, hogy a kannibálfilmek sorozatgyártása az ő alkotása, és nem Lenzié után indult el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0qL6lzu6tu5Qqmv6TQe79kIs4wbz-T6kuBiYPm6uo1Aiaa-tB9gaR5r6O03vASyJus32baooAXZUW0oycCZEVJ3xJfU0J8yUw2PUPypsugUPNH8i4hkYvBhC8wBpEGqgNZDGNnyc94xi9aMo1hZJR-5vNTm8Tf2LUR-XPIjRwp2HV0B3Xj86WUFB0/s800/cannibal29.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="800" height="436" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0qL6lzu6tu5Qqmv6TQe79kIs4wbz-T6kuBiYPm6uo1Aiaa-tB9gaR5r6O03vASyJus32baooAXZUW0oycCZEVJ3xJfU0J8yUw2PUPypsugUPNH8i4hkYvBhC8wBpEGqgNZDGNnyc94xi9aMo1hZJR-5vNTm8Tf2LUR-XPIjRwp2HV0B3Xj86WUFB0/w640-h436/cannibal29.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Említsünk meg néhányat a hírhedtebb művek közül! A trash filmek olasz pápája, <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/01/28/fekete_eva_a_legszebb_kigyobuvolo_670">Joe D’Amato</a> a részben általa dirigált <i>Fekete Emanuelle</i>-sorozat egyik epizódjaként forgatta le az <i>Emanuelle és az utolsó kannibálok</i> (1977) című alkotását. A fotóriporter hősnő (Laura Gemser) egy elmegyógyintézetben találkozik egy kannibál nővel, és ennek hatására egy professzorral (Gabriele Tinti) útnak indul az Amazonas őserdejébe, hogy megtalálja a kannibál törzset. Eszünkbe ne jusson azt gondolni, hogy az olcsó filmjeiről nevezetes <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/04/10/orulten_szexi_ejszakak_amanda_learrel">D’Amato</a> eredeti helyszíneken forgatott: szinte az összes jelenetet egy Rómához közeli tó környékén forgatták, a bennszülöttek szerepére pedig Rómában élő vagy éppen ott turistáskodó filippínókat (és filippinákat) kértek fel. Két és fél hét alatt el is készült a film, és oly nagy sikert aratott, hogy D’Amato még néhány művében visszatért a témához. A <i>Papaya, a kannibálok szerelemistennője</i> (1978) sajátos környezetvédelmi filmként is felfogható: egy karibi szigeten egy atomerőművet akarnak létrehozni, ami ellen az őslakosok például úgy tiltakoznak, hogy felfalják a projekten dolgozó mérnököket. D’Amato munkamódszeréhez jellemző adalék, hogy 1979 nyarán egyszerre hat (!) film – <i>Porno Holocaust, Paradiso blu, Sesso nero, Orgasmo nero, Hard sensation, Erotic Nights of the Living Dead</i> – forgatását kezdte meg ugyanazokon a helyszíneken. A szereposztás és az egyes jelenetek között jelentős átfedések vannak, némelyik opuszban a kannibalizmus motívuma is újra megjelent.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYCidrjJ6qnuSfi3GTDVzz79G97Js7QE9iK9_JalyyKDwZL_8aOBhKh4-P9IAkp8RHFn-HETnv3kl2Ckzuo2JJ9Wj_EfPnl5KO6PjDJSpReZuthm10_XUGmidvcuRuajYxA6CzdVlyaZCdglC7hVsIupOP9_da0S3j5OehsQiiGn0ymCNzWR1QUtlD/s800/cannibal30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYCidrjJ6qnuSfi3GTDVzz79G97Js7QE9iK9_JalyyKDwZL_8aOBhKh4-P9IAkp8RHFn-HETnv3kl2Ckzuo2JJ9Wj_EfPnl5KO6PjDJSpReZuthm10_XUGmidvcuRuajYxA6CzdVlyaZCdglC7hVsIupOP9_da0S3j5OehsQiiGn0ymCNzWR1QUtlD/w640-h380/cannibal30.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/12/james_bond_kedvese_az_oriasaligator_ellen_764">Sergio Martino</a> <i>A kannibál isten hegye</i> (1978) című opusza egy jobb napokat is látott, de még akkoriban is roppant dekoratív sztár, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/bombazok-mult-szazadbol-22-az-elso-hat.html">Ursula Andress</a> főszereplésével készült, sőt a férfi főszerepet is egy ismertnek mondható színész, az amerikai Stacy Keach játszotta. A hősnő a bátyja és egy professzor társaságában indul Új-Guinea őserdejébe, hogy megtalálja eltűnt antropológus férjét, akit mellesleg a magyar Fellegi Tamás (Tom Felleghy) alakított. Már csak a nemzetisége miatt is kuriózumnak számít az indonéz <i>Primitív</i> (1980), Sisworo Gautama Putra munkája, amelyben antropológushallgatók és kísérőik szenvednek tutajbalesetet az őserdő mélyén, de ennél is nagyobb baj, hogy egy kannibál törzs mindent megtesz annak érdekében, hogy a bajbajutottak bekerüljenek a napi menüsorba. A Joe D’Amatóval összemérhető spanyol Jesús Franco is többször áldozott a kannibálfilm műfajának oltárán. Igaz, azt is hozzátette, hogy csak a pénzért forgatta őket, és nem is érti, az emberek miért néznek ilyen szemeteket. Franco kannibálos sztorijai közül az <i>El caníbal</i> (1980, ismertebb angol címén: <i>Devil Hunter</i>) a leghírhedtebb, amelyben egy színésznő emberrablók fogságába kerül, akik egy olyan szigetre viszik, ahol az őslakosok rendszeresen fiatal nőket áldoznak fel egy ijesztő külsejű szörnyetegnek. Umberto Lenzi <i>Élve megzabálva!</i> (1980) című opusza korábbi filmekből átvett jeleneteket is tartalmaz, szereplői között pedig felbukkan Mel Ferrer és Janet Agren is, valamint két pornós, a <i>Cannibal Holocaust</i> főszereplőjeként ismert Robert Kerman és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/score.html"><i>Score</i></a> (1974, Radley Metzger) című erotikus mestermű egyik főszereplője, Gerald Grant. A <i>Cannibal Ferox</i> (1981, Umberto Lenzi) szintén a leghírhedtebb darabok közé tartozik: a főszereplők épp azért indulnak a dzsungelbe, hogy bebizonyítsák, a kannibálok nem léteznek. Mondani se kellene, hogy ebben súlyosan tévednek…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheMAtOKaU3vFKVy4pVKydZioygR8Y9CWoJAmhEp9HWFI1lVZAZU333WSShgwcAt5L1sPprQoLQZTj0fcjsj_8OHM5XYrfba6UWlcU27qjbl_jTsNVLKOUGV0x2Fb7ucgXGUhqhUKRGMCny4uqbBHO8psa_RnoDCa2fXHTQ1BOA2yPBfBtRU34UMIS_/s800/cannibal31.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheMAtOKaU3vFKVy4pVKydZioygR8Y9CWoJAmhEp9HWFI1lVZAZU333WSShgwcAt5L1sPprQoLQZTj0fcjsj_8OHM5XYrfba6UWlcU27qjbl_jTsNVLKOUGV0x2Fb7ucgXGUhqhUKRGMCny4uqbBHO8psa_RnoDCa2fXHTQ1BOA2yPBfBtRU34UMIS_/w640-h344/cannibal31.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A kannibál ínyencségek egyike a francia színekben forgatott <i>Cannibal Terror</i> (1981, Alain Deruelle), bár ezt nem kell szó szerint érteni, mert a mű elég sok hasonlóságot mutat a spanyol Jesús Franco <i>Mondo cannibale</i> (1980) című filmjével úgy a szereposztást, mint bizonyos jelenetek feltűnő hasonlóságát illetően. Roy Garrett (Mario Gariazzo álneve) <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/amazonia.html"><i>Amazónia</i></a> (1985) című rendezése romantikus (!) húrokat is penget, és azt a látszatot próbálja kelteni, mintha valós történetet mesélne el. A hősnő, Catherine szüleit egy amazonasi hajókirándulás során kegyetlenül lemészárolják, és a hölgy egy kannibál törzshöz kerül, ahol az egyik harcos, Umukai beleszeret. Catherine sokáig a törzset hibáztatja szülei kegyetlen haláláért, mígnem kiderül, hogy téved, és Umukai segítségével bosszút állhat az igazi felelősökön. Szándékosan nem tértem ki az összes kannibálfilmre, sőt alighanem többel foglalkoztam, mint amennyi megérdemelte volna. Említsük meg Antonio Climati <i>Natura contro</i> (1988) című filmjét is, mely lényegében lezárta az irányzat „aranykorát”. Az opuszt <i>Cannibal Holocaust 2</i> címmel is forgalmazták, ám valójában semmi köze Deodato kultuszfilmjéhez. Az új évezredben több rendező (Bruno Mattei, Eli Roth, S. Craig Zahler és mások) fáradozott azon, hogy újra divatba hozza a kannibalizmus témáját. Ezek az újabb filmek általában jobb anyagi és/vagy technikai körülmények között készültek, mint a „klasszikusok”, de nem idézték elő a műfaj reneszánszát. Sajnos? Hál'istennek?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwunxO8fSClvAK_GHJW5_i7VW3Q6H-xu5G6AQSNpvLRDJum1uQXkcUxFGwx4QgslduGhYKAe92U6V7fFDVKPHmiszCuNUKESJaTH-5CiO_lpfFuL2V_GmUu7tmqw242PMibUW08IfsXcf9WVAO_XJcMtoKs7rvnTsgvuIsgkIBAaoHvL8u5iBaO6W-/s746/cannibal32.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="746" data-original-width="527" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwunxO8fSClvAK_GHJW5_i7VW3Q6H-xu5G6AQSNpvLRDJum1uQXkcUxFGwx4QgslduGhYKAe92U6V7fFDVKPHmiszCuNUKESJaTH-5CiO_lpfFuL2V_GmUu7tmqw242PMibUW08IfsXcf9WVAO_XJcMtoKs7rvnTsgvuIsgkIBAaoHvL8u5iBaO6W-/w452-h640/cannibal32.jpg" width="452" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Az utolsó kannibál világ</b> (Ultimo mondo cannibale, 1977) – olasz horrorfilm. Giorgio Carlo Rossi és Renzo Genta történetéből a forgatókönyvet írta: Tito Carpi, Gianfranco Clerici és Renzo Genta. Operatőr: Marcello Masciocchi. Zene: Ubaldo Continiello. Díszlet: Walter Patriarca. Vágó: Daniele Alabiso. Rendező: Ruggero Deodato. Főszereplők: Massimo Foschi (Robert Harper), Me Me Lai (Pulan), Ivan Rassimov (Rolf), Sheik Razak Shikur (Charlie), Judy Rosly (Swan), Suleiman (bennszülött törzsfőnök), Shamsi (bennszülött harcos).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB BOTRÁNYFILM! (Csak 18 éven felülieknek!)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-kaland.html"><b>A kaland</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/halalfejesek.html"><b>Halálfejesek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/teorema.html"><b>Teoréma</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/viszlat-tamas-batya.html"><b>Viszlát, Tamás bátya!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html"><b>A nagy zabálás</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html"><b>Saló, avagy Szodoma 120 napja 2/1: Előzmények és előkészületek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-22.html"><b>Saló, avagy Szodoma 120 napja 2/2: A forgatástól a fogadtatásig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/sebastiane-szent-sebestyen-martiromsaga.html"><b>Sebastiane / Szent Sebestyén mártíromsága</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/maganbunok-kozerkolcsok.html"><b>Magánbűnök, közerkölcsök</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/az-erzekek-birodalma.html"><b>Az érzékek birodalma</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/portyan.html"><b>Portyán</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/spetters.html"><b>Spetters</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/06/az-artatlan.html">Az ártatlan</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/rejtelyek.html">Rejtélyek</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><b>Szakadt függöny</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html">Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html">Beatrice Cenci</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi">A negyedik férfi</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-69037168323270001882022-06-12T20:13:00.000-07:002022-06-12T20:13:23.422-07:00MEZTELEN VAGY<div style="text-align: justify;">Messziről jött ember azt mond, amit akar, mindazonáltal jómagam már akkor felfigyeltem a magyar Gyöngyössy Imre és az olasz <a href="https://moviecops.blog.hu/2022/03/04/100_eve_szuletett_pier_paolo_pasolini">Pier Paolo Pasolini</a> szellemi rokonságára, amikor még mit sem tudtam arról, hogy Gyöngyössyt „a magyar Pasolini”-ként is emlegeti a szaksajtó, és ő maga is egyik mesterének tekintette olasz kollégáját. Mi a közös kettőjükben? Például az, hogy műveikben egyszerre van jelen a baloldali szemlélet és a vallás iránti fogékonyság. Mindketten őszintén érdeklődtek a társadalom számkivetettjei, a nincstelenek sorsa iránt. A hitelesség érdekében gyakran foglalkoztattak amatőröket, és filmjeikben megfigyelhető a képzőművészet (különösen a festészet) erőteljes hatása. Gyöngyössy érdeklődése a cigányság helyzete és sorsa iránt bátran párhuzamba állítható Pasolininek a lumpenproletárok vagy éppen a harmadik világ iránti vonzódásával. Az 1972-ben bemutatott <i>Meztelen vagy</i> – Gyöngyössy második játékfilmje – cigány miliőben játszódik ugyan, de az alkotó szándéka szerint önvallomás is, amely általános érvényű kérdéseket fogalmaz meg: „Azáltal, hogy a cigányok révén vallok önmagamról s általános gondolati problémáimról – úgy érzem –, a legnagyobb tiszteletet adom meg a cigányoknak. De nem »cigány-filmet« készítek a szó szociológiai, etnográfiai értelmében… Engem alapvetően a megváltás-problematika érdekel, a szó praktikus és filozófiai értelmében: felszabadíthatja-e az egyik ember a másikat; az emberek közötti kapcsolatok teremthetnek-e – és miként – valódi belső, felszabadító emberi kontaktust; egészen a kérdés mitikus magasfeszültségéig: az emberiség teljes felszabadításának gondolatáig.” Bár az opusz tartalmaz tényleges meztelenséget is, a cím elsősorban szimbolikus jelentőségű, a lélek meztelenségét jelenti. Gyöngyössy abban bízott, hogy a film többet mond majd a nézőknek, mint előző alkotása, a <a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/21/viragvasarnap_943"><i>Virágvasárnap</i></a> (1969), ugyanakkor számolt az előítéletekkel is, melyeket szeretett volna eloszlatni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjETes-5_CCDmRKT_FgH0dMjqgh4x__borOdAQ24nGEr90825RGcl7hnY65Q6zxxqfukh3Qx7U6EqALwX2G0WNEiVdP4DmxuP1qLplrtQJxWBUASgsiM1UxeGT1zqvljnRfKZMMtyRcIwqWu3pyx4ybIg1xOO69ThqlDJor3FIz-08qlzXRdg30IToz/s740/meztelen01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjETes-5_CCDmRKT_FgH0dMjqgh4x__borOdAQ24nGEr90825RGcl7hnY65Q6zxxqfukh3Qx7U6EqALwX2G0WNEiVdP4DmxuP1qLplrtQJxWBUASgsiM1UxeGT1zqvljnRfKZMMtyRcIwqWu3pyx4ybIg1xOO69ThqlDJor3FIz-08qlzXRdg30IToz/w450-h640/meztelen01.jpg" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;"><i>„A végső határán vagyok annak, ahol befejeződnek a szavak és elkezdődnek a tettek. Ez a legkritikusabb pont egy ember életében. A legharcosabb szavak is felhasználhatók önvédelmi manipulációra, karrierizmusra. Vedd úgy, hogy öngyilkos lettem, Demeter. Ki akarok cserélődni az utolsó sejtemig. Szakítottam, magammal és veletek. Az írással, a díszcigányságommal, az intellektuális vitákkal, a szalonokkal, amiknek érzékeny szelleme annyira tudott azonosulni a putrik szellemi nyomorával. Az ellenzéki handabandázással, a divatos szociológusokkal, a belvárossal... Ha jót akarsz nekem, ne nyomozzatok utánam. Semmit sem akarok vinni magammal. Még a bőrömet is le akarom vetni. Az az ösztön hajt csak, hogy könyörtelenül megismerjem őket és magamat. Üres palatábla vagyok. Semmit sem hoztam magammal.”</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8M4pfZI3irh9TpavTMpgI1ZhowWGWlfCofLlMK6OrEUqTdYo5UnbI_Eh3XfH6Lic6SWwWIq2BkFju7ri8QQFVpW8WHODAzm9EOvWaynlwch56d2eRU9YuT1HvGVg9Ou1sFq2M3qSbMzIoaBgnKQjjb2LiuvSx7TB1oryjhlpONKrjRXsnT4TTsznl/s800/meztelen02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8M4pfZI3irh9TpavTMpgI1ZhowWGWlfCofLlMK6OrEUqTdYo5UnbI_Eh3XfH6Lic6SWwWIq2BkFju7ri8QQFVpW8WHODAzm9EOvWaynlwch56d2eRU9YuT1HvGVg9Ou1sFq2M3qSbMzIoaBgnKQjjb2LiuvSx7TB1oryjhlpONKrjRXsnT4TTsznl/w640-h472/meztelen02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A cigány származású művész, Gera végleg maga mögött hagyja a városi életet, és visszatér az övéi közé, a cigánytelepre, ahová magával viszi magyar barátját, Lénártot is. Befogadják, ugyanakkor gyanakvással figyelik őket, hogy milyen szándékkal jöttek, hiszen innen mindenki inkább elmenni akar. Azt sem értik, a két jövevény miért érdeklődik annyira a cigány törvény, a romani kris iránt. Vannak persze, akik szeretettel fogadják a segítő szándékú fiatalembereket, sőt Dina, a cukorbajos cigány lány szerelmes lesz Lénártba. A meg nem értés, a gyanakvás és a fokozódó feszültség végül többszörös tragédiába torkollik…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5SXmmSKL548s4TH_3gRyaV68T1-dumMSoW8bzjR4ujD2bnw7rTqqIkZ4oOcDKZKFExo_-AnFUmrahLsnc_5SS7BLbGsku1yCCav_vyg7SoiwHBnuCe7A62Ab0H33yY7Mje_-4xTlHBIRcBwzIXfwkWf0_gWYzGal7SEDcofrH6CkxsJYGK9_IAbFV/s800/meztelen03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5SXmmSKL548s4TH_3gRyaV68T1-dumMSoW8bzjR4ujD2bnw7rTqqIkZ4oOcDKZKFExo_-AnFUmrahLsnc_5SS7BLbGsku1yCCav_vyg7SoiwHBnuCe7A62Ab0H33yY7Mje_-4xTlHBIRcBwzIXfwkWf0_gWYzGal7SEDcofrH6CkxsJYGK9_IAbFV/w640-h348/meztelen03.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Gyöngyössy Imre a filmről</b></div><div style="text-align: justify;">„A dráma tehát az áldozatvállalás és a bizalom, s a kötődés kérdéseiről szól, ami megítélésünk szerint minden becsületes értelmiségi alapproblémája, aki századunk második felében él és gondolkodik. Központi, erkölcsi kérdés ez minden öntudatra ébredő ember számára: nincsenek néptől elszakadt karrierek. A konformizmus nem a gépkocsi tulajdonjogában jelentkezik. A konformizmus ott jelentkezik, amikor a gondolat elszakad a tettől. Ezek a film központi problémái, és ezek egyáltalán nem cigánykérdések. A cigány környezet csak lehetőséget adott, hogy a bennünk élő mai problémákat élesebben fogalmazzuk meg.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYgbFDwcL70Yyvt1dpIBqWwdYVijzAuTojru2uDc0lyyofhQRIrzeSQYFFQ1hLzl8xFRlC5e7ayo43Dp3PRDueZTFvba2e18_YwbSZqDTU_A1T5rbgIShfetZyB8C7t8NdFqjQeNaEpT-rPkhU-xqxgOcoSehkK5s9Ef6qUJRMhs7hqzwAQiIVlDnu/s800/meztelen04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYgbFDwcL70Yyvt1dpIBqWwdYVijzAuTojru2uDc0lyyofhQRIrzeSQYFFQ1hLzl8xFRlC5e7ayo43Dp3PRDueZTFvba2e18_YwbSZqDTU_A1T5rbgIShfetZyB8C7t8NdFqjQeNaEpT-rPkhU-xqxgOcoSehkK5s9Ef6qUJRMhs7hqzwAQiIVlDnu/w640-h348/meztelen04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A főszereplő</b></div><div style="text-align: justify;">Oszter Sándor 1948. szeptember 2-án született Győrött. Édesapja, Oszter Sándor malomtulajdonos volt, édesanyja Bellavári Éva. Két hónapos korában életveszélyes tüdőgyulladáson esett át. A Révai Gimnázium tanulójaként a humán tantárgyakat szerette: a történelmet, a földrajzot és a képzőművészetet. Sok irodalmi versenyt is nyert. Festőművésznek készült – ezt a vonzódását édesanyjától örökölte –, de amikor egy mester „lehümmögte” a munkáit, úgy döntött, inkább színész lesz. 1967 és 1971 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. A felvételin Balassit, Bessenyeit, Bornemiszát, Petőfit és Illyés Gyulát szavalt. Illyés egyébként személyesen ismerte őt: annyira megtetszett neki, ahogy a tizenéves fiú szavalta az egyik versét, hogy a felvételi bizottság figyelmébe ajánlotta őt. Oszter 1969-ben állt először a kamerák elé, egy újságírót játszott Magyar Dezső <i>Agitátorok</i> (1969) című alkotásában. A Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója alkalmából forgatott filmet dobozolták, mert az illetékesek szerint „Che Guevara és a lázas forradalmiság kultuszát erősíti”. Az új tehetségekre igen fogékony Bacsó Péter Oszterre bízta a <i>Kitörés</i> (1971) című drámájának főszerepét. A „modern Julien Sorel-történet” főhőse, Fonyód Laci a nők révén próbál karriert csinálni, ami eleinte sikerül is, ám a fiatalember egy idő után kénytelen választani a morális és az amorális életfelfogás között. Alakításáért Oszter megkapta a legjobb férfialakítás díját az 1972-es San Remó-i filmfesztiválon. Akkori magyar szokás szerint nem utazhatott ki a díj átvételére, „illetékes elvtársak” utaztak helyette Nyugatra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3No1fjA0xEaSlbrtINmi6Swh29IETOQdCKnBLz4-idfqTBnOVF499eCCVcefpTeNWn4zFJ09gppi8iZqc2kHCOnFI8e0UnRwhHqBcOfaQF1PmI0JNaX--fPMJYlImS99ovbuK9jU8DKXruVlmCzHEpd1L6QA6jrhVba1XGTwn1S0ktrSc9wjQ6Sp4/s550/meztelen05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="550" height="588" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3No1fjA0xEaSlbrtINmi6Swh29IETOQdCKnBLz4-idfqTBnOVF499eCCVcefpTeNWn4zFJ09gppi8iZqc2kHCOnFI8e0UnRwhHqBcOfaQF1PmI0JNaX--fPMJYlImS99ovbuK9jU8DKXruVlmCzHEpd1L6QA6jrhVba1XGTwn1S0ktrSc9wjQ6Sp4/w640-h588/meztelen05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Oszter országos hírnevét Szinetár Miklós sokat vitatott-gúnyolt tévésorozata, a <i>Rózsa Sándor</i> (1971) címszerepe alapozta meg. Szinetár állítólag hosszú évek óta dédelgette magában ezt a tervét, s a főszerepet kezdetben a tragikus körülmények között elhunyt Soós Imrének szánta. A főiskolán találkozott Oszterrel, és azt tanácsolta neki, hogy tanuljon meg lovagolni. A színész így emlékezett erre a munkájára: „A megszokott módszerek mellett sok élményt gyűjtöttem forgatás közben a tanyasi emberektől. Próbáltam közel férkőzni a gondolkodásukhoz, életfelfogásukhoz. A forgatás színhelye közelében lévő kocsmában esténként külön asztal várt rám, nem Oszter Sándor színészre, hanem Rózsa Sándor népi hősre. Jöttek az emberek a környékről, betyárnótákat énekeltek, történeteket meséltek. Keresték és bizonygatták családjuk régi személyes kapcsolatait Rózsa Sándorral. Elmondták, hogy ükapjuk, ükanyjuk ismerte a betyárt. Talán ezekben a kellemes órákban értettem meg, miként kötődik annyi népi történet Rózsa Sándor személyéhez.” A főiskola befejezése után Oszter a Vígszínházhoz szerződött. 1976 és 1978 között szabadfoglalkozású művész volt. 1978-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahonnan önként távozott, mert nem kapott tehetségéhez méltó feladatokat. 1989-ben megint a szabadúszást választotta, majd 1992-ben visszatért a Nemzetibe. 2008-ban csatlakozott a Békéscsabai Jókai Színház társulatához.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlea9N4pC7tuPSoM9PsypzlJ4hVROvLKlZVs-_K22-_LvLlZVdaLx3qrUq0M9SIvLtp5mQP3UtZ8ElBgVV8OKMYHkQv76v08thtQ8z9W1_eBM6PA_rKKC2QKCx6NZwVAoObTV0LdkRNKjenagNupt1X2Pp4_gjFdcYFOR-Xj9hiGTIpKJzvEuxK7NT/s770/meztelen06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="770" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlea9N4pC7tuPSoM9PsypzlJ4hVROvLKlZVs-_K22-_LvLlZVdaLx3qrUq0M9SIvLtp5mQP3UtZ8ElBgVV8OKMYHkQv76v08thtQ8z9W1_eBM6PA_rKKC2QKCx6NZwVAoObTV0LdkRNKjenagNupt1X2Pp4_gjFdcYFOR-Xj9hiGTIpKJzvEuxK7NT/w432-h640/meztelen06.jpg" width="432" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Filmes blog lévén szokásunk szerint Oszter esetében is a filmes munkákra koncentrálunk. A <i>Meztelen vagy</i> (1972) cigány festője remek lehetőséget jelentett arra, hogy a művész megszabaduljon Rózsa Sándor skatulyájától, amely azonban élete végéig elkísérte. Főszereplője volt az <i>Egy srác fehér lovon</i> (1973, Palásthy György) című filmnek, és egy kisebb szerepet kapott a <i>Hajdúk</i> (1975, Kardos Ferenc) című drámában. Játszott a Nyugat-Európában népszerű kalandfilmsorozat, a Rutger Hauer nevével fémjelzett, Magyarországon forgatott <i>Floris von Rosemund</i> (1975) egyik epizódjában is. Eredetileg ő lett volna a főszereplője a <i>Kopjások</i> (1975, Palásthy György) című történelmi kalandfilmnek, de a korabeli maszktechnikával nem tudták megoldani, hogy hitelesen öregedjen a történet során, ezért csak egy kisebb szerepet osztottak rá. Olyan közkedvelt filmekben is foglalkoztatták, mint <i>A csillagszemű</i> (1977, Markos Miklós), a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/80-huszar.html"><i>80 huszár</i></a> (1978, Sára Sándor) és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/az-erod.html"><i>Az erőd</i></a> (1979, Szinetár Miklós). Színpadon több mint százszor játszotta nagy sikerrel a <i>Nem élhetek muzsikaszó nélkül</i> című Móricz-mű főszerepét. Ennek ellenére amikor 1978-ban Sík Ferenc megrendezte a filmváltozatot, Oszter csak sokadjára jutott az alkotók eszébe, miután több mint egy tucat fiatal színésszel is sikertelen próbafelvételek készültek. Filmográfiájában unikum a <i>Hordubal</i> (1980) című szlovák film, melynek címszereplője (Anatolij Kuznyecov) öt év amerikai távollét után tér haza a falujába, ahol értesül arról, hogy felesége (Libuše Geprtová) – aki halottnak hitte őt – viszonyt kezdett a fiatal istállófiúval (Oszter Sándor), aki felvirágoztatta a gazdaságot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOGw38FMbEnVxHWNxBBL3nxsdJHkSP9Ms8UStnzHF4_RgDIB3H5sSjEWpkcogtApQOn485xSxj_t8-j_yYny5s3wEStXelY4nzyY-We5a-dTsQZAodldHwwncFSlYSXyf8rqroVuYYuc81bKtOXb-QMBqaAJZ8KdZJ3EZyAYkQy89X1uQ9uWLaZqiB/s800/meztelen07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="645" data-original-width="800" height="516" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOGw38FMbEnVxHWNxBBL3nxsdJHkSP9Ms8UStnzHF4_RgDIB3H5sSjEWpkcogtApQOn485xSxj_t8-j_yYny5s3wEStXelY4nzyY-We5a-dTsQZAodldHwwncFSlYSXyf8rqroVuYYuc81bKtOXb-QMBqaAJZ8KdZJ3EZyAYkQy89X1uQ9uWLaZqiB/w640-h516/meztelen07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Oszter a nyolcvanas évektől főleg tévéfilmekben szerepelt, mindazonáltal mozifilmjei között akadnak még figyelemre méltó darabok. Közéjük tartozik Gaál István alkotása, a <i>Cserepek</i> (1981), Gyöngyössy Imre Oscar-díjra is jelölt katartikus drámája, a <i>Jób lázadása</i> (1983) és az 1848-as szabadságharc után játszódó <i>Vadon</i> (1988, András Ferenc). A Tejesembert játszotta Árpa Attila <i>Argó</i> (2004) című akció-vígjátékában, melynek 2015-ös folytatásában is visszatért. Utoljára 2019-ben filmezett: <i>A csoda</i> (2019, Belső Marcell) című rövidfilmben állt a kamerák elé. Oszter Sándor kétszer nősült. Első házasságát huszonegy éves korában kötötte gimnáziumi szerelmével. Emiatt a családja kitagadta, ám a házasság végül azért bomlott fel, mert a feleség félrelépett. Második felesége Failoni Donatella zongoraművész volt. 1979-ben házasodtak össze, a következő évben született a lányuk, Alexandra. Oszter üzletemberként is nevet szerzett magának, egy ideig például a Parádsasvári Üveggyár tulajdonosa volt. Az új évezredben gyakran szerepelt a bulvármédiában. Nagy visszhangot váltott ki az a büntetőpere, melyben hat társával együtt befolyással való üzérkedéssel vádolták meg (esetében felmentő ítélet született), 2015-ben pedig 140 óra közmunkára ítélték, mert állítólag ittas állapotban egy oszlopnak hajtott a MOM Park mélygarázsában. Eljárás indult ellene akkor is, amikor engedély nélkül egy tórendszert építtetett ki diósjenői kastélya mellett. Feleségével tökéletes egyetértésben élt évtizedekig, felnőtt lányával azonban néha viharosra fordult a kapcsolata. Így például nehezményezte, hogy lánya meztelenül pózolt a <i>Playboy</i>nak, amire Alexandra azzal vágott vissza, hogy fiatalkorában apja is meztelenkedett. (A célzás alighanem Gyöngyössy jelen filmjére vonatkozott.) Oszter Sándor 2021. október 29-én szívinfarktusban hunyt el Balatonrendesen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHuUMNg51Sx8-23NAr7RpWWSQPKbWtxiALc4gVO7IdufooiIu1wXstO4gkxrESIPIT_zZOINqXpfVBQxQHG7HOQwVc9XBYQ7hGFsSSDzzo6aDcN8cMzjX9vXEwx02z45Ci55vKc1YMmY1qUo9-2dD1DURWOJvVqTTCxqoivBhlXNeQ0LAv3WfdQxWc/s849/meztelen08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="518" data-original-width="849" height="390" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHuUMNg51Sx8-23NAr7RpWWSQPKbWtxiALc4gVO7IdufooiIu1wXstO4gkxrESIPIT_zZOINqXpfVBQxQHG7HOQwVc9XBYQ7hGFsSSDzzo6aDcN8cMzjX9vXEwx02z45Ci55vKc1YMmY1qUo9-2dD1DURWOJvVqTTCxqoivBhlXNeQ0LAv3WfdQxWc/w640-h390/meztelen08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Meztelen vagy</i> előzményei kapcsán Gyöngyössy Imre elmondta, hogy mindig is érdekelték a cigányság problémái. Még főiskolásként vett részt Sára Sándor <i>Cigányok</i> című rövidfilmjének elkészítésében. (Anélkül hogy ezt az infót kétségbe akarnám vonni, meg kell jegyeznem, hogy itt valami nem teljesen stimmel. A Színház- és Filmművészeti Egyetem adatbázisa szerint ugyanis Gyöngyössy 1956 és 1960 között végezte el a rendezői szakot, régi újságokban viszont az olvasható, hogy 1961-ben diplomázott. Sára rövidfilmjét azonban 1962-re vagy 1963-ra datálják az online források, így valószínűleg Gyöngyössy már nem főiskolásként dolgozott benne.) Érdeklődését már akkor felkeltette a téma, és írt is egy forgatókönyvvázlatot, amelynek egyes elemei a <i>Meztelen vagy</i> forgatókönyvében is megjelentek. Gyöngyössy állandó munkatársa, Kabay Barna 1973-ban kapta meg a rendezői diplomáját. Még főiskolásként ő is forgatott egy kisfilmet a cigányokról, ennek érdekében közel egy évig kijárt egy cigánytelepre, és Gyöngyössy is vele tartott. Ketten együtt írták a <i>Meztelen vagy</i> forgatókönyvét, de már nem szociológiai dokumentumfilmben, hanem egész estés játékfilmben gondolkodtak. Gyöngyössy hangsúlyozta, hogy a film ugyan szorosan kötődik a cigány tematikához, elvégre hangsúlyt kap benne a helyzetük, egymáshoz és a magyarokhoz való viszonyuk, a főhős problémája mégis általánosabb érvényű. „Maradjanak-e továbbra is a »belvárosban«, vagy menjenek vissza azokhoz, »akikből vétettek«. Vállalják-e önmagukat, s egyúttal ezek a közösségek – cigányok és nem cigányok – vállalják-e így őket? Úgy gondolom: a film ily módon többről szól, mintsem csak a magyarországi cigány helyzetről. Hiszen szerintem a század második felében szinte a világ valamennyi értelmiségije számára nagyjából hasonló módon vetődik fel ez a kérdés, amelyre a nagyon különböző életutak adják a különböző válaszokat.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2_sEg9Ko-dr4Ck5D3L-sxlZlwFOdchie7ud-q-hBZz4T884Mpr-iygRpNVuonHKrUzXcb2EeznZsnNioMv-ihGnXU8y4Rp2QKq5dqoPVOnKZaXUM4h-mqoeYsa66wgyCL8mTsUHu8xlN1N5ph8X6JEkE8ZjD8nQDh7ZNRUlNsi0ICypoE1wYemzwo/s800/meztelen09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="800" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2_sEg9Ko-dr4Ck5D3L-sxlZlwFOdchie7ud-q-hBZz4T884Mpr-iygRpNVuonHKrUzXcb2EeznZsnNioMv-ihGnXU8y4Rp2QKq5dqoPVOnKZaXUM4h-mqoeYsa66wgyCL8mTsUHu8xlN1N5ph8X6JEkE8ZjD8nQDh7ZNRUlNsi0ICypoE1wYemzwo/w640-h432/meztelen09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Gyöngyössy felfigyelt arra, hogy nagyjából a hatvanas évek közepétől a cigányság körében minőségi tudatváltozás következett be, kezdett kialakulni egy cigány értelmiség, amely vállalja önmagát, népének sorsát. Gera személyében egy olyan festő főhőst választott, aki kiszakadt eredeti környezetéből, anyagilag és erkölcsileg elismerik, ám a lelkiismereti válság arra készteti, hogy visszatérjen az őt elindító közösségbe, és mindent újra akar kezdeni a legelmaradottabbakkal. Ugyanakkor nemcsak azonosul az eredeti közösségével, hanem folyamatosan polemizál is vele. Ez az ambivalens viszonyulás vezet odáig, hogy Gera szembekerül saját közössége egy részével. Gyöngyössy szándékosan tért el a korábbi magyar filmek azon sémájától, mely szerint a válságba került főhős lényegében feltöltődni megy vissza eredeti közösségébe, és ha a válsága esetleg nem is múlik el, mégis mindig visszatér a megszerzett életformájához. Mindemellett a film egyfajta passiótörténet is: „Engem tulajdonképpen a megváltás problematikája érdekel, a szó praktikus és filozófiai értelmében: felszabadíthatja-e az egyik ember a másikat, megváltható-e ember ember által; az emberek közötti kapcsolatok jelenthetnek-e – és miként – valódi felszabadító emberi kontaktust; egy ember vagy több ember fölszabadíthatja-e a saját népét, illetve egyik nép a másik népet? Ez a kérdéskomplexum érdekel etikailag és filozófiailag, a legszubjektívebb szférákat érintően.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmWYRNq_tFq0s0zoo2PwJr25nsWerKqI7ctGkjtuRn3Cm4m3L6Xb9i91jQWVtNLnKoJ2e8c4cxkNGSnNZeh6-5WppVPucrnBRMLoSUG_NGj15oq0ieGuuzVhdm9XYqnKBtKWc9xza6eTHG3e1eIiSnFPxBv9BbQwlzni5tORDOBT3OQAYUe-ou-uN0/s843/meztelen10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="521" data-original-width="843" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmWYRNq_tFq0s0zoo2PwJr25nsWerKqI7ctGkjtuRn3Cm4m3L6Xb9i91jQWVtNLnKoJ2e8c4cxkNGSnNZeh6-5WppVPucrnBRMLoSUG_NGj15oq0ieGuuzVhdm9XYqnKBtKWc9xza6eTHG3e1eIiSnFPxBv9BbQwlzni5tORDOBT3OQAYUe-ou-uN0/w640-h396/meztelen10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Gerát alakító Oszter Sándor is hasonlóan értelmezte a szerepét: „A filmben egy cigány Krisztust alakítok, aki a megváltás profán mítoszát járja végig.” A film azonban megenged olyan értelmezést is, hogy valójában Gera vízióit, érzelmi-gondolati világának kivetülését láthatjuk, hiszen a történet a folyóparton kezdődik a főhős meditációjával, és a záróképben is a folyóparton pillantjuk meg őt. A történet során Gera állandó társa a „fehér fiú”, Lénárt. Gyöngyössy hangsúlyozta, hogy szerepeltetésével nem az volt a célja, hogy valamiféle „barátságdrámát” alkosson, és nem akarta különösebben magyarázgatni azt sem, hogy Lénárt miért dönt úgy, hogy Gerával tart a cigánytelepre. Szerinte a hetvenes évek elején nem volt semmi különleges abban, ha egy értelmiségi fiatalember érdeklődni kezdett más népek problémái és sorsa iránt, mint ahogy Lénárt tette a cigánysággal kapcsolatban. Gyöngyössy azért is fontosnak tartotta Lénárt szerepeltetését, hogy az alapprobléma általános érvénye még jobban kidomborodjék, Lénárt ugyanis a magyarokkal szembekerülve azonosul a cigányokkal.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDbvtQDJ3c8acj4jmAV3cUbj_5myxMBmbr5prqQ6qlubcWUTH8WMKd_E5rEQ8DozBXKVBZB6waXg41b-FxDCGedy_NTUk4ntMMsItN1IsgfmGic_GxzCHlh_S-YC6loQEgpZ3oURKxkjnibVONk56bf5yLZNraBaVSshav4X5aXhMcTAdbko-P3kjX/s844/meztelen11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="519" data-original-width="844" height="394" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDbvtQDJ3c8acj4jmAV3cUbj_5myxMBmbr5prqQ6qlubcWUTH8WMKd_E5rEQ8DozBXKVBZB6waXg41b-FxDCGedy_NTUk4ntMMsItN1IsgfmGic_GxzCHlh_S-YC6loQEgpZ3oURKxkjnibVONk56bf5yLZNraBaVSshav4X5aXhMcTAdbko-P3kjX/w640-h394/meztelen11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az egy hónaposra tervezett forgatást 1971 júliusában kezdték meg a Miskolchoz közeli Sály község határában levő Tarizsa nevű cigánytelepen. (Egyes forrásokban a helyszínt Dankó-telepként említik.) Gyöngyössy szerint a magyar filmtörténetben talán először fordult elő, hogy ennyire összefonódott a szereplő- és az alkotógárda. A forgatás előtt az alkotók az egész országot bejárták, így toborozták az amatőr szereplőket. Tarizsán eleinte gyanakodva fogadták őket, de aztán kezdtek eltünedezni a forgatókönyvek, mert mindenki el akarta olvasni – vagy felolvastatta magának –, hogy mihez is kérik a segítségüket. Hamarosan kialakult a bizalom a filmesek iránt. A kiválasztott cigány szereplők közül jó néhányan írástudatlanok voltak, ezért keresztekkel írták alá a szerződésüket. Ugyanakkor hihetetlenül gyorsan megtanulták mindazt, amit a filmbeli játék megkívánt tőlük, és remekül rögtönöztek a kamerák előtt. A korabeli filmhírek szerint a cigány szereplők cigány nyelven beszéltek, szövegüket feliratozták. Gyöngyössy az esetleges külföldi forgalmazás vonatkozásában szinkrontilalmat akart kikötni, hogy minél szélesebb közönségréteg ismerje meg a cigányok nyelvét. A rendező különösen elégedett volt a tizenhárom esztendős, „nem köznapi módon tehetséges” Rácz Irénkével, akire Sarkadon találtak rá. A legfontosabb női szerepre sokáig nem volt jelölt az egész országra kiterjedő szereplőkeresés ellenére sem. Végül ott helyben, Tarizsán találták meg a legmegfelelőbb szereplőt, akit a telep lakói ajánlottak, és a filmesek addig nem is találkoztak vele.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhIZYGN1Jq-i-PfBM0xWY0lptpSAxt2-NunDLYGcegMMA2XUHgVaGeAN00epsS3-H5RXiuZTDLkYp0C-7AlfLUd9uj1GPQBZ012d0u1G6ASIX-tc4W62278lHzw7z2tPLaipDXpMWDOg_SnN8S6y9--vt7VOnQMgB_RFcqGn7T0INmo_o1kL6h6hpT/s800/meztelen12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhIZYGN1Jq-i-PfBM0xWY0lptpSAxt2-NunDLYGcegMMA2XUHgVaGeAN00epsS3-H5RXiuZTDLkYp0C-7AlfLUd9uj1GPQBZ012d0u1G6ASIX-tc4W62278lHzw7z2tPLaipDXpMWDOg_SnN8S6y9--vt7VOnQMgB_RFcqGn7T0INmo_o1kL6h6hpT/w640-h400/meztelen12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az egyik epizódszerepre a salgótarjáni naiv festőt, Balázs Jánost kérték fel, aki tizenöt képével utazott a Tarizsa-telepre. Róla így beszélt a rendező: „Képei kitűnően érzékeltetik azt a mitikus világot, amit filmünk igyekszik megfogalmazni. Festményei különösek. Nem tudom másképpen jellemezni, csak úgy, hogy az ősi mítoszok nyelvén fejezi ki az atomkor vízióit.” Ugyanakkor a film végső változatában Balázs nem jelenik meg: nincs tudomásom arról, hogy végül a szereplést nem vállalta-e, vagy esetleg a vágáskor maradt ki az ő jelenete. Gyöngyössy azt is elmondta, hogy a Balázzsal való találkozás után döntött úgy, hogy Gera festőművész legyen. Korábban csak sejtetni akarta, hogy valamiféle művészemberről van szó. Azzal, hogy épp festővé tette őt, a képi megfogalmazás is egyszerűbbé vált. (Következő filmje, az 1974-ben bemutatott <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/a-szarvassa-valt-fiuk.html"><i>A szarvassá vált fiúk</i></a> Lukács Sándor által alakított szereplője is festő, akinek képei a film vizualitásának fontos részét alkotják.) Gyöngyössy egyik korabeli nyilatkozatában azt mondta, Oszteren kívül kizárólag cigány szereplői vannak a filmnek, ám ez az állítás nem fedi teljesen a valóságot, hiszen Lénárt megformálója, Szeghő István – akkoriban matematika szakos egyetemi hallgató – nem roma volt, ahogyan tudomásom szerint Cserhalmi Erzsi és Kézdy György sem. Gyöngyössy eredetileg azt szerette volna, ha Gerát egy cigány értelmiségi játssza, de a kitartó kutatás ellenére sem talált megfelelő jelöltet. Oszter Sándort úgy instruálta, hogy amit csak lehet, tegyen félre a színészi eszközeiből, hogy azonosulni tudjon a civilekkel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVXsuRgZiMkyiyhdaXBNVavK219Q6ExFHLgTnerlbM_I5Hcp0tK2cN0WDeBTPh_gYRC2GSODScf1OszQTtgrpSwtpLddOChcvIExUrkTBe3d8xZPrk2dWwSih1Hv5r_rkgTXC13TmdiA11OJDDek8wBTgG5OgwojzA3vy2db4lSXZg5uOlLCwtPMyj/s800/meztelen13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="800" height="404" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVXsuRgZiMkyiyhdaXBNVavK219Q6ExFHLgTnerlbM_I5Hcp0tK2cN0WDeBTPh_gYRC2GSODScf1OszQTtgrpSwtpLddOChcvIExUrkTBe3d8xZPrk2dWwSih1Hv5r_rkgTXC13TmdiA11OJDDek8wBTgG5OgwojzA3vy2db4lSXZg5uOlLCwtPMyj/w640-h404/meztelen13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Bár a színészi játékban Gyöngyössy a különbségek minimalizálására törekedett, formailag mégis érzékeltetni akarta a hős és közege különbözőségét: Gera személyét stilizálva ábrázolta, míg a cigány közeg megmaradt a maga természetes valóságában. „Ami a reálisabb, nyersebb és a stilizáltabb fogalmazásmód együttesét illeti, a film építkezésében a kórus és a szólóének együttesének zenei szerkezetével számoltunk, ami úgy is jelentkezik, mint a tömegjeleneteknek és a szólójeleneteknek az összefonódása. Ettől is azt reméltük, hogy az információs realitást és a stilizált költői megfogalmazást valamilyen módon szervesen összeköti. Ebből a szempontból a szándékhoz legközelebb eső megvalósulás talán a kislány sorsának képsoraiban jött létre. A kislány mindig jelen van a tömegjelenetekben, az improvizációikon mint résztvevő, majd kiszakad a közösségből, és kitárulkozik a maga végletes magányosságában; s végül erre válaszként ismét a kórus következik a virrasztási jelenetben. Ez a váltakozás, a szólók és a harsányan improvizáló közösségi jelenetek váltakozása egyébként több ponton is jelen van a filmben.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-ayac8MHorRBCGIIbgUmX9OTJM1MTC1dTsVTmYVg3Hb4xSV-m2LRvKBToW5kl4Jy44iOXw2l4IcSgQc1VHEtAtWmxNKA8_9L1kZIxDMlnXlbhPQMtwXs92eh-3iITuyptwhjehzpGGfC8EG0nALTYM1ZBxUZGzLRCpMfpztG17QLTXPcMXw_KPNPa/s550/meztelen14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="550" height="628" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-ayac8MHorRBCGIIbgUmX9OTJM1MTC1dTsVTmYVg3Hb4xSV-m2LRvKBToW5kl4Jy44iOXw2l4IcSgQc1VHEtAtWmxNKA8_9L1kZIxDMlnXlbhPQMtwXs92eh-3iITuyptwhjehzpGGfC8EG0nALTYM1ZBxUZGzLRCpMfpztG17QLTXPcMXw_KPNPa/w640-h628/meztelen14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A forgatás során egy igazi lányszöktetésre is sor került, ami a romák körében még napjainkban is előfordul. A filmesek teljesen kétségbe estek, hiszen az ő szemszögükből az történt, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt két fontos szereplő. Az egyik helybéli öregnek mondták el, hogy milyen helyzetbe kerültek, és hogy egész addigi munkájuk kárba vész a két szereplő eltűnése miatt. Az öreg vállalta, hogy előkeríti a szerelmeseket. Egy kocsit biztosítottak számára, és másnap valóban vissza is hozta a két fiatalt, így folytatódhatott a munka. Az egyik jelenetben egy disznót telepítenek egy putriba. A saját közegükben élő cigányok rögtön leállíttatták a felvételt, mondván, hogy ez az eset valójában a szomszédos putriban játszódott le. A stáb azt gondolta, teljes egészében a saját fantáziájának terméke az a jelenet, amelyben a kislány – aki nem akar cigány lenni – bekeni magát fehér kőporral. Kiderült azonban, hogy az egyik cigány szereplő már egy éve várja, hogy a helyi patikába valamilyen „fehérítő kenőcs” érkezzen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilCT0opcEH_ua-Ae5hxJYINDyKJxfb2Y7JCjGBKp-qKsth0AdmAvp6YjQqW1ZcZDxxJYiB0I0FQPHkk-dkNnzJAApZu-YkxFG4fe8xzjASFWl8GC1KQF6ekW-SnsYjV4DLzuyPrNSHXcfHbjl097CDebcMj9JxQH7KwfzpavzVLAZGyYXUTvletr5W/s800/meztelen15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="800" height="436" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilCT0opcEH_ua-Ae5hxJYINDyKJxfb2Y7JCjGBKp-qKsth0AdmAvp6YjQqW1ZcZDxxJYiB0I0FQPHkk-dkNnzJAApZu-YkxFG4fe8xzjASFWl8GC1KQF6ekW-SnsYjV4DLzuyPrNSHXcfHbjl097CDebcMj9JxQH7KwfzpavzVLAZGyYXUTvletr5W/w640-h436/meztelen15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Romani Kris</b></div><div style="text-align: justify;">Gyöngyössy Imre fia, Gyöngyössy Bence 1997-ben magyar–német–bolgár koprodukcióban készítette a <i>Romani Kris</i> című cigány témájú filmjét, melynek ő volt a forgatókönyvírója is Nagy András társaságában. Édesapjához hasonlóan ő is hangoztatta, hogy műve nem „cigány film”: „Mint minden más film, ez is egy történetet mesél el. A történet a lényeg, melynek szereplői jórészt cigányok. De maga a film nem keres sem szociológiai, sem emberi megoldást az ún. cigányproblémára, amiről mostanában annyit beszélünk. Egyébként sem hiszem, hogy egy műalkotás vagy műalkotások ezrei receptet adhatnának rá, vagy akár kiutat mutathatnának belőle. Ennél jóval bonyolultabb a dolog.” Tulajdonképpen egyfajta Lear király-variációról van szó, ámbár Gyöngyössy szerint a sztorinak van valóságalapja. Lovérnek, a kiváló cigány mesemondónak három lánya van. Élete akkor vesz tragikus fordulatot, amikor el akarják költöztetni a cigánytelepet. Indulatában leszúrja azt a tisztviselőt, aki költözésre akarja rávenni a telep lakóit. Ő maga inkább kimeszeli a házát, mielőtt lerombolnák, és elhatározza, hogy az államtól kapott pénzt szétosztja a lányai között. Egyetlen feltétele van: a lányoknak a falu színe előtt kell tanúságot tenniük apjuk iránt érzett szeretetükről, odaadásukról és hálájukról…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfUTF_VY9TPvpoeY2GQYjS_iNVzmreMhMitCZoRETfyhcMN7Rdg1i4VxUyAhV3paXlhrA07z5PBCHm6RtveaEWC4q1Hwv13BlrwpB6ph-3E4XdZyekpgEhQJB_xkW2ZuAyA4IhT5_wOebLR-VdAQxnjxFsXukqUd8vPVgYbLu5mKsxiyq94Up_Nkk8/s800/meztelen16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfUTF_VY9TPvpoeY2GQYjS_iNVzmreMhMitCZoRETfyhcMN7Rdg1i4VxUyAhV3paXlhrA07z5PBCHm6RtveaEWC4q1Hwv13BlrwpB6ph-3E4XdZyekpgEhQJB_xkW2ZuAyA4IhT5_wOebLR-VdAQxnjxFsXukqUd8vPVgYbLu5mKsxiyq94Up_Nkk8/w640-h456/meztelen16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A főszerepeket Djoko Rosić (Джоко Росич), Szabados Mihály, Derzsi János, Diliana Dimitrova, Violetta Koleva és Silvia Pincu játszotta. Gyöngyössy különösen jó munkakapcsolatba került Rosićcsal, aki minden részletre kiterjedően készült fel a szerepre, sőt segített a macedón és a bolgár szereplőkkel való kommunikációban is. Az amatőr szereplők között voltak néhányan, akik a <i>Meztelen vagy</i>ban is szerepeltek. A forgatás a Tarizsa-telepen zajlott, akárcsak az idősebbik Gyöngyössy filmje esetében. Az előkészületek is hasonlók voltak: „Komoly előkészítő munkát igényelt, hogy oda tudjunk menni forgatni ekkora apparátussal, negyven emberrel, teherautókkal, buszokkal. Én majdnem egy évig rendszeresen jártam le hozzájuk Tarizsára, a cigánytelepre. Beszélgettünk, velük ettem, velük aludtam. Ezek az emberek nagyon érzékenyek arra, hogyha valaki odamegy kamerával, felveszi, hogy nekik milyen rosszul megy, aztán soha többé nem látják” – nyilatkozta Gyöngyössy Bence. A filmet 1998. október 28-án mutatták be Magyarországon a Budapest Film forgalmazásában. Év végéig 146 előadást tartottak belőle, melyre 3510 néző váltott jegyet 1 076 170 Ft értékben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNXtmB3Pr5hEyhjsLrgfF8yz5t_PnlVN99d_z0M7NIRuKLpWdkD1veU8P4qtu-hSnOZ51D50U2g2uvjAvLs-5SY-MXtLI45mNRbVb4-ncflLHPLTnjN-BwKkXKM3EDIfJMy8NkU6tqhHyu8h9cdKHb96yn_ZFmxf6AcjUcP4mRn0oG4Unxkjh1uZoN/s800/meztelen17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNXtmB3Pr5hEyhjsLrgfF8yz5t_PnlVN99d_z0M7NIRuKLpWdkD1veU8P4qtu-hSnOZ51D50U2g2uvjAvLs-5SY-MXtLI45mNRbVb4-ncflLHPLTnjN-BwKkXKM3EDIfJMy8NkU6tqhHyu8h9cdKHb96yn_ZFmxf6AcjUcP4mRn0oG4Unxkjh1uZoN/w640-h392/meztelen17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>KÉPGALÉRIA</b></div><div style="text-align: justify;">Ahogy az akkoriban szokás volt, a <i>Meztelen vagy</i>hoz is készültek a mozikba kihelyezhető promóciós fotók. Régi és állandó segítőm, nicroeg a saját gyűjteményéből adta át ezeket a képeket, melyekből most néhányat itt is megmutatok. Nicroeg blogja, a <a href="https://vitrinfotok.blogspot.com/">Régi mozifilmes vitrinfotók</a> igazi csemege a filmbarátoknak, hiszen képek segítségével több évtizedre kiterjedő filmtörténeti kalandozást tehetünk a Magyarországon is vetített filmek között.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZmknsSE4CEuqw5YEMbANoby5kViaIVwuKO5LrjrtmxY4E-PkjSUNM6SrVgbKWOMcXpdNGZZNjVaRXsn2HjfzRLSj8wmsRN5huPFbKM__Fg-YR97awBNQKpxBbhmCH3EFkdrJY4-cz8RxmytqazLJuFUgxavBVeVRAK1KJaFo_dfuFpdtvJOzAY4Hj/s800/meztelenvagy01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="800" height="560" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZmknsSE4CEuqw5YEMbANoby5kViaIVwuKO5LrjrtmxY4E-PkjSUNM6SrVgbKWOMcXpdNGZZNjVaRXsn2HjfzRLSj8wmsRN5huPFbKM__Fg-YR97awBNQKpxBbhmCH3EFkdrJY4-cz8RxmytqazLJuFUgxavBVeVRAK1KJaFo_dfuFpdtvJOzAY4Hj/w640-h560/meztelenvagy01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4lFzlJFPmB2kYPwZ2CfgXL7h-C_40oYYiW0iYdCNI9ZOFBmmx3elL9m9sHbv3ZrdYFHJNUfqRQ3CXm26BZBd6UBbcGr6rZk3Z3Ga75BGP1BSTrMxBFbm1vz9IY3T8fSDO_pWME3xa0g_xMEEnbqwSUUF0LJbU-b-S6CK2ocVwaeKc-II8sLYIg4Mf/s800/meztelenvagy02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="655" data-original-width="800" height="524" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4lFzlJFPmB2kYPwZ2CfgXL7h-C_40oYYiW0iYdCNI9ZOFBmmx3elL9m9sHbv3ZrdYFHJNUfqRQ3CXm26BZBd6UBbcGr6rZk3Z3Ga75BGP1BSTrMxBFbm1vz9IY3T8fSDO_pWME3xa0g_xMEEnbqwSUUF0LJbU-b-S6CK2ocVwaeKc-II8sLYIg4Mf/w640-h524/meztelenvagy02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii2PHaFGd8AdH_N5u4TBgp5eFL0Yo9AEuLqx3ZfZ56bHVVVwJxRhL7gE3culyW8Hn9XRj8x-PrzqiAPCfVJjBAYWhMvUNxz4E3Oy1HdjC87_P3t_IyFeLuj_aVr2bIFGRtSZxDvTVXbigcdwY4EVixcye25EEx6VtNR1RdEbLZHHgtqZ10du3o5lOF/s800/meztelenvagy03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii2PHaFGd8AdH_N5u4TBgp5eFL0Yo9AEuLqx3ZfZ56bHVVVwJxRhL7gE3culyW8Hn9XRj8x-PrzqiAPCfVJjBAYWhMvUNxz4E3Oy1HdjC87_P3t_IyFeLuj_aVr2bIFGRtSZxDvTVXbigcdwY4EVixcye25EEx6VtNR1RdEbLZHHgtqZ10du3o5lOF/w640-h480/meztelenvagy03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSbofpakuE4q5aYFF5L0rZuTPfrLFak_a3W96d8roq0uHcFzIrpVS349VcJedhf4qrq4PjSkfgclOcH5VFnNlWSkhoUzzw5SqVKVDqZupXaSR5dguuBwa_AwcTYgCCYsQeOnGLFBIOc-Uy2Ezdza5iiZst8QDDYMNbbPKGLnuBrchieWwgR_ryPi7i/s800/meztelenvagy04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSbofpakuE4q5aYFF5L0rZuTPfrLFak_a3W96d8roq0uHcFzIrpVS349VcJedhf4qrq4PjSkfgclOcH5VFnNlWSkhoUzzw5SqVKVDqZupXaSR5dguuBwa_AwcTYgCCYsQeOnGLFBIOc-Uy2Ezdza5iiZst8QDDYMNbbPKGLnuBrchieWwgR_ryPi7i/w640-h476/meztelenvagy04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu7xWDmLEcsSlTKdH_WeK2NKPrMa3nznDaMatu8ShmzZ2TxFnWFDWtnWqU5vFgl87J7xYooeAttV_xtliHtM3g6cjB3nVvGQfASC6U45DnKsW8CSEvDhlEBV3VQ_BGN0zQuEdmcGp99iMOwpegv4yO8tYeQGCblsiKKst8VUfIY_7oYEKforNuZuU0/s800/meztelenvagy05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="800" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu7xWDmLEcsSlTKdH_WeK2NKPrMa3nznDaMatu8ShmzZ2TxFnWFDWtnWqU5vFgl87J7xYooeAttV_xtliHtM3g6cjB3nVvGQfASC6U45DnKsW8CSEvDhlEBV3VQ_BGN0zQuEdmcGp99iMOwpegv4yO8tYeQGCblsiKKst8VUfIY_7oYEKforNuZuU0/w640-h488/meztelenvagy05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM7G44xuzmwuNXI0_trIDobM1v7LwDRFqCeiIbhIC4iuIxRoJVe8tbGu2fZh2NHa6AfDqit7GeBHVvlZfDCUf7kHO_-akEeveR4guQBDD8hvCtQIlOXrtOZq3D2XJK3TmNMMv6S_O0oXv3C5AMebDZefm8w46Zq1k0HFV7NUbDXZt2wDL8R9PMmSXW/s800/meztelenvagy06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM7G44xuzmwuNXI0_trIDobM1v7LwDRFqCeiIbhIC4iuIxRoJVe8tbGu2fZh2NHa6AfDqit7GeBHVvlZfDCUf7kHO_-akEeveR4guQBDD8hvCtQIlOXrtOZq3D2XJK3TmNMMv6S_O0oXv3C5AMebDZefm8w46Zq1k0HFV7NUbDXZt2wDL8R9PMmSXW/w640-h468/meztelenvagy06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Felismerhető, hogy Gyöngyössy Imre első filmje, a <i>Virágvasárnap</i> gondolatmenetét folytatja a <i>Meztelen vagy</i> központi alakjában. Ott Simon pap képviselte a közösséggel, a nyájjal való önzetlen egyesülés, a társsá válás, az átvállalás eszméjét, ám testvérében, Urénusz tanítóban megtestesült az antitézis is. A testvérvita ott is egy magasabb költői régióba emelkedett, mintegy magára öltve az egy lelkiismereten belüli vívódás és meghasonlás képét, s e képben kivetítve a forradalmi gondolat mitikus és racionális elemeinek heves ellentmondásait. Gerának is van fivére, akinek meggyónja titkolt érzéseit és elhatározásait, de aki a közösségi út kijelölésében mégis ellenlábasa. Ki a felvilágosultabb kettőjük közül? Gyöngyössy nem tesz fel ilyen kérdést, számára az emberi és társadalmi előrehaladásért vívott harcban a múlt homályából magunkkal hozott vágyak és hiedelmek eggyé fonódnak a tudatosság tanaival. Gyöngyössy szemléletében az teszi igazán küzdelmessé és áldozatossá a jövőt hordozó mozgalmakat, hogy azokat belülről is a múlthoz tapadó konfliktusok gyötrik. Ez ad filmjeinek fájdalmas kétszólamúságot. Az ő forradalmi lángolásában benne érezni a vezeklő szembenézés és tetemrehívás keservét, a győzelem érlelődésében az elbukók mártíriumát.”</div><div style="text-align: justify;">(Sas György: „Történetek négy műfajban”. In: <i>Film, Színház, Muzsika, </i>1972. május 20., 6–7. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgutC9HaYf0uxfhtGrRw_dvUNR2phoi9KnaMrGV0bBTHiLMPIwovS0ziWoLLd2zVwfM42VxgoYh6BdMaGbSjdu6TmsBHmtvoqb_L9mPyUICwen6F41ysQBvY5-aIk_zqAziywqsIou8zsWkT4w_TWefho9iX6VFRkdGMKTjwybc9gC1y01QqEehsb7d/s800/meztelen18a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="800" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgutC9HaYf0uxfhtGrRw_dvUNR2phoi9KnaMrGV0bBTHiLMPIwovS0ziWoLLd2zVwfM42VxgoYh6BdMaGbSjdu6TmsBHmtvoqb_L9mPyUICwen6F41ysQBvY5-aIk_zqAziywqsIou8zsWkT4w_TWefho9iX6VFRkdGMKTjwybc9gC1y01QqEehsb7d/w640-h396/meztelen18a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Szép, tiszta rokonszenves alkotás. Szép abban, hogy gyengédséggel közeledik a nehéz mondanivalóhoz. Tiszta abban, hogy nem törődik az előítéletekkel, embernek mutatja azt, aki ember. Rokonszenves, mert nem hallgatja el ellenvetéseit sem, bírálatát sem – és azt szuggerálja: a találkozás cigányok és köztünk, <i>tőlük</i> is függ; attól, hogy <i>akarják</i> is ezt a találkozást. Nem csak tőlünk. Hisz a dolgunk ugyanaz, a kötelességünk is ugyanaz. A rokonszenv – mi másért alkotta volna meg szép, tiszta, vonzó művét?! – nem kötelez megalkuvásra. Ez Gyöngyössy Imrének legszebb mondanivalója.”</div><div style="text-align: justify;">(Thurzó Gábor: „Meztelen vagy”. In: <i>Tükör,</i> 1972. május 23., 12. o. – <i>Kiemelések az eredeti szerzőtől.</i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6q_bkq_WPeBcuk4vNQMuwLAZxkd4PoUqPRgLkD7SrXi2QwGEFBoerLkCrcRMMZFd9B-NX8lgNfhoWOnWt8h6e3T7Kl031M8jXoiSVS8SHgc53X1Z27HiwC3oYxh8zFghAQwGEcZYRhHqFm4GKbo55pToC8FWfFBflXWekjTvJRz4ekptFreIVn1Oe/s800/meztelen19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6q_bkq_WPeBcuk4vNQMuwLAZxkd4PoUqPRgLkD7SrXi2QwGEFBoerLkCrcRMMZFd9B-NX8lgNfhoWOnWt8h6e3T7Kl031M8jXoiSVS8SHgc53X1Z27HiwC3oYxh8zFghAQwGEcZYRhHqFm4GKbo55pToC8FWfFBflXWekjTvJRz4ekptFreIVn1Oe/w640-h348/meztelen19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Merő látszat, hogy a <i>Meztelen vagy</i> a cigányokról, vagy a nomád életforma és a modern civilizáció összeütközéséről szól. Sokkal inkább arról, amit Gyöngyössy <i>rájuk vetít</i>. Misztériumot, megváltást, dokumentumot, szimbólumot, kultuszt, realitást, s ki tudja még, mi mindent, oly szövevényes »rendbe« keverve, melynek követésére, bevallom, teljességgel képtelen vagyok – az azonosulásról nem is beszélve. […] A festő egy »fehér« fiút magával cipel, ismeretlen okból. Talán azért, hogy a film végén egészen fehér legyen: oltott mészbe lökik, így támolyog összevissza, a soha véget nem érő végjelenetben, mialatt barátjának a nyelvét borotvával kivágják, s egy görögdinnyét szétloccsantanak. Az utóbbi aktus korábban is ismétlődik. Szokás és szimbólum. Szimbólum a kő is, pedig még a jó fizikumú Oszter Sándor is alig bírja el. Mindegy, ezzel kell átúsznia – víz alatt – a Tiszát, közben meztelenre vetkőznie, majd meghalnia és föltámadnia. Szerencsére a rendező kegyelmes: a halálra és a föltámadásra külön snittet engedélyezett s az operatőrt se küldte a víz alatti vetkőzőszám fölvételére. Persze Oszternek nem ez a föltámadás volt a legnehezebb: hanem az, hogy életet leheljen az <i>eleve halott</i> figurába. Derekas föladat volt, s ahol hagyták, megbirkózott vele.”</div><div style="text-align: justify;">(B. Nagy László: „A dilettantizmus rejtelmei”. In: <i>Élet és irodalom,</i> 1972. május 27., 12. o. – <i>Kiemelések az eredeti szerzőtől.</i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMSqZABZHVD8AMBCHP9ySNthsSP60omcN5ijxGIuD311zJnlyXKtdL7xbdDf2yNfqXu08Eolgb_X-HHIrlJa7KL1vcQzDCu7aR-R5wOGDHNzP2Gk9DRPkqvux6Zdx-h6Zqpd5QfKoX-0htynLqJbJsQ5ZCIMoYJVHqYutrg9IszssMdntTdBaEx6hm/s800/meztelen20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMSqZABZHVD8AMBCHP9ySNthsSP60omcN5ijxGIuD311zJnlyXKtdL7xbdDf2yNfqXu08Eolgb_X-HHIrlJa7KL1vcQzDCu7aR-R5wOGDHNzP2Gk9DRPkqvux6Zdx-h6Zqpd5QfKoX-0htynLqJbJsQ5ZCIMoYJVHqYutrg9IszssMdntTdBaEx6hm/w640-h388/meztelen20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„…a <i>Meztelen vagy</i> figyelmet érdemlő alkotás. Azzá teszi elsősorban témaválasztása, kendőzetlen őszintesége, művészi igényessége, s néhány, valóban remekbe sikerült részlete. Szemmel látható, hogy Gyöngyössy nem olcsó közönségsikerre kacsintgat, elveti a kínálkozó kommersz megoldásokat, s filmje nemcsak szórakoztatni, hanem – elsősorban – elgondolkodtatni akarja a nézőt, segítségül hívni egy valós probléma feltárásához és a megoldás útjainak kereséséhez. A festőt Oszter Sándor alakítja meggyőzően, meglepő felkészültséggel. A többiek – a cigánysor lakói – önmagukat játsszák, ösztönös tehetséggel. Külön ki kell emelnünk az öngyilkos lány alakítóját, a még gyereklány Rácz Irénkét, aki véleményünk szerint nagy színészi ígéret.”</div><div style="text-align: justify;">(Garai Tamás: „Meztelen vagy”. In: <i>Képes Újság,</i> 1972. június 17., 8. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS2E6nzptkOCtiXBcH-nOshCFbujdC3hhp00x9AH_eaMYpJ-pc7JvMET_-ETXBbbzTG6SUZkk5l7ZLOPqv0fzYqrGa4z0MPyQCuDEY7V6iTAjl4rv3l0MBQWViWx1_5Ov2R8EPiCqtIOtgLWwT8Shg5A18HRQ6vAOzuRxTcwPXMyqfVGw3LzmHXmOR/s950/meztelen21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="519" data-original-width="950" height="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS2E6nzptkOCtiXBcH-nOshCFbujdC3hhp00x9AH_eaMYpJ-pc7JvMET_-ETXBbbzTG6SUZkk5l7ZLOPqv0fzYqrGa4z0MPyQCuDEY7V6iTAjl4rv3l0MBQWViWx1_5Ov2R8EPiCqtIOtgLWwT8Shg5A18HRQ6vAOzuRxTcwPXMyqfVGw3LzmHXmOR/w640-h350/meztelen21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Meztelen vagy</b> (1972) – magyar filmdráma. Forgatókönyv: Gyöngyössy Imre és Kabay Barna. Dramaturg: Bódy Gábor. Operatőr: Kende János. Zene: Petrovics Emil. Díszlet: Duba László. Jelmez: Vicze Zsuzsa. Vágó: Morell Mihály. Rendező: Gyöngyössy Imre. Főszereplők: Oszter Sándor (Gera), Szeghő István (Lénárt), Fényes Tiborné (Gera anyja), Horváth László (Demeter), Kézdy György (Demeter bátyja), Cserhalmi Erzsi (Juli), Rácz Irén (Dina), Bruno Bigazzi (olasz fotós). Magyarországi bemutató: 1972. május 18.</div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>TEAKBOIS LEGÉRDEKESEBB ÍRÁSAIBÓL</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/05/06/orson_welles_a_meret_a_lenyeg_960">Orson Welles: A méret a lényeg</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/05/31/magyarolo_spanyol_farkasember_japanban">Magyarölő spanyol farkasember Japánban</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/05/23/a_legverszomjasabb_indian_varazslo">A legvérszomjasabb indián varázsló</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/04/14/a_delon-vetelytars_hippi_bekeharca">A Delon-vetélytárs hippi békeharca</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB GYÖNGYÖSSY IMRE!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/21/viragvasarnap_943"><b>Virágvasárnap</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/a-szarvassa-valt-fiuk.html"><b>A szarvassá vált fiúk</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/szubjektiv-toplistaim-1-magyar-filmek.html"><b>Field toplistái: A magyar filmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/06/10/hyppolit_a_lakaj_721"><b>Hyppolit, a lakáj</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/korhinta.html"><b>Körhinta</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/szegeny-gazdagok.html"><b>Szegény gazdagok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/az-aranyember.html"><b>Az aranyember</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/10/28/mici_neni_ket_elete_919"><b>Mici néni két élete</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/szegenylegenyek.html"><b>Szegénylegények</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/10/07/butasagom_tortenete_195"><b>Butaságom története</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/02/21/csillagosok_katonak_771"><b>Csillagosok, katonák</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/fejloves.html"><b>Fejlövés</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/12/16/egri_csillagok_568"><b>Egri csillagok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/04/az_oroszlan_ugrani_keszul_796"><b>Az oroszlán ugrani készül</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/05/03/szindbad_298"><b>Szindbád</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/szerelem.html"><b>Szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/11/18/jo_estet_nyar_jo_estet_szerelem_570"><b>Jó estét nyár, jó estét szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/szerelmem-elektra.html"><b>Szerelmem, Elektra</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/orokbefogadas.html"><b>Örökbefogadás</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/141-perc-befejezetlen-mondatbol.html"><b>141 perc A befejezetlen mondatból</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/12/kisertet-lublon.html"><b>Kísértet Lublón</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/02/04/arvacska_311"><b>Árvácska</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/herkulesfurdoi-emlek.html"><b>Herkulesfürdői emlék</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/defekt.html"><b>Defekt</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/05/13/egy_erkolcsos_ejszaka_746"><b>Egy erkölcsös éjszaka</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/10/ok_ketten_355"><b>Ők ketten</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/80-huszar.html"><b>80 huszár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/07/13/az_erod"><b>Az erőd</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/magyar-rapszodia-allegro-barbaro.html"><b>Magyar rapszódia / Allegro barbaro</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/08/10/csontvary_458"><b>Csontváry</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/03/02/orokseg_348"><b>Örökség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mephisto.html"><b>Mephisto</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/emberrablo-lanyok.html"><b>Emberrabló lányok</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-84702303453107325182022-06-05T13:15:00.002-07:002022-07-19T06:50:23.308-07:00AZ ÁRTATLAN<div style="text-align: justify;">Valószínűleg nincs még egy olyan alakja az egyetemes filmművészetnek, aki a csúcsról oly gyorsan a süllyesztőbe került volna – rögtön hozzáteszem: igazságtalanul –, mint az olasz Luchino Visconti. Első mozifilmje, a <i>Megszállottság</i> (1943) kapcsán még a neorealizmus atyjaként emlegették, amikor azonban az ötvenes években elfordult a túlhaladottá vált irányzattól, és új kifejezésformákat keresett, a kritikusok egyik első számú céltáblájává vált. Fejére olvasták, hogy a hanyatlás vizuálisan pompás freskóit alkotja meg, és szívesebben siratja a régit, ahelyett hogy lelkesen üdvözölné az újat. Még az olyan mesterművein is igyekeztek fogást találni, mint a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/12/rocco-es-fiverei.html"><i>Rocco és fivérei</i></a> (1960) vagy <i>A párduc</i> (1963), nem beszélve az életmű utolsó tételeiről. A vádak közül természetesen nem maradt ki az sem, hogy látványos, illusztratív képeskönyvekké egyszerűsítette a világirodalom számos klasszikusát. Érdekes módon miközben maga Visconti is azon a véleményen volt, hogy nagy irodalmi művekből nem lehet nagy filmeket rendezni, mégis a világirodalom legbecsesebb darabjaiból szemezgetett. Utolsó filmje, a halála után bemutatott <i>Az ártatlan</i> (1976) ürügyén még az is elhangzott, hogy lényegében egy fasiszta érzelmű, idejétmúlt írót próbál rehabilitálni. Pedig Visconti már a forgatás idején hangsúlyozta, hogy emberileg sosem kedvelte D’Annunziót, íróként és költőként viszont elismeri őt, ám épp <i>Az ártatlan</i>t nem tartotta igazán jó könyvnek. Amikor először olvasta, nem tetszett neki: szerinte a szerző Dosztojevszkij világát szerette volna újjáteremteni, de csak Paul Bourget szintjéig jutott el. Ugyanakkor a könyvet kiváló alapanyagnak tartotta egy filmhez, amelyben úgy tud saját véleményt mondani arról a korról, hogy nem hamisítja meg vele a szerzőt. <i>Az ártatlan</i> Olaszországban ugyan kereskedelmi sikert ért el, szakmai fogadtatását azonban inkább az elutasítás jellemezte. Évekkel később fedezték fel újra: több filmtörténész szerint egy vizuális mesterműről van szó, amely egész biztosan hatott például Martin Scorsesére is, amikor <i>Az ártatlanság kora</i> (1993) című filmjét forgatta. <i>Az ártatlan</i> szinkronizálva került a magyar mozikba 1979-ben. A rendező dr. Márkus Éva volt, a három főszereplőt Tordy Géza (Giancarlo Giannini), Halász Judit (Laura Antonelli) és Káldi Nóra (<a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/03/reflektorfenyben-jennifer-oneill.html">Jennifer O’Neill</a>) szinkronizálta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwLZCYiBJD66HQBwukKItrQlIozEQnfcoo6ugnWlhnjd1zTYpNBj4-RmRiWTEpdb56JJOleNy7up51KcAIertYldT6oxV_Cjtr5OubibHzCzjzt3KSkHAC3TPwiLL-ritbox6iFzDLtW4fa4pJGYW_UcQKG9-idDPp8YfJri-5-EL19KcCgs6u3YYN/s735/innocent01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwLZCYiBJD66HQBwukKItrQlIozEQnfcoo6ugnWlhnjd1zTYpNBj4-RmRiWTEpdb56JJOleNy7up51KcAIertYldT6oxV_Cjtr5OubibHzCzjzt3KSkHAC3TPwiLL-ritbox6iFzDLtW4fa4pJGYW_UcQKG9-idDPp8YfJri-5-EL19KcCgs6u3YYN/w462-h640/innocent01.jpg" width="462" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">1891-ben járunk Rómában: az Olasz Királyság trónján I. Umberto ül. Tullio Hermil, a gazdag arisztokrata nem sokat törődik sem a látszattal, sem szépséges felesége érzéseivel: a nyilvánosság előtt is felvállalja gyönyörű szeretőjét, Teresa Raffo grófnőt. Engedelmes felesége, Giuliana beletörődött abba, hogy házasságukat már nem a lángoló érzelmek, hanem a „megbecsülés és tisztelet” tartja össze. A helyzet akkor változik meg, amikor Tullio hazatér egy firenzei utazásról, és értesül arról, hogy elhanyagolt felesége és a divatos fiatal költő, a jóképű Filippo d'Arborio között barátság szövődött, amely talán az érzékiségtől sem mentes. Tullio újra érdeklődni kezd a neje iránt, és a család nyári rezidenciáján megpróbálja visszahódítani. Hamarosan megtudja, hogy Giuliana gyermeket vár a költőtől, aki időközben Afrikába utazott, és egy fertőző betegségben elhunyt. Tullio abortuszra akarja rávenni a feleségét, Giuliana azonban megszüli a gyermeket. A férfi közömbösen fogadja az újszülöttet, aki akaratlanul is a házastársak közé állt. Amikor a család karácsonyi misére megy, a gyerekkel magára maradt Tullio végrehajtja szörnyű tervét: kiteszi a csecsemőt a nyitott ablakba, miközben odakint dermesztő hideg van. A kisded még aznap meghal. A csecsemőgyilkosságot nem lehet bizonyítani, de Giuliana tudja, hogy Tullio ölte meg a gyereket. Elhagyja a férjét, aki Raffo grófnővel vigasztalódik, neki önti ki a szívét. A közösen elfogyasztott pezsgőtől kábává lett Teresa ledől a kanapéra, és közben Tullio a pisztolyával öngyilkosságot követ el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTZgudlWOCfa5xhk0OK_pVKGBjlNq5NQrD-wPM2d4kmBafu0WUYYaQCt7-mMOKsS8v6zqwBZ4dudNbLUh8mYmP59Nn0ahBUXVSFBpmEnyK_Lj24H2WP7OvfEb6bWuzN3ESNgFZT6Wer9ndTUOO1cGT48UKV34psnCWyEjpvuNPvrxtv99GmGCMXU_Y/s800/innocent02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTZgudlWOCfa5xhk0OK_pVKGBjlNq5NQrD-wPM2d4kmBafu0WUYYaQCt7-mMOKsS8v6zqwBZ4dudNbLUh8mYmP59Nn0ahBUXVSFBpmEnyK_Lj24H2WP7OvfEb6bWuzN3ESNgFZT6Wer9ndTUOO1cGT48UKV34psnCWyEjpvuNPvrxtv99GmGCMXU_Y/w640-h480/innocent02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A szerző</i></div><div style="text-align: justify;">Gabriele D’Annunzio olasz költő, író, esszéista és politikus 1863. március 12-én született Pescarában. Édesapja, Francesco Paolo Rapagnetta D'Annunzio (1831–1893) gazdag földbirtokos és egyben a város polgármestere volt, édesanyja Luisa de Benedictis (1839–1917). A családi legenda szerint a fiú először a Gaetano keresztnevet kapta, ezzel keresztelték meg, és később „angyali” külseje miatt kapta a Gabriele nevet. Több biográfusa szerint ennek a legendának semmi valóságalapja nincs. D’Annunzio tehetsége korán megnyilvánult: tizenhét éves korában, 1879-ben már megjelent első verseskötete, a Giosuè Carducci hatását tükröző <i>Primo vere</i>. 1881-ben felvételt nyert a római La Sapienza egyetemre, ahol különböző irodalmi csoportokhoz csatlakozott, és lelkesen népszerűsítette az irredentizmust. 1883-ban újabb kötete látott napvilágot, a <i>Canta novo,</i> amelynek alapmotívuma az élet gyönyöreinek féktelen élvezete, amely egész irodalmi munkásságában is megjelenik. Költészetét a régi olasz irodalmi formák felelevenítése éppúgy jellemezte, mint a modern törekvések, mindenekelőtt a szimbolizmus és a naturalizmus hatása. Az <i>Alcyone</i> (1904) című kötetét tartják költői munkássága betetőzésének. 1883-ban vette feleségül Maria Hardouin di Gallese hercegnőt, akitől három fia született: Mario (1884–1964), a Gabriellino becenéven emlegetett Gabriele Maria (1886–1945) és Ugo Veniero (1887–1945). A házasság 1891-ben válással végződött. D’Annunzio szerelmi ügyei közfigyelmet keltettek, esetenként közbotrányt okoztak. 1894-ben viszonyt kezdett a korszak ünnepelt színésznőjével, Eleonora Duséval. A kapcsolat 1910-ig tartott, s ezalatt D’Annunzio ragaszkodott ahhoz, hogy (nem túl értékes) színdarabjaiban – <i>La città morta</i> (1898), <i>Francesca da Rimini</i> (1901) – a szeretője kapja a főszerepeket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVUKIipOOX2mSzTrXygYBTxrfIp9bMhDoD7enei0gqO-32bzj5wJSrfB2C_dYDxBcJjjLeL2TzLp8b-CyTVsUj69jCkAEtl55rE-LjY5VvB27QHjwsWwhFEwUonptbek9SwQvRzqv3imYV7CepuXSbjMBCNxb5pIItTfXEF9ndq5Di7ycZR_u7aFlA/s705/innocent03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVUKIipOOX2mSzTrXygYBTxrfIp9bMhDoD7enei0gqO-32bzj5wJSrfB2C_dYDxBcJjjLeL2TzLp8b-CyTVsUj69jCkAEtl55rE-LjY5VvB27QHjwsWwhFEwUonptbek9SwQvRzqv3imYV7CepuXSbjMBCNxb5pIItTfXEF9ndq5Di7ycZR_u7aFlA/w482-h640/innocent03.jpg" width="482" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Még tartott a „nagy szerelem”, amikor D’Annunzio 1903-ban egy előkelő dámát hódított meg, Luisa Casati márkinét. Az extravagáns hölgy korának egyik legdivatosabb celebje volt, aki élő kígyókat viselt ékszer gyanánt és gepárdokat vezetett pórázon. A külsődleges szenzációknál azonban fontosabb, hogy múzsája (sőt olykor mecénása is) volt olyan művészeknek, mint Robert de Montesquiou, Romain de Tirtoff (Erté), Jean Cocteau és Cecil Beaton. D’Annunzióval folytatott hosszú viszonya finoman szólva is viharosnak nevezhető. D’Annunzio első novelláskötetei – <i>Terra vergine</i> (1882), <i>Il libro delle virgini</i> (1884), <i>San Pantaleone</i> (1886) – a társadalom perifériájára szorult emberek életét mutatja be naturalista felfogásban, míg regényeiben inkább a felső tízezer és a művészvilág kerül középpontba. Legelső regénye, <i>A gyönyör</i> (1889) a dekadens irodalom egyik jellegzetes darabja, és az a fajta dagályos nyelvhasználat jellemzi, amely miatt műveit 1945 után egyre gyakrabban nevezték idejétmúltaknak. Második regénye, a <i>Giovanni Episcopo</i> (1891) Dosztojevszkij nyomdokain halad, de Gustave Flaubert és Émile Zola hatása is kimutatható benne. A címszereplő egyes szám első személyben mondja el a történetét egészen a tragikus végkifejletig, és ez a szerkesztésmód <i>Az ártatlan</i>ra (1892) is jellemző. 1900-ban kiadott regénye, az <i>Il fuoco</i> alapjául Eleonora Duséval folytatott viszonya szolgált. Szerelmi botrányai és anyagi problémái miatt 1910-ben Párizsba költözött. Itt írta meg a középkori francia költészet stílusát követve a <i>Le Martyre de saint Sébastien</i> című misztériumjátékát, amelyhez Claude Debussy komponált zenét. Az oratóriumból 1984-ben a cseh Petr Weigl forgatott <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/sebastiane-szent-sebestyen-martiromsaga.html">nyugatnémet tévéfilmet</a> az amerikai Michael Biehn főszereplésével. Kevésbé köztudott, hogy D’Annunzio írta a <i>Cabiria</i> (1914, Giovanni Pastrone) című film forgatókönyvét: az opusz a némafilm történetének egyik nevezetes klasszikusa, a történelmi szuperprodukciók prototípusa.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8zJ3M-uKFQMTaFMFDK_uXzYJRuh9wDTBIyh4HWnD1UMyA3GvtMas8isrmsOkXn1bhjAR0uqvFRwnn8JBMVE0kZNUsJHyvFo_juu2LsgNiq8RWtQvJogCLEmdFfTUrNrR5kBPyBhd7ERGz3nIIw5imnAP-Ii6tfPSqOOdpbrNo-prpBm9x8xHNtLT4/s770/innocent04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="770" data-original-width="480" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8zJ3M-uKFQMTaFMFDK_uXzYJRuh9wDTBIyh4HWnD1UMyA3GvtMas8isrmsOkXn1bhjAR0uqvFRwnn8JBMVE0kZNUsJHyvFo_juu2LsgNiq8RWtQvJogCLEmdFfTUrNrR5kBPyBhd7ERGz3nIIw5imnAP-Ii6tfPSqOOdpbrNo-prpBm9x8xHNtLT4/w398-h640/innocent04.jpg" width="398" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">D’Annunzio nem irodalmi, hanem közéleti szerepvállalásai miatt vált a huszadik század egyik ellentmondásos személyiségévé. A XIX. század utolsó éveiben kezdett élénkebben érdeklődni a közélet iránt. 1897-ben megválasztották Ortana képviselőjének, így beülhetett a parlamentbe is. Noha kormánypártiként győzött, a parlamentben már átpártolt a szocialistákhoz, és 1901-ben immár szocialista programmal indult újra a képviselőválasztáson. Ezúttal nem sikerült győznie. Mégsem emiatt fordult a nacionalizmus felé, hanem azért, mert megismerkedett Friedrich Nietzsche Übermensch-elméletével, amelyből az új olasz reneszánsz ideológiáját építette fel. Négy év után, 1914-ben tért vissza Párizsból Olaszországba, Quart városába. Szenvedélyesen szorgalmazta, hogy hazája lépjen be a háborúba. 1915. május 5-én nyilvános beszédet tartott Garibaldi mellett, ami hozzájárult az olaszok harci kedvének jelentős növekedéséhez. D’Annunzio nemcsak beszélt, hanem cselekedett is: előbb a haditengerészetnél harcolt, majd repülőtisztként teljesített szolgálatot. A harcok során megsebesült, fél szemét is elveszítette. A világháború után szabadcsapatokat szervezett, melyek élén bevonult Fiuméba, és megalapította a rövid életű Carnarói Olasz Kormányzóságot. Tetteivel kivívta Benito Mussolini csodálatát, aki hatalomra kerülése után gondoskodott arról, hogy a korosodó D’Annunzio élete gondtalan legyen. A költő 1923-ban belépett a ferencesek világi harmadrendjébe. A következő évben III. Viktor Emánuel király a Montenevoso hercege címet adományozta neki. (Montenevoso egy hegy Fiume közelében.) D’Annunzio élete utolsó éveit pazarul berendezett gardonei kastélyában élte. 1937-ben az Olasz Királyi Akadémia elnökévé választották. 1938. március 1-jén hunyt el agyvérzés következtében. Bár soha nem tartotta magát fasisztának, mégis az olasz fasizmus egyfajta esztétikai-ideológiai előkészítőjének tartják Mussolinire gyakorolt hatása miatt. Egyes történészek azonban úgy tudják, valójában ellenfelek voltak, és Mussolini nagyvonalú támogatásának feltétele az volt, hogy D’Annunzio vonuljon vissza a politikától.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDOGJoAtOrd5XkInyYzexyZFGN9ppsI9Yi_jHt_FCpCIe2KdLvqIDMgy2kH7obh7qWkDZHt9jE5gGJ0oS4cazhMUVXUXywFWUA15iyLp5Vkq7gmuyGkHInCp0B9DSY5lfOSYwGCmDuLodbHrlbX5qSXHhEr9NkecHF9V-cyowuXmGk9fKGCygGK6ZS/s755/innocent05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="480" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDOGJoAtOrd5XkInyYzexyZFGN9ppsI9Yi_jHt_FCpCIe2KdLvqIDMgy2kH7obh7qWkDZHt9jE5gGJ0oS4cazhMUVXUXywFWUA15iyLp5Vkq7gmuyGkHInCp0B9DSY5lfOSYwGCmDuLodbHrlbX5qSXHhEr9NkecHF9V-cyowuXmGk9fKGCygGK6ZS/w406-h640/innocent05.jpg" width="406" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A regény</b></div><div style="text-align: justify;">Az 1892-ben publikált <i>Az ártatlan</i> D’Annunzio trilógiája, az úgynevezett <i>Rózsa-trilógia</i> (Trilogia della rosa) középső része. Előzménye <i>A gyönyör</i> (Il piacere, 1889), folytatása <i>A halál diadala</i> (Il trionfo della morte, 1894). A három regény cselekménye független egymástól, a tematika kapcsolja össze őket: a XIX. századi dekadens olasz arisztokrácia életének bemutatása, az érzékiség leküzdésére irányuló törekvés. <i>Az ártatlan</i> főszereplője egy gazdag római arisztokrata, Tullio Hermil, aki hét éve él házasságban a feleségével, Giulianával. A párnak két lánya született, Maria és Natalia. A házasság egykori szenvedélye egyfajta testvéri szeretetté alakult át, és Tullio kilencéves korában elhunyt nővéréhez hasonlítja Giulianát. A kifinomult ízlésű, nyugtalan természetű férfi az érzékiség rabjaként folyamatosan megcsalja hitvesét. Állandó viszonya van Teresa Raffo grófnővel, ám egy idő után ráébred arra, hogy igazi szerelmet csak a felesége iránt érez, aki közben egy másik férfitől esett teherbe… A történet elbeszélője maga Tullio, aki egy évvel a gyerek halála után idézi fel az elmúlt három év eseményeit. D’Annunzióra hatott a klasszikus orosz irodalom pszichologizmusa, különösen Dosztojevszkij és Tolsztoj.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFBdikscBW2UCR9JyEzVc42UZkkXt3VuUufKPt4zQtINqFQQ1asCZV-WNWSb8dzcoINCDU5lxIbBeQwFGC-XfO4aNpkeGkknvDzQzHhFmZA0La0WT_971wszQhRtekFZ-XIlj6gX6_-SYMIJvSU9bPhopg24xAQdt0D9duDA5GxjNXNJZ4_7bP5lRK/s1000/innocent06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFBdikscBW2UCR9JyEzVc42UZkkXt3VuUufKPt4zQtINqFQQ1asCZV-WNWSb8dzcoINCDU5lxIbBeQwFGC-XfO4aNpkeGkknvDzQzHhFmZA0La0WT_971wszQhRtekFZ-XIlj6gX6_-SYMIJvSU9bPhopg24xAQdt0D9duDA5GxjNXNJZ4_7bP5lRK/w640-h272/innocent06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Dosztojevszkij hőse a <i>Bűn és bűnhődés</i>ben bűnbánatot tart, és elnyeri a megváltást, míg D’Annunzio antihőse nem gondol a bűnbánatra, mert az emberi törvények felett állónak érzi magát. Nem elhanyagolható Guy de Maupassant és Paul Bourget befolyása sem, míg a pszichológia szempontjából Cesare Lombroso és Théodule Ribot, a filozófia oldaláról pedig Friedrich Nietzsche nevét kell megemlíteni. Tullio Hermilt és <i>A gyönyör </i>főszereplőjét, Andrea Sperelli grófot nem csak társadalmi helyzetük rokonítja: hedonista életvitelük gyenge jellemet takar, és egyfajta átmenetet képviselnek a két nietzschei kategória, az értéktelen ember és a szuperember között. Tullio narrációja a regényben az érzelmek széles skáláján mozog, sokféle személyiséget felvillant. A mű a maga idejében – különösen a csecsemőgyilkosság miatt – számos elutasító kritikában részesült, irodalomtörténészek szerint mégis a szerző egyik legjobb műve, mert D'Annunzio rendkívüli képességét tükrözi az emberi lélek megértése iránt. <i>Az ártatlan</i> kétszer jelent meg magyar nyelven: 1901-ben a Magyar Hírlap, 1920-ban a Forum kiadásában, fordító: Honti Rezső.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEtAC-j6rrp7lD-gIsXt0eDP8VJyQndUzHdQvkgn-Ao2gG7I4glfKF69MOL1xBdCLxgT8edh95Ro6okuDLC7Qg7JHEN8Wl4X4B7gC4QRvtIue7TJ7TklNslzArJkkEdBK93TF3JxyFVR2kZ4iYBiHD2N1p0jwM8DJs9vvTC_W6YIHNcpmX1Kg_dZeA/s730/innocent07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEtAC-j6rrp7lD-gIsXt0eDP8VJyQndUzHdQvkgn-Ao2gG7I4glfKF69MOL1xBdCLxgT8edh95Ro6okuDLC7Qg7JHEN8Wl4X4B7gC4QRvtIue7TJ7TklNslzArJkkEdBK93TF3JxyFVR2kZ4iYBiHD2N1p0jwM8DJs9vvTC_W6YIHNcpmX1Kg_dZeA/w482-h640/innocent07.jpg" width="482" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az 1912-es filmváltozat</b></div><div style="text-align: justify;"><i>Az ártatlan</i> első filmváltozata 1912-ben készült Edoardo Bencivenga (1885–1934) rendezésében. Az IMDb szerint Bencivenga 66 filmet alkotott, mindegyiket a némafilmkorszakban. Az első 1907-es, az utolsó 1922-es keltezésű. Az 1912-re datált <i>Az ártatlan</i> 293 méter hosszúságú, ami körülbelül 11 percnyi játékidőnek felel meg. (Egyes források a film keletkezését 1911-re teszik.) A gyártó cég az 1906-ban alapított és 1924-ben megszűnt Ambrosio Film volt. Tulliót Febo Mari, Giulianát Fernanda Negri Pouget, Giovannát Mary Cleo Tarlarini alakította. A spanyol származású Febo Mari (Alfredo Giovanni Leopoldo Rodriguez, 1881/1884–1939) arisztokrata felmenői révén ideális megtestesítője volt a főszereplőnek, s az utókor a tízes évek olasz némafilmjeinek egyik sztárjaként emlékezik rá. Forgatókönyvíróként és rendezőként is ténykedett. Fernanda Negri Pouget (1889–1955) a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html"><i>Beatrice Cenci</i></a> 1909-es filmváltozatában játszott szerepével került az élvonalba. Méltatói szerint szakítani próbált a némafilmek eltúlzott játékstílusával, és életszerű figurákat akart megformálni. 1923-ban filmezett utoljára. Mary Cleo Tarlarinit (1878–1954) az olasz filmtörténet első dívájának tartják. 1909-ben kezdett filmezni. Állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy amikor játszott, egy hegedű kísérje, melynek hangja segítette az átélésben. Három hangosfilmben is szerepelt, az utolsó, az <i>Il sogno di tutti</i> (1940) egyik rendezője az Olaszországba áttelepült magyar Kis László (Ladislao Kish, 1904–?) volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-pepzUIIpizrhi9EBYRVhiWiETJo_mD2LkhCGS6Nl1B7tQD7-EIGolz6PYC-RSfPk-caoq9MQX8xa2gY-1xgQ1-cw4nGIfjJeJXCgIajed9PZ5ke9bZp4Q3wvA9pWODx2kIdIzF6U4GkRhkZ81pkfPel10Ne024iD-0FuqxBbd5gW2nJeBPswMCmx/s1000/innocent08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-pepzUIIpizrhi9EBYRVhiWiETJo_mD2LkhCGS6Nl1B7tQD7-EIGolz6PYC-RSfPk-caoq9MQX8xa2gY-1xgQ1-cw4nGIfjJeJXCgIajed9PZ5ke9bZp4Q3wvA9pWODx2kIdIzF6U4GkRhkZ81pkfPel10Ne024iD-0FuqxBbd5gW2nJeBPswMCmx/w640-h272/innocent08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A két főszereplő</b></div><div style="text-align: justify;">A Tulliót alakító Giancarlo Giannini olasz színész 1942. augusztus 1-jén született Olaszországban, Liguria régió egyik megyeszékhelyén, La Speziában. Gyerekkorát Nápolyban töltötte. Eredetileg elektrotechnikusnak tanult az Alessandro Volta Szakközépiskolában. Érdeklődése a színjátszás felé fordult, a mesterség fogásait a római Accademia nazionale d’arte drammatica színiakadémián sajátította el. Színészi pályája első állomása a <i>Szentivánéji álom</i> Beppe Menegatti által rendezett színházi előadása volt. 1965-ben kezdett filmezni. A következő évben kezdődött gyümölcsöző együttműködése Lina Wertmüller rendezőnővel. Először két zenés vígjátékot forgattak a korszak népszerű énekesnője, Rita Pavone főszereplésével (<i>Rita, a szúnyog;</i> 1966; <i>Ne ingereljétek a mamát!</i> (1967), majd a hetvenes években következtek a drámai főszerepek Wertmüller híres alkotásaiban: <i>Mimi, a becsületében sértett vasmunkás</i> (1972), <i>Az anarchia és a szerelem filmje</i> (1973), <i>Elsodródva</i> (1974), <i>Hétszépségű Pasqualino</i> (1977), <i>Világvége közös ágyunkban</i> (1978), <i>Véres föld</i> (1978). Nemzetközi viszonylatban elsőként <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/ettore-scola.html">Ettore Scola</a> <i>Féltékenységi dráma</i> (1970) című alkotásának köszönhetően figyeltek fel rá, amelyben Marcello Mastroianni és <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/monica-vitti.html">Monica Vitti</a> partnere volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYuxq3z5puq3FRuObQGFteXRqlgGJxqgXEz-3HHIEZL6xmfaWSoc4wwRDrBOsycjcy8lWWey3JqS-uqKin696sGpz9OfrNR_1zMsNq-mK2zqsAOzzYJYy93ZE1uju7jc0rk_ySCGkMtNCk2tn2t9qRjIfcTKfbSLJ57EQ-yJTYNP2z2J6Fo2n-XY3P/s1000/innocent09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYuxq3z5puq3FRuObQGFteXRqlgGJxqgXEz-3HHIEZL6xmfaWSoc4wwRDrBOsycjcy8lWWey3JqS-uqKin696sGpz9OfrNR_1zMsNq-mK2zqsAOzzYJYy93ZE1uju7jc0rk_ySCGkMtNCk2tn2t9qRjIfcTKfbSLJ57EQ-yJTYNP2z2J6Fo2n-XY3P/w640-h272/innocent09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Alain Delonnal játszott <i>A nyugalom első éjszakája</i> (1972, Valerio Zurlini) című drámában. Korai filmjei közül Magyarországon talán az <i>Éjfélkor indul útjára a gyönyör</i> (1975, Marcello Fondato) a legismertebb, amelyben Monica Vitti férjét alakította. A Nyugaton is elismert orosz rendező, Grigorij Csuhraj őt és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html">Ornella Muti</a>t kérte fel <i>Az élet szép</i> (1980) című szovjet–olasz koprodukciós filmje két főszerepére. 1981-ben a német Rainer Werner Fassbinderrel forgatta a <i>Lili Marleen</i> című világsláger által ihletett drámát. A nyolcvanas évek terméséből figyelmet érdemel Wertmüller krimije, a <i>Camorra</i> (1986), Mario Monicelli vígjátéka, a <i>Furfangos gályarabok</i> (1987), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html">Tinto Brass</a> avantgárd erotikus drámája, a <i>Snackbár Budapest</i> (1988) és a <i>New York-i történetek</i> (1989) Francis Ford Coppola által rendezett szkeccse, <i>Az élet Zoe nélkül</i>. Az idén nyolcvanesztendős művész mind a mai napig aktív, és továbbra is műfajilag változatos produkciókban játszik, amelyek azonban hullámzó művészi színvonalat képviselnek. Két James Bond-filmben is láthattuk: <i>Casino Royale </i>(2006), <i>A Quantum csendje</i> (2008). Giancarlo Giannini kétszer nősült. Első feleségétől született egyik fia, Lorenzo (1967–1987) fiatalon elhunyt, a másik fiú, Adriano színész lett. Második neje is két gyereket szült neki (Emanuele és Francesco), akikből zenészek lettek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4SK9k6biJPv1U-uTiFlyUTyLvhL9wpGF5sHvZ5h0X0kHphnWzc73-PZ1F_WEYiJrz1vvQo6vTLWD6RmeIEjY-O6zs0qRihmW992kIsxTlkK-5sUnfp9eS4HZwD-NlxEw3y5fz6YeA2mYKZIyS8kCfNYIDm_PSjovGx4QCkHwh-APgIrPE7qIav8uJ/s1000/innocent10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="1000" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4SK9k6biJPv1U-uTiFlyUTyLvhL9wpGF5sHvZ5h0X0kHphnWzc73-PZ1F_WEYiJrz1vvQo6vTLWD6RmeIEjY-O6zs0qRihmW992kIsxTlkK-5sUnfp9eS4HZwD-NlxEw3y5fz6YeA2mYKZIyS8kCfNYIDm_PSjovGx4QCkHwh-APgIrPE7qIav8uJ/w640-h268/innocent10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Giulianát megszemélyesítő Laura Antonelli 1941. november 28-án született Pulában, amely akkor az Olasz Királysághoz tartozott, jelenleg Horvátország része. A család a második világháború után menekült Jugoszláviából Olaszországba. Laurát a szülei esetlennek tartották, ezért gimnasztikára járatták, hogy kecsességet tanuljon, tartása legyen. Ő maga a matematikát szerette, és ebben a tudományban képzelte el a jövőjét, ám lemondott róla a torna kedvéért. Tornaoktatóként alkalma volt hírességekkel is találkozni, akik hozzásegítették ahhoz, hogy modellszerződést kapjon. Feltűnt egy Coca-Cola-reklámban is. 1964-ben kezdődött a filmkarrierje. Eleinte csak villanásnyi szerepeket kapott. Massimo Dallamano osztott rá először főszerepet a <i>Bundás Vénusz</i> (1969) című erotikus filmjében. Karrierje kicsit hasonlít holland kolléganője, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/periferia.html">Sylvia Kristel</a> pályafutásához: főleg erotikus alkotásokba hívták, melyekben persze a vetkőzést is elvárták tőle, menet közben azonban kiderült, hogy a jellemábrázolás nehézségeivel is meg tud küzdeni. Az <i>Egy válás meglepetései</i> (1971) című film forgatásán kezdődött egy évtizedig tartó viszonya partnerével, Jean-Paul Belmondóval. Másik közös filmjükről, a <i>Popaul doktor</i>ról (1972) ajánlom <a href="https://retrokult.blog.hu/2021/09/08/belmondo_a_hutlen_doki">Teakbois barátom kitűnő ismertetőjét</a>. Antonelli két nagy sikerű erotikus produkciót készített Salvatore Samperi rendezővel és az egy héttel a tizennyolcadik születésnapja előtt motorbalesetben elhunyt kamasz sztárral, Alessandro Momóval: a <i>Malizia</i> (1973) és a <i>Peccato veniale</i> (1974) közül az előbbi a jelentősebb mű, alakításáért Laura több szakmai díjat is kapott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgewVsIDFi24fdnChHfTsnRPfgCAC4AYz8rIRViCeISDvoQjQGXtCVAMFps6EJvrMzKBYovQtp3d8FxFdccc9ZKh4m-UJCnZkOFJpYg6l9MPoHtNIb_5IZn4SCNjGVY6vUvB2jOodkTQRRX4dFWYWIn1YkScPNwQk13SqQD0A4Mn-UxtsBkjNodhBfx/s1000/innocent11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgewVsIDFi24fdnChHfTsnRPfgCAC4AYz8rIRViCeISDvoQjQGXtCVAMFps6EJvrMzKBYovQtp3d8FxFdccc9ZKh4m-UJCnZkOFJpYg6l9MPoHtNIb_5IZn4SCNjGVY6vUvB2jOodkTQRRX4dFWYWIn1YkScPNwQk13SqQD0A4Mn-UxtsBkjNodhBfx/w640-h272/innocent11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Erotikus szerepei közül kiemelkedik még Luigi Comencini alkotása, a Golden Globe-ra is jelölt <i>Mio Dio, come sono caduta in basso!</i> (1974): játékáért szintén elismerésekben részesült. Pályafutásának egyik ékköve <i>Az ártatlan:</i> az egyik kritikus szerint alakítása finom rezdülésekből épül fel, és minél többször látja a néző, annál inkább hatása alá kerül. Még a neves amerikai színész, Al Pacino is elismerően nyilatkozott Antonelli tehetségéről. A gyönyörű színésznőt láthattuk a megtörtént bűnügyet feldolgozó <i>A nagy főzés</i> (1977, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a>) című filmben és Ettore Scola különös drámájában, a <i>Szerelmi szenvedély</i>ben (1981) is. Pályája a nyolcvanas években változatlanul az erotika jegyében zajlott, mint azt az <i>Altatódal nászágyon</i> (1982, Tonino Cervi), a <i>Porca vacca</i> (1982, Pasquale Festa Campanile) és <i>A velencei nő</i> (1986, Mauro Bolognini) is bizonyítja. A <i>Malizia </i>1991-ben bemutatott folytatása kedvéért plasztikai műtétnek vetette alá magát, ami nem sikerült, ezért visszavonult a filmvilágból. Ugyanabban az évben kokain birtoklásáért elítélték: egy évtizedes jogi huzavona után rehabilitálták, kártérítést is kapott. Élete utolsó éveit szerény anyagi körülmények között élte. Barátja, Lino Banfi színész életjáradékot kért számára, amelyet Laura visszautasított. 2015. június 22-én hunyt el Ladispoliban szívroham következtében. 1970 és 1972 között Enrico Piacentini antikvárius felesége volt, gyermekük nem született.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>(A film két másik főszereplője, az amerikai <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/03/reflektorfenyben-jennifer-oneill.html">Jennifer O’Neill</a> és a francia <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html">Marc Porel</a> karrierjéről korábban részletesen írtam már. Jennifer egyik izgalmas filmjéről, </i>A Carey-kezelés<i>ről megint </i><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/21/piszkos_carey_a_korhazi_igazsagoszto" style="font-style: italic;">Teakbois komám egyik ismertetőjét</a><i> ajánlom jó szívvel, míg talán legjobb alakításáról, a </i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/11/tisztes-honpolgarok.html">Tisztes honpolgárok</a><i>ról a sajátomat.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKCkv-o49-6KN0ciUW-Aa22p9sGzXbD0Bley1Tiv3q-vFt6dOzRWZMybRH_fjs5JshE5wTMEgn8YdeNKIzYirrs0vqpALwoprgveZfWBH09mEmCNkCfMrkgseIrc665GRdkfw04a1joumIWpRPXFSNSAYRANB4BqeFWvHLZmpJ8ykZOdEjzCcnVh3b/s550/innocent12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="550" height="610" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKCkv-o49-6KN0ciUW-Aa22p9sGzXbD0Bley1Tiv3q-vFt6dOzRWZMybRH_fjs5JshE5wTMEgn8YdeNKIzYirrs0vqpALwoprgveZfWBH09mEmCNkCfMrkgseIrc665GRdkfw04a1joumIWpRPXFSNSAYRANB4BqeFWvHLZmpJ8ykZOdEjzCcnVh3b/w640-h610/innocent12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">Visconti 1972-ben a <i>Ludwig</i> című filmje forgatása közben agyvérzést kapott, és tolószékbe kényszerült. Onnan irányította utolsó két filmje, az önéletrajzi motívumokkal átszőtt <i>Meghitt családi kör</i> (1974) és <i>Az ártatlan</i> (1976) forgatását. Állapota ellenére igyekezett aktív maradni: „Rokkant vagyok ugyan, de nem alkalmatlan arra, hogy dolgozzak, unalmas meg főleg nem vagyok.” Mindazonáltal nem sokat tett maradék egészsége védelme érdekében: már reggel hatkor felkelt, napi hatvan cigarettát szívott, és tizenöt kávét ivott. S hogy miért D’Annunzio egyik művéből forgatott filmet? Szerinte nagy költő és kiváló író volt, akit igazságtalanul mellőztek évtizedeken át, bár drámaírói tevékenységét középszerűnek találta. Nem értett egyet Alberto Moravia és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pier Paolo Pasolini</a> lesújtó véleményéről D’Annunziót illetően. Szerinte a szerzőnek nagyon filmszerű ötletei voltak, amire <i>Az ártatlan</i> a legjobb példa, noha azon az állásponton volt, hogy lényegében Maupassant egyik novellája, a <i>La confession</i> (A gyónás) alapötletének plagizálásáról van szó. Több életrajzíró is úgy tudja, hogy D’Annunzio gyakran megfordult Visconti szüleinek házában, ezért valószínűleg Luchinót is ismerte. A filmrendező viszont egy 1976-os interjúban azt állította, hogy személyesen sosem találkoztak. Csodálta mint művészt, de magánemberként nem rokonszenvezett vele, főként a Nietzschétől átvett nézetei miatt, melyek ideológiai szempontból mintegy megágyaztak a fasizmusnak. D’Annunzio regényében Tullio életben marad, Visconti filmjében azonban öngyilkos lesz. A rendező nem értett egyet az eredeti befejezéssel, amely szerinte a nietzschei szuperember elfogadhatatlan álláspontját tükrözte: az ő Tulliója inkább „értelmiségi öngyilkosság”-ot követett el a csecsemő megölése után.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYxxIStZbywK08ahNIFC1euWXUnHGnzu3eTOQcuvn6kyrpxzHYJA2_LL_DWP8hUW9W37UokrxCraOqyWqSCyiauGLPVN6kddljbNN66wagTApvIi5bZiRRj7_-qgvwvRN1umM4fYK7jMIsZ5KHDobEve58Atpw4S1NY_yaSdvgw9SPSjqVzyI6T0fQ/s800/innocent13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYxxIStZbywK08ahNIFC1euWXUnHGnzu3eTOQcuvn6kyrpxzHYJA2_LL_DWP8hUW9W37UokrxCraOqyWqSCyiauGLPVN6kddljbNN66wagTApvIi5bZiRRj7_-qgvwvRN1umM4fYK7jMIsZ5KHDobEve58Atpw4S1NY_yaSdvgw9SPSjqVzyI6T0fQ/w640-h360/innocent13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A forgatókönyvet maga Visconti írta állandó munkatársai, Suso Cecchi D'Amico és Enrico Medioli közreműködésével. D'Amico és Visconti első közös filmje a <i>Szépek szépe</i> (1953) volt, míg Medioli a <i>Rocco és fivérei</i> (1960) elkészítésekor csatlakozott az alkotói teamhez. A szkript szerzői nemcsak más befejezést választottak, hanem egyéb változtatásokat is eszközöltek. Így például elhagyták Tullio narrációját, amely a regényben elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a főszereplő igazolást találjon a cselekedeteire, beleértve a csecsemőgyilkosságot is. Ugyanakkor változatlanok maradtak a figura személyiségének főbb jellemvonásai: a felsőbbrendűség tudata (Übermensch), az ateizmus, a racionális érvelés és a nonkonformizmus. Jelentősen módosult viszont Giuliana, a feleség és Raffo grófnő, a szerető személyisége. A filmben Giuliana félrelépésére a költővel egyértelműen azután kerül sor, hogy az asszony értesül férje újabb hűtlenségéről. A regényben a házaspárnak már két gyermeke van, és igazából egyikük sem akarja a harmadikat, míg a filmben a csecsemő az asszony első gyermeke. Giuliana érzelmileg kötődik D’Arborióhoz, már csak ezért sem akarja elvetetni a tőle fogant gyermeket. (Itt jegyezzük meg, hogy <i>Az ártatlan</i> bemutatója idején Olaszországban – a filmtől függetlenül – élénk társadalmi vita bontakozott ki az abortuszról.) A csecsemőgyilkosság után elhagyja a férjét, nem tud tovább élni vele, míg a regény hősnője néma cinkos, aki férjével együtt abban reménykedik, hogy a törvénytelen gyermek halva jön világra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDfM67z6njWFW5wpeUTbHA0US4QYNRKC5cxPGa69F4SlYNKYkVkSNO6KOATqsK_eXk9MKI4ySX3fIHHLxuyLCjX6s3wClKiOTCBwrbCSOXQ1evLUN499q1K0fu8pHa7TcJFliWDmn0jLspUJeIjbWmXA1C-5-xxoDPq-Sve0VbgFm9m4fA-mwHRVp/s1000/innocent14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="1000" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDfM67z6njWFW5wpeUTbHA0US4QYNRKC5cxPGa69F4SlYNKYkVkSNO6KOATqsK_eXk9MKI4ySX3fIHHLxuyLCjX6s3wClKiOTCBwrbCSOXQ1evLUN499q1K0fu8pHa7TcJFliWDmn0jLspUJeIjbWmXA1C-5-xxoDPq-Sve0VbgFm9m4fA-mwHRVp/w640-h272/innocent14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Teresa Raffo grófnő a regényben csupán mellékszereplő, akinek karjaiban Tullio a pillanatnyi gyönyört keresi, de csak arra döbben rá, hogy még mindig Giulianát szereti. A filmbeli grófnő ellenben szinte már az emancipált nő prototípusává lép elő: önálló és független asszony, a végkifejletben ő mond elutasító erkölcsi ítéletet Tullióról, ami hozzájárul a férfi öngyilkosságához. A filmben sor kerül Tullio és D’Arborio találkozására, amikor már mindketten tudják a másikról, hogy kicsoda, ám a bemutatkozáson kívül egyetlen szót sem váltanak. Egy vívóteremben kerülnek szembe egymással, majd a zuhanyzóban a felöltözött Tullio a padon ülve figyeli meztelen riválisát a zuhany alatt. Voltak, akik rejtett homoerotikát vagy öncélúságot láttak ebben a jelenetben, mert a kései Visconti-filmekben szinte megszokottá vált egy vagy több meztelen férfi megmutatása. Jómagam egy másik értelmezéssel állnék elő. Tullio töprengést tükröző tekintete szerintem arra utal, hogy alighanem azon gondolkodik éppen, hogy ez a társadalmi ranglétrán alatta álló férfi tulajdonképpen hogyan tudta elhódítani tőle a feleségét. Nem túl valószínű, hogy a péniszirigység munkálna benne – ámbár Visconti megmutatja a nézőknek is, hogy D’Arborio impozáns férfiassággal rendelkezik –, inkább úgy szemléli a vetélytársát, mint egy felsőbbrendű a szerinte alsóbbrendűt. A társadalmi pozícióból adódó védettséget és felsőbbrendűséget esetünkben Tullio felöltözöttsége szimbolizálja, míg a kiszolgáltatottságot, a társadalmi alárendeltséget a költő meztelensége jelképezi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigFZxJE4__DQZKfdQYW8iPydt5SEUwCdfiVKyB-PYEy-Z--Jl9iKAVx0MZOHWP2Xxnwu1ygAnwWvs_rd55jSOjvAXNyOhvWMy1WsKL0TNGqU44Y7z3h1yGsyqs1wE3UJ676V9PWWyRgUN71ynfU8JpHCOfaidyO6aco8GqzCNauB1GO367eo-UD4tJ/s800/innocent15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigFZxJE4__DQZKfdQYW8iPydt5SEUwCdfiVKyB-PYEy-Z--Jl9iKAVx0MZOHWP2Xxnwu1ygAnwWvs_rd55jSOjvAXNyOhvWMy1WsKL0TNGqU44Y7z3h1yGsyqs1wE3UJ676V9PWWyRgUN71ynfU8JpHCOfaidyO6aco8GqzCNauB1GO367eo-UD4tJ/w640-h480/innocent15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>Az ártatlan</i> három főszerepét végül nem azok játszották, akiket Visconti eredetileg kiszemelt. Tullio szerepét Alain Delonnak, Giulianáét Romy Schneidernek, Teresáét pedig Jacqueline Bisset-nek szánta. Delon 1957-ben forgatta első mozifilmjét, korai szereplései – beleértve René Clément kiváló pszichothrillerjét, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/ragyogo-napfeny-tehetseges-mr-ripley.html"><i>Ragyogó napfény</i></a>t (1960) is – azonban csak Franciaországon belül váltak ismertté. Nemzetközi hírnevét Visconti családeposza, a <i>Rocco és fivérei</i> (1960) alapozta meg, és ezt fokozta a Maestro következő mesterműve, <i>A párduc</i> (1963). Visconti újabb filmeket tervezett Alainnel, aki iránt magánemberként ugyan gyengéd érzelmeket táplált, rendezőként mégsem ezért gondolt rá többször is, hanem mert jó színésznek tartotta őt. Neki ajánlotta fel először <i>A Göncöl nyájas csillagai</i> (1964) és a <i>Közöny</i> (1967) főszerepét is, ám az újabb együttműködés meghiúsult. Delon nemet mondott <i>Az ártatlan</i>ra is, és erre többféle magyarázat született. Az egyik szerint nem akarta vállalni a Visconti egészségi állapotával szükségszerűen együtt járó forgatási nehézségeket. Bennfentesek szerint a szupersztárnak számító Delon számára akkoriban már természetes volt, hogy beleszól a rendezésbe is, az erős kezű Visconti esetében viszont erről szó sem lehetett. Egy másik indoklás szerint Delon egy hosszú távú szerződéssel már elkötelezte magát máshová. Egymillió dollárt kellett volna leszurkolni azért, hogy elengedjék Visconti filmjébe, a produkció azonban nem tudott ekkora összeget kifizetni. Rebesgették azt is, hogy Visconti valójában nem gondolta komolyan Alain szerződtetését, és csak azért dobta be a nevét, hogy féltékennyé tegye akkori élettársát, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/reflektorfenyben-helmut-berger-az.html">Helmut Berger</a>t, aki néha túl sokat engedett meg magának vele szemben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNbw7WBTHWtqHgluYQGsZePkymmhdBeidSwVXMTMeRGBgt43_HWWKzqzzsD71yeLcvkgb-2lvnEHRm2JKGP81J_ef3Ka4G2oWodmTNcvjBsuUJKYD_oWv6Sfp8Cww7koFBe6TUs0uxITwsgEYmBYncuRzXI9YB7a_sjCJSDE5t-SLEnRa5xAGdamsy/s800/innocent16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNbw7WBTHWtqHgluYQGsZePkymmhdBeidSwVXMTMeRGBgt43_HWWKzqzzsD71yeLcvkgb-2lvnEHRm2JKGP81J_ef3Ka4G2oWodmTNcvjBsuUJKYD_oWv6Sfp8Cww7koFBe6TUs0uxITwsgEYmBYncuRzXI9YB7a_sjCJSDE5t-SLEnRa5xAGdamsy/w640-h476/innocent16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Egyes források szerint Visconti Bergernek is felajánlotta a szerepet, de vele sem sikerült megegyeznie. Berger személyiségében, Viscontitól átvett kifinomult eleganciájában kétségtelenül volt valamiféle arisztokratikus felsőbbrendűség és arrogancia is, ugyanakkor a rá szintén jellemző neurotikus vonások egyáltalán nem illettek volna Tullio figurájához. Vannak, akik úgy tudják, hogy a Maestro igazából Tullio riválisa, D’Arborio szerepét szánta Helmutnak, ami azért lett volna merész húzás, mert Delon és Berger a valóságban kifejezetten utálták egymást (ez máig sem változott), ráadásul épp akkoriban Helmut lefeküdt Alain exfeleségével, Nathalie-val, és riválisa bosszantására némi médiacirkuszt is körített ehhez a hódításához. Kósza ötletként felmerült az amerikai Ryan O’Neal neve is, feltehetően Stanley Kubrick <i>Barry Lyndon</i> (1975) című kosztümös filmjének köszönhetően, amelyben egy szerencselovagot alakított. Delonhoz és Bergerhez hasonlóan Romy Schneider is sokat köszönhetett Viscontinak, aki segített abban, hogy a művésznő megszabaduljon a számára gyűlöletes Sisi-skatulyától, és elfogadtassa magát komoly drámai színésznőként. Háláját többek között azzal is kifejezte, hogy csakis mentora kedvéért negyedszer is hajlandó volt eljátszani Sisit a <i>Ludwig</i>ban, persze egészen más felfogásban, mint ahogy az ötvenes évek negédes Sisi-filmjeiben tette. A hivatalos indoklás szerint azért nem játszhatta el Giulianát, mert állapotos volt. Ha tényleg ez volt az ok, akkor alighanem sajnos elvetélt, mert a film forgatása 1975. szeptember 29-én kezdődött, a művésznő fia viszont 1966-ban, lánya pedig 1977. július 21-én született. A következő jelölt a nagyszerű angol színésznő, Charlotte Rampling volt, aki már az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/elatkozottak.html"><i>Elátkozottak</i></a>ban (1969), Visconti egyik legvitatottabb filmjében is játszott. Rampling mesterének tekintette partnerét, Dirk Bogarde-ot és persze Viscontit is, aki nagyon szerette őt. Az <i>Elátkozottak</i> forgatása után mindhárman tartották a kapcsolatot. Charlotte mindmáig nagyon sajnálja, hogy nemet kellett mondania <i>Az ártatlan</i>ra, de akkor már elkötelezte magát Arturo Ripstein <i>Foxtrot</i> (1976) című filmjéhez. Egy másik brit színésznő, Julie Christie szereplését is fontolóra vették, ám a szerződés vele sem realizálódott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv5AGqRaY9huyti1B4w0pSb1G99YuiXu-2vlN7n4X4BR9TZgnlOdOri7LSPqsXQXwXuQhJ3dVrlI4-lS6grgftx5HZTWav66KX1m_l8fDfkXeG_QttQ3Wh-jCrfhyExlFxfPBsZS5l_8iwybeb3OicHvqFSc8eKvpt_cxhqj03OXtO_TET-398-mvi/s800/innocent17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv5AGqRaY9huyti1B4w0pSb1G99YuiXu-2vlN7n4X4BR9TZgnlOdOri7LSPqsXQXwXuQhJ3dVrlI4-lS6grgftx5HZTWav66KX1m_l8fDfkXeG_QttQ3Wh-jCrfhyExlFxfPBsZS5l_8iwybeb3OicHvqFSc8eKvpt_cxhqj03OXtO_TET-398-mvi/w640-h484/innocent17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Tulliót végül Giancarlo Giannini, Giulianát pedig Laura Antonelli alakította. A két színész 1973-ban már játszott együtt Dino Risi <i>Sessomatto</i> című sikeres komédiájában. Giancarlo nem először dolgozott egy Visconti-filmen: ő volt Helmut Berger olasz szinkronhangja a <i>Ludwig</i>ban. Laura Antonelli számára erotikus alkotások és pikáns vígjátékok hozták meg a sikert. Sokan elcsodálkoztak azon, hogy Visconti miért épp őt választotta, a Maestro azonban érdekes magyarázatot adott erre. Egyetértett azzal, hogy Laura nem különösebben nagy színésznő, viszont igen érzékeny teremtés, fogékony a rendezői instrukciókra. Az sem volt egy utolsó szempont, hogy Antonelli remekül mutatott a Piero Tosi által tervezett csodálatos ruhakölteményekben, márpedig a film egyik fő erőssége a lélegzetelállító vizualitás volt. Visconti szerint D’Annunzio biztos, hogy rástartolt volna Laurára, hiszen azoknak a melleknek és annak a fenéknek egyetlen heteroszexuális férfi se tudna ellenállni. (Visconti ugyan közismerten meleg volt, de nem hagyta ki az alkalmat, hogy Laurát is levetkőztesse.) Antonelli egyébként rácáfolt a rendező előítéletére, árnyalt alakítására ugyanis sok elismerő kritikát kapott, és többen is szóvá tették, miért nem vállal (vagy miért nem ajánlanak neki) több drámai szerepet, mert meg tudna birkózni velük. Amikor D’Annunzio <i>Az ártatlan</i>t írta, egy Barbara Leoni nevű hölggyel folytatott szenvedélyes viszonyt: Visconti szerint Laura meglehetősen hasonlított Barbarára. Egy 1975-ös interjúban viszont a D’Annunzio feleségéhez, Maria Hardouinhoz való hasonlatosságot emlegette. Itt említsük meg, hogy <i>Az ártatlan</i> sokat merített D’Annunzio magánéletéből is. A költő megcsalta a feleségét Leonival, ugyanakkor Maria is félrepolkázott. 1890-ben Hardouin kezdeményezésére elváltak, és az asszony Párizsban összejött Robert de Montesquiou költővel. A regény ezt követően íródott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHz7ldKRbS_mMkY71BjBL2Xv46jbA2uqwHeLnji0rh2BHt-BJ8idQuixCUN9k2bNOfXLLwx2KPiFLFXM9zwqFHjNJJppXzwPZycmcIkm4YlyseQPlV3dgwy10HSl30UXOSSd7OBQiXKdZTeMBd4pxSfRZGZaMo1EyDO-lshcYes0zMLXnisOe_rLGg/s1000/innocent18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="1000" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHz7ldKRbS_mMkY71BjBL2Xv46jbA2uqwHeLnji0rh2BHt-BJ8idQuixCUN9k2bNOfXLLwx2KPiFLFXM9zwqFHjNJJppXzwPZycmcIkm4YlyseQPlV3dgwy10HSl30UXOSSd7OBQiXKdZTeMBd4pxSfRZGZaMo1EyDO-lshcYes0zMLXnisOe_rLGg/w640-h268/innocent18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Visconti kései filmjei iránt az amerikai piac is érdeklődést mutatott, ezért a Maestro úgy döntött, hogy Teresa Raffo grófnő szerepét ennek megfelelően osztja ki. Első választottja az angol Jacqueline Bisset volt, aki olyan filmeknek köszönhette tengerentúli népszerűségét, mint <i>A chicagói tanú</i> (1968), a <i>Repülőtér</i> (1969), az <i>Amerikai éjszaka</i> (1973) és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/gyilkossag-az-orient-expresszen.html"><i>Gyilkosság az Orient expresszen</i></a> (1974). A művésznő ráadásul épp Olaszországban tartózkodott, Luigi Comencini <i>A vasárnapi nő</i> (1975) című filmjében forgatott Marcello Mastroiannival. Furcsamód Bisset épp emiatt mondott nemet. Saját bevallása szerint legnagyobb szakmai álma volt, hogy Viscontival dolgozhasson, ám épp akkoriban boldogtalannak érezte magát, erős honvágy gyötörte, és alig várta, hogy elutazhasson Olaszországból. Ekkor az amerikai exmodell, Jennifer O’Neill került képbe, aki akkortájt fejezte be Luigi Zampa <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/11/tisztes-honpolgarok.html"><i>Tisztes honpolgárok</i></a> (1975) című bűnügyi drámájának forgatását, és épp a franciaországi Deauville-ben tartózkodott, amikor befutott Visconti ajánlata. Jennifer nagyon meglepődött, mert addig úgy tudta, Bisset szereplése már eldöntött kérdés, ugyanakkor vele ellentétben nem akarta elszalasztani ezt a nagy lehetőséget. Mindazonáltal a négyórás autóúton folyamatosan azt hangoztatta, hogy nem vállal meztelen jelenetet. (Zampa filmjében volt egy meztelen jelenete Franco Neróval, a beállítás jellege azonban nem zárta ki, hogy Jennifert dublőr helyettesítette.) Ezzel az őrületbe kergette az ügynökét, aki így reagált: „De hát Viscontiról beszélünk! Neki nem szabhatsz feltételeket!”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUcC83xsBcHuIs7WmePB9iZhkodM9vcFdN-qpSukDRwRJP0nDsBT7CP7SIykQTh9bIEH3ztH9SBc1yRytS41m-iYDeCZnOD8rCFiCI7KMK3IU6_I0GUAl4SrOCYHHPP93_JwusHXvIaiOmKC04Q0EpJpmIje2FKakb9muIwVEYJVUl9xzu-_NFWofB/s800/innocent19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUcC83xsBcHuIs7WmePB9iZhkodM9vcFdN-qpSukDRwRJP0nDsBT7CP7SIykQTh9bIEH3ztH9SBc1yRytS41m-iYDeCZnOD8rCFiCI7KMK3IU6_I0GUAl4SrOCYHHPP93_JwusHXvIaiOmKC04Q0EpJpmIje2FKakb9muIwVEYJVUl9xzu-_NFWofB/w640-h272/innocent19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A találkozásra Visconti villájában került sor. A Maestro a kert hátsó részében ült egy karosszékben. Megkérdezte, hogy Jennifer elolvasta-e a forgatókönyvet, és tetszik-e neki a szerep. A művésznő két „igen”-nel válaszolt. „Remek, akkor hétfőn már kezdünk is!” – rendelkezett Visconti. Jennifer ekkor bedobta, hogy meztelen jelenetekről szó sem lehet. „Emiatt egyáltalán nem kell aggódnod” – nyugtatta meg a Maestro, és a téma többé szóba sem került közöttük. O’Neill nagyon megszerette az olasz rendezőt: „Soha nem irányított. Nem voltak próbák, nem beszéltük meg a szerepet. Együtt vacsoráztunk, közben lovakról és virágokról beszélgettünk. Szerette a lovakat, akárcsak én. Mindig voltak körülötte virágok. Egyik reggel két órát várakoztunk, míg megtalálta a megfelelő árnyalatú rózsát, és a sarokba helyezte.” A művésznő magával hozta Olaszországba imádott kutyáját, Samanthát. Az állat az egyik forgatási napon elkódorgott. Jennifer úgy ahogy volt, a szerephez beöltözve, kisminkelve, kétségbeesetten rohangált Róma utcáin, hogy megtalálja Samanthát. Hiába. Miután visszatért a forgatásra, kiderült, hogy legalább másfél órába telik majd, míg rendbe hozzák a külsejét. Azt mondták neki, hogy ezt személyesen kell tudatnia Viscontival, aki munkaügyben mindig mindenkivel szigorú volt. Mire a statiszták tömegén átverekedte magát Luchinóig, csak annyit tudott kinyögni, hogy elvesztette a kutyáját. Visconti megértőnek bizonyult, és megígérte, hogy megkeresik Samanthát. Sajnos a kutya nem került elő. Egy év múlva Jennifer újra Rómába érkezett, ezúttal Lucio Fulci <i>A médium</i> (1977) című thrillerjének a forgatására. Megint megpróbálkozott Samantha felkutatásával, és eljutott a repülőtérig. Ott megmutattak neki minden talált kutyát, de mindegyik hím volt. Megkérdezte, volna-e nőstény is. Ekkor hoztak neki egyet, amelyben a színésznő felismerte Samanthát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzWc23gu9DVIqpsciGMQCwVT4j5iZDTwLg3AbmjMv9P8Ytz1Yb5CkrBBlZb8B0tggZI61finb2zljBxjWIBXX0uQufsuq8imcS90RACy13UgvT8PLoBOmDhlwzKbrpa4J008eDFlHaIs5DX-O4iwzQrMHyokc71DWE6ze0kyY7E5JOTkhfujoDVko5/s800/innocent20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzWc23gu9DVIqpsciGMQCwVT4j5iZDTwLg3AbmjMv9P8Ytz1Yb5CkrBBlZb8B0tggZI61finb2zljBxjWIBXX0uQufsuq8imcS90RACy13UgvT8PLoBOmDhlwzKbrpa4J008eDFlHaIs5DX-O4iwzQrMHyokc71DWE6ze0kyY7E5JOTkhfujoDVko5/w640-h272/innocent20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">D’Arborio szerepét a francia <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html">Marc Porel</a> kapta, aki dolgozott már Viscontival: a <i>Ludwig</i>ban ő alakította Richard Hornigot, a homoszexuális II. Lajos hűséges inasát és titkos szeretőjét. <i>Az ártatlan</i> forgatásán Porel viszonyt kezdett Jennifer O’Neill-lel. (Egy év múlva <i>A médium</i>ban is partnerek voltak.) Az amerikai színésznő magánélete akkoriban meglehetősen zaklatott volt: huszonhét évesen már a harmadik férjnél tartott. (Nick De Noia volt a harmadik férj, a The Chippendales koreográfusa, akit 1987-ben meggyilkoltak.) Úgy érezte, Porel nem jelentene számára igazi támaszt, mivel a férfi kábítószerfüggő volt, és a hűség sem tartozott a legjellemzőbb tulajdonságai közé. Stefano Egano grófot a fasiszta korszak férfias sztárja, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/12/massimo-girotti.html">Massimo Girotti</a> személyesítette meg, aki a főszerepet játszotta Visconti első filmjében, a <i>Megszállottság</i>ban. Szimbolikus gesztusként is felfogható, hogy a Maestro az utolsó filmjébe is meghívta. A hercegnőt alakító francia Marie Dubois 1957-ben kezdett filmezni. A francia új hullámosok filmjeiben éppúgy otthon volt, mint a vígjátékokban, krimikben és drámákban. Saját bevallása szerint François Truffaut volt az első szerelme. Nem folytattak viszonyt, de jó barátok maradtak Truffaut haláláig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhROYoJaqKF8FQUdpoL26WKGxz-Av53ARP1ZFwddrl17rYi3eN7YtmyHAHGV7XgrPe7GRhaAx38fRHTG_iFgG5WFoEBDhr7bX2T0FqRC-urm03wierkUOfUL95WEhAZ8PAsVDC-fQwlZmGwJVpju8-BtlJNcE9nd5m0isZCF-5CODeR6tnhA9MiD2hB/s800/innocent21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhROYoJaqKF8FQUdpoL26WKGxz-Av53ARP1ZFwddrl17rYi3eN7YtmyHAHGV7XgrPe7GRhaAx38fRHTG_iFgG5WFoEBDhr7bX2T0FqRC-urm03wierkUOfUL95WEhAZ8PAsVDC-fQwlZmGwJVpju8-BtlJNcE9nd5m0isZCF-5CODeR6tnhA9MiD2hB/w640-h320/innocent21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>Az ártatlan</i> nemcsak Visconti, hanem a Tullio anyját alakító Rina Morelli utolsó filmje is volt. A két művészt szoros munkakapcsolat fűzte össze. Visconti többször is rendezte Morellit a színpadon, korábbi filmjei közül pedig az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/erzelem-erzelem-45.html"><i>Érzelem</i></a>ben (1954) és <i>A párduc</i>ban (1963) foglalkoztatta. <i>Az ártatlan</i> forgatása idején Morelli már sokat betegeskedett, és Visconti az egyik jelenetnél rákényszerült arra, hogy dublőrt alkalmazzon helyette. A művésznő két hónappal az olaszországi premier után, 1976. július 17-én hunyt el. Egy kicsiny szerepben debütált az akkor húszéves Marina Pierro. A következő évben az Olaszországban filmező lengyel rendező, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html">Walerian Borowczyk</a> felfigyelt Marinára, aki szerinte a reneszánsz művészet nőeszményét testesítette meg. A színésznő lett Borowczyk múzsája, és 1977-től kezdve szinte mindegyik filmjében főszerepeket játszott. Említsük meg a Tullio fivérét alakító Didier Haudepin nevét is, aki kilencéves korában filmezett először. Tizenhárom éves volt, amikor az egyik főszerepet alakította Jean Delannoy <i>Különös barátság</i> (1964) című filmjében, amely egy jezsuita iskolában tanuló tizenkét éves fiú és két évvel idősebb társa között kialakuló, tragédiával végződő érzelmi kapcsolatról szól.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpVKqWve9962vMCXuOSmbpw-RiNTA-kESZFH6FZi92OJFN2M2uBU2HLDDjX7EOPqgJWBjAql8hDB1ClBWUN6ObgVH5BS185V4fDCK1XBHyLjjgI7zO4Hkc-5RdVI5NgTYapyIg8aRcHPmmfvNawLBXjBBzFUfJHqWxDTgngjmmwEj_7xmkJP9RUeqd/s800/innocent22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpVKqWve9962vMCXuOSmbpw-RiNTA-kESZFH6FZi92OJFN2M2uBU2HLDDjX7EOPqgJWBjAql8hDB1ClBWUN6ObgVH5BS185V4fDCK1XBHyLjjgI7zO4Hkc-5RdVI5NgTYapyIg8aRcHPmmfvNawLBXjBBzFUfJHqWxDTgngjmmwEj_7xmkJP9RUeqd/w640-h272/innocent22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A szemet gyönyörködtető, pompás látványvilággal szolgáló Visconti-opuszok sorát az <i>Érzelem</i> nyitotta, és olyan filmek tartoznak ide, mint például <i>A párduc,</i> a <i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/halal-velenceben.html">Halál Velencében</a>,</i> a <i>Ludwig</i> és természetesen <i>Az ártatlan</i>. Tullio édesanyjának pazar otthona a Villa Arnolfini (más néven: Villa Butori) volt, amely Cappanori településen (Toszkána régió, Lucca megye) található, és egy ideje leginkább La Badiola néven emlegetik. A mama javaslatára Tullio és Giuliana ellátogatnak egy másik családi birtokra, amely a Villa Bellosguardo volt Pieve di Santo Stefanóban (Toszkána régió, Lucca megye). Tullio házát a Villa Mirafioriban (Róma, Via Nomentana 118.) rendezték be. Az 1874 és 1878 között emelt épület eredetileg II. Viktor Emánuel olasz király rangon aluli felesége (korábbi szeretője), Rosa Teresa Vercellana Guerrieri rezidenciája volt, ahol egy évvel <i>Az ártatlan</i> után <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a> forgatta a <i>Túl jón és rosszon </i>(1977) című filmje azon jeleneteit, melyek a La Sapienza Egyetem filozófiai tanszékén játszódnak. <i>Az ártatlan</i> egyik leghangulatosabb jelenete a film elején látható arisztokrata estély, amelyet a Palazzo Torloniában (Róma, Via Bocca di Leone 78.) vettek fel. A forgatás 250 statisztával egy hétig tartott. Visconti a női statisztákat nem a Cinecittà katalógusából választotta, hanem nőrokonait és hölgyismerőseit mozgósította, akik magukkal hozták lányaikat, lányunokáikat. Visconti szerint tökéletesen sikerült felidézni azoknak az estélyeknek a hangulatát, melyeket D’Annunzio annyira szeretett. A Maestro hangsúlyozta, hogy a munka élteti, mert amíg dolgozik, addig minden energiáját leköti a készülő film, és ha leáll, mert épp nincs teendője, akkor uralkodik el rajta a betegség. Még látta <i>Az ártatlan</i> első vágását, amellyel nem volt megelégedve. A halál a munka befejezése előtt elragadta: a filmet munkatársai fejezték be a tőle korábban kapott instrukciók alapján.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP5v1YWQgtHCG8a1uIAfKxr1tpz-RJNexMyBjz7etc-FfdiKMYWiwkxspXK0UsfUVsPNIwsImunl5nVsC9f12h6nJnpYekaz2P0DvMmMrY_k7P4GuynJxyh2LurQqkBEEyp3EmEMvC4FHou7_J0QcTXPKDAYqYvZsFzmjrd22vEvqc7TeuKd-iaPTR/s800/innocent23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP5v1YWQgtHCG8a1uIAfKxr1tpz-RJNexMyBjz7etc-FfdiKMYWiwkxspXK0UsfUVsPNIwsImunl5nVsC9f12h6nJnpYekaz2P0DvMmMrY_k7P4GuynJxyh2LurQqkBEEyp3EmEMvC4FHou7_J0QcTXPKDAYqYvZsFzmjrd22vEvqc7TeuKd-iaPTR/w640-h384/innocent23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az 1976-os cannes-i filmfesztivál</b></div><div style="text-align: justify;">A 29. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1976. május 19-én kezdődött, és május 28-án ért véget. A különböző szekciókban több tucat játékfilmet vetítettek, a játékfilmek versenyében például húsz alkotást. Ezek között olyan, ma már klasszikusnak számító filmek szerepeltek, mint a mexikói <i>Levelek Marusiából</i> (Miguel Littin), az olasz <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/csufak-es-gonoszak.html"><i>Csúfak és gonoszak</i></a> (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/ettore-scola.html">Ettore Scola</a>), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-ferramonti-orokseg.html"><i>A Ferramonti-örökség</i></a> (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a>), az olasz–jugoszláv <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/maganbunok-kozerkolcsok.html"><i>Magánbűnök, közerkölcsök</i></a> (Jancsó Miklós), az angol <i>Bugsy Malone</i> (Alan Parker), a spanyol <i>Nevelj hollót!</i> (Carlos Saura), a magyar <i>Déryné, hol van?</i> (Maár Gyula), a francia <i>O. márkiné</i> (Éric Rohmer), <i>A lakó</i> (Roman Polański) és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/klein-ur.html"><i>Klein úr</i></a> (Joseph Losey), továbbá az amerikai <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/taxisofor.html"><i>Taxisofőr</i></a> (Martin Scorsese). A játékfilmes zsűri elnöke Tennessee Williams amerikai író volt, a tagok közül pedig – a teljesség igénye nélkül – említem Charlotte Rampling angol színésznő, Costa-Gavras francia filmrendező, Mario Vargas Llosa perui író és Kovács András magyar filmrendező nevét. Zajos botrányok nem voltak, kisebb skandalumok azonban színezték az eseményt. Így például a Szovjetunió bojkottálta a fesztivált, miután a válogatóbizottság nem hívta meg az általuk javasolt két pszichodrámát a versenybe. A kafkai hangulatú <i>Klein úr</i> az öt évvel korábbi fesztiválgyőztes Joseph Losey rendezésében kedvezőtlen fogadtatásban részesült, sőt antiszemita színezetű vita bontakozott ki körülötte. Lényegében szexfilmnek minősítették Jancsó koprodukciós alkotását, melynek esztétikai erényeit elismerték ugyan, ellenben tartalmilag csalódásként emlegették. Tetszést aratott viszont a <i>Déryné, hol van?,</i> melynek női főszereplője, Törőcsik Mari megosztva kapta meg a legjobb női alakítás díját. A másik díjazott a francia Dominique Sanda volt <i>A Ferramonti-örökség</i>ben nyújtott művészi teljesítményéért.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Y5s-ZndoOfAUY2aY7g5zcf04Hp2gla--3h9XFisXqmnxuAI3d3UNLbUQxRq3-vSsJ5FDQ2URRhJ2JToDc_roHRvWbYB_ODYu9hpTlEWSkytAfFcSP9RgYbKnm0oRfkIVBxbubTigntDXK_6CxQG1RRaAILXxz_l1Wh5onwLXq5BlyOeqTpdb5MXB/s800/innocent24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="800" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Y5s-ZndoOfAUY2aY7g5zcf04Hp2gla--3h9XFisXqmnxuAI3d3UNLbUQxRq3-vSsJ5FDQ2URRhJ2JToDc_roHRvWbYB_ODYu9hpTlEWSkytAfFcSP9RgYbKnm0oRfkIVBxbubTigntDXK_6CxQG1RRaAILXxz_l1Wh5onwLXq5BlyOeqTpdb5MXB/w640-h408/innocent24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Igen élénk vita bontakozott ki a versenyfilmekben elburjánzó erőszak miatt, amivel kapcsolatban Tennessee Williams is állást foglalt: „Nem hinném, hogy az embernek érzéki örömöt okoz, amikor látja, hogyan ömlik a vér, hogyan ölnek meg egy gyermeket, mint egykor a római Colosseumban. De azt sem hiszem, hogy a filmnek a politikával kell foglalkoznia, mert az ilyen alkotás részrehajló, a részrehajlás pedig nem lehet a művészet formája.” <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/bernardo-bertolucci.html">Bernardo Bertolucci</a> úgy gondolta, Williams célzásai elsősorban neki és a versenyen kívül vetített négyrészes eposzának, a <i>Huszadik század</i>nak szólnak, amelyben valóban látható egy brutális gyerekgyilkosság. A témához hozzászólva hipokratának nevezte a zsűrielnököt, akinek irodalmi műveiben az erőszak és a szélsőséges témák központi szerepet játszanak. Ha már a Bertolucci-opusz miatt szóba hoztam a versenyen kívül vetített nagyjátékfilmeket, akkor ejtsünk néhány mondatot azokról is. A mezőnyben olyan filmcsemegék kerültek a közönség elé, mint Tony Richardson <i>Kényes egyensúly</i> című filmje, Ingmar Bergman pszichodrámája, a <i>Szemben önmagunkkal,</i> Francesco Rosi politikai krimije, a <i>Kiváló holttestek,</i> a versenyfilmes zsűriben helyet foglaló Kovács András drámája, a <i>Labirintus,</i> John Frankenheimer adaptációja, az <i>Eljő a jeges</i> és Alfred Hitchcock – akkor még nem lehetett tudni, hogy az utolsó – filmje, a <i>Családi összeesküvés</i> című bűnügyi vígjáték. Persze voltak olyan kritikusok, akik 1976-ban is azt hangoztatták, hogy a versenyen kívüli szekció érdekesebb volt, mint maga a versenyprogram. Ami biztos, hogy a <i>Taxisofőr</i> Arany Pálmája sokaknak okozott meglepetést, mert szinte senki nem tartotta komoly esélyesnek a fő díjra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoTEKtAClOYTmQlr-cptnzm1RegYGHr16izXGyuoBen5NFvVBwtfHpKiMQ6Lu78ODy-N_2DAT0rY39SkyDe12V8WJNJubokgFpHFwzoV2TVadooHzCA5fU3EaCI46aPOvg6bSDPJ65VwVO85uHk6lhzaO44gImSV7AXmMS__MMpZdenMaWTqLuA-it/s800/innocent25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoTEKtAClOYTmQlr-cptnzm1RegYGHr16izXGyuoBen5NFvVBwtfHpKiMQ6Lu78ODy-N_2DAT0rY39SkyDe12V8WJNJubokgFpHFwzoV2TVadooHzCA5fU3EaCI46aPOvg6bSDPJ65VwVO85uHk6lhzaO44gImSV7AXmMS__MMpZdenMaWTqLuA-it/w640-h360/innocent25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Cannes megemlékezett az akkori közelmúlt két olasz halottjáról, Pier Paolo Pasoliniről és Luchino Viscontiról. Pasolinitől levetítették a <i>Jegyzetek egy Afrikai Oreszteiához</i> című dokumentumfilmet, amely az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/oidipusz-kiraly.html"><i>Oidipusz király</i></a> (1967) adaptációjával megkezdett és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/11/medea.html"><i>Médeá</i></a>val (1969) folytatott antik trilógia soha meg nem valósult befejező részéhez készült mozgóképes előtanulmány volt. Az 1976-os cannes-i filmfesztivállal foglalkozó Wikipédia-oldalak nem említik, de a korabeli sajtóhírekből tudjuk, hogy Viscontiról utolsó filmje, <i>Az ártatlan</i> vetítésével emlékeztek meg. A művészről szóló méltatások elsősorban a korai remekléseket emelték ki: <i>Megszállottság, Érzelem, Rocco és fivérei, A párduc. </i>Az ugyanitt öt évvel korábban a fesztivál jubileumi díjában részesült <i>Halál Velencében</i> már kevesebbszer került szóba, <i>Az ártatlan</i>ról pedig a csalódás hangján szóltak, ámbár a mű formai szépségét senki nem vitatta. Bán Róbert például így írt a <i>Film, Színház, Muzsiká</i>ban (1976/21): „A megemlékezés, amelyben Burt Lancaster, Marcello Mastroianni és a most látott film főszereplője, Giancarlo Giannini beszélt a mesterrel való munkájáról – valóban megható volt. Némi kegyeletsértéssel azt mondhatnám, itt kellett volna abbahagyni. Visconti utolsó filmje ugyanis nem sikerült. Már a témaválasztás is teljesen érthetetlen. Vajon miért kellett a századelő olasz irodalmából éppen az enyhén szólva is ellentmondásos magatartású Gabrielle D’Annunzio egy regényét előszedni? Igaz, a forgatás előtt Visconti elmagyarázta, hogy az író és a nevét viselő, valóban elítélendő irányzat nem azonos. De sem a történelem, sem pedig az elkészült film nem igazolja Visconti feltételezését. D’Annunzio romanticizmusa teljesen hamis és érvénytelen. És a regényből készült film szenvelgő és nyúlósan unalmas.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxopfY1g2E9AQQv6r9Pp0xX_jzkL0PHbfNokTfnBXBwbv3YRp5IIDiosmZde6eAVcRbm_AMXE3kgGS3YV12_3kr5312-E2cztm41niHuubAVUW2ypYOQo4jB1GokHs28LRLsZ-DqhjcfPZWr8LeY1iPU_t_JW0YvOV28oklmoxIFi7JIJCitMMl1M_/s800/innocent26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="800" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxopfY1g2E9AQQv6r9Pp0xX_jzkL0PHbfNokTfnBXBwbv3YRp5IIDiosmZde6eAVcRbm_AMXE3kgGS3YV12_3kr5312-E2cztm41niHuubAVUW2ypYOQo4jB1GokHs28LRLsZ-DqhjcfPZWr8LeY1iPU_t_JW0YvOV28oklmoxIFi7JIJCitMMl1M_/w640-h296/innocent26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Így látták ők</div><div style="text-align: justify;">„S az esztétizáló naturalizmus filmjei sorába tartozik Visconti <i>Az ártatlan</i>ja is, amelyet a nemrég elhunyt zseniális mester tiszteletére mutatott be a fesztivál. Kár volt. Hiszen a nagy művész iránti kegyeletünk inkább azt kívánta volna, hogy szemet hunyjunk e félresikerült utolsó alkotása fölött, nem hogy reflektorfénybe állítsák. D’Annunziót szerette volna rehabilitálni a rendező ezzel a filmjével, de ez a múlt századi melodráma a csélcsap férjjel, a hűtlen feleséggel s a beteges féltékenységből megölt gyerekkel, majd végül a férfi öngyilkosságával inkább az olasz író reménytelen elavultságát és másodlagosságát demonstrálta – Visconti ama stiláris erőfeszítése ellenére, hogy a felső tízezer, az arisztokratikus szalonok világát az utolsó filmjeiben megszokott rafináltsággal és pompával ábrázolja. Ebből a filmjéből azt a nemesebb alapanyagot is hiányoltuk, amely megelőzően Mann-, Proust-, Camus-megfilmesítéseit jellemezte.”</div><div style="text-align: justify;">(Gyertyán Ervin: „Cannes ’76”. In: <i>Filmkultúra</i> 1976/4, 49–64. o. – <i>A cikkíró téved: Visconti filmjei között nincs Proust-megfilmesítés, </i>Az eltűnt idő nyomában<i> soha meg nem valósult terv maradt a rendező életművében.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7XnAzuRYfkl6v_pJ9sPZqHGkWaivuH5R0i6-8RGGu-aWwJPuNj0cCbv9KoXpucpnygpZPwx7gaJhhvLpifGTTg4a04I1-L_RkK28hGfakb9LYhccFhHcWWlWsKRbPLMKq_X0U9E1n0dskzi4VnOhc4IjqbIApQsn1u9LOidc3MWHvGui-Xa9RGiYs/s800/innocent27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7XnAzuRYfkl6v_pJ9sPZqHGkWaivuH5R0i6-8RGGu-aWwJPuNj0cCbv9KoXpucpnygpZPwx7gaJhhvLpifGTTg4a04I1-L_RkK28hGfakb9LYhccFhHcWWlWsKRbPLMKq_X0U9E1n0dskzi4VnOhc4IjqbIApQsn1u9LOidc3MWHvGui-Xa9RGiYs/w640-h272/innocent27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A megfagyott gyermek, íme, moziban is látható. Pedig már azt hittem, hogy a giccs és könny hatásos jelképe végérvényesen elkerüli a filmvásznat. Luchino Visconti, a világhírű olasz rendező mégis vállalkozott a lehetetlen megkísérlésére – hátborzongató sikerrel. Bonyodalmas volna részletezni a módfelett szövevényes előzményeket, a könnyeztető lényeg mindenesetre az, hogy a mester gondos stábja talált egy kies kastélyt, és Giancarlo Giannini személyében egy kellően marcona »atyát«, akinek a hóvihar is a kezére játszik, az erkélyen kiképzett beugróra helyezi a hibernálásra ítélt csecsemőt. A szerelem törvénytelen gyümölcse persze belehal a nyílt színen véghez vitt kísérletbe. A gaztett láttán borzonghatunk és megtisztulhatunk is; a katartikus hatás mindössze azon múlik, hogy mennyire készültünk fel az efféle látomások befogadására. Mert az egy pillanatig sem kétséges, hogy a neorealizmus atyja – aki sokkal tisztességesebben bánt teremtményével, mint utolsó hőse – a legszélsőségesebb hatáselemekkel próbálkozik. A híres-hírhedt század eleji író, Gabriele D’Annunzio regénye, <i>Az ártatlan</i> mentén végigfut a szenvedélyek skáláján. Angyali, egyszersmind ördögi figurák révén láttatja kedvenc témáját: az arisztokratikus csömört.”</div><div style="text-align: justify;">(Zöldi László: „Az ártatlan”. In: <i>Népszabadság,</i> 1979. július 26., 7. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha-bObaBXoOrQTbcbefwuA4aDapP0RM6Mgyz6MDC22P1DJ7td9aCYdZsnamFil631eLv2SEVWkQn8Jwof2BI0_QHTKyuqczOGYc7e98oCFUVwrZ4kyKVvLPs7fTTg-oyFEDajIEY-ZQWjgYp1KhxFTRfNY8_-GcrCaqgqX7XuAycClylLTWd_4AN0v/s800/innocent28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="800" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha-bObaBXoOrQTbcbefwuA4aDapP0RM6Mgyz6MDC22P1DJ7td9aCYdZsnamFil631eLv2SEVWkQn8Jwof2BI0_QHTKyuqczOGYc7e98oCFUVwrZ4kyKVvLPs7fTTg-oyFEDajIEY-ZQWjgYp1KhxFTRfNY8_-GcrCaqgqX7XuAycClylLTWd_4AN0v/w640-h276/innocent28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Közismert, hogy Luchino Visconti elementárisan vonzódott az operához. Vonzalma azonban legalábbis kétértékű volt. Egyfelől valamiféle nárcisztikus szépséget látott benne, másfelől – és erre éppen <i>Az ártatlan</i> a példa – a »melodramatizált« üresség burkaként, elidegenítő effektusként fogta föl. D’Annunziót végeredményben mint operalibrettót használta, s nyilvánvaló: a librettó önmagában mindig »komoly«: tartalmazza a sui generis kommunikációs képtelenséget, a köznapiságra való tehetetlenséget. A film invenciózus formai ötletekkel ezt húzza alá. Pasqualino De Santis tudatosan dekomponált képeivel (amikor is a szuperszéles vásznon a falak majdhogynem a szereplőkre dőlnek, amikor egy virágcsokor jelentősebb tárgy, mint az »élő« szereplők, amikor a közelképek rezzenéstelen lárvaarcokat mutatnak, és amikor a kamera kínosan színpadias mozgásokat követ lusta igazításokkal) a D’Annunzió-i opera a film során dedramatizálódik.”</div><div style="text-align: justify;">(Marx József: „Az ártatlan”. In: <i>Filmvilág</i> 1979/15, 11–13. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwLm2_wQXoXKZK6PEAWEK9QLJoDCdVgsXV_ZmF6DTQMUXoS8y0yhZKLRrVNS07EEeQTRE3hLJ8-qgb19_6k8bmzCbJ5oA0q92ZPoF5IXCCwuBkAvcHhhs2qLGYn98o-8awzVJ_i0HZjrxPMSQqZORfVSdNTDw3Mywt3cUaH-jhZo608He3i1LeV9Sl/s800/innocent29.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwLm2_wQXoXKZK6PEAWEK9QLJoDCdVgsXV_ZmF6DTQMUXoS8y0yhZKLRrVNS07EEeQTRE3hLJ8-qgb19_6k8bmzCbJ5oA0q92ZPoF5IXCCwuBkAvcHhhs2qLGYn98o-8awzVJ_i0HZjrxPMSQqZORfVSdNTDw3Mywt3cUaH-jhZo608He3i1LeV9Sl/w640-h364/innocent29.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Visconti, a neorealizmus egyik atyja, a színes, látványos családi tablók és a lélektani realizmus mestere ezúttal is remekelt. A részletek szépségeiben elgyönyörködve rajzolja meg a dúsan aranyozott főúri életet: szinte kéjesen merül bele a pompázatos kastélyok, virágerdők, drága ékszerek, libériás inasok világába, hosszasan elidőzik egy-egy díszes bútoron, rokokó szobrocskán. Mint ahogyan elidőzik az emberi arcon is, hiszen a lakásbelsők, színes kosztümök nem takarják el előle a bensőt, hanem éppen ezek segítségével bontja ki. Az érzelmeket igazán plasztikusan: egy megrebbenő szem, egy mozdulatlan kéz teljes értékű kifejező eszköz Visconti számára. Minden erőltetett párhuzamtól mentesen, minden szájbarágás nélkül jelzi a csillogó külső a formákhoz való görcsös ragaszkodás mögött meghúzódó hamis érzelmeket, a morális határok iránti érzéketlenséget.”</div><div style="text-align: justify;">(G. B.: „Az ártatlan – Visconti filmje”. In: <i>Kisalföld,</i> 1979. augusztus 4., 7. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJWKDiisJi7FmE921S333DRlmNUwmWRSO8jVu0rwqPQAGOjdgDH1dwBdjldZ8ZxhEV8rHGDbkV9JX7kIckSwMdDMNGkZZysnM4WfVp-cMm3WHmD5Iox6thRISbpmAVmHz62kkB29nwJVPNH4ksWx2xBa25D0BeHk3jQays5l4FhnJ1bC-F0-ZFUJ36/s715/innocent30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="715" data-original-width="510" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJWKDiisJi7FmE921S333DRlmNUwmWRSO8jVu0rwqPQAGOjdgDH1dwBdjldZ8ZxhEV8rHGDbkV9JX7kIckSwMdDMNGkZZysnM4WfVp-cMm3WHmD5Iox6thRISbpmAVmHz62kkB29nwJVPNH4ksWx2xBa25D0BeHk3jQays5l4FhnJ1bC-F0-ZFUJ36/w456-h640/innocent30.jpg" width="456" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az ártatlan</b> (L’innocente / L’innocent, 1976) – olasz–francia filmdráma. Gabriele D'Annunzio azonos című regényéből a forgatókönyvet írta: Suso Cecchi D'Amico, Enrico Medioli és Luchino Visconti. Operatőr: Pasqualino De Santis. Zene: Franco Mannino. Díszlet: Mario Garbuglia és Carlo Gervasi. Jelmez: Piero Tosi. Vágó: Ruggero Mastroianni. Rendező: Luchino Visconti. Főszereplők: Giancarlo Giannini (Tullio Hermil), Laura Antonelli (Giuliana Hermil), Jennifer O’Neill (Teresa Raffo), Rina Morelli (Tullio anyja), Massimo Girotti (Stefano Egano gróf), Didier Haudepin (Federico Hermil), Marc Porel (Filippo d'Arborio), Marie Dubois (a hercegné), Claude Mann (a herceg), Roberta Paladini (Elviretta kisasszony), Marina Pierro (Maria). Magyarországi bemutató: 1979. július 26.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>RÁADÁS</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Az ártatlan</i> két női szereplőjének karrierje elválaszthatatlan az erotikától. Íme, néhány emlékezetesen szép pillanat a művésznők pályafutásából!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Laura Antonelli</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGhl_f7UiDDDCgCoHsuAODNEGQTswyGiY_Kcfk75AKn2zDqENUYX216TY_izfUr8eoOqRbC5rW6jtt3E1TV8a57ajblqa5YNX96tCtVAf7360qeowgO3kxueUgxtfdLVTUAN1_o9Mwj7zkKTB63xkPq_ALzvugDoz8Gu36cnwoQXA-RNKM-QIykQyf/s645/antonelli00.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="645" data-original-width="600" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGhl_f7UiDDDCgCoHsuAODNEGQTswyGiY_Kcfk75AKn2zDqENUYX216TY_izfUr8eoOqRbC5rW6jtt3E1TV8a57ajblqa5YNX96tCtVAf7360qeowgO3kxueUgxtfdLVTUAN1_o9Mwj7zkKTB63xkPq_ALzvugDoz8Gu36cnwoQXA-RNKM-QIykQyf/w596-h640/antonelli00.jpg" width="596" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>Laura Antonelli első nagy sikerében, a <i>Bundás Vénusz</i> (1969) című filmben – bunda nélkül</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA5DZkxGvJ_r1ZmTK5kg3uUfr6e_aZ0nkaESruCFtU6pKmmpGLEOvYDTzdAQtJcZpri0EY7JutAMcENfjYMS4-3OwCaY6Ww5c52wlzXEH4Wqn47PmqwB1FFZQO5zuhBV34dFjCvXbwWgmFG5ErVVTAJc7V4CtkB7UMTd_kSPMn4mrxJDtXZXGmF7b-/s555/antonelli01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA5DZkxGvJ_r1ZmTK5kg3uUfr6e_aZ0nkaESruCFtU6pKmmpGLEOvYDTzdAQtJcZpri0EY7JutAMcENfjYMS4-3OwCaY6Ww5c52wlzXEH4Wqn47PmqwB1FFZQO5zuhBV34dFjCvXbwWgmFG5ErVVTAJc7V4CtkB7UMTd_kSPMn4mrxJDtXZXGmF7b-/w634-h640/antonelli01.jpg" width="634" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>A művésznő igazán remekül fest...</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgidCbLQIGYc3-bXQMbyp1JFL0rQlKuLaB9M54-Otn49Q0snZA4SsXfEyGE0LibePalsixHDZ9QXVTvP__pqDvEJHkno_qrmTEgqf-ScvGb6ywRnBUr_Hkl_LAyWSGNKrKePENvHLDGCw2sbSzunXtXWtxSmyVt4xFAqLtN2iHV_1d_WIzvnoX6Qazs/s800/antonelli02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgidCbLQIGYc3-bXQMbyp1JFL0rQlKuLaB9M54-Otn49Q0snZA4SsXfEyGE0LibePalsixHDZ9QXVTvP__pqDvEJHkno_qrmTEgqf-ScvGb6ywRnBUr_Hkl_LAyWSGNKrKePENvHLDGCw2sbSzunXtXWtxSmyVt4xFAqLtN2iHV_1d_WIzvnoX6Qazs/w640-h456/antonelli02.jpg" width="640" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>Orvosi vizsgálaton <i>A meztelen cselló</i> (1971) című filmben</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXKCvY_ao9CCjGqtBpnuO7K7HmpOCKrtijEygTy-CDqnsCT9Z-n1emdcITAj1R5Zkx-JkYwcbSvYUiLhTXrdXuYR0OQmBhRSafK-KiccHNxmt2ABceV_GzGEzWH3NyQYsBgvF_uYZQ6fZPT0JSl9XWqTyXpLp8nNiLjeFITAQbqM4xwmIw571n29vX/s680/antonelli02a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="680" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXKCvY_ao9CCjGqtBpnuO7K7HmpOCKrtijEygTy-CDqnsCT9Z-n1emdcITAj1R5Zkx-JkYwcbSvYUiLhTXrdXuYR0OQmBhRSafK-KiccHNxmt2ABceV_GzGEzWH3NyQYsBgvF_uYZQ6fZPT0JSl9XWqTyXpLp8nNiLjeFITAQbqM4xwmIw571n29vX/w490-h640/antonelli02a.jpg" width="490" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>Laura utolsó nagy sikere: <i>A velencei nő</i> (1986)</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>Marina Pierro</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw0ffFvWJ1Mcgn-c3USbzIxRjb9PZBeccpo28fgk98mCRWUm9t63YAt8X4YjVtJUc4GSkQKFz4sX44Qq1t9TF2GBvO5_kJt6qNmjkkbg4GeD7MA3aDU8hdZTrB2XumE3ApsZnxceZ2suWypkrd5fyadCLeJUrlV4nhtNy3EX9u9vMokJNDJ9NgBTOR/s1061/pierro01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1061" data-original-width="995" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw0ffFvWJ1Mcgn-c3USbzIxRjb9PZBeccpo28fgk98mCRWUm9t63YAt8X4YjVtJUc4GSkQKFz4sX44Qq1t9TF2GBvO5_kJt6qNmjkkbg4GeD7MA3aDU8hdZTrB2XumE3ApsZnxceZ2suWypkrd5fyadCLeJUrlV4nhtNy3EX9u9vMokJNDJ9NgBTOR/w600-h640/pierro01.jpg" width="600" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>Marina az erdőben</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_mVDXXDoxGjnmrg8hs5xbD6mJ183feXhTEqsOC1BRa7Tb_a7ZLTNRlPrxJ9rNQ4xJKOttt261t89WEY0LFgJU0Av8Pv3Q-78RcsvfmJDUXF9sffV3A7CIU2U5Z_fGxAi6cqjuuPfdayt0pgT7W-_MS_2j5d97my3ltR63eH0HCfzwDKoUtyErWd81/s640/pierro02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="510" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_mVDXXDoxGjnmrg8hs5xbD6mJ183feXhTEqsOC1BRa7Tb_a7ZLTNRlPrxJ9rNQ4xJKOttt261t89WEY0LFgJU0Av8Pv3Q-78RcsvfmJDUXF9sffV3A7CIU2U5Z_fGxAi6cqjuuPfdayt0pgT7W-_MS_2j5d97my3ltR63eH0HCfzwDKoUtyErWd81/w510-h640/pierro02.jpg" width="510" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>Az első film Walerian Borowczykkal: <i>Egy kolostor belsejében</i> (1977)</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2vIsJ7mIcW51ZvFvluO7L99J_hFvZOZYx0m5La8gAhMuXxu2ivNrfVPmZn0N_egZQDYW410ksQBTLppqZaUOmzei4AU-tn7DJczP6Zd8aVo9vK8q-eN-Unyrbz4xRM_eCcUohm8kTL92aKPDeKbguoETSZRrcsmRyMqM-KJA8Z4SzLv70UAkWa62F/s800/pierro03a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2vIsJ7mIcW51ZvFvluO7L99J_hFvZOZYx0m5La8gAhMuXxu2ivNrfVPmZn0N_egZQDYW410ksQBTLppqZaUOmzei4AU-tn7DJczP6Zd8aVo9vK8q-eN-Unyrbz4xRM_eCcUohm8kTL92aKPDeKbguoETSZRrcsmRyMqM-KJA8Z4SzLv70UAkWa62F/w640-h384/pierro03a.jpg" width="640" /></a></div><b><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><b>Marina Pierro <i>A romlás démonai</i> (1979) című Borowczyk-filmben</b></div></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB LUCHINO VISCONTI! (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/erzelem-erzelem-45.html"><b>Érzelem / Érzelem’45</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/12/rocco-es-fiverei.html"><b>Rocco és fivérei</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/elatkozottak.html"><b>Elátkozottak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/halal-velenceben.html"><b>Halál Velencében</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/rejtelyek.html">Rejtélyek</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><b>Szakadt függöny</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html">Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html">Beatrice Cenci</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi">A negyedik férfi</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html">Hálószobaablak</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-26342072464971461152022-05-28T09:45:00.002-07:002022-07-23T00:30:43.076-07:00A MEGALKUVÓ<div style="text-align: justify;">A modern olasz filmművészet egyik legjelentősebb személyisége, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/bernardo-bertolucci.html">Bernardo Bertolucci</a> (1941–2018) atyai jó barátja, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pier Paolo Pasolini</a> támogatásával indult el a rendezői pályán. Bár más jeles alkotók is hatottak rá – mint például a francia Jean-Luc Godard –, arra törekedett, hogy mielőbb megtalálja a saját hangját, és kialakítson egy rá jellemző filmnyelvet. E törekvésének első kiemelkedően jelentős állomása Alberto Moravia híres regénye, <i>A megalkuvó</i> 1970-ben bemutatott filmváltozata volt, amelyet az amerikai Paramount cég felkérésére forgatott olasz–francia koprodukcióban. Mint forgatókönyvíró változtatott a regény szerkezetén: az eseményeket egyértelműen a főszereplő, Marcello Clerici szemszögéből ábrázolta. Az antihős személyiségét a freudi pszichológia mentén elemezte, és ezzel összhangban felborította a cselekmény időrendjét is. Megváltoztatta az eredeti befejezést, sőt egy új szereplőt emelt be a történetbe. A főszerepre a francia Jean-Louis Trintignant személyében sikerült megnyernie egy kivételes tehetségű színészt, de a mellékszerepekben is ragyogó színészi alakításokat láthatunk. Külön ki kell emelni Gastone Moschin, Stefania Sandrelli és az akkor még pályakezdő Dominique Sanda teljesítményét. <i>A megalkuvó</i> világpremierje a politikai viharokkal tarkított 1970-es nyugat-berlini filmfesztiválon volt. Később világszerte bemutatták, és úgy a kritikai, mint a közönségvisszhangja pozitív volt. Magyarországon 1973-ban került a mozik műsorára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-ikAvs14xUBAgjIE5ZQtD1UY7tFkQNfhy-6iG8lJIAkyk0kyeLnQJtHVYne6FKBi_kcqb6rEQWqvId4jJdZJi1XuD-Q4FBpLWB-QCTXOWuegn6s1B3HRiVMlFDRvzJqZ67A00XMsdyW8K4HdbdeSeZBSLIEqhI7DUtTd_VqjM9nrhstts90ub1yfF/s740/conformista01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-ikAvs14xUBAgjIE5ZQtD1UY7tFkQNfhy-6iG8lJIAkyk0kyeLnQJtHVYne6FKBi_kcqb6rEQWqvId4jJdZJi1XuD-Q4FBpLWB-QCTXOWuegn6s1B3HRiVMlFDRvzJqZ67A00XMsdyW8K4HdbdeSeZBSLIEqhI7DUtTd_VqjM9nrhstts90ub1yfF/w432-h640/conformista01.jpg" width="432" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A TÖRTÉNET</b></div><div style="text-align: justify;">1938, Párizs. A fasiszta érzelmű Marcello Clerici egykori tanára, az antifasiszta beállítottságú Quadri professzor megölésére készül. Egy autóval indul a tett helyszínére, a kocsit Manganiello ügynök vezeti. Útközben Marcello térben és időben ugrálva visszaemlékezik élete kulcsfontosságú eseményeire. Láthatjuk, amint vak barátjával, Italóval megbeszéli házassági terveit – a bájosan buta Giuliát azóta feleségül vette –, értesülünk arról, hogyan próbál álláshoz jutni a minisztériumban, továbbá megismerkedünk morfiumfüggő anyjával és elmegyógyintézetben ápolt apjával is. Egy másik emlékképben iskolásfiúként látjuk, akit társai gúnyolnak és megvernek. Szorult helyzetéből egy Lino nevű sofőr menti ki, aki elviszi magához. Lino egy pisztolyt is mutat neki, és megpróbál szexuálisan közeledni hozzá. Marcello megszerzi a pisztolyt, és előbb a falba, majd Linóba lő, utána elmenekül a bűncselekmény helyszínéről. Láthatjuk a gyónását is: a pap egyrészt elszörnyülködik azon, amit hall, másrészt azon, hogy Marcellóból hiányzik a bűntudat. Valamelyest megenyhül, amikor a férfi beszámol a normális családi élet iránti vágyáról és arról, hogy a fasiszta titkosrendőrségnek dolgozik. A feleségével, Giuliával való nászút remek ürügy arra, hogy Clerici felkeresse Quadrit, ahol találkozik annak fiatal nejével, Annával is. Quadri és Anna tudnak Clerici fasiszta elköteleződéséről és az őket fenyegető veszélyről. Az asszony lelke mélyén talán azt hiszi, ha enged Marcello hirtelen feltámadt vágyainak, azzal megmentheti a férje életét, és ennek érdekében barátkozni próbál Giuliával is. Clerici egy olyan napot szemel ki a merényletre, amelyen a házaspár vidékre akar utazni. A férfi ráveszi Annát, hogy maradjon Párizsban, ne tartson a professzorral. Amikor Manganiellóval elindul a tervezett bűntény helyszínére, bűntársától megtudja, hogy Anna az utolsó pillanatban mégis csatlakozott a férjéhez…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho904U_lDNCDIM74oeNOhJAfYNS46i2Ev57OI1OwqeSx_hLjwzEb9hlAvoFb_UIUxCIXJmUMFBmMRXOnciqgRRAAO8abgVcrYIfC6jMStS3by8prprlrDF6oLeL-KKmHM1JDB273uPMU0hCzXUZZv5cmKbV3yplN25AXBuTKwgVDbjE6VmNXaTnpim/s800/conformista03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho904U_lDNCDIM74oeNOhJAfYNS46i2Ev57OI1OwqeSx_hLjwzEb9hlAvoFb_UIUxCIXJmUMFBmMRXOnciqgRRAAO8abgVcrYIfC6jMStS3by8prprlrDF6oLeL-KKmHM1JDB273uPMU0hCzXUZZv5cmKbV3yplN25AXBuTKwgVDbjE6VmNXaTnpim/w640-h468/conformista03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A REGÉNY</b></div><div style="text-align: justify;"><i>A megalkuvó</i> alapjául az olasz irodalom kiemelkedő alakja, a baloldali beállítottságú Alberto Moravia azonos című, 1951-ben megjelent regénye szolgált. A szerző az elsők között tette vizsgálat tárgyává a „hétköznapi fasizmus”-t, hogy a kisemberben megbúvó pszichológiai jellemzők, komplexusok és elfojtott vágyak miképp találtak termékeny táptalajra a fasiszta ideológiában. A történet főszereplője, Marcello Clerici gyerekkorában „furcsa” kisfiú volt, aki örömét lelte az állatkínzásban (gyíkokat ölt), ami nem is meglepő, hiszen agresszív, idegbeteg apja gyakran bántalmazta őt és az édesanyját. (Felsejlik e mögött az a magyarázat, hogy a férfi szerint nem ő a gyerek apja.) A srácot az osztálytársai is gúnyolják feminin külseje miatt. Marcellóban kimondatlanul is kialakul a megfelelési kényszer és az a vágy, hogy ő is az „erősek” oldalán álljon. Ennek egyik első állomása egy gyerekfejjel elkövetett gyilkosság (a filmben végső csattanóként derül ki, hogy az áldozatnak hitt pedofil sofőr életben maradt), majd felnőttként az olasz fasiszta kormány hűséges kiszolgálása. Inkább a megfelelési kényszerből, semmint igazán mély szerelemből köttetik Marcello házassága is az érzéki Giuliával, miközben érdeklődik más nők iránt is. A diktatúra engedelmes szolgájaként vesz részt egy kettős politikai gyilkosságban. Moravia abban is az elsők között volt A megalkuvóval, hogy boncolgatta a fasizmus és a szexuális eltévelyedések közötti összefüggéseket is: ez a törekvés csak a hatvanas évek végén kapott teret a filmművészetben, és a következő évtized egyik leghírhedtebb irányzata, az ún. <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/05/nazisploitation.html">nazisploitation</a> kialakulásához vezetett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJE4Tn4ULSZD0GwhZtTT253-Rjvg4DsMPtwQ2ShRaJP16xEgfTicy1WAK6nHbr0osuYc5yR0obp76iTKLSM2c_Zr9rw6ZmWSkAMVx9nFnRbDmCDazRcUXhFLp3JDCGMjq9kHXs4_parCE3PmUcz_LUG_D4aUvzY2q_tMyHQk_gBFkaVe5Bu_GnRi2_/s800/conformista04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJE4Tn4ULSZD0GwhZtTT253-Rjvg4DsMPtwQ2ShRaJP16xEgfTicy1WAK6nHbr0osuYc5yR0obp76iTKLSM2c_Zr9rw6ZmWSkAMVx9nFnRbDmCDazRcUXhFLp3JDCGMjq9kHXs4_parCE3PmUcz_LUG_D4aUvzY2q_tMyHQk_gBFkaVe5Bu_GnRi2_/w640-h472/conformista04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A regény Moravia második alkotói korszakában született, amikor műveiben az erkölcsi dilemmák boncolgatását felváltotta a bűntudat és a megtisztulás motívuma. A történet három időpontban játszódik: 1920-ban, 1937-ben és 1945-ben, Marcello tizenhárom, harminc- és harmincnyolc éves korában, életének három fontos esztendejében. Középső részének kulcsmotívuma, az antifasiszta Quadri professzor és feleségének meggyilkolása valós eseményeken alapul. Carlo Rosselli (1899–1937) és öccse, Nello Rosselli (1900–1937) olasz történészek Moravia unokatestvérei voltak anyai ágon. Mindketten szemben álltak a fasiszta rendszerrel, és emiatt el kellett hagyniuk Olaszországot, noha Carlóról köztudott volt, hogy a marxizmusról és a sztálini diktatúráról sincs túl kedvező véleménye. 1937 júniusának elején Carlo az északnyugat-franciaországi Bagnoles-de-l'Orne üdülővárosban lábadozott egy korábbi betegsége után. Június 9-én látogatóba érkezett hozzá a felesége, Marion Catherine Cave és az öccse, Nello. Az asszony különvált tőlük, s ezután a fivéreket egy elhagyatott helyen meggyilkolták a fasiszta beállítottságú, antikommunista francia szervezet, a La Cagoule merénylői. Már akkoriban felmerült a gyanú, hogy a francia szélsőségesek valójában Mussolini megbízásából cselekedtek. (A harmadik Rosselli fiú, Aldo már az első világháborúban életét vesztette.) A regény megírásában többen is támogatták Moraviát, így például akkori felesége, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/elsa-morante.html">Elsa Morante</a> írónő és a legendás riporter és író, a fasisztából baloldalivá lett Curzio Malaparte. (<i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/a-bor.html">A bőr</a> </i>című regényéből forgatott 1981-es <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a>-filmről épp a közelmúltban írtunk.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG2PA1OrdKeo2OeqLKqjKRzuqiqDfUG3pbfu0DzatUWhmMufWSPXzv8Y_yJDmwMGesk5ryyXjnhfOtmlhXFAdQBY3C-fdCHB5WoGqWHP0m0xqK70W8VPdylauI6lUtRRSjyVBJ2kIEFBqbELKkNV1GTK5qQGQm3iG7RyRgjCFXgQ9y9-q1IbqYGN2g/s550/conformista05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="550" height="616" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG2PA1OrdKeo2OeqLKqjKRzuqiqDfUG3pbfu0DzatUWhmMufWSPXzv8Y_yJDmwMGesk5ryyXjnhfOtmlhXFAdQBY3C-fdCHB5WoGqWHP0m0xqK70W8VPdylauI6lUtRRSjyVBJ2kIEFBqbELKkNV1GTK5qQGQm3iG7RyRgjCFXgQ9y9-q1IbqYGN2g/w640-h616/conformista05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1934-ben Malaparte és Moravia együtt utaztak Párizsba, ahol a riporter bemutatta a barátját a francia írótársadalom olyan kulcsfiguráinak, mint Jean Giono, Léon-Paul Fargue és Paul Valéry. Moraviára mély benyomást tettek párizsi élményei, és ez volt az egyik oka annak, hogy <i>A megalkuvó</i> házaspárját, Marcellót és Giuliát a francia fővárosba küldte nászútra. Elsa Morante elmesélte a férjének egy régebbi szexuális kalandját. Viszonya volt egy általa csak T.-nek nevezett biszexuális férfival, aki Elsa mellett egy férfi szeretőt is tartott. A „harmadik” egyszer alkoholos befolyásoltság alatt, pisztollyal a kezében jelent meg egy összejövetelen, és arra kérte T.-t, hogy lője agyon. A férfi állítólag a jelenlévők szeme láttára megtette ezt. Hogy ez valóban megtörtént-e, vagy csupán Morante írói fantáziájának terméke volt, az nem egyértelmű, de az elmesélt eset kétségtelenül hatott Moraviára, amikor Marcello, Giulia és a homoszexuális-pedofil sofőr, Lino jellemének pszichológiai hátterét dolgozta ki. Megjelenése idején A megalkuvót nem fogadta egyértelmű lelkesedés. Több kritikus is azon a véleményen volt, hogy a szerző leegyszerűsíti a fasizmus problémakörét, és egy kisebb szegmens pszichológiai jellemzőit a társadalom egészére vetíti ki úgy, hogy igazából őt magát sem érdekli Marcello személyisége, miközben váltakozó sikerrel próbálja megtalálni az egyensúlyt a pornográfia és az erkölcs, a fasizmus és az antifasizmus között, s ez utóbbi témában meglehetősen vázlatos maradt. Az évek múlásával felerősödtek a pozitív vélemények, és a regényt ma már Moravia munkássága és az olasz irodalom egyik kiemelkedő darabjának tartják. <i>A megalkuvó</i> 1959-ben jelent meg először magyar nyelven a Magvető kiadásában, Füsi József fordításában. 1964-től az Európánál jelentek meg az újrakiadások, melyek szintén a Füsi-fordítást tartalmazzák.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCWN-yJDAzrs8HorlY-1bGA_XY-wPxcrYrpiFEZR8rVPsmia9hUQeKHAX1A1WKshcN-0Df6PXTgyDz5GE_wKGoW7_FwrsXO9kIFlTYpmpfF2lnbE7vWtQkZCM6OADDCA9jCxEDagR3VQaBPLX4AXtDL0GaBb0vAKGDb2ud0aMiQkDp-5bvYvZGPGID/s800/conformista06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCWN-yJDAzrs8HorlY-1bGA_XY-wPxcrYrpiFEZR8rVPsmia9hUQeKHAX1A1WKshcN-0Df6PXTgyDz5GE_wKGoW7_FwrsXO9kIFlTYpmpfF2lnbE7vWtQkZCM6OADDCA9jCxEDagR3VQaBPLX4AXtDL0GaBb0vAKGDb2ud0aMiQkDp-5bvYvZGPGID/w640-h424/conformista06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>BERNARDO BERTOLUCCI A FILMRŐL</b></div><div style="text-align: justify;">„Hála a regénynek, így is a »zsigereibe« jutottam el annak a burzsoáziának, amely azóta is keveset változott. Egész filmemet Marcello belső világára építettem fel, ahogyan a többiektől különbözőnek, a rendestől eltérőnek és gyengébbnek érzi magát, s épp ezért érzi szükségét egy erős tekintélyuralmi államnak. A film az én elemzésem a fasizmusról. Egyáltalában nem ortodox; nem kísérelek meg gazdasági és társadalmi elemzést, nem döntök jóról és rosszról. Bemutatok egy normális burzsoát, akiről, ahogyan fokozatosan megtanuljuk ismerni őt, kiderül, hogy egy szörnyeteg. Méghozzá úgy, hogy csak a pszichológiára korlátozódom.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0EdHYuQZ2BJWzjUG7RQeCWk5kTEBChzUhVyhd9gx4ldsTiyR7Yb6RVt1oOc1QaecAY9_QSoLX17VY-5_NefOnGzAcqf744GcTr6QhKRSTdGHSaboAiM2j8p-raOwnrbUgyPT_8K8SKqt1Dvu7lkjFN4DRzKNQ3aTjJs8wJxYfipYcN4vphRen-m07/s800/conformista07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0EdHYuQZ2BJWzjUG7RQeCWk5kTEBChzUhVyhd9gx4ldsTiyR7Yb6RVt1oOc1QaecAY9_QSoLX17VY-5_NefOnGzAcqf744GcTr6QhKRSTdGHSaboAiM2j8p-raOwnrbUgyPT_8K8SKqt1Dvu7lkjFN4DRzKNQ3aTjJs8wJxYfipYcN4vphRen-m07/w640-h384/conformista07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A FŐSZEREPLŐK</b></div><div style="text-align: justify;">A Marcello Clericit játszó Jean-Louis Xavier Trintignant 1930. december 11-én született a délkelet-franciaországi Piolencben. Húszéves korában költözött Párizsba, és ott kezdett el komolyabban foglalkozni a színjátszással, ámbár kezdetben tehetségtelennek tartották. 1955-ben állt először a kamerák elé. A következő évben egy csapásra ismertté vált az <i>És Isten megteremté a nőt </i>(1956, Roger Vadim) című filmmel. A bulvármédiában azt pedzegették, hogy viszonya van a női főszerepet alakító Brigitte Bardot-val, aki akkoriban Vadim felesége volt. Katonai szolgálatát követően Trintignant az ötvenes évek végétől folytatta karrierjét. A francia filmművészet olyan nagyágyúival dolgozott, mint például Abel Gance, Costa-Gavras, Claude Lelouch, Michel Drach, Alain Robbe-Grillet, Claude Chabrol, Éric Rohmer, Yves Boisset, Jacques Deray, Michel Deville, François Truffaut, Bertrand Blier és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-patrice-chereau-egy.html">Patrice Chéreau</a>. Tehetségét a legkülönbözőbb műfajú filmekben bizonyította, hogy csak három végletes példát említsek: <i>Egy férfi és egy nő</i> (1966), <i>Transzeurópa expressz</i> (1966), <i>Zsarutörténet</i> (1975). Gyakran vendégszerepelt Olaszországban is: Dino Risi, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html">Tinto Brass</a>, Sergio Corbucci, Umberto Lenzi, Bernardo Bertolucci, Luigi Comencini, Valerio Zurlini és <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/ettore-scola.html">Ettore Scola</a> egyaránt rendezte őt, és általuk belekóstolhatott olyan jellegzetesen olasz műfajokba is, mint a spagettiwestern és a giallo. Egész pályafutása során elzárkózott a meztelenkedéstől, emiatt utasította vissza az <a href="https://filmbook.blog.hu/2015/11/20/az_utolso_tango_parizsban"><i>Utolsó tangó Párizsban</i></a> (1972) főszerepét is. Filmográfiájának értékes tételei közé tartozik a <i>Három szín: piros</i> (1994, Krzysztof Kieślowski) és a <i>Szerelem</i> (2012, Michael Haneke) is. Saját rendezése, <i>Az úszómester</i> (1979) igazi filmcsemege a ritkaságokra vágyó filmfanoknak. Rendszeresen játszott második felesége, Nadine Trintignant rendezőnő filmjeiben is. (Első neje Stéphane Audran színésznő volt.) Egy fiuk és két lányuk született. Az egyik lány, Pauline még csecsemőkorában meghalt, a másikat, Marie-t negyvenegy éves korában, 2003-ban élettársa, Bertrand Cantat zenész olyan súlyosan bántalmazta egy vilniusi hotelszobában, hogy a színésznő pár nappal később elhunyt. Jean-Louis Trintignant-nál 2018-ban prosztatarákot diagnosztizáltak, de a kezelést visszautasította. Állapota folyamatosan romlik, tavalyi hírek szerint látását szinte teljesen elveszítette. <i>(Trintignant jelen poszt piblikálása után három héttel, 2022. június 17-én elhunyt.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvYCNLdb-X0NpDIfik4khi3SCSdtMeTyY5wmVdtOwaX_MOwfCyIYwBgTnYvJrLLdISmSdLTrRlP7FcfunbVb_79ld9KE8YgvIxjiGT66bb7gdoeiyyLJZdjtthIcJ_W_CSRESXTgyweBzmTYzB1QicGJpMFhnFQBWYNWjuYLaN2TeFGyKDX51B3v9O/s800/conformista08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvYCNLdb-X0NpDIfik4khi3SCSdtMeTyY5wmVdtOwaX_MOwfCyIYwBgTnYvJrLLdISmSdLTrRlP7FcfunbVb_79ld9KE8YgvIxjiGT66bb7gdoeiyyLJZdjtthIcJ_W_CSRESXTgyweBzmTYzB1QicGJpMFhnFQBWYNWjuYLaN2TeFGyKDX51B3v9O/w640-h360/conformista08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Giuliát alakító <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/field-noi-mult-szazadbol-21-az-utolso.html">Stefania Sandrelli</a> az olasz filmművészet egyik állócsillaga. 1946. június 5-én született Viareggióban. 14 éves korában megnyerte a Miss Cinema Viareggio szépségversenyt, és a következő évben már el is kezdődött ragyogó karrierje, melynek meghatározó figurája volt Pietro Germi és Bernardo Bertolucci. Nemcsak a természetes szépséget, hanem a tehetséges színésznőt is meglátták benne, és jó szerepeket osztottak rá. Germi munkái (<i>Válás olasz módra,</i> 1961; <i>Elcsábítva és elhagyatva,</i> 1964; <i>Egy erkölcstelen férfi,</i> 1967; <i>Alfredo, Alfredo,</i> 1972) éppúgy az olasz filmművészet klasszikusai közé tartoznak, mint a Bertoluccival forgatott opuszok (<i>Partner,</i> 1968; <i>A megalkuvó,</i> 1970; <i>Huszadik század,</i> 1976; <i>Lopott szépség, </i>1996). Drámai alakításai közül a <i>Jól ismertem őt</i> (1965, Antonio Pietrangeli), a <i>Gramigna szeretője</i> (1969, Carlo Lizzani) és a <i>Szerelmi bűntény</i> (1974, Luigi Comencini) a legjelentősebbek. Az áldozatot alakította a francia Alain Corneau <i>Police Python 357</i> (1975) című krimijében, és a <i>Forgalmi dugó</i> (1979, Luigi Comencini) sztárparádéjában is láthattuk. Gyümölcsöző művészi együttműködését Ettore Scolával olyan filmek fémjelzik, mint a <i>Mennyire szerettük egymást!</i> (1974), <i>A terasz</i> (1980) és <i>A család</i> (1987). Nagy meghökkenést váltott ki, hogy elvállalta Tinto Brass híres-hírhedt erotikus filmje, <i>A kulcs</i> (1983) főszerepét, amellyel hatalmas sikert aratott. Forgatott a magyar Gábor Pállal is (<i>A menyasszony gyönyörű volt,</i> 1987). Bigas Luna két filmje, a <i>Sonka, sonka</i> (1993) és <i>A meztelen Maya</i> (1999) szintén jeles darabok a színésznő életművében. A mai napig aktív, jelen sorok írásakor négy készülő filmje van. Egy fia (Vito) és egy lánya (Amanda) született.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVrJry6xBVkp1gj5ZG8Ql9JxWYSJVVKafGRGpzORyGvYOBAuWNeopxaQUz1J7oCyR7VpR9c3kq6N8EetONUtAs7y9FKT2uaqfq05NssRqO6RpGwX2MwqT-5t5gigc_WwpbPiWArITbzqa8Qrozjbax76OhDJxp0rHv_xHEZc9GhTDYOAcCm2TmqCs_/s800/conformista09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVrJry6xBVkp1gj5ZG8Ql9JxWYSJVVKafGRGpzORyGvYOBAuWNeopxaQUz1J7oCyR7VpR9c3kq6N8EetONUtAs7y9FKT2uaqfq05NssRqO6RpGwX2MwqT-5t5gigc_WwpbPiWArITbzqa8Qrozjbax76OhDJxp0rHv_xHEZc9GhTDYOAcCm2TmqCs_/w640-h384/conformista09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az Annát megszemélyesítő francia Dominique Sanda 1951. március 11-én született Párizsban. (A magyar Wikipédia 1948-as születési dátumról tud.) Hivatalos neve: Dominique Marie-Françoise Renée Varaigne. Tizenhat éves korában eljött otthonról, és férjhez ment, a házasság azonban két év múlva válással végződött. A <i>Vogue</i> modellként szerződtette, és rövidesen a filmesek is felfigyeltek rá. A tekintélyes mester, Robert Bresson rábízta az <i>Egy szelíd asszony</i> (1969) című alkotásának főszerepét. Ebben látta meg Bertolucci, és szerződtette <i>A megalkuvó</i>hoz. Sanda legérdekesebb és leghíresebb filmjei olasz rendezőkkel készültek. Vittorio De Sica Oscar-díjas drámájában, <i>A Finzi-Continiék kertjé</i>ben (1971) egy zsidó lányt alakított, Bernardo Bertolucci négyrészes történelmi freskójában, a <i>Huszadik század</i>ban (1976) az enervált, de jó érzésű, elegáns dámát, Adát, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a> míves adaptációjában, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-ferramonti-orokseg.html"><i>A Ferramonti-örökség</i></a>ben (1976) pedig egy érzékien vonzó, ám velejéig romlott fiatalasszonyt. Ez utóbbi alakításáért Cannes-ban díjat kapott – Törőcsik Marival megosztva. Liliana Cavani <i>Túl jón és rosszon</i> (1977) című botrányfilmjében Lou Andreas-Salomét személyesítette meg. Részben Magyarországon forgatta az<i> Első szerelem</i> (1970, Maximilian Schell) című drámát, amely egy Turgenyev-novellán alapul. Művészfilmjei közül kiemelkedik egy Hermann Hesse-feldolgozás, <i>A prérifarkas</i> (1974, Fred Haines) és a <i>Titkos utazás</i> (1980, Michel Deville). Olykor igényes kommerszeket is elvállalt (<i>Látszólag ok nélkül,</i> 1971, Philippe Labro), amerikai filmjeiben pedig olyan sztárokkal játszhatott, mint Paul Newman, Charles Bronson és Jason Robards. Mind a mai napig aktív, de a nyolcvanas évektől kezdve filmjei már nem keltettek olyan széles körű figyelmet, mint a hetvenes évek opuszai. Christian Marquand színész-rendezővel folytatott kapcsolatából egy fiúgyermek született, Yann Marquand. 2000-ben férjhez ment Nicolae Cutzarida román származású argentin filozófushoz. Jelenleg Uruguayban él.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhirGICbAFuhF6PIvVBCgrakfaoSRC3cbV3pWgDND9JKqrSguLF-rVUb4Ruy_pucW5y8BqtIFIEsFUZq8GUUsVkZvCAWY9ODISKknuwL8_EE_9Q1uuCkid-xfx_BTCiGU8sajuE6V7zXP-LIrWd3ktOKSUuzHJ82ibhhAHQk1qSmMMZNST91CBlsdAm/s800/conformista10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="470" data-original-width="800" height="376" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhirGICbAFuhF6PIvVBCgrakfaoSRC3cbV3pWgDND9JKqrSguLF-rVUb4Ruy_pucW5y8BqtIFIEsFUZq8GUUsVkZvCAWY9ODISKknuwL8_EE_9Q1uuCkid-xfx_BTCiGU8sajuE6V7zXP-LIrWd3ktOKSUuzHJ82ibhhAHQk1qSmMMZNST91CBlsdAm/w640-h376/conformista10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>ÍGY KÉSZÜLT A FILM</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A forgatókönyv</b></div><div style="text-align: justify;">1969-ben Bertolucci épp a <i>Pókstratégia</i> (1970) című filmjét forgatta, amikor az amerikai Paramount cég együttműködést ajánlott neki. A rendező <i>A megalkuvó</i> című Moravia-regényt javasolta témának, bár akkor még nem olvasta, csupán elfogadta róla akkori élettársa (bizonyos források szerint a felesége), Maria Paola Maino kedvező véleményét. (A hölgy mellesleg Jancsó Miklós 1976-os botrányfilmje, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/maganbunok-kozerkolcsok.html"><i>Magánbűnök, közerkölcsök</i></a> díszlet- és jelmeztervezője volt. Aligha kellett megszakadnia a munkában, hiszen a díszlet, a drávaszőlősi kastély adott volt, a szereplők pedig gyorsan megszabadultak a gönceiktől.) Miután elolvasta a regényt, Bertolucci egy hónap alatt megírta a forgatókönyvet. Elmondása szerint azokat az indítékokat akarta megvizsgálni, amelyek apja kortársait Mussolini ideológiájának híveivé tették. Több változtatást is eszközölt Moravia szövegén: „Ahhoz, hogy hű maradjak a regényéhez, el kellett árulnom azt.” A <i>Partner</i> (1968) című filmjében még tudatosan törekedett az elbeszélő szerkezet lerombolására, <i>A megalkuvó</i> esetében viszont szükségét érezte a klasszikus elbeszélő szerkezet alkalmazásának.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbZj_7m-y6ErCZQ7dEDsVLuaZFdANu_6RcQTrYZEF4ymrbb1cx36Ooe3yL7CCRH9uoXPWHc_O7VNiK6cVhML60mBC4FSCMeBcgJECGrpNY6g-KHGWj7t5fvhmYy0pOKnQZnnP89tzly-bdaddKHlwYeJiTar5rNbOUSDHo3plfmr6K7hjIq8sWoN4E/s800/conformista11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbZj_7m-y6ErCZQ7dEDsVLuaZFdANu_6RcQTrYZEF4ymrbb1cx36Ooe3yL7CCRH9uoXPWHc_O7VNiK6cVhML60mBC4FSCMeBcgJECGrpNY6g-KHGWj7t5fvhmYy0pOKnQZnnP89tzly-bdaddKHlwYeJiTar5rNbOUSDHo3plfmr6K7hjIq8sWoN4E/w640-h384/conformista11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Így például Moravia több nézőpontból mondta el a történetet, míg Bertolucci kizárólag Clerici nézőpontját alkalmazta. A nézőnek az az érzése, hogy egy tudatfolyam részese lesz, ahol a főhős félreérthető és megbízhatatlan emlékei és érzései is teret kapnak. Ezt a szubjektivitást erősíti az idősíkok közti ugrálás. Bertolucci azt akarta, hogy a néző Clerici helyzetében érezze magát, és így passzív részese legyen a fasiszták tetteinek. Jellemző erre a gyilkossági jelenet, amelyben Marcello kinéz a gépkocsi ablakán, melynek másik oldalán Anna könyörög segítségért. Clerici közönyösen figyeli a nőt, ahogyan Bertolucci szerint a fasiszta ideológiától félrevezetett olaszok is közönyösek maradtak a rendszer áldozataival szemben. Marcello vak barátja, Italo nem szerepelt a regényben, a figurát a rendező találta ki, és José Quaglio játszotta el. Jelentősen változott a befejezés is. A regényben a fasizmus bukása után Marcello a családjával kocsin menekül Rómából, autójukat azonban megtámadja egy repülőgép, és mindnyájan meghalnak. Bertolucci szerint ez afféle „isteni igazságszolgáltatás” volt, amitől idegenkedett. Ezért a filmben azt látjuk, hogy 1943. július 25-én este Marcello az utcán találkozik azzal a sofőrrel, aki gyerekként megpróbálta elcsábítani, és akiről mind ez idáig azt hitte, hogy megölte. Ekkor ismeri fel, hogy egész élete önáltatáson alapult, hiszen nem követett el gyilkosságot. De ekkor már nincs visszaút: az aljasságtól eljut az árulásig, és feladja fasiszta barátját, hogy immár az új rendszernek feleljen meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNkMUN9GqlXe-BIg1wI84-WvwFQNIDQwWUXoczChyrtf0sz237kCiNSr989Mh2CaVaunHuGAiz_3DHSdJ8zBCC-sQ7__NVWLRHA3pbohgtQi4v0HgDab5ap4RIDq4VMpUgwyvAA8ozP1AhtPdyj0_N7Bvss7wAR0HR1n-Bxt33oGQnpDLXY87ehpab/s800/conformista12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNkMUN9GqlXe-BIg1wI84-WvwFQNIDQwWUXoczChyrtf0sz237kCiNSr989Mh2CaVaunHuGAiz_3DHSdJ8zBCC-sQ7__NVWLRHA3pbohgtQi4v0HgDab5ap4RIDq4VMpUgwyvAA8ozP1AhtPdyj0_N7Bvss7wAR0HR1n-Bxt33oGQnpDLXY87ehpab/w640-h388/conformista12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Bertolucci életében, művészi munkásságában meghatározó szerepet játszott az apagyilkosság motívuma, természetesen csak képletes értelemben. A rendező édesapja, Attilio Bertolucci (1911–2000) elismert költő volt. Bernardo maga is megpróbálkozott a költészettel. Kezdeti próbálkozásait ugyan kedvezően fogadták, mégis felhagyott az irodalommal, mert úgy érezte, sose lesz képes felülmúlni az apját, és más területén kell túlszárnyalnia („megölnie”) őt. Ez a színtér a filmművészet volt, ahol egy másik apafigura, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pier Paolo Pasolini</a> (1922–1975) támogatásával tette meg az első lépéseket. (Mellesleg az író-költő Pier Paolót pályája elején épp Attilio Bertolucci karolta fel.) Bertolucci Pasolini asszisztense volt <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/a-csoro.html"><i>A csóró</i></a> (1961) forgatásán, és első saját játékfilmjét, <i>A kaszás</i>t (1962) mestere forgatókönyve alapján rendezte. Megpróbált kikerülni Pasolini befolyása alól, és megtalálni a saját hangját, amihez immár a francia Jean-Luc Godard jelentette az új példaképet. <i>A megalkuvó</i> már a leszámolást jelenti a Godard-féle apafigurával egy újabb francia mester, Jean Renoir bűvöletében. Renoir 1939-es klasszikusa, <i>A játékszabály</i> egy család sorsán keresztül ábrázolja a régi világ összeomlását: „Búcsú az arisztokrácia, a nagypolgárság életformájától, a lényegeset mindig áthágó, a felszíneset mindig betartó játékszabályaitól” – írta Bikácsy Gergely 1976-os Renoir-esszéjében. Bertolucci is egyéni sorsokon keresztül láttatja a múlt század első felének sorsdöntő évtizedeit. A mestert idézi meg <i>A megalkuvó</i> egyik jelenete, amelyben Renoir <i>Miénk az élet</i> (1936) című filmjének reklámja látható.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVXEhjn2mG1sMcf2Q_lrNfxTi1MFSsH7Z4C0CfnkKe8QTC039QF13I6fVjOHurJLpg5Fh28uM1FvHaLNa5WoOWtocd9tFuzWfbEYEz0iF_RyQDkWfOi8CWtGC7bhiZq7sWVvVb__jknpXeBSerfBmNYPamn0PmFGsd9N0Ea407WMIK0iSR9343S5r1/s800/conformista13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVXEhjn2mG1sMcf2Q_lrNfxTi1MFSsH7Z4C0CfnkKe8QTC039QF13I6fVjOHurJLpg5Fh28uM1FvHaLNa5WoOWtocd9tFuzWfbEYEz0iF_RyQDkWfOi8CWtGC7bhiZq7sWVvVb__jknpXeBSerfBmNYPamn0PmFGsd9N0Ea407WMIK0iSR9343S5r1/w640-h392/conformista13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Godard egyszer azt mondta, hogy mindenki a fasizmussal kacérkodik, aki a nagy nyilvánosság számára dolgozik (pláne egy amerikai multicég anyagi támogatásával!). Quadri professzor ugyanolyan apafigurát jelentett Clericinek, mint Godard Bertoluccinak. Ezt a párhuzamot erősíti meg két fontos motívum: egyrészt a professzor párizsi lakcíme és telefonszáma pontosan az volt, mint Godard-é, másrészt Quadri a Godard-filmekből ismert szófordulatokat használt. Így például <i>A kis katona</i> (1963) című Godard-opuszból származik ez a két mondata: „Az elmélkedés ideje lejárt. Ideje cselekedni.” Említsünk meg néhány egyéb utalást is. Clerici fasiszta segédje és bűntársa, a sofőr-verőember-gyilkos neve, a Manganiello az olasz manganello (husáng) szóból származik, amelyet a feketeingesek az ellenzékiekkel való összecsapásokban előszeretettel használtak. A vonaton Clerici a hírhedt olasz író és költő, a fasisztaszimpatizánsként elkönyvelt Gabriele D’Annunzio <i>La pioggia nel pineto</i> (Eső a fenyvesben, 1903) című költeményét idézi. Útban arra a helyre, ahol végeznie kell a Quadri házaspárral, Clerici egy másik költeményt is idéz, amelyet Hadrianus római császárnak tulajdonítanak: <i>„Animula, vagula, blandula, hospes comesque corporis”</i> („Lelkecske, kóborka, dévajka / Testem vendége, s társa te…” – Móra Ferenc fordítása). A film végén fonográfon keresztül hangzik el a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=7GmjdQVruZg"><i>Come l'ombra</i></a> (Mint az árnyék) című dal a harmincas években népszerű Trio Lescano énekegyüttes előadásában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCrn1lGcvdjApMm_DNMNqksQYQZOshZSg6qkqBjGNIGHSIG4Dsiow1jiZ5RuZIKkZbs7b3Huja6LdR55OKzasq47jX-miQOKHb5CVDdaxiLHGS4ILp3nY7SCkfaTGSjT_GfjuahFsFAYCmKFh1yQkJ-m_s65iHAi9wEDt2Lw0OOU2K1kZ5z5H93e_T/s800/conformista14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCrn1lGcvdjApMm_DNMNqksQYQZOshZSg6qkqBjGNIGHSIG4Dsiow1jiZ5RuZIKkZbs7b3Huja6LdR55OKzasq47jX-miQOKHb5CVDdaxiLHGS4ILp3nY7SCkfaTGSjT_GfjuahFsFAYCmKFh1yQkJ-m_s65iHAi9wEDt2Lw0OOU2K1kZ5z5H93e_T/w640-h384/conformista14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A stáb</b></div><div style="text-align: justify;">A Paramount elfogadta Bertolucci forgatókönyvét (a végső simításokat, különös tekintettel a párbeszédekre, Lee Kresel végezte), és 750 ezer dollárt szánt a film elkészítésére. Bertolucci az unokatestvérével, Giovanni Bertolucci producerrel látott hozzá a stáb toborzásához. A művészeti vezetést Ferdinando Scarfiotti vállalta. Vittorio Storaro 1964-ben ismerte meg a rendezőt, amikor segédoperatőrként dolgozott Bertolucci <i>Forradalom előtt</i> című filmjében. Tehetségesnek találta a fiatal rendezőt, ugyanakkor arrogánsnak is. A <i>Pókstratégiá</i>ban is együtt dolgoztak, ekkor kezdett kibontakozni tartós barátságuk. Bár annak a filmnek volt egy másik operatőrje is, Franco Di Giacomo, Bertolucci mégis Storarót kérte fel arra, hogy vállalja el <i>A megalkuvó</i>t. Storaro ragaszkodott ahhoz, hogy a kameraman Enrico Umetelli legyen. A jelmezeket a francia új hullám egyik fontos személyisége, Gitt Magrini tervezte, aki színésznőként sem volt ismeretlen. A hatásos és hangulatos kísérőzenét Georges Delerue komponálta. Bertolucci azt kérte a munkatársaitól, hogy minél több korabeli filmet nézzenek meg. Nem azért, hogy rekonstruálják az azokban látottakat, hanem hogy még jobban átérezzék a kor hangulatát. Bertolucci korábbi filmjeinek vágója, Roberto Perpignani úgy állította össze a filmet, hogy az események lineárisan követték egymást. Franco Arcalli néhány jelenetet viszont úgy vágott össze, hogy múlt és jelen váltakozott. Ez megtetszett Bertoluccinak, és nemcsak hogy rábízta a végső változat összeállítását, hanem következő két filmjében is már vele dolgozott. (Perpignani még részt vett az <i>Utolsó tangó Párizsban</i> elkészítésében, sőt ő volt a vágója Jancsó már említett filmjének, a <i>Magánbűnök, közerkölcsök</i>nek is. Annak ellenére sem dolgozott többé Bertoluccival, hogy Arcalli 1978-ban elhunyt.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDTHJKIbTtBr2s8ezXZg0sClK_6sz6YbeaOlrOGzrISQRZzRuzJRQ07icGIZqJjwL2ST951yqFfShITjuQ7qiHNJSKm9qudDLoniK47ObWaPr65IeAQ26PNbhHjL0JacCGE5EPttnqkbokf_0mDoWePbYux7yrckZaob2Y67qw8BlNmw9nuNhubZ-_/s800/conformista15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDTHJKIbTtBr2s8ezXZg0sClK_6sz6YbeaOlrOGzrISQRZzRuzJRQ07icGIZqJjwL2ST951yqFfShITjuQ7qiHNJSKm9qudDLoniK47ObWaPr65IeAQ26PNbhHjL0JacCGE5EPttnqkbokf_0mDoWePbYux7yrckZaob2Y67qw8BlNmw9nuNhubZ-_/w640-h384/conformista15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szereposztás</b></div><div style="text-align: justify;">Clerici szerepét Bertolucci azonnal a francia Jean-Louis Trintignant-nak ajánlotta fel, aki épp akkor Olaszországban forgatott egymás után két filmet. A színész igent mondott, sőt Michael Haneke <i>Szerelem</i> (2012) című alkotásáig <i>A megalkuvó</i>t tartotta a legjobb filmjének. Javában zajlott a forgatás, amikor Trintignant tíz hónapos kislánya, Pauline egy fulladásos rohamban életét vesztette. Bertolucci a művész személyes fájdalmát is felhasználta ahhoz, hogy bepillantást engedjen Clerici pszichéjébe. Trintignant annak ellenére is megtanulta a szövegét olaszul (fonetikus átírásban), hogy hangját Sergio Graziani szinkronizálta. Giulia, a feleség szerepére Bertolucci elsőként az Olaszországban élő brazil Florinda Bolkant kérte fel, aki nemet mondott, mert már elkötelezte magát <i>Az utolsó völgy</i> (1971) című filmhez. A rendező ekkor a <i>Partner</i> (1968) című filmje tehetséges női főszereplőjét, az olasz közönség előtt már jól ismert Stefania Sandrellit szerződtette. A két művész között tartós és mély barátság alakult ki. Bertolucci elmondása szerint Stefanián kívül nem volt olyan színésznő, aki annyira tökéletesen megtestesítette volna a római nő azon típusát, amelyet Moravia megírt a könyveiben. Ráadásul ösztönös volt, mindig ráérzett a figurák lényegére, átlátta a legbonyolultabb instrukciókat is. Sandrelli így emlékezett vissza barátjára Bertolucci halálakor: „Különleges ember volt, egy igazi óriás művészként és emberileg is. Ugyanakkor nagyon barátságos is. Sok közös vonásunk volt, így például szeretetünk egyetlen fivére, Giuseppe vagy éppen a zene iránt.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ5VnFos15r4J7uvF8xwbGbJB_9lT9Cf7WQN60dB5X-QMjbX8q_MiiCPx13iE_IdXReeOGPK-UqTMH_g9cPZvAPyr_dYRD1XGIEeoZRj4_VnptLCfSOZB7Bo46qG4gmtcvzbN0db1dwqIdPHGSKywyZnLkFv7oDt1FpfAYw2P7V5pevqB2PzOgTEGl/s800/conformista16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ5VnFos15r4J7uvF8xwbGbJB_9lT9Cf7WQN60dB5X-QMjbX8q_MiiCPx13iE_IdXReeOGPK-UqTMH_g9cPZvAPyr_dYRD1XGIEeoZRj4_VnptLCfSOZB7Bo46qG4gmtcvzbN0db1dwqIdPHGSKywyZnLkFv7oDt1FpfAYw2P7V5pevqB2PzOgTEGl/w640-h384/conformista16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Quadri professzor felesége, Anna szerepére több színésznő neve is felmerült. Valószínűleg a fentebb taglalt apamotívum miatt Bertolucci kezdetben Jean-Luc Godard első feleségét, Anna Karinát szerette volna szerződtetni, majd a másodikat, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/anne-wiazemsky.html">Anne Wiazemsky</a>t. Őt egyébként jól ismerte, mert Wiazemsky játszott Pier Paolo Pasolini két filmjében is: <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/teorema.html"><i>Teoréma</i></a> (1968), <i>Disznóól</i> (1969). Mivel egyik színésznővel sem tudott megállapodni, kapcsolatba lépett Brigitte Bardot-val, aki állítólag túl magas gázsit kért. Párizsi tartózkodása alatt Bertolucci elment egy moziba, ahol látta Robert Bresson <i>Egy szelíd asszony</i> (1969) című filmjét. Annyira megtetszett neki a főszerepet játszó, mindössze tizennyolc esztendős debütáló színésznő, Dominique Sanda, hogy neki is felajánlotta Anna szerepét. Sanda ekkor még igent mondott, később azonban az <i>Utolsó tangó Párizsban</i> (1972) női főszerepét már nem vállalta, a <i>Huszadik század</i>ban (1976) viszont megint együtt dolgozott a rendezővel. A professzort a Magyarországon nem igazán ismert Enzo Tarascio formálta meg. Clerici sorsának alakulásában fontos szerepet játszik Manganiello, a fasiszta ügynök és Lino a sofőr. Előbbit az olasz filmművészet kissé alulértékelt epizodistája, Gastone Moschin alakította, utóbbit pedig a hatvanas évek egyik kultszínésze, a francia Pierre Clémenti, akit olyan rendezők adtak kézről kézre, mint Luchino Visconti, Luis Buñuel, Liliana Cavani, Pier Paolo Pasolini, Jancsó Miklós és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/11/mesterkurzus-dusan-makavejev-az-orok.html">Dušan Makavejev</a>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtx8bUxHZtwuFbq6ET6Beo16M7GvPqQE1Lo_7fcz6WUdB8GDPV0gRCU9Mcmaf9rpJhY950IOglR6KcQ3tX3Iws_rV4CGnnWKo7P0I2GyQ2Parv2yKLumEsXUOsppETWc7u-t2BNwy0EhWb4RbMXfhzVP2aYeUwCC6VLkMa7j5tTScrVYpyMu6nP2rk/s800/conformista25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtx8bUxHZtwuFbq6ET6Beo16M7GvPqQE1Lo_7fcz6WUdB8GDPV0gRCU9Mcmaf9rpJhY950IOglR6KcQ3tX3Iws_rV4CGnnWKo7P0I2GyQ2Parv2yKLumEsXUOsppETWc7u-t2BNwy0EhWb4RbMXfhzVP2aYeUwCC6VLkMa7j5tTScrVYpyMu6nP2rk/w640-h384/conformista25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A világhírű francia színésznőt, Anouk Aimée-t is felkérték egy szerepre. Ő nemet mondott, amit utólag megbánt. Egy évtized múlva az <i>Egy nevetséges ember tragédiája</i> (1981) című filmben mégis dolgozott Bertoluccival. Emiatt viszont lemondta Mészáros Márta <i>Anna</i> (1981) című drámájának női főszerepét. <i>A megalkuvó</i> táncjelenetének egyik statisztája állítólag az akkor tizenéves Isabelle Adjani volt. A Quadri professzor házában megjelenő diákok között volt Bertolucci jó barátja, Gianni Amico filmrendező és a brazil új hullám, a cinema novo ikonikus színésze, Joel Barcellos. A színészekkel való munkájáról Bertolucci a következőket mondta: „Megpróbáltam valamiféle párbeszédet folytatni velük. Amivé váltak, az saját maguktól történt. Csak azt hoztam ki belőlük, ami bennük volt.” Stefania Sandrelli a feleség szerepében többször is felvesz olyan pózokat, melyek a harmincas évek filmdíváira, főleg Greta Garbóra és Marlene Dietrichre voltak jellemzők. A két női főszereplő, Sandrelli és Sanda gördülékeny, kecses mozdulatai ellentétét jelentik Trintignant kiszámított, szögletes gesztusainak: a francia színész a testbeszédet is a figura jellemzésére használta fel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik8wjU4WEaWO4pY_44xZ7sYmVrMBayE_zqpWP6aybucu20p584SikuO-RNCoxnwmApnFVpIpvGzX2I7q7FRkwtyQsCWYwwPyBr2bldGNHuaFHROWXrjYaWXu2BI48Z0cwcQX9hZSMCf1SPN2WYWYQXGml43WiJQ_l5cNwYBawpKMGbS2_jmgCiTrPM/s800/conformista19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik8wjU4WEaWO4pY_44xZ7sYmVrMBayE_zqpWP6aybucu20p584SikuO-RNCoxnwmApnFVpIpvGzX2I7q7FRkwtyQsCWYwwPyBr2bldGNHuaFHROWXrjYaWXu2BI48Z0cwcQX9hZSMCf1SPN2WYWYQXGml43WiJQ_l5cNwYBawpKMGbS2_jmgCiTrPM/w640-h384/conformista19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási helyszínek</b></div><div style="text-align: justify;"><i>A megalkuvó</i> forgatása 1969 októberében kezdődött, és 1970 januárjában ért véget. A jelenetek többségét Rómában és Párizsban vették fel, de voltak más olasz és francia helyszínek is. Rómában a Via del Tempio 1. szám alatti palazzo volt Giulia háza. A Villa Mianiban (Via Trionfale 151.) rendezték be Lino lakását, ahol megpróbálja elcsábítani a gyerek Marcellót, akit társai a Villa Celimontana (Via della Navicella 12.) parkjában zaklattak. A Villino Cirini (Via Ugo Bassi 1.) épületében talált menedékre a feketébe öltözött felnőtt Clerici. A Palazzo dei Congressiben (Piazza John Fitzgerald Kennedy 1.) található Teatro Libera volt az az elmegyógyintézet, ahol Clerici apját ápolták. Clerici anyjának háza egy olyan épület volt a Via Pincianán, amelyet azóta lebontottak. Az egyik jelenetben Marcello elsétál a Piazza Augusto Imperatorén a mauzóleum mellett. A film vége felé Marcello a Ponte Sant'Angelón találkozik Italóval. Az utolsó jelenet az ókorból fennmaradt Marcellus Színház (Theatrum Marcelli) romjainál játszódik. A ventimigliai villa, ahol Clerici találkozott Raoullal, valójában Santa Marinellában volt. Néhány fontosabb párizsi helyszín: a D’Orsay Hotel, ahol a Clerici házaspár megszáll; az Avenue Matignon, ahol Giulia és Anna vásárolnak; a Place du Trocadéro, ahol Marcello egy taxit fog Giuliának, hogy az a közelben lévő Eiffel-toronyhoz vigye a nejét; és a XVI. Lajos tér, ahol Manganiello szólongatja Clericit. Joinville-le-pont-ban (Val-de-Marne megye) volt a báljelenet helyszínéül szolgáló terem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBQZSMJu42MBb9-XGNODkAzMtR0svDjPo-JBHp6jsoUOzWt4tiHA1672BuGMYcWyFt5QcXMkpD3ZBYIaqNgRcKvjfnjbTu1xGu-YtxEmEk5L0zqAkxI0iOWaG8C_OqlZ66HN0Sa0yFGSCGyXEKdgxh5Lm8tJW486wVyT_d8EHBl_V33Vpres1fhYbQ/s800/conformista20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBQZSMJu42MBb9-XGNODkAzMtR0svDjPo-JBHp6jsoUOzWt4tiHA1672BuGMYcWyFt5QcXMkpD3ZBYIaqNgRcKvjfnjbTu1xGu-YtxEmEk5L0zqAkxI0iOWaG8C_OqlZ66HN0Sa0yFGSCGyXEKdgxh5Lm8tJW486wVyT_d8EHBl_V33Vpres1fhYbQ/w640-h384/conformista20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A képi világ</b></div><div style="text-align: justify;">A látványt illetően Bertolucci szándéka az volt, hogy felidézze a húszas-harmincas évek német filmjeinek vizuális világát, az expresszionizmust és a fasiszta esztétikát, különös tekintettel Fritz Langra és Leni Riefenstahlra. Letagadhatatlan az Amerikába áttelepült német rendező, Josef von Sternberg, a német–francia–amerikai Max Ophüls és az amerikai <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-orson-welles-egy-zseni.html">Orson Welles</a> hatása is. Ugyanakkor Bertolucci érzékeltetni akarta azt is, hogy amit látunk, az abnormális valóság. Elképzelései megvalósításához a legideálisabb alkotótársat találta meg Vittorio Storaro operatőr személyében. Storaro élénk színeket használt, továbbá szokatlan kameraállásokat („holland dőlésszögek”, vagyis ferde beállítások) és gördülékeny kameramozgást. A professzor és felesége meggyilkolásának jelenetét tartotta Bertolucci a legnehezebbnek. Kézi kamerát használtak ahhoz, hogy érzékeltessék Anna kétségbeesettségét és kiszolgáltatottságát, ahogy próbál elfutni a gyilkosai elől. A Mussolini-korabeli óriási, barátságtalan épületeinek szerepét a világkiállítás római negyede és a párizsi Palais de Tokyo (1937) vette át.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkgxD6Cdvn0aAsWZEnhTQ787l-3Lh2pXfbU9FaX4FaeIU3HtgNydKKCFU1Tn6Tr-abh469HdmHmJpS7qmgNh5bXUwTanB9lYq_4ntV1AwtSGOPTIVcV5xzT_DVeKdeJ3H75WxkSO8xbfrUvyoFsgMjNz4_KTBWJ1m6JtiwyDd5wEfQrycYxWDli_t7/s800/conformista18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkgxD6Cdvn0aAsWZEnhTQ787l-3Lh2pXfbU9FaX4FaeIU3HtgNydKKCFU1Tn6Tr-abh469HdmHmJpS7qmgNh5bXUwTanB9lYq_4ntV1AwtSGOPTIVcV5xzT_DVeKdeJ3H75WxkSO8xbfrUvyoFsgMjNz4_KTBWJ1m6JtiwyDd5wEfQrycYxWDli_t7/w640-h384/conformista18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Különösen érdekes a térkihasználás módja a Palazzo dei Congressiben (az elmegyógyintézet) játszódó jelenetekben. <i>A megalkuvó</i>t vizuális remekműnek tartják, amely számos filmalkotót is megihletett. Például Francis Ford Coppolát, aki a szélfútta levelek jelenetét idézte meg <i>A Keresztapa II</i>-ben (1974), akárcsak Paul Schrader a <i>Mishima</i> (1985) című drámájában. Coppola az <i>Apokalipszis, most</i> (1979) operatőrjének már magát Storarót szerződtette, aki azért a munkájáért kapta első Oscar-díját. Dominique Sanda és Stefania Sandrelli leszbikus színezetű táncjelenete <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html">Paul Verhoeven</a> fantáziáját mozgatta meg, aki egy hasonló, homoerotikus töltetű táncjelenetet forgatott Rutger Hauer és Derek De Lint közreműködésével a <i>Futás az életért</i> (1977) című drámájához. <i>A megalkuvó</i> egyik, fentebb már említett emlékezetes epizódjában a Sanda által alakított hősnőt férje meggyilkolása után a havas erdőben üldözik: a helyszín, a hangulat és a megvilágítás a világsikert elért <i>Maffiózók</i> (The Sopranos) harmadik évadában, a Steve Buscemi által rendezett <i>A barreni erdő</i> (Pine Barrens) című epizódban köszön vissza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdbI94X-DcZWNDGDur1X7_8P3joNtcRWJ_VCdZMhQCzLFMr8tMbSqEVooAKslREhibGYC-cI04CSw9i_NkStWaobp69YSFOGvZbnORq1ljAw2u3BBkV0G_lEuehSAbcq0Pec-9bqXESmBwiipnPoPdr_0gLWgQnLL-ot9L27ZedxFzdtqo67sZAbh1/s800/conformista21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdbI94X-DcZWNDGDur1X7_8P3joNtcRWJ_VCdZMhQCzLFMr8tMbSqEVooAKslREhibGYC-cI04CSw9i_NkStWaobp69YSFOGvZbnORq1ljAw2u3BBkV0G_lEuehSAbcq0Pec-9bqXESmBwiipnPoPdr_0gLWgQnLL-ot9L27ZedxFzdtqo67sZAbh1/w640-h384/conformista21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>AZ 1970-ES NYUGAT-BERLINI FILMFESZTIVÁL</b></div><div style="text-align: justify;">Melyik komoly filmbarát ne hallott volna arról a skandalumról, amelyet Michael Cimino alkotása, <i>A szarvasvadász</i> (1978) okozott az 1979-es nyugat-berlini filmfesztiválon? Arról azonban jóval kevesebben tudnak, hogy már az 1970-es Berlinalén is – ellenkező előjellel – botrányt váltott ki egy Vietnám-film, amely miatt a fesztivált idő előtt bezárták. A sorrendben huszadik seregszemlét 1970. június 28-án nyitották meg, és július 7-én ért volna véget. A kilenctagú zsűri elnöki tisztét a tekintélyes amerikai filmrendező, George Stevens töltötte be, a tagok között volt Alberto Lattuada olasz és Dušan Makavejev szerb filmrendező, Billie Whitelaw angol színésznő és Manfred Durniok nyugatnémet producer. A versenyprogramba huszonkét filmet válogattak be, közülük <i>A megalkuvó</i>t különösen nagy várakozás előzte meg. Riválisa volt például Tinto Brass provokatív drámája, az <i>Üvöltés,</i> Alain Robbe-Grillet francia–csehszlovák koprodukcióban megvalósult művészfilmje, <i>Az Éden és ami utána következik,</i> Brian De Palma korai műve, a <i>Dionysus in '69,</i> az indiai Szatjadzsit Ráj (Satyajit Ray) drámája, a <i>Nappalok és éjszakák az erdőben,</i> Rainer Werner Fassbinder korai remeklése, a <i>Miért lett R. úr ámokfutó?,</i> a kamaszok szerelméről szóló Roy Andersson-opusz, a <i>Svéd szerelmi történet,</i> az Alain Delon és Jean-Paul Belmondo nevével fémjelzett retró gengszterfilm, a <i>Borsalino</i> (Jacques Deray) és Michael Verhoeven felkavaró Vietnám-drámája, az <i>o. k. </i>A nyitógálán a francia-belga versenyfilm, <i>A nagy Klann úr</i> (Patrick Ledoux rendezése) került a nézők elé, akik kifütyülték a szerintük unalmasan művészkedő opuszt. Az első napokban bemutatott filmek többségének szintén negatív volt a visszhangja, ideértve De Palma, Robbe-Grillet és Tinto Brass munkáit is. Nagy tetszést aratott viszont a Fassbinder-film, melyet a bemutató után az Arany Medve egyik legnagyobb esélyeseként emlegettek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDdCp7QnjqDw_mqHtlFnZ-0SxC9Ct0SXFIq83ysUa_DDPgxWfcB_IzJGvsYqCyADDjoNqVBAGUqkNURGW_BWTu1r8Ub0ARRdAQgfxYcLHSpsdMDHczHIrI3vbUfy601F26wS1c8F2K0e3COoPy4WeClGiRVyBAedAhwwQZ37FwdpWW4nLpKhZNS4RR/s800/conformista22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDdCp7QnjqDw_mqHtlFnZ-0SxC9Ct0SXFIq83ysUa_DDPgxWfcB_IzJGvsYqCyADDjoNqVBAGUqkNURGW_BWTu1r8Ub0ARRdAQgfxYcLHSpsdMDHczHIrI3vbUfy601F26wS1c8F2K0e3COoPy4WeClGiRVyBAedAhwwQZ37FwdpWW4nLpKhZNS4RR/w640-h360/conformista22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Július 2-án vetítették a nyugatnémet Michael Verhoeven <i>o. k.</i> című filmjét. (Érdekes véletlen, hogy a film producere az akkoriban az NSZK-ban ténykedő holland Rob Houwer volt, aki ezután Paul Verhoeven korai filmjeivel könyvelhetett el komoly szakmai és anyagi sikereket. A két Verhoeven között csak névrokonság áll fenn.) A megtörtént esetet feldolgozó dráma amerikai katonákról szól, akik brutálisan megerőszakolnak és meggyilkolnak egy vietnámi lányt. A közönség reakciója szélsőséges volt: a többség tapsolt, de hangos tiltakozásokra is sor került, sőt voltak, akik távoztak a teremből. Közéjük tartozott a nyugatnémet zsűritag, Manfred Durniok is. (Durniok volt Szabó István néhány későbbi filmje, például a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mephisto.html"><i>Mephisto</i></a> és a <i>Redl ezredes</i> producere). A mű sajtóvisszhangja alapvetően kedvező volt, bár inkább Verhoeven alkotói bátorságát, mint a film esztétikai értékeit méltatták. A másnapi zsűriülésen Durniok bocsánatot kért az amerikai zsűrielnöktől, hogy az NSZK épp egy Amerika-ellenes filmet nevezett be a versenyre. Stevens köztudottan támogatta a vietnámi háborút, és állítólag azzal fenyegetőzött, hogy vagy kizárják Verhoeven rendezését a versenyből, vagy lemond az elnöki posztjáról. Dušan Makavejev ellenvéleményt jelentett be: szerinte az <i>o. k.</i> nem Amerika-ellenes mű, hanem antimilitarista alkotás. Álláspontját osztotta a brazil zsűritag, David Neves is. Makavejev tájékoztatta az ülésen elhangzottakról Verhoevent és Houwert – amivel egyébként megszegte a zsűritagokra vonatkozó titoktartási kötelezettséget –, így elterjedt az a hír, hogy Verhoeven alkotását ki akarják zárni a versenyből. A zsűrinek azonban ilyesmire nem volt hatásköre, ezért a szervezőbizottságot kérték fel annak vizsgálatára, hogy az <i>o. k.</i> nem sérti-e a fesztiválszabályzat azon részét, mely szerint a versenyműveknek „hozzá kell járulniuk a népek közötti megértéshez és barátsághoz”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOTFvtXj-3yPtqOzFcn8IGy43k7Bc1enP7pd3l4sc0o5LXwd7VtPmjrLl8FxdVQHmZ3VBVZsk_CDsvQVgJQj1yb9Y9buVOjXTaoz2KVdrzht4-OUpfYLJjVvR7_WCGMHxdj6EfbfGlb4QHGSNM0seDuVTZ9srGgIrNowkrzPAcplogChvd_isIe_yY/s800/conformista23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOTFvtXj-3yPtqOzFcn8IGy43k7Bc1enP7pd3l4sc0o5LXwd7VtPmjrLl8FxdVQHmZ3VBVZsk_CDsvQVgJQj1yb9Y9buVOjXTaoz2KVdrzht4-OUpfYLJjVvR7_WCGMHxdj6EfbfGlb4QHGSNM0seDuVTZ9srGgIrNowkrzPAcplogChvd_isIe_yY/w640-h360/conformista23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az <i>o. k.</i> bemutatójának napján Makavejev politikai cenzúrával vádolta meg a zsűrit. A tiltakozáshoz csatlakozott a fesztiválon részt vevő művészek és újságírók egy része is. A botrányt fokozta, hogy politikai színezetű problémák támadtak a spanyol versenyfilm körül is. Eredetileg ugyanis Carlos Saura <i>A gyönyörök kertje</i> című filmjét hívták meg a programba, de azt a spanyol cenzúra nem engedélyezte, és helyette Gonzalo Suárez <i>El extraño caso del doctor Fausto</i> című alkotását küldte Nyugat-Berlinbe. A Verhoeven-ügyben tiltakozók szerint a fesztivál illetékesei behódoltak a spanyol cenzúrának, sőt az <i>o. k.</i> miatt maguk is cenzorokká váltak. Viták, nyilatkozatok, tiltakozások követték egymást, és több rendező is bejelentette, hogy visszalép a versenyből, köztük Fassbinder is. A spanyol versenyfilmet végül nem mutatták be. A spanyol delegáció vezetője közölte, hogy egyrészt Saura filmje időközben megkapta a bemutatási engedélyt, másrészt a cserefilmmel valójában egy tehetséges, de még ismeretlen rendezőnek akartak volna nemzetközi bemutatkozási lehetőséget biztosítani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVgEIemVm4xlZaL0kVa2CYwjWGwL_QCtmH4-wpGWa79yQRmb4P7B8dTQx4pLyFhLMix37UWYVDFbxzbl7h0Jf47THPiwYKsDo-kLCoUdFmGK1m0vRibHEoNiJFGB9hJW5yEOKSMUnjqUCFGyx5TzbMVgZ0_N1MBAfyX6qHvDQ5uM5Wra6Zj5diiMIf/s800/conformista24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVgEIemVm4xlZaL0kVa2CYwjWGwL_QCtmH4-wpGWa79yQRmb4P7B8dTQx4pLyFhLMix37UWYVDFbxzbl7h0Jf47THPiwYKsDo-kLCoUdFmGK1m0vRibHEoNiJFGB9hJW5yEOKSMUnjqUCFGyx5TzbMVgZ0_N1MBAfyX6qHvDQ5uM5Wra6Zj5diiMIf/w640-h364/conformista24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Július 5-én bejelentették a zsűri és a fesztiváligazgató lemondását és a fesztivál befejezését. Díjakat nem osztottak, de információs vetítések keretében levetítették a programból még hátralévő és nem visszavont filmeket. Az <i>o. k.</i> ügye azonban a fesztivál után is folytatódott. A Warner Bros. plágiummal vádolta az alkotókat, és bíróságon követelte a film betiltását. Keresete szerint Verhoeven valójában Daniel Lang <i>Casualties in War</i> című regényét adaptálta, melynek jogaival a Warner rendelkezett. (Ebből készült Brian De Palma 1989-es filmje, <i>A háború áldozatai</i>.) A rendező azzal védekezett, hogy a <i>Tömegmészárlás</i> című saját színdarabját dolgozta fel, amely még Lang könyve előtt megjelent. A bíróság elfogadta a védekezést. A korabeli magyar média is előszeretettel háborgott azon, hogy a zsűri „politikai cenzúrát alkalmaz az amerikai imperializmus védelmében”. Verhoven alkotását 1970. október 23-án tekintette meg a magyar Filmátvételi Bizottság. Bár voltak véleménykülönbségek az erőszakos jelenetek megítélésében, a tagok egy ellenszavazattal a bemutatás mellett voksoltak, valamint szinkront és 16 éves korhatárküszöböt javasoltak. Ennek ellenére a filmet végül nem mutatták be a magyar mozik. A botrányok árnyékában <i>A megalkuvó</i> eleinte nem kapta meg a kellő nemzetközi figyelmet, viszont eljutott más fesztiválokra is, és az elismerő kritikáknak köszönhetően üzletileg is jelentős sikert aratott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4jl8It_orQ7RLRypG2NYXJCK3hBs7-xKZUrTYwSKy_9waZJ4dj7Ar6dJYFRf8iqhDfmDe9Nz0Pjkn639K3vSt3EZ_qEclKwLXb3c_dUSpA2e0_ues47XtnNJIf0Z3dyM-gqdmMCZY4KSLT9eJI1i_PqojplhaAOIq4xOGDmfvn3MouId_waq8mHSG/s800/conformista17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4jl8It_orQ7RLRypG2NYXJCK3hBs7-xKZUrTYwSKy_9waZJ4dj7Ar6dJYFRf8iqhDfmDe9Nz0Pjkn639K3vSt3EZ_qEclKwLXb3c_dUSpA2e0_ues47XtnNJIf0Z3dyM-gqdmMCZY4KSLT9eJI1i_PqojplhaAOIq4xOGDmfvn3MouId_waq8mHSG/w640-h384/conformista17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A FORGALMAZÁS ÉS A FOGADTATÁS</b></div><div style="text-align: justify;">A nyugat-berlini ősbemutatót követően <i>A megalkuvó</i> 1970. szeptember 18-án a New York-i Filmfesztiválon, 1970 decemberében a Londoni Filmfesztiválon, december 7-én pedig az olaszországi Saint-Vincentben került a közönség elé. Széles körű forgalmazása csak 1971-ben kezdődött meg. Az olasz nagyvárosokban csúsztatásokkal kezdték vetíteni a filmszínházak: így például Milánóban január 29-én, Torinóban február 5-én, Rómában március 25-én. A korabeli olasz forgalmazás zárómérlege: 207 269 000 líra. Az Egyesült Államokban sem azonos időben indult a forgalmazás: New Yorkban és Los Angelesben például 1971 áprilisában, Chicagóban és Washingtonban pedig egy hónappal később került a film a mozik műsorára. Az amerikai változatból kimaradt egy ötperces jelenet, a „vakok tánca”, amely az 1996-os felújítás keretében került vissza a filmbe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Kim1PSStBnW6APDbaXmr0XM_Zp5OokZMveFah_FqT7mo5D4HC956PHQWfyMaBuuUz9ePuwWGdusjM5kapr5_qPhfVoViI7wXxSwcC7JM_cIfAcJMDr0XyHYw-YM_6UmYYswLxVA-a3OXdHWJ97dcFQVy2LRg_IIGvmbXjqEffdznW6ektGKTV2n4/s800/conformista26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Kim1PSStBnW6APDbaXmr0XM_Zp5OokZMveFah_FqT7mo5D4HC956PHQWfyMaBuuUz9ePuwWGdusjM5kapr5_qPhfVoViI7wXxSwcC7JM_cIfAcJMDr0XyHYw-YM_6UmYYswLxVA-a3OXdHWJ97dcFQVy2LRg_IIGvmbXjqEffdznW6ektGKTV2n4/w640-h388/conformista26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A kritikai fogadtatás összességében kedvező volt, különösen ami a látványvilágot és a színészi alakításokat illeti. Megoszlottak a vélemények azonban a belbecsről: egyesek szerint Bertolucci kulcsfontosságú motívumokat mellőzött Moravia regényéből, s így Clerici történetét freudi esettanulmánnyá egyszerűsítette, míg mások azt az álláspontot képviselték, hogy a rendező kiváló pszichológiai elemzését adta az egyén és a fasizmus kapcsolatának. A bemutató óta eltelt több mint fél évszázad határozottan jót tett <i>A megalkuvó</i> megítélésének, amelyet napjainkban expresszionista remekműnek, Bertolucci legjobb filmjének tartanak. 1972-ben az opuszt a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-ra jelölték (a magyar származású Ephraim Kishon által rendezett <i>Azulai, a rendőr</i> című izraeli film nyert), míg az Oscaron a legjobb forgatókönyvért járó díjra volt esélyes, de a <i>Francia kapcsolat</i> (1971) lekörözte.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxvgtCqqtu_uZHGCXt4EHgoFF_GFzJNJ_iiP8mmJui9wlh5amVBDz_NSHkxtg8O0WP1vVUpxGE2J0AtdRIwNbo-dyScfsKj9U7JsMjDffwU2VWXf1tSKA2Y-P60yIMPZjIAJ8U2gK8xRh4WhZm93CAi2Vz1hE3B4be8wgxkYrXxJ1ICNoFvo49uFo/s800/conformista27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxvgtCqqtu_uZHGCXt4EHgoFF_GFzJNJ_iiP8mmJui9wlh5amVBDz_NSHkxtg8O0WP1vVUpxGE2J0AtdRIwNbo-dyScfsKj9U7JsMjDffwU2VWXf1tSKA2Y-P60yIMPZjIAJ8U2gK8xRh4WhZm93CAi2Vz1hE3B4be8wgxkYrXxJ1ICNoFvo49uFo/w640-h384/conformista27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A megalkuvó</i>t 1993-ban restaurálták Vittorio Storaro felügyelete mellett. A felújított kópiát abban az évben a Locarnói Filmfesztiválon is levetítették. 2011-ben a Cineteca Bologna jóvoltából a film digitális restauráláson esett át, és ezt követően több olasz moziban is újra műsorra tűzték. Bemutatták a 2011-es cannes-i filmfesztiválon is a klasszikus alkotások szekciójában abból az alkalomból, hogy Bertolucci Tiszteletbeli Arany Pálmát kapott a rendezvényen. Az IMDb szerint Bertolucci mesterművének magyarországi premierje 1973. június 14-én volt. Ez azonban nem teljesen pontos információ: az opuszt már május 17-étől feliratos változatban vetítette a budapesti Toldi Stúdió Mozi, június 14-étől tűzték műsorra más fővárosi filmszínházak is. (A hazai forgalmazás szeszélyei folytán akkoriban futott a magyar mozikban Trintignant és Dominique Sanda másik közös filmje is, a <i>Látszólag ok nélkül</i> című francia–olasz krimi.) Az első szinkron az 1982-es tévébemutatóhoz készült Somló Andrea rendezésében. A főszereplőket Lukács Sándor (Trintignant), Kovács Nóra (Sandrelli), Bujtor István (Moschin), Avar István (Tarascio) és Bánsági Ildikó (Sanda) szinkronizálta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb11agE4zlZXko4TyxgwLk_3BLqRfDijtriJ_h4Sn2IppmZ_0NLIxnRt2P1kiZwGUilXV917ftwWyaBKPWt6yu0fORBRG7PKo3lp4S4HXpTOaqkoWPXr-I62rtQSh-oMHa-LKIwDQfqaAFa5UZ9wmU3oqnCTRDRKjcaZrRWave33hjh2D20sth2Hoh/s800/conformista28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb11agE4zlZXko4TyxgwLk_3BLqRfDijtriJ_h4Sn2IppmZ_0NLIxnRt2P1kiZwGUilXV917ftwWyaBKPWt6yu0fORBRG7PKo3lp4S4HXpTOaqkoWPXr-I62rtQSh-oMHa-LKIwDQfqaAFa5UZ9wmU3oqnCTRDRKjcaZrRWave33hjh2D20sth2Hoh/w640-h384/conformista28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A második tévés szinkron (Tv2, 2005) hangjai: Lux Ádám (Trintignant), Kiss Virág (Sandrelli), Faragó András (Moschin), Balázsi Gyula (Tarascio) és Götz Anna (Sanda). Az újraszinkronizálást indokolta az is, hogy 1982-ben csupán egy vágott változatot láthattak a tévénézők. Az egykori Szovjetunióban gyakorlatilag teljesen szétbarmolták <i>A megalkuvó</i>t, amelyet először 1971 júliusában mutattak be a moszkvai filmfesztiválon. Az orosz szinkron már 1972-ben elkészült, de a mű „erkölcstelen” tartalma miatt a bemutatóra csak 1976. november 15-én került sor. Harminckét percet (!) vágtak ki a filmből, vagyis a teljes játékidő (113 perc) közel egynegyedét. Eduard Wolk szinkronrendező lényegében értelmi fogyatékosoknak tartotta a szovjet nézőket, ezért a „könnyebb érthetőség” kedvéért újraszerkesztette a filmet, és lineáris sorrendbe rendezte az eseményeket. A kontármunka betetőzéseként a széttrancsírozott opuszt fekete-fehér kópiákkal küldték a mozikba, így Vittorio Storaro kitűnő operatőri munkáját is sikerült szinte teljesen tönkre tenni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxT7P4FWkTOO32fKpKDIxm73BpW58i2d6Sb3_Gp-x0VqA7h-HgJZ3IyDgqXJEleD3qtnaTRnlxGQs7GvJlxxTYcEDc5VOEbRqdOlNkKo-g4HPcEbmyerne5RILI-B0DiVAQvKEywdBIoJMRYhryHlTjnCpu7H13vhxYioxSCeU-18DPY0Ud2EqgREA/s800/conformista29c.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxT7P4FWkTOO32fKpKDIxm73BpW58i2d6Sb3_Gp-x0VqA7h-HgJZ3IyDgqXJEleD3qtnaTRnlxGQs7GvJlxxTYcEDc5VOEbRqdOlNkKo-g4HPcEbmyerne5RILI-B0DiVAQvKEywdBIoJMRYhryHlTjnCpu7H13vhxYioxSCeU-18DPY0Ud2EqgREA/w640-h344/conformista29c.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEild57BRuT0m5vd--r04S9Og-u4fLgdFHkREsI_YEt_--QNAuNfKZxG_YbmwgSOSaWWWqwvWcUvDOec01JRFwqBZ0xv5G_ZQtICufIlBsnxCzgiM-7LvU6W4zaYhxAGD89ROm1IecYkGSQUVH1Fo_gSaBUQteec5lsRqMUimnZvaYl9cFp_NlOrsB5Z/s800/conformista29a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEild57BRuT0m5vd--r04S9Og-u4fLgdFHkREsI_YEt_--QNAuNfKZxG_YbmwgSOSaWWWqwvWcUvDOec01JRFwqBZ0xv5G_ZQtICufIlBsnxCzgiM-7LvU6W4zaYhxAGD89ROm1IecYkGSQUVH1Fo_gSaBUQteec5lsRqMUimnZvaYl9cFp_NlOrsB5Z/w640-h360/conformista29a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A FASIZMUS MINT NEMI ELTÉVELYEDÉS</b></div><div style="text-align: justify;">Az olasz filmesek voltak az elsők, akik a nácizmust a szexualitás témájával kapcsolták össze, kezdetben azzal a céllal, hogy megtalálják a fasizmus lelki eredőit. Már Roberto Rossellini két korai klasszikusa, a <i>Róma nyílt város</i> (1945) és a <i>Németország, nulla év </i>(1948) is pedzegette ezt a témát, amely Luchino Visconti botrányos remekműve, az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/elatkozottak.html"><i>Elátkozottak</i></a> (1969) világsikere után vált felkapottá. A komoly filmesek, mint például Bertolucci, Liliana Cavani, Pier Paolo Pasolini, sőt még a kétes hírű Tinto Brass is, arra törekedtek, hogy analizálják a Hatalom és a szexualitás mint az elnyomás és kizsákmányolás eszközének kapcsolatát. Bertolucci monumentális opusza, a négyrészes <i>Huszadik század</i> (1976) Nyugaton és Keleten egyaránt heves vitákat váltott ki, még csak nem is a fasizmus témája miatt. Nyugaton a vörös zászlókat és a kommunista felhangokat nézték rossz szemmel, míg Keleten az erőszak és a szexualitás szokatlanul nyílt ábrázolása váltott ki megütközést, bár az tény, hogy érdekes módon inkább a nyugati cenzorok csattogtatták az ollóikat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipiGb1GEgAv8FxK7EQc50JuJK6AfnKI_FIiPf5V6YXI14qhXQrkpCVP81EqcRF774FWQn_unvauR5ij8Zni64sVGAH3VyqjUBC5RWUbFsyK_Aj5xcqklpWFcdF5FySRDyeoAexva0f7SywAehOk251GMGfxNIFqYNKK0Z4s-EVgGs5P9a8XH_Cy-V3/s800/conformista30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipiGb1GEgAv8FxK7EQc50JuJK6AfnKI_FIiPf5V6YXI14qhXQrkpCVP81EqcRF774FWQn_unvauR5ij8Zni64sVGAH3VyqjUBC5RWUbFsyK_Aj5xcqklpWFcdF5FySRDyeoAexva0f7SywAehOk251GMGfxNIFqYNKK0Z4s-EVgGs5P9a8XH_Cy-V3/w640-h356/conformista30.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOpCu-rwe_fX7VCi_O6Wa0IKGZHU9onSE9zc8KHvjP9AKbIJMViBWKt0tqSvrXXjFVDThOEio8EdKykG3ItC2XsZh4GQoUUEY61XpcELsZf_C-xW9RkSNK7dEiGLz83UeBvyS0J21ZCZOzjHuCtcrtppWaUGuSmJ9m3a6ZKHrX6ZIgw1vAhARao4cN/s800/conformista31.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOpCu-rwe_fX7VCi_O6Wa0IKGZHU9onSE9zc8KHvjP9AKbIJMViBWKt0tqSvrXXjFVDThOEio8EdKykG3ItC2XsZh4GQoUUEY61XpcELsZf_C-xW9RkSNK7dEiGLz83UeBvyS0J21ZCZOzjHuCtcrtppWaUGuSmJ9m3a6ZKHrX6ZIgw1vAhARao4cN/w640-h344/conformista31.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Cavani hírhedt botrányfilmjében, <i>Az éjszakai portás</i>ban (1974) a náci láger egykori foglya (Charlotte Rampling) évek múlva találkozik kínzójával (Dirk Bogarde), és újrakezdik szadomazochisztikus viszonyukat. A rendezőnőt többek között azzal vádolták, hogy egyenlőségjelet tesz bűnös és áldozata közé. Az 1990-es magyar videópremier kapcsán K. D. így látta a filmet: „Liliana Cavani olasz–amerikai filmje kitűnő szereplőgárdát vonultat föl koncepciója hitelesítésére (Charlotte Ramplingtól Dirk Bogarde-ig és Philippe Leroy-ig), s persze bőven méri a pszichologizáló fordulatokat meg a félelemkeltés krimiszerű eszközeit; leginkább mégis a miliőteremtésben jeleskedik, amikor is egymásba úsztatja a náci kínzatások és a titkos éjszakai fenyegetések s a zabolátlan, perverz szenvedély sokkoló képkockáit. Az igazi emberi dráma mégis szükségképpen lúgozódik ki a gondosan kidekázott filmtörténetből, ahogy előtérbe tolakszik a szórakoztató célzatú borzongtatások sora.” A filmtörténet egyik leghírhedtebb alkotása, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html"><i>Salò, avagy Szodoma 120 napja</i></a> (1975, Pier Paolo Pasolini) az alkotó szándéka szerint egy befejezetlen De Sade-regény modernizálása ürügyén azt demonstrálja, hogy mire képes a Hatalom a neki kiszolgáltatott emberi testekkel. Tinto Brass kissé alábecsült munkája, a <i>Salon Kitty</i> (1976) viszont azt szemlélteti, hogy a Hatalom az egyén legintimebb magánéletébe is befurakszik, és a szexualitást eszközként használja az ellene lázadók likvidálására.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLNl86hKe5uOPFo_todAAOcKtFWpdEdxngnyKdRIdVM3YxuS50AyIaM2gJ02cIgqi6IoWTelH7nfnzyPF5hzoCdrlY3LMfPhllQDiYoskeQ-VG_9yrf24DxwkZjnR2vLFDxPCs9Y_lEreBS4d_hEVkSCfSt2GDmrrmSPBHp6BOJETTKsi4lUu2dgGb/s800/conformista32.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLNl86hKe5uOPFo_todAAOcKtFWpdEdxngnyKdRIdVM3YxuS50AyIaM2gJ02cIgqi6IoWTelH7nfnzyPF5hzoCdrlY3LMfPhllQDiYoskeQ-VG_9yrf24DxwkZjnR2vLFDxPCs9Y_lEreBS4d_hEVkSCfSt2GDmrrmSPBHp6BOJETTKsi4lUu2dgGb/w640-h360/conformista32.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hetvenes években főleg Olaszországban virágzott az ún. nazisploitation irányzat, amely a fentebb említett filmek motívumaiból építkezve mindenfajta komoly elemző szándék nélkül illusztrálja a nácik által elkövetett szexuális atrocitásokat, melyekhez általában különösen durva erőszak is kapcsolódott. Ezek a kis költségvetésű filmek nem annyira vizuális merészségük, mint inkább szemléletük miatt tartoznak a kétes értékű mozgóképek közé, mivel a fasizmust lényegében a szexuális perverziókkal azonosítják, és ezzel egy füst alatt lényegében bagatellizálják is a témát. Az irányzat leghírhedtebb műveiről <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/05/nazisploitation.html">egy másik blogomban már részletes áttekintést adtam</a>, így most csak egy-két jellegzetes darabra térek ki néhány mondat erejéig. Az <i>Ilsa, az SS nőstényfarkasa</i> (1975) amiatt is kakukktojás, hogy kanadai színekben készült, és a szörnyűségekre koncentrál ugyan, ám ezek némelyikének vannak valós alapjai is. Így például hipotermiával és nyomáskamrával kapcsolatos kísérleteket valóban végeztek a náci időkben. A film anyagi sikerében nem elhanyagolható a maszkulin domina címszereplőt megformáló dús keblű Dyanne Thorne alakítása. Az opusz kedvező közönségfogadtatásának köszönhetően az antihősnő két hivatalos és egy nem hivatalos folytatásban is visszatért annak ellenére, hogy már az első rész végén meghalt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7jOarxGbmqLjsxm-SK3r3-y6cWH6AYvebSJK1K4Ym73W-azn35Mk0Y8QxGPgK9iQkX2ptxc4sp0BiR6jC7dD-4Z2krvN7ztKfvcxuDpTW4JghemIBmvez6nC5pgTZHVtrUoMlJ6q-pWUybNRga92aDOWwcTS1qLXkcg6XUTK9aqbaU7YNj3WAovcr/s800/conformista33.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7jOarxGbmqLjsxm-SK3r3-y6cWH6AYvebSJK1K4Ym73W-azn35Mk0Y8QxGPgK9iQkX2ptxc4sp0BiR6jC7dD-4Z2krvN7ztKfvcxuDpTW4JghemIBmvez6nC5pgTZHVtrUoMlJ6q-pWUybNRga92aDOWwcTS1qLXkcg6XUTK9aqbaU7YNj3WAovcr/w640-h472/conformista33.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqq81O-TeGNbPRD1e32ZM17kg40ysT8LKkbEpyXaBMBSdCOR1yMOXDvcYWaq-LgvVPM5sWuRZUoXiDqF9nnCniUojeBk9khgllmBtCBgQlswJcAZolyNA1xe5cl1LLQXltDM4KQ9ZnisESNI0ohJnsryt08UsWgCooz8YoMLyRz-MHnDkppeUsx6Ud/s800/conformista34.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqq81O-TeGNbPRD1e32ZM17kg40ysT8LKkbEpyXaBMBSdCOR1yMOXDvcYWaq-LgvVPM5sWuRZUoXiDqF9nnCniUojeBk9khgllmBtCBgQlswJcAZolyNA1xe5cl1LLQXltDM4KQ9ZnisESNI0ohJnsryt08UsWgCooz8YoMLyRz-MHnDkppeUsx6Ud/w640-h476/conformista34.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Rino Di Silvestro nyolc filmből álló rendezői életműve teljes egészében a szex és erőszak kombinációjára épült. Egyik leghírhedtebb műve, <i>Az SS különleges részlegének deportáltjai</i> (1976) a filmkrónikák szerint az első olasz exploitation film volt a náci témában olyan művészi igényű elődök után, mint <i>Az éjszakai portás</i> vagy a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/06/salo-avagy-szodoma-120-napja-22.html"><i>Salò</i></a>. A hősnő a történet végén bosszút áll a láger parancsnokán, akit a háború előtt egyszer már visszautasított. Magát a filmet több országban viszont a cenzorok utasították vissza. A <i>Horogkereszt a hason</i> (1977) is egy hasonló bosszútörténetet mond el. A zsidó főszereplőnő, Hannah (a finn Sirpa Lane alakításában) egy koncentrációs tábor bordélyrészlegébe kerül, ahol maga a parancsnok vet szemet rá. A lánynak módjában állna megszökni, de a bosszút részesíti előnyben… Az epizodisták között volt a koronavírusban nemrég elhunyt egykori olasz popcsillag, <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/11/gloria-piedimonte.html">Gloria Piedimonte</a> és a <i>Salò</i> egyik mellékszereplője, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2015/01/renata-moar.html">Renata Moar</a>. A mű arról is hírhedt, hogy állítólag élesben lefilmezett nemi aktus is látható benne.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5u0qcB_o40l0zBaPykWXiR503EMSichy-juWEumxEPFBMwPeBF9K2y7etcS2cx9cZzUIoHP1s3BAYKxGeDG02MenDckjBd2-JVcTUt8WozawHIVwS6ZuFKohQG2ORfwR-Iz8TC9Tf0WBGRhdPoS-oizVmxkodswJY8TQg_YZQ9np5r7T-FaxacNju/s800/conformista35.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5u0qcB_o40l0zBaPykWXiR503EMSichy-juWEumxEPFBMwPeBF9K2y7etcS2cx9cZzUIoHP1s3BAYKxGeDG02MenDckjBd2-JVcTUt8WozawHIVwS6ZuFKohQG2ORfwR-Iz8TC9Tf0WBGRhdPoS-oizVmxkodswJY8TQg_YZQ9np5r7T-FaxacNju/w640-h400/conformista35.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWOjDAH-eeyx_D_j2XF-XKb6PkpvI9_JAaBNRkwphO0HHGiT2b4NA69UKUj4oACGFcwVP-aQWwG5lmxAIXxA2ztMc2xylW_lu00HJ6wwcg3ACOVX-d1tnI-TRH_jWbAL0BtnzTDo9VVfRelluAP5R1z5xng_uX8rcJ7NZtD7h7fGoSazEg-tpMc81l/s800/conformista35a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWOjDAH-eeyx_D_j2XF-XKb6PkpvI9_JAaBNRkwphO0HHGiT2b4NA69UKUj4oACGFcwVP-aQWwG5lmxAIXxA2ztMc2xylW_lu00HJ6wwcg3ACOVX-d1tnI-TRH_jWbAL0BtnzTDo9VVfRelluAP5R1z5xng_uX8rcJ7NZtD7h7fGoSazEg-tpMc81l/w640-h360/conformista35a.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>A Harmadik Birodalom utolsó orgiája</i> (1977, Cesare Canevari) <i>Az éjszakai portás</i> alapötletét variálja: az egykori lágerparancsnok megússza a felelősségre vonást javarészt egyik korábbi foglya tanúvallomásának köszönhetően. Ők ketten felelevenítik beteges szadomazochisztikus viszonyukat, amely az egykori tábor területén ér véget örökre… A film nem fukarkodik az erőszakkal és a meztelenséggel, ám Canevari a lélektani motívumokra is próbált odafigyelni. <i>A Gestapo hosszú éjszakái</i> (1977, Fabio De Agostini) a <i>Salon Kitty</i> motívumaiból építkezik: ezúttal is egy náci bordély életébe nyerünk bepillantást, ahol az igazi cél azok leleplezése, akik Hitler megbuktatását tűzték ki célul. A nazisploitation irányzat a hetvenes évek végére kifulladt, a motívum azonban a pornókban is megjelent. A heterók számára a <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/04/01/john_holmes_szex_drogok_es_rock_and_roll">John Holmes</a> és Seka nevével fémjelzett <i>Prisoner of Paradise</i> (1980) lehet a legérdekesebb, amelyben az amerikai tengerész személyes biológiai csodafegyvere (vagyis a méretes hímtagja) segítségével hiúsítja meg egy őrült náci ezredes mesterkedéseit. A melegek számára készült <i>Unspeakable</i> (2007) főszereplője (az ex-tengerészgyalogos Matt Majors) férfiakkal is szexel, hogy rátaláljon az igazságszolgáltatás elől rejtőző nácikra. A cél érdekében összemelegszik egy fiatalemberrel, aki mit sem sejt nagyapja sötét múltjáról és arról, hogy új barátja valójában az öregúr leleplezésén fáradozik...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy7b_FxMnu2RFjvVtpwtTR8uAoFcehOrgp-fLJ4Ub-E-GZgiZYfeC1Ty32N3S0C_LG6GS9wIkX65STLghcN-agZtogT-S1ra3cRskdpP_nDubSuYY_o8vXCU0XQYsNZ4eINKCcZqTsYWhoQcwZZynQ2JOoUpWJDDOIPvwgVYOrFgWvbLcyWNKv9-36/s800/conformista36.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy7b_FxMnu2RFjvVtpwtTR8uAoFcehOrgp-fLJ4Ub-E-GZgiZYfeC1Ty32N3S0C_LG6GS9wIkX65STLghcN-agZtogT-S1ra3cRskdpP_nDubSuYY_o8vXCU0XQYsNZ4eINKCcZqTsYWhoQcwZZynQ2JOoUpWJDDOIPvwgVYOrFgWvbLcyWNKv9-36/w640-h384/conformista36.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>ÍGY LÁTTÁK ŐK</b></div><div style="text-align: justify;">„Bernardo Bertolucci megfilmesítésében <i>A megalkuvó</i> portréján jóformán csak ezek az »elengedhetetlen adalékok« szemlélhetők, az egyik vonásból az egyetlen meghatározó vonássá burjánzik a szerelmi élet eltorzulása. Az együtt rohanás, együtt lihegés a tévútra tért sokasággal, a hullámverés taraján kicsapódó szennyel együtt sodródás, a nemtelenbe beilleszkedés szinte teljesen hiányzik Bertolucci ábrázolatából. A címszereplőt alakító Jean-Louis Trintignant is inkább a jelmezében hordozza ezeket a vonásokat, semmint a jellemében, a magatartásában. Így ez a csak külsejében, öltözetében slemil megalkuvó valójában kezdettől fogva erőszakos, velejéig gonosz, és csupán annyiban »gyáva«, hogy magát a vérontást mással végezteti el, ő csak elképzeli, megtervezi a gyilkosságot. Bertolucci tehát a csőcselékbe beolvadni vágyó megalkuvót kiemeli közegéből – s ezzel egyéni bűnné, egyszerű betegséggé csökkenti a kórt, amely Moraviánál huszonkét esztendeje még fertőző dögvészként fenyegetett.”</div><div style="text-align: justify;">(Zay László: „A megalkuvó”. In: <i>Magyar Nemzet, </i>1973. május 17., 4. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGqVN20WFeybpmK2n0H-GiK_eI0dedI1TVO3cFll4he75bX2P16GV22jRtIaByR3YF_amQ8GK5r8_SfZOKVWRtQzu_zvaI4_xGTwp9YM8Z2fbAC6wsLiWhVDrF8xe8IHvlduDD9NQ6VFvUnWhz6ICoqxmam-XUx7J5CqDdrnkpEkGC-lPgvJzlzPUI/s800/conformista37.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGqVN20WFeybpmK2n0H-GiK_eI0dedI1TVO3cFll4he75bX2P16GV22jRtIaByR3YF_amQ8GK5r8_SfZOKVWRtQzu_zvaI4_xGTwp9YM8Z2fbAC6wsLiWhVDrF8xe8IHvlduDD9NQ6VFvUnWhz6ICoqxmam-XUx7J5CqDdrnkpEkGC-lPgvJzlzPUI/w640-h384/conformista37.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Bertolucci filmje – noha látszólag követi a regény fő vonalait – az aberráció motívumát, a gyógyíthatatlan gyerekkori sérülések meghatározó szerepét, freudista elemzését háttérbe szorítja, s a jellemgyengeségre mint általánosítható emberi képletre összpontosítja figyelmét. Bertoluccit a megalkuvás magatartásának elvont elemzése, laboratóriumi párlata érdekli, azé az orvosilag nem abnormális, mégis beteges gyávaságé, amely megsokszorozódva, társadalmi méretekben elhatalmasodva, romboló erővé válik. Clerici, a fasiszta erőszakszervezet jelentéktelen tagja, jólesően húzódik meg a hatalom melegében, a kispolgári tömegérzés felelősség nélküli közegében, ahhoz is gyáva, hogy saját kezűleg gyilkoljon, de ahhoz is gyáva, hogy segítséget nyújtson szerelmének. Ez a vacogó, passzív magatartás, ez a tehetetlen kegyetlenség egyenes úton vezet a legocsmányabb, legkisszerűbb áruláshoz, a tipikus feljelentő magatartáshoz. A fasiszta Clerici, a Mussolini-diktatúra összeomlásakor, a Badoglio-kormány hatalomra jutását izgatottan és boldogan ünneplő tömeg áramlásában, jelképes gesztussal eltaszítja magától barátját is. »Fasiszta!« – kiáltja ujjal rámutatva, hogy eszmetársát kiszolgáltassa a tömeg haragjának. Ez a motívum teljesen új a Moravia-regényhez képest, s mintegy felkiáltójelként hívja fel a figyelmet Bertolucci törekvésére, hogy némiképp kiemelje a témát a szexuális eltévelyedések, öröklött lelki torzulások túlságosan is extrém közegéből, s felruházza társadalmi jelentéssel.”</div><div style="text-align: justify;">(Létay Vera: „A megalkuvó”. In: <i>Filmvilág</i> 1973/11, 9–11. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjm-4M3qBCUgSqWSXepl7WjdkABP6275qPLIpW3e0YQhne_H2HLzR7a8LxKpYf4jp8o9UCUyWoz3SgKl3MdRFU-bPSnK8-ZhS1h0t-kZ6nCCOYEBqIQ2HZm3xyOllOIzPvuXSuNS7zUDllYkWdqgyFadfluJczb6gqPfdf_Ubjs61Bh7cjbHBVIlbO/s800/conformista38_1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjm-4M3qBCUgSqWSXepl7WjdkABP6275qPLIpW3e0YQhne_H2HLzR7a8LxKpYf4jp8o9UCUyWoz3SgKl3MdRFU-bPSnK8-ZhS1h0t-kZ6nCCOYEBqIQ2HZm3xyOllOIzPvuXSuNS7zUDllYkWdqgyFadfluJczb6gqPfdf_Ubjs61Bh7cjbHBVIlbO/w640-h388/conformista38_1.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„<i>A megalkuvó</i>ban Jean-Louis Trintignant elhiteti velünk, hogy egy óriási erőfeszítésekkel normálissá válni akaró puhány, egy erkölcsi halott, aki végig tudtunkra adja, hogy az, de mégis ember, és ezért bírja rokonszenvünket vagy együttérzésünket, egyszóval mint embert figyeljük őt, és nem mint egy filmbeli »negatív figurát«. Egészen kiemelkedő színészi teljesítmény ez, érthetetlen, hogy a film ünneplői erre nem figyeltek fel. Már-már elhisszük, hogy rokonszenves hős áll előttünk, egy igazságtalan ügy képviseletében is, bátor és férfias hős, amikor egy arcrándulása, egy értelmetlenül gyáva megnyilatkozása leleplezi őt előttünk. Az embernek eszébe jut a »férfias« Mussolini, aki rémülten menekül az őt üldöző partizánok elől. Kiváló a két női főszereplő is, Stefania Sandrelli a feleség és Dominique Sanda Anna szerepében.”</div><div style="text-align: justify;">(Nemeskürty István: „Hétköznapi fasizmus, avagy az alkalmazkodás művészete”. In: <i>Filmkultúra</i> 1973/4, 27–33. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP5LkSm3X1eyECq0vKWbbmXfatRK_1LaOUslgD0lmsg_UQMXRaB7d5siHiblRo8qidFh5k3C4CZeulG9s1cN_-h8IB--KwGTEadN71ls5Af_XsjjiOZhnVc30xR9l06YGSTfLs1knfAYGoqJlNw2fUu-BmFoxDrEL7xI6i6EQGKd5-yAcZVkM-4KvK/s730/conformista39a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP5LkSm3X1eyECq0vKWbbmXfatRK_1LaOUslgD0lmsg_UQMXRaB7d5siHiblRo8qidFh5k3C4CZeulG9s1cN_-h8IB--KwGTEadN71ls5Af_XsjjiOZhnVc30xR9l06YGSTfLs1knfAYGoqJlNw2fUu-BmFoxDrEL7xI6i6EQGKd5-yAcZVkM-4KvK/w464-h640/conformista39a.jpg" width="464" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A megalkuvó</b> (Il conformista, 1970) – olasz–francia–nyugatnémet filmdráma. Alberto Moravia azonos című regényéből a forgatókönyvet írta: Bernardo Bertolucci és Lee Kresel (angol verzió). Operatőr: Vittorio Storaro. Zene: Georges Delerue. Díszlet: Ferdinando Scarfiotti és Maria Paola Maino. Jelmez: Gitt Magrini. Vágó: Franco Arcalli. Rendezte: Bernardo Bertolucci. Főszereplők: Jean-Louis Trintignant (Marcello Clerici), Stefania Sandrelli (Giulia), Gastone Moschin (Manganiello), Enzo Tarascio (Quadri professzor), Dominique Sanda (Anna Quadri), Fosco Giachetti (az ezredes), Pierre Clémenti (Lino), José Quaglio (Italo Montanari), Yvonne Sanson (Giulia anyja), Milly (Marcello anyja), Pasquale Fortunato (a gyermek Marcello). Magyarországi bemutató: 1973. május 17. (Budapest, Toldi Stúdió Mozi), 1973. június 14. (széles körű forgalmazás), 1982. július 24. (Magyar Televízió).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A FASIZMUS/NÁCIZMUS FILMES ARCULATAI</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/reflektorfenyben-heinrich-george.html"><b>Heinrich George: A kommunista náci</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/05/nazisploitation.html"><b>Nazisploitation-filmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/elatkozottak.html"><b>Elátkozottak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/12/kabare.html"><b>Kabaré</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html">Salò, avagy Szodoma 120 napja – 2/1: Előzmények és előkészületek</a></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-22.html">Salò, avagy Szodoma 120 napja – 2/2: A forgatástól a fogadtatásig</a></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-badogdob.html"><b>A bádogdob</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mephisto.html"><b>Mephisto</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/erzelem-erzelem-45.html"><b>Érzelem / Érzelem ’45</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/a-bor.html"><b>A bőr</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-55218608092292599572022-05-22T04:26:00.003-07:002023-01-01T10:10:28.419-08:00REFLEKTORFÉNYBEN – ELEONORA GIORGI: A FÉLIG MAGYAR SZEXBOMBA <div style="text-align: justify;">Magyar származású olasz színésznő, aki az erotika jegyében futott be Olaszországban. A legtöbb embernek erről a rövid jellemzésről alighanem Staller Ilona alias Cicciolina jut elsőként az eszébe, pedig ebben a posztban nem róla lesz szó. Az anyai ágon magyar származású Eleonora Giorgi szintén a hetvenes-nyolcvanas évek egyik olasz szexszimbóluma volt – Ilonával ellentétben a pornót elkerülte –, akit pályája elején főleg erotikus témájú filmekben foglalkoztattak. Rosszmájúak szerint ezzel rögvest a helyén kezelték, mert bájai ugyan valóban figyelemre méltók voltak, jellemábrázoló tehetsége viszont már nem annyira. Giorgi igyekezett megcáfolni ezeket az előítéleteket. Az tagadhatatlan, hogy voltak igényesebb szerepei, sőt díjnyertes alakításai is, ennek ellenére a közönség emlékezetében továbbra is inkább egykori „szexcsillag”-ként, mint drámai színésznőként él. (Hangját több filmjében is szinkronizálták, ami még a sztárok esetében is megszokott gyakorlat volt az olasz filmgyártásban.) Gyerekkorában tudott magyarul, az évek múlásával azonban elfeledte a magyar szavakat, mert nem volt rászorítva arra, hogy használja őket. Érdekes módon a magyar beszélgetős showműsorok gazdái nem fedezték fel maguknak, és nem adták kézről kézre a hazai talk-show-kban. (Vagy hívták, de nem jött?) Bár fénykorában olykor a magyar filmlapok is írtak róla, Magyarországon tulajdonképpen mind a mai napig bemutatásra szorul, hiszen filmjei közül se láthattunk túl sokat, pláne nem moziban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Ezúton is köszönöm Tolve barátom segítségét, aki nemcsak lehetővé tette számomra a szinte teljes Giorgi-életmű megtekintését, de szaklektori feladatot is elvállalt.</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHtLOTgx-20xJoWnQRzb-60wSQ2RlRJMu2-Xp2ptZPUcH5NqwtYyMCBLruxpHrrrWf3OMUMbFT-SXSzqwBaUAqk-kj-dD5aYFOy8_hqF19H3dkp8YnuRazbygt2vSiWhJA4vsiN9mJL7ljEsx4mddQYJvnvaQRqhKhWqlWQma9glMXCPypMGLrdv3G/s550/eleonora01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="550" height="622" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHtLOTgx-20xJoWnQRzb-60wSQ2RlRJMu2-Xp2ptZPUcH5NqwtYyMCBLruxpHrrrWf3OMUMbFT-SXSzqwBaUAqk-kj-dD5aYFOy8_hqF19H3dkp8YnuRazbygt2vSiWhJA4vsiN9mJL7ljEsx4mddQYJvnvaQRqhKhWqlWQma9glMXCPypMGLrdv3G/w640-h622/eleonora01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A kezdetek</b></div><div style="text-align: justify;">Eleonora Giorgi olasz színésznő 1953. október 21-én született Rómában. Családi hátteréről és gyerekkoráról nagyon keveset lehet tudni. Producer édesapja angol, édesanyja magyar származású, Pécsett született. Négy testvére van, akik közül a húga, Beatrice és az öccse, a média világában dolgozó Lamberto vált még ismertté. A szülők nem éltek túl jól, és Eleonora tizenhat éves korában elváltak, miután kiderült, hogy a férfinak van egy másik családja is: Giulia Mafaitól (Miriam Mafai újságírónő és politikus testvérétől) született még két gyermeke. Eleonora megértette az apját, pedig a férfi nem volt az a tipikus lányos apuka, ellenben sokáig nem volt túl jó viszonyban tisztaságmániás anyjával, aki idős korára egy vallási közösségben találta meg hátralévő élete értelmét. Különösen szerette anyai nagymamáját, Katót. Eleonora naiv és hűséges lány volt, tizennégy éves korában megismert barátja mellett például egészen a harmadik filmjéig kitartott. Tizenkilenc éves korában kezdett modellkedni, hogy pénzt keressen, és állítása szerint álmában sem gondolta volna, hogy a hetvenes évek egyik olasz szexszimbóluma lesz belőle. A filmezés persze érdekelte, de inkább a kulisszák mögötti világ: a Filmművészeti Akadémián a forgatókönyvírói szakra járt. Ugyanakkor az újságírói hivatás is vonzotta. 1971-ben kezdett filmezni: első – parányi – szerepeit elsősorban szépségének köszönhette. Paolo Cavara <i>A tarantula fekete hasa</i> című giallójában a szépségszalon egyik alkalmazottjaként jelent meg. <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a> remekműve, a <i>Fellini-Róma</i> (1972) zárójelenetében a motoros fiatalok egyike volt. Ezután egy bűnügyi dráma következett, a <i>Number One</i> (1973, Gianni Buffardi), majd Bruno Corbucci vígjátéka, a <i>Tutti per uno botte per tutti</i> (1973), amely lényegében <i>A három testőr</i> sztoriját ültette át spagettiwestern-környezetbe. A főszereplők között olyan kultsztárokat láthatunk, mint az olasz George Eastman (Luigi Montefiori) és a német szexbomba, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/07/reflektorfenyben-karin-schubert.html">Karin Schubert</a>. Eleonora szépségét rögtön a nyitójelenetben megcsodálhatjuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0n84duaY16JKSiHWl_uvYLJe7G0uW8aYolyYwQk0jkwXEr673iBUgGZmGGKCpp62GlgXuPdW8o3l-nGOITgY3k6L83ArxYQYEYxdohAJnlXDPBRUDykPHRFR757H0VVEwYJVhpiQa2UrEFfTrkqqp6tjpq1sTQ94j-3Bq7z5yMe5GGYW-6LO3vhs-/s570/eleonora02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="526" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0n84duaY16JKSiHWl_uvYLJe7G0uW8aYolyYwQk0jkwXEr673iBUgGZmGGKCpp62GlgXuPdW8o3l-nGOITgY3k6L83ArxYQYEYxdohAJnlXDPBRUDykPHRFR757H0VVEwYJVhpiQa2UrEFfTrkqqp6tjpq1sTQ94j-3Bq7z5yMe5GGYW-6LO3vhs-/w590-h640/eleonora02.jpg" width="590" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Egy kolostorbeli apáca története</b></div><div style="text-align: justify;">Giorgi az <i>Egy kolostorbeli apáca története</i> (1973) című Domenico Paolella-filmben játszotta első főszerepét: zömmel ugyanazokat a ruhákat viselte, mint a brit Charlotte Rampling az <i>Addio fratello crudele</i> (1971, Giuseppe Patroni Griffi) című kosztümös drámában. Az opuszt állítólag valós események ihlették, melyeket a San Giacomó-i apátság archív dokumentumai örökítettek meg: a XVII. században élt Agnese del Bambino Gesù nővér egész életét a sebesültek és a betegek gondozásának szentelte, és az 1671-es pestisjárvány áldozatául esett. A film hősnője, Carmela nem hajlandó ahhoz a férfihoz menni, akinek a szülei szánták, mert másvalakit szeret. Engedetlensége büntetéséül kolostorba kerül, ahol nemcsak a szigorú rendszabályokat kell megszoknia, hanem az apácák leszbikus hajlamainak is ki van szolgáltatva. Lázadó természete a zárda falai mögött is megnyilvánul, és amikor meggyilkolják a szeretőjét, Carmela elhagyja a megszentelt falakat, hogy a szegények gondozásának szentelje további életét. Paolella filmje az erotikus motívumokra helyezi a hangsúlyt, akárcsak másik 1973-as opusza, a <i>Sant'Arcangelo apácai,</i> amelyben <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html">Ornella Muti</a> kapta a főszerepet. Azokban az években különösen népszerűek voltak az ún. nunsploitation-filmek, amelyek általában a középkorban játszódnak, és egy vagy több keresztény apáca megpróbáltatásait mondják el, elsősorban az erotikus és/vagy az erőszakos motívumokra koncentrálva. Paolella művei a középmezőnyben foglalnak helyet, mert nem lehet elvitatni tőlük a szakmai igényességet, a témának azonban csak a külsőségeit ragadják meg. Az <i>Egy kolostorbeli apáca története</i> szereplői közül ne maradjon említetlenül a közelmúltban elhunyt Catherine Spaak, továbbá Suzy Kendall, Martine Brochard, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/caterina-boratto.html">Caterina Boratto</a>, Umberto Orsini és Paola Senatore neve sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsUuMrYwWLxBtir7nfdTCAqwQWgkmL7WVVJ5aZgcwjHcchcD2zusRUV0IG_GW5FJ5Gpy-5fBLMwmIFSyaQeShy8HImZ0-eWFxVdP-EiUpz-4YdozF18d57uo77d4b-m8Qv9lZz-ZJUZ6GJ865_pT2YvpYkbAKmypzUrMqBAeBezQSZDgV3lQprt_78/s735/eleonora03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="735" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsUuMrYwWLxBtir7nfdTCAqwQWgkmL7WVVJ5aZgcwjHcchcD2zusRUV0IG_GW5FJ5Gpy-5fBLMwmIFSyaQeShy8HImZ0-eWFxVdP-EiUpz-4YdozF18d57uo77d4b-m8Qv9lZz-ZJUZ6GJ865_pT2YvpYkbAKmypzUrMqBAeBezQSZDgV3lQprt_78/w436-h640/eleonora03.jpg" width="436" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Appassionata</b></div><div style="text-align: justify;">Eleonora egyik leghíresebb filmje az <i>Appassionata</i> (1974), amelyben Ornella Muti barátnőjét alakította. Az olasz média előszeretettel emlegette őket riválisokként, holott a valóságban tényleg barátnők, és barátságuk kiállta az évtizedek próbáját. Az olasz Wikipédia Giorgi-szócikke 1968-ra datálja ezt a filmet, sőt a cenzúraengedély számát is megadja (52622 del 25-10-1968). Véleményem szerint itt valami tévedésről lehet szó, hiszen mindkét színésznőnek vannak meztelen jelenetei a filmben, pedig Giorgi 1968-ban tizenöt, Muti pedig csak tizenhárom éves volt, a filmben viszont egyáltalán nem látszanak süldőlányoknak. A történet főszereplője egy középkorú nős fogorvos (Gabriele Ferzetti kitűnő alakításában), aki szexuális kapcsolatba kerül tizenéves lánya, Eugenia (Ornella Muti) legjobb barátnőjével (Eleonora Giorgi). A fogorvosné (Valentina Cortese) közben mentálisan egyre rosszabb állapotba kerül, Eugenia pedig maga is vágyna egy érzéki kalandra… A szereplők közül említsük meg <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pier Paolo Pasolini</a> felfedezettjét, a hentesfiút alakító <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/03/ninetto-davoli.html">Ninetto Davoli</a>t is. A filmet annak idején betiltották Olaszországban, aztán némi idő elteltével mégis engedélyezték. Gianluigi Calderone rendező érdeme, hogy érdeklődik a pikáns történet pszichológiai vonatkozásai iránt is, és fiatal színésznőitől sem csak vetkőzést várt el. A kritikusok szerint ugyanakkor a film humora kissé cinikus, és némi nőgyűlölet is felróható neki, bár ez a hetvenes években többé-kevésbé elfogadottnak számított. Ferzetti alakításáról általában elismerő vélemények jelentek meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxsO9-8Abg1U-PKdyQJzwQiki6DDJ0omodMEdOLgeSRA5sekZJF-w9PcK6hYTJhEDF3Ut4L-6m59htThdF3bfFUBXJ33pM5ZI-qtvkS03UcIJABw5kb9hjFDEqWGVRnbFoH84uKblnZlZ_2zL5ZIBAdVta8HKcKIHMtRelSyRf0eztAduHO3OBqZJB/s801/eleonora04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="801" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxsO9-8Abg1U-PKdyQJzwQiki6DDJ0omodMEdOLgeSRA5sekZJF-w9PcK6hYTJhEDF3Ut4L-6m59htThdF3bfFUBXJ33pM5ZI-qtvkS03UcIJABw5kb9hjFDEqWGVRnbFoH84uKblnZlZ_2zL5ZIBAdVta8HKcKIHMtRelSyRf0eztAduHO3OBqZJB/w640-h408/eleonora04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Egy csók és más semmi…</b></div><div style="text-align: justify;">Carolina Invernizio (1851–1916) olasz írónő <i>Il bacio di una morta</i> (Egy halott csókja, 1886) című regényéből 1974-ben két film is készült: az egyiket Carlo Infascelli rendezte – ebben olyan szépségek játszottak, mint Silvia Dionisio és Karin Schubert –, a másikat Mario Lanfranchi. Ez utóbbiban a szépséget Giorgi mellett Martine Beswick is képviselte, a szereposztásban pedig olyan ismert neveket találunk még, mint <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/12/massimo-girotti.html">Massimo Girotti</a>, Valentina Cortese, az Angliába emigrált lengyel Vladek Sheybal (a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/szerelmes-asszonyok-1969.html"><i>Szerelmes asszonyok</i></a> című 1969-es Ken Russell-filmben volt emlékezetes jelenése) és még egy Pasolini felfedezettjei közül, az eritreai <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/01/ines-pellegrini.html">Ines Pellegrini</a>. A forgatókönyvírók egyike a rendezőként is jelentős Pupi Avati volt. Jellegzetes gótikus horrorról van szó, amit konyhanyelvre úgy fordíthatnánk le, hogy a rémségeket esztétikus tálalásban kapjuk. Az öreg Rambaldi gróf szívrohamot kap azon a napon, amikor megpillantja Elenát (Eleonora Giorgi) és annak féltestvérét, Alfonsót (Brian Deacon), amint gyengéden átölelik egymást. A hatalmas családi vagyon örököse, Elena beleszeret egy Guido (Maurizio Bonuglia) nevű fiatalemberbe, és feleségül megy hozzá. Velencébe mennek nászútra. Itt egy Nara nevű táncosnő (Martine Beswick) veti ki hálóját Guidóra, de nem a szerelem fűti, hanem a Rambaldi-vagyon, amelyre rátehetné csinos kezecskéit. A férfi bekapja a horgot – hogy Nara mit kap be gonosz terve sikere érdekében, azt az olvasó fantáziájára bízom –, így most már csupán Elenát kellene örökre félreállítani az útból…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRGj63vVSD3OPFNcjxP8S27DYTPiWEi0Sek-nLjDlM6j8vD4e9M6jqzIbtPpbRUDujRuh_ISeJbvE0NuogapS9GWZGXRj0AI2U_Q9xkq8Lj0vsIB_pLh19KX3VQ2J6IuGigwPjgnoOdty7q38lo9vd8SJcHjTF8rAw9nS_cfkJG5ZFp9Yg-4aJ3rps/s1000/eleonora05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="539" data-original-width="1000" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRGj63vVSD3OPFNcjxP8S27DYTPiWEi0Sek-nLjDlM6j8vD4e9M6jqzIbtPpbRUDujRuh_ISeJbvE0NuogapS9GWZGXRj0AI2U_Q9xkq8Lj0vsIB_pLh19KX3VQ2J6IuGigwPjgnoOdty7q38lo9vd8SJcHjTF8rAw9nS_cfkJG5ZFp9Yg-4aJ3rps/w640-h344/eleonora05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Három filmcsemege</b></div><div style="text-align: justify;">Az olasz másodvonal megbízható szakembere, Luciano Salce rendezte az <i>Alla mia cara mamma nel giorno del suo compleanno</i> (1974) című tragikomédiát, amely a túlzott anyai aggódást figurázza ki. A Didinónak becézett Fernando gróf (Paolo Villaggio) elmúlt már harmincéves, de a családja még mindig kisgyerekként kezeli, különösen az anyja (az Oscar-díjas Lila Kedrova, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><i>Szakadt függöny</i></a> című 1966-os Hitchcock-kémfilm egyik kulcsszereplője). Ha ennyi nem lenne elég, nagybátyja nemcsak elmebetegnek, hanem homoszexuálisnak is gondolja őt. A dolgok váratlan fordulatot vesznek, amikor az idős cseléd váratlanul meghal, utódjául pedig egy elragadó fiatal teremtés érkezik a házba, Angela (Eleonora Giorgi). A leányzó beleszeret a grófba, aki viszonozza is az érzéseit, noha tart a szigorú anyai büntetéstől. És a mamának meg is van a sötét terve arra, hogyan maradjon örökre az övé a fiacskája… A <i>La sbandata</i> (1974) című filmet hivatalosan Alfredo Malfatti rendezte, ám a munkálatokat valójában a provokatív alkotásairól elhíresült Salvatore Samperi irányította, aki bizonyos adminisztratív problémák miatt bízta a rendezést papíron az asszisztensére. A színészként sem ismeretlen, bár táncdalénekesként jelentősebb Domenico Modugno <i>(<a href="https://www.youtube.com/watch?v=t4IjJav7xbg">Volare</a>, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Wa81ioLc9KE">Sír a telefon</a>, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=K3wVMDTie10">A távollét</a>)</i> főszereplésével forgatott opusz egy szicíliai cipészről, Salvatoréról szól, aki harmincévnyi amerikai távollét után tér haza a szülővárosába. Ott mindenki vagyonos embernek hiszi, és fivére is csak érdekből fogadja be őt. Salvatore érdeklődését testvére mostohalánya (Eleonora Giorgi) éppúgy felkelti, mint a sógornője (az egykori Bond-lány, Luciana Paluzzi). Az érzelmek és érdekek hálója egyre szövevényesebbé válik… A jó nevű, de szintén a másodvonalat képviselő Pasquale Festa Campanile saját forgatókönyvéből rendezte a <i>Conviene far bene l'amore</i> (1975) című pikáns vígjátékot, amely 2037-ben játszódik. Addigra az energiaforrások szerte a világon kimerülnek, s a tudósok a világ legősibb és legkellemesebb testmozgásában rejlő energiák felhasználásával óhajtják megoldani a globális problémát. A szereposztás ismertebb nevei Giorgi mellett: Gigi Proietti, Agostina Belli, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/adriana-asti.html">Adriana Asti</a> és Vittorio De Sica fia, Christian.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnpZA03ObgUMYxuwdgTHqTTMR4NJGbUIUBbdvj43izv1sZGDDBW25AqWK2HkRf-uCfYUTI_68XmJjpUKHNEaduzSOU-0c4jgCw1vlmCABa3Tv3iqWZsc-90ERSLEXNQ7dP4A8dJ0rOdFk7-gW5fBBAxpTEI6D1Fm4DmfEHU-YQplkau8dr-0B3hWvP/s755/eleonora06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnpZA03ObgUMYxuwdgTHqTTMR4NJGbUIUBbdvj43izv1sZGDDBW25AqWK2HkRf-uCfYUTI_68XmJjpUKHNEaduzSOU-0c4jgCw1vlmCABa3Tv3iqWZsc-90ERSLEXNQ7dP4A8dJ0rOdFk7-gW5fBBAxpTEI6D1Fm4DmfEHU-YQplkau8dr-0B3hWvP/w450-h640/eleonora06.jpg" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Kutyaszív</b></div><div style="text-align: justify;">Az orosz szatirikus irodalom egyik legnagyobb alakja, Mihail Bulgakov <i>Kutyaszív</i> című kisregénye egyike a szerző mostoha sorsú műveinek: 1925-ben írta, de a Szovjetunióban csak 1987-ben adták ki. (Az első hivatalos magyar kiadás 1988-as keltezésű.) A történet főszereplője, Preobrazsenszkij professzor magához vesz egy Gömböc nevű kóbor kutyát. Meggyógyítja és rendesen táplálja. Érthető, hogy az eb egyre jobban érzi magát az új gazdájánál. A kísérletező kedvű professzor azonban egyik este emberi szerveket ültet át Gömböcbe, aki átalakul homo sapiensszé. A probléma csupán annyi, hogy a szervek egy bizonyos Klim Csugunkin nevű alkoholista bűnözőtől származtak… A <i>Kutyaszív</i> első filmváltozatát a huszadik századi olasz filmművészet egyik mestere, Alberto Lattuada rendezte, a forgatókönyvet is ő írta Mario Gallo és Viveca Melander társaságában. Lattuada nem először nyúlt az orosz klasszikusokhoz: Gogol-adaptációja, <i>A köpeny</i> (1952) és Puskin-filmje, a <i>Szélvihar</i> (1958) szakmailag is kedvező fogadtatásban részesült. A <i>Kutyaszív</i> filmváltozatában Preobrazsenszkijt a kiváló svéd Bergman-színész, Max von Sydow alakította, Zinát, az asszisztensét, Eleonora Giorgi, Bormental doktort pedig a (nyugat)német Mario Adorf. Giorgin kívül még két magyar szereplője van a filmnek: a portást Amerigo Tot (Tóth Imre) szobrászművész formálta meg, Natasát pedig Staller Ilona (Cicciolina), aki akkoriban még hagyományos játékfilmekben szerepelt, és csak később váltott át a pornográfiára. A <i>Kutyaszív</i> forgatása 1975. február 24-én kezdődött. Valószínűleg Lattuada nemzetközi tekintélyének köszönhető, hogy a stáb forgathatott Szentpétervárott (akkori neve: Leningrád), míg a belsők nagy részét a római Cinecittà stúdióiban vették fel. A <i>Kutyaszív</i> fogadtatása alapvetően kedvező volt – Giorgi játékát is sokan dicsérték –, mégis az a vélemény alakult ki róla, hogy nem éri el a direktor előző két orosz témájú filmjének színvonalát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihFNHzTTbY2K4RfwIWixJIdL-u01syuWBut8MtaAoMZK7QyKBhM0NIFimUiG2WuYZHWJH6B1_vQZc5WXcW4hLzvjPUQGM8gNxd_2KQ1PSXQiE4IH1jTFdQYQ-Y0hw7nQVZGL33mfXOUq0jN4HnoZkil5q_xd4HHJiOL2UF5YkQIWG20wZXszss7n1y/s1014/eleonora07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="538" data-original-width="1014" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihFNHzTTbY2K4RfwIWixJIdL-u01syuWBut8MtaAoMZK7QyKBhM0NIFimUiG2WuYZHWJH6B1_vQZc5WXcW4hLzvjPUQGM8gNxd_2KQ1PSXQiE4IH1jTFdQYQ-Y0hw7nQVZGL33mfXOUq0jN4HnoZkil5q_xd4HHJiOL2UF5YkQIWG20wZXszss7n1y/w640-h340/eleonora07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Ágnes a halált választja</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Kutyaszív</i> fordulópontot jelentett Giorgi pályáján: innentől kezdve már komolyan vehető színésznőként is számoltak vele, ámbár ez olykor továbbra is együtt járt a vetkőzéssel. Igaz, ebben az imázsváltásban szerepet játszott Eleonora kifakadása is egy 1977-es tévéműsorban: a művésznő ekkor elmondta, hogy családi neveltetése miatt semmiféle előítélete nincs a meztelenséggel kapcsolatban, de annak egyáltalán nem örült, hogy csupán közönségcsalogató elemként használták addigi filmjei többségében. Giuliano Montaldo nem a szexcsillagot, hanem a színésznőt látta benne, amikor neki adta Vandina szerepét az <i>Ágnes a halált választja</i> (1976) című drámában. Olyan kiváló partnerei voltak, mint az Olaszországban élő zseniális Bergman-színésznő, a svéd Ingrid Thulin, a francia Aurore Clément, továbbá Michele Placido, Stefano Satta Flores, Massimo Girotti, Ninetto Davoli, Flavio Bucci, Johnny Dorelli, William Berger és a Fellini <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/amarcord.html"><i>Amarcord</i></a>jában (1973) megismert Bruno Zanin. Giorgi így nyilatkozott erről a filmjéről: „Csak akkor ébredtem rá, milyen kitüntetés Ingrid Thulinnal együtt játszani, amikor láttam közelről az átlényegülés nagy csodáját: mozdulatlan arcát, amelyről azonban mindent le lehetett olvasni. S büszke vagyok rá, hogy most már énrólam is azt írták: »az olasz filmgyártás egyik ígérete« vagyok.” A film Renata Viganò 1949-ben Viareggio-díjat kapott regénye alapján készült. A történet hősnője, a középkorú Ágnes (Ingrid Thulin) férjét, az ellenállás egyik tagját koncentrációs táborba hurcolják. A magára maradt Ágnes elhatározza, hogy mindenáron segíteni fogja férje bajtársait, amivel egyben az állandó életveszélyt is választja…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFbk5rJBaGqoxOBHg1jBbvAzLXaJtN-P-X4RP7Sd7vwb8B8xh6JYVNyzImbE5IhMYdY2AsEVKE5v85LY7glPwm5DtL1blvQmn4NZRZ2CwWEJuxcyvHyzJGaxwXdj3exoewz6fT-eqrzffpIAtRTml7YXu5nElGcZnD6RgA8xlGIqJCMbQan_ltmjSx/s800/eleonora08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="800" height="504" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFbk5rJBaGqoxOBHg1jBbvAzLXaJtN-P-X4RP7Sd7vwb8B8xh6JYVNyzImbE5IhMYdY2AsEVKE5v85LY7glPwm5DtL1blvQmn4NZRZ2CwWEJuxcyvHyzJGaxwXdj3exoewz6fT-eqrzffpIAtRTml7YXu5nElGcZnD6RgA8xlGIqJCMbQan_ltmjSx/w640-h504/eleonora08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Szabadok, fegyveresek, veszélyesek</b></div><div style="text-align: justify;">A hetvenes évekbeli olasz másodvonal figyelemre méltó alkotója volt Romolo Guerrieri, akinek csupán két bűnügyi filmjét játszották a magyar mozik: <i>Bűntény a Via Venetón</i> (1969), <i>Az előkelő alvilág</i> (1974). (Munkásságából figyelemre méltó a francia <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html">Jean Sorel</a>lel forgatott két bűnügyi filmje, az 1968-as <i>Deborah édes teste</i> – hazánkban csak VHS-en jelent meg – és a három évvel későbbi <i>A hasonmás</i> is.) De még így is szerencsésebb volt velünk, mint híres opusza, a <i>Szabadok, fegyveresek, veszélyesek</i> (1976) egyik forgatókönyvírója, Fernando Di Leo, aki rendezőként Guerrierinél is jelentősebb alkotó volt, ám egyetlen filmjét sem találták alkalmasnak magyarországi moziforgalmazásra. (A <i>Trükkös Nick</i> című 1976-os rendezése <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-luc-merenda-modellbol.html">Luc Merendá</a>val a címszerepben legalább a tékák polcait megjárta a VICO jóvoltából. Di Leo karrierjével egyébként egyik hírhedt filmje, az 1978-ban bemutatott <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/huszeves-voltam.html"><i>Húszévesnek lenni</i></a> kapcsán foglalkoztunk.) A <i>Szabadok, fegyveresek, veszélyesek</i> Giorgio Scerbanenco ukrán származású olasz krimiíró két novelláján alapul, melyek szerepelnek a <i>Milano calibro 9</i> című kötetében is, ahonnan Di Leo választotta 1972-ben bemutatott azonos című mesterműve forrásait, három másik novellát. A <i>Szabadok, fegyveresek, veszélyesek </i>története három jómódú fiatalról szól, akik unalmukban bűnözésre adják a fejüket, és egyre kockázatosabb és kegyetlenebb akciókat hajtanak végre. Végcéljuk Svájc, ahová a barátnőjüket is magukkal akarják vinni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBFa_aPgwke0jZJyczl0vXR44RrxgvVwtkV5FMWLf7uQUHODnyrbERlvP5ja9b-EhLZEExwJxelbZVcnH8EakZuMrHUKaRncXyBfeQzoekm0v7Oqli6UKakm5OQjwAWbvR5lJguNUxpbnOzYtzd-hCPn6uVx8w83A6ErgxTNvhbubZt8VMN0mr68zJ/s800/eleonora09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="405" data-original-width="800" height="324" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBFa_aPgwke0jZJyczl0vXR44RrxgvVwtkV5FMWLf7uQUHODnyrbERlvP5ja9b-EhLZEExwJxelbZVcnH8EakZuMrHUKaRncXyBfeQzoekm0v7Oqli6UKakm5OQjwAWbvR5lJguNUxpbnOzYtzd-hCPn6uVx8w83A6ErgxTNvhbubZt8VMN0mr68zJ/w640-h324/eleonora09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A szereposztásban több kultszínész nevét is olvashatjuk. A bűnözők egyikét Luchino Visconti felfedezettje, Stefano Patrizi (<i>Meghitt családi kör,</i> 1974) játszotta, aki a következő évben <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/05/a-cassandra-atjaro.html"><i>A Cassandra-átjáró</i></a> (1977) című katasztrófafilm sztárparádéjában is felbukkant. A nyomozót a kubai <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/tomas-milian.html">Tomás Milián</a> formálta meg, aki művészfilmekben, spagettiwesternekben és zsarufilmekben (poliziottesco) egyaránt otthon volt, de ezt a filmjét állítólag kifejezetten nem kedvelte. A galeri barátnőjét Eleonora Giorgi alakította, további kisebb szerepekben a még pályakezdő Diego Abatantuono, Venantino Venantini, az idén januárban koronavírusban elhunyt, popénekesnőként is befutott <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/11/gloria-piedimonte.html">Gloria Piedimonte</a> (aki még Jancsó Miklósnak is vetkőzött: <i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/maganbunok-kozerkolcsok.html">Magánbűnök, közerkölcsök</a>,</i> 1976) és a kihagyhatatlan magyar epizodista, Tom Felleghy (Fellegi Tamás) látható. Az élet egyébként utánozta a filmművészetet, mert az egyik bűnözőt alakító, libanoni származású Benjamin Levet az igazi rendőrség kábítószer-kereskedelem vádjával őrizetbe vette, és bár 1977-ben kiszabadult, filmkarrierje véget is ért. (A főhős fiát játszotta <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-ugo-tognazzi.html">Ugo Tognazzi</a> <i>FBI – Francesco Bertolazzi investigatore</i> című minisorozatában, de forgatott Fassbinderrel, a Taviani fivérekkel és Pietro Germivel is.) A <i>Szabadok, fegyveresek, veszélyesek</i> jelentős kereskedelmi sikert ért el, 856 779 300 lírát termelt az olasz mozikban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdTrkDPnLawzz194c8QqD8gKDa4KaNdNV6y9bUAKDRPME9iKVTqyoWyhQvl9uAfcih1K1xCerAqanzCv5yh26oUpQfoPo9HtpX1QaG8fe-RG4OpkWNISVc_4gukP6rYKJe4v0qUrN3gUkWsaiLHZMPXgz1P-8y6V6SuNDgjfElaPeGuqFDyzoJFGv8/s745/eleonora10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="745" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdTrkDPnLawzz194c8QqD8gKDa4KaNdNV6y9bUAKDRPME9iKVTqyoWyhQvl9uAfcih1K1xCerAqanzCv5yh26oUpQfoPo9HtpX1QaG8fe-RG4OpkWNISVc_4gukP6rYKJe4v0qUrN3gUkWsaiLHZMPXgz1P-8y6V6SuNDgjfElaPeGuqFDyzoJFGv8/w446-h640/eleonora10.jpg" width="446" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A bűn (sikertelen) történetei</b></div><div style="text-align: justify;">Aldo Lado rendezte a <i>L'ultima volta</i> (1976) című bűnügyi filmet, melynek férfi főszerepeit az énekesként is közkedvelt olasz Massimo Ranieri és a hatvanas évek amerikai underground filmjeinek szexszimbóluma, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/reflektorfenyben-joe-dallesandro.html">Joe Dallesandro</a> játszotta. Sandrót, a munkanélküli csapost (Ranieri) jó barátja, az egykori motoros bajnok, Periklész (Dallesandro) kisebb lopásokra beszéli rá. Egy véletlen elszólás következtében azonban sikerül egy nagyobb zsákmányra is szert tenniük. Ezután egy időre felszívódnak. A könnyelmű Periklész benevez egy motoros versenyre, melynek végén megölik, és a zsákmányolt pénz is eltűnik. Sandro bosszút áll a barátjáért, és visszaszerzi a lopott pénzt is. A forgatás Milánóban, Riccionéban és Misano Adriaticóban zajlott. A mű nem aratott különösebb sikert, az a vélemény alakult ki róla, hogy nem túl szerencsésen elegyíti az exploitation filmek eszköztárát a társadalomkritikával. Olaszországban 1977 elején <i>Gli scippatori</i> címmel újra bemutatták, ám az igazán átütő siker másodjára is elmaradt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiEuA8yRwoCfrrXNtzztnCEEwhr8DA1SA7Fs3NsLg7LZ_sm3monEnHTghv1f9g6eK-LfXACm_6eX6_b9XdpIexnTntXgyS36eARc9BZgtJHHyRJXSxeWegtZA0-cEMA2GrY7_wmOdE7gs-Ql1PQJtpxlvAyC1zT8EDK7a9ZviQFZPA8a9WMprPiu3p/s800/eleonora11a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiEuA8yRwoCfrrXNtzztnCEEwhr8DA1SA7Fs3NsLg7LZ_sm3monEnHTghv1f9g6eK-LfXACm_6eX6_b9XdpIexnTntXgyS36eARc9BZgtJHHyRJXSxeWegtZA0-cEMA2GrY7_wmOdE7gs-Ql1PQJtpxlvAyC1zT8EDK7a9ZviQFZPA8a9WMprPiu3p/w640-h440/eleonora11a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ebben a sorsban osztozott a <i>Disposta a tutto</i> (1977) is, Giorgio Stegani rendezése. A történet hősnője Anna, a szép, de naiv huszonéves lány (Eleonora Giorgi), aki beleszeret egy idősebb mérnökbe (Bekim Fehmiu), és mindenben aláveti magát a férfi akaratának. Szadomazochisztikus szerelmi kapcsolatuk következtében Anna teherbe esik, mire a mérnök abortuszt kíván tőle. A lány megérti, hogy szabadulnia kell alárendelt helyzetéből, és kezébe kell vennie sorsa irányítását. Ejtsünk néhány szót a férfi főszerepet alakító, albán származású jugoszláv Bekim Fehmiuról, aki előtt a <i>Találkoztam boldog cigányokkal</i> is (1967, Aleksandar Petrović) című, jelentős nemzetközi sikert aratott dráma főszerepe nyitotta meg az utat a nyugati filmkarrier előtt. A huszadik század egyik legvonzóbb férfijaként emlegetett színészt főleg olasz és amerikai filmekben foglalkoztatták, a remélt hollywoodi áttörés azonban meghiúsult. Magyarországon is nagy népszerűségre tett szert az <i>Odüsszeusz</i> (1969) című tévésorozat főszereplőjeként. 2010-ben lőfegyverrel öngyilkos lett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN7F0d2oQ0G0CqVJlugIe-R6xabJ2hI6Jw9yTInFH4P1GZMb6UUHBkv4uCccLUvltBwBMszdV268XpvTjY4Mt0UyoS2zX5BrMuxaUtBkUmIKuJ09Q3zkSq8Df3xl9RsGKourdReTMCAki0egLgoLrdtgMTx4XQVwP6N06FKmSsMTuRTDh5SwfFftjs/s800/eleonora12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="800" height="304" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN7F0d2oQ0G0CqVJlugIe-R6xabJ2hI6Jw9yTInFH4P1GZMb6UUHBkv4uCccLUvltBwBMszdV268XpvTjY4Mt0UyoS2zX5BrMuxaUtBkUmIKuJ09Q3zkSq8Df3xl9RsGKourdReTMCAki0egLgoLrdtgMTx4XQVwP6N06FKmSsMTuRTDh5SwfFftjs/w640-h304/eleonora12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Ködspirál</b></div><div style="text-align: justify;">Eriprando Visconti nem ért el olyan nagy szakmai sikereket, mint a nagybátyja, Luchino Visconti, kilenc mozifilmje mégis az olasz filmművészet különlegességei közé tartozik. Legnagyobb közönségsikerét a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/kodspiral.html"><i>Ködspirál</i></a> (1977) című filmjének köszönheti, amely Michele Prisco 1966-ban megjelent, Strega-díjas regénye alapján készült. (A nevét egy gyógynövénylikőrtől kölcsönző Strega-díj a legrangosabb olasz irodalmi elismerés.) A bűnügyi történet ürügyén Visconti az észak-olasz burzsoázia erkölcseit veszi nagyító alá. A jóképű Fabrizio (<a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html">Marc Porel</a>) felesége, a szenvedélyes Valeria (Carole Chauvet) egy vadászaton életét veszti. Baleset történt-e, vagy bűncselekmény? De miért akarta volna a férj megölni a nejét, hiszen házasságuk boldog volt? Valeria unokatestvére, a boldogtalan kapcsolatban élő Maria Teresa (Claude Jade) hisz Fabrizio ártatlanságában, melynek bizonyításához ügyvéd férje (Duilio Del Prete) segítségét kéri… Az alaphelyzet Csehov jól ismert művét, a <i>Dráma a vadászaton</i>t idézi, ugyanakkor a nézőpontok és idősíkok váltogatása <i>A vihar kapujában</i> (1950) című Kuroszava-klasszikusra emlékeztet. Visconti a szereplők pszichológiai analízisére koncentrál, és szereplőit testileg-lelkileg lemezteleníti. A tényleges meztelenség elsősorban a francia Claude Jade esetében mondható meglepetésnek, hiszen néhány évvel korábban egy másik filmben még határozottan elutasította a vetkőzést. A művésznő egyébként eredetileg Valeriát játszotta volna, Visconti azonban felfigyelt arra, hogy Jade egyéniségében megvan a melankóliára és a szomorúságra való hajlam, ezért inkább Maria Teresa szerepét osztotta rá. Giorgi alakította az ügyben eljáró vizsgálóbíró (Stefano Satta Flores) barátnőjét, Lidiát. A kisfiút és a kislányt két Visconti-gyermek, Edoardo és Ortensia alakította. Érdekességként említsük meg, hogy a Ködspirál elkészítésében két magyar is részt vett: Ivan Vandor szerezte a zenét, és az Erdélyben született Mező Álmos (Almos Mezo) volt az egyik producer, ámbár a neve nem szerepel a stáblistán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3s-7te1uPB4SgjD6tkaWTf28dnhj03y89S82OmB2llbTwdW63SfCsQz6jMl7gYAHJ7sw_cO3NIXYwCDi5ulLdLY3nxhl5R9cHOvDzyKzpKUF8wfTPP9b1TwGXVHbh2UxH3iPJjQ-CwMWOy7EY9X-u133vkln9wusUY2Yb3upHRsHZW9fXNkDas3j3/s720/eleonora13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3s-7te1uPB4SgjD6tkaWTf28dnhj03y89S82OmB2llbTwdW63SfCsQz6jMl7gYAHJ7sw_cO3NIXYwCDi5ulLdLY3nxhl5R9cHOvDzyKzpKUF8wfTPP9b1TwGXVHbh2UxH3iPJjQ-CwMWOy7EY9X-u133vkln9wusUY2Yb3upHRsHZW9fXNkDas3j3/w472-h640/eleonora13.jpg" width="472" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Újabb másodvonalbeli filmek</b></div><div style="text-align: justify;">A francia André Hunebelle elfeledett vígjátéka, a <i>Ça fait tilt</i> (1978) volt Giorgi egyetlen külföldi filmje. A történet főszereplője egy író (Bernard Menez), aki nem igazán halad új színdarabjával, amelyet viszont a premierre kiszemelt színház már nagyon vár. Hogy a munka gyorsabban menjen, a színház igazgatója arra kéri az egyik szexi színésznőt, hogy csábítsa el a szerzőt. Ahogy azonban a vígjátékokban lenni szokott, nem minden alakul úgy, ahogyan előre eltervezték… A szereplők között találjuk a markáns arcú Michel Constantint is (a <i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/hajtovadaszat.html">Hajtóvadászat</a> </i>című 1975-ös filmjéről a közelmúltban írtunk), és azt se felejtsük el, hogy a <i>Tilt</i> című betétdalt a kiváló zeneszerző, a háromszoros Oscar-díjas Michel Legrand komponálta. Eleonora játszotta a főszerepet Nelo Risi (Dino Risi fivére) <em>La traversata</em> (1976) című tévéfilmjében, amely Risi felesége, a magyar származású Edith Bruck forgatókönyve alapján készült. A történet egy holokauszt-túlélőről szól, aki ráébred arra, hogy a szögesdrótokon kívüli világban sincs szabadság és egyenlőség, a faji megkülönböztetés mindenhol felbukkan. A mű oly kevéssé ismert, hogy még az IMDb adatbázisában sem szerepel. Bitto Albertini rendezése, a Kenyában forgatott <i>6000 km di paura</i> (1978) <i>Safari Rally</i> címmel is ismert. A történet két rivális raliversenyzőről szól. Az idősebbik, Paul (Marcel Bozzuffi) rájön arra, hogy fiatal ellenfelének (Joe Dallesandro) szeretője nem más, mint az ő felesége (Olga Bisera). A sors egy napon olyan helyzetet teremt, amelyben Paulnak döntenie kell, hogy a féltékenység vagy a bajtársiasság szellemében cselekszik-e…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPv8LQ1rAV6ivBChVsxQUn4cySMMkBl9F9zWLanQv6mE7lkuFziGLSq2_lTSa_2W5GlO1_atGWF9cUeUUg42kS7LbViXauU03yMtmSg5FlhQqIAimLeJzSjD-md_dE0mswwxG-GJHUOiwlWj0IUyofh4l8VfqBTtt1PgWn61Tc6PUMouQ0wDPf4a2O/s550/eleonora14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="550" height="564" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPv8LQ1rAV6ivBChVsxQUn4cySMMkBl9F9zWLanQv6mE7lkuFziGLSq2_lTSa_2W5GlO1_atGWF9cUeUUg42kS7LbViXauU03yMtmSg5FlhQqIAimLeJzSjD-md_dE0mswwxG-GJHUOiwlWj0IUyofh4l8VfqBTtt1PgWn61Tc6PUMouQ0wDPf4a2O/w640-h564/eleonora14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Alfredo Rizzo erotikával meghintett bűnügyi filmje, a <i>Suggestionata</i> (1978) szereposztási érdekessége, hogy a négy évvel korábbi <i>Appassionata</i> apafigurája, Gabriele Ferzetti ezúttal Giorgi férjét alakítja. A történet két szomszédos parasztcsaládról szól, akik a második világháború előtt egyforma jómódban éltek. A háború vége azonban mindent megváltoztatott. Az egyik család szerencsecsillaga magasra emelkedett, míg a másik família – amely együttműködött a fasisztákkal – teljesen elszegényedett. A vagyonát elvesztett család feje, Francesco örökösen azokról a körülményekről panaszkodik, amelyek a nincstelenségbe taszították feleségével és lányával egyetemben. A tizenéves leányzó teljesen apja befolyása alá kerül, és meggyőződésévé válik, hogy helyzetükről a tehetős szomszéd család tehet, amely ellen bosszút esküszik… Bűnügyi köntösbe csomagolt társadalmi dráma Gianni Crea alkotása, a <i>Non sparate sui bambini</i> (1978). Egy tipikus olasz kispolgári csonka családot ismerhetünk meg, ahol az apa beteg, a kisebbik fiú, Marco drogozik, a nagyobbik gyermek, Dino pedig elveszíti az állását. Kilátástalannak tűnő helyzetében Dino rablásra adja a fejét. Egyik akciója után bűntársaival egy iskolába menekül, ahol lelkiismerete feltámad, és szembefordul a cimboráival, hogy megmentse az ártatlan gyermekeket és tanárnőjüket. Az intézmény vezetőjét az ötvenes-hatvanas évek olasz filmcsillaga, az idén 91 éves <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/07/antonella-lualdi.html">Antonella Lualdi</a> alakította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-BV0_PNJ3jzf4C9OGEUHka6Yi60o1RsdTkq-KEPvAqCt_dihaWZh1MHg90-EIUvRBcZJ6qXiyLEmXQiCMPJ20zZ0lQU0lf1jg9yywh365CTDAMknxgSW1_Liy_5jKkyfrNi62bQEmuTP3AuKNczD41BppXBCC_EVE0hOxUz4juUn4TZsIZnuZG2H5/s690/eleonora30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="690" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-BV0_PNJ3jzf4C9OGEUHka6Yi60o1RsdTkq-KEPvAqCt_dihaWZh1MHg90-EIUvRBcZJ6qXiyLEmXQiCMPJ20zZ0lQU0lf1jg9yywh365CTDAMknxgSW1_Liy_5jKkyfrNi62bQEmuTP3AuKNczD41BppXBCC_EVE0hOxUz4juUn4TZsIZnuZG2H5/w492-h640/eleonora30.jpg" width="492" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Térdre kényszerítve</b></div><div style="text-align: justify;">A Magyarországon is jól ismert Damiano Damiani rendezett például spagettiwesterneket is (<i>Golyó a tábornoknak,</i> 1967; <i>Egy zseni, két haver, egy balek,</i> 1975), hazánkban mégis elsősorban a politikai krimijeiről ismert, melyeknek 1976 előtti darabjaiban Franco Nero játszotta a főszerepet: <i>Mint a bagoly nappal</i> (1968), <i>Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek</i> (1971), <i>A vizsgálat lezárult, felejtse el!</i> (1971), <i>Miért ölnek meg egy bírót?</i> (1975), <i>Félek</i> (1977), <i>Goodbye és ámen</i> (1977). Társadalombíráló művei sorába tartozik az 1979-ben bemutatott <i>Térdre kényszerítve</i> is, amelyben Giuliano Gemmáé a férfi főszerep. Gemmáról a korabeli magyar sajtóban gyakran olvashattunk olyasmiket, hogy karrierjét előnyös külsejének köszönhette, színészi képességei szerénynek mondhatók. Ezt az előítéletet olyan filmekkel cáfolta, mint például a <i>Kettős bűntény Hamburgban</i> (1972), a <i>Szerelmi bűntény</i> (1974), <i>A tatárpuszta</i> (1976), <i>A vasprefektus</i> (1977) vagy épp Damiani szóban forgó alkotása, amelyért több díjat is kapott. Ebben egy kisstílű tolvajt játszott, Nino Peraltát, aki szakítani akar bűnözői múltjával, és tisztességes életet kezd Palermóban. Hamarosan összetűzésbe kerül a helyi maffiával, amely halálos ítéletet mond ki rá, és a végrehajtást egyik bérgyilkosára, Antonio Platamontéra (Michele Placido) bízza. Giorgi alakította Nino feleségét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim9uvaiVFRkgDv6NHWCtqbYy78ZlDTz5ox68CItzms1YCUkc1dg219cRcf7KKF95b_7JSJaO9srUTvsdOsW44g6rkcSetKGzmIOJR_ETTFBVjXYOTRsKneA4YnFUUcVKExlX-zov22g8vxMqK7wqUmuBstx78pfTYVwJGN96bstvE1g8jd6uLW_URG/s730/eleonora16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim9uvaiVFRkgDv6NHWCtqbYy78ZlDTz5ox68CItzms1YCUkc1dg219cRcf7KKF95b_7JSJaO9srUTvsdOsW44g6rkcSetKGzmIOJR_ETTFBVjXYOTRsKneA4YnFUUcVKExlX-zov22g8vxMqK7wqUmuBstx78pfTYVwJGN96bstvE1g8jd6uLW_URG/w464-h640/eleonora16.jpg" width="464" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Film, Színház, Muzsika</i> egyik 1979-es száma így tudósított a filmről: „Egy elegáns divatüzlet tulajdonosnőjének a maffia felajánlja védelmét, ennek fejében azonban igényt tart az üzlet jövedelmének oroszlánrészére. Az asszony visszautasítja az alkut, mire a maffia helybeli urai elhatározzák, hogy végeznek a makacskodóval. A gyilkosság elkövetésével egy fiatal szicíliait, az asszony régi ismerősét bízzák meg... Damiano Damiani rendező csak ennyit árult el az <i>Un uomo in ginocchio</i> című film történetéből, amely bővelkedik izgalmakban, és a szerelem sem hiányzik belőle, amely váratlanul szövődik a leendő gyilkos, illetve áldozat között. A szerelmes maffiózót Giuliano Gemma alakítja…” Damiani vagy mestere volt a néző félrevezetésének, vagy a magyar szaklap újságírójának lódult meg a fantáziája, de a film tényleges cselekményének a fenti összefoglalóhoz nem sok köze van. A külső felvételeket Szicíliában, elsősorban Palermóban vették fel, míg a belsőket a római Rizzoli Film stúdiójában forgatták. Az elismerő kritikák főleg Gemma és Placido alakítását méltatták. A film 366 millió lírát hozott, és ezzel az eredménnyel az 1979-es esztendő 86. legsikeresebb filmje volt Olaszországban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7lG02Jzibz5m-MFGdtJlAGr8gnPOHAezdB21bcFJQyx0uG8GGDXIKehy92FojF6LYeNcGHfJ-MvqC9jzGNZmI7tP6gIZ5vvwW55oEuA2Hu079YwLvjZQRM8hQ8IcqlS5XUSAWPY1qz8NKStoOnTze0ujgyQ3bE4oYsYH7MoW_kc1G5bhD03PbbJay/s675/eleonora17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7lG02Jzibz5m-MFGdtJlAGr8gnPOHAezdB21bcFJQyx0uG8GGDXIKehy92FojF6LYeNcGHfJ-MvqC9jzGNZmI7tP6gIZ5vvwW55oEuA2Hu079YwLvjZQRM8hQ8IcqlS5XUSAWPY1qz8NKStoOnTze0ujgyQ3bE4oYsYH7MoW_kc1G5bhD03PbbJay/w502-h640/eleonora17.jpg" width="502" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Felejtsétek el Velencét!</b></div><div style="text-align: justify;">Giorgi filmográfiájának egyik ékköve a <i>Felejtsétek el Velencét!</i> (1979) című dráma. Franco Brusati alkotása az emlékek, a vágyak, az érzések, a nosztalgia és az elmúlás filmje. Az idős testvérek – Marta, a visszavonult opera-énekesnő (Hella Petri) és fivére, a homoszexuális kapcsolatban élő Nicky (Erland Josephson) – újra találkoznak egymással. Felidézik idilli boldogságban telt közös gyermekkorukat, és azt tervezik, hogy visszatérnek ifjúságuk meghatározó helyszínére, Velencébe. Martával él az unokahúga, a leszbikus Anna (Mariangela Melato) és annak barátnője, a tanítónő Claudia (Eleonora Giorgi). Mindketten lelkileg sérültek, de ők is várják a nagy utazást, mert abban reménykednek, hogy velük is megtörténik Velencében az a csoda, amelyet Marta és Nicky valaha átélt. Egykori barátja azt tanácsolja Nickynek, hogy felejtsék el Velencét, mert ami elmúlt, azt nem lehet visszahozni, és ha az ember más életkorban és más élethelyzetben akarja újra átélni a múltat, azzal csak tönkreteszi a régi szép emlékeket is. Az utazás előtt Marta váratlanul rosszul lesz, és meghal. Van-e még értelme újra elmenni Velencébe Marta nélkül? Brusati megejtő szépségű, katartikus hatású filmjén Bergman és Fellini hatása is érződik, amit a színészválasztás is megerősít: Nickyt a svéd Mester egyik kedvenc színésze, Erland Josephson játszotta, régi barátját pedig Fellini gyermekkort idéző remekműve, az <i>Amarcord</i> (1973) apafigurája, Armando Brancia. Az elismerő kritikák kiemelték Brusati atmoszférateremtő képességét, hogy úgy tud őszinte emberi érzelmeket megjeleníteni, hogy elkerüli a szentimentalizmus csapdáit, és ragyogóan irányítja a színészeit. A női főszereplők közül különösen Melato remekel, de Giorginak is kijutott a dicséretekből. A <i>Felejtsétek el Velencét!</i> 1980-ban esélyes volt a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra, ám alulmaradt <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-badogdob.html"><i>A bádogdob</i></a>bal (1979) szemben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSgX2tVuwYRTLRNKqilerPP6XlOrw_52Qq_kF9oslD5ZJg15VCSyAlQN2dxU1K9a6UJt4yvLgNGM3KiXzsMDeT2nmN-xj7NotRtl4knAWEYdjTkCUY4iEX378IHUYUbzOdC86MHb_RbADrZRtTkN5s0O5qoDCSYFK1oZriXi5OmGkda76pFmWmNlLo/s800/eleonora15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="800" height="372" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSgX2tVuwYRTLRNKqilerPP6XlOrw_52Qq_kF9oslD5ZJg15VCSyAlQN2dxU1K9a6UJt4yvLgNGM3KiXzsMDeT2nmN-xj7NotRtl4knAWEYdjTkCUY4iEX378IHUYUbzOdC86MHb_RbADrZRtTkN5s0O5qoDCSYFK1oZriXi5OmGkda76pFmWmNlLo/w640-h372/eleonora15.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Pokol</b></div><div style="text-align: justify;">Kiugró sikert ért el az olasz mozikban (2 463 000 000 líra bevétel) Castellano és Pipolo komédiája, <i>Az enyveskezű</i> (1979), amely 1980-ban két David di Donatello-díjat nyert: legjobb film (megosztva Joseph Losey <i>Don Juan</i> című operafilmjével) és legjobb férfi főszereplő (<a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2012/04/adriano-celentano.html">Adriano Celentano</a>). A magyar mozikat elkerülő, VHS-en viszont szűk körben, vágott, feliratos változatban forgalmazott alkotás főhőse, Quiller mérnök feltalálta a betörhetetlen kirakatüveget, amivel sok ellenséget szerzett magának a biztosítótársaságok és a betörők között. Egy baleset következtében amnéziás és néma lesz. Egy tolvajcsalád próbál segíteni rajta, mert maguk közül valónak hiszik… A hazai mozikban szintén nem vetítették, csupán a televízióban és jóval később DVD-n láthattuk Dario Argento híres horrorját, a <i>Pokol</i>t (1980), melynek főszereplője egy testvérpár. A New Yorkban élő Rose (Irene Miracle) megvásárol egy ősrégi könyvet, melynek építész és alkimista szerzője leírta találkozását három pokolbéli istenséggel, akiknek a világ három különböző pontján építette meg az otthonukat. Rose arra gyanakszik, hogy az egyik hely az a ház lehet, amelyben lakik. Felfedezéseit megírja Rómában élő fivérének, Marknak (Leigh McCloskey). Rövidesen az olasz fővárosban és New Yorkban egyaránt rémisztő események történnek… A férfi főszerepet Argento állítólag James Woodsnak szánta, aki a neten fellelhető magyarázat szerint nemet mondott, mert épp a <i>Videodrome</i> (1983, David Cronenberg) című filmet forgatta. Visszalépésének azonban szerintem más oka lehetett, mert a <i>Videodrome</i> forgatása csak 1981. október 19-én kezdődött, a <i>Pokol</i>t pedig Olaszországban már 1980. február 7-én bemutatták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDZNel12PoJ7seXjZj7QoyMwTGBcWKG--4hHtPw8qzSaSWiWhP35k78Yee325EY4DyV6EDs4sVo_xAov9chjejPrSn-hO18IQYF66MOFV8aMYtpOdlFE-odcarssrYUhS-gPT63kpR9xcU0GDNUDo2bj0O1Zun1E1X39N04eX15qQqFVfv4ucpV7sd/s800/eleonora18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDZNel12PoJ7seXjZj7QoyMwTGBcWKG--4hHtPw8qzSaSWiWhP35k78Yee325EY4DyV6EDs4sVo_xAov9chjejPrSn-hO18IQYF66MOFV8aMYtpOdlFE-odcarssrYUhS-gPT63kpR9xcU0GDNUDo2bj0O1Zun1E1X39N04eX15qQqFVfv4ucpV7sd/w640-h344/eleonora18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Giorgi játszotta Mark barátnőjét, Sarát. A szereposztásból említsük meg a huszadik századi olasz filmművészet nagyasszonyát, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/11/alida-valli.html">Alida Valli</a>t, a <i>Tavaly Marienbadban</i> (1961, Alain Resnais) című filmtörténeti klasszikus férfi főszereplőjét, Sacha Pitoëffot és a direktor élettársát, Daria Nicolodit is, aki a forgatókönyv megírásában is részt vett. Az opusz Argento trilógiája, a <i>Három anya</i> középső része: előzménye a <i>Sóhajok</i> (1977), befejező része a <i>Könnyek anyja</i> (2007). A <i>Pokol</i> elkészítésében baráti alapon részt vett a neves kolléga, Mario Bava és fia, Lamberto Bava is. Mario elvileg a második stábot irányította (neve nem szerepel a stáblistán), ám valójában sokféle egyéb feladatot is ellátott, Lamberto pedig rendezőasszisztens volt, sőt egy kisebb szerepben is feltűnt a vásznon. Irene Miracle szerint szinte az összes jelenetét Mario Bava rendezte, Argentót alig látta. Mindazonáltal persze Argento keze benne volt a <i>Pokol</i>ban, ráadásul a szó legszorosabb értelmében is: amikor ugyanis a gyilkos kezét mutatják, valójában Argento kezét látjuk. A rendező amúgy nem munkakerülő volt, hanem megbetegedett hepatitisben, napokig az ágyból sem kelhetett fel. A direktor nem annyira a színészi képességek miatt választotta Irene-t, hanem azért, mert jó volt szinkronúszásban, ami a víz alatti jelenetekhez kapóra jött. (A szerepre az első jelölt egyik személyes kedvencem, Nancy Allen volt.) Leigh McCloskey dublőrje eltörte a lábát a forgatáson, ezért a színésznek személyesen kellett megcsinálnia a robbanásokkal teli finálét, és a hitelesség érdekében állítólag védőfelszerelést sem kapott. Bár a cselekmény egy része New Yorkban játszódik, az ottani helyszínek nem eredetiek, hanem a Cinecittà műtermeiben építették meg őket. A zenét Keith Emerson, a progresszív rockot játszó Emerson, Lake és Palmer együttes billentyűse komponálta és adta elő. A büdzsé egy részét a 20th Century Fox biztosította: a cég forgalmazta ugyanis a <i>Sóhajok</i>at is, amivel tekintélyes bevételre tett szert. A <i>Pokol</i> korabeli olasz forgalmazásából 1 331 763 000 líra jött be.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDXqZE9Jt25KczIf0fWpGkxgSfpfv_jXwHV897smIkgRVQ4uJoJRe2wJY2IiQMT1-1FLzxGaQGk6JS5u7pnT3w9K093bSlkwoKvAJlLq2FU02ZySgYU0wuzf-njE1gX6f4IegEKsOODUMenm3_kXbVug-PzVyr13Uc5gudcq2ZfzBlnka86fBnrdKT/s800/eleonora20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="800" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDXqZE9Jt25KczIf0fWpGkxgSfpfv_jXwHV897smIkgRVQ4uJoJRe2wJY2IiQMT1-1FLzxGaQGk6JS5u7pnT3w9K093bSlkwoKvAJlLq2FU02ZySgYU0wuzf-njE1gX6f4IegEKsOODUMenm3_kXbVug-PzVyr13Uc5gudcq2ZfzBlnka86fBnrdKT/w640-h460/eleonora20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Női akt</b></div><div style="text-align: justify;">Meglehetősen zaklatott körülmények között készült a <i>Női akt</i> (1981) című film. Eredetileg a <i>Kutyaszív</i> alkotója, Alberto Lattuada rendezte volna, aki a főszereplővel, Nino Manfredivel való konfliktusa miatt visszalépett. A <i>Film, Színház, Muzsika</i> egyik korabeli számában viszont azt olvashatjuk, hogy elsőként Luigi Comencinit kérték fel a rendezésre, aki Laura Antonellinek szánta a főszerepet, amivel Manfredi nem értett egyet. Csak ezután lépett be a történetbe Lattuada. Giorgi így idézte fel a körülményeket: „A forgatás kezdetekor rengeteg vita folyt Lattuada – aki eredetileg elkezdte készíteni a filmet – és Manfredi között. A vita, hogy úgy mondjam, az én bőrömre ment. Mindketten mást akartak. Végül Manfredi vette kézbe az egészet mint rendező, s attól kezdve egységes instrukciókat követhettem. Sokat köszönhetek neki azért a bizalomért, amelyet irántam táplált, önbizalmat adva ezzel nekem is. Állandóan figyelemmel kísérte felkészülésemet, olyannyira, hogy forgatás előtt egy hónapig asztal mellett tanultam a szerepet az ő irányításával. Annak ellenére, hogy az utóbbi években, azok után a vígjátékok után, amelyekben játszottam, népszerűségem egyre nőtt, mégis úgy véltem, nem kis rizikót vállalt Manfredi azzal, hogy rám bízta ezt a kettős szerepet. Próbára tett, mint színésznőt, s e próbatétel által én is sokat nyertem. Hogy mi volt a legnehezebb? Több mindent is említhetnék. A különbség, az ellentét a két figura között... vagy a feleség szerepében egy majd’ negyvenéves asszonyt kell játszanom, egy szóval minden egészen más volt, mint a korábbi szerepeim.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPjikUiKBHvM_hZyUsyX77VzKVjl5Ee9FjZ2Pj9j8ky59KyshEUm6tcElU5jQOdyXxO52iJJ9ioJuzSZeTPdgi-VHpHXq-4SOk_6O9wSj40is7iLBinq4AUnkZa3FmA6DnrGaNKxQI_b3P2j2O_xL3LxZbPmMueptkRec7J28usZitzM2RKtay19FE/s800/eleonora21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPjikUiKBHvM_hZyUsyX77VzKVjl5Ee9FjZ2Pj9j8ky59KyshEUm6tcElU5jQOdyXxO52iJJ9ioJuzSZeTPdgi-VHpHXq-4SOk_6O9wSj40is7iLBinq4AUnkZa3FmA6DnrGaNKxQI_b3P2j2O_xL3LxZbPmMueptkRec7J28usZitzM2RKtay19FE/w640-h424/eleonora21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A kulisszák mögötti problémáknak magyar szemtanúja is volt Máté Judit újságírónő személyében, aki akkoriban Olaszországban élt, és interjút készített Giorgival is. Ő így látta a helyzetet: „Jelen voltam azokon a megbeszéléseken, amelyek elkeseredett vitákká fajultak a női főszereplőt illetően. Sok nagy, nemzetközileg ismert név került terítékre, de amikor minden művészi szempontot mellőzve megszületett a filmet társfinanszírozóként pénzelő Rizzoli döntése: a szerep Giorgié – Nino Manfredi napokig letört és kedvetlen volt, legszívesebben hozzá se kezdett volna a forgatáshoz. <i>[Angelo Rizzoli akkoriban Giorgi férje volt. – Arnold Stone]</i> Először igyekezett színészileg felkészíteni a mesterségbeli képzettséggel egyáltalán nem rendelkező Giorgit, majd végigmenve a forgatókönyv minden apró részletén, megpróbálta betanítani a színésznőt a saját életkoránál több mint tíz évvel idősebb asszony szerepére. Az első próbafelvételi napon kiderült, kár az erőfeszítésért. Giorgi is érezte, mennyire merev és görcsös, szánalmasan kínlódott az ötperces jelenetben, amely szerint telefonálnia kellett a rendőrségre, hogy eltűnt férjét kerestesse. Remegett a keze, háromszor leejtette a telefont, dadogott… Ügyetlenebb és ügyefogyottabb benyomást keltett, mint a kint várakozó statiszta gyerekek, akik a gyerekszerepre jelentkeztek. Forgatás közben Manfredi valamiféle csodát művelhetett. Tehetséget ugyan nem tudott partnernőjének kölcsönözni, de legalább ahhoz hozzásegítette, hogy merevségét feloldja. Így sikeredett egy gyenge alakítás egy jobb sorsra érdemes, szép olasz filmben.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDZzoKjovyZGc07nTwWeQgaePk7rNQ9TLo_FN9znCW9IzzUs4JWIucBz5HGey4w1FKl5c9jfx8GVm5C5BGZ-enx1ArykVMTpSC09KdZZgfypUdDGwKkwpHkboIO6nn6naJi4WBrAboQ6fr7UzQQ_3BIkKZCvpzXta3bZs5JK-Yj5_kqYQ2QjAkeG0_/s800/eleonora22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="800" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDZzoKjovyZGc07nTwWeQgaePk7rNQ9TLo_FN9znCW9IzzUs4JWIucBz5HGey4w1FKl5c9jfx8GVm5C5BGZ-enx1ArykVMTpSC09KdZZgfypUdDGwKkwpHkboIO6nn6naJi4WBrAboQ6fr7UzQQ_3BIkKZCvpzXta3bZs5JK-Yj5_kqYQ2QjAkeG0_/w640-h460/eleonora22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szóljunk néhány mondatot a film cselekményéről is! Manfredi hangsúlyozta, hogy a cím jelképes értelmű, inkább a lelki, mint a testi meztelenségre utal, és a történet a női természet kettősségére fókuszál. Sandro (Nino Manfredi) és Laura (Eleonora Giorgi) másfél évtizede házasok, és kapcsolatuk épp hullámvölgybe került. Velencébe költöznek, az asszony szülővárosába, abban a reményben, hogy a környezetváltozás jótékony hatással lesz a házasságukra is. Laura megnyitja édesapja évek óta bezárt antikváriumát. Sajnos a remélt kedvező fordulat elmarad, és egy napon Sandro elköltözik a barátjához, a Pireddu nevű homoszexuális művészhez (Jean-Pierre Cassel). (Másik barátját, Zanetto mérnököt a nagyszerű francia színész, Georges Wilson alakította, akit a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html"><i>Beatrice Cenci</i></a>ben és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/a-harom-testor-avagy-kiralyne-gyemantjai.html"><i>A három testőr, avagy a királyné gyémántjai</i></a>ban is láthattunk.) A férfi padlásán felfedez egy nagy méretű képet, amely egy ágyban fekvő meztelen nőt ábrázol, akinek az arca nem látható. Sandróban gyanú ébred, hogy talán Laura lehetett a modell, ugyanis ő is gyakran aludt pontosan ugyanebben a testhelyzetben. A kétely felébreszti benne az újbóli érdeklődést a felesége iránt. Ez csak fokozódik, amikor megismer egy Riri nevű prostituáltat (Eleonora Giorgi), aki olyan, mintha Laura ikertestvére lenne. Sandro sokáig meg van győződve arról, hogy Laura és Riri valójában ugyanaz a személy, mígnem elveti ezt a gondolatot, hiszen hogyan is lehetne valaki egyszerre két helyen. A gyanú azonban újra felébred benne, amikor felfedezi, hogy felesége homlokán ugyanott van egy kis seb, mint Ririnek. Ekkor már egyszer s mindenkorra a végére akar járni a rejtélynek, de a prostituált otthonában már csak egy üzenetet talál: Riri egy másik férfival Kanadába ment. Sandro a karneválon keresi a feleségét, aki prostituáltnak öltözött. A férfi sose tudja meg, hogy csupán a fantáziája játszott vele, vagy Laura tényleg azonos volt Ririvel… A magyar VHS-kiadáshoz remek szinkron készült Andor Péter rendezésében: Manfredinek Tordy Géza, Giorginak Kisfalvi Krisztina, Casselnek Papp János, Wilsonnak Tolnai Miklós kölcsönözte a hangját.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaXPm4XkXII69uoKawOE4XcJt0E-XUXQLIodbVkUdo9mBjOEyYvZ26Apf9IEZq5pErMDUyNjsIbfE926pa5nN4gOTodaaYpIrre6gyWW7q3KBT_COLzsPnVgOqCKavWdccBZqU7oZiBF_KQXlzW-CfVuiScArY4CsDQg7UaFt7pKmWufgTORQfC9Lw/s800/eleonora23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaXPm4XkXII69uoKawOE4XcJt0E-XUXQLIodbVkUdo9mBjOEyYvZ26Apf9IEZq5pErMDUyNjsIbfE926pa5nN4gOTodaaYpIrre6gyWW7q3KBT_COLzsPnVgOqCKavWdccBZqU7oZiBF_KQXlzW-CfVuiScArY4CsDQg7UaFt7pKmWufgTORQfC9Lw/w640-h364/eleonora23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Hintőpor</b></div><div style="text-align: justify;">Giorgi egyik legnagyobb sikerét a <i>Hintőpor</i> (1982) című vígjátékkal érte el, ebben láthatta őt először a magyar közönség. A rendszerváltás előtt monopoljoggal rendelkező forgalmazócég, a MOKÉP egymás után két Carlo Verdone-filmet mutatott be: 1987 augusztusában a <i>Víz és szappan</i>t (1983), szeptemberben pedig a <i>Hintőpor</i>t. A történet főszereplője egy szelíd és félénk fiatalember, a nem kifejezetten amorozó külsejű ügynök, Sergio Benvenuti (a rendező, Carlo Verdone alakítja). Sergio arra kéri gyönyörű kolléganőjét, a nálánál jóval sikeresebb Nadiát (Eleonora Giorgi) – aki ekkor még nem ismeri a férfi arcát –, hogy avassa be őt néhány szakmai titokba. A véletlen úgy hozza, hogy Sergio egy szélhámos személyiségét kénytelen felvenni, aki letartóztatása előtt rábízza pazar otthonát is. Hősünk titokban szerelmes Nadiába, így szívesen játssza előtte a menő, titokzatos és jómódú romantikus hőst, aki sztárokkal barátkozik: egyik cimborája például Lucio Dalla, a népszerű énekes. Nadia rajong Dalláért, szívesen találkozna vele, mert ő meg énekesnői karrierről ábrándozik. Némi idő elteltével a szerelmes Carlo szélhámossága lelepleződik, és alighanem elúszik annak reménye is, hogy meghódítsa Nadiát…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhayaxc5BqhU5ufUniWugZ7w4pIuo8nR9J9VnNoVDAfGDirAehCWIQWyfSMrTRCvRlf5MIS9BCVBhbi3yki4zVn0815eW2DK0qXjoq_zHo2s3mZRCiLpKKj2kuhfEBnsViIh3LzurMydp9UB_XEqxYqfNA0J0fpBXuv3kmrqHSY96UnrXUElS2m9NMk/s800/eleonora24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhayaxc5BqhU5ufUniWugZ7w4pIuo8nR9J9VnNoVDAfGDirAehCWIQWyfSMrTRCvRlf5MIS9BCVBhbi3yki4zVn0815eW2DK0qXjoq_zHo2s3mZRCiLpKKj2kuhfEBnsViIh3LzurMydp9UB_XEqxYqfNA0J0fpBXuv3kmrqHSY96UnrXUElS2m9NMk/w640-h364/eleonora24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az igazi szélhámos szerepét Vittorio Gassmannak írták, ám a figurát végül Angelo Infanti játszotta el. Az író-rendező Verdone nagy rajongója volt a rendező Sergio Leonénak és Leonardo Benvenuti forgatókönyvírónak: tiszteletadásként lett a <i>Hintőpor</i> főhősének Sergio Benvenuti a neve. A film elején megjelenik a korszak erotikus csillaga, Moana Pozzi is, aki harminchárom éves korában, 1994-ben nem teljesen tisztázott körülmények között elhunyt, a hivatalos verzió szerint májrákban. A Rómában forgatott film zenéje Lucio Dalla és akkori kísérőegyüttese, a Stadio nevéhez fűződik. A <i>Hintőpor</i> nemcsak a mozipénztáraknál, hanem szakmai körökben is sikert ért el. 1982-ben öt kategóriában nyerte el a David di Donatello-díjat. Az egyiket Giorgi kapta a legjobb színésznőként, és játékáért más elismerésekben is részesült, így például a Montréali Filmfesztiválon is ő lett a legjobb színésznő. A magyar kritikusok leginkább fanyalogtak a <i>Hintőpor</i> láttán: „Magyarán: unalmas, ami egy vígjátéknál talán még nagyobb bűn, mint egy tragédiánál. Amellett íztelen-színtelen-szagtalan és bárgyú. Mellesleg régebbi, mint a nála sokkal jobb <i>Víz és szappan,</i> már csak ezért is ottfelejthettük volna Itáliában” – írta Barabás Tamás a hazai premier kapcsán az <i>Új Tükör</i>ben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggDtawsAArQStDK-H2gdq3utL3yfHrPL0yYSUuLs3PDyzCk4zOPYf0pfbEX0Rk2G0HBfBXwZ_LK03HSgmmi07jFBhZZMFdnH99soNs4H_retkMl8lwnMEo-s2---9LgM2vaUfHkkMjnHZCGQvg54BRDD0sd67mP3GBVymw7h5DXmRZ_OuoeBlw1uA9/s765/eleonora25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggDtawsAArQStDK-H2gdq3utL3yfHrPL0yYSUuLs3PDyzCk4zOPYf0pfbEX0Rk2G0HBfBXwZ_LK03HSgmmi07jFBhZZMFdnH99soNs4H_retkMl8lwnMEo-s2---9LgM2vaUfHkkMjnHZCGQvg54BRDD0sd67mP3GBVymw7h5DXmRZ_OuoeBlw1uA9/w418-h640/eleonora25.jpg" width="418" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az ajtó mögött</b></div><div style="text-align: justify;">A provokatív filmjeiről (<i>Az éjszakai portás,</i> 1974; <i>Túl jón és rosszon,</i> 1977; <i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/a-bor.html">A bőr</a>,</i> 1981) nevezetes <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a> 1982-es alkotása, <i>Az ajtó mögött</i> szintén kényes témához nyúlt. A történet főhőse, Enrico (Marcello Mastroianni) egy marrákesi börtönben ül gyilkosság miatt. Azzal vádolják, hogy megölte a feleségét. A börtönben meglátogatja a mostohalánya, Nina (Eleonora Giorgi), aki tudja, hogy Enrico ártatlan. Az áldozat ugyanis öngyilkos lett, miután értesült Enrico és Nina szerelmi viszonyáról. A lánynak nem érdeke, hogy mostohaapja szabadlábra kerüljön. Megélhetése érdekében kétes ügyletekbe keveredik, és megismerkedik egy fiatal amerikaival (Tom Berenger), aki beleszeret. A pár visszatér Olaszországba, és házasságot köt. Rövidesen Enrico is kiszabadul, és követi őket. Ninának végleg döntenie kell arról, melyik férfit választja… Cavani korábbi alkotásait élénk viták kísérték, de a szakmai és/vagy a közönségsiker sosem maradt el. <i>Az ajtó mögött</i> viszont mind az ítészek, mind a nézők előtt csúfosan megbukott. Oka lehet ennek az is, hogy ezúttal hiányzott a történelmi perspektíva, és erősen kiütköztek a meglehetősen kimódoltnak ható, pszichologizáló történet gyenge pontjai. A forgatáson Mastroianni és Giorgi jól kijöttek egymással, ami nem meglepő, mivel Cavani szerint Marcello nemcsak zseniális színész volt, hanem szeretetre méltó ember is: nem volt olyan stábtag, aki ne kedvelte volna. Tom Berenger is beleillett a Cavani-opuszok fiatal színészeinek azon sorába, melyben ott találjuk az olasz Lou Castelt, a francia Pierre Clémentit, a magyar Balázsovits Lajost és az amerikai Ken Marshallt is, a dramaturgiai hibákat azonban az ő játéka sem feledtette.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGw-6ngWO3Dg5hQDULSMKwsO0g1OV7V9rzPadRP61pj0Jn3IIJDSTI7qyrPsG0mNUBewDGnSA5BtqwR6cvZ9SaYIgAjGwBei9sVrW2-i1daGka49WOYpBMbwFulKMrJcNJsmfMNS9CkajGOdnTUFRZ3J3QncIY3KvU8iNUQBso-Xt4p_8nmKLbPyBt/s800/eleonora26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGw-6ngWO3Dg5hQDULSMKwsO0g1OV7V9rzPadRP61pj0Jn3IIJDSTI7qyrPsG0mNUBewDGnSA5BtqwR6cvZ9SaYIgAjGwBei9sVrW2-i1daGka49WOYpBMbwFulKMrJcNJsmfMNS9CkajGOdnTUFRZ3J3QncIY3KvU8iNUQBso-Xt4p_8nmKLbPyBt/w640-h384/eleonora26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Futottak még…</b></div><div style="text-align: justify;">Fogynak a karakterek, a valamelyest nálunk is ismert Giorgi-filmek meg már el is fogytak. A többi filmről ezért csak röviden néhány mondatot. Castellano és Pipolo a nyolcvanas évek elején még két filmben dolgozott Giorgival. Az egyik, <i>Az enyveskezű</i>höz hasonlóan nálunk mindössze vágott VHS-változatban megjelent <i>Boszorkány a feleségem</i> (1980) a francia René Clair 1942-es hollywoodi sikerfilmjének <i>(Boszorkányt vettem feleségül)</i> remake-je, bár az alkotók szerint nem másolásra törekedtek, hanem fantasztikus köntösben akarták elmondani a történetet. A szép Finnicellát 1656-ban boszorkánysággal vádolták, és Emilio Altieri bíboros parancsára máglyán elégették. A lány megfogadta, hogy egyszer még visszatér, hogy bosszút álljon a bíboros valamelyik kései leszármazottján. Az alkalom háromszáz év múlva kínálkozik… A film a mozikban kiugró sikert aratott, 1 835 662 000 lírát termelt, amivel a szezon tizedik legsikeresebb filmjévé lépett elő. Mellesleg a másik film, a <i>Grand Hotel Excelsior</i> (1982) is egy „újragondolás”: az eredetit <i>Grand Hotel</i> címmel 1932-ben mutatták be Greta Garbo főszereplésével. Az új változat vonzerejét inkább a népszerű férfi komikusok jelentették: Adriano Celentano, Enrico Montesano, Diego Abatantuono és Carlo Verdone. A címbeli szálloda valójában két helyszín kombinálásával született meg: a külsőket a stresai Hotel Regina Palace-nál vették fel, a belsőket pedig a római Westin Excelsiorban forgatták. A <i>Boszorkány a feleségem</i>nél is nagyobb tetszést aratott, a bemutató szezonjában a negyedik legsikeresebb produkció volt. Steno komédiája, a <i>Mani di fata</i> (1983) egy házaspárról szól: a mérnök férj (Renato Pozzetto) elveszíti a munkáját, így jobb híján háztartási alkalmazottként talál új állást. Szépséges neje (Eleonora Giorgi) karrierje viszont töretlenül ível felfelé. Vajon ebben a helyzetben lehet még közös jövőjük? <i>A tenger zamata 2</i> (1983, Bruno Cortini) első részét a hazai mozik is vetítették. A folytatás lényegében az első rész fel nem használt ötleteiből készült: az eredeti rendezők nem is vállalták, inkább a segédrendezőjükre bízták a munkát. A siker ugyan másodszor sem maradt el, bár „csak” másfél milliárd líra jött össze, szemben az első rész tízmilliárdjával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPo_MbfHltls8gEOtVCrcyrC0w4QFHGKIHPgd1BoNweEJNlTgfHSmFObxVSeKLBTdhAltnrNP-PGqvfs5wUxaKVs7GKfymQ-BLNnsgAVFPBiACOtqtLV8wxt3yhVyliISgvSwjvG_COYgzOe0scKOkWRvBpn0JlMWzOjqgNF7tIdLE5vqle_qb06mQ/s800/eleonora27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPo_MbfHltls8gEOtVCrcyrC0w4QFHGKIHPgd1BoNweEJNlTgfHSmFObxVSeKLBTdhAltnrNP-PGqvfs5wUxaKVs7GKfymQ-BLNnsgAVFPBiACOtqtLV8wxt3yhVyliISgvSwjvG_COYgzOe0scKOkWRvBpn0JlMWzOjqgNF7tIdLE5vqle_qb06mQ/w640-h464/eleonora27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Vediamoci chiaro</i> (1984) az alkotók szándéka szerint a tíz évvel korábbi <i>A nő illata</i> (1974) többértelmű újragondolása lett volna (a vak férfit ezúttal Johnny Dorelli játszotta), ám az eredetit nemhogy felülmúlni, de megközelíteni sem sikerült. Az opusz rendezője, Luciano Salce hosszas betegség után ezzel a filmmel tért vissza a szakmába, sajnos régi formáját nem tudta hozni. A <i>Habókos Giovanni</i> (1986, Marco Colli) címszereplője, az elszegényedett ősi nemesi család sarja (Sergio Castellitto) az antik bútorok között rátalál egy régi kéziratra, Leonardónak a repüléssel kapcsolatos vázlataira. Nem ismeri fel a dokumentum értékét, és papír repülőgép formájában eljuttatja titkos szerelméhez, Claire-hez (Eleonora Giorgi), aki viszont azonnal tudja, mekkora kincs került a markába… Az <i>Il volpone</i> (1987, Maurizio Ponzi) Ben Jonson klasszikus komédiája, a <i>Volpone</i> modernizált filmváltozata, a férfi főszerepekben olyan sztárokkal, mint Enrico Montesano, Paolo Villaggio és Enrico Maria Salerno. A <i>Hintőpor</i> rendezője, Carlo Verdone Az osztálytalálkozó (1988) című filmjébe is meghívta Giorgit. A Verdone saját életén alapuló opusz komoly szakmai sikert ért el, olyasfajta nemzedéki önvallomásnak tekinthető, mint az amerikai filmgyártásban <i>A nagy borzongás</i> (1983, Lawrence Kasdan). Ezt követően Giorgi több mint másfél évtizedig felhagyott a filmezéssel. 2007-ben állt újra a kamerák elé. 2017-ig négy mozifilmet forgatott, ezek azonban Olaszországon kívül nem igazán ismertek. A művésznő 2003-ban rendezőként is bemutatkozott: <i>Férfiak, nők, szerelmek és hazugságok</i> című alkotása női főszerepére régi barátnőjét, Ornella Mutit kérte fel. 2009-ben egy vígjátékot rendezett <i>L'ultima estate</i> címmel, melynek magyarországi bemutatójára hazánkba látogatott. Giorgi folyamatosan szerepelt az olasz televízióban, tévéfilmjei és sorozatai közül nálunk talán a nyolcrészes <i>Amerikai nagybácsi</i> (2002) a legismertebb.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjhpGbrsqvvQgAOsYfNVV3SvWxOiodvKYTYG778WbPsbDfzkjNij0HmJGx7G-dUjdohwomo-4MtJz5qZN5QcLLTyfD8KGV01h1gDgyA_t8fNE07LAqvqwexM1ODVs5vqeDHOxvEvtvuZLAbbyqfHVhGK-B6qGWX5klEpWRKWyyHri4SU9h9x4vBeK0/s750/eleonora28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjhpGbrsqvvQgAOsYfNVV3SvWxOiodvKYTYG778WbPsbDfzkjNij0HmJGx7G-dUjdohwomo-4MtJz5qZN5QcLLTyfD8KGV01h1gDgyA_t8fNE07LAqvqwexM1ODVs5vqeDHOxvEvtvuZLAbbyqfHVhGK-B6qGWX5klEpWRKWyyHri4SU9h9x4vBeK0/w426-h640/eleonora28.jpg" width="426" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Magánélet</b></div><div style="text-align: justify;">A média szívesen foglalkozott Eleonora magánéletével, és a művésznő olykor akaratlanul is szállította a szenzációkat. Jó barátja volt a tizenéves sztár, Alessandro Momo, aki a <i>Malizia</i> (1973) című erotikus filmmel futott be. A tizenhét éves Alessandro 1974. november 19-én halálos motorbalesetet szenvedett, és nem érte meg utolsó filmje, <i>A nő illata</i> (1974) világsikerét. A Honda CB 750 Four márkajelzésű superbike-ot Giorgitól kapta kölcsön, noha nem volt jogosítványa, és az olasz törvények a superbike vezetését egyébként sem engedélyezték huszonegy éves kor alatt. A rendőrség eljárást indított a színésznő ellen, aki azzal védekezett, hogy nem volt tisztában Momo tényleges életkorával, ami nem hangzik túl hihetően, hiszen állítása szerint mély barátság állt fenn közöttük. Giorgi állítólag a Momo halála miatti elkeseredettségében rászokott a kábítószerre, és súlyos heroinfüggő lett. 1979-ben feleségül ment Angelo Rizzoli üzletemberhez, akivel egy bulin találkozott. A következő évben fiúgyermekük született, Andrea. Saját bevallása szerint a házasság mentette meg Eleonorát a kábítószer-függőségtől. Rizzoli a nyolcvanas években belekeveredett az ún. P2-botrányba: a P2 szabadkőműves páholy Olaszország jobboldali újjászerveződését tűzte ki célul. A férfi ellen anyagi természetű vádak is felmerültek. 1983 februárjában letartóztatták, és tizenhárom hónapot börtönben töltött. Hat hónappal férje szabadulása után Giorgi beadta a válókeresetet, és benyújtotta igényét a többmilliárdos vagyon felére is. A Rizzoli-ügy nem tett jót Eleonora karrierjének, több ígéretes filmszerepről is lemaradt, mert a közönség már nem szimpatizált vele. Még férjes asszonyként 1982-ben előbb rövid viszonya volt a híres hollywoodi nőcsábász színésszel, Warren Beattyvel, majd <i>A tenger zamata 2</i> forgatásán összejött egyik partnerével, Massimo Ciavarróval. 1991-ben született meg a fiuk, Paolo. 1993-ban kötöttek házasságot, amely három év múlva válással végződött. Második házassága alatt Giorgi teljesen visszavonult a filmvilágból, és vidéken élt a családjával. Válása után romantikus kapcsolatba került Andrea De Carlo íróval, eljegyezték egymást, de házasságra nem került sor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT2q1IBxSjpPtpJe9VuZsdFJXQQFmF4K-nx9JQkF6NthOlKtI96yKjlwXYnjzyNYTWqVVcvQo2CClc1qfwZ43IV1BgAJE0WaMCtUtGWIHuQr00b8d80Dd2lg7QZ_8F0pSOGHgObdpLr3_UI9A1nH7PonaQ89OaGF9qiyNOvNzw0OmtbBCCyDAHmoxJ/s763/eleonora29.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="763" data-original-width="587" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT2q1IBxSjpPtpJe9VuZsdFJXQQFmF4K-nx9JQkF6NthOlKtI96yKjlwXYnjzyNYTWqVVcvQo2CClc1qfwZ43IV1BgAJE0WaMCtUtGWIHuQr00b8d80Dd2lg7QZ_8F0pSOGHgObdpLr3_UI9A1nH7PonaQ89OaGF9qiyNOvNzw0OmtbBCCyDAHmoxJ/w492-h640/eleonora29.jpg" width="492" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>FILMOGRÁFIA</b></div><div style="text-align: justify;">* 2016: <i>Don Matteo</i> (tévésorozat, a <i>La Diva</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 2016: <i>Attesa e cambiamenti</i></div><div style="text-align: justify;">* 2016: <i>La mia famiglia a soqquadro</i></div><div style="text-align: justify;">* 2016: <i>My Father Jack</i></div><div style="text-align: justify;">* 2007: <i>SoloMetro</i></div><div style="text-align: justify;">* 2007: <i>Próbálja újra, professzor!</i> (Provaci ancora prof!) (tévésorozat, a <i>L'amica americana</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 2006: <i>Amerikai nagybácsi – 2. évad</i> (Lo zio d'America 2) (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 2002: <i>Amerikai nagybácsi</i> (Lo zio d'America) (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1996: <i>Mamma, mi si è depresso papà</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1996: <i>Uno di noi</i> (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1996: <i>Addio e ritorno </i>(tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1996: <i>Morte di una strega</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1988: <i>Az osztálytalálkozó</i> (Compagni di scuola)</div><div style="text-align: justify;">* 1988: <i>Festa di Capodanno</i> (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1988: <i>Il volpone</i></div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Lo scialo</i> (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>Habókos Giovanni</i> (Giovanni Senzapensieri)</div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>Atto d'amore</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1985: <i>Yesterday – vacanze al mare</i> (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1984: <i>Notti e nebbie</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1984: <i>Vediamoci chiaro</i></div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>A tenger zamata 2</i> (Sapore di mare 2 – Un anno dopo)</div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>Mani di fata</i></div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>Arabesque</i> (tévésorozat) (1983) (nem igazolt szereplés)</div><div style="text-align: justify;">* 1982: <i>Grand Hotel Excelsior</i></div><div style="text-align: justify;">* 1982: <i>Az ajtó mögött</i> (Oltre la porta)</div><div style="text-align: justify;">* 1982: <i>Hintőpor</i> (Borotalco)</div><div style="text-align: justify;">* 1981: <i>Női akt</i> (Nudo di donna)</div><div style="text-align: justify;">* 1980: <i>Boszorkány a feleségem</i> (Mia moglie è una strega)</div><div style="text-align: justify;">* 1980: <i>Pokol</i> (Inferno)</div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Az enyveskezű</i> (Mani di velluto)</div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Felejtsétek el Velencét!</i> (Dimenticare Venezia)</div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Térdre kényszerítve</i> (Un uomo in ginocchio)</div><div style="text-align: justify;">* 1978: <i>Non sparate sui bambini</i></div><div style="text-align: justify;">* 1978: <i>6000 km di paura</i></div><div style="text-align: justify;">* 1978: <i>Suggestionata</i></div><div style="text-align: justify;">* 1978: <i>Ça fait tilt</i></div><div style="text-align: justify;">* 1977: <i>Castigo</i> (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1977: <i>Ködspirál</i> (Una spirale di nebbia)</div><div style="text-align: justify;">* 1977: <i>Disposta a tutto</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <em>La traversata</em></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>L'ultima volta</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>Szabadok, fegyveresek, veszélyesek</i> (Liberi armati pericolosi)</div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>Ágnes a halált választja</i> (L'Agnese va a morire)</div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>Kutyaszív</i> (Cuore di cane)</div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>Conviene far bene l'amore</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>La sbandata</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Alla mia cara mamma nel giorno del suo compleanno</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Il bacio</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Appassionata</i></div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>Egy kolostorbeli apáca története</i> (Storia di una monaca di clausura)</div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>Tutti per uno botte per tutti</i></div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>Number one</i> (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;">* 1972: <i>Fellini – Róma</i> (Roma) (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>A tarantula fekete hasa</i> (La tarantola dal ventre nero) (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-heinrich-george.html"><b>Heinrich George: A kommunista náci</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-karin-petersen.html"><b>Karin Petersen: A meggyalázott szépség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-daniella-perez-es.html"><b>Danielle Perez és Guilherme de Pádua: Csókoltat a halál</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-zoja-fjodorova-tilos.html"><b>Zoja Fjodorova: Tilos a szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-faye-dunaway.html"><b>Faye Dunaway: A munkamániás világsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-pia-zadora-tobbszoros.html"><b>Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-ena-begovic-halal-negy.html"><b>Ena Begović: A halál négy keréken érkezik</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-silvana-mangano.html"><b>Silvana Mangano: A neorealizmustól a dekadens drámákig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/tordai-teri-nyugati-erotikus.html"><b>Tordai Teri nyugati (erotikus) filmkarrierje</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-luc-merenda-modellbol.html"><b>Luc Merenda: A modellből lett akciósztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html"><b>Marc Porel: Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/08/reflektorfenyben-barbara-brylska.html"><b>Barbara Brylska: A lengyel Brigitte Bardot</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/gojko-mitic-es-keletnemet-indianfilmek.html"><b>Gojko Mitić és a keletnémet indiánfilmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/oleg-vidov-az-orosz-robert-redford.html"><b>Oleg Vidov: Az orosz Robert Redford</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2018/02/reflektorfenyben-gina-lollobrigida.html"><b>Gina Lollobrigida: A világ legszebb asszonya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2018/03/reflektorfenyben-jennifer-oneill.html"><b>Jennifer O’Neill: Amerikai szépség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/reflektorfenyben-joe-dallesandro.html"><b>Joe Dallesandro: A biszexuális melegikon</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html"><b>Ornella Muti: A vágy titokzatos tárgya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/reflektorfenyben-ramon-novarro.html"><b>Ramon Novarro: A némafilmektől a halálsikolyig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/12/reflektorfenyben-ewa-aulin-sved-akinek.html"><b>Ewa Aulin: A svéd, akinek nyoma veszett</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/26/reflektorfenyben_terence_stamp"><b>Terence Stamp: A brit filmművészet állócsillaga</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/reflektorfenyben-julie-newmar-tokeletes.html"><b>Julie Newmar: A tökéletes Macskanő</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/reflektorfenyben-helmut-berger-az.html"><b>Helmut Berger: Az egocentrikus életművész</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/11/reflektorfenyben-iain-quarrier-dandy.html"><b>Iain Quarrier: A dandy vámpír bukása</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/reflektorfenyben-bartok-eva-az.html"><b>Bartók Éva: Az elfeledett magyar világsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/07/reflektorfenyben-karin-schubert.html"><b>Karin Schubert: Pornósztár volt őnagysága</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/03/07/reflektorfenyben_jean_sorel_az_elfeledett_szivtipro">Jean Sorel: Az elfeledett szívtipró</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-ugo-tognazzi.html"><b>100 éve született Ugo Tognazzi</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-43828193309542786982022-05-15T00:55:00.001-07:002023-04-20T13:08:50.758-07:00A BŐR<div style="text-align: justify;">A filmtörténet egyik legvitatottabb rendezőnője, az olasz <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a> szinte mindegyik alkotása élénk vitákat váltott ki, különösen a leghírhedtebb, <i>Az éjszakai portás</i> (1974). Mint női rendezőt természetesen őt is érdekelték a női sorsok, melyeket többnyire történelmi perspektívában ábrázolt, ugyanakkor foglalkoztatták a rendkívüli emberek is (Assisi Szent Ferencről például három filmet is rendezett!), illetve az emberi viselkedésformák különféle történelmi válsághelyzetekben. Komplex művészi érdeklődésére kitűnő példa egyik leghíresebb és legjobb filmje, <i>A bőr,</i> amely az 1981-es cannes-i filmfesztiválon került először a nagyközönség elé. Már az irodalmi alapmű – a fasisztából baloldalivá lett Curzio Malaparte azonos című regénye – is felkavarta a kedélyeket, mivel kínos részletességgel tárgyalta, hogy a fasizmus alatt is sokat szenvedett nápolyi nép a túlélés érdekében miféle megalázó helyzetekbe kényszerült az amerikai megszállás idején. Cavani megdöbbentő történelmi freskója napjaink háborúi közepette mit sem veszített aktualitásából, és arra figyelmeztet, hogy nemcsak a háborút, de a békét sem könnyű túlélni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Ezúton is köszönöm Tolve barátom felbecsülhetetlen segítségét, amely nélkül ezt a hosszabb ideje készülőben lévő szöveget talán sose tudtam volna befejezni.</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh09GztqSJIR9v_6rKMvHofDH1A_YyLhiXQZyjMpPv8SjlHBtrbdg_EY_Fz5pvg3WEnsQ-69idwhIWVq0iUmUMEZ2Zs5aeDY_CJqw9JKXBT6oT6bzUNvrKjgKn59xe3ieThjX64EceveInMLhgmK-HrkUMPnQvyiy7o9uHVdiOrnvy-2m0NPBhRusIk/s800/lapelle01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh09GztqSJIR9v_6rKMvHofDH1A_YyLhiXQZyjMpPv8SjlHBtrbdg_EY_Fz5pvg3WEnsQ-69idwhIWVq0iUmUMEZ2Zs5aeDY_CJqw9JKXBT6oT6bzUNvrKjgKn59xe3ieThjX64EceveInMLhgmK-HrkUMPnQvyiy7o9uHVdiOrnvy-2m0NPBhRusIk/w640-h484/lapelle01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">Nápoly, 1943/44. A városba megérkeznek az amerikai felszabadító csapatok, fasiszták helyett azonban zeneszó mellett a főtéren békésen étkező városlakókat találnak, akik valamennyien antifasisztának vallják magukat. A Clark tábornok által vezetett egység egy palotában rendezi be főhadiszállását. Velük van Curzio Malaparte, a fasiszták fogságából kiszabadult riporter. Az olaszokból alakulatot toboroznak, hogy az amerikaiak mellett harcoljanak Olaszország szabadságáért. Clark tábornok értesítést kap arról, hogy az Egyesült Államokból rövidesen látogatóba érkezik az egyik szenátor felesége, egy ismert pilóta. A tábornok nem örül a látogatónak, de vannak más, megoldásra váró ügyek is. Mazzullo úr, a polgári lakosság képviselője, egyezséget javasol, 273 német fogoly átadását. A foglyokról eddig ő gondoskodott. Clark 1000 lírát ajánl egy-egy fogolyért, Mazzullo viszont kilónként 100 lírát akar, elvégre éppen azért tartotta jól a foglyait, hogy jó pénzért tudja eladni őket. Clark átlát a szitán, és politikai rendőrséget helyez kilátásba. Malaparte ekkor elvállalja, hogy elrendezi az ügyet. A folyosón Malaparte megismerkedik Jimmy Wrennel, egy fiatal tiszttel, aki lelkesen mesél arról, hogy Nápolyban milyen könnyű nőt találni, hiszen nyíltan árulják magukat az utcán néhány dollárért.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxmtWlakCiMoNnw90-VDQG3xGJp8RSbvf2El77FtBzw_2JLnPwqrAxiZlGls30r9gEql5Xf8OrBq4z8WSdR0no99RyWNCCgOWVhQoEITwfefyDeUiq-S0TlDf0pKNHgwcfKOZ9rhWUiTfmyh_3O_K3dTShNZDl-vOnRr037j_zRzOwz1RkMTiHfGyQ/s800/lapelle02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxmtWlakCiMoNnw90-VDQG3xGJp8RSbvf2El77FtBzw_2JLnPwqrAxiZlGls30r9gEql5Xf8OrBq4z8WSdR0no99RyWNCCgOWVhQoEITwfefyDeUiq-S0TlDf0pKNHgwcfKOZ9rhWUiTfmyh_3O_K3dTShNZDl-vOnRr037j_zRzOwz1RkMTiHfGyQ/w640-h476/lapelle02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Malaparte és Jimmy Mazzullóhoz mennek, hogy megbeszéljék az alku részleteit. Az élelmes olasz nemcsak emberekkel, hanem fémmel is kereskedik. Amíg például két amerikai katonával tárgyal, addig az élelmes nápolyiak darabokra szedik a katonák tankját, és széthordják az alkatrészeket. Mazzullo méltatlankodást színlel Clark tábornok viselkedése miatt, és feljebb akarja srófolni a német foglyok árát. Jimmy tiltakozik ekkora arcátlanság hallatán, Malaparte azonban beleegyezik az alkuba. Rövidesen megérkezik Amerikából a szenátorfeleség, Deborah, egy saját maga vezette géppel. Clark tábornok Malaparte-ot kéri fel arra, hogy a nő kalauza legyen a városban. Malaparte-nak és Jimmynek egyéb feladatokat is meg kell oldaniuk. Clark katonáinak penicillinre van szükségük a terjedő szifilisz miatt. Mellesleg a tábornok egy „reneszánsz” vacsorát tervez, melyhez a hozzávalókat szintén Malaparte-éknak kell beszerezniük. A város határába mennek, hogy begyűjtsék a szükséges élelmiszereket. Itt szemtanúi lesznek annak, ahogyan egy szükségét gyorsan elintézni kívánó fiatal katona a mezőn aknára lép. A haldokló szórakoztatására Malaparte Mussolinit utánozza. A fiatal katona mosolyogni próbál, miközben belei kitüremkednek a hasából. Hiába érkezik egy mentőkocsi, a katonán már nem lehet segíteni. A bámészkodók között van egy fiatal lány is, Maria Concetta, akinek az öccse egy óvatlan pillanatban elemeli az orvosi táskát, és a mezőre szalad vele. Jimmy utánafut, és az utolsó pillanatban kapja el: a kissrác eldobja az elcsent táskát, ami egy újabb aknát hoz működésbe. A fiatal lány hálás Jimmynek, hogy megmentette az öccse életét, és úgy tűnik, a két fiatal között gyengéd szálak szövődnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIYNq6IzEid_Ze-e9zIsOoqhsIsc7O3KPUvwDy9F7JpgbMjOnJSKJ_xYCiqWjLmW81pCPdVsYW5kZaO_N0LwJaelRCV-VaGv7CUwtcFfuylQjywaD4P4ev420YhBpCb5ac3A-2fD6RxmbuW-uEr0LRPnBy2axeQZ2Net2JJMn06Ztz78IpjMmqj7yu/s800/lapelle03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIYNq6IzEid_Ze-e9zIsOoqhsIsc7O3KPUvwDy9F7JpgbMjOnJSKJ_xYCiqWjLmW81pCPdVsYW5kZaO_N0LwJaelRCV-VaGv7CUwtcFfuylQjywaD4P4ev420YhBpCb5ac3A-2fD6RxmbuW-uEr0LRPnBy2axeQZ2Net2JJMn06Ztz78IpjMmqj7yu/w640-h428/lapelle03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Mazzullo közben vérszemet kapott, és tovább akarja emelni a német foglyok árát. Clark újra elutasítja, ám végül mégis létrejön a végleges megállapodás. Deborah és Malaparte viszonya feszült, a nő Clark kémjének tartja Malaparte-ot. A férfi elhatározza, hogy megmutatja Deborah-nak, hogy milyen is az élet valójában a városban, mire készteti az embereket a nyomor. Elviszi a nőt a város egyik kétes hírű helyére, ahol anyák árulják kisfiaik testét gyanús külsejű arab férfiaknak… Jimmy úgy érzi, beleszeretett a nemrég megismert fiatal lányba, Maria Concettába. Keresni kezdi, és rá is talál. A lány az apjára hivatkozva kéri, hogy ne jöjjön el többé hozzájuk. A szerelmes Jimmy azonban nem hallgat rá, sőt Malaparte-ra sem, és egy ízben fényes nappal megy el Maria Concettáékhoz. Pasqualino, a lány öccse megpróbálja megakadályozni, hogy felmenjen a lakásba, de hiába. A lépcsőház, a lakás tele van katonákkal. Az apa fennhangon úgy hirdeti a lányát, mint az igazi Nápolyi Szüzet. Maria Concetta a szobájában fekszik az ágyon, felhúzott szoknyával. Apja felszólítására – a megfelelő pénzösszeg leszurkolása után – bárki az ujjaival meggyőződhet arról, hogy a lány tényleg szűz. A megdöbbent Jimmy előrefurakodik a tömegben, és Maria Concetta tiltakozása ellenére megteszi azt, amiért az apa a pénzt kéri. Később az utcán Malaparte-tal osztja meg felzaklató élményét, a férfi viszont megmagyarázza neki, hogy ennek a háborúnak a nők és a gyerekek az igazi vesztesei.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzYHkWM6SfwchzlbUOnbD1G-3vv9hZDIiPpb00LwFIrbw-ofHazlHMXEHNZkG25yswkD33sl6RIp5NnafCWBlvMo5NWGQigeQxhcea34ZUmem0w-21Lqfmzr0Lyx2Esg12c0bwMLFHmKEKiyw04f5n789y6jYxxD-5K8u6sYp2UgMST0nu_Du3Bo6S/s800/lapelle04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzYHkWM6SfwchzlbUOnbD1G-3vv9hZDIiPpb00LwFIrbw-ofHazlHMXEHNZkG25yswkD33sl6RIp5NnafCWBlvMo5NWGQigeQxhcea34ZUmem0w-21Lqfmzr0Lyx2Esg12c0bwMLFHmKEKiyw04f5n789y6jYxxD-5K8u6sYp2UgMST0nu_Du3Bo6S/w640-h480/lapelle04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Egy tragikus haláleset után Deborah bevallja Malaparte-nak, hogy valódi célja nem a rászorultak segítése, hanem szenátor férje és az Egyesült Államok népszerűsítése volt. A férfi kineveti, mire a nő válogatott sértéseket vág a fejéhez. Este kitör a városhoz közeli vulkán, a Vezúv. Az emberek pánikszerűen menekülnek a sötét utcákon. Persze nem mindenki akar távozni. Mazzullo a helyén marad, az elegáns Caracciolo hercegnőnek meg a felfordulás alkalmat ad arra, hogy a szeretőjével találkozzon. Jimmy Maria Concettáékhoz rohan. A lépcsőházban talál a reszkető teremtésre, és magával viszi. Deborah repülőn próbál távozni a városból, de nem tud felszállni. Végül egy katonákkal teli teherautóra veszik fel, ahol azonban a katonák erőszakoskodnak vele. Az amerikai csapatok továbbmennek Róma felé. A vonulást fotózzák, filmezik. A rómaiak örömmel fogadják a felszabadítókat. Egy apa, karján a gyermekével, boldogan áll egy harckocsi elé, és hátrafelé lépked előtte, miközben boldogan integet a katonáknak. Aztán megbotlik, és pillanatok alatt a lánctalpak alá kerül. A kisfiú sértetlenül mászik ki a harckocsi alól, a tank viszont teljesen szétlapította a szerencsétlen apát. A menet csak néhány percre állt meg a tragikus baleset miatt, a konvoj rövidesen folytatja az útját…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiax7GKzHhu_c8cGGwEyqfjSultYdyT71-jdkGJ-o2VBuYm_vZ7usWDQx-DHI5H3T40zZsYS8tHcWScEEKRdYn1yQ44f56waCdugVVxzz07Aw0a02OHT5KL1ZO4keAM3fjk0F9gYmXWEwDq-CnufasvKRFvjCrhLFRo1C2kS_un5neQwaCXytCMwPUJ/s640/lapelle05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiax7GKzHhu_c8cGGwEyqfjSultYdyT71-jdkGJ-o2VBuYm_vZ7usWDQx-DHI5H3T40zZsYS8tHcWScEEKRdYn1yQ44f56waCdugVVxzz07Aw0a02OHT5KL1ZO4keAM3fjk0F9gYmXWEwDq-CnufasvKRFvjCrhLFRo1C2kS_un5neQwaCXytCMwPUJ/w530-h640/lapelle05.jpg" width="530" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szerző</b></div><div style="text-align: justify;">Curzio Malaparte író, riporter, filmrendező és diplomata 1898. június 9-én született Olaszországban, Toscana régió második legnagyobb városában, Pratóban. Eredeti neve: Curt Erich Suckert. Írói álneve a Bonaparte (magyarul: „jó oldal”) ellentéteként Malaparte („rossz oldal”) lett, amelyet 1925-től használt. Apja egy német textilgyáros volt, Erwin Suckert, lombard édesanyja lánykori neve: Evelina Perelli. A pratói Collegio Cicogniniben, majd a római La Sapienza egyetemen tanult. A fiatal Malaparte részt vett az első világháborúban, bátorságáért többször kitüntették, és az Ötödik Alpesi Ezredben kapitányi rangig jutott. 1918-ban kezdődött újságírói karrierje. Hamarosan a fasiszta ideológia befolyása alá került. 1922-ben Benito Mussolini kíséretének tagja volt, amikor a Duce a feketeingesek élén bevonult Rómába. Az olasz fővárosban Malaparte egy lapot alapított <i>La Conquista dello Stato</i> (Az állam meghódítása) névvel. Mint a fasiszta párt elismert tagja, rövidesen újabb folyóiratokat hozott létre, esszéit és cikkeit viszont más kiadványokban publikálta. 1921-ben jelent meg első könyve, a <i>Viva Caporetto</i>! (<i>La rivolta dei santi maledetti</i> címmel is ismert). Ezt betiltották, mert állítólag sértette az Olasz Királyi Hadsereget. A szerző bírálatának középpontjában az ellenségnek tartott olasz arisztokrácia állt, és Malaparte kemény szavakkal illette a korrupttá vált Rómát is. 1926-ban a mágikus realizmus egyik atyjaként ismert író és költő, Massimo Bontempelli társaságában megalapította a <i>900</i> nevű irodalmi folyóiratot, amely kezdetben negyedévente jelent meg. 1928 és 1931 között a <i>Fiera Letteraria</i> társszerkesztője, később a torinói La Stampa szerkesztője volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhocN_imhHlAbgf34-CNzLci3uynk6Q7TC0DEjo8ePdwXGNFqFOJuFqubYuc5xVvkZrAhlmdopJEtXbopwCeAAFqn-0_x9wwPtWayRWkd6CQ0HzIdKaIE87MZzAz4M9_AbF_Xv7Y1iaQduf2HEQFBhwbJ1G5vxCA8mCwLADHxkbkMrgjxipZFPiQyT-/s800/lapelle06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhocN_imhHlAbgf34-CNzLci3uynk6Q7TC0DEjo8ePdwXGNFqFOJuFqubYuc5xVvkZrAhlmdopJEtXbopwCeAAFqn-0_x9wwPtWayRWkd6CQ0HzIdKaIE87MZzAz4M9_AbF_Xv7Y1iaQduf2HEQFBhwbJ1G5vxCA8mCwLADHxkbkMrgjxipZFPiQyT-/w640-h424/lapelle06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1931-ben jelent meg a <i>Technique du coup d'état</i> című munkája, amely címének megfelelően az államcsíny technikai kivitelezésébe avatja be az olvasót, elsősorban az 1917-es bolsevik forradalom és az olasz fasizmus példáján keresztül. Rávilágított arra, hogy a hatalom megszerzésének és megvédésének kérdése leginkább technikai jellegű: tudni kell, hogy mikor és hogyan kell elfoglalni az állam számára létfontosságú erőforrásokat. Már az is egy merész húzás volt, hogy Mussolinit lényegében a marxizmussal állította párhuzamba, ám igazán kegyvesztetté a VIII. fejezet miatt vált. Ennek címe ugyanis ez: „Egy nő: Hitler”. A Führert illető erős kritika miatt Malaparte-ot kizárták a fasiszta pártból, és belső száműzetésbe küldték a Lipari-szigetekre, ahol 1933-tól 1938-ig tartózkodott. Az teljesen mellékes kérdés volt, hogy akkoriban még maga Mussolini is kritikusan viszonyult Hitlerhez és a nácikhoz, főleg az Anschluss miatt, ami sértette az olasz érdekeket. (A Berlin–Róma tengely csak 1936-ban alakult meg, miután a világpolitikai változások egyre közelebb hozták egymáshoz a két országot.) Malaparte Mussolini sógora és kiszemelt utódja, Galeazzo Ciano személyes közbenjárására kiszabadult ugyan, de még 1938-ban újra letartóztatták, ahogyan 1939-ben, 1941-ben és 1943-ban is. Ekkor már a római Regina Coeli börtönbe vitték. Hogy mégsem vált teljesen kegyvesztetté, annak egyik bizonyítéka, hogy a fasisztáktól engedélyt kapott arra, hogy villát építessen Capri szigetének azon részén, Capo Massullón, ahol építési tilalom volt. A ház 1938 és 1941 között épült Adalberto Libera építész közreműködésével. Bő húsz év múlva Jean-Luc Godard itt forgatta <i>A megvetés</i> (1963) című filmje egy részét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3-NMxcpZGV_GWRujCraDz6VFO-mgDBvzJJQTQ2rYFAZG-eAYU4Ih15F8oQ9F-edRpeJ410dxqRVJfJfGvphTUutm2JJU_OQcDCDcfUX3j8B5tmp2XkX0tco3pVO9L3YRtcK59mOYwQIO3QLVQS-j_mf9HjHy-w_Yc-D3QrPbBsCKxo6FaDpeqOuk/s785/lapelle07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="785" data-original-width="533" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3-NMxcpZGV_GWRujCraDz6VFO-mgDBvzJJQTQ2rYFAZG-eAYU4Ih15F8oQ9F-edRpeJ410dxqRVJfJfGvphTUutm2JJU_OQcDCDcfUX3j8B5tmp2XkX0tco3pVO9L3YRtcK59mOYwQIO3QLVQS-j_mf9HjHy-w_Yc-D3QrPbBsCKxo6FaDpeqOuk/w434-h640/lapelle07.jpg" width="434" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1941-ben a <i>Corriere della Sera</i> tudósítójaként ment a keleti frontra. Ukrajnából küldött haza cikkeket, melyek egy része csak 1943-ban jelent meg az <i>Il Volga nasce in Europa</i> című gyűjteményben. Tudósítóként és diplomataként alkalma nyílt behatóan megismerni Európát és akkori vezetőit. Ezek a tapasztalatai jelentették két leghíresebb irodalmi műve, a <i>Kaputt</i> (1944) és <i>A bőr</i> (1949) alapjait. A <i>Kaputt</i> magyar nyelven is megjelent. A mű egyik leghíresebb részletében Malaparte leírja találkozását Ante Pavelićtyel, az usztasa mozgalom alapítójával és a Független Horvát Állam vezérével:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>„Beszélgetésünk közben belépett P. őrnagy, és bejelentette Raffaele Casertanót, az olasz követet. »Bocsássa be – szólt Ante Pavelić –, az olasz követ nálam ne előszobázzon.« Casertano bejött, és hosszan, egyszerű szavakkal, szívélyesen cseréltük ki véleményünket a helyzetből adódó problémákról. Előző éjszaka a partizánok egészen Zágráb külvárosáig merészkedtek, de a hűséges usztasák egykettőre megtanították kesztyűbe dudálni azt a szedett-vedett bandát. »A horvát nép – mondta Pavelić – azt akarja, hogy jóságosan és igazságosan kormányozzák. És én azért vagyok a helyemen, hogy ezt a jóságot és igazságot biztosítsam.«</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>Beszélgetés közben szemembe ötlött egy fűzfából font kosár az íróasztalon, a poglavnik baljánál. A fedél félig fel volt támasztva, látni lehetett, hogy valami tengeri állattal, azt gondoltam, alighanem osztrigával van tele, de kagyló nélküli osztrigával, olyannal, amilyet néha a Fortnum & Mason kirakataiban látni Londonban, a Piccadillyn. Casertano rám hunyorított: »Jólesne egy tányér jó osztrigaleves, ugye?«</i></div><div style="text-align: justify;"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify;"><i>»Dalmáciai osztriga?« – fordultam a poglavnikhoz. Erre felemelte a kosár fedelét, felém mutatta a nyálkás, kocsonyás osztrigamasszát, majd jóságos, fáradt mosoly kíséretében így szólt: »Hűséges usztasáim ajándéka: húsz kiló emberszem.«”</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKNpKt5XMhjSuGmTOyeDJCdPHts5ZK5LLI1oUqVENgo4ZtHVOhEs6-cSxpv8BtvgSm6PirC9eZFtu-7jfEjAvnfzL3-2rVHeH-VwCbIoRhFJe40H5xHUoEh040p3yAeqJd47N4vTGxG0E1SvdTaf6WIlxJN8gdkPTOM0Qkll3RgByJTri3Noc1tcUb/s800/lapelle08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKNpKt5XMhjSuGmTOyeDJCdPHts5ZK5LLI1oUqVENgo4ZtHVOhEs6-cSxpv8BtvgSm6PirC9eZFtu-7jfEjAvnfzL3-2rVHeH-VwCbIoRhFJe40H5xHUoEh040p3yAeqJd47N4vTGxG0E1SvdTaf6WIlxJN8gdkPTOM0Qkll3RgByJTri3Noc1tcUb/w640-h480/lapelle08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1943 novemberétől 1946 márciusáig Malaparte az amerikai csapatok olaszországi főparancsnokságán összekötő tisztként ténykedett. Ekkor már nemzetközi hírnévnek örvendett, írásai jelentek meg francia, angol, olasz és amerikai irodalmi kiadányokban. A világháború után politikai szempontból balra tolódott, az Olasz Kommunista Pártba is belépett. 1947-ben Párizsban telepedett le, ahol drámákat is írt, melyeknek nem volt különösebb visszhangjuk: a <i>Du côté de chez Proust </i>a neves francia író, Marcel Proust életéről szól, míg a <i>Das Kapital</i> Karl Marx portréját rajzolta meg. Malaparte 1950-ben író-rendezője volt a <i>Tiltott Krisztus</i> című filmnek, amely az I. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál alkalmából különdíjat kapott. Az opusz kritikái nem voltak rosszak, mégsem vált igazán ismert filmklasszikussá. A történet egy háborús veteránról szól, aki hazamegy a falujába, hogy bosszút álljon a németek által agyonlőtt fivére haláláért. A filmezést Malaparte nem egyszeri kalandnak szánta: <i>Il Compagno P.</i> címmel egy második filmet is előkészített, ezt azonban már nem tudta leforgatni. Tervbe vette, hogy végigbiciklizik az Egyesült Államokon, de ezt sem tudta kivitelezni. A Kínai Népköztársaság 1949-es kikiáltása után érdeklődni kezdett a kommunizmus maoista értelmezése iránt, ám kínai utazását a betegsége miatt meg kellett szakítania. Kínai és oroszországi útinaplója csak a halála után, 1958-ban jelent meg. Utolsó könyve, az 1956-ban kiadott <i>Maledetti Toscani</i> támadás a közép- és a felsőosztály kultúrája ellen. 1959-ben <i>Mamma marcia</i> címmel gyűjteményes válogatás látott napvilágot az írásaiból, a második világháború utáni fiatalságról (elsősorban a hímneműekről) írt homofób felhangokkal. Meglátása szerint ez a nemzedék elpuhult, leginkább a homoszexualitásra és a kommunizmusra hajlamos. Curzio Malaparte tüdőrákban halt meg 1957. július 19-én Rómában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW61yR_b_isBMvmFU0bHZUqW88ZBAEQ9FW9AFeO0XTeG-u4iBdGyVnGxZSpHK2FUQ_E02YZvTHdRd1pVg76a5D_pdmuaH7Gd-xtR64WTX4JN0ynZ3nQuWE_nMKakCndXkMpZyCk7zpvPXPVHkN75uVesYwhPMAyvFDtoRdZtz0Sw4i3iNkd35YJ5go/s800/lapelle09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW61yR_b_isBMvmFU0bHZUqW88ZBAEQ9FW9AFeO0XTeG-u4iBdGyVnGxZSpHK2FUQ_E02YZvTHdRd1pVg76a5D_pdmuaH7Gd-xtR64WTX4JN0ynZ3nQuWE_nMKakCndXkMpZyCk7zpvPXPVHkN75uVesYwhPMAyvFDtoRdZtz0Sw4i3iNkd35YJ5go/w640-h428/lapelle09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A könyv</b></div><div style="text-align: justify;">Malaparte regénye, <i>A bőr</i> 1949-ben jelent meg, elsőként Párizsban. A könyv története 1943 és 1945 között játszódik, amikor Olaszországot megszállták a szövetséges csapatok. A legfontosabb helyszín Nápoly, ide érkeznek meg az amerikai hadsereg katonái. Naivitásukat és ártatlanságukat Malaparte szembeállítja a legyőzött olaszok kétségbeesésével és korrupciójával, és megmutatja, hogy ennek a történelmi helyzetnek egyáltalán nem könnyű a morális értelmezése. A háborútól meggyötört, de a túlélésben reménykedő olasz kisemberek áruba bocsátják mindenüket, amijük van, és ez leggyakrabban a saját testüket vagy a gyermekeik testét jelenti, az ügyeskedők pedig a német foglyokkal kereskednek, szó szerint kilóra adják-veszik őket. Akárcsak a szerző előző regénye, a <i>Kaputt,</i> úgy <i>A bőr</i> is javarészt Malaparte személyes élményein és tapasztalatain alapul: ahogy fentebb szó volt róla, 1943 novembere és 1946 márciusa között összekötő tisztként ténykedett az amerikai csapatok olaszországi főparancsnokságán. A kötetnek a szerző eredetileg a <i>La peste</i> (A pestis) címet akarta adni, amiről végül lemondott, mert nem akarta, hogy összekeverjék Albert Camus két évvel korábban megjelent, azonos című regényével.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT_mxjr5AEPnmkSu_TjI9V3IN50rk6AxyJb3Klsz2UOIeiuuSqSR5MJcGLHHU-kykBDdr9zKdNqo6tu_gGNnDFfl_GFrV2oom4_2eIz03CyeYWpYNC_zVjngrTJ5STR52HKrMUOGD1rew4Ffy8V9eV5TC3Z3L94pBmBsVZz9u_uLLt-S6hOeBbQPRw/s800/lapelle10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT_mxjr5AEPnmkSu_TjI9V3IN50rk6AxyJb3Klsz2UOIeiuuSqSR5MJcGLHHU-kykBDdr9zKdNqo6tu_gGNnDFfl_GFrV2oom4_2eIz03CyeYWpYNC_zVjngrTJ5STR52HKrMUOGD1rew4Ffy8V9eV5TC3Z3L94pBmBsVZz9u_uLLt-S6hOeBbQPRw/w640-h480/lapelle10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A bőr</i> Olaszországban 1950-ben jelent meg. A Vatikán elítélte a könyvet, és a tiltott irodalmi művek hírhedt listájára, az Index Librorum Prohibitorumra tette. Az először 1559-ben nyilvánosságra hozott, képlékenynek bizonyult listán tudományos művek éppúgy szerepeltek, mint szépirodalmi alkotások. Innen származik az „indexre tesz” kifejezés, ami a köznyelvben a cenzúrát jelenti. Több neves tudósnak jutott az a kétes dicsőség, hogy teljes munkássága indexre került. Az írók közül például Zola teljes életműve tilalom alá esett, míg Balzactól és Stendhaltól csak a szerelmes regények. A huszadik században ha egy mű az Index Librorum Prohibitorumra került, az nem jelentett automatikusan betiltást is, de a közismerten vallásos Olaszországban, sőt az egész katolikus világban komoly hatása volt. A listára kerülés lényegében felszólítás volt a tiltott mű átszerkesztésére (vagyis az öncenzúrára), hogy az megfeleljen az egyházi elvárásoknak, és felszabaduljon a tiltás alól. Mondani sem kell, hogy Malaparte nem volt hajlandó <i>A bőr</i> átdolgozására, mert ellene volt mindenfajta cenzúrának. Megítélése szerint a betiltás sokkal inkább szólt az ő személyének, mint magának a könyvnek, mert a háború utáni években hátrányos megkülönböztetés ért minden olyan szerzőt, aki korábban valamilyen formában kötődött a fasizmushoz. Malaparte hiába magyarázta a bizonyítványát, hogy csupán addig szimpatizált a fasizmussal, amíg az forradalmi, sőt szocialista mozgalom volt, és azonnal szembefordult Mussolini diktatórikus rendszerével, amint az eszme konzervatívvá vált. Bár a <i>Kaputt</i> megjelenhetett magyar nyelven is, az elmúlt több mint hét évtizedben <i>A bőr</i> hivatalos fordításban nem jutott el a magyar olvasókhoz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ0G7ZZcq63qvn_FbVuax8w1W34x77ydJfF-KeBtASP5pitmh_p3UK6BO_vt0xwI4V1uNlIvI6ExHMrxytJzqz7U8nGDk45OE-mnb8HG4UFeAhhJVzRunkLp622y8-tkwPQ_WDAwXrn6pxVty_9hTjfbLmdm2J-T4I0I-aYI6n9A5UJiEWkZNjTIGF/s800/lapelle11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ0G7ZZcq63qvn_FbVuax8w1W34x77ydJfF-KeBtASP5pitmh_p3UK6BO_vt0xwI4V1uNlIvI6ExHMrxytJzqz7U8nGDk45OE-mnb8HG4UFeAhhJVzRunkLp622y8-tkwPQ_WDAwXrn6pxVty_9hTjfbLmdm2J-T4I0I-aYI6n9A5UJiEWkZNjTIGF/w640-h360/lapelle11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">Liliana Cavani szerint a huszadik század első fele – magánvéleményem szerint igazából a teljes huszadik század – az emberiség történetének legszerencsétlenebb időszaka volt. Pályája elején több dokumentumfilmet is forgatott erről a korszakról, például a Harmadik Birodalom történetéről, Sztálin koráról, Philippe Pétainről, a Vichy-Franciaország köztársasági elnökéről vagy az ellenállásban részt vett nők sorsáról. A <i>Kannibálok</i> (1969) című alkotásától kezdve játékfilmes keretek között vizsgálta, miként történhettek meg a nácizmus és a fasizmus szörnyűségei, hogyan tettek szert ezek az ideológiák széles tömegbázisra. Cavani szerint a történelem mindig az egyének döntésén múlik. III. Richárdot követve bárki mondhatja azt, hogy „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”, de dönthet úgy is, hogy nem lesz az. Szerinte azok vannak többen, akik ügyes manipulátorok, képesek befolyásolni másokat, hogy akár a legabszurdabb dolgokban is kövessék őket, aminek gyakran az a következménye, hogy a befolyásolt emberek idővel maguk is gonosztevőkké válnak. A rendezőnő ugyanakkor óva int az utólagos ítélkezéstől is, mert senki nem tudhatja, hogyan viselkedett volna egy bizonyos történelmi korban, ahogyan azt sem, hogyan fog viselkedni egy jövőbeli válsághelyzetben. Amikor ezek a dolgok éppen megtörténnek, akkor dől el végérvényesen, hogyan reagálnak rájuk az emberek. <i>Az éjszakai portás </i>franciaországi bemutatója után elhangzott az a vád, hogy Cavani egy nácit tett meg filmje főszereplőjévé, vagyis lényegében főhőssé. De a rögződött sémák szerint ilyet nem lehet tenni, mert a hős fogalmához pozitívumok kapcsolódnak, ezért egy náci nem lehet főhős. A rendezőnő viszont azon az állásponton volt, hogy meg kell vizsgálni ezeket az embereket is, hogy kik ők, mit miért tettek vagy tesznek, hiszen az életben sem csak fekete és fehér van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWqzkE_Y_OzvX1xqu3v9BbPJC5Er_pvFjm1JCJUwwhOLQfqTt2jVIIJSz9xwl8iXsxXEUZO8cT7kQYaiLdyE-70Y21ERjw_j1_gUxdsgbiE5Cb-s4l6GAxVWdGeoWVkzGg2m9wwXI8lQbZXcyaoO_N24YBfyeNgcyZKanUodIxAV9fC-4IA36B_JSY/s800/lapelle12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWqzkE_Y_OzvX1xqu3v9BbPJC5Er_pvFjm1JCJUwwhOLQfqTt2jVIIJSz9xwl8iXsxXEUZO8cT7kQYaiLdyE-70Y21ERjw_j1_gUxdsgbiE5Cb-s4l6GAxVWdGeoWVkzGg2m9wwXI8lQbZXcyaoO_N24YBfyeNgcyZKanUodIxAV9fC-4IA36B_JSY/w640-h468/lapelle12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Curzio Malaparte regénye kiváló kiindulópontot jelentett ahhoz, hogy Cavani azokkal az erkölcsi-emberi problémákkal foglalkozzon, amelyeket a történelmi válsághelyzetek teremtenek. A forgatókönyvet ő maga írta Robert Katz és egy hozzá hasonlóan hírhedt rendezőnő, a francia Catherine Breillat társaságában. <i>A bőr</i> filmváltozata a latin és az amerikai kultúra sokkszerű találkozását mutatja be drámai erővel. Bár az opuszt – főleg az Egyesült Államokban – a premiert követően Amerika-ellenességgel vádolták meg, Cavani hangsúlyozta, hogy erről szó sincs. Malaparte – aki afféle Vergiliusként kalauzolja az amerikaiakat, különösen Jimmyt és Deborah-t, ebben a modern dantei pokolban – szerette a tengerentúlról érkezett felszabadítókat, akiket naivnak látott, ugyanakkor egy olyan demokratikus kultúrát képviseltek, amelyre szerinte Olaszországnak akkoriban nagy szüksége volt. Nápoly az amerikai mentalitás tökéletes ellentéte volt, egy nagy múltú, bonyolult város: ha, mondjuk, Milánóba érkeztek volna az amerikaiak, egész másképp zajlott volna le minden. Az amerikaiak – Malaparte szemével – egyfajta ártatlanságot testesítettek meg, akiket még nem érintett meg a háború, a mészárlás bűne. Ő az, aki megpróbálja elmagyarázni nekik, milyenek a nápolyiak, az itteni férfiak, vagy miért prostituálják a nők önmagukat, sőt a gyermekeiket is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO8FDxQSm8JKAkFri5GjvlHWE2Ur2_lPC4E3pfI5ICZnm6GVxFf3Jhxh5M2YZgsUnOXJw-XrKklBBAOKxM6yehYRKFR7FU3YT-ohd4g1VnIBW18rYzERti7r9dJ8UPqveIQ8Ox1cxqIO7RqPIknM7jARwj0rD9wgRDiHXJO3br7z2z2ZyvJ38_89sX/s800/lapelle13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO8FDxQSm8JKAkFri5GjvlHWE2Ur2_lPC4E3pfI5ICZnm6GVxFf3Jhxh5M2YZgsUnOXJw-XrKklBBAOKxM6yehYRKFR7FU3YT-ohd4g1VnIBW18rYzERti7r9dJ8UPqveIQ8Ox1cxqIO7RqPIknM7jARwj0rD9wgRDiHXJO3br7z2z2ZyvJ38_89sX/w640-h476/lapelle13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Nápoly nem volt ipari város, mint Torinó, a tehetősebbek sem különültek el olyan élesen a szegényebbektől, mint más olasz városokban. Gyakran ugyanazokban az épületekben laktak: a gazdagabbak az emeleteken, a szegényebbek a földszinten vagy az alagsori lakásokban. A háború sújtotta városban a nők és a gyerekek veszítették a legtöbbet, mint minden háborúban, mert saját testükön kívül nem volt mit áruba bocsátaniuk, ha élni és enni akartak. Cavani szerint Malaparte azokban a jelenetekben sem túlzott, amelyeket sokan a túláradó írói fantáziának tulajdonítottak, beleértve a „hamis szülés”-t is, amikor egy ágyban vajúdó homoszexuális férfi egy „gyermek”-et hoz világra. A rendezőnő hosszasan beszélgetett Roberto De Simone olasz polihisztorral, aki megerősítette, hogy személyesen is jelen volt homoszexuális színezetű vicces bulikon, mert a nápolyiak nagyon toleráns emberek, akik elfogadják a másságot is, emberségük és humorérzékük sosem hagyja cserben őket. Az sem kitalálás, hogy a színes bőrű amerikai katonák főleg a számukra különlegességet jelentő szőke nőket keresték, ezért a prostituáltak előszeretettel használtak szőke parókákat, olykor még a szeméremtestüket is ennek megfelelően ápolták. A film utolsó harmadában kitör a Nápolyhoz közeli vulkán, a Vezúv. Ennek az eseménynek is valós háttere van: a tűzhányó aktivizálódása 1944. január 6-án kezdődött, és március 13-án megszűnt. Március 18-án délután 4-kor elemi erővel megint kitört, és az aktivitás több fázisban március 29-ig tartott. A kitörés hevességére jellemző, hogy a vulkáni hamu öt kilométeres magasságig tört az égbe, és a szélmozgás következtében Albániáig is eljutott. Az 1944-es kitörés Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio településeken okozta a legnagyobb károkat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqpl24DJGzMqop_8zHNrk8M8rcskyz25yvrHafPkTL-60tfEwNlRLwLiSCppe1lrVuROfyaLSlvJbMHtNEIuduTpRq2pVUTZWKkIxBN6OkuckNSWJp8taTn1miYz-WyoxIVhMPTgb2AUxVNSkw5jY_ImXjcgQ8s9aQffOfE0CEX0uCoiFA_gvSc1ZS/s800/lapelle14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqpl24DJGzMqop_8zHNrk8M8rcskyz25yvrHafPkTL-60tfEwNlRLwLiSCppe1lrVuROfyaLSlvJbMHtNEIuduTpRq2pVUTZWKkIxBN6OkuckNSWJp8taTn1miYz-WyoxIVhMPTgb2AUxVNSkw5jY_ImXjcgQ8s9aQffOfE0CEX0uCoiFA_gvSc1ZS/w640-h480/lapelle14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az autentikus hangulat megteremtése érdekében nagy feladat hárult <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/dante-ferretti.html">Dante Ferretti</a> díszlet- és látványtervezőre, aki addig csak az operaszínpadokon dolgozott Cavanival. A legnehezebb feladatnak azt tartotta, hogy Nápolynak egy régebbi arculatát kellett rekonstruálnia, az amerikai megszállás atmoszféráját megteremtenie. Így például a város egyik jellegzetessége a házak között kifeszített köteleken száradó ruhák. A forgatás kezdete előtt tehát meg kellett kérni a nápolyiakat, hogy vegyék le a ruhákat a kötelekről. Ferretti szerint <i>A bőr</i>ben Nápoly nem úgy nézett ki, mint a régi Rossellini- vagy De Sica-filmekben, hanem Cavani egyedi látomását tükrözte. Íme, néhány az 1980. augusztus 18-án kezdődött forgatás nápolyi helyszínei közül! Az amerikai katonák gyülekezőhelye a Klarisszák kolostoránál volt. Maria Concetta otthonát a Spanyol palotában (Via Vergini 19, Rione Sanità) rendezték be. A San Severión keresztülvezető lépcsőn forgatták azt a jelenetet, amelyben Malaparte elmagyarázza Jimmynek, hogy drámaian csökken az „emberhús” ára. Malaparte és Jean-Louis találkozására a Galleria Principe di Napoliban került sor. A Palazzo Spinelli di Laurinóban (Via dei Tribunali 362.) Don Eduardo fut össze Malaparte-tal és Jimmyvel. A Via Nazario Sauro körforgalmánál száll le a hajóról Malaparte és a hercegnő. Malaparte és Jimmy dzsippel érkezik a Via Pallonetto a Santa Chiarába, a törpe „kisasszonyok” útjához. A Villa Campolieto (Corso Resina 283, Herculaneum, Nápoly) volt az a hely, ahol Malaparte meghívja Deborah-t egy fogadásra. A pár a Descent Coroglionon keresztül hajt az egyetem Állatorvosi Klinikájára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjeI9QNqKB-XQRjx1quWJV4VnP6EftP6kWIWPUQEFfJBMGhl8QW7Sr1hcdKexkMYI5aVvsDylQ6YvIZx5UaadwUxfZRIF0i8enPn6hy4LYMRUZ9UYAPueLlTrNzJjIZApbtnrlLx89rbOit3pwbAThaEeo1VjiBmqrPWkwfVmFidEBNYPtA3rctK9g/s800/lapelle15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjeI9QNqKB-XQRjx1quWJV4VnP6EftP6kWIWPUQEFfJBMGhl8QW7Sr1hcdKexkMYI5aVvsDylQ6YvIZx5UaadwUxfZRIF0i8enPn6hy4LYMRUZ9UYAPueLlTrNzJjIZApbtnrlLx89rbOit3pwbAThaEeo1VjiBmqrPWkwfVmFidEBNYPtA3rctK9g/w640-h472/lapelle15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A stáb forgatott Capri szigetén, Malaparte nevezetes villájában is. Capriban, az I. Umbertó téren (Piazza Umberto I) vették fel azt a jelenetet, amelyben az amerikai katonák a nápolyi nőkkel táncolnak. Casertában a királyi palota volt a toledói hercegnő otthona, ahol Malaparte megszervezi a fogadást. A híres római utcában, a Via Appia Anticán található Cecilia Metella síremléke: ez előtt forgatták azt a jelenetet, amelyben az egyik tank lánctalpa szétlapítja a gyermekes apukát. A római Museo Nazionale Preistorico Etnografico „Luigi Pigorini”-ban (Luigi Pigorini Őstörténeti és Néprajzi Múzeum) rendezték be az amerikai hadsereg parancsnokának nápolyi főhadiszállását. Dante Ferretti díszlettervező viszont azt állította, hogy a főhadiszállást valójában a Cinecittà stúdiójában alakították ki, ahol egyébként több más helyszínt is rekonstruáltak. Ami a színészeket illeti, Cavani mindig is szívesen dolgozott hivatásos művészekkel és amatőrökkel is, és nem zárkózott el az improvizációktól sem. <i>A bőr</i> esetében például nagyon fontos volt számára a helyi statisztéria: az ott élők ugyanis habitusukkal hamisítatlan nápolyi hangulatot hoztak a filmbe. Az első két napon a stáb még a rendőrség segítségét kérte, hogy lezárja azokat az utcákat, ahol dolgoztak, nehogy a negyvenes évek öltözékeit viselő statiszták közé betévedjenek a kora nyolcvanas évek divatja szerint felöltözött civilek. Mégis, abban a pillanatban, ahogy elhangzott a „Felvétel!” vezényszó, a házakból kiözönlöttek az azokban élő kíváncsiskodók, és nem lehetett forgatni. Ekkor Cavani és Marcello Mastroianni egy megafon segítségével elmagyarázta, hogy miben kérik a lakosok segítségét és megértését. A közvetlenül őket megszólító hang hatott: az emberek nemcsak hogy engedelmeskedtek, de a napi munka után mindig meghívták a stábot kávézni. Rendkívül barátságos kapcsolat alakult ki a filmesek és a nápolyiak között. Cavani a második napon lemondta a rendőrök közreműködését, mert nem volt már semmi szükség rájuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlvHOikxUoR1Ng2osNXH7PqyQtuIRbbyugJcqHI4PEifc68SlW830JBeh_4iB-M9J9YLeq_mXXye2XUpbAnuy3Dp1nug_AVVNyzmOMGnC0gWUzfGlbxzL5EzI_512ALljm2aJ9_Ph_vrnZ7Gp2KWiCRtY7jG_s9dPg4l3Rb7Ct4uLTJYboAmhE3Dt0/s800/lapelle16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlvHOikxUoR1Ng2osNXH7PqyQtuIRbbyugJcqHI4PEifc68SlW830JBeh_4iB-M9J9YLeq_mXXye2XUpbAnuy3Dp1nug_AVVNyzmOMGnC0gWUzfGlbxzL5EzI_512ALljm2aJ9_Ph_vrnZ7Gp2KWiCRtY7jG_s9dPg4l3Rb7Ct4uLTJYboAmhE3Dt0/w640-h468/lapelle16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A főszereplőket különös gonddal válogatta. A Jimmyt alakító amerikai Ken Marshallt a New York-i Broadwayn látta meg a <i>West Side Story</i>ban, és azonnal szerződtette, mert azt az ártatlan naivitást képviselte, amire ehhez a szerephez szükség volt. (Egyes források úgy tudják, nem a <i>West Side Story</i>ról, hanem a <i>Hair</i>ről volt szó. Mellesleg Marshall <i>A bőr</i>nek köszönhette leghíresebb szerepét, Marco Polót. Az 1982/83-as tévésorozat rendezője, Giuliano Montaldo ugyanis Cavani filmjében látta meg őt, sőt a szereposztásból egy füst alatt Burt Lancastert is meghívta X. Gergely pápa eljátszására.) Deborah szerepére Cavani egy amatőrt választott, a modellként ismertté vált, szintén amerikai Alexandra Kinget. Részben nemzetisége, részben a filmezésben való járatlansága, részben a modellszakmában megszerzett magabiztossága miatt abszolút alkalmasnak bizonyult a pilótanő szerepére, aki sokáig nem érti meg a nápolyiakat, hiszen az ő világuk egészen más, mint az övé. King 1984-ben feleségül ment Ilie Năstase világklasszis román teniszezőhöz, akitől két gyermeke született. 2002-ben váltak el. A magyar nézőknek nem kell bemutatni a Caracciolo hercegnőt megszemélyesítő ragyogó olasz színésznőt, Claudia Cardinalét, aki nemcsak a közönség, hanem a szakma körében is igen népszerű. Jó munkakapcsolatot, sőt barátságot tudott kialakítani olyan, nehéz természetűnek tartott kolléganőivel is, mint például Brigitte Bardot, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/monica-vitti.html">Monica Vitti</a> és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html">Ornella Muti</a>, mert egyikőjükkel sem rivalizált: úgy gondolta, mindnyájan más egyéniségek, akik más-más színt tudnak hozni a filmvilágba, ezért semmi értelme a viszálykodásnak. <i>A bőr</i> színészei közül egyébként ő volt az egyetlen, aki alakításáért szakmai elismerésben részesült: az olasz filmkritikusok Ezüst Szalag-díját vehette át mint a legjobb női mellékszereplő. Caracciolo hercegnő a nápolyi arisztokráciát képviseli, aki érzéki vágyait követve bonyolódik szexuális kalandokba, míg a szegénysorsú Maria Concetta (Liliana Tari) a mindennapi betevőért bocsátja áruba a testét apja közreműködésével. A harmadik fontos nőfigura, Deborah Wyatt (Alexandra King) kívülállóságát amerikai nemzetisége mellett androgün imázsa is tükrözi: olykor kifejezetten nőies, míg más jelenetekben (például pilótaként) férfias benyomást kelt. Magyarországon kevésbé ismertek a film néhány fontos szerepét megformáló színészek, mint Jacques Sernas, Carlo Giuffré és Yann Babilée.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXZJxqKQwiuYj79xZbACIwirmKsyte0Hb-zd66RL8aT8JXkoQynNQjyI9iisl3MWHcH6maic8x_S0bJVV-S_ZASBJ67pZu2do5S38ZGZeimIIZkaYIRHu0B6h1M1vfCUv3g7qUG0L9e62trwxevIcd82bkwBlEJpUjGnQjb3P1CqyzTxH1-SKtSTru/s800/lapelle17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXZJxqKQwiuYj79xZbACIwirmKsyte0Hb-zd66RL8aT8JXkoQynNQjyI9iisl3MWHcH6maic8x_S0bJVV-S_ZASBJ67pZu2do5S38ZGZeimIIZkaYIRHu0B6h1M1vfCUv3g7qUG0L9e62trwxevIcd82bkwBlEJpUjGnQjb3P1CqyzTxH1-SKtSTru/w640-h464/lapelle17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Cavani meggyőződése, hogy <i>A bőr</i> nem készülhetett volna el, ha Marcello Mastroianni nem vállalja el Curzio Malaparte szerepét. Mastroianni az egyik legintelligensebb olasz színész volt, tele öniróniával és emberséggel. Mély bölcsessége és szarkazmusa tökéletesen alkalmassá tette a sokat tapasztalt haditudósító eljátszására, aki éppúgy megérti a kiszolgáltatott nápolyi embereket, mint a másfajta kultúrát képviselő amerikaiakat, és arra törekszik, hogy ez az elkerülhetetlen találkozás minél kevesebb fájdalom és tragédia árán menjen végbe. Mastroianni a nyolcvanas évek elején már igazi világsztár volt, több tucat filmmel és két Oscar-jelöléssel a háta mögött, mégis megmaradt közvetlen, barátságos embernek: az egész stáb rajongott érte. Clark tábornokot az amerikai Burt Lancaster formálta meg, akinek híres kalandfilmje, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/reflektorfenyben-bartok-eva-az.html">Bartók Évá</a>val forgatott <i>A vörös kalóz</i> (1952) részben Nápolyban és környékén készült. Tíz évvel később játszott először igazi olasz filmben, Luchino Visconti <i>A párduc</i> (1963) című történelmi szuperprodukciójában. Mély barátságot kötött a rendezővel, aki ráosztotta a <i>Meghitt családi kör</i> (1974) főszerepét is. Lancaster Visconti és Cavani közös barátján, a forgatókönyvíró Enrico Mediolin keresztül értesült A bőrről, és annyira megtetszett neki Clark tábornok szerepe, hogy hajlandó volt ingyen is eljátszani. Nem először volt ilyen nagyvonalú egy olasz filmessel: <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/bernardo-bertolucci.html">Bernardo Bertolucci</a> négyrészes filmeposza, a <i>Huszadik század</i> (1976) egyik fontos szerepét is ingyen vállalta, miután a produkció nehéz helyzetbe került <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-orson-welles-egy-zseni.html">Orson Welles</a> visszalépése miatt. Lancaster indoklásul annyit mondott, kíváncsi arra, hogy Bertolucci hogyan dolgozik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyhE7Xz-f-kf7bKuYV5Ilsrzq8I-prYAPoJKL2AWDSzt1qgm5L9VkRiIiQGYoo6maQ3bqQ9iBxVrCiBA4eHd4zBx1qvvcqZUmK9J5swaspzytfLOU5WW42xB6gkbCAxD_vN4sKhAueU8XKDs3mapQf6L2bkwYFXg3xFSKVSgb5uMiX1xajQqFNSOsg/s800/lapelle18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyhE7Xz-f-kf7bKuYV5Ilsrzq8I-prYAPoJKL2AWDSzt1qgm5L9VkRiIiQGYoo6maQ3bqQ9iBxVrCiBA4eHd4zBx1qvvcqZUmK9J5swaspzytfLOU5WW42xB6gkbCAxD_vN4sKhAueU8XKDs3mapQf6L2bkwYFXg3xFSKVSgb5uMiX1xajQqFNSOsg/w640-h480/lapelle18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Renzo Rossellini producer elemet cserélt a pacemakerében, miután meghallotta, hogy Cavani Burt Lancasterrel szeretne dolgozni. Felvette a kapcsolatot a színészt képviselő Los Angeles-i ügynökséggel, és a tárgyalások után közölte a rendezőnővel, hogy mondjon le a kiszemeltjéről, keressen valaki mást. Szerencsére Lancaster újra Rómába jött, hogy meglátogassa egyik lányát, aki az olasz fővárosban élt. Találkozott Cavanival, és egy közös vacsorán megnyugtatta őt, hogy ne aggódjon, mindent el fog rendezni, nem kell külön megállapodást kötni a Los Angeles-i ügynökséggel. Üzleti szempontból egyébként sem lett volna szerencsés, ha alacsonyabb gázsiért vagy teljesen ingyen jön, mert a későbbiekben esetleg már mások se akarnák kifizetni a szokásos gázsiját. Csupán egy asszisztenst, egy titkárnőt, egy sofőrt és szállodai elhelyezést kért, amit amúgy is megkapott volna. Egy hónapig dolgozott a filmben. Cavani egy nagyszerű embert ismert meg személyében, aki mindenkivel kedvesen és tisztelettudóan viselkedett, és ő is ugyanilyen fogadtatásban részesült a stáb részéről. Cavaninak egy olyan színészre volt szüksége, aki megtestesíti az amerikai felszabadító eszméjét, és olyan, akár egy apa: kemény, határozott, de nem rosszindulatú. El se tudta képzelni, kit választott volna, ha Lancaster esetleg nemet mond. <i>A bőr</i> ősbemutatója az 1981-es cannes-i filmfesztiválon volt, amellyel a következő alfejezet foglalkozik. Az olaszországi premiert 1981. szeptember 25-én tartották Milánóban. A filmet úgy a nézők, mint a kritikusok elég jól fogadták. Anyagi szempontból már <i>Az éjszakai portás</i> is jól jövedelmezett, <i>A bőr </i>bevételei azonban még nagyobbak voltak. A cannes-i bemutatót követően hangzott el először az Amerika-ellenesség vádja, főleg az amerikai kritikusok részéről. Renzo Rossellini később elmondta a rendezőnőnek, hogy emiatt komoly problémák támadtak az amerikai Warner céggel, amely blokkolta a tengerentúli forgalmazásról kötött szerződést.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp8LrJlcRRri15FntY1X9Z8ZT3-z9J3pOqlWqtA0y6wzMMD3edbPonmZcqNxkSfapy4xCg-mxjxwW4OTjdYYQpZ9w7l2Vb0sh671iVKkWNcZ4GE6-ux5t8-YxhX78_scX_MKkgW-3TAULN_FErPnWKFRZylNoTy1hIbz26Wh-fWVyN46FQEmYqk78D/s600/lapelle19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="450" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp8LrJlcRRri15FntY1X9Z8ZT3-z9J3pOqlWqtA0y6wzMMD3edbPonmZcqNxkSfapy4xCg-mxjxwW4OTjdYYQpZ9w7l2Vb0sh671iVKkWNcZ4GE6-ux5t8-YxhX78_scX_MKkgW-3TAULN_FErPnWKFRZylNoTy1hIbz26Wh-fWVyN46FQEmYqk78D/w480-h640/lapelle19.jpg" width="480" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az 1981-es cannes-i filmfesztivál</b></div><div style="text-align: justify;">A 34. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált 1981. május 13. és 27. között rendezték meg. A kínálat igen gazdag volt úgy a hivatalos versenyprogramban, mint a párhuzamos szekciókban. A játékfilmes zsűri elnöki posztját Jacques Deray francia rendező töltötte be, akit főleg Alain Delonnal közös filmjei révén ismerhetünk. A versenyfilmek alkotói között jó néhány nemzetközi hírű rendezőt találhatunk, bár a legnagyobb és legkellemesebb meglepetéseket nem mindig ők okozták. Versenyben volt Hugh Hudson később Oscar-díjat nyert drámája, a <i>Tűzszekerek</i> (Nagy-Britannia), John Boorman látványos fantasyje, az Artúr király legendáját feldolgozó <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/excalibur.html"><i>Excalibur</i></a> (Írország), Michael Cimino hírhedt filmje, <i>A mennyország kapuja</i> (Egyesült Államok), amely a csőd szélére juttatta a United Artists céget, Bernardo Bertolucci társadalmi drámája, az <i>Egy nevetséges ember tragédiája</i> (Olaszország), Claude Lelouch nemzetközi sztárokat felvonultató melodrámája, az <i>Egyesek és mások</i> (Franciaország), Ken Loach drámája, a <i>Tekintetek és mosolyok</i> (Nagy-Britannia), <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/ettore-scola.html">Ettore Scola</a> rendhagyó szerelmi története, a <i>Szerelmi szenvedély</i> (Olaszország), amelyben a délceg katonatiszt gyönyörű kedvesét hagyja el egy szépnek nagy jóindulattal sem mondható nő miatt, Luis García Berlanga szatírája, a <i>Nemzeti vadászat</i> (Spanyolország) és James Ivory századelőn játszódó drámája, a <i>Kvartett</i> (Nagy-Britannia). Két világhírű emigráns rendező is részt vett a versenyben: a lengyel <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/mesterkurzus-andrzej-zuawski-az-orulet.html">Andrzej Żuławski</a> horrorba hajló, szélsőséges alkotása, a <i>Megszállottság</i> Franciaországot képviselte: az Isabelle Adjani által alakított fiatalasszony férjét és szeretőjét egyaránt elhagyja egy ismeretlen eredetű szörnyeteg kedvéért. A szerb <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/11/mesterkurzus-dusan-makavejev-az-orok.html">Dušan Makavejev</a> csipkelődő szatírája, a <i>Montenegro</i> Svédország színeiben indult: az unatkozó háziasszony jugoszláv vendégmunkások között él át bizarr kalandokat, mígnem hazatérése után drasztikus módon vet véget addigi életformájának.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9BjgTmvJKM9Qk0AvEo7HUS_BcQxih8V_26mlJB2jXF-V_yrB2QPocaOc6JF9g5umnBzbns_3BQ6KWcVox_MAjFTne8yXsXCm1rSuGNBa4K-hP5HWOUmjf7VRSIHOdmi3AL2HwAjqSHn1ekEJtfjHKRZjQFD79ip1BuI_YNBCbyrvH9s2IQ7ISDKyU/s800/lapelle20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9BjgTmvJKM9Qk0AvEo7HUS_BcQxih8V_26mlJB2jXF-V_yrB2QPocaOc6JF9g5umnBzbns_3BQ6KWcVox_MAjFTne8yXsXCm1rSuGNBa4K-hP5HWOUmjf7VRSIHOdmi3AL2HwAjqSHn1ekEJtfjHKRZjQFD79ip1BuI_YNBCbyrvH9s2IQ7ISDKyU/w640-h440/lapelle20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az Arany Pálmát elnyert művet, Andrzej Wajda <i>A vasember</i> (Lengyelország) című drámáját a nevezési szabályzatnak ellentmondva a fesztivál megkezdése után emelték a versenyprogramba. Díjazásával Cannes és a nemzetközi filmszakma teljes mellszélességgel kiállt a kommunista rezsimmel szembeforduló Lengyelország mellett. Mindazonáltal a döntés művészi szempontból vitatható, mert <i>A vasember</i> sem a versenyfilmek között, sem a rendező életművében nem mondható a legkiemelkedőbb opusznak. Magyarország jelenléte igen erős volt a fesztiválon. Rendhagyó módon két filmünk is a versenyprogramban vett részt: Gaál István <i>Cserepek</i> című alkotása és Szabó István drámája, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mephisto.html"><i>Mephisto</i></a>. Sokan meg voltak győződve arról, hogy a később Oscar-díjjal is elismert Szabó-film kapja az Arany Pálmát, de a lengyel helyzet meghiúsította ezeket a reményeket. A rövidfilmek mezőnyében viszont Vajda Béla <i>Moto perpetuo</i> című filmje megkapta az Arany Pálmát. Persze a <i>Mephisto</i> sem maradhatott díj nélkül: elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, sőt a filmkritikusok nemzetközi szervezete, a FIPRESCI díját is. A cannes-i filmkínálatban láthatták az érdeklődők Rofusz Ferenc <i>A légy</i> című Oscar-díjas animációs filmjét, ekkor jutott ki külföldre Bacsó Péter tíz évre betiltott szatírája, <i>A tanú</i> (1969), és a fesztivál látogatói megtekinthették Rózsa János <i>Vasárnapi szülők</i> és Sós Mária <i>Boldogtalan kalap</i> című filmjeit is, illetve Bódy Gábor különleges Weöres Sándor-adaptációját, a <i>Nárcisz és Psyché</i>t.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0GemhF6cR28ZY4JiLmPxUlR36Sn-YhCbiPhBzI2EinYRhU3kM63S0qMoxQYPsPfti05ppLM8TqhDRJPQswtMIhlP_EhZcs2xwHmk7Hf52sdS5i5wKP4z6Xg0Ncg8L7qsocgfqr1b7DjqR_3reT8K4xZxc2dcgj9yLAp_-ySpNVpyfO51Q4pUGtGYr/s800/lapelle20a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0GemhF6cR28ZY4JiLmPxUlR36Sn-YhCbiPhBzI2EinYRhU3kM63S0qMoxQYPsPfti05ppLM8TqhDRJPQswtMIhlP_EhZcs2xwHmk7Hf52sdS5i5wKP4z6Xg0Ncg8L7qsocgfqr1b7DjqR_3reT8K4xZxc2dcgj9yLAp_-ySpNVpyfO51Q4pUGtGYr/w640-h424/lapelle20a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Cavani filmjét a fesztivál második hetében vetítették óriási érdeklődés mellett, amely egyaránt szólt a témának és a rendezőnő hírhedtségének. A hatalmas vihart kavart <i>Az éjszakai portás</i> után Cavani másodszor foglalkozott a fasizmus és a világháború lélekromboló hatásaival, míg közbülső filmje, a <i>Túl jón és rosszon</i> (1977) főszereplője Friedrich Nietzsche volt, akit sokan a nácizmus egyfajta ideológiai előkészítőjének tartanak. <i>A bőr</i>t illetően egyesek azon az állásponton voltak, hogy Cavani túlságosan hangsúlyozza a provokatív részleteket, feltűnően érződik a meghökkentés és a sokkolás szándéka, és bár a film nem sorolható a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/05/nazisploitation.html">nazisploitation</a> kétes irányzatához, de alig nyújt többet, mint Malaparte regényének vitathatatlan tehetséggel elkészített mozgóképes illusztrációját. Mások viszont azt találták figyelemre méltónak, hogy egy olyan „férfias”-nak hitt témáról, mint a háború és annak hatásai, épp egy nő forgatott olyan filmet, amelynek naturalizmusában nincsen semmilyen „nőies” finomkodás, ugyanakkor globálisan és személyre szólóan is képes éreztetni azt a sokkot, amelyet a felszabadító csapatok okoztak a fasizmus és a háború borzalmaitól sújtott olasz nép lelkében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSfSWviiP8CSMNInV2zjJRruFVcnaw_TY2m8VbtD8YZYX3SELc4DEWR8uhDGKTdbxMM1LzpdBb-O4TyY1kuBmn_D0w3cT5qa2-MRhgR5qc-N6uDXuanzSaOIpHWYpUJh27HoJ-EVKoXThn5f1NJLK3Tw5R4f7aHGZsVOgHXIHL7HyiixFKwJbRSZHf/s800/lapelle21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSfSWviiP8CSMNInV2zjJRruFVcnaw_TY2m8VbtD8YZYX3SELc4DEWR8uhDGKTdbxMM1LzpdBb-O4TyY1kuBmn_D0w3cT5qa2-MRhgR5qc-N6uDXuanzSaOIpHWYpUJh27HoJ-EVKoXThn5f1NJLK3Tw5R4f7aHGZsVOgHXIHL7HyiixFKwJbRSZHf/w640-h480/lapelle21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„…a vita máris megkezdődött <i>A bőr</i>ről, Liliana Cavani olasz rendezőnő új filmjéről, amely az ellenzékieskedő és fasiszta, élvhajhász és populista, kommunista, katolikus és maoista, ámde kitűnő író, Curzio Malaparte regényéből készült... »Testvérem, Malaparte kémnek látszik benne« – tiltakozott Edda Ronchi, G. Brunetta filmtörténész pedig »kulturális arcátlansággal« vádolja Liliana Cavanit. Igaz. A rendezőnő valamifajta hetyke kihívással (sikamlós és erőszakos jelenetek sorával) kétértelműen idézi Malaparte világát, Nápoly angol–amerikai megszállásának gyászos, groteszk drámáját... Lehet, hogy Cavani kulturális arcátlansága lesz az idei cannes-i fesztivál talán legviharosabb bukása, botránya?!...”</div><div style="text-align: justify;">(Gantner Ilona: „Sikerek és bukások”. In: <i>Népszava,</i> 1981. május 23., 6. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7zyOYXu6TVOEj7v8DbNHo245HpIyhGlojh25r-1XiX4XfXx4nbQSq4uOOBSTPpwdJbxqlRt7EyLTY8oYMyaY7mk8gDH8-sglIwN2yf2WCBit_LZsRBW-3vFevQNuvb0qCrzykBEcpalWHQRTRFrFyuqq85uIz1Bh2_eA651_bfIi_Yrc5n8N4AbzA/s800/lapelle22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7zyOYXu6TVOEj7v8DbNHo245HpIyhGlojh25r-1XiX4XfXx4nbQSq4uOOBSTPpwdJbxqlRt7EyLTY8oYMyaY7mk8gDH8-sglIwN2yf2WCBit_LZsRBW-3vFevQNuvb0qCrzykBEcpalWHQRTRFrFyuqq85uIz1Bh2_eA651_bfIi_Yrc5n8N4AbzA/w640-h480/lapelle22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Utoljára, ám nem utolsósorban említjük Liliana Cavani Malaparte regényéből készült grandiózus filmjét, <i>A bőr</i>t. Értékéből kétségkívül levon valamicskét az olasz rendezőnő vonzódása az elborzasztóan és kiszámítottan naturalisztikus jelenetekhez, de mégsem ez a lényeg. A történet Nápoly felszabadításának napjaiban játszódik, amikor még tart a háború, s a felszabadulás eufóriája mögött feltárul a nép iszonyatos nyomora, megalázottsága, s a felszabadító hadseregek olyan árnyoldalait is láthatjuk, amelyekről eddig nemigen beszéltek a filmekben. Szabó István <i>Mephistó</i>ja mellett Cavani filmje a második hét legjelentősebb alkotása a fesztiválon.”</div><div style="text-align: justify;">(Gyertyán Ervin: „Több kudarc, mint remeklés”. In: <i>Népszabadság,</i> 1981. május 27., 7. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdhbG6IHG5-CKUShRC_tlc4YbNTMFeJlgpylHfAxaKFhIXwXJNxMiWWNunF-zqNwCNe99mdR7CAlwWC3hOVm1VCsZyCbk7FML0sSTI4hQJHbIPbqyhf2ea-LbznQBj-ypcaNTbJnCQIlvUVVgVTKP7ZKwP27f7gpPdh3Nx-pm016n6ibF5M-zZPhRM/s800/lapelle23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="800" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdhbG6IHG5-CKUShRC_tlc4YbNTMFeJlgpylHfAxaKFhIXwXJNxMiWWNunF-zqNwCNe99mdR7CAlwWC3hOVm1VCsZyCbk7FML0sSTI4hQJHbIPbqyhf2ea-LbznQBj-ypcaNTbJnCQIlvUVVgVTKP7ZKwP27f7gpPdh3Nx-pm016n6ibF5M-zZPhRM/w640-h444/lapelle23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A távolság, már ami a történelmi távolságot illeti, önmagában persze még nem varázsszer, erre bizonyíték az olasz Liliana Cavani <i>A bőr</i> című alkotása, amely a történelmi visszapillantás ürügyén provokálja az ízlést, az érzékeket. <i>A bőr</i> a korábbi fasiszta érzelmű diplomatából baloldali íróvá avanzsált Curzio Malaparte hasonló című regényéből készült. Malaparte 1944–45-ben az amerikai hadsereg diplomata beosztású összekötő tisztje volt, s regénye a két különböző kultúrának, életformának sokkszerű találkozását ábrázolja, amely 1943-ban az amerikaiak által felszabadított Nápolyban következett be. Az amerikaiak a filmben úgy bánnak az olaszokkal, mint valami különös afrikai bennszülött törzzsel, az olaszok pedig kereskednek, ügyeskednek, áruba bocsátják lányaik, feleségeik, fiúgyermekeik testét, konzervért, sonkáért, s egyéb szükséges javakért. »Minden emberi bőr, de akár a kutyáé is, a világ földrajzi térképe« – mondja a rendezőnő. Cavani azonban az emberi bőrre gondolva, úgy látszik, elsősorban bizonyos érzékenyebb zónákat ért. Történelmi szuperprodukciója hatalmas bordélyháznak ábrázolja a háborútól és szegénységtől meggyötört Olaszországot, különös tekintettel a hasonneműek egymás iránti vonzalmára. A meghökkentés, elborzasztás különc örömet okoz az egyébként nagy tehetségű rendezőnek, aprólékos gonddal merül el az úgynevezett hiperrealista részletek ábrázolásában: például hogyan lapít szét egy eleven embert a tank lánctalpa – gyengédséggel elidőz a véres emberi húspalacsinta látványán.”</div><div style="text-align: justify;">(Létay Vera: „Ha az értelem alszik”. In: <i>Filmvilág</i> 1981/7, 3–9. oldal)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhutgKPW885Ll_OUPyDw0n07nJc1gSz-iEkYGeSKdyD2pn_-5oGdNhHS0MF5HPqZZ-Rjpc4_Cy9Hx79ZhSKyeNxuAC9bOECx99oIUP8c1_UfzeFYiFeV-6jLMv417r6CX6Ff4b69QCHkqTlbcViEiURkzkyHydJ3hdK4_zezDQiL2tQZUsvrWg-tKSO/s800/lapelle24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhutgKPW885Ll_OUPyDw0n07nJc1gSz-iEkYGeSKdyD2pn_-5oGdNhHS0MF5HPqZZ-Rjpc4_Cy9Hx79ZhSKyeNxuAC9bOECx99oIUP8c1_UfzeFYiFeV-6jLMv417r6CX6Ff4b69QCHkqTlbcViEiURkzkyHydJ3hdK4_zezDQiL2tQZUsvrWg-tKSO/w640-h480/lapelle24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A háborús Nápolyt életre keltő Cavani először ábrázolja a felszabadítás sokkját, a háborúénál nem kevésbé próbára tevő emberi helyzeteivel, egy egész műveltség mint mentalitás kudarcának ábrázolásával, amelyben a létező alternatívák, akár szociálisak (mint plebejusok és arisztokraták), akár nacionálisak (mint olaszok és amerikaiak) eleve hamis végletekként kerülnek szembe egymással. Az elnyomás, a háború vagy a szabadság egyértelműbb helyzeteiben ezek a végletek talán egységes konszenzust teremthetnek – a »szabadítás« átmenetében azonban apokaliptikus mélységek tárulnak fel, egy vétkes generáció elkárhozásának lehetőségével. A filmben egy naiv és parvenü erő szembesül egy művelt és tradicionális dekadenciával –, s a kiéhezett, kompromittált szegénységből adódóan éppen a tele has, az árucikké váló szexualitás vagy igazoló bizottságok formájában. Prekoncepciójában, szemléletében úttörő jelentőségű film: arra utal, hogy a felszabadulást követő negyedik évtized vége felé talán megszületnek az ennek ellentmondását ábrázoló művek. Kíméletlenségében, nyerseségében és zsenialitásában a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html"><i>Salò</i></a>t rendező <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pasolini</a>re emlékeztet – ha formátumában nem is.”</div><div style="text-align: justify;">(Nagy András: „Itália-esszé”. In: Kilátó, 1982/7, 93–103. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFtVr2Mw89G6dxz4iAjaC8d1PbqRmfItwGDBbj59L_Ld_GNsNIpon8Q3hOQ4jxwr7p9KC0pRDd0a9gf4VpQt7Muvkc5u0l8Nv-yNn3uC8HyLun7NJjy-wtdhWkLn8TzxKtwuNyl2exAzam2OoE0dXu8I-ftbGKxArbvPFoNjkeLSN3ip9pnoGdCtTw/s800/lapelle25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFtVr2Mw89G6dxz4iAjaC8d1PbqRmfItwGDBbj59L_Ld_GNsNIpon8Q3hOQ4jxwr7p9KC0pRDd0a9gf4VpQt7Muvkc5u0l8Nv-yNn3uC8HyLun7NJjy-wtdhWkLn8TzxKtwuNyl2exAzam2OoE0dXu8I-ftbGKxArbvPFoNjkeLSN3ip9pnoGdCtTw/w640-h484/lapelle25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Ez az óriási freskó, amelyet Liliana Cavani objektíven fest le számunkra, feleleveníti a II. világháború kegyetlenségeit, tragikus eseményeit, és bemutatja két, valóban eltérő kultúra találkozását: a győztes angolszászét és a legyőzött latin kultúráét. <i>A bőr</i> mély, elgondolkodtató, keserű alkotás, amely senkit nem hagy közömbösen.”</div><div style="text-align: justify;">(<i>Filmhírek,</i> 1993. június)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwOzCr7vwPBErJdZkmQmF6t9cQTeWrKu-qx1FYmhh3STBLHo-B2HwF2PKr0A23XYN8_k75t4RHHDQDacXdDzWLURPutD5nm75t40Nr_UQD4o-S305NP-Bgm0tncsOW5taqank-VCwgzLNEmBp9t_cwys3gtPr4s55wmPGugF0b4FLna9L_1XzHCqGA/s755/lapelle26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwOzCr7vwPBErJdZkmQmF6t9cQTeWrKu-qx1FYmhh3STBLHo-B2HwF2PKr0A23XYN8_k75t4RHHDQDacXdDzWLURPutD5nm75t40Nr_UQD4o-S305NP-Bgm0tncsOW5taqank-VCwgzLNEmBp9t_cwys3gtPr4s55wmPGugF0b4FLna9L_1XzHCqGA/w450-h640/lapelle26.jpg" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A bőr</b> (La pelle / La peau, 1981) – olasz–francia történelmi filmdráma. Curzio Malaparte <i>La pelle</i> című regényéből a forgatókönyvet írta: Robert Katz, Liliana Cavani és Catherine Breillat. Operatőr: Armando Nannuzzi. Zene: Lalo Schifrin. Díszlet: Dante Ferretti és Renato Ventura. Jelmez: Ugo Pericoli és Piero Tosi. Vágó: Ruggero Mastroianni. Rendező: Liliana Cavani. Főszereplők: Marcello Mastroianni (Curzio Malaparte), Ken Marshall (Jimmy Wren), Alexandra King (Deborah Wyatt), Carlo Giuffrè (Eduardo Mazzullo), Yann Babilée (Jean-Louis), Burt Lancaster (Mark Clark tábornok), Claudia Cardinale (Consuelo Caracciolo hercegnő), Jacques Sernas (Guillaume tábornok), Jeanne Valérie (Capri hercegnője), Liliana Tari (Maria Concetta), Giuseppe Barra (Sarto), Maria Rosaria Della Femmina (Jimmy szeretője). Magyarországi bemutató: 1993. május (MOKÉP, VHS).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/05/rejtelyek.html">Rejtélyek</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><b>Szakadt függöny</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html">Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html">Beatrice Cenci</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/a-negyedik-ferfi.html">A negyedik férfi</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani: Provokáció és művészet</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/az-edes-elet.html"><b>Az édes élet</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html">A nagy zabálás</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/05/a-cassandra-atjaro.html"><b>A Cassandra-átjáró</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/12/rocco-es-fiverei.html"><b>Rocco és fivérei</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/09/volt-egyszer-egy-vadnyugat.html"><b>Volt egyszer egy vadnyugat</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-jegsziget-foglyai.html"><b>A jégsziget foglyai</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/elatkozottak.html">Elátkozottak</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/02/waterloo.html"><b>Waterloo</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/a-zeppelin.html"><b>A zeppelin</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/12/kabare.html"><b>Kabaré</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/lacombe-lucien.html"><b>Lacombe Lucien</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html">Salò, avagy Szodoma 120 napja 2/1. – Előzmények és előkészületek</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-22.html">Salò, avagy Szodoma 120 napja 2/2. – A forgatástól a fogadtatásig</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-badogdob.html">A bádogdob</a> (18+)</b></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-59368291126134993812022-05-09T07:33:00.000-07:002022-05-09T07:33:57.652-07:00REJTÉLYEK<div style="text-align: justify;">A huszadik századi világirodalom egyik legkiemelkedőbb írója, a modern regény egyik atyja, a norvég Knut Hamsun (1859–1952) egyik legjelentősebb munkája, a <i>Rejtelmek</i> (1892) tudomásom szerint csak egyetlenegyszer jelent meg magyar nyelven, száz évvel (!) ezelőtt, 1921-ben. A főszereplő, Johan Nagel egyfajta önportré, hiszen a regény egyes motívumai Hamsun saját életéből származnak, és bizonyos értelemben a kötet a szerző lelkének rejtelmeiről (is) szól. Hamsun regénye ihlette Paul Juon (1872–1940) orosz származású svájci zeneszerző <i>Mysteries op. 59</i> című 1914-es zeneművét, amelyet először 1928-ban adtak elő. A filmváltozatot egy holland képzőművész, Paul de Lussanet rendezte 1978-ban. A főszerepeket a korszak két holland szexszimbóluma, Rutger Hauer és Sylvia Kristel alakította. A forgatási nehézségek ellenére mindketten szerették és nagyra értékelték ezt a munkájukat, amelyről a kritikusok véleménye is általában kedvező volt. A közönség viszont a két főszereplő korábbi imázsa miatt elsősorban felfokozott erotikus tartalomra számított, és ebben az elvárásában csalódnia kellett. A filmet egy napig játszották Magyarországon egy 1979-es holland filmhéten, és hat évvel később egyetlen alkalommal műsorra tűzte a Magyar Televízió is. Johan Kvandal (1919–1999) norvég zeneszerző egyetlen operája, az 1990 és 1993 között írt <i>Mysterier</i> librettója szintén Hamsun regényén alapul.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRlyuqcygOVj1i_RD8V-a4Bny5_xFtrjrvQAAlol15sOZ5rJ99JDMUqcCul8zHvaIRM_ICiYCimEE_KBVrIRoKqB1FMvcUEs_MmtLH3aH-1P2mKlKk4t1OcUeuqtV4AmR9Bf1YfWrYFmlzplymkoYmsN4SZ9gpaEvlWHL_INBHftvuBd0oLfLhUogS/s610/mysteries01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRlyuqcygOVj1i_RD8V-a4Bny5_xFtrjrvQAAlol15sOZ5rJ99JDMUqcCul8zHvaIRM_ICiYCimEE_KBVrIRoKqB1FMvcUEs_MmtLH3aH-1P2mKlKk4t1OcUeuqtV4AmR9Bf1YfWrYFmlzplymkoYmsN4SZ9gpaEvlWHL_INBHftvuBd0oLfLhUogS/w556-h640/mysteries01.jpg" width="556" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">A cselekmény 1891-ben játszódik. Egy tengerparti norvég kisvárosba egy különös, jó külsejű férfi érkezik, Johan Nagel. A helyi méltóságok figyelmét felkelti a vagyonosnak látszó úriember, és szívesen látják őt a társaságban, hogy jobban megismerjék. A férfi érdekes történetekkel szórakoztatja őket. Összebarátkozik egy törpével, és szerelemre lobban a hideg szépasszony, Dany Kielland iránt. A nőbe állítólag a helyi pap, Carlsen is szerelmes volt, aki végül öngyilkosságot követett el. Johan teljesen Dany hatása alá kerül, ám a nő mintha csak játszadozna vele: olykor úgy tűnik, mintha számára sem lenne közömbös a férfi, máskor elutasítóan viselkedik vele. Az összezavarodott Johan egy idő után szabadulni akar Dany bűvköréből, és feleségül kéri a kevésbé vonzó külsejű, magányosan élő Martha Gude-ot. A nő igent mond, de másnap meggondolja magát – mint kiderül, Dany hatására. A látomásoktól gyötört, lelkileg és fizikailag is megbetegedett Johan öngyilkos lesz. Ezt követően barátja, a törpe örökre elcsúfítja a szép Danyt…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8WP7ha1-_D2V0t361rdPawwyLkGXIvHWybCEXcXZJLsRyFdKVZ5MAUnxj5jXP3VlooE-ASkiqbAVbeCDMKsXDku8cs1HQNH-WP6_xNZsJ-mKUjcjD0DCP1idGEE2XN8lre196S__RF7kvk6MRh-iqkeEx1FUATxDPFs0M0IDDBr9kD2P5cuj_-505/s655/mysteries02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="655" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8WP7ha1-_D2V0t361rdPawwyLkGXIvHWybCEXcXZJLsRyFdKVZ5MAUnxj5jXP3VlooE-ASkiqbAVbeCDMKsXDku8cs1HQNH-WP6_xNZsJ-mKUjcjD0DCP1idGEE2XN8lre196S__RF7kvk6MRh-iqkeEx1FUATxDPFs0M0IDDBr9kD2P5cuj_-505/w518-h640/mysteries02.jpg" width="518" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szerző</b></div><div style="text-align: justify;">A norvég irodalom legvitatottabb alakja, Knut Hamsun 1859. augusztus 4-én jött világra Lom városában. Eredeti neve: Knud Pedersen, szülei: Tora Olsdatter és Peder Pedersen. Hat testvére született, három idősebb és három fiatalabb. Szegénységben nevelkedett, vándorszabó apjának sosem volt elegendő munkája. Hároméves korában a család északra költözött, Hamarøyba, ahová egy nagybácsi hívta meg őket, hogy a földjét műveljék. Kilencéves korában egy másik nagybácsihoz, Hans Olsenhez került, hogy segítsen neki az általa vezetett postahivatalban. Olsen durván bánt az unokaöccsével, verte és éheztette. Hamsun később ennek a bánásmódnak tulajdonította idegi problémáit. 1874-ben elszökött Olsentől, visszatért Lomba, és mindenféle munkát elvállalt: dolgozott mint eladó, cipészinas, kereskedőinas, útépítő munkás, kőműves és segédtanító. Tizenhét éves korában kezdett írni, cikkei jelentek meg néhány vidéki újságban, és a hétköznapi Pedersen helyett felvette a Hamsun nevet. Támogatót keresett és talált Erasmus Zahl üzletember személyében: róla mintázta regényeinek egyik visszatérő szereplőjét, Macket (<i>Pán: Glahn hadnagy följegyzéseiből,</i> 1894; <i>Álmodók,</i> 1904; <i>Benoni,</i> 1908; <i>Rosa,</i> 1908). Néhány évig Amerikában élt, ahol hamar megtanulta a nyelvet, így ezután angol nyelvű újságokban is publikálhatott. Arról írt, amit a legjobban ismert: a szegény emberek életéről. Az írásból azonban nem tudott megélni, ezért alkalmi munkákat vállalt, volt például kifutófiú és villamoskalauz is. Ekkoriban anarchista politikai nézeteket vallott. Amerikai élményeit a <i>Fra det moderne Amerikas Aandsliv</i> (1889) című művében örökítette meg, amely nem nélkülözte a szatirikus hangokat sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjANmJNw2H8ekPx68PrjxDfXqO49_fue7gQ_S0tFwa4FNu5UvG6R7tDqUZ7hpN3m0IXUaYliLXMz_Hq8-sWHxHVHl-zHPPFhA8KlDp_kQXITJ4ABuKfMeOGFfpr7pKwzdN5sTrjoBHC4zKXGpEbwM_SqBfKv5p7bwjjxcK9J4_u1MrdIBgrJKwFsmxH/s800/mysteries03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjANmJNw2H8ekPx68PrjxDfXqO49_fue7gQ_S0tFwa4FNu5UvG6R7tDqUZ7hpN3m0IXUaYliLXMz_Hq8-sWHxHVHl-zHPPFhA8KlDp_kQXITJ4ABuKfMeOGFfpr7pKwzdN5sTrjoBHC4zKXGpEbwM_SqBfKv5p7bwjjxcK9J4_u1MrdIBgrJKwFsmxH/w640-h384/mysteries03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Amerikából Koppenhágába tért vissza, és itt látott hozzá fő műve, az <i>Éhség</i> (1890) megírásához. A mindennapi betevőt bolti segédként kereste meg. Miután befejezte a regényt, elvitte Georg Brandes professzorhoz, a nemzetközi irodalmi szaktekintélyhez. A professzor remekműként méltatta Hamsun írását, és lelkesedésében maga keresett előbb egy folyóiratot, majd egy kiadót, hogy megjelentesse. (Akkoriban Európa-szerte bevett szokás volt, hogy az új művek először folytatásos újságregényként jutottak el az olvasókhoz, és fogadtatásuk függvényében jelentek meg könyv formátumban.) Az <i>Éhség</i>et az első modern norvég regényként üdvözölték. Hamsun hitte, hogy az emberi kiteljesedés a földhöz kapcsolódik, így ellenérzéssel viseltetett a modern dolgokkal, tágabb értelemben a civilizációval szemben. Ezt a tematikát képviseli a <i>Pán</i> (1894) és az <i>Áldott anyaföld</i> (1917) című regénye is. Műveinek egyik jellemzője az ún. vándormotívum: a főszereplő gyakran egy idegen, aki általában egy vidéki közösségben jelenik meg, és felbukkanása, beilleszkedése vagy éppen kívül maradása különféle konfliktusok forrása lesz. A <i>Rejtelmek</i> mellett idesorolható a <i>Pán,</i> az <i>Őszi csillagok</i> (1906), a <i>Rosa</i> (1908) és a <i>Csavargók</i> (1927) című regénye is. Hamsun írásaiban visszatérő elem a természeti környezet elragadtatott leírása, a norvég erdők és tengerpartok iránti csodálat, ember és természetes környezetének szinte misztikus kapcsolata. Ezt a szemléletét olyan művei tükrözik, mint például a már többször említett <i>Pán,</i> a <i>Halk húrokat penget a vándor</i> (1909) és az <i>Áldott anyaföld,</i> melyért Hamsun 1920-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Ekkoriban már hazáján kívül is ismert, ünnepelt szerzőnek számított, aki gyakran tett kisebb-nagyobb külföldi utazásokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc4xrbCVHHrHL-8ncBzMFyvQNX-vuCCrPmdI-MPSotjiVy7udKVq2iw5Rstu_Tm5TpVn1PSG-AfxwdxnbWxfmqNyVDAzteqHv7fxGHfyvqthdCFHbeoU4CwA9G36o-Q-9SNKuDMvDGL5CILpGLXTuv_3rfD-YOMFTNmtv8iiM5zAFobQYCJu3K8Hxx/s800/mysteries04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc4xrbCVHHrHL-8ncBzMFyvQNX-vuCCrPmdI-MPSotjiVy7udKVq2iw5Rstu_Tm5TpVn1PSG-AfxwdxnbWxfmqNyVDAzteqHv7fxGHfyvqthdCFHbeoU4CwA9G36o-Q-9SNKuDMvDGL5CILpGLXTuv_3rfD-YOMFTNmtv8iiM5zAFobQYCJu3K8Hxx/w640-h380/mysteries04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Knut Hamsun rajongott a német kultúráért és Németországért, ellenezte viszont a brit imperializmust és a szovjet kommunizmust. Attól tartott, hogy az Egyesült Királyság veszélyezteti Norvégiának a tengereken betöltött szerepét. Németország iránti szimpátiája már az első világháború idején megnyilvánult, és a versailles-i békeszerződések után rokonszenvvel figyelte az egyre erősödő német nacionalizmust. Az 1930-as évektől szóban és írásban is kiállt a nemzetiszocializmus mellett. Miután kirobbant a második világháború, támogatta a német háborús erőfeszítéseket, és találkozott a legmagasabb rangú náci vezetőkkel, így Adolf Hitlerrel és Joseph Goebbelsszel is. Goebbels lelkesen írt a naplójában arról, hogy Hamsunnak a végső német győzelembe vetett hite megrendíthetetlen. Maga Hamsun arról írt, hogy „a németek értünk harcolnak”. Az író egyetértett Norvégia 1940-es náci megszállásával, és támogatta a kollaboráns norvég kormány vezetőjét, Vidkun Quislinget. 1943-ra Hamsun szinte teljesen megsüketült, mégis felkereste Hitlert, hogy személyesen panaszkodjon Josef Terboven norvégiai német helytartóra, és tiltakozzon a norvégokra kiszabott halálbüntetések ellen. Hitler halála után dicsőítő nekrológot írt a náci diktátorról. Hamsunt 1945. június 14-én hazaárulás vádjával őrizetbe vették. Idős kora és kétséges elmeállapota miatt egy kórházba került. 1947-ben kollaborálása miatt bíróság elé állították, és 575 000 norvég korona pénzbüntetésre ítélték, melyet a kormány 325 000 koronára mérsékelt. Hamsun kilencvenkét éves korában, 1952. február 19-én hunyt el Grimstadban. Megítélése mindmáig ellentmondásos. Kimagasló írói tehetsége vitathatatlan, egyes vélemények szerint azonban ez sem jelenthet mentséget dicstelen politikai szerepvállalásáért. Ennek ellenére őt tartják a modern regény egyik atyjának, írói nagyságát olyan szerzők is elismerték, mint Thomas Mann, Hermann Hesse, Franz Kafka, H. G. Wells és Isaac Bashevis Singer.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWKehGkoF_ceeWHmLF05qlvs6YiLCJmLZ4sfJalwm_PGirX34pXPfgO31WgmaSzperxEMRFaDyiW3SO9rOuikxk5yHAwsxMBEueR1OaTkpzyv1v5Vpd2GREcSp1VepBJecLsSDy-5lE7WyvIEiFL_6gsKdsKRoXwcRInrYkjoTQCU-qHSrDNfKD9UW/s800/mysteries05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWKehGkoF_ceeWHmLF05qlvs6YiLCJmLZ4sfJalwm_PGirX34pXPfgO31WgmaSzperxEMRFaDyiW3SO9rOuikxk5yHAwsxMBEueR1OaTkpzyv1v5Vpd2GREcSp1VepBJecLsSDy-5lE7WyvIEiFL_6gsKdsKRoXwcRInrYkjoTQCU-qHSrDNfKD9UW/w640-h380/mysteries05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A regény</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Rejtelmek</i> Hamsun második regénye, amely 1892-ben jelent meg Norvégiában a Gyldendal Norsk Forlag gondozásában. A <i>Verdens Gang</i> norvég bulvárlap 1910. augusztus 4-én tette közzé azt az interjút, amelyben a szerző azt mondta, hogy a könyv Sarpsborgban, Kristiansundban és Koppenhágában íródott, amikor életét az áthelyezések, a szerelmi kapcsolatok és a szegénység jellemezte. A műnek bizonyos önéletrajzi vonatkozásai is vannak. Hamsun, akárcsak hőse, Johan Nagel, egy hajóval érkezett Lillesandba (a regényben: Fillesand), és szobát vett ki egy szállodában. A szomszédban állandóan egy Minutten becenevű férfi zongorázott. Hamsun elárulta a kiadójának, hogy nem kitalált személyről van szó, az illető neve Grøgaard, és valóban Minutten volt a beceneve. Grøgaard állítólag elolvasta a regényt, és halálosan megsértődött azon, ahogyan az író ábrázolta. (A filmben Minutten a törpe, de nem zongorázik.) Ennél a motívumnál persze fontosabbak a regény pszichológiai vonatkozásai: Hamsun úgy hazájában, mint Amerikában megtapasztalta az elidegenedés érzését, amelytől nehéz volt megszabadulnia. A cím igazából a szerző lelkének rejtelmeire utal, ugyanakkor magában a nehezen követhető cselekményben is sok a rejtély, a múltból éppúgy, mint a jelenben. Hamsun beleszőtte a regénybe személyes véleményét honfitársa, Henrik Ibsen, valamint Victor Hugo, Leo Tolsztoj és Guy de Maupassant lélekábrázolásáról, amely szerinte irreális volt. Dosztojevszkij két művét, a <i>Bűn és bűnhődés</i>t és <i>A félkegyelmű</i>t viszont példának tekintette. Nagelről egyértelműen kiderül, hogy egyetért Friedrich Nietzsche német filozófus elképzeléseivel a „Herrenmensch”-ről (uralkodó ember).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXQYEycRV9awdd2seU7nxvtEEZqc4XJbrSaymYtHyr1p4nG_tJRAeMQLZEUk-HAq4P3Ffi8XgRyI72bfGb1lF8Xysj8jW32sSDymIaWaCsI6Eyd6mv_ff00cZ3d5YDYvsVY44phXIR8-ZH5uKtgQQZdzzRXB1ApPbEX2uAGsfeR481edzYf3tRsR9W/s800/mysteries06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXQYEycRV9awdd2seU7nxvtEEZqc4XJbrSaymYtHyr1p4nG_tJRAeMQLZEUk-HAq4P3Ffi8XgRyI72bfGb1lF8Xysj8jW32sSDymIaWaCsI6Eyd6mv_ff00cZ3d5YDYvsVY44phXIR8-ZH5uKtgQQZdzzRXB1ApPbEX2uAGsfeR481edzYf3tRsR9W/w640-h428/mysteries06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Rejtelmek</i>et a maga idejében nem fogadták túl jól: különleges, „szétfolyó” szerkezete, a misztikus és abszurd elemek nehezen olvashatóvá tették. Az elmúlt évszázadban jelentősen átértékelődött, számos irodalmár és irodalomkritikus szerint igazából ez Hamsun legjelentősebb műve, amely nagy hatást gyakorolt a huszadik századi modernista irodalomra, megelőlegezte James Joyce-ot és Virginia Woolfot. Lelkes rajongói között olyan hírességeket találunk, mint például Henry Miller és Anna Ahmatova. A <i>Rejtelmek</i> magyar nyelven tudomásom szerint csak egyetlenegyszer jelent meg: 1921-ben Bálint Lajos fordításában, a Kultúra Könyvkiadó és Nyomda R.-T. gondozásában. A mű különös alaphangulatát már az első mondatok is érzékeltetik: „A mult nyár közepetáján egy apró norvég kikötőváros több fölöttébb szokatlan esemény szinhelye volt. Egy idegen tünt fel a városban, bizonyos Nagel nevezetü, – különös és sajátságos charlatan, számos feltünő dolgot müvelt s aztán ugyanolyan hirtelen módon el is tünt. Sőt ennek az embernek egy izben fiatal és titokzatos hölgylátogatója is volt, aki isten tudja, mely okból jött, alig néhány órán át tartózkodott a városban s már is eltávozott. De hát nem ez a kezdete a dolgoknak... A kezdet ez: mikor a gőzös hat óra tájt a kikötőbe futott, a födélzeten két-három utas volt, köztük egy férfi, feltünő sárga ruhában s fehér bársonysapkával. Junius 12-ikének estéje volt, – mert ezen a napon sok ház zászlódiszbe öltözött. Kielland kisasszony eljegyzésének tiszteletére, ami éppen junius 2-ikén volt: A Central szálló portása nyomban a födélzetre sietett s a sárgaruhás ember átadta neki a podgyászát, egyben az egyik hajósnak átadta a jegyét is; azután azonban elkezdett fel-alá járni a fedélzeten, ahelyett, hogy partra szállt volna. Mikor harmadikat csengettek, még a számláját sem fizette ki a hajópincérnek.” Hamsun következő két regényében (<i>Lynge szerkesztő,</i> 1893; <i>Új föld,</i> 1893) visszatérnek a<i> Rejtelmek </i>egyes szereplői.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMSVQVmQdKBjveaobuQE8nCijM9cGJtCXZo0Rpr0Xm4YiwkNPWFVLZOiMfS3nb4NF7o9D-G_4WNAmmubfKDPRa_9QJisnvJZ3XigrNa8673I_bjfXw2fumiwRPAu_VCxPienOAmdPd82QPxfU_y0vE9p-Xh6Yvt2KVZzY18J276Fumx5wnZDFZzpRI/s655/mysteries07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="655" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMSVQVmQdKBjveaobuQE8nCijM9cGJtCXZo0Rpr0Xm4YiwkNPWFVLZOiMfS3nb4NF7o9D-G_4WNAmmubfKDPRa_9QJisnvJZ3XigrNa8673I_bjfXw2fumiwRPAu_VCxPienOAmdPd82QPxfU_y0vE9p-Xh6Yvt2KVZzY18J276Fumx5wnZDFZzpRI/w538-h640/mysteries07.jpg" width="538" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Paul de Lussanet képzőművész és rendező 1940. november 16-án született az észak-hollandiai Larenben. Nagyszüleinél nevelkedett, akik festőművészek voltak. Az Amszterdami Egyetemen közgazdaságtant hallgatott. 1960-ban a szülei belegyeztek abba, hogy Leszbosz szigetén részt vegyen egy rézkarckészítő kurzuson. Abban reménykedtek, hogy Paul ezután visszatér az egyetemre, de tévedtek, mert a fiuk időközben a festészet iránt kezdett érdeklődni. 1961–1962-ben Salzburgban tanult Oskar Kokoschkánál, majd az antwerpeni Királyi Művészeti Akadémián képezte tovább magát. Három évet töltött Párizsban, hogy a francia képzőművészettel ismerkedjen és inspirációkat gyűjtsön. 1964-ben Larenben volt az első kiállítása, a Knipscheer Galériában, ahol női aktjait mutatta be a közönségnek. További kiállításokra került sor például Amszterdamban, Párizsban, Hágában, Londonban, Utrechtben, Brüsszelben és Philadelphiában. Lussanet a figuratív festészet képviselője, műveire az élénk színek használata jellemző. A hetvenes években a filmművészet lehetőségei is foglalkoztatni kezdték, a hetedik művészet terén azonban keveset alkotott. Elképzeléseihez nehezen talált támogatókat, és úgy érezte, filmrendezőként nem élvezheti azt az alkotói szabadságot, mint képzőművészként, ráadásul nehezen jött ki egyes színészekkel is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYMtOcCMmwEYHINaDP36sQEjPYnd33s13nhbQ9GM-R7MrsKY0wFs_vzBo1V6yTgkgreii3jE6f7dxyMFhVj71Qly1fkzd-X5l-kPTH5Pa7pmz7MEGEf5m783utSYG_x-1JSVZSFL1x4bX4EakQG4p6_-jlkplOBGRclymCTbanUzbLFy0duChKXjLL/s800/mysteries08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="515" data-original-width="800" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYMtOcCMmwEYHINaDP36sQEjPYnd33s13nhbQ9GM-R7MrsKY0wFs_vzBo1V6yTgkgreii3jE6f7dxyMFhVj71Qly1fkzd-X5l-kPTH5Pa7pmz7MEGEf5m783utSYG_x-1JSVZSFL1x4bX4EakQG4p6_-jlkplOBGRclymCTbanUzbLFy0duChKXjLL/w640-h412/mysteries08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Elsőként egy tizenegy perces rövidfilmet forgatott <i>La douceur du village</i> (1970) címmel. 1976-ban – Ate de Jong, Otto Jongerius és Orlow Seunke mellett – az egyik rendezője volt az <i>Alle dagen feest</i> című négy epizódból álló filmnek. Mindegyik epizód Remco Campert egy-egy novelláján alapult, a saját szkeccsének Lussanet volt a forgatókönyvírója is. A kritikusoknak nem igazán tetszett a film, bár a többség azon a véleményen volt, hogy Lussanet epizódja a legjobb. Az 1978-ban bemutatott <i>Rejtélyek</i> után két évvel készült el Lussanet utolsó mozifilmje, a <i>Lieve jongens</i> (1980). Alapjául a művész barátja, Gerard Reve 1973-ban publikált regénye szolgált. Erősen önéletrajzi jellegű műről van szó, melynek főhőse egy korosodó, de még jó külsejű homoszexuális író, aki kétségbeesetten vágyik a fiatal férfiak társaságára és szerelmére, ugyanakkor attól sem riad vissza, hogy partnereit saját érdekében manipulálja. A provokatív jeleneteket sem nélkülöző film után Lussanet visszatért a képzőművészethez. Hollandiában rendszeresen vannak kiállításai, 2006-ban például ismét a szülővárosában mutatta be a munkáit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg0ZAjEKcC0U-GUVGGHt3y54TdcEAO9wm8Z0-mBMLpfn3vPmdvWFSSiG5lu87ZU8NO5QJvoAI59rNC8MCkmkDE-z_adLOl8e9n8shwxMWzLyQAUPxaPc5zssoDjYg6DynYGEYiU_m0Py5N70ef6VfXDqqGf1Emj1JO57nlHGb4K9G10hv9KV88f_0e/s620/mysteries09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg0ZAjEKcC0U-GUVGGHt3y54TdcEAO9wm8Z0-mBMLpfn3vPmdvWFSSiG5lu87ZU8NO5QJvoAI59rNC8MCkmkDE-z_adLOl8e9n8shwxMWzLyQAUPxaPc5zssoDjYg6DynYGEYiU_m0Py5N70ef6VfXDqqGf1Emj1JO57nlHGb4K9G10hv9KV88f_0e/w568-h640/mysteries09.jpg" width="568" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Rutger Hauer</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Pastorale 1943</i> mellett a <i>Rejtélyek</i> az a film, amelyben jelen sorok írójának két holland kultkedvence, Rutger Hauer és Sylvia Kristel játssza a főszerepeket. Rutger Hauer 1944. január 23-án született Breukelenben, Utrecht tartomány egyik kisvárosában. Amszterdamban nevelkedett. Tizenöt éves korában elszökött otthonról, és egy évig a fedélzetet takarította egy teherszállító hajón. Miután hazatért, ideig-óráig többféle munkát is vállalt, dolgozott villanyszerelőként és ácsként, esténként pedig színjátszást tanult. Három év múlva csatlakozott egy amatőr társulathoz, melynek öt évig maradt a tagja. 1968-ban állt először a kamerák elé Harry Kümel <i>Monsieur Hawarden</i> című filmjében, jeleneteit azonban kivágták. Még ugyanabban az évben megkapta egy középkorban játszódó televíziós sorozat, a <i>Floris</i> (1968) címszerepét, mely sztárrá tette Hollandiában. A széria rendezője, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html">Paul Verhoeven</a> nagyon elégedett volt vele, és afféle „apa és fiú”, „mester és tanítványa” kapcsolat alakult ki közöttük, noha a rendező csupán hat évvel volt idősebb a felfedezettjénél. Verhoeven Oscar-díjra is jelölt erotikus drámája, a <i>Török gyümölcs</i> (1973) egyenesen a világhírig repítette Rutgert. Újabb közös munkáikban is remek szerepeket kapott – <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/forro-verejtek.html"><i>Forró verejték</i></a> (1975), <i>Futás az életért</i> (1977), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/spetters.html"><i>Spetters</i></a> (1980), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/hus-es-ver.html"><i>Hús és vér</i></a> (1985) –, bár hol a szakmai, hol a közönségfogadtatás problémásnak bizonyult.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimxtqtM35t5zUX55NViQD0vv_fKAhJXvtFRBnzoSaR4sMqFiY7I8RFYxueXM6w21JttyglNKNvJj8wqSiC0Cl-YnYhTScwOTGpACMwsmpeSqtRx84hbGDk_9YZIhLPfm7DZcW_tZ2LMQS70uz2JMxyjjKAJVTHBR-ewhmjWKOMilHcZlDF7U0v38eJ/s800/mysteries10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimxtqtM35t5zUX55NViQD0vv_fKAhJXvtFRBnzoSaR4sMqFiY7I8RFYxueXM6w21JttyglNKNvJj8wqSiC0Cl-YnYhTScwOTGpACMwsmpeSqtRx84hbGDk_9YZIhLPfm7DZcW_tZ2LMQS70uz2JMxyjjKAJVTHBR-ewhmjWKOMilHcZlDF7U0v38eJ/w640-h360/mysteries10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Verhoeven-filmeknek köszönhetően a színész külföldön is keresetté vált: a <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/03/17/a_tengeresz_osszes_noje"><i>Pitypang</i></a> (1974, Adrian Hoven) című német erotikus filmje a <i>Török gyümölcs</i> egyfajta variációjaként is felfogható. A holland korszakból kiemelkedik az <i>Egy holland Jáva szigetén</i> (1976, Fons Rademakers) című dráma, amelynek cselekménye Indonéziában zajlik a XIX. századi kolonizáció idején, a Hollandia német megszállása idején játszódó <i>Pastorale 1943</i> (1978, Wim Verstappen) című dráma, amely minisorozatként is elkészült, és persze a <i>Rejtélyek</i>. Hauer már 1975-ben játszott amerikai filmben (<i>A Wilby-összeesküvés,</i> Ralph Nelson), tényleges hollywoodi karrierje azonban csak a nyolcvanas évek elején kezdődött. Első amerikai filmje a <i>Fantom az éjszakában</i> (1981, Bruce Malmuth), amelyben egy Wulfgar nevű veszedelmes terroristát személyesített meg. (A filmről a közeljövőben külön posztban írunk majd.) Karrierjének csúcspontja Ridley Scott kultikus sci-fije, a <i>Szárnyas fejvadász</i> (1982), amelyben a Harrison Ford által üldözött lázadó androidot alakította. Láthattuk Sam Peckinpah <i>Az Osterman-hétvége</i> (1983) című – kissé zavaros – thrillerjében, és Richard Donner középkorban játszódó romantikus kalandfilmjében, a <i>Sólyomasszony</i>ban (1984). Ezt csak azzal a feltétellel vállalta, hogy a pozitív hőst formálhatja meg. Kiváló alakítást nyújtott <i>Az országút fantomja</i> (1986) című thrillerben mint pszichopata autóstoppos, aki brutális gyilkosságokat követ el, ám a gyanút arra a fiatalemberre akarja terelni, aki megúszta a vele való találkozást.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHwQ_WqQ1GooRz4oVxR43SVxNxwdRR-7DwqzaLjc9-sxG7R6rtMKC_iByw_pjP2HnV9I-hGzwzirUhnhHTCCDnNbDrTCuPHvu0KLaHKXSSg9KOoTW4oZoJJKxCZCapNui8Waa7CeDNiAhgK94_Ine4ci6oAa6i4w92IvaN6uZScGB_7f0SN0MDXqT_/s800/mysteries11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHwQ_WqQ1GooRz4oVxR43SVxNxwdRR-7DwqzaLjc9-sxG7R6rtMKC_iByw_pjP2HnV9I-hGzwzirUhnhHTCCDnNbDrTCuPHvu0KLaHKXSSg9KOoTW4oZoJJKxCZCapNui8Waa7CeDNiAhgK94_Ine4ci6oAa6i4w92IvaN6uZScGB_7f0SN0MDXqT_/w640-h464/mysteries11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Olasz filmjei közül kiemelkedik Ermanno Olmi drámája, <i>A szent iszákos legendája</i> (1988), amelyben egy szerencsétlen alkoholista férfit játszott, akit halála megakadályoz abban, hogy lerója becsületbeli adósságát a templomnak. A szintén olasz Lina Wertmüller <i>Egy holdfényes éjszakán</i> (1989) című alkotásában egy halálosan beteg férfit alakított olyan jeles színésznők partnereként, mint Nastassja Kinski, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/reflektorfenyben-faye-dunaway.html">Faye Dunaway</a> és Dominique Sanda. Amerikában sajnos viszonylag hamar a másodvonalba került, egyre feledhetőbb produkciókhoz adta nevét, bár olykor egy-egy igényesebb kommerszhez is meghívták: <i>Vak végzet</i> (1989), <i>Éjféli őrjöngés</i> (1991), <i>Őrült Stone, avagy 2008: A patkány éve</i> (1992), <i>Báránybőrben</i> (1993). Az új évezredben Hauer néhány jelentősebb amerikai filmben is felbukkant – <i>Egy veszedelmes elme vallomásai</i> (2002), <i>Sin City – A bűn városa</i> (2005), <i>Batman: Kezdődik!</i> (2005) –, sőt sikeres tévésorozatokban is foglalkoztatták. A színészet mellett aktív környezetvédő volt, és támogatta az AIDS elleni küzdelmet is. Kétszer nősült, első házasságából született lánya, Aysha ugyancsak a színi pályát választotta. Rutger Hauer 2019. július 19-én hunyt el beetsterzwaagi otthonában. <i>(Sylvia Kristel karrierjéről részletesebben írtam a </i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/periferia.html">Periféria</a><i> című erotikus filmdráma kapcsán és </i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/bombazok-mult-szazadbol-22-az-elso-hat.html" style="font-style: italic;">ebben az összeállításban</a><i> is.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9PvJ3OLzKAn4FJpyUIoMcpAdgP_gOxS0wkgr6DYiqvDAokf0A-kSxzQBVvsRtBdEwCyCdhjR-_BDj_AN2SNrEUtPUsjjxw_K2I61hkFz0v4TNdlbbRv6LORKLXHSem_1vNclV5R0ESNVPaBIuJ4-fTpeOnYr1ubY1myC2n8f2UL_NIXSX3gjKnbrX/s800/mysteries12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9PvJ3OLzKAn4FJpyUIoMcpAdgP_gOxS0wkgr6DYiqvDAokf0A-kSxzQBVvsRtBdEwCyCdhjR-_BDj_AN2SNrEUtPUsjjxw_K2I61hkFz0v4TNdlbbRv6LORKLXHSem_1vNclV5R0ESNVPaBIuJ4-fTpeOnYr1ubY1myC2n8f2UL_NIXSX3gjKnbrX/w640-h388/mysteries12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A mellékszereplők</b></div><div style="text-align: justify;">Martha Gude megformálója, Rita Tushingham angol színésznő 1942. március 14-én született Garstonban. A hatvanas évek egyik nagy felfedezettje volt. Már első filmje, az <i>Egy csepp méz</i> (1961, Tony Richardson) filmtörténetet írt annak ellenére, hogy a művet több országban tiltólistára tették. Akkoriban ugyanis nemcsak a homoszexualitás motívuma vagy az egyedülálló anyák középpontba helyezése váltott ki megütközést, hanem Rita és a színes bőrű Paul Danquah csókja is. A film viszonylag hamar eljutott Magyarországra, ahogyan <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/mesterkurzus-richard-lester-beatlestol.html">Richard Lester</a> szellemes alkotása, <i>A csábítás trükkje</i> (1965) is, amely Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. Az öntelt főhős (Ray Brooks) hiába henceg azzal, hogy ismeri a csábítás trükkjét, mert még a szomszéd vidéki lányt (Rita Tushingham) sem tudja meghódítani. Igaz, a riválisa (Donal Donnelly) sem sokkal ügyesebb a csajozás terén… Rita korai filmjei közül említést érdemel <i>A bőrkabátos fiúk</i> (1964, Sidney J. Furie), a <i>Doktor Zsivágó</i> (1965, David Lean), <i>A csapda</i> (1966, Sidney Hayers), a <i>Gyémántok reggelire</i> (1968, Christopher Morahan) és <i>A szoba-konyha</i> (1969, Richard Lester). Igyekezett igényesen válogatni a felkérések között, és inkább rétegfilmeket vállalt, mint tömegeket vonzó bóvlikat. Filmográfiájából feltétlenül figyelemre méltó <i>Az emberi tényező</i> (1975, Edward Dmytryk), a megtörtént bűnügyet feldolgozó <i>A nagy főzés</i> (1977, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a>) és a Nino Manfredi nevével fémjelzett komédia, a <i>Spagetti-ház</i> (1982, Giulio Paradisi). 1992-ben Gyarmathy Líviával <i>(A csalás gyönyöre),</i> 2004-ben Szabó Istvánnal <i>(Csodálatos Júlia)</i> forgatott. Kései filmjei közül kiemelkedik a <i>Szemgolyó</i> (2007, Nicolas Roeg) és <i>A rejtekhely</i> (2007, Pupi Avati). Rita Tushingham kétszer volt férjnél, első házasságából két lánya született.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpcJ_JoeLeN78ISWYqAQcNqjSC2a3WYKmqqunbt6bFoNeLu8KCFmQzjValToMwsQNSomi7-6ukq-mCfRF3FNcDpXWTd-s65GeXQshLstMR2H7mTFLzBBznUF3e6sHLXTpbxhj6YKzOdyplVoFv7ai7a3fuvGW2F-1eR9ZyQT0cNkIiogvQFo467gVu/s800/mysteries13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpcJ_JoeLeN78ISWYqAQcNqjSC2a3WYKmqqunbt6bFoNeLu8KCFmQzjValToMwsQNSomi7-6ukq-mCfRF3FNcDpXWTd-s65GeXQshLstMR2H7mTFLzBBznUF3e6sHLXTpbxhj6YKzOdyplVoFv7ai7a3fuvGW2F-1eR9ZyQT0cNkIiogvQFo467gVu/w640-h380/mysteries13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A törpét alakító, szintén angol David Rappaport (1951–1990) mindössze 119 cm magas volt, amit egy születési rendellenesség (achondroplasia autosomalis) okozott. Gyerekkorában különösen érdekelte a zene, megtanult harmonikázni és dobolni. A hetvenes években pszichológiai diplomát szerzett a Bostoni Egyetemen. 1973-ban kezdett filmezni, első nagyobb mozifilmes szerepét a <i>Rejtélyek</i>ben játszotta. Legnagyobb sikerét az <i>Időbanditák</i> (1981, Terry Gilliam) című filmmel érte el, amelyben Randallt, a törpebanda vezérét alakította. Sokszor szerepelt televíziós produkciókban. 1987-ben ő volt a vőfély a brit új hullámos énekesnő, <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2012/03/hazel-o.html">Hazel O'Connor</a> és Kurt Bippert esküvőjén. Rappaport élete utolsó éveiben súlyos depresszióval küzdött. Elvállalta Kivas Fajo szerepét a <i>Star Trek: The Next Generation</i> című tévésorozat egyik 1990-es epizódjában, forgatás közben azonban öngyilkosságot kísérelt meg. A szerepet másik színész vette át. 1990. május 2-án Rappaport mellbe lőtte magát. A főkormányzó szerepét az ismert holland filmrendező, Fons Rademakers (1920–2007) vállalta. Az olasz Vittorio De Sica, valamint a francia Jean Renoir és a holland Joris Ivens asszisztenseként ismerte meg a szakma gyakorlati fogásait. 1958-ban mutatkozott be önálló filmalkotóként. Viszonylag kevés filmet rendezett, szám szerint tizenkettőt, az egyik egy tévéfilm. Szívesen készített adaptációkat. 1971-es alkotása, a <i>Mira</i> konzervatív körökben kisebbfajta botrányt váltott ki. <i>Because of the Cats</i> (Niet voor de poezen, 1973) című filmjében Sylvia Kristel is játszott. Jelentős nemzetközi sikert ért el az <i>Egy holland Jáva szigetén</i> (1976) című drámájával, amelyben Rutger Hauernek adta az egyik fontos szerepet. A <i>Merénylet</i> (1986) című filmjéért Golden Globe- és Oscar-díjat is kapott. Utolsó alkotása, <i>A rózsakert</i> (1989) cselekményének szálai a második világháború idejére nyúlnak vissza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5xWblKWyT-JM6mjpzbZQd_kG-txiCLDHSZL_jRIYYzINy0c35QCVjLW8LleXDkLqejW1yNiGVrlcXrxlNYwlWG39UGJ82DCL2ww2s_U2AetiwFprm4uEmW4AzV_ZjSlbAGUFm5Ju_m3bigqmjNcRs7Q_nqsjan1qcDMdVeFyWECiR9JO63o7EShOe/s800/mysteries14a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5xWblKWyT-JM6mjpzbZQd_kG-txiCLDHSZL_jRIYYzINy0c35QCVjLW8LleXDkLqejW1yNiGVrlcXrxlNYwlWG39UGJ82DCL2ww2s_U2AetiwFprm4uEmW4AzV_ZjSlbAGUFm5Ju_m3bigqmjNcRs7Q_nqsjan1qcDMdVeFyWECiR9JO63o7EShOe/w640-h384/mysteries14a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Kammát megszemélyesítő francia Andréa Ferréol 1947. január 6-án született Aix-en-Provence-ban. Párizsban folytatott színi tanulmányokat. 1971-ben kezdett filmezni. Eleinte kisebb szerepeket játszott olyan, Magyarországon is vetített filmekben, mint a <i>Bohózat lőporral</i> (1971, Georges Lautner), <i>A bajhozó</i> (1972, José Giovanni), a <i>Szalad, szalad a külváros</i> (1973, Gérard Pirès) és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-sakal-napja.html"><i>A Sakál napja</i></a> (1973, Fred Zinnemann). Nemzetközi hírnevét Marco Ferreri <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html"><i>A nagy zabálás</i></a> (1973) című botrányfilmjével alapozta meg, amelyben a négy férfi bizarr öngyilkosságához asszisztáló molett tanítónőt személyesítette meg. Állítólag később szabadulni próbált ettől az imázsától, a következő évben mégis becsúszott egy újabb botrányfilm, a <i>Pokoli trió</i> (1974, Francis Girod). Több mint öt évtizedes pályafutása során ügyesen egyensúlyozott a kommersz filmek és az igényes művészfilmek között. Előbbi csoportba tartozik például <i>A javíthatatlan</i> (1975, Philippe de Broca), <i>A zsoldoskatona</i> (1976) és a <i>Mondd, hogy mindent megteszel értem</i> (1976) – mindkettőt Pasquale Festa Campanile rendezte –, <i>A kockázat ára</i> (1983, Yves Boisset) és <i>A kíméletlen</i> (1983, Alain Delon), az utóbbiak közé pedig az <i>Utazás a fénybe</i> (1978, Rainer Werner Fassbinder), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-badogdob.html"><i>A bádogdob</i></a> (1979, Volker Schlöndorff), <i>A karmester</i> (1980, Andrzej Wajda), <i>Az utolsó metró</i> (1980, François Truffaut), a <i>Három fivér</i> (1981, Francesco Rosi), <i>A postakocsi</i> (1982, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/ettore-scola.html">Ettore Scola</a>), a <i>Mattia Pascal két élete</i> (1985, Mario Monicelli), a <i>Z és két nulla</i> (1985, Peter Greenaway) és a <i>Francesco</i> (1989, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a>). A nyolcvanas évek második felétől egyre gyakrabban játszott a televízióban. Újabb mozifilmjeinek többsége már nem keltett akkora figyelmet, mint a fentebb említett művek. 2006-tól viharos kapcsolatban élt Omar Shariffel a férfi 2015-ben bekövetkezett haláláig. Viszonyukról a <i>La Passion dans les yeux</i> (2016) című önéletrajzi könyvében bővebben is írt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6Mav-G_GQNCLDggbANsUicwMRzVQnCo_Jghas6It_zqYHHYQyZPFYB3LHsJVaqLQeyPqIAQrZ8MR68AOy24lVQmBIXpID1mwdhna4KUOcb8ZSjcM2LOHke7frgzPMdqVSzw9RBWFEJ6Y4mGxM1VHJNlWGn36VXFEZxjI1U4f-PFVK3ku4Yh1zEMMj/s800/mysteries15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6Mav-G_GQNCLDggbANsUicwMRzVQnCo_Jghas6It_zqYHHYQyZPFYB3LHsJVaqLQeyPqIAQrZ8MR68AOy24lVQmBIXpID1mwdhna4KUOcb8ZSjcM2LOHke7frgzPMdqVSzw9RBWFEJ6Y4mGxM1VHJNlWGn36VXFEZxjI1U4f-PFVK3ku4Yh1zEMMj/w640-h384/mysteries15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">A képzőművészként ismertté vált Paul de Lussanet 1976-ban részt vett az <i>Alle dagen feest</i> című szkeccsfilm elkészítésében, amely Matthijs van Heijningen produkciójaként valósult meg. A producernek tetszett Lussanet kisfilmje, és 1,3 millió guldent biztosított számára, hogy egy festői szépségű, egész estés művészfilmet forgasson. A rendező választása a világirodalom egyik legkülönösebb művére, Knut Hamsun <i>Rejtelmek</i> című regényére esett, amelyből egyedül írt forgatókönyvet. Egyik interjújában azt mondta, hogy a főhős, Johan Nagel „két világnézet közé szorult ember: nehézségei vannak a polgári konvenciókkal, de nincs ereje harcolni ellenük”. Nagel nem találja helyét a vidéki kisvárosi világban, zavarodottságát azonban nem tudja szavakba önteni. (A <i>Rejtelmek</i> megjelenése idején Sigmund Freud munkássága még csak kibontakozóban volt, és a pszichológia tudománya általában is még gyerekcipőben járt.) Nagel mentális zavarát fokozzák a tenger hullámai, a ködös tengerpart és a süvítő szél – a film lenyűgöző képi világa Robby Müller operatőr érdeme, aki többek között Wim Wenders és Jim Jarmusch állandó munkatársa volt –, és végzetes hatással van rá Dany és Martha visszautasítása is. Viselkedése is szélsőséges: verejtékben fürödve ébred erotikus álmaiból, vagy éppen ugat, mint egy kutya. A nemzetközi forgalmazhatóság érdekében Van Heijningen egy ismert külföldi színészt szemelt ki Nagel szerepére: a brit <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/reflektorfenyben-terence-stamp-brit.html">Terence Stamp</a>et akarta szerződtetni, akivel azonban nem sikerült felvenni a kapcsolatot, ezért másik főszereplő után kellett nézni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb8uRfvClvrrt6FjVr4lrDaiNDdaybxQ-FuNzNvG-RlgxYGvOJCoiuziOhiw4tBgsuMwrIwWI7LEkqMdJr43zttlO7bxZJr142Z1ExZPC_5_3oKY036ymi0IsGtBZt1YI9ob50Im2mxJ0eZ_XktzUds_S2ROrn8RCamCx-cSro6h1ApZOijmWxtl4G/s800/mysteries16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb8uRfvClvrrt6FjVr4lrDaiNDdaybxQ-FuNzNvG-RlgxYGvOJCoiuziOhiw4tBgsuMwrIwWI7LEkqMdJr43zttlO7bxZJr142Z1ExZPC_5_3oKY036ymi0IsGtBZt1YI9ob50Im2mxJ0eZ_XktzUds_S2ROrn8RCamCx-cSro6h1ApZOijmWxtl4G/w640-h380/mysteries16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A két főszerepre végül két holland sztárt szerződtettek: Rutger Hauert és Sylvia Kristelt. Mindketten szexszimbólumoknak számítottak: Hauer elsősorban Paul Verhoeven korai filmjei, Kristel pedig mindenekelőtt az <i>Emmanuelle</i> első három része miatt. Ami közös volt bennük, hogy mindketten szabadulni szerettek volna ettől az imázsuktól, mert saját bevallásuk szerint egyáltalán nem szerettek a kamera előtt vetkőzni, bár hangsúlyozták, hogy egy valóban jó szerep kedvéért továbbra is hajlandók ledobálni magukról mindent. Sylvia és Rutger egyébként addigra már nemcsak hírből, hanem személyesen is ismerte egymást. Az NSZK-ban nagy sikert aratott Hauer romantikus kalandfilmsorozata, a <i>Floris,</i> ezért 1975-ben a német tévé megrendelte a második évadot. A rendezői székbe akkor már nem Verhoeven ült, hanem az osztrák Ferry Radax. A szériát anyagi okokból Magyarországon forgatták, magyar színészek is játszottak benne. A munka befejezése után Hauer Ausztrián keresztül utazott haza, és az osztrákoknál találkozott Sylviával. Leültek egy kicsit borozgatni, elbeszélgettek, és kölcsönösen megnyerőnek találták egymást. Mint említettem, a <i>Rejtélyek</i> nem az egyetlen közös filmjük: Wim Verstappen <i>Pastorale 1943</i> (1978) című háborús drámájában is összekerültek. A <i>Rejtélyek</i>et mindketten nagy lehetőségnek tartották ahhoz, hogy maguk mögött hagyják a szexszimbólum imázst, és komoly színészként is elfogadtassák magukat. Ennek érdekében mindketten lemondtak a gázsijukról, és a pénzzel beszálltak a gyártásba.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRNnXpld6R6BdK2mezvnQAs701OdWDrlG-2izkUy9enScHqiDBxErd8OUW5LMkUIzmoW6tDbRiSTdT9xadO7bHkQNFVX2WL1pbr_ASDJzTZawtwzEtyLMQhQoj4bXCOjWW5UoS4voX-5ktqp6gVmoouSDzFvvQ9kJXBRJaPuWL5BcUeKkWK6JYGuSY/s800/mysteries17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRNnXpld6R6BdK2mezvnQAs701OdWDrlG-2izkUy9enScHqiDBxErd8OUW5LMkUIzmoW6tDbRiSTdT9xadO7bHkQNFVX2WL1pbr_ASDJzTZawtwzEtyLMQhQoj4bXCOjWW5UoS4voX-5ktqp6gVmoouSDzFvvQ9kJXBRJaPuWL5BcUeKkWK6JYGuSY/w640-h380/mysteries17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A film forgatását 1978. április 17-én kezdték meg a Man-szigeten, amely ugyan egyáltalán nem hasonlított a norvég tájakra, mégis tökéletesen passzolt Johan Nagel különös személyiségéhez. Hauer egy csomagokkal megpakolt Fiat kabrióval érkezett Európából a Man-szigetre. Bár útközben meg kellett állnia, hogy találkozzon egy következő lehetséges film rendezőjével, továbbá előbb át kellett kelnie a La Manche csatornán az Egyesült Királyságba, onnan pedig az Ír-tengeren át a Man-szigetre, végül idejében megérkezett. A színész rokonszenvesnek találta a rendezőt, aki szerinte az előkészületi fázisban kifejezetten nyitott volt az ötletekre. Hauer a szerep kedvéért egy hónapig tanult hegedűn játszani, és olyan jól ment neki, hogy valóban az ő játékát hallhatja a néző abban a jelenetben, amikor Dany visszautasítja őt, és a kétségbeesett férfi eljátszik egy melódiát. Rutger szerint egy melankolikus és meglehetősen szomorú darabról volt szó, amelyet Magyarországon hallott először, és nagyon megtetszett neki. Egy interjúban arról beszélt, hogy tudomása szerint a zenemű népszerű volt Magyarországon, mégis betiltották az itteni rádióban, mert állítólag fiatalok tucatjait sarkallta öngyilkosságra. (Seress Rezső <i>Szomorú vasárnap</i> című szerzeményéről van szó.) Sylvia Kristel így emlékezett: „El tudják hinni, hogy Rutger azokkal a hatalmas kezeivel megtanult hegedülni a <i>Rejtélyek</i>ben játszott szerepe kedvéért? Nos, megtette… és gyönyörűen játszott.” (A filmben elhangzik Chopin <i>Prelude</i> című zeneművének egy részlete, Händel <a href="https://www.youtube.com/watch?v=TqdFoRjL1Bk"><i>Lascia ch'io pianga</i></a> című szerzeményét pedig a Mrs. Stenersent alakító Liesbeth List énekli.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsGB01_K3-w1vzD1APRn5h0z1wKEy0tnch3Up-NYrJ-1q5HQ8lMm-YXpJ5gwd2n1kul84AEkDlf-mixuvrr7ZiEKtv7JACDdqKVZDNmn5xWLViEp1zOVSVKQr_xxkMUkyiUljsLcZ0q4F9kqE9O4LWXf-Aj6HEukCRMuAn5tGog3eSmGFX7NIa6ZY5/s800/mysteries18a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsGB01_K3-w1vzD1APRn5h0z1wKEy0tnch3Up-NYrJ-1q5HQ8lMm-YXpJ5gwd2n1kul84AEkDlf-mixuvrr7ZiEKtv7JACDdqKVZDNmn5xWLViEp1zOVSVKQr_xxkMUkyiUljsLcZ0q4F9kqE9O4LWXf-Aj6HEukCRMuAn5tGog3eSmGFX7NIa6ZY5/w640-h384/mysteries18a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ahogy elkezdődött a tényleges forgatás, Rutger véleménye megváltozott a rendezőről. Úgy találta, hogy Lussanet nyitottsága csupán egyfajta színjáték volt, mert igazából nem fogékony az ő szerepértelmezésére, sőt a regény érzelmi mélységeire sem: a külsőségek jobban érdekelték, mint a belső tartalom. Hauer szerint ez a téma leginkább Ingmar Bergmanhoz illett volna, ám a svéd rendező épp akkoriban a <i>Kígyótojás</i> (1977) című filmjének művészi kudarca után egy ideig azt hangoztatta, hogy nem rendez több filmet. Sylvia Kristelt elkísérte a Man-szigetre aktuális barátja, Ian McShane angol színész, akivel <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-vasalarcos-ferfi-tortenelmi-hatter.html"><i>Az ötödik muskétás</i></a> (1979) forgatásán jött össze. McShane soha nem látogatott el a <i>Rejtélyek</i> forgatására, sőt állítólag a szállodai szobájából se nagyon mozdult ki. Sylviával folytatott viszonya meglehetősen viharosan zajlott. Rutger azt állította, hogy partnernője nemegyszer úgy jelent meg a forgatáson, hogy sötét szemüveget viselt és testén ütések nyomai látszottak. A szem alatti sötét foltokat sminkkel el lehetett tüntetni, ráadásul a szerepe szerint Kristel gyakran fátyolt viselt. A testén látható kék foltok voltak az elsődleges okai annak, hogy a filmben csupán egyetlen erotikus fantáziajelenet látható, és azt is elég nehezen tudták leforgatni. Hauer arra gyanakodott, hogy Sylvia akkoriban a kábítószer-élvezetnek is hódolt. Mindazonáltal szerinte Kristel művészileg kitett magáért, ahogy elégedett volt a többi partnerével is. A nehézségek ellenére szerette és nagyra értékelte ezt a filmjét, sőt még a Verhoeven-produkcióknál is érdekesebb színészi feladatnak tartotta. Sylvia véleménye szintén kedvező volt: a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/periferia.html"><i>Periféria</i></a> (1976) és az <i>Alice utolsó szökése</i> (1977) mellett a <i>Rejtélyek</i>et nevezte meg mint az egyik legkedvesebb munkáját. (Ennek ellenére a <i>Meztelenül</i> című önéletrajzi könyvében nem említette meg.) Hollandiában jól fogadták a filmet, bár nem ért el kiugró kereskedelmi sikert, és egyike lett a holland filmművészet klasszikusainak. Lussanet emlékei a sztárjairól viszont nem igazán szépek: szerinte Rutger zsarnokként viselkedett, aki társproduceri szerepkörében állandóan beleszólt a rendezésbe, és zűrös magánélete miatt Sylvia sem volt könnyen kezelhető.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinrVbCai5og_22VlGu1tmNUNYfc1uwYBpC8PAYl_mGwbmaOw9Bw1nt3Dhwncb6ogdjF-bSKxduTlk3Fo3gB4X32l0GQmx0YsFC0BJ0H_oXRtakIArONBZ4brwa7ex2Mn7EsEyIYJOQqjEQ7sTxDIp2zbFPmcqaf4YsRBJb9LcwSVZpgf1B8XC-MQGt/s800/mysteries19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinrVbCai5og_22VlGu1tmNUNYfc1uwYBpC8PAYl_mGwbmaOw9Bw1nt3Dhwncb6ogdjF-bSKxduTlk3Fo3gB4X32l0GQmx0YsFC0BJ0H_oXRtakIArONBZ4brwa7ex2Mn7EsEyIYJOQqjEQ7sTxDIp2zbFPmcqaf4YsRBJb9LcwSVZpgf1B8XC-MQGt/w640-h384/mysteries19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az 1979-es holland filmhét</b></div><div style="text-align: justify;">1979. szeptember 13. és 19. között holland filmhetet rendeztek Budapesten, amely a néhány hónappal korábban Amszterdamban és Utrechtben megtartott Magyar Filmnapok viszonzásaként szerveződött. A holland filmhét bemutatói két helyszínen zajlottak: a Toldi moziban a játékfilmeket, a Horizont (volt Híradó) moziban a rövid- és dokumentumfilmeket tekinthették meg az érdeklődők. A közönség érdeklődése a játékfilmek iránt meglehetősen nagy volt, míg a Horizont mozi programja kevesebb érdeklődőt vonzott. Pedig itt olyan filmcsemegék is láthatók voltak, mint az Oberhausenben díjat nyert <i>Hollandiai jelenetek</i> (1978, Otto Jongerius), <i>Az üveg</i> (1958, Bert Haanstra) vagy az Oscar-díjjal elismert <i>A kis világ</i> (1972, Charles és Martina Huguenot van der Linden). A Toldi moziban a következő játékfilmeket vetítették: <i>Pastorale 1943</i> (Wim Verstappen), <i>Lopott szeretet</i> (René von Nie), <i>Rejtélyek</i> (Paul de Lussanet), <i>Rembrandt</i> (Jos Stelling), <i>Dr. Vlimmen</i> (Guido Pieters), <i>Egy nemzet vagyunk</i> (Pim de la Parra). A rendezvény utolsó napján a filmkritikusok által legjobbnak tartott filmet tűzték műsorra. A filmhét alkalmából holland küldöttség érkezett Magyarországra, melynek tagja volt Willeke van Ammelrooy színésznő – az <i>Egy nemzet vagyunk</i> női főszereplője –, Fons Rademakers, az <i>Egy holland Jáva szigetén</i> rendezője és a <i>Rejtélyek</i> egyik mellékszereplője, valamint Joop de Vries, a Holland Kulturális Minisztérium filmfőosztályának vezetőhelyettese.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNhsYleJ9Tnf6fAo2S-Is0GXzfiVRwaq92JR69w8YFVfmEIkC8QCjaarIyoalpJJkY-xZzfR91wCARglPoxJmFULhS1c5tCWU3cTb1JTtKQW5t8_UDm1sVduJIvG7B_cXdEBgfoxAg8jVKpf81okOXUioAIWvvAmUFSw7a6F-PXQwTWgPfNGX3okC1/s800/mysteries20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNhsYleJ9Tnf6fAo2S-Is0GXzfiVRwaq92JR69w8YFVfmEIkC8QCjaarIyoalpJJkY-xZzfR91wCARglPoxJmFULhS1c5tCWU3cTb1JTtKQW5t8_UDm1sVduJIvG7B_cXdEBgfoxAg8jVKpf81okOXUioAIWvvAmUFSw7a6F-PXQwTWgPfNGX3okC1/w640-h456/mysteries20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Beszédében De Vries úr többek között ezeket mondta: „Évente maximum tíz filmet készítünk. Terjed az irodalmi művek filmrevitele is. Ilyen például a <i>Rejtélyek,</i> amelyet itt is vetítettek, s amelynek írója a Nobel-díjas Knut Hamsun. A témát, a műfajt illetően nem szólunk bele a filmgyártásba. Ha a költségvetés teljesen fedezi a forgatás költségeit, elkezdhetik. A mozik évente 500 filmet mutatnak be nálunk. Túl vagyunk már az úgynevezett »tévésokkon«. A nézők szeretik a holland filmeket, bár az utóbbi időben a moziba járók átlagéletkora fiatalabb, mint öt-hat évvel korábban.” A holland filmhét magyarországi fogadtatása a szakma részéről is javarészt kedvező volt, és az a vélemény alakult ki, hogy hasznos lenne sűríteni az ilyesfajta kulturális programokat, illetve a legjobb filmeket a széles körű moziforgalmazás számára is érdemes lenne átvenni. Iván Gábor a <i>Filmvilág</i>ban (1979/11) megjelent értékelésében így írt: „Erőteljesen kivált a programból a <i>Lopott szeretet</i> (rendezője René van Nie) és a <i>Rejtélyek</i> (Paul de Lussanet). Ez a két mű egymásra sem hasonlít; az első viszont a francia filmek hatását viseli magán, a második pedig teljesen skandináv. […] A <i>Rejtélyek</i> – nyilván az alapanyag, Knut Hamsun regényének kisugárzása – álmokra, vágyakra, »vonzásokra és taszításokra« lecsupaszított filmköltemény, elemzése külön fejezetet érdemelne.” A <i>Rejtélyek</i>et 1985-ben a Magyar Televízió 1-es csatornája is bemutatta <i>Rejtelmek</i> címmel, szinkronizált változatban. A szinkron 1984-ben készült a Pannónia Filmstúdióban. Magyar szöveg: Bari Judit, szinkronrendező: Rehorovszky Béla, fontosabb magyar hangok: Balkay Géza (Rutger Hauer), Udvaros Dorottya (Sylvia Kristel), Fodor Tamás (David Rappaport), Esztergályos Cecília (Rita Tushingham), Moór Marianna (Andréa Ferréol), Szabó Ottó (Kees Brusse) és Csűrös Karola (Liesbeth List).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>RÁADÁS</b></div><div style="text-align: justify;">Mint fentebb is írtam, a <i>Rejtélyek</i> két főszereplője a hetvenes évek holland filmművészetének szexszimbóluma volt. Néhány kép segítségével tekintsük át, mivel is szolgáltak rá erre a minősítésre!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>SYLVIA KRISTEL</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfg7dAMqs_Tb_g2envnvyKO5CWwGb5P8FwDwUFdxmSKDcXQcL9gJIq6lnFiysCl6N6JPFwjlTE0AlECbaKOvxHFukrkRkiHpa6eqfEVSKWn5DU82fMP0wUmtc_t1gYziITK9lhWvDPthCGgboh3IRh8dSNZYQjEkxpX2uh0Y4asXcL1AW8Qc7sKmkS/s665/sylvia02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="665" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfg7dAMqs_Tb_g2envnvyKO5CWwGb5P8FwDwUFdxmSKDcXQcL9gJIq6lnFiysCl6N6JPFwjlTE0AlECbaKOvxHFukrkRkiHpa6eqfEVSKWn5DU82fMP0wUmtc_t1gYziITK9lhWvDPthCGgboh3IRh8dSNZYQjEkxpX2uh0Y4asXcL1AW8Qc7sKmkS/w510-h640/sylvia02.jpg" width="510" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A többféle címmel is ismert nyugatnémet <i>O. unokahúga</i> (1974) még az <i>Emmanuelle</i> előtt készült, afféle pikáns coming-of-age sztori. A férfivá válás küszöbén álló fiatalembert a néhány hónapja elhunyt Ekkehardt Belle alakította. Kristel mellett a másik női főszerepet Tordai Teri domborította, aki mellesleg ebben a filmben merészebb jeleneteket is bevállalt, mint Sylvia</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk_5weqZ7pewAGvoyEEhiKK4KgogQOAVgvD0NvzvD7fW84Z6hRdOYOHZQzZ125wAmf2ciPT4znmz7C94D2mNlbr8DfM6jFlSf9unuj91umv41CmnX4A07fm18c4PG-F9SbK6elhrxGG0qQHFMKF4uptbo2PwjKHd3KsZW4z7KLGU9MuVSTWnSX0fUi/s765/sylvia01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk_5weqZ7pewAGvoyEEhiKK4KgogQOAVgvD0NvzvD7fW84Z6hRdOYOHZQzZ125wAmf2ciPT4znmz7C94D2mNlbr8DfM6jFlSf9unuj91umv41CmnX4A07fm18c4PG-F9SbK6elhrxGG0qQHFMKF4uptbo2PwjKHd3KsZW4z7KLGU9MuVSTWnSX0fUi/w418-h640/sylvia01.jpg" width="418" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Just Jaeckin vitathatatlan esztétikai érzékkel forgatott erotikus filmje, az <i>Emmanuelle</i> (1974) a műfaj egyik nagy klasszikusává vált. Sylvia két folytatásban is visszatért, sőt a negyedik rész elején is megjelent, hogy átadja a stafétabotot Mia Nygrennek</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOlGmT3CB3uDY2SBZG-RxRbrN1wiI4mYNQIMgSKTJL_ihtPec2nOGad68q5C1bjC5l3x-0u47AoxzncYkH7vEldfC2vKkthvP-cxNYIHAIjywmCjL35urgmRQ-dnb9He957moWzJ_KKivIL_yjUsYP-ouJQ7jeuZ3-YNRilZg3VnrumpnDIgmQcOVX/s800/sylvia03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOlGmT3CB3uDY2SBZG-RxRbrN1wiI4mYNQIMgSKTJL_ihtPec2nOGad68q5C1bjC5l3x-0u47AoxzncYkH7vEldfC2vKkthvP-cxNYIHAIjywmCjL35urgmRQ-dnb9He957moWzJ_KKivIL_yjUsYP-ouJQ7jeuZ3-YNRilZg3VnrumpnDIgmQcOVX/w640-h384/sylvia03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A lengyel <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html">Walerian Borowczyk</a> erotikus drámája, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/periferia.html"><i>Periféria</i></a> (1976) Sylvia kedvenc saját filmje volt, és nagy csalódást okozott neki, hogy a mű a maga idejében megbukott</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Dp_rtJOUs2RtVHURsquXlItNcvZwtjhRlZxH8Re3HddARyJHvftS_k_S5AxXoFVecNTwLAWHwCxZyD3pir0HObzt7hYeJ3U-Hl8Z4r8RLz_LJ9uL_BCqXn8WSIyCXOkMj7fn3tbKZLFtPCrXoakpyZBnBqhfUOfrccDJQETG7Fgpy01vFg4PVI6O/s800/sylvia04a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Dp_rtJOUs2RtVHURsquXlItNcvZwtjhRlZxH8Re3HddARyJHvftS_k_S5AxXoFVecNTwLAWHwCxZyD3pir0HObzt7hYeJ3U-Hl8Z4r8RLz_LJ9uL_BCqXn8WSIyCXOkMj7fn3tbKZLFtPCrXoakpyZBnBqhfUOfrccDJQETG7Fgpy01vFg4PVI6O/w424-h640/sylvia04a.jpg" width="424" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A holland szépség amerikai karrierje beindítása érdekében a <i>Playboy</i> számára is pózolt. A kollekcióból ez a fotó a személyes kedvencem</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>RUTGER HAUER</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRl2mjEZ4whErGcz1lf1C57evWp-ePwNvYYjeP_DynosWvAy538EQl_3DlkmTRo_MCHICVBzsMpkrBSZDpV_qnotcgWUrb5ftJkdJTGznrV0utAoTJwDOFVJD54fn78EF3ZL8WDqSZlPgS81BSTM6FrtZn0LnCMiovG1359j6tMNuxt69pZNKSdURB/s800/rutger01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRl2mjEZ4whErGcz1lf1C57evWp-ePwNvYYjeP_DynosWvAy538EQl_3DlkmTRo_MCHICVBzsMpkrBSZDpV_qnotcgWUrb5ftJkdJTGznrV0utAoTJwDOFVJD54fn78EF3ZL8WDqSZlPgS81BSTM6FrtZn0LnCMiovG1359j6tMNuxt69pZNKSdURB/w640-h480/rutger01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Minden idők legjobb holland filmjének tartják a <i>Török gyümölcs</i> (1973) című drámát, Paul Verhoeven Oscar-díjra is jelölt alkotását. Rutger egy nőcsábász szobrászt alakított, aki beleszeret egy bájos lányba. Olgáról rövidesen kiderül, hogy halálos beteg</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIGxYFrdPJ5opE7NeBmVuaX9rUQeSEPI3Rok10VXPfb8UQZ-esDJUJ6Y51ueIcYcrd17c1rYSlC2qnQNQtHFPyNQMGcPgiaD7Fk23zZKYaR1-FgVxQ_DkaLeH1B_9PF7_w3hNCA6UggTJ0TgvZJf-vxN8IjKwbbIQfx_1pHeXJC9dZgnA8ND6N7-xH/s600/rutger02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="415" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIGxYFrdPJ5opE7NeBmVuaX9rUQeSEPI3Rok10VXPfb8UQZ-esDJUJ6Y51ueIcYcrd17c1rYSlC2qnQNQtHFPyNQMGcPgiaD7Fk23zZKYaR1-FgVxQ_DkaLeH1B_9PF7_w3hNCA6UggTJ0TgvZJf-vxN8IjKwbbIQfx_1pHeXJC9dZgnA8ND6N7-xH/w442-h640/rutger02.jpg" width="442" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A nyugatnémet <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/03/16/a_tengeresz_osszes_noje"><i>Pitypang</i></a> (1974) című erotikus filmben Rutger megint egy lelkiismeretlen Don Juant játszott, aki persze ezúttal is végül szerelembe esik…</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXzswIi1hqKYSdi-c04uPpP0Wpo8lTwUPQoGqIrY78gbKUPo7dc8vU5QlgAaioaL5Sy7RDCKgMFQvYYwL__9eUAoFX1jRSdoBl-BTzsMIEpVgcwbzCKh7BjrgjLjEtbWPcchwJycEXEniTHxDDKjLtoV81-dr1QOsPBTr20zEA4Dl4x-bgA91WLVEC/s3107/rutger03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1897" data-original-width="3107" height="390" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXzswIi1hqKYSdi-c04uPpP0Wpo8lTwUPQoGqIrY78gbKUPo7dc8vU5QlgAaioaL5Sy7RDCKgMFQvYYwL__9eUAoFX1jRSdoBl-BTzsMIEpVgcwbzCKh7BjrgjLjEtbWPcchwJycEXEniTHxDDKjLtoV81-dr1QOsPBTr20zEA4Dl4x-bgA91WLVEC/w640-h390/rutger03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Az effajta beállítások egyáltalán nem jellemzők Rutger színészi pályafutására. Mentora, Paul Verhoeven felkérésére vállalta ezt a pár másodperces villantást, amelynek a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/forro-verejtek.html"><i>Forró verejték</i></a> (1975) című filmben humoros, és nem szexuális töltete van</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGNm7BNL7tuiqSMa-_JOhx9HjNkLESdJxjFY1uRFF7s2LsnNesw85Kdg2NirgvUw2146iurpAXP7-Eu4DDdKinTtKfFrJi62m0rOFZe1v17N-X7zpUtyat1rt4MrW09X8-gdwG9UKhHH0ohSg0R8pSsmfmS_NGL23GcPvqV0WEepTQAUnT-j9cSL2-/s800/rutger04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGNm7BNL7tuiqSMa-_JOhx9HjNkLESdJxjFY1uRFF7s2LsnNesw85Kdg2NirgvUw2146iurpAXP7-Eu4DDdKinTtKfFrJi62m0rOFZe1v17N-X7zpUtyat1rt4MrW09X8-gdwG9UKhHH0ohSg0R8pSsmfmS_NGL23GcPvqV0WEepTQAUnT-j9cSL2-/w640-h392/rutger04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Megtörtént bűnügyet dolgoz fel Nicolas Roeg <i>Heuréka</i> (1983) című alkotása, melyben a női főszerepet ismét a feleségére, Theresa Russellre bízta. A két férfi főszereplő, Gene Hackman és Rutger Hauer mellett felbukkan az akkoriban még kevésbé ismert Joe Pesci is</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ANDRÉA FERRÉOL</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTOUAgY2AmqRjSvGnV8ng85cVHr4riPY43EkOkZOHHysYt8CamxFBknUMnpG39gs4YszC9VJ7Cw0idEYwwoMLbMNkjRdk2eAlb0Vt5AKTwtrk4YDO8VjXhRz9O8B5jOJ_twoBuvUYuE6Jv7DAcpz3ByjqTENUa2p75PGHbcv6BmdtPvmXKw5vIBfLc/s800/andrea01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="800" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTOUAgY2AmqRjSvGnV8ng85cVHr4riPY43EkOkZOHHysYt8CamxFBknUMnpG39gs4YszC9VJ7Cw0idEYwwoMLbMNkjRdk2eAlb0Vt5AKTwtrk4YDO8VjXhRz9O8B5jOJ_twoBuvUYuE6Jv7DAcpz3ByjqTENUa2p75PGHbcv6BmdtPvmXKw5vIBfLc/w640-h496/andrea01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A kitűnő francia színésznő, Andréa Ferréol karrierjének első évtizedében az erotika is szerepet játszott. Marco Ferreri <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html"><i>A nagy zabálás</i></a> (1973) című botrányfilmje kedvéért komoly súlyfelesleget szedett fel, és nem mellesleg minden idők egyik legkülönösebb alakítását nyújtotta. A képen látható partnere: Marcello Mastroianni</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgRV2gV9ux0vzS7CkceiVOC1XIsbE_QTFZ0VTkGA3bprbbDJtY7NDmkKo1BjfFcl6-Vm9vpzfNChSKVvkasXh2VPvbus7s4FlUnhed5UiiMLHTSHNIb2mW5pGhM00B5mT0Xlcxw4eeaYe7QBl6n3JYdhHyDTkuYr5ceWypB3ZKAiyW8Q-zI8caeOTs/s800/andrea02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="800" height="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgRV2gV9ux0vzS7CkceiVOC1XIsbE_QTFZ0VTkGA3bprbbDJtY7NDmkKo1BjfFcl6-Vm9vpzfNChSKVvkasXh2VPvbus7s4FlUnhed5UiiMLHTSHNIb2mW5pGhM00B5mT0Xlcxw4eeaYe7QBl6n3JYdhHyDTkuYr5ceWypB3ZKAiyW8Q-zI8caeOTs/w640-h500/andrea02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Botrányokat váltott ki Francis Girod alkotása, a <i>Pokoli trió</i> (1974) is, amely egy megtörtént bűnügy motívumai alapján készült, és a dermesztő realizmust fekete humorral elegyíti</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqtT-X6vOIczQhAGsyo7AA_wYv_V2NaBwY7iZkQ0JwZB8EPv26pNM5msTM6FU0nm2bQ9yU_Hmbt1C0DL8U8rHro0ocvICHH1dhly47lYhdVDSMnI0zYUvG9x-JGTJ65NF7aEVmiOG5YtBv8xchFRoq0rDtLyEIKf1uUGdIWOJdhk7DVt8IrTpnqP3e/s730/andrea03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqtT-X6vOIczQhAGsyo7AA_wYv_V2NaBwY7iZkQ0JwZB8EPv26pNM5msTM6FU0nm2bQ9yU_Hmbt1C0DL8U8rHro0ocvICHH1dhly47lYhdVDSMnI0zYUvG9x-JGTJ65NF7aEVmiOG5YtBv8xchFRoq0rDtLyEIKf1uUGdIWOJdhk7DVt8IrTpnqP3e/w464-h640/andrea03.jpg" width="464" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Magyarországon teljesen ismeretlen Bruno Gantillon opusza, az <i>Úrnő és szolga</i> (1977), amelyben Andréának szintén voltak pikáns jelenetei. Egy cselédlányt alakított, aki megörökölte egykori gazdája hatalmas vagyonát. Erre fente fogát az elhunyt öregúr unokaöccse is, ám hősnőnk csak úgy engedi meg a férfinak, hogy a kastélyban maradjon, ha a felsült örökös őt fogja szolgálni…</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh41-iciP0irAJ9DdMzpnM9z2cjJsamrRRewuESmRljVlIiVe-zkdvEH4r1mljSWAdlv_GAHAJTXGACJFmYSq311VYOAx3LmjJ-koS9yfGApDbIGUfLihN_pzwAVzaRgbHredXCk7bBfdMvJaICVqKS-ajDKzl5X6GQcOyGstmz-sahpZq1lMvEjPq/s800/andrea04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh41-iciP0irAJ9DdMzpnM9z2cjJsamrRRewuESmRljVlIiVe-zkdvEH4r1mljSWAdlv_GAHAJTXGACJFmYSq311VYOAx3LmjJ-koS9yfGApDbIGUfLihN_pzwAVzaRgbHredXCk7bBfdMvJaICVqKS-ajDKzl5X6GQcOyGstmz-sahpZq1lMvEjPq/w640-h464/andrea04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A homoszexuális német rendező, Rainer Werner Fassbinder <i>Utazás a fénybe</i> (1978) című alkotása Vladimir Nabokov egyik regénye alapján készült, és a harmincas évek Berlinjében játszódik</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzO2PJubpv1b4p6_J2Opbk6wzXyLhm1jmyUD3t9fgljRiun52nkGXUKNKVABGt0wRhr25k5JNJtLiYNhfGaYbKjbRrqoNyI_iD2kI-PuIcCd2p4TZsyxnFtUyvfYBJFKXodysj0TSsgEPtewmR_nQsxxKV6nkavBjs55HsqVRP6MbMB6BKjBDksIJ8/s670/mysteries21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="670" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzO2PJubpv1b4p6_J2Opbk6wzXyLhm1jmyUD3t9fgljRiun52nkGXUKNKVABGt0wRhr25k5JNJtLiYNhfGaYbKjbRrqoNyI_iD2kI-PuIcCd2p4TZsyxnFtUyvfYBJFKXodysj0TSsgEPtewmR_nQsxxKV6nkavBjs55HsqVRP6MbMB6BKjBDksIJ8/w506-h640/mysteries21.jpg" width="506" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Rejtélyek</b> (Mysteries, 1978) – holland filmdráma. Knut Hamsun <i>Rejtelmek</i> című regényéből a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Paul de Lussanet. Operatőr: Robby Müller. Zene: Laurens van Rooyen. Díszlet: Benedict Schillemans, Ray Adams és Alf McCulloch. Jelmez: Yan Tax. Vágó: Jane Sperr. Főszereplők: Rutger Hauer (Johan Nagel), Sylvia Kristel (Dany Kielland), David Rappaport (a törpe), Rita Tushingham (Martha Gude), Andréa Ferréol (Kamma), Kees Brusse (dr. Stenersen), Liesbeth List (Mrs. Stenersen), Fons Rademakers (rendőrfőnök), Marina de Graaf (Sara), Adrian Brine (hoteltulajdonos). Magyarországi bemutató: 1979. szeptember 15. (Budapest, Toldi mozi, Holland Filmhét), 1985. november 2. (MTV 1).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>(A fenti posztban Rutger Hauer életrajzához felhasználtam azt a szöveget, amelyet évekkel ezelőtt én írtam róla a Wikipédiára.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><div><b><br /></b></div><div><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><b>Szakadt függöny</b></a></div><div><b><br /></b></div><div><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html"><b>Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</b></a></div><div><b><br /></b></div><div><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html"><b>Beatrice Cenci</b></a></div><div><b><br /></b></div><div><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi"><b>A negyedik férfi</b></a></div><div><b><br /></b></div><div><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div><b><br /></b></div><div><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div><b><br /></b></div><div><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB RUTGER HAUER!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/forro-verejtek.html">Forró verejték</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/spetters.html">Spetters</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/hus-es-ver.html">Hús és vér</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB SYLVIA KRISTEL!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/bombazok-mult-szazadbol-22-az-elso-hat.html"><b>Bombázók a múlt századból 2/2</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/periferia.html">Periféria</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-vasalarcos-ferfi-tortenelmi-hatter.html"><b>A vasálarcos férfi: A történelmi háttér, a regény és a filmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/lady-chatterley-szeretoje.html">Lady Chatterley szeretője</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB ANDRÉA FERRÉOL!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-sakal-napja.html"><b>A Sakál napja</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html">A nagy zabálás</a> (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-badogdob.html">A bádogdob</a> (18+)</b></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-53261143044825078842022-05-04T22:38:00.001-07:002022-05-08T12:19:41.768-07:00HAJTÓVADÁSZAT<div style="text-align: justify;">Több mint negyven éve Magyarországon is bemutatták a <i>Hajtóvadászat</i> (1975) című francia filmet, melynek hősnője nemi erőszak áldozatául esik, és végül már az életéért menekül a normandiai erdőkben az őt üldöző vadászok elől. Serge Leroy rendező egy felkavaró társadalmi drámát épített az ún. rape-and-revenge-filmek eszköztára köré. Az irányzat filmjeiben a két motívum (nemi erőszak és bosszú) általában együtt jár még akkor is, ha a megerőszakolt áldozatért egy vagy több hozzátartozója áll bosszút, és nem személyesen vesz elégtételt a rajta esett sérelemért. A <i>Hajtóvadászat</i> parázs vitákat váltott ki Franciaországban, részben azért is, mert a szexuális bűncselekmények jogi szabályozása az országban akkoriban még nem volt minden részletre kiterjedően rendezve, ami miatt az elkövetők gyakran olcsón megúszták a felelősségre vonást. A film szereposztása elsőrangú: a női főszerepet az Európába áttelepült amerikai Mimsy Farmer játszotta, míg a vadászokat a francia színjátszás jelentős karakterszínészei keltették életre. Magyarországon a mű gondolati tartalma csekély érdeklődést keltett a kritikusok körében, akik szokásuk szerint leginkább azt mérlegelték, mennyiben művészi, és mennyiben kommersz Leroy opusza. A <i>Hajtóvadászat</i> érdemtelenül merült feledésbe a bemutatója óta eltelt évtizedek során. Az új évezredben – feltehetően a MeToo-mozgalom hatására – kezdték átértékelni, és napjainkban már a hetvenes évek egyik legjelentősebb francia filmjének tartják.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDMYDoP0Tz7uCPA26qPegU1hu3edcoaEgnevE3KQ0SdvsMuDR9hReIAuwFkzNb9b0HzvHkEZOGMDSA5jnxGm0jT_zSQZVoRMhx3YkmWNLnPP0TLmRPrgbCxA3D04PntBMpbgXQQmZtkQkGYRvFy0GoXaYsIdI4sdDM4zCTF4wxlJM4Bmai--JfzOAR/s750/traque00.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDMYDoP0Tz7uCPA26qPegU1hu3edcoaEgnevE3KQ0SdvsMuDR9hReIAuwFkzNb9b0HzvHkEZOGMDSA5jnxGm0jT_zSQZVoRMhx3YkmWNLnPP0TLmRPrgbCxA3D04PntBMpbgXQQmZtkQkGYRvFy0GoXaYsIdI4sdDM4zCTF4wxlJM4Bmai--JfzOAR/w452-h640/traque00.jpg" width="452" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Helen Wells, a fiatal angol nő azért érkezik a franciaországi Normandiába, mert tanítani akar egy ottani egyetemen. Azt tervezi, hogy kibérel egy elszigetelt erdei házikót. Találkozik egy férfiakból álló héttagú társasággal, amely vaddisznóvadászatra készül. A környékbeli férfiakat szoros érdekkapcsolatok fűzik össze, a közeli kisváros, Villeherviers megbecsült polgárai közé tartoznak. A vadászok között van egy agresszivitásra hajlamos testvérpár, a Danville fivérek: Albert és Paul. Amikor ők később újra találkoznak Helennel, az alkoholos befolyásoltság alatt álló Paul enged hirtelen feltámadt vágyainak, és megerőszakolja a nőt, akinek lefogásában Albert is segédkezik. Az erőszaknak szemtanúja egy harmadik vadász, a félénk Chamond, aki először meg akarja védeni a nőt, de aztán feladja a próbálkozását, és távozik. A puskáját viszont a tetthelyen felejti. Paul visszamegy a fegyverért, és megint találkozik Helennel. A férfi közben kijózanodott, rájött, hogy mekkora ostobaságot követett el, és egy csókkal próbál békülést kezdeményezni. Helen azonban még egy erőszaktól tart: a puska a kezébe kerül, és rálő Paulra, utána az erdőbe menekül. A lövések hangjára visszatér Albert és Chamond. A súlyosan sebesült Paul arra kéri a bátyját, hogy keresse meg Helent, és ajánljon neki kölcsönös hallgatást. Albert utol is éri a nőt, aki visszautasítja az alkut, és újra menekülni próbál. A többi vadász csatlakozik Alberthez, aki először azt állítja, hogy Pault baleset érte. Végül kénytelen elárulni az igazságot, melynek hallatán többen is Helen mellé állnak. Ennek ellenére megállapodnak abban, hogy egymástól való kölcsönös függésük és társadalmi pozíciójuk megőrzése érdekében eltussolják ezt a mocskos ügyet. Üldözőbe veszik Helent, akire egy vasúti alagútnál Albert rálő. A nő immár az életét próbálja megmenteni ebben az egyre kilátástalanabb helyzetben…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho0BqbpMfvb1pY8E7nVJfDcD5abk1Kl70Wv3w7lYTsc7AKeu4eyDo74mmcN-m1OuLf4Sq2FcDDlUAhm4cuHDFjWwG__RcrYSHuNBKxQ3IiNzRkHPdWcDgTHkNhVMcT3pm0WTWJ2FFJVkbFWUkqFf0iykTsISbXEfWbmmCF13J7Mh5fVceS1rj4RQMG/s800/traque01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho0BqbpMfvb1pY8E7nVJfDcD5abk1Kl70Wv3w7lYTsc7AKeu4eyDo74mmcN-m1OuLf4Sq2FcDDlUAhm4cuHDFjWwG__RcrYSHuNBKxQ3IiNzRkHPdWcDgTHkNhVMcT3pm0WTWJ2FFJVkbFWUkqFf0iykTsISbXEfWbmmCF13J7Mh5fVceS1rj4RQMG/w640-h392/traque01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Serge Leroy francia filmrendező és forgatókönyvíró 1937. május 14-én született Párizsban. Szakmai pályafutását laboratóriumi asszisztensként kezdte. Szabadúszóként került a Francia Televízióhoz 1960-ban. <i>Cinq colonnes à la une</i> című műsorához bejárta a világot, 1963-ban például tudósított Kennedy elnök meggyilkolásáról is. 1960 és 1970 között száz tévériportot készített. Közben dolgozott a Radio Télévision Belge (RTB) és a Radio Canada számára is. 1970-ben tért át a mozifilmek készítésére. Első filmje, a <i>Le ciel bleu</i> (Kék ég, 1971) saját forgatókönyve alapján készült. A történet főszereplője egy Nicholas nevű fotós (Frédéric de Pasquale), akit felháborít mindaz, amit az afrikai és az indokínai háborúkban lát, és lelkifurdalásai miatt átvált a sportmérkőzésekre. Találkozik volt amerikai barátnőjével (Alexandra Stewart). Felújítják a viszonyukat, és a realista szemléletű nő átsegíti Nicholast a szakmai és az emberi válságon is. Leroy különösen kedvelte az amerikai B-filmeket, melyek a <i>Le Mataf</i> (A tengerész, 1973) című második játékfilmjét inspirálták. A főszerepet a francia B-filmek kemény fickója, a markáns arcú Michel Constantin alakította. Fontosabb partnerei az olasz Adolfo Celi, valamint Georges Géret, Annie Cordy, Cathy Rosier és Pierre Santini. Három bűnöző egy rablásra készül: gondosan eltervezett, vérontás nélküli, ugyanakkor jól jövedelmező akciót akarnak végrehajtani. Valakik azonban közbelépnek, gyilkosságot követnek el a helyszínen, és olyan kompromittáló fényképeket készítenek, melyek azt sugallják, hogy a Tengerész és társai ölték meg az áldozatot. A kompromittáló fotókért cserébe az igazi tettesek azt követelik a triótól, hogy szerezzenek meg egy mikrofilmtekercset. Kettős játék veszi kezdetét, amelyben nem tudni, ki kivel van, ki és miért akarja átverni a másikat…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyq4MEfM_I_DU6Vg_XlcLm2OuzJWFdph6yKt1gC10PTfVShufmme8va9A73zrsfkZPz2x14IZoAUgALhbsDlZPL635tJ-KB0xHZDzBLn1S8g2cMDJleRpn28xJ2iDfPM8nT6gqZNvtekyAaVZR5XqNRMZ-u0LvSooixA8IApPevo2EF0-JoxG_Ris3/s800/traque02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyq4MEfM_I_DU6Vg_XlcLm2OuzJWFdph6yKt1gC10PTfVShufmme8va9A73zrsfkZPz2x14IZoAUgALhbsDlZPL635tJ-KB0xHZDzBLn1S8g2cMDJleRpn28xJ2iDfPM8nT6gqZNvtekyAaVZR5XqNRMZ-u0LvSooixA8IApPevo2EF0-JoxG_Ris3/w640-h424/traque02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A szakma szinte egyöntetűen a <i>Hajtóvadászat</i>ot (1975) tartja Leroy legjobb alkotásának, amelyben a B-filmek bizonyos külsőségei erős társadalomkritikával párosulnak. Mi, magyarok 1988-ban a tévében láthattuk a <i>Lidérces utazás</i> (1977) című filmjét Jean-Louis Trintignant, Mireille Darc és Bernard Fresson főszereplésével. A mű alapjául Dean R. Koontz magyarul is megjelent, eredetileg K. R. Dwyer álnéven írt regénye, az <i>Összetörve</i> (Shattered, 1973) szolgált, az alaphelyzet mégis erősen emlékeztet Steven Spielberg <i>Párbaj</i> (1971) című klasszikusára. Alex a gazdag fantáziájú, gyengén látó mostohafiával együtt Rómából Párizsba tart új otthonukba, ahol már várja őket a fiú édesanyja és egyben Alex felesége, Nicole. Az utazás remek alkalom lenne arra, hogy a mostohaapa és a fiú jobban megismerjék egymást, ám egy Ford teherautó folyamatosan zaklatja őket. A sofőr megöli azt a két rendőrt, akik igazoltatás céljából megállítják a teherautóját, mert nem akarja elveszteni Alexék nyomát. Igazi célpontja azonban a Párizsban várakozó feleség… Leroy egyik kevéssé értékelt filmje, <i>A gyerekek figyelnek bennünket</i> (1978) kiindulópontja ugyan szintén egy regény volt (szerzők: Peter Dixon és Laird Koenig), az alapötlet mégis egy másik regényre (és a belőle készült filmre), <i>A Legyek Urá</i>ra emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy a magukra hagyott gyerekek elképesztő dolgokra képesek: nemcsak utánozzák az itt-ott látott felnőtt mintákat, hanem olykor túl is tesznek azokon. Esetünkben adott négy gazdag kölyök, akik szülői felügyelet nélkül maradnak. Amikor nem túl kedvelt spanyol bejárónőjük vízbe fullad, úgy döntenek, nem fordulnak a rendőrséghez, hanem élvezik a kötetlen szabadságot. Az eset szemtanúja, egy titokzatos idegen (Alain Delon) kihasználja a helyzetet, és átveszi az irányítást a gyerekek felett, akik azonban a maguk módján lerázzák az igát… Az opusz sem szakmailag, sem anyagilag nem aratott különösebb sikert, de az új évezredben úgy tartják, egyike a producerként is közreműködő Alain Delon méltatlanul alábecsült filmjeinek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMSmYPPedBaAjLTvPfmauD60NCpSqiwaSeXCMGZs9HPWB2jHKj4kaPRz3Bo32jzeIswDuYalG_u3S_Rvju9S1juprEWCJQC1snCPkaiSRFINwYoYsQzLmX7MUA5l2cAsdoPNucympo7TRMhGK7nMze_je19fx46tIX3IPED8TSAMH43yce8qrdYkGY/s800/traque03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="800" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMSmYPPedBaAjLTvPfmauD60NCpSqiwaSeXCMGZs9HPWB2jHKj4kaPRz3Bo32jzeIswDuYalG_u3S_Rvju9S1juprEWCJQC1snCPkaiSRFINwYoYsQzLmX7MUA5l2cAsdoPNucympo7TRMhGK7nMze_je19fx46tIX3IPED8TSAMH43yce8qrdYkGY/w640-h448/traque03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A törvényes erőszak</i> (1982) témája az önbíráskodás. Modot úr a deauville-i állomáson tartózkodik a családjával, amikor lövöldözés tör ki. A merényletben életét veszti az anyja, a felesége és gyermeke. A férfi nem hisz abban, hogy a rendőrség képes elkapni a tetteseket, ezért saját szakállára nyomozni kezd. Az egyetlen nyom, amelyen elindulhat, egy túlélő nő, aki nevén szólította a támadók egyikét… A <i>L’Indic</i> (1983) főszereplője, Bertrand felügyelő (Daniel Auteuil) véget akar vetni egy korzikai bűnöző veszélyes tevékenységének. A párharcban fontos szerep jut egy lánynak, aki érzelmileg mindkét oldalon érdekelt. A <i>Le 4ème pouvoir</i> (A 4. hatalom, 1985) visszatérést jelent a legelső film, a <i>Le ciel bleu</i> tematikájához. Catherine, a híradóműsor vezetője (Nicole Garcia) és Yves, az újságíró (Philippe Noiret) nemcsak régi viszonyukat elevenítik fel, hanem együtt nyomoznak egy gyanús fegyvereladás ügyében is. A <i>Contrainte par corps</i> (1988) hősnőjét, a turista Claire-t (Marianne Basler) egy erőszakos rendőr (Vittorio Mezzogiorno) erkölcstelenséggel és kábítószer-kereskedelemmel vádolja, és börtönbe juttatja. Leroy utolsó mozifilmje, a <i>Taxi de nuit</i> (Éjszakai taxi, 1993) szintén egy nő megpróbáltatásairól szól, aki egy esős éjszakán, miután szakított a barátjával, az utcán találja magát pénz és iratok nélkül. Egy taxival szeretné magát a belvárosba vitetni, ám a fuvart nem tudja kifizetni… Leroy a mozifilmek mellett sem feledkezett el a televízióról, de már nem dokumentumfilmeket, hanem tévéfilmeket és -sorozatokat rendezett. A művész 1993. május 27-én Párizsban hunyt el. Méltatói szerint mindig az igényes szórakoztatást tartotta szem előtt, míg bírálói úgy látták, arányérzéke olykor cserben hagyta, egyes filmjeiben túl sok az üresjárat, és túl sok a kommersznek tett engedmény.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMkfUEWgYd3KVgHpCDvxQNB0sdbpq6KRF6S8nlYCGwbRk2RHTYl9umOTPh3W8IAlLXcgi82BjwhxDKfdNH19sRonnGw_Vmgjd1qp55nFIFRDrjNFVt5-FS9wmype0ogjpR3-Hy88ofroIghPby1xoHi1EzhtDjnB25Tr8DdORnOSX6UOvkd1nM-INK/s800/traque04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMkfUEWgYd3KVgHpCDvxQNB0sdbpq6KRF6S8nlYCGwbRk2RHTYl9umOTPh3W8IAlLXcgi82BjwhxDKfdNH19sRonnGw_Vmgjd1qp55nFIFRDrjNFVt5-FS9wmype0ogjpR3-Hy88ofroIghPby1xoHi1EzhtDjnB25Tr8DdORnOSX6UOvkd1nM-INK/w640-h464/traque04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A női főszereplő</b></div><div style="text-align: justify;">Mimsy Farmer amerikai színésznő 1945. február 8-án született Chicagóban, amerikai apa és francia anya gyermekeként. Eredeti neve: Merle Farmer, a Mimsy Lewis Carroll <i>Gruffacsór</i> című verséből származik: „All mimsy were the borogoves, / And the mome raths outgrabe” („nyamlongott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény” [Tótfalusi István fordítása]). Tizenhat éves korában kezdett filmezni, kezdetben főleg tévésorozatokban játszott. Első mozifilmje a Henry Fonda és Maureen O’Hara főszereplésével forgatott <i>Spencer hegye</i> (1963) volt. Ezt követően színészleckéket vett, és a televíziós produkciók mellett újabb mellékszerepeket is elvállalt. Egy évig élt Kanadában, ahol segédnővérként dolgozott, majd visszatért az Egyesült Államokba, és folytatta filmes karrierjét. Barbet Schroeder kultfilmjében, a <i>More</i>-ban (1969) játszotta első főszerepét. A rendező különösen elégedett volt vele, noha Mimsy csak „közepszerű”-nek tartotta a filmet, amely egyfajta „hippi múzsá”-vá tette őt. Imázsáról így nyilatkozott: „Amikor bemutatták a filmet, mindenki azt hitte, hogy drogozom, pedig nem voltam se hippi, se drogfüggő. Teljesen normális voltam, szinte már unalmas.” A művésznő pihenés céljából Olaszországba utazott, ahol találkozott Vincenzo Cerami forgatókönyvíróval. Egymásba szerettek, és 1970. október 7-én megszületett a lányuk, Aisha. Cerami épp egy szkriptet írt, és a női főszerepet egyenesen új barátnője egyéniségére formálta, különböző nézeteltérések miatt azonban a férfit menesztették a tervezett produkcióból, amely végül meghiúsult. Az Egyesült Államokra akkoriban jellemző zavargások és politikai problémák, valamint a vietnámi háború miatt Mimsy úgy döntött, hogy nem tér haza, hanem Európában kezd új karriert. A hetvenes évek egyik legkeresettebb európai színésznője lett, aki jó érzékkel válogatott a művész- és a közönségfilmes felkérések közül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQPUqjCAXZfPPIDyOLlzAd6yUJnKq4xRs3mLgDGnpZV8KnNwWU2yPpgUxyKrpqzZHZsIE1A2arZjgG-9IkVcNbD-RPYrm7d1rtEPp0AGlU_V8OGiWAKr1V4fOkRqyVdry5_K_FvxdslYBOnomfWRHbJEGN5Ewrk14wrjX6jLUhounRT9vnnB2sKqvh/s800/traque05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQPUqjCAXZfPPIDyOLlzAd6yUJnKq4xRs3mLgDGnpZV8KnNwWU2yPpgUxyKrpqzZHZsIE1A2arZjgG-9IkVcNbD-RPYrm7d1rtEPp0AGlU_V8OGiWAKr1V4fOkRqyVdry5_K_FvxdslYBOnomfWRHbJEGN5Ewrk14wrjX6jLUhounRT9vnnB2sKqvh/w640-h268/traque05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Első európai filmje Eriprando Visconti Magyarországon is bemutatott Verne-adaptációja, a <i>Sztrogoff Mihály</i> (1970) volt, melynek két legfontosabb férfi szerepét szintén amerikai vendégművészek játszották: John Phillip Law (Sztrogoff) és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/fellini-satyricon.html"><i>Fellini-Satyricon</i></a>ból (1969) ismert Hiram Keller (Ivan Ogareff). Ezt követte Georges Lautner kultuszfilmje, az <i>Út Salinába</i> (1970), melynek szereposztásában megtaláljuk az egykori amerikai filmcsillagot, Rita Hayworth-t és a fiatalon elhunyt francia kultszínészt, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html">Marc Porel</a>t. A történet főszereplőjét, egy fiatal csavargót (Robert Walker Jr.) egy országúti benzinkútnál az a meglepetés éri, hogy a tulajdonosnő a négy éve eltűnt fiát ismeri fel benne. Hamarosan mások is ugyanígy tekintenek rá, és a fiatalembert érdekelni kezdi, mi történt az eltűnt hasonmásával… A nemzetközi sikert Mimsy számára Dario Argento horrorja, a <i>Négy légy a szürke bársonyon</i> (1971) hozta meg. A zenész Robertót (Michael Brandon) egy ismeretlen férfi üldözi, akit egy dulakodás során véletlenül megöl. Az esetnek egy szemtanúja is van, aki első lépésként eljuttatja hozzá az incidensről készült kompromittáló fotókat, ám a célja nem az, hogy rendőrkézre juttassa Robertót… Egy kisebb szerepet a későbbi Piedone, Bud Spencer alakított, és láthatjuk az olasz B-filmek állandó magyar mellékszereplőjét, Tom Felleghyt is. A jugoszláv Aleksandar Petrović vitatott Bulgakov-adaptációja, <i>A Mester és Margarita</i> (1972) két főszerepét <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-ugo-tognazzi.html">Ugo Tognazzi</a>ra és Mimsy Farmerre osztotta. A művésznő 1973-ban készült filmjei közül kiemelkedik José Giovanni bűnügyi drámája, a <i>Két férfi a városban,</i> amelyben a börtönből szabadult bankrabló (Alain Delon) szakítani akar a múltjával, de egy zsaru (Jean Gabin) állandóan közbelép. Mimsy alakította a bankrabló barátnőjét. A színésznő ugyanabban az évben szerepet vállalt Souheil Ben-Barka <i>Ezeregy kéz</i> (1973) című filmjében is, amely a marokkói burzsoázia és a végletekig kizsákmányolt munkások közötti szakadékot ábrázolta. Farmer a szőnyegszövő üzem gazdag tulajdonosának francia feleségét formálta meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpX5EZsiOlJjXiUO3lh6EUbmerpeaI387iQL_HYhVfk3D_Hsd9tZDuXJOy2WkQwoa4RJESD8GOmInSN81Sx6vuAAaEgrXG6ayt__UHOPTTsbB1CbOznRSJ92Vz2nURVfKNlhbPPEJaOWbEmmIhpMAhuuMWkuOauqoDxGWoG9VhA22MMUF16XStXVcf/s800/traque06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpX5EZsiOlJjXiUO3lh6EUbmerpeaI387iQL_HYhVfk3D_Hsd9tZDuXJOy2WkQwoa4RJESD8GOmInSN81Sx6vuAAaEgrXG6ayt__UHOPTTsbB1CbOznRSJ92Vz2nURVfKNlhbPPEJaOWbEmmIhpMAhuuMWkuOauqoDxGWoG9VhA22MMUF16XStXVcf/w640-h360/traque06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Mimsy karrierjének egyik ékköve Francesco Barilli (<a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/08/a-retteges-szallodaja.html"><i>A rettegés szállodája</i></a> alkotója) mívesen elkészített lélektani horrorja, <i>A fekete ruhás hölgy illata</i> (1974). A hősnőt, Silviát különös látomások gyötrik, melyek édesanyja öngyilkosságával kapcsolatosak. A nyugtalanító víziók az őrületbe hajszolják, és kétségbeesett tettek árán próbálja megőrizni ép elméjét és az életét. A Taviani fivérek egyik legjelentősebb filmje, az <i>Allonsanfan</i> (1974) 1816-ban játszódik, a napóleoni császárság bukása után. Fulvio, a forradalmárrá lett nemes (Marcello Mastroianni) kiábrándul egykori harcostársaiból, és akaratlanul is az árulójuk lesz. A női főszereplők: Lea Massari, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/laura-betti.html">Laura Betti</a> és Mimsy Farmer. A <i>Napfoltok</i> (1975) című misztikus horror főszereplője egy patológus tanonc (Mimsy Farmer), aki különös öngyilkosságokra figyel fel. Úgy tűnik, a tömeges halálesetek a napfolttevékenységgel vannak valamilyen kapcsolatban, de néhány esetben a gyilkosság gyanúja is felmerül. Mimsy egy feminista színésznőt alakított Marco Ferreri egyik legkülönösebb filmjében, a <i>Szia, majom!</i>-ban (1978) Marcello Mastroianni és Gérard Depardieu partnereként. Láthattuk Ruggero Deodato <i>S. O. S. Concorde</i> (1978) című B- kategóriás katasztrófafilmjében is. 1980-ban Magyarországon forgatott: a női főszerepet játszotta <i>Az isztambuli vonat</i> (Gianfranco Mingozzi) című Graham Greene-adaptációban. Övé volt a női főszerep Lucio Fulci <i>A fekete macska</i> (1981) című horrorjában is. A nyolcvanas évek már kevésbé fontos időszak volt a pályáján, ekkoriban készült filmjeinek többsége el sem jutott Magyarországra. Említésre érdemes <i>A Basileus-kvartett</i> (1982, Fabio Carpi), a <i>Mario Ricci halála</i> (1983, Claude Goretta), a <i>Don Camillo</i> (1984, Terence Hill) és <i>A parancsnok</i> (1984, Antonio Margheriti). A kilencvenes évek elején felhagyott a filmszínészettel. Azóta szobrászként és díszlettervezőként dolgozik színházakban és filmekben is. Alkotótársa Francis Poirier, akihez 1989-ben ment feleségül. A pár Franciaországban él.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdvdBqHEUNPxv3ztkVmKivmW0P0x1Dzpsr48LM3Qhv0bDEcWaaayl8bMeBYYtm8awPqiG5mva4cHRAKszMjBUQOV5SX3v0ecWezzdKg25FCH2ejGMafGI6wtfUz9PGZ5JgfH7L64WzLvGf7ouP3-ZPMnwgfGQFtUW-XIRCGY4l-NsxdTQbKjR4IhFa/s800/traque07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdvdBqHEUNPxv3ztkVmKivmW0P0x1Dzpsr48LM3Qhv0bDEcWaaayl8bMeBYYtm8awPqiG5mva4cHRAKszMjBUQOV5SX3v0ecWezzdKg25FCH2ejGMafGI6wtfUz9PGZ5JgfH7L64WzLvGf7ouP3-ZPMnwgfGQFtUW-XIRCGY4l-NsxdTQbKjR4IhFa/w640-h384/traque07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Vadászjelenetek Alsó-Normandiában</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Hajtóvadászat</i> Serge Leroy saját ötlete alapján készült. A rendezőnek lehetősége nyílt arra, hogy vadásztársaságokkal töltse az idejét, és a köreikben megfigyelt szoros bajtársiasság jelentette a történet kiindulópontját. A forgatókönyvet André G. Brunelin és maga Leroy írta. Brunelin tehetséges, de kissé alábecsült írónak számított a szakmában. Állítólag a legjobb biográfiát ő írta a színészlegenda Jean Gabinről, forgatókönyvíróként pedig a <i>Csak egy asszony…</i> (1976, Jean-Louis Bertuccelli), a <i>Tatárpuszta</i> (1976, Valerio Zurlini) és a <i>Madame Claude</i> (1977, Just Jaeckin) a legismertebb munkái. A <i>Hajtóvadászat</i> egyes vélemények szerint Sam Peckinpah <i>Szalmakutyák</i> (1971) és John Boorman <i>Gyilkos túra</i> (1972) című alkotásainak nyomdokain halad, ám korántsem plágiumról van szó. Leroy szakított a korábbi hagyománnyal, amely az áldozat oldaláról mutatja be az eseményeket. Ő a vadászokat, a köztük lévő csoportdinamikát helyezte középpontba, hogy érthetővé tegye számunkra, miért vesznek részt mindnyájan az embervadászatban. A békés felszín alatt lappangó gyilkos indulatok kitörésére remek példa a nyugatnémet új hullám egyik alapfilmje is, a <i>Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban</i> (1969, Peter Fleischmann). A fiatal Abram (Martin Sperr) hosszú idő után tér vissza a szülőfalujába, ahol a zárt közösség nem fogadja vissza magába. Azt pletykálják róla, hogy börtönben volt, és homoszexuális. Csupán egy ürügy kell ahhoz, hogy szó szerint hajtóvadászat induljon ellene…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoQeV2SCLJWcyIWjmUN6z_docY1Lqj7gtC0na7CZDCWDwKifSccp5fyyyql2r0Wawqf5F8zPZqPxRrFeVoIHjI8IRIpuhG-36YpQHm5ULNkL1NKUBG_0w2fnTkbsmNSo4nfZCEBb4cmPe9mZ4OEHjRLJCVfGe57B3xcTpaRbxepvxwzxfgvX_StWrq/s800/traque07a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="520" data-original-width="800" height="416" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoQeV2SCLJWcyIWjmUN6z_docY1Lqj7gtC0na7CZDCWDwKifSccp5fyyyql2r0Wawqf5F8zPZqPxRrFeVoIHjI8IRIpuhG-36YpQHm5ULNkL1NKUBG_0w2fnTkbsmNSo4nfZCEBb4cmPe9mZ4OEHjRLJCVfGe57B3xcTpaRbxepvxwzxfgvX_StWrq/w640-h416/traque07a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Letagadhatatlan Claude Chabrol hatása is, aki második alkotói korszakában elsősorban a francia kispolgárság és a bűn kapcsolatát vizsgálta, nemegyszer olyan eseteket, amelyekben a bűnhődés elmaradt. Érdemes megemlíteni a <i>Hajtóvadászat</i> előtt néhány héttel bemutatott <i>Dráma a tengerparton</i> (1975, Yves Boisset) című filmet is, amelyben egy francia átlagpolgár (Jean Carmet) megerőszakol egy fiatal lányt (Isabelle Huppert), aki életét veszti. (A két filmnek Jean-Pierre Marielle személyében közös szereplője is van.) A lelepleződéstől rettegő férfi a hullát az arab vendégmunkások barakkjai közelébe vonszolja, hogy az idegenekre terelje a gyanút. Hogy Boisset mennyire rátapintott a francia kispolgárokban rejlő gyilkos ösztönökre, arra maga a forgatás szolgáltatott szomorú példát. A szélsőjobboldali Charles-Martel terrorista csoport többször is megfenyegette a stábot, az észak-afrikai statiszták pedig nem találtak szállást maguknak, sőt egyikőjüket, az algériai Abderrahmane Benklouát meg is támadták. A férfi kórházba került, és nem folytatta a forgatást. Az egyik jelenetben a „fehér” statiszták a forgatókönyv ismerete ellenére is kellékek helyett valódi botokkal akartak volna rátámadni az afrikai statisztákra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHQW-lzfkiHAO2xID3tz3Tym-XZIKZn2Rb1-zhngUlng-ObkAs5IXnnBqeWrlM7bxSRB5hat90NSXgPnW30w1d6PMDzpaKH-7jNZKPCqW0QY3VlRdZXzihYjgCQANZGyFp2qqJUlr69ijvredAKF4oC21wcmsW3ThXUGIyg5VqNhLv_Fe6YEUlCHUo/s800/traque08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHQW-lzfkiHAO2xID3tz3Tym-XZIKZn2Rb1-zhngUlng-ObkAs5IXnnBqeWrlM7bxSRB5hat90NSXgPnW30w1d6PMDzpaKH-7jNZKPCqW0QY3VlRdZXzihYjgCQANZGyFp2qqJUlr69ijvredAKF4oC21wcmsW3ThXUGIyg5VqNhLv_Fe6YEUlCHUo/w640-h440/traque08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Visszatérve a <i>Hajtóvadászat</i>ra: a Danville fivérekből nem hiányoznak az agresszív hajlamok, a többiek azonban tisztes és megbecsült kispolgárok, olyanok, mint mi vagy a szomszédjaink. Leroy még az unalom kockázatát is vállalta, hogy feltárja férfi szereplőinek pszichológiai hátterét. A kezdet kezdetén összetartó baráti társaságként ismerjük meg őket, és bár a nemi erőszakot nem tolerálják, mégis egymás után állnak át Albert Danville oldalára. Kiderül ugyanis, hogy mindegyiküknek van valami titkolnivalója, és inkább vállalják azt, hogy részt vesznek Helen elhallgattatásában, mint azt, hogy szembenézzenek korábbi tetteik következményeivel. Mansart félrelépett Sutter feleségével, Sutter viszont annak idején halálra gázolt egy kerékpárost, és az árulkodó nyomok eltüntetésében a Danville fivérek segédkeztek neki. Van, aki pedofil múlttal rendelkezik, másvalaki megbántódott Helen egyik megjegyzésén, míg Chamond a „csordaszellem” jegyében csatlakozik az üldözőkhöz. A filmet Normandiában forgatták. A szépsége ellenére is ridegnek tűnő táj, a természeti környezet még jobban kihangsúlyozza a lány drámáját. Claude Renoir operatőr – Pierre-Auguste Renoir festőművész unokája és Jean Renoir filmrendező fia – arra törekedett, hogy a fényképezéssel is érzékeltesse Helen egyre reménytelenebb helyzetét: minél elszántabbak a vadászok, annál elveszettebbnek tűnik a lány az erdőben és az aljnövényzetben, mintha a természet is ellene fordult volna. Az üldözöttség érzését a kézikamera használata és a hosszú beállítások is fokozták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggd7BnZo6dDcSXH0Ko7wKqlpqXRpE6jzu9p8wVVNRcxcgfSrHDOAdQLLFb0ud-dThZDk-XkZh_WYuAJ6GmBFGJClkhLXmtOwSjemNaxFBB77YkrNrBArTiasT4t5n8mFOJlqtcj0MpxZkHL7oPzfjCDfYKpZAKv4ZRXfqHreLfYiyieXoxRq5L5ZcY/s800/traque09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="800" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggd7BnZo6dDcSXH0Ko7wKqlpqXRpE6jzu9p8wVVNRcxcgfSrHDOAdQLLFb0ud-dThZDk-XkZh_WYuAJ6GmBFGJClkhLXmtOwSjemNaxFBB77YkrNrBArTiasT4t5n8mFOJlqtcj0MpxZkHL7oPzfjCDfYKpZAKv4ZRXfqHreLfYiyieXoxRq5L5ZcY/w640-h460/traque09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Leroy a hitelesség érdekében került mindenféle technikai trükköt és olcsó hatásvadászatot. Épp ezért a Giancarlo Chiaramello által komponált nyomasztó kísérőzenét is csupán a film elején és végén használta: a középső részt, a hajszát csak természetes hangok kísérik. A szakmai fogások mellett a film nagy erősségét az első osztályú szereposztás jelenti. A vadászokat a francia filmművészet olyan kiváló karakterszínészei játsszák, mint Jean-Pierre Marielle, Jean-Luc Bideau, Michel Constantin, Michael Lonsdale, Michel Robin és Philippe Léotard, a női főszerepet pedig a hetvenes évek szexszimbóluma, Mimsy Farmer alakította. A színésznő egy 2011-es interjúban azt mondta, hogy saját filmjei közül a Hajtóvadászat a kedvence, amelyben lehet, hogy nem a legjobb szerepét játszotta, a mű komplexitása és mélysége azonban mindenképpen unikum a pályáján. Egyes vélemények szerint szimbolikus jelentősége van annak, hogy éppen a hatvanas-hetvenes évek szexuális szabadságát megtestesítő Farmer válik nemi erőszak áldozatává. (Ebből a szempontból érdemes utalni Fernando Di Leo <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/huszeves-voltam.html"><i>Húszévesnek lenni</i></a> című 1978-as olasz drámájára, amelyben a szexuális szabadságot és függetlenséget is megtestesítő két fiatal lányt erőszakolnak és ölnek meg elképesztő brutalitással.) A valós társadalmi háttérről pedig legyen elég annyi, hogy Franciaországban a szexuális bűncselekményeket akkoriban nem volt túl nehéz megúszni még a bíróság előtt sem, mert az ezekre vonatkozó jogszabályokat csak 1980-ban szigorították meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtZeaF3tffAUrxsK1wjSJXHq9mTpizZoSnvFlaUhlrgn3IELwnwMkSV7dp806bGLQF1pAN5Any5g16E6f5mC76gm4olkYSFlq198R-4CLP7ON-ywX1fSJoBPyVF7IlwrRcPISUMBXYPsN74BMcJ-0dEqW41__ivi69p72RAqkLc4mbRTmzUnvrapqE/s800/traque10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtZeaF3tffAUrxsK1wjSJXHq9mTpizZoSnvFlaUhlrgn3IELwnwMkSV7dp806bGLQF1pAN5Any5g16E6f5mC76gm4olkYSFlq198R-4CLP7ON-ywX1fSJoBPyVF7IlwrRcPISUMBXYPsN74BMcJ-0dEqW41__ivi69p72RAqkLc4mbRTmzUnvrapqE/w640-h476/traque10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Jean-Luc Bideau elmondása szerint Serge Leroy csupán egy lelkes, de nem túl erős kezű filmkészítő volt, mindenféle markáns politikai nézet nélkül. Leroy például engedte, hogy Jean-Pierre Marielle átvegye a vezető szerepet a férfiak között. Egyik alkalommal például Marielle addig énekelt trágár dalokat a forgatáson, amíg Michael Lonsdale is csatlakozott hozzá. Nem kizárható, hogy Leroy szándékosan hagyta, hogy Marielle a kamerákon kívül is vezéregyéniség legyen, akárcsak a filmben. Bideau azt állította, hogy mindössze Michel Constantinnal volt jó viszonyban, ugyanakkor Mimsy Farmer visszaemlékezései szerint valamennyi partnere igazi úriemberként viselkedett a kamerákon kívül. A <i>Hajtóvadászat</i>ot 1975. május 14-én mutatták be Franciaországban. A premiert élénk viták kísérték, sokan azon a véleményen voltak, hogy Leroy valójában dicsőíti az erőszakot. A feministák ítélete kedvező volt a filmről, a vadásztársaságoké viszont – érthető módon – nem annyira. A <i>Hajtóvadászat</i> az évek múlásával többé-kevésbé feledésbe merült. Ennek állítólag az volt az egyik oka, hogy a jogokkal az amerikai Warner Bros. rendelkezett, amely a mozikból való kifutás után nem látott fantáziát a későbbi forgalmazásban. A cég csak 2021-ben – feltehetően a MeToo-mozgalommal összhangban – vizsgálta felül addigi álláspontját, és Blu-rayen megjelentette a filmet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6DC37Jv59zLtC3BpjOdJX_miMmwgcM3LZa4hkMRnMqe7uCPdUUafgQ0TWhH4UdJlf0DoUjgcTxG8nas4if7-H-6apADPNj0peSfuobfEQtWv9IpVOwKqRhV8Z6g6Rb9hQbkNgeeFusW6krX7-_6CpXM1kSi6lKGGdnMFatNkX3v6WDAr617OQyL1H/s800/traque11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="355" data-original-width="800" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6DC37Jv59zLtC3BpjOdJX_miMmwgcM3LZa4hkMRnMqe7uCPdUUafgQ0TWhH4UdJlf0DoUjgcTxG8nas4if7-H-6apADPNj0peSfuobfEQtWv9IpVOwKqRhV8Z6g6Rb9hQbkNgeeFusW6krX7-_6CpXM1kSi6lKGGdnMFatNkX3v6WDAr617OQyL1H/w640-h284/traque11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Rape-and-revenge</b></div><div style="text-align: justify;">Az ún. rape-and-revenge (nemi erőszak és bosszú) produkciók a leggyakoribb definíció szerint az exploitation filmek egyik alfaját alkotják. Egyes filmesztéták viszont azon az állásponton vannak, hogy a fogalmat inkább a narratíva szempontjából érdemes használni, mivel rape-and-revenge történetet szinte minden műfajban el lehet mondani, legyen szó drámáról, thrillerről, westernről vagy éppen művészfilmről. Ez az értelmezés azért is megfontolandó, mert amíg az exploitation filmek meglehetősen kétes hírnévnek örvendenek, addig a rape-and-revenge produkciók között számos értékes alkotás is található, melyeket a közönség és a filmesztéták (különös tekintettel a feministákra) is jól fogadtak. Az alaphelyzet mindig egy nemi erőszak, az áldozat a legtöbb esetben nő, az elkövető lehet egyedül vagy többedmagával. (Az áldozatok is lehetnek többen.) A nemi erőszak egyes esetekben durva fizikai bántalmazással vagy akár kínzással párosulhat. A szexuális támadás következtében az áldozat gyakran életét veszti vagy szégyenében öngyilkos lesz. Ilyenkor általában egy vagy több hozzátartozója, vagy barátja áll bosszút érte. Másik lehetőség, hogy az áldozat túléli a nemi erőszakot és a bántalmazást, testileg felépül, és vagy a véletlennek köszönhetően, vagy tudatos elhatározás folytán bosszút áll a történtekért. Ez a bosszú olykor legalább olyan durva és kegyetlen, mint az indokául szolgáló erőszak. A fentebb említett dramaturgiai logikát rúgta fel Gaspar Noé <i>Visszafordíthatatlan</i> (2002) című filmje, amely fordított időrendben ábrázolta az eseményeket: a bosszútól jutunk el az azt kiváltó nemi erőszakig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifz7SRqxz8WM9mcRcsdJ43LlQAfbNVg5PTVRXp8jAzln-SwM9q6dJn9Pa1qP9M7WUDb3syZ1ZeoVkrccdce41BFwlw6y5XVKsVwZsQ3Uq7zZ_q0oepTGsRV6Ceurps7LCAQjZbfjPAL9IdhBa5lokGe4V7FwlndWltnf-x6A11PjW6RKAuIvAUOy6A/s800/traque12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifz7SRqxz8WM9mcRcsdJ43LlQAfbNVg5PTVRXp8jAzln-SwM9q6dJn9Pa1qP9M7WUDb3syZ1ZeoVkrccdce41BFwlw6y5XVKsVwZsQ3Uq7zZ_q0oepTGsRV6Ceurps7LCAQjZbfjPAL9IdhBa5lokGe4V7FwlndWltnf-x6A11PjW6RKAuIvAUOy6A/w640-h472/traque12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Lehetetlen minden egyes rape-and-revenge alkotásra külön kitérni, és talán nem is érdemes, hiszen a <i>Hajtóvadászat</i> döbbenetes hatását részben épp az okozza, hogy a nemi erőszak az áldozat (és az elkövető) halálával lezárul, és a cinkosok, akik a halálba hajszolják Helent, az igazságszolgáltatás által sem nyerik el méltó büntetésüket. A rape-and-revenge téma egyik első és legjelentősebb darabja a svéd Ingmar Bergman <i>Szűzforrás</i> (1960) című drámája, amelyet maga a rendező ugyan nem nagyon kedvelt, mégis Oscar-díjat kapott érte. Az alapjául szolgáló középkori balladát később mások is feldolgozták modern értelmezésben, például Wes Craven <i>Az utolsó ház balra</i> (1972) és Aldo Lado <i>Az utolsó éjszakai vonat</i> (1975) című alkotásában. A <i>Hannie Caulder</i> (1971, Burt Kennedy) westernkörnyezetbe ágyazza a témát, a megerőszakolt nőt Raquel Welch alakította. Sam Peckinpah filmje, a <i>Szalmakutyák</i> (1971) nemcsak a tematika miatt váltott ki vitákat, hanem azért is, mert úgy ábrázolta a nemi erőszakot, mintha az áldozat élvezné azt. A <i>Gyilkos túra</i> (1972, John Boorman) azon – mennyiségileg jóval kevesebb – filmek közé tartozik, amelyben a megerőszakolt áldozat egy férfi (Ned Beatty). Annyiban kapcsolódik a <i>Hajtóvadászat</i>hoz, hogy a történet nem a bosszúról szól, hanem a túlélésért folytatott keserves küzdelemről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCcwW_ALuMIDf-OzgOiW6fY-fTu_Km3F9sWMWUSzT4oXLsSt7T9r6HZaYi6etlFdAleKXT4SDHyjya8l8SvGOoTZNqx3h0kJ2i4QtALBQF4MJDC7KR8Eerl7OjzdoF61ckpOJBptcoKvp-xCdviRXkfthVAesnjWkmvFjm757T1cgKlGGGaPNK5_W1/s800/traque13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCcwW_ALuMIDf-OzgOiW6fY-fTu_Km3F9sWMWUSzT4oXLsSt7T9r6HZaYi6etlFdAleKXT4SDHyjya8l8SvGOoTZNqx3h0kJ2i4QtALBQF4MJDC7KR8Eerl7OjzdoF61ckpOJBptcoKvp-xCdviRXkfthVAesnjWkmvFjm757T1cgKlGGGaPNK5_W1/w640-h484/traque13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Thriller – en grym film</i> (1973, Bo Arne Vibenius) azáltal vált hírhedtté, hogy a köztudottan elnéző svéd cenzúra csak jelentős rövidítések után engedélyezte a forgalmazását, és 2004-ig kellett várni a vágatlan verzióra. S hogy miről maradtunk le bő harminc évig? Nos, állítólag a szemkivágási jelenethez egy igazi holttestet használtak, és a filmet hard-pornó betétekkel tűzdelték meg, mert Svédországban és Dániában akkoriban elfogadott volt, hogy a hagyományos forgalmazásra szánt filmekben pornójelenetek is szerepeljenek. Jamamoto Eiicsi <i>Kanashimi no Belladonna</i> (1973) című alkotása igazi mozgóképes csemege, hiszen egy animációs filmről van szó, az <i>Animerama</i>-trilógia utolsó darabjáról, amely kifejezetten felnőtteknek szól. (Az előző két rész <i>Az Ezeregyéjszaka</i> történetein és Kleopátra históriáján alapult.) A középkori Franciaországban járunk, ahol egy fiatalasszonyt nemesek egy csoportja a nászéjszakáján erőszakol meg. A házaspárt további csapások is sújtják. Az istenfélő nő ekkor fausti alkut köt az ördöggel, hogy elégtételt vegyen a sérelmeiért… A Charles Bronson nevével fémjelzett <i>Bosszúvágy</i>-sorozat első része 1974-ből lényegében szintén egy rape-and-revenge sztori, bár a főhős végső soron nem az igazi tetteseken áll bosszút. Az önbíráskodás témája miatt heves vitákat kiváltott film anyagilag kiemelkedő sikert ért el, s ennek köszönhetően több folytatása is készült, melyek sajnos egyre szerényebb színvonalat képviseltek. A <i>Szájrúzs</i> (1976, Lamont Johnson) modell hősnőjét húga zenetanára erőszakolja meg, de a férfi megússza a következményeket, sőt immár a hugicára is szemet vet. Érdekesség, hogy a lányokat igazi testvérek játszották, Margaux és Mariel Hemingway.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjalVcDBCl5jhnAt8fTC6IYYKd7AO68znjR5f-Q1Qrh_sdLvlW94r8re2Q2wIoZfAXVWXJIgVI-JmwjzbqCiaXwQXqfGJUcjInABH0kimaQAZeX6PxWqzMnXD9tr8TD_MaHOBXGIxrKovyiui00Ky0tMSmo-bhw25HO8S3w_4_XRtLGWTMsLFGsFDGv/s800/traque14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="800" height="372" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjalVcDBCl5jhnAt8fTC6IYYKd7AO68znjR5f-Q1Qrh_sdLvlW94r8re2Q2wIoZfAXVWXJIgVI-JmwjzbqCiaXwQXqfGJUcjInABH0kimaQAZeX6PxWqzMnXD9tr8TD_MaHOBXGIxrKovyiui00Ky0tMSmo-bhw25HO8S3w_4_XRtLGWTMsLFGsFDGv/w640-h372/traque14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az irányzat alighanem leghírhedtebb filmje a <i>Köpök a sírodra</i> (1978, Meir Zarchi), amelynek 2010-ben készült el a remake-je. A többször is betiltott és cenzúrázott film nem csupán a szélsőséges erőszak miatt kavarta fel a kedélyeket, hanem sokan azt is kifogásolták, hogy a hősnő pszichés fejlődése a szerencsétlen áldozat szerepétől a brutális igazságosztóig meglehetősen elnagyolt. Kétes hírű mű Abel Ferrara rape-and-revenge filmje, <i>A bosszú angyala</i> (1981) is. A fiatal főhősnő, a néma Thana egy nap alatt kétszer is nemi erőszak áldozatául esik. Realitásérzéke ingataggá válik, és éjszakánként – akárcsak a <i>Bosszúvágy</i> Charles Bronsonja – a várost járva válogatás nélkül áll bosszút a bűnözőkön, akiket azonban egy idő után már nem tud megkülönböztetni az ártatlanoktól. A termékeny fülöp-szigeteki rendező, Cirio H. Santiago <i>Meztelen bosszú</i> (1985) című opusza tulajdonképpen a <i>Köpök a sírodra</i> nemhivatalos remake-je. Los Angelesben járunk. A szépséges színésznő, Carla Harris (Deborah Tranelli) egy parkolóban szemtanúja lesz férje meggyilkolásának. A férfi megpróbálta megakadályozni egy másik nő megerőszakolását. A lelkileg összetört Carla a szüleivel egy kisvárosban próbál megnyugvást találni, ahol ő maga lesz csoportos nemi erőszak áldozata. A támadók megölik a szüleit is. Carla saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást… Utcai támadás áldozatául esik az <i>Elszabadult indulatok</i> (1986) főszereplője (Farrah Fawcett), ráadásul az elkövető (James Russo) egy napon megjelenik a lakásában is. A nőnek azonban sikerül foglyul ejtenie a behatolót… A film szélsőséges fogadtatásban részesült: voltak, akik az esztendő egyik legjobb, mások viszont a legpocsékabb alkotásának tartották. Elhangzott olyan észrevétel is, hogy az egyik jelenetben nem is Farrah Fawcett, hanem egy dublőr meztelen keblei láthatók, amit a színésznő cáfolt ugyan, de a filmről szóló polémia ezzel a kitérővel a vicc kategóriába csúszott át.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzcKh20txjT-uc9faJ24KF0AtYfEe8fNLHn7joYc9aP2niXG784BP8Ciu5KiL8HeUjN1eEfx1AAI_z1HjG6gMzOhKs7EmSSxlye0BKaRCkrcBM4jM6pQ-tT-ohzEN4cIcoUeHlOm35mJmWY18cgiLj0Sn3nyL7PvhxuqQ3tA93umyie0xryH3oPXdy/s800/traque15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="800" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzcKh20txjT-uc9faJ24KF0AtYfEe8fNLHn7joYc9aP2niXG784BP8Ciu5KiL8HeUjN1eEfx1AAI_z1HjG6gMzOhKs7EmSSxlye0BKaRCkrcBM4jM6pQ-tT-ohzEN4cIcoUeHlOm35mJmWY18cgiLj0Sn3nyL7PvhxuqQ3tA93umyie0xryH3oPXdy/w640-h296/traque15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Tematikánk szempontjából az új évezred talán legbotrányosabb produkciója a <i>Dugj meg!</i> (2000), amely női rendezők (Virginie Despentes és az egykori pornószínésznő, Coralie Trinh Thi) alkotása. A pornószereplők (Karen Lancaume, Raffaëla Anderson, Ian Scott) és a hard-pornó jelenetek miatt több kritikus azzal vádolta az alkotókat, hogy filmjük valójában művészetnek álcázott pornográfia, ők viszont azzal védekeztek, hogy a <i>Dugj meg!</i> nem önkielégítésre való, ezért nem pornográf mű. A magyar mozipremiert az utolsó pillanatban fújták le, és a videón kihozott változat címét <i>Legyél velem!</i>-re szelídítették. Unikumnak számít a témában a <i>The Book of the Revelation</i> (2006, Ana Kokkinos) című ausztrál film, amelyben három csuklyás nő ejt foglyul egy férfi táncost (Tom Long), és két hétig testi-lelki kielégülésük eszközéül használják. Szabadulása után az áldozat senkinek nem árulja el, mi történt vele, és bár biztonságosnak hitt élete kezd összeomlani, mégis maga akarja megtalálni a bántalmazóit. Több feminista alkotó is kipróbálta magát a rape-and-revenge műfajban, mint például Coralie Fargeat (<i>Revenge,</i> 2017), Jennifer Kent (<i>The Nightingale,</i> 2018) és Emerald Fennell (<i>Promising Young Woman,</i> 2020). Az utóbbi évek egyik legérdekesebb filmje, az <i>Áldozat?</i> (2016, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html">Paul Verhoeven</a>) Isabelle Huppert által alakított középkorú hősnője otthonában lesz nemi erőszak áldozata. A nő nem tesz rendőrségi feljelentést, hanem saját maga próbálja felkutatni az elkövetőt, aki szerinte a közvetlen környezetéből érkezhetett…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6rAX0-Du4tmNaaNuSW70sldhr_kaxsbvPs_3KbKzhPhYVDBhzOmAnhyvN4TAOATCwDWKjMevqyggIHc-lTwEX9EKlnOYDKBc6WMWBo_WYz0nEw-OkQrP6OE4uzCXccs6BL6j1z2JQc5yBEIHwlG25UO4TQX2w9H90Mtwfftf26hSENou3IbY0g6NV/s740/traque16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6rAX0-Du4tmNaaNuSW70sldhr_kaxsbvPs_3KbKzhPhYVDBhzOmAnhyvN4TAOATCwDWKjMevqyggIHc-lTwEX9EKlnOYDKBc6WMWBo_WYz0nEw-OkQrP6OE4uzCXccs6BL6j1z2JQc5yBEIHwlG25UO4TQX2w9H90Mtwfftf26hSENou3IbY0g6NV/w432-h640/traque16.jpg" width="432" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A pornóváltozat</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Hajtóvadászat</i> alapötletéből 1982-ben egy pornófilm is készült a műfaj francia iparosa, Michel Ricaud (1944–1993) rendezésében. Ricaud postai úton megrendelhető pornómagazinok forgalmazásával kezdte ezt a szakmát. 1972-ben rendezte első pornófilmjét. A műfaj „kemény” vonalát képviselte, s emiatt gyakran meggyűlt a baja a cenzúrával. Több filmjét betiltották, némelyik miatt bíróság elé is állították. Híres művei közé tartozik a <i>Perversions</i> (1975) és az <i>Et il voulut être une femme</i> (1978), amely egy transznemű nő intim életét mutatja be. 1980 és 1990 között különösen aktív volt, sőt jelentős ismertségre és megbecsülésre tett szert a pornókedvelők körében. 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben mint a legjobb európai pornórendező megkapta a Hot d’or díjat (a francia pornó-Oscar, az utolsót halála után ítélték neki). A <i>Club Private in Seychelles</i> (1994) című filmjének forgatása közben vesztette életét 1993. június 28-án: egy tengerparti sziklán állt, amikor egy hatalmas hullám a vízbe sodorta, és megfulladt. A <i>Hajtóvadászat</i> pornóverziója a <i>Corps de chasse</i> címet kapta, és még a szakkritikusok szerint is Ricaud egyik legvisszataszítóbb filmje.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMO-L-WsECcwoGOgWp-c3n_ppgpq7YRWka-mE1q1J0u8lcRzlmIgv6P0u8fUOPAbFznDkxXLQuyPjsQOIv5-oNZMtkfxxWDkmQFrvFy63QEI7W1h1lKFCLFs9wmUOAZ8Z7xnjWa8RddRZaaRlG1kCaepvymoIytxtlT4rgpuZwiymEx5MZes6CbJ5t/s620/traque17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMO-L-WsECcwoGOgWp-c3n_ppgpq7YRWka-mE1q1J0u8lcRzlmIgv6P0u8fUOPAbFznDkxXLQuyPjsQOIv5-oNZMtkfxxWDkmQFrvFy63QEI7W1h1lKFCLFs9wmUOAZ8Z7xnjWa8RddRZaaRlG1kCaepvymoIytxtlT4rgpuZwiymEx5MZes6CbJ5t/w516-h640/traque17.jpg" width="516" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az eredeti opuszt megidéző nyitójelenet mintha egyszerre parodizálná <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html"><i>A nagy zabálás</i></a> (1973, Marco Ferreri) és a <i>Sweet Movie</i> (1974, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/11/mesterkurzus-dusan-makavejev-az-orok.html">Dušan Makavejev</a>) című botrányfilmet: három vadászt látunk, akik állatok módjára zabálnak és isznak, majd a lakoma végén levizelik a megmaradt ennivalót. Részegen indulnak el a vadászatra, de összeszólalkoznak és szétválnak. Egyikőjük rátalál egy fiatal nőre, akinek az autója az árokba csúszott. A férfi megerőszakolja a segítségben reménykedő nőt, és síkosítóként motorolajat használ. A nő valahogy megszerzi a puskát, és szó szerint tökön lövi a támadóját, utána elmenekül. A meglőtt férfi annak ellenére is a nő üldözésére indul, hogy előtte nem sokkal ellőtték a golyóit, míg társainak két transzszexuális akad az útjukba, akikkel „elszórakoznak” kicsit. A fináléban az elmenekült nő a vadászok kezére kerül, akik durván megerőszakolják, az aktus végén lehányják és egyikőjük fejbe lövi. Gondolom, ez már így is elég gusztustalanul hangzik, pedig egynémely „ínyencség”-et inkább meg sem említettem. A nem egész egyórás <i>Corps de chasse</i> a pornó műfaj legalját képviseli, ugyanakkor iskolapéldája annak, hogy miféle gyomorforgató perverziókat képes kitalálni az emberi elme.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEXZxLc18cX8ImyclANS38gp-l7CSZgrospz_pKZ2gNwOKV1G99NHQkVGMYFQYe0pMRonVilkqt6zQqBbiU7BWXvv5PCI1W_mSGJ_ZCGZFiWOqaTZNo4ezcVp43qPrmzwt2IApjtTexPuJmOLKGaZLGGGIgRzNF92bYQ0lr8PAC2xsI7ciUkRWETBi/s800/traque18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="800" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEXZxLc18cX8ImyclANS38gp-l7CSZgrospz_pKZ2gNwOKV1G99NHQkVGMYFQYe0pMRonVilkqt6zQqBbiU7BWXvv5PCI1W_mSGJ_ZCGZFiWOqaTZNo4ezcVp43qPrmzwt2IApjtTexPuJmOLKGaZLGGGIgRzNF92bYQ0lr8PAC2xsI7ciUkRWETBi/w640-h496/traque18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Képgaléria</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Hajtóvadászat</i>ot 1978. június 7-én mutatták be a magyar mozik. Az előző évben készült szinkronért Fodor Tamás rendező és kollektívája a Filmfőigazgatóság és a Pannónia Filmstúdió nívódíjában részesült. (Pontosabb infókkal nem szolgálhatok, mert az opusz nem szerepel az ISZDb adatbázisában.) A film népszerűsítéséhez a MOKÉP egy 22 fotóból álló kollekciót készíttetett, amely <a href="https://vitrinfotok.blogspot.com/2022/04/hajtovadaszat-la-traque-1975.html">erre a linkre kattintva</a> tekinthető meg. A blogtulaj Nicroeg kolléga engedélyével válogattam néhány képet ebből a gyűjteményből.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2I0vT8A6uz2VNJZIf6XbyhFWXr4LLt8YakFUymmg7VDhc5vlDoDj08sMExHuR8ejlUrydaVSj9kdOBtB4mHEcM6bEeKXGGUXN7zEjZDBV5vXu47j7Ar-BErQWnjVnRAm4CWs05vaOzkI02CAU4wISBplyWowHvs1JCb3sZcCsBgVSpHWJB6Didmca/s800/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(4).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="615" data-original-width="800" height="492" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2I0vT8A6uz2VNJZIf6XbyhFWXr4LLt8YakFUymmg7VDhc5vlDoDj08sMExHuR8ejlUrydaVSj9kdOBtB4mHEcM6bEeKXGGUXN7zEjZDBV5vXu47j7Ar-BErQWnjVnRAm4CWs05vaOzkI02CAU4wISBplyWowHvs1JCb3sZcCsBgVSpHWJB6Didmca/w640-h492/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(4).jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoi12JWrj1ioYl41YwRZ-UTi8EuPs3rmiMmAuZm3Uj-yYtnsnZgugV2iI0iYNzok5v89Rv8TOFgThbvpmVyPclhN1QzuOX6GuBUfpgiC1Pyft6MLmbAUCSpyYAsWK3QLT6NCFQ2AbGkSnGc36Gy3piUv8DV-gECeLUAvdf3ZUSslyWQ91W8RqSiRu7/s800/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(9).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoi12JWrj1ioYl41YwRZ-UTi8EuPs3rmiMmAuZm3Uj-yYtnsnZgugV2iI0iYNzok5v89Rv8TOFgThbvpmVyPclhN1QzuOX6GuBUfpgiC1Pyft6MLmbAUCSpyYAsWK3QLT6NCFQ2AbGkSnGc36Gy3piUv8DV-gECeLUAvdf3ZUSslyWQ91W8RqSiRu7/w640-h480/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(9).jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR_tUGUoC2qEvBoSbGIX5_Zk76E6TCSYVZ7FM4DnPhw8wh67z1EEYI4JaJknOx2ccd7-hWHUOrgEG_e4nA_Ycg6PoQf2-nvGaM5E5NwIgOqvp27NS8xyXosWRN28VQdfCt5w4WtTx-nkJwdCIM8sJcyBr2YzzG8F-ZVLnGxqpdApFZUSxGsQlh8RZk/s800/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(10).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR_tUGUoC2qEvBoSbGIX5_Zk76E6TCSYVZ7FM4DnPhw8wh67z1EEYI4JaJknOx2ccd7-hWHUOrgEG_e4nA_Ycg6PoQf2-nvGaM5E5NwIgOqvp27NS8xyXosWRN28VQdfCt5w4WtTx-nkJwdCIM8sJcyBr2YzzG8F-ZVLnGxqpdApFZUSxGsQlh8RZk/w640-h484/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(10).jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikdpgTx9EyIvhtnFOeB4s-c6uBWGRCufbHcX98gRUu5Z2xKW_7lFwpDh6lKc98nn3TEBmf1s_An35vRw_-jpeTj19BI6miRtuk2t906UEc5zd_ZUmYe4s0UkljKASdSX0dJ_pwmSAcHAVs9XORaNG2s1kiWWbYO5UMDko688_be923yNBV57J2Dl7P/s800/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(13).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikdpgTx9EyIvhtnFOeB4s-c6uBWGRCufbHcX98gRUu5Z2xKW_7lFwpDh6lKc98nn3TEBmf1s_An35vRw_-jpeTj19BI6miRtuk2t906UEc5zd_ZUmYe4s0UkljKASdSX0dJ_pwmSAcHAVs9XORaNG2s1kiWWbYO5UMDko688_be923yNBV57J2Dl7P/w640-h480/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(13).jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKSPQMC6TEekR6711TY0ahWduzbuZiYD6sbW842_dY23Jm0SLvo8hJmpLQKgXyn05znDP9hE9YvqfTheAz2pnM7sdD8Ow21Kyza-FaVcz5gGp4gKdONP83DQF0fX7f3Mh2e22Yexn08E6EMevK1EQM7zhTf9JlUGPjOd_C9gS1sjIkBj7-9JVEem0e/s800/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(16).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="655" data-original-width="800" height="524" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKSPQMC6TEekR6711TY0ahWduzbuZiYD6sbW842_dY23Jm0SLvo8hJmpLQKgXyn05znDP9hE9YvqfTheAz2pnM7sdD8Ow21Kyza-FaVcz5gGp4gKdONP83DQF0fX7f3Mh2e22Yexn08E6EMevK1EQM7zhTf9JlUGPjOd_C9gS1sjIkBj7-9JVEem0e/w640-h524/Hajt%C3%B3vad%C3%A1szat%20(16).jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Mert ez a film profi munka. Talán túlontúl is az. Serge R. Leroy saját ötletéből készítette nagy ambícióval. Dramaturgiai bonyolítása hibátlan, mind megírását, mind kivitelezését illetően. A nő utáni gyilkos hajszát sehol nem lankadóan tudja végigvinni. A menekülés felcsillanó, majd szertefoszló reményét egy elakadó, ám az utolsó pillanatban elinduló autó képében, a döbbenet másodperceit az alagútba menekülő nő és a felbukkanó vonat snittjeivel a hatáskeltés magas fokán kivitelezi. Nagyobb erénye ennél, hogy a nagyszámú szereplőgárdát is kiválóan mozgatja, jó jellemeket teremt, színészvezetése árnyalt, gondosan felépített. Mimsy Farmer az üldözött nő szerepében annyit rohan, mint színésznő talán még soha a filmtörténet folyamán, így aztán alakításra kevés alkalma marad. A férfiak annál komótosabban játszhatnak. […] Világszerte ismert mester az operatőr, Claude Renoir, aki példamutatóan visszafogott, mégis kifejező képekben bontja ki az őszi erdőnek éppen e drámához illő hangulatát. A film egyik legmegdöbbentőbb jelenete a mocsárban vergődő nő képe, miközben a vadászok karéja a partról nézi haldoklását. Felhangzó segélykiáltása, mely az elviselhetőség határáig jut el, olyan mint egy sebzett madár rikoltása, vagy egy halálba hajszolt vad utolsó, rémült üvöltése.”</div><div style="text-align: justify;">(Karcsai Kulcsár István: „Szenvedély nélkül”. In: <i>Filmkultúra</i> 1978/3, 34–35. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3EWPkDCO0Y_NJRPrZpspbLaXSRI2CwX44TCHbez6UnjJzsGVAcoJK3YoXjrDiqWuoIQcc6q80QoPOaWLHzSGGW8Ar5JzA4ISuu10X571EiBmTfBKvn7qdqDspcJdPtfOXEjzyn8JvfVBSCuDG0E0noUBlhDvsINTOt3OPiYdzey8VEHFlo1zfdiyK/s800/traque19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3EWPkDCO0Y_NJRPrZpspbLaXSRI2CwX44TCHbez6UnjJzsGVAcoJK3YoXjrDiqWuoIQcc6q80QoPOaWLHzSGGW8Ar5JzA4ISuu10X571EiBmTfBKvn7qdqDspcJdPtfOXEjzyn8JvfVBSCuDG0E0noUBlhDvsINTOt3OPiYdzey8VEHFlo1zfdiyK/w640-h384/traque19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Mi fűzi össze, s teszi gyilkossá ezeket az embereket? Claude Renoir tónusos képeivel titokzatos, belső sötétségükre irányítja a figyelmet. A cselekmény, az üldözés lendülete társadalmi összefonódást sejttet a háttérben. A film ezt nagyszerűen, fokozatosan, a képek, vágások sorozatával közli csak, s egy-egy feltáruló titok már előzőleg jelzéses közlésben megjelent, csak nem ismertük, nem ismerhettük fel. A sebzett vaddisznó üldözése, majd a kegyetlen, kéjjel ejtett késszúrás a tehetetlen áldozatba, már előre jelezte, ami a »hős« vadászról kiderült: sok mindent megélt Algériában. De még a hajdani partizán együgyű hitbuzgalmát, ferde hajlamait is rögtön felismerjük, amikor véleményt alkotván az eseményekről, bevallja, hogy egyszer »túlteljesítették« a parancsot: egy nőtől elfogadták, amit az úgy gondolt, hogy tenni kell az életéért, majd hárman egyszerre lőtték agyon, »mert úgy a nehezebb«.”</div><div style="text-align: justify;">(Dankó István: „Hajtóvadászat”. In: <i>Hajdú-Bihari Napló,</i> 1978. június 14., 5. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE4g8iAL4arM9d3SNv-G7OzlD5RScEQD36Q11v4Tx8d7alITnz_7duqQb9HGLbjbjltpGEXEOFrHpjSEDm0dmK-gsB3JnNaSOM3qxe-ZM7gaQ3zrnt9LGPDgj2Dqgd0TGQQuR1mkWF58gAwdIxsgncP2uS862AqMtHgg24um-g70CV_nftgR8kGth2/s800/traque20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE4g8iAL4arM9d3SNv-G7OzlD5RScEQD36Q11v4Tx8d7alITnz_7duqQb9HGLbjbjltpGEXEOFrHpjSEDm0dmK-gsB3JnNaSOM3qxe-ZM7gaQ3zrnt9LGPDgj2Dqgd0TGQQuR1mkWF58gAwdIxsgncP2uS862AqMtHgg24um-g70CV_nftgR8kGth2/w640-h356/traque20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Nem a történet fő vonalában rejlik ennek a filmnek az igazi érdekessége, hanem az apró mozzanatokban. Abban például, ahogyan a lány eleinte szinte el sem hiszi, milyen helyzetbe került, kerülhetett. Valóban, szinte hihetetlen lehet. Egy órával előbb még civilizált földrész civilizált országában élt, béke idején, meghatározott jogrend állandó védelme alatt. Aztán hirtelen megpattan ennek a csak látszólagos védettségnek a celofánburkolata. A normandiai kisváros »civilizált« urai, a huszadik század utolsó harmadában, villanykandallós vadászházaik és automata sebességváltós luxusautóik civilizált környezetéből kilépve egyszer csak vadállatokká válnak: bosszút szomjazó, hírüket-nevüket féltő indulataik erejétől pillanatok alatt leválik róluk a »civilizáció« vékony máza, s kőkorszakbeli őseikhez válnak hasonlatossá. Kegyetlenek és vérszomjasak, holott igazán nem a táplálék megszerzésének kényszere vezeti őket, mint a hajdani vadászokat.”</div><div style="text-align: justify;">(G. P.: „Hajtóvadászat”. In: <i>Magyar Hírlap,</i> 1978. jún. 15., 6. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJt3vLd6UV7EAmq2Oww16Q1bLx8EKtZ2jMm8Hd4zM9_ftowY1CyXAIPb6y7ssP_j6uiTBRwoZQSr1QX3SuF5EwOigc6ZalmPZwbhDgmJDUUKsoGteVcseJnRQBbReT3aZPRIzgMK86qHFs-MoBgaBJnszfw1X51jbev2ixMZLTibNDwWlbhj34qI43/s745/traque21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="745" data-original-width="520" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJt3vLd6UV7EAmq2Oww16Q1bLx8EKtZ2jMm8Hd4zM9_ftowY1CyXAIPb6y7ssP_j6uiTBRwoZQSr1QX3SuF5EwOigc6ZalmPZwbhDgmJDUUKsoGteVcseJnRQBbReT3aZPRIzgMK86qHFs-MoBgaBJnszfw1X51jbev2ixMZLTibNDwWlbhj34qI43/w446-h640/traque21.jpg" width="446" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Hajtóvadászat</b> (La traque / Il sapore della paura, 1975) – francia–olasz filmdráma. Serge R. Leroy ötletéből a forgatókönyvet írta: André G. Brunelin és Serge Leroy. Operatőr: Claude Renoir. Zene: Giancarlo Chiaramello. Jelmez: Annie Quesnel. Vágó: François Ceppi. Rendező: Serge R. Leroy. Főszereplők: Mimsy Farmer (Helen Wells), Jean-Luc Bideau (Philippe Mansart), Michael Lonsdale (David Sutter), Michel Constantine (Nimier kapitány), Jean-Pierre Marielle (Albert Danville), Philippe Léotard (Paul Danville), Paul Crauchet (Rollin), Michel Robin (Chamond), Gérard Darrieu (Maurois), Françoise Brion (Françoise Sutter). Magyarországi bemutató: 1978. június 7.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/04/szakadt-fuggony.html"><b>Szakadt függöny</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html"><b>Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html"><b>Beatrice Cenci</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi"><b>A negyedik férfi</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB MICHAEL LONSDALE!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-sakal-napja.html"><b>A Sakál napja</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/egy-romantikus-angol-no.html"><b>Egy romantikus angol nő</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/klein-ur.html"><b>Klein úr</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/a-rozsa-neve.html"><b>A rózsa neve</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB FRANCIA FILM! (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/ragyogo-napfeny-tehetseges-mr-ripley.html"><b>Ragyogó napfény</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/blog/post/preview/8424235280802937409/6663801542017116761"><b>Kifulladásig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/magas-szoke-ferfi-felemas-cipoben.html"><b>Magas szőke férfi felemás cipőben</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/az-utolso-asszony.html"><b>Az utolsó asszony</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/01/orult-nok-ketrece.html">Őrült nők ketrece </a></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/10/margo-kiralyne.html"><b>Margó királyné</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-24262462542407816552022-04-20T00:15:00.000-07:002022-04-20T00:15:28.484-07:00SZAKADT FÜGGÖNY<div style="text-align: justify;">A <i>Marnie</i> (1964) című lélektani drámájának kudarca után Alfred Hitchcock igen nagy gonddal igyekezett kiválasztani következő, ötvenedik játékfilmje témáját. A választást megnehezítette, hogy időközben színre lépett egy új rendezőnemzedék, amely ugyan mesterének tekintette őt, képviselői azonban korszerűbb filmeket rendeztek. Több ígéretes projekt is szóba került, mígnem Hitchcock úgy döntött, visszatér a kémfilm műfajához, amellyel korábban már nagy sikerei voltak, és amely a James Bond-sorozatnak köszönhetően akkoriban kifejezetten divatos irányzat volt. Ezzel kapcsolatban felkeltette érdeklődését a Szovjetunióba menekült cambridge-i kémek esete: különösen Donald Maclean feleségét találta érdekes személyiségnek, aki követte férjét az önként vállalt száműzetésbe. Ez a motívum jelentette a <i>Szakadt függöny</i> alapötletét. Sajnos már a forgatókönyv megírását is különféle konfliktusok kísérték, ráadásul a szkript még nem volt teljesen kész, amikor a Universal Pictures elrendelte a forgatás megkezdését. Ennél is nagyobb csapást jelentett Hitchcock számára, hogy a filmvállalat ráerőltetett két sztárt, Paul Newmant és Julie Andrews-t, akikkel főleg azért volt elégedetlen, mert szerinte nem volt meg köztük az a kémia, ami elengedhetetlen lett volna a történet hitelességéhez. A <i>Szakadt függöny</i>t a kritika hűvösen, sőt elutasítóan fogadta, az általános hiedelemmel ellentétben azonban anyagilag nem volt sikertelen. Noha mindmáig a Mester leggyengébb filmjei között emlegetik, valójában több jellegzetes és remek hitchcocki ötlet kapott helyet benne, melyek később Roman Polańskit és Richard Donnert is megihlették.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>(Jelen poszthoz felhasználtam azt az ismertetőt is, amelyet évekkel ezelőtt írtam a filmről a Wikipédiára.)</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjkhlHYmmohsRMzBXgu_crmhN8sVULpwbuzjuR1HXO9yf9K5j_vqAHmiPCtwYQQD8-UE4yuvCdKRZbWp_N5su_dobeZ2mDI86V4i-PA2myOk_fy6-BHwA4OOj4RbAKey-WTyZxFtuBoUBYgyLa_f4AoTqQxNyzD0gCoIz2GjvixhezBxBCYdIKl-ta/s1500/curtain00a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="1000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjkhlHYmmohsRMzBXgu_crmhN8sVULpwbuzjuR1HXO9yf9K5j_vqAHmiPCtwYQQD8-UE4yuvCdKRZbWp_N5su_dobeZ2mDI86V4i-PA2myOk_fy6-BHwA4OOj4RbAKey-WTyZxFtuBoUBYgyLa_f4AoTqQxNyzD0gCoIz2GjvixhezBxBCYdIKl-ta/w426-h640/curtain00a.jpg" width="426" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A TÖRTÉNET</b></div><div style="text-align: justify;">Michael Armstrong professzor bájos asszisztense és menyasszonya, Miss Sarah Sherman társaságában a koppenhágai Nemzetközi Fizikuskongresszusra utazik egy hajón. A professzor egy táviratot kap a koppenhágai Elmo könyvesboltból arról, hogy a neki szánt könyv elkészült. A pontos címzés ellenére a férfi azt állítja, hogy az üzenet nem neki szól, később azonban, amikor már egyedül van, elmegy a postázóba, visszakéri a táviratot, sőt válaszol is rá. Miután a szerelmespár megérkezik a koppenhágai szállodába, Michael zuhanyozni megy. Ezalatt telefonon keresik, ismét a titokzatos könyv ügyében. Sarah úgy dönt, hogy amíg a professzor elkészül, ő elsétál a könyvért. A zuhany alól kilépő Armstrong már nem tudja megállítani. A szálló előtt Sarah nem várt kíséretet kap a kongresszus keletnémet résztvevője, Karl Manfred professzor személyében. Miss Shermant meglepetésként éri, hogy a könyvért nem kell fizetnie, de még jobban elcsodálkozik, hogy az eladó halkan figyelmezteti, legyen óvatos vele. A metakommunikációs jelekből nem egyértelmű, hogy a kereskedő a könyvre gondol-e, vagy Manfred professzorra. Ami azt illeti, Michael is furcsán viselkedik, mert a szálloda halljában magára hagyja a menyasszonyát, és előbb egy utazási iroda pultjánál intéz valamit, majd a kapott könyvvel a kezében elsiet valahová.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcml1bRvQOXeCo6acuQauQv64cj165ReOvCxwkNR1Tr7G24-qdWfr4JZI7PqyfObm6N_4EXr_P8GwYLy8R3OIG1_BmgkJOJUlTjxEOxz0wglKrnYUP1qYUmXSngg4CWdf3ZEhkk3YaBd-BFIAT3cgbyydtXeF5li3RudBy9VEcxzad_-8NJAvLTYPJ/s800/curtain01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcml1bRvQOXeCo6acuQauQv64cj165ReOvCxwkNR1Tr7G24-qdWfr4JZI7PqyfObm6N_4EXr_P8GwYLy8R3OIG1_BmgkJOJUlTjxEOxz0wglKrnYUP1qYUmXSngg4CWdf3ZEhkk3YaBd-BFIAT3cgbyydtXeF5li3RudBy9VEcxzad_-8NJAvLTYPJ/w640-h360/curtain01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Armstrong egy nyilvános vécében bontja ki a becsomagolt könyvet. Követi az első lapra ceruzával írt bejegyzést, és a 157. oldalra lapoz, ahol a π-ről (ejtsd: pí) ír a szerző. Ebéd közben Sarah számonkéri Michael furcsa viselkedését, amelyet a férfi azzal tetéz, hogy bejelenti: Stockholmba kell utaznia, egyedül. Ezt azzal indokolja, hogy az amerikai kormány leállította a kutatásait, ezért a svédekkel próbál megállapodni. Sarah szerint Michael előre kitervelte a stockholmi utat, csak neki nem szólt róla, sőt eredetileg azt se akarta, hogy vele jöjjön Koppenhágába. A nő úgy dönt, hogy hazamegy. Az utazási iroda pultjánál megkérdezi, mikor indul a professzor stockholmi gépe. Megdöbbenve hallja, hogy Armstrong valójában a román légitársaság Kelet-Berlinbe tartó gépére foglalt helyet. Miss Sherman elhatározza, hogy végére jár a rejtélynek, és ő is elutazik Kelet-Berlinbe. A gépen Michael odamegy hozzá, és szokatlanul nyersen felszólítja, hogy leszállás után azonnal forduljon vissza. A kelet-berlini repülőtéren újságírók hada fogadja a gépet. Az egyik utas, az ünnepelt cseh balerina azt hiszi, neki szól ez a nagy érdeklődés, de kiderül, hogy Armstrong professzor az igazi szenzáció, aki a jövőben az NDK-ban kíván élni, és a világhírű Lindt professzor asszisztenseként fog dolgozni. Persze a keletnémetek sem teljesen ostobák, és szemmel akarják tartani Armstrongot, mielőtt feltétlenül megbíznának benne. A professzor állandó kísérőjéül a titkosszolgálat, a Stasi egyik ügynökét, Hermann Gromeket jelölik ki. Sarah megdöbben Michael hazaárulásán, a férfi pedig újfent arra szólítja fel, hogy utazzon haza.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqJmOFrIpK74IJJNIkWh5LNwcANkVW9i4IJAjOuSFbmNBiUnd9U7jgS3hGhtvWxvQTnMXqc7LMiz7TVW_YqRsPrnxHuvRyA6Nzq7Sj6-eRNeh5fmBY3GBlr1Gp1nwWJPRebpqvU3VhV2QBW7jvQyMWpwVUtxxjw67N9rFNW_Lpbc9jRnrI6AtdDm4i/s800/curtain02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqJmOFrIpK74IJJNIkWh5LNwcANkVW9i4IJAjOuSFbmNBiUnd9U7jgS3hGhtvWxvQTnMXqc7LMiz7TVW_YqRsPrnxHuvRyA6Nzq7Sj6-eRNeh5fmBY3GBlr1Gp1nwWJPRebpqvU3VhV2QBW7jvQyMWpwVUtxxjw67N9rFNW_Lpbc9jRnrI6AtdDm4i/w640-h348/curtain02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az események ezután felgyorsulnak. Armstrongnak sikerül leráznia állandó követőjét, Gromeket, és elmegy egy tanyára, hogy kapcsolatba lépjen a keletnémet ellenállási szervezet, a π egyik kulcsemberével, aki megszervezi majd a menekülését. Kiderül, hogy a professzor mégsem hazaáruló: a disszidálás csupán egy színjáték része, hogy elnyerje Lindt professzor és a Stasi bizalmát, és hozzáférjen egy, a világbéke szempontjából különösen fontos tudományos titokhoz. Egy ilyen kaliberű titkot egy tudóstól csakis egy másik tudós tud megszerezni. Armstrong földművelés közben beszélget a férfival, s amikor visszatér a parasztházhoz, ott már Gromek várja. A titkos ügynököt nem ejtették a feje lágyára, és egyetlen szót sem hisz el a rokonlátogatási meséből. Észreveszi a homokba nemrég rajzolt π jelet, és ő nagyon is jól tudja, hogy ez egy titkos szervezet neve, amely emberek kimenekítésével foglalkozik. A professzor egyértelműen lebukott, Gromek azonban közli vele, hogy a nő (a π emberének a felesége) még rosszabbul fog járni. A Stasi-ügynök telefonálni akar, a nő pedig megpróbálja megakadályozni ebben. A férfi eleinte nem veszi komolyan a kétségbeesett nő támadási kísérleteit, így eszébe sem jut védekezni vagy kiabálni. A nő és a professzor számára viszont egy pillanatig sem kétséges, hogy itt életről és halálról van szó, de mit lehet tenni, hogy ne keltsék fel a ház előtt Gromekre várakozó taxisofőr gyanúját?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN_py9Ak1dJbDuy0BEbs_Mgit24jMxe24W6YtHIrGsPKR5FSapSCQ5Dy07NiHwyuk_MERqtkDqlSGiuBYWQW4zO67CohTeItdwcJTkqJNcqO4XdG21gB5nWmBBRIENVQxgw1mqZLJu6ohVFOoHGBZVe53-2irZfFZ9MADehHRziYEXN6Co4y1s3cZQ/s800/curtain03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="800" height="612" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN_py9Ak1dJbDuy0BEbs_Mgit24jMxe24W6YtHIrGsPKR5FSapSCQ5Dy07NiHwyuk_MERqtkDqlSGiuBYWQW4zO67CohTeItdwcJTkqJNcqO4XdG21gB5nWmBBRIENVQxgw1mqZLJu6ohVFOoHGBZVe53-2irZfFZ9MADehHRziYEXN6Co4y1s3cZQ/w640-h612/curtain03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A CAMBRIDGE-I KÉMEK</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Szakadt függöny</i> inspirációját az 1950-es, 1960-as évek legnagyobb diplomáciai botránya, az ún. Cambridge-i Ötök esete jelentette. Nevüket onnan kapták, hogy mind az öten a Cambridge-i Egyetemen végeztek a múlt század harmincas éveiben: Guy Francis de Moncy Burgess (1911–1963, fedőnevei: Mädchen [Lány], Hicks), Donald Duart Maclean (1913–1983, fedőneve: Homérosz), Kim Philby (Harold Adrian Russell Philby, 1912–1988, fedőnevei: Sonny, Stanley), Anthony Frederick Blunt (1907–1983, fedőnevei: Tony, Johnson) és John Cairncross (1913–1995, fedőneve: Liszt). A csoport kialakulása, működése és tagsága körül még napjainkban is sok a rejtély. Általában úgy tartják, hogy valamennyiüket az egyetemi éveik alatt környékezték meg a szovjetek, ellenben Blunt a lebukás után tett vallomásában azt állította, hogy csak az egyetemi diploma megszerzése után szervezték be őket. Tevékenységük valamikor a harmincas években kezdődött, és az ötvenes évek elejéig egész biztosan eltartott, ugyanakkor nem zárható ki, hogy bizonyos tagoké még tovább is. Az ötös csoport nem egyszerre állt össze, hanem fokozatosan szerveződött, utolsóként csatlakozott Cairncross. Felmerült a gyanú, hogy valójában nem öten, hanem többen is dolgoztak a kémhálózatnak, de senki másra nem bizonyították rá egyértelműen, hogy szovjet kém lenne, vagy nem hozták nyilvánosságra a bűnösségét. Az egyetemi háttér mellett a kémeket az ideológiai meggyőződés is összekapcsolta: mindnyájan szilárdan hittek abban, hogy a marxizmus–leninizmus szovjet változata a létező legjobb politikai rendszer, különösen a fasizmus térhódítása ellenében. Lebukásuk nem egyszerre történt, és hivatalosan egyikőjük ellen sem emeltek vádat kémkedés miatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh43mbc3l8eZv4w2tvSdp9ja382iVnzj7xjF2EsL8iMx_3oOm8cSP5ZO4r0z1tSxv7BgAfWYmNNG3g6WqvmO1WLwjQlwfff3gBPLwWTHnD9LfU9swWXIvUK5IJq7kgHlt4FD0c2yZqEfvr8qMMggQ_Mk2bsygZi-FEp8j6g8XRwb0rRI7nt63Zq98qV/s800/curtain04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh43mbc3l8eZv4w2tvSdp9ja382iVnzj7xjF2EsL8iMx_3oOm8cSP5ZO4r0z1tSxv7BgAfWYmNNG3g6WqvmO1WLwjQlwfff3gBPLwWTHnD9LfU9swWXIvUK5IJq7kgHlt4FD0c2yZqEfvr8qMMggQ_Mk2bsygZi-FEp8j6g8XRwb0rRI7nt63Zq98qV/w640-h476/curtain04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Cambridge-i Ötök a Szovjetunió számára különösen értékes emberek voltak, hiszen előkelő származásuk és az annak köszönhető beosztásaik miatt bekerültek a legmagasabb társadalmi és politikai körökbe, és a legféltettebb államtitkokhoz is hozzáférhettek. A második világháború időszakában olyan szigorúan titkos információkat továbbítottak a szovjet vezetéshez, amelyeket a szövetségesek saját távolabbi érdekeik miatt nem kívántak volna megosztani Sztálinnal. A sors iróniája, hogy aktivitásuk végső soron visszafelé sült el. A szovjet titkosszolgálat ugyanis a feltűnően sok anyag miatt gyanút fogott, hogy esetleg kettős kémekről van szó, és az általuk továbbított információk egy része hamis. Különösen Kim Philby tevékenységét figyelték bizalmatlanul. Egyes források szerint 1941 és 1945 között a szovjetek 1771 dokumentumot kaptak Blunttól, 4605-öt Burgesstől, 4593-at MacLeantől és 5832-t Cairncrosstól. Philbytől 1000 alatti mennyiség érkezett csupán, utólag mégis őt tartották a csoport legeredményesebb tagjának. Egy titkosszolgálati jelentés szerint a szovjetek annyira féltek attól, hogy dezinformációkkal lépre csalják őket, hogy állítólag a cambridge-i kémek által kiszolgáltatott titkos anyagoknak mintegy felét inkább el sem olvasták. Ennek ellenére a kapcsolatot nem szakították meg velük, mert a tőlük kapott információk időnként nagyon is kapóra jöttek Sztálinnak. Így például 1948-ban Maclean szigorúan bizalmas információkat juttatott el a Szovjetunióba az Egyesült Államok tényleges nukleáris arzenáljáról. Sztálin e hírek birtokában merte megkockáztatni Berlin blokád alá helyezését, mivel Macleantől tudta, hogy Amerikának nincs bevethető atombombája, és nem tud megkísérelni egy újabb partraszállást sem, ezért Truman amerikai elnök ellenintézkedései nem jelentenek tényleges veszélyt a Szovjetunió számára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBhBLGo7qNnCOGhZEpTPG6u2rkUjHggkN7bD3funJx4nAWhSbAcxCP-DUFH2Rgddt2lZM8Zj95KFd-b93MR0WuvD0alPbw1DxN3kpBdK96rDvPRrz6FzckN8T5B7psedAkv6xODCi4O9WQhXPGMtKB_UHGOptmBpc51jqakxnPsnjIODMljIft-KAC/s760/curtain05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBhBLGo7qNnCOGhZEpTPG6u2rkUjHggkN7bD3funJx4nAWhSbAcxCP-DUFH2Rgddt2lZM8Zj95KFd-b93MR0WuvD0alPbw1DxN3kpBdK96rDvPRrz6FzckN8T5B7psedAkv6xODCi4O9WQhXPGMtKB_UHGOptmBpc51jqakxnPsnjIODMljIft-KAC/w464-h640/curtain05.jpg" width="464" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A kettős élet valamilyen formában mindnyájukat megviselte. Bluntnak és Burgessnek ráadásul homoszexuális hajlamaikat is titkolniuk kellett, mivel ez akkoriban Nagy-Britanniában még bűncselekménynek számított. Maclean annyira labilis idegállapotba került, hogy az 1940-es évek végétől Burgess és Philby váltak a Szovjetunió egyik legfontosabb nyugati hírforrásává. Philby különösen értékes ember volt, hiszen lényegében összekötői feladatot látott el a nyugati titkosszolgálatok között. Az FBI annyira megbízott benne, hogy felkérte őt a brit követség tagjai közé beépült ismeretlen szovjet kém – vagyis Maclean! – leleplezésében való közreműködésre. Philby valójában azon munkálkodott, hogy Macleant megóvja a lebukástól. Guy Burgess elsősorban az ENSZ csapatainak ázsiai hadmozdulatairól tájékoztatta előre a Szovjetuniót. 1951-ben Philby minden megtévesztő manővere ellenére küszöbön állt Maclean és Burgess letartóztatása. Május 25-én, egy pénteki napon Burgess üzleti tanácskozásra hívta Macleant. Ezután mindkettőjüknek nyoma veszett, és csak évek múlva tűntek fel újból Moszkvában. Philby az 1960-as évek elején került a lebukás szélére, ezért 1963. január 23-án ő is a Szovjetunióba szökött. A Sors iróniája, hogy a kommunista paradicsom egyáltalán nem váltotta be a cambridge-i kémek reményeit. Életük hátralévő éveit a kényszerű emigrációban állítólag a depresszió és az alkohol rabjaként élték. Egyes biográfusok szerint a körülmények különösen Burgesst viselték meg, aki már 1963-ban elhunyt. A bennfentesek szerint biszexuális Maclean számára viharos magánélete nehezítette meg a szovjetunióbeli éveket. Kim Philby viszont a nehézségek ellenére sohasem bánta meg a pálfordulását, pedig a szovjetek évekig bizalmatlanok voltak vele, és nem juttatták bizalmi állásba, mert attól tartottak, hogy vissza fog térni Londonba. Az évek múlásával azonban számos szovjet állami kitüntetésben részesült, a Lenin-rendet is megkapta. Alakja felbukkant Frederick Forsyth A negyedik jegyzőkönyv című sikeres kémregényében is, melynek filmváltozatában a KGB már a történet elején agyonlöveti. (A regényben életben maradt, sőt az igazi Philby a film bemutatóját is megérte.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi04eI1-6g9APv23nYycM0lF8Z2P6JJkQhMHMMJ6AkQnuEhfHusEw9yd3IDBNBlWQuQsO6BWgedoQEJ6ZwiRtkMDdDA5goanmMUjozoFJkYEuvpIPFSBPPxJXOlzrrxCZlkFWMFXa1QWmGolrZUNRlcMFAZ6_-IgWdvtCL1R19OiHG-MMo_sEmkDDAe/s800/curtain06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="800" height="420" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi04eI1-6g9APv23nYycM0lF8Z2P6JJkQhMHMMJ6AkQnuEhfHusEw9yd3IDBNBlWQuQsO6BWgedoQEJ6ZwiRtkMDdDA5goanmMUjozoFJkYEuvpIPFSBPPxJXOlzrrxCZlkFWMFXa1QWmGolrZUNRlcMFAZ6_-IgWdvtCL1R19OiHG-MMo_sEmkDDAe/w640-h420/curtain06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>AZ ELŐZMÉNYEK</b></div><div style="text-align: justify;">Hitchcock kiemelkedő szakmai és kereskedelmi sikert ért el a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/psycho.html"><i>Psycho</i></a> (1960) című hátborzongató thrillerjével, következő mestermunkája, a <i>Madarak</i> (1963) viszont a maga idejében ellentmondásos fogadtatásban részesült, a <i>Marnie</i> (1964) pedig teljes szakmai és anyagi csődnek bizonyult. Ennek ellenére felfokozott várakozás kísérte következő munkáját, sorrendben az ötvenediket. Hitchcock a <i>Marnie</i> után három projekttel foglalkozott komolyabban, de különböző okokból mindegyikről lemondott. <i>A három túsz</i> John Buchan, <i>A 39 lépcsőfok</i> szerzőjének kevésbé ismert regényét vette alapul. A főhős mindkét esetben Richard Hannay, akinek ezúttal kommunista kémek által túszul ejtett gyerekeket kell kiszabadítania. A megfilmesítés szakmai problémáját az okozta, hogy a történetben fontos szerephez jut a hipnózis, amelyet Hitchcock szerint filmen nem lehet igazán meggyőzően ábrázolni. A második terv egy különös kísértethistória, a <i>Mary Rose</i> volt, ahol maga a szellem okozott gondot a rendezőnek, ámbár voltak ötletei arra, hogyan jelenítse meg. Igazából azonban úgy gondolta, hogy ez mégsem neki való téma, akárcsak a harmadik filmterv, a <i>Pigeon</i>. Ennek forgatókönyvét a legendás olasz szerzőpáros, Age és Scarpelli írta. A történet egy olasz bevándorlóról szól, aki egy New York-i szállodában liftesfiúból igazgató lesz. Vesztére kihozatja Amerikába a szicíliai rokonságát, akiknek viszont a bűnözésen jár az eszük, és volna is mit elemelni abból a bizonyos szállodából… A Mester a kudarcba fulladt projektek után úgy döntött, visszatér a kémfilmek műfajához, amely korábban szinte mindig sikert hozott számára: <i>A férfi, aki túl sokat tudott</i> (1934), <i>39 lépcsőfok</i> (1935), <i>Londoni randevú</i> (1938), <i>Forgószél</i> (1946), <i>Az ember, aki túl sokat tudott</i> (1956), <i>Észak-északnyugat </i>(1959). Ebben az elhatározásában megerősítette a James Bond-széria népszerűsége, ami egyre több kémfilm megszületését inspirálta. Hitchcocknak a cambridge-i kémek fentebb ismertetett esete adott ötletet, különösen Guy Burgess és Donald Maclean szökése, ami lehetőséget jelentett arra, hogy a kémkedés árnyoldalait ábrázolja, szemben a 007-es filmekkel, amelyek mindezt férfias és romantikus kalandként tálalták. Mindazonáltal nem arra volt kíváncsi, hogy pontosan mit tettek a hazaáruló kémek, hanem inkább arra, hogyan reagált a gyanútlan környezet a lelepleződés után.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZh45QqJoumIr8M0uWfBJPqCGAseYuMqBr1P3QlyzLGghh1QwuefK2G6FP59IuhkkI1XT-h603hm-GmWVursg-iQyyyebU5xIAmzXzXlW90XE1eHRMUW3MUqjQ_WjEtnpXO_g_mxULpb1-5XdrEUhxJrIlP3BcvszXmF9YpJwqKeyKGLpRfVQoFqxC/s800/curtain07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZh45QqJoumIr8M0uWfBJPqCGAseYuMqBr1P3QlyzLGghh1QwuefK2G6FP59IuhkkI1XT-h603hm-GmWVursg-iQyyyebU5xIAmzXzXlW90XE1eHRMUW3MUqjQ_WjEtnpXO_g_mxULpb1-5XdrEUhxJrIlP3BcvszXmF9YpJwqKeyKGLpRfVQoFqxC/w640-h344/curtain07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ebből a szempontból különösen érdekes volt számára Maclean felesége, Melinda Marling, aki egy évvel a férje szökése után három közös gyermekükkel követte őt a Szovjetunióba. Ezekből a motívumokból kiindulva Hitchcock egy olyan történetet képzelt el, melynek professzor hőse, Michael Armstrong Lengyelországba disszidál, hűséges menyasszonya (aki a titkárnője is) pedig követi őt a vasfüggöny mögé. Hitchcock egy lengyel filmszakember javaslatára változtatta meg az eredeti helyszínt az NDK-ra, ennek ellenére az egyik fontos mellékszereplőt, Kuchinska grófnőt meghagyta lengyel nemzetiségűnek. A főszereplőket persze nem érdemes a Maclean házaspár alteregóinak tekinteni, mert amíg Donald Maclean szilárd kommunista meggyőződésből cselekedett, addig Armstrong professzor csak színleg szökik az NDK-ba, Miss Shermannel ellentétben pedig Melinda Marlingot egyáltalán nem rázta meg férje hazaárulása. Állítólag mindvégig tudta, hogy a férje kém, továbbá ő már a házasságkötése előtt azt tervezgette, hogy a Szovjetunióban fog élni. Egyesek úgy tudják, inkább a szégyen, mint a szerelem miatt követte a férjét a „kommunista paradicsom”-ba, mert a házasságuk viharos volt, sőt az emigrációban az asszony három évre elhagyta a férjét Kim Philby kedvéért. Melinda még a férje halála előtt távozott a Szovjetunióból, és hazájába, az Egyesült Államokba utazott. Ne gondoljuk azonban teljesen szívtelennek és érzéketlennek, mert amíg ő félrepolkázott Philbyvel, addig Donald is összeállt egy orosz nővel, és nem fogadta vissza hűtlen nejét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNeovngMLJXKuN_fKrhICCRxYCXjr7see0LHH9rHoTSbV2Px9WjlQsa85rN1GlxT-sPfzAgHQTYrPECK-E0DWnLOK7Xn8e0In3ZFM6CRIUb7D0zbbjlnKX15O1F7JqeMlNw8_0eIt2eNNmWuUhSZ8Ncl9At4Q0a-g5Rfd2loh-utyooML504C4SXj-/s800/curtain08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNeovngMLJXKuN_fKrhICCRxYCXjr7see0LHH9rHoTSbV2Px9WjlQsa85rN1GlxT-sPfzAgHQTYrPECK-E0DWnLOK7Xn8e0In3ZFM6CRIUb7D0zbbjlnKX15O1F7JqeMlNw8_0eIt2eNNmWuUhSZ8Ncl9At4Q0a-g5Rfd2loh-utyooML504C4SXj-/w640-h348/curtain08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A FORGATÓKÖNYV</b></div><div style="text-align: justify;">1964 őszén Hitchcock felkérte a híres-hírhedt <i>Lolita</i> orosz származású szerzőjét, Vladimir Nabokovot, hogy írja meg a <i>Szakadt függöny</i> forgatókönyvét. Nabokovot érdekelte volna a közös munka, mégis nemet mondott, mert nem voltak elegendő háttérismeretei egy kémthrillerhez. Tekintettel arra, hogy Hitchcock a kém menyasszonyát tekintette kulcsfigurának, ezért 1965 elején Brian Moore ír–kanadai írónak adott megbízást a szkript megírására. Moore-t a női lélek specialistájának tartották, ebből a szempontból a <i>Judith Hearne</i> (1955) című regényét különösen nagyra értékelték, és forgatókönyvíróként is jól csengett a neve. Az író Hollywoodba költözött, és 1965. március 26-án átadott egy ötoldalas szinopszist, amely már tartalmazta a későbbi film két kulcsjelenetét: a bevezetőt a hajón és Gromek meggyilkolását. Június 21-ére Moore a teljes forgatókönyvvel elkészült, ám az sem Hitchcocknak, sem a Universalnak nem tetszett, mert nem sok teret adott arra, hogy a Mesterre jellemző sziporkákkal teli, a humort sem nélkülöző thriller szülessen. Hitchcock kikérte a <i>Pigeon</i> két olasz forgatókönyvírója, Age és Scarpelli véleményét is, akik egyetértettek vele. Moore viszont azon az állásponton volt, hogy Hitchcocknak fogalma sincs az igazi jellemábrázolásról és az emberi motivációkról. Sérelmeiért az irodalomban vett elégtételt: <i>Fergus</i> (1970) című regényében az ellenszenves Bernard Boweri figuráját Hitchcockról mintázta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3g1OdPpUTkOoEYlaT5BSB6zRNrBw1eHNQIzT6iR_3JvhXqU5UjK3EP09YQdKBVygTsnbSz7OwwTZxEoYAoZLoVn_CPIRZlYLYxuWdGSrq6Fvsn0OaKIGLK8LjVh3nunZjHSORAUpM6I5AZhV4FSd_uPc9OFO7yFogn5bJWieUgZ9-vto96ZSufptz/s800/curtain09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3g1OdPpUTkOoEYlaT5BSB6zRNrBw1eHNQIzT6iR_3JvhXqU5UjK3EP09YQdKBVygTsnbSz7OwwTZxEoYAoZLoVn_CPIRZlYLYxuWdGSrq6Fvsn0OaKIGLK8LjVh3nunZjHSORAUpM6I5AZhV4FSd_uPc9OFO7yFogn5bJWieUgZ9-vto96ZSufptz/w640-h344/curtain09.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Mester Keith Waterhouse és Willis Hall személyében két tapasztalt írót kért fel Moore forgatókönyvének korrekciójára, különös tekintettel a párbeszédek alapos kidolgozására. Már zajlott a forgatás, de a páros még dolgozott a forgatókönyvön: szinte napról napra át kellett írniuk a dialógusokat. A részletekre mindig odafigyelő Hitchcock több kritikus észrevételt is tett a munkájukkal kapcsolatban, beleértve a kelet-berlini miliő hitelességét, noha arra vonatkozóan neki sem voltak különösebb tapasztalatai. (Ugyanakkor a híres Truffaut-interjúkötetben azt olvashatjuk, hogy Hitchcock a forgatás előtt Koppenhágából egy román géppel Kelet-Berlinbe utazott, onnan Lipcsébe, majd vissza Kelet-Berlinbe, ahonnan Svédországba távozott, vagyis bejárta Armstrong professzor filmbeli útját.) Ennek ellenére úgy gondolta, Waterhouse és Hill hozzájárulása a szkripthez elég jelentős volt ahhoz, hogy nevük felkerüljön a stáblistára. Moore ekkor panaszt tett a Forgatókönyvírók Szövetségénél, ahol azt a döntést hozták, hogy a film főcímén csak az ő nevét kell feltüntetni forgatókönyvíróként. Az egyik svéd epizódszereplő, Jan Malmsjö észrevette, hogy a forgatókönyv svéd nyelvű részei nyelvtanilag néhol hibásak, és segített kijavítani ezeket a hibákat. A szkriptet Richard Wormser dolgozta át regénnyé, amely 1966. július 6-án jelent meg a Dell kiadónál.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq3JdMy2TvSoQnLUXVOPBkS9SMd0NTar2K4-oxAd5r-Grdd6KkU9SKxW3sIvLGlGVVnq6rbSWchmu7TkB6AcPM5ZwPom6pSOOk1g-Qem1qpn9dFCvwNfZXBvmvhJhP8KT7Ht3iW043vfwRT2b2r6UvaxTbkRXKwREd-VrkJVqomDld-67NMkHPBa4O/s800/curtain10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="800" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq3JdMy2TvSoQnLUXVOPBkS9SMd0NTar2K4-oxAd5r-Grdd6KkU9SKxW3sIvLGlGVVnq6rbSWchmu7TkB6AcPM5ZwPom6pSOOk1g-Qem1qpn9dFCvwNfZXBvmvhJhP8KT7Ht3iW043vfwRT2b2r6UvaxTbkRXKwREd-VrkJVqomDld-67NMkHPBa4O/w640-h352/curtain10.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A SZEREPOSZTÁS</b></div><div style="text-align: justify;">Hitchcock arra gondolt, hogy korábbi sikeres kémfilmje, az <i>Észak-északnyugat</i> két főszereplőjét szerződteti ehhez az alkotásához is. Az akkor 61 éves Cary Grant azonban közölte, hogy ő már túl öreg egy ilyen szerephez, ezért már csak egy filmet forgat, aztán végleg visszavonul. Ehhez az egy filmhez, a <i>Lassan a testtel!</i> (1966) című romantikus komédiához már le is kötötte magát. Anthony Perkins húsz évvel később, 1986-ban azt nyilatkozta, hogy Hitchcock felajánlotta neki Armstrong szerepét, ám a Universal megvétózta a szerződtetését. A cég elutasította Saint szereplését is, mert nagyobb sztárt akart nála. Hitchcock saját felfedezettjére, Tippi Hedrenre gondolt, aki az előző közös filmek, a <i>Madarak</i> és a <i>Marnie</i> forgatásán szerzett kellemetlen élményei miatt nem akart még egyszer a Mesterrel dolgozni. Hitchcock megharagudott a visszautasítás miatt, és mivel Hedrennel 1967-ig szóló szerződést kötött, a színésznő egész addig nem tudott más rendezővel mozifilmet forgatni. Szóba került még Samantha Eggar is, aki <i>A lepkegyűjtő</i> (1963) című lélektani drámával vált ismertté, ő viszont épp Cary Grant utolsó filmjéhez szerződött le. A Universal ragaszkodott ahhoz, hogy a <i>Szakadt függöny</i> két főszerepét két nagy sztárjuk, Julie Andrews és Paul Newman kapja. Hitchcock hasztalanul hivatkozott arra, hogy a két filmcsillag fejenként 750 ezer dolláros gázsija elviszi a költségvetés jelentős részét. (A büdzsével kapcsolatban vagy három-, vagy ötmillió dollárra vonatkozó infók találhatók a világhálón.) És ha ez még nem lett volna elég, a filmcég arra is utasította, hogy a lehető leghamarabb kezdje el a forgatást, mert Andrews iránt a <i>Mary Poppins</i> (1964) és <i>A muzsika hangja</i> (1965) óriási sikere miatt különösen nagy volt az érdeklődés, ezért csak korlátozott ideig tudott a produkció rendelkezésére állni. Hitchcock kénytelen volt engedelmeskedni, noha akkor még nem volt meg a végleges forgatókönyv. Pedig ő híres volt arról, hogy mindent előre és részletesen megtervez, mert egyáltalán nem kedveli az improvizációt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheIMF2lMvBF_kcPHTnyVob95oRGkG_IGi4my503ynjqH1y4TrNCoJsKWCXE2ZnqIZODbu1KwyI8i5k6mDUJBLxeUUOoCU7cQZmSpdK9kPjS8Ikzy6XT4XJSIA9mC4s8QFsqkx85LtxpMse89rsXi5csu0zOJTsMZmgZIMXxxN9GDLgp0LUUxXvEYFV/s800/curtain11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheIMF2lMvBF_kcPHTnyVob95oRGkG_IGi4my503ynjqH1y4TrNCoJsKWCXE2ZnqIZODbu1KwyI8i5k6mDUJBLxeUUOoCU7cQZmSpdK9kPjS8Ikzy6XT4XJSIA9mC4s8QFsqkx85LtxpMse89rsXi5csu0zOJTsMZmgZIMXxxN9GDLgp0LUUxXvEYFV/w640-h348/curtain11.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hitchcock nemcsak a gázsi miatt tartotta szereposztási tévedésnek Newmant és Andrewst, hanem azért is, mert szerinte nem volt meg közöttük az a megfoghatatlan kémia, amely korábbi filmjeinek férfi és női főszereplői között hamar kialakult. Színészi képességeiket sosem vonta kétségbe – bár főleg Newman munkamódszerei távol álltak tőle –, a kémiát illetően viszont az volt a véleménye, hogy az vagy van, vagy nincs. És szerinte ebben az esetben nem volt. Ezért is döntött úgy, hogy különösen nagy gonddal osztja ki a mellékszerepeket, hogy a másodlagos figurák által valamelyest csökkentse a szerinte alkalmatlan főszereplőkre irányuló figyelmet. Kuchinska grófnő szerepére fontolóra vették a 2021 augusztusában elhunyt cseh színésznőt, Zdenka Procházkovát. A szerepet a Mester végül az orosz származású Lila Kedrovának adta, aki a forgatás előtt néhány hónappal vehetett át Oscar-díjat a <i>Zorba, a görög</i> (1964) című film női mellékszereplőjeként. Hitchcock nagyon megkedvelte a rokonszenves és tehetséges színésznőt, többször is vele ebédelt, sőt az otthonába is meghívta, hogy bemutassa a feleségének, és hármasban vacsorázzanak. Kedrova ráadásul olyan színésznő volt, aki ellenkezés nélkül elfogadta a rendező vezető szerepét, és a lehető legnagyobb odaadással valósította meg a tőle kapott instrukciókat. Hitchcock annyira elégedett volt vele, hogy amikor a játékidő miatt meg kellett rövidítenie a filmet, a grófnő minden jelenetét érintetlenül hagyta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAaCH6vgCtyCO1J0hpFkm57I3WsRFNvO2X8EPtvhkMVUOSmuL5Ohho5BaW6Fk9xhtY9yB3jQgz3pQszsEU2dsPhftVa5rQrMvXJUlldcECP3bw_WmJjxns3JYVeDlqXOSM0onSft0jhCfdxmshGlhnAW-YJalnbL9M9mIszJ1XN-u6qqZU_4dpd1sO/s800/curtain12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAaCH6vgCtyCO1J0hpFkm57I3WsRFNvO2X8EPtvhkMVUOSmuL5Ohho5BaW6Fk9xhtY9yB3jQgz3pQszsEU2dsPhftVa5rQrMvXJUlldcECP3bw_WmJjxns3JYVeDlqXOSM0onSft0jhCfdxmshGlhnAW-YJalnbL9M9mIszJ1XN-u6qqZU_4dpd1sO/w640-h348/curtain12.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A cseh balerinát alakító, szintén orosz származású Tamara Toumanova neve jól csengett a nemzetközi művészvilágban, de viszonylag ritkán vállalt filmszerepet: a <i>Szakadt függöny</i>t megelőző mozifilmje, a <i>Felhívás táncra</i> (1956) tíz évvel korábban készült. A német színészek közül Hansjörg Felmy lehet a legismerősebb a magyar nézőknek: éveken át játszotta Heinz Haferkamp felügyelőt a <i>Tetthely</i> című tévésorozatban. Günter Strack (Manfred professzor) a <i>Két férfi, egy eset</i> (1981–1988) című sorozat főszereplője volt, továbbá vendégszerepelt a <i>Tetthely</i>ben és a <i>Derrick</i>ben is. A Lindt professzort megformáló Ludwig Donath a nácik elől menekült – több ország érintésével – Hollywoodba, ahol viszont gyakran kellett nácikat játszania. Hitchcock a rágógumizó Stasi-ügynököt megszemélyesítő Wolfgang Kielinggel volt a legelégedettebb a németek közül. A forgatás előtt nem sokkal tört ki Los Angelesben a rendőrök és a feketék között az ún. Watts-zavargás, amelynek előzménye egy mindennapi rutinnak számító közúti ellenőrzés volt. Kielinget annyira felháborították a szerinte rasszista színezetű rendőri akció következményei, hogy 1968 márciusában az NDK-ba távozott, ahol nyilatkozataiban az Egyesült Államokat ostorozta mint az emberiség legnagyobb ellenségét, a négerek és a vietnámi nép ellen elkövetett szörnyűségek legfőbb felelősét. Említsük meg, hogy a filmnek van egy magyar epizódszereplője is: a Kecskeméten született Szabó Albert (Albert Szabo, 1919–1994) játszotta Herr Albertet, akit hőseink Kuchinska grófnő segítségével próbálnak megtalálni a berlini főpostán. És persze ne feledkezzünk meg a Hitchcocktól megszokott cameóról sem: a nyolcadik percben láthatjuk, amint a szálloda halljában ül, és egy kisgyermeket tart az ölében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV-3P4t93iq0cz5pGO3Kj7e0l35hNoKeNKgDgocDf86tjuSIkRnjbcSQ5I9iDd19_hyfHAzKe6Oxl6q8HTno3Kb5qu83hQm6k1TJyTGXfInXFLC2JYUUdJ7SUQGVSixsB4q8uzUbOfsfIU9Uu6jH3Ok3RsQn9DXCOQjcgfRV1-ZcURZAdrn-g_U7fq/s800/curtain13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV-3P4t93iq0cz5pGO3Kj7e0l35hNoKeNKgDgocDf86tjuSIkRnjbcSQ5I9iDd19_hyfHAzKe6Oxl6q8HTno3Kb5qu83hQm6k1TJyTGXfInXFLC2JYUUdJ7SUQGVSixsB4q8uzUbOfsfIU9Uu6jH3Ok3RsQn9DXCOQjcgfRV1-ZcURZAdrn-g_U7fq/w640-h348/curtain13.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ÍGY KÉSZÜLT A FILM</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A helyszínek</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Szakadt függöny</i> forgatása 1965. október 18-án kezdődött, és 1966. február 16-án ért véget. A rendező eredetileg azt tervezte, hogy valóban Kelet-Berlinben készíti el a filmet, ám azt határozottan elutasította, hogy a forgatókönyvet előzetes jóváhagyásra eljuttassa a keletnémet hatóságokhoz. Brian Moore szerint Hitchcock túl makacs és merev volt, mert ha az NDK-ban esetleg nem is, de Csehszlovákiában vagy Lengyelországban megkaphatta volna a forgatási engedélyt. Hitchcock egy ministábot küldött az NDK-ba, hogy a lehető legalaposabban lefilmezzék a fontosabb keletnémet helyszíneket, hogy a felvételek alapján az amerikai díszlettervezők a stúdióban rekonstruálni tudják mindegyiket. Más források úgy tudják, egy német stábot bízott meg azzal, hogy háttéranyagokat forgassanak, a felvételeket azonban használhatatlannak találta. (Maga Hitchcock ez utóbbi variációról beszélt Truffaut-nak.) A dél-kaliforniai vidék egyes részei helyettesítették a keletnémet vidéki helyszíneket. A forgatást végül a Universal filmstúdió ún. backlotjában (nagyszabású szabadtéri jelenetek forgatására szolgáló terület) kezdték. Amerikai forgatási helyszín volt a Los Angeles-i Dél-kaliforniai Egyetem (a berlini Karl Marx Egyetemként láthatjuk), illetve a szintén kaliforniai Long Beach (a svéd dokkok helyszíne) és Camarillo (π vidéki gazdasága). A Dániában játszódó jeleneteket a skandináv ország fővárosában, Koppenhágában vették fel: a főhősök a Hotel d'Angleterre-ben szálltak meg, az étterem a Tivoli volt, a könyvesbolt pedig a Nyhavn.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZhF6SvKbZBIcufwocHR9SDBMf8nwc6RupBgubxJStUj7zQG0ZatDUaUBz46_LJ5VN1G4rVn9Imusp_vbqjm5TwZVbhSHPkssyqp2MubjP-vcL0VPM01NO8S1exSG0nhKYrETlubqmfBMetNcpBbelVKXZMQz581ByPdYfPdj8IC57EC4uEEcJ2HME/s800/curtain14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZhF6SvKbZBIcufwocHR9SDBMf8nwc6RupBgubxJStUj7zQG0ZatDUaUBz46_LJ5VN1G4rVn9Imusp_vbqjm5TwZVbhSHPkssyqp2MubjP-vcL0VPM01NO8S1exSG0nhKYrETlubqmfBMetNcpBbelVKXZMQz581ByPdYfPdj8IC57EC4uEEcJ2HME/w640-h348/curtain14.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Bajok a sztárokkal</b></div><div style="text-align: justify;">A forgatás legnagyobb nehézségét a főszereplőkkel való közös munka jelentette. Hitchcock nem hazudtolta meg önmagát, mert minden szakmai kifogása ellenére sem mondott le arról, hogy megtréfálja a sztárjait: Newman és Andrews, amikor a forgatás első napján beléptek az öltözőjükbe, azt tapasztalták, hogy ott szakadt a függöny. A Mester egyébként igazi gentleman volt, aki egy pillanatig sem éreztette a főszereplőkkel, hogy csak ráerőszakolták őket, sőt igyekezett közvetlenül viselkedni velük. Julie Andrewsszal például kifejezetten udvarias volt. A színésznő utólag elmondta, hogy a szerep nem jelentett különösebb kihívást számára, igazából játszania se kellett, csak mindig elbűvölőnek lennie. Voltak fenntartásai a szereppel kapcsolatban, de ezekkel nem nagyon törődött, mert örült annak, hogy egy ilyen kiváló rendezővel dolgozhat. Úgy gondolja, hogy mindent megtett a filmért, ami rajta múlt. Mindazonáltal amikor tudomást szerzett arról, hogy Newman is elégedetlen a forgatókönyvvel, Andrews megbeszélte a partnerével, hogy egyeztetnek erről Hitchcockkal. Nagy meglepetésükre a Mester beleegyezett abba, hogy változtassanak a párbeszédeken, ha szeretnének. A két sztár ezt meg is tette, bár Julie utólag elismerte, hogy nem biztos, hogy ezek a változtatások a film javára szolgáltak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFBZz8xJrk7duoSbRHcWGyM6COatl2eoneDr_U-URQD43xiwgneRa20tsVYLH-jgxAlm3FNZooSrnBzE5aU2Ala23ZDimw0ujnejS8Yeegnn5CJogArMojApAQKZDHMIYTuLbaPOG5_mpRKLl4u-t5ELxALYYQyv5451rRaE3RGWOnLReJ9ttjE6iT/s800/curtain15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFBZz8xJrk7duoSbRHcWGyM6COatl2eoneDr_U-URQD43xiwgneRa20tsVYLH-jgxAlm3FNZooSrnBzE5aU2Ala23ZDimw0ujnejS8Yeegnn5CJogArMojApAQKZDHMIYTuLbaPOG5_mpRKLl4u-t5ELxALYYQyv5451rRaE3RGWOnLReJ9ttjE6iT/w640-h348/curtain15.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az igazán nagy problémát Hitchcock számára nem Julie Andrews jelentette, hanem Paul Newman. A színész az Actors Studio növendékeként a lélektanilag hiteles, érzelmileg átélt alakítások híve volt, aki az általa játszott figurákat javarészt a forgatás ideje alatt dolgozta ki. A munka hevében jöttek ugyanis a legjobb ötletei, melyek egy részét a partnerek játéka inspirálta. Éppen ezért szerette volna a jeleneteit többször, többféle elképzelés szerint is felvenni, hogy aztán kiválasszák a legjobbat. Hitchcocktól távol állt az ilyesmi: „A metódusokat kereső színész színházba való. Ott egy egész színpad a rendelkezésére áll a mozgásra. De amikor a film készül, és az arcáról arra vált a kamera, amit figyel, akkor fegyelemre van szükség.” Newman nagyon örült a lehetőségnek, hogy a Mesterrel dolgozhat, ám az eltérő munkamódszereik miatt nem érezte magát túl jól a forgatáson: „Hitchcock személyesen jó fej volt, és közvetlen a velünk való viszonyban. Általában van elképzelése a rendezőnek, amit közvetít, de Hitchcocknál nem volt így. Aztán később kiderült, hogy ilyen a stílusa. Ez azt jelentette, hogy jól csinálom, csak senki nem mondta. Azt hiszem, csak miattunk nem hangoztatta, hogy rossz választás vagyunk, miután ránk bólintott. Aláírtunk és mindent megtettünk, hogy jók legyünk. Sztárok voltunk, nézőket vonzottunk a jegypénztárakhoz. Nemet mondtunk más megbízásokra, hogy igent mondhassunk Hitchcocknak. Azt hiszem, több tiszteletet érdemeltünk volna.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi33qhAYJZkqsANH15XkYLWZGNX0FwQW88qRRt6-RhCG1Gxl0dNi1dhHVkVJlvXF8ASKowsvVSJ4yEJfw9UXzrcH7bK9WkR7Jveh8gG0D9G6cJFZxMihnGDdc-zwpwdondl86kFGLx--zir1_ARXpfrHneEPUJZ1a0nl6kNfdZJWQSRzKmuhhQyvVh3/s800/curtain16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi33qhAYJZkqsANH15XkYLWZGNX0FwQW88qRRt6-RhCG1Gxl0dNi1dhHVkVJlvXF8ASKowsvVSJ4yEJfw9UXzrcH7bK9WkR7Jveh8gG0D9G6cJFZxMihnGDdc-zwpwdondl86kFGLx--zir1_ARXpfrHneEPUJZ1a0nl6kNfdZJWQSRzKmuhhQyvVh3/w640-h456/curtain16.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami azt illeti, Hitchcocknak is a tisztelet volt az egyik problémája Newmannel. A jó munkakapcsolat érdekében meghívta magához Newmant az otthonába vacsorázni, és rossz néven vette, amikor étkezés után a színész hozzálátott, hogy elkezdje sorjázni a kifogásait a forgatókönyvvel kapcsolatban. Hitchcock ezt modortalan és tiszteletlen viselkedésnek tartotta. Newman szerint egész jól kijöttek volna egymással, de a problémás forgatókönyv ezt folyton meggátolta. Amikor Paul kitartóan kérdezgette őt a motivációkról, a Mester szarkasztikus humorral megjegyezte: „A maga motivációja az a gázsi, amit ezért a filmért tőlem leakaszt”. Nyolc évvel később Roman Polański – sokkal ingerültebb hangon – pontosan ugyanezt felelte <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/reflektorfenyben-faye-dunaway.html">Faye Dunaway</a>nek a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/kinai-negyed.html"><i>Kínai negyed</i></a> (1974) forgatásán, amikor a színésznő örökösen a motivációkról faggatta őt. A különbség csupán annyi volt, hogy Newman 750 ezer dollárt tehetett zsebre a <i>Szakadt függöny</i>ért, míg Dunaway szinte nevetséges, 50 ezer dolláros gázsiért vállalta a <i>Kíni negyed</i>et, mert nagyon szerette volna eljátszani a női főszerepet. A <i>Szakadt függöny</i> forgatását számos feszültség terhelte, és a hangulatnak az sem tett jót, hogy Newman mindjárt a kezdet kezdetén motorbalesetet szenvedett, amelyben kis híján lebénult a bal keze. Emiatt két hétig távol maradt a forgatásról, ami átütemezést tett szükségessé. (Más források úgy tudják, a kényszerszünet oka egy fertőzés volt.) A művészi nézeteltérések ellenére Newman később elmondta, hogy bár nem szokta megnézni a saját filmjeit, a <i>Szakadt függöny</i>ből egyszer látott egy részletet, ami szerinte egyáltalán nem volt rossz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaMJHZ_MmwtrQl6FTOW-NxbhEJJasowGxrcIE3fNKOyIWRdvCjpp-WK4R4b-Sd7brrL_gMYKBT9DVs9DDB_rzTHWevm5rSku_p1E6b4i6peY3Efbac3G4g32iJlyJYAy8G0Td42ydFK-Yzk6NRxXUL19feLAMV3FNci-77jhZd7cvZsKByyPkdnBKR/s800/curtain17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaMJHZ_MmwtrQl6FTOW-NxbhEJJasowGxrcIE3fNKOyIWRdvCjpp-WK4R4b-Sd7brrL_gMYKBT9DVs9DDB_rzTHWevm5rSku_p1E6b4i6peY3Efbac3G4g32iJlyJYAy8G0Td42ydFK-Yzk6NRxXUL19feLAMV3FNci-77jhZd7cvZsKByyPkdnBKR/w640-h348/curtain17.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Technikai érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">Hitchcock 1948-ban forgatta első színes filmjét, <i>A kötél</i>t. Mint a technikai újdonságokra is fogékony filmrendező, többször kísérletezett azzal, hogy dramaturgiai funkciót adjon a színeknek. A <i>Marnie</i>-ban például a vörös színnek szánt kiemelt szerepet, a <i>Topáz</i>ban (1969) pedig a sárgának, a fehérnek és a vörösnek, de egyik esetben sem sikerült tökéletesen megvalósítania az elképzeléseit. A <i>Szakadt függöny</i> forgatásán is megpróbálkozott egy új színeljárással, amely életszerűbbé tette volna a képeket, illetve több jelenetet fókuszálva vett fel, amitől a háttér homályosabbá vált. Ezekkel az „impresszionista montázsok”-kal szerette volna érzékeltetni a hősök idegenségét abban a nyugtalanító miliőben. A fényelosztáson is változtatni akart, ám kísérletezései végeredményével ezúttal sem volt elégedett. „Erős fénybe vontuk a nagy fehér felületeket, és szürke gézen át fényképeztünk mindent. A színészek egyre csak azt kérdezték: és a lámpák hol vannak? Kis híján elértük az eszményi állapotot, amely az volna, ha természetes fényben filmezhetne az ember.” A <i>Szakadt függöny</i>t már nem Hitchcock állandó operatőrje, Robert Burks fényképezte, hanem John F. Warren, aki remek munkát végzett. A Truffaut-könyvben az operatőrcseréről azt olvashatjuk, hogy „Hitchcock azonban nemcsak hogy nem volt felelős ezért a kényszerű elválásért, de őszintén fájlalta a dolgot: Burks egy esztendővel korábban meghalt, bennégett a házában.” Ez a magyarázat szerintem egyáltalán nem meggyőző, mivel Burks közel két évvel a film bemutatója után, 1968. május 13-án vesztette életét (felesége is bennégett a házukban), így más oka lehetett annak, hogy a Mester lecserélte őt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtkOh_9EABs4JkS-ZIVIitHCBZyBCUFEa4nOsh7VdSlPggi8iYuO1DRIrRLDwr0Q9FD_cX0EvxHF3vbHi1c6pJ91tOLe20m-8HBuRTUVWzF6Dm_uLRD_ZcYjt2_iIBuR9iIvgVbOfItlUqInMU64p1oJCBuCQPGlaMeNNvu4JCXCzwV9gRJs53dDhS/s800/curtain18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtkOh_9EABs4JkS-ZIVIitHCBZyBCUFEa4nOsh7VdSlPggi8iYuO1DRIrRLDwr0Q9FD_cX0EvxHF3vbHi1c6pJ91tOLe20m-8HBuRTUVWzF6Dm_uLRD_ZcYjt2_iIBuR9iIvgVbOfItlUqInMU64p1oJCBuCQPGlaMeNNvu4JCXCzwV9gRJs53dDhS/w640-h348/curtain18.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Ötletek és homage-ok</b></div><div style="text-align: justify;">Hitchcock újító természete abban is megnyilvánult, hogy nem akart az akkori divatnak megfelelő szerelmi jelenetet forgatni. Szerinte sokkal provokatívabb volt az, hogy a hajón a fűtési rendszer hibája miatt a két főszereplőt rögtön az ágyban pillantjuk meg, takarók alatt. Egy későbbi jelenetben Armstrong professzor a szállodai szobában zuhanyozni megy, és közben Miss Sherman elmegy helyette a könyvesboltba a könyvért. A jelenet ikerpárja Roman Polański <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/orulet.html"><i>Őrület</i></a> (1988) című filmjében látható: abban a Harrison Ford által alakított orvos tusol, és emiatt a neje megy le a hallba, hogy találkozzon a férjét kereső ismeretlenekkel. Hitchcocknál Miss Sherman szemszögéből vagyunk tanúi a fontos beszélgetésnek, míg Polański a zuhanyzó férfi helyzetét osztja meg velünk, aki a víz csobogásától alig hallja felesége szavait. Apró érdekesség, hogy a <i>Szakadt függöny</i>ben, amikor Julie Andrews belép a könyvesboltba, a falon egy poszter látható a Den Permanente áruházról. Hitchcock következő filmje, a <i>Topáz</i> egyik jelenete ebben az áruházban játszódik. A néző kb. a film harmadáig Miss Sherman nézőpontjából látja a történéseket, ellenben a hősnőnél hamarabb megsejti, hogy Armstrong professzor nem hazaáruló. (Ezt a figurát alakító Paul Newmanről egyébként is nehéz volna feltételezni a sztárimázsa miatt, ámbár igazi hitchcocki ötlet lett volna, ha a film ellentmondana ennek a pozitív imázsnak. A közönség azonban már az 1941-es <i>Gyanakvó szerelem</i> esetében sem fogadta el, hogy a férjet alakító rokonszenves sztár, Cary Grant gyilkos legyen, pedig ez volt a Mester eredeti koncepciója, de az imázsproblémák miatt kénytelen volt letenni róla.) Hitchcock úgy gondolta, mindenképpen érdekesebb megoldás késleltetni az igazság feltárását, mint az a kémfilmes közhely, hogy valaki a film elején kerek perec megmondja a főszereplőnek, hogy hová kell utaznia, és milyen feladatot kell végrehajtania.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEAURO4w7H7Mamupvbf3KusDfVj5N1eZxVL1Vzii-_Pe8FrTQhInNO4adlsUdmMqObXW2rKX-aCCvsNgpQ-8BHU0k3Z2bOEk8yW5mYPD1tPuFVG68c5Lj9wMzPwhH94ZwN_McH_wy3n61VyCvY5CNJyzkBpCnCQEl6QZoZVWHpn_ZDyiJgH7_zP2c6/s800/curtain19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="800" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEAURO4w7H7Mamupvbf3KusDfVj5N1eZxVL1Vzii-_Pe8FrTQhInNO4adlsUdmMqObXW2rKX-aCCvsNgpQ-8BHU0k3Z2bOEk8yW5mYPD1tPuFVG68c5Lj9wMzPwhH94ZwN_McH_wy3n61VyCvY5CNJyzkBpCnCQEl6QZoZVWHpn_ZDyiJgH7_zP2c6/w640-h352/curtain19.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A film egyik csúcsjelenete egy színházban játszódik, ahol a keletnémet titkosszolgálat elől menekülő főszereplők a zsúfolt nézőtéren próbálnak elrejtőzni, de ahogy a titkosrendőrök egyre közelebb kerülnek ahhoz a sorhoz, amelyben ülnek, a helyzetük egyre reménytelenebbnek látszik. A kiutat a professzor találja meg, aki váratlanul felpattan, elkiáltja magát, hogy „Tűz van!”, mire a nézők felugrálnak, és fejvesztve menekülni kezdenek a kijáratok felé. A tumultusban a párosnak is sikerül egérutat nyernie. A jelenetet a Universal 28-as színpadán forgatták, ahol korábban <i>Az operaház fantomja</i> 1925-ös és 1943-as változata készült. A párizsi operaház belsejét felidéző díszlet a Universal legrégibb állandó díszlete volt. 1965-re ugyan tönkrement, a filmcég mégis engedélyezte Hitchcocknak, hogy itt forgasson. A stáb Joseph Musso illusztrátor irányításával helyreállította az eredeti állapotot. Az 1925-ös film díszletének tervrajzai az eltelt negyven év alatt elkallódtak, Mussónak viszont volt egy gazdag fotógyűjteménye, amely részletesen megörökítette a korabeli díszlet belső terét. Ezek felhasználásával új díszlettervek készültek. Hitchcock kívánságára az eredeti üléseket újrakárpitozták, és visszahelyezték a nézőtérre, amely ötszáz statiszta befogadására volt alkalmas. A díszletet 2014-ben végleg lebontották. Említsük meg, hogy a <i>Szakadt függöny</i> színházi jelenetét Richard Donner is lemásolta az <a href="https://filmekapolcrol.blog.hu/2022/03/07/osszeeskuves-elmelet_740"><i>Összeesküvés-elmélet</i></a> (1997) című filmjében, amelyben Mel Gibson és Julia Roberts keveredik hasonló helyzetbe, amelyből pontosan úgy szabadulnak, mint bő harminc évvel korábban Paul Newman és Julie Andrews.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgek3wIDQrBRU51_tZHJzUTdd1pSToHRJ9miBbiGHi7er74vfX8ZPyckEdmQljl3P9EDdYONDjgQ78biIkm3uTajefsIoJpbxL7fv-f3UxIo_vcAyx4cUL2uVBWsr9L9NUUc32YPO2g3GtaP9IzUPWNSLQ-xHyiP6XVgOLgINoamika8PqnSAJ-x3qz/s550/curtain20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="550" height="610" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgek3wIDQrBRU51_tZHJzUTdd1pSToHRJ9miBbiGHi7er74vfX8ZPyckEdmQljl3P9EDdYONDjgQ78biIkm3uTajefsIoJpbxL7fv-f3UxIo_vcAyx4cUL2uVBWsr9L9NUUc32YPO2g3GtaP9IzUPWNSLQ-xHyiP6XVgOLgINoamika8PqnSAJ-x3qz/w640-h610/curtain20.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A cselekmény időrendjét illetően a színházi eseményeket megelőzi Gromek meggyilkolása, a film leghíresebb és legvitatottabb jelenete. A François Truffaut-val folytatott beszélgetésben Hitchcock elmondta, hogy szerinte a korabeli kémfilmekben a gyilkosságok pillanatok alatt mentek végbe: késszúrás, puskalövés, és a gyilkos többnyire még arra sem volt kíváncsi, hogy áldozata tényleg meghalt-e. Saját filmjében azt akarta megmutatni, hogy valójában milyen nehéz, milyen keserves és sokáig tartó cselekedet egy ember meggyilkolása. Mindezt olyan hosszadalmasan akarta ábrázolni, hogy a néző valósággal rosszul legyen tőle. A jelenet hatvanhét kamerabeállítást igényelt. Hitchcock kiemelt figyelmet fordított a hanghatásokra, a <i>Psychó</i>val ellentétben azonban nem használt kísérőzenét. Az emberölés egyik mozzanataként a falusi asszony egy lapáttal ütni kezdi Gromek lábát. A sípcsont eltörésének hangját úgy állították elő, hogy egy levescsontot szövetbe burkolva eltörtek. Egyes kritikusok a hitchcocki irónia megnyilvánulásának tartották, hogy a (kelet)német Gromeket végül gázzal ölik meg, ám nem valószínű, hogy a Mester ezzel a holokausztra akart volna utalni. Hitchcock mindig is hangoztatta, hogy nem érdekli a politika, és a <i>Szakadt függöny</i>ben sem a politikai háttér az érdekes, hanem a kedvelt hitchcocki alaphelyzet variálása: az átlagember ezúttal nem véletlenül, hanem saját elhatározásából keveredik titkosszolgálati ügyekbe. A <i>Manson</i> (2003) című kis költségvetésű amerikai film rendezője, Jim Van Bebber azt állította, hogy saját opusza brutális gyilkossági jeleneteivel valójában a hitchcocki felfogást követte. A film hivatalos honlapján viszont az ominózus hitchcocki jelenet kapcsán nem a <i>Szakadt függöny</i>t, hanem a <i>Topáz</i>t emlegette.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeY-Ag7aac5OujLvyXy3_nhKrj87DkmmVOUVGF_koNQe0vGsdGzqJAerVGgW8D7hNOl0JDy_Qc_JFXLTeWeJHX8wKQmnWeppxIsTrRMqIyCpGL9CnbKo9N4L4cMm1V1bCHqdrB4lHBQMCpv3GdHhqzdddT3ztF7JRMBFKNfaeosIl0DqZ610aYwll3/s800/curtain21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeY-Ag7aac5OujLvyXy3_nhKrj87DkmmVOUVGF_koNQe0vGsdGzqJAerVGgW8D7hNOl0JDy_Qc_JFXLTeWeJHX8wKQmnWeppxIsTrRMqIyCpGL9CnbKo9N4L4cMm1V1bCHqdrB4lHBQMCpv3GdHhqzdddT3ztF7JRMBFKNfaeosIl0DqZ610aYwll3/w640-h348/curtain21.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A <i>Szakadt függöny</i> egyik legjobb jelenete, amikor a két főszereplő egy hivatalos járatnak álcázott busszal próbál átjutni Nyugat-Berlinbe, a jármű folyamatos haladása azonban rendre időrabló akadályokba ütközik, és emiatt fennáll annak veszélye, hogy a félórával később indult tényleges járat utoléri őket, és lelepleződnek. A forgatókönyvben hosszabb volt ez a jelenet, mint a filmben, sok remek részlettel. Hitchcock erről a képsorról így beszélt a Truffaut-interjúkötetben: „Igen, tömörebbre kellett fognom az autóbuszbeli jelenetet, máskülönben csökkent volna a film feszültsége. Már önmagában is olyan jelenet ez, amely sűríti az időt, azt az illúziót keltve, hogy meglehetősen hosszú autóútról van szó. Amikor a jelenetet rendeztem, úgy fogtam fel a dolgot, mintha az autóbusz is szereplő volna. Van tehát egy jóságos autóbusz, az autóbusz segíti a szerelmespárt a menekülésben. Ötszáz méterrel távolabb azonban egy gonosz autóbusz követi őket, és ez a gonosz autóbusz akár el is veszejtheti az előzőt. Szó, ami szó, egyáltalán nem voltam megelégedve a háttérvetítések technikai színvonalával. Takarékosságból német operatőrt bíztam meg, hogy vegye fel a backgroundot, de okosabb lett volna amerikai stábnak adni a feladatot.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEianSKYz-sUNOyDarF72I9dfVj0KtzDwgZ3OjK3N_Y4vB-kFRA86ZcPmyfTni3fXhshOB10BYYF7KrsfN75Am3lAJN6c5F3Ggga3kkxvAxfTQ-r6tytJCyWzWoz9BWJmcy1maiwOLuE4gAgeO07s7GN49BFH__AcUVO53V_agonECNm3FDhdMngFNk1/s550/curtain23.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="550" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEianSKYz-sUNOyDarF72I9dfVj0KtzDwgZ3OjK3N_Y4vB-kFRA86ZcPmyfTni3fXhshOB10BYYF7KrsfN75Am3lAJN6c5F3Ggga3kkxvAxfTQ-r6tytJCyWzWoz9BWJmcy1maiwOLuE4gAgeO07s7GN49BFH__AcUVO53V_agonECNm3FDhdMngFNk1/w640-h488/curtain23.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A kihagyott jelenetek</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Szakadt függöny</i>ben lett volna egy olyan jelenet, amelyben Armstrong professzor találkozik Gromek bátyjával, akit szintén Wolfgang Kieling alakított. Hitchcock el akarta kerülni azt, hogy a nézőben esetleg gyanú ébredjen, hogy itt valami különös rejtély van, és a két férfi valójában ugyanaz, ezért megváltoztatta a fivér külsejét: ősz parókát és szemüveget adott rá, sőt a figura sántított is. Kieling szerint a képsort Paul Newman kívánságára távolították el a végső változatból. Ha volt is Newmannek ilyen óhaja, az aligha teljesült volna, ha Hitchcock nem értett volna vele egyet. A jelenet egy húsüzemben játszódott: a testvért láthattuk volna kolbászszeletelés közben is, amelyhez ugyanolyan kést használt, mint amilyet Armstrong és a parasztasszony Gromek megöléséhez. A fivér egy képet is mutatott a professzornak: a fotó öccse három gyermekét ábrázolta. Hitchcock attól tartott, hogy ez az epizód rokonszenvet ébresztene a meggyilkolt Gromek iránt, és csökkentené az Armstrong iránti szimpátiát, ezért hagyta ki. Gondja volt Paul Newman játékával is, mert semleges arckifejezést várt volna tőle, ám a színész szélsőséges érzelmeket kifejező arcjátékot produkált. A vágással ezt a problémát sikerült valamennyire mérsékelni, Hitchcock mégis úgy döntött, hogy kihagyja ezt az epizódot, noha kifejezetten tetszett neki. Ez annyira az utolsó pillanatban történt, hogy az elsőként felkért zeneszerző, Bernard Herrmann még ehhez a jelenethez is komponált két zenei motívumot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH5dXPybUIYlZOJucSsxvWtSbm-tbbeMNtByOIt8vW1AzTw0QWN0PJcp9tQmlzyDmVJdLW9DYAm3Jxhpu-Otirb3m0Kc_U2ClBi_5WPlA9XcGa2_uSSKst5bovcikpxn8OrXYcdqeZJcyd58EQpwBhH4voYcILZ4i5iY1jN9Laab5P7MFfLKNaGbdc/s796/curtain23a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="796" height="458" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH5dXPybUIYlZOJucSsxvWtSbm-tbbeMNtByOIt8vW1AzTw0QWN0PJcp9tQmlzyDmVJdLW9DYAm3Jxhpu-Otirb3m0Kc_U2ClBi_5WPlA9XcGa2_uSSKst5bovcikpxn8OrXYcdqeZJcyd58EQpwBhH4voYcILZ4i5iY1jN9Laab5P7MFfLKNaGbdc/w640-h458/curtain23a.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hitchcock a filmtekercset állítólag átadta Truffaut-nak, aki megígérte, hogy továbbítja Henri Langlois-nak a Cinémathèque Française (Francia Filmarchívum) számára. A filmszalagnak idővel valahogy nyoma veszett. Hitchcock azt tervezte, hogy az utolsó jelenetben a professzor eldobja azt a cetlit, amelyre felírta a titkos képletet, mivel a titkos ügynöki megbízatása sokkal mocskosabbra sikerült, mint amire naivan számított. Mivel ez az ötlet csak a Mester feleségének, Almának tetszett, ezért le sem forgatták. Roman Polański viszont ezt az elvetett elképzelést is felhasználta fentebb említett filmjében, az <i>Őrület</i>ben: az ő főhőse végül a Szajnába dobja azt a mikrofilmtekercset, amelynek megszerzéséért még alkalmi barátnője is az életét adta. Utoljára említsük meg a <i>Szakadt függöny</i> forgatását meglátogató prominens személyiségeket is. A Los Angeles-i forgatást megtekintette Margaret (Margit) brit hercegnő és akkori férje, Lord Snowdon (Antony Charles Robert Armstrong-Jones) fotóművész és filmes. A még fiatal Steven Spielberg a Universal filmstúdióba osont be, hogy megnézze a színházi jelenet felvételét. Mivel ő akkor még nem volt prominens személyiség, egy produkciós asszisztens 45 perc múlva távozásra szólította fel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3h0CMFtMorTyglfnZA84xm1GHZMGcwprGJaqfe6g3xgisZ15ONG_5uxzMnzIv2eWHl1wi7-oPAAjyWUZcxAcpiw2xo1E0Zv5qYhajYLI_w68ojFcGN2Uzqbsh3Zyou57JOGHQ1GrLvPIxITmVm_e1CJai1xQ0WQkOLH62sK46Or-mFXLzoI7w5C61/s800/curtain24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="800" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3h0CMFtMorTyglfnZA84xm1GHZMGcwprGJaqfe6g3xgisZ15ONG_5uxzMnzIv2eWHl1wi7-oPAAjyWUZcxAcpiw2xo1E0Zv5qYhajYLI_w68ojFcGN2Uzqbsh3Zyou57JOGHQ1GrLvPIxITmVm_e1CJai1xQ0WQkOLH62sK46Or-mFXLzoI7w5C61/w640-h352/curtain24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A zene</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Szakadt függöny</i>höz először Hitchcock egyik állandó munkatársa, Bernard Herrmann írt kísérőzenét, amellyel a rendező elégedetlen volt. Sokan úgy tudják, hogy a Mester igazából csak a Universal álláspontját képviselte. A cég szerint Hitchcocknak meg kellett újulnia, különben a fiatal nemzedék – amely egyébként Mesterként tisztelte őt – egyre inkább lekörözi. Állítólag emiatt akarták az aktuális sztárok szerepeltetését, és ragaszkodtak ahhoz is, hogy a megújulás a kísérőzenét illetően is megtörténjen. A Universal pop- és dzsesszstílusú soundtracket akart, ami Herrmanntól meglehetősen távol állt, bár megpróbálkozott vele. Az illetékesek Julie Andrews miatt kérték azt is, hogy Herrmann írjon egy betétdalt a musicaljei révén közkedvelt színésznő számára. Ennek az óhajnak volt némi alapja, hiszen tíz évvel korábban Hitchcock <i>Az ember, aki túl sokat tudott</i> (1956) című klasszikusában a női főszereplő, Doris Day oly nagy sikerrel énekelte a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=3FKA-3uRdQY"><i>Que sera, sera</i></a> című betétdalt (Jay Livingston és Ray Evans szerzeményét), hogy Oscar-díjat is kapott érte. A különbség „csupán” annyi, hogy abban a filmben dramaturgiai funkciója is volt a betétdalnak, Herrmann szerint viszont a <i>Szakadt függöny</i> dramaturgiája és cselekménye nem indokolt egy szólószámot. De hát a főnökökkel nem érdemes vitatkozni, szóval a véleménykülönbségek esetünkben odáig vezettek, hogy Herrmann-nak mennie kellett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0ERhjL5_GE_cO1tM_nZ1m4dBagc9PQxrfRnbg-rjvYK1QTmGG725-oXyg5b9Lor2uy4yzQ8Q57IFUOhXRaiLXaK_wKiAfkn9Xzv7DGKbY4c5VwtDLoFbP5qy1AHGKDNpRtnIZCLWPglE_FdSXBZdIC3TJrjyvyOUI8zHH6J25B-DkQo0zha_eh2N7/s800/curtain25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="800" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0ERhjL5_GE_cO1tM_nZ1m4dBagc9PQxrfRnbg-rjvYK1QTmGG725-oXyg5b9Lor2uy4yzQ8Q57IFUOhXRaiLXaK_wKiAfkn9Xzv7DGKbY4c5VwtDLoFbP5qy1AHGKDNpRtnIZCLWPglE_FdSXBZdIC3TJrjyvyOUI8zHH6J25B-DkQo0zha_eh2N7/w640-h460/curtain25.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tom Addison, a világsikerű <i>Tom Jones</i> (1963) című friss és szellemes kalandfilm zeneszerzője lépett a helyére. Az általa komponált soundtrack felvétele két napig tartott. A munkát 1966. május 19-én kezdték egy hatvantagú zenekarral. A kritikusoknak nem tetszett az új zene: fantáziátlannak és hatásvadásznak tartották, Bernard Herrmann pedig annyira megsértődött Hitchcock eljárásán, hogy soha többé nem dolgozott vele. Bennfentesek szerint Herrmann kicsit szigorú volt a Mesterrel. A Universal ugyanis már a kezdet kezdetén Henry Mancinit akarta, Hitchcock azonban akkor még ragaszkodott régi barátjához, Herrmannhoz, és igen aprólékosan elmagyarázta neki, hogy milyen jellegű zenét akar. Herrmann állítólag nem vette figyelembe ezeket a kívánságokat. A fentebb kifejtett szakmai okok miatt amúgy is nehéz helyzetben lévő Mester ezt szándékos ignorálásnak vélte, ezért ejtette Herrmannt, és elhárította a békülési kísérleteit is. A zeneszerző az 1970-es évek első felében többször is dolgozott a (kissé igazságtalanul) Hitchcock-epigonként elkönyvelt Brian De Palmával. Herrmann 1975-ben hunyt el, így nem érte meg, hogy egyszerre két filmzenéjét is Oscar-díjra jelölték: <i>Megszállottság</i> (1976, Brian De Palma), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/taxisofor.html"><i>Taxisofőr</i></a> (1975, Martin Scorsese). A <i>Szakadt függöny</i> az új évezredben DVD-n is megjelent: az extrák között a film néhány jelenete megtekinthető Herrmann zenéjével is. (Szerintem is az a jobb. Egyébként azóta kijött a Blu-ray verzió is.) A filmzene érdekessége, hogy Hitchcock szokásos cameója alatt a <i>Marche funèbre d'une marionnette</i> (Egy bábu temetési menete) című Gounod-szerzemény dallama csendül fel, amely a Mester tévésorozata, az <i>Alfred Hitchcock Presents</i> (1955) fő zenei motívuma volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHStGx_1ytY9NJuJ5teGAeZTVmO9VxSF2G4_Vx_jZw4Tq9T_WXV_i24cgzA92SaAk54aYW0t-L4hCj0JgibkfZk755Q1W1sDf_6F1bUEWTRgMXy7SyM6ncAL8UwhoIwhOGOWpdLH2V5evy2wzhBmMVoPm7niTlP9sj5EHYG-pBdeKCgZcbj37-6wfr/s800/curtain26.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="800" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHStGx_1ytY9NJuJ5teGAeZTVmO9VxSF2G4_Vx_jZw4Tq9T_WXV_i24cgzA92SaAk54aYW0t-L4hCj0JgibkfZk755Q1W1sDf_6F1bUEWTRgMXy7SyM6ncAL8UwhoIwhOGOWpdLH2V5evy2wzhBmMVoPm7niTlP9sj5EHYG-pBdeKCgZcbj37-6wfr/w640-h328/curtain26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A FOGADTATÁS</b></div><div style="text-align: justify;">Saját filmjei közül Hitchcock állítólag a <i>Szakadt függöny</i> forgatását egyáltalán nem élvezte, ezért letett arról a szándékáról, hogy olyan előzetest forgasson hozzá, amelyben ő maga is megjelenik. A film premierjét 1966. július 14-én tartották Bostonban. Július 27-én New Yorkban három mozi is játszani kezdte. A bemutató ürügyén a polgármester, John Lindsay bejelentette, hogy Hitchcock megkapja New York városának Becsületrendjét. A Los Angeles-i premiert (1966. augusztus 3.) egy ünnepséggel kötötték össze, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy a <i>Szakadt függöny</i> a Mester ötvenedik filmje. A tortavágással egybekötött fényes ceremónián Hitchcock nem jelent meg, Tamara Toumanova képviselte. Magát az opuszt meglehetősen hűvösen fogadták a kritikusok. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy nem éri el a korábbi Hitchcock-művek színvonalát, és rosszalló megjegyzések hangzottak el azzal kapcsolatban is, hogy Julie Andrews ezzel a szerepével eltávolodott korábbi „családi sztár”-imázsától. A katolikus filmkritikusok erkölcstelenséget is emlegettek (a szereplők nem házasok, de már az egyik korai jelenetben közösen láthatók egy ágyban), és kifogásolták a túlzott erőszakot, elsősorban Gromek meggyilkolásának jelenetét. Ennek ellenére a film megtekintését kezdetben nem kötötték korhatárhoz, és csak 1968-ban kapta meg az „R” minősítést (a tematika miatt csak felnőtteknek ajánlott). 1984-ben újabb minősítésen esett át, ekkor a „PG” kategóriába sorolták át (kiskorúak szülői kísérettel tekinthetik meg). Az általános negatív kritikai fogadtatás miatt a <i>Szakadt függöny</i>t bukásként szokták emlegetni, noha kereskedelmi szempontból az 1966-os esztendő tíz legsikeresebb bemutatója közé tartozott. A bevételekről szóló hírek hét- és tizenhárom millió dollár közötti összeget emlegetnek, ami nyilván csak a korabeli amerikai moziforgalmazásra vonatkozik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Mi87aPTH6VgCy_IGroLiUkM9tAq5hHjfHLXg0lxezngxKaiewbwVEWYpawoGYz8zuCK12XuwffSXkh678fih7lU9EOGPcXpdHpD2hgwATZwVVpIH_6X9M6-dY1fnDf5aBfUBI-9tLR7JfBf2aSfMrP6Xb4jC97zmeiErEY0DhzkFvxeT45JKeKpg/s800/curtain27.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_Mi87aPTH6VgCy_IGroLiUkM9tAq5hHjfHLXg0lxezngxKaiewbwVEWYpawoGYz8zuCK12XuwffSXkh678fih7lU9EOGPcXpdHpD2hgwATZwVVpIH_6X9M6-dY1fnDf5aBfUBI-9tLR7JfBf2aSfMrP6Xb4jC97zmeiErEY0DhzkFvxeT45JKeKpg/w640-h480/curtain27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A <i>SZAKADT FÜGGÖNY</i> ÉS A MAGYAR FILMFORGALMAZÁS</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Szakadt függöny</i> 1971. március 30-án került a Filmátvételi Bizottság elé <i>Széttépett függöny</i> címmel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint tizenhárman voltak jelen a vetítésen. A bevezető mondatban máris az olvasható, hogy Hitchcock leggyengébb művéről van szó. A politikai vonatkozások „a bárgyúságig ízléstelenek és rosszindulatúan ellenségesek”, ráadásul a direktor ezúttal formai szempontból sem remekel: minden amatőr, beleértve a rendezést, a vágást, a színészvezetést és a szituációk megteremtését. Még a két kiváló színésszel sem lehetett elfogadhatóvá tenni a különösen gyenge forgatókönyvet. A résztvevők mégis remekül mulattak, hiszen a dokumentum szerint az opusz nagy derültséget keltett a vetítésen, és az amúgy állítólag kirívóan gyengén teljesítő Hitchcockra való tekintettel javasolták, hogy a filmet tekintse meg az MB is. Ennek ellenére már az FB által is ellenszavazat nélküli elutasító határozat született. Jómagam igen valószínűnek tartom, hogy a T. Bizottság alighanem csak önmagát akarta szórakoztatni, ugyanis a mű kommunistaellenessége köztudott volt, így borítékolni lehetett, hogy moziforgalmazásra nem találják majd alkalmasnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy évvel korábban átvételi határozat született a <i>Psychó</i>ról (amely csupán újabb egy év múlva került a hazai mozik műsorára, és tűnt el onnan egy hónap leforgása alatt), és ebben az átmeneti időszakban az illetékesek esetleg úgy gondolták, hogy a szocialista Magyarországon következetesen mellőzött Mester filmográfiájának egyéb darabjait is érdemes lenne elbírálni. A filmet hazánkban végül a Tv1 mutatta be elsőként egy Hitchcock kései műveiből összeállított 1995-ös életműsorozatban. A magyar szöveget Pataricza Eszter készítette, a szinkront Andor Péter rendezte. Fontosabb szinkronhangok: Sztarenki Pál (Paul Newman), Vándor Éva (Julie Andrews), Schubert Éva (Lila Kedrova), Fülöp Zsigmond (Hansjörg Felmy), Hollósi Frigyes (Wolfgang Kieling), Kenderesi Tibor (Ludwig Donath) és Konrád Antal (Günter Strack).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0AD5cd6Oz8vWCmi9Jl91hclzNB-gLMHSFkYAfGv8TLvLeJvE7bzZPGziau9qJ3AG0-4KdlerGka4RyGKrjZL0HKHOMaq5gWgfDtk0-QISdDQAHM9IYoGTVzay7p5PTt4G6DCYNgacTaohYRA8obpVSiT6k8WJsIDVVm3-mG8TC7O_hyp8baty2086/s800/curtain28.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="800" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0AD5cd6Oz8vWCmi9Jl91hclzNB-gLMHSFkYAfGv8TLvLeJvE7bzZPGziau9qJ3AG0-4KdlerGka4RyGKrjZL0HKHOMaq5gWgfDtk0-QISdDQAHM9IYoGTVzay7p5PTt4G6DCYNgacTaohYRA8obpVSiT6k8WJsIDVVm3-mG8TC7O_hyp8baty2086/w640-h408/curtain28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Szakadt függöny</b> (Torn Curtain, 1966) – amerikai kémfilm. Forgatókönyv: Brian Moore, Willis Hall és Keith Waterhouse. Operatőr: John F. Warren. Zene: John Addison. Díszlet: Hein Heckroth, Frank Arrigo és George Milo. Jelmez: Grady Hunt és Edith Head. Vágó: Bud Hoffman. Rendező: Alfred Hitchcock. Főszereplők: Paul Newman (Michael Armstrong professzor), Julie Andrews (Sarah Sherman), Lila Kedrova (Kuchinska grófnő), Hansjörg Felmy (Heinrich Gerhard), Tamara Toumanova (cseh balerina), Ludwig Donath (Gustav Lindt professzor), Wolfgang Kieling (Hermann Gromek), Günter Strack (Karl Manfred professzor), David Opatoshu (Mr. Jacobi), Gisela Fischer (dr. Koska), Mort Mills (a földműves), Carolyn Conwell (a földműves felesége). Magyarországi bemutató: 1995. február 19. (Tv1), 1995. március 17. (Duna Tv).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html"><b>Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html"><b>Beatrice Cenci</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi"><b>A negyedik férfi</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB ALFRED HITCHCOCK!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/psycho.html"><b>Psycho</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/alfred-hitchcock-eletmuvet-bemutato.html"><b>Téboly</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/04/macska-forro-badogteton.html"><b>Macska a forró bádogtetőn</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/pokoli-torony.html"><b>Pokoli torony</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-sakal-napja.html"><b>A Sakál napja</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/ragyogo-napfeny-tehetseges-mr-ripley.html"><b>Ragyogó napfény / A tehetséges Mr. Ripley</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/gyilkossag-az-orient-expresszen.html"><b>Gyilkosság az Orient expresszen</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/03/halal-niluson.html"><b>Halál a Níluson</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-49770881404609543832022-04-18T21:02:00.000-07:002022-04-18T21:02:55.743-07:00SCORE<div style="text-align: justify;">A szocialista filmforgalmazás első évtizedeiben az erotikus film tiltott műfajnak számított hazánkban. Néhány fontosabb alkotójának nevét ugyan mi is megismerhettük – melyik filmbarát férfi ne hallott volna például a gigászi keblek nagy rajongójáról, Russ Meyerről? –, ám érdekes módon életművük a rendszerváltás után is fehér folt maradt Magyarországon, mert semmilyen hivatalos forgalmazási csatornán sem láthattuk a filmjeiket. A mellőzött „szexfilmesek” közé tartozik a szintén amerikai Radley Metzger is, aki a hetvenes évek közepén a hardcore pornó műfajában is letette a névjegyét Henry Paris művésznéven. Egyik legérdekesebb filmje, a <i>Score</i> (1973) amerikai–jugoszláv koprodukcióban készült. Déli szomszédaink ugyan sokkal engedékenyebbek voltak nálunk a filmerotika terén, de az opuszt tudomásom szerint ott sem mutatták be. Alapjául a homoszexuális író-rendező, Jerry Douglas azonos című színdarabja szolgált két New York-i házaspár közös erotikus játszadozásáról. A telefonszerelő szerepében az akkor még ismeretlen Sylvester Stallone is színpadra lépett, illetve szerepe szerint olykor feküdt. Metzger nem csupán annyiban tért el a darabtól, hogy a cselekményt egy queensi lakásból egy meg nem nevezett ország tengerpartjára helyezte, hanem azzal is, hogy szokatlan nyíltsággal ábrázolta a biszexualitást. Igaz, talán helyénvalóbb homoszexualitásról beszélni, hiszen a szexjátszma lényege, hogy a csábító házaspár mindkét tagjának a másik házaspár azonos nemű tagját kell lefektetnie. Akkoriban egy mainstream filmben meghökkentőnek számított, hogy élesben lefilmezik például a férfiak közötti orális szexet, bár Metzger különféle szakmai fogásokkal megpróbálta mérsékelni a sokkhatást. (Szinte azonnal el is kapja a kamerát, amint kendőzetlenül megmutatta, hogy mi történik, és a homoerotikus akciókról folyamatosan átvált a két hölgy leszbikus ügyködésére, mert az ilyesmit a közönség mindig is nagyobb tetszéssel fogadja.) Amúgy maga a rendező is megijedt saját merészségétől, mert a későbbiekben a softcore változat mellett állt ki, és csak 2010-től láthatják újra a nézők a vágatlan rendezői változatot is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKiYGRoOvyaIIePnd4oMXyHlAKX4U7w6GhYACQf39zbUEc_j3m0okLBuN7OeRJ69DIkHCGNDOew-ZMtkbX9puwllwt15qCT-YatN-5AFV_ADLv7ABSIhu0N4uhNHIejb107ISE-P6ZKkcsWHUPLBG0-TQsDiGTaau3ks5yvLwaYczwF1v3fX3KND3N/s960/score01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="800" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKiYGRoOvyaIIePnd4oMXyHlAKX4U7w6GhYACQf39zbUEc_j3m0okLBuN7OeRJ69DIkHCGNDOew-ZMtkbX9puwllwt15qCT-YatN-5AFV_ADLv7ABSIhu0N4uhNHIejb107ISE-P6ZKkcsWHUPLBG0-TQsDiGTaau3ks5yvLwaYczwF1v3fX3KND3N/w534-h640/score01.jpg" width="534" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">A cselekmény egy fiktív tengerparti városban, az európai Leisure-ben játszódik. Itt él nyitott házasságban Jack és Elvira, akik egymás között versengenek abban, hogy ki kit tud elcsábítani. Épp egy újabb izgalmas kaland előtt állnak, hiszen rövidesen egy újsághirdetés útján megismert pár érkezik hozzájuk: a bájos Betsy és jóképű tengerbiológus férje, Eddie. Hogy az erotikus versengés igazi kihívás legyen, éjfélig Elvirának Betsyt kell elcsábítania, Jacknek pedig Eddie-t: az nyer, aki előbb célba ér. Mialatt Jack és Eddie dolgoznak, Betsy felkeresi újdonsült barátnőjét, Elvirát. A nő azonnal a tettek mezejére lép. Nem árul zsákbamacskát, és nem tagadja, hogy a nyárspolgárok felfogása szerint szabados életet él, nincs ellenére a párcsere sem, és a kábítószerek is segítenek abban, hogy teljesen felszabadultnak érezze magát. Rövidesen megjelenik egy jóképű férfi, Mike, a telefonszerelő. Sem ő, sem Betsy nem tud arról, hogy Elvira szándékosan babrált a telefonnal abban a reményben, hogy a társaság egy belevaló férfit küld a hiba megszüntetésére. Reményeiben nem is csalódik, és szemrebbenés nélkül elcsábítja Mike-ot. A látottaktól Betsy egyszerre érez csodálatot és döbbenetet, ugyanakkor ő is megnyílik Elvira előtt. Bevallja neki, hogy házassága igazából nem boldog, és beszámol arról is, hogy egyszer rajtakapta Eddie-t, amint önkielégítést végez a fürdőszobában. Nem titkolja azt sem, hogy sok még benne a gátlás, szíve mélyén ő még mindig csak egy katolikus iskoláslány. Cserébe a bizalomért Elvira is elmesél egyet s mást Jackről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsk7sFcNL9JqPSxiK8aaoAfN1XKHswHPOay2QCb7D09lP5_O5fFDWO4_94fCz4Ns1B_lZAh4OqyH5NJmOqzte9tbbrPb27EFyqtGtNO9o3etjZ8KaRNsXrGf-YKMPx9Gy3s6Dzup0xDTNGelqOBiv5trQufma6eQtzg8lP3ULjl5GNKgh13Boes6p6/s800/score02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsk7sFcNL9JqPSxiK8aaoAfN1XKHswHPOay2QCb7D09lP5_O5fFDWO4_94fCz4Ns1B_lZAh4OqyH5NJmOqzte9tbbrPb27EFyqtGtNO9o3etjZ8KaRNsXrGf-YKMPx9Gy3s6Dzup0xDTNGelqOBiv5trQufma6eQtzg8lP3ULjl5GNKgh13Boes6p6/w640-h428/score02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Este már együtt van a két házaspár. Jack és Elvira már csak a titkos játékuk miatt is igyekeznek mindent megtenni, hogy Betsy és Eddie jól érezzék magukat. A hangulat tetőfokán elhangzik az a javaslat, hogy öltözzenek jelmezekbe. Jack tengerészruhát ölt magára, Betsy pedig gátlásain felülemelkedve egy merész fehérneműt vesz fel, amely többet mutat, mint amennyit eltakar. A legnagyobb meglepetést Elvira okozza, aki apácának öltözött, illetve vetkőzött, mert a fekete egyenruha alá nem vett fel semmit. Eddie nem igazán akar részt venni a játékban, de a többiek unszolására mégis hajlandó beöltözni cowboynak. Ahogy telik az idő, kialakulnak a párok: Elvira és Betsy, illetve Jack és Eddie. Az alkalmi kettősök félrevonulnak, hogy bizalmas beszélgetést folytassanak. Úgy Betsy, mint Eddie beismeri új partnerének, hogy nem elégedett a házasságával, sőt abban sem biztos, hogy jó döntés volt-e a részéről az esküvő. Megtudhatjuk, hogy valaha Eddie volt Betsy fivérének legjobb barátja, sőt talán több is volt köztük, mint barátság, bár Eddie nem tudja, Betsy sejt-e erről valamit. Ezalatt Betsy egyre inkább attól tart, hogy esetleg történik „valami” közte és Elvira között. A nők felmennek az emeleti hálószobába, a férfiak pedig a földszinten maradnak. Elvira és Jack bevetik minden trükkjüket, hogy elcsábítsák a vendégeiket. Próbálkozásaik sikerrel járnak, Betsy és Eddie engednek a hódításnak. Amikor elérkezik a reggel, Jack és Elvira döntetlenben állapodnak meg. De vajon ez az éjszaka új perspektívákat nyitott meg Betsy és Eddie házasságában, vagy ráébresztette őket arra, hogy nem egymás mellett van a helyük?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9kIu5Igqe-fhnMdyClgz5Dny5GGROINWNa0WeF_CnNp6SYkxXmm0_IiJilqxOewZyYvJQXUdoNQ-tdg0n5MT2FseAm6rQQ0CJSTDJ3_QsO5lkQsVVXMa8LwX8OX_1YNnjjrzNtBXjRI_DsaNXVPeQPUsw6HrRootL6BIXGJHXV8ia69zgx5peGICd/s650/score03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="650" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9kIu5Igqe-fhnMdyClgz5Dny5GGROINWNa0WeF_CnNp6SYkxXmm0_IiJilqxOewZyYvJQXUdoNQ-tdg0n5MT2FseAm6rQQ0CJSTDJ3_QsO5lkQsVVXMa8LwX8OX_1YNnjjrzNtBXjRI_DsaNXVPeQPUsw6HrRootL6BIXGJHXV8ia69zgx5peGICd/w522-h640/score03.jpg" width="522" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szerző</b></div><div style="text-align: justify;">Jerry Douglas amerikai író és rendező 1935. november 15-én született az Egyesült Államokban, az Iowa állambeli Des Moinesban. Szülei: Jerry K. Douglas és Edith DeLong. Két fivére volt, Larry és William. Jerry 1957-ben végzett a Drake Egyetemen, 1960-ban pedig a Yale Egyetem Drámaiskolájában. A Yale után Manhattanbe költözött. Első darabját, a <i>Never Say Dye</i> című musicalt 1964. május 26-án mutatta be a New York-i Bowery Theater. A történet egy szépségszalonról szól, a tulajdonost Richard Ryan, az asszisztensét David Vos játszotta. Hal Jordan írta a zenét, Douglas pedig a szövegkönyvet, sőt ő rendezte az előadást is. Az első darabot újabbak követték: <i>Rondelay</i> (1969), <i>Score</i> (1970), <i>Tubstrip</i> (1973, A. J. Kronengold álnéven), <i>Max's Millions</i> (1985, társszerző: Raymond Wood). Douglas 1973-ban rendezte első melegpornóját, ekkor még a Doug Richards álnevet használta. A <i>The Back Row</i> abban az időszakban készült, amikor több rendező is azon fáradozott, hogy ledöntse a mainstream és a pornográfia közötti válaszfalakat. Douglas arra törekedett, hogy frontáttörést érjen el a melegpornó és a mainstream viszonylatában. A <i>The Back Row</i> huszonnégy óra alatt játszódik, két férfi egymásra találásáról és elválásáról szól, dramaturgiai funkciót adva a betétdaloknak. A férfiak egyike, Casey Donovan a <i>Score</i> filmváltozatában is szerepelt, a másik, George Payne pedig mindkét csapatban játszott, vagyis heteropornókban is rendszeresen közreműködött.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-k-wKVa6jOA7OXRJB_GFEhKJwLBarxvEBW1bQpciIRGeWh_i0xyrOUpQCtrjlu3FWsxxXfXaL9hsKKErcOBD_rM_rmpkgd20GHmIwaQhRCjWvhsmbBYa7rbRTB6sFY4yNeb2JJ1g27VzxcgVHwcZaO6yYLFfikkMZZHgYql7O5AVHQLHJv0W-TxpM/s755/score04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-k-wKVa6jOA7OXRJB_GFEhKJwLBarxvEBW1bQpciIRGeWh_i0xyrOUpQCtrjlu3FWsxxXfXaL9hsKKErcOBD_rM_rmpkgd20GHmIwaQhRCjWvhsmbBYa7rbRTB6sFY4yNeb2JJ1g27VzxcgVHwcZaO6yYLFfikkMZZHgYql7O5AVHQLHJv0W-TxpM/w424-h640/score04.jpg" width="424" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Douglas részt vett a <i>Score</i> forgatásán, és Metzger mellett elleste a rendezés jó néhány mesterfogását. Ezekkel felvértezve két év múlva előállt saját biszex pornójával: a <i>Both Ways</i>nek (1975) nemcsak a rendezője, hanem a forgatókönyvírója is volt. (A filmmel a cikk végén részletesebben is foglalkozunk.) Az opusz azonban akkora bukás lett, hogy Douglas közel másfél évtizedre szakított a rendezéssel. Szabadúszó újságíróként dolgozott, és olyan biszex és melegmagazinok szerkesztésében vett részt, mint a <i>The Advocate,</i> az <i>Update,</i> a <i>FirstHand</i> és a <i>Stallion</i>. 1988-ban saját lapot indított <i>Manshots</i> címmel, amely a meleg szubkultúrával foglalkozott, nem csak a pornográfiára koncentrálva. 1989-ben visszatért a rendezéshez, és 2007-ig folyamatosan aktív volt. Munkái mind a szakma, mind a meleg közönség körében sikert arattak, több díjat is kaptak. Színészei szívesen dolgoztak vele, mert híres volt szakmai igényességéről és emberséges bánásmódjáról. Mindez szerepet játszott abban, hogy néhány, a melegszexben aktív szerepkört betöltő színész Douglas kérésére a passzív szerepkört is bevállalta, mint például B. J. Slater és Brad Patton, az egykori Disney-sztár (!).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggwNafp9vC_CakkiWplD2TalJwLSBEMyqmP3I1i-XpKR0Yg1KhVLBLHvVF5ZvQquNreKVrotDGgPvgIRTLIgx5w_wPYGk7J9a4AmxAtRu5mr_QcwIfDf2i8izaLgKtw09hj1GwN7WTkkApbeHZx81jjJxD3Aj4XwpdHEW7MSogjPWIw3sf4PH5Vy6e/s800/score05a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="800" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggwNafp9vC_CakkiWplD2TalJwLSBEMyqmP3I1i-XpKR0Yg1KhVLBLHvVF5ZvQquNreKVrotDGgPvgIRTLIgx5w_wPYGk7J9a4AmxAtRu5mr_QcwIfDf2i8izaLgKtw09hj1GwN7WTkkApbeHZx81jjJxD3Aj4XwpdHEW7MSogjPWIw3sf4PH5Vy6e/w640-h488/score05a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A műfaj kritikusai szerint Douglas egyik legjobb filmje a <i>Jack Off</i> (1992), amely egy újonc zsaruról szól, aki munkája és korrupt partnere jóvoltából ki tudja élni eltitkolt vágyait. Másik ismert munkája, a <i>Dream Team</i> (1999), amelyet saját fiatalkori élményei ihlettek. Egy főiskolás kosárlabdacsapatról szól a történet: 1962-ben hét egykori csapattag találkozik újra, és a film párhuzamosan mutatja be a jelenkori és az öt évvel korábbi történéseket. A produkció több szakmai díjat nyert, és az ítészek kiemelték, hogy Douglas nemcsak a szexjelenetekre koncentrált, hanem a romantikára is, ráadásul egyes szereplők figyelemre méltó színészi tehetségről is tanúbizonyságot tettek. A <i>Beyond Perfect</i> (2005) két főszereplője egymásba szeret, de van egy komoly problémájuk a szexben: mindketten aktívak, vagyis melyikük váltson szerepkört? Harry Reems amerikai pornószínész és producer életútján alapult David Bertolino <i>The Deep Throat Sex Scandal</i> című darabja, melyet 2010-ben Douglas állított színpadra. 2012-ben Németországban jelent meg első saját regénye, a <i>The Legend of the Ditto Twins</i>. Jerry Douglas 2021. január 9-én hunyt el New Yorkban, egyes feltételezések szerint koronavírusban. (Halálának okát nem hozták nyilvánosságra.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4N088S7s7B1gyDcc-xBrMWj3ZBbvfyr7rW2SrMHdY08uG8LycOeM-5q3iQfCEiBe-1LrBNwwWBCjjx1RfKIPApZnQ1pqqox5Ba6z5NjAGxwIigYhvW3Fv89OdqDC7RKECPvUM0STDGLVgqcfAAVeOhIez7lpKCnWCSAAONekLT5NnuvxhnbVWo2Yu/s790/score06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="790" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4N088S7s7B1gyDcc-xBrMWj3ZBbvfyr7rW2SrMHdY08uG8LycOeM-5q3iQfCEiBe-1LrBNwwWBCjjx1RfKIPApZnQ1pqqox5Ba6z5NjAGxwIigYhvW3Fv89OdqDC7RKECPvUM0STDGLVgqcfAAVeOhIez7lpKCnWCSAAONekLT5NnuvxhnbVWo2Yu/w430-h640/score06.jpg" width="430" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A színpadi változat</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Score</i> színpadi változatát a netes adatbázisok szerint 1971. október 28. és november 15. között az off-Broadwayn, a 32. utcában található Martinique Színházban játszották, összesen huszonhárom alkalommal. (Ugyanakkor az interneten olyan korabeli hirdetések is találhatók, melyek szerint a <i>Score</i> premierje 1970. szeptember 22-én volt. Lásd a fenti képet, melyen szintén az 1970-es dátum látható.) Az előadást maga a szerző, Jerry Douglas rendezte, díszlettervező: T. E. Mason, világítástechnika: Candace Kling. A kétfelvonásos darab öt jelenetből állt. Első felvonás: Péntek reggel; Aznap este, röviddel sötétedés előtt. Második felvonás: Egy órával később; Nem sokkal éjfél előtt; Szombat reggel. A történet New York legnagyobb kerületében, Queensben játszódik, egy lakásban, április elején. A főszereplő házaspár, Elvira és Jack fogadásokat kötnek arra, hogy melyikük kit tud elcsábítani. A legutóbbi fogadás tétje egy másik házaspár, Betsy és Eddie. Persze a játék úgy az igazi, ha van egy kis csavar benne, ezért Elvirának Betsyt, Jacknek pedig Eddie-t kell ágyba vinnie. Jacket Michael Beirne, Elvirát Claire Wilbur, Eddie-t Ben Wilson, Betsyt pedig Lynn Swan játszotta. Számunkra a legérdekesebb szereplő azonban Mike, a telefonszerelő, aki szintén részt vesz a szexuális játszadozásban: a figurát egy bizonyos Sylvester E. Stallone formálta meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr3YNcCO6AqfB-d2ik4dXl0R2yvT6xR-Kusach8dlbzUGLDMpETWFgWY0syjXtww2BRO9MR4LJxV3WQytaWKZHm2_fwI9Vzuot0-1YD7zepNiTCQeTisFH2EspIgVWwOsQsibHUGwPHIXRbUwh-rMyzGdGMDcTKHu9bFDgS05l7-EgPoLfkaTsVyzG/s800/score07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr3YNcCO6AqfB-d2ik4dXl0R2yvT6xR-Kusach8dlbzUGLDMpETWFgWY0syjXtww2BRO9MR4LJxV3WQytaWKZHm2_fwI9Vzuot0-1YD7zepNiTCQeTisFH2EspIgVWwOsQsibHUGwPHIXRbUwh-rMyzGdGMDcTKHu9bFDgS05l7-EgPoLfkaTsVyzG/w640-h464/score07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A későbbi Rocky és Rambo akkor még pályája elején állt, és anyagi okokból szexprodukciókban is közreműködött. 1970-ben játszott például a <i>The Party at Kitty and Stud's</i> című erotikus filmben, amelyet softcore és hardcore változatban és a legkülönbözőbb címekkel – <i>Broky, The Italian Stallion, White Fire, Randy</i> stb. – is forgalomba hoztak már. Ami azt illeti, az opuszt már réges-rég elfeledte volna a világ, ha nem Stallone lett volna benne az egyik szereplő. Sly egyébként azt állította, hogy a hardcore jeleneteket nem vállalta, azokban valójában nem ő látható, de maga a mű ezt az állítást nem támasztja alá minden kétséget kizáróan. (Kétnapi munkáért 200 dollár volt Sylvester gázsija.) Visszatérve a <i>Score</i>-ra, a színházi belépők ára tíz dollár körül mozgott. A kritikák kiemelték, hogy van némi szellemesség a műben, a színészi játék sem kifejezetten rossz, ám az igazi szenzációt a színpadi meztelenkedés jelenti, amely akkoriban kezdett elterjedni az amerikai színházi világban. Az érdeklődés ugyan nem volt kiugróan magas, de huszonháromnál mindenképpen több előadást lehetett volna kihozni a darabból. Az off-Broadway-színészek általános sztrájkja vetett véget a szériának, és a <i>Score</i> azt követően már nem került vissza a műsorra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Jd6W408_vG8m3cPAeiKCDfZdjKSCIPai9uogRgAA9jV4z9S5xyg45eoDY01fyQxjIWcVNVuNyEsbfC7REnqCuIS60ahaX7R9byIFhSvq4oaBumGeg0NvcO54toHS5ppzb6xkEi49oBstEuiJ0sU3NGaoAi8KfnuDGEqzzW7rpESHKZivLeRoICFA/s800/score08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Jd6W408_vG8m3cPAeiKCDfZdjKSCIPai9uogRgAA9jV4z9S5xyg45eoDY01fyQxjIWcVNVuNyEsbfC7REnqCuIS60ahaX7R9byIFhSvq4oaBumGeg0NvcO54toHS5ppzb6xkEi49oBstEuiJ0sU3NGaoAi8KfnuDGEqzzW7rpESHKZivLeRoICFA/w640-h424/score08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Radley Henry Metzger amerikai filmrendezőt és filmforgalmazót Magyarországon kevesen ismerik. Ennek legfőbb oka, hogy filmjeit – tudomásom szerint – Magyarországon semmilyen hivatalos formában nem forgalmazták, mivel az erotika iránti beható érdeklődése nem volt összeegyeztethető sem a szocialista, sem a rendszerváltás utáni erkölcsökkel. A zsidó származású Metzger 1929. január 21-én született New Yorkban. Édesapja Julius C. Metzger, édesanyja Anne H. Metzger. A házaspárnak volt egy idősebb fia is, Paul, akiből orvos lett. Radley felnőttkorában azt állította, hogy gyerekként allergiában szenvedett, és a mozi jelentett számára megnyugvást. Különösen gyakran látogatta az Audubon filmszínházat, sőt az intézményről nevezte el az Ava Leightonnal 1961-ben közösen alapított filmgyártó és -forgalmazó cégét. A New York-i City College-ben tanult drámai művészeteket, iskolatársa volt a német kísérleti filmes Hans Richter és a dokumentumfilm-készítő Leo Seltzer. Harold Cluman színházi rendezőnél magánúton színészetet tanult.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1dwGzyThCIBKMB0SolU7lB198nWVCY7eAhX7LZbtou5dS88Ao9bvAWz8vmmMZJLkreaMPLTaj3Z4A05fWSiRKUEcM0okL7OcRRzf7QGiXCh5klT13aNhuEczxYO7kBOW_2UC_QRjqqmvHU9OG2zwmBeViakU9NaETv4qXu9q8s2MPKDRhA7bfxsLL/s800/score09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1dwGzyThCIBKMB0SolU7lB198nWVCY7eAhX7LZbtou5dS88Ao9bvAWz8vmmMZJLkreaMPLTaj3Z4A05fWSiRKUEcM0okL7OcRRzf7QGiXCh5klT13aNhuEczxYO7kBOW_2UC_QRjqqmvHU9OG2zwmBeViakU9NaETv4qXu9q8s2MPKDRhA7bfxsLL/w640-h424/score09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Metzger a Columbia Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, tanulmányait azonban megszakította a koreai háború miatt: a légierőnél teljesített szolgálatot. Filmes karrierje még az ötvenes években elkezdődött. 1953-ban William Kyriakis rendezőasszisztens mellett dolgozott a <i>Guerrilla Girl</i> című antikommunista háborús drámában. Közreműködött a Brigitte Bardot nemzetközi hírnevét megalapozó Roger Vadim-film, az <i>És Isten megteremté a nőt</i> (1956) amerikai változatának szinkronmunkáiban. Szakmai tapasztalatait filmvágóként is bővítette. Az 1956-ban alapított Janus Filmsnél dolgozott, amely főleg európai művészfilmeket forgalmazott. Metzger olyan világhírű rendezők immár klasszikus filmjeihez készített előzeteseket, mint Michelangelo Antonioni, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a>, Ingmar Bergman, François Truffaut és Jean-Luc Godard. 1959-ben a rendezésbe is belekóstolhatott: André Hunebelle <i>Les collégiennes</i> (1957) című filmjének amerikai változatához forgatott néhány kiegészítő képsort. Ilyesfajta megbízásokat később is elvállalt, míg filmvágóként olyan filmekben dolgozott, mint például a <i>Gangster Story</i> (1959), a <i>The Flesh Eaters</i> (1964) és a <i>The Beach Girls and the Monster</i> (1965).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvL350e9B41YNCpe1hN--FwREjsGIj0uNqvwJ-95S5lkyKsjnGWY-10csuR9a7VP39xB9otJ8K0nYXSgYlcN3NRjXHuZgPC0zVVW2ekWUTDPrGOGFTVJu4LcY2uc-6A2Neqrt9g2vWgd_WFzjANTHuT66sRfGoDL8th7QakOwdbfCxhR9j_zXmZB62/s800/score10.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvL350e9B41YNCpe1hN--FwREjsGIj0uNqvwJ-95S5lkyKsjnGWY-10csuR9a7VP39xB9otJ8K0nYXSgYlcN3NRjXHuZgPC0zVVW2ekWUTDPrGOGFTVJu4LcY2uc-6A2Neqrt9g2vWgd_WFzjANTHuT66sRfGoDL8th7QakOwdbfCxhR9j_zXmZB62/w640-h424/score10.jpeg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Metzger és William Kyriakis közösen rendezte a <i>Dark Odyssey</i> (1961) című bűnügyi drámát. Ők voltak a vágók is. A forgatókönyvírói és produceri teendőket James Vlamosszal osztották meg. A történet egy görög fiatalemberről (Athan Karras) szól, aki azt a férfit próbálja felkutatni New Yorkban, aki megerőszakolta a húgát. A mű kritikai fogadtatása meglepően jó volt. Úgy értékelték, mint egy modern korban játszódó görög tragédiát, amelynek vizualitása és érzelmi ereje (amely nem azonos az érzelgősséggel!) nagy hatást gyakorol a nézőre. Ezt követően Metzger néhány sztriptízjelenetet forgatott Max Pécas erotikus bűnügyi filmje, a <i>La baie du désir</i> (1964) számára. Innentől kezdve önálló rendezőként dolgozott tovább, és érdeklődése homlokterébe az erotika került. A <i>The Dirty Girls</i> (1965) és a <i>The Alley Cats</i> (1966) című alkotásait Radley H. Metzger néven jegyezte. Az előbbi film felszabadult hősnői, Garance és Monique különféle szexuális kalandokat élnek át: egyikőjük Párizsban, „a szerelem városá”-ban, a másik Münchenben, a léha örömök metropoliszában. Mindkét hölgy a Metzger-filmekre jellemző nőtípust képviseli, aki nem csupán a vágyak – olykor szenvedő – tárgya, hanem passzivitás helyett maga is keresi a testi élvezeteket, melyekben általában örömét is leli.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi12c7dpM76ENHWWu_mTyilO0I-zTziaqVDnOt6KijgyAbq_pbsSdxQY0IdsE8gWLzIdT6vCHuL3FE4_X2j7RMahS9KDdCi8plBTixpRZ6uWO3BXf9D7sKyTi5d9-VgQ6fnas5AwxcUmvT0aebHVllmk7dIRCGcaIkgxn5a2uYwaAxbFn1UFDT7ZqKU/s715/score11a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="715" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi12c7dpM76ENHWWu_mTyilO0I-zTziaqVDnOt6KijgyAbq_pbsSdxQY0IdsE8gWLzIdT6vCHuL3FE4_X2j7RMahS9KDdCi8plBTixpRZ6uWO3BXf9D7sKyTi5d9-VgQ6fnas5AwxcUmvT0aebHVllmk7dIRCGcaIkgxn5a2uYwaAxbFn1UFDT7ZqKU/w474-h640/score11a.jpg" width="474" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A másik film, a <i>The Alley Cats</i> akár a <i>Score</i> előtanulmányaként is felfogható. A főszereplő modern házaspár mindkét tagja nőkkel tart fenn viszonyt. A történet Európában játszódik. Egyes vélemények szerint Metzger valójában a vágó korszakában megismert olasz mesterek, Antonioni és Fellini nyomdokain próbált haladni, amikor az emberi kapcsolatok kiüresedéséről, az „édes élet” fonákságairól akart szólni, amiből végül egy melodrámába hajló soft-sex film lett. A klasszikus Bizet-opera, a <i>Carmen</i> alapjául szolgáló Prosper Mérimée-regényből kiindulva nyugatnémet–jugoszláv–amerikai koprodukcióban készült a <i>Carmen, Baby</i> (1967), a direktor első színes filmje és legnagyobb kasszasikere. Általában ezt tartják a tipikus Metzger-stílus első markáns képviselőjének: klasszikus irodalmi alapanyag, gyönyörű forgatási helyszín (Jugoszlávia, mint később a <i>Score</i> esetében), bravúros operatőri munka (Hans Jura) és igényes, kifinomult erotika. A címszerepet alakító német színésznő, Uta Levka a forgatás idején már állapotos volt, és emiatt a tervezett meztelen jelenetek nagy részét nem vállalta. A másik női főszerepet „a német Jayne Mansfield”-ként reklámozott Barbara Valentin játszotta, aki valójában nem német volt, hanem osztrák. Leghíresebb alakításait Rainer Werner Fassbinder filmjeiben nyújtotta, de nevezetes volt arról is, hogy a legendás rockénekes, Freddie Mercury bizalmas barátja és egy időben az élettársa is volt. A két férfi főszerepet Arthur Brauss és Claus Ringer kapta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmR2NiP5kHueoiQfwXTex7VnL-wuMO5lJE1Nn79Z_Jr7WUSeADZJvnOLicUx-YXdCq7c-oAfenSYMn6C3zv7Dc3cfFnnlj1YL7OHsaoM5Utz6pG9vxPNx6F4GKPDHqffU_3IUAoDRc2GTHMwelhDI6H_zXSt7X55y2z1ju-WEVcNNV1t9nHmwyFhr1/s800/score12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="800" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmR2NiP5kHueoiQfwXTex7VnL-wuMO5lJE1Nn79Z_Jr7WUSeADZJvnOLicUx-YXdCq7c-oAfenSYMn6C3zv7Dc3cfFnnlj1YL7OHsaoM5Utz6pG9vxPNx6F4GKPDHqffU_3IUAoDRc2GTHMwelhDI6H_zXSt7X55y2z1ju-WEVcNNV1t9nHmwyFhr1/w640-h280/score12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Thérèse and Isabelle</i> (1968) Violette Leduc két évvel korábban kiadott regényének adaptációja. A két címszereplő egy svájci internátusban nevelkedik, ahol a leszbikus szerelem rejtelmeivel ismerkednek. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy Isabelle-t egy magyar színésznő, a Franciaországba emigrált Anna Gaël (Gyarmathy Anna Abigél) alakította, Thérèset pedig a svéd Essy Persson. A művet a kritikusok kedvezően fogadták, és anyagi szempontból sem okozott csalódást, még ha nem is lett belőle blockbuster. A <i>Camille 2000</i> (1969) Dumas klasszikus műve, <i>A kaméliás hölgy</i> modernizált és meglehetősen szabad feldolgozása. Hogy mennyire modern, azt a végkifejlettel is szemléltethetjük, mert a filmhősnő nem tüdőbajban hal meg, hanem a túlzott kábítószer-fogyasztás következtében. A címszerepet a francia Danielle Gaubert alakította, kedvesét a tavaly 84 éves korában elhunyt olasz színész, Nino Castelnuovo. A filmet angol nyelven forgatták olaszországi helyszíneken. Kereskedelmileg nem volt sikertelen, ennek ellenére (vagy épp ezért?) rákerült a hírhedt kritikus, Roger Ebert legjobban utált filmjeinek listájára.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqMGjOC_KdoIMpElo_Mkekmql3lyi0GwaHWWjw6C_4wmRk_B4gYwYxLaZMNrsxsr20b0DwTo1vRJ7YrsnyF3P7FrtufTNY-dHGOiqj243nfPAm-dn8H5om9dWcghyqwyaqt3rnKGkoFUdaH_CxIzDMsShY0WooAyGwdFJibJHXH4gumRMh-2lOfpYv/s800/score13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqMGjOC_KdoIMpElo_Mkekmql3lyi0GwaHWWjw6C_4wmRk_B4gYwYxLaZMNrsxsr20b0DwTo1vRJ7YrsnyF3P7FrtufTNY-dHGOiqj243nfPAm-dn8H5om9dWcghyqwyaqt3rnKGkoFUdaH_CxIzDMsShY0WooAyGwdFJibJHXH4gumRMh-2lOfpYv/w640-h344/score13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ebert véleménye viszont meglepően jó volt a <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/04/04/a_szoke_ciklon_aki_talan_nem_is_letezik"><i>The Lickerish Quartet</i></a> (1970) című produkcióról, amely szintén egy szerelmi sokszög története, akárcsak a <i>Score</i>. A történet főszereplője egy gazdag házaspár (Frank Wolff és Erika Remberg) és felnőtt fiuk (Paolo Turco), akik egyszer közösen megnéznek egy erotikus filmet. Nem sokkal később találkoznak egy fiatal nővel (Silvana Venturelli), aki mintha a látott film egyik szereplője lenne. Meghívják magukhoz a hölgyet, aki elcsábítja a család minden tagját, és közben sok elhallgatott titok és elfojtott vágy is felszínre kerül. Az alaphelyzet kicsit <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pasolini</a> botrányfilmjére, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/teorema.html"><i>Teorémá</i></a>ra (1968) emlékeztet, ahol szintén egy vendég (egy férfi) kerül intim kapcsolatba egy család tagjaival. Metzger azonban nem ad sem vallási, sem filozófiai, sem társadalomkritikai dimenziókat a filmjének, ámbár a mű munkacíme <i>(Mind Games)</i> ilyesfajta elvárásokat is ébresztene a nézőben. A bemutató után a női főszereplő, Erika Remberg szakított a színészettel. A <i>Little Mother</i> (1973) az egykori argentin First Lady, Evita Perón életútjának meglehetősen szabad feldolgozása: szintén amerikai–nyugatnémet–jugoszláv koprodukcióban valósult meg, akárcsak a <i>Carmen, Baby</i>. A két főszerepet a <i>Nem kell mindig kaviár</i> című tévésorozatból jól ismert Siegfried Rauch és Christiane Krüger (a német filmsztár, Hardy Krüger lánya) alakította. A <i>Score</i> után kezdődött Metzger pornókorszaka: ezeket az alkotásait Henry Paris művésznéven jegyezte, és ma már ezeket is életműve kissé alábecsült ékköveinek tartják, az ún. „elegáns pornó” alapműveinek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9rpu39pHNtQ5Uq9KlgqHRSbN9SgxRVcsiBnI0hCD-7UwJSzShYso0_167TXP2wZULtcYRoP5ImGgGrRDxik3LfqZgBwUdWEaChrD3JusbtjBgflhucqirYlQdEkTlpLpAxUffQHLrcjZeUsRdgY-uzQwkhpNtGWMmbFuLIq04DeCJzclz44ydq2fI/s800/score14a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9rpu39pHNtQ5Uq9KlgqHRSbN9SgxRVcsiBnI0hCD-7UwJSzShYso0_167TXP2wZULtcYRoP5ImGgGrRDxik3LfqZgBwUdWEaChrD3JusbtjBgflhucqirYlQdEkTlpLpAxUffQHLrcjZeUsRdgY-uzQwkhpNtGWMmbFuLIq04DeCJzclz44ydq2fI/w640-h348/score14a.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Metzger első hardcore filmje, a <i>The Private Afternoons of Pamela Mann</i> állítólag hat nap alatt készült1974 nyarán. A címszereplő egy pszichiáternő, aki mindenféle szexuális kalandokba keveredik, amelyeket féltékeny férje megbízásából egy magándetektív titokban filmre vesz. A <i>Naked Came the Stranger</i> (1975) főszereplői, Gilly és Billy nemcsak a közkedvelt reggeli csevegő rádióműsorban alkotnak egy párt, hanem a magánéletben is. Amikor azonban Gilly megtudja, hogy a párja titokban félrelép, úgy dönt, hogy ő is alkalmi kalandokba bocsátkozik, melyekhez különleges New York-i helyszíneket talál, például egy városban cirkáló emeletes busz felső szintjét. Metzger talán legnevezetesebb pornófilmje a <i>The Opening of Misty Beethoven</i> (1976), amely a műfajban viszonylag magasnak mondható költségvetéssel készült New Yorkban, Párizsban és Rómában. A történet lényegében G. B. Shaw klasszikus műve, a <i>Pygmalion</i> és az abból született világhírű musical, a <i>My Fair Lady</i> szabad feldolgozása; sokan a pornó aranykorának csúcsteljesítményeként értékelik. „Paris egyfelől megőrzi Metzger-munkái irodalmi ihletét és erősen stilizált, geometrikus belső tereit <i>(Camille 2000),</i> ugyanakkor könnyed, improvizatív stílusával kézikamerás spontaneitást kölcsönöz csípős nyelvű szócsatának, intim hódításnak, szívszorító szakításnak vagy akár a klasszikus pornó méltán leghíresebb édeshármas-jelenetének, amelyben Misty egy felcsatolt műpénisszel anális örömöket okoz az éltes barátnőjén gimnasztikázó Hugh Hefner-alteregónak” – írta Varró Attila a <i>Filmvilág</i> 2007/09-es számában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9HNKgKtQ-65k_CLq99h7i5MFBEChbk_zhI92nRn91Ukvg-4A1DTun_u8Otsgo0crOqMXZ0muaOChROucHOBbsrNdAXHAeroqP_7VBQs50CEgwOwAqGsdg0Pws0x1nzywb4IPIciDSbvaBDBxLPWp46o897DStyvQZLP07e4IHMkQHP7O924XF3Fq-/s800/score15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9HNKgKtQ-65k_CLq99h7i5MFBEChbk_zhI92nRn91Ukvg-4A1DTun_u8Otsgo0crOqMXZ0muaOChROucHOBbsrNdAXHAeroqP_7VBQs50CEgwOwAqGsdg0Pws0x1nzywb4IPIciDSbvaBDBxLPWp46o897DStyvQZLP07e4IHMkQHP7O924XF3Fq-/w640-h344/score15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Barbara Broadcast</i> (1977) címszereplője egy bestselleríró, aki szerelmi kalandjai egy részét egy különleges manhattani étteremben éli át, melynek étlapján szexuális ínyencségek is szerepelnek a kulináris élvezetek mellett. Az egy hét alatt forgatott opusz érdekessége, hogy forgatókönyvíróként Metzger nem a Henry Paris, hanem a Jake Barnes álnevet használta. Egy peres ügy is kapcsolódik a filmhez: Constance Money és Jamie Gillis bondage szexjelenetét eredetileg a <i>The Opening of Misty Beethoven</i> számára forgatták, de nem ott használták fel, hanem itt. Amikor Money értesült erről, beperelte Metzgert azzal az indokkal, hogy ő nem a <i>Barbara Broadcast</i>hoz szerződött, hanem az előző filmhez. 1979-ben peren kívül megegyeztek. Állítólag Money és Metzger nem kedvelték egymást, sőt azt beszélik, a rendező Constance anyagi mohósága miatt adta sztárjának a Money (Pénz) művésznevet, ámbár Radley ezt cáfolta. Constance egyébként egy kisebb szerepet kapott Metzger ötödik és egyben utolsó pornójában, a <i>Maraschino Cherry</i>ben (1977). Egyesek úgy tudják, valójában ezúttal is korábban forgatott jelenetek újrahasznosításáról volt szó. (A DVD-változatból Money jelenetének egy részét kihagyták.) A cselekmény egy elegáns New York-i bordélyház tulajdonosnőjéről szól, aki beavatja a húgát e különleges üzlet rejtelmeibe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG-qdSaPDWfrhDNVwUBvoSpikDza_UN850JLcPbS8vZQjr3JaewMNfpPHzQTULlPLsekq1VZJctiPTAYGswNMfkeDI7zWmgzJNOKDh1w_us_sFUfSsuUGKFwX81oe2VClUsoMAh9NlCpEHKhhPo2_W_MFC5bCXTBBTqd2VEc1GM2sn5ctA8gkz-L6d/s800/score16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG-qdSaPDWfrhDNVwUBvoSpikDza_UN850JLcPbS8vZQjr3JaewMNfpPHzQTULlPLsekq1VZJctiPTAYGswNMfkeDI7zWmgzJNOKDh1w_us_sFUfSsuUGKFwX81oe2VClUsoMAh9NlCpEHKhhPo2_W_MFC5bCXTBBTqd2VEc1GM2sn5ctA8gkz-L6d/w640-h364/score16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A pornók mellett Metzger forgatott némileg visszafogottabb játékfilmeket is, ámbár a <i>The Image</i> (1975) is tartalmaz hardcore képsorokat. A film alapjául szolgáló szadomazo témájú regényt a neves francia író-rendező, Alain Robbe-Grillet felesége, Catherine írta Jean de Berg álnéven. A történet főszereplője egy párizsi író, Jean, aki régi barátnőjével, Claire-rel és annak partnerével, Anne-nel együtt merül el a szadomazo szex egyszerre gyönyörteli és fájdalmas élvezeteiben. John Willard Magyarországon is jól ismert színdarabja, <i>A macska és a kanári</i> 1978-as – sorrendben hatodik – filmváltozatában az egykori Bond-girl, Honor Blackman játszotta a főszerepet, fontosabb partnerei: Edward Fox (<a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-sakal-napja.html"><i>A Sakál napja</i></a> kitűnő főszereplője), Michael Callan, Wendy Hiller (<i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/gyilkossag-az-orient-expresszen.html">Gyilkosság az Orient expresszen</a>,</i> 1974), Olivia Hussey (<i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/03/halal-niluson.html">Halál a Níluson</a>,</i> 1978) és Carol Lynley (<a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-poszeidon-katasztrofa.html"><i>A Poszeidon katasztrófá</i></a>ból ismerhetjük). Ez a horrorkomédia Metzger egyetlen, nem kizárólag felnőtteknek szóló filmje. Ugyanabban a házban forgatták, amely a nagykövet otthona volt Richard Donner klasszikus horrorjában, az <i>Ómen</i>ben (1976). Metzger mint társrendező vett részt Gérard Kikoïne két erotikus filmje, a <i>The Tale of Tiffany Lust</i> (1979) és az <i>Aphrodesia's Diary</i> (1983) forgatásán, neve azonban nem szerepel a stáblistán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk_ZSzq4AqUuj5evRSkK9o0P91IuaLMZ1U2j-F7nDNc3VtFMdoHoR3V4vFOmlNQgcMALIgABbWsy-KYFXGmeX-VA4Dc9_xPt0GiuPM6CjS1I-BNgTZG_51DnQty9AxheQlXOPxxpc58KXIVwoO8126lLoeh3UdpwhGSQMNT1rahpXruzWxJ8x3Dyob/s800/score17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="800" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhk_ZSzq4AqUuj5evRSkK9o0P91IuaLMZ1U2j-F7nDNc3VtFMdoHoR3V4vFOmlNQgcMALIgABbWsy-KYFXGmeX-VA4Dc9_xPt0GiuPM6CjS1I-BNgTZG_51DnQty9AxheQlXOPxxpc58KXIVwoO8126lLoeh3UdpwhGSQMNT1rahpXruzWxJ8x3Dyob/w640-h396/score17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Saját utolsó bemutatott mozifilmje, a <i>The Princess and the Call Girl</i> (1984) sztorija lényegében Mark Twain klasszikus ifjúsági regénye, a <i>Koldus és királyfi</i> erotikus feldolgozása, ámbár hivatalosan Pierre Serbie regénye alapján készült. A gazdag (hercegnő) és a szegény hősnő (prostituált) kis időre szerepet cserélnek, hogy mindketten új tapasztalatokra tegyenek szert… 1985-ben Metzger még egy filmet forgatott <i>The Sins of Ilsa </i>címmel, ezt azonban nem mutatták be. Régi munkatársa, Ava Leighton rákban megbetegedett és 1987-ben elhunyt. Ezt követően az 1990-es években Metzger egészségügyi témájú videókat forgatott. Tervezgette, hogy visszatér az erotikus filmek rendezéséhez, több projekten is dolgozott, de egyik sem jutott el a megvalósulásig. 88 éves korában, 2017. március 31-én hunyt el New Yorkban. Halálának okáról a nagyközönség nem szerzett tudomást. Magánéletét a nyilvánosság kizárásával élte, ám annyit tudni lehet, hogy egyik partnerétől gyermeke született.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgty3r97No_Ts-ZbcdxZucbxiYeOMP0e4AV1JtdljiHCEzFlKg-Ip-ch8kVxibKAVkffqaVrDJPjnkGTcg9gtMfryvvXIikVT88k-j8JihT3waC-TWjNvkV9fuL2M-iKEmk7A3tEsuJRYDpItrUFRmqOnT2LSC0Fv-2Iu0AfAzp-3j3wcuKzjO_CYxy/s800/score18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgty3r97No_Ts-ZbcdxZucbxiYeOMP0e4AV1JtdljiHCEzFlKg-Ip-ch8kVxibKAVkffqaVrDJPjnkGTcg9gtMfryvvXIikVT88k-j8JihT3waC-TWjNvkV9fuL2M-iKEmk7A3tEsuJRYDpItrUFRmqOnT2LSC0Fv-2Iu0AfAzp-3j3wcuKzjO_CYxy/w640-h484/score18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Pornó és mainstream</b></div><div style="text-align: justify;">A szexuális forradalom az 1960-as években a filmvilágban is végbement. Az alkotók bátorsága megnőtt, egyre több mindent igyekeztek megmutatni, a cenzoroknak pedig fájhatott a fejük, hogy minek adjanak zöld utat, és mit tiltsanak. Az előzmények az ötvenes évekig nyúlnak vissza, amikor számos, addig javarészt tiltott téma jelent meg a filmekben, mint például a szexualitás különféle formái, az alkoholizmus, az erőszak családon belül és kívül és még sok minden más. Várható volt, hogy némi idő elteltével a filmesek nem elégszenek meg azzal, hogy csupán beszéljenek a kényes témákról, hanem minél többet szeretnének belőlük vizuálisan is megjeleníteni. A cenzorok helyzetét nehezítette, hogy hadrendbe álltak a filmművészet elismert nagyságai is, mint Ingmar Bergman, Federico Fellini, Michelangelo Antonioni, Luchino Visconti, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/11/mesterkurzus-dusan-makavejev-az-orok.html">Dušan Makavejev</a>, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pier Paolo Pasolini</a> és mások, akiknek a műveit nem lehetett egyetlen mozdulattal lesöpörni az asztalról.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeH0hAoEdw3p9rvZn27zBa1TLga-595-XGIgxkl7899Qtrs_FkyTYALRHgYvBJD2W7Yia2SV3O4Cvo59Gu4twS9H17of6MkAEf2oLQEmgJ5_d0n6F17RdqYhBbjM6pXla42NQWgkcGOR6H_kUgngdOG-IQG4YCPBT0Zx0hQ5tjDi0WtrkkgaMbFkzi/s550/score19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeH0hAoEdw3p9rvZn27zBa1TLga-595-XGIgxkl7899Qtrs_FkyTYALRHgYvBJD2W7Yia2SV3O4Cvo59Gu4twS9H17of6MkAEf2oLQEmgJ5_d0n6F17RdqYhBbjM6pXla42NQWgkcGOR6H_kUgngdOG-IQG4YCPBT0Zx0hQ5tjDi0WtrkkgaMbFkzi/w640-h640/score19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A cenzorok alighanem úgy érezték, hogy ők a kisujjukat nyújtják, a művészek pedig rögvest letépik a karjukat, és legközelebb még merészebb dolgokkal állnak elő. A hetvenes évek elején egyes nyugati országokban annyira enyhültek – bár meg nem szűntek! – a szexualitás ábrázolására vonatkozó korábbi tilalmak, hogy ebben a felszabadult légkörben számos próbálkozás történt a mainstream és a pornográfia párosítására, hogy ezek a provokatív filmek eljussanak a hagyományos mozihálózatba is. Ekkor születtek olyan pornóklasszikusok, mint <i>A zöld ajtó mögött</i> (1972, Artie és Jim Mitchell), a <i>Mély torok</i> (1972, Gerard Damiano), <i>Az ördög Miss Jonesban</i> (1973, Gerard Damiano), a legendás falloszkirály, <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/04/01/john_holmes_szex_drogok_es_rock_and_roll">John Holmes</a> főszereplésével forgatott <i>Johnny Wadd</i> (1973, Bob Chinn) vagy a <i>French Blue</i> (1974, Lasse Braun), amelyet még a cannes-i filmfesztiválon is bemutattak. A melegek is megpróbáltak a perifériáról bejutni a fősodorba olyan filmekkel, mint a <i>Pink Narcissus</i> (1971, James Bidgood), <i>A fiúk a homokban</i> (1971, Wakefield Poole) vagy az <i>Adam és Yves</i> (1974, Peter De Rome). Ez utóbbi azzal is hírhedtté vált, hogy a rendező felhasználta benne azt a saját utcai felvételt, melyet engedély nélkül forgatott New Yorkban Greta Garbóról, s így előállt az a nem igazán tisztességes helyzet, hogy a svéd filmcsillagnak tulajdonképpen egy melegpornó az utolsó filmje.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn0GQ6o3TTUvNHQj1fRLy1okpxXwXK66Khf6j2ettGaJNNHvuz8M1eLdjwGcBwclcneKgG4_Bno_Jhg0pilnrpoO3pILFQL1LJcJNbOWYnNGo0WKmed5lGhShD72LoTy5s-Yn4ibAcboGs2J-AiTb3DqISeqvKqa0mHanizBnGbWq8KWuIEJz8cfk0/s797/score20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="797" height="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn0GQ6o3TTUvNHQj1fRLy1okpxXwXK66Khf6j2ettGaJNNHvuz8M1eLdjwGcBwclcneKgG4_Bno_Jhg0pilnrpoO3pILFQL1LJcJNbOWYnNGo0WKmed5lGhShD72LoTy5s-Yn4ibAcboGs2J-AiTb3DqISeqvKqa0mHanizBnGbWq8KWuIEJz8cfk0/w640-h350/score20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendezői elképzelések és a forgatókönyv</b></div><div style="text-align: justify;">Radley Metger egyik nyilatkozatában elmondta, hogy érdeklődése azért is fordult az erotika témája felé, mert szerette volna lerombolni az ezzel kapcsolatos társadalmi és mozgóképes előítéleteket. Ezek lényege, hogy a szexualitását szabadon meg- és kiélő lány sosem kaphatja meg végérvényesen a férfi főhőst, vagyis a „jó” kislányok mindig elérik a céljaikat, a „rosszak” viszont soha. Metzger változtatni akart azon a felfogáson, hogy a szexhez való szabad, könnyed hozzáállás (különösen a nők részéről) valamiféle büntetést érdemel. Szerinte a szexet szórakozásként, és nem tragédiaként kell megélni és ábrázolni. (Ez harmonizál az olasz <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html">Tinto Brass</a> felfogásával is, akinek a <i>Fekete-fehéren</i> című 1968-as filmjét az Egyesült Államokban Metzger cége forgalmazta.) A filmművészet szerencséjére Metzgernek volt tehetsége ahhoz, hogy elképzeléseit igényesen valósítsa meg: nem szimpla szexfilmeket alkotott, hanem olyan történeteket vitt filmre, melyek egyszerre voltak elgondolkodtatók és szellemesek. Nagy hangsúlyt fordított a vizualitásra (beleértve a tárgyi környezetet is), és az operatőri munkának köszönhetően érdekes kameraállásokat is láthatunk a műveiben. Metzger látta Jerry Douglas színpadon csak rövid karriert befutott darabját, a <i>Score</i>-t. Tetszett neki, különösen Claire Wilbur játéka. Ideális alapanyagot látott a műben ahhoz, hogy az erotikával kapcsolatos nézeteinek ismételten hangot (és képet) adjon, ráadásul a kevés szereplő miatt kis stábbal is leforgathatónak tűnt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTY6v7htasLMJH5c5kQjg9J0g9v4gfjN4HxoZIeYpDcEKNtspVEpXcY2ycKyGNDi17Gx6MQhiPHcBYhA2uk_ynG5JxJ4rSJiwvZ_LyPDhYp3HOzEH8XBlZiePRFoinj_8UWebFeH4wZQB3tu6hROlu_NStXquVEf9IGBdPaYxmibro-X3b0LZ_Kxs6/s650/score21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="650" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTY6v7htasLMJH5c5kQjg9J0g9v4gfjN4HxoZIeYpDcEKNtspVEpXcY2ycKyGNDi17Gx6MQhiPHcBYhA2uk_ynG5JxJ4rSJiwvZ_LyPDhYp3HOzEH8XBlZiePRFoinj_8UWebFeH4wZQB3tu6hROlu_NStXquVEf9IGBdPaYxmibro-X3b0LZ_Kxs6/w522-h640/score21.jpg" width="522" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A forgatókönyvet maga a szerző, Jerry Douglas írta, aki hamar megtalálta a közös hangot Metzgerrel, és így remekül ment a munka. A rendező részben a látvány, részben a szexszel kapcsolatos felfogásának általános érvényűvé tétele érdekében ragaszkodott ahhoz, hogy a cselekményt a New York-i lakás szűk keretei közül egy elegáns, de fiktív helyszínre helyezzék át, melyet Horvátország nyugati részén, a festői szépségű Bakarban (magyar neve: Szádrév) talált meg. Douglas a szerződésében kikötötte, hogy részt akar venni a forgatáson, mert szeretett volna ellesni néhány filmrendezői fogást. Ez kapóra jött Metzgernek, mivel Douglas színházi rendezőként főleg a színészvezetésben volt járatos (és mellesleg az öt szereplőből hármat nagyon jól ismert), így Metzgernek több ideje maradt arra, hogy a külsőségekkel, a körítéssel foglalkozzon. Mindazonáltal Douglas határozottan kijelentette, hogy a filmnek egyértelműen Metzger a rendezője, ő csupán tanácsokat adott neki. Például Calvin Culver és Gerald Grant szexjeleneteihez, hiszen Douglas volt a meleg, és nem Metzger, így ő jobban tudta, mi a hiteles és hatásos két férfi intim együttlétének ábrázolásában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfuU684N11xoBNm_Q1ih6XDJrRJdDoejYChQsJZRzAaOIc4i_2pF4Alk9KitZTj2n4GOZp28diXjI09SvXvhVUzNB9itdt6ht_uVwjFxTfWZaaGrLIFqZbBcEN0hFOTjLO-XwpO-iQfBKGm9JAj64ohYROsGAMl9xDd0mBDHECKyeZiNtRUmpD6Ggi/s800/score22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfuU684N11xoBNm_Q1ih6XDJrRJdDoejYChQsJZRzAaOIc4i_2pF4Alk9KitZTj2n4GOZp28diXjI09SvXvhVUzNB9itdt6ht_uVwjFxTfWZaaGrLIFqZbBcEN0hFOTjLO-XwpO-iQfBKGm9JAj64ohYROsGAMl9xDd0mBDHECKyeZiNtRUmpD6Ggi/w640-h360/score22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A színészek</b></div><div style="text-align: justify;">A színészek közül Claire Wilbur volt az egyetlen, aki a színpadi változatban is játszott. Állítólag szó volt arról, hogy az előadás valamelyik férfi szereplőjét is szerződtetik, de erre végül nem került sor. Megfontolták Sylvester Stallone szerepeltetését is, elvégre dolgozott már erotikus filmben (<i>The Party at Kitty and Stud's,</i> 1970), Metzger elképzeléseinek azonban nem felelt meg. A rendező nem találta eléggé karizmatikusnak Sylvestert, és etnikai jellemzői miatt nem illett ahhoz az európai érzékenységhez sem, amelyet a filmmel érzékeltetni akart. Wilbur mellé a másik női főszerepre Lynn Lowryt választotta, aki 1970-ben kezdett filmezni. A <i>Score</i> az ötödik filmje volt, még kezdőnek számított, éppen ezért Claire Wilbur igen rossz néven vette, amikor értesült arról, hogy Lowry gázsija magasabb, mint az övé, állítólag háromszor annyi. Az infót maga Lowry fecsegte ki a repülőgépen, útban a dalmát tengerpart felé: a színésznő naivan azt hitte, hogy mindenki nagyjából ugyanannyit kap, mint ő. A két színésznő között a forgatás ideje alatt végig érződött a feszültség. Wilbur – egy profihoz szerintem nem igazán méltó módon – lényegében pokollá tette Lynn életét a forgatáson.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd07aVCqPxRtLLbGl2SSId6Bsjxk0kBFfqTk6Z_akj69UsqHaMRORnj3zMTZnNCWlYgV5UXpY3Lc03gYGap6NQ82WLYSN5UIjvObJKDmJws5ruZTU5U3pQcYx8NrfyJwGj6-pnQ8MshShZxTxCtLGcOTE6WunV3FOoLxxEQLtfKBsLxDZxv1QISpJX/s800/score23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd07aVCqPxRtLLbGl2SSId6Bsjxk0kBFfqTk6Z_akj69UsqHaMRORnj3zMTZnNCWlYgV5UXpY3Lc03gYGap6NQ82WLYSN5UIjvObJKDmJws5ruZTU5U3pQcYx8NrfyJwGj6-pnQ8MshShZxTxCtLGcOTE6WunV3FOoLxxEQLtfKBsLxDZxv1QISpJX/w640-h356/score23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Így például nem akarta, hogy a kolléganője megérintse, és amikor Lowry a Metzgertől kapott feszültségoldó szer hatására nagyon belejött a játékba, melynek hevében beletúrt Wilbur gondosan fésült hajába, Claire nagyon ideges lett. A puncinyalást imitáló jelenetben Wilbur ragaszkodott ahhoz, hogy szeméremtestét egy szövetdarab takarja, és mivel az többször is leesett vagy a kamera előtt láthatóvá vált, ezért a jelenetet többször is ismételni kellett. Lowry utólag sajnálkozott a történtek miatt: szerinte Claire csodálatosan játszott, és nagy kár, hogy a forgatáson nem sikerült harmonikus kapcsolatot kialakítania vele. A premier után Lynnt felkérték, hogy meztelenül pózoljon a két legismertebb férfimagazin, a <i>Playboy</i> és a <i>Penthouse</i> számára. Érdekes módon filmkarrierje túl az ötvenedik életévén, az új évezredben indult be igazán: jelen sorok írásakor az IMDb szerint harminckilenc (!) készülő filmben számítanak rá. Jacket Jerry Douglas jó barátja (bennfentesek szerint egy időben a szeretője is), Gerald Grant alakította, akinek a <i>Score</i> volt az első filmje. Főszerepet kapott Douglas saját rendezésében, a <i>Both Ways</i>ben is. Ezen kívül csupán két cameoszerepet játszott a filmvásznon: Metzger egyik pornójában, a <i>Naked Came the Stranger</i>ben (1975) és Umberto Lenzi <i>Élve megzabálva! </i>(1980) című kannibálfilmjében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0qQa0sA0cT59CdiQEwjbraHihIvniemZdKxcpK-5jl7sGRKCva9WfXcFZ9fHv2k3tBa9NUFeegxGz6rIJyAVD4yoGoIm-RGOg0aZTjsPFMIPDaruk3ffikgz9ldGYRcXkx4QMRlOOGzBVhAbeKS0xgCRvTcJD3CVKdH0vIQmdw1uC3NClYH4yK7aN/s800/score24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0qQa0sA0cT59CdiQEwjbraHihIvniemZdKxcpK-5jl7sGRKCva9WfXcFZ9fHv2k3tBa9NUFeegxGz6rIJyAVD4yoGoIm-RGOg0aZTjsPFMIPDaruk3ffikgz9ldGYRcXkx4QMRlOOGzBVhAbeKS0xgCRvTcJD3CVKdH0vIQmdw1uC3NClYH4yK7aN/w640-h360/score24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Kicsit részletesebben érdemes beszélni a másik férfi főszereplőről, Calvin Culverről (1943–1987), aki a hetvenes évek amerikai szubkultúrájának egyik kultikus figurája. Teljes neve John Calvin Culver, a pornóvilágban Casey Donovan művésznéven vált ismertté. Volt egy Duane nevű bátyja. Calvin 1965-ben érettségizett. Ezután tanári álláshoz jutott Peekskillben (New York állam). Rövidesen átment egy New York-i magániskolába, az Ethical Culture Fieldston Schoolba, ahonnan a második évben elküldték, mert fizikailag bántalmazott egy diákot, állítólag a legendás színész, Eli Wallach lányát. Elbocsátását követően escortként dolgozott, és színészi feladatokat vállalt nyári színházi előadásokban. Escortként megismert egyik ügyfele ajánlotta be a híres Wilhelmina modellügynökséghez, ahol hatvandolláros órabérért szerződtették. A modellkedés mellett is folytatta a színészi munkát, az off-Broadwayn például az <i>And Puppy Dog Tails</i> című meleg témájú darabban állt színpadra. Célkitűzése volt, hogy karriert fusson be a mainstream filmek világában. 1970-ben állt először a kamerák elé. Az igazi áttörést két meleg témájú film hozta meg 1971-ben. A <i>Casey</i>-ben kettős szerepet játszott: a címszereplőt és annak nagymamáját (!), Wandát, aki különleges képességei révén olyan férfivá varázsolja az unokáját, aki vonzó lesz más férfiak számára is. Culver ekkor választotta művésznévnek a Casey-t, míg a Donovant a korszak népszerű skót énekesétől kölcsönözte.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgViY2cRYl-vvStzoQ1dpYrLnthtZgdwnR7BjOUVFKVOX7jfM16wzF2MQwUSqt9EC80GK952RfU-6JgclLYwBHhhGaYSgWHsBlp59aSpIW2v1ue_QvslZ8poHODkcoJL6SRarNfijCk_Qm2EkYGFyLd0f2NmivKD8At7fePlqCHLcpufUsJdj3KbWus/s800/score25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgViY2cRYl-vvStzoQ1dpYrLnthtZgdwnR7BjOUVFKVOX7jfM16wzF2MQwUSqt9EC80GK952RfU-6JgclLYwBHhhGaYSgWHsBlp59aSpIW2v1ue_QvslZ8poHODkcoJL6SRarNfijCk_Qm2EkYGFyLd0f2NmivKD8At7fePlqCHLcpufUsJdj3KbWus/w640-h360/score25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Casey</i>-nél is nagyobb siker volt Wakefield Poole alkotása, <i>A fiúk a homokban,</i> amely a melegpornók egyik legnagyobb klasszikusának számít. A meglepő módon jelentős szakmai és közönségsikert elért film a Donovan által alakított főszereplő három szexuális kalandját követi nyomon. Donovan abban bízott, hogy a széles körű mozihálózatban is forgalmazott <i>Casey </i>és <i>A fiúk a homokban</i> jóvoltából végre mainstream filmekben is lehetőségeket kap. Voltak is ilyen irányú kezdeményezések, ezek azonban nem realizálódtak, csak újabb erotikus és pornográf filmek jöttek. Metzger másik alkotásában, a <i>The Opening of Misty Beethoven</i>ben egy meleg műkereskedőt alakított, akit elcsábít egy nő, ugyanakkor ő volt a férfi főszerepet alakító megrögzött heteró, Ras Kean fenékdublőrje is abban a jelenetben, amelyben a figurát az egyik női szereplő meghágja egy dildóval. Noha játszott hagyományos pornókban is, kultstátuszát a melegpornóinak köszönheti, melyek közül a fentebb már említett <i>The Back Row</i> (1971), az <i>L. A. Tool & Die</i> (1979) és a <i>The Other Side of Aspen</i> (1978) a legismertebb. Ez utóbbi – nem egészen háromnegyed órás (!) – produkció oly nagy sikernek bizonyult, hogy több folytatása is készült, persze mindig újabb és újabb szereplőkkel és hosszabb játékidővel. (Aspen az Egyesült Államok talán legnépszerűbb síparadicsoma, szívesen látogatják a legnagyobb sztárok is.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNxyE7kE_HZxgSTp9yc9IvGXDCQA8Zhqx0U7QgwiRDKamBSofIpw0vYh7wUa65yFxNAxytQ0gi74nnhGyU1FnslMpUC0_B0T0uAKroBnU8_uU-s4YWMZZJjvciYOLvsITw7nkEXcuLmFvdPpSOmfqkMbTqrOIVU_OTkcA6BwQRqAd_sQj0_Z-1_Fl/s805/score26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="805" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNxyE7kE_HZxgSTp9yc9IvGXDCQA8Zhqx0U7QgwiRDKamBSofIpw0vYh7wUa65yFxNAxytQ0gi74nnhGyU1FnslMpUC0_B0T0uAKroBnU8_uU-s4YWMZZJjvciYOLvsITw7nkEXcuLmFvdPpSOmfqkMbTqrOIVU_OTkcA6BwQRqAd_sQj0_Z-1_Fl/w398-h640/score26.jpg" width="398" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A filmezés mellett Casey továbbra is játszott színházban. Egyik színpadi partnernője, Ingrid Bergman szerint karizmája Robert Redfordéval vetekedett. (A meglehetősen konzervatív Ingridnek valószínűleg sejtelme sem volt arról, hogy bizonyos filmekben Casey nem csak a karizmát villantotta meg.) A nyolcvanas években Donovan karrierje hanyatlásnak indult, mert egyre többen szereztek tudomást arról, hogy a modell Calvin Culver és a pornósztár Casey Donovan valójában egyazon személy. Egészségi állapota 1985-ben kezdett feltűnően romlani, és kiderült, hogy HIV-fertőzött. Bár rajongóit óvatosságra intette az AIDS miatt, ő maga semmilyen óvintézkedést nem tett egészsége védelmében. A hetvenes évek közepén néhány évig Tom Tryon színésszel és íróval élt együtt: kapcsolatuk azért ért véget, mert Tryon titkolta szexuális irányultságát, és egyre jobban aggasztotta Donovan pornósztárimázsa. Beszélték, hogy Casey-nek viszonya volt a Supermanként világhírűvé vált Christopher Reeve-vel is – az infót maga Donovan dobta be egy interjúban –, ezeket a híreszteléseket azonban hitelt érdemlően sosem bizonyították. Calvin/Casey 1987. augusztus 10-én hunyt el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4XgFF_pIeqpQXiUDgDJpiw4CYEDOsud-Kkh4RrlgdaYosr722DaqQAd4VBtEomSFjAcohTdGtT_9G07nnldUxM8vMxi52_ButKYKgD0ARcxZGe7CE5aPJ2Tqpz27ztWFecw79dGZ_QXypE_PqgAUj8HYqed1-H7f894kjvMghBG06btqVfFo5cVRd/s800/score27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="800" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4XgFF_pIeqpQXiUDgDJpiw4CYEDOsud-Kkh4RrlgdaYosr722DaqQAd4VBtEomSFjAcohTdGtT_9G07nnldUxM8vMxi52_ButKYKgD0ARcxZGe7CE5aPJ2Tqpz27ztWFecw79dGZ_QXypE_PqgAUj8HYqed1-H7f894kjvMghBG06btqVfFo5cVRd/w640-h448/score27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A telefonszerelőt megformáló, eredetileg közgazdász végzettségű Carl Parker médiareklámokban vált ismertté: az önhitt és hímsoviniszta férfit testesítette meg azokban az években, amikor a férfiasság még divatban volt. Nagyjából ugyanazt a férfitípust képviselte a reklámokban, mint James Bond a filmvilágban. A feminista szervezetek képviselői persze csak hápogtak a szexizmus eme megnyilvánulása láttán, és voltak, akik a reklámok, mások egyenesen a hirdetett termékek betiltását követelték. Nősülése után, a hatvanas évek derekán Parker egy időre Olaszországba költözött, ott játszotta első filmszerepét a <i>Halál Rommelra!</i> (1969, rendező: Alfonso Brescia) című háborús filmben. Megvoltak a személyes tapasztalatai a szerephez, hiszen szolgált a hadseregben, amelyet kitűnő sporteredményei miatt többször is képviselt különféle versenyeken. Parker filmjei közül a magyar mozikba csak a Dustin Hoffman és Mia Farrow főszereplésével készült <i>John és Mary</i> (1969) jutott el, amelyben egy teniszező szerepében láthattuk. Ezt az opuszt már az Egyesült Államokban forgatta, a hatvanas évek végén ugyanis hazatért. A film után néhány évig ingatlanokkal kereskedett. Radley Metzger csábította vissza a kamerák elé, és annyira elégedett volt vele, hogy rábízta a <i>Score</i>-t követő alkotása, a <i>The Image</i> főszerepét is. Mindkettőnek sikere volt, Carl mégis végleg hátat fordított a filmezésnek, noha külső adottságai alapján még találhatott volna munkát. A jellemábrázolás ugyan nem tartozott a legnagyobb erősségei közé, de azért nála jóval szerényebb képességű aktorok is évekig elég jól elevickéltek a szakmában. Parker visszatért az ingatlanbizniszhez, és igyekezett ugyanolyan mozgalmas és gazdag életet élni, mint addig. Bő negyven év elteltével elmondta egy riporternek, hogy sosem látta a Metzgerrel forgatott filmjeit, emlékei se nagyon vannak a közös munkáról, ám hajlandó lenne megnézni őket, és esetleg később beszélni róluk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8rtN7vDaF7o9316PtVWLaE5QbIuilifmtoq_3Gzx1peEQ96MXmfagoG43byAY9u4WsdOT17qeDHaZtj417cSVRLCJR-dxpc3Ry7IhUV9vI4T9ZINuvroIHvymp-23YfsKd4QXAzjv9S-gJLO_N6nHotR39K9kmeIc2SGK44esOexBKnJ_wXLhvj4Y/s800/score28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8rtN7vDaF7o9316PtVWLaE5QbIuilifmtoq_3Gzx1peEQ96MXmfagoG43byAY9u4WsdOT17qeDHaZtj417cSVRLCJR-dxpc3Ry7IhUV9vI4T9ZINuvroIHvymp-23YfsKd4QXAzjv9S-gJLO_N6nHotR39K9kmeIc2SGK44esOexBKnJ_wXLhvj4Y/w640-h360/score28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási és forgalmazási apróságok</b></div><div style="text-align: justify;">A forgatás 1972-ben kezdődött: eredetileg négyhetesre tervezték, de kilenc hétig elhúzódott. Bár Metzger elsősorban azt hangoztatta, hogy művészi szempontból választott más helyszínt, mint ahol a színdarab játszódik – „Kit érdekelnek egy kopott queensi bérház egyik lakásában szexelők?” –, az anyagi szempontok sem voltak mellékesek. Az egykori szocialista országok közül Jugoszlávia volt a legdrágább forgatási helyszín, ugyanakkor a Nyugathoz képest még az is olcsónak számított. (A rendező kezdetben Dél-Franciaországban akart volna forgatni.) Metzger egyébként dolgozott már Jugoszláviában, voltak kapcsolatai az ottani filmes szakemberekkel, ennek ellenére maga a történet egy fiktív helyszínen játszódik. Az események többsége javarészt Elvira és Jack házának különböző részeiben zajlik, de valójában három házban vették fel a jeleneteket. Nem azért, mert az első ház nem felelt meg maximálisan az elképzeléseknek, hanem azért, mert a bérleti ideje lejárt, még mielőtt a forgatás befejeződött volna. Állítólag nem volt lehetőség a szerződés meghosszabbítására, mert valamilyen magas beosztású pártfunkcionárius jött utánuk a házba nyaralni. Nagyjából ugyanez megismétlődött a második háznál is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGeNAo6IYKboc_2F17ydFI6an_ftJwvdr777zHUfu5vbDCTbIoyXXe8TI2_Ar6ImRpm7lxC5J5FjsIdFOXQk2DH7vUdxrNj21-PJR9cFwQAlVqc49noock1k01ETqTZ5RGyk-nARTHi90Ic082bxqsKZpwKjE6NZXULdxKwdXBMQmfX9Vd-Rrn8dMd/s800/score29.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGeNAo6IYKboc_2F17ydFI6an_ftJwvdr777zHUfu5vbDCTbIoyXXe8TI2_Ar6ImRpm7lxC5J5FjsIdFOXQk2DH7vUdxrNj21-PJR9cFwQAlVqc49noock1k01ETqTZ5RGyk-nARTHi90Ic082bxqsKZpwKjE6NZXULdxKwdXBMQmfX9Vd-Rrn8dMd/w640-h360/score29.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Score</i> volt Metzger első olyan filmje, amelyet eredeti hanggal, utószinkron nélkül vettek fel. A The Yardbirds stílusára emlékeztető <i>Where is the Girl</i> című dalt és párdarabját <i>(Where is the Boy)</i> a Croatian Trio írta és adta elő. A formáció abban a hotelben játszott rendszeresen, ahol a stáb tagjai laktak. Szerzeményeiket a film stáblistája éppúgy nem tünteti fel, ahogyan a <i>The Hunted</i> (Barry Forgie), a <i>Madalene</i> (Alan Parker) és a <i>Shake Tragico</i> (Amedeo Tommasi) című betétszámokat sem. A film narrációját Doris Toumarkine vágó írta, és ő is mondta el. A direktor megtiltotta a színészeinek a napozást, mert nem akarta, hogy a meztelen jelenetekben bárkinek is „bikinivonala” legyen. Lynn Lowry megszegte ezt a tilalmat, és az erős napfénytől lázhólyag jelent meg az ajkán, amelyet sminkeléssel sem lehetett teljesen eltüntetni. Metzger úgy próbálta megoldani a problémát, hogy a kamera gyakran filmezte a színésznőt profilból vagy vízen keresztül. Egyébként nagyon elégedett volt Lynn-nel, szerinte nélküle nem lett volna ilyen hatásos a film. Ugyanakkor hosszasan vívódott azon, hogy leforgassa-e az X-kategóriás jeleneteket. Az utolsó pillanatig, a színészek megérkezéséig halogatta a döntést. Amikor Calvin Culverrel közölte, hogy mégis leforgatja a maszturbációs jelenetet, a színész állítólag megkönnyebbülten felsóhajtott: „Hála Istennek, ugyanis egész héten gyakoroltam rá!”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgQ6-_KVjsuGDgsnNFw5UM9HeqsvKwHk_C4zooZk5vwEPNPJ4Bwyi3iZCq0IrGdtZyMMroe5W_PznwG71gA_XVXWN8f_PG1Bv_AH0-ZTIMM_oVQIBDL9y9jfmjDCAVQGuADjqNuPhGmYFJybqVgoOHeu9U92Liomer_MzaQuPbTNjKM509nqTj05xk/s800/score30a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgQ6-_KVjsuGDgsnNFw5UM9HeqsvKwHk_C4zooZk5vwEPNPJ4Bwyi3iZCq0IrGdtZyMMroe5W_PznwG71gA_XVXWN8f_PG1Bv_AH0-ZTIMM_oVQIBDL9y9jfmjDCAVQGuADjqNuPhGmYFJybqVgoOHeu9U92Liomer_MzaQuPbTNjKM509nqTj05xk/w640-h360/score30a.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Score </i>forgatása még 1972-ben befejeződött, a filmet mégis csupán 1973. november 5-én mutatták be először az Egyesült Államokban: valamelyest szélesebb forgalmazása csak 1974-ben kezdődött meg. Sajnos mindez nem tett jót a film fogadtatásának, mert a forgatástól a premierig tartó időszakban megtörtént a pornográfia áttörése, és viszonylag kevesen akartak egy művészi igénnyel készült, a körítésre is odafigyelő, összességében mégis inkább softcore filmet látni, amikor hozzáférhettek már a hardcore filmekhez is, amelyek mindig mindent egy az egyben megmutattak. (Alighanem ez is az egyik oka lehetett annak, hogy maga Metzger is egy időre átváltott a kemény pornókra.) A direktor visszaemlékezései szerint a <i>Score</i> softcore és hardcore változatban is a mozikba került: Manhattan keleti részén például az előbbit, a nyugati negyedben viszont az utóbbit vetítették. Bennfentesek úgy tudják, hogy Metzgernek a softcore változat tetszett jobban, ezért nem ellenezte, hogy a későbbi VHS-kiadásokból és a korai DVD-verziókból kihagyják a frontális férfi meztelenséget mutató képkockákat, illetve a két férfi közötti, élesben lefilmezett orális szexet, valamint az imitált nemi aktus túl explicit pillanatait is. Kivételt jelentett a First Run Pictures hardcore VHS-kiadása, amelyet azonban csak postai úton lehetett megrendelni. 2010-ben a Cult Epics DVD-n és Blu-rayen is megjelentette a teljes hardcore változatot. A reklám szerint digitálisan restaurálták a kópiát, ennek ellenére nem kell sasszeműnek lenni ahhoz, hogy még a Blu-rayen is észrevegyük a kisebb-nagyobb képhibákat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRrrbcBP1hRKdyBrwFCGA-pguXecJhI_JVQwED_GiVHaeSlnz1ubnbn5Us5K7ygRgJJ-zUKTUUS4AQp39qPPQxn7l683qhkbHFi0d4hl_QEda-YdnTjA-WJjt7XoYBwEIxNzcOdsoYUDMGoHfkmsTLJkfhHcJXaenRUJSV1A2gg7c6m7K1XHJOZac3/s800/score31.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRrrbcBP1hRKdyBrwFCGA-pguXecJhI_JVQwED_GiVHaeSlnz1ubnbn5Us5K7ygRgJJ-zUKTUUS4AQp39qPPQxn7l683qhkbHFi0d4hl_QEda-YdnTjA-WJjt7XoYBwEIxNzcOdsoYUDMGoHfkmsTLJkfhHcJXaenRUJSV1A2gg7c6m7K1XHJOZac3/w640-h480/score31.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Both Ways</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Score</i> forgatásán szerzett szakmai tapasztalatokkal felvértezve Douglas hozzálátott saját biszex filmje elkészítéséhez, amelynek a <i>Both Ways</i> (Mindkét irányban, 1975) címet adta. A férfi főszerepet ezúttal is Gerald Grant, Douglas jó barátja kapta. Feleségét <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/10/andrea-true.html">Andrea True</a> alakította, aki a pornóvilágban szerzett hírnevét a következő évben énekesnőként is kamatoztatta: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=yZ_QUh0lmj4"><i>More More More</i></a> című felvétele az új zenei őrület, a disco egyik első világslágere lett. (A refrén megtanulása – „Még, még, még” – pornófilmes előéletének köszönhetően valószínűleg nem okozott különösebb nehézséget a dívának.) 1976 és 1980 között Andreának három nagylemeze jelent meg. Az utolsón már stílust váltott, de első nagy sikerét se megismételni, se megközelíteni nem tudta, mindazonáltal a pornóvilágba már nem tért vissza. A <i>Both Ways</i> története a Grant által alakított ügyvéd férjet, Donaldot állítja középpontba, aki kényelmes körülmények között él Connecticut külvárosában. Felesége, Janet szerelmes belé, és van egy fiuk, David. (Ezt a szerepet Douglas szomszédjának fia, Neil Scott játszotta.) Donald szeretne egy kis izgalmas kalandot az életébe, ezért New York-i munkája során a hírhedt városnegyed, Greenwich Village melegbárjait járja. Megismerkedik Garyvel (Dean Tait), az együtt töltött éjszaka után azonban tisztázzák, hogy ennyi volt. Ezt persze könnyebb kimondani, mint betartani, és bár Donald megpróbálja valahogy egyensúlyban tartani a családi életét és a titkos viszonyát, hamarosan mégis döntéshelyzetbe kényszerül.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgdlE0dHLtn8jE3l-64ZnP336eGZTFG7VePFXHelZgvPymN17HmrUg5vKuyZRPVfdiZnhIlfvHQNW9NwoB8Ys8JDK3NbcpYv2Tl9voBk5iTR5hoYnXEAijTsCt52mClra0Tz-ey5gLYDSaoaLIKhGIFP-PKjc6l3UtmvajXRnPJjURZun_kiXIMOpS/s800/score32.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgdlE0dHLtn8jE3l-64ZnP336eGZTFG7VePFXHelZgvPymN17HmrUg5vKuyZRPVfdiZnhIlfvHQNW9NwoB8Ys8JDK3NbcpYv2Tl9voBk5iTR5hoYnXEAijTsCt52mClra0Tz-ey5gLYDSaoaLIKhGIFP-PKjc6l3UtmvajXRnPJjURZun_kiXIMOpS/w640-h480/score32.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Donald figuráját Douglas egy közismert, ám konkrétan meg nem nevezett férfiról mintázta, aki szintén kettős életet élt. A stáb nem kapott engedélyt arra, hogy a Yale és a Columbia Egyetemen forgasson, ezért ezeket a jeleneteket titokban vették fel. A régiségbolt valójában Douglas otthonának nappalija volt. Donald szomszédasszonyát, Louise-t Darby Lloyd Rains alakította, akit Andrea True ajánlott be, mivel jóban voltak egymással. A partnercserés bulin – ahol Douglas főiskolai tanítványai statisztáltak! – a két színésznő a saját ruháit viselte. Gerald Grant állítólag sokkal jobban élvezte a Darbyval, mint az Andreával forgatott jeleneteket. Ebben persze szerepet játszhatott az is, hogy ő és Andrea egyaránt zúzódásokat szenvedtek az erdei jelenet forgatása közben. True-nak egyébként volt néhány előzetes kikötése, így például nem volt hajlandó leszbikus jelenetet forgatni és vibrátort használni. (Mondjuk, az első kikötés egy biszex film esetében elég furcsán hangzik.) A <i>Both Ways</i> – kicsit a címre is rímelve – két szék között a pad alá esett: akik tömény pornóra számítottak, nagyot csalódtak, mert a közel másfél órás filmben alig tíz percet tesznek ki a valódi hardcore jelenetek. Douglas utólag belátta, hogy rossz döntés volt melegszexszel indítani, mert akkoriban ez még túl provokatívnak számított.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIIqu9sifM1M83ixCeVkxXP-2BsNUmeWBgRNvO8_AnMRIyBOLJsoQMcV7Gne5DE-fBuSKcKpoiBUMH1lxndIRHtrqnDCiog4CTDAckcwrvul0m5LsoLb4Jl4ayrjmzBj90pPwtJm7ql43BL4Oec8Dqgs7E85F2lHyi6XSq_D7OLS67Btk3uYnM-UEC/s800/score33.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIIqu9sifM1M83ixCeVkxXP-2BsNUmeWBgRNvO8_AnMRIyBOLJsoQMcV7Gne5DE-fBuSKcKpoiBUMH1lxndIRHtrqnDCiog4CTDAckcwrvul0m5LsoLb4Jl4ayrjmzBj90pPwtJm7ql43BL4Oec8Dqgs7E85F2lHyi6XSq_D7OLS67Btk3uYnM-UEC/w640-h480/score33.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Nagyobb baj, hogy a játékidő tetemes része a korabeli kritika és az utókor értékítélete szerint is eléggé színpadias körülmények között telik, ezért a nézőt többször is megkörnyékezi az unalom. Igaz, vannak, akik szerint a <i>Both Ways</i> minden hibája ellenére remek kordokumentum abból az időszakból, amikor a szexuális tabuk egyértelműen ledőltek a való életben és a filmgyártásban is, és elmosódtak a filmes műfajok közötti határok. Vicces érdekesség, hogy Douglas évekig nem tudott egy teljes, vágatlan példányhoz jutni a saját filmjéből. Sokáig azt hitte, a <i>Both Ways</i> elveszett. A VCA forgalmazócég különösen élen járt a film szétbarmolásában. Az 1992-es VHS-verzióban még „csak” a nyitójelenetet vágták újra, a 2008-as DVD-ről viszont kihagyták Donald fiának szinte minden jelenetét. Tették ezt annak ellenére, hogy a kiskorú fiú semmilyen kifogásolható jelenetben nem vett részt, és igazi szülei tudtak arról, hogy milyen típusú filmben fog szerepelni. Akkoriban egyébként sok olyan film került utólag is a kritikák kereszttüzébe, melyekben a kiskorú szereplő szexuális helyzetekbe keveredik, mint például a cannes-i Arany Pálmával elismert, Oscar-díjas <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-badogdob.html"><i>A bádogdob</i></a> (1979), a <i>Both Ways</i> esetében azonban a gyerekszereplőnek nem voltak problémás jelenetei. A 2016-os DVD-kiadás már a technikailag felújított és vágatlan változatot tartalmazza, az audiokommentárt maga Douglas készítette.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKYtKmlarBG8w7MNV9RE2Yq0HmKWB0HV6PKaVqMAtzv33k-ppaNaTgd_9imj2dmSSTRq-fgHloPrQmH-U72p5PuHtofqZuaLIrr5P-_pqw4xLQ2IQANnsq22FY8oTHa77p5SLUPhYAqFU4Gu5sZ8RRw6cMAZmJskc_BAAPooIHPDcc-Brw1Jg1Qo7l/s800/score34.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKYtKmlarBG8w7MNV9RE2Yq0HmKWB0HV6PKaVqMAtzv33k-ppaNaTgd_9imj2dmSSTRq-fgHloPrQmH-U72p5PuHtofqZuaLIrr5P-_pqw4xLQ2IQANnsq22FY8oTHa77p5SLUPhYAqFU4Gu5sZ8RRw6cMAZmJskc_BAAPooIHPDcc-Brw1Jg1Qo7l/w640-h360/score34.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Score</b> (1973) – amerikai–jugoszláv erotikus film. Saját színművéből a forgatókönyvet írta: Jerry Douglas. Operatőr: Franjo Vodopivec. Zene: Robert Cornford. Díszlet: Bob Ziembicki és Lisa Dean. Jelmez: Branko Gretić. Vágó: Doris Toumarkine. Rendező: Radley Metzger. Főszereplők: Claire Wilbur (Elvira), Gerald Grant (Jack), Calvin Culver (Eddie), Lynn Lowry (Betsy), Carl Parker (Mike, a telefonszerelő).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Both Ways</b> (1975) – amerikai pornófilm. Írta és rendezte: Jerry Douglas. Operatőr: Ken Savitt. Zene: Hal Joran. Szereplők: Gerald Grant (Donald Wyman), Andrea True (Jane Wyman), Dean Tait (Gary Littleton), Katherine Miles (Pauline), Jake Everett (Irwin), Bill Morgan (Hank), Darby Lloyd Rains (Louise), Neil Scott (David), Jan Meryl (a részeg hölgy), Vicki Brandon (Gary menyasszonya).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>BEST OF FIELD64</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/reflektorfenyben-jean-sorel-az.html">Jean Sorel, az elfeledett szívtipró </a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html">Beatrice Cenci</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/szaguldas-gyilkossagokkal.html">Száguldás gyilkosságokkal</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html">Hálószobaablak</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html">A vörös palást</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b> </b></div><div style="text-align: justify;"><strong>MELEGEDŐ (18+)</strong></div><div style="text-align: justify;">
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/az-ezeregyejszaka-viragai.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>Az Ezeregyéjszaka virágai</strong></a></p>
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/sebastiane-szent-sebestyen-martiromsaga.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>Sebastiane / Szent Sebestyén mártíromsága</strong></a></p>
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/01/orult-nok-ketrece.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>Őrült nők ketrece</strong></a></p>
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/portyan.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>Portyán</strong></a></p>
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/spetters.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>Spetters</strong></a></p>
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/01/a-negyedik-ferfi.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>A negyedik férfi</strong></a></p>
<p><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-mi-edenunk.html" rel="noopener noreferrer" target="_blank"><strong>A mi édenünk</strong></a></p></div><div style="text-align: justify;"><b>TEAKBOIS ÉS A SZEX</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/03/08/gioia_halalosan_szexi_fotoi">Gioia halálosan szexi fotói</a> (a modellek között a nagy mellű olasz diszkósztár, <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/10/sabrina.html">Sabrina</a>!)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/22/holt_oromlanyok_tarsasaga"><b>Holt örömlányok társasága</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/15/forro_egyiptomi_arnyak"><b>Forró egyiptomi árnyak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/04/uschi_digard_es_egy_bankrablo_a_vampirlakban"><b>Uschi Digard és egy bankrabló a vámpírbarlangban</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/01/naiv_hippilany_a_kannibal_hazaban"><b>Naiv hippilány a kannibál házában</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-60463670579668242582022-03-31T23:35:00.004-07:002022-05-09T07:37:16.839-07:00100 ÉVE SZÜLETETT UGO TOGNAZZI<div style="text-align: justify;">Március 5-én volt egyik kedvenc rendezőm, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/100-eve-szuletett-pier-paolo-pasolini.html">Pier Paolo Pasolini születésének 100. évfordulója</a>, és kevesebb mint három hét elteltével máris itt a következő centenárium. Az ünnepelt ezúttal is egy olasz művész, a zseniális Ugo Tognazzi, aki számos emlékezetes filmben bizonyította sokoldalú tehetségét, legyen szó drámáról, vígjátékról, történelmi filmről vagy akár erotikus sci-firől. Gazdag színészi pályafutása megérdemelné, hogy egy alapos blogposztban reflektorfénybe kerüljön, és ez a cikk egyszer majd meg is születik. Most sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt ebbe nem tudtam belevágni, ugyanakkor persze nem akartam elszalasztani ezt az ünnepi alkalmat sem. Épp ezért – Tolve barátom javaslatára – egy kuriózummal állok elő: Tognazzi Magyarországon jószerivel ismeretlen rendezői munkásságát szeretném bemutatni. Persze ebben is szó lesz a színészetről, hiszen a művész mindegyik saját alkotásában önmagára osztotta a főszerepet. Mindjárt az elején szögezzük le, hogy Tognazzi azon színészek közé tartozik, akik rendezőként nem alkottak igazán kiemelkedőt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rendezései ne lennének figyelemre méltók, ha másért nem, akkor kordokumentumként az akkori olasz valóságról és olasz filmdivatokról.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs1n6HHtsLieFS75QeBj3SUtKzXkpHSAEmD4bojDwhrJPtbRZEyHXHAE5s83cmchnWgyVOkfc1zyZhnFnynIk1Ef6o6ckX6cpUPUsIdymMp4eZNSFo7LH4u8QiPJBK4PouV4Q8TgrKHdj4Q01Bn7ghRHMPGmPyD5mxm-Y5vqQ6OD9LAFysoezF4wNL/s800/ugo01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs1n6HHtsLieFS75QeBj3SUtKzXkpHSAEmD4bojDwhrJPtbRZEyHXHAE5s83cmchnWgyVOkfc1zyZhnFnynIk1Ef6o6ckX6cpUPUsIdymMp4eZNSFo7LH4u8QiPJBK4PouV4Q8TgrKHdj4Q01Bn7ghRHMPGmPyD5mxm-Y5vqQ6OD9LAFysoezF4wNL/w640-h428/ugo01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b><span style="text-align: left;">Tognazzi életrajzához felhasználtam azt a szöveget, amelyet néhány évvel ezelőtt én írtam róla a Wikipédiára. Ezúton is köszönöm Tolve barátom segítségét, aki nem csupán a témát javasolta, hanem lehetővé is tette valamennyi film megtekintését, és még jó néhányét a pazar életműből.</span><span style="background-color: white; font-family: "Open Sans"; font-size: 16px;"> </span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>KARRIERTÖRTÉNET</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A kezdetek</b></div><div style="text-align: justify;">Ugo Tognazzi 1922. március 23-án született az olaszországi Cremonában. Hivatalos neve: Ottavio Tognazzi. Négyéves korában állt először színpadra a bergamói Donizetti Színházban. Szülei szerették volna, ha muzsikus lesz belőle, ezért hegedűórákra íratták be. Ottavio öt foglalkozáson vett részt, és azután egy életre letett a zenélésről. Nem mintha nem szerette volna muzsikát, csak éppen hiányzott belőle a különleges erőfeszítés képessége, a kitartás és a makacsság. A színészethez viszont szerinte „csupán” tehetség kellett, merészség és „némi őrület”, és úgy gondolta, benne megvan mindez. Tizennégy éves korában egy húsüzemben kezdett dolgozni, szabadidejében pedig egy színjátszó körbe járt. A második világháború kitörése után besorozták a hadseregbe. 1943 szeptemberében, a Badoglio-féle fegyverszünetet követően tért haza. Cremonában levéltárosként állt újra munkába. 1945-ben Milánóba ment, és csatlakozott Wanda Osiris színtársulatához. Egy musicalben kapta első nagyobb színészi feladatát. 1951-ben társult Raimondo Vianello komikussal. Duójuk 1954 és 1960 között igen népszerű volt az újonnan létrejött Rai TV-nek köszönhetően. Szókimondó, nem egyszer vaskos humorú műsorukat azonban olykor cenzúrázták. Tognazzi 1950-ben debütált a filmvásznon. Filmszínészi pályafutása első évtizedének alkotásai filmtörténeti szempontból nem jelentősek, bár többségük nem volt sikertelen. Ugo megtanulta, hogy a minőséghez előbb a mennyiséget kell teljesítenie, vagyis először népszerűséget kell szereznie, amely aztán megadja számára azt a hatalmat, hogy válogathasson a felkérések között.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitvtt_Cpa3M-jGMqZHXlCzr770khmYuZ1Fb4tRMEha9R7GG8BdgdcuWVHNlVH9CvZMl0y_oFB-zqieNv1i-DYQdPf9upkV45HmyAg-Dh4uzTu7LKFSqWnJ5FTlIvkLMTUauP75xb7BTzKmkbWHbGE4V1ZbP6FGcLePB5Ljj22HkxiqXI0LnNa7BwFI/s800/ugo02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitvtt_Cpa3M-jGMqZHXlCzr770khmYuZ1Fb4tRMEha9R7GG8BdgdcuWVHNlVH9CvZMl0y_oFB-zqieNv1i-DYQdPf9upkV45HmyAg-Dh4uzTu7LKFSqWnJ5FTlIvkLMTUauP75xb7BTzKmkbWHbGE4V1ZbP6FGcLePB5Ljj22HkxiqXI0LnNa7BwFI/w640-h356/ugo02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A fénykor</b></div><div style="text-align: justify;">A szakmai áttörést Luciano Salce drámája, <i>A szövetséges</i> (1961) hozta meg Tognazzi számára. Egy meggyőződéses fasisztát játszott, akinek a rendszer egyik ellenségét, egy professzort kell Abruzzóból Rómába szállítania. Útközben már-már barátság alakul ki a két férfi között, és bár látják a közelgő összeomlás egyre nyilvánvalóbb jeleit, fanatikus főhősünk hite sziklaszilárd marad. Persze <i>A szövetséges</i> után is becsúszott néha egy-két kevésbé jelentős produkció, de egyre-másra jöttek a nagy filmek is emlékezetes alakításokkal és kiváló partnerekkel: kezdetnek mindjárt két remek Dino Risi-opusz, a <i>Római menetelés</i> (1962) és a <i>Szörnyetegek</i> (1963). Ugo 1963-ban forgatott először a provokatív filmeket alkotó Marco Ferrerivel, akivel később többször is dolgozott: <i>A méhkirálynő</i> (1963), <i>Kontraszex</i> (1964), <i>A majomasszony</i> (1964), <i>Az audiencia</i> (1971), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html"><i>A nagy zabálás</i></a> (1973), <i>Ne nyúlj a fehér nőhöz!</i> (1974). A jelentős filmek számát gyarapította a vérbosszú ősi szicíliai szokásáról szóló <i>Becsületbeli ügy</i> (1965, Luigi Zampa), az <i>Én jól ismerem őt</i> (1965, Antonio Pietrangeli) című nagy hatású dráma, az <i>Egy erkölcstelen férfi</i> (1967, Pietro Germi) című szatíra, az <i>Ölj meg, csak csókolj!</i> (1968, Dino Risi) című vígjáték és a <i>Barbarella</i> (1968, Roger Vadim) című erotikus-pszichedelikus sci-fi. A másodvonal alkotói közül Gian Luigi Polidoro kétszer is dolgozott Tognazzival: az <i>Amerikai feleség</i> (1964) című alkotása nagy sikert ért el, a Petronius töredékesen fennmaradt ókori művéből forgatott <i>Satyricon</i> (1968) viszont a kezdeti jó kritikák után megbukott, sőt egy időre be is tiltották, állítólag azért, hogy ne jelentsen konkurenciát <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a> adaptációja, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/fellini-satyricon.html"><i>Fellini-Satyricon</i></a> (1969) számára. Tognazzi egyébként épp ezt megelőzően dolgozott volna Fellinivel: ő lett volna a <i>Mastrona utazása</i> főszereplője, ám a Maestro visszalépett a rendezéstől. 1969-ben Ugo három jelentős műben is a kamerák elé állt: Luigi Magni <i>A karbonárik </i>című történelmi filmjében, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pier Paolo Pasolini</a> szimbolikus drámájában, a <i>Disznóól</i>ban és <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/ettore-scola.html">Ettore Scola</a> tragikomédiájában, a <i>Kisvárosi felügyelő</i>ben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8f4TnIkz2abyPMW1xubNTbsAG57DPodvpYe4vVczYT2mgnx9oWcrIAPIHn2ezxz2vXwO8HPlXp1Usod26fmncYqGFYOuosKWUt3pr4qlQrOR2hLc7KPecoN2ck3kJpEHh7n1xQBT8F1fvx_Grjb9eEC_ia9dHZXqiCINKLnDyXwffWrNcpTPkSn2M/s800/ugo03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8f4TnIkz2abyPMW1xubNTbsAG57DPodvpYe4vVczYT2mgnx9oWcrIAPIHn2ezxz2vXwO8HPlXp1Usod26fmncYqGFYOuosKWUt3pr4qlQrOR2hLc7KPecoN2ck3kJpEHh7n1xQBT8F1fvx_Grjb9eEC_ia9dHZXqiCINKLnDyXwffWrNcpTPkSn2M/w640-h360/ugo03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hetvenes évek Tognazzi diadalútja volt az olasz filmvilágban: ekkoriban készült filmjeinek nagy része több-kevesebb késéssel Magyarországra is eljutott. A sort Alberto Lattuada rendezése indította, a <i>Jöjjön el egy kávéra hozzánk!</i> (1970), amelynek agglegény főszereplőjét három vénlány is kényezteti. Szintén vígjáték Franco Giraldi alkotása, a <i>Nászéjszaka a börtönben</i> (1971) – női főszereplője a nemrég elhunyt zseniális <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/monica-vitti.html">Monica Vitti</a> –, amelyről <a href="https://retrokult.blog.hu/2021/09/21/naszejszaka_a_bortonben">érdemes elolvasni Teakbois barátom részletes ismertetőjét</a> is. És ne maradjon ki Dino Risi nálunk kevésbé ismert opusza, <i>Az olasz nép nevében</i> (1971) sem. A hazai mozikban is láthattuk <i>A tábornok állva alszik</i> (1972, Francesco Massaro) című politikai szatírát. A fentebb már említett Ferreri-művek mellett Tognazzi ekkoriban forgatott három nagy sikerű filmet Mario Monicellivel is: <i>Az ezredeseket akarjuk</i> (1973) című szatíra egy fiktív jobboldali puccskísérletről szól, az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/olcso-regeny.html"><i>Olcsó regény</i></a> (1974) tragikomédia egy öregedő férfiról, aki évtizedekkel fiatalabb unokahúgát (<a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html">Ornella Muti</a>) vette el, az elhunyt Pietro Germitől átvett <i>Férfiak póráz nélkül</i> (1975) pedig négy jó barát visszaemlékezése közös kalandjaikra, és persze új kalandok keresése is, miközben ötödik cimborájukhoz utaznak. S ha már öt barátról beszélünk: a hatvanas–nyolcvanas évek nagy olasz színészlegendái a Szent Szörnyetegek voltak, vagyis Ugo Tognazzi, Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Nino Manfredi és Alberto Sordi. Voltak közös filmjeik is, nagyra becsülték egymást, de a szó hagyományos értelmében sosem voltak barátok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip2ARVxesU9O2LCRYs1O9hbnBs1xz_bqvs8pCzbAV_bzkb8mggW1n6iRUw35rDRd8PUbapSRWblzfVMO8KRIK41ATjrIg6cMXNFFXiXk-j7SBt5IKcpMpFQ6bJyOcM5dVUy_UAzjSQSMD699J2xlY7ibj5M22xfRfCzFHLR_IzuDUOtOFNyTd1cB82/s800/ugo04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip2ARVxesU9O2LCRYs1O9hbnBs1xz_bqvs8pCzbAV_bzkb8mggW1n6iRUw35rDRd8PUbapSRWblzfVMO8KRIK41ATjrIg6cMXNFFXiXk-j7SBt5IKcpMpFQ6bJyOcM5dVUy_UAzjSQSMD699J2xlY7ibj5M22xfRfCzFHLR_IzuDUOtOFNyTd1cB82/w640-h344/ugo04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Nagy kedvencem Luciano Salce szellemes vígjátéka, a <i>Narancsos kacsasült</i> (1975) – ismét Monica Vittivel a női főszerepben –, amelyről a közeljövőben részletes ismertetőt is írok, ha minden jól alakul. Nem kevésbé fergeteges komédia Dino Risi opusza, a <i>Fehér telefonok</i> (1976) egy naiv szobalány (Agostina Belli) rövid karrierjéről a fasiszta időkben. Luigi Comencini gyors egymásutánban két filmbe is meghívta Tognazzit: <i>A macska rejtélyes halála</i> (1977), <i>Forgalmi dugó</i> (1979). Az évtized legnagyobb sikere Ugo számára a francia-olasz koprodukcióban készült szellemes vígjáték, az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/01/orult-nok-ketrece.html"><i>Őrült nők ketrece</i></a> (1978, Édouard Molinaro) volt. Természetesen a kasszasikerek mellett Tognazzi folyamatosan felbukkant művészfilmekben is. <i>A kalifa</i> (1970, Alberto Bevilacqua, <a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/27/_romy_schneider_kuldott_hogy_szemen_kopjem_ont">lásd Teakbois cikkét</a>) munkás hősnője (Romy Schneider) özvegyen marad, miután a férjét megölték egy tüntetésen. A talpraesett asszony a munkások szószólója lesz, miközben viszonyt kezd egy gyárossal (Ugo Tognazzi). <i>A Mester és Margarita</i> (1972, Aleksandar Petrović) Bulgakov klasszikus regényének vitatható és vitatott, ám tagadhatatlanul figyelemre méltó adaptációja. Az <i>Egy különös szerelem</i> (1972, Alberto Bevilacqua) férfi főszereplője, Federico előrébb szeretne jutni az életben, és ezért feleségül vesz egy gazdag lányt, de szíve mégis a régi miliőbe vágyik vissza. <i>A harmadik fokozat</i> (1975, Peter Fleischmann) cselekménye Görögországban játszódik, az „ezredesek uralma” idején. A francia és olasz sztárokat is felvonultató <i>A kabin</i> (1977, Sergio Citti) tulajdonképpen egy hangulatos társadalmi körkép a címbeli tengerparti építmény ürügyén, ahol mindenféle korú és foglalkozású nők, férfiak és gyerekek öltöznek és vetkőznek, közben beszélgetéseikből remek miniportrék rajzolódnak ki.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMRLzQNVbslrZikzFzsOD_D66TlK0GNHH-SJZ3KAjf6j_8CJ-d_BUHvu8aT5E0UKOLovwD4aOpkYwNDSI5GA8lxvr7pYNT1grQMQSFGx594E78rsph8Yn13ZP8wpz0jzc_RbQ96jgx8CGFJIW3ZeWH_2E3P-qCa_5Y1VbCVUnyQFyYiWkll8fBy4lL/s800/ugo05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMRLzQNVbslrZikzFzsOD_D66TlK0GNHH-SJZ3KAjf6j_8CJ-d_BUHvu8aT5E0UKOLovwD4aOpkYwNDSI5GA8lxvr7pYNT1grQMQSFGx594E78rsph8Yn13ZP8wpz0jzc_RbQ96jgx8CGFJIW3ZeWH_2E3P-qCa_5Y1VbCVUnyQFyYiWkll8fBy4lL/w640-h424/ugo05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az utolsó évek</b></div><div style="text-align: justify;">Tognazzi életének és karrierjének utolsó évtizede talán kevésbé volt fényes, mint az előző kettő, aminek elsősorban az öregedés és az európai filmművészet kezdődő válsága állt a hátterében. Ugyanakkor ezekben az években is igyekezett ügyesen válogatni a felkérések között, és persze a közönségfilmek mellett a művészfilmeket sem hanyagolta. Ez utóbbiak csoportjába tartozik Ettore Scola <i>A terasz</i> (1980) című alkotása, amely azt vizsgálta, mivé lettek az 1950-es, 1960-as évek lázadó fiataljai. A szereposztás igazán figyelemre méltó: Tognazzi mellett Vittorio Gassman, Marcello Mastroianni, Jean-Louis Trintignant, Stefania Sandrelli, Carla Gravina, Serge Reggiani, a forgatókönyvíró Agenore Incrocci, valamint két rendező, Ugo Gregoretti és Francesco Maselli. <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/bernardo-bertolucci.html">Bernardo Bertolucci</a> <i>Egy nevetséges ember tragédiája</i> (1981) című drámájának hátterében egy égető probléma állt, az Olaszországban akkoriban mindennapos emberrablások. Tognazzi az akaratlagosan szabályozott szellentéseivel (!) színpadi műsorokban fellépő híres francia férfit, Joseph Pujolt formálta meg Pasquale Festa Campanile <i>Il Petomane</i> (1983) című filmjében: a főhőst némi cinizmussal Fingó Starrnak is nevezhetnénk. Utolsó jelentős szerepét Dino Risi <i>A pajzán Dagobert király</i> (1984) című történelmi vígjátékában alakította. Színészi teljesítménye azért is figyelemre méltó, mert szerepe menet közben változott: az általa alakított I. Honorius pápa számára nemcsak több szöveget írtak, mint amennyi az eredeti szkriptben volt, hanem ráosztották az utólag kitalált álpápa szerepét is. Játszott az <i>Őrült nők ketrece</i> két folytatásában is, de a harmadik rész már nyomába sem ért az elsőnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIxsxj9W47SSn1dwbpTaID_423TW0xwyW1MVhigqFSRm2TDsWH-jIVd7xogaqddx604lZN0g44cUEnczrT2R9OWmGncRGHbtqDcHZQfPmPEVbLYm7gsp6HZtxDW9Gihrra5ja7wAhz2__vIei3koTIJVgf2MX-ieaCoAwiq5JnEpHiIobMRTE1aI_L/s800/ugo06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIxsxj9W47SSn1dwbpTaID_423TW0xwyW1MVhigqFSRm2TDsWH-jIVd7xogaqddx604lZN0g44cUEnczrT2R9OWmGncRGHbtqDcHZQfPmPEVbLYm7gsp6HZtxDW9Gihrra5ja7wAhz2__vIei3koTIJVgf2MX-ieaCoAwiq5JnEpHiIobMRTE1aI_L/w640-h344/ugo06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Tognazzi 1990-ben hunyt el agyvérzés következtében. Méltatói szerint otthonosan mozgott minden műfajban, és különösen sokszínűen formálta meg az olasz átlagpolgár különböző típusait. Módszere mások megfigyelése volt: ahogy egyszer ő maga mondta, mivel sosem végzett színiiskolát, így tulajdonképpen mestere volt mindenki, akivel élete során találkozott. A figurák mentalitását akarta megragadni, és kerülte a külsőségek túlzott hangsúlyozását. A spontaneitás híve volt, nem tanulta meg előre a szövegét, nem gyakorolta be a gesztusokat sem, hanem a szituációra bízta magát. A magánéletben jó szakács hírében állt. Állítása szerint a főzés és a filmezés rokon tevékenységek: mindkettő egy alkotási folyamat, melynek végeredményével a közönségnek akarunk örömet szerezni. A művész közismert nőfaló volt, bár kétszer is megnősült. Első nejével, Margrete Robsahm norvég színésznővel csupán néhány hónapig élt együtt, de az olasz törvények miatt csak évekkel később tudott elválni tőle. Második neje a szintén színésznő Franca Bettoia volt, aki elnézte párja hűtlenségeit, és Ugo haláláig vele maradt. Tognazzinak a feleségeitől és a szeretőitől összesen négy gyermeke született. Közülük a leghíresebb a filmrendező Ricky, aki gyerekszínészként többször is filmezett az apjával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOBY3Ne-UO8cOR4Guhh9rmUU1_x74tuNYF1Vpgl_zWWWENC0mmwlbsjZnDTUGJyhYUMYVtHb8NBOZyi62_6C8WEhRItF2tOEUfJuKkPbfsJatJrIu4_p1OctgCc1rlyA9xFfzXePKrI4Vjq6mrKrFwjHQVfGuu474lqSFpY4jHn-DlGh5JOo75vy3G/s800/ugo07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOBY3Ne-UO8cOR4Guhh9rmUU1_x74tuNYF1Vpgl_zWWWENC0mmwlbsjZnDTUGJyhYUMYVtHb8NBOZyi62_6C8WEhRItF2tOEUfJuKkPbfsJatJrIu4_p1OctgCc1rlyA9xFfzXePKrI4Vjq6mrKrFwjHQVfGuu474lqSFpY4jHn-DlGh5JOo75vy3G/w640-h484/ugo07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A KITARTOTT</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Stefano Garbelli szerény római kispolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját. Egy nyári este épp a kutyáját sétáltatja, amikor egy prostituált, Daniela a védelmét kéri zaklató kolléganőivel szemben. Persze a lány nem árulja el az új lovagjának, hogy a világ legősibb mesterségét űzi, hanem azt hazudja, hogy éjszakás ápolónőként dolgozik egy klinikán. Összebarátkoznak, miközben Stefanónak sejtelme sincs arról, hogy a környék stricijei a riválisuknak tartják őt, sőt később rátámadnak, hogy megleckéztessék. Az egész bagázs a rendőrségre kerül, és a rendőrök is azt hiszik, hogy csak egy stricik közötti leszámolásról van szó. Anélkül hogy tudna róla, Garbellit megfigyelés alá vonják: a rendőrök nyomon követik, amint néhány kollégájával bemegy egy kétes hírű házba. A megfigyelőknek fogalmuk sincs arról, hogy a társaság valójában egy szakszervezeti gyűlésre ment. Az ügy rendőrbiztosa elmegy Garbelli főnökéhez, Losi grófhoz, hogy megossza vele a megfigyelés tapasztalatait. A félreértésbe valahogy belekeveredik Losi titkárnője, Carla is, aki eddig kitartóan visszautasította a gróf közeledését. A gyanútlan Stefano beleegyezik abba, hogy találkozót szervezzen a főnöke és Carla között, ahol minden tisztázódik. Happy end még sincs, mert Garbellit kirúgják. Nem kerül azonban utcára, mert Amalia, a gazdag özvegy, aki már régóta szemet vetett rá, teljesen behálózza. Házasságot kötnek, és a férj ezentúl kénytelen felesége parancsára annak szupermarketjében dolgozni…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKMombi7REd_DgaY77vCc4LmQYKTKNof1Em9yN7EWPVyUN9ZROwDhXzTe-nICRmvWiXYoM1KQGz3fdH6Ix69lFkFQWlBa_RA4Y1kDp81dhrqzUXcynCE5OEg8W3AjWS_jBlxsdbd91tRGKU3egN8oTaqQRwWmXxnE0UsMZt0g0s0wvG3HnDGJPVj-p/s800/ugo08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="655" data-original-width="800" height="524" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKMombi7REd_DgaY77vCc4LmQYKTKNof1Em9yN7EWPVyUN9ZROwDhXzTe-nICRmvWiXYoM1KQGz3fdH6Ix69lFkFQWlBa_RA4Y1kDp81dhrqzUXcynCE5OEg8W3AjWS_jBlxsdbd91tRGKU3egN8oTaqQRwWmXxnE0UsMZt0g0s0wvG3HnDGJPVj-p/w640-h524/ugo08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">Tognazzi rendezői debütálásának hátterében az állt, hogy mint színész elégedetlen volt a helyzetével. Erről így beszélt: „Sajnos a színésznek csak engedelmeskednie kell. Sok éven át szenvedtem. Igaz, hogy megpróbáltam lázadni, azt csinálni, amit akartam, de végül mindig a rendezőnek volt igaza, aki a saját elképzelései szerint helyezett el a filmben, sőt akár ki is vágott belőle. Ebből elég. Most mindent úgy csinálhatok, ahogy akarok, mert mindenért én felelek.” A forgatókönyvet szakmabeli barátaival közösen írta. Egyikük az ismert rendező, Luciano Salce volt, akinek <i>A szövetséges</i> (1961) című filmjével Tognazzi ugyanabban az évben ért el átütő sikert. Az írók keserű, ugyanakkor szellemes képet akartak festeni a kispolgári létről, és persze fontos volt az is, hogy a főszerep megfelelő színészi feladatot jelentsen Tognazzi számára. A humoros megközelítés már az egyik korai jelenetben tetten érhető: Garbellit a munkahelyén mindenki nagy tisztelettel köszönti, mígnem meglátjuk, hogy a szívélyes üdvözlések valójában nem neki szólnak, hanem a mögötte haladó felettesének. Egyesek úgy vélik, hogy az általa játszott figura egyfajta előképe a következő évtized olasz filmjeiben gyakrabban felbukkanó kishivatalnok típusának, amelyet legsikeresebben a <i>Fantozzi</i>-sorozat ábrázolt. (Talán nem véletlen, hogy annak első két részét épp Salce rendezte.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDnn9VWvJIkbezfIYgboiagJRxbO2GEoBA6l5iPYJY2Y5xaNxujZrZ_lowqerwDjpzi46ceL-1qmQKExdxhcB46Ia0QS02iS1TT3sDIXGM43fFBxwqEn_YX84gn9jELOJ_WbJbzdXMaSLqORXlCVrDNfTtCmC1ITvWJTA5Xx5XNF73Bb7r7GkL2AT5/s800/ugo09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDnn9VWvJIkbezfIYgboiagJRxbO2GEoBA6l5iPYJY2Y5xaNxujZrZ_lowqerwDjpzi46ceL-1qmQKExdxhcB46Ia0QS02iS1TT3sDIXGM43fFBxwqEn_YX84gn9jELOJ_WbJbzdXMaSLqORXlCVrDNfTtCmC1ITvWJTA5Xx5XNF73Bb7r7GkL2AT5/w640-h484/ugo09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A filmet Rómában és Ronciglionéban forgatták. (Ronciglione egy néhány ezer fő által lakott település Viterbo megyében.) A római helyszínek közé tartozott a Piazza Mincio (itt volt Stefano lakása), a Via Chinotto 1. szám (a klinika épülete, amelyet Daniela a munkahelyének mond) és az 1960-as római olimpia alkalmából épült olimpiai faluban a Via Germania (a szupermarket). A Piazza del Fante egyik sarkán volt Daniela placca. Egyes jeleneteket a szintén római Titanus filmgyártó cég stúdióiban vettek fel. Ronciglionéban, a Piazza Vittorio Emanuelén található a Palazzo della Regina (Daniela otthona), míg a Piazza Principe di Napoli volt a helyszíne a Stefano elleni támadásnak, amikor a stricik a szökőkútba lökik. A kitartott mérsékelt fogadtatásban részesült: nem bukott meg, de nem is aratott kiemelkedő sikert. A kritikusok sem tartották átütő rendezői debütálásnak, ugyanakkor elismerték, hogy Tognazzi alkotása többet próbál nyújtani, mint a korszak hasonló filmjei, és a színész teret enged a mellékszereplőknek is, különösen a tehetséges Ilaria Occhininek. Érdekességként említsük meg, hogy Carlát Tognazzi első felesége, a norvég Margrete Robsahm alakította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A kitartott</b> (Il mantenuto, 1961) – olasz vígjáték. Írta: Giulio Scarnicci és Renzo Tarabusi. Konzultánsok: Luciano Salce, Castellano és Pipolo, Ugo Tognazzi. Operatőr: Marco Scarpelli. Díszlet: Giancarlo Bartolini Salimbeni. Jelmez: Giuliano Papi. Zene: Armando Trovajoli. Vágó: Franco Fraticelli. Rendező: Ugo Tognazzi. Főszereplők: Ugo Tognazzi (Stefano Garbelli), Ilaria Occhini (Daniela Ferrari), Margrete Robsahm (Carla Fortini), Mario Carotenuto (Gaetano Losi gróf), Pinuccia Nava (Rina), Franco Giacobini (rendőrbiztos), Gianni Musy (Nando Marcellini), Olimpia Cavalli (Claretta), Marisa Merlini (Amalia).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGLVFG9azoCgobkKvozNhcolOkEiFpUaOnq2w90WgUhJ_YTBM-aJ4zlv_GynVxHOx-26dzi1zrtqKitMrPWC4B8rinp5GsDwyo4suLq8aoZ4XwW6JYpbKc2l63sTZwZ35tmBRDnfplNo-IrYyYsDWnWguKnRRFLg2y63rSmr6TmsONMNqNfML_7s9U/s800/ugo10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGLVFG9azoCgobkKvozNhcolOkEiFpUaOnq2w90WgUhJ_YTBM-aJ4zlv_GynVxHOx-26dzi1zrtqKitMrPWC4B8rinp5GsDwyo4suLq8aoZ4XwW6JYpbKc2l63sTZwZ35tmBRDnfplNo-IrYyYsDWnWguKnRRFLg2y63rSmr6TmsONMNqNfML_7s9U/w640-h364/ugo10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>AZ ORRFÜTTY</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Giuseppe Inzerna sikeres üzletember, sínen van a szakmai és a családi élete. Egyetlen gond zavarja meg ezt a szinte idilli tökéletességet: időnként sípol az orra, ami a fontos megbeszéléseken különösen kínos. Emiatt befekszik egy luxusklinikára, ahol gondos és figyelmes ellátás mellett ki is gyógyítják ebből a problémájából. Igen ám, de diagnosztizálnak helyette valami mást, ami miatt maradni kényszerül. Felkerül azonban az első emeletre, és megismétlődik ugyanaz: az új betegségéből kigyógyítják, ugyanakkor megint találnak helyette egy újabbat. A laikus Inzernának igazából fogalma sincs arról, hogy ezek a diagnózisok valósak-e, vagy sem, csak azt tapasztalja, hogy mindig egy emelettel feljebb kell költöznie, mígnem kiköt a legfelsőn, a hetediken. A közbülső állomásokon minden egyre szegényesebb, a személyzet is egyre ridegebb. Giuseppéből fokozatosan elillan az energia és az életkedv, családja is egyre közömbösebb iránta…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIjhzgtS1X4a1g7JkIxscdQ88qzw39A-LsQ3LwiG72r2zHCW8T78oq3NdZ7puflDC2g7iTxEEEaHUh2iJfqYYvfrICdljSQQYfTWFV5KG4Xge9hv-ZY5QOX3z2FJasob7T7ffTwRq5fwiXZ1AVagpYucTViinzlYxwA5eFVqW8vuk9Qgdu_Qr5HukJ/s800/ugo11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="460" data-original-width="800" height="368" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIjhzgtS1X4a1g7JkIxscdQ88qzw39A-LsQ3LwiG72r2zHCW8T78oq3NdZ7puflDC2g7iTxEEEaHUh2iJfqYYvfrICdljSQQYfTWFV5KG4Xge9hv-ZY5QOX3z2FJasob7T7ffTwRq5fwiXZ1AVagpYucTViinzlYxwA5eFVqW8vuk9Qgdu_Qr5HukJ/w640-h368/ugo11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">Tognazzi – saját bevallása szerint – három évig készült a második rendezésére. Ezúttal egy irodalmi mű volt a kiindulópont, Dino Buzzati <i>Sette piani</i> (<a href="http://pentekzsolt.vacem.hu/dokumentumok/00%20K%C3%96NYVEK_k%C3%A9r%C3%A9sre/Vall%C3%A1sos%20k%C3%B6nyvek/T_k%C3%B6nyvek/Buzzati/het_emelet.html">Hét emelet</a>) című novellája, amely a szerző <i>I sette messaggeri</i> (A hét hírnök) című kötetében jelent meg először. (A novella színpadi változatát 1953-ban mutatták be a milánói Piccolo Teatróban, később magyar színpadokon is előadták.) Tognazzi szerint a fogyasztói társadalom egyik velejárója az ún. betegségipar, amely értelemszerűen az egészségügyben nyilvánul meg a leginkább, ahol a beteg állapot fenntartása hovatovább fontosabb cél, mint az egyén testi és szellemi egészségének megőrzése és helyreállítása. A forgatókönyv megírásában ismét részt vett Giulio Scarnicci és Renzo Tarabusi, akik mellé betársult Rafael Azcona spanyol forgatókönyvíró, a különc olasz rendező, Marco Ferreri állandó munkatársa. <i>Az orrfütty</i> előtt Tognazzi már szerepelt Ferreri néhány filmjében, és most ő hívta meg a saját filmjébe a rendezőt egy kisebb színészi feladatra. (Színészként együtt játszottak Pasolini <i>Disznóól</i> című alkotásában is.) Persze Ugo is közreműködött a szkript megírásában, akárcsak Alfredo Pigna, a film főcíméről azonban éppen csak Buzzati neve maradt le. Tognazzi ezúttal is igyekezett figyelni arra, hogy ne csupán az ő szerepe legyen érdekes, hanem a partnerei is lehetőséget kapjanak tehetségük megcsillogtatására. Különösen nagy reményeket fűzött a dr. Immer Mehrt (német beszélő név, jelentése: Mindig Többet) alakító amerikai Tina Louise-hoz, aki nem is okozott neki csalódást. Giovanna szerepét második feleségére, Franca Bettoiára osztotta, akit az olasz válási törvények miatt csak 1972-ben tudott elvenni. Inzerna úr apját Ugo igazi édesapja, Gildo Tognazzi alakította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzWx1DIRJjhxVtlQjD_STEL9jUO4-u6gUSARUEqWWshy3vLYn83wcmv7PmlPUJSzLZuuUMa2zXuudzxrMXdym6w_c8f6DcOV_6xzNkAgL87jrIyWF5TKDuTYfZ1dl0luQJkmidlNDXqI1cNu4jMnvjt2UrrxUxuyquoInCO53YtN16jKaNyKu-1d4R/s800/ugo12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzWx1DIRJjhxVtlQjD_STEL9jUO4-u6gUSARUEqWWshy3vLYn83wcmv7PmlPUJSzLZuuUMa2zXuudzxrMXdym6w_c8f6DcOV_6xzNkAgL87jrIyWF5TKDuTYfZ1dl0luQJkmidlNDXqI1cNu4jMnvjt2UrrxUxuyquoInCO53YtN16jKaNyKu-1d4R/w640-h364/ugo12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A film legnagyobb részét Rómában forgatták. A Viale Iran 20. szám alatt van az a ház, amely az Inzerna család otthonául szolgált. A klinikát, ahol a családfőt kezelik, több épület részleteiből alkották meg. A külsőkhöz a Villa Miani épületét filmezték. A Via Gerolamo Frescobaldi 5. alatt található a Parco dei Principi Grand Hotel & SPA, amelyet szintén a külsőkhöz használtak, a klinika bejáratához viszont már a pesciai Villa Garzoni bejáratát vették igénybe. A belsőket a szintén római Villa Parisiben (Viale Catone) vették fel. Inzerna úr papírgyára Verzuolóban (Cuneo megye) a Cartiere Burgo épülete volt. <i>Az orrfütty </i>a Saint Vincent-i filmfesztiválon került először a közönség elé, ahol Tognazzi elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. A színész-rendező az 1967-es cannes-i filmfesztiválon is szerette volna bemutatni az opuszt a szélesebb nemzetközi közönség számára, ám a szervezők állítólag elutasították. Ekkor a nyugat-berlini fesztivált választotta, ahol <i>Az orrfütty</i>öt ugyan beválasztották a versenyprogramba, de nem kapott semmilyen díjat, és a kritikái sem voltak különösebben lelkesek. A színész Tognazzit általában dicsérték, ellenben a rendező Tognazzival szemben több szakmai kifogás is felmerült, főleg a tempó- és az arányérzék vonatkozásában. Ugo nem értett egyet a kritikusokkal: állítása szerint többször is megnézte saját alkotását, és nem talált benne semmilyen szakmai hibát. 1972-es visszaemlékezésében csupán annyit ismert el, hogy jóval társadalomkritikusabb filmet szeretett volna készíteni, különböző okokból azonban csak egy bizonyos pontig tudott elmenni a bírálatban. Ugyanakkor továbbra is azon a véleményen volt, hogy a filmrendezéssel is megpróbálkozó színész kollégái közül egyértelműen az ő filmje a legjobb. <i>Az orrfütty</i>öt nem mutatták be a magyar mozik. Kevesen emlékeznek már arra, hogy a Magyar Televízió viszont 1979-ben sorozatot készített néhány Buzzati-novella alapján. Az egyik epizód a <i>Hét emelet</i> volt, a főszerepet Mensáros László alakította. (A figura neve a novellában és a tévéfilmben: Giuseppe Corte.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Az orrfütty / A sípoló orr</b> (Il fischio al naso, 1967) – olasz vígjáték. Dino Buzzati Sette piani című novellája alapján a forgatókönyvet írta: Rafael Azcona, Giulio Scarnicci, Renzo Tarabusi, Alfredo Pigna és Ugo Tognazzi. Operatőr: Enzo Serafin. Díszlet: Giancarlo Bartolini Salimbeni, Rosa Cristina és Franco D'Andria. Jelmez: Emilio Pucci. Zene: Teo Usuelli. Vágó: Eraldo Da Roma. Rendező: Ugo Tognazzi. Főszereplők: Ugo Tognazzi (Giuseppe Inzerna), Tina Louise (dr. Immer Mehr), Olga Villi (Anita), Alicia Brandet (Gloria Inzerna), Franca Bettoia (Giovanna), Gildo Tognazzi (Gerolamo Inzerna), Gigi Ballista (dr. Claretta), Marco Ferreri (dr. Salamoia).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnuehUwcwRx1GjLk2UP-9g2iw59ZoehJ_CMeP7b-RMurZXkusBXD0RTwgOItpZtmAhPuPlBXrjMu2iKIyClhPpspiDAg25adbjG_Ew-h7EXXa_R-SBYUIgK21WYRFaaEnzGWga94A3e_uWHwMd2xio1E8WVRRMSCuFnoOtSVPbYGSKCrHSmxu6XjHF/s800/ugo13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="800" height="512" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnuehUwcwRx1GjLk2UP-9g2iw59ZoehJ_CMeP7b-RMurZXkusBXD0RTwgOItpZtmAhPuPlBXrjMu2iKIyClhPpspiDAg25adbjG_Ew-h7EXXa_R-SBYUIgK21WYRFaaEnzGWga94A3e_uWHwMd2xio1E8WVRRMSCuFnoOtSVPbYGSKCrHSmxu6XjHF/w640-h512/ugo13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>IGEN, URAM!</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Oscar Pettini az „Ügyvéd” néven ismert üzletember sofőrjeként keresi a kenyerét. Amikor a főnöke felelőtlen viselkedésével tizenöt ember halálát okozza egy autóbalesetben, Pettini magára vállalja a felelősséget, noha teljesen ártatlan a tragédiában. Az „Ügyvéd”-nek köszönhetően különleges kedvezményekben részesülve töltheti le hároméves büntetését. Amint kiszabadul, máris egy templomba viszik, hogy feleségül vegye a szépséges Mariát, aki valójában az „Ügyvéd” szeretője. A főnök természetesen szigorúan megtiltja Oscarnak, hogy hozzáérjen a lányhoz. A külsőségeket tekintve a sofőr luxuskörülmények között él, csak éppen saját pénze nincs mindehhez, és felesége is csupán mutatós dekoráció mellette, mert a nő bájait nem ő élvezheti. Közben a háta mögött az „Ügyvéd” mindenféle gyanús ügyleteket bonyolít, méghozzá úgy, hogy minden tényleges felelősség Pettinié legyen. Amikor Oscar rájön arra, hogy már megint baleknak nézték, öngyilkosságot kísérel meg, aztán menthetetlenül újra visszakerül a börtönbe. „Jóságos” főnöke most is figyel rá, és telefonon értesíti arról is, hogy hamarosan „apa” lesz. Pettini gratulál a nejének, és magában abban reménykedik, hogy egyszer majd az ő élete is úgy alakul, hogy fel tud fogadni egy hozzá hasonló hűséges sofőrt, aki minden balhét elvisz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2z3q4s-0We_MmhqAbHPFoO7MDwhbZtNb633bBxTM6fa5gIrwn9MBEdI3xAPSWbKM7qT46-wyqH4lNsfvIJJRRnx00mIXb06b549ts7ut_Ixs-Yv-9Uuug9RcxhRuPnSVCAKFNj1g7W1_l4m8IaOI0UlIkL-nRBqj4E9iYD-ezgJ4PdmLzHGlIZmAO/s800/ugo14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="800" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2z3q4s-0We_MmhqAbHPFoO7MDwhbZtNb633bBxTM6fa5gIrwn9MBEdI3xAPSWbKM7qT46-wyqH4lNsfvIJJRRnx00mIXb06b549ts7ut_Ixs-Yv-9Uuug9RcxhRuPnSVCAKFNj1g7W1_l4m8IaOI0UlIkL-nRBqj4E9iYD-ezgJ4PdmLzHGlIZmAO/w640-h448/ugo14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">Az <i>Igen, uram!</i> egyik forgatókönyvírója Tonino Guerra, aki olyan klasszikus Antonioni-filmek szerzőjeként írta be magát a filmtörténetbe, mint <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-kaland.html"><i>A kaland</i></a> (1960), <i>Az éjszaka</i> (1961), a <i>Napfogyatkozás</i> (1962), a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/09/voros-sivatag.html"><i>Vörös sivatag</i></a> (1964), a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/nagyitas.html"><i>Nagyítás</i></a> (1966) és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/zabriskie-point.html"><i>Zabriskie Point</i></a> (1970), de Fellinivel való együttműködése is remekművet eredményezett: <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/amarcord.html"><i>Amarcord</i></a> (1973). Az „Ügyvéd” szerepét a sokat foglalkoztatott és sokoldalú epizodista, Gastone Moschin formálta meg, aki kiemelkedő alakítást nyújtott <i>A megalkuvó</i> (1970) című Bertolucci-filmben, amelyről hamarosan külön posztban emlékezem meg. Mariát, az alibifeleséget Maria Grazia Buccella domborítja, kinek csupasz bájait a cikk végén szemléltetem majd. A szereposztásból ne hagyjuk ki Franco Fabrizit sem, aki Fellini <i>A bikaborjak</i> (1953) című filmjének főszerepét játszotta, és jelen film után újra Tognazzival dolgozott a <i>Satyricon</i> Polidoro-féle változatában, majd az <i>FBI</i> című tévésorozatban. Az <i>Igen, uram!</i> jeleneteinek többségét Rómában, Civitavecchiában, Milánóban, Sperlongában és Gaetában vették fel. A római Hotel Hilton Rome Cavalieri (Via Alberto Cadlolo 101.) egy New York-i szálloda hallját helyettesíti, a Grattacielo Italia (Piazza Guglielmo Marconi) volt az „Ügyvéd” úr főhadiszállása, egyben Oscar munkahelye is, míg a belsőket az ENAV vállalat székhelyén (Via Salaria 716.) forgatták. A civitavecchiai kikötőben került sor a filmbeli hajó katasztrofális vízre bocsátására. A főhős először a milánói San Vittore börtönben raboskodik, míg az egykori piactér (Piazzale Giulio Cesare) egy átadási ünnepség helyszínéül szolgált. A Sant'Erasmo téren található az a ház, amelyet az „Ügyvéd” ajándékoz Oscarnak. A gaetai Castello Angioino-Aragonese épületét a főhős második börtöneként láthatjuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Igen, uram!</b> (Sissignore, 1968) – olasz vígjáték. Írta: Tonino Guerra, Franco Indovina, Luigi Malerba és Ugo Tognazzi. Operatőr: Giuseppe Ruzzolini. Díszlet: Luciano Ricceri. Jelmez: Ezio Altieri. Zene: Berto-Pisano. Vágó: Marcello Malvestito. Rendező: Ugo Tognazzi. Főszereplők: Ugo Tognazzi (Oscar Pettini), Maria Grazia Buccella (Maria Tommasi), Gastone Moschin („Ügyvéd”), Franco Fabrizi (sofőr), Ferruccio De Ceresa (Calandra), Franco Giacobini (Facchetti).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfGDIf5Bgbh1CM1uv45RodfMVy4JACaItkoQh6ganqs9sTV7NatjZp39aRO24G6XxAdvFWg2vVr2uxmAo-rZG3BcAcgSbIGvT7Qy2RjvkvxA92xywygfHxHqx2XReGFzoAIWKPz_iT9eWhHDI4gQbE6VDGvG3XPensB3Nhp7lw6xlN9W_irHqWLH6H/s800/ugo16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="290" data-original-width="800" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfGDIf5Bgbh1CM1uv45RodfMVy4JACaItkoQh6ganqs9sTV7NatjZp39aRO24G6XxAdvFWg2vVr2uxmAo-rZG3BcAcgSbIGvT7Qy2RjvkvxA92xywygfHxHqx2XReGFzoAIWKPz_iT9eWhHDI4gQbE6VDGvG3XPensB3Nhp7lw6xlN9W_irHqWLH6H/w640-h232/ugo16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>FBI – FRANCESCO BERTOLAZZI NYOMOZÓ</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Francesco Bertolazzi magánnyomozó a reklám kedvéért használja nevének és hivatásának rövidítését, az FBI-t, amely az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda közismert neve. A hatrészes sorozat egyes epizódjai szinte lajstromszerűen sorakoztatják fel Róma bűneit és erényeit, de módunk van megismerkedni a vidék életével és az ottani lakosoknak a nagyvárosokhoz fűződő viszonyával is. Maguk a bűnügyek nem különösebben nagy horderejűek, csupán ürügyet jelentenek arra, hogy bepillantsunk a dekadens arisztokrácia, a fővárosban élő amerikaiak vagy éppen a spekulánsok és szerencsejátékosok világába. Az epizódok: <i>Elment az esküvő napján; Odüsszeusz visszatérése, Fegyveres rablás; Amerikai éjszaka; Összezárt ajkak; Bedobni a törölközőt.</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSUmgcMTWFRGZ4uYmuGvRmpVE5iWcL46CfcznTT7xf-4QAen24ySCLW6MqV8O3IAqayIewncihQrzqCmF9j-KJzWdUMvWhVyGVIv9qB4eVgBIuzmuVsTBpJYHvA6IFd9G1MlJ3c_JsLdUMwTE9c09YelhWdLa8xQ-CPZlSr47AMNyGGmnzPJ83Klw0/s800/ugo17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="290" data-original-width="800" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSUmgcMTWFRGZ4uYmuGvRmpVE5iWcL46CfcznTT7xf-4QAen24ySCLW6MqV8O3IAqayIewncihQrzqCmF9j-KJzWdUMvWhVyGVIv9qB4eVgBIuzmuVsTBpJYHvA6IFd9G1MlJ3c_JsLdUMwTE9c09YelhWdLa8xQ-CPZlSr47AMNyGGmnzPJ83Klw0/w640-h232/ugo17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">Az egyik forgatókönyvíró, Furio Scarpelli szerint Tognazzi személyisége, tehetsége, elkötelezettsége nagyon sokat adott ehhez a sorozathoz. Ugo soha nem rendezett csak azért, mert épp lehetősége volt rá. Mint színész természetesen fontos volt számára, hogy megfelelő szerepe legyen az adott műben, miközben nagy gondot fordított arra is, hogy valamennyi szereplő karakterisztikus legyen, vagyis a partnereinek is legyen mit eljátszaniuk. Tőlük is igazi színjátszást várt el, nem pedig valamiféle karikatúraszerű jellemábrázolást, amely a külsőségek túlhangsúlyozásán alapul. A közös forgatókönyvírás – amelyben Scarpelli elválaszthatatlan társa, Age (Agenore Incrocci) is részt vett – kreatív munkával, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan telt. Ugo számára nem volt idegen a televízió világa, hiszen mint fenti életrajzában olvasható, karrierje a tévénél indult. Hogy tehetségét ezúttal nyomozóként csillogtatja meg, abban szerepe lehet annak is, hogy az előző évben jól futott a mozikban a <i>Kisvárosi felügyelő</i> (1969) című filmje, és annak is, hogy a detektívfilmek és a bűnügyi tévésorozatok akkoriban világszerte sikeresek voltak. A hatrészes sorozat első két része színesben készült, az utolsó négy viszont fekete-fehér. Nincs információm arról, hogy ennek anyagi vagy művészi okai voltak-e. Az első epizód 1970. április 19-én került adásba a Rai második csatornáján. Az az időszak az olasz közszolgálati televízió aranykora volt, több színvonalas közéleti és szórakoztató műsor futott párhuzamosan. Tognazzi szériája, ha meg nem is bukott, a szokásos fogadtatásban részesült: dicséretek a színésznek, bírálatok a rendezőnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>FBI – Francesco Bertolazzi nyomozó</b> (FBI – Francesco Bertolazzi investigatore, 1970) – olasz tévésorozat. Írta: Age és Scarpelli. Operatőr: Sergio D'Offizi. Díszlet: Giancarlo Bartolini Salimbeni. Jelmez: Anna Boldi. Zene: Manuel De Sica. Vágó: Germana Lanni. Rendező: Ugo Tognazzi. Főszereplők: Ugo Tognazzi (Francesco Bertolazzi), Margot Trooger (Ines Bertolazzi), Benjamin Lev (Daniele Bertolazzi), Umberto Spadaro (Domenico), Claudia Butenuth (Claretta Bertolazzi), Enzo Cannavale (Clementi felügyelő), Jessica Dublin (Norma Blake), Nora Ricci (Ippolita Scossacavalli della Pilotta hercegnő), Stefano Satta Flores (Vincenzo), Franco Fabrizi (Riccardo), <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/piero-morgia.html">Piero Morgia</a> (Peppino).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8eVlo6dg3dbe-ttds_GgQsJUNFkgHPxFiU637_xhAy5-b9E8zKAbcrhrS8LlrgyeG20ociNR16odI5TPFz3ICKk9hXS2n8cU3NxAGMYXEOaX-7CKLdHqqyz6EWccWhD-WClQzObbtPy2f6u7AfpGN4xHlxpFQCBRCGNjL2ujSxZxUsh6_p3SglQI7/s800/ugo21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="800" height="512" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8eVlo6dg3dbe-ttds_GgQsJUNFkgHPxFiU637_xhAy5-b9E8zKAbcrhrS8LlrgyeG20ociNR16odI5TPFz3ICKk9hXS2n8cU3NxAGMYXEOaX-7CKLdHqqyz6EWccWhD-WClQzObbtPy2f6u7AfpGN4xHlxpFQCBRCGNjL2ujSxZxUsh6_p3SglQI7/w640-h512/ugo21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>ROSSZ GONDOLATOK</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Mario Marani, a köztiszteletben álló ügyvéd nem tud elutazni, mert járatát a köd miatt törölték. Hazatér, és feleségét, a szépséges és érzéki Francescát félálomban találja. Az ügyvéd úr megkönnyebbül, hiszen a nejét illetően folyamatosan rossz gondolatai támadnak: amint megjelenik a környezetükben egy-egy jó külsejű férfi, Mario lelki szemeivel máris intim helyzetben látja őket. Mostani megkönnyebbülése nem tart sokáig, mert észreveszi, hogy a fegyverszekrényben egy férfi rejtőzik, aki – Mario meggyőződése szerint – nem lehet más, csakis Francesca szeretője. Bezárja őt, és másnap reggel a feleségével vadászkirándulásra indul, leginkább azért, hogy a végére járjon annak, vajon az asszony tényleg felszarvazza-e. Akármelyik barátjával találkozik, akármilyen régi emléket idéz fel, minden Francesca hűtlenségét látszik igazolni. Miután hazatérnek, és kiengedik a szekrényből a férfit, kiderül, hogy az illető nem más, mint a házfelügyelő fia, aki el akarta volna lopni tőlük az egyik fegyvert. Mivel az időjárás rendbe jött, Mario elindul a köd miatt elhalasztott üzleti útra. Vele tart a szeretője is, miközben az ügyvédet újra megkísértik a rossz gondolatok, és továbbra is azon jár az agya, hogy vajon a felesége valóban hűséges-e hozzá.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiFkJumozlEf4iRPw-MfBgQCOWLKF-xnVmPAwHhVZk_JOmj-3bVgma8KK-CET0p5FWBl1twclKCpuVITxqGTP6ED0rzc75ngUGZV47aHBHJtCnp5amZ8VUooq6fCZTlHF9Ijtz5U73Gky33sw_6Mr_ORMS7oZ6icQ4U-KYJFtMRjtEd5zhNpUxvAEt/s760/ugo19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiFkJumozlEf4iRPw-MfBgQCOWLKF-xnVmPAwHhVZk_JOmj-3bVgma8KK-CET0p5FWBl1twclKCpuVITxqGTP6ED0rzc75ngUGZV47aHBHJtCnp5amZ8VUooq6fCZTlHF9Ijtz5U73Gky33sw_6Mr_ORMS7oZ6icQ4U-KYJFtMRjtEd5zhNpUxvAEt/w422-h640/ugo19.jpg" width="422" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Rossz gondolatok</i> alapjául szolgáló történet Antonio Leonviola (1913–1995) forgatókönyvírótól és rendezőtől származik. Szkriptíróként ez volt Leonviola utolsó munkája, a rendezéssel már 1968-ban felhagyott. A párbeszédek kidolgozását Giuseppe Viola és Enzo Jannacci végezte, akik gyerekkoruk óta jó barátok voltak, és mindketten dolgoztak már Tognazzival. Jannacci volt a főszereplője <i>Az audiencia</i> (1971) című Marco Ferreri-filmnek, amelyben Ugo is szerepelt, és Enzo énekelte Tognazzi sikeres tragikomédiája, az <i>Olcsó regény</i> (1974, Mario Monicelli) betétdalát is. Viola szintén dolgozott ebben a filmben, a párbeszédekbe segített be. Ami azt illeti, az <i>Olcsó regény</i> és a <i>Rossz gondolatok</i> alapötlete lényegében ugyanaz: a Tognazzi játszotta férj féltékeny lesz gyönyörű feleségére (amott Ornella Muti, emitt Edwige Fenech alakítja), és tudni akarja, hogy vajon gyanújának van-e alapja. Edwige Fenech a hetvenes évek egyik legnépszerűbb olasz sztárja volt, akit főleg erotikus vígjátékokban és giallókban láthatott a közönség. Tipikus szerepléseinek egyike a <a href="https://retrokult.blog.hu/2021/07/28/mindenre_kaphato_modellek_eletveszelyben_244"><i>Vetkőzz meztelenre a gyilkosnak</i></a> (1975) című krimi, melyben készségesen eleget tesz a címbeli felszólításnak. (Forgatott egyébként <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/tordai-teri-nyugati-erotikus.html">Tordai Teri</a>vel is a magyar színésznő pikáns nyugati filmsorozata, a <i>Susanne</i> két részében.) Ami az erotikát illeti, sokan esküsznek arra, hogy a <i>Rossz gondolatok</i> a művésznő legmerészebb szereplése. Rossz nyelvek szerint Ugo is csak azért forgatta ezt a filmjét, hogy legyen ürügye minél gyakrabban meztelenre vetkőztetni dekoratív partnernőjét. Az egyik fantáziajelenetben például a művésznőt ruhátlanul látjuk végigvonulni egy uszodában, ahol bájai szemmel látható reakciókat váltanak ki a közelében időző, szintén ruhátlan daliákból. A forró erotika ellenére számos kritikus dicsérte Edwige színészi játékát is, sőt azt is kijelentették, hogy addigi pályafutásának színészi szempontból ez a legjelentősebb szerepe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ5KQhexFeBjLl-2yjIb-wMTSqbXIQ7ghgHk9GSY91ey26tc_v494R3ZzrYrueFmu3Xj0T_ZjeDVDLCEAnFkX5AIurOMrrKQ1V6VdzukkSJijHKLZ7TsIy9poFLq1pA_ErwX52g_l6u6Q7Z2JkbQAYegcPiXHbcidZuA-T38Q57xXpmI7i8XksnLNV/s705/ugo20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ5KQhexFeBjLl-2yjIb-wMTSqbXIQ7ghgHk9GSY91ey26tc_v494R3ZzrYrueFmu3Xj0T_ZjeDVDLCEAnFkX5AIurOMrrKQ1V6VdzukkSJijHKLZ7TsIy9poFLq1pA_ErwX52g_l6u6Q7Z2JkbQAYegcPiXHbcidZuA-T38Q57xXpmI7i8XksnLNV/w482-h640/ugo20.jpg" width="482" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Edwige mellett más hírességeket is találunk a szereposztásban. A főszereplő fivérét az ismert olasz karakterszínész, az idén 85 éves <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/paolo-bonacelli.html">Paolo Bonacelli</a> játszotta, aki a hetvenes évek három hírhedt botrányfilmjében is fontos szerepeket alakított: <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html"><i>Salò, avagy Szodoma 120 napja</i></a> (1975, Pier Paolo Pasolini), <i>Éjféli expressz</i> (1978, Alan Parker), <i>Caligula</i> (1979, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html">Tinto Brass</a>). 1974-ben Balázsovits Lajos partnere volt <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani</a> <i>Milarepa</i> című alkotásában. A Jean-Luc-öt megszemélyesítő francia <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-luc-merenda-modellbol.html">Luc Merenda</a> a hetvenes évek ma már legendás olasz zsarufilmjeinek egyik legnépszerűbb sztárja volt. Merenda szívesen dolgozott Tognazzival, aki szerinte nem szállt el önnön nagyságától, és megmaradt kedves, rokonszenves embernek, ellentétben az amerikai Steve McQueennel, akit arrogánsnak és nagyképűnek talált. Orazio Orlando az olasz filmművészet sokoldalú karakterszínészeként szerzett nevet magának; a legkülönbözőbb műfajú filmekben szerepelt. Egyik rendezője, Francesco Barilli szerint Oraziónak hihetetlenül nagy farka volt (közös filmjük forgatásán volt alkalma erről meggyőződnie), mindazonáltal indiszkrét módon azt is elárulta róla, hogy a színész a magánéletben az azonos neműekhez vonzódott. Orlandónak színészhez méltó halála volt: egy színházi előadás közben szívrohamban vesztette életét. A gyönyörű Mara Venier a kilencvenes években a televízióban futott be fényes karriert különféle látványos show-műsorok – például a közkedvelt <i>Domenica in</i> – háziasszonyaként. És még egy szépséget is láthatunk a filmben, a német topmodell Veruschkát (Vera Gottliebe Anna von Lehndorff-Steinort), aki Michelangelo Antonioni <i>Nagyítás</i> (1966) című klasszikusának epizódszerepével írta be magát a filmtörténetbe. A szereposztásból emeljük ki még a negyvenes-ötvenes évek egyik olasz kedvencét, Massimo Seratót, akinek futó viszonya volt a nagy drámai színésznővel, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/03/anna-magnani.html">Anna Magnani</a>val: közös fiuk, Luca gyermekbénulás következtében szinte egész életére tolókocsiba kényszerült. Érdekes figura a román Mircha Craven is, aki feltűnően hasonlított Clark Gable-re, sőt azt állította, hogy valójában az amerikai filmcsillag az apja. Néhány kevésbé jelentős film után a nyolcvanas években Mircha teljesen eltűnt a nyilvánosság szeme elől.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaDQLOGMztkik_XlwEZCEJj-dmJ0tDvcrXlqksyq4rx3T8YAnOcOnUaWxAXj-jLs4Hkyi107NouLK-sKO-dmJlDMGRbIqCd8tmq0t4h3aybX8kdLrmUp8WTF3Srj1bxu7441BDhPd0J7hvc8qoZgcTYCmB9m4y3p9i0CCTlXYSR7daWdTjXvg_IwUb/s800/ugo22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="800" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaDQLOGMztkik_XlwEZCEJj-dmJ0tDvcrXlqksyq4rx3T8YAnOcOnUaWxAXj-jLs4Hkyi107NouLK-sKO-dmJlDMGRbIqCd8tmq0t4h3aybX8kdLrmUp8WTF3Srj1bxu7441BDhPd0J7hvc8qoZgcTYCmB9m4y3p9i0CCTlXYSR7daWdTjXvg_IwUb/w640-h444/ugo22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Említettem már, hogy az alaphelyzet az <i>Olcsó regény</i>re emlékeztet, de a film megidéz más mozisikereket is. A repülőgépen ülve Francesca például megemlíti az erotikus filmklasszikust, az <i>Emmanuelle</i>-t (1974), amelynek egyik korai jelenetében a hősnő – szintén egy repülőn ülve – alkalmi szexuális kalandba keveredik. Az egyik fantáziajelenetben Borderò és Francesca szerelmi együttlétét látjuk, ami előtt a pár a férfi párzó lovait figyeli. Ez teljesen egyértelmű utalás <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html">Walerian Borowczyk</a> épp akkoriban nagy port kavart erotikus botrányfilmjére, <i>A bestiá</i>ra (1975), amelyben szintén látható egy hasonló képsor. A <i>Rossz gondolatok</i> forgatása a következő fontosabb helyszíneken zajlott: Milánó, Orio Litta, Senna Lodigiana, Torino, Róma, Aosta és Pinzolo (Trento megye). Borderò és Francesca a milánói San Siro lóversenypályán találkoznak először. Orio Littában (Lodi megye) található Carlo Bocconi villája. Senna Lodigianában találkoznak a vadászat résztvevői a közös fotó elkészítése érdekében. A Maraini házaspár a vadászat hétvégéjén a torinói Hotel Principi di Piemontében lakik (Via Gobetti 15.), és a Ristorante del Cambióban vacsorázik (Piazza Carignano 2.). Torinóban van az a butik is, ahol Francescát látjuk vásárolni. A feleségét követő ideges főhős a Via Eusebio Bava 3. számú ház előtt teszi le a kocsiját. A Lungo Po Luigi Cadornánál van az a közlekedési lámpa, ahol Mario összekoccan két másik autóval, mielőtt átcsúszna a piros lámpán. A római Via Cesare Beccarián játszódik az a jelenet, amikor a főhős egy taxiban utazik. A Palazzo della Confindustrián (Viale Dell'astronomia 30.) volt a Confindustria főhadiszállása, ahol Mario mindenféle homályos üzleteket köt. Aostában van az Ex Eurotel (Via Piolet 14, Breuil Cervinia), az a hegyi szálloda, ahol a házaspár megszáll. A pinzolói Residenza Catturani hegyi hotel (via Pian dei Frari 1, Campo Carlo Magno) az a helyszín, ahol Francesco és Lorenzo megismerkednek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Rossz gondolatok</b> (Cattivi pensieri, 1976) – olasz erotikus vígjáték. Antonio Leonviola történetéből a forgatókönyvet írta: Antonio Leonviola és Ugo Tognazzi. Párbeszédek: Giuseppe Viola és Enzo Jannacci. Operatőr: Alfio Contini. Díszlet: Giovanni Natalucci és Luigi Urbani. Jelmez: Luca Sabatelli. Zene: Armando Trovajoli. Vágó: Nino Baragli. Rendező: Ugo Tognazzi. Főszereplők: Ugo Tognazzi (Mario Marani), Edwige Fenech (Francesca Marani), Paolo Bonacelli (Antonio Marani), Orazio Orlando (Borderò), Luc Merenda (Jean-Luc Retrosi), Veruschka (Mario szeretője), Massimo Serato (Carlo Bocconi), Piero Mazzarella (portás), Yanti Somer (Paola), Mara Venier (Signora Bocconi), Laura Bonaparte (Jean-Luc szeretője), Mircha Carven (Lorenzo Macchi), Pietro Brambilla (Duccio).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeM0MizvHY8FcwWzKI1w3qLkb_4hH-vuClnRSUAl7AID1nS1lcFjzKwAIZr2sKSITLWSP2XwYoKcYB2u-RwNRv-x4g6dVc0Yo6gNKiJ4BIyWcGiY9EwstQg7yBw8WNF2ARxze8wi2CY4CblhhuF-IQ8RQ1wOTn1xbklF9sKJnEaNf_7pfOfyHKUF8Q/s800/ugo23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="565" data-original-width="800" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeM0MizvHY8FcwWzKI1w3qLkb_4hH-vuClnRSUAl7AID1nS1lcFjzKwAIZr2sKSITLWSP2XwYoKcYB2u-RwNRv-x4g6dVc0Yo6gNKiJ4BIyWcGiY9EwstQg7yBw8WNF2ARxze8wi2CY4CblhhuF-IQ8RQ1wOTn1xbklF9sKJnEaNf_7pfOfyHKUF8Q/w640-h452/ugo23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>AZ ÉJSZAKAI UTAZÓK</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">A történet az ezredfordulón játszódik, ami a forgatás idején még a közeli jövő volt. A társadalom a túlnépesedés problémájával küzd. Ezt egy friss törvény azzal próbája megoldani, hogy elrendeli: minden ötven év feletti állampolgárnak a Közegészségügyi Hadsereg felügyelete mellett egy vidéki üdülőhelyre kell költöznie, meghatározott idejű „vakáció”-ra. A történet házaspár főszereplője, az életvidám Orso és Nicky is eléri ezt a kort, így kénytelenek alávetni magukat a törvénynek, melyet mellesleg ideiglenes kísérőül melléjük adott gyermekeik kifejezetten helyeselnek. Az üdülőhely valójában egy láger, ahol hetente furcsa játék zajlik, melyen kötelező a részvétel. A győzteseket hajókirándulásra viszik, ahonnan eddig még senki nem tért vissza. A házaspár felfedezi, hogy merészebb sorstársaik szökést terveznek, és a fiatal őrök között akadnak olyanok, akik ebben segítenének is. Vajon van kiút a luxusbörtönből, vagy el kell fogadniuk az elkerülhetetlen halált?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOOqHdE-FSxtqrTd30VW02yHpA0F0qLsB9AsZcjFXSGmiOnZw50DNTeVb7bYy8KEx2501fJPmONmGXqHERD3AVOCITDq5zMHSDVCRQg0pYQXSPUYPKCvxDQKhYfltPbKGitTA6U3m3rHhdudXn1kXf17voranSnNrUmlj9Zh-Sjyq6L0zFjJ6lAbau/s800/ugo24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOOqHdE-FSxtqrTd30VW02yHpA0F0qLsB9AsZcjFXSGmiOnZw50DNTeVb7bYy8KEx2501fJPmONmGXqHERD3AVOCITDq5zMHSDVCRQg0pYQXSPUYPKCvxDQKhYfltPbKGitTA6U3m3rHhdudXn1kXf17voranSnNrUmlj9Zh-Sjyq6L0zFjJ6lAbau/w640-h456/ugo24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;"><i>Az éjszakai utazók</i> Umberto Simonetta 1976-ban publikált azonos című regényéből készült, amely magyar nyelven 1984-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat részeként. Mindenkit meglepett, hogy a saját rendezéseiben inkább a könnyedebb hangvételű témákat favorizáló Tognazzi ezúttal egy komorabb hangvételű alkotást készített. Erről így nyilatkozott: „Olvastam Umberto Simonetta regényét, megtetszett és elhatároztam, hogy csinálok belőle egy filmet. A történetnek megvan a maga belső jelentése. Egészen a végéig keserű, feszült. Nem szerettünk volna mindenáron tragikus filmet forgatni. Természetes, hogy mégis nagyon sok utalást helyeztünk el benne a mai világra vagy a jövőre, amelynek bekövetkezése félelemmel tölt el.” A forgatókönyvet Sandro Parenzo társaságában írta, aki morbid humoráról volt nevezetes. Egyik híres poénjához maga Tognazzi is asszisztált. Az <i>Il Male</i> című szatirikus magazin munkatársaként Parenzo 1979-ben – <i>Az éjszakai utazók</i> évében! – kitalálta, hogy hírt ad a rettegett terrorszervezet, az Aldo Moro volt olasz miniszterelnök meggyilkolásáért is felelős Vörös Brigádok vezérének letartóztatásáról: az illető nem más, mint Ugo Tognazzi! A művész hajlandó volt egy olyan fotó készítésére, amely őt ábrázolta bilincsben, a Biztonsági Szolgálat embereinek öltöztetett statiszták gyűrűjében. Hogy a hír hitelesnek hasson, Parenzo meghamisította olyan nevezetes olasz lapok címoldalát, mint a <i>Paese Sera,</i> a <i>La Stampa</i> és az <i>Il Giorno</i>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDRgRXAVIea_9h4m7I8UyQygPbhGzxT7n4xoJqM47Q0x8noOAmIyiuIFAaEYZmV_aSxR9n5lXGhI-NYuPN4uwvp_muXmlALd0ED2k8qJ_HidVTG21fqU24yRta-HP-upQUd0rP8x4lQPQ7cnbiaTB74UK2IbmUKNoZbRpuaC-sNtJXsWhb-B9c6C_9/s800/ugo25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="568" data-original-width="800" height="454" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDRgRXAVIea_9h4m7I8UyQygPbhGzxT7n4xoJqM47Q0x8noOAmIyiuIFAaEYZmV_aSxR9n5lXGhI-NYuPN4uwvp_muXmlALd0ED2k8qJ_HidVTG21fqU24yRta-HP-upQUd0rP8x4lQPQ7cnbiaTB74UK2IbmUKNoZbRpuaC-sNtJXsWhb-B9c6C_9/w640-h454/ugo25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Figyelemre méltó a film szereposztása is. Tognazzi feleségét a népszerű olasz énekesnő, Ornella Vanoni alakította, aki a hatvanas években több filmszerepet is eljátszott. <i>Az éjszakai utazók</i> előtt tíz évig nem filmezett, és utána majdnem harminc év múlva, 2008-ban mondott csak újra igent egy filmes felkérésre. A forgatás idején 45 éves művésznő egyébként frontális meztelenséget is bevállalt a Tognazzi-filmben. A meztelenkedés vezérmotívum volt az Ortensiát alakító francia színésznő, Corinne Cléry karrierjének kezdeti éveiben. A hírhedt erotikus regény, az <i>O története</i> világsikerű filmváltozatában (1975, Just Jaeckin) alig volt olyan jelenete, amelyben ruhát viselt. Bond-lányként is láthattuk (<i>Holdkelte,</i> 1979, Lewis Gilbert), karrierje elsődleges terepe azonban Olaszország volt, ahol a másodvonal jeles rendezői (Sergio Corbucci, Salvatore Samperi, Pasquale Festa Campanile, Carlo Vanzina, Carlo Lizzani, Giorgio Capitani, Lucio Fulci és mások) kézről kézre adták. Egy kisebb szerepet az olasz spagettiwesternek emblematikus rossz fiúja, William Berger alakít, akivel Tognazzi a <i>Hárem</i> (1967, Marco Ferreri) című filmben már játszott. Ugo filmbeli fiát Pietro Brambilla formálja meg, aki a valóságban Tognazzi unokaöccse. (Szerepelt a <i>Rossz gondolatok</i>ban is, ő volt a pórul járt fegyvertolvaj.) A művész igazi, elsőszülött gyermeke, Ricky ezúttal a kertészt alakítja, a kamerákon kívül pedig rendezőasszisztensi feladatokat látott el. Az epizodisták közül ne maradjon említetlenül a szexi Carmen Russo, aki táncosnőként kezdte a pályát, és háromszor (1973, 1974, 1976) is indult a Miss Italia szépségversenyen. Mellben igen erős versenyző volt – lásd a lenti galériát –, ennek ellenére egyszer sem sikerült győznie.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOz6zZA6vEq7x3AfRRM_mYNbRzm8tVs54rwLgxFC7hlDTuSSE61O3AHJhs7oucDjklOaTCrcWxnVoVFOimbqDow2DbtwXs6ttOZfbZsM66hnVF2faN_7NuTLhzRTMf5Z-oro0uX6olkfimyJV7C63MrUREoCMFu9hhyqnbxX4ScyrDwPBKTn6DMKWh/s800/ugo26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="800" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOz6zZA6vEq7x3AfRRM_mYNbRzm8tVs54rwLgxFC7hlDTuSSE61O3AHJhs7oucDjklOaTCrcWxnVoVFOimbqDow2DbtwXs6ttOZfbZsM66hnVF2faN_7NuTLhzRTMf5Z-oro0uX6olkfimyJV7C63MrUREoCMFu9hhyqnbxX4ScyrDwPBKTn6DMKWh/w640-h448/ugo26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>Az éjszakai utazók</i> nagyobb részét Spanyolországban, a Kanári-szigeteken forgatták. Lanzarote szigetén található az ún. 27-es falu – a hely, ahová az öregedő embereket „nyaralni” viszik –, amely a valóságban a közkedvelt Club La Santa, amelyhez egy strand is tartozik. Harminc évvel a forgatás után szinte minden ugyanúgy nézett ki, mint egykoron, csak kisebb felújítások történtek. Mirador del Solnál áll az a vasszobor (César Manrique alkotása), ahol hőseink – útban a 27-es falu felé – megállnak egy bárban, amely valójában egy múzeum, és az ottani kilátóhoz vezet. Az olaszországi Milánóban, a Strada di Spinán átívelő hídnál játszódott az a jelenet, ahol a főhősnő eldobja az újságot, ám egy rendőr észreveszi, ezért a nő inkább felveszi a szemetet. <i>Az éjszakai utazók</i> olaszországi premierjét Ugo barátai egy összejövetellel ünnepelték meg, amelynek volt egy másik apropója is: akkor indult ugyanis egy szakácskönyvsorozat, melynek Tognazzi volt a szerkesztője. Ahogyan az a korábbi opuszokkal is történt, a film nem aratott osztatlan sikert. A színész Tognazzit persze most is dicsérték, rendezői kvalitásait viszont változatlanul kritizálták. Ismét felmerültek a tempóval kapcsolatos problémák, és többen is kifogásolták, hogy Tognazzi megváltoztatta az eredeti regény alaphangulatát, bár az is igaz, hogy erről elismerő vélemények is napvilágot láttak. A filmet 1982. október 21-én tűzték műsorukra a magyar mozik. Alighanem soron kívüli premier lehetett, mert a havi filmbemutatókkal foglalkozó magazin, a <i>Filmszem</i> 1982/10. száma egyáltalán nem említette. Év végéig 622 előadást tartottak belőle, melyeket összesen 91 625-en nézték meg, ami 38,8%-os kihasználtságot jelent. A film témája egyébként napjainkban égetően aktuálissá vált, hiszen a nyugati társadalmakban kitolódott az életkor felső határa, ugyanakkor jelentősen csökkent a születések száma, vagyis egyre kevesebb aktív dolgozó teremti elő azt a pénzt, amely egyre több idős ember ellátásához kell. A mostani idősek ugyan aktív korukban befizették az öreg éveikre szánt járulékaikat, amelyeket azonban az államkassza nem félretett, hanem felhasznált.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivbjUpulWBiwlw9Lk-vM8t-oA57I6fk_oPUxQG4tZLusMmHzSPyB_sDNkA7PkN7Uz9fZmV0lwQX9k8Zny-hrZACbXcilGfIuX2l1xulo0pdShwpAtQ3W3h_mzwRzwIaWyzCvVbJ9P8DTwy-CraqTcnH0EeQ40MPNPYChSmxx3gO4Qx3zsunlz5weux/s800/ugo27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivbjUpulWBiwlw9Lk-vM8t-oA57I6fk_oPUxQG4tZLusMmHzSPyB_sDNkA7PkN7Uz9fZmV0lwQX9k8Zny-hrZACbXcilGfIuX2l1xulo0pdShwpAtQ3W3h_mzwRzwIaWyzCvVbJ9P8DTwy-CraqTcnH0EeQ40MPNPYChSmxx3gO4Qx3zsunlz5weux/w640-h456/ugo27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„…Ugo Tognazzi kilépve a megszokott, hagyományos-sikeres szerepkörből, most nemcsak nevettetni akar – hanem többre, tartalmasabbra vágyik. Tegyük hozzá rögtön: a tézisszerűség ellenére, bizonyos sikerrel. Amennyiben, s ahogyan a meglevő és lehetséges veszélyekre – például a túlzott urbanizációval együtt járó kiüresedett, elszegényített életformákra, s ezen belül az idősebb korosztály jogos szorongásaira, rettegéseire, félelmeire – figyelmeztet, a komédiát tragédiával elegyítő, könnyebb hangnemben. A téma – nem új. Alapelemeit (miszerint a család és a társadalom számára immár haszontalan öregeket kiteszik meghalni a hegyek közé) jól ismerjük a keleti népek mondáiból, irodalmából. Tognazzi most – Umberto Simonetta képzeletbeli utazását felhasználva – a közeljövő keretei között fogalmazza át a régi témát.”</div><div style="text-align: justify;">(Gantner Ilona: „Az éjszakai utazók”. In: <i>Népszava,</i> 1982. október 21., 6. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0fK6YX2o832tno3MKnrOXEpEXw5T-mZ-5pydeaf4PPvbfJadaRAWOgQ459o0s_SI3Q_VQj22PyqcB68FjTdGm1vg9zl_LS73r4ahgZui0fQlo2BlDwehIE-V6nDfZodPbCZoPrawtsIhM1N46h7pp9tz1f5KCFciyyXuZrGBW0xJaGMKMHX3sTcXq/s800/ugo28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0fK6YX2o832tno3MKnrOXEpEXw5T-mZ-5pydeaf4PPvbfJadaRAWOgQ459o0s_SI3Q_VQj22PyqcB68FjTdGm1vg9zl_LS73r4ahgZui0fQlo2BlDwehIE-V6nDfZodPbCZoPrawtsIhM1N46h7pp9tz1f5KCFciyyXuZrGBW0xJaGMKMHX3sTcXq/w640-h348/ugo28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Tognazzi felborítja, meghamisítja a szerepeket, a fiatalok konzervatívak, ómódi öltönyöket és kosztümöket viselnek, sótlanok, fásultak, udvariasak és rendszeretők, akárcsak egy mozgó illemtankönyv. A halálra ítélt középkorúak bezzeg tudják, hogyan kell élni, divatlapból ellesett hippis toprongyban járnak, vidámak, erőtől duzzadóak. A teljesség kedvéért ellenállás és szökési kísérletek is színezik a lágertörténetet, s a nézőnek együtt kellene zokognia Orsóval (Ugo Tognazzi) és Nickyvel (Ornella Vanoni), amikor a vak végzet lecsap; de ekkor már a jó ízlés határain bőven túl vagyunk. <i>Az éjszakai utazók</i> nem a jövőben játszódik, hanem Ugo Tognazzi rémálmaiban, nem egy automatizált, embertelen világról szól, hanem a rendezőről, egy középkorú férfiről, aki fél a fiataloktól, aki nem is leplezett gyűlölettel gondol az utána jövő generációra. Ez a – kicsit uszító – film sikerrel versenghet az év legrosszabb filmjének járó díjért – remélem, el is nyeri.”</div><div style="text-align: justify;">(Koltai Ágnes: „Az éjszakai utazók”. In: Film, Színház, Muzsika, 1982. október 23., 11. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Az éjszakai utazók</b> (I viaggiatori della sera, 1979) – olasz–spanyol futurisztikus filmdráma. Umberto Simonetta azonos című regényéből a forgatókönyvet írta: Sandro Parenzo és Ugo Tognazzi. Operatőr: Ennio Guarnieri. Díszlet és jelmez: Uberto Bertacca. Zene: Xavier Batllés és Toti Soler. Vágó: Nino Baragli. Rendező: Ugo Tognazzi. Főszereplők: Ugo Tognazzi (Orso Banti), Ornella Vanoni (Nicky, Orso felesége), Roberta Paladini (Anna Maria Banti), Pietro Brambilla (Francesco Banti), José Luis López Vázquez (Simoncini), Corinne Cléry (Ortensia), William Berger (Cochi Fontana), Manolo De Blas (Bertani), Deddi Savagnone (Mila Patrini), Leonardo Benvenuti (Sandro Zefferi), David Fernández Álvaro (Antonluca), Carmen Russo (lány a rádióállomáson). Magyarországi bemutató: 1982. október 21.</div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>RENDEZŐI FILMOGRÁFIA</b></div><div style="text-align: justify;">* 1961: <i>A kitartott </i>(Il mantenuto)</div><div style="text-align: justify;">* 1967: <i>Az orrfütty / A sípoló orr</i> (Il fischio al naso)</div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Igen, uram!</i> (Sissignore)</div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>FBI – Francesco Bertolazzi nyomozó</i> (FBI – Francesco Bertolazzi investigatore) (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>Rossz gondolatok</i> (Cattivi pensieri)</div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Az éjszakai utazók</i> (I viaggiatori della sera)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgURPQsK-wyN6ZNURbsU79W17HxAuEJ4oOUE8YaEK_l8zytz6v1GEkN2z7IWFzK3HJwlItvHnfTOZ6fDzidII0Ivdj421_K-75IdbBMPf7khyMTBBh4kXHRxUwXltXjCMl3CQaheAZiDznXdCSko5cZDKFPzpruloZWJoQOfbny2yoyW23GyHVjYkGv/s575/ugo15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgURPQsK-wyN6ZNURbsU79W17HxAuEJ4oOUE8YaEK_l8zytz6v1GEkN2z7IWFzK3HJwlItvHnfTOZ6fDzidII0Ivdj421_K-75IdbBMPf7khyMTBBh4kXHRxUwXltXjCMl3CQaheAZiDznXdCSko5cZDKFPzpruloZWJoQOfbny2yoyW23GyHVjYkGv/w590-h640/ugo15.jpg" width="590" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>RÁADÁS</b></div><div style="text-align: justify;">Ugo Tognazziról köztudott volt, hogy a főzés mellett volt egy másik nagy szenvedélye is: úgy falta a nőket, mint a trójai faló – hogy a régi magyar slágert idézzem. Filmjeiben is szívesen szerepeltetett mutatós hölgyeket, de arra mindig figyelt, hogy ne üresfejű cicababák legyenek, hanem tehetségesek és intelligensek is. Rendezéseiből ezúttal négy hölgyre irányul a reflektorfény.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A most 81 esztendős Maria Grazia Buccella tizenegy éves (!) korában kezdett filmezni. 1959-ben ő volt Miss Olaszország. Ugyanabban az évben a Miss Universe világversenyen nem jutott be a legszebb 15 lány közé, amire kissé csípősen reagált: „Nem értek egyet a bírákkal. Hazámban a férfiak megvárnák, amíg ezek az egyébként kedves lányok meghíznának egy kicsit.” Szó volt arról, hogy ő lesz Domino a <i>Tűzgolyó</i> (1965) című James Bond-filmben, de a producerek végül Claudine Auger francia színésznőt választották. Buccella főként pikáns komédiákban és kosztümös filmekben játszott, melyek közül nagyon kevés jutott el a magyar mozikba. Az egyik a <i>Brancaleone ármádiája</i> (1966, Mario Monicelli) volt, a másik a <i>Csak rá kell nézni!</i> (1971, Luciano Salce), amellyel bebizonyította, hogy főszereplőként is meg tudja állni a helyét. A hetvenes évek végétől már alig filmezett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi9pBTQBhXpAdAGu_MbeJoHg4ckdX4Q16-3LnB7dvS2aSdks52UPXF2OJ51QPxDoIYQuEK2Ed7_DH_l-qgY2f1ccG_xIj5w1kdeSHydDcYXfm71_5WIQmdCrwTnN8JglI0wNy7j31Rie85D-m8XIEHIwGUgGv9xJvrMo_SWGBcxkOJcLrVAzEwnqYd/s645/buccella03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="645" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi9pBTQBhXpAdAGu_MbeJoHg4ckdX4Q16-3LnB7dvS2aSdks52UPXF2OJ51QPxDoIYQuEK2Ed7_DH_l-qgY2f1ccG_xIj5w1kdeSHydDcYXfm71_5WIQmdCrwTnN8JglI0wNy7j31Rie85D-m8XIEHIwGUgGv9xJvrMo_SWGBcxkOJcLrVAzEwnqYd/w526-h640/buccella03.jpg" width="526" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Csak rá kell nézni!</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjffzDgWca53MpblyfGNSSsJyNi9tvdGNSHDwDQErNC9_vvmXgS6QjOG19Ol3YKMc2hnqLtM3FWWtfDi9nkoDw3cctq6_y0T3XQl-Vzuv5xuurAZyVyf6f9LHlG-mBuJxdOJHdp63hypDPr3BDlV2XdrRvD5Civs9B03ochmWjnqsE1DCeOXXc_qtz0/s550/buccella01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="550" height="616" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjffzDgWca53MpblyfGNSSsJyNi9tvdGNSHDwDQErNC9_vvmXgS6QjOG19Ol3YKMc2hnqLtM3FWWtfDi9nkoDw3cctq6_y0T3XQl-Vzuv5xuurAZyVyf6f9LHlG-mBuJxdOJHdp63hypDPr3BDlV2XdrRvD5Civs9B03ochmWjnqsE1DCeOXXc_qtz0/w640-h616/buccella01.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Mosoly és dekoltázs</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwZZeDj6LVcUQGOtyTs5AgxGjXNPHeavzKrmTn_S6Sd5xjTcPdT9LH3s9i5CMloLoxKhD3IlAGVZ-PoKCUArHG7wumd-jzzosB409Vq8wjcnMwZIJJnLyOAcDhTqshDdFh7tvXGJD8WGxTvGGbTiUe7Nq8Eso1dr98x9CSsqdgxZNkG6esv1CYA0as/s800/buccella02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwZZeDj6LVcUQGOtyTs5AgxGjXNPHeavzKrmTn_S6Sd5xjTcPdT9LH3s9i5CMloLoxKhD3IlAGVZ-PoKCUArHG7wumd-jzzosB409Vq8wjcnMwZIJJnLyOAcDhTqshDdFh7tvXGJD8WGxTvGGbTiUe7Nq8Eso1dr98x9CSsqdgxZNkG6esv1CYA0as/w640-h440/buccella02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>„Rossz kislány voltam, el kellene fenekelni...”</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Edwige Fenech (Edwige Sfenek) idén karácsonykor tölti be a 74. életévét. A hetvenes évek egyik legnépszerűbb szexszimbóluma volt, évek múlva mégis azt állította, hogy egyáltalán nem akart az lenni: filmbeli imázsa egyáltalán nem harmonizált civil személyiségével, de muszáj volt pénzt keresnie, mert egyedül nevelte 1971-ben született fiát. Főleg szexi vígjátékokban és giallókban számítottak rá, amelyekben szintén le kellett vetkőznie. Az új évezredben elmondta, hogy inkább komoly drámai szerepeket szeretett volna játszani, ám nem kapott ilyesfajta felkéréseket. (Fellini eredetileg neki akarta adni Gradisca szerepét az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/amarcord.html"><i>Amarcord</i></a>ban, Edwige azonban nem volt hajlandó emiatt fogyókúrázni.) Nem szégyelli erotikus karrierjét, ámbár bizonyos filmeket a mai eszével már nem vállalna el, de hát ő is csak utólag okos, mint oly sok mindenki. A nyolcvanas évek elején belefáradt az egysíkú szerepekbe, és átváltott a produceri szerepkörre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0_249chcrP9CvATPhfcyHgjUEm_DDpXOZgnAVzSRraIA94l7FwzQ1LrnmSO5yjY4gMNM8Iuuz50D0SM9k9QSCSe9jtvyY_mX-p-lz9WyS5n8lwJVVy4sojslfFUP9uJ-82N1mCC9Qh2RXEwhaqHFPCQ6exy8YEUE4sNfpwUULQtRSib8iy3o3WkPl/s725/fenech01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="725" data-original-width="515" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0_249chcrP9CvATPhfcyHgjUEm_DDpXOZgnAVzSRraIA94l7FwzQ1LrnmSO5yjY4gMNM8Iuuz50D0SM9k9QSCSe9jtvyY_mX-p-lz9WyS5n8lwJVVy4sojslfFUP9uJ-82N1mCC9Qh2RXEwhaqHFPCQ6exy8YEUE4sNfpwUULQtRSib8iy3o3WkPl/w454-h640/fenech01.jpg" width="454" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>„Drága művésznő, ha megengedné, hogy lesegítsem a kabátját…”</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgufQmcOYpY-r5WcofqK41L5o88nTLA6YimhIeULV2P5HXkk8ofrK5NO0RYyKpSyqWHhDPUHrSzMfZDHHXw9l0XKuLD37qbKCx55rtZVFuIBhGYPK-CVe45p1KVL0DxPjOxNQhv0t7aKHIc7PQBXexd-z1-TldmNOCS9BogrRJWMEhCS8tPbSbos2Qz/s835/fenech02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="835" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgufQmcOYpY-r5WcofqK41L5o88nTLA6YimhIeULV2P5HXkk8ofrK5NO0RYyKpSyqWHhDPUHrSzMfZDHHXw9l0XKuLD37qbKCx55rtZVFuIBhGYPK-CVe45p1KVL0DxPjOxNQhv0t7aKHIc7PQBXexd-z1-TldmNOCS9BogrRJWMEhCS8tPbSbos2Qz/w384-h640/fenech02.jpg" width="384" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>„Leborulok a lába... nem, inkább a Vénusz-dombja elé!” (Edwige Fenech és Luc Merenda a <i>Rossz gondolatok</i> című filmben)</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBrmyP5yzCwXz5VmME9DGVe0VJdI57sBJK4BDd4TYjmuhzL_GjQEZ8csZoFq6iwMuzkpVFNVcpWcDH_kW94gWPYC-SZCpBoMdesxvA5amoTY-45PjexuKzh4gnTX_FfYRDeit-ELZLCRk1B5nW858p7LfGFT8zr9HbyTpwGLguMkaXdwYmY-mJz2Sh/s730/fenech03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBrmyP5yzCwXz5VmME9DGVe0VJdI57sBJK4BDd4TYjmuhzL_GjQEZ8csZoFq6iwMuzkpVFNVcpWcDH_kW94gWPYC-SZCpBoMdesxvA5amoTY-45PjexuKzh4gnTX_FfYRDeit-ELZLCRk1B5nW858p7LfGFT8zr9HbyTpwGLguMkaXdwYmY-mJz2Sh/w464-h640/fenech03.jpg" width="464" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>Képrejtvény:</b></div><div style="text-align: center;"><b>1. Vajon mi van megírva nekem a csillagokban?</b></div><div style="text-align: center;"><b>2. Ó, a fenébe, kiégett a villanykörte!</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A francia Corinne Cléry (Corinne Piccolo) az <i>O története</i> (1975, Just Jaeckin) című erotikus filmmel futott be. A forgatás állítólag nagyon megviselte, noha a regény szado-mazo jeleneteit a film jelentősen megszelídítette. Cléry fogadkozott, hogy sosem vállal több meztelen szereplést, de nem tartotta a szavát. Színésznőként nem volt valóban átütő erejű alakítása (O szerepében sem volt igazán meggyőző), dekoratív külsejének köszönhetően azonban folyamatosan volt filmes munkája. Szerepköréből adódóan filmjeinek többsége elkerülte a magyar mozikat, amint az Buccella vagy Fenech esetében is történt. A kivételek egyike a <i>Blöff</i> (1976, Sergio Corbucci) című vígjáték volt <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2012/04/adriano-celentano.html">Adriano Celentano</a> főszereplésével. Micsoda véletlen, Cléry épp e cikk publikálásának napján tölti be a 72. életévét. Isten éltesse!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCTFB8AtGmIz59p0MTUC-fe_IoPHT-YSULkgMJvEM9kx3PzuQepgm8ryJXHOiQ3dLe5HV_pHqwpLp0h9AbyEcOEzh1zOpy508gIM-6qaBtJ_sbTMzVys438fpV5uk9D-OHCP7-BbpKX9JnoBsYK-cSdd1_NXR4mg1KWhYegcs1Ym_obqR3T9ZOYlgs/s800/clery02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCTFB8AtGmIz59p0MTUC-fe_IoPHT-YSULkgMJvEM9kx3PzuQepgm8ryJXHOiQ3dLe5HV_pHqwpLp0h9AbyEcOEzh1zOpy508gIM-6qaBtJ_sbTMzVys438fpV5uk9D-OHCP7-BbpKX9JnoBsYK-cSdd1_NXR4mg1KWhYegcs1Ym_obqR3T9ZOYlgs/w640-h360/clery02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>A nagy áttörést jelentő film a szexuális alávetettségről: <i>O története</i> (1975)</b></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh49uUnL30-v-e_nbypnMi0PEBw-UKd_2pU0JTer3GnWjWQedX19-kWLBs1v9p6syu25m-_fdWK3qwBlxevzvLLZzHPQPsZ8P7R2IB6H573PrlJ9xEdKEVl6ZUYJOunQZs4-FN17hn7Cxvq9luD3KeEN01Xf_zP7KegEXTEZWjQDvao75926SCXDFC1/s795/clery03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh49uUnL30-v-e_nbypnMi0PEBw-UKd_2pU0JTer3GnWjWQedX19-kWLBs1v9p6syu25m-_fdWK3qwBlxevzvLLZzHPQPsZ8P7R2IB6H573PrlJ9xEdKEVl6ZUYJOunQZs4-FN17hn7Cxvq9luD3KeEN01Xf_zP7KegEXTEZWjQDvao75926SCXDFC1/w426-h640/clery03.jpg" width="426" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>„Ó, csípje meg a kánya, hát nem otthon felejtettem a ruháimat?!”</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A 62 esztendős Carmen Russo (Carmela Carolina Fernanda Russo) számára nem adatott meg olyan nemzetközi karrier, mint fentebb említett pályatársnőinek, Olaszországban azonban nem cseng ismeretlenként a neve. Modellként kezdte pályafutását a hetvenes évek közepén. Próbálkozott szépségversenyekkel is, többnyire eredménytelenül. Külsejéből adódóan főleg pikáns szerepeket ajánlottak neki. Még Fellini is csupán Carmen bájait akarta kamatoztatni <i>A nők városa</i> (1980) című alkotásában. A sztárjelölt ugyan toplessben is megmutatta magát, de még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy a neve felkerüljön a stáblistára. Carmen rendszeresen fellépett mint táncosnő különféle éjszakai klubok műsoraiban. Énekesnőként is bemutatkozott, például egy teljes nagylemezt készített <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/11/donna-summer.html">Donna Summer</a>-feldolgozásokból. Szexvígjátékaival némi népszerűséget szerzett magának, amelyet ezután médiaszemélyiségként próbált kamatoztatni. A kilencvenes évek elején a Spanyol Televízióban is karriert futott be.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD8KbbJUAVHubhzeS8xFV_V-myMf5eDmA4NbED6qbEFRpL7fqxO-R3pjwmD4dpOW49DVfAorhmSqwaWbjKFZEKwFFj0i2WJUh9iw3u1w6AwxvVS3i3sRcfpWJu6HAsL2RWqTk2vdi8GDmCeLA4SlkCkmvYKJBpl76v4THJeIzDuZ6LCMX2fkfCXuO0/s750/carmen01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="500" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD8KbbJUAVHubhzeS8xFV_V-myMf5eDmA4NbED6qbEFRpL7fqxO-R3pjwmD4dpOW49DVfAorhmSqwaWbjKFZEKwFFj0i2WJUh9iw3u1w6AwxvVS3i3sRcfpWJu6HAsL2RWqTk2vdi8GDmCeLA4SlkCkmvYKJBpl76v4THJeIzDuZ6LCMX2fkfCXuO0/w426-h640/carmen01.jpg" width="426" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><b>„Nincs egy rongyom, amit magamra vegyek...”</b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPY0aAoX1JgHbhhR6TlgKTVkHXURfF1R23cOkFJZVDBp8hlunTyTYac1oZdvmUjCgU8kCkFW2DAJeBdTGCdsVf_S1H8UhQfuq9zm4FHNkz9FX_9lExed6crKelk95p3t7vMJSODvkfxCELjtHl_z_DjmTFMMOSPndSifoVaKEtZthRicjMHEaH1LkI/s800/carmen02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="660" data-original-width="800" height="528" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPY0aAoX1JgHbhhR6TlgKTVkHXURfF1R23cOkFJZVDBp8hlunTyTYac1oZdvmUjCgU8kCkFW2DAJeBdTGCdsVf_S1H8UhQfuq9zm4FHNkz9FX_9lExed6crKelk95p3t7vMJSODvkfxCELjtHl_z_DjmTFMMOSPndSifoVaKEtZthRicjMHEaH1LkI/w640-h528/carmen02.jpg" width="640" /></a></div><br /><b>BEST OF FIELD64</b><div><b><br /></b></div><div><b><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/03/07/reflektorfenyben_jean_sorel_az_elfeledett_szivtipro">Jean Sorel, az elfeledett szívtipró</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/24/beatrice_cenci">Beatrice Cenci</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/18/a_negyedik_ferfi">A negyedik férfi</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/03/szaguldas_gyilkossagokkal">Száguldás gyilkosságokkal </a><br /><br />MÉG TÖBB UGO TOGNAZZI!<br /><br /><a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/agymosas-rogopag.html">Agymosás (RoGoPaG)</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-nagy-zabalas.html">A nagy zabálás</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/olcso-regeny.html">Olcsó regény</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/12/30/orult_nok_ketrece_962">Őrült nők ketrece</a><br /><br />TEAKBOIS ÉS TOGNAZZI<br /><br /><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/09/21/naszejszaka_a_bortonben">Nászéjszaka a börtönben</a><br /><br /><a href="https://retrokult.blog.hu/2022/02/27/_romy_schneider_kuldott_hogy_szemen_kopjem_ont">„Romy Schneider küldött, hogy szemen köpjem Önt!”</a><br /><br />ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?<br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini: A született hazudozó</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/mesterkurzus-orson-welles-egy-zseni.html">Orson Welles: Egy zseni megpróbáltatásai</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mesterkurzus-patrice-chereau-egy.html">Patrice Chéreau: Egy polihisztor filmrendező</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html">Liliana Cavani: Provokáció és művészet</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html">Paul Verhoeven: Az erőszak és a szex apostola</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html">Tinto Brass: Az avantgárdtól az erotikáig</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/10/mesterkurzus-franco-zeffirelli-film.html">Franco Zeffirelli: Film, színház, muzsika</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/mesterkurzus-dusan-makavejev-az-orok.html">Dušan Makavejev: Az örök provokátor</a><br /><br /><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html">Walerian Borowczyk: Művészet vagy luxuspornó?</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/11/mesterkurzus_richard_lester_a_beatlestol_a_musketasokig">Richard Lester: A Beatlestől a muskétásokig</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/07/01/mesterkurzus_andrzej_u_awski_az_orulet_hataran">Andrzej Żuławski: Az őrület határán</a><br /><br /><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/06/22/mesterkurzus_vilgot_sjoman_a_szex_vajon_mi">Vilgot Sjöman: A szex vajon mi?</a><br /><br /> <a href="https://moviecops.blog.hu/2022/03/04/100_eve_szuletett_pier_paolo_pasolini">100 éve született Pier Paolo Pasolini</a></b></div><div><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-57750772517886931012022-03-28T23:37:00.001-07:002022-04-20T04:49:59.223-07:00REFLEKTORFÉNYBEN – JEAN SOREL: AZ ELFELEDETT SZÍVTIPRÓ<div style="text-align: justify;">A francia Jean Sorel nevére ma már leginkább csak a korosabb filmbarátok emlékeznek. A hatvanas évek egyik felfedezettje és európai sztárja volt, aki ugyan még pár éve is forgatott, de a hetvenes évek második felétől egyre jobban háttérbe szorult. Oka lehet ennek az évek múlása is, elvégre ellendrukkerei már fénykorában is azt mondogatták róla, hogy nem igazán jó színész, és sikereit elsősorban előnyös külsejének köszönhette, vagyis tapintatlanul fogalmazva: kiöregedett a szépfiú-szerepkörből. Mindazonáltal az nem lehet teljesen véletlen, hogy a szakma olyan nagyjai is gondoltak rá, mint Alberto Lattuada, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a>, Sidney Lumet, Claude Autant-Lara, Carlo Lizzani, Nanni Loy, Luchino Visconti, Luis Buñuel és Fred Zinnemann, nem is beszélve a másodvonal olyan, napjainkra már felértékelődött alkotóiról, mint Sergio Corbucci, Lucio Fulci és Umberto Lenzi. Ha megnézzük az első másfél évtized Sorel-filmjeit, akkor azt valóban kár lenne tagadnunk, hogy mindenekelőtt egy jóképű férfit látunk, ám az már a színész tehetségét dicséri, hogy ezek az fiatalemberek sosem üresfejűek: olykor naivak vagy éppen érzéketlenek, netán cinikusak, sőt az előnyös külső nemegyszer sötét lelket takar. De a látszat még az életben is csal: azt hihetnénk például, hogy ilyen fizikai adottságokkal Sorel magánélete hódítások sorozatából állt, az igazság ellenben az, hogy ötvenhat (!) évig élt boldog házasságban Anna Maria Ferrero színésznővel, aki saját ígéretes karrierjét adta fel azért, hogy a „biztos hátország” legyen népszerű férje számára. Akármit gondolunk is Jean Sorel külsejéről vagy színészi képességeiről, az bizonyos, hogy személye remek ürügy arra, hogy egyszerre nyerjünk betekintést a hatvanas és a kora hetvenes évek európai kommersz és művészfilmjeinek világába.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0ze-Rk3PcVObXtcHS4kvQ_g7EEycCWsBaeUZJW-EOeac8Yas7CU7B0ux-fLolUs34QcEQrEzoIQJ_0XGqqU8QjW0CcVpmw0u32xkyDXsDF17ri5R186pnZnRZDdgjWzB5RMC8W1yquTfw6-M9IErUkscY1xFo1DPji3FZMnyZZw-u1Z5sHAh0ZUcp/s700/jeansorel01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0ze-Rk3PcVObXtcHS4kvQ_g7EEycCWsBaeUZJW-EOeac8Yas7CU7B0ux-fLolUs34QcEQrEzoIQJ_0XGqqU8QjW0CcVpmw0u32xkyDXsDF17ri5R186pnZnRZDdgjWzB5RMC8W1yquTfw6-M9IErUkscY1xFo1DPji3FZMnyZZw-u1Z5sHAh0ZUcp/w484-h640/jeansorel01.jpg" width="484" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A kezdetek</b></div><div style="text-align: justify;">A nemesi származású Jean Sorel 1934. szeptember 25-én született Franciaország második legnagyobb városában, Marseilles-ben. Eredeti neve: Jean Bernard de Chieusses de Combaud de Roquebrune. Gyermekkora gondtalanul telt. Tízéves volt, amikor édesapja, a <i>Liberté</i> nevű lap társalapítója, Guillaume de Combaud de Roquebrune egy katonai akció közben életét vesztette Sennecey-le-Grand-ban, 1944. szeptember 4-én. Amikor Jean gyerek volt, még autóversenyző szeretett volna lenni, ám az apja hallani sem akart erről. Arra biztatta a fiát, hogy tanuljon szorgalmasan, hogy felvegyék a híres Sorbonne Egyetemre, ahol közgazdászi diplomát szerezhet. Édesanyja állítólag jobban örült volna, ha a fiú inkább diplomata lenne, az idősebb Sorel iránti tiszteletből azonban maradtak a közgazdasági tanulmányoknál. A Sorbonne-on Jean irodalmat és művészettörténetet is hallgatott. Titokban azt remélte, hogy gazdasági témákkal foglalkozó újságíró lesz belőle, és onnan már könnyű lesz átváltania a művészeti témákra. Egyszer beugrott helyettesíteni egyik megsérült színész barátját, és a színház igazgatónője azt ajánlotta neki, hogy próbálkozzon meg a színészettel, mert van hozzá tehetsége. Sorel 1956–1957-ben Algériában teljesített katonai szolgálatot, leszerelése után pedig komolyan foglalkozni kezdett a színjátszással. Első fontos színpadi szerepét Shakespeare máig vitatott darabjában, <i>A velencei kalmár</i>ban játszotta. Az IMDb szerint a <i>Robert Montgomery Presents</i> című tévésorozat hatodik évadának tizenhetedik részében <i>(A Night for Dreaming)</i> állt először a kamerák elé, igazi debütálásának mégis a <i>Köpök a sírotokra</i> (1959) című filmet tartják, amely Boris Vian nevezetes regényéből készült. Az adaptáció lényegében a szerző halálát okozta: Viannek annyira nem tetszett a film, hogy vetítése közben trágár szitkok kíséretében állt fel, hogy távozzon. Összeesett, szívrohamot kapott, és a kórházba szállítás közben meghalt. Harminckilenc éves volt. Az Elmert megformáló Sorelre azonban sokan felfigyeltek, és következő filmjében már egyenesen a főszerepet kapta meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX9z37IUV4hBxZhgpo8YxQ55H2_G-fc12NBy_e4Y6FFassaWWRmKSG4Dh8_FkxfiENxd5Zxo7vaKMWlTa8V1-yh0iDtmi_-u4jT3Rnm_AWpQ-1S0bG3tZz6lPXatj9yM6s0i7XyGb_dwhOpyKBJJ_fOsStMrGHq68JhqsnMoIcLxbvV-ETNP1_aPIR/s695/jeansorel02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="695" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX9z37IUV4hBxZhgpo8YxQ55H2_G-fc12NBy_e4Y6FFassaWWRmKSG4Dh8_FkxfiENxd5Zxo7vaKMWlTa8V1-yh0iDtmi_-u4jT3Rnm_AWpQ-1S0bG3tZz6lPXatj9yM6s0i7XyGb_dwhOpyKBJJ_fOsStMrGHq68JhqsnMoIcLxbvV-ETNP1_aPIR/w488-h640/jeansorel02.jpg" width="488" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A tehetséges szépfiú</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Les lionceaux</i> (1960) alapjául Michel Lebrun regénye, a <i>Malin et Demi</i> szolgált. Főhőse a nőcsábász Patrice (Jean Sorel), aki rabul ejti Juliette (Anna Gaylor) szívét. Blanche, a gazdag ruhatervező anya (Suzy Prim) viszont jobban örülne, ha Juliette inkább az ő jobbkeze, Vincent (Roland Rodier) felesége lenne, és a régi trükkel próbál megszabadulni Patrice-tól: tekintélyes summát ajánl neki, ha eltűnik a lánya életéből. Patrice elfogadja a csekket, és Nizzába megy, ahol beleszeret egy másik lányba, Caroline-ba (Michèle Grellier). Igen ám, de Juliette nem akar Vincent neje lenni, ezért kedvese után utazik Nizzába, ahol rövidesen holtan találják a férfi hálószobájában… Az olasz filmművészet egyik fontos alakja, Alberto Lattuada többször is foglalkozott a tinédzserkori szerelem témájával, amikor az érzékiség felébred egy fiatal lányban. Az ötvenes évek Olaszországában azonban ez a téma különösen kényesnek számított, ráadásul akkoriban borzolta a kedélyeket a nemzetközi irodalmi életben Vladimir Nabokov regénye, a <i>Lolita</i> is. Lattuada alkotása, a <i>Dolci inganni</i> (1960) alaposan felháborította a cenzorokat – az első körben nyolc jelenet kivágását rendelték el – és a konzervatív nézőket. Pedig a tizenhét éves hősnőt alakító francia színésznő, Catherine Spaak is hangsúlyozta, hogy ez egy komoly és érzékeny film, és nem idős urak pedofil vágyainak kielégítését szolgálja. A gazdag családból származó Francesca szerelmes a nálánál húsz évvel idősebb, elvált építészbe, Enricóba (Christian Marquand), és a felnőttlét küszöbén álló lány úgy érzi, tennie kellene azért, hogy vonzalma kiteljesedjék… Jean Sorel – nem először és nem utoljára – egy selyemfiút alakított, amely skatulyából már a következő filmjében ki tudott lépni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvjxlkDlQGLO60mBzKnKzPQFc65Zw9udPbgore9D0bU8yM_q1c0X3sutYtiClWBna3eKOF5Tocg1qoPHQmckDMXmBlT5V9v8v_YvGmsN3sO5tno1M_fiGh0wdw92KFUkqW1CW_MWMpsRoRbGEGYcLDVuzJxPJ2I4WAGxg5qojEC-Rm__Xbu8gn0tY7/s800/jeansorel03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvjxlkDlQGLO60mBzKnKzPQFc65Zw9udPbgore9D0bU8yM_q1c0X3sutYtiClWBna3eKOF5Tocg1qoPHQmckDMXmBlT5V9v8v_YvGmsN3sO5tno1M_fiGh0wdw92KFUkqW1CW_MWMpsRoRbGEGYcLDVuzJxPJ2I4WAGxg5qojEC-Rm__Xbu8gn0tY7/w640-h472/jeansorel03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az olasz cenzorok még ki sem heverték a Lattuada-film „erkölcstelenségeit”, máris megérkezett az újabb botránymű, a <i>Rómában történt</i> (1960). Mauro Bolognini alkotása Alberto Moravia történetein <i>(Racconti Romani; Nuovi Racconti Romani)</i> alapult, a forgatókönyv megírásában az író jó barátja, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pier Paolo Pasolini</a> is részt vett. Egy húszéves fiatalember, Davide egyetlen napját követhetjük végig, és így nyerünk betekintést a római lumpenproletariátus hétköznapjaiba. Pasolini mindezt az ötvenes években a regényeiben, 1961-től pedig korai játékfilmjeiben térképezte fel. Az író-rendező szerette volna, ha barátja és felfedezettje, a valóban ebből a miliőből érkezett <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/franco-citti.html">Franco Citti</a> alakítja a főszerepet, de a kényes téma mielőbbi megvalósítása érdekében elfogadta Bolognini választását, a szakmában valamelyest már ismert Jean Sorelt. A cenzorok csak az általuk megkövetelt vágások után adtak vetítési engedélyt a filmnek, megtekintését azonban 16 éves korhatárhoz kötötték. (A „Csak 18 éven felülieknek!” kategóriát a következő évben épp Pasolini debütáló botrányfilmje, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/a-csoro.html"><i>A csóró</i></a> miatt vezették be.) Ez mellesleg már a happy end volt, melyet büntetőfeljelentések előztek meg Bolognini, Moravia és Pasolini ellen. Bármennyire ellene volt is egyébként Pasolini Sorel szereplésének, a színész egyik kedvenc saját korai filmje épp a Rómában történt. A másik korai kedvenc az 1961-es keltezésű <i>Pillantás a hídról,</i> amelyet Arthur Miller azonos című drámájából az amerikai Sidney Lumet forgatott: Brooklynban a külső jeleneteket és Franciaországban a belsőket. Egyszerre kétféle változat készült: egy angol és egy francia nyelvű. Jean játszotta a főhősnő, Beatrice (Maureen Stapleton) egyik unokatestvérét, Rodolphót, aki Szicíliából illegálisan érkezett az Egyesült Államokba. Beatrice férje, Eddie (Raf Vallone) nem nézi jó szemmel nevelt lánya, Catherine (Carol Lawrence) és Rodolpho bimbózó szerelmét, amelynek többek között azzal próbál véget vetni, hogy homoszexualitással vádolja meg a fiút. A hamis vád bizonyításaként Eddie megcsókolja Rodolphót: elsőként fordult elő, hogy egy amerikai filmben (európai) férfiak csókját mutatták, és a jelenet csak azért csúszott át a cenzúrán, mert nem romantikus megközelítésben érzékeltette a homoszexualitást. A filmet hűvösen fogadták, az olasz Raf Vallone azonban hazájában David di Donatello-díjat kapott érte, mint az év legjobb férfi színésze.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZYVxMFiDSIj7udo0uPn6FhQWJJ1aNDGFgpqbAoz7Uinqo1u-tGvDpgHn1OmI8tUKzorkPY_X4hcgVBCC0Wu8BY4ldxiczvjx1vQD2Fu-faju7btv8SwWiEc39x69mSxNGdi7dzdPcDj0rJCI3icrfdKzpYwC9YVRRpsQ5mD_O7A8OmpexnueB1sCI/s800/jeansorel04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="565" data-original-width="800" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZYVxMFiDSIj7udo0uPn6FhQWJJ1aNDGFgpqbAoz7Uinqo1u-tGvDpgHn1OmI8tUKzorkPY_X4hcgVBCC0Wu8BY4ldxiczvjx1vQD2Fu-faju7btv8SwWiEc39x69mSxNGdi7dzdPcDj0rJCI3icrfdKzpYwC9YVRRpsQ5mD_O7A8OmpexnueB1sCI/w640-h452/jeansorel04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Sorel széles körű népszerűségét Claude Autant-Lara vígjátéka, az <i>Éljen IV. Henrik! Éljen a szerelem!</i> (1961) alapozta meg. Ebben Condé herceget alakította olyan neves partnerek oldalán, mint Vittorio De Sica, Melina Mercouri, Bernard Blier és Roger Hanin. A történet szerint IV. Henrik francia király beleszeret a csodaszép tizenöt esztendős Charlotte de Montmorencybe (Danièle Gaubert). Hogy szó ne érje a ház elejét, a látszat kedvéért hozzá akarja adni a lányt a fiatal Condé herceghez, akit a fiaként szeret, sőt talán az is. Condé beleegyezik az alibiházasságba, de magában úgy dönt, nem engedi át hamvas nejét az uralkodónak, hanem megleckézteti jótevőjét… Michel Drach korai alkotása, az <i>Amélie, avagy a szerelem ideje</i> (1961) szintén romantikus húrokat penget. A tizenkilencedik századi árva lány, Amélie (Marie-José Nat) egyetlen reménye a boldog életre egy jó házasság. Titkos szerelme nem más, mint jóképű unokafivére, Alain (Jean Sorel). Carlo Lizzani drámája, a <i>Róma aranya</i> (1961) az Örök Városban játszódik 1943-ban. A német városparancsnok a börtöntől és a biztos haláltól való megmenekülés lehetőségét kínálja a zsidóknak, ám ennek megkéri az árát… Korabeli médiahírek szerint a hatvanas évek elején a nyugatnémet kormány hivatalosan is tiltakozott az ellen, hogy olyan olasz antifasiszta alkotásokat, mint a <i>Nápoly négy napja,</i> a <i>Rovere tábornok</i> és a <i>Róma aranya,</i> külföldön is forgalmazzanak. <i>A rendetlenség</i> (1962) szereposztása igazi sztárparádé: a fontosabb szerepeket Samy Frey, Louis Jourdan, Curd Jürgens, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/07/antonella-lualdi.html">Antonella Lualdi</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/tomas-milian.html">Tomás Milián</a>, Renato Salvatori, Susan Strasberg, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/11/alida-valli.html">Alida Valli</a>, Georges Wilson, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/adriana-asti.html">Adriana Asti</a> és persze Jean Sorel játszotta. Franco Brusati alkotása több rövid történetből áll, melyeket a szegénysorból származó Mario személye kapcsol össze. Az iskolázatlan fiatalember megpróbál elegendő pénzt szerezni ahhoz, hogy édesanyját kihozza az öregek otthonából, és valahol békében együtt élhessen vele…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkfVeI9Kk7cXWkSxaCJ2_jjb2zhTaIw0j3xiaYFiDQRceuOhMhMgDh06CHH3MNl80AIkbJlZ7uUr0gc9-abpkAWnPNfboU54VCMras_JyVsOerhyeYvxMjE0FypqW-I4_9Y2Myna1k_PeaINUPMlgi6J5nOBSamE457xgwU4ixcD1RbqEcDFWFOsul/s800/jeansorel05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkfVeI9Kk7cXWkSxaCJ2_jjb2zhTaIw0j3xiaYFiDQRceuOhMhMgDh06CHH3MNl80AIkbJlZ7uUr0gc9-abpkAWnPNfboU54VCMras_JyVsOerhyeYvxMjE0FypqW-I4_9Y2Myna1k_PeaINUPMlgi6J5nOBSamE457xgwU4ixcD1RbqEcDFWFOsul/w640-h480/jeansorel05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Csodálatos vagy, Júlia</b></div><div style="text-align: justify;">Somerset Maugham <i>Színház</i> című 1937-es regényét – melyet maga Szerb Antal fordított magyar nyelvre – Guy Bolton adaptálta színpadra. Az ősbemutató 1941. november 12-én volt a New York-i Hudson Színházban. A történet hősnője Julia Lambert, a negyvenes éveiben járó sikeres színésznő. Férje, Michael Gosselyn valaha szintén színész volt, akit épp Julia biztatott arra, hogy legyen inkább színházigazgató. Összeházasodnak, gyerekük is születik, ám az első világháború megváltoztatja az életüket: Julia szerelme a férje iránt elmúlik, de mégis vele marad. Karrierje egy lelkes női rajongója, Dolly de Vries támogatásának köszönhetően újra szárnyalni kezd. Megjelenik a színen egy fiatal könyvelő, Tom Fennel, aki a kora alapján akár Julia fia is lehetne, és az asszony beleszeret. A vonzalom kölcsönös, és szerelmi viszonnyá változik. Aztán bekövetkezik minden középkorú nő rémálma: Tom bemutatja Juliának vele egykorú hölgyismerősét, és arra kéri a szeretőjét, hogy szerezzen szerepet a lánynak a következő bemutatójában… A színház és valóság világának összefüggéseit, valamint az emberi kapcsolatokat szellemesen és szeretettel ábrázoló mű világszerte kedvelt repertoárdarab, amelyet eddig háromszor filmesítettek meg. Az első verziót Alfred Weidenmann rendezte osztrák–francia koprodukcióban: Júliát Lilli Palmer, Michaelt Charles Boyer, Tomot pedig Jean Sorel alakította. A filmet 1961. szeptember 18. és december 15. között forgatták Londonban és Bécsben, ősbemutatója az 1962-es cannes-i filmfesztiválon volt. Magyarországra már a következő év májusában eljutott. Geszti Pál így írt róla korabeli kritikájában: „A »csábító« ifjút Jean Sorel játssza: valóban hódító a maga kamaszos, rámenős, nyers fiatalságával, természetes, őszinte önzésével. A három remek színész, a kulturált rendezés, a sok derűt és meghökkenést okozó kerekded történet bizonyára nagy sikert arat a filmszínházakban.” Az első remake 1978-ban készült a Szovjetunióban, Janis Streics rendezésében. A másodikat Szabó István valósította meg 2004-ben kanadai–amerikai–angol–magyar összefogással, Annette Bening és Jeremy Irons főszereplésével. Beninget Oscar-díjra jelölték alakításáért, de másodszor maradt alul Hilary Swankkel szemben (ez elsőként 2000-ben történt meg).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTcDpF9hu0gTC5Vdc25Y7veWCuKVe9OFARNOt3LDSw0fldy8Kt8zSXVUFcuyUbGRYIJ5TKaCh2QgxDNK4rQwCDf_KowG1czWiLCZd4sT-aXQHoE7zLTMIwzikaLdk8ulVCVxMSK0VDriH-ypihcdLt_p0DIoO0b1CxNNyJkAxhXTwTN_lCzU6KtWay/s800/jeansorel06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTcDpF9hu0gTC5Vdc25Y7veWCuKVe9OFARNOt3LDSw0fldy8Kt8zSXVUFcuyUbGRYIJ5TKaCh2QgxDNK4rQwCDf_KowG1czWiLCZd4sT-aXQHoE7zLTMIwzikaLdk8ulVCVxMSK0VDriH-ypihcdLt_p0DIoO0b1CxNNyJkAxhXTwTN_lCzU6KtWay/w640-h468/jeansorel06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Valódi és kitalált szörnyűségek</b></div><div style="text-align: justify;">Nanni Loy drámája, a <i>Nápoly négy napja</i> (1962) a világháború olaszországi végnapjaiban játszódik, amikor a német megszállók már készülődnek a város elhagyására, előtte azonban kivégzésekkel fel akarják számolni az ellenállást, a szövetségesek akadályoztatása érdekében le akarják rombolni a kikötői létesítményeket és Németországba akarják hurcolni a férfiakat kényszermunkára. A lakosok is tudnak viszont arról, hogy közelednek a szövetséges csapatok, és megpróbálnak szembeszállni a németekkel… A filmben szereplő művészek – Sorel mellett olyan hírességek, mint például Lea Massari, Gian Maria Volonté és Georges Wilson – egyhangúan kijelentették, hogy a nápolyiak hősiessége iránti tiszteletből nem kérik nevük feltüntetését a stáblistán, mert szeretnék, ha a nézők minden figyelme ezekre a bátor hétköznapi emberekre, és nem az őket megformáló színészekre irányulna. A filmet a harcokban elhunyt tizenkét éves fiú, Gennaro Capuozzo emlékének ajánlották, akit a város vezetősége posztumusz vitézségi aranyéremmel tüntettek ki. A nagy hatású drámát 1963-ban mint legjobb idegen nyelvű filmet jelölték Oscarra, a következő évben pedig a forgatókönyv került díjközelbe, de mindkét esetben más alkotások nyertek. Az IMDb két külön filmként említi a <i>Le Tueur à la rose rouge</i> és az <i>Ipnosi</i> című 1962-es opuszokat, ám a rendező (Eugenio Martín) és a szereposztás alapján valószínű, hogy ugyanarról a műről van szó. Chris Kronberger, a fiatal és ígéretes, ámde pénztelen bokszoló (Götz George) szerelmes Magdába (Eleonora Rossi-Drago), a sikeres bűvész, Georg von Cramers (Massimo Serato) színpadi partnerébe és szívszerelmébe. Az egyik előadás közben bemegy riválisa öltözőjébe, és az asztalon meglát egy köteg pénzt. Kísértésbe esik, hogy eltegye, amikor váratlanul belép Cramers. A pánikba esett Chris leüti a bűvészt, és elmenekül. Valaki azonban kihasználja ezt a helyzetet, és megöli az eszméletlen férfit… Sorel ezúttal egyértelműen negatív szerepet alakít, a hidegvérű gyilkost, aki minden helyzetben megőrzi a nyugalmát, és sikerül is másra terelnie a gyanút. Igen ám, de van valaki, aki viszont az igazi tettes leleplezése érdekében folytat kettős játékot…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYa6LNQ1kNV65b5gXZDDN2sCcK1FOXzMZcKiTc_S-T4nMvPSVWT9aoNPtuB9zbAheNgcFvEQ0zob2LXeFKiB45jEyfh0JA-RsRGe-PPkgafqbhWIybAGQpN0GVsm7oBfszFPwSh1TbRJYboSQt96boVX0IOKz7lTh0dD2g9MsTYuINPVF9r9DBYTIr/s800/jeansorel07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYa6LNQ1kNV65b5gXZDDN2sCcK1FOXzMZcKiTc_S-T4nMvPSVWT9aoNPtuB9zbAheNgcFvEQ0zob2LXeFKiB45jEyfh0JA-RsRGe-PPkgafqbhWIybAGQpN0GVsm7oBfszFPwSh1TbRJYboSQt96boVX0IOKz7lTh0dD2g9MsTYuINPVF9r9DBYTIr/w640-h440/jeansorel07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Germinal</b></div><div style="text-align: justify;">Émile Zola 1885-ben publikált regényét, a <i>Germinal</i>t az író legjelentősebb művének tartják, amely híres ciklusa, <i>A Rougon-Macquart család</i> tizenharmadik kötete. A történet Franciaország északi részén játszódik, egy távoli bányászvárosban, Montsou-ban. A főszereplő, a fiatal Étienne Lantier sorsán keresztül Zola nemcsak érzékletes korrajzot fest, hanem a társadalmi változásokat is érzékelteti, hogy a befejező sorokban egy szebb jövő képét vázolja fel: „Az égbolton diadalmasan sugárzott az áprilisi nap, melegítette az életadó földet. Termékeny méhéből új élet támadt, zöld zsengébe pattantak a rügyek, sarjadó füvektől reszkettek a mezők. Mindenütt magvak duzzadtak, csíráztak, melegre, fényre áhítozva törték fel a síkság földjét. Tavaszi nedvek áradtak, sejtelmes hangok keltek, a csírafakadás könnyű neszében egyetlen nagy ölelésben forrt össze a táj. S a bajtársak csak dolgoztak, szüntelenül dolgoztak, csákányuk zuhanása egyre tisztábban hallatszott, mintha egyre közelebb törnének a föld felszínéhez. S a lángoló napfényben, ez ifjúi reggelen, e robajjal volt terhes a föld. Régtől érlelődő magvak fakadtak a barázdákban: emberek növekedtek, izmosodtak a jövő század nagy aratására, bosszúálló fekete sereg, zsendülése hamarosan szétveti e földet.” Maga a cím a francia forradalmi naptár hetedik hónapját jelenti, a csírázás, a növekedés és a termékenység szimbólumát. A regényből öt mozifilm és egy tévésorozat készült. A legutolsó adaptáció 1993-as keltezésű, Claude Berri rendezte Gérard Depardieu főszereplésével. A forgatás olyan régióban zajlott, ahol a munkanélküliség és a nyomor kirívóan nagy volt, és Depardieu – filmbeli szerepével összhangban – egy mozgalmat indított ezen problémák felszámolása érdekében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho2xDG_n96Xip6pfrPZG4SanJSa8ylSipSJzI12lbQ_THUtQSlxXNzJRb5u4Tf8PTd5TZ7RDWqad6pzdJ7BQ8n_1T4ClMZzygyugu4Dh5rhpsOVeSOSbDM75ccBhHMGKVjQoqR7PUJ0BHIy4lfvHWlA6H5dUhsTDbgiG_0R6fiDsNicXqNVV24TiJk/s800/jeansorel08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="800" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho2xDG_n96Xip6pfrPZG4SanJSa8ylSipSJzI12lbQ_THUtQSlxXNzJRb5u4Tf8PTd5TZ7RDWqad6pzdJ7BQ8n_1T4ClMZzygyugu4Dh5rhpsOVeSOSbDM75ccBhHMGKVjQoqR7PUJ0BHIy4lfvHWlA6H5dUhsTDbgiG_0R6fiDsNicXqNVV24TiJk/w640-h444/jeansorel08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Yves Allégret francia–olasz–magyar összefogással 1963-ban megvalósult alkotása a negyedik volt az adaptációk sorában. Magyar részről a Hunnia Filmstúdió vett részt a produkcióban. A magyar szereplőknek – Krencsey Marianne, Koncz Gábor, Gyenge Árpád, Agárdy Gábor, Pécsi Sándor, Makláry Zoltán, Máthé Erzsi és mások – franciául kellett mondaniuk a szövegüket. Montsou-t Herceghalom határában építették fel, a bányában játszódó jelenetek helyszínei a Pécs környéki bányák voltak. A forgatás a bányászbúcsú jelenetével kezdődött, a nagy sztrájkjelenetben több száz statiszta vett részt. Allégret politikai okokkal magyarázta, hogy a filmet nem teljes egészében Franciaországban forgatta: „Mert nálunk nem lehet. Az államosított francia bányák vezető szervezete megtagadta az engedélyt a forgatásra akár a működő, akár a kiaknázott bányákban. Zola ma is veszélyes, ma is forradalmi, ma is hatni tud, joggal félnek tőle: a bányászsztrájkok a béremelésekért s a jobb munkakörülményekért napirenden vannak ma is.” (Hennebeau úr villáját azonban nem hazánkban, hanem Párizsban rendezték be.) A megfilmesítés gondolata egyébként nem a rendezőtől, hanem Charles Spaak forgatókönyvírótól (a fentebb már emlegetett Catherine Spaak édesapja) származott, aki több jeles alkotónak (köztük Marcel Carnénak) is felvetette a filmváltozat ötletét, ám egyikőjükkel sem sikerült megállapodnia. Az irodalmi alapművet így látta: „Döbbenetes a regény szociális mondanivalója, a bányászok akkori szörnyű helyzete, hősies, de reménytelen harca a legelemibb életfeltételekért. Ugyanakkor rendkívül élő a szerelmi szál, a száz év előtti nő érzelmi világának lefestése. Akkor a nő még szó nélkül szenvedett, még nem volt módja a lázadásra.” Maga Allégret azt állította, hogy őt már az ötvenes években foglalkoztatta a Germinal filmre vitele, a főszerepet Gérard Philipe-nek szánta, a színész váratlan halála miatt azonban a forgatás akkor kútba esett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5_VVJI1NJbNSboHsVotXOIBvhfiZIyLsvczdzKmNBSxTUWd84VJDWPzIPlrc9mjAktygEpIWE7F-AQGm8hRj-rppL9mSzi2zSVuyNbBgxf5DjQJ2hrNIig4RVL9z69Hd-RBoXtSrl746P3ZNPG7WMiHKOKbjXZkSZKQj6sMcaKdGbNQyLRqS9Xbtr/s800/jeansorel09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5_VVJI1NJbNSboHsVotXOIBvhfiZIyLsvczdzKmNBSxTUWd84VJDWPzIPlrc9mjAktygEpIWE7F-AQGm8hRj-rppL9mSzi2zSVuyNbBgxf5DjQJ2hrNIig4RVL9z69Hd-RBoXtSrl746P3ZNPG7WMiHKOKbjXZkSZKQj6sMcaKdGbNQyLRqS9Xbtr/w640-h480/jeansorel09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Jean Sorel bizakodással készült a forgatásra: „Szívemhez nőtt a munkásfigura, nagyon szép szerep. Külön érdekesség számomra, hogy Magyarországon forgatjuk, és hogy ilyen neves rendezővel dolgozhatom együtt, mint Yvés Allegret.” Sorel jól kijött a magyar kollégákkal, rokonszenveseknek találta a magyar embereket, és csodálatos városnak Budapestet. Kedvező véleményét a forgatásra ellátogató felesége, Anna Maria Ferrero is megerősítette. Allégret elégedett volt az általa választott magyar színészekkel, ámbár azt sajnálta, hogy csak tolmács útján tudott kommunikálni velük. Különösen jó választásnak tartotta Koncz Gábort, akiről azt mondta, szerinte Franciaországban is jelentős karriert futhatna be. A magyar színész így emlékezett vissza a forgatásra: „Csodálatos volt velük forgatni, Sorel, [Bernard] Blier, [Claude] Brasseur szeretett engem. A Gundel étteremből a fekete ruhás pincérek mindennap külön autóval hozták nekik a finom falatokat. Egyik délben – soha nem felejtem el – sült fácánfartő volt csokoládéöntettel. Ők ilyeneket szeretnek. Mi, magyarok meg jóízűen ettük kettő forint negyvenért a sóletet füstölt hússal. A szokásos filmgyári menzát. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a Bernard Blier állandóan nézeget minket a másik asztaltól. Kíváncsi volt arra, hogy mi mit kaptunk. Felállt, odajött hozzánk a kanalával, és megkért engem, hogy a tányérom széléről vehessen, meg akarta kóstolni. Felragyogott az arca a boldogságtól. Látszott a termetén, hogy imád jókat enni. Leült mellém, ő is ugyanolyat akart enni, mint a stáb magyar tagjai.” Koncz tízezer forint gázsit kapott a filmért, bár szerinte a franciák ennél jóval nagyobb összeget utaltak a Filmgyárnak az ő részére. Ő egyébként tudott franciául, így meg tudta értetni magát külföldi kollégáival. Azon a véleményen volt, hogy a franciák azért hozzánk jöttek forgatni, mert csak nálunk találtak olyan rossz állapotban lévő bányákat, mint amilyenek Zola idején Franciaországban voltak. A filmet 1963. december 26-án mutatták be hazánkban. Kritikai fogadtatása alapvetően negatív volt. Az azóta eltelt közel hat évtized alatt lényegében elfeledték, nem vetíti egyik tévécsatorna sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFAMNtd6n5Uk8myzwdILDGNVc_UnfCC_FQ8BnVTzCwWkazIGj2cNS9CdsATWnrN6ryihPTbJnYrKEjDTny71qrJKmsnRo9KlcLuECat5hOL5qodn_8Hl0W_-tAGt24nFf46wA4J49B-LEt7ADVw2PUZF-Of6APlp-38HMsFMqkr-hf1MWnXP2WjP94/s700/jeansorel10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="531" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFAMNtd6n5Uk8myzwdILDGNVc_UnfCC_FQ8BnVTzCwWkazIGj2cNS9CdsATWnrN6ryihPTbJnYrKEjDTny71qrJKmsnRo9KlcLuECat5hOL5qodn_8Hl0W_-tAGt24nFf46wA4J49B-LEt7ADVw2PUZF-Of6APlp-38HMsFMqkr-hf1MWnXP2WjP94/w486-h640/jeansorel10.jpg" width="486" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szkeccsfilmek</b></div><div style="text-align: justify;">A hatvanas években különösen népszerűek voltak a három-négy csattanós rövid történetből álló szkeccsfilmek, amelyeket főleg olasz filmesek gyártottak olykor a franciákkal, néha a nyugatnémetekkel és a spanyolokkal karöltve. Ezek többnyire valamilyen általános emberi gyengeséget vagy éppen tipikus olasz sztereotípiát figuráztak ki, ugyanakkor készült néhány filozofikusabb, netán egyenesen társadalombíráló darab is, mint az <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/agymosas-rogopag.html"><i>Agymosás/RoGoPaG</i></a> (1963) vagy a <i>Szerelem és düh</i> (1969). Volt példa arra is, hogy a szerző vagy a főszereplő színész személye kapcsolta össze a történeteket: <i>A boszorkányok</i> (1967) például <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-silvana-mangano.html">Silvana Mangano</a> sokoldalú tehetségére épült, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/kulonleges-tortenetek.html"><i>Különleges történetek</i></a> (1968) alapjául pedig egy-egy Edgar Allan Poe-novella szolgált. Jean Sorel is játszott szkeccsfilmekben, melyek többsége Magyarországra is eljutott. Mondjuk a legelső, az <i>Amori pericolosi</i> (1964) épp nem, legalábbis amennyire én tudom. A három történet közül Sorel a középsőben szerepelt, egy legionáriust alakított, aki elhanyagolja a szolgálatot, mert belehabarodott egy prostituáltba (Ornella Vanoni). Kevésbé köztudott, hogy az <i>Amori pericolosi</i> valójában már 1961-ben elkészült, de három évre dobozolták. A <i>Cicababák</i> (1965) Olaszországban erkölcsbotrányt okozott, ráadásul épp a <i>Monsignor Cupido</i> című epizód, amelynek <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/02/reflektorfenyben-gina-lollobrigida.html">Gina Lollobrigida</a>, Jean Sorel és Akim Tamiroff játszották a főszerepeit. A történet kiindulópontja <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/boccaccio-es-dekameron.html">Boccaccio egyik <i>Dekameron</i>-novellája</a> volt, amely modern köntösben elevenedett meg. A szépséges fogadósnéban feltámad a vágy a nála elszállásolt, tiszteletre méltó pap fiatal rokona és egyben titkára iránt. A jóképű fiatalember azonban nem reagál a szépasszony csábítási trükkjeire, így fondorlatos módszereket kell bevetni az erényes ifjú meghódítására… Lollobrigidát, Sorelt és a rendezőt, Mauro Bologninit a közerkölcsök megsértése miatt bíróság elé állították: pénzbírságra és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket. A vád szerint az egyik jelenetben Gina túl sokat mutatott meg csupasz bájaiból. A bizonyítási eljárás során a kifogásolt jelenetet gyakorlatilag képkockánként vetítették le, és a tisztes bírák szent borzadállyal nézték a vérlázító látványt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmnGY0Mb4gvBd-8qbWA9x1ds02wdMuGnaDaClbrbcMlj5Gh-NQItwHQowOedm8ZfBhhmtIvHFzQseSxiPH4cwbDwENk6h26xHuaU1Bo3q1KqNeV_hHhs7aNlvwLhcXPQ_-aaPuTsShFdWdbQi-6QFYAD7dAeefcSYN3NGwRg1h7muNU73C4QlxMChZ/s800/jeansorel11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmnGY0Mb4gvBd-8qbWA9x1ds02wdMuGnaDaClbrbcMlj5Gh-NQItwHQowOedm8ZfBhhmtIvHFzQseSxiPH4cwbDwENk6h26xHuaU1Bo3q1KqNeV_hHhs7aNlvwLhcXPQ_-aaPuTsShFdWdbQi-6QFYAD7dAeefcSYN3NGwRg1h7muNU73C4QlxMChZ/w640-h424/jeansorel11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az <i>Olasz furcsaságok</i> (1965) hat epizódját – melyek egyenként is apró történetekből állnak – Nanni Loy rendezte, a <i>Nápoly négy napja</i> alkotója. Sorel a <i>La donna</i> című epizódban játszott, partnernője az Olaszországban élő horvát szépség, Sylva Koscina volt. A hölgy egy csodás Jaguar kocsival száguldozik egy kisváros, Amalfi utcáin. Hősünk fogad a barátaival, hogy utol tudja érni a nőt a Fiat kocsijával. Ez sikerül is neki, és eléri, hogy a nő megálljon. A hölgynek tetszik a jóképű srác, és nincs ellenére egy könnyű kis kaland, amikor a srác azt mondja neki, hogy semmiképp ne mondjon nemet a kérésére. A pásztorórában reménykedő hölgy meglepetésére azonban a fiatalember csupán annyit kér tőle, hadd vezesse egy kicsit a Jaguart. A film szép sikert aratott az olasz mozikban, az első körben 170 008 000 lírát hozott. „A epizódfilmeket általában hamar elfelejtjük: a legtöbből tizenkettő jut egy tucatra. Az <i>Olasz furcsaságok</i> nem szabványmű. Lehet rajta nevetni, de belénk szuggerálja a meditáció kényszerét is” – írta korabeli kritikájában Veress József. A <i>Tündéri nők</i> (1966) Sorel-epizódját <i>(Fata Elena)</i> ismét Mauro Bolognini rendezte, Lollobrigidát az amerikai Raquel Welch váltotta fel. A szellemes történet a házastársi hűséget figurázza ki. Jóképű hősünk, Luigi meglátogatja a barátját, aki elalszik a kertben, így magára hagyja őt világszép nejével, Elenával. Luigi gyomorégésre panaszkodik, ezért Elena szódabikarbónát keres neki a konyhában, ám ehhez a miniszoknyás bombázónak fel kell másznia egy létrára. Persze, hogy a férfi nem hagyja ki a lehetőséget, és Elena nem is tiltakozik. Aztán Luigi hazamegy, és mit lát otthon? Felesége békésen kötöget, mint nem sokkal korábban Elena, s náluk is épp egy házibarát vendégeskedik, az asztalon pedig ott egy pohár víz, benne szódabikarbónával… A <i>Tündéri nők</i> tetszett a közönségnek, 700 millió líra hasznot termelt. Eredeti változata 111 perc volt, ebből nyolc percet később kivágtak, és mindmáig a rövidebb verzió számít hivatalosnak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Wv_7xXPXMzHxcFlLIR35YgN1AzPwaMxfcLjh5D5iGqiCYswVV90yFVBTQMpX-1We9bSIzVHOeuqtZqWDZ1grHhSzE5UWV2XR1M984KqtJzgReGoErJE6VXsNGsGgNVsLfhsRdtZE5aUQBB9oHFhrpQsJdRt605zGGLV7lquGtrMEHfgWcUVCeoJ-/s550/jeansorel12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="550" height="594" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Wv_7xXPXMzHxcFlLIR35YgN1AzPwaMxfcLjh5D5iGqiCYswVV90yFVBTQMpX-1We9bSIzVHOeuqtZqWDZ1grHhSzE5UWV2XR1M984KqtJzgReGoErJE6VXsNGsGgNVsLfhsRdtZE5aUQBB9oHFhrpQsJdRt605zGGLV7lquGtrMEHfgWcUVCeoJ-/w640-h594/jeansorel12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A Göncöl nyájas csillagai</b></div><div style="text-align: justify;">Luchino Visconti egyik leghíresebb és legnépszerűbb filmje, <i>A párduc</i> (1963) a bemutató évében elnyerte a cannes-i Arany Pálmát. A sikerben oroszlánrésze volt a szerelmeseket alakító Claudia Cardinalénak és Alain Delonnak, akik mindketten sokat köszönhettek Viscontinak, a Maestro pedig atyai gondoskodással figyelte karrierjük alakulását. Örömmel fogadta azt a produceri javaslatot, hogy forgasson még egy közös filmet a két közkedvelt sztárral. Választása az Élektra-mítoszra esett, amelyet modern köntösbe öltöztetett. A cselekmény egy észak-olasz kisvárosban, Volterrában játszódik, a második világháború után. A modern Élektrát Sandrának hívják, aki anyját és annak szeretőjét tartja felelősnek azért, hogy apját megölték Auschwitzban. Bosszút akar állni rajtuk, és ehhez eszközként használja fivérét, Giannit, aki szerelmes belé. A forgatás valóban Volterrában zajlott, kivéve a nyitójelenetet, amelyet Genfben (Svájc) rögzítettek filmszalagra. Delon végül lemondta a filmet, így került a helyére Jean Sorel, akit a korabeli sajtó amúgy is Delon riválisaként emlegetett. A film címe, <i>A Göncöl nyájas csillagai</i> (1965) Giacomo Leopardi <i>Le ricordanze</i> című 1829-es verséből származik, amely a cselekményre vonatkoztatható, Gianni idézi is a verssorokat Sandrának. Magánéleti érdekesség, hogy Visconti a forgatáson találkozott először az osztrák <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/reflektorfenyben-helmut-berger-az.html">Helmut Berger</a>rel, aki élete utolsó évtizedében az élettársa és filmjeinek visszatérő színésze volt. <i>A Göncöl nyájas csillagai</i> elnyerte az 1965-ös velencei filmfesztivál fő díját, az Arany Oroszlánt. Szakmai körökben ez nagy megütközést váltott ki, mert sokak szerint a Maestro talán leggyengébb alkotásáról van szó. Értékeit csak később kezdték felfedezni, de mindmáig az életmű egyik alábecsült darabjának számít.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRLrYSKEL_2JE-XwpoppWGNWQFtVt7KRQE1tuvPbbHzSBxS43FyxdRoU0YBR3NpY8-t9BY-GmMc677ElBTGB5I6PrnvOBYumVCf_LFdCnSZ59k6W0EUjxTFB1JriSNgOr-ZdnuEZ5lJ7Zs55P9L3ryLsnUcZxzUMyYms2ciDNpHqjGuRU7a5wEkC29/s550/jeansorel13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRLrYSKEL_2JE-XwpoppWGNWQFtVt7KRQE1tuvPbbHzSBxS43FyxdRoU0YBR3NpY8-t9BY-GmMc677ElBTGB5I6PrnvOBYumVCf_LFdCnSZ59k6W0EUjxTFB1JriSNgOr-ZdnuEZ5lJ7Zs55P9L3ryLsnUcZxzUMyYms2ciDNpHqjGuRU7a5wEkC29/w640-h640/jeansorel13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A nap szépe</b></div><div style="text-align: justify;">Két évvel <i>A Göncöl nyájas csillagai</i> után ugyancsak Velencében került először a nagyközönség elé Luis Buñuel egyik leghíresebb filmje, <i>A nap szépe</i> (1967), amely a Visconti-opuszhoz hasonlóan szintén megkapta a fő díjat. Joseph Kessel azonos című, 1928-ban publikált regényéből a forgatókönyvet maga a rendező és állandó munkatársa, Jean-Claude Carrière írta. A történet hősnője, Séverine (Catherine Deneuve) szerelmes ugyan férjébe, a jóképű Pierre-be (Jean Sorel), ám gyerekkorára visszavezethető mazochista vágyait nem tudja kiélni vele. A házaspár egy síparadicsomban találkozik két barátjával, Monsieur Hussonnal (Michel Piccoli) és Renée-vel (Macha Méril), és Séverine általuk szerez tudomást arról, hogy egy közös ismerősük egy bordélyházban dolgozik. A szépasszony arra gondol, hogy a prostitúció segíthetne az ő szexuális problémáin is, ezért munkára jelentkezik Madame Anaïs (Geneviève Page) műintézményében. A nevét nem hajlandó elárulni, így ő lesz „A nap szépe”, s rövidesen a bordély talán legkeresettebb bedolgozója. Úgy tűnik, valóban sikerült megoldást találnia a problémájára, de lesznek újabbak: egy napon ugyanis Monsieur Husson is megjelenik a bordélyban, Séverine állandó kuncsaftja, az erőszakos fiatal gengszter, Marcel (Pierre Clémenti) pedig egyre féltékenyebb lesz a férjre, aki helyette birtokolja a nőt… <i>A nap szépe</i> tele van különféle talányokkal. Ezek egyike maga a cím, amely kettős jelentésű: így hívják azokat a francia prostituáltakat, akik kizárólag napközben dolgoznak, illetve ez a neve egy liliomfajtának is, amely csak a nappali fényben pompázik, miként Séverine, aki este mindig hazatér a férjéhez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggRnHcnwc_pBce1CDdcTBYYtBtjYL1qg2VAkgFr5lJXM69KDvzYDOSUay0huOett1MhgwZTtJvQGV23uUdZzYRYAix3W6WkPzAJoGB55cMSaM7BrIDsPd_4t_jHBlA2AtaKfypUIQIS6icdYOkVOQNFmXSFkSc6T4smLzySAl-VI8tQZAe3HZqIEYE/s800/jeansorel14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggRnHcnwc_pBce1CDdcTBYYtBtjYL1qg2VAkgFr5lJXM69KDvzYDOSUay0huOett1MhgwZTtJvQGV23uUdZzYRYAix3W6WkPzAJoGB55cMSaM7BrIDsPd_4t_jHBlA2AtaKfypUIQIS6icdYOkVOQNFmXSFkSc6T4smLzySAl-VI8tQZAe3HZqIEYE/w640-h380/jeansorel14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A filmben nagy hangsúlyt kapnak a hősnő fantáziái, és emiatt nem mindig egyértelmű, hogy mi az, ami tényleg megtörténik, és mi az, amit csak Séverine képzel el. Buñuel – szokásához híven – nem volt hajlandó magyarázgatni a filmjét, és kijelentette, hogy számára a valós és a fantáziajelenetek együtt alkotnak egy egészet. Helyette a forgalmazók próbálták segíteni a nézőket azzal, hogy a feliratos változatokban a fantáziajelenetek párbeszédeit dőlt betűkkel rendelték meg. Buñuel azt sem magyarázta meg, hogy mit rejtett az a doboz, amelyet az egyik ázsiai vendég mutatott meg az örömlányoknak, és ami miatt csak Séverine volt hajlandó szobára menni vele. A rendező és a forgatókönyvíró állítólag az előkészületi időszakban bordélyokat látogattak, hogy maguktól az örömlányoktól tájékozódjanak a mesterségükről. Noha Buñuel és Deneuve nagy szeretettel nyilatkoztak egymásról, a közös munka mégsem volt gördülékeny. A színésznőnek főleg a meztelenséggel kapcsolatban voltak kikötései, melyeket ugyan figyelembe is vettek, Catherine évek múlva mégis úgy nyilatkozott, testileg és lelkileg többet kellett mutatnia magából, mint amiről előzetesen szó volt. Mindazonáltal megérte, mert ezt tartják a legjobb alakításának. Buñuelnek a kezdet kezdetén Sorellel is meggyűlt a baja, aki a korbácsolási jelenet előtti banális párbeszéd helyett egész egyszerűen új szöveget írt magának. Amikor a rendező ezt számonkérte rajta, Jean elmondta, hogy az eredeti szöveg szerinte nevetségesen közhelyes volt. Buñuel ekkor felhívta a figyelmét arra, hogy éles kontraszként a jelenet nagyon durván folytatódik, és kérte, hogy Sorel az eredeti szövegét mondja, amit a színész meg is tett. Említsük meg, hogy a rendezőnek van egy kis cameója (a herceg érkezésekor egy szabadtéri kávézóban ül), a filmnek pedig egyáltalán nincs kísérőzenéje.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-RQE-j0w0-mNHwit8mazhFvGKlABs8A66wtQVvdXha2orJ-XXtlJIgd8a0okg0OBOoiVsplJdK6mKPdLU_ZeLcbF3S_18fHUlGzCyoBci36-4DzEBG8isT__dYRBW4DcfzwADmnewpIwR8g0cR0TvigtmrBgkdG-V7NObFAwo481FJ1DHZuXntZTS/s665/jeansorel15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="665" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-RQE-j0w0-mNHwit8mazhFvGKlABs8A66wtQVvdXha2orJ-XXtlJIgd8a0okg0OBOoiVsplJdK6mKPdLU_ZeLcbF3S_18fHUlGzCyoBci36-4DzEBG8isT__dYRBW4DcfzwADmnewpIwR8g0cR0TvigtmrBgkdG-V7NObFAwo481FJ1DHZuXntZTS/w510-h640/jeansorel15.jpg" width="510" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Futottak még… és nem is rosszul!</b></div><div style="text-align: justify;">Egy csokorban említsünk meg néhány olyan filmet, melyek egyáltalán nem érdektelenek, de nem foglalnak el központi helyet a színész életművében. Roger Vadim Arthur Schnitzler-adaptációja a <i>Körbe-körbe</i> (1964), amelyben Sorel egy háborúba készülő, könnyelmű fiatal grófot alakított. Az opusz elsősorban Jane Fonda meztelen jelenete miatt keltett nagy feltűnést, mert akkoriban a mozgóképes vetkőzés még nagy merészségnek számított, és először fordult elő, hogy egy amerikai színésznő egy európai filmben vetkőzött. Stendhal azonos című, önéletrajzi ihletésű műve alapján készült <i>A szerelemről</i> (1964), amelyben Jean egy mellékszerepet alakított Anna Karina, Elsa Martinelli és Michel Piccoli mellett. Dino Risi vígjátéka, <i>A napernyő</i> (1965) egy házasság válságáról szól. Az otthon nyugalmát kedvelő férj (Enrico Mario Salerno) végül mégis kikapós felesége (Sandra Milo) után utazik Riminibe, és a hotelben megismerkedik az asszony új barátaival, köztük a selyemfiú Sergióval (Jean Sorel), akiben riválist sejt. A filmzenét a korszak népszerű olasz slágereiből állították össze. Sergio Corbucci <i>A nevető ember</i> (1965) című alkotása Victor Hugo azonos című romantikus regényének szabad adaptációja, a szerző nevét fel sem tüntették az olasz változat stáblistáján. Sorel formálta meg az eltorzult arcú főszereplőt, akit a szerelem és a féltékenység végzetes tettekre sarkall… Két szélhámosról (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/monica-vitti.html">Monica Vitti</a> és Jean Sorel) szól Francesco Maselli vígjátéka, a <i>Siess, ölj meg... fázom!</i> (1967). Miután sikertelenül próbálják átverni egymást, szerelem bontakozik ki közöttük, s immár közösen próbálnak becsapható balekokat találni, amihez testvéreknek adják ki magukat. (Ezt az alapötletet a francia Georges Lautner is átvette a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/szabadlabon-velenceben.html"><i>Szabadlábon Velencében</i></a> című 1980-as Belmondo-filmjének első harmadához.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgylikZ7AbHRqh75x1GWj0fw_cZTSNvH0f0drEVWYWuGJxH4tHa7gDvZd6BDI5ZzIkFbdIab7VUg3PDn7OrB36Ibn8LIBuSWCErQyHFFaltb6euBxxN69hvIr6oPC7g_JRLi192hZzSxPjfx1TnRUX7UzNrDaiA2rBXVEAys-UwuuktOLZGaZPpSa6r/s800/jeansorel16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgylikZ7AbHRqh75x1GWj0fw_cZTSNvH0f0drEVWYWuGJxH4tHa7gDvZd6BDI5ZzIkFbdIab7VUg3PDn7OrB36Ibn8LIBuSWCErQyHFFaltb6euBxxN69hvIr6oPC7g_JRLi192hZzSxPjfx1TnRUX7UzNrDaiA2rBXVEAys-UwuuktOLZGaZPpSa6r/w640-h364/jeansorel16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Akár valamiféle magvas művészfilmet is sejthetnénk a <i>Szenzációvadászok</i> (1968) cím mögött, elvégre a rendező, Marcello Fondato mellett a forgatókönyv másik szerzője Ennio Flaiano, aki Federico Fellini számos filmklasszikusának elkészítésében is rész vett: <i>Országúton</i> (1954), <i>Cabiria éjszakái</i> (1957), <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/az-edes-elet.html"><i>Az édes élet</i></a> (1960), <i>Nyolc és fél</i> (1962). Valójában egy Korzikán játszódó vígjátékról van szó, amelyben az izgalomra vágyó turisták némi pénz fejében bejutnak a körözött bűnöző „sasfészkébe”. Váratlanul megjelenik a rendőrség, és a turisták valódi izgalmak között találják magukat. Vagy ez is csak egy színjáték része? Főszereplők: Jean Sorel, Lou Castel, Sylva Koscina, Pamela Tiffin, Luigi Pistilli és Gabriele Ferzetti. A filmet beválogatták az 1968-as cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába is, de a diáklázadások miatt a rendezvényt félbeszakították. A magyar kritikusok nem voltak túl lelkesek az 1971-es hazai premier alkalmával: „Van a hétnek még egy bemutatója, amelyet azonban igen röviden, az újonnan is ócskának számító áruk gyűjtőnevével intézhetünk el. A <i>Szenzációvadászok</i> nyilvánvalóan bóvli” – írta például Kürti László a <i>Film, Színház, Muzsiká</i>ban. Egy szerelmi háromszög története az <i>Adélaïde</i> (1968), Jean-Daniel Simon filmje. A jóképű Frédéric (Jean Sorel) viszonyt folytat egy haldokló férfi feleségével (Ingrid Thulin) és annak lányával (Sylvie Fennec). Miután a férj meghal, hősünk nőül veszi az özvegyet, ugyanakkor nem szakít a lánnyal sem… A bűnügyi filmek olasz mestere, Damiano Damiani rendezte az <i>Una ragazza piuttosto complicata</i> (1969) című thrillert. Alberto (Jean Sorel) egy napon valamilyen technikai malőr következtében fültanúja lesz két nő beszélgetésének, és rájön, hogy intim viszony fűzi őket egymáshoz. Felkelti érdeklődését ez a különös helyzet, és megismerkedik az egyik nővel, a fiatal Claudiával (Catherine Spaak). Viszonyt kezdenek, noha a lánynak van már egy udvarlója, és Claudia bevonja Albertót a játszmáiba. A másik nő – aki nem más, mint Claudia mostohaanyja (Florinda Bolkan) – véget akar vetni ennek az új viszonynak. Mindenáron…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGL2Y9PffNtQT509vi8q5Cg5GOJXLbS_hiVABZw-QUSF9sjnWshyfQUBmhbBjn2hQ_qyJGVCyt3TDELHIObvQccyM6VoyynBwvyB2RO_4v4bLa6V42FrE9Ttb6swo_0UXyVZBRlTfSdcvhh5BzW0pV-dd3M91pHyZPxReL3eOLjwzgZg-e43S0zryN/s800/jeansorel17b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGL2Y9PffNtQT509vi8q5Cg5GOJXLbS_hiVABZw-QUSF9sjnWshyfQUBmhbBjn2hQ_qyJGVCyt3TDELHIObvQccyM6VoyynBwvyB2RO_4v4bLa6V42FrE9Ttb6swo_0UXyVZBRlTfSdcvhh5BzW0pV-dd3M91pHyZPxReL3eOLjwzgZg-e43S0zryN/w640-h272/jeansorel17b.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Deborah édes teste</b></div><div style="text-align: justify;">Jean Sorel igényes és izgalmas giallóinak sorát Romolo Guerrieri 1968-as alkotása, a <i>Deborah édes teste</i> indította. A történet főszereplője, a jó külsejű Marcel (Jean Sorel) épp nősülni készül. Kölcsönösen imádják egymást menyasszonyával, a szépséges Deborah-val (Carroll Baker). Megjelenik azonban egy régi barát (Luigi Pistilli), aki azt állítja, hogy Marcel előző menyasszonyának haláláért valójában a férfi a felelős. Marcel rövidesen fenyegető leveleket kap, és az ismeretlen zsarolótól még Deborah sincs biztonságban. Különös pszichológiai játszma veszi kezdetét, amelyben úgy tűnik, senki nem az, akinek mutatja magát. De ki mozgatja a szálakat, és mi a tét? Az amerikai Carroll Baker nagyot bukott a néhai filmsztárról, Jean Harlow-ról szóló életrajzi filmmel 1965-ben, ezért Európába jött, hogy újra felépítse a karrierjét. Mivel Guerrieri opusza a kontinensen jelentős sikert ért el – Angliában és az Egyesült Államokban viszont hűvösen fogadták –, egymás után kapta a felkéréseket hasonló bűnügyi filmekre. A <i>Deborah édes teste</i> a fordulatos cselekményvezetés, az igényes operatőri munka (Marcello Masciocchi), a hangulatos kísérőzene (Nora Orlandi) és a hatásos színészi játék mellett az erotikának is köszönhette népszerűségét. A maga idejében kifejezetten merész műnek minősült: Carroll Baker és Jean Sorel zuhanyjelenete a film elején azért is számított szenzációnak, mert akkoriban még ritkaság volt, hogy nem a másodvonal képviselői vagy a statiszták, hanem maguk a sztárok vetkőznek. A különféle erotikus magazinok nagy sikerrel hozták le az ominózus jelenet forgatásán készített fotókat, és lényegében többet mutattak, mint ami magában a filmben látható. A fontosabb jeleneteket Genfben (Svájc), Nizzában (Franciaország) és Olgiatában (Olaszország) forgatták. Érdekes, hogy az utókor szigorúbb a filmmel, mint a kortársak voltak: több szakmai oldalon is olyan értékelés olvasható, hogy a <i>Deborah édes teste</i> kifejezetten gyenge giallo, ám jómagam nem osztom ezt a véleményt, bár kétségtelenül nem annyira erőszakos, mint ami ebben a műfajban megszokott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLiZOG4rDL8LKKBC1vZyGvYxNZfxJ7z6-dr89wncObfIKCfW0ecF18gfLQqaZLaYJ0YdTLvxeyR_gPx4MiKxuz2GBk6ECUcL5p4Ub3Ht0rScFhnIu1Sa0Xvd7ZjOw9v-1Lg23Z2gKEyyFrQsAyGXOySHNgBXuWzaA85l93eKSrtGxvdjg8dvIHpWe-/s800/jeansorel18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="800" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLiZOG4rDL8LKKBC1vZyGvYxNZfxJ7z6-dr89wncObfIKCfW0ecF18gfLQqaZLaYJ0YdTLvxeyR_gPx4MiKxuz2GBk6ECUcL5p4Ub3Ht0rScFhnIu1Sa0Xvd7ZjOw9v-1Lg23Z2gKEyyFrQsAyGXOySHNgBXuWzaA85l93eKSrtGxvdjg8dvIHpWe-/w640-h488/jeansorel18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Perverz történet</b></div><div style="text-align: justify;">1969 különösen fontos esztendő volt a sokoldalú, ám alábecsült olasz rendező, Lucio Fulci számára. Egymás után két kitűnő filmet forgatott: pályafutása első giallóját, a <i>Perverz történet</i>et és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2022/03/beatrice-cenci.html"><i>Beatrice Cenci</i></a> című történelmi drámát. A <i>Perverz történet</i> Alfred Hitchcock remekműve, a <i>Szédülés</i> (1958) nyomdokain halad. Forgatókönyvét Fulci és Roberto Gianviti közösen írta. A történet egy orvosról (Jean Sorel) szól, akit azzal vádolnak, hogy megölte asztmás feleségét (Marisa Mell), hogy felmarkolja az életbiztosítást, és boldogan éljen a szeretőjével (Elsa Martinelli). Igen ám, de hamarosan színre lép egy sztriptíztáncosnő, aki feltűnően hasonlít az elhunyt asszonyra… Fulci szerint a szkript az egyik legjobb munkája volt, annak ellenére, hogy Edmondo Amati producer költségkímélő kívánságai miatt bizonyos motívumokon változtatnia kellett. Így például a történet eredetileg Louisianában játszódott, de átírták San Franciscóra, mert ott készült ugyanakkor egy másik Amati-produkció is, a <i>Femmine insaziabili</i> (1969), és gazdaságosabb volt a kettőt ugyanott elkészíteni. Amerikai helyszín volt még New York, Reno és Sacramento is, míg a belső felvételekre már Olaszországban került sor, a Cinecittà műtermeiben. A főhőst villamosszékben végezték volna ki, amit gázkamrára változtattak az amerikai helyszín, a San Quentin-börtön miatt, ahol a hírhedt Caryl Chessmant is kivégezték. A Chessman kivégzésében részt vevő személyzet közül többen Fulci alkotásában is szerepeltek. A <i>Perverz történet</i> kiemelkedő sikert ért el Olaszországban (869 millió líra bevétel), ahol <i>Una sull'altra</i> (Egyik a másikon) címmel vetítették. A művet több országban is megrövidítették, s csak az új évezredben vált elérhetővé az eredeti, 108 perces változat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3-_7BG2GN_eAyU01uVTTVxpxS9_KJFy8g5kAvRypHq9NzVPNtROzEeAUhpaN9oWbb-CU-iuIdGI8OGjcDOLcJPQWsTOqbbTzJf1Kt1CDgRg-OKc5wVt2VLjtgvgyc0O5fAFVtM8PK0JqFZEcedSQxDgdccoT0ryJ0okrAndvLhvdwKOd_FQbYrlox/s800/jeansorel19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3-_7BG2GN_eAyU01uVTTVxpxS9_KJFy8g5kAvRypHq9NzVPNtROzEeAUhpaN9oWbb-CU-iuIdGI8OGjcDOLcJPQWsTOqbbTzJf1Kt1CDgRg-OKc5wVt2VLjtgvgyc0O5fAFVtM8PK0JqFZEcedSQxDgdccoT0ryJ0okrAndvLhvdwKOd_FQbYrlox/w640-h356/jeansorel19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Paranoia</b></div><div style="text-align: justify;">1968 és 1970 között Umberto Lenzi egy giallo-trilógiát forgatott, melynek epizódjait a női főszereplő, Carroll Baker személye kapcsolja össze: <i>Orgasmo</i> (1969), <i>Olyan édes… olyan perverz</i> (1969), <i>Paranoia</i> (1970). Itt jegyezzük meg, hogy van némi kavarodás a címadásokban, ugyanis az <i>Orgasmo</i> Olaszországon kívül <i>Paranoia</i> címmel került forgalomba, ezért amikor <i>Paranoia</i> címmel elkészült a harmadik rész, azt külföldön <i>A Quiet Place to Kill</i> (Csendes hely a gyilkoláshoz) címmel mutatták be. (Meglehet, Lenzi direkt szopatta a külföldi forgalmazókat, mert 1971-es alkotásának az <i>Un posto ideale per uccidere</i> [Ideális hely a gyilkoláshoz] címet adta, amelyet ezért Olaszországon kívül megint új címmel kellett ellátni.) A <i>Paranoia</i> főszereplőjét, a gyönyörű Helene-t volt férje, Maurice meghívja mallorcai villájába. A helyszínen kiderül, hogy a meghívás valójában az új feleségtől, a Maurice-nál idősebb Constance-tól érkezett. Az asszony meg akarja ölni a férjét, aki Constance lányával csalja őt, és ebben a bűnügyben számít Helene segítségére. Az anyagi nehézségekkel küzdő Helene igent mond a különös ajánlatra. Maurice azonban rájön a két asszony szövetségére, és ő is kitalálja a maga tervét, hogyan szabaduljon meg veszélyessé vált feleségeitől… A filmet Olaszországban és Spanyolországban forgatták: Mallorca szigetén, Monzában és az Incir De Paolis római filmstúdiójában. Az opuszon érződik két kitűnő francia thriller, az <i>Ördöngösök</i> (1955, Henri-Georges Clouzot) és a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/ragyogo-napfeny-tehetseges-mr-ripley.html"><i>Ragyogó napfény</i></a> (1960, René Clément) hatása. Érdekességként említsük meg, hogy a segédoperatőr az olasz B-filmek polihisztora, a kétes hírű Joe D’Amato (Aristide Massaccesi) volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicc1WcNvN1pg1dkdc3Xk1lgOSnN-jfDPwuAOE4JIITDtwE3BekhJ1cOv8HAapFkluraPCDqwA-rSeCYZJG-Kcwqyefi30hiRQYZ7n5unKDYUAWl4YW3Uc75I_KWftIVpxtb4NY0UHTpf8UnkA3xOQShW6GJcq5zrs3--VCkPGpKW-HDk4rB9-L9lG6/s800/jeansorel20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicc1WcNvN1pg1dkdc3Xk1lgOSnN-jfDPwuAOE4JIITDtwE3BekhJ1cOv8HAapFkluraPCDqwA-rSeCYZJG-Kcwqyefi30hiRQYZ7n5unKDYUAWl4YW3Uc75I_KWftIVpxtb4NY0UHTpf8UnkA3xOQShW6GJcq5zrs3--VCkPGpKW-HDk4rB9-L9lG6/w640-h356/jeansorel20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Egy gyík a nő bőrében</b></div><div style="text-align: justify;">A fentebb már említett <i>Beatrice Cenci</i> vallásellenessége nemcsak hogy a film bukását okozta, hanem Fulci munkalehetőségeit is leszűkítette. Csak 1971-ben forgathatott újra, viszont rögtön egy újabb mesterművet alkotott <i>Egy gyík a nő bőrében</i> címmel. A Londonban játszódó film hősnője, Carol Hammond (Florinda Bolkan) egy köztiszteletben álló politikus lánya és a sármos ügyvéd, Frank (Jean Sorel) felesége. Carolt rémálmok gyötrik, szex- és drogorgiák résztvevőjeként látja magát. Egyik álmában megöli a szomszédnőjét, aki szerinte nemcsak álmodozik ilyen orgiákról, hanem tevékenyen szervezi is őket. A dolgok akkor kezdenek zavarossá válni, amikor a szomszédasszonyt valaki valóban meggyilkolja, és a gyanú hamar Carolra terelődik… A filmet olyan híres londoni helyszíneken forgatták, mint az Alexandra-palota, az Old Bailey és a Trafalgar Square, a belső jelenetek egy része azonban a római Dear Studiosban került filmszalagra. Bár a film nem mentes a meztelenségtől sem, az igazi botrányt a trükkfelvételek okozták. Az egyik jelenetben Carol a klinikán kísérleti kutyákat lát, amelyek úgy néztek ki, mintha megnyúzták volna őket, miközben még éltek, hiszen a szívük és a beleik még vibráltak. Fulcit állatkínzás vádjával beperelték, és két év börtönbüntetés várt rá. A speciális effektusokért felelős Carlo Rambaldi a védelem tanújaként a bíróságon bemutatta az egyik műkutyát, és szemléltette is a kifogásolt trükköt. Ugyancsak Rambaldi készítette azokat a valósághű denevéreket, amelyek egy másik jelenetben rátámadnak a hősnőre. A szereposztásból két nevet érdemes még kiemelni: Paál Erzsi a hatvanas-hetvenes évek olasz filmjeinek állandó magyar statisztája, Bartha János (John Bartha) felesége volt, a hippi fiút megformáló Mike Kennedy pedig a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=QkwmSzPdVnY"><i>Black Is Black</i></a> című örökzöldet készítő Los Bravos együttes énekese. Az <i>Egy gyík a nő bőrében</i> több országban is a cenzúra áldozatául esett: volt, ahol a szexjeleneteket rövidítették meg, máshol a kutyás és/vagy a denevéres epizódot hagyták ki.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu7VB10bHli9bfzZ78B5jUXKCzfXil5QzEGVizCAUUkYtkH-hE0RM_TMAWCsDGd15gEa3c0n3hAfGExzYb1LZDmDkQyhJt3IO7pKMELde2WW-SBelMXhQ3PbrpnuAiFhZnlpB76P1422GGdOWMWECOcgxhxIWvypgJIPJRR9R1HRlQqSvnrb0svxMU/s800/jeansorel21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="800" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu7VB10bHli9bfzZ78B5jUXKCzfXil5QzEGVizCAUUkYtkH-hE0RM_TMAWCsDGd15gEa3c0n3hAfGExzYb1LZDmDkQyhJt3IO7pKMELde2WW-SBelMXhQ3PbrpnuAiFhZnlpB76P1422GGdOWMWECOcgxhxIWvypgJIPJRR9R1HRlQqSvnrb0svxMU/w640-h276/jeansorel21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Üvegbabák rövid éjszakája</b></div><div style="text-align: justify;">Olasz–nyugatnémet–jugoszláv koprodukcióban valósult meg Aldo Lado thrillerje, az <i>Üvegbabák rövid éjszakája</i> (1971). Gregory Moore amerikai újságírót (Jean Sorel) holtan találják Prágában, és a tetemet beszállítják a hullaházba. A látszat azonban csal: a férfi fizikai szempontból valóban halott, ám az agya még működik, és lázasan dolgozik azon, hogy visszaemlékezzen, hogyan is került hidegre, és legfőképp hogyan tudassa a környezetével, hogy még él. A kulcsmotívum Gregory szép cseh barátnője, Mira (<a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/12/james_bond_kedvese_az_oriasaligator_ellen_764">Barbara Bach</a>) rejtélyes eltűnése. A szereposztásban olyan neveket találunk, mint Ingmar Bergman nagyszerű színésznője, a svéd Ingrid Thulin, a mindig figyelemre méltó (nyugat)német Mario Adorf és a szintén német színész és popsztár, Jürgen Drews. A forgatás is szinte úgy zajlott, mint egy thriller. Bár a forgatókönyvet maga Aldo írta (az áldóját!), a rendezésre előtte Maurizio Lucidi, majd Antonio Margheriti volt esélyes. Mielőtt pofátlanoknak gondolnánk az említett kollégákat, tegyük sietve hozzá, hogy Lado ezt megelőzően nem rendezett, és igazából a producer nyomására adta be a derekát, miután ígéretet kapott arra, hogy nagyjából teljes alkotói szabadságban lesz része. Abban volt is, pénzben már nem annyira, mert koprodukció ide vagy oda, a film (ahogy általában a giallók) majdhogynem nevetséges összegből készült. (Mellesleg sem Lado, sem Jean Sorel nem kapta meg végül a filmért járó gázsiját.) A thrillermotívum akkor lépett be, amikor a csehszlovák hatóságok megtagadták a forgatási engedélyt, így a stáb tagjai dokumentumfilmeseknek adták ki magukat, és így jutottak be az országba. Néhány utcai jelenetet csak teleobjektívvel vagy még úgy sem tudtak leforgatni, ezért Prágát időnként – a jugoszláv partnernek köszönhetően – Ljubljana helyettesítette. Mindkét helyszín történelmi városrésze tökéletes választás volt ehhez a fantázia és a valóság különböző síkjain játszódó, nyomasztó történethez. Külső forgatási helyszín volt még Zágráb is, míg a belsőket a római Incir De Paolis Studiosban vették filmszalagra. A színvonalat emeli a mindig nagyszerű <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/03/ennio-morricone.html">Ennio Morricone</a> zenéje, és a Pasolini-filmekben (<i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/oidipusz-kiraly.html">Oidipusz király</a>,</i> 1967; <i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/az-ezeregyejszaka-viragai.html">Az Ezeregyéjszaka virágai</a>,</i> 1974) is dolgozó Giuseppe Ruzzolini operatőri munkája. Jegyezzük meg még azt is, hogy a főszerepet Lado eredetileg Terence Hillnek szánta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwvSoXYqFNmGt2TsP2Rs6SPXDHY7GAE0OAN4hF4RMQTTT26RRTvfHYnTDbc7HPGOjPpiU947q8oKrUfgn6bCvO6ewmY81Ak7uDqdJB5AguG-JXm-wBSoCaYEgAMrl4gywsJsw4SSk8B2MxvgXUrZr-lRN47EQqAQ7G6iAw5ed2b8vtns6aXGkct5st/s800/jeansorel22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="460" data-original-width="800" height="368" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwvSoXYqFNmGt2TsP2Rs6SPXDHY7GAE0OAN4hF4RMQTTT26RRTvfHYnTDbc7HPGOjPpiU947q8oKrUfgn6bCvO6ewmY81Ak7uDqdJB5AguG-JXm-wBSoCaYEgAMrl4gywsJsw4SSk8B2MxvgXUrZr-lRN47EQqAQ7G6iAw5ed2b8vtns6aXGkct5st/w640-h368/jeansorel22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Amikor a rendőrség nyomoz… és amikor csak áll és néz</b></div><div style="text-align: justify;">Minden idők egyik legjobb politikai thrillerje Frederick Forsyth bestsellere, <i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-sakal-napja.html">A Sakál napja</a>,</i> amelyet az amerikai Fred Zinnemann filmesített meg 1973-ban angol–francia koprodukcióban. A történet a francia elnök, Charles de Gaulle elleni merénylet tervéről szól, amelyet a rendőrség megfeszített nyomozással, a legapróbb infómorzsák felhasználásával próbál megakadályozni, mielőtt eldördülne a végzetes lövés. A regényben szereplő merényletkísérletre a valóságban sosem került sor, az viszont történelmi tény, hogy a katonákból alakult szélsőséges terrorszervezet, az OAS többször is megpróbálta meggyilkolni De Gaulle-t, miután az elnök visszaadta az egykori francia gyarmat, Algéria függetlenségét. Talán a leghíresebb próbálkozásra 1962. augusztus 22-én került sor a Párizs központjától délnyugatra fekvő Petit-Clamart-nál. Az akciót az OAS egyik kulcsembere, Jean-Marie Bastien-Thiry ezredes (1927–1963) szervezte – valljuk meg őszintén, nem túl ügyesen. A lesben álló terroristák akkor akartak végezni az elnökkel, amikor a kormányülés után gépkocsijával vidéki rezidenciája felé tart. Azzal azonban Bastien-Thiry nem számolt, hogy a kormányülés jelentős csúszással ér véget, és mire az elnöki konvoj a kiválasztott helyszínre érkezik, már erősen alkonyul. A rejtőzködő terroristák emiatt nem vették észre időben a konvoj érkezését figyelő ezredes jelzését, és csak akkor kezdtek tüzelni, amikor a kocsisor már elhaladt előttük. Még így is több mint kétszáz lövést adtak le, az egyik milliméterekkel kerülte el De Gaulle fejét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcC1oaN1Uw-B6fdRLFscWBT2Jq9Carng2uezIVFgzlkokloDZopwECcMNd7j34BtrfvOB_kCqQJwXQWoukzxvDXCR0FVAKdPRjhu7IRxl8yDFmjc4LZcCNXoSWrMuoM0Su6mnncifSfTCvup6MxbiNx6iZJv3qhyHA2Lcma_FzNBbwubE-uaSG9D-c/s800/jeansorel23.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="325" data-original-width="800" height="260" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcC1oaN1Uw-B6fdRLFscWBT2Jq9Carng2uezIVFgzlkokloDZopwECcMNd7j34BtrfvOB_kCqQJwXQWoukzxvDXCR0FVAKdPRjhu7IRxl8yDFmjc4LZcCNXoSWrMuoM0Su6mnncifSfTCvup6MxbiNx6iZJv3qhyHA2Lcma_FzNBbwubE-uaSG9D-c/w640-h260/jeansorel23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Bastien-Thiry nem figyelt fel arra, hogy ugyanazon az országúti szakaszon kicsit távolabb forgalomkorlátozó útjavítás folyt, ami miatt a konvojnak le kellett lassítania, így ideális célpontot adhatott volna a merénylőknek. Bastien-Thiry rendőrkézre került, bíróság elé állították, és kivégezték. Hogy megformálását Zinnemann a megnyerő arcú Jean Sorelre bízta, az szerintem annak a jele, hogy nem ellenszenves és erőszakos terroristának akarta láttatni, hanem hazafinak, akiből – talán a fiatal kora miatt is – hiányzott a politikai előrelátás, megragadt a múltban, és nem ismerte fel a jelen és a jövő politikai realitásait. Valós politikai háttere van Roberto Infascelli <i>A rendőrség csak áll és néz</i> (1973) című olasz–francia krimijének is. Ebben Sorel már az igazságszolgáltatás oldalán áll, egy ügyészt alakít. Cardone felügyelő (Enrico Mario Salerno) drasztikus módszerekkel veszi fel a harcot a bűnözők ellen, akik válaszul túszul ejtik Cardone fiát, hogy ezzel gyakoroljanak nyomást rá. Márpedig épp az emberrablási ügyek azok, amelyekben a rendőrség csak áll és néz, és nem avatkozik bele a túszejtők és a hozzátartozók közötti egyezkedésbe… A belsőket a római Dear Studiosban forgatták, a külsőket Milánó és Brescia körzetében. Érdekesség, hogy Cardone fiát Salerno saját fia, a 2007-ben elhunyt Giambattista alakította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoizrpfVRGAOSOsfomzXK_swvPc2kcgY7skS2wcnvmVECChGESrf_sHtz_Z6ql5wdtpsgW_3RG7iuK0g1IuGatiCWSc-BGAutBcZ4IOEGJRydTNOwxHSzVSj5AW1cLTePkQ1YCg6fzeV8ewDGy3WtHJg1JRcw8hB0isZ9TFActlF24XLg456VttKDO/s800/jeansorel24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="800" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoizrpfVRGAOSOsfomzXK_swvPc2kcgY7skS2wcnvmVECChGESrf_sHtz_Z6ql5wdtpsgW_3RG7iuK0g1IuGatiCWSc-BGAutBcZ4IOEGJRydTNOwxHSzVSj5AW1cLTePkQ1YCg6fzeV8ewDGy3WtHJg1JRcw8hB0isZ9TFActlF24XLg456VttKDO/w640-h280/jeansorel24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Gyilkosság a kék világban</b></div><div style="text-align: justify;">A spanyol filmművészet egyik legérdekesebb, de Magyarországon csak az elmélyült filmbarátok által ismert alkotója, Eloy de la Iglesia rendezte a <i>Gyilkosság a kék világban</i> (1973) című futurisztikus bűnügyi drámát, sőt a forgatókönyv megírásában is részt vett. A történet főszereplője, az ápolónő Anna fiatal férfiakat csábít el, lefekszik velük, meghallgatja, hogyan változott meg a szívdobogásuk a közösülés után, majd egy szikével mindegyiküket megöli. A film több ponton is megidézi Stanley Kubrickot. Egyrészt Annát Sue Lyon alakítja, a Mester hírhedt műve, a <i>Lolita</i> (1961) címszereplője. Néhány motívum és jelenet viszont a tíz évvel későbbi <i>Mechanikus narancs</i>ra (1971) utal, amely erőszakossága miatt akkoriban tiltott mű volt Spanyolországban. A Jean Sorel által játszott orvos például elektrosokk-terápiát alkalmaz az erőszakos bűnözőknél, hogy drasztikus jellemváltozást érjen el náluk, ahogyan ezt a Kubrick-opuszban is láthattuk. Egy orvos házaspár épp a <i>Mechanikus narancs</i>ot akarja megnézni a tévében, amikor rajtuk üt egy huligánbanda, amely szétveri a lakást és megerőszakolja a párt. (A homoszexualitás motívuma folyamatosan megjelenik a filmben, sőt De la Iglesia egész életművében is.) A jelenet közben ráadásul az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/enek-az-esoben.html"><i>Ének az esőben</i></a> szól, akárcsak a Kubrick-filmben. Az utalások annyira egyértelműek, hogy az Egyesült Királyságban a spanyol filmet <i>Clockwork Terror</i> címmel forgalmazták (a <i>Mechanikus narancs</i> eredeti címe: <i>A Clockwork Orange</i>). A filmtörténészek azonban hangsúlyozzák, hogy leegyszerűsítés lenne csupán plágiumról beszélni, hiszen a <i>Gyilkosság a kék világban</i> olyan híres sci-fik képi világát is megelőlegezi, mint a később készült <i>Zöld szója</i> (1973) és a <i>Rollerball</i> (1975). Az erőszakos olasz giallók egyébként szintén megihlették De la Iglesiát, ez a gyilkossági jelenetek esetében teljesen egyértelmű. Szomorú kuriózum, hogy az eredeti százperces spanyol verziót külföldön többféleképpen is megvágták, és tudomásom szerint mindmáig nem jelent meg a vágatlan változat se DVD-n, se Blu-rayen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyr9NC3gmXk47jDDvaG5qQryJ-2j0sSQP3EA1z5XtWiubJGheixUehG2WM_KGv-XBAnIFtjp08xOApAzxd1meMCtDKptp5yhah2uFWZmDI7oEv287pZa8Uq4-Wxlb6cbXklNrTFQHRJFd63n9__qGZuPKTSWcvLjMLp88YTgPfRa6WFMovFAol1yO/s800/jeansorel25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="800" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyr9NC3gmXk47jDDvaG5qQryJ-2j0sSQP3EA1z5XtWiubJGheixUehG2WM_KGv-XBAnIFtjp08xOApAzxd1meMCtDKptp5yhah2uFWZmDI7oEv287pZa8Uq4-Wxlb6cbXklNrTFQHRJFd63n9__qGZuPKTSWcvLjMLp88YTgPfRa6WFMovFAol1yO/w640-h328/jeansorel25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Néhány filmcsemegéről röviden</b></div><div style="text-align: justify;">Sorel nagy korszakának néhány kevésbé ismert filmje is megérdemel néhány mondatot. <i>A barátnő</i>t (1969) a korábban már említett Alberto Lattuada rendezte. Érdekesség, hogy az egyik forgatókönyvíró Jancsó Miklós olasz élettársa, Giovanna Gagliardo volt. A történet hősnőjét megcsalja a férje, a „hűséges” barátnő pedig megértés helyett inkább gúnyolódik. A megcsalt szépasszony bosszút esküszik: elcsábítja barátnője férjét és fiát. A főszereplők: Lisa Gastoni, Gabriele Ferzetti, Jean Sorel, Elsa Martinelli és Ray Lovelock. Salvatore Samperi különös pszichológiai thrillerje az <i>Uccidete il vitello grasso e arrostitelo</i> (1970): az apja temetésére hazatérő fiatalemberben (Maurizio Degli Esposti) gyanú ébred, hogy bátyja (Jean Sorel) és nővére (Marilù Tolo) el akarják tenni őt láb alól. A forgatókönyvet Samperi és a híres írónő, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/06/dacia-maraini.html">Dacia Maraini</a> írta. Ramón Fernández vígjátéka, a <i>No desearás al vecino del quinto</i> (1970) több mint harminc évig a legsikeresebb spanyol filmnek számított annak ellenére, hogy forgalmazását a Franco-cenzúra mindössze 35 kópiára korlátozta. A jóképű nőgyógyász (Jean Sorel) rendelőt nyit egy kisvárosban, ám hiába várja a klienseket: a férjek és udvarlók veszélyes konkurenciát látnak benne. Ellenben igen jól megy a meleg Anton közeli butikja. Rövidesen orvosunk egy madridi konferenciára utazik, ahol elviszik szórakozni egy mulatóba. Legnagyobb megdöbbenésére ott Antont látja viszont csinos nők társaságában, igazi macsóként. A butikos bevallja, hogy csak az üzlet érdekében adja ki magát melegnek. A kisvárosba már cimborákként térnek vissza, és hirtelen mindenkit érdekelni kezd, hogy vajon túlléptek-e már a barátságon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhATZ6DczZHO8F7Sdn-iZ8B7DdVY08Sis6pe0YBnwePwHqYoggY9Z5ptoB7tuRdCq1bYMSfdSRcyJzDVHZ-1uu6qK4O8QH6txzMJx6Ss-AWCySp9xcnIEgpWiOLQPRnm7YmH9DzJG9PzDln9rxhhHjUSUmX3rPsH-g632_NtPT7JT8cQobiocckylqY/s800/jeansorel26.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="800" height="460" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhATZ6DczZHO8F7Sdn-iZ8B7DdVY08Sis6pe0YBnwePwHqYoggY9Z5ptoB7tuRdCq1bYMSfdSRcyJzDVHZ-1uu6qK4O8QH6txzMJx6Ss-AWCySp9xcnIEgpWiOLQPRnm7YmH9DzJG9PzDln9rxhhHjUSUmX3rPsH-g632_NtPT7JT8cQobiocckylqY/w640-h460/jeansorel26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szintén spanyol illetőségű film az <i>El ojo del huracán</i> (1971), melynek forgatókönyvét a rendező, José María Forqué írta Marco Ferreri és Carlos Saura állandó munkatársával, Rafael Azconával. Az érzéki és gazdag Ruth (Analia Gadè) elválik a férjétől, Micheltől (Tony Kendall), mert beleszeretett a jóképű Paulba (Jean Sorel). A szerelmesek a Francia Riviérán turbékolnak Ruth pazar villájában, ahová beállít a volt feleségébe még mindig szerelmes Michel. Ruth ezután egyre gyakrabban kerül életveszélybe, látszólag véletlen műszaki hibák miatt autózás, illetve búvárkodás közben. A rejtélyek magyarázata túl kézenfekvő ahhoz, hogy igaz legyen… A spanyol filmek sorát gyarapítja a <i>Mil millones para una rubia</i> (1972, Pedro Lazaga) is, amelynek csábító szőke hősnője (ismét Analia Gadè) óriási értékű ékszerrablást hajt végre, ám alighanem ő sem gondolta komolyan, hogy zsákmányát minden probléma nélkül élvezheti majd. Sorel egyik partnere a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/ben-hur-22-11-oscar-dijas-klasszikus.html"><i>Ben-Hur</i></a> (1959) egykori Messalája, Stephen Boyd volt. A <i>Deborah édes teste</i> rendezője, Romolo Guerrieri 1971-ben is forgatott egy filmet Sorel főszereplésével. <i>A hasonmás</i> alaphelyzete Aldo Lado fentebb említett filmjére, az <i>Üvegbabák rövid éjszakájá</i>ra emlékeztet: Giovannit (Jean Sorel) egy titokzatos férfi lelövi egy garázsban, és a haldokló Giovanni felidézi azokat az eseményeket, amelyek idáig vezettek. A fontosabb női szerepeket <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/12/reflektorfenyben-ewa-aulin-sved-akinek.html">Ewa Aulin</a>, Lucia Bosé és Marilù Tolo játszotta. Egy afrikai kalandorról szól az első világháború idején játszódó <i>Trader Horn</i> (1973), amely hivatalosan egy 1931-es film remake-je, ugyanakkor teljesen eltér az eredeti cselekménytől. A rendezést az iráni (!) Reza Badiyi vállalta. Tiziano Longo melodrámája, a <i>La profanazione</i> (1974) főhőse egy kórházi sebész (Jean Sorel), aki szerelmes lesz az ápolónőként dolgozó apácába (Simonetta Stefanelli).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUjaXBxMDCwq4IZbvxdLTqMraRyoM4Jm4vMRnjnBI9i2vXWt4iWF7IARYAT70Z7U1Gw7Rc9B35zqJIp5p-Ti7jTyonWN9lt9SOk7lRB1tLsVl1izJ0fuVjTDhzO6LJcssAJ5QdH1IbsjyxuwOObQ6YfyU3j3oz6vEaxMphDI9WhCyMhUScfaUrHajy/s992/jeansorel27.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="692" data-original-width="992" height="446" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUjaXBxMDCwq4IZbvxdLTqMraRyoM4Jm4vMRnjnBI9i2vXWt4iWF7IARYAT70Z7U1Gw7Rc9B35zqJIp5p-Ti7jTyonWN9lt9SOk7lRB1tLsVl1izJ0fuVjTDhzO6LJcssAJ5QdH1IbsjyxuwOObQ6YfyU3j3oz6vEaxMphDI9WhCyMhUScfaUrHajy/w640-h446/jeansorel27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Negyven évről röviden</b></div><div style="text-align: justify;">1975-től Sorel pályája megtorpant. Aktivitása ugyan nem csökkent, egészen 2017-ig forgatott, de leginkább tévéfilmekben és -sorozatokban játszott. Ezek némelyike hozzánk is eljutott, nem is volt sikertelen (mint például a <i>Megperzselt szívek</i>), Sorel karrierjében azonban egyik sem számít igazán kiemelkedőnek. Néhány érdekesebb darabot azért említsünk meg ebből a korszakából is. A <i>La muerte ronda a Mónica</i> (1976, Ramón Fernández) ismét egy csalafinta bűnügyi történet, amelyben az életveszélybe került hősnő igazából senkiben nem bízhat. Jean a férjet alakította, a szereplők között pedig ott van a német szexbomba, a később pornókra átváltott <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/07/reflektorfenyben-karin-schubert.html">Karin Schubert</a> is. A három kiváló főszereplő, Isabelle Adjani, Marie-France Pisier és Isabelle Huppert szereplése ellenére is megbukott <i>A Brontë nővérek</i> (1979, André Téchiné) című életrajzi dráma, amely a három Brontë lány és bátyjuk, Branwell (Pascal Greggory) kapcsolatát állította középpontba. Sorel játszotta a szobrász Leylandot, Branwell barátját. Az eredetileg háromórás opuszt forgalmazási okokból jelentősen megrövidítették. Vidámabb húrokat pengetett két olasz vígjáték, a <i>Bonnie és Clyde olasz módra</i> (1983, Steno) és a <i>Fél lábbal a Paradicsomban</i> (1991, E. B. Clucher). Az előbbi film két, kissé ügyefogyott főszereplőjét (Paolo Villaggio és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html">Ornella Muti</a>) egy rendőrségi tévedés miatt veszélyes bankrablókkal keverik össze, az utóbbiban pedig egy taxisofőr (Bud Spencer) él át vicces, szentimentális és spirituális kalandokat. A Spencer-filmben a másik férfi főszereplő természetesen Terence Hill lett volna, aki azonban egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott jönni. Helyette Thierry Lhermitte francia színészt szerződtették. A taxisofőr lányát viszont Bud Spencer igazi lánya, Diamy (Diamante Pedersoli) játszotta. Sorel kései filmjei közül ne maradjon említetlenül Sergio Martino kevésbé sikerült háborús akciófilmje, a <i>Casablanca Express</i> (1989) sem. A színész a <i>Furcsa madarak</i> (2017, Elise Girard) című filmben állt utoljára a kamerák elé: a tragikomédia egy cinikus idős könyvtáros (Sorel) és egy fiatal nő (Lolita Chammah) barátságáról szól, amelyre árnyékként vetül a jámbornak látszó öregúr terrorista múltja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6qhCw0as1TKmBm07PuPyuXh3P8xDBZ1gVLyC6dNaq17W6znEZObNrO61r-acz57vDPNZjXrRe-YPoNrWvEWnMzwWhVDZiVX4nUQ5-is7M4exWhcmHoIoPSB3DA-FTyG8euVq5uFBJha5Dk_s-O0KAfu_nVo3xAHSiNEcT17vWz38Uai9dIzbhhmrT/s800/jeansorel28.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6qhCw0as1TKmBm07PuPyuXh3P8xDBZ1gVLyC6dNaq17W6znEZObNrO61r-acz57vDPNZjXrRe-YPoNrWvEWnMzwWhVDZiVX4nUQ5-is7M4exWhcmHoIoPSB3DA-FTyG8euVq5uFBJha5Dk_s-O0KAfu_nVo3xAHSiNEcT17vWz38Uai9dIzbhhmrT/w640-h388/jeansorel28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Magánélet</b></div><div style="text-align: justify;">Jean Sorel magánélete mentes volt a zajos botrányoktól. A <i>Róma aranya</i> forgatásán ismerkedett meg Anna Maria Ferreróval: a jóképű pályakezdő színész és a már befutott szép színésznő között fellángolt a szerelem, és 1962-ben házasságot kötöttek. Anna Maria nem sokkal később családi boldogságuk érdekében feladta a hivatását, amely minden évben hónapokra elválasztotta volna őket egymástól. Döntését sosem bánta meg, és a pár boldogan élt együtt 56 évig, Ferrero 2018-ban bekövetkezett haláláig. Persze a férj is tett engedményeket: Anna Maria nem szeretett Rómában élni, gyűlölte az intrikákat, hogy sosem egyértelmű, ki a barát és ki az ellenség. Emiatt Párizsban telepedtek le végleg, pedig Sorel imádta Rómát, a rómaiak szívélyességét, és ő inkább a francia fővárost találta barátságtalannak. Ha valós félrelépésekkel nem is, de egyéb módokon Jean folyamatosan jelen volt a hatvanas évek bulvármédiájában, az epekedő hölgyek vágyainak tárgyaként. Még a jobboldali író-rendező, Giovanni Guareschi is Sorel egyik fürdőnadrágos fotójával illusztrálta az Örök Város erkölcstelenségéről szóló dörgedelmét a baloldali Pier Paolo Pasolinivel közös <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/a-duh.html"><i>A düh</i></a> (1962) című dokumentumfilmben. A <i>Deborah édes teste</i> fentebb már említett zuhanyjelenetére Sorel ráerősített azokkal az aktfotókkal is, amelyek a <i>Libera</i> magazinban jelentek meg róla. A hetvenes évek második felétől már jóval kevesebbet írtak róla, így arról is csak a világhálóról értesülhettünk, hogy felesége halála után, még 2018-ban újra megnősült. Választottja a nálánál huszonhárom évvel fiatalabb francia újságírónő, Patricia Balme.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA5oXQgzLngh_VFzz1bK6bNvxiKc3y0lAOZsNC9PwCBJKqWkoBqCNOCHU2DihUhTfBcx5vlrTLI2qcPM-czuq-LbtGoJk-nPCj3cVq6R1HlbCtdz1RvXbCss6fRIge80-r7dYWuVJaf1HB0nbImQAHsKBU15W-vaW-DjNjeUuAaWzkNRec7ZS4BJSw/s550/jeansorel29.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="550" height="576" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA5oXQgzLngh_VFzz1bK6bNvxiKc3y0lAOZsNC9PwCBJKqWkoBqCNOCHU2DihUhTfBcx5vlrTLI2qcPM-czuq-LbtGoJk-nPCj3cVq6R1HlbCtdz1RvXbCss6fRIge80-r7dYWuVJaf1HB0nbImQAHsKBU15W-vaW-DjNjeUuAaWzkNRec7ZS4BJSw/w640-h576/jeansorel29.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>FILMOGRÁFIA</b></div><div style="text-align: justify;">* 2017: <i>Furcsa madarak</i> (Drôles d'oiseaux)</div><div style="text-align: justify;">* 2016: <i>Az erőszak eredete</i> (L'origine de la violence)</div><div style="text-align: justify;">* 2014: <i>Il teatro dei ricordi</i> (rövidfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 2014: <i>Egy jó idény</i> (Una buona stagione) (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 2008: <i>Az utolsó paprikajancsi</i> (L'ultimo Pulcinella)</div><div style="text-align: justify;">* 2005: <i>Túl szoros barátság</i> (I colori della vita) (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 2001: <i>Tout va bien c'est Noël!</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1998: <i>À nous deux la vie</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1997: <i>Tűzsivatag</i> (Il deserto di fuoco) (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1997: <i>Mamma per caso</i> (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1997: <i>Smaragdzöld románc</i> (Dove comincia il sole) (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1995: <i>Butterfly</i> (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1995: <i>Fils unique</i> (rövidfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1995: <i>Il prezzo della vita</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1994: <i>Hélene szeme – Megperzselt szívek</i> (Les yeux d'Hélène) (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>Laura</i> (Prigioniera di una vendetta) (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>A remény kórháza</i> (La scalata) (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1991: <i>A pótmama</i> (Come una mamma) (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1991: <i>Miliardi</i></div><div style="text-align: justify;">* 1991: <i>Fél lábbal a Paradicsomban</i> (Un piede in paradiso)</div><div style="text-align: justify;">* 1989: <i>Casablanca Express</i></div><div style="text-align: justify;">* 1988: <i>A klán</i> (Le clan) (minisorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1988: <i>Le crépuscule des loups</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>A brummogó medve</i> (Il burbero)</div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>Rosa la rose, fille publique</i></div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>Affari di famiglia</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1985: <i>Elisabeth</i> (rövidfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1985: <i>Vous êtes avec moi, Victoria?</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1985: <i>A vörös fű</i> (L'herbe rouge) (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>Par ordre du Roy</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>Bonnie és Clyde olasz módra</i> (Bonnie e Clyde all'italiana)</div><div style="text-align: justify;">* 1982: <i>La démobilisation générale</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1982: <i>Le cercle fermé</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1982: <i>Az Aspern-hagyaték</i> (Aspern)</div><div style="text-align: justify;">* 1981: <i>Cinéma 16</i> (tévésorozat, az <i>Une mère russe</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1981: <i>Aimée</i></div><div style="text-align: justify;">* 1981: <i>Les ailes de la colombe</i></div><div style="text-align: justify;">* 1981: <i>Quatre femmes, quatre vies</i> (minisorozat, a <i>La belle alliance</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1980: <i>A faláda és a kísértet</i> (Le roman du samedi) (a <i>La naissance du jour</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>A Brontë nővérek</i> (Les soeurs Brontë)</div><div style="text-align: justify;">* 1978: <i>A rohanó ember</i> (Der Mann im Schilf)</div><div style="text-align: justify;">* 1978: <i>L'affaire Suisse</i></div><div style="text-align: justify;">* 1977: <i>Les enfants du placard</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>La muerte ronda a Mónica</i></div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>Une vieille maîtresse</i> (tévéfilm)</div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>La profanazione</i></div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>A rendőrség csak áll és néz</i> (La polizia sta a guardare)</div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>Gyilkosság a kék világban</i> (Una gota de sangre para morir amando)</div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>Trader Horn</i></div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>A Sakál napja</i> (The Day of the Jackal)</div><div style="text-align: justify;">* 1972: <i>Mil millones para una rubia</i></div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Üvegbabák rövid éjszakája</i> (La corta notte delle bambole di vetro)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>A hasonmás</i> (La controfigura)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>A hurrikán szemében</i> (El ojo del huracán)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Egy gyík a nő bőrében</i> (Una lucertola con la pelle di donna)</div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>No desearás al vecino del quinto</i></div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Paranoia</i></div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Uccidete il vitello grasso e arrostitelo</i></div><div style="text-align: justify;">* 1969: <i>A barátnő</i> (L'amica)</div><div style="text-align: justify;">* 1969: <i>Perverz történet / Egyik a másikon</i> (Una sull'altra)</div><div style="text-align: justify;">* 1969: <i>Una ragazza piuttosto complicata</i></div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Szerelmi problémák</i> (L'età del malessere)</div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Adélaïde</i></div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Deborah édes teste</i> (Il dolce corpo di Deborah)</div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Szenzációvadászok</i> (I protagonisti)</div><div style="text-align: justify;">* 1967: <i>Siess, ölj meg... fázom! </i>(Fai in fretta ad uccidermi... ho freddo!)</div><div style="text-align: justify;">* 1967: <i>A nap szépe</i> (Belle de jour)</div><div style="text-align: justify;">* 1966: <i>Tündéri nők</i> (Le fate) (a<i> Fata Elena</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1966: <i>A nevető ember</i> (L'uomo che ride)</div><div style="text-align: justify;">* 1965: <i>A napernyő</i> (L'ombrellone)</div><div style="text-align: justify;">* 1965: <i>Olasz furcsaságok</i> (Made in Italy) (a <i>La donna</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1965: <i>A Göncöl nyájas csillagai / A Fiastyúk szikrázó csillagai</i> (Vaghe stelle dell'Orsa...)</div><div style="text-align: justify;">* 1965: <i>Cicababák</i> (Le bambole) (a <i>Monsignor Cupido</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1964: <i>A szerelemről</i> (De l'amour)</div><div style="text-align: justify;">* 1964: <i>Körbe-körbe</i> (La ronde)</div><div style="text-align: justify;">* 1964: <i>Amori pericolosi</i> (a <i>La ronda</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;">* 1963: <i>Un marito in condominio</i></div><div style="text-align: justify;">* 1963: <i>Chair de poule</i></div><div style="text-align: justify;">* 1963: <i>Germinal</i></div><div style="text-align: justify;">* 1962: <i>Ipnosi</i></div><div style="text-align: justify;">* 1962: <i>Le Tueur à la rose rouge</i></div><div style="text-align: justify;">* 1962: <i>Nápoly négy napja</i> (Le quattro giornate di Napoli) (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;">* 1962: <i>Csodálatos vagy, Júlia</i> (Julia, du bist zauberhaft)</div><div style="text-align: justify;">* 1962: <i>A rendetlenség</i> (Il disordine)</div><div style="text-align: justify;">* 1961: <i>Róma aranya</i> (L'oro di Roma)</div><div style="text-align: justify;">* 1961: <i>Amélie, avagy a szerelem ideje</i> (Amélie ou le temps d'aimer)</div><div style="text-align: justify;">* 1961: <i>Éljen IV. Henrik! Éljen a szerelem!</i> (Vive Henri IV... vive l'amour!)</div><div style="text-align: justify;">* 1961: <i>Pillantás a hídról</i> (Vu du pont)</div><div style="text-align: justify;">* 1960: <i>Rómában történt</i> (La giornata balorda)</div><div style="text-align: justify;">* 1960: <i>Dolci inganni</i></div><div style="text-align: justify;">* 1960: <i>Les lionceaux</i></div><div style="text-align: justify;">* 1959: <i>Köpök a sírotokra</i> (J'irai cracher sur vos tombes)</div><div style="text-align: justify;">* 1955: <i>Robert Montgomery Presents</i> (tévésorozat, az <i>A Night for Dreaming</i> című epizódban)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4VI3Tn6CJeULW53wis3ejp2oR1yQ2pkOdFmlTwzkJpjQasN9EiIvPfIouq3PaplyaVmk38fWy8OEoCAqB8IyAWDN5PRaPqrT8dCJWW8EnTk2WlbeA_mecF6-yd_rmYI7TuExnb5z0h3zGZ6K6A502R-1Cf9Yb5E0cGCLxSi8K330-n4J7GclVfL_K/s550/jeansorel30.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="550" height="610" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4VI3Tn6CJeULW53wis3ejp2oR1yQ2pkOdFmlTwzkJpjQasN9EiIvPfIouq3PaplyaVmk38fWy8OEoCAqB8IyAWDN5PRaPqrT8dCJWW8EnTk2WlbeA_mecF6-yd_rmYI7TuExnb5z0h3zGZ6K6A502R-1Cf9Yb5E0cGCLxSi8K330-n4J7GclVfL_K/w640-h610/jeansorel30.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-heinrich-george.html"><b>Heinrich George: A kommunista náci</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-karin-petersen.html"><b>Karin Petersen: A meggyalázott szépség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-daniella-perez-es.html"><b>Danielle Perez és Guilherme de Pádua: Csókoltat a halál</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-zoja-fjodorova-tilos.html"><b>Zoja Fjodorova: Tilos a szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-faye-dunaway.html"><b>Faye Dunaway: A munkamániás világsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-pia-zadora-tobbszoros.html"><b>Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-ena-begovic-halal-negy.html"><b>Ena Begović: A halál négy keréken érkezik</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-silvana-mangano.html"><b>Silvana Mangano: A neorealizmustól a dekadens drámákig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/tordai-teri-nyugati-erotikus.html"><b>Tordai Teri nyugati (erotikus) filmkarrierje</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-luc-merenda-modellbol.html"><b>Luc Merenda: A modellből lett akciósztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html"><b>Marc Porel: Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/08/reflektorfenyben-barbara-brylska.html"><b>Barbara Brylska: A lengyel Brigitte Bardot</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/gojko-mitic-es-keletnemet-indianfilmek.html"><b>Gojko Mitić és a keletnémet indiánfilmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/oleg-vidov-az-orosz-robert-redford.html"><b>Oleg Vidov: Az orosz Robert Redford</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2018/02/reflektorfenyben-gina-lollobrigida.html"><b>Gina Lollobrigida: A világ legszebb asszonya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2018/03/reflektorfenyben-jennifer-oneill.html"><b>Jennifer O’Neill: Amerikai szépség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/reflektorfenyben-joe-dallesandro.html"><b>Joe Dallesandro: A biszexuális melegikon</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html"><b>Ornella Muti: A vágy titokzatos tárgya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/reflektorfenyben-ramon-novarro.html"><b>Ramon Novarro: A némafilmektől a halálsikolyig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/12/reflektorfenyben-ewa-aulin-sved-akinek.html"><b>Ewa Aulin: A svéd, akinek nyoma veszett</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/reflektorfenyben-terence-stamp-brit.html"><b>Terence Stamp: A brit filmművészet állócsillaga</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/reflektorfenyben-julie-newmar-tokeletes.html"><b>Julie Newmar: A tökéletes Macskanő</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/reflektorfenyben-helmut-berger-az.html"><b>Helmut Berger: Az egocentrikus életművész</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/11/reflektorfenyben-iain-quarrier-dandy.html"><b>Iain Quarrier: A dandy vámpír bukása</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/reflektorfenyben-bartok-eva-az.html">Bartók Éva: Az elfeledett magyar világsztár </a></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/07/reflektorfenyben-karin-schubert.html"><b>Karin Schubert: Pornósztár volt őnagysága</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-12627020619633596392022-03-26T00:45:00.002-07:002022-03-26T05:36:51.055-07:00100 ÉVE SZÜLETETT PIER PAOLO PASOLINI <div style="text-align: justify;">100 éve, 1922. március 5-én született Pier Paolo Pasolini költő, író, filmrendező, publicista és színész, a huszadik századi olasz kulturális és közélet egyik legjelentősebb és legellentmondásosabb személyisége. Akkor hallottam róla először, amikor meggyilkolásának hírét bemondták a tévében. Tizenegy éves voltam akkor, és a közlemény megdöbbentett, pedig a szörnyű részletekről akkor még semmit sem tudtam. Csak később ismerkedtem meg a filmjeivel, melyeket nem kronológiai sorrendben láttam. A <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/dekameron.html"><i>Dekameron</i></a>t (1971) néztem meg először, egyik legkönnyebben befogadható filmjét. Nem mondom, hogy kamaszként hidegen hagytak a korabeli magyar filmforgalmazásban szokatlanul merész meztelen jelenetek, a legjobban mégis a mű erős képi világa hatott rám. Addigra már ismertem a film alapjául szolgáló <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/boccaccio-es-dekameron.html">Boccaccio-művet</a>, kedvenc történelmi korom pedig a középkor volt, amelyet Pasolini pontosan úgy elevenített meg, amilyennek tanulmányaim és olvasmányaim alapján elképzeltem. Ha mostanság újranézek egy-egy Pasolini-filmet, még mindig elsősorban az erős látványvilág hat rám. A több mint 45 éve halott művész személye és életműve körüli szenvedélyes viták már jó ideje elcsitultak, ami nem jelenti azt, hogy Pasolini gondolatai és filmjei ma már nem érdekesek. Jelen megemlékezés elsődleges célja az, hogy képek segítségével idézze fel a művész életútjának legfontosabb állomásait és a rendezői életmű legjelesebb tételeit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM3oBpe17bPxqweIjnzr3mIsnkGw2mwmXBo6WbgKrceJvbrt0IRAtXP8qyIpjebnpw4iC-yvW7Qc10d4CT03R91yUKt0oxSTJwTB0LozXduGC8yyCpsJ4cIgrTLgcMQr9r0q0Cy54kxpjbg2Akwt2GC93jIysvPq84Cmn6_U6qBXGGM3XKdmszV7VY/s800/pasolini01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="565" data-original-width="800" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM3oBpe17bPxqweIjnzr3mIsnkGw2mwmXBo6WbgKrceJvbrt0IRAtXP8qyIpjebnpw4iC-yvW7Qc10d4CT03R91yUKt0oxSTJwTB0LozXduGC8yyCpsJ4cIgrTLgcMQr9r0q0Cy54kxpjbg2Akwt2GC93jIysvPq84Cmn6_U6qBXGGM3XKdmszV7VY/w640-h452/pasolini01.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFDBouiyTbYy69zGJ5lG7d18OBDojjm86JGyp94G5VqznI8uXa1IkpFLWckcX8za17OFVoLLyshdcBlzcll1v7LYcaVOTwIs96-5YcLAKCcoKug29xcRR-i10_rWwD7tDjiI0y1zBL4eC-XUQ15wHVT5ztmbJeTo2vBpg2cYi6kFFdfMGD2u8lEeB_/s800/pasolini02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="585" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFDBouiyTbYy69zGJ5lG7d18OBDojjm86JGyp94G5VqznI8uXa1IkpFLWckcX8za17OFVoLLyshdcBlzcll1v7LYcaVOTwIs96-5YcLAKCcoKug29xcRR-i10_rWwD7tDjiI0y1zBL4eC-XUQ15wHVT5ztmbJeTo2vBpg2cYi6kFFdfMGD2u8lEeB_/w468-h640/pasolini02.jpg" width="468" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pasolini Bolognában született. Édesanyjához, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/05/susanna-pasolini.html">Susanna Colussi</a> (1891–1981) friuli tanítónőhöz élete végéig szeretetteljes, mély érzelmi kapcsolat fűzte. A biográfusok szerint második gyerekként érkezett a családba: az első gyermeket a szülők elveszítették, és erről a tragédiáról Pier Paolo és öccse, Guidalberto előtt is hallgattak. Susanna a hatvanas években játszott fia két filmjében is. Amikor értesült Pier Paolo halálának borzalmas részleteiről, a fájdalomba valósággal beleőrült. Egy szeretetotthonban élte le utolsó éveit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAWf88tqdyzfITXsCJiNtAFVyXDOWe0YmSHt38qXwtOZwgDRmwu0CMH6dRT1V3r5W8CDIwdFDxqvKVCkIjKXiQmAdV4mdhILsTyPVsDmoeiow0brvcVo9F0t5uOznTBPnqHAUBCs1ZXOAKHm_aj1pOqthzhGtd9uJ8tIT_X-iKV22x84kQzfffM38M/s800/pasolini03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAWf88tqdyzfITXsCJiNtAFVyXDOWe0YmSHt38qXwtOZwgDRmwu0CMH6dRT1V3r5W8CDIwdFDxqvKVCkIjKXiQmAdV4mdhILsTyPVsDmoeiow0brvcVo9F0t5uOznTBPnqHAUBCs1ZXOAKHm_aj1pOqthzhGtd9uJ8tIT_X-iKV22x84kQzfffM38M/w640-h392/pasolini03.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pasolinit élete végéig ellentmondásos viszony fűzte édesapjához, Carlo Alberto Pasolini (1892–1958) katonatiszthez. A fasiszta beállítottságú apa nevezetes volt arról, hogy megakadályozott egy merényletet Mussolini ellen. (A Carlo Alberto által ártalmatlanított tizenöt éves merénylőt a helyszínen tartózkodó fasiszta osztag meglincselte.) Káros szenvedélyei – és a fasizmus bukása – miatt katonai karrierje félresiklott, házassága is válságba került, a felesége egy idő után kiadta az útját. Pier Paolo szerint az apja sosem mutatta ki a szeretetét iránta, pedig Carlo Alberto állítólag büszke volt fia sikereire az irodalmi életben. Pasolini nem hagyta teljesen magára az apját, de soha nem tudta megbocsátani neki imádott édesanyja ellen elkövetett bűneit, melyeket Carlo Alberto fejére olvasott annak halálos ágyán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcVi-Gzoj5TVCsJiUuqheQpEy-Hl3xXk5dwkEX-SIqWHwSGAEibRWUJGqRQN8d9wgIBL71OeHIdwDjZevTnJ8WKcnK2uwhpD66NokeFDERUuDtzdI-pd37O2mvhXn0qWu4MXcQXaVWoa3rWIHM41tptVfcn5Bcl-J_OzvuXNS0Xk0CL0BQpiITzPlB/s846/pasolini04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="846" data-original-width="560" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcVi-Gzoj5TVCsJiUuqheQpEy-Hl3xXk5dwkEX-SIqWHwSGAEibRWUJGqRQN8d9wgIBL71OeHIdwDjZevTnJ8WKcnK2uwhpD66NokeFDERUuDtzdI-pd37O2mvhXn0qWu4MXcQXaVWoa3rWIHM41tptVfcn5Bcl-J_OzvuXNS0Xk0CL0BQpiITzPlB/w424-h640/pasolini04.jpg" width="424" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pasolini öccse, Guidalberto 1925. október 4-én született. Tizenkilenc éves korában csatlakozott a partizánokhoz. 1945. február 12-én garibaldista partizánok ölték meg, akik a szlovénekhez csatlakoztak. (Guidalberto ellenezte, hogy szülőföldjét, Friulit Szlovéniához csatolják.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN5NjrwDa3Tf0WNexkez3V936TvjaMGsjLM2SFM8Ey5JEhhWAJp4qyQw-PjX83SWW6mA2po1mGTgm1ztEFR332dcNhvp5GePz7k9M8Qm872lkAzhgMjbG7As-uyks2BaYcP2S5CLipbYtzXR53No4ke637tmbt7-zoA8_9-TJv1_mZFA159OlEQMcp/s530/pasolini05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="530" height="610" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN5NjrwDa3Tf0WNexkez3V936TvjaMGsjLM2SFM8Ey5JEhhWAJp4qyQw-PjX83SWW6mA2po1mGTgm1ztEFR332dcNhvp5GePz7k9M8Qm872lkAzhgMjbG7As-uyks2BaYcP2S5CLipbYtzXR53No4ke637tmbt7-zoA8_9-TJv1_mZFA159OlEQMcp/w640-h610/pasolini05.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pasolini Rómában ismerkedett meg a világhírű filmrendezővel, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/05/federico-fellini.html">Federico Fellini</a>vel, akivel azonnal megtalálta a közös hangot. Társ-forgatókönyvíróként vett részt a <i>Cabiria éjszakái</i> (1957) és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/az-edes-elet.html"><i>Az édes élet</i></a> (1960) című Fellini-filmek elkészítésében, és barátjával együtt kalandos és veszélyes éjszakai barangolásokon fedezte fel az Örök Város rossz hírű negyedeit. Fellini neje, Giulietta Masina állítólag nem nézte jó szemmel ezt a barátságot, amely a hatvanas évek elején szakadt meg, Pier Paolo első mozifilmje, <i>A csóró</i> előkészítése közben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqAO8myK4RX8lC8W26QfU5khBpptgX4NfbWutERC8KvFaigNB3r7BXan89QvHvd_3bXaOa5m26my2RGaeXIP3uH4ntu_0m-1YqirSlx2n_aQ8FgA75XIDTNtVzYr2rn66f_gglTsr_hGU2X1yjJIJpmpl3C-Z9G7SSKm5tH9j8VePVbslYcwQRJqRf/s646/pasolini06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="532" data-original-width="646" height="528" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqAO8myK4RX8lC8W26QfU5khBpptgX4NfbWutERC8KvFaigNB3r7BXan89QvHvd_3bXaOa5m26my2RGaeXIP3uH4ntu_0m-1YqirSlx2n_aQ8FgA75XIDTNtVzYr2rn66f_gglTsr_hGU2X1yjJIJpmpl3C-Z9G7SSKm5tH9j8VePVbslYcwQRJqRf/w640-h528/pasolini06.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pasolini egy erkölcsbotrány miatt az ötvenes években édesanyjával Rómába költözött. Itt bontakozott ki irodalmi munkássága: művei rendre nagy viharokat kavartak, az irodalmi élet nagyjai azonban pártfogásukba vették és támogatták őt. Gyakran járta Róma szegénynegyedeit, ahol összebarátkozott a Citti fivérekkel. <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/sergio-citti.html">Sergio Citti</a> (1933–2005) mint társ-forgatókönyvíró és rendezőasszisztens dolgozott Pasolini mellett, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/franco-citti.html">Franco Citti</a> (1935–2016) pedig szinte mindegyik játékfilmjében szerepelt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3U1vuKpvElikmEx3fy-1Ux_trotbWopfoqUrF64SwSs7Ghd-nCHO_2BpqkTFftYM_Ruu9mmAL3vwVvMdr0Cf8sG0huwfCn3OUZSXVm1XIwGgWMzKKuYevOG6LwzfQIv0l2biESJ_rfEaXZxVAzpdN9-k9nZoOqDhiSN78wFihaU4FsiLhbNqfKgl/s550/pasolini07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="550" height="530" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3U1vuKpvElikmEx3fy-1Ux_trotbWopfoqUrF64SwSs7Ghd-nCHO_2BpqkTFftYM_Ruu9mmAL3vwVvMdr0Cf8sG0huwfCn3OUZSXVm1XIwGgWMzKKuYevOG6LwzfQIv0l2biESJ_rfEaXZxVAzpdN9-k9nZoOqDhiSN78wFihaU4FsiLhbNqfKgl/w640-h530/pasolini07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Pasolini bizalmas barátnője volt <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/laura-betti.html">Laura Betti</a> (1927–2004), a jellegzetes orgánumú, temperamentumos énekesnő és színésznő, aki játszott Pier Paolo több filmjében is. Barátságuk elmélyülése állítólag elsősorban Laura kitartásának volt köszönhető. Kapcsolatukban voltak olykor mélypontok is, de ezeken mindig túl tudtak lépni. Pasolini halála után Laura életcélja lett, hogy megőrizze barátja emlékét, és népszerűsítse annak művészetét. Létrehozta a Pasolini Alapítványt, amelynek gazdag gyűjteményét halála előtt nem sokkal a Cineteca Bolognának adományozta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7TyBOZiu5Jdm7rNRfknRYgWZS__G6D_wwHy1D-1HTOtlFl_MlTFlg7L9HxdQDP7khJPlO4EnPIyXCwdevLuc8FcSFqBcPUPk0TZiSvtw8WdzkfewFYuczdBoZDEfVLe1UTp8Z9vIzq19hETaQQe6xi6_O93fOIXCTP1R8RIDQ0h_vnXQklzQCCzaF/s800/pasolini08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7TyBOZiu5Jdm7rNRfknRYgWZS__G6D_wwHy1D-1HTOtlFl_MlTFlg7L9HxdQDP7khJPlO4EnPIyXCwdevLuc8FcSFqBcPUPk0TZiSvtw8WdzkfewFYuczdBoZDEfVLe1UTp8Z9vIzq19hETaQQe6xi6_O93fOIXCTP1R8RIDQ0h_vnXQklzQCCzaF/w640-h472/pasolini08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Pasolini első játékfilmje a saját forgatókönyve alapján készült <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/a-csoro.html"><i>A csóró</i></a> (1961), amelynek forgatása Federico Fellini filmgyártó cége, a Federiz támogatásával kezdődött, de a munkát pár nap után leállították. Egy másik rendező, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/11/mauro-bolognini.html">Mauro Bolognini</a> – akinek Pasolini szintén írt forgatókönyveket – látta a forgatáson készült fotókat, és azok alapján ráérzett a téma újszerűségére. Neki köszönhetően sikerült új producert találni <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/alfredo-bini.html">Alfredo Bini</a> személyében, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a tapasztalatlan Pasolini mellé egy tapasztalt operatőr kerüljön, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/03/tonino-delli-colli.html">Tonino Delli Colli</a>. Az egyik rendezőasszisztens Pier Paolo fiatal barátja, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/bernardo-bertolucci.html">Bernardo Bertolucci</a> volt. Érdekesség, hogy a főszerepet eredetileg egy másik barát, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/04/giorgio-cataldi.html">Giorgio Cataldi</a> játszotta volna (a Csóró családneve: Cataldi), ám ő épp börtönben ült, így Franco Citti lépett a helyére. Cataldi lett később a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/04/salo-avagy-szodoma-120-napja-21.html"><i>Salò, avagy Szodoma 120 napja</i></a> (1975) egyik főszereplője. <i>A csóró</i> nagy vihart kavart Olaszországban, ahol kifejezetten a film miatt vezették be az addig nem létező „Csak 18 éven felülieknek!” kategóriát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRVMNON10fJfIUOuJytAuFg_tKMrqWabT9SvCxVx0IYSVmUwQKyr6F14RD0LKyDFkrr0cP1sqCH_8g4YthdJwFNbZzwkzk19WkgI13WR-TOg2Fs9RG4fPbKeevg6hkz5jOom5LKHoNz2xISwqWR5PaHTruKzCQqdBksCqkCBqe9mMPzIDCQUVln0eq/s800/pasolini09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="800" height="504" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRVMNON10fJfIUOuJytAuFg_tKMrqWabT9SvCxVx0IYSVmUwQKyr6F14RD0LKyDFkrr0cP1sqCH_8g4YthdJwFNbZzwkzk19WkgI13WR-TOg2Fs9RG4fPbKeevg6hkz5jOom5LKHoNz2xISwqWR5PaHTruKzCQqdBksCqkCBqe9mMPzIDCQUVln0eq/w640-h504/pasolini09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/mamma-roma.html"><i>Mamma Róma</i></a> (1962) hősnője egy kiöregedett prostituált, aki új életet akar kezdeni a fővárosban fiával, az addig vidéken nevelkedett Ettoréval, ám sorsuk tragédiával végződik. A címszerepben a zseniális olasz színésznő, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/03/anna-magnani.html">Anna Magnani</a> nyújtott emlékezetes alakítást. Pasolini nem volt teljesen elégedett a színésznővel: „Azt a kettősséget akartam megmutatni, amikor egy lumpenproletár találkozik a kispolgári struktúrával. De ez nem sikerült, mert Anna Magnani kispolgári környezetben született és élt, így színésznőként sem rendelkezett a szerephez szükséges jellegzetességekkel.” Ettorét a Mester felfedezettje, a pincérként dolgozó <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/ettore-garofolo.html">Ettore Garofolo</a> játszotta, Pasolini kifejezetten rá gondolva írta a forgatókönyvet. Franco Citti ezúttal a strici szerepében jelent meg. A <i>Mamma Róma</i> főleg szókimondó nyelvezete miatt kavarta fel a kedélyeket. Hat év késéssel jutott el a magyar mozikba, és utána közel három évtizedig a rendező műveit csak a budapesti Filmmúzeumban játszották.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinnezUMchebl618g0g-LvZvz444UctJa7AxoKF8szGljys9kYpN-bM-OjuIuf-ZKttr5xkhi0fWCIAbbTYhXWyArO_ifY_mV2ZbDvavwyKjEDXICxivBa2qhvv08FqV66poC0AcqxFsY8BPTaVftbe2esGsQJBvjLek7QZ5BHTEAq9uk_js3qUYLj4/s800/pasolini10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinnezUMchebl618g0g-LvZvz444UctJa7AxoKF8szGljys9kYpN-bM-OjuIuf-ZKttr5xkhi0fWCIAbbTYhXWyArO_ifY_mV2ZbDvavwyKjEDXICxivBa2qhvv08FqV66poC0AcqxFsY8BPTaVftbe2esGsQJBvjLek7QZ5BHTEAq9uk_js3qUYLj4/w640-h424/pasolini10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hatvanas években Pasolini is részt vett szkeccsfilmek készítésében. Ezek közül a legjelentősebb az <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/agymosas-rogopag.html"><i>Agymosás</i></a> (1963) magyar címmel ismert <i>RoGoPaG,</i> amely a rendezők családnevéből képzett mozaikszó: ROssellini, GOdard, PAsolini, Gregoretti. Pasolini epizódja, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/02/a-turo.html"><i>A túró</i></a> egy örökké éhes statisztáról szól, aki végül éhen hal a kereszten egy bibliai témájú film forgatása közben. A statisztát ismét egy amatőr játszotta, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/mario-cipriani.html">Mario Cipriani</a>, a félig-meddig önportrénak tekinthető filmbeli rendezőt viszont a világhírű <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-orson-welles-egy-zseni.html">Orson Welles</a>. <i>A túró</i>val kezdődött Pasolini gyümölcsöző együttműködése <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/03/danilo-donati.html">Danilo Donati</a> díszlet- és jelmeztervezővel. A fogadtatást illetően az előző két film botrányai eltörpültek <i>A túró</i> ügye mellett: az olasz cenzúra betiltotta Pasolini szkeccsét, a művészt pedig az államvallás meggyalázása miatt bíróság elé állították, és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Pasolini jó barátja, Alberto Moravia író bő húsz évvel később így emlékezett: „Abszurd dolog volt, ugyanis <i>A túró</i> mélyen keresztényi film, amely Jézus Krisztus alakjának szakralitását hangsúlyozza, igen konkrétan. Vagyis bemutatva, hogy Jézus Krisztus is ki volt téve mindenféle e világi kísértésnek. Éppen attól jó a film, hogy párhuzamba állítja a hús-vér Jézus Krisztust, akit keresztre feszítettek, gyaláztak, és azt a Jézus Krisztust, akit ma imádnak, és akit senkinek eszébe nem jutna megsérteni. Ennek a filmnek mélyen keresztényi lényegét nem fogta fel az ügyész, meg sokan mások sem.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheqUfeJwl9pzdul__dR6WfFXXIE5r-HYMp6IBC-sJ3PDsTW8ssSPOLKABqT7NlPffD-3sP5gk0bsgYgvECM1n4VnRzF9Nyhfac-a3EDWtOgI4Jk0GpQo3EfYVd209eIQYIGHC9ScrQ0LoXSJVKFVg0Pm9SCMCVOnvgXOcNNusNNdY_SS1qSZJ7vBAY/s800/pasolini11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="800" height="512" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheqUfeJwl9pzdul__dR6WfFXXIE5r-HYMp6IBC-sJ3PDsTW8ssSPOLKABqT7NlPffD-3sP5gk0bsgYgvECM1n4VnRzF9Nyhfac-a3EDWtOgI4Jk0GpQo3EfYVd209eIQYIGHC9ScrQ0LoXSJVKFVg0Pm9SCMCVOnvgXOcNNusNNdY_SS1qSZJ7vBAY/w640-h512/pasolini11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Gastone Ferranti producer bízta meg Pasolinit azzal, hogy archív filmfelvételek felhasználásával készítsen egy dokumentumfilmet, amelyben az elmúlt évtizedek történéseit kommentálja. <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/09/a-duh.html"><i>A düh</i></a> (1963) címmel elkészült alkotást azonban Ferranti túlságosan baloldalinak találta, ezért lerövidítette, és felkérte a jobboldali beállítottságú humorista újságírót, Giovanni Guareschit egy hasonló montázs elkészítésére. A dupla film nem igazán érdekelte a közönséget, és hamar eltűnt a mozik műsoráról, ráadásul mindkét rendező elégedetlen volt vele. Mindketten úgy ítélték meg, hogy nézeteik csak egymás mellé kerültek, de valójában nem konfrontálódtak. (Az 1956-os magyar forradalom mindkét rendező epizódjában szóba került. Guareschi a Dózsa László színművész kapcsán is hírhedtté vált fotó ürügyén mereng arról, hogy vajon kivégezték-e a képen látható fiút. Azóta tudjuk, hogy nem, sőt a fotón megörökített Pruck Pál egy 1981-es tévés dokumentumfilmben már kritikusan szólt 56-os szerepéről.) Felmerült az a lehetőség, hogy Ugo Gregoretti a két rendező anyagából készít egy harmadik verziót, amelyben az eltérő nézetek ténylegesen ütköznének egymással, ám ez az elképzelés nem valósult meg. Érdekes módon ezúttal Guareschi kavarta a botrányt, mert filmjének egyes mozzanatait rasszistának minősítették, és különösen negatív volt a nürnbergi perrel kapcsolatos megállapítása, amely a háborús bűnösök felelősségre vonását lényegében vendettának minősítette. 2008-ban Giuseppe Bertolucci egy dokumentumfilmben kísérletet tett arra, hogy rekonstruálja a Pasolini-film eredeti, vágatlan változatát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_4yfDl4DRtVjzxsCwND-Otb2feAQAXJUjzN8QZRjIq3Z-yUSSj797ZUF4y2v6FLPgC9dtIQ8Y13Bh9TofBZSGcwDGiI_LPBwt4hLMuWfiQYzKtiIvEKcm-02XTuvZN8jheSO3q3ruQqSQXho0JLPy0643s-9zEvIxlg_uU1QzE4OxKr6ILoxH-Dez/s800/pasolini12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_4yfDl4DRtVjzxsCwND-Otb2feAQAXJUjzN8QZRjIq3Z-yUSSj797ZUF4y2v6FLPgC9dtIQ8Y13Bh9TofBZSGcwDGiI_LPBwt4hLMuWfiQYzKtiIvEKcm-02XTuvZN8jheSO3q3ruQqSQXho0JLPy0643s-9zEvIxlg_uU1QzE4OxKr6ILoxH-Dez/w640-h344/pasolini12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/12/beszelgetesek-szerelemrol.html"><i>Beszélgetések a szerelemről</i></a> (1963) című dokumentumfilmben Pasolini mint riporter kérdezgeti az olasz átlagembereket a szexualitással kapcsolatos álláspontjukról. Elmondása szerint arra törekedett, hogy filmjével párbeszédet indítson el „azok között, akik tudnak, és azok között, akik nem tudnak: egyszerű, cicomátlan és testvéri párbeszédet”. A válaszokat a film végén megbeszéli a barátaival, Alberto Moravia íróval és <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/06/cesare-musatti.html">Cesare Musatti</a> pszichoanalitikussal. Maga a mű csalódást okozott a rendezőnek: „Szörnyű tapasztalat volt, melyet nem kívánok senkinek, akkora megrázkódtatást okozott a honfitársaim iránti megbecsülésem elvesztése és a csalódás.” Ezt követően újabb filmjeiben már mellőzte a közéleti témákat, a társadalom mélyrétegeinek feltérképezését, inkább a múltba fordult, és egyre több szimbólum jelent meg a műveiben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNiC_zr6QwFQs1Unh1Ba7iToub6K9hpQpoiObDjCJiIVXgqjhlhkTaR2Aoz5TRuuHNLRmBCNGjCENFKKLO1waEtmT-Sgr1dJ1Jq_4DqKHrDvRRFrCqxzQ5poxYWhDsOMwWprnRt9CZBMACzN4LOnFaV9129s_PyGqkhihfavmWcx1QDXMLm1Cbjmah/s800/pasolini13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="650" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNiC_zr6QwFQs1Unh1Ba7iToub6K9hpQpoiObDjCJiIVXgqjhlhkTaR2Aoz5TRuuHNLRmBCNGjCENFKKLO1waEtmT-Sgr1dJ1Jq_4DqKHrDvRRFrCqxzQ5poxYWhDsOMwWprnRt9CZBMACzN4LOnFaV9129s_PyGqkhihfavmWcx1QDXMLm1Cbjmah/w520-h640/pasolini13.jpg" width="520" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Pasolini 1961-ben határozta el, hogy megfilmesíti a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/12/mate-evangeliuma.html"><i>Máté evangéliumá</i></a>t. A munkához értékes segítséget kapott az Assisiben székelő ferences rendi kutatóközpont Filmirodájától. <i>A túró</i> botránya miatt nehéz volt támogatókat találni a filmhez, mert sokan attól tartottak, újabb vallási színezetű skandalumra lehet számítani. Pasolini gondolt ugyan arra, hogy az eredeti helyszíneken forgasson, a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/04/helyszinkereses-palesztinaban.html"><i>Helyszínkeresés Palesztinában</i></a> című dokumentumfilmjében azonban elmondta, hogy a Szentföld már nem alkalmas erre a célra, mert túlságosan modernizálódott a bibliai idők óta. Emiatt vsszatért eredeti elképzeléséhez, Dél-Olaszországhoz. Jézus szerepére több jelöltje volt, például Jevgenyij Jevtusenko, Allen Ginsberg és Jack Kerouc, mígnem egy spanyol diákot választott <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/03/enrique-irazoqui.html">Enrique Irazoqui</a> személyében. Több fontos szerepre író-költő barátait hívta meg, az idős Máriát pedig tulajdon édesanyja, Susanna alakította. A filmet az 1964-es velencei filmfesztiválon mutatták be. Fogadtatása ellentmondásos volt: a baloldaliak arcátlan vallási propagandának tartották, a jobboldaliak a marxizmus reklámjának. A filmművészet születésének 100. évfordulóján, 1995-ben a Vatikán közzétette minden idők 45 legnagyobb filmjének listáját három kategóriában. A vallási kategória 15 legnagyszerűbb alkotása között szerepelt a <i>Máté evangéliuma</i> is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEismsALlzvUvl0n7z3Tm38HteJJAiRSNtyURW19H4NtiSIlKn3iDj6yVAZhpQ49BuWB7fBnvociKIjnhihIc9rIBC2BtNnyOFj-v0JUxKVZvxbveMgfWe3dZYuKftDwcy9rJqEyLeiIzyKFbkll0kjyKgqniPxyCHvjDVLFquHtIOsD5a2oHuM4uB4w/s800/pasolini14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEismsALlzvUvl0n7z3Tm38HteJJAiRSNtyURW19H4NtiSIlKn3iDj6yVAZhpQ49BuWB7fBnvociKIjnhihIc9rIBC2BtNnyOFj-v0JUxKVZvxbveMgfWe3dZYuKftDwcy9rJqEyLeiIzyKFbkll0kjyKgqniPxyCHvjDVLFquHtIOsD5a2oHuM4uB4w/w640-h348/pasolini14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2015/01/madarak-es-madarkak.html"><i>Madarak és madárkák</i></a>at (1966) előszeretettel definiálom egyfajta ideokomikus mesének... A költészet sajátosságait is felmutató, de prózában elmondott filmnek tartom. Ez a mesék legfontosabb ismertetőjegye is egyben. Elbeszéléstechnikájuk természetéből adódóan a mesék mindig metaforikusak. Nyilvánvaló tehát, hogy az én mesém is át van itatva metaforákkal. De ki állíthatja, hogy minden metaforát meg kell érteni?” A történet két főszereplője, apa és fia vándorlását követhetjük nyomon az Életet és annak meghatározó eseményeit szimbolizáló országúton. Útjukat egy beszélő holló kíséri, akinek örökös filozofálgatása az idegeikre megy, így végül megsütik és megeszik. Az apát a zseniális, ugyanakkor kissé alábecsült komikus, Totò játszotta, akivel Pasolini hosszú távú együttműködést tervezett, a színész azonban a következő évben elhunyt. A fiú megformálása volt <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/03/ninetto-davoli.html">Ninetto Davoli</a> első főszerepe. A fiatalember <i>A túró</i> forgatásán találkozott Pasolinivel, aki barátja, mestere, második apja és szeretője lett. A filmben elhangzó dalt a világhírű énekes, Domenico Modugno énekli, akit egy epizódszerepben is láthatunk. A <i>Madarak és madárkák</i>kal kezdődött Pasolini és <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/03/ennio-morricone.html">Ennio Morricone</a> munkakapcsolata is, amely tartós barátsággá mélyült. Az opusz lényegében megbukott, ami a művészt különösen bántotta, mert kifejezetten szerette ezt az alkotását.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghTGw38bVjGupS5OLDQsIwvM7P4SnobsjYOQ-5DBVh_z1TfdjeUQ9AasiforWR--ofLIlvKpp23iCPnkC4w2AdoKrkW-Rfh4nQONZqF981mp4QHyBYSUTVOVkP73vFdnS53YeTQm7bqaF942SoOg-1A0NQsC9cy5YslVl8Se_FRZH-nveAMP8TyFd2/s800/pasolini15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghTGw38bVjGupS5OLDQsIwvM7P4SnobsjYOQ-5DBVh_z1TfdjeUQ9AasiforWR--ofLIlvKpp23iCPnkC4w2AdoKrkW-Rfh4nQONZqF981mp4QHyBYSUTVOVkP73vFdnS53YeTQm7bqaF942SoOg-1A0NQsC9cy5YslVl8Se_FRZH-nveAMP8TyFd2/w640-h344/pasolini15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szophoklész antik drámája, az <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/12/oidipusz-kiraly.html"><i>Oidipusz király</i></a> (1967) átértelmezése volt Pasolini első színesben forgatott, egész estés filmje. A címszerepet Franco Citti játszotta, de ezúttal sem ő volt az első választás, hanem El Cordobés spanyol torreádor. Iokaszté szerepét a neorealizmus egyik sztárja, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/12/silvana-mangano.html">Silvana Mangano</a> formálta meg, akit Pasolini különösen szeretett, mert az édesanyjára emlékeztette őt. A filmet egyébként átszövik az önéletrajzi motívumok, különösen az apa (Laiosz) és fia, Oidipusz vonatkozásában. Pasolini erről így beszélt: „Az apagyilkosság nagyobb hangsúlyt kap a filmben, mint a vérfertőzés (ha mennyiségileg nem is, érzelmileg mindenképpen), de azt hiszem, ez eléggé természetes, ugyanis az apámhoz fűződő viszonyomat a rivalizálás és az iránta érzett gyűlölet jellemezte, miközben az anyám iránti szeretetem rejtve maradt. Pontosabb fogalmaim voltak a fiúnak az apa iránti nehezteléséről, mint az anya-fiú kapcsolatról, mert anya és fia kapcsolata nem történelmi, hanem tisztán személyes, bensőséges kapcsolat, kívül áll a történelmen, helyesebben metahistorikus és ennélfogva ideológiailag improduktív viszony, míg a történelmet az apa és fia közti szeretet-gyűlölet viszi előre. Természetesen jobban érdekelt tehát, mint az anya-fiú kapcsolat: nagyon-nagyon mély szeretet fűz anyámhoz, és ez a teljes munkásságomat áthatja, ugyanakkor ez olyan hatás, amelynek forrása énbennem van, a lelkem mélyén, következésképpen eléggé kívül esik a történelmen. Ugyanakkor íróként minden ideológiai, akaratlagos, tevékeny és gyakorlati lépésemet az apámmal folytatott harc határozta meg.” Laiosz megformálója, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/10/luciano-bartoli.html">Luciano Bartoli</a> állítólag hasonlított Pasolini édesapjának fiatalkori énjére. Maga Pasolini a főpap szerepében jelenik meg. A javarészt Marokkóban zajlott forgatás alaposan próbára tette a stábot a hőség és a kígyók miatt. Az 1967-es velencei fesztiválon mutatták be a filmet, amely teljes értetlenséget váltott ki, díjat sem kapott, Japánban viszont meglepően jól fogadták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggkSXQJQjfA9b0OaoxdSVkLwP_fyP6iLs2IKv8lwT9UcrJXfISYcwLt93Nl5ml6t0y7Ttq7rxamCLNBJsTD7MvLtuKN-972ESQoYA1v8AL9WTHfbLgg70Af09xAmgUKO-3BAM9Aq5pxwJWXMH4HtglbrmXfhSvWtgczmtSy00QZi5NqrwWtvy-bt2x/s746/pasolini16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="718" data-original-width="746" height="616" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggkSXQJQjfA9b0OaoxdSVkLwP_fyP6iLs2IKv8lwT9UcrJXfISYcwLt93Nl5ml6t0y7Ttq7rxamCLNBJsTD7MvLtuKN-972ESQoYA1v8AL9WTHfbLgg70Af09xAmgUKO-3BAM9Aq5pxwJWXMH4HtglbrmXfhSvWtgczmtSy00QZi5NqrwWtvy-bt2x/w640-h616/pasolini16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az 1968-as velencei filmfesztivál egyik legnagyobb botrányát okozta Pasolini szimbolikus filmje, a <i><a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/06/teorema.html">Teoréma</a>:</i> „A <i>Teoréma</i> azt fejezi ki, hogy a burzsoázia – mint osztály – menthetetlen. A burzsoáziánál a vallásból is egyszerű divat lett; a polgárság megvásárolta a vallást – annak minden belső tartalma nélkül. A vallás bizonyos morálrendszert fejez ki, amely a burzsoáziánál velejéig hamis. A sivatagszimbólum azt a belső, lelki sivatagot jeleníti meg, amiben ezek a nagypolgárok tengődnek; a film befejezése a burzsoáziának mint osztálynak a történelmi halálraítéltségét fejezi ki.” A mű eredetije egy Pasolini által írt verses tragédia. A témát elbeszélés, majd regény formájában is feldolgozta, mielőtt megszületett volna a forgatókönyv. A Vendég szerepére az angol <a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/26/reflektorfenyben_terence_stamp">Terence Stamp</a>et szerződtette, akit a szkript nem hozott lázba, a gázsija sem volt túl magas, viszont kamaszkora óta szerelmes volt az anyát alakító Silvana Manganóba, és miatta írta alá a szerződést. Pasolinit nagy koponyának, rendkívül művelt, ugyanakkor távolságtartó, barátságtalan embernek tartotta, aki kerülte a vele való személyes kommunikációt. (Ez némileg érthető, mert Pier Paolo angolul, Terence pedig olaszul nem beszélt.) További fontos szereplők: <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/12/massimo-girotti.html">Massimo Girotti</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/anne-wiazemsky.html">Anne Wiazemsky</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/06/andres-jose-cruz-soublette.html">Andrés José Cruz Soublette</a>, Laura Betti, Ninetto Davoli és Carlo De Mejo. A <i>Teoréma</i> volt a második Pasolini-film, amely eljutott Magyarországra, de csak szűkített forgalmazásban: 1973-ban mutatta be a budapesti Filmmúzeum.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7cLoYnNZqqQQmerqX-3P5zQ5MuLAzrkb5fIUiP3mK3kQEeFhguhwWaflRhpi1NLTmC1BNN3W1IUk668cC3Gzmx-Dipg1_3IvAMUUCB-5b9No83cBtPzLam2cv5lW43aDKOuzgFj8OVK_zLD7adBlt4kBxVGSuKmIxBXPS67_D5cSB51dHwsZIOGGt/s800/pasolini17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7cLoYnNZqqQQmerqX-3P5zQ5MuLAzrkb5fIUiP3mK3kQEeFhguhwWaflRhpi1NLTmC1BNN3W1IUk668cC3Gzmx-Dipg1_3IvAMUUCB-5b9No83cBtPzLam2cv5lW43aDKOuzgFj8OVK_zLD7adBlt4kBxVGSuKmIxBXPS67_D5cSB51dHwsZIOGGt/w640-h344/pasolini17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Disznóól</i> (1969) irodalmi alapja egy saját dráma, amely lényegében egyszerre készült a <i>Teorémá</i>val. Ez Pasolini egyik legnehezebben befogadható, legnépszerűtlenebb filmje, amelyben két történet fut párhuzamosan. Ezek olykor összefüggenek, máskor inkább egymás ellentétét képviselik. Az egyik a mitikus időkben játszódik egy sivatagban, ahol egy éhes fiatalember (Pierre Clémenti) kódorog, aki egy kannibálbandát szervez a hozzá hasonlókból, a falusiak azonban leszámolnak velük. A másik történet nagypolgári környezetben zajlik. Itt él a gazdag Julian (Jean-Pierre Léaud), akinek különös szenvedélye van: csak disznókkal képes szeretkezni. Egyik látogatása a disznóólban váratlan fordulattal ér véget: az állatok végeznek vele, és felfalják a tetemét. Az 1969-es velencei filmfesztiválon a film inkább értetlenséget váltott ki, és nem botrányt. Utóbbit talán azért is sikerült elkerülni, mert a tematika más neves alkotók filmjeiben is megjelent (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/10/liliana-cavani.html">Liliana Cavani</a>: <i>Kannibálok;</i> Federico Fellini: <a href="https://moviecops.blog.hu/2019/02/18/fellini-satyricon"><i>Fellini-Satyricon</i></a>.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6PGB-3v34eWlto5sGKRsEQ3bZF_417S0W83gtq4kbbZ81hvhEk8s9v85RJzb-1eajByYIVFZMVURVXAAbSM5U1YRGzGUvuE_zh8u-Vzc0_ipnbqy_qb_CCOxjPN-W2_Uc4cjlT3wMSFHUfasLXgb4QQXiQ8jjXtx-ki0IzCA6fVzIn7AlPXbUSmVp/s800/pasolini18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="800" height="504" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6PGB-3v34eWlto5sGKRsEQ3bZF_417S0W83gtq4kbbZ81hvhEk8s9v85RJzb-1eajByYIVFZMVURVXAAbSM5U1YRGzGUvuE_zh8u-Vzc0_ipnbqy_qb_CCOxjPN-W2_Uc4cjlT3wMSFHUfasLXgb4QQXiQ8jjXtx-ki0IzCA6fVzIn7AlPXbUSmVp/w640-h504/pasolini18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Euripidész antik tragédiája, a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2017/10/medea.html"><i>Médea</i></a> (1969) filmváltozatáról Pasolini így beszélt: „A <i>Médea</i> alapjában véve a technikai civilizációval kapcsolatba került harmadik világ lelki katasztrófájának története. Ez a filmben természetesen nem lesz látható, s csak néhány ember fogja megérteni. […] A filmben a tézishelyzetnek (mitikus-realista barbár világ) és az antitézis helyzetnek (laikus-manierista modern világ) semmilyen lehetősége nincs a szintézisre: mindörökre oppozícióban maradnak. Mindezt elméletileg rendkívül világossá teszi a kentaur figurája. Nemcsak azzal, amit mond, hanem egyidejűleg kettős fizikai megjelenésével is.” A főszerepre több színésznő neve is felmerült, mígnem a rendezőnek sikerült megállapodnia a legendás opera-énekesnővel, Maria Callasszal, aki sem előtte, sem utána nem játszott mozifilmben. Sokan féltek attól, hogy a közös munka botrányba fullad, mert mindkét művész nehéz embernek számított, ráadásul Callas nyíltan hangoztatta, hogy mennyire nem tetszett neki a <i>Teoréma</i>. A skandalum elmaradt, Callas és Pasolini között kölcsönös tiszteleten alapuló, mély barátság alakult ki, amelyre Laura Betti állítólag féltékeny volt. Talán azért is, mert a bulvársajtó azt pedzegette, hogy Pier Paolo és Maria összeházasodnak. Callas rendkívül odaadóan viselkedett a törökországi forgatáson, pedig a nehéz körülmények igencsak igénybe vették, s az egyik jelenet felvételén kis híján megégett. Jaszónt, a hűtlen kedvest egy olimpikon, Giuseppe Gentile alakította. A <i>Médea</i> a maga idejében csúnyán megbukott, de azóta az egyik legjobb Pasolini-filmnek tartják.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy_rr0x4nPI3NwDTwuKZPFUgZtWtN2u0S3RS4u6AdEhP8CfvuZynyHvVsf9tOlfKjwurRItUb-ekqRnZs8lypBJSTvzAosSV-fRIk6z6ncLd2GY8Iv4ipqD_wWqaQcWpx6wbTiFt2b2ambOiJE7xQQDSxoqJ8eUEv_8V1_elxRtFSSCIYiomDarr65/s800/pasolini19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy_rr0x4nPI3NwDTwuKZPFUgZtWtN2u0S3RS4u6AdEhP8CfvuZynyHvVsf9tOlfKjwurRItUb-ekqRnZs8lypBJSTvzAosSV-fRIk6z6ncLd2GY8Iv4ipqD_wWqaQcWpx6wbTiFt2b2ambOiJE7xQQDSxoqJ8eUEv_8V1_elxRtFSSCIYiomDarr65/w640-h356/pasolini19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Középkori mesegyűjtemények alapján készült Pasolini három, kereskedelmileg legsikeresebb filmje, melyeket <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/12/az-elet-trilogiaja.html"><i>Az Élet trilógiája</i></a> összefoglaló címmel említ a szakirodalom. A trilógia filmjei visszatérést jelentenek az emberiség ősi, alapvető értékeihez (mindenekelőtt a nemiséghez), melyek segítségével – Pasolini elképzelése szerint – újra lehet értelmezni az embert és a társadalmat. A rendező 1969-ben kezdett hozzá Boccaccio novellafüzére, a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/01/dekameron.html"><i>Dekameron</i></a> filmreviteléhez. Eredetileg a középkori szárnyas oltárok, az ún. triptichonok mintájára egy három részből álló filmet képzelt el, amely teljes képet adott volna az irodalmi műről. Terjedelmi és anyagi okokból többször is kénytelen volt változtatni a koncepcióján: végül tizenegy novellát választott ki, melyek az egyszerű nép körében játszódtak. „A <i>Dekameron</i> saját nosztalgikus vágyakozásomat fejezi ki egy képzeletbeli nép iránt, annak a népnek a nyomorúsága és politikai öntudatlansága iránt, amelyet kisgyerekként ismertem meg. Nápoly gyomrában talán még létezik ez a nép…” – nyilatkozta az elképzeléseiről. A szereplők egy részét a nápolyi utcákon választotta ki, jó barátja, Ninetto Davoli segítségével, mindazonáltal az amatőrök mellett hivatásos színészeket is láthatunk. Az egyik központi figurát, a Giotto-tanítvány festőművészt maga Pasolini játszotta, miután felkért íróbarátai nemet mondtak a filmezésre. A gyártásba a franciák és a nyugatnémetek is beszálltak. A mű ősbemutatója a nyugat-berlini filmfesztiválon volt, ahol Ezüst Medve-díjat nyert. <a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/6705166717976567055/6805772891486408796">Girolamo és Silvestra</a> történetét Pasolini még a fesztiválpremier előtt kivágta, <a href="https://www.blogger.com/blog/post/edit/6705166717976567055/1667273500700635063">Alibech</a> meséjét pedig utána. A rövidítést Alberto Grimaldi producer kérte terjedelmi okokból. Ő a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/02/filmkepregeny-dekameron-96-caterina.html">fülemülés történetet</a> hagyta volna ki, Pasolini azonban másképp döntött, szerinte az <i>Alibech</i> a nem olasz helyszín miatt amúgy is kilógott a filmből. Két évvel később szóba került, hogy a kihagyott jeleneteket Sergio Citti felhasználja a <i>Bűnös történetek</i> (1973) című saját filmjéhez, ám Sergio ezt nem akarta. A jelenetek az évek során elvesztek, alighanem megsemmisültek egy tűzben, amely az egyik filmlaborban ütött ki. A <i>Dekameron</i> világsikere indította el a középkori miliőben játszódó, kétes értékű, pikáns filmek dömpingjét, melyeket <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/06/decamerotico.html">„decamerotico”</a> összefoglaló néven emlegetnek.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyXT0ZPbnoWHMUQnupNuBbVp1c1nSnHoj0kmT6pZX934N2qOhcz6knFFp2OM9H5O78dF8rvOa8uUBpNaVy9kQcHuQlG1s48U_a4ems5nY1BY7nH8cIM6YVxsgqkGT41ebefxBXePTN3ASqVIl4awG2ioFdj-WImO0lv0q4RHUnYiErZAsZTtrG1uaT/s800/sanaa02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="710" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyXT0ZPbnoWHMUQnupNuBbVp1c1nSnHoj0kmT6pZX934N2qOhcz6knFFp2OM9H5O78dF8rvOa8uUBpNaVy9kQcHuQlG1s48U_a4ems5nY1BY7nH8cIM6YVxsgqkGT41ebefxBXePTN3ASqVIl4awG2ioFdj-WImO0lv0q4RHUnYiErZAsZTtrG1uaT/w568-h640/sanaa02.jpg" width="568" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az Alibech-mesét a jemeni Szanaa közelében forgatták. A helyszín elbűvölte Pasolinit (<i>Az Ezeregyéjszaka virágai</i> forgatásakor is visszatért ide), különösen az óváros, amelyet akkoriban különféle modernizálási elképzelések miatt a lerombolás veszélye fenyegetett. A rendező a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/01/szanaa-falai.html"><i>Szanaa falai</i></a> (1971) című dokumentumfilmmel akarta felhívni az UNESCO és a nemzetközi közvélemény figyelmét erre a problémára. A hivatalos gépezet nehezen indult működésbe, és Pasolini már nem érte meg, hogy az UNESCO 1986-ban a világörökség részévé nyilvánította Szanaa óvárosát. A város vezetése azonban nem felejtette el, amit a rendező tett Szanaáért, és hálás szavakkal méltatták Pasolinit szenvedélyes és harcias kiállásáért, amely nélkül az óváros elpusztult volna.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi50UNvUesQEtGKtpyl5O0U0yc5XFVe-UWITVOnYf4x-pttZwfShGaYdfGBFAdeNJTV4Hamxh0_nscZm4-nOMKhMeTBLvlk4EcU5v5tOZO6HyUIevO22cTSvlwg4_N1kGQiACCX8vkF6afaCkQk2Fnr63P2y2xCNzgy4PXEJQKKZkSdzDUHlg70PKmp/s800/pasolini20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="800" height="372" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi50UNvUesQEtGKtpyl5O0U0yc5XFVe-UWITVOnYf4x-pttZwfShGaYdfGBFAdeNJTV4Hamxh0_nscZm4-nOMKhMeTBLvlk4EcU5v5tOZO6HyUIevO22cTSvlwg4_N1kGQiACCX8vkF6afaCkQk2Fnr63P2y2xCNzgy4PXEJQKKZkSdzDUHlg70PKmp/w640-h372/pasolini20.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A trilógia középső része, a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/04/canterbury-mesek.html"><i>Canterbury mesék</i></a> (1972) Geoffrey Chaucer befejezetlen, részben verses formában írt műve alapján készült angliai helyszíneken, angol nyelven. Javarészt eldugott kis falvakban dolgozott a stáb, ahol szinte alig változott valami a középkor óta. Úgy olasz, mint angol részről sok hivatásos színész játszik a filmben: Laura Betti, Ninetto Davoli, Franco Citti, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/05/josephine-chaplin.html">Josephine Chaplin</a> (ő Franciaországból érkezett), <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/05/hugh-griffith.html">Hugh Griffith</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/06/jenny-runacre.html">Jenny Runacre</a>, Alan Webb, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/06/tom-baker.html">Tom Baker</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/06/robin-askwith.html">Robin Askwith</a>. Pasolini kilenc mesét választott ki megfilmesítésre, és a <i>Dekameron</i>nal ellentétben ezúttal fontos szerepet szánt a kerettörténetnek is. A mesélők ugyanis különböző társadalmi osztályokat képviselnek, és a művész ki akarta használni az egymással való kapcsolatuk ábrázolásában rejlő dramaturgiai lehetőségeket. A film elnyerte az 1972-es nyugat-berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, de nem úszta meg az ollót. Ezúttal azonban nem csak terjedelmi okok indokolták a vágást. Az előbemutatón a <i>Canterbury mesék</i> nem aratott osztatlan sikert, így a rendező és munkatársai rohamtempóban átdolgozták. Minimálisra csökkentették a kerettörténetet, és megváltoztatták a mesék sorrendjét is. Maguk a mesék is rövidültek, sőt Pasolini teljesen kihagyta azt a történetet, melyet ő mint Chaucer alteregója mondott. Saját szereplésének radikális lerövidítését szerelmi bánata magyarázta: Ninetto váratlanul megnősült, és ezzel meglazult korábbi szoros barátságuk. A fesztiválsiker ellenére a film fogadtatása ellentmondásos volt: egyesek a trilógia legjobb darabjának tartják, mások szerint csupán egy alpári szexkomédia, egy becses irodalmi mű mozgóképes megszentségtelenítése. A <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/10/canterbury-mesek-kihagyott-jelenetek.html">kivágott jelenetek</a> elvesztek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-gyJh5151fqIwhDqj2SzEgBOtTKRDTC3awQgeEY8mrfFVQP8OG9c-eZnpaMi1Tdp7mydqfG7fPgaWZ7io2w5ShPwUXkfymYNVkhHql67Ym1ry_TYhnGh3KBXsJSMlPIoH5pK3QNf5Lssy2uskd9n-cWlpkcV6RlkW4ZwzKa6WZ0I0g1qjl95XJqbM/s800/pasolini21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="800" height="512" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-gyJh5151fqIwhDqj2SzEgBOtTKRDTC3awQgeEY8mrfFVQP8OG9c-eZnpaMi1Tdp7mydqfG7fPgaWZ7io2w5ShPwUXkfymYNVkhHql67Ym1ry_TYhnGh3KBXsJSMlPIoH5pK3QNf5Lssy2uskd9n-cWlpkcV6RlkW4ZwzKa6WZ0I0g1qjl95XJqbM/w640-h512/pasolini21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i><a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/10/az-ezeregyejszaka-viragai.html">Az Ezeregyéjszaka virágai</a> </i>(1974) a trilógia azon darabja, melynek esetében a kezdeti elképzelések és az elkészült film a legtávolabb esnek egymástól. Pasolini eredetileg ezt az alkotását is háromrészesre tervezte: mindegyikben egy prológus után négy történet kapott volna helyet. A <i>Dekameron</i>hoz hasonlóan mellőzte az eredeti kerettörténetet, de hangsúlyos szerepet szánt az újnak, amelynek négy központi szereplője lett volna. A szokásos terjedelmi és anyagi problémák miatt vált szükségessé a koncepció jelentős átdolgozása. A hivatalos változatban az egyik mese, Zumurrud és Nuredin históriája foglalja keretbe a történeteket. A forgatókönyv megírásába – a sok női szereplő miatt – Pasolini bevonta <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/06/dacia-maraini.html">Dacia Maraini</a> írónőt, jó barátja, Alberto Moravia élettársát. A legnagyobb gondot a két főszereplő megtalálása jelentette. Nuredint egy tizenhét éves benzinkutas, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/01/franco-merli.html">Franco Merli</a> játszotta, akit Ninetto Davoli ajánlott Pasolini figyelmébe. Az eritreai származású <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/01/ines-pellegrini.html">Ines Pellegrini</a>t Pasolini több száz jelentkező közül választotta ki. A forgatás varázslatos közel-keleti, indiai és afrikai helyszíneken zajlott. A forróság különösen nehezítette a hónapokig tartó munkát, a perzselő jemeni hőségben sok statiszta elájult. <i>Az Ezeregyéjszaka virágai</i> néhány jelenetét levetítették az 1973-as Velencei Filmnapokon, hivatalos premierjét azonban az 1974-es cannes-i filmfesztiválon tartották, ahol megkapta a zsűri különdíját. Kritikai fogadtatása nem volt különösebben lelkes: számos ítész elnyújtottnak, unalmasnak, az erotikát illetően pedig „beteges”-nek tartotta. A nemzetközi forgalmazás kedvéért természetesen ezt a filmet is megrövidítették: a <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/07/az-ezeregyejszaka-viragai-kihagyott.html">kihagyott jelenetek</a> közül kettő rákerült a későbbi DVD- és Blu-ray-kiadásokra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6n8BYPRwG441Di19Y9uouyz05WbnwuTsP_f8EA01xvKM5_Xcx264u7RJHivGE4j3hE3X0y6w9cZmHa8JzZF4xsIxylVR3t9u7xS7dmboR_AHsKZoHEBuGWSmaDTI_pQByPQEz33VzfgB8CgogVtYyczB6NPaafOPsOpsqUL0LWLwKRY5cg8rQgJmu/s705/pasolini22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="450" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6n8BYPRwG441Di19Y9uouyz05WbnwuTsP_f8EA01xvKM5_Xcx264u7RJHivGE4j3hE3X0y6w9cZmHa8JzZF4xsIxylVR3t9u7xS7dmboR_AHsKZoHEBuGWSmaDTI_pQByPQEz33VzfgB8CgogVtYyczB6NPaafOPsOpsqUL0LWLwKRY5cg8rQgJmu/w408-h640/pasolini22.jpg" width="408" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/06/salo-avagy-szodoma-120-napja-22.html"><i>Salò, avagy Szodoma 120 napja</i></a> (1975) alapjául a szadizmus névadója, De Sade márki hírhedt (és befejezetlen) regénye szolgált, amelynek cselekményét Pasolini a huszadik század negyvenes éveibe, a Salòi Köztársaság idejére helyezett át. Eredetileg csak a forgatókönyv megírásában vett volna részt, és Sergio Citti rendezte volna a filmet, Sergio azonban visszalépett. Pasolini elsősorban amatőröket szerződtetett, csupán a mesélő hölgyek (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2015/02/helene-surgere.html">Hélène Surgère</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/elsa-de-giorgi.html">Elsa De Giorgi</a>, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/caterina-boratto.html">Caterina Boratto</a>), a zongoristanő (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2015/02/sonia-saviange.html">Sonia Saviange</a>) és az Elnök (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/paolo-bonacelli.html">Paolo Bonacelli</a>) szerepét játszották hivatásos színészek. A fiatal áldozatok szerepére a rendező olyan fiatalokat keresett, akiknek nem okoz problémát a kamera előtti meztelenség. Egyesek (pl. <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/01/dorit-henke.html">Dorit Henke</a>) mögött állt már némi erotikus múlt, a többség viszont kiskorú volt, így a szülők beleegyezése is kellett a szerepeltetésükhöz. (Több stábtag utólag azt állította, ez csak legenda: a fiatal színészek kiskorúakat játszottak ugyan, de jogilag valamennyien nagykorúak voltak már. Ezt az állítást a világháló is alátámasztja azon szereplők esetében, akiknek a születési dátuma is fellelhető.) Szinte mindegyik áldozat a saját keresztnevén szerepel a filmben. Noha a premier után perbe fogták Alberto Grimaldi producert annak tisztázása érdekében, hogy pontosan miféle tortúrákat kellett kiállniuk a tizenéves szereplőknek, a visszaemlékezések szerint a borzalmas témájú film forgatásán meglepően jó hangulat uralkodott, ámbár előfordultak pszichikailag megterhelő jelenetek is. Ugyanakkor az is tény, hogy a fiatalok közül sokan soha nem voltak hajlandók nyilatkozni a forgatási élményeikről, sőt többen utólag már titkolni próbálták, hogy játszottak a <i>Salò</i>ban. A hírhedt ürülékfogyasztási jelenetben a szereplők valójában keksz, lekvár, kondenzált tej és svájci csokoládé nem túl esztétikus, ám állítólag kifejezetten finom keverékét ették. A forgatást megnehezítette, hogy ismeretlen tettesek a Cinecittà stúdiójából ellopták a kínzási jelenetek egy részének filmszalagjait, melyek sosem kerültek elő. Az 1975-ös párizsi ősbemutatón, melyre Pasolini halála után került sor, a filmet szélsőségesen fogadták, és ez a hozzáállás mindmáig jellemző maradt. Több országban máig tiltólistán van a mű. Nálunk 1988-ban játszották először a rendező életmű-sorozatában, és 1995-ben mutatták be szűkített forgalmazásban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfk0SJSHsxR635YV6F-GinuY0TU1eK8u-GYGZEJOpk67G9Q-d-4wCa_zxHc9JVMMLSlbEQrXYTys4EtLufJMG89TDaVtgAqFPmR1jRkLpiGfbcIHTOjQkdqcGXysr8X2DXb6oucu77fBhtXgwAx6upcrpnsUVurbiDZURF7tx4JEKoo5-lo0J_9qMk/s800/pasolini23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfk0SJSHsxR635YV6F-GinuY0TU1eK8u-GYGZEJOpk67G9Q-d-4wCa_zxHc9JVMMLSlbEQrXYTys4EtLufJMG89TDaVtgAqFPmR1jRkLpiGfbcIHTOjQkdqcGXysr8X2DXb6oucu77fBhtXgwAx6upcrpnsUVurbiDZURF7tx4JEKoo5-lo0J_9qMk/w640-h468/pasolini23.jpg" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Jancsó Miklós <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/02/maganbunok-kozerkolcsok.html"><i>Magánbűnök, közerkölcsök</i></a> (1976) című hírhedt filmjét a <i>Salò</i>val rokon alkotásnak tartják. Az alaphelyzet mindkét filmben ugyanaz: fékevesztett orgiák egy pazar vidéki kastélyban. A különbségek részben a vizuális megjelenítésben, részben a szexualitás értelmezésében fedezhetők fel. Pasolininél a szex a kiszolgáltatottság, a megalázás, az alávetettség eszköze, míg Jancsónál a Hatalommal szembeni lázadás fegyvere. Jancsó és Pasolini egyébként barátok voltak, Laura Betti közvetítésével ismerték meg egymást, aki mellesleg a <i>Magánbűnök, közerkölcsök</i>ben is játszott. Pasolini nem tagadta, hogy a Hatalom és az elnyomás vonatkozásában a <i>Salò</i> egyik forrását épp Jancsó korábbi filmjei jelentették. A magyar rendező állítólag nem szerette olasz kollégája filmjeit, a <i>Salò</i>t például így értékelte: „Pasolini legújabb filmje valóban intellektuálisan pornográf és szép, de nem éri el a régi filmjeinek hatását, amelyek esetleg kevésbé voltak sikeresek a közönség szempontjából, de érezni lehetett, hogy azokból a szerző világ elleni dühe szól. Most pedig érzem, hogy a közönségnek okozott meglepetés nem egyéb, mint amit a kispolgár kíván, nevezetesen, hogy nyugodjon meg.” A <i>Magánbűnök, közerkölcsök</i> miatt Jancsó is összeütközésbe került az olasz cenzúrával, miként Pasolini is szinte minden saját filmje kapcsán. A Jancsó-opuszt néhány hónapra betiltották, sőt a producer és a rendező ellen nagy nemzetközi visszhangot kiváltott, felmentéssel végződött bírósági per is zajlott. A magyar média álszent módon tudósított az ügyről, a világhírű rendező meghurcoltatásáról, és mélyen hallgatott arról, hogy a filmet ugyan már akkoriban megvették magyarországi forgalmazásra, ám – egészen 1990-ig – nem engedték a mozikba, akkor pedig, a pornóhullám hazai tetőzése idején, már csak keveseket érdekelt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhVcaqXCzQiV_G3wKYZ5-tyBVYVUZlauHYYPIJIIV79aQtYhgcFyUXFIthunUpVHU4X72EOGx5uW70w83Fcg-DKlp4ay_Ix4C6OkDWDTosycnODZUAN0v1EuCtm_eV0HJHKisLDHIxenhX7msw06APpriQYmPN2_tvRAQfOTxsohVZUTxKxun04cCz/s800/pasolini24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhVcaqXCzQiV_G3wKYZ5-tyBVYVUZlauHYYPIJIIV79aQtYhgcFyUXFIthunUpVHU4X72EOGx5uW70w83Fcg-DKlp4ay_Ix4C6OkDWDTosycnODZUAN0v1EuCtm_eV0HJHKisLDHIxenhX7msw06APpriQYmPN2_tvRAQfOTxsohVZUTxKxun04cCz/w640-h424/pasolini24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Pasolini <i>Az Élet Trilógiája</i> ellentétjének szánt <i>A Halál trilógiája</i> első részeként forgatta a <i>Salò</i>t, amelyet a <i>Porno-Teo-Kolossal</i> követett volna. Ez a filmterv a <i>Madarak és madárkák</i> grandiózus újragondolása lett volna. A fiú szerepét ismét Ninetto Davoli játszotta volna, az apát pedig egy Totòhoz mérhető, szintén zseniális nápolyi komikus, Eduardo De Filippo. Az előkészületek Pasolini tragikus halála miatt örökre leálltak. A művészt 1975. november 1-jéről 2-ára virradó éjjel az ostiai tengerparton brutálisan összeverték, majd a testen keresztülhajtottak a rendező saját kocsijával. A boncolás megállapította, hogy Pasolini sérülései súlyosak voltak ugyan, de nem életveszélyesek. Halálát egyértelműen a gázolás okozta: az autó súlya összeroppantotta a mellkasát. A holttestet 2-án reggel 6 körül egy kutyáját sétáltató nő fedezte fel. Addigra a rendőrség már tudott a rendező eltűnéséről, mert még az éjszaka elfogtak egy tizenhét éves fiatalembert, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2017/07/giuseppe-pelosi.html">Giuseppe Pelosi</a>t, aki Pasolini kocsijával száguldozott az Ostiából Rómába vezető országúton. A gyilkosságot Pelosi csak dél körül ismerte be. Azt állította, hogy előző este egy római pályaudvar közelében ült be Pasolini kocsijába. A közismerten homoszexuális rendező szerelmi kalandot keresett. Még az autóban megállapodtak a szexuális szolgáltatás részleteiről. A fiatalember javasolta az ügylet lebonyolítására az ostiai helyszínt, a hidroplánállomás környékét. A megérkezés után Pasolini állítólag meggondolta magát, anális közösülést is akart, és agresszívan lépett fel. A fiatalember ekkor felkapott a földről egy szöges lécdarabot, és azzal védekezett. Pánikba esett, beült a kocsiba, és a sötétben nem vette észre, hogy keresztülhajtott az eszméletlen művész testén. Több jel azonban arra utalt, hogy a bűncselekményt nem egyedül követte el. A közeli nyomortanya néhány lakója – név nélkül – elmondta az újságíróknak, hogy éjszaka kocsik és motorok zaját, kiabálásokat, segélykérő kiáltásokat hallottak, de senki nem mert utánanézni, hogy mi történik. Egy másik névtelen tanú azt állította, hogy látta, amikor a támadás után Pasolini magához tért és föltápászkodott, majd a közeli kútnál megkísérelte hevenyészve megmosni a sebeit. Ekkor az autók váratlanul visszatértek, és az egyik elgázolta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZO5ShwicuvOyhVDJUljR9loCJA7M1IzoZK4GAKNNxVKzJxKXXl5ej6jWTBS4yxPMLbLKswd6yu2tPKrZHLR-XIxOeJtYp5mfWD377QUZdJTBdQuLSoENBzGGPecNfk4wGwOyl5XM03NdOOL0IksuRcuKEnyLHSqCcGOw2MNR0ysqcHCYYC_8PEoNp/s800/pasolini25.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZO5ShwicuvOyhVDJUljR9loCJA7M1IzoZK4GAKNNxVKzJxKXXl5ej6jWTBS4yxPMLbLKswd6yu2tPKrZHLR-XIxOeJtYp5mfWD377QUZdJTBdQuLSoENBzGGPecNfk4wGwOyl5XM03NdOOL0IksuRcuKEnyLHSqCcGOw2MNR0ysqcHCYYC_8PEoNp/w640-h400/pasolini25.JPG" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Pasolini feltételezett gyilkosának védőügyvédje önvédelemre hivatkozott, sőt az akkor még betiltott <i>Salò</i>t is felemlegette Pelosi védelmében. Az ügyvéd szerint a botrányfilm ékes bizonyítéka annak, hogy Pasolini mikre volt képes a kiskorúak ellen, a filmszereplőkkel ellentétben azonban Pelosi megvédte magát. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére kilenc év és hét hónap börtönbüntetésre ítélte Pelosit, mert ismeretlen tettestársaival meggyilkolta Pasolinit. Másodfokon helybenhagyták az ítélet időtartamát, de nem látták bizonyítottnak a tettestársak létezését, így Pelosit mondták ki egyedüli bűnösnek. 1983-ban feltételesen került szabadlábra. Később is többször összeütközésbe került a törvénnyel, élete jelentős részét börtönökben töltötte. 2005-ben egy tévéműsorban azt állította, hogy valóban nem ő volt az igazi tettes, de nem mert vallani, mert féltette szüleit a valódi gyilkosok bosszújától. A tévéműsorban megnevezte ugyan a bűntársait, ám azok időközben elhunytak, így nem lehetett egyértelműen rájuk bizonyítani Pasolini meggyilkolását. Pelosi az évek során két könyvet is írt az ügyről. Bár a per idején még agresszív támadónak nevezte a művészt, az új évezredben már azt mondta róla, hogy régi vágású úriember volt, akivel más körülmények között akár barátok is lehettek volna. (Pasolininek sok barátja volt a római nyomornegyedek lakói közül is.) Azzal is előrukkolt, hogy valójában nem a gyilkosság napján ismerkedtek meg, hanem néhány hónappal korábban, sőt viszonyuk is volt. Sokan megütközéssel fogadták Pelosi állításait, és nem adtak hitelt nekik. Az kétségtelen, hogy ellentmondó nyilatkozatai nem eloszlatták, inkább növelték a bűnügy körüli sűrű homályt. Pelosi utolsó éveiben megpróbált tisztességes kispolgári életet élni, egy kisebb vendéglőt nyitott és megnősült. Tüdőrákban halt meg a római Agostino Gemelli kórházban 2017. július 20-án. Életútja olyan volt, akár egy korai Pasolini-film forgatókönyve.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5aGuHR-A--W6XRnsgBlkTJWdBVxeh03o2_UpVzPKx0zNCluzpLKH1pd0K1wdqQni7ckCvZVMHaW25kUnLb5vYIGfQfXrzrVdae9bdNIbtwF90rtcYTbDXpMaDO8gCy47okZAUXDRJoQbGfT8UV3oF-7dCBEVusQKG7y-11r18P40GCMIEah5uztXx/s690/pasolini26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="690" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5aGuHR-A--W6XRnsgBlkTJWdBVxeh03o2_UpVzPKx0zNCluzpLKH1pd0K1wdqQni7ckCvZVMHaW25kUnLb5vYIGfQfXrzrVdae9bdNIbtwF90rtcYTbDXpMaDO8gCy47okZAUXDRJoQbGfT8UV3oF-7dCBEVusQKG7y-11r18P40GCMIEah5uztXx/w492-h640/pasolini26.jpg" width="492" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB RENDEZŐI PORTRÉ!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html"><b>Federico Fellini: A született hazudozó</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/mesterkurzus-orson-welles-egy-zseni.html"><b>Orson Welles: Egy zseni megpróbáltatásai</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mesterkurzus-patrice-chereau-egy.html"><b>Patrice Chéreau: Egy polihisztor filmrendező</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mesterkurzus-liliana-cavani-provokacio.html"><b>Liliana Cavani: Provokáció és művészet</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html"><b>Paul Verhoeven: Az erőszak és a szex apostola</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html"><b>Tinto Brass: Az avantgárdtól az erotikáig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/10/mesterkurzus-franco-zeffirelli-film.html"><b>Franco Zeffirelli: Film, színház, muzsika</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/mesterkurzus-dusan-makavejev-az-orok.html"><b>Dušan Makavejev: Az örök provokátor</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html"><b>Walerian Borowczyk: Művészet vagy luxuspornó?</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/mesterkurzus-richard-lester-beatlestol.html"><b>Richard Lester: A Beatlestől a muskétásokig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/mesterkurzus-andrzej-zuawski-az-orulet.html">Andrzej Żuławski: Az őrület határán</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/mesterkurzus-vilgot-sjoman-szex-vajon-mi.html"><b>Vilgot Sjöman: A szex vajon mi?</b></a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-13634316825273176052022-03-24T05:43:00.000-07:002022-03-24T05:43:37.856-07:00CSILLAGOSOK, KATONÁK<div style="text-align: justify;">Jancsó Miklós <i>Csillagosok, katonák</i> című filmje volt az első magyar–szovjet koprodukció, amely az 1917-es orosz bolsevik forradalom (akkori nevén: nagy októberi szocialista forradalom) ötvenedik évfordulójára készült. Kis híján meghiúsult, akárcsak a korábban tervezett koprodukciók, mivel a szovjet félnek nem igazán tetszettek Jancsó művészi elképzelései, a rendező pedig elzárkózott attól, hogy elfogadhatatlan kompromisszumokat kössön a témát és főleg a megvalósítást illetően. Az oroszok kifogásolták, hogy a film nem domborította ki kellőképpen a vörösök érdemeit, hogy a magyarok részvételének önkéntessége az orosz polgárháborúban nem volt egyértelmű, és Jancsó mereven ragaszkodott a „sztriptízjelenetek”-hez. Emiatt az orosz forgalmazás számára a filmet átszerkesztették és húsz perccel megrövidítették, ám ennek ellenére is csak szűk körben és rövid ideig játszották. (Az orosz Wikipédia szerint viszont az opuszt 112 kópiával forgalmazták, és 2,6 millió nézője volt.) A <i>Csillagosok, katonák</i> Magyarországon is élénk vitákat váltott ki: a konzervatív felfogásúak az erőszakban való tobzódásért marasztalták el a művet és alkotóját, míg a nyitottabb gondolkodásúak Jancsó szakmai erényei mellett az események újszerű megközelítését méltatták. A film Nyugaton is nagy érdeklődést keltett, és közvetve lehetőséget teremtett arra, hogy Jancsó néhány évvel később Olaszországban filmezhessen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwc6GGKJgy4VTuR963QZvEDLbvQ67L1Tn8rv9iRIsiyJUAmlpxZLB4Wsk3zl93eM8AItBlwJSdGIXNcbeW7PcsODd8RNjSeJHGv7vQL57MMePqEpy0X8Sn87lgRC-jP2SW27c60SNg9_OftmueOE4ycbyJXQRuak9kIjfkJxSdYOEq6mER5weV0vL7/s775/csillagosok01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="775" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwc6GGKJgy4VTuR963QZvEDLbvQ67L1Tn8rv9iRIsiyJUAmlpxZLB4Wsk3zl93eM8AItBlwJSdGIXNcbeW7PcsODd8RNjSeJHGv7vQL57MMePqEpy0X8Sn87lgRC-jP2SW27c60SNg9_OftmueOE4ycbyJXQRuak9kIjfkJxSdYOEq6mER5weV0vL7/w438-h640/csillagosok01.jpg" width="438" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">1919 nyarán járunk, Oroszországban dúl a polgárháború. A fehérgárdisták és a vöröskatonák között zajlik az elkeseredett küzdelem, váltakozó sikerrel. A pontosan meg nem határozott helyszínen játszódó film központi szereplői hadifogoly magyar katonák, akik átálltak a vörösök oldalára. Némelyikük azért tett így, mert abban bízott, hogy hamarabb hazajut, mások azért, mert valóban egyetértettek a kommunista eszmékkel. A magyarok egyike, László megmenekül attól, hogy egy kozák tiszt agyonlője, és visszatér a századához. Parancsnoka épp kivégzésekre készül: azokat a katonáit akarja agyonlövetni, akik meghátráltak. László nem ért egyet a kegyetlen paranccsal, melynek végrehajtását egy idősebb katona, András is megtagadja. A parancsnok lemond a kivégzésről, de a büntetésről nem: meztelenre vetkőzteti a halálra szántakat, és elkergeti őket. Ezalatt azonban a laktanyájukat elfoglalják a fehérek. A magyar parancsnok nem akar fogságba kerülni, inkább öngyilkos lesz. Cselpanov, a fehérgárdisták parancsnoka szabadon engedi a nem orosz nemzetiségű vörösöket, a többiek ellen viszont embervadászatot rendez. Elrendeli, hogy vetkőzzenek félmeztelenre, és negyedórát ad nekik a menekülésre, mielőtt üldözőbe veszik őket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW5SE2IePZEBv_V8DkJ2uOm_sqNl77pbbRHRAZjOF4RqeNXMy3t6FisVLXp2RTBERKzhYzAyqVjDjFBQo5Cl3scM7T65QloSvs4z_1IaOLYERERiKVWGSCbufmio3NVLwP8cW8L5f_FqX5a9uiFvOLwQKKZiYG_sQpJifmKZebZddgV5NMjHTgytO7/s800/csillagosok02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW5SE2IePZEBv_V8DkJ2uOm_sqNl77pbbRHRAZjOF4RqeNXMy3t6FisVLXp2RTBERKzhYzAyqVjDjFBQo5Cl3scM7T65QloSvs4z_1IaOLYERERiKVWGSCbufmio3NVLwP8cW8L5f_FqX5a9uiFvOLwQKKZiYG_sQpJifmKZebZddgV5NMjHTgytO7/w640-h272/csillagosok02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A többség számára nincs remény, hiszen a gyalogos menekülőkre lovasok vadásznak. Vannak, akik még a laktanyából sem tudtak kijutni. Néhány vöröskatona megmenekül a mészárlásból, és elvergődik a folyópart mellett felállított katonai kórházba, ahol fehérgárdista sebesülteket ápolnak. A főorvosnő elrejti a vörösöket a fehér betegek között, mert a segítségre szoruló embereket látja, és nem tesz különbséget közöttük a politikai meggyőződésük alapján. A fehérek magukkal viszik az ápolónőket, de csak megfélemlíteni akarják őket, és nem bántják egyiküket sem. Mindössze annyit kívánnak tőlük, hogy keringőt táncoljanak egymással az erdőben. Cselpanov rövidesen rájön arra, hogy a sebesültek között vörösök is vannak. Azt követeli az ápolónőktől, hogy válasszák külön őket a fehér betegektől. Egyikőjük, Olga megteszi, amit a parancsnok követel. Épphogy elkezdődik a vörösök kivégzése, amikor megérkezik a vörös felmentő csapat, amelyet a kórházból korábban megszökött László mozgósított. Legyőzik a fehérgárdistákat, és ők kezdik el az ellenség kivégzését. Az áruló Olgának sem kegyelmeznek. A kocka azonban megint fordul, és rövidesen fehér túlerő jelenik meg. A vörös katonák a Marseillaise-t énekelve menetelnek feléjük, egyenesen a biztos halálba. László késve érkezik az újabb vörös erősítéssel, és a maga elé emelt karddal tiszteleg elesett bajtársai előtt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJlSM1X24OQO5mt9HzncKxr5Fmk15sVMb62s7VAFve8lnegKmxwqVMqRuhUceFGZzZKBB5A81KtXBY101q8p60gA5XX0bI4zpGPRZln6NRWJ3j6LU7M-Xyj6GkEacm4iKj1t3x74pPm7RbcxfK4r-tvvh2oZkIfB0dl_Q25vwGKefnMaTRKYACGMX6/s800/csillagosok03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJlSM1X24OQO5mt9HzncKxr5Fmk15sVMb62s7VAFve8lnegKmxwqVMqRuhUceFGZzZKBB5A81KtXBY101q8p60gA5XX0bI4zpGPRZln6NRWJ3j6LU7M-Xyj6GkEacm4iKj1t3x74pPm7RbcxfK4r-tvvh2oZkIfB0dl_Q25vwGKefnMaTRKYACGMX6/w640-h360/csillagosok03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Jancsó Miklós a filmről</b></div><div style="text-align: justify;">„Így határoznám meg a műfaját: eseménysorozat 1918-ból, tehát abból az esztendőből, amikor az intervenció megerősödött. A film azokról a magyar hadifoglyokról szól, akik önként a forradalom mellé álltak. Harcolnak az igaz ügyért és egy kivétellel valamennyien meghalnak… Más és más módon. A forradalomért adják életüket, s ennél többet senki nem adhat. E nagy események hősei éppen olyan hétköznapi, húsból-vérből való emberek voltak, mint akiket majd a mostani filmben láthat a közönség... A bátorság, az önfeláldozás nem póz kérdése. Igyekszünk érzékeltetni, milyen körülmények játszanak közre, amikor ezek az emberek vállalják sorsukat.” (1967. szeptember 10.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTuqg0y-9aeb9_xqbvufxNs9XUbJZ8rqOzxohm3avJOe17TxGvFLn5CKrivTEewbpWYAIsVmtj7nrjZKEJBQGWEJoeITbZ8FASUzoSxpI6AdRZt767LtL0zR9DBH3QU1RLV7mbB6qDkUX6Y72vntk2TqSZaZqiBo9H_4iRqWaR1LDuJ9l5UMRI2zhz/s615/csillagosok04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="615" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTuqg0y-9aeb9_xqbvufxNs9XUbJZ8rqOzxohm3avJOe17TxGvFLn5CKrivTEewbpWYAIsVmtj7nrjZKEJBQGWEJoeITbZ8FASUzoSxpI6AdRZt767LtL0zR9DBH3QU1RLV7mbB6qDkUX6Y72vntk2TqSZaZqiBo9H_4iRqWaR1LDuJ9l5UMRI2zhz/w552-h640/csillagosok04.jpg" width="552" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az előzmények</b></div><div style="text-align: justify;">A kommunista hatalomátvétel („a fordulat éve”) után a testvéri Szovjetunió a magyar filmgyártásban is érvényesíteni akarta a befolyását. Persze a látszatra nagyon ügyeltek, így a világhírű orosz filmrendező, Vszevolod Pudovkin (1893–1953) 1950-ben nem „atyaúristen”-nek vagy cenzornak érkezett Budapestre, hanem tanácsadóként, hogy segítsen a magyar filmgyártás helyreállításában és fellendítésében, természetesen a szocialista eszme- és értékrendszer mentén. A montázstechnika egyik atyjaként ismert Pudovkin szakértelme nem volt kétséges, a Gorkij-mű alapján forgatott filmje, <i>Az anya</i> (1926) a legendás Brüsszeli 12 közé is bekerült, ugyanakkor sematikus produkciók is fűződtek a nevéhez. Megérkezése után máris véleményt nyilvánított néhány új magyar filmről, és kijelölte a követendő utat: „A <i>Tűz,</i> az <i>Egy asszony elindul</i> és bizonyos mértékig a <i>Szabóné</i> című filmekben még számos hiba van. A magas színvonalú rendezői, színészi és operatőri munka mellett a forgatókönyveknek voltak hiányosságai. Ezek a filmek még »ingadozó hősöket« mutattak be és nem ábrázolták megfelelően az újért harcoló új embereket. Jól ábrázolták az ellenséget, de ugyanilyen erővel és színnel kellett volna bemutatni a haladás erőit. Ezt azonban csak akkor lehet, ha az író mindkét oldalt jól ismeri és nemcsak az ellenséget gyűlöli izzón, de legalább olyan mértékben szereti pozitív hőseit: a népet. Szeretni azonban csak úgy lehet igazán a népet, a dolgozó parasztokat, ha ismerjük őket.” Pudovkin 1953-ban bekövetkezett halálakor olyan jeles magyar művészek adtak hangot mély megrendültségüknek, mint például Keleti Márton és Bán Frigyes rendező vagy Mészáros Ági színésznő és Ladányi Ferenc színművész. A korabeli gyászhangulat ellenére az utókor szakemberei és filmtörténészei úgy látják, Pudovkinnak nem volt igazán nagy hatása a magyar filmművészetre és filmalkotókra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiCGXeaj7S5KUoHjAQu5DQcbeExlTU5AlGKStfZC4icwDCGxT2KUUdJ6TPiNQmfZXmif3PCebM2t1-UDm-TJBJFoWTO4ThUfV1dvoorOZ53DVd17Cm-LwQOaIQQzEwqdwkvIQbrvv6Hkcb5ojAzypmkHkLzkQxLIUUDtU6UIZnkv-XC5M_zrmgN3v3/s675/csillagosok05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiCGXeaj7S5KUoHjAQu5DQcbeExlTU5AlGKStfZC4icwDCGxT2KUUdJ6TPiNQmfZXmif3PCebM2t1-UDm-TJBJFoWTO4ThUfV1dvoorOZ53DVd17Cm-LwQOaIQQzEwqdwkvIQbrvv6Hkcb5ojAzypmkHkLzkQxLIUUDtU6UIZnkv-XC5M_zrmgN3v3/w502-h640/csillagosok05.jpg" width="502" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Bár a hazai filmszakma Pudovkin halála után is kapott szovjet szakmai segítséget, érdekes módon a koprodukciókra évekig várni kellett. Igaz, kezdetben a többi szocialista országgal sem alakultak jól a filmes kapcsolataink. Mondhatni, előbb készültek koprodukciós filmek nyugati, mint baráti országokkal. Az egyik első szovjet–magyar koprodukció Zalka Mátéról szólt volna, és az 1917-es bolsevik forradalom 40. évfordulójára szánták. A forgatókönyvet Nagy Sándor írta, a rendezést Szemes Mihály vállalta. A film elkészítése akkor meghiúsult. (Húsz évvel később, 1977-ben – a 60. évfordulóra – végül mégis elkészült: a görög Manosz Zahariosz rendezte <i>Fedőneve: Lukács</i> címmel, Zalkát Kozák András alakította.) A tervezett 1957-es Zalka-filmmel párhuzamosan szóba került egy másik szovjet–magyar koprodukció is: a <i>Viszontlátásra</i> (egyes forrásokban: <i>Viszontlátás</i>) forgatókönyvét Magyar József operatőr írta Thurzó Gábor és a rendezésre kiválasztott Tóth János közreműködésével. (Tóthnak ez lett volna az első játékfilmje.) Illés Béla <i>Kárpáti rapszódia</i> című regényének megfilmesítését magyar–ukrán koprodukcióban képzelték el, ám ez sem realizálódott. A Cannes-ban Arany Pálmát nyert <i>Szállnak a darvak</i> (1957, Mihail Kalatozov) főszereplője, Tatyjana Szamojlova volt az első szovjet színművész, aki magyar filmben szerepelt: Szemes Mihály <i>Alba Regia</i> (1962) című 1944-ben játszódó drámájában egy orosz híradóslányt alakított, akit a magyar főhős (Gábor Miklós) a lakásán rejteget, kockáztatva ezzel saját családja életét is. A megtörtént esetet feldolgozó film – valljuk meg őszintén – az évtizedek alatt szinte teljesen feledésbe merült, csak az igazi filmőrültek emlékeznek még rá.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitvsC7fh1Gl7dgOLcfjJSuL5pHj_ikOg7VH4gv--JJ0MMRTxaGD0SUqWFJNP1X1mA4aIEw22nh0O0sC7YzOer8m-wtTIawtqagKZF_RM1ONyQZxo90YsFE3y98Nh5TXpd3ZPKG8YXyGDLKZqIuF5cvuhauM62e5i35UvzDznpXc19oQJdJoDZuE4Uv/s800/csillagosok06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitvsC7fh1Gl7dgOLcfjJSuL5pHj_ikOg7VH4gv--JJ0MMRTxaGD0SUqWFJNP1X1mA4aIEw22nh0O0sC7YzOer8m-wtTIawtqagKZF_RM1ONyQZxo90YsFE3y98Nh5TXpd3ZPKG8YXyGDLKZqIuF5cvuhauM62e5i35UvzDznpXc19oQJdJoDZuE4Uv/w640-h356/csillagosok06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A bolsevik forradalom 50. évfordulója kiváló alkalmat jelentett egy szovjet–magyar koprodukcióhoz. Az oroszok kellő felhajtással kívánták megünnepelni a fél évszázados jubileumot, amibe beletartoztak volna az ünnepi filmek is, persze zömmel hazai rendezők jóvoltából. Több felkért művésznek azonban esze ágában sem volt patetikus hangvételű emlékfilmet forgatni: az Elem Klimov által beadott forgatókönyv a cári Oroszország hírhedt sarlatánjáról, Raszputyinról például akkora megdöbbenést váltott ki a filmügyi elvtársak körében, hogy a forgatási engedélyt csak évekkel később adták meg, majd az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/agonia.html"><i>Agónia</i></a> (1981) címmel elkészült filmet hosszú időre dobozolták. (Klimov felesége, Larisza Sepityko <i>Az elektromosság hazája</i> című rövidfilmje is a jubileumra készült, ám húsz évig dobozban maradt.) Alekszandr Aszkoldov alkotása, <i>A komisszár</i> (1967) elkészülhetett ugyan, de a vetítését már nem engedélyezték. A felháborodás példátlan volt: a rendezővel közölték, hogy filmjének minden anyagát megsemmisítették, őt magát kizárták a kommunista pártból, örökre eltiltották a játékfilmrendezéstől és a társadalom parazitájának nevezték. Ki tudja, mi várt volna még rá, ha a botrányfilm két főszereplője, a nagy művészi tekintélynek örvendő Nonna Morgyukova és Rolan Bikov nem emel szót a további szankciók ellen. Jancsó Miklóst érdekelte egy magyar–szovjet koprodukció, mivel voltak olyan költségesnek ígérkező filmtervei – az egyik a janicsárokról szólt –, amelyeket a magyar filmgyártás önerőből nem tudott volna megvalósítani. Amikor Jancsót megkeresték a koprodukciós ajánlattal, a rendező négy témajavaslatot is benyújtott. Az oroszok a magyar stúdióvezetővel, Nemeskürty Istvánnal közösen választották az oroszországi magyar hadifoglyokról szóló témát, mert annak elkészítése ígérkezett a legkönnyebbnek minden szempontból, az anyagiakat is beleértve. Az oroszoknak először kapóra jött Jancsó nemzetközi hírneve, hogy egy szakmai berkekben elismert, világhírű alkotó forgat egy 1917-es témájú filmet. Az előnyből hamarosan hátrány lett, mert miután körvonalazódtak Jancsó elképzelései, az oroszok legszívesebben kihátráltak volna a koprodukcióból, de az már kínosabb lett volna, mint a komoly nézeteltérésekkel indult együttműködés folytatása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEithEVu_EiWkaZ-DyOEK-9x60M3dYSOsp7z0haJLqHgPs1gkQlRNmbfag28kDWH0OOszBSImkvTtv_JRBES3EEMrIEYjFfy4-kJzvi2aEg-EqEoXuBQEBwtyI8ZWfCIo_DbBoIbRYqLloxvZwyYVEmCtPAtm41IiYmbD_VxTt0u9ZjHMWDNgoThMoZL/s800/csillagosok07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEithEVu_EiWkaZ-DyOEK-9x60M3dYSOsp7z0haJLqHgPs1gkQlRNmbfag28kDWH0OOszBSImkvTtv_JRBES3EEMrIEYjFfy4-kJzvi2aEg-EqEoXuBQEBwtyI8ZWfCIo_DbBoIbRYqLloxvZwyYVEmCtPAtm41IiYmbD_VxTt0u9ZjHMWDNgoThMoZL/w640-h268/csillagosok07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatókönyvírás nehézségei</b></div><div style="text-align: justify;">Jancsó asszisztense, Kézdi-Kovács Zsolt (1970-től maga is játékfilmrendező) visszaemlékezései szerint az együttműködést Jancsó kezdeményezte, aki 1966-ban többször is járt Moszkvában ez ügyben. A közvetítésben nagy segítséget jelentettek akkori felesége, Mészáros Márta kapcsolatai, hiszen a rendezőnő a Szovjetunióban nevelkedett, ott kapta meg a diplomáját, és jól beszélt oroszul (rosszmájúak szerint jobban, mint magyarul). Bennfentesek szerint már a kezdet kezdetén krízishelyzet alakult ki, mert az oroszok Hernádi Gyula helyett Georgij Mdivanit akarták Jancsó mellé, számos sematikus szovjet film forgatókönyvíróját. A kulisszák mögött feltehetően sikerült megegyezni, mert a forgatókönyv megírásában végül Mdivani és Hernádi is részt vett. Jancsó egy 1966-os interjúban azt mondta, hogy eredetileg Lengyel Józsefet (az <i>Oldás és kötés</i> szerzőjét) kérte fel a forgatókönyvírásra, az író azonban elfoglaltságai miatt csak konzultánsként működött közre. 1966. szeptember 1-jén Mdivani benyújtotta a filmtervet a Moszfilmnek, ahol azt elfogadták. Jancsó és kísérete 1966 októberében és 1967 januárjában utazott Moszkvába, hogy a forgatókönyv kidolgozásán munkálkodjanak. Mdivani szkriptje állítólag az ötvenes évek polgárháborús filmjeinek sablonjait halmozta, ami Jancsóék számára elfogadhatatlan volt. Kézdi-Kovács Zsolt szerint az igaz, hogy az orosz forgatókönyv javát ki kellett dobni, ugyanakkor szinte minden jelenetben volt valami, amit mégis használni lehetett. Az egyeztetés azért sem volt könnyű, mert azt még az oroszok is tudták Jancsóról, hogy számára a forgatókönyv csupán egy kiindulási pont, amelyen menet közben sokat változtat akár a helyszínek, akár a színészek, akár a pillanatnyi időjárás nyújtotta inspirációk hatására. Itt jegyezzük meg, hogy a filmmel kapcsolatos munkálatok Jancsótól szokatlan módon először a helyszínkereséssel indultak, és amikor a Volga partján elterülő Kosztromában és környékén megtalálták a legalkalmasabb helyeket, azokat is figyelembe véve írták meg a forgatókönyvet. „Érkezésünk éjjelén, miután végigsétáltunk a régi kosztromai rakparton, négy óra alatt megírtam a forgatókönyv alapjául szolgáló novellát. Azóta ezen az anyagon dolgozunk, méghozzá úgy, hogy a film valamennyi jelenetének helyszíne írás közben fényképeken is előttünk van” – nyilatkozta Jancsó 1967 elején.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNqqV6Dv3bVhXbkqjr65H2pHhXYKNBhTNnTDMIVmjrpgBV2Eu0K2K5nb5tYu3plOhcQXlzMQ82AbdSG_mV7KhC1cZUJYPHR_JaxlRHK_OBokuXxoIcETs_bQMXY1lFna8CwEoC18t-BMeHlQDsx7rqBMdqPCmdUeXiseOF3JNuMTnaayHxL1jbXScP/s800/csillagosok08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNqqV6Dv3bVhXbkqjr65H2pHhXYKNBhTNnTDMIVmjrpgBV2Eu0K2K5nb5tYu3plOhcQXlzMQ82AbdSG_mV7KhC1cZUJYPHR_JaxlRHK_OBokuXxoIcETs_bQMXY1lFna8CwEoC18t-BMeHlQDsx7rqBMdqPCmdUeXiseOF3JNuMTnaayHxL1jbXScP/w640-h484/csillagosok08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Érdemes megismerni Mdivani nézőpontját is: „Első eset, hogy nem egymagam foglalkozom ezzel a témával. Azelőtt sohasem dolgoztam együtt társszerzővel. A szovjet–magyar koprodukcióban készülő film, a <i>Csillagosok, katonák (Internacionalisták)</i> forgatókönyvét a kitűnő irodalmárral és rendezővel, Jancsó Miklóssal együtt írtuk. Nem sajnálom, hogy megszegtem azt a régi elhatározásomat, amely szerint soha nem írok más társaságában. A Jancsó Miklóssal végzett közös munkában kezdettől fogva megtaláltuk a közös nyelvet. A tehetséges Jancsó rendkívül igényes önmagával szemben. Megismerkedtem valamennyi filmjével. Mennyire nem hasonlít egyik a másikhoz, pedig mindegyiken ott érezni kézjegyét.” A szakmai konfliktusoknak két fő oka volt. Az egyik, hogy a Szovjetunióban hosszas és többlépcsős procedúra előzte meg egy-egy forgatókönyv elfogadását, és a véglegesített változattól már nem volt tanácsos eltérni, míg Magyarországon csak egyszer kellett elfogadtatni egy forgatókönyvet, és utána az alkotónak maradt azért némi mozgástere az esetleges változtatáshoz. A másik ok, hogy valójában mindkét fél mást akart: az oroszok egy patetikus ünnepi filmet az 1917-es forradalom nagyszerűségéről, a dicső Szovjetunió megszületésének kezdeteiről, míg Jancsót továbbra is inkább az emberi viselkedésformák érdekelték, amihez az orosz polgárháború csupán a hátteret adta, és nem a fő témát jelentette.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4924BNEL1EXDcD9N0l-yp7ABZyU0qOalwDC8L6FnLGlB-UNIK7O4Xw71FD0dg4t6j0w3Ez8oF3YaeCw6rSQVoxIxl_G62PS5z6NmtRQ6pi8FopkkKcUHPHOr_YZfUcEePR1ZE3fDPx2JoskvVDWlyu3Ly1OFsqdQKvTRy6pOyZW9w9c4ow74MM1Nb/s800/csillagosok09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4924BNEL1EXDcD9N0l-yp7ABZyU0qOalwDC8L6FnLGlB-UNIK7O4Xw71FD0dg4t6j0w3Ez8oF3YaeCw6rSQVoxIxl_G62PS5z6NmtRQ6pi8FopkkKcUHPHOr_YZfUcEePR1ZE3fDPx2JoskvVDWlyu3Ly1OFsqdQKvTRy6pOyZW9w9c4ow74MM1Nb/w640-h400/csillagosok09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1967. január 19-én az oroszok megvitatták a forgatókönyv éppen aktuális változatát, amellyel kapcsolatban az alábbi határozat született: „Mindenekelőtt pontosítani a hadi helyzetet. Ez vonatkozik mind az általános körülményekre, amelyek közepette a cselekmény kibontakozik, mind a cselekményben foglalt egyes eseményekre. Mindent figyelembe véve a forgatókönyvi események nagy része a vörösök időleges vereségéhez kötődik. Ezzel összefüggésben nem egészen világos, milyen támadás végrehajtására készül Kocsetkov egysége, és miért esik olyan ostobán csapdába. Ugyancsak pontosítani kívánatos a magyarok viselkedését a kórházzal kapcsolatos jelenetekben. Most kissé naivan viselkednek. A forgatókönyvben tapasztalható szenvedélyesség és a fehérgárdisták kegyetlensége általában nem váltott ki ellenvetést. Ugyanakkor el kell gondolkodni azon, miféle fehérek szerepelnek a forgatókönyvben. Viselkedésükből ítélve nem reguláris egységek, inkább kozákok vagy szemjonovista bandák. Ezzel összefüggésben pontosabban meg kell határozni, ki is az a Kedrov ezredes: fehérgárdista vagy egyszerűen a cári hadsereg tisztje, aki nem vesz részt a polgárháborúban. Így a helyére kerülhetne utolsó jelenete az öngyilkossággal; ez most nem illeszkedik szervesen az egészhez. Úgy tűnik, hogy a kórházi jelenetekben nincsenek teljes mértékben kihasználva a bőséges drámai lehetőségek. Jó lenne többet látni Jelizaveta Ivanovnának a szerzők által érdekesen felvázolt figurájából. Szerintünk teljesebben, szélesebben lehetne bemutatni a magyarok szerepét az eseményekben. Különösen érvényes ez a csatajelenetekre, amelyekben ábrázolni lehetne bátorságukat, harci kedvüket – a nemzeti karakterüknek megfelelő tulajdonságaikat.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZww9Kj74ThFhAm0Y8JGxPS5Kp9DXAC0N--cqYrgr6AGKLvl9uBEZr5NXKUVhMBaxw0wE5TgomsP0NunzGjtYMPiT4IdnL_4CiUrypR1Kh6WR56yt5Z7T8QSp5WgGRMNkSwr8jzrNnoxm9hHDJ6O_weN3oHoSzMizwBcIdvR-cpik7nqLquq1Htnm5/s800/csillagosok10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZww9Kj74ThFhAm0Y8JGxPS5Kp9DXAC0N--cqYrgr6AGKLvl9uBEZr5NXKUVhMBaxw0wE5TgomsP0NunzGjtYMPiT4IdnL_4CiUrypR1Kh6WR56yt5Z7T8QSp5WgGRMNkSwr8jzrNnoxm9hHDJ6O_weN3oHoSzMizwBcIdvR-cpik7nqLquq1Htnm5/w640-h272/csillagosok10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Csak semmi szexet, kérem, szovjetek vagyunk!</b></div><div style="text-align: justify;">1967 februárjának végén az oroszok elfogadták az irodalmi és a technikai forgatókönyvet is. 1967. április 2-án Jancsó újabb helyszínelésre a Szovjetunióba utazott, ahol egy új, a Mafilm által már jóváhagyott forgatókönyv-tervezetet adott át a Moszfilmnek. Az orosz filmvállalat illetékesei már magán a tényen felháborodtak, hogy a velük való egyeztetés nélkül újabb verzió született, ráadásul egy olyan, ami számukra teljességgel elfogadhatatlan. Szovjet részről Valerij Karen utazott Budapestre, hogy tisztázza a helyzetet. Szakmai szempontból az internacionalizmus, a polgárháború és a szex jelentette a legnagyobb problémát. Karen nehezményezte, hogy az internacionalizmus addig is csupán felszínesen érintett, ámde fontos témája Jancsó új változatából teljesen kimaradt. Abban a magyarok inkább csak szökdösnek, menekülnek vagy meghalnak, és eszük ágában sincs a vörösök mellett harcolni. Azt teljességgel elfogadhatatlannak tartotta, hogy a forgatókönyvből végül a vörösök egyetlen győztes csatája is kimaradt, ami szerinte a film eszmei irányultságát is gyengíti. Jancsó és alkotótársai kompromisszumkészeknek mutatkoztak, és figyelembe véve a Karen által előadottakat, hajlandók voltak több ponton is átdolgozni a forgatókönyvet. Az oroszok részéről az elfogadhatatlan motívumok közé tartozott a meztelenség és a szex is. Ezzel kapcsolatban Karen már kevesebb kompromisszumkészséget tapasztalt, inkább egyfajta udvariasan lesajnáló hozzáállást:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOOpiZbHb7sSYFrIgqB6A1Z9M8rO02VKbwN9SnFoivyGVQm8oLX365wJnOUD1sBqg1d1HyG9wOof43iAN9Qbaba7yTivl01fIujMQ4H82fAVYi7czU23konw-3YarOuXo6Y3rZTzIEkzgwHcYRleTvu2PU75Uit5wRzsDf4PCQbc-B4RrG8J8hNLs0/s800/csillagosok11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOOpiZbHb7sSYFrIgqB6A1Z9M8rO02VKbwN9SnFoivyGVQm8oLX365wJnOUD1sBqg1d1HyG9wOof43iAN9Qbaba7yTivl01fIujMQ4H82fAVYi7czU23konw-3YarOuXo6Y3rZTzIEkzgwHcYRleTvu2PU75Uit5wRzsDf4PCQbc-B4RrG8J8hNLs0/w640-h272/csillagosok11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Ez a probléma nem először merül fel. Még G. Mdivani forgatókönyvének elkészülte előtt Jancsó Miklós előterjesztett egy vázlatot, amely zsúfolva volt meztelen és vetkőző nőkkel. A vázlatot »hősnőivel« együtt elutasítottuk. A forgatókönyvön végzett munka során nemegyszer támadt vita ez ügyben, de a magunk részéről mereven elutasítottunk minden kísérletet a sztriptízváltozatok becsempészésére. Jancsó Miklósnak három filmjét láttam, köztük a legutóbbit, a nemzetközi sikert aratott <i>Szegénylegények</i>et. Mindháromban szerepelnek meztelen nők. Nálunk rövidített változatban mentek ezek a filmek, de Magyarországon rövidítések nélkül. Amennyire tizenkét napos magyarországi látogatásom folyamán meg tudtam ítélni, a hasonló epizódokat tartalmazó filmek ott kedvező fogadtatásra találnak. Bárkivel is folytattam beszélgetést erről a témáról (többek között a stúdió vezetőivel), álláspontunkkal szemben ironikus, leereszkedő hangnemet tapasztaltam. Jancsó megígérte, hogy átgondolja a hősnő viselkedését, de természetesen nem azért, hogy elhagyja a vetkőzést, hanem hogy motiváltabbá tegye. Az egyetlen engedmény, amelyre jelenleg hajlandó volt, a hősnő nemzetiségének megváltoztatása. A szerepre lengyel színésznőt akar fölkérni, és a hősnő a szerep szerint is lengyel lesz. A probléma így egyelőre megoldatlan maradt. Mind ez ideig kénytelen voltam egyedül cselekedni és csupán a magam nevében beszélni. Most viszont meg kell határozni, milyen határig engedünk ebben a kérdésben, és akkor határozott feltételeket szabhatunk a magyar csoportnak. Tudván, milyen nagy jelentőséget tulajdonít Jancsó Miklós ezeknek az epizódoknak, és biztos lévén abban, hogy még sok vitánk lesz lényegesebb kérdésekről, azt javaslom, engedélyezzük a meztelen színésznő szerepeltetését azzal, hogy a szovjet változatból ezek az epizódok kimaradnak.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw-O6F0xllg9hh6lnLAlvgO3KU2IcAVDn_ojpQyo3GqbKjoc6RZ0PQO_UkBLY6RJH3EBxIikmBqmxtqQRTzELjqWfHOGqP0mVN9N5b1kT8YtUj0GZibbSc1GBGODvZmfNSzjCPMjOYcz_yuf1RSf0k3lnSnqVOVQJce4VdwZcEc6ralvTk8UedvBD9/s800/csillagosok12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw-O6F0xllg9hh6lnLAlvgO3KU2IcAVDn_ojpQyo3GqbKjoc6RZ0PQO_UkBLY6RJH3EBxIikmBqmxtqQRTzELjqWfHOGqP0mVN9N5b1kT8YtUj0GZibbSc1GBGODvZmfNSzjCPMjOYcz_yuf1RSf0k3lnSnqVOVQJce4VdwZcEc6ralvTk8UedvBD9/w640-h272/csillagosok12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Karen jelentéséből az is egyértelműen kiderül, hogy az oroszok kezdettől fogva a kezükben akarták tartani a produkciót, és Jancsóra igazából csak a kivitelezés szolgai végrehajtójaként számítottak, akinek nemzetközi hírneve jól hasznosíthatónak tűnt. Ám már az első próbálkozás, hogy Hernádi Gyula helyett kizárólag egy politikailag megbízható elvtársat ültetnek a rendező nyakába Mdivani személyében, meghiúsult, mert Jancsó ragaszkodott Hernádihoz. Sőt ahhoz is, hogy a stáb minden kulcspozíciójába magyar szakemberek kerüljenek, vagy magyarok is. Ez nem afféle öncélú rendezői allűr volt, hanem szakmai kérdés: az orosz filmesek számára ugyanis teljesen ismeretlenek voltak azok a módszerek és technikák, melyekkel a magyarok dolgoztak, rá is csodálkoztak ezekre, és később elismerték, hogy a közös munka során sokat tanultak a magyaroktól. Karen mindazonáltal nem volt ostoba bürokrata: nagyon is jól tudta, hogy hiába írnak közösen egy politikailag számukra kifogástalan forgatókönyvet, mert az improvizáló Jancsó úgyis el fog térni tőle. Ráadásul a magyar rendezőt nem lehet „tetten érni”, mert improvizációi nem igényelnek sem plusz időt, sem külön előkészületeket. Épp emiatt bizonyos fokú rugalmasságot ajánlott a feletteseinek, meglebegtetve azt a megoldási lehetőséget, hogy a film utólagos megvágásával és átszerkesztésével bizonyos problémák megoldhatók lesznek: „Mindenekelőtt nem szabad ragaszkodnunk egy bizonyos megoldáshoz. A művészetben mindig lehetségesek a variációk, Jancsó Miklós pedig ezekben nem szenved hiányt, nagyon találékony. Ez ügyben operativitást kell tanúsítanunk, mivel egyeztetésre, jóváhagyatásra nem lesz idő. Másodszor (és itt szembe kell néznünk az igazsággal), a munka folyamán elkerülhetetlenek lesznek a kompromisszumok és engedmények, tekintettel arra, hogy koprodukciós filmről és egy olyan rendezőről van szó, akinek nézetei sokban eltérnek a mieinktől. Természetesen mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, de már most ki kell ábrándítanunk azokat az elvtársakat, akik parádés, ünnepi filmre számítanak a jubileum tiszteletére. Ilyen film nem lesz.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxSJfM8TNmJeAjMXfZss3J4jrHt1VEU9h4I31p1qsfflLDh7lSrFLBtuvBTi5laG6Qng4eOgoTxwPdpZpazz6kb8h9grRSbt53s__oPzyxMWlDjHlDNf2EUvGAWWA7Bi84DbJpAMec4K51L8JPTZj21XTluPFFimUxpotOHggXEvaRIv-I-qwjoY84/s800/csillagosok13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxSJfM8TNmJeAjMXfZss3J4jrHt1VEU9h4I31p1qsfflLDh7lSrFLBtuvBTi5laG6Qng4eOgoTxwPdpZpazz6kb8h9grRSbt53s__oPzyxMWlDjHlDNf2EUvGAWWA7Bi84DbJpAMec4K51L8JPTZj21XTluPFFimUxpotOHggXEvaRIv-I-qwjoY84/w640-h272/csillagosok13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az oroszoknak a Jancsó által módosított következő forgatókönyv sem felelt meg. Noha Karen előadta újabb kifogásait, egyre kisebb esély volt a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumra. Jancsó végül bejelentette, hogy amennyiben nem forgathatja le a filmet a saját elképzelései szerint, akkor inkább visszalép a rendezéstől. Teljes mellszélességgel támogatta őt a stúdióvezető Nemeskürty István, aki arról tájékoztatta az oroszokat, hogy a magyarok elfogadták Jancsó legutóbbi forgatókönyvét, és ha az orosz fél ezt nem teszi meg, akkor részünkről a koprodukció tárgytalan. A Moszkvába május 29-én eljuttatott újabb forgatókönyvről ez a megállapítás született: „Ha mindaz, amit aznap kigondoltunk, megvalósul a filmben, szerintem jelentős mértékben érvényteleníti az előző forgatókönyv-változattal szembeni kifogásaink nagy részét.” Június elején Moszkvában találkoztak egymással a Moszfilm és a Mafilm képviselői az alkotók jelenlétében. Mindkét fél kinyilvánította, hogy az együttműködési szándék továbbra is fennáll. Nemeskürty szerint a legtöbb problémát a forgatókönyv elfogadásának eltérő módja jelentette. Az oroszok újfent hangsúlyozták, hogy aprólékosságuk és akadékoskodásnak tűnő érzékenységük a számukra különösen fontos témának szól, azt viszont nem verték nagydobra, hogy esetleges kifogásaikat a továbbiakban vágás útján próbálják érvényesíteni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6tpRYh3Wk-Mr11b2d2_Phb0PIPOI4DDaMYH94UPXijT0J-KQ6K_PZBmjyPlwfzRsvbmtEjjyMWM9EmDds7KQQ4DyN0u5hoNffNTvKah0HO4igjD4iBeXqUz-OBWETyogWw0crbSzzPIW2ypDaH9ztPseUltWYWiJRNw1-YcRWIhNaOl4KIlcKtJnt/s800/csillagosok14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="620" data-original-width="800" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6tpRYh3Wk-Mr11b2d2_Phb0PIPOI4DDaMYH94UPXijT0J-KQ6K_PZBmjyPlwfzRsvbmtEjjyMWM9EmDds7KQQ4DyN0u5hoNffNTvKah0HO4igjD4iBeXqUz-OBWETyogWw0crbSzzPIW2ypDaH9ztPseUltWYWiJRNw1-YcRWIhNaOl4KIlcKtJnt/w640-h496/csillagosok14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szereposztás</b></div><div style="text-align: justify;">A szereposztás vonatkozásában teljesen egyértelmű volt, hogy magyar és szovjet színészek egyaránt lesznek a szereplők között. Nem mindenkivel sikerült azonban megegyezni: Jancsó szeretett volna a korszak emblematikus szovjet sztárjával, Alekszej Batalovval dolgozni, de ez éppúgy nem jött össze, mint az újabb közös munka Latinovits Zoltánnal. A fontosabb szerepeket magyar részről a Szegénylegényekből már ismert Kozák András, Madaras József, Juhász Jácint és Molnár Tibor játszotta. Kozák így nyilatkozott Jancsó munkamódszereiről, melyekhez ő maga könnyedén tudott alkalmazkodni: „A konkrét munka… úgy zajlik, hogy kimegyünk a helyszínre, ahol Jancsó bejárja azt a mozgást, amit a forgatókönyv előír, amit majd nekem csinálnom kell. Nem játssza el előre, erről szó sincs, egyszerűen csak megmutatja, honnan hová menjek, s közben esetleg mire kell figyelnem, hol kell megfordulnom, visszanéznem, és így tovább. A jelenetek a filmgyártás hagyományaihoz képest nagyon hosszúak, s így természetesen nagyon sok van a színészre bízva.” Az orosz színészek között is találunk ismerős arcokat. Egy kozák tisztet alakított Szergej Nyikonyenko, az <i>Így jöttem</i> egyik főszereplője. A későbbi Oscar-díjas filmrendezőt, az akkor még csak pályakezdő színész Nyikita Mihalkovot Mészáros Márta javasolta a férjének, miután látta őt a <i>Moszkvai séta</i> (1964) című Georgij Danyelija-filmben. Évtizedek múlva Mihalkov rendezői szemmel érdekesebbnek találta a <i>Csillagosok, katonák</i>at, mint színészként. Szerinte Jancsónak azokhoz a mellékszerepekhez nem lett volna szüksége a nagynevű orosz színészekre, akik nem igazán tudták bizonyítani a tehetségüket, mert nem volt rá alkalmuk. Bolot Bejsenalijevet (Csingiz) Jancsó <i>Az első tanító</i> (1965, Andrej Koncsalovszkij) főszerepében látta először, de igazából az <i>Andrej Rubljov</i>ban (1966, Andrej Tarkovszkij) nyújtott alakítása hatására hívta meg őt: „Ebben a produkcióban Bejsenalijev egyik kezét derekára téve, mint tatár herceg oly félelmetesen jól lovagolt, hogy éreztük: a figurára szükségünk lesz ebben a filmben is.” (Jancsó a kivételezettek közé tartozhatott, mert a Tarkovszkij-filmet akkor még nem forgalmazták, és csak nagyon kevesen részesültek abban a kiváltságban, hogy megnézhették.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4ZcN_hmJN0LvB6bmgLhjFcRn6_YCvd96crBuzmlhv6lt0HMilzrxwshT6APocWBGx9RlTrXAp82QEPNdV4JmQQmrGccx1yMQG48gIYDVDD9Wns41Vu5DCxnnR2RjhKm958LGT2XJwXAASouZLCZEGxzNjASFWPkQ3XvhiZ_VR463pjqaBInxsPIxL/s725/csillagosok15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="725" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4ZcN_hmJN0LvB6bmgLhjFcRn6_YCvd96crBuzmlhv6lt0HMilzrxwshT6APocWBGx9RlTrXAp82QEPNdV4JmQQmrGccx1yMQG48gIYDVDD9Wns41Vu5DCxnnR2RjhKm958LGT2XJwXAASouZLCZEGxzNjASFWPkQ3XvhiZ_VR463pjqaBInxsPIxL/w468-h640/csillagosok15.jpg" width="468" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Anatolij Jabbarov eredetileg egy hadifoglyot játszott volna. A forgatás elején Jancsó magához hívatta, hogy közölje vele: meggondolta magát, és Cselpanov kapitány szerepét bízza rá. Jabbarov ellenkezés nélkül elfogadta a rendezői instrukciókat, így például azt, hogy ne „hozzon” semmilyen előre kitalált, szörnyeteg figurát, hanem mindig csak önmagát adja: a helyszín, a többi színész játéka és a pillanatnyi helyzet hatására dől el minden. A Jelizaveta nővért megformáló Tatyjana Konyuhova így látta a rendező munkamódszerét: „Amikor Jancsóval találkoztam, hirtelen megijedtem, úgy éreztem, hogy semmit sem tudok. Korábban az ábrázolt figurát igyekeztem teletűzdelni hétköznapi, naturális, hitelesítő motívumokkal – most pedig hirtelenjében rá kellett jönnöm, hogy ez a módszer itt egyáltalában nem célravezető, itt a konstrukció egésze él és fejezi ki önmagát; itt minden letisztult és gondolati értékű, mégis anélkül, hogy a figurák egyszerűen jelképessé válnának. Talán azért, mert a színész a gondolatiság – az általa képviselt gondolatiság – mögött ott áll saját egyéniségének logikájával.” A vörös parancsnokot alakító Mihail Kozakovnak is szokatlan volt a jancsói stílus: „Jancsónak filozofikus, intellektuális saját világa van; az ilyen embereket mindig érdekes megismerni, az ilyenekkel mindig érdekes és egyben konfliktusos dolgozni. Egyszer, amikor már vagy huszadszor kellett egy dombon fel és alá szaladgálnom, megkérdeztem, hogy számára nem lennének-e alkalmasabb színészek az élsportolók, hiszen ők fizikailag jobban felkészültek. Jancsó azt válaszolta, hogy nem, mert mindent túljátszanának; neki olyan tehetséges színészekre van szüksége, akik pontosan végrehajtják azt, amit akar.” Az orosz szereplők közül említsük meg Gleb Sztrizsenov (az ezredes) – a neves színész, Oleg Sztrizsenov fivére – és Viktor Avgyusko (a matróz) nevét is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAFa1T9Ztrn2Q24fsb70kciB1h4GWnp__sj0u8g5qbbESoaX9w5HNGAgvqwv2cUsoy7TMNwA_sKnOUMv44StpV1Iw_fih_3jDYMCJCsW21zFGnlSaooBO9mEdSDB4HTtOrKrJoVmKXXF04oFQ07j4qjL-0gEXaCMsaB37X4O3g2rLcT5uzvFpTO-iW/s690/csillagosok16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="690" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAFa1T9Ztrn2Q24fsb70kciB1h4GWnp__sj0u8g5qbbESoaX9w5HNGAgvqwv2cUsoy7TMNwA_sKnOUMv44StpV1Iw_fih_3jDYMCJCsW21zFGnlSaooBO9mEdSDB4HTtOrKrJoVmKXXF04oFQ07j4qjL-0gEXaCMsaB37X4O3g2rLcT5uzvFpTO-iW/w492-h640/csillagosok16.jpg" width="492" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Mint fentebb már szó volt róla, a „sztriptízjelenetek” miatt a Moszfilm tiltakozott, ezért Jancsó Olga nővér nemzetiségét lengyellé változtatta, és lengyel színésznőt hívott meg a szerepre. Erről így beszélt: „Krystyna Mikołajewska lengyel filmszínésznőt tulajdonképpen asszisztenseink keresték ki. <i>A fáraó</i> című filmben láthatta már a magyar közönség. Eredetileg három jelöltünk volt, de közülük leginkább Krystyna látszott a szerepre alkalmasnak. Ebben az időben azonban ő Prágában forgatott, ott tudtam csak találkozni vele. Talán nem is tudta, fizikailag is milyen nehéz munkát vállal magára; a filmben ugyanis nemcsak levetkőznie kell, hanem hosszan úsznia egy eléggé hideg folyóban, és sokat kell futnia is.” Ami a vízben való úszást illeti, azt egy olyan napon vették fel, amikor különösen szélsőséges volt az időjárás. Amikor sütött a nap, kifejezetten meleg volt, amikor viszont eltűnt egy felhő mögött, hirtelen lehűlt a levegő, és hideg szél fújt. A cselekmény szerint Jelizaveta nővér ekkor elmondatja Olgával a hippokratészi esküt, mivel a nő ódzkodott a vízbe esettek mentésétől. Ezalatt Mikołajewska a nedves pendelyt viselte a hideg szélben. Jancsó úgy próbált segíteni a színésznőnek, hogy a forgatás előtt meleg vízbe áztatta a pendelyt, úgy adták a színésznőre, és amikor kihűlt a ruhadarab, egy másikra cserélték. Mikołajewska nem ijedt meg sem a fizikai erőpróbától, sem a rendező rendhagyó forgatási módszereitől: „Úgy érzem, Jancsó Miklós segítségével jó munkát végeztem. A <i>Csillagosok, katonák</i> ragyogó film, öröm számomra, hogy játszhattam benne. […] Külön szeretnék Jancsó Miklósról szólni, öröm volt vele dolgozni. Ezt ne egyszerű dicséretnek vegyék, mert Jancsó annyit kíván színészétől, mint talán senki más. Teljes játékot, maximális erőbedobást és ugyanakkor nagyfokú lemondást. Nem szereti, ha a színész a kamera előtt mindent »el akar játszani«. Kitűnően irányított, teljesen visszavitt minket a korba, a polgárháború éveibe.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgebkAYdgOAeYdu_Say73hlIwrW6DoFcVjUhAEoHopednGA7kD20Jp2HDYYiJStP1oWJdaSe877rRv77jzxI14KoCaFUVdjKNYV89t-a2W5-F9KcLHHLVyxZt3vsreDasIRpkTy7kSbOQq6bVgEawV744zzyTVcctg2ewNXd_yqvf6UuN5AM5yFfPjz/s800/csillagosok17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgebkAYdgOAeYdu_Say73hlIwrW6DoFcVjUhAEoHopednGA7kD20Jp2HDYYiJStP1oWJdaSe877rRv77jzxI14KoCaFUVdjKNYV89t-a2W5-F9KcLHHLVyxZt3vsreDasIRpkTy7kSbOQq6bVgEawV744zzyTVcctg2ewNXd_yqvf6UuN5AM5yFfPjz/w640-h360/csillagosok17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatás és az operatőri munka</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Csillagosok, katonák</i> forgatása jelentős késéssel, 1967. június 17-én kezdődött. Már az első három napon 450 méter hasznos anyagot forgattak, ami ámulatba ejtette az oroszokat, mert ott napi 90 méter hasznos anyag volt az átlag. Ugyanakkor örültek is a gyors munkatempónak, mert így még volt remény arra, hogy a mű elkészüljön november 7-ére. A gyorsaságot a természetes körülmények is elősegítették, hiszen a forgatás helyszínén este 11 körül sötétedett be, és hajnali 2-kor már kezdett virradni. Mint már szó volt róla, a munka javarészt Kosztromában zajlott két hónapon át: „Ennél a Volga-parti településnél minden együtt volt: kanyargó folyó, fenyves erdő, néhány olyan ház, amely az ötven esztendő előtti hangulatot kelti és az építészetileg, különösen értékes kolostor” – indokolta választását Jancsó. Mivel azonban a cselekmény szerint az épület egy részét a harcok során szétlövik, ezért Kosztroma mellett felépítették a kolostor mását az ostromhoz. A harci jelenetek komoly fizikai állóképességet igénylő felvételein közel ezer szovjet katona vett részt. Az orosz katonák parancsnoka, Mihail Sumilov vezérezredes 1942 novemberében jelen volt Sztálingrád ostrománál, és a legenda szerint neki adta meg magát a vereséget szenvedett németek parancsnoka, Friedrich Paulus tábornagy. A katonákon kívül részt vett a forgatáson egy artistacsoport is, melynek tagjai a különösen nyaktörő mutatványokat hajtották végre. Az orosz illetékesek az utolsó előtti napon látogattak el Kosztromába megnézni, hogyan haladnak az előkészületek, és elhűlve hallották, hogy a film lényegében már el is készült. Ebből újabb feszültség keletkezett, mert az anyag az oroszok előzetes jóváhagyása nélkül közvetlenül Budapestre ment az utómunkálatok elvégzése érdekében. A forgatás lezárásaként a stáb két napig a zuglói műteremben forgatott, ahol felépítették a kosztromai kolostor belsejének díszletét. (Egy korabeli Jancsó-nyilatkozat szerint a belsőket az eredeti kolostorban vették fel, bár elképzelhető, hogy bizonyos képsorokat ott mellőzni kellett, ezért volt szükség a zuglói pótforgatásra.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXYuNv9FJQu2OqiSjZ21rzPAJ88GNcaKstreIxosrhTOh2fry0En4lKEqDAtYAMh7USCvyDa7-v5UQ0xiZ7XlLNjZsx3e9fOciD6AW_lPwtsOU6x4jDJUqH37NUNyFV4ytEpsms5PsddvZsKvvb_4bdLLgmi0iY_Gc68dxQQdq5dchWzOdmn0NMusf/s800/csillagosok18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXYuNv9FJQu2OqiSjZ21rzPAJ88GNcaKstreIxosrhTOh2fry0En4lKEqDAtYAMh7USCvyDa7-v5UQ0xiZ7XlLNjZsx3e9fOciD6AW_lPwtsOU6x4jDJUqH37NUNyFV4ytEpsms5PsddvZsKvvb_4bdLLgmi0iY_Gc68dxQQdq5dchWzOdmn0NMusf/w640-h476/csillagosok18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Kézdi-Kovács Zsolt így írta le az orosz forgatás egyik napját, július 21-ét: „Indulás a szállodától nyolc órakor, érkezés Bolsoj Andrejkovóba (így hívják a helyszín közelében levő falut) 8.45-kor. Süt a nap, amikor kilépünk a szálló elé, a szovjet felvételvezetőn kívül senki nincs már itt, kint vannak a helyszínen. Érthető: 500 gyalogos, 30 lovas, 40 színész szerepel ma, ezek öltöztetése, felfegyverzése nem kis feladat. Kinn a helyszínen már áll a daru, amelyre a kamera kerül. A szovjet hadseregnek az a desszant-egysége, amely a forgatás során végig velünk dolgozik, már fehér katonaságnak öltözve fogad minket. A lovasság még késik, dehát mire ezt a »totált« benépesítjük... A félszigeten rajvonalakban, rendezetten kell felállítani a gyalogságot, egyrészt, hogy minél többnek hasson, másrészt, hogy a kamera szemszögéből legjobban kihasználhassuk fenyegető mozdulatlanságuk látványát. Megegyezünk Jancsóval, ő felül Somló mellé a darura, kezében az egyik mikrohullámú adóvevő, én lemegyek a síkságra, rádión irányít engem, én pedig beállítom a sorokat. Amikor leérek, nem is látjuk egymást, akkora a távolság, ugrálnom, integetnem kell, hogy észrevegyenek a katonák között. Másfél órás kemény munka következik, mellettem Kozlov őrnagy, az egység parancsnoka, ő irányítja a katonáit. Kicsit nehezen érti primitív orosz beszédemet, de már ismerjük egymást, ha valamit nem tudok elmondani, mutogatok. Jancsó a rádión keresztül rendezgeti a sorokat, lentről semmit nem lehet észlelni a látványból. Közben a rádión hallom, amint a színészek magyarul, oroszul, franciául a <i>Marseillaise</i>-t próbálják. A lovasság is megjön, beállítjuk őket a vízpartra. A gyalogság mozdulatlanul áll a rekkenő hőségben. Csak egy kis fegyelmezetlenség, és a sorok szétzilálódnának. De ők állnak a helyükön, teljes felszerelésben, míg én félmeztelenül szaladgálok közöttük. Végre áll az ötszáz ember, mindenki kezében lövésre kész puska.” (Kézdi-Kovács werkfilmet is készített a forgatásról <i>Kamerával Kosztromában</i> címmel.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTZ1cIHtamIoxNwwvj2_Wq6GFjX9V0gk-mUCWFJzwjV5YMVFrCcm9uvFgycFSuPzlQxY6PlScaPRhIualeL8naePr47GssoHDoStRXZB5Y0IDY6AyvbJTlYdtFrw-Pq4qDN32gTTphQcjls89XBUs0lP2j1J7_IMO_QdOZRPUtSa_I4_x7dZsrcwzZ/s800/csillagosok19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="800" height="420" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTZ1cIHtamIoxNwwvj2_Wq6GFjX9V0gk-mUCWFJzwjV5YMVFrCcm9uvFgycFSuPzlQxY6PlScaPRhIualeL8naePr47GssoHDoStRXZB5Y0IDY6AyvbJTlYdtFrw-Pq4qDN32gTTphQcjls89XBUs0lP2j1J7_IMO_QdOZRPUtSa_I4_x7dZsrcwzZ/w640-h420/csillagosok19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Somló Tamás <i>A város peremén</i> (1958) című rövidfilmben dolgozott először Jancsóval, és ő volt a rendező első játékfilmjeinek operatőrje is. A <i>Csillagosok, katonák</i> előtt félig-meddig tréfásan kikötötte, hogy nem szeretne esőben, éjszaka és helikopterről forgatni. Sajnos az utóbbi kérését nem tudták figyelembe venni, pedig nem véletlenül állt elő ilyen kívánsággal. A <i>Szegénylegények</i> helikopterrel készített felvételei közben ugyanis kisebb balesetet szenvedtek Jancsóval. Az operatőrt megnyugtatták, hogy ez most egy megbízható szovjet helikopter lesz, nem a korábbi típus. Somló végül felült a gépre, melynek kiemelték az ajtaját, és úgy filmezte a nagyszabású lovasrohamokat, hogy a lába a semmibe lógott, és Jancsó támasztotta meg a testét hátulról. Az egyik felvétel azonban nem sikerült, ezért két hét múlva meg kellett ismételni – ekkor már egy ugyanolyan gépről, amilyet a <i>Szegénylegények</i>nél használtak. Bár mindkét film fekete-fehérben készült, képi világuk eltér egymástól: a <i>Szegénylegények</i> erős kontrasztjaival ellentétben a <i>Csillagosok, katonák</i>ra a tompább, szürkébb tónusok jellemzők, ugyanakkor dinamikusabb mű, mint az elődje. Jancsó a hosszú sínfahrtokhoz komponálta a jeleneteket, és előre megbeszélte Somlóval, hogy az adott jelenetben ki a hangsúlyos szereplő, ki kerüljön középre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj29TyMnNGkDiu5k9Lqg1plZNAkCzgwD4Y2LTsAfOm1_zoyLye5ymRKryJQo8wePkk7ltT9x25laQxDgwFRCbi8owF_dEuiGYH52p9LUS-MunwcS396E9JFJXQtjdej9Wbnj4BsQKduPqpsuRjH-nvfFehw_BanBVvctiS3_yk8aNGio4zi0nP_nmbY/s550/csillagosok20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj29TyMnNGkDiu5k9Lqg1plZNAkCzgwD4Y2LTsAfOm1_zoyLye5ymRKryJQo8wePkk7ltT9x25laQxDgwFRCbi8owF_dEuiGYH52p9LUS-MunwcS396E9JFJXQtjdej9Wbnj4BsQKduPqpsuRjH-nvfFehw_BanBVvctiS3_yk8aNGio4zi0nP_nmbY/w640-h640/csillagosok20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A III. Magyar Játékfilmszemle</b></div><div style="text-align: justify;">A III. Magyar Játékfilmszemlét 1967. október 23. és 27. között rendezték meg Pécsett. Az előző szemle óta elkészült filmek közül előzsűrizéssel választották ki azt a hatot, amely részt vett a versenyben: <i>Utószezon</i> (Fábri Zoltán), <i>Hideg napok</i> (Kovács András), <i>Apa</i> (Szabó István), <i>Szevasz, Vera</i> (Herskó János), <i>Hogy szaladnak a fák!</i> (Zolnay Pál), <i>Tízezer nap</i> (Kósa Ferenc). Az ünnepi megnyitón láthatta először a közönség a <i>Csillagosok, katonák</i>at. A film körül kibontakozott, hónapokig tartó szenvedélyes viták lényegét jól összefoglalja a szemle egyik vendége, Marlen Hucijev orosz filmrendező véleménye: „[Jancsó] Két előző filmje, az <i>Így jöttem</i> és a <i>Szegénylegények</i> rendkívüli tehetségről tanúskodik. A <i>Csillagosok, katonák</i> már problematikusabb alkotás. Én úgy érzem, nem illik a témához ez a szimbólumokkal és képi jelekkel teli filmnyelv. Nem analizálja, nem bontja ki elég mélyen az emberi jellemeket, túlságosan bízik a szimbólumokban, s talán ezért nem sikerült mélyre ásni a történelmi eseményekben. Ennek ellenére a film minden kockáján érzik egy nagy tehetségű művész keze nyoma.” A szakmai meghívottak olyan új filmeket is megnézhettek versenyen kívül, mint a <i>Kártyavár</i> (Hintsch György), <i>Az özvegy és a százados</i> (Palásthy György), a <i>Nyár a hegyen</i> (Bacsó Péter) és a tévé számára készült <i>Az idézés</i> (Wiedermann Károly). Levetítettek három, viszonylag friss, fesztiváldíjas külföldi filmet is: <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/nagyitas.html"><i>Nagyítás</i></a> (1966, Michelangelo Antonioni), <i>Az újságíró</i> (1967, Szergej Geraszimov), <i>A nap szépe</i> (1967, Luis Buñuel).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9l0rjDENd3TgHoco2-eHfcdW8yc39B774PlNhr4nYcreLtllcQIuZ_R0z5S-inEh2ZjG_eZHD2p30CzDf5lc75vrY1NSpwxeN1GPdR3GN7FX504XCCS2JW10lJC2yn2gKnMqwGtillcNxgtcheEgMfu-_G2bvwEQfpBjktfywk7QGQUaDw1guRHmV/s800/csillagosok21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="800" height="508" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9l0rjDENd3TgHoco2-eHfcdW8yc39B774PlNhr4nYcreLtllcQIuZ_R0z5S-inEh2ZjG_eZHD2p30CzDf5lc75vrY1NSpwxeN1GPdR3GN7FX504XCCS2JW10lJC2yn2gKnMqwGtillcNxgtcheEgMfu-_G2bvwEQfpBjktfywk7QGQUaDw1guRHmV/w640-h508/csillagosok21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A programot közönségtalálkozók és ankétok színesítették, valamint egy retrospektív vetítéssorozat Fejős Pál magyar és amerikai filmjeiből: <i>Tavaszi zápor, Az utolsó előadás, Nagy ház, Egy marék rizs, Broadway, Mégis szép az élet.</i> Az ankétok közül „A magyar film helye a nemzetközi filmművészetben” keltette a legnagyobb figyelmet, ami jelentős részben azzal magyarázható, hogy a versenyben és versenyen kívül bemutatott filmek átlagon felüli színvonala eleve kitűnő vitaalapot jelentett. A szakmai díjakat (legjobb rendező, operatőr, forgatókönyvíró, színész és színésznő) természetesen a szakmai zsűri ítélte oda, melynek elnöke Máriássy Félix filmrendező volt, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Darvas József által vezetett társadalmi zsűri pedig a legjobb filmet választotta ki, s egyben a nézők szavazatai alapján a közönség díját is átadta. A rendezői díjat megosztva kapta Szabó István, Kósa Ferenc és Zolnay Pál. A legjobb operatőr Sára Sándor lett <i>(Apa, Tízezer nap),</i> a legjobb színésznő Kiss Manyi <i>(Hogy szaladnak a fák!).</i> A legjobb színész díját elnyerő Szirtes Ádám három alakításáért kapta az elismerést: <i>Hideg napok; Hogy szaladnak a fák!; Szevasz, Vera.</i> A legjobb forgatókönyvírói díj helyett legjobb írói díjat adtak át, mégpedig Cseres Tibornak, a <i>Hideg napok</i> alapjául szolgáló regény írójának. A társadalmi zsűri a <i>Hideg napok</i>at találta a legjobb filmnek, a közönségdíj pedig a <i>Tízezer nap</i>é lett. A szemlét a <i>Nyár a hegyen</i> ősbemutatója, valamint az Olympia Étteremben rendezett gálaest zárta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Hnbsl_Tl_aUA-mI5EqVImLCjYdqOGyOwbcEcAV42g3-MQNqdNlsKhQUI2MAURDnUhSlsCugSvFASyc4Ymcbk1iNIRmkOpJTPaid18yTCa0Q6NxCdeGr5Z1-rwEdOSK4UNFdjLpMlzQPhAUf-pk4oH1Aoa1fovGDVwS9BLWrMEhwLNayl014PvD6b/s800/csillagosok22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Hnbsl_Tl_aUA-mI5EqVImLCjYdqOGyOwbcEcAV42g3-MQNqdNlsKhQUI2MAURDnUhSlsCugSvFASyc4Ymcbk1iNIRmkOpJTPaid18yTCa0Q6NxCdeGr5Z1-rwEdOSK4UNFdjLpMlzQPhAUf-pk4oH1Aoa1fovGDVwS9BLWrMEhwLNayl014PvD6b/w640-h380/csillagosok22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az orosz premier és az orosz változat</b></div><div style="text-align: justify;">Az oroszok előzetes szándékuknak megfelelően vágásokkal kívánták elérni, hogy Jancsó alkotása közelebb kerüljön ahhoz, amit ők képzeltek el. A munkába bevonták Mdivanit, de – „kölcsönkenyér visszajár”-alapon – a magyarokat nem tájékoztatták. A grúz forgatókönyvíró új narrátorszöveget és új dialógusokat írt, javaslatokat tett továbbá a vágásokra is, amelyek elsősorban a „sztriptízjeleneteket” és a túlzott kegyetlenkedést (főleg a vörösök részéről) ábrázoló képsorokat érintették. Az amúgy sem hosszú (87 perces) filmből az orosz fél húsz percet vágott ki. A koprodukciós partner megítélése szerint a rövidebb változat érthetőbbé tette a cselekményt, és a(z ő szempontjaik szerinti) mondanivaló egyértelműbbé vált. 1967. november 24-én a moszkvai magyar nagykövetségen meghívott szovjet vendégek előtt tartották meg az ünnepélyes díszbemutatót. A vendégek ekkor feltehetően a vágatlan magyar változatot tekinthették meg. A nyilvános díszbemutató egy hónappal a tényleges jubileum után, 1967. december 7-én volt a moszkvai Zarjagye filmszínházban. A vetítés előtt Jurij Jegorov rendező a Szovjetunió Filmbizottságának nevében köszöntette a nézőket és a magyar vendégeket, méltatta Jancsó tehetségét és azt, hogy a film utat nyitott a két nép filmeseinek további együttműködéséhez is. Jancsó oroszul mondta el köszönőbeszédét, melyben hangsúlyozta, hogy a két nép barátsága ihlette a művét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwJEv-R8gNAIW1iyBMZ16FZnqbET88qf4VMz4Sb7QSXE-K2Jw3bf2z4-qPa5Z19mkMoNquWHDfisdp-EQVqhGtZa0hxANY9Xbt2ROgNbs3LpwZiEPMRmrqYOLZKDoVbW0svwJj4nVEU71mJCbpvzjJwSKAECdYnWrW7gb-ijm7Gb1-RrsyBY70zyU6/s800/csillagosok23.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwJEv-R8gNAIW1iyBMZ16FZnqbET88qf4VMz4Sb7QSXE-K2Jw3bf2z4-qPa5Z19mkMoNquWHDfisdp-EQVqhGtZa0hxANY9Xbt2ROgNbs3LpwZiEPMRmrqYOLZKDoVbW0svwJj4nVEU71mJCbpvzjJwSKAECdYnWrW7gb-ijm7Gb1-RrsyBY70zyU6/w640-h468/csillagosok23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A direktor évtizedekkel később így emlékezett: „A mozi a Vörös tér közelében volt. A félig kész, még lakatlan szuperszálloda, a Rosszíja földszintjére épült. Nagy volt. Állítólag erre a bemutatóra hajráztak rá a Lenin-díjas építőbrigádok. Tele volt. Honnan, hogyan jöttek a nézők, kifizették-e a jegyet, a Komszomol verbuválta őket, vagy kivezényelte a hadsereg, nem kérdeztük. Felmentem a színpadra. Se rezesbanda, se himnuszok. A hivatalos, aki előttem tornázta föl magát, még csak nem is kulturális nagybombázó volt, harmadosztályú seggevég. Beszélt, nem sokat. A tolmács még kevesebbet fordított. Viszonoztam a szívességét. Két mondatot mondtam oroszul. Parlagi nyelven. Az ember azt nem tanulja, fölszedi. Aztán mondtam valamit magyarul is. Azt csak Révész és Somló értette, ott álltak a vészkijárat függönyénél. Sofőrök között. A tolmács nem fordított, nem is akart talán, meg aztán ütemes tapsot kaptam, azonnal. Vastaps után meg nem érdemes már beszélni. Még tolmácsnak se.” Ezután a magyarokat elvitték vacsorázni. Itt megjelent egy igen fontos elvtárs, egykori frontharcos és a Szovjetunió Hőse, aki lelkesen megcsókolta a rendezőt és az operatőrt, és kijelentette, hogy minden úgy volt, ahogy a filmben látható. Somló odasúgta Jancsónak: „Te, ez nem a mi filmünket látta”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj1sP87a6-k3LMvdeW_FZrh4MepN0jCAF3yrMaiA5iJxakKqnjh2Ua1fig24ZnmcxZ622xjoNLQLzfYXWMQJ-uZRV_mCB_3KREWIH5XqvATGe0-0oafs8iPzKZPIaeoFhtDmIAbNprO33sADgm6X7uDtmrF04TEwsW1ejLlLuDZ99u7cFlGRUxeyYy/s800/csillagosok24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj1sP87a6-k3LMvdeW_FZrh4MepN0jCAF3yrMaiA5iJxakKqnjh2Ua1fig24ZnmcxZ622xjoNLQLzfYXWMQJ-uZRV_mCB_3KREWIH5XqvATGe0-0oafs8iPzKZPIaeoFhtDmIAbNprO33sADgm6X7uDtmrF04TEwsW1ejLlLuDZ99u7cFlGRUxeyYy/w640-h360/csillagosok24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az 1968-as cannes-i filmfesztivál</b></div><div style="text-align: justify;">A cannes-i filmfesztivál történetének legviharosabb seregszemléje kétségtelenül a 21. volt, amelyet 1968. május 10. és május 24. között hirdettek meg. Az egész országot érintő sztrájk és a diákmegmozdulások miatt – melyek egy része kifejezetten a fesztivál ellen irányult – a rendezvényt május 19-én félbeszakították, díjakat nem osztottak. Mondhatnánk, hogy pedig minden olyan jól indult, de ez nem lenne igaz. A mozgolódások már a fesztivál kezdete előtt megkezdődtek, az egyetemeket már akkor bezárták. A radikális diákok Cannes-ba mentek, ahol a vetítések megzavarásával próbálták elérni a fesztivál berekesztését. A filmszakma is forrongott, főleg az ún. Langlois-ügy miatt: André Malraux kulturális miniszter el kívánta mozdítani Henri Langlois-t az általa alapított filmarchívum, a Cinémathèque française éléről. A francia és a nemzetközi filmvilág megmozdult Langlois érdekében, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a fiatal francia filmesek, az új hullámosok elinduljanak a pályán, sőt meg is maradjanak a szakmában, az általa vezetett intézmény pedig úgy a filmtörténeti klasszikusokat, mint a modern filmművészeti törekvéseket is reprezentálni kívánta tevékenységével. Ekkor már a filmesek is azt hangoztatták, hogy elengedhetetlen a filmgyártás demokratizálódása, melynek részeként a cannes-i mustrát (melyet már akkoriban is elüzletiesedéssel vádoltak) haladéktalanul félbe kell szakítani. Az André Chamson francia író által vezetett zsűri három világhírű tagja, Roman Polański lengyel és Louis Malle francia rendező, valamint a nemrég elhunyt <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2014/08/monica-vitti.html">Monica Vitti</a> olasz színésznő lemondott zsűritagságáról, Alain Resnais, Carlos Saura és Miloš Forman pedig visszavonta filmjeit a versenyből. Ennek ellenére Saura filmjét, a <i>Hűtött mentalikőr</i>t mégis megpróbálták levetíteni, mire maga a rendező és a főszereplő, Geraldine Chaplin csimpaszkodott bele a függönybe, hogy meghiúsítsák a vetítés elkezdését.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGYRpy3xjltsmjpSf2S_wwRhYt4BEC52K6Z3LBZieTBtszEL0LPhbHuqOL5kWKHgaDl9lRy6ZYs-mWi-s4dhdnWHnn5bjAjonffq0cMuN6sr8VMzi-F2sp9Z2_6qcODG9w3nVVkFNrvjnBEp7zz_2QJC6onRJuktqr_rS4pWB2SQSpVed9sRG9wcu7/s800/csillagosok25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="800" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGYRpy3xjltsmjpSf2S_wwRhYt4BEC52K6Z3LBZieTBtszEL0LPhbHuqOL5kWKHgaDl9lRy6ZYs-mWi-s4dhdnWHnn5bjAjonffq0cMuN6sr8VMzi-F2sp9Z2_6qcODG9w3nVVkFNrvjnBEp7zz_2QJC6onRJuktqr_rS4pWB2SQSpVed9sRG9wcu7/w640-h352/csillagosok25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A versenyprogram kifejezetten színvonalasnak ígérkezett. Olyan alkotók vettek részt a seregszemlén a már említett Saura mellett, mint Carlo Lizzani <i>(Banditák Milánóban),</i> Mai Zetterling <i>(Glas doktor),</i> Salvatore Samperi <i>(Köszönöm, néném),</i> Miloš Forman <i>(Tűz van, babám!),</i> Sindó Kaneto <i>(Fekete macska a bokorban),</i> Alain Resnais <i>(Szeretlek, szeretlek),</i> Jan Němec <i>(Az ünnepségről és a vendégekről),</i> Jiří Menzel <i>(Szeszélyes nyár),</i> Richard Lester <i>(Petulia),</i> Jack Cardiff <i>(A motorbiciklis lány)</i> és Valerio Zurlini <i>(A jobbomon fogsz ülni).</i> A fesztivált a versenyen kívül bemutatott (és napjainkban már piros laposnak számító) hollywoodi klasszikus, az <a href="https://moviecops.blog.hu/2020/01/06/elfujta_a_szel_106"><i>Elfújta a szél</i></a> (1939) 70 mm-esre felnagyított változatának vetítésével nyitották meg: a díszbemutatón az egyetlen, még élő főszereplő, Olivia De Havilland is megjelent. Ugyancsak versenyen kívül játszották Roger Vadim, Louis Malle és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a> nagyon várt szkeccsfilmjét, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/kulonleges-tortenetek.html"><i>Különleges történetek</i></a>et, amely Edgar Allan Poe-novellák alapján készült. Etikai okokból a versenyprogram szóba se jöhetett, mivel a középső epizód rendezője, Louis Malle a játékfilmes zsűri tagja volt. Magyarországot két film is képviselte a versenyben, amire egyébként elég ritkán akadt példa: a <i>Csillagosok, katonák</i> és Sára Sándor alkotása, a <i>Feldobott kő</i>. Jancsó filmjét már az elsők között, május 11-én levetítették. (A rendező visszaemlékezései szerint viszont csak a fesztivál bezárását megelőző napon, ám ebben tévedett.) Meglehet, ezt valamiféle kárpótlásnak szánták a <i>Szegénylegények</i>et ért méltánytalanság miatt: azt a filmet a két évvel korábbi rendezvényen ugyanis az utolsó előtti napon vetítették, és bár nagy figyelmet keltett, végül semmilyen díjat nem kapott. Sokak szerint ennek az lehetett az egyik döntő oka, hogy a filmnyelvi újdonságokra amúgy is kevésbé fogékony, zömmel idős szakemberekből álló zsűri egyszerűen elfáradt a fesztivál végére. (Sára Sándor filmjének cannes-i bemutatója elmaradt, rendhagyó módon azonban a következő évi fesztiválon is részt vehetett.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNoxUEl7eojbGPx8RxO_M93EGpZ36SGe-4GjDn10ggiZq0bMjuDPELhPb4DbjJ0iKQXyyrgATXjWaf4eafLaRD8S27j68fZRQXpMfcyWUv-L-YT40KdeakkbyQ_krAgKxa9DizpqHRfj7uUOplLAXSGlI1chbZ5vn-MJIe15ZOaDG4_mFbaIWofmmD/s800/csillagosok26.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNoxUEl7eojbGPx8RxO_M93EGpZ36SGe-4GjDn10ggiZq0bMjuDPELhPb4DbjJ0iKQXyyrgATXjWaf4eafLaRD8S27j68fZRQXpMfcyWUv-L-YT40KdeakkbyQ_krAgKxa9DizpqHRfj7uUOplLAXSGlI1chbZ5vn-MJIe15ZOaDG4_mFbaIWofmmD/w640-h360/csillagosok26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Jancsónak másodszor sem volt szerencséje Cannes-nal. Általános volt az a vélemény, hogy a <i>Csillagosok, katonák</i> a fődíj egyik legnagyobb esélyese, és ha az erős versenytársak miatt <i>(Hűtött mentalikőr, Tűz van, babám!, Az ünnepségről és a vendégekről)</i> esetleg le is csúszik róla, kizárt dolog, hogy elismerés nélkül maradjon. A fesztivál félbeszakadása miatt azonban a díjakat nem osztották ki. Jancsó ugyanabban az évben még egyszer „pórul járt” a diákmozgalmak miatt: a velencei filmfesztivál is félbeszakadt, ahol másik friss alkotását, a <i>Csend és kiáltás</i>t (1968) szintén a fődíjra legesélyesebb filmként méltatta a nemzetközi szaksajtó. Mindazonáltal Cannes nemcsak csalódást, hanem új lehetőségeket is hozott a magyar rendezőnek. Egyrészt ekkor ismerkedett meg Jacques Charrier francia filmsztárral, aki a <i>Sirokkó</i> (1969) című filmjének főszereplője és producere lett. Másrészt az olasz zsűritag, Monica Vitti a <i>Csillagosok, katonák</i> megtekintése után hangot adott annak a kívánságának, hogy alkalmasint szívesen dolgozna Jancsóval. Erre egyik barátnője, a baloldali beállítottságú Giovanna Gagliardo teremtett alkalmat. Gagliardo írt egy filmnovellát, és azzal felszerelkezve eljött Budapestre, hogy találkozzon Jancsóval. Kikérte a véleményét a novelláról, és megpendítette, hogy ha Jancsó vállalná a rendezést, Vittit meg lehetne győzni arról, hogy eljátssza a főszerepet. A közös munka beindult, és rövidesen magánéleti síkra terelődött: az olasz újságírónő és a magyar rendező évekig élettársak voltak. A film is elkészült <i>A pacifista</i> (1971) címmel, de csúnyán megbukott, ráadásul Jancsó és Vitti munkakapcsolata mindvégig feszült volt. Az olasz kritikusok szerint Jancsó <i>A pacifistá</i>val olyasmibe ártotta bele magát (nevezetesen az olasz belpolitikába), amihez nem ért, az országon pár év múlva végigsöprő terrorhullám azonban utólag igazolta a rendező vízióját. Visszatérve a félbeszakadt fesztiválhoz, a delegációknak állítólag nem volt könnyű elhagyniuk Cannes-t, mert a sztrájk elérte a közlekedést is: a vasútállomást és a buszpályaudvart megszállták a sztrájkolók, és bezárt a repülőtér is. A rend hamarosan helyreállt, és bár nagy reformokat ígértek a következő fesztiválra, 1969-ben többé-kevésbé a régi kerékvágásban indult újra a gépezet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxHXv6FlHMuZtHWgx1Gd9-Cp4LmXNg6P-fucAMV5OG--XUK5PR6yEjBkGqnPOAGGnoNgggOheml9TxEgBcGKRE4RAaniAJ9lg6CP_Z1lgu3dZfTUxtaBf-IPpqmrAXaq1tLyfx6_bHsfdqWhFPqI11iILPcsIfsNaQ0saU9Jgat-fxZ7gzBXqgALw/s800/csillagosok27.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="520" data-original-width="800" height="416" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqxHXv6FlHMuZtHWgx1Gd9-Cp4LmXNg6P-fucAMV5OG--XUK5PR6yEjBkGqnPOAGGnoNgggOheml9TxEgBcGKRE4RAaniAJ9lg6CP_Z1lgu3dZfTUxtaBf-IPpqmrAXaq1tLyfx6_bHsfdqWhFPqI11iILPcsIfsNaQ0saU9Jgat-fxZ7gzBXqgALw/w640-h416/csillagosok27.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„A filmnek atmoszférája van és nem története, ha csak a személytelenség különös légkörében mozgó szereplők és helyzetek laza, inkább csak szimbolikus összetartozását nem fogjuk fel történetnek. A hagyományos értelemben vett cselekményrendszer helyét egy félelmetes, szűnni nem akaró lendület foglalja el: a személytelen öldöklés tehetetlen súlya, mely görgeti, gázolja maga előtt az embereket, a lovakat, a fák és a vizek szépségét – szinte feltartóztathatatlanul. Mármár úgy érzi az ember, hogy mindent maga alá temet az öldöklés lavinája, de az ellenpólusokon megmegjelenik az emberi tisztaság, az érzelem ártatlansága – egyszer a női test kiszolgáltatott meztelenségében, másszor az ember és a természet viszonyában, az ezredzenekar nyekergésére keringőző ápolónők szánalmasan riadt alakjában, vagy a gazdátlanul poroszkáló, üres nyergű lovak lehangoló látványában. Jancsó Miklós nyers képet fest a polgárháború bizonyos időszakairól, de nincs oka, hogy megfossza teljes realitásától az embernek ember elleni küzdelmét.”</div><div style="text-align: justify;">(Thiery Árpád: „Csillagosok, katonák”. In: <i>Csongrád Megyei Hírlap,</i> 1967. október 25., 6. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-VhGC1lXe2CVXK6fpOt9YMtn46OlGX_t65aKhLdklp_FzY_yV4YbJmF4gScKjWUwNvr7mhBO9VCuEwmu9LqVIgpsLl7iwGvxKbt_wkwmuM0yHekUSwIsoJ_t8b5giy8NN_-JkLwEqDIFwNM3Lhcq0LoS17iI9HXnVLBHodtVL9gBOR1DxB_4dFNqz/s800/csillagosok28.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="520" data-original-width="800" height="416" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-VhGC1lXe2CVXK6fpOt9YMtn46OlGX_t65aKhLdklp_FzY_yV4YbJmF4gScKjWUwNvr7mhBO9VCuEwmu9LqVIgpsLl7iwGvxKbt_wkwmuM0yHekUSwIsoJ_t8b5giy8NN_-JkLwEqDIFwNM3Lhcq0LoS17iI9HXnVLBHodtVL9gBOR1DxB_4dFNqz/w640-h416/csillagosok28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Mint jelentős, újító szándékú, új művészi szemléletet hozó művek esetén rendszerint történni szokott: legfőbb erénye egyben gyöngéje is. Éppen az képezi vita tárgyát, az kelt ellenérzést, ami benne új. Másrészt a mű is a szokottól eltérően, újszerűen hat, s ezzel természetesen hiányérzetet is támaszt. Könnyű volna mindezt azzal elintézni, hogy – a ma divatos műszóval élve – Jancsó elidegeníti alakjainak legbensőbb történéseit, szubjektív tudatát, élményeik, tetteik pszichológiáját. Ha filozófiai mondanivalója, művészi ambíciója nem mutatna utóbbi műveiben mind határozottabban túl ezen, még némi igazságot is lehetne az ilyen értelmű kritikai elemzéseknek tulajdonítani. De mindez csak további kérdéseket szülne, ahelyett hogy értelmezné e sajátos művészi szemléletet. Mert Jancsó lehámozza ugyan alakjairól a megszokott érzelmi reakciókat, »az élet melegét«, a direkt reflexiókat, amelyek benső világukra, céljaikra, tetteikre vonatkoznának; szinte lehetetlenné teszi a velük való érzelmi azonosulást, az értük való lelkesedést vagy a spontán gyűlöletet velük szemben, de az érzelmi reagálás helyett magasabbra fokozza bennünk az intellektuális érdeklődést – alakjai mind »izgalmas« emberek –; megértésünkre, ítéletünkre szánta, egész belső világukkal tárgyiasította őket. Más kérdés azután, hogy ez az aszkétikusnak nevezhető művészi szemlélet, mely megfosztja a világot az érzelmek színjátékától, szellem és kedély tarkaságától, a pszichológia mélységeitől, lényegre irányuló, zord tekintetével fölfed-e annyit a lét struktúrájából, hogy feledni tudjuk érte a lehántott héj gazdag színeit. Kétségtelen, hogy Jancsó is érzi az absztrakció veszélyeit. A <i>Csillagosok, katonák</i> elejétől végig hatalmas erőfeszítés is az absztrakció ellensúlyozására, s e tekintetben minden bizonnyal a Szegénylegényeknél is érettebb műve.”</div><div style="text-align: justify;">(Hegedűs Zoltán: „Csillagosok, katonák”. In: <i>Látóhatár,</i> 1967. november 1., 1110–1115. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCPL1D5moGccA58bSL2Dma8DVHw2K5xGbB9cdMKfXZREGqpyCjepfCNw1AfIVDLs61XOzJwp8a6Hd94HUS7pop2QvcgTN3fGlJKLMnFqz-empo8pemBLOUcpp277cIYlMNqZTNYObGcCk-CGFwHvlIRtZXVh5Pnqq0KVnw1bSTNSleM1Gyg_DeSfAc/s800/csillagosok29.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCPL1D5moGccA58bSL2Dma8DVHw2K5xGbB9cdMKfXZREGqpyCjepfCNw1AfIVDLs61XOzJwp8a6Hd94HUS7pop2QvcgTN3fGlJKLMnFqz-empo8pemBLOUcpp277cIYlMNqZTNYObGcCk-CGFwHvlIRtZXVh5Pnqq0KVnw1bSTNSleM1Gyg_DeSfAc/w640-h484/csillagosok29.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Ezt a filmet kétszer vagy többször is meg kell nézni, hogy tartalma kibontakozzék, szépségei föltárulkozzanak. Akár a nagy zeneművek: minél többször találkozunk velük, annál mélyebb, annál gazdagabb, annál igazabb a hatás. Vagy a nagy alkotások, képek és szobrok, amelyekre nem elég egyetlen futó pillantást vetni, mert magukhoz bilincselik a tekintetet. Miért éppen a filmművészettől vitatnák el, hogy olykor-olykor a hatásnak ilyen módszereivel is éljen? […] Jancsó Miklós Eizenstein és Majakovszkij hagyományait eleveníti föl, nemcsak abban, hogy a film főszereplője, főhőse nem egyetlen ember, hanem a közösség, hanem abban is, hogy az erőteljes, expresszív hatás közvetítői maguk az események, a hatáskeltő elemek. Georgij Mdivani, Hernádi Gyula és Jancsó Miklós írta a filmet, kitűnő jellemrajzokat komponálva a mérnöki pontosságú, zenei fölépítésű szerkezetben. Somló Tamás felvételein nagyszerűen érvényesül a dinamikus mozgás és a gondolatébresztő térelosztás.”</div><div style="text-align: justify;">(Zay László: „Csillagosok, katonák”. In: <i>Magyar Nemzet,</i> 1967. november 6., 12. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiPEVrWUcpUZkThvBESOZ6Rara38XOLrZMwDt9z5HZyRcSyB1kC7tyBckHZNKeskCMnOF8vE0HO7XuwHXquretTDXYyUI6l8THO4qpm1Rr2ED6-MUe_2WkoYzHjTWc5qJ-8Sud9C-ECtHTiynQw0fCPj0ZGthSIgj4JEwKCDZFXUNt4qa-v-w2-Te1/s700/csillagosok30.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiPEVrWUcpUZkThvBESOZ6Rara38XOLrZMwDt9z5HZyRcSyB1kC7tyBckHZNKeskCMnOF8vE0HO7XuwHXquretTDXYyUI6l8THO4qpm1Rr2ED6-MUe_2WkoYzHjTWc5qJ-8Sud9C-ECtHTiynQw0fCPj0ZGthSIgj4JEwKCDZFXUNt4qa-v-w2-Te1/w484-h640/csillagosok30.jpg" width="484" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Azok közé tartozom, akiknek nem tetszett a film. Művészileg sem, eszmeileg sem. […] A film elejétől a végéig: gyilkosság, gyilkosság... Szinte más nincs is. Ez volna a baj? Ez is. A sok gyilkosság a végén már sem el nem iszonyít, sem meg nem rendít: grand guignol ez... S ez a fő probléma. A <i>Csendes Don</i>ban is van gyilkosság, gyilkolás, mészárlás, kegyetlenség; talán még több is, mint ebben a filmben. A polgárháború nem idill volt; nem lakodalmas menet. Ám ott – ha lehet így mondani – a mérhetetlen kegyetlenséghalmaznak van humánus tartalma. Itt? Csak rituáléja van. S valami egyetemes, apokaliptikus jelentésrendszere. Ez az élet! Ez a forradalom. De hogy ki, miért csinálja, amit csinál, miért vállalja, amit vállal? Végképpen nem derül ki. Nem szavakból kellene hogy kiderüljön – ismétlem: a modern képi ábrázolás Jancsó fő művészi ereje –, de a képekből sem derül ki. Nem valami pártatlan objektivitás jellemzi ezt a filmet; egy pillanatig sem kétséges, hogy az alkotók szimpátiája ki felé hajlik. Ezzel nincs baj. Csak éppen azzal, hogy valamit is megsejtsünk: mi az emberi-eszmei tartalma, a történelmi jelentése az ügynek, amiért ez a kegyetlenséghalmaz zajlik. »Mit kerestek ti itt?« – kérdezi egyhelyt egy fehér tiszt a magyar internacionalistákat. Szövegben – egy elmosódó mondatban – az egyik internacionalista még felel is: ha tetszik: »internacionalista« mondattal felel; – csak éppen a film egésze nem felel.”</div><div style="text-align: justify;">(Darvas József: „Különvélemény”. In: <i>Népszabadság,</i> 1967. december 24., 17. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhsogPmf_CyRmHDA41AIJBdAUvPUi2BpQwYyU7Zpwz4ksKDSdNKj0X57ldzwrMzjtYgdzdKJfd9E7z1D3-ztdt86iTH_L1CZ7_6Rg8AhOT0UTVNnRV40M7he8mNwrf4khQgAabGnABceVB0wEEfX0rpR8LbRCpR7-T36mxFeYbxweuKUAdsLtrl4yF/s755/csillagosok31.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhsogPmf_CyRmHDA41AIJBdAUvPUi2BpQwYyU7Zpwz4ksKDSdNKj0X57ldzwrMzjtYgdzdKJfd9E7z1D3-ztdt86iTH_L1CZ7_6Rg8AhOT0UTVNnRV40M7he8mNwrf4khQgAabGnABceVB0wEEfX0rpR8LbRCpR7-T36mxFeYbxweuKUAdsLtrl4yF/w450-h640/csillagosok31.jpg" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Csillagosok, katonák</b> (Csillagosok, katonák / Звёзды и солдаты, 1967) – magyar–szovjet filmdráma. Forgatókönyv: Georgij Mdivani, Hernádi Gyula és Jancsó Miklós. Dramaturg: Valerij Karen és Karall Luca. Operatőr: Somló Tamás. Díszlet: Borisz Csebotarjov. Jelmez: Maja Abar Baranovszkaja és Várdai Gyula. Vágó: Farkas Zoltán. Rendező: Jancsó Miklós. Főszereplők: Madaras József (István, a magyar parancsnok), Molnár Tibor (Fekete András), Kozák András (László), Juhász Jácint (Varga Sándor), Anatolij Jabbarov (Cselpanov kapitány), Szergej Nyikonyenko (kozák tiszt), Mihail Kozakov (vörös parancsnok), Bolot Bejsenalijev (Csingiz), Tatyjana Konyuhova (Jelizaveta nővér), Krystyna Mikołajewska (Olga nővér), Gleb Sztrizsenov (ezredes), Nyikita Mihalkov (Glazunov zászlós), Viktor Avgyusko (matróz). Magyarországi bemutató: 1967. november 4.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB JANCSÓ MIKLÓS!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/szegenylegenyek.html"><b>Szegénylegények</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/szerelmem-elektra.html"><b>Szerelmem, Elektra</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/maganbunok-kozerkolcsok.html"><b>Magánbűnök, közerkölcsök</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/magyar-rapszodia-allegro-barbaro.html"><b>Magyar rapszódia / Allegro barbaro</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/szubjektiv-toplistaim-1-magyar-filmek.html"><b>Field toplistái: A magyar filmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/06/10/hyppolit_a_lakaj_721"><b>Hyppolit, a lakáj</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/korhinta.html"><b>Körhinta</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/szegeny-gazdagok.html"><b>Szegény gazdagok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/az-aranyember.html"><b>Az aranyember</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/10/28/mici_neni_ket_elete_919"><b>Mici néni két élete</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/10/07/butasagom_tortenete_195"><b>Butaságom története</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/fejloves.html"><b>Fejlövés</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/12/16/egri_csillagok_568"><b>Egri csillagok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/04/az_oroszlan_ugrani_keszul_796"><b>Az oroszlán ugrani készül</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/21/viragvasarnap_943"><b>Virágvasárnap</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/05/03/szindbad_298"><b>Szindbád</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/szerelem.html"><b>Szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/11/18/jo_estet_nyar_jo_estet_szerelem_570"><b>Jó estét nyár, jó estét szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/a-szarvassa-valt-fiuk.html"><b>A szarvassá vált fiúk</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/orokbefogadas.html"><b>Örökbefogadás</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/141-perc-befejezetlen-mondatbol.html"><b>141 perc A befejezetlen mondatból</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/12/kisertet-lublon.html"><b>Kísértet Lublón</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/02/04/arvacska_311"><b>Árvácska</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/herkulesfurdoi-emlek.html"><b>Herkulesfürdői emlék</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/defekt.html"><b>Defekt</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/05/13/egy_erkolcsos_ejszaka_746"><b>Egy erkölcsös éjszaka</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2022/01/10/ok_ketten_355"><b>Ők ketten</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/80-huszar.html"><b>80 huszár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/07/13/az_erod"><b>Az erőd</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/03/02/orokseg_348"><b>Örökség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/08/10/csontvary_458"><b>Csontváry</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mephisto.html"><b>Mephisto</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/emberrablo-lanyok.html"><b>Emberrabló lányok</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-24646799512508204802022-03-23T06:40:00.001-07:002022-03-26T12:38:31.789-07:00BEATRICE CENCI<div style="text-align: center;"><i>„Nemes vendégek, még ne menjetek;</i></div><div style="text-align: center;"><i>Mit számít, hogy egy apa ősz haja</i></div><div style="text-align: center;"><i>Zsarnokságot s gyűlöletet takar?</i></div><div style="text-align: center;"><i>Hogy aki tagjainkat adta, kéjjel</i></div><div style="text-align: center;"><i>Meg is kínozza őket? Hogy mi, holtak</i></div><div style="text-align: center;"><i>És elhagyottak, húsa-vére volnánk,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Gyermekei és asszonya, kiket</i></div><div style="text-align: center;"><i>Szeretni s védni kell? Nem is találunk</i></div><div style="text-align: center;"><i>E kegyetlen világon menedéket?</i></div><div style="text-align: center;"><i>Mi irthatott ki egy gyerek agyából</i></div><div style="text-align: center;"><i>Szeretetet s tiszteletet, leküzdve</i></div><div style="text-align: center;"><i>Szégyent s félelmet? Gondoljatok erre!</i></div><div style="text-align: center;"><i>Sokat tűrtem, s csókoltam a kezet,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Mely földre nyomott minket, csak szülői</i></div><div style="text-align: center;"><i>Fegyelmezésnek gondoltam csapását!</i></div><div style="text-align: center;"><i>Mind mentegettem, s mikor nem maradt</i></div><div style="text-align: center;"><i>Kétség, békésen, könnyel, szeretettel</i></div><div style="text-align: center;"><i>Próbáltam megpuhítani; de nem ment,</i></div><div style="text-align: center;"><i>S álmatlan éjszakákon térden állva</i></div><div style="text-align: center;"><i>Küldtem Istenhez, mindenek atyjához,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Forró imát, de nem hallgatta meg,</i></div><div style="text-align: center;"><i>S tűrtem – míg itt állok előttetek,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Hercegek s rokonok, testvéreim</i></div><div style="text-align: center;"><i>Halotti torán. Ketten még maradtunk:</i></div><div style="text-align: center;"><i>Asszonya s én; de ha nem ment ki senki,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Uj mulatságra jöhettek, milyet</i></div><div style="text-align: center;"><i>Gyermekek sírján tartanak apák.</i></div><div style="text-align: center;"><i>Colonna herceg, közeli rokon vagy,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Bíboros, te a pápa kamarása,</i></div><div style="text-align: center;"><i>Camillo, te az állam főbirája:</i></div><div style="text-align: center;"><i>Mentsetek ki!”</i></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">(Percy Bysshe Shelley: <i>A Cenci család</i></div><div style="text-align: center;">[Jánosházy György fordítása])</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Zobpml73uzHv4a_ndCAnxiqRRJegThSSXjAH2yzK5ejsuN52qLZjq7rY5IfgFu5H7V-5t37Matynb9OxA_Ju_Ao7jExB5KzA3biW_uN29hoQQeXq4UQb7Ll1s4Lpc-V9j6aITo2m6lr-HRWGKzs_Pl_5urOaKFbI93yWD8HEeC-1cQlgFwIREzan/s701/beatrice01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="701" data-original-width="523" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Zobpml73uzHv4a_ndCAnxiqRRJegThSSXjAH2yzK5ejsuN52qLZjq7rY5IfgFu5H7V-5t37Matynb9OxA_Ju_Ao7jExB5KzA3biW_uN29hoQQeXq4UQb7Ll1s4Lpc-V9j6aITo2m6lr-HRWGKzs_Pl_5urOaKFbI93yWD8HEeC-1cQlgFwIREzan/w478-h640/beatrice01.jpg" width="478" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Tudomásom szerint a magyar mozik mindössze két filmet mutattak be Lucio Fulci rendezésében. Mindkettőben gyerekkorom egy-egy kedvence játszotta a főszerepet: a <i>Fehér Agyar visszatér</i>ben (1974) Franco Nero – partnernője <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/field-noi-mult-szazadbol-21-az-utolso.html">all-time favoritjaim egyike, a csodaszép Virna Lisi</a> volt –, az <i>Ezüstnyereg</i>ben (1977) pedig Giuliano Gemma. Mivel már kamaszként filmőrült voltam, így értesültem arról is, hogy Fulci többi filmje hazánkban a „bemutathatatlan” kategóriát képviseli: erőszakos bűnügyi történetek, szexkomédiák, gyomorforgató horrorok alkotójaként emlegették. Utóbbiak közül, azt hiszem, a VHS-korszakban láttam egyet-kettőt, és valóban nem nyűgöztek le túlságosan. Aztán másfél évtizede a <i>Filmvilág</i>ban megjelent Orosdy Dániel pályaképe Fulciról, ami felkeltette érdeklődésemet a rendező iránt. Korábbi törzshelyem, a Filmbook néhány kommentelője is erősen ajánlotta, hogy térképezzem fel alaposabban a hatvanas-hetvenes évek másodvonalba sorolt olasz alkotóinak munkásságát – nem fogok csalódni. Igazuk is volt, ráadásul a világhálónak köszönhetően a feltérképezés nem okozott különösebb nehézséget. El kellett ismernem, hogy igazságtalan voltam Fulcival, mert a hatvanas-hetvenes évek fordulóján készült filmjei között sok remek darab is akad. Ezek közül is talán a legjobb a <i>Beatrice Cenci</i> (1969) című történelmi dráma. Mai posztom e hányatott sorsú mű keletkezéstörténetét próbálja feltárni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs-jwmPfOYqUkeVY-3VH9pqgPCyIO01z_sSci_ctbwxlyO19z1S1uUuHLJrsB5SzLK1fcYQNjJ9gVNzL9o-P0ps2Bn8l7p-zi7rSaj1WRtNQsop_QziUEO3iiuYTWUYgxr9xzSdEp2GkjGh8_htK9T0WQ3HvCujFgT_95NrzhqUOh6M75FeylUJl0W/s800/beatrice02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="800" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs-jwmPfOYqUkeVY-3VH9pqgPCyIO01z_sSci_ctbwxlyO19z1S1uUuHLJrsB5SzLK1fcYQNjJ9gVNzL9o-P0ps2Bn8l7p-zi7rSaj1WRtNQsop_QziUEO3iiuYTWUYgxr9xzSdEp2GkjGh8_htK9T0WQ3HvCujFgT_95NrzhqUOh6M75FeylUJl0W/w640-h444/beatrice02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">1599-et írunk. Róma kivégzésre készülődik: az előkelő Cenci család tagjai kerülnek a vesztőhelyre. Az emberek hitetlenkedve fogadják a hírt, elvégre nemesemberek kivégzése nem számít mindennapos dolognak, pláne nem az asszonyoké, márpedig a halálra szántak között két nő is van. A bűnösökkel ismertetik az egyházi hatóságok ítéletét, a néző pedig megtudhatja, hogy mi történt korábban, ami a halálos ítéletekig vezetett. Az áldozat nem más, mint a hírhedt nagyúr, Francesco Cenci, akinek kegyetlenségétől nemcsak az ellenségei, de még a saját családja is rettegett, különösen második felesége, Lucrezia és első házasságából származó lánya, Beatrice. Megelevenedik a közelmúlt: a fiatal lány azzal a kérelemmel fordul a pápához, hogy tegye lehetővé zárdába vonulását. A Szentatya támogatja a kérelmet, ami felbőszíti Cenci urat. Az egyházzal azonban nem mer szembeszállni, hiszen már így is szorult helyzetben van: korábbi bűnei miatt vagyona körülbelül egyharmadát kénytelen átengedni a pápai kincstárnak, hogy elkerülje a súlyos felelősségre vonást. Így leányán áll bosszút: kastélyának egyik elhanyagolt szobájába zárja, hogy ha valóban kolostorba vágyik, akkor legyen egy kis előzetes fogalma arról, milyen is ott egy cella. Még attól sem riad vissza, hogy megüsse szépséges lányát, akibe egyik szolgája, Olimpo titokban szerelmes. Mint tudjuk, Isten útjai kifürkészhetetlenek: a zsarnoki apát rövidesen a ravatalon látjuk viszont. Állítólag előző este alaposan felöntött a garatra, ezért kiment a rozoga erkélyre friss levegőt szívni, ám a korhadt gerendák nem bírták el testének súlyát, és lezuhant. Ez igazából nem is meglepő, hiszen Cenci urat a fukarságáról is jól ismerték, nem foglalkozott holmi karbantartási kiadásokkal. Még arra sem adott pénzt, hogy a templom lyukas tetejét megjavítsák, és lám, most épp az ő ravatalára is esővíz csöpög.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Et_BCr99eLoXECVG5fXVaEeMvXT3gov651K7eG_bAq4nInGb9jqLbP8lN3xm2Tg4NvSwkatyBRm83-hYABBFm0U0lynDiOvBCh-Wlxu6jFB0_VovM6qpy3-iOgWB_ARo3O0GrZN74x4oB3IZjNAbWlJ-oGk3m7TGW1GHZ5T_KzZbA5ZdEkkQ0Z3G/s800/beatrice03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Et_BCr99eLoXECVG5fXVaEeMvXT3gov651K7eG_bAq4nInGb9jqLbP8lN3xm2Tg4NvSwkatyBRm83-hYABBFm0U0lynDiOvBCh-Wlxu6jFB0_VovM6qpy3-iOgWB_ARo3O0GrZN74x4oB3IZjNAbWlJ-oGk3m7TGW1GHZ5T_KzZbA5ZdEkkQ0Z3G/w640-h344/beatrice03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Cenci úr haláláról szóló magyarázatnak nem mindenki ad hitelt. Az elhunyt uraság hűséges embere, Gasparro például kételkedve hallgatja Olimpo magyarázatát, ezért a férfi úgy dönt, a biztonság kedvéért örökre el kell hallgattatni a hitetlenkedőt. A gyilkossággal bűntársát, a Katalánt bízza meg, aki segítséget nyújtott Cenci úr meggyilkolásában is. A rettegett nagyúr ugyanis valóban nem balesetben hunyt el. Megtudjuk, hogy Olimpót a szeretője, Beatrice rávette arra, hogy segítsen neki félreállítani az útból az apját. Olimpo régi cimboráját, a mindenre kapható Katalánt bérelte fel, aki egy zacskó aranyért cserébe igent mondott. A döntő pillanatban mégis meghátrált, mert nem akart megölni egy alvó embert. Beatrice megvetően fogadta Olimpo közlését a kudarcról, még szeretője férfiasságát is kétségbe vonta, és kijelentette, hogy akkor majd ő hajtja végre a bűntényt. Szavai hatására Olimpo és a Katalán visszamentek Cenci úr hálókamrájába. Velük tartott Beatrice és Lucrezia asszony is. A Katalán ragaszkodott ahhoz, hogy a gyilkosság elkövetésében Olimpo segédkezzen neki. Az áldozat közben magához tért és védekezni próbált, állapota és a túlerő miatt azonban nem volt sok esélye. A halottat utána lelökték az erkélyről, hogy baleset látszatát keltsék. Olimpo hiába próbálja megakadályozni, hogy mindez kiderüljön: nem tudja elhallgattatni Gasparrót. Feljelentőlevél érkezik Rómába, és a hatóságok nyomozást rendelnek el az ügyben. A gyanú hamar Olimpóra és a Katalánra terelődik, hiszen az utóbbi váratlanul költekezni kezdett, és többen is látták nála Cenci úr díszes kabátját. A Katalán menekülni próbál, de a katonák utolérik és megölik. Olimpót kínpadra vonják, és a kegyetlenül megkínzott fiatalember mindent beismer…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYAxGKC5SY0Wrz-dZzcdWwAehtkwM3vZ8ZZll7P3g5IVS1R-jsvHQWbASpu-7qKsuHTS_jBmcBbQZTUWfgVCxlY0DTGjiuojiucD7aCJqYMkd6wJOUJbX1b-X5oAebnZtyHakZHfarQBbU9vT1Fh-exzxSArK66qEZzc6hW_MOl6sfg-CXnvKsZLRG/s800/beatrice04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="515" data-original-width="800" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYAxGKC5SY0Wrz-dZzcdWwAehtkwM3vZ8ZZll7P3g5IVS1R-jsvHQWbASpu-7qKsuHTS_jBmcBbQZTUWfgVCxlY0DTGjiuojiucD7aCJqYMkd6wJOUJbX1b-X5oAebnZtyHakZHfarQBbU9vT1Fh-exzxSArK66qEZzc6hW_MOl6sfg-CXnvKsZLRG/w640-h412/beatrice04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történelmi háttér</b></div><div style="text-align: justify;">Beatrice Cenci nemes hölgy 1577. február 6-án született Rómában. Édesanyja Ersilia Santacroce (1549–1584) volt, édesapja Francesco Cenci gróf (1549–1598). Francesco nagy természetű férfiú volt, hiszen tizenkét (!) gyermeket nemzett a feleségének, ámbár nem mindegyikük érte meg a felnőttkort. Ez egyébként a középkorra jellemző magas csecsemőhalandóság miatt nem számított ritkaságnak. A gyerekek sorában Beatrice volt a hetedik, a lányok közül a második. Anyja halála után Beatrice és nővére, Antonina a Santa Croce a Montecitorio-kolostorba került. A férfiak a család római palotájában éltek, de volt egy kastélyuk is, a La Rocca egy hegyi faluban, Petrella Saltóban. 1592-ben Antonina és Beatrice hazatértek a családi fészekbe. Apjuk a következő évben újra megnősült, második feleségétől, Lucrezia Petronitól azonban nem született gyermeke. A fösvény Francesco Cenci erőszakos természetétől egész környezete szenvedett, különösen a felesége és a lányai. Cenci úr több csatában is részt vett, ezekben szintén kitűnt különös kegyetlenségével. Bűneinek tetemes listáján a szodómia is szerepelt, amiért akkoriban halál járt. Cencinek nem kevés pénzébe került, hogy elkerülje a kivégzést, amely szinte megváltásnak számított azokhoz az előzetes kínzásokhoz képest, amelyek hatására mindenki mindent beismert, még akkor is, ha ártatlan volt. Antonina és Beatrice apjuk szexuális közeledéseinek is ki voltak téve. Az idősebbik lány kitartóan próbált változtatni a sorsán, és addig könyörgött VIII. Kelemen pápának, hogy küldje kolostorba, vagy engedélyezze, hogy férjhez menjen, amíg a Szentatya teljesítette a kérését. Nem kolostorba küldte Antoninát, hanem férjhez adta Carlo Gabrielli gubbiói nemeshez, sőt kikényszerítette, hogy Cenci úr fényes hozományt adjon a lánynak. Ez volt talán a legsúlyosabb büntetés a zsugori apának, aki el akarta kerülni, hogy Beatrice kövesse nővére példáját, ezért a lányt Lucreziával együtt a La Rocca kastélyba küldte, és szigorú felügyelet alá helyezte.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisoXQvZEXu9Z9ZIxQ5pqC2_8yMESsrFOKwUzetIv2E5vZgaa5M0AkRv9r8Al2kG42a3AqVfeLXAiA6H_K24Pla6BEkAN1uE42A8uD4aF3smjBhoQADscTSimCCuQ5S-cQ7Zu6qfA_OXo4gFDi9-VwfRI78ljSVyanjwNZ1mPpiMbwXiUrKhbSq8ksq/s800/beatrice05.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisoXQvZEXu9Z9ZIxQ5pqC2_8yMESsrFOKwUzetIv2E5vZgaa5M0AkRv9r8Al2kG42a3AqVfeLXAiA6H_K24Pla6BEkAN1uE42A8uD4aF3smjBhoQADscTSimCCuQ5S-cQ7Zu6qfA_OXo4gFDi9-VwfRI78ljSVyanjwNZ1mPpiMbwXiUrKhbSq8ksq/w640-h348/beatrice05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1597-ben Francesco egészsége megrendült, bőrbetegség és köszvény kínozta. Ha ez még nem lett volna elég, a hitelezői is zaklatták, és a törvénnyel is újfent meggyűlt a baja. A családfő ezért szintén a La Roccába költözött, személyes jelenléte pedig egyet jelentett azzal, hogy családtagjainak egyébként sem könnyű élete még nehezebbre fordult. Beatrice állítólag egy igen durva szülői verés után határozta el, hogy örökre megszabadul az apjától. Tervébe beavatta mostohaanyját, Lucreziát, valamint két fivérét, Giacomót és Bernardót, továbbá titkos vőlegényét, Guido Guerrát. A krónikások úgy tudják – feltehetően az összeesküvők későbbi, kínzás hatására tett vallomásaiból –, hogy többféle terv is született Cenci meggyilkolására. A legelső az volt, hogy útonállókat fogadnak fel, hogy végezzenek vele. Cenci ugyanis szeretett egyedül lovagolni, olykor még éjszaka is. A bérgyilkosok ugyan kilesték őt, de nem mertek rátámadni, mert megijesztette őket a férfi robusztus külseje. Felmerült a kor gyakori halálneme, a mérgezés is. Cenci azonban sejtette, hogy hozzátartozói forralnak valamit ellene, ezért a neki feltálalt ételeket először velük kóstoltatta meg. Beatrice és Lucrezia ekkor Cenci két szolgája kezébe tette sorsát. Marzio da Fioran és a vár kapitánya, Olimpio Calvetti a saját bőrükön is megtapasztalták uruk szigorúságát, talán emiatt is mindkettőjük szíve megesett a szerencsétlen nőkön. Francesco Cenci csupán négy emeleti szobára korlátozta felesége és lánya mozgásterét, sőt egy idő után az ablakokat is annyira befalaztatta, hogy csak felül hagyott kis nyílásokat a levegőnek és a fénynek. Korabeli feljegyzések szerint a különösen szép Beatrice – amikor még valamelyest szabadabban mozoghatott apja megérkezése előtt – viszonyt kezdett a nős Olimpióval, sőt e kapcsolatból gyermek is született, akit Lucrezia asszony közreműködésével sikerült valahogy elrejteni Cenci elől. (Mások úgy tudták, a gyerek Guido Guerrától született.) Beatrice állítólag kész volt bevetni a bájait Marzio elcsábítása érdekében is, de a szintén nős férfiút nem vitte rá a lélek a hűtlenségre, mindazonáltal az összeesküvők oldalára állt. A gyilkosságot a harmadik próbálkozásra tudták végrehajtani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6cTrXokPgmHbTfXbKzyMnFen6-05LsLNp0BzjXWFentc6h_e2GPr0z19Vp9w6STkCIKatTZVjECE-UVszLFMBByag-SjrcWQRqlWqUVaNxOMgNMAQIN8d1LCB1s5x4pGJvediBW9udcwK2m80achuQ-KEsTLVOq0yrlsZGsvZFI6OKFRXlyPiohtv/s800/beatrice06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="800" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6cTrXokPgmHbTfXbKzyMnFen6-05LsLNp0BzjXWFentc6h_e2GPr0z19Vp9w6STkCIKatTZVjECE-UVszLFMBByag-SjrcWQRqlWqUVaNxOMgNMAQIN8d1LCB1s5x4pGJvediBW9udcwK2m80achuQ-KEsTLVOq0yrlsZGsvZFI6OKFRXlyPiohtv/w640-h432/beatrice06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az első próbálkozást Lucrezia hiúsította meg, ugyanis az elkövetésre kijelölt időpont Szűz Mária születésnapjára, szeptember 8-ára esett. Az asszony úgy érezte, súlyos vétküket tetézné, ha épp ezen a napon ölnének. Addigra egyébként már kitalálták a végrehajtás módját és az alibit is. Cencit elkábítják, majd az alvó férfit Marzio és Olimpio agyonveri. A testet utána az erkélyről kilökik az udvarra, mintha a férfi részegen kizuhant volna. Az erkély gerendázata korhadt volt, és meglazult, így a magyarázat hihetően hangzott. Kapóra jött, hogy a családfő valamely okból szinte az összes szolgát elküldte, így alig maradt valaki, aki esetleg szemtanú lehetett volna. Szűz Mária ide vagy oda, Beatrice ragaszkodott ahhoz, hogy a gyilkosságot még szeptember 8-án este végrehajtsák. Cenci szobájában azonban Olimpióra olyan erős köhögőroham tört rá, hogy muszáj volt sietve távoznia, nehogy az áldozat felébredjen. Beatrice szemrehányásokat tett a szeretőjének, és kilátásba helyezte, hogy örökre szakít vele. Olimpio hagyta magát meggyőzni, és Marzióval együtt hajnali négykor ismét bement Francesco szobájába, hogy végrehajtsák a tervüket. Az elkövetés módjáról is többféle verzió maradt fenn: a leggyakoribb szerint egyikőjük kalapáccsal több ütést mért az alvó férfi fejére, a másik pedig egy tőrt szúrt a nyakába. Az utána következő események megörökítése sem egybehangzó. Van olyan változat, hogy az eredeti tervnek megfelelően kilökték az erkélyről, más változat szerint a rozogának hitt erkélyt végül mégsem sikerült lerombolni, így a holttestet egy emésztőgödörbe dobták. Lucrezia amatőr módon úgy akart megszabadulni a véres ágyneműtől, hogy darabokra szaggatta, és a darabokat a kastély különböző helyein elrejtette. Mások úgy tudják, Beatrice másnap reggel a mosónőnek adta, hogy mossa ki, és azt állította, hogy menstruációja miatt lett szokatlanul véres az ágynemű.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSs2gRopfFFkFeHZkq7zuukJ6QgT8kvEbH8Zmk-Xr5n6YIYzfe7Q2O9xxG1jWVGp5wgWsSe_6n7awtaivXA92crbFuwWWasAy4RlupK5l0yIK_RP3Flo1nyBLJ1dF6kIs4qU_DeHrPmYc77GZp6MXTi9Ssc2_aAccsEam5K8QKu7OPocwAp3Z9zQj8/s800/beatrice07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSs2gRopfFFkFeHZkq7zuukJ6QgT8kvEbH8Zmk-Xr5n6YIYzfe7Q2O9xxG1jWVGp5wgWsSe_6n7awtaivXA92crbFuwWWasAy4RlupK5l0yIK_RP3Flo1nyBLJ1dF6kIs4qU_DeHrPmYc77GZp6MXTi9Ssc2_aAccsEam5K8QKu7OPocwAp3Z9zQj8/w640-h344/beatrice07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Rövidesen megindult a szóbeszéd, hogy Francesco Cenci halála nem véletlen baleset volt. Az embereknek szemet szúrt, hogy a család nem sokat foglalkozott a külsőségekkel. Több családtag meg sem jelent a gyászistentiszteleten, és nem imádkoztak apjuk ravatalánál, sőt igyekeztek minél előbb túlesni a temetésen. Az özvegy zavartan viselkedett, és a mosónő is kibökte, hogy a haláleset másnapján véresen kapta meg Cenci úr ágyneműjét. A pletykák Petrella Saltóból idővel Rómába is eljutottak. Az örökösök eleinte nem sokat törődtek ezzel: úgy gondolták, ha gyanúba keverednek, akkor apjuk példáját követik, és pénzzel megváltják a büntetést. Vesztükre azonban VIII. Kelemen pápa épp akkoriban jutott arra az elhatározásra, hogy a bűncselekmények aggasztó növekedését azzal próbálja meggátolni, hogy a törvény teljes szigorával lesújt a bűnösökre, függetlenül azok társadalmi pozíciójától. Így rövidesen megindult a nyomozás a Cenci család tagjai ellen. Az összeesküvők megértették, hogy szorul a hurok a nyakuk körül, ezért megpróbáltak megszabadulni a tényleges gyilkosoktól, Olimpiótól és Marziótól, hogy ne tudjanak ellenük vallani. Ők megneszelték a veszélyt, és igyekeztek felszívódni, nem sok sikerrel. Állítólag Guido Guerra végzett Olimpióval, aki addigra már elárulta a titkot fivérének, Pietrónak, a Minerva-kolostor szerzetesének. Marzio igen rossz néven vette, hogy még csak nem is kapott jutalmat a bűntényért, és erre most még az élete is veszélybe került. Ő a feleségét avatta be a gyilkosság részleteibe. Miután elfogták, kínvallatás hatására mindent bevallott. A felesége és Pietro is vallomást tettek. Cenci úr holttestét exhumálták, és a testen felfedezték a bűncselekmény egyértelmű jeleit. Az özvegyet és a Cenci gyerekeket szintén elfogták, ám nemesi származásuk miatt eleinte nem kínozták meg őket. Beatrice kioktatta a kissé együgyű Lucreziát, hogy minden kérdésre „nem”-mel feleljen. Az özvegy ezt szó szerint vette, és „nem”-mel válaszolt olyankor is, amikor ez a válasz kifejezetten rontott a helyzetén.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGMosqJXFzai5hr_KYJSrBCvhl9jXB_PBTABufib0Y1GETHtWbjzIXd_uNaaVaeYzYEx0uwmd4qVZoqBFnKxftbh-XbIsI4tSe0jVvKF08PYW2fckEETWJ93evTuUc7zWk507K9CPHG0JusMKIpJXVhfrHOQFDV10LImr_52ER6RHk9pd1CrefgnQw/s800/beatrice08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGMosqJXFzai5hr_KYJSrBCvhl9jXB_PBTABufib0Y1GETHtWbjzIXd_uNaaVaeYzYEx0uwmd4qVZoqBFnKxftbh-XbIsI4tSe0jVvKF08PYW2fckEETWJ93evTuUc7zWk507K9CPHG0JusMKIpJXVhfrHOQFDV10LImr_52ER6RHk9pd1CrefgnQw/w640-h344/beatrice08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A korabeli jogrend megkövetelte, hogy a tettes beismerő vallomást tegyen. Ha erre nem volt hajlandó, és bűnössége már egyértelműen bebizonyosodott, akkor a hatóságok kínzás útján is kicsikarhatták belőle a beismerést. Beatrice először mindent tagadott, és kijelentette, hogy apja nem bánt vele rosszul, így nem volt oka arra, hogy megölje. Amikor sor került a kínvallatásra, a vádlottakat derékig lemeztelenítették, és hátrakötözött karjuknál fogva kötélen a magasba emelték őket, és ebben a helyzetben maradtak egy Ave, egy Credo vagy egy Miserere időtartamára. Előbb Giacomo, majd Lucrezia is vallomást tett. Beatrice állítólag gyáván viselkedett, épphogy megemelték hátrakötözött karjánál fogva, és máris könyörgött, hogy engedjék le, mindent beismer. Marzio ellenben bátran tűrte a szenvedést: a kínzásokba végül belehalt, de nem volt hajlandó megismételni a vallomását, amelyet elfogásakor tett. VIII. Kelemen beleegyezett abba, hogy Beatricét ügyvéd védje, a kor híres jogásza, Prospero Farinacci. Egyes történészek szerint Farinacci dobta be a vérfertőzés vádját, hogy megindokolja a kegyetlen bűncselekményt, az áldozatot ugyanis korábban senki nem gyanúsította meg ilyesmivel. A pápa egyik rokona és számos előkelőség is szót emelt Cenciék érdekében. A Szentatya már-már hajlott a kegyelemre, hiszen máshonnan is tudomást szerzett arról, hogy Francesco Cenci egyáltalán nem élt Istennek tetsző életet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnHxZKNRm7IP3v1Zdv68Xna7iQHa4yd2PtKHmvTCsus8DNZ8GWdA8iUrP4hFvgD0AZ6-jh2LguhqbN3dki68BcUWV6WR2x3TZDm-HVTP256Hlc2COtwwahN81Kncsv1cTRMpKd1e7IFDk_8NhwkCLfvk8HMd7AKNP1TkNirWH22VRjQZlh3G3LTmbJ/s730/beatrice09.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="730" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnHxZKNRm7IP3v1Zdv68Xna7iQHa4yd2PtKHmvTCsus8DNZ8GWdA8iUrP4hFvgD0AZ6-jh2LguhqbN3dki68BcUWV6WR2x3TZDm-HVTP256Hlc2COtwwahN81Kncsv1cTRMpKd1e7IFDk_8NhwkCLfvk8HMd7AKNP1TkNirWH22VRjQZlh3G3LTmbJ/w464-h640/beatrice09.jpg" width="464" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az összeesküvők balszerencséjére újabb bűncselekmények történtek: az arisztokrata Massimo Marcantonio megölte Luca nevű fivérét, Paolo Santacroce pedig az örökség reményében az édesanyját, az idős Costanza márkinét. Kelemen éktelen haragra gerjedt, mert szerinte a közerkölcsök terén az arisztokráciának jó példával kellene elöl járnia, ezért halálos ítélet kiszabását rendelte el Cenciék ügyében. Ezt az elkövetőkkel a kivégzés napján, 1599. szeptember 11-e reggelén közölték. A halálos ítéletet a római Angyalvár melletti piactéren hajtották végre. Elsőként Giacomóval végeztek. Mint felbujtót őt még a vesztőhely felé vezető úton is kínozták, testét tüzes fogókkal tépkedték. A hóhér furkósbottal verte agyon. A holttestet ezután felnégyelték, és a darabokat közszemlére tették. Lucreziát és Beatricét lefejezték. A vallatáskor még gyáva Beatrice az utolsó pillanatokban bátran viselkedett. „Istenem, ártatlanul halok meg, mint a te fiad, Krisztus. Engedd meg, hogy hozzád jöjjek vagy vezess el biztos helyre…” – a krónikák szerint ezek voltak utolsó szavai. A tizennyolc esztendős Bernardónak végig kellett néznie mostohaanyja, bátyja és nővére kivégzését. Ő maga megúszta ugyan a halálos ítéletet, de bűnrészesnek mondták ki, mert tudott a gyilkosságról, mégsem jelentette fel a hozzátartozóit. Gályarabságra ítélték, néhány év múlva azonban kegyelmet kapott, a Cenci-örökség egy részéhez is hozzájutott. Beatrice már kivégzése napján legendává vált, és ma már ártatlan áldozatnak tartják őt. Portréját kortársa, Guido Reni (1575–1642) festette meg. A képről egy ideje azt tartják, hogy valójában nem Beatricét ábrázolja, hanem egy jósnőt. A korabeli feljegyzések szerint a hóhérokat sem kerülte el a végzet: egyikőjük tizenhárom nappal a kivégzések után halt meg, folyamatos rémálmok és gyötrő lelkifurdalások kíséretében, a másikat egy hónappal Beatrice halála után valaki leszúrta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_urXACe2FkYtHiJ67_jUc4ZxYRmsCT3wze3CXy5j49g7dyiUniyRwHpcD_R4tLhGVOn9-r01aEcqrR78i19cP1atFJEc95dy4ar7toRXuyU3boE6fQmBfPoMwnhMOBlXCh0rAUxd4qVrq60mYHSvDNUecerwgjWE6RZlBK6F4Z-0MpYPQ4PfWKIfC/s800/beatrice10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_urXACe2FkYtHiJ67_jUc4ZxYRmsCT3wze3CXy5j49g7dyiUniyRwHpcD_R4tLhGVOn9-r01aEcqrR78i19cP1atFJEc95dy4ar7toRXuyU3boE6fQmBfPoMwnhMOBlXCh0rAUxd4qVrq60mYHSvDNUecerwgjWE6RZlBK6F4Z-0MpYPQ4PfWKIfC/w640-h360/beatrice10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Lucio Fulci az olasz filmtörténet egyik méltatlanul alábecsült alkotója. Széles műfaji skálán alkotott, még a gyengébb filmjeitől sem tagadható meg a szakmai igényesség és hozzáértés, ám a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján forgatott, kétes hírnévnek örvendő horrorfilmjei árnyékot vetnek az életmű korai, kifejezetten nívós darabjaira is. Fulci 1927. június 17-én született Róma bohém városnegyedében, Trasteverében. Édesanyja, Lucia egy antifasiszta beállítottságú, szegény szicíliai családból származott. Szeretőjével szökött Rómába, itt hozta világra a fiát, Luciót. Az apa lelépett, ezért a gyereket az anya és a házvezetőnő nevelte. Lucio Velencében a haditengerészeti főiskolára járt, majd Rómában, a Julius Caesarról elnevezett oktatási intézményben tanult. A sport és a művészetek egyaránt foglalkoztatták, továbbá érdeklődött a zene, a film, a labdarúgás és a vitorlázás iránt is. Tizenéves korában került kapcsolatba az Olasz Kommunista Párttal, és baloldali aktivistaként tevékeny részt vállalt a háború utáni Olaszország közéletében. Felnőttként politikai aktivitása szinte teljesen megszűnt, de élete végéig szimpatizált a baloldali törekvésekkel. Lucia asszony szerette volna, ha a fia ügyvédnek tanul, Lucio azonban az orvosi pályát választotta. Idővel úgy gondolta, anyagi reményeit a filmvilágban tudná igazán valóra váltani, ezért pályát módosított. Eleinte kritikusként dolgozott, írásait például a <i>Gazzetta delle Arti</i> és az <i>Il Messaggero</i> közölte. Később felvételt nyert a Centro Sperimentale filmiskolába, és az 1940-es évek végén elkezdődött a karrierje is. Kezdetben dokumentumfilmeket készített, forgatókönyveket írt önállóan vagy másokkal közösen, apró színészi feladatokat vállalt, sőt zeneszerzőként is kipróbálta magát. (Kevésbé köztudott, hogy ő az egyik társszerzője <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2012/04/adriano-celentano.html">Adriano Celentano</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=9ufQQ3r79EE"><i>24 mila baci</i></a> című 1961-es slágerének.) A neves rendező, Steno felfigyelt a tehetséges Fulcira, és asszisztensként maga mellé vette, hogy a fiatalember a játékfilmkészítés gyakorlati oldalát is közelről megismerhesse. Steno akkoriban több komédiát is forgatott Totò főszereplésével, és Lucio ezek forgatásán vehetett részt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTBlDV7mhpQCzLjtjN0lq9hp9z2yQDRDcvnTXDzkrydRNofiECtJlOvjGR4V86wo6_Q7tMNtxQqO8m9fXzPNI5ciNUUPiGqVcX7uq9p9oeUKQ8NgzbNBrtrceU5hFYXH9866TY21s51KGpo9IzODTB01G7E2RpjdGJRz6pkEFRQTl8_uvVZfv70iR1/s800/beatrice11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="800" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTBlDV7mhpQCzLjtjN0lq9hp9z2yQDRDcvnTXDzkrydRNofiECtJlOvjGR4V86wo6_Q7tMNtxQqO8m9fXzPNI5ciNUUPiGqVcX7uq9p9oeUKQ8NgzbNBrtrceU5hFYXH9866TY21s51KGpo9IzODTB01G7E2RpjdGJRz6pkEFRQTl8_uvVZfv70iR1/w640-h340/beatrice11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Fulci első egész estés filmje, a <i>Tolvajok</i> (1959) szintén egy Totò-vígjáték volt. 1969-ig bezárólag nem kevesebb, mint húsz játékfilmet rendezett: többségük vígjáték és zenés film. Nem voltak kifejezetten sikertelenek vagy rosszak, mégis csak <i>A mészárlás ideje</i> (1966) című spagettiwestern emelkedik ki közülük a műfaj egyik sztárja, Franco Nero főszereplésével. 1969-ben kezdődött Fulci nagy korszaka a <i>Perverz történet</i> (más címén: <i>Egyik a másikon</i>) című giallóval. A történet orvos főszereplőjét (Jean Sorel) azzal vádolják, hogy anyagi érdekből megölte asztmás feleségét (Marisa Mell), és máris gyönyörű asszisztensnőjével (Elsa Martinelli) vigasztalódik. Hamarosan azonban feltűnik a színen egy sztriptíztáncosnő, aki erősen hasonlít az elhunyt feleségre… Fulci nagy szakmai tudással elkészített filmjét olyan világhírű erotikus thrillerek előfutárának tartják, mint az <i>Elemi ösztön</i> (1992) és <i>A tanú teste</i> (1993), ráadásul kiemelkedő sikert ért el: 869 millió líra bevételt termelt. Ugyanebben az évben készült a <i>Beatrice Cenci,</i> amely a maga idejében lényegében megbukott, pedig a rendezőnek ez volt a személyes kedvence, és az utókor is az egyik legjobb művének tartja. A fantáziajelenetekben gazdag <i>Egy gyík a nő bőrében</i> (1971) hősnője, Carol (Florinda Bolkan) alvásproblémái miatt pszichiáterhez jár, ahol elmeséli egyik álmát, amelyben megölte szabados életvitelű szomszédnőjét. Igen ám, de a hölgyet hamarosan tényleg holtan találják, és a gyanú természetesen Carolra terelődik… A film nem a meztelen jelenetei miatt kavart igazán nagy botrányt, hanem azon képsor okán, amelyben élő kísérleti kutyákat mutatnak: az állatok testét felnyitották. A jelenet annyira valósághű volt, hogy Fulcit beperelték állatkínzásért, és a kétéves börtönbüntetést csak úgy úszta meg, hogy a trükkmester, Carlo Rambaldi bemutatta a bíróságon a botrányos filmepizód kellékeit. (Rambaldi tervezte <i>E. T.</i> figuráját Steven Spielberg 1982-es filmjéhez.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicLnYf9q3TkFTXD0e_83phHdywIxOrzxhuCBn_SR4bFZYyNGn4Cl4m70Y2lqv8TkXM7RmsJCUyDsDn4IItGxQeuZJtEEMTL9asYw3zT8hYJxRXJsCDUWTBmUcYmi-Q3Xt_hJMEr6bt69nLzoJPsxn7zveAmgU8l8HtwApln32eme3Ppdh7yIrZ0_8_/s800/beatrice12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicLnYf9q3TkFTXD0e_83phHdywIxOrzxhuCBn_SR4bFZYyNGn4Cl4m70Y2lqv8TkXM7RmsJCUyDsDn4IItGxQeuZJtEEMTL9asYw3zT8hYJxRXJsCDUWTBmUcYmi-Q3Xt_hJMEr6bt69nLzoJPsxn7zveAmgU8l8HtwApln32eme3Ppdh7yIrZ0_8_/w640-h344/beatrice12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A direktor egyik mesterműve az erőszakos jelenetekben bővelkedő, Dél-Olaszországban játszódó, megtörtént esetet feldolgozó <i>Ne zaklasd a kiskacsát</i> (1972) című giallo, amelyben egy kegyetlen gyerekgyilkos utáni hajsza ürügyén Fulci megdöbbentő képet rajzol az emberek elmaradottságáról, primitív ösztöneiről, az életüket átható babonákról és előítéletekről. A fontosabb szerepeket <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/tomas-milian.html">Tomás Milián</a>, Barbara Bouchet, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html">Marc Porel</a>, Florinda Bolkan és Irene Papas játszotta. A cenzoroknál ezúttal egy meztelen jelenet verte ki a biztosítékot, amelyben a ruhátlan hősnő kacérkodik egy kiskorú fiúval. Fulcinak bizonyítania kellett, hogy a forgatáskor a színésznő és a gyerek valójában nem találkoztak. A direktor hátborzongató thrillerjei közé tartozik <i>A médium</i> (1977) is, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/03/reflektorfenyben-jennifer-oneill.html">Jennifer O’Neill</a>, Marc Porel és Gianni Garko főszereplésével. A gyönyörű hősnőt, Victoriát látomások gyötrik egy múltban elkövetett gyilkosságról. Rövidesen kiderül, hogy a látomásoknak nagyon is van valóságalapjuk, és Victoriának a saját élete miatt is aggódnia kell… A kiváló giallók mellett Fulci más műfajokba is kiruccant: erotikus töltetű vígjátékát <i>(A szenátor szereti a nőket)</i> az első körben betiltották, de még az erősen vágott változatot is csak 18 éven felüliek nézhették meg. Jack London írásai alapján kétrészes ifjúsági filmet forgatott, melynek csak a második részét (<i>Fehér Agyar visszatér,</i> 1974) mutatták be a magyar mozik. Spagettiwesternjei közül a Giuliano Gemma nevével fémjelzett <i>Ezüstnyereg</i> (1977) jutott el Magyarországra. Sajnos nem láthattuk <i>Az Apokalipszis négy lovasá</i>t (1974), amelyet a legjobb olasz westernek között jegyeznek. Az <i>Il cav. Costante Nicosia demoniaco ovvero: Dracula in Brianza</i> (1975) és a <i>La pretora</i> (1976) Fulci vígjátékainak számát gyarapította. (Valaha a Magyar Televízió is bemutatta a <i>Különös pasas</i> és a <i>Szent Péter-hadművelet</i> című filmjét: az előbbiben Adriano Celentano, az utóbbiban Edward G. Robinson játszotta a főszerepet.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqTs5l8w-TzMLrqGFDhRxeVHQpieYBxzkl8689OIK_nkFagffyrj9eLq-nV77QGhbFk6XJpCIv6PDUng810uM3rPG6DJcgiaKZXF_SVGAxTpcTUeKYdfUswojNpv6iUdBrB82dGToGvKUGIOGmIPPEAuJslEXXyTtx26q7xmqQ5awu3MZszJPqOYVV/s800/beatrice13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="330" data-original-width="800" height="264" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqTs5l8w-TzMLrqGFDhRxeVHQpieYBxzkl8689OIK_nkFagffyrj9eLq-nV77QGhbFk6XJpCIv6PDUng810uM3rPG6DJcgiaKZXF_SVGAxTpcTUeKYdfUswojNpv6iUdBrB82dGToGvKUGIOGmIPPEAuJslEXXyTtx26q7xmqQ5awu3MZszJPqOYVV/w640-h264/beatrice13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Zombi</i> (1978) című filmtől kezdve Fulci főleg horrorokat rendezett, és kultuszát javarészt ezeknek az alkotásainak köszönheti, noha nem ezek az életmű legkiemelkedőbb darabjai. A sorból a leghírhedtebb – egyben talán a legjobb is – <i>A New York-i Hasfelmetsző</i> (1982), amely negatív kritikákat kapott Olaszországban, ugyanakkor jelentős kereskedelmi sikert ért el. Az opusz számos önreflexiót tartalmaz, továbbá annyira erőszakos jeleneteket, hogy jó néhány országban be sem mutatták, vagy csak kisebb-nagyobb vágások után. Eredetileg egy trilógia nyitányának készült a <i>Gyilkos rock</i> (1984) – Magyarországon a MOKÉP forgalmazta VHS-en –, a következő két rész azonban Fulci elhúzódó betegsége miatt nem valósult meg. A tánciskolai helyszín tisztelgés Fulci barátja és kollégája, Dario Argento <i>Sóhajok</i> (1977) című klasszikus horrorja előtt. Az életműből említést érdemel az <i>I guerrieri dell'anno 2072</i> (1984) című sci-fi-thriller – megtalálható magyar felirattal a Netflix kínálatában –, amely olyan nemzetközi sikerek farvizén született, mint a <i>Mad Max</i> (1979, George Miller) vagy a <i>Menekülés New Yorkból</i> (1981, John Carpenter). A direktor utolsó filmje, a <i>Voci dal profondo</i> 1991-ben készült, de csak három év múlva mutatták be. Fulci több saját alkotásában kisebb szerepeket játszott, általában orvost vagy halottkémet. A művész álmában halt meg 1996. március 13-án, délután 2 óra körül római lakásában, a cukorbetegségével összefüggő szövődményekben. Mindössze 68 éves volt. Sajnos úgy a szakmai, mint a magánélete nem volt felhőtlen. Bár voltak sikeres rendezései, gyakran keveredett összetűzésbe, parttalan vitákba a producerekkel, és emiatt sok filmtervéről kénytelen volt lemondani, vagy súlyos kompromisszumokat kötni. Felesége, Maria 1969-ben öngyilkos lett, miután megtudta, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg. Kettő – más források szerint: három – lányuk született, az egyikük a hetvenes években autóbalesetben elhunyt. A biográfusok sem biztosak abban, hogy létezett-e a harmadik lánygyermek, mert még a nevét sem sikerült kideríteni. Bennfentesek úgy tudják, maga a rendező is lényegében öngyilkos lett, mert szándékosan nem vette be a cukorbetegségére kapott gyógyszereit. Fulci temetésének költségeit a hűséges barát, Dario Argento fizette.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnSLnvKmBx0HK-aSctsSjh910y9dBESio-rMa2l3emWsgxY4T3cXVtArMhV3C3tDg4vic_It0qzutszHghcB85ymAYZ6Iie1MtwWcdAqrhdgcSYYbDp_pXwZQmA7OtJREm7oNcO7UT7jrKkWhqfpdc1V99WU6gqZgQhOkilx11I_5QEc8ZnR9avab1/s800/beatrice14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="800" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnSLnvKmBx0HK-aSctsSjh910y9dBESio-rMa2l3emWsgxY4T3cXVtArMhV3C3tDg4vic_It0qzutszHghcB85ymAYZ6Iie1MtwWcdAqrhdgcSYYbDp_pXwZQmA7OtJREm7oNcO7UT7jrKkWhqfpdc1V99WU6gqZgQhOkilx11I_5QEc8ZnR9avab1/w640-h340/beatrice14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Forgatási érdekességek</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Beatrice Cenci</i> ötletét Giorgio Agliani producer vetette fel, aki a negyvenes években még neorealista filmek megszületését támogatta, az ötvenes évektől azonban már a jelentős kereskedelmi sikerrel kecsegtető produkciókat részesítette előnyben. A hatvanas évek néhány divatos „szandálos” filmje is neki köszönhetően valósult meg. Agliani egy középkorban játszódó, romantikus filmnek képzelte el a <i>Beatrice Cenci</i>t. Fulci kedvelte a műfaji változatosságot – épp a <i>Perverz történet</i> című giallo befejezésén dolgozott –, ezért elfogadta az ajánlatot. Állandó forgatókönyvírójával, Roberto Gianvitivel munkához is látott, csak éppen nekik egészen más elképzeléseik voltak a film jellegéről. Emiatt két forgatókönyvet írtak: egyet Agliani ízlése szerint, egyet pedig saját koncepciójuknak megfelelően. Fulci jó filmnek tartotta Riccardo Freda 1956-os változatát, ám a hősnőt sokkal ellentmondásosabbnak akarta ábrázolni, akiről nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy angyal volt-e, vagy ördög, bűnös vagy áldozat. Agliani becsületére legyen mondva, hogy áldását adta Fulci és Gianviti értelmezésére, és annak alapján készülhetett el a film.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvlv6W9LqTVvSnG_4Vt5aGNOoOH76d9_nA7PdXCpOmNS02QM7DYmsCcSDLc3rHN9rRc-gcggswv19Lqy9cK_WljsKVN8n8ClfWRaL7ZpUPWCtNvvC3yFZ7QOgq7xRfgu2P9k3oofFy2t9-VEBn27Bq5-2EN_ndMq_XgyDwrTc-HMVsvsXvb1HooE7i/s800/beatrice15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvlv6W9LqTVvSnG_4Vt5aGNOoOH76d9_nA7PdXCpOmNS02QM7DYmsCcSDLc3rHN9rRc-gcggswv19Lqy9cK_WljsKVN8n8ClfWRaL7ZpUPWCtNvvC3yFZ7QOgq7xRfgu2P9k3oofFy2t9-VEBn27Bq5-2EN_ndMq_XgyDwrTc-HMVsvsXvb1HooE7i/w640-h476/beatrice15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A címszerepre Fulci az akkor huszonegy esztendős Adrienne Larussát (egyes webhelyeken: Adrienne La Russa vagy Adrienne LaRussa) választotta, aki ugyan amerikai volt, mégis Olaszországban kezdett filmezni 1968-ban. (És akkor jöjjön egy bulvárpletyka: ő volt az akciósztár Steven Seagal második felesége. Házasságukat érvénytelenítették, mert a színész válását első feleségétől akkor még nem mondták ki hivatalosan.) Fulci meg volt elégedve Adrienne színészi teljesítményével, de mint személyiséget elviselhetetlennek tartotta. A fiatal színésznő például kerek perec kijelentette, hogy nem vállalja a meztelen jeleneteket, ezért testdublőrt kellett szerződtetni mellé. A direktor bosszúja az volt, hogy Adrienne-nél kövérebb helyettest keresett, akinek állítólag még az arca is szőrös volt kissé. Számomra ez csak egy vicces anekdotának tűnik, mert nem hiszem, hogy a rendező szándékosan ártani akart volna a számára oly fontos filmnek. Fulci nem túl hízelgő véleményét Larussáról egyébként a művésznő előző filmje, a <i>Fekete bárány</i> (1968) rendezője, Luciano Salce is osztotta, amikor ezt mondta: „Bárányból hamar vált tigrissé”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhiWSjVaGyP0pTcSwFBBS_gdBycJQc0nOeE86CSJz_uf4dlDG_Iwl0ssCfhCzb3t8Hku_sMmsAEAJzJL_2vcPFB7bo-hOpnY16Ho3wo3RByhRwB7mHdM3bJCnbL7wKkYefEXIRp09iLS7mMtMf5ruWSBdptEOOv7RtmbeWl8GklJwZYw--FcVsdZfn/s800/beatrice16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="800" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhiWSjVaGyP0pTcSwFBBS_gdBycJQc0nOeE86CSJz_uf4dlDG_Iwl0ssCfhCzb3t8Hku_sMmsAEAJzJL_2vcPFB7bo-hOpnY16Ho3wo3RByhRwB7mHdM3bJCnbL7wKkYefEXIRp09iLS7mMtMf5ruWSBdptEOOv7RtmbeWl8GklJwZYw--FcVsdZfn/w640-h408/beatrice16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Fulcinak kifejezetten szerencséje volt viszont a két férfi főszereplővel, a francia Georges Wilsonnal és a kubai Tomás Miliánnal. Mindkettőjükkel jól kijött és összebarátkozott. A törvénytelen gyerekként született Wilson (anyai nagyanyja után felvett művésznév, az igazi nem ismeretes) a francia kulturális élet kimagasló alakja volt, aki úgy a színházi világban, mint a filmvásznon gazdag és igényes életművet alkotott. (Egyik örök kedvencemben, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/a-harom-testor-avagy-kiralyne-gyemantjai.html"><i>A három testőr, avagy a királyné gyémántjai</i></a> című 1973-as <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/mesterkurzus-richard-lester-beatlestol.html">Richard Lester</a>-kalandfilmben a testőrök kapitányát, Tréville urat alakította.) Francesco Cenci megformálása filmes pályafutása egyik legemlékezetesebb szerepe: mindenfajta színészi túlzás nélkül személyesítette meg az erőszakos és öntörvényű zsarnoki apa figuráját. Az Olimpót alakító kubai Tomás Milián filmes karrierje az ötvenes évek végén Olaszországban kezdődött. (A figura keresztneve a valóságban Olimpio volt, ezért olvasható jelen posztban kétféle írásmóddal, aszerint hogy a történelmi személyről vagy a filmszereplőről van-e szó.) A hatvanas években főleg spagettiwesternekben játszott, a hetvenes években pedig különféle zsarufilmekben (poliziotteschi), ezek mellett azonban olykor elfogadott művészfilmes felkéréseket is, például Luchino Viscontitól, Pier Paolo Pasolinitől és Michelangelo Antonionitól. Fulci annyira elégedett volt vele, hogy két másik filmjébe is meghívta: a <i>Ne zaklasd a kiskacsát</i> és <i>Az Apokalipszis négy lovasa</i> mindkettőjük életművében kiemelkedő darabnak számít.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY4T7xBpOUBfJkDONMVffVk-oIqNy5d8NcGO8ibVX95odrsLKmrZMUY-ULF-_rGUlHa6SBZu7uu7awM8jGjvsy1-BZo7Ziih-Gspam4kaJsaMf7F12fXhKkh6-jYkQCOZook6VHY3ipf-B9ZlgwQkc9xtjVf6krWpXIrNFWdp3uBLRmJKgeXD493EK/s800/beatrice17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY4T7xBpOUBfJkDONMVffVk-oIqNy5d8NcGO8ibVX95odrsLKmrZMUY-ULF-_rGUlHa6SBZu7uu7awM8jGjvsy1-BZo7Ziih-Gspam4kaJsaMf7F12fXhKkh6-jYkQCOZook6VHY3ipf-B9ZlgwQkc9xtjVf6krWpXIrNFWdp3uBLRmJKgeXD493EK/w640-h344/beatrice17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A produkció munkacíme ez volt: <i>La vera storia di Beatrice Cenci</i> (Beatrice Cenci igaz története). Ennek ellenére Fulci és Gianviti nem törekedtek pontos történelmi hűségre, ami azért is elnézhető nekik, mert az egyház érintettsége miatt feltételezhető, hogy a korabeli források sem pontosak: elhallgatnak vagy megmásítanak bizonyos motívumokat, hogy az összeesküvők bűnösségéhez semmilyen kétség ne férjen. Igazából azt is mondhatnánk, hogy Fulciék az ellenkező végletet képviselik, vagyis filmjük elsősorban az egyház ellen irányul, amely saját érdekei védelmében szemet huny Francesco Cenci nyilvánvaló bűnei fölött, és példátlan szigorral sújt le az elkövetőkre, hogy megszerezze az áldozat megmaradt vagyonát. Az egyházellenesség egyébként Fulci munkásságának visszatérő témája, amire kitűnő példa másik korai remekműve, a <i>Ne zaklasd a kiskacsát:</i> [SPOILER!] ebben a filmjében több olyan szerencsétlen sorsú szereplő is van, akikben előítéleteink alapján a tettest gyaníthatjuk, ám a kegyetlen gyerekgyilkosságok hátterében valójában a megnyerő arcú fiatal pap áll, aki gyilkos ösztönei kielégítésére és fedezésére gátlástalanul kihasználja környezetének elmaradottságát és kiszolgáltatottságát [SPOILER VÉGE!].</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmJf5D7TVorr_fJUaEnm-RhCyE8FUTdOU_oOYAQpAPPuyPU9t8JDMaQZLs4RnONN5zSDcE6cM3puU-ZCU0bFgB-bZjT1aIXfHiMMqHpQY-w8VPqvLATs7ldk6kTumN6ZT4LTY5TEspDGZJEBa06pnWVA8bzdR1TTioIOzT9e_R91DlKf9_ZBN1hseP/s800/beatrice18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmJf5D7TVorr_fJUaEnm-RhCyE8FUTdOU_oOYAQpAPPuyPU9t8JDMaQZLs4RnONN5zSDcE6cM3puU-ZCU0bFgB-bZjT1aIXfHiMMqHpQY-w8VPqvLATs7ldk6kTumN6ZT4LTY5TEspDGZJEBa06pnWVA8bzdR1TTioIOzT9e_R91DlKf9_ZBN1hseP/w640-h344/beatrice18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Beatrice Cenci</i> esetében Fulci és Gianviti a drámai hatás érdekében elvetette a linearitást, ami ugyan akkoriban már nem számított forradalmi filmnyelvi újításnak, de inkább a szűkebb közönséget vonzó művészfilmeket jellemezte, és nem a szélesebb közönségnek szánt produkciókat. A forgatás két fontos helyszínen zajlott. Az egyik, a Braccianóban található Odescalchi kastély volt a filmben Francesco Cenci rezidenciája, a La Rocca kastély. A stáb engedélyt kapott arra, hogy a XV. században épült kastélynak a nagyközönség által nem látogatható szárnyában is forgasson. Az épület egyébként különleges szépsége miatt mindmáig igen népszerű: olyan hírességek tartották itt az esküvőjüket, mint a hollywoodi sztár, Tom Cruise és Katie Holmes, illetve a hazánkban is közkedvelt olasz énekes, Eros Ramazzotti és Michelle Hunziker. A <i>Beatrice Cenci</i> másik fontos forgatási helyszíne a római Incir De Paolis filmstúdió műtermei voltak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRLDwY9VoCkpmio5tGyCr7B60sDPmg8RYPx94FLeH72uytVMdjuGoVo6CVUgvKnarRg3Imz3YLVjDcUa6e2x4Rv9TwxiLdJw3TFejaxn1m7EiNvQCzbPAAF18BpXcehCU68J90xbOVc0rF-5tq5AXTZ8a3DO6clOx-wMTASiRS_HUUFJFCpzDkUKiq/s800/beatrice19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRLDwY9VoCkpmio5tGyCr7B60sDPmg8RYPx94FLeH72uytVMdjuGoVo6CVUgvKnarRg3Imz3YLVjDcUa6e2x4Rv9TwxiLdJw3TFejaxn1m7EiNvQCzbPAAF18BpXcehCU68J90xbOVc0rF-5tq5AXTZ8a3DO6clOx-wMTASiRS_HUUFJFCpzDkUKiq/w640-h344/beatrice19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A filmet 1969. november 14-én mutatták be Olaszországban. Fulci sokat várt tőle, a javarészt negatív kritikák azonban lesújtották, ráadásul egy hónappal korábban elhunyt felesége halálát sem heverte még ki. Sokan kifogásolták a film erőszakosságát, amely akkoriban tényleg kirívónak volt mondható – Fulci egynémely későbbi alkotásának fényében inkább visszafogottnak nevezhető –, ámbár nem öncélú. Sokan azt feltételezik, hogy a <i>Beatrice Cenci</i> nyílt egyházellenessége volt a legfőbb oka annak, hogy Fulci csak két év múlva forgathatott újra. Lehet ebben valami, noha az is tény, hogy a film Olaszországon kívül sem futott túl jól. Érdekes módon a spanyolok még az olaszoknál is hevesebben reagáltak rá, s állítólag előfordult, hogy a feldühödött nézők a rendező fejét követelték. A film viszonylag hamar eltűnt a mozik műsoráról, anélkül hogy átkerült volna a televízióadók kínálatába. Volt egy olyan időszak, amikor maga Fulci is azt hitte, hogy műve elveszett. Ez szerencsére nem történt meg, ellenben az opuszt a VHS- és a DVD-korszakban is viszonylag szűk körben forgalmazták. 2019-ben jelent meg a Blu-ray-verzió.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0qEJvEHRaDD-fuw33kWZMSv4YNV1m2Yo05MFzQjcSE6Z9boxtbFtDeCFK6klYnMdw2sjG5x9p-Uisujs1B6WEMPoVui8x-NlFXa6l2YpDQi79cOV4X_2Q4cnCmgxMhLYr_NAn9jNz4FQbYDsXQb4hQVeRjSKImIUqTy1uoFBRxUerTIEGeZdtyX7_/s605/beatrice20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0qEJvEHRaDD-fuw33kWZMSv4YNV1m2Yo05MFzQjcSE6Z9boxtbFtDeCFK6klYnMdw2sjG5x9p-Uisujs1B6WEMPoVui8x-NlFXa6l2YpDQi79cOV4X_2Q4cnCmgxMhLYr_NAn9jNz4FQbYDsXQb4hQVeRjSKImIUqTy1uoFBRxUerTIEGeZdtyX7_/w560-h640/beatrice20.jpg" width="560" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Egyéb filmek Beatrice Cenciről</b></div><div style="text-align: justify;">A tragikus sorsú Beatricéről számos irodalmi és zenemű született. Olyan szerzőket ihletett meg a személye, mint például Percy Bysshe Shelley, Stendhal, Juliusz Słowacki, id. Alexandre Dumas és Alberto Moravia. Több operát is írtak róla, a zeneszerzők közt olvashatjuk Giuseppe Rota, Guido Pannain, Havergal Brian, Alberto Ginastera és Berthold Goldschmidt nevét is. A filmvilágban főleg az olasz rendezők idézték meg Beatrice alakját. Mario Caserini 1909-es, mindössze tizenkét perces némafilmjében a címszerepet a direktor felesége és filmjeinek állandó szereplője, Maria Caserini alakította. A következő évben szintén egy tizenkét perces némafilm készült Beatricéről, akit Maria Jacobini személyesített meg Ugo Falena rendezésében. A némafilmkorszak egyik legtermékenyebb alkotója mellesleg ugyanabban az évben egy másik hírhedt nőről, Lucrezia Borgiáról is filmet forgatott. Baldassarre Negroni két (néma)filmet is szentelt Beatrice személyének: az 1926-os változat érdekessége, hogy a hősnőt megint az 1910-es filmváltozat címszereplője, Maria Jacobini formálta meg. (A filmet <i>A vérpad szentje</i> címmel 1927 októberében mutatták be Magyarországon.) Az opusz oly nagy sikert aratott, hogy négy év múlva hangosították, és újra forgalomba hozták. A téma első igazi hangosfilmváltozatát Guido Brignone rendezte 1941-ben. A női főszerepre a német Carola Höhnt szerződtette, míg Giacomo Cencit Osvaldo Valenti játszotta. Valenti az olasz fasizmus egyik legdivatosabb és leghírhedtebb színésze volt, akit az olasz ellenállók 1945-ben tárgyalás nélkül végeztek ki élettársával, Luisa Ferida színésznővel. Noha Ferida állapotos volt, a halált mégsem tudta elkerülni. Brignone alkotását hazánkban <i>Szerelem a vérpadig</i> címmel 1942. november 20-án mutatta be elsőként a budapesti Rádius filmszínház (VI., Nagymező u. 22–24., itt működött később a Thália Színház).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqPZ7UH6O3I8ob2SG_MgyumjXUodZ2-TCoFNwpOBr8tfFhCfwqOBUgbqGY5HFVlUnvxBKQ2u0-Ebe3Iui67kAbr4R1lqMy708LrkN43cGAqGJ8k_5tdiXfAt_aNu0BKIFZrGfR5RgG5WtTIUhEPHdB5y6UivpRSdvD5yMaHstfMEQs1NcqUgaqeGsv/s530/beatrice21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="520" data-original-width="530" height="628" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqPZ7UH6O3I8ob2SG_MgyumjXUodZ2-TCoFNwpOBr8tfFhCfwqOBUgbqGY5HFVlUnvxBKQ2u0-Ebe3Iui67kAbr4R1lqMy708LrkN43cGAqGJ8k_5tdiXfAt_aNu0BKIFZrGfR5RgG5WtTIUhEPHdB5y6UivpRSdvD5yMaHstfMEQs1NcqUgaqeGsv/w640-h628/beatrice21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A vérrel, tőrrel, méreggel, apagyilkossággal, vérfertőzéssel terhes, sötét história egy kiadós grand guignolra való témát adott volna. A film azonban inkább az érdekes bűnügyet domborítja ki. Gerincét a bűnügyi tárgyalás adja, amelyet az olasz rendező és a fotográfus egyaránt kitűnően oldottak meg. Fosco Giachetti, a nyomozást vezető bíró és Carola Höhn, az apagyilkossággal vádolt Beatrice Cenci alakítójának izgalmas párviadala a vallatási jelenet, amelyben mindkét művész remekel. Érdekes és rendkívül hatásos az a fényképezési technika, amellyel ebben a jelenetben hol a vádlott kétségbeesett profilja, hol a bíró kérlelhetetlenül szigorú arcéle jelenik meg a vásznon” – írta a <i>Színházi Magazin</i> kritikusa. Riccardo Freda 1956-os filmváltozata a téma talán legismertebb feldolgozásának számít. Nekünk, magyaroknak azért is érdekes, mert operatőrje egykori hazánkfia, Pogány Gábor. Beatricét ezúttal francia színésznő, Mireille Granelli formálta meg (az opusz egyébként olasz–francia koprodukció), zsarnoki és erőszakos apját pedig Gino Cervi. A film Olaszországban kifejezetten sikeres volt, 223 400 000 líra bevételt hozott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSPOWo4hjrLzDQG2kgBFPl5aWTO1lk1UyeEZ_xqP-BR_OdWBNbNo08f64NnTXTSo6LrEp6pWWjGhExWEnlncCk1QD582FoYV5LjRkABumrkkrK4wM0KvQUVg8Ggg58-2KHEiJTERgEFKJag46Bh-B1J4kcLJ37e5zu_uyfMPf1yeEp1qNcDSXTNGMw/s800/beatrice22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSPOWo4hjrLzDQG2kgBFPl5aWTO1lk1UyeEZ_xqP-BR_OdWBNbNo08f64NnTXTSo6LrEp6pWWjGhExWEnlncCk1QD582FoYV5LjRkABumrkkrK4wM0KvQUVg8Ggg58-2KHEiJTERgEFKJag46Bh-B1J4kcLJ37e5zu_uyfMPf1yeEp1qNcDSXTNGMw/w640-h360/beatrice22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Érdekes kuriózum, hogy ugyancsak 1969-ben, de még Fulci filmje előtt hírt adott a média egy másik Beatrice Cenci-filmről is, amelyet a színészként ismert hollywoodi sztár, William Holden rendezett volna. A címszerepet az 1963-as Miss Universe olasz résztvevőjének, Gianna Serrának szánták, ám a film végül nem készült el. Marco Leto 1974-es filmje Alberto Moravia 1955-ben publikált tragédiája nyomán készült, elsőként a RAI II tévéállomás mutatta be. Az opusz kedvező fogadtatásban részesült, a kritikák különösen Giuliano Tullio díszlettervező munkáját méltatták igen meleg hangon. Természetesen készültek olyan filmek is, melyek nem Beatrice történetét mondják el, valamilyen formában mégis kapcsolódnak hozzá. A Tábori György (George Tabori) forgatókönyve alapján megvalósult lélektani dráma, a <i>Titkos szertartás</i> (1968) egyik főszereplője, a Mia Farrow által alakított Cenci a történelmi hősnőről kapta a nevét: mindkét nő nemi erőszak áldozatául esett, a filmszereplő esetében azonban az elkövető nem a vér szerinti, hanem a mostohaapa volt. Claudio Di Biagio alkotása, a javarészt közadakozásból forgatott <i>Vittima degli eventi</i> (2014) egy ismert olasz képregény, a <i>Dylan Dog</i> alapján készült. A hősnő lényegében Beatrice Cenci reinkarnációja, sőt levágott fejű szellemként maga Beatrice is megjelenik a történet során.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYHsxoK4P1muRwK3_L2N91MetnTAK64QSYIXpGDQrVQPSBdTQvLODEuFP0CASr1IKPhmsAQgJItDITm47hP6g3hfW8tP820L2d_-R9PeHOJcayc6Gg9CEyZKX_-swnTYO4In2FhYJxNyS6x09Q4fmiddUbxHuVjnKs5SBqee0i_O7zFLyT_mPytRyG/s800/beatrice23.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="800" height="404" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYHsxoK4P1muRwK3_L2N91MetnTAK64QSYIXpGDQrVQPSBdTQvLODEuFP0CASr1IKPhmsAQgJItDITm47hP6g3hfW8tP820L2d_-R9PeHOJcayc6Gg9CEyZKX_-swnTYO4In2FhYJxNyS6x09Q4fmiddUbxHuVjnKs5SBqee0i_O7zFLyT_mPytRyG/w640-h404/beatrice23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Egészen más azonban a helyzet a szintén 1969-es <i>Beatrice Cenci</i>vel, amely művészi szempontból Fulci legkimagaslóbb alkotása, talán legjobb filmje. Ez a régóta dédelgetett, személyes projekt több szempontból is meghatározó alkotás a rendező pályáján. Egyrészt egyértelmű továbblépést jelentett a korábbi exploitation-jellegű opusoktól, másrészt önmagában is komoly remekműnek nevezhető, harmadrészt ez volt az első (de nem utolsó) eset Fulci pályáján, hogy egy filmjével magára haragította a közönséget és a »hivatalos« társadalom bizonyos fórumait (konkrétan: az egyházat és egyes politikusokat). […] A rendező egyre erőteljesebb egyéni stílusa, különleges megoldásai erős filmet eredményeztek. Különösen érdekes az elbeszélésmód ötletessége, amely a forgatókönyvíró Fulcit dicséri: a sajátos szerkezetű szkript egymásba fonódó flashbackekkel meséli el a történetet (Fulci nagy rajongója, Quentin Tarantino is megtekinthette néhányszor ezt a művet). Az eleve erőszakos történetet a rendező nyílt kegyetlenséggel, nyers cinizmussal és rendkívül intenzíven adja elő. Az egyházkritika mellett a korabeli társadalmi viszonyok áthallásoktól sem mentes ábrázolását is nyújtja. Ezt a maga korában sikertelen, nézők és kritikusok által egyaránt lenézett/elfelejtett művet mostanában kezdik újra felfedezni. Igazán ismertnek ma sem nevezhető, de legalább már utalnak rá, és megemlítik Fulci jobb filmjei között.”</div><div style="text-align: justify;">(Orosdy Dániel: „Lucio Fulci – Horrorra akadva”. In: <i>Filmvilág</i> 2007/4, 33–35. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZlj4B28jRqt538LFTucLvIIyj46yTRUc5ELtfydfVsUMtAbcgBE_NYs8gptL8SdZ5esGzHnFKQiyLpXFS2-b-_C8sLVUlG0YwYVxR2Apd-BzU7ZNkcxZWry9_bbr2XHS4D9I3j92j7OscMl5Q4JeSUHqPA3pd_FARMSCzA2594DfNGv2EP3H-xObJ/s800/beatrice24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="610" data-original-width="800" height="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZlj4B28jRqt538LFTucLvIIyj46yTRUc5ELtfydfVsUMtAbcgBE_NYs8gptL8SdZ5esGzHnFKQiyLpXFS2-b-_C8sLVUlG0YwYVxR2Apd-BzU7ZNkcxZWry9_bbr2XHS4D9I3j92j7OscMl5Q4JeSUHqPA3pd_FARMSCzA2594DfNGv2EP3H-xObJ/w640-h488/beatrice24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A később zombijairól elhíresült Lucio Fulci rendezte ezt a 16. századi Itália földjén játszódó filmet, mely besorolható az exploitation-darabok közé, de valójában én inkább drámának nevezném. Drámának, méghozzá egy rendkívül jól megrendezett, tudatosan felépített, a flashbackeket meglepően éretten felhasználó, intelligens drámának. Fulci mindig eltalálja, hogy hogyan adagolja a feszültséget, a történet remekül megírt, és a hangsúly nem blőd középkor-kliséken (minél több szex és vér) van, hanem a színfalak mögött lezajló hatalmi intrikákon és a karaktereken, melyek változatosak és nagyon jól kidolgozottak. Ilyen karakter például a Tomás Milián játszotta szolga, aki élete utolsó percéig sem tagadja meg úrnőjét; a brutális és öntörvényű apa (Georges Wilson), akihez hasonló történelmi figurát nem nagyon látni; vagy itt van maga a címszereplő (Adrienne Larussa), aki kilátástalan helyzetéből egy ravasz terv segítségével próbál kitörni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Fulci filmje nem brutális és véres. Kapunk azért kerékbetörést, meztelen test különböző fogókkal való fogdosását, védtelen ember kutyákkal való széttépetését, de maga Beatrice is kap a fejére valami satuszerűséget a kínvallatása során. Nagyon jók a szereplők: Larussa szépsége és bánatos, sokat megélt és eltűrt szemei tökéletes Beatricét eredményeznek; Milián remek mint önfeláldozó szolga, de az ő segédje, a nagydarab fickó is emlékezetes.”</div><div style="text-align: justify;">(nicroeg: „<a href="https://darksidehorrormovies.blogspot.com/2013/12/beatrice-cenci-1969.html">Beatrice Cenci (1969)</a>”. On-line filmkritika.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-PtniMFyS0lGkoudNUSlldMZieER6upVrjoZqmIOe2XbIpp1xBYXxwGNYfVgoIaJB6hop3-W6XA99HCOYpMVOldPkl4MiIKtTQRkQFuQIhMpap6w5-zhyuyj8ajLFQxdmR2JqmwTe4xG92oMV7VjIR5OAzFhcKOXoeaSjw8nDRuCiUa8E6gxnt5Wj/s725/beatrice25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="725" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-PtniMFyS0lGkoudNUSlldMZieER6upVrjoZqmIOe2XbIpp1xBYXxwGNYfVgoIaJB6hop3-W6XA99HCOYpMVOldPkl4MiIKtTQRkQFuQIhMpap6w5-zhyuyj8ajLFQxdmR2JqmwTe4xG92oMV7VjIR5OAzFhcKOXoeaSjw8nDRuCiUa8E6gxnt5Wj/w468-h640/beatrice25.jpg" width="468" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Beatrice Cenci</b> (1969) – olasz történelmi filmdráma. Forgatókönyv: Lucio Fulci és Roberto Gianviti. Operatőr: Erico Menczer. Zene: Angelo Francesco Lavagnino és Silvano Spadaccino. Díszlet: Umberto Turco. Jelmez: Mario Giorsi. Vágó: Antonietta Zita. Rendező: Lucio Fulci. Főszereplők: Tomás Milián (Olimpo Calvetti), Adrienne Larussa (Beatrice Cenci), Georges Wilson (Francesco Cenci), Mavi (Lucrezia), Antonio Casagrande (Don Giacomo Cenci), Pedro Sanchez (Katalán), Max Steffen Zacharias (Prospero Fadinacco), Raymond Pellegrin (Lanciani bíboros), Massimo Sarchielli (Gasparro).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB TÖRTÉNELMI EROTIKA!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/erzelem-erzelem-45.html"><b>Érzelem / Érzelem’45</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/a-voros-palast.html"><b>A vörös palást</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/elatkozottak.html"><b>Elátkozottak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/a-tiltott-szerelem-tornya.html"><b>A tiltott szerelem tornya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/fellini-satyricon.html"><b>Fellini-Satyricon</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/05/justine.html"><b>Justine</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/boszorkanyok-amig-ver-hajtja-oket.html"><b>Boszorkányok, amíg a vér hajtja őket</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/10/kecskeszarv.html"><b>Kecskeszarv</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/caligula-az-el-nem-mondott-tortenet.html"><b>Caligula: Az el nem mondott történet</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/hus-es-ver.html"><b>Hús + vér</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/a-rozsa-neve.html"><b>A rózsa neve</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/10/margo-kiralyne.html"><b>Margó királyné</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>A VÉGZET ASSZONYAI A RETROKULT BLOGON (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/31/barbara_carrera_es_a_hibrid_erzekiseg"><b>Barbara Carrera és a hibrid érzékiség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/23/reflektorfenyben_sandahl_bergman_conan_buja_harcostarsa"><b>Sandahl Bergman: Conan buja harcostársa</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/14/charlie_angyala_es_hitler_autoja"><b>Charlie angyala és Hitler autója</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/12/james_bond_kedvese_az_oriasaligator_ellen_764">James Bond kedvese az óriásaligátor ellen</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/05/szoke_bombazo_a_holdon"><b>Szőke bombázó a Holdon</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-3973684764660640042022-01-18T02:44:00.007-08:002022-01-20T13:38:07.246-08:00A NEGYEDIK FÉRFI<div style="text-align: justify;">A legismertebb holland rendező, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html">Paul Verhoeven</a> fiatalokról szóló botrányfilmje, az óriási felzúdulást kiváltott <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/spetters.html"><i>Spetters</i></a> (1980) után úgy döntött, hogy egy szimbólumokkal tarkított, szürrealizmusba hajló thrillerrel, <i>A negyedik férfi</i>val (1983) állítja helyre megtépázott hírnevét. A botrány lehetősége persze ebben az esetben is fennállt, mert az irodalmi alapmű, Gerard Reve azonos című regénye már az 1981-es holland könyvhéten kisebbfajta skandalumot okozott: szexuális merészsége miatt a szervezők lemondtak arról, hogy a rendezvény hivatalos ajándékkönyve legyen. A filmadaptáció főszerepeit Verhoevennek köszönhetően ismertté vált színészek játszották: Jeroen Krabbé, Renée Soutendijk és Thom Hoffman. A történet egy alkoholista biszexuális íróról szól, aki egy kisvárosi előadóest alkalmával megismerkedik egy többszörösen özvegy, titokzatos szőke nővel, miközben szexuális vonzalmat érez a hölgy szeretője, a német Herman iránt is. Hősünkben rövidesen gyanú ébred, hogy a nő férjei talán mégsem különféle balesetekben vesztették életüket, és vagy ő, vagy Herman lesz „a negyedik férfi”, vagyis a „fekete özvegy” következő áldozata. A film meglepően kedvező kritikákat kapott úgy odahaza, mint külföldön, anyagi szempontból viszont nem nevezhető különösebben sikeresnek. Magyarországon csak néhány előadásban vetítették egy holland filmhéten, s bár felmerült az országos forgalmazás ötlete is, erre végül nem került sor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiy9JeszeHVCvjfWXnGRmAmOnu9QnTgGJUwiJLsYSUd6_YRk_vei1bsJeB86YHkK2VboRadIUuVTQ6cNxR6TzFLAVyP_lrXK2cUjOqAjvOkO_Le7DJly7CA2zUV-YJk4r5YfLJzx65iLdFKWtiRauQKfOzTTG7IKQ7dImM3JyO5lr7jjIzLJGQ5EAun=s795" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiy9JeszeHVCvjfWXnGRmAmOnu9QnTgGJUwiJLsYSUd6_YRk_vei1bsJeB86YHkK2VboRadIUuVTQ6cNxR6TzFLAVyP_lrXK2cUjOqAjvOkO_Le7DJly7CA2zUV-YJk4r5YfLJzx65iLdFKWtiRauQKfOzTTG7IKQ7dImM3JyO5lr7jjIzLJGQ5EAun=w426-h640" width="426" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">A biszexuális író, Gerard Reve az alkohol rabja, és különös rémlátomások gyötrik. Most viszont össze kell szednie magát, mert meghívást kapott egy előadásra, amely miatt Amszterdamból Vlissingenbe kell utaznia. A pályaudvaron felfigyel egy jó külsejű fiatalemberre, de az alkalmi szexkaland nem jön össze. A vlissingeni előadáson egy szőke nő kézi kamerával filmezi őt. A hölgy nem más, mint Christine Halslag fodrász és kozmetikus, annak az irodalmi társaságnak a pénztárosa, amely meghívta Gerardot. Christine közli az íróval, hogy amennyiben a városban szeretne maradni, foglaltak számára egy szobát a helyi szállodában. Gerardot felzaklatja, hogy ez a szálloda ugyanaz az épület, amelyet egyik rémálmában látott a vonaton. Izgatottsága láttán Christine felajánlja, hogy töltse nála az éjszakát az otthonában, ahol munkahelye, a kozmetikai szalon is található. Szenvedélyes együttlétük után elalszanak. Gerard egy újabb rémálmot lát, amelyben Christine ollóval levágja a hímtagját. Reggel Christine megnyílik előtte, és elmeséli neki, hogy özvegy, mert egy balesetben elvesztette a férjét. A kozmetikai szalonban Gerard észrevesz egy fényképet, amelyet a fodrásznő mintha szándékosan hagyott volna az asztalon. A fotón az a fiatalember látható, akivel Gerard a pályaudvaron próbált megismerkedni. A német nemzetiségű srác keresztneve Herman, ő Christine szeretője. Gerard nem tervezett hosszú kapcsolatot a fodrásznővel, most mégis elfogadja a meghívását egy huzamosabb ott-tartózkodásra abban a reményben, hogy alkalma lesz találkozni Hermannal, és talán össze is jöhet vele.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEju57ZR7VUr1q5hMnsAQbfV4v4_NYKoqJ3TKjDBTdvOI5k3oaVAMNjYi3MgqqGTkmy4O0Iqmcoz-40VqygOd4y833_KQ3ZY2CqzNmTi0NsT5M8RTgTNjjF8YvuvnYwf3c7dn0nt20duHQ8PwRChJvfZ_DFy2Q7k6AhqTKZl3C6G8eypKWbo0Hf7gKUp=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="800" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEju57ZR7VUr1q5hMnsAQbfV4v4_NYKoqJ3TKjDBTdvOI5k3oaVAMNjYi3MgqqGTkmy4O0Iqmcoz-40VqygOd4y833_KQ3ZY2CqzNmTi0NsT5M8RTgTNjjF8YvuvnYwf3c7dn0nt20duHQ8PwRChJvfZ_DFy2Q7k6AhqTKZl3C6G8eypKWbo0Hf7gKUp=w640-h408" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A katolikus vallást követő Gerardnak egyre gyakrabban vannak furcsa víziói. Egy katedrálisban épp elmélyülten imádkozik, amikor erotikus látomásában hirtelen azt látja, hogy Jézus helyett Herman teste feszül a kereszten. A fiatalember csupán egy piros fürdőnadrágot visel. Gerard simogatni kezdi a testet, de egy váratlanul megjelenő hívő, egy idős asszony visszarántja a valóságba, mire zavartan távozik a templomból. Rémképeiben egyre gyakrabban látja Hermant oly módon, hogy a fiatalembernek hiányzik az egyik szeme. Gyakran lát maga előtt egy kék ruhás nőt is, aki mintha Szűz Mária lenne. Arca ugyanazé a nő, aki a vonaton vele együtt utazott egy gyerekkel. Amikor Christine elutazik Kölnbe Hermanhoz, Gerard ottmarad a nő otthonában. Írás helyett inkább alaposan berúg. Amikor megtalálja Christine házi filmfelvételeit, megnézi a tekercseket, és döbbenetes felfedezést tesz. Kiderül, hogy Christine valójában már háromszor volt férjnél, és mindegyik alkalommal megözvegyült, férjei különféle furcsa balesetekben vesztették életüket. Hamarosan a nő hazatér, ráadásul nem egyedül: magával hozta Hermant is. A jóképű fiatalember látványa izgalomba hozza az írót: meglesi a páros szeretkezését, közben önkielégítést végez. Másnap Christine-nek üzleti okokból el kell utaznia, és magára hagyja a két férfit. Gerard bevallja Hermannak, hogy a pályaudvarról már ismeri őt, a fiatalember azonban nem tűnik meghódíthatónak. Mindazonáltal közösen mennek el egy városnéző kocsikázásra. Gerard váratlanul megpillantja látomásai visszatérő nőalakját. Ragaszkodik ahhoz, hogy Herman megálljon, és követi a nőt egy temetőbe, ahol nyomát veszti. Vihar tör ki, és Gerard Hermannal együtt egy kriptában talál menedéket. Itt orális szexet kezdeményez a fiúval, aki nem tiltakozik. Váratlanul három urnasírhelyet pillant meg „Christine Halslag szerető férjei” felirattal. <i>(A filmről szóló legtöbb online forrásban a név írásmódja: Halsslag, amikor viszont a kriptajelenetben közelről mutatják az urnasírok feliratát, egyértelműen a Halslag felirat olvasható. Lásd a poszt végén a képet.)</i> Gerard ekkor újabb látomást él át, melynek során rádöbben arra, hogy a nő valójában megölte mindhárom férjét, és halálukat balesetnek állította be. Ráeszmél arra is, hogy talán Herman lesz a negyedik férfi. Vajon meg tudja menteni őt a biztos haláltól? Vagy esetleg épp saját magát kéne megmentenie?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiDwTiE9ho-UqoPTbUSpkNaNapObgdARNXZXA7TcB9A-m8KDIb2u7gHCGl2ZAxYHNHndUKfe6haOTKFFuCPRWQ88m_WLwO69Adc3wPizeOLA7xomMQ_bWDLwOyvWN7C4VFOoRnRNbLh2ctMpLlX3zL_tXI43Au8vbt5kLwhwK9UvyDSnA0ggnoPXtJo=s645" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="645" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiDwTiE9ho-UqoPTbUSpkNaNapObgdARNXZXA7TcB9A-m8KDIb2u7gHCGl2ZAxYHNHndUKfe6haOTKFFuCPRWQ88m_WLwO69Adc3wPizeOLA7xomMQ_bWDLwOyvWN7C4VFOoRnRNbLh2ctMpLlX3zL_tXI43Au8vbt5kLwhwK9UvyDSnA0ggnoPXtJo=w546-h640" width="546" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az író</b></div><div style="text-align: justify;">Gerard Reve a második világháború utáni holland irodalom egyik legjelentősebb alakja. 1923. december 14-én született Amszterdamban. (Vannak olyan források is, amelyek szerint valójában 13-án született, és babonából anyakönyvezték 14-ére.) Teljes neve: Gerard Kornelis van het Reve. Édesapja, Gerardus Johannes Marinus van het Reve (1892–1975) szintén író volt, édesanyja, Janetta Jacoba Doornbusch (1892–1959). A házaspárnak négy gyermeke halva született, vagy nem sokkal a születése után halt meg. Két gyermekük érte meg a felnőttkort: Karel (1921–1999) és Gerard. Karel szintén az irodalom világában találta meg a hivatását: műfordító és irodalomtörténész volt, orosz irodalmat tanított, és persze önálló írói tevékenységet is folytatott. A szülők kommunista beállítottsága a gyerekek nevelésében is érvényesült, ámbár a huszonéves Karel felülbírálta addigi idealista felfogását a Szovjetunióról, és az orosz rendszer éles hangú bírálója lett. A Reve család Amszterdam keleti részén, a Betondorp kerületben lakott, később innen költöztek a Jozef Israëlkadéra. Gerard 1936-ban kezdte meg tanulmányait a Vossius Gymnasiumban, amelyet 1940-ben otthagyott az amszterdami grafikusképző iskola kedvéért, ahol 1943-ban tipográfusi képesítést szerzett. Valójában már ekkor megszületett első irodalmi próbálkozása, a <i>Terugkeer</i> (1940) című verseskötet. Ez évtizedekig nem került nyilvánosságra, sokan a létezését is kétségbe vonták. Miután felbukkant belőle egy eredeti példány, csak akkor ismerték el, hogy valójában ez a kötet Reve irodalmi életművének nyitánya. A szerző 1947-ig több állást is betöltött, így például bírósági tudósító volt a szociáldemokrata elkötelezettségű <i>Het Parool</i> című napilapnál.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgy-hvcrt0uMxZUmk_3fcYtBFF7o3qs6WjfN9ntZPug-4v644MOzxh-I4DRqvBUFtR0t4f7DCiUsB3KKrZ2iWRBYuSCtABAWscCsRLXpDR35V2pTJzmGtRAu_M06Ij6hF0IW91hG8u10JOMjl_O2lrcWd54N_7jVXeRawpVvJ8CM5Ca1cpKnbwmV11t=s820" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="820" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgy-hvcrt0uMxZUmk_3fcYtBFF7o3qs6WjfN9ntZPug-4v644MOzxh-I4DRqvBUFtR0t4f7DCiUsB3KKrZ2iWRBYuSCtABAWscCsRLXpDR35V2pTJzmGtRAu_M06Ij6hF0IW91hG8u10JOMjl_O2lrcWd54N_7jVXeRawpVvJ8CM5Ca1cpKnbwmV11t=w414-h640" width="414" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Reve első publikált regénye, a <i>De Avonden</i> (Az esték) 1947. november 1-jén jelent meg, Simon van het Reve néven. A kézirat kapta meg elsőként a holland antifasiszta ellenállás mártírjáról, Reina Prinsen Geerligs írónőről (1922–1943) elnevezett díjat, amelyet Geerligs szülei alapítottak a 20–25 esztendős irodalmi tehetségek elismerésére. (A díjat 1979-ben osztották ki utoljára.) A történet Reve szűkebb hazájában, a Betondorp kerületben játszódik, és huszonhárom éves főszereplője, Frits van Egters irodai hivatalnok 1946. december 22. és 31. közötti tíz estéjét írja le tíz fejezetben. Noha a regény ma már a holland irodalom klasszikusa, fogadtatása a maga idejében meglehetősen ellentmondásos volt. Reve kíméletlenül írt a kispolgári lét szűk kereteiről, reménytelenségéről és kilátástalanságáról, és ez a pesszimista, komor hangvétel sok kritikusnak nem nagyon tetszett. Mások viszont a kötet groteszk humorát emelték ki, és méltatták, hogy a fiatal Frits személyén keresztül egy olyan generáció szólalt meg, amely még nem tért magához a világháború sokkjából. (A regényből 1989-ben készült film Thom Hoffman főszereplésével.) Reve mindig is nagy figyelmet szentelt szereplői pszichéjének érzékletes bemutatására. Ebből a szempontból kiemelkedik egyik korai novellája, <i>A Boslowits család pusztulása</i> (1946) és a <i>Werther Nieland</i> (1949) című regénye. Ez utóbbi főszereplője egy tizenéves kisfiú, aki még nem érti az őt körülvevő világ izgalmas összefüggéseit, és egy külön világot alakít ki magának sajátos és titkos rituálékkal. Az író ezt a művét sokkal jobban szerette, mint <i>Az esték</i>et, szerinte a <i>Werther Nieland</i> volt munkássága igazi csúcspontja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhSaTimlpVLLpXxMwt-ZVJgvzBcRuCywPMfMVJsYDYeIBAgAaPJmKdcqmQ_2ysON9oZusRcTgnzdpTxZ5oJ_ctzTRSaxyLbgMBqVZFqBh7z2-_sWRaGpZkudAMNER6DbVmbRBE5qnUS_e2gvA9Tvf_MW2FkgbOS4NOZ72BAYSwFgQGqoets5Wb4tcgF=s550" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhSaTimlpVLLpXxMwt-ZVJgvzBcRuCywPMfMVJsYDYeIBAgAaPJmKdcqmQ_2ysON9oZusRcTgnzdpTxZ5oJ_ctzTRSaxyLbgMBqVZFqBh7z2-_sWRaGpZkudAMNER6DbVmbRBE5qnUS_e2gvA9Tvf_MW2FkgbOS4NOZ72BAYSwFgQGqoets5Wb4tcgF=w640-h640" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Reve 1948. december 9-én megházasodott, Hanny Michaelis költőnőt (1922–2007) vette el. 1959-ben elváltak. Irodalmi munkásságát nagy érdeklődés kísérte, ugyanakkor művei rendszeresen kisebb-nagyobb botrányokat váltottak ki. 1951-ben a <i>Podium</i> című folyóirat leközölte a <i>Melancholia</i> című novelláját. Ennek egyik témája a maszturbáció, ami miatt a közrend és közerkölcs megsértésével vádolták meg. Az írót felháborították ezek a vádak. 1952-ben öt évre Londonba költözött, aholszíndarabírói tanfolyamokon vett részt, és ápolóként vállalt munkát a Nemzeti Ideggyógyászati Klinikán (National Hospital for Nervous Diseases). Fogadkozott, hogy a jövőben csak angol nyelven fog írni, ám erről a szándékáról szerencsére hamar letett. Hazatérése után Reve egyre nyíltabban felvállalta homoszexuális érdeklődését, és férfiakkal alakított ki magánéleti kapcsolatokat. Partnereit különféle álneveken a műveiben is megörökítette. Hosszabb-rövidebb ideig tartó érzelmi kapcsolat fűzte például Wim Schumacher festőművészhez, továbbá Willem Bruno van Albada és Henk van Manen divattervezőkhöz: utóbbiakkal nemcsak hogy párhuzamosan folytatott viszonyt, de mindhárman közös háztartásban is éltek. 1975-ben kezdte kapcsolatát Joop Schafthuizennel, aki nemcsak az élettársa, hanem az ügynöke is lett. Az íróhoz hasonlóan Schafthuizen is viharos életet élt, amely szintén nem volt mentes a zajos – és olykor teljesen jogos – botrányoktól. Amikor például kiderült, hogy túl bensőséges viszonyt ápol egy tizenhárom éves fiúval, a skandalum miatt II. Albert belga király 2001-ben nem volt hajlandó személyesen átadni egy irodalmi díjat Schafthuizen ügyfelének, vagyis Reve-nek. (Az író és ügynöke 1993-ban költözött Belgiumba. Schafthuizent a kiskorúval fenntartott kapcsolatért hét hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és pszichiátriai kezelésre ítélték.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiljQFBucD36ex8IMa85pp9se1nNNzhYrNFJv2UvKnLyUVfqVWAOH_Q10nvlmepNVMgMKeE4PJ42ciVLNT8Yui2HUT2vQGyEoxRqtnApgStWwHfc4K16z5SInMZKt94dNlKLn95NMMD8uZEO_CNPe8UZa-aZnsebt6tFl0-ECKCxBtpZCCS7xPaJTpN=s825" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="825" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiljQFBucD36ex8IMa85pp9se1nNNzhYrNFJv2UvKnLyUVfqVWAOH_Q10nvlmepNVMgMKeE4PJ42ciVLNT8Yui2HUT2vQGyEoxRqtnApgStWwHfc4K16z5SInMZKt94dNlKLn95NMMD8uZEO_CNPe8UZa-aZnsebt6tFl0-ECKCxBtpZCCS7xPaJTpN=w412-h640" width="412" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hatvanas évek különösen fontos időszak volt Reve életében. Akkoriban az irodalom többféle válfajával próbálkozott, s a levél műfaját érezte magához a legközelebb. Első levelezéskötete, az <i>Op weg naar het Einde</i> 1963-ban jelent meg. Munkássága során többször is visszatért ehhez a műfajhoz, váltakozó sikerrel: a <i>Brieven aan Bernard S.</i> (1981) például az irodalomkritikusok szerint életműve egyik leggyengébb darabja. Külföldi utazásai hozzásegítették ahhoz, hogy tisztázza kapcsolatát a vallással, aminek következményeként 1966-ban csatlakozott a római katolikus egyházhoz. Ez sem ment azonban minden botrány nélkül, mert ugyanabban az esztendőben a <i>Nader tot U</i> című – öt levelet és harminc verset tartalmazó, Willem Bruno van Albadának ajánlott – könyve miatt istenkáromlás vádjával egy amszterdami bíróság elé idézték. A vád alapját az egyik levél, a <i>Brief uit het huis genaamd Het Gras</i> jelentette, melyben a szerző beszámolt arról, hogy közösült a szamár képében megjelenő Istennel. A per 1968-ban felmentéssel ért véget. Reve írásaiban a hatvanas évektől kezdve jelentek meg nagyobb hangsúllyal a homoszexuális fantáziák, melyekhez szorosan kapcsolódott a vallás, az erotika és a halál témája. Több regénye önéletrajzi motívumokra épül: az <i>Oud en Eenzaam</i> (1978) a kommunista ifjúsági táborok és az angliai évek irodalmi lenyomata, a <i>Moeder en zoon</i> (1980) pedig a katolicizmushoz vezető útjáról és Joop Schafthuizen iránt érzett szerelméről szól (a férfit Vos vagy Vosch matróz [Matroos Vos] álnéven említi a műveiben).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiDH-ty9tLO3Icx3mV1vNYUI7uICEyJIdGColEmQsZZUyKU9U5ZYl3ZWYPyy6hVg2A2yHZCkeebC5SVUyJ7VO6a8m1JpEiwqpytH-oLTKvbHULFLvde_5aL5UPc2-TThLKV4rFbs8sTwf5X7e4cbAoCkYvabWf2xNLnUUEXc2O5W37HtcWqjzMszzez=s560" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiDH-ty9tLO3Icx3mV1vNYUI7uICEyJIdGColEmQsZZUyKU9U5ZYl3ZWYPyy6hVg2A2yHZCkeebC5SVUyJ7VO6a8m1JpEiwqpytH-oLTKvbHULFLvde_5aL5UPc2-TThLKV4rFbs8sTwf5X7e4cbAoCkYvabWf2xNLnUUEXc2O5W37HtcWqjzMszzez=w628-h640" width="628" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Kívülállók szerint a szerelem álcája mögött Schafthuizen lényegében élősködött az írón, és a lehető legnagyobb anyagi hasznot próbálta húzni párja tehetségéből, ám alighanem semmit nem tett Reve tudta és beleegyezése nélkül. Schafthuizen igyekezett megakadályozni, hogy Reve újra kapcsolatba lépjen korábbi élettársaival, Van Albadával és Van Manennel, ugyanakkor támogatta a kapcsolattartást az író volt feleségével, Hanny Michaelisszel. Akármennyire haszonlesőnek tartják is, az kétségtelen, hogy Schafthuizen mindvégig gondoskodott az íróról, ápolta őt akkor is, amikor az demenciás lett. A <i>Het boek van violet en doodban</i> (1996) című Reve-kötetben ismét központi szerephez jutnak a homoszexuális fantáziák és a katolikus vallás, miközben az író megpendíti azt a lehetőséget is, hogy igazi apja egy norvég tengerész volt, így bátyja, Karel valószínűleg csak a féltestvére. <i>A negyedik férfi</i>hez is kapcsolódik egy kisebbfajta botrány: eredetileg ajándékkönyv lett volna az 1981-es holland könyvhéten (aki egy bizonyos összeg felett vásárolt, az ingyen kapta volna), de a rendezvényt szervező CPNB (Alapítvány a Holland Könyv Közös Népszerűsítéséért) a mű szexuális töltete miatt nem fogadta el a regényt. Reve-nél 1997-ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak. 1998-ban szívműtéten esett át, állapota rohamosan romlott. 1999 decemberétől nem publikált többé. 2004-ben egy kelet-flandriai (Belgium) otthon lakójaként állandó orvosi felügyelet alá került. Ebben az intézményben hunyt el 2006. április 8-án.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgYFYf3j1T9nYsZ0fcg6mnsDzwrpyr8018K_QWPmhw3M0P74syvFVZF-k9sq0pX_9K34ahXYtarvd1-P6R-xV1RpZZ4iAovgb-6giA5bucWH_NlercluuFRKVS3b3VkoIaHrz-n9fCVDPElhL3_FzHmm_BSmTIJcSGIKnsVq70gon-Urf2SrEBDQNv1=s775" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="775" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgYFYf3j1T9nYsZ0fcg6mnsDzwrpyr8018K_QWPmhw3M0P74syvFVZF-k9sq0pX_9K34ahXYtarvd1-P6R-xV1RpZZ4iAovgb-6giA5bucWH_NlercluuFRKVS3b3VkoIaHrz-n9fCVDPElhL3_FzHmm_BSmTIJcSGIKnsVq70gon-Urf2SrEBDQNv1=w438-h640" width="438" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A három főszereplő</b></div><div style="text-align: justify;">A Gerardot játszó Jeroen Krabbé 1944. december 5-én született Amszterdamban. Művészcsaládból származik: apja, Maarten Krabbé és nagyapja, Henrik Maarten Krabbé ismert festőművészek voltak. Édesanyja, Margreet Reiss filmfordítóként dolgozott. Fivére, Tim Krabbé író és legmagasabb szintű sakkjátékos, féltestvére, Mirko pedig képzőművész. Az Amszterdami Színházi Akadémián tanulta a mesterséget. 1963-ban kezdett filmezni. Paul Verhoevennek köszönhette nemzetközi hírnevét. Három filmjében szerepelt: <i>Futás az életért</i> (1977), <i>Spetters</i> (1980), <i>A negyedik férfi</i> (1983). Ez utóbbit követően külföldre is folyamatosan meghívták filmezni, a <i>Páncél mögött</i> (1984) című amerikai filmben például egy Sándor nevű magyar férfit játszott. Külföldi szereplései közül kiemelkedik a <a href="https://filmbook.blog.hu/2012/04/20/halalos_remuletben_640"><i>Halálos rémületben</i></a> (1987) című James Bond-film, amelyben Koszkov tábornokot alakította, <i>A büntető</i> (1988) című B-kategóriás akciófilm <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/dolph-lundgren-top-10.html">Dolph Lundgren</a>nel és az A-kategóriás <i>A szökevény</i> (1993), amelyben a Harrison Ford által megformált főhős elvetemült kollégáját és egykori barátját keltette életre. Filmjei közül említést érdemel még a <i>Robin Hood</i> (1991), a <i>Kafka</i> (1991), a <i>Hullámok hercege</i> (1991), <i>A hegyek ura</i> (1993), a <i>Farinelli, a kasztrált</i> (1994), a <i>Halhatatlan kedves</i> (1994) és <i>A velencei kurtizán</i> (1998) is. Holland filmjei közül kényes témát dolgozott fel a második világháború vége felé játszódó <i>Egy eltűnt katonáért</i> (1992): egy tizenkét éves fiú és egy kanadai katona szerelmi vonzalommá mélyülő barátságának történetét. Láthattuk például olyan folytatásokban is, mint az <i>Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét</i> (2004), a <i>Tök alsó 2. – Európai turné</i> (2005) és <i>A szállító 3</i> (2008). Krabbé 1964-ben nősült, három fia született. Férfi felmenőihez hasonlóan ő is szívesen festeget, műveit a kiállítások mellett egy fotóalbumban is bemutatta a közönségnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3RjZMUqkDKdGMlWU8Gw7o_ThaTviVlm5fxo5CmN60Dyqbi7x8PHlyZmpBQB6NcztzMi_qGyM4sjEq5xE5HZVTYlnavL185WzUwQSG9BppdvilmcJE6cxfugBOl8tulTmiTL4YhemWOrCUvkmmc1udnUGHUbBsmDJzJMLBADa9PAD7oph4hX_FcgWc=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3RjZMUqkDKdGMlWU8Gw7o_ThaTviVlm5fxo5CmN60Dyqbi7x8PHlyZmpBQB6NcztzMi_qGyM4sjEq5xE5HZVTYlnavL185WzUwQSG9BppdvilmcJE6cxfugBOl8tulTmiTL4YhemWOrCUvkmmc1udnUGHUbBsmDJzJMLBADa9PAD7oph4hX_FcgWc=w640-h440" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Christine-t alakító Renée Soutendijk 1957. május 21-én született Amszterdamban. Hivatalos neve: Renette Pauline Soutendijk. Kamasz lányként tehetséges tornász volt, a színészet vonzása azonban erősebbnek bizonyult. A Hágai Akadémián tanulta a mesterséget. Első filmszerepét Wim Verstappen <i>Pastorale 1943</i> (1978) című ellenállási drámájában játszotta, amelyet a magyar nézők egy holland filmhéten láthattak, sorozatváltozatát pedig később a Magyar Televízió is sugározta. Paul Verhoeven két filmje, a <i>Spetters</i> és <i>A negyedik férfi</i> tette nemzetközi hírűvé, és főleg ezeknek köszönhetően a holland filmgyártás szexszimbólumaként emlegették a nyolcvanas években. Hazai népszerűségét olyan filmekkel is megerősítette, mint <i>A vörös hajú lány</i> (1981) című ellenállási dráma és a XIX. századi Párizsban játszódó <i>Van de koele meren des doods</i> (1982), amelynek gazdag hősnőjét szexuális vágyai a prostitúció világába vezérlik. Hitler szeretőjét, Eva Braunt formálta meg <i>A Harmadik Birodalom belsejében</i> (1982) című tévéfilmben. Külföldre is gyakran meghívták, így például a nyugatnémet Götz George partnere volt a <i>Lefelé</i> (1984) című izgalmas alkotásban. 1989-ben kétszer is vendégszerepelt Magyarországon: a Simon Wiesenthalról szóló tévéfilmben <i>(A gyilkosok köztünk vannak)</i> övé volt a női főszerep, a Radnóti Miklós életútja alapján forgatott <i>Erőltetett menet</i>ben pedig a költő feleségét játszotta. Szerencsét próbált Amerikában is, egy robotnőt alakított <i>A pusztítás hírnöke</i> (1991) című filmben, ám a hollywoodi áttörés nem történt meg. Mind a mai napig aktív, továbbra is szívesen vállal kihívást jelentő, összetett szerepeket. Mi legutóbb a híres Dario Argento-horror, a <i>Sóhajok</i> 2018-as remake-jében láthattuk. Renée Soutendijk férjnél van, egy fia és egy lánya született. A lány, Caro Lenssen édesanyja hivatását választotta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhuZammSvEaR240AJC4vQD-tEdcz33YPCfqGD4ipjsxKLb_PBe9sDaMwWDfHOc_mBFKstx_vU9-HKzYVKqhCIggmLxJChvBTLoE--kegIU-4h178UhyeZZcLXSaHpaBFAdeC_yp3bSj8gyy0aQPCT3KO7SrC9kwo-Ps0t83ZNdXoNEwUwy76YGouUFb=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhuZammSvEaR240AJC4vQD-tEdcz33YPCfqGD4ipjsxKLb_PBe9sDaMwWDfHOc_mBFKstx_vU9-HKzYVKqhCIggmLxJChvBTLoE--kegIU-4h178UhyeZZcLXSaHpaBFAdeC_yp3bSj8gyy0aQPCT3KO7SrC9kwo-Ps0t83ZNdXoNEwUwy76YGouUFb=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Hermant megformáló Thom Hoffman színész és fotóművész 1957. március 3-án született Dél-Hollandia egyik kisvárosában, Wassenaarban. Hivatalos neve: Thomas Antonius Cornelis Ancion. Édesapja Jules Ancion mezei hokis. Iskolaévei alatt ismerkedett meg a későbbi szerzői filmessel, Theo van Goghgal, és vele együtt írta a <i>Luger</i> (1982) című film forgatókönyvét. Van Gogh rendezte meg a szkriptet, és Thom alakította a pszichopata főszereplőt – mindenféle színészi előképzettség nélkül. Magát mindig is inkább keményen dolgozó férfinak, semmint jó színésznek tartotta, ennek ellenére számos szerepformálása kedvező visszhangra lelt, így mindjárt ez a legelső is. A nemzetközi hírnevet A negyedik férfi hozta meg számára. Nem törekedett arra, hogy sztár legyen: a kommerszek helyett a kísérleti filmeket és a művészfilmeket részesítette előnyben. Filmjeinek többségét a magyar közönség sajnos nem láthatta, így most csak a karrierje szempontjából különösen fontosakat említem meg. Gerard Reve regénye, <i>Az esték</i> 1989-es filmváltozata több rangos fesztiváldíjat nyert, Hoffman alakítását például a genfi filmfesztiválon díjazták, Hollandiában pedig Arany Borjú-díjat kapott érte. Epizódszerepet játszott Sally Potter Magyarországon is vetített Virginia Woolf-adaptációjában, az <i>Orlandó</i>ban (1992), míg övé volt a főszerep Verhoeven forgatókönyvírója, Gerard Soeteman <i>De bunker</i> (1992) című drámájában. Visszatérő színésze volt Rudolf van den Bergnek, közös munkáik: <i>Ki látta Eileen W-t?</i> (1987), a már említett <i>Az esték</i> (1989) és a <i>Fényes nappal történt</i> (1996). A <i>Shabondama Elegy</i> (1999) című filmben nem imitált, éles szexjelenetei voltak partnernőjével, Mai Hoshino japán színésznővel. Az <i>Extrémek</i> (1996) és a <i>Dogville – A menedék</i> (2003) című filmjeit szűk körben Magyarországon is forgalmazták. Részese volt az Amerikából hazatért Verhoeven holland világsikerének, a <i>Fekete könyv</i>nek (2006) is, aminek köszönhetően megkapta a főgonosz Dominic Greene szerepét <i>A Quantum csendje</i> (2008) című James Bond-filmben. Szerepértelmezése nem egyezett az alkotókéval, emiatt lecserélték Mathieu Amalric francia színészre. Hoffman rendszeresen játszik a televízióban is. 1991 óta foglalkozik fotózással. 2005-ben vette feleségül Giam Kwee színésznőt, akitől egy gyermeke született.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhLsFXO5VLqEPXL4P_CGQ2aZUIDNDKL6a-dsKS6S3EJefA-pORkCOfyv_2rZzfqKa1xy-CEmRLunaXdR1sb9taje3gDUkNusmuBAXmwaazjfjt1lIC22Q-rzAT1_LouSjsFUnNnezP0C5F_WiuMENAoly25Pw5lNMT_jQBr5fHZFHh83Fb3va0c_3DQ=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhLsFXO5VLqEPXL4P_CGQ2aZUIDNDKL6a-dsKS6S3EJefA-pORkCOfyv_2rZzfqKa1xy-CEmRLunaXdR1sb9taje3gDUkNusmuBAXmwaazjfjt1lIC22Q-rzAT1_LouSjsFUnNnezP0C5F_WiuMENAoly25Pw5lNMT_jQBr5fHZFHh83Fb3va0c_3DQ=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Paul Verhoeven <i>A negyedik férfi</i>ról</b></div><div style="text-align: justify;">„<i>A negyedik férfi</i> a vallásról alkotott nézeteimet tükrözi. Véleményem szerint a kereszténység nem más, mint a valóság számos értelmezési lehetőségeinek egyike: se több, se kevesebb. […] Azt akartam, hogy [a nézők] elgondolkodjanak azon, mi is valójában a vallás. Ne feledjük, hogy a kereszténység egy olyan vallás, amely az egyik legerőszakosabb gyilkosságon, a keresztre feszítésen alapul. Máskülönben a vallásnak semmiféle hatása nem lett volna. Ami az erőszakot illeti, nagy része valószínűleg a második világháború alatti és a közvetlenül azt követő gyermekkori élményeimből származik. Valójában, ha nem lett volna német megszállás, majd amerikai megszállás, soha nem lettem volna filmes.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg90STFaezaWTyqoUuda69RbPthgtXoZxzR6dB7mxqrHtUaAvUxEM938Ji5r3fLjQRSNa7Wmf1yz7ESZ-ImSI-ds1NdmrZIZuZ3sl9Guw_r7na7dr-Mxi8ZvgpVJH2m_L_cw8lhU1DF0-qUHWpvoaYvRIIEBrC3VT1k0n92D4GgGe5do1mhgFG-WL-1=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="470" data-original-width="800" height="376" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg90STFaezaWTyqoUuda69RbPthgtXoZxzR6dB7mxqrHtUaAvUxEM938Ji5r3fLjQRSNa7Wmf1yz7ESZ-ImSI-ds1NdmrZIZuZ3sl9Guw_r7na7dr-Mxi8ZvgpVJH2m_L_cw8lhU1DF0-qUHWpvoaYvRIIEBrC3VT1k0n92D4GgGe5do1mhgFG-WL-1=w640-h376" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A producerkereséstől a forgatókönyvig</b></div><div style="text-align: justify;">Ahogy a róla szóló blogposztban már megírtam, Verhoeven előző filmje, a <i>Spetters</i> (1980) anyagi szempontból jelentős sikert aratott, ugyanakkor Hollandiában példátlannak mondható tiltakozáshullámot váltott ki. Sértve érezték magukat a feministák és a melegek, továbbá a rendőrök, a mozgássérültek és a vallási szervezetek is. A művet minősítő negatív jelzők között a „fasiszta” is elhangzott, és többen követelték a film betiltását. Az Egyesült Államokban sem lelkesedtek érte: a világhírű rendező, Steven Spielberg például az egyik provokatív jelenet közben kisétált a vetítőteremből. Állítólag ennek ellenére is azt javasolta barátjának, George Lucasnak, hogy <i>A Jedi visszatér</i> (1983) megrendezését bízza a tényleg tehetséges Verhoevenre, ám Lucas nem hallgatott rá. Kár, mert látatlanban kijelenthetjük, hogy Verhoeven jóvoltából a klasszikus trilógia második, legjobb részéhez (<i>A Birodalom visszavág,</i> 1980) méltó befejezés születhetett volna a Richard Marquand nevével fémjelzett bájos mesefilm helyett. Verhoeven képességeire egyébként már a <i>Spetters</i> előtt felfigyeltek Hollywoodban: második játékfilmjét, a <i>Török édesség</i>et (1973) Oscarra jelölték, a <i>Futás az életért</i> (1977) című világháborús témájú drámáját pedig Golden Globe-ra. Az amerikai mogulok filmötleteket kértek a holland rendezőtől, de a benyújtott terveket rendre elutasították, mert az álomgyár számára elképzelhetetlen volt az a tematikai és vizuális merészség, amellyel Verhoeven az erőszak és a szexualitás témáját ábrázolta. <i>A negyedik férfi</i> annak lehetőségét jelentette, hogy a rendező végre meggyőzze Hollywoodot arról, hogy érdemes számolni vele, egyúttal a holland közönség előtt is tehetségének újabb oldalát mutathassa meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgR8XTScHCPcPe5Q2ZalIbPaLRXf_axXKxNu9eZ-Zp_kq4KwRXqNlSV8h9pIy1p2hJOCM4izusJLg30AcSz_PQLx76H8xHnw7V1Q40zJgTQldJEzHIy0z8sV4CH7n7-VE-0jduT6QEgDZbVyPScsrV25dykWbKOLPqwTUS7Nv8bKO0XCq_BUXRZux56=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgR8XTScHCPcPe5Q2ZalIbPaLRXf_axXKxNu9eZ-Zp_kq4KwRXqNlSV8h9pIy1p2hJOCM4izusJLg30AcSz_PQLx76H8xHnw7V1Q40zJgTQldJEzHIy0z8sV4CH7n7-VE-0jduT6QEgDZbVyPScsrV25dykWbKOLPqwTUS7Nv8bKO0XCq_BUXRZux56=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Verhoeven nagyszerű témának találta Gerard Reve provokatív könyvét, melynek filmjogaival ráadásul a <i>Spetters</i> producere, Joop van den Ende rendelkezett. A rendező nem felejtette el, hogy Van den Ende oroszlánként harcolt a Holland Filmalap képviselőivel, hogy megszerezze támogatásukat a <i>Spetters</i>hez, amellyel szemben a Filmalapnak számos kifogása volt. Biztosra vette, hogy a producer <i>A negyedik férfi</i> érdekében is minden követ meg fog mozgatni. Felmerült viszont két komoly akadály. Az egyik, hogy Van den Ende elsősorban színházi és televíziós produkciókkal foglalkozott, és a tervezett új film előkészületi fázisában jó néhány születőben lévő színházi produkció kötötte le az energiáit. A másik, nagyobb gondot az jelentette, hogy Verhoeven a főszerepet Jeroen Krabbénak szánta, akinek azonban valamilyen anyagi természetű vitája volt a producerrel, ezért egyikük sem akart a másikkal dolgozni. Verhoeven kényszerhelyzetbe került, és a színészt választotta, ami azt jelentette, hogy új producer után kellett néznie. Mivel lényegében becsapta a Holland Filmalapot, amikor a <i>Spetters</i>t nem az általuk jóváhagyott, módosított forgatókönyv, hanem az elutasított szkript alapján forgatta le, ezért olyan producerre volt szüksége, aki önerőből elő tudja teremteni <i>A negyedik férfi</i> büdzséjét. Van den Ende mellett csupán egy ilyen holland producer volt: Rob Houwer, akivel Verhoeven az első négy játékfilmjét készítette, ám művészi nézeteltérések miatt megszakadt a kapcsolatuk. Houwer annak idején nem volt hajlandó finanszírozni a <i>Spetters</i>t, és nagy bukást jósolt neki.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiZ31d9qwQuGQro_yhM9igl40gLQu1e_nxglHsjL7VT13bWtz_kPJUtwkJeAUKV5qxJuPrCqBJW2ntSz63hzC3lfkaugBMGVT_VMQFIjEj8oMRUJJ66lZSk5vJa18ZeD_fDXzR1_LYYYXdpoIsgl9hBpzPgNHAh20v88JCqtmsKPxPnhcMpSq7ZFRN8=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiZ31d9qwQuGQro_yhM9igl40gLQu1e_nxglHsjL7VT13bWtz_kPJUtwkJeAUKV5qxJuPrCqBJW2ntSz63hzC3lfkaugBMGVT_VMQFIjEj8oMRUJJ66lZSk5vJa18ZeD_fDXzR1_LYYYXdpoIsgl9hBpzPgNHAh20v88JCqtmsKPxPnhcMpSq7ZFRN8=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A negyedik férfi</i> megvalósítása érdekében Verhoeven újra felkereste Houwert, és tisztázták a nézeteltéréseiket. A producer hiúságát legyezgette, hogy a békülést a rendező kezdeményezte, és úgy gondolta, a <i>Spetters</i> elleni tiltakozások valójában az ő elutasító döntésének helyességét igazolják. Ugyanakkor vérbeli üzletemberként nem hunyhatott szemet afölött, hogy a botrányfilm kereskedelmi szempontból kifejezetten sikeres volt, márpedig Verhoevennel való szakítása óta egyetlen más rendezővel sem tudott hasonló anyagi és szakmai sikereket elérni, mint a direktor első négy filmjével. Szerencsére meg lehetett oldani a filmjog problémáját is. Van den Ende opciója ugyanis abban az évben lejárt, és Verhoeven az íróval töltötte a szilvesztert, hogy miután éjfélt üt az óra, megköthesse vele a megállapodást. Reve-et nem kellett különösebben kapacitálni: úgy érezte, Verhoeven ugyanolyan újító és megosztó személyiség a filmvilágban, mint ő az irodalomban, így biztos volt abban, hogy regénye a lehető legjobb kezekbe kerül. (Nem is tévedett, mert tökéletesen elégedett volt a filmváltozattal, szerinte műveinek adaptációi közül <i>A negyedik férfi</i> a legjobb.) A forgatókönyvet – mint mindig – Verhoeven állandó munkatársa, Gerard Soeteman írta. Soeteman meghagyta a regény meghatározó témáit – katolicizmus, halálfélelem, Szűz Mária-imádat, homoszexualitás, fekete humor és barokk nyelvezet –, ugyanakkor Reve más regényeiből különféle motívumokat emelt át a történetbe, és sikerült minden elemet szerves egységbe forrasztania. Verhoeven részletes storyboardot készített, hogy a jelenetek minden apró részletét aszerint dolgozza ki, ahogyan a vásznon látni szeretné.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjWVkmXA9KYgqzcBJxB2ZGMUm5tOFsEglwLhrrNs5j87aQ2jSByzoybfXSgkaueY8fioglq2xpro2hftoU4bZtKsW1-X6d_synme24HeBOChH2u8fid6DvqOJ-BHnEmuFzr1IsfNVZZmB2LzmVQS5s_YM9y1Ky1Sntf7W_oEJG7GV1HU8h1GQZiFg4X=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjWVkmXA9KYgqzcBJxB2ZGMUm5tOFsEglwLhrrNs5j87aQ2jSByzoybfXSgkaueY8fioglq2xpro2hftoU4bZtKsW1-X6d_synme24HeBOChH2u8fid6DvqOJ-BHnEmuFzr1IsfNVZZmB2LzmVQS5s_YM9y1Ky1Sntf7W_oEJG7GV1HU8h1GQZiFg4X=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A negyedik férfi</i> két későbbi (amerikai) Verhoeven-filmet is megelőlegez. Az elbeszélésmód <i>Az emlékmás</i>ra (1990) hasonlít, mert mindkét film bizonytalanságban hagyja a nézőt, hogy amit lát, az vajon valóságosan is megtörténik-e. Ez a bizonytalanság egyébként <i>A negyedik férfi</i> esetében egyértelműbb, mert nemcsak a főhős beszélő neve (reve = álom), hanem a mű színvilága, az álomszerű képek és a visszatérő víziók is kétségessé teszik, hogy tényleg mindig a valóságot látjuk-e, és nem a szenvedélybeteg Gerard valamelyik rémálmát. <i>Az emlékmás</i> igazi csattanója is az lett volna, hogy a filmbeli eseményeket értelmezhettük volna úgy is, mint a főszereplő Doug Quaid által megrendelt emléket. Verhoeven épp a bizonytalanság fenntartása érdekében eredetileg egy „nyápic” színészt akart volna a főszerepre, de el kellett fogadnia Arnold Schwarzeneggert, akinek impozáns fizikai adottságai miatt viszont egyetlen néző sem hiszi el, hogy azt a rengeteg akciót nem a valóságban éli át. Mindazonáltal összességében elégedett volt az „osztrák tölgy”-gyel, sőt kifejezetten hálás volt neki, mert Arnold akkor is teljes mellszélességgel támogatta őt, amikor a gyártó cég fejesei Verhoeven leváltásán töprengtek. <i>A negyedik férfi</i> titokzatos hősnője, Christine az <i>Elemi ösztön</i> (1992) rejtélyes írónőjét, a Sharon Stone által megformált Catherine Tramellt előlegezi meg. Mindkét nő az ujja köré csavarja és manipulálja a férfiakat, valóságos macska-egér játékot játszanak velük. Ennek következménye, hogy <i>A negyedik férfi</i>ban végül nem Christine, hanem Gerard lesz Herman végzete, az <i>Elemi ösztön</i>ben pedig az összezavarodott detektív, Nick válik gyilkossá, amikor lelövi a szeretőjét, a pszichológusnőt. Ugyanakkor a múltat illetően úgy Christine, mint Catherine esetében megmarad a kétely a nézőben, hogy vajon csupán a veszéllyel játszadozó manipulatív nők-e, vagy hidegvérű gyilkosok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhJcGpPWvQ4I-LtH7bAitqM8b9pk4gXTmmB36EwkRwiYLTsNyFjMFCHyvmXEgRBXJTtHpC7CAXnSv0BonDMTXFBzNlH9QInLB-mglh7vSFRezLFYXp9fVq5kTrNj1YLtjyvcDjXErWPYgkCRNdmWg8GEPMwiLjPp1LtGqbaw87pJ34yQJ8jBEm_em3p=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="800" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhJcGpPWvQ4I-LtH7bAitqM8b9pk4gXTmmB36EwkRwiYLTsNyFjMFCHyvmXEgRBXJTtHpC7CAXnSv0BonDMTXFBzNlH9QInLB-mglh7vSFRezLFYXp9fVq5kTrNj1YLtjyvcDjXErWPYgkCRNdmWg8GEPMwiLjPp1LtGqbaw87pJ34yQJ8jBEm_em3p=w640-h396" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatás</b></div><div style="text-align: justify;">Houwer jóvoltából 1,4 millió gulden állt rendelkezésre a forgatáshoz, amely 1982. május 13-án kezdődött, és hat hétig tartott. A munka nagyon fárasztó volt, olykor napi tizenhat órát forgattak, ráadásul a helyszínek többnyire távol estek a stáb szálláshelyétől. A legtöbb jelenetet a cselekmény helyszínéül szolgáló Vlissingenben vették fel, amely Hollandia délnyugati részén található. Persze voltak más forgatási helyszínek is, mint például a film elején az amszterdami Központi Pályaudvar. A Vlissingenbe tartó vonatút során az ablakból látható a Moerdijk híd, amely Dél-Hollandiát köti össze Észak-Brabant tartománnyal. A Gerard vízióiban megjelenő szálloda, a Hotel Bellevue valójában a hágai Hotel des Indes volt. 1915-ben építették Noordwijkban a Villa Helmhorstot, amely a filmben Christine otthona volt. A forgatás időpontjában üresen álló épületet 2002-ben lebontották. A nyugat-holland Noordwijk egyébként a filmesek egyik kedvelt célpontja, Verhoeven is járt már ott a <i>Futás az életért</i> forgatása során. A temetői jelenetekhez két helyszínt is használtak. Az egyik a muiderbergi köztemető volt: ide sétál be a kék ruhás nő először hősünk álmában, másodszor pedig a valóságban, amikor a Hermannal autókázó Gerard megpillantja őt, és utánamegy. A temető belseje és az egyik csúcsjelenet helyszínéül szolgáló kripta azonban már a Hollandia középső részén fekvő Amersfoort városában található. Ugyanebben a temetőben forgatták azt az epizódot is, amikor a történet szerinti előző napon Gerardot megtámadja egy kutya.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiS6Ge8SZ9j9XdSeA9dxMDtH4ZUKp_oY8jGiARLYfNXb3FJqAYB0ZwGzdZFyahXwePQ_J91iAigh-5Wd5N5r39Eu2DuKK1bUTpORIk48H7t4_ByjTYSpTynYSgtr6ltqRgJPWooNxfw-0Cs0WkxqiZGfqh6mX42LrxrOQ1mbIMqAc_dbke03mKF8m-_=s755" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiS6Ge8SZ9j9XdSeA9dxMDtH4ZUKp_oY8jGiARLYfNXb3FJqAYB0ZwGzdZFyahXwePQ_J91iAigh-5Wd5N5r39Eu2DuKK1bUTpORIk48H7t4_ByjTYSpTynYSgtr6ltqRgJPWooNxfw-0Cs0WkxqiZGfqh6mX42LrxrOQ1mbIMqAc_dbke03mKF8m-_=w450-h640" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Christine és Gerard közös autókázásának egyik helyszíne a kikötő Vlaardingenben, ahová később Gerard Hermannal együtt is elmegy kocsival. Gerard Leidenben, a Nieuwe Rijn 84. szám alatti írószerboltban vásárolja meg a munkájához szükséges eszközöket. Az amszterdami Szent Miklós-bazilikában vették fel azt a jelenetet, amelyben hősünk megpillantja Herman fürdőnadrágos testét egy keresztre feszítve. A magára maradt Gerard Christine otthonában megnézi azokat az amatőr filmeket, melyeken a nő a korábbi férjeivel látható. Az első férjhez kapcsolódó képsorokat egy nem azonosított katonai bázison és a hilvarenbeeki Beekse Bergen szafariparkban forgatták. A második férj ejtőernyős ugrására a De Cocksdorp-i (Észak-Hollandia) Paracentrum Texelben került sor, amely a tandem ejtőernyős ugrások kedvelt helyszíne. A harmadik férjével közös filmfelvételen Christine több helyszínen is látható, ezek közül csupán az amszterdami De Mirandabad uszodát lehetett utólag azonosítani. Itt jegyezzük meg, hogy az elhunyt férjek keresztneveinek egyes betűi utalhatnak Gerardra és Hermanra is: GE Verdony (1950–1972) (szétmarcangolta egy oroszlán), JohAN Verdijz (1948–1975) (ejtőernyős baleset), HEnk Lunders (1946–1978) (motorcsónak-baleset), vagyis GErard és HErmAN. Hilversumban volt az a kórház, amely a befejezésben látható: az épületet 1993-ban kórházösszevonások miatt lebontották.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlYBbmapMqPJqMMxSx8KtEXO4FLQ_fLtWDqpzFFyc61b4rVnHDaznAQzjOuu6lczOrRm2uZ2-qXa70tzC8fA-REUMLUTwaYvrVCZMvSxIb0o2ry8QdLVWiRvrt1cBmWA5jQXh6s09PU6mD2b52jHLk1TlT29c6_De43Lfoo9LIhoCu_i_M2NYgypQt=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="800" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlYBbmapMqPJqMMxSx8KtEXO4FLQ_fLtWDqpzFFyc61b4rVnHDaznAQzjOuu6lczOrRm2uZ2-qXa70tzC8fA-REUMLUTwaYvrVCZMvSxIb0o2ry8QdLVWiRvrt1cBmWA5jQXh6s09PU6mD2b52jHLk1TlT29c6_De43Lfoo9LIhoCu_i_M2NYgypQt=w640-h396" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Jeroen Krabbé és Renée Soutendijk Verhoeven első választása volt a két főszerepre, Herman megformálására azonban nehezen találta meg a megfelelő színészt. Egy fizikailag vonzó és bevállalós színészre volt szüksége, ám a lehetséges jelöltek közül (állítólag negyvenen voltak) csak Thom Hoffmanban volt elegendő bátorság ahhoz, hogy a próbafelvételen francia csókot adjon Jeroen Krabbénak. Hoffman részéről ez volt a legkevesebb, mert rajongott Gerard Reve-ért, ezért mindenre hajlandó volt, hogy megkapja a szerepet, és bízott abban, hogy módja lesz találkozni is a kedvencével. Ez meg is történt, sőt a két művész között barátság alakult ki, levelezésük egy része nyomtatásban is megjelent. A forgatáson Verhoeven újfent bebizonyította, hogy bár a maximumot követeli a színészeitől, ugyanakkor ő is bármire képes, hogy átsegítse őket a nehézségeken. Thomtól például elvárta, hogy személyesen vezesse az autót, amikor az 80 km/h sebességgel bevesz egy éles kanyart. Több sikertelen próbálkozás után maga mutatta meg a színésznek, hogyan hajtsa végre ezt a bravúrt. Hogy ez minél gördülékenyebben menjen, arra utasította Hoffmant, hogy ezzel a sebességgel próbálja meg elgázolni őt, és csak az utolsó pillanatban ugrott félre az autó útjából, amikor annak be kellett fordulnia.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgd5CBsrVCSwC9UVEFCUFGHetL-NecUU5y0mwpHORKWFelB5RpI0bIKmVAjTGJwsf-Hn7hCiC14YVFOSbL8FGz5IhatX7VUiC87dLUwp7bPkuk1_6XZXUlVzjNb46g_E2UNiTfYGfKeTuhjIrpqE_PbWXerueFeAZcQtRJfynflT0zgPsxK6khuzH1B=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgd5CBsrVCSwC9UVEFCUFGHetL-NecUU5y0mwpHORKWFelB5RpI0bIKmVAjTGJwsf-Hn7hCiC14YVFOSbL8FGz5IhatX7VUiC87dLUwp7bPkuk1_6XZXUlVzjNb46g_E2UNiTfYGfKeTuhjIrpqE_PbWXerueFeAZcQtRJfynflT0zgPsxK6khuzH1B=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ezek után szinte semmiség volt az a jelenet, amelyben Hoffman kijön a tengerből Gerard egyik víziójában. A hullámok zajától Thom nem hallotta a rendezői instrukciókat, ezért Verhoeven szemrebbenés nélkül, felöltözve besétált a tengerbe, hogy közelről adjon neki részletes eligazítást. A direktor más filmjei esetében is mindig készen állt arra, hogy minden segítséget megadjon a színészeinek. Amikor például a <i>Csillagközi invázió</i> (1997) koedukált zuhanyjelenetét forgatták, a színészek gátlásainak feloldása érdekében Verhoeven maga is beállt anyaszült meztelenül a zuhanyzók közé, ámbár a kamera nem vette őt. <i>A negyedik férfi</i> forgatásán Jeroen Krabbé számára a kutyás jelenet okozta a legnagyobb nehézséget. Mivel a színész félt a nagy testű kutyáktól, az állatot pórázzal rögzítették. A felvételt meg kellett ismételni, és ekkor a kutya valahogy kiszabadult, ledöntötte a lábáról Krabbét, az elszabadult póráz meg eltörte a kutyakiképző orrát. Verhoeven és Krabbé között az egész forgatás alatt heves viták folytak a depresszió és az agresszió kapcsolatáról a filmbeli Gerard Reve karakterében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi_gH39sf71hrFqV6NHsw5LCScM4JKph-SANsjP1ziY78ac2q-Hc4ds2kSu8X5BLi_CbKdkXikBbA0G6DGoVU48kRJsOzZz0kmy15PIzKlVJsNnu7uP7oBeXQEGfOucUC8zEkU75-C2qUziP6PPYxhflZj7InX3t4fbZC0CfJb38ahdrwp-C0q07R_n=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi_gH39sf71hrFqV6NHsw5LCScM4JKph-SANsjP1ziY78ac2q-Hc4ds2kSu8X5BLi_CbKdkXikBbA0G6DGoVU48kRJsOzZz0kmy15PIzKlVJsNnu7uP7oBeXQEGfOucUC8zEkU75-C2qUziP6PPYxhflZj7InX3t4fbZC0CfJb38ahdrwp-C0q07R_n=w640-h400" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A rendezést illetően Verhoeven három kitűnő rendező stílusát és témaválasztását tekintette követendő példának, anélkül hogy bármelyiküket is plagizálni akarta volna: a feszültségteremtésben Alfred Hitchcockot, a szürreális víziók vonatkozásában Luis Buñuelt, az álmok, a pszichológia és a vallás összefüggései tekintetében pedig Ingmar Bergmant. A szőke Christine esetében például nem lehet nem gondolni Hitchcock hasonlóan titokzatos és veszedelmes szőkeségeire, vagy Gerard egyik rémálma kapcsán az <i>Elbűvölve</i> (1945) Salvador Dalí által tervezett álomjelenetére. A szállodai szoba számának helyén megjelenő, majd onnan kiforduló szem Buñuel klasszikusát, <i>Az andalúziai kutyá</i>t (1929), míg a film elején a feszületen mászó pók képe Ingmar Bergman <i>Tükör által homályosan</i> (1961) című híres filmjét idézi. Amikor az első estén Gerard elmegy Christine otthonába, a házon a SPHINX neonreklám villog, ám valamilyen technikai hiba folytán a harmadik (H) és az utolsó (X) betű nem világít, így a feliratból csak annyi olvasható, hogy SPIN, ami a holland nyelvben „pók”-ot jelent. (A biológiában járatosak jól tudják, hogy a „fekete özvegy” az állatvilágban egy pókfajta neve. A szfinx a görög mitológiában egy szárnyas oroszlán női fejjel, aki végez azokkal, akik nem tudnak megfelelni a találós kérdésére: emlékezzünk, Christine első férjét egy oroszlán ölte meg.) Hitchcock, Buñuel és Bergman mellett más művészek hatása is egyértelműen kimutatható. Maga Verhoeven sem titkolta, hogy jó barátja, John Landis <i>Egy amerikai farkasember Londonban</i> (1981) című horrorjából vette kölcsön az „álom az álomban” ötletét, amikor Gerard arról álmodik, hogy Christine egy ollóval kasztrálja őt. A vallás és a homoerotika vonatkozásában bátran asszociálhatunk az olasz <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pier Paolo Pasolini</a>re, különösen a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/teorema.html"><i>Teoréma</i></a> (1968) című alkotására.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjyxCCi2tT10QZjDQ_pJTpGV4IoMBIL-F2GQpzGeKuvE2UCUUM5a5ZmKqOY1CJxVaazV85Da6YzPL-UD2aPIVwD31IuHyrNXnsTWSTTCqNYuCJQlXMfhkMjFARpTm6KWvWai8dgC7Sy6xal2NgVjwW7AahN4THIxMAWhLa49el2kuZYfUSUww6eWssf=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjyxCCi2tT10QZjDQ_pJTpGV4IoMBIL-F2GQpzGeKuvE2UCUUM5a5ZmKqOY1CJxVaazV85Da6YzPL-UD2aPIVwD31IuHyrNXnsTWSTTCqNYuCJQlXMfhkMjFARpTm6KWvWai8dgC7Sy6xal2NgVjwW7AahN4THIxMAWhLa49el2kuZYfUSUww6eWssf=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A fentebb már említett jelenet, amikor Gerard egyik látomásában Herman kisétál a tengerből, egyértelműen a brit Ken Russell <i>Az ördögök</i> (1971) című remekművét idézi, amelyben a torz testű Jeanne nővér (Vanessa Redgrave) egyik víziójában a daliás Grandier atya (Oliver Reed) Krisztus megfelelőjeként vízen járva lép ki a tengerből, a nő pedig a véres sebeket csókolgatja a férfi testén. A vallási szimbólumok közé tartozik az is, amikor a vonaton a titokzatos (mellesleg szintén szőke!) nő (Szűz Mária alteregójaként) a meghámozott alma héjából glóriát készít a kisfia (a gyermek Krisztus szimbóluma) feje köré. Ilyen „véletlen” glória látható később a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/hus-es-ver.html"><i>Hús + vér</i></a> (1985) egyik jelenetében, amikor Martin (Rutger Hauer) feje köré a jelenet hátterében égő kerék formál – a nézőpontnak köszönhetően – spontán glóriát. Mária, a vér és a bor (szintén gyakori vallási szimbólum) kapcsolatát több képsor is hangsúlyozza: Gerard az egyik jelenetben például Bloody Maryt (Véres Mária) iszik, a nyitójelenetben a borospoharát Szűz Mária szobrához koccintja, de nem véletlen az sem, hogy a titokzatos nő egyik megjelenésekor piros virágszirmokat fúj a szél (a nő is vörös rózsát visz a temetőbe), és az egész képsor vöröses árnyalatú. Szimbólumértéke van annak a jelenetnek is, ahol a nőt a vágóhídon látjuk, ahol három húskampóról véres állati tetem lóg le, vérük az alattuk lévő kannákba csepeg, a negyedik kampó viszont még üres. Christine személye párhuzamba állítható a bibliai Delilával is, aki levágja a beléhabarodott Sámson haját, és ezzel elveszi a férfi erejét. Az egyik jelenetben Christine is levágja Gerard haját, és ehhez kapcsolódik Gerard már többször említett rémálma, amelyben a nő ugyanazzal az ollóval a férfiasságától is meg akarja fosztani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiUc_5TXxbfGbBr5Av4iyQeKy0G0hW5qUUKt156msPmSDH5jgIDJb8dws52NvDiKFc4GI_X9tgjWon8V8_ceN4yJ3bPwkN2Z8YVaRpv6G74EyPh4eLgFZVqyRzd2ayXJfGscVQTj2b8WeJJ6VJa-kI6XAeKHUVMR2HcaBGKcpP9uEErWkCU8tzhkeGU=s555" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiUc_5TXxbfGbBr5Av4iyQeKy0G0hW5qUUKt156msPmSDH5jgIDJb8dws52NvDiKFc4GI_X9tgjWon8V8_ceN4yJ3bPwkN2Z8YVaRpv6G74EyPh4eLgFZVqyRzd2ayXJfGscVQTj2b8WeJJ6VJa-kI6XAeKHUVMR2HcaBGKcpP9uEErWkCU8tzhkeGU=w634-h640" width="634" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A negyedik férfi</i> elkészítése érdekében Verhoeven nemcsak Rob Houwer producerrel kötött békét – régi ellentéteik egyébként a forgatás közben kiújultak, és ezután soha többé nem dolgoztak már együtt –, hanem újra közös munkát ajánlott korai filmjei operatőrjének, Jan de Bontnak is. A két kiváló szakember között egy nő miatt támadtak feszültségek: Monique Van De Ven volt a főszereplője a <i>Török gyümölcs</i>nek és a <i>Forró verejték</i>nek is, és mindkettőben voltak merész jelenetei. Igen ám, de az első film forgatása közben a színésznő és az operatőr egymásba szerettek, össze is házasodtak, és az újdonsült férj a második közös film forgatásán már egyáltalán nem örült annak, hogy a feleségének megint vetkőznie kell. A megerőszakolási jelenet esetében például ragaszkodott ahhoz, hogy Monique-ot dublőr helyettesítse. A színésznő miatti feszültségek is közrejátszottak abban, hogy Verhoeven és De Bont néhány évig külön utakon járt, ugyanakkor egymás tehetségét soha nem vonták kétségbe. <i>A negyedik férfi</i> hangulatának megteremtéséhez De Bont is jelentős mértékben hozzájárult. A korábbi Verhoeven-filmekkel ellentétben erre az alkotására a lassú, de gördülékeny kameramozgás jellemző, továbbá a mesterséges fények, a háttérvilágítás és a fényszűrők gyakori alkalmazása, a fény- és árnyékhatásokkal való játék, az erős színkontrasztok és a piros szín dominanciája. A színeket és a megvilágítást illetően megfigyelhető Edward Hopper (1882–1967) amerikai festőművész hatása, míg a mű szimbolizmusát a XIX. századi szimbolisták, például Franz von Stuck (1863–1928) építész és Gustave Moreau (1826–1898) festőművész munkássága befolyásolhatta. Verhoeven szerint az operatőri munka fokozta az általa elképzelt álomszerű és fenyegető hatást. A rendező mind a valóságban játszódó, mind a fantáziajelenetekben használt szimbolikus színeket és tárgyakat, hogy bizonytalanná tegye a realitás és az irrealitás közti határokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiU7Tn7A0ZclzGSM6Wazq-sOxuBQ2-ntz5Zxpx9pWwVCpEfs55FBaKfvd-jOFn1EXmukF7kTnbhR2lQCyI0drFV1l48AZlJrayc66eQAtZrTvdB-0tLD2_VChzNmKKw-OUJIpacfCwma8KTIjJ_XUftRqPe0A9UFfdLfY62QZKzhS37h_xRr6hWgZuK=s922" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="566" data-original-width="922" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiU7Tn7A0ZclzGSM6Wazq-sOxuBQ2-ntz5Zxpx9pWwVCpEfs55FBaKfvd-jOFn1EXmukF7kTnbhR2lQCyI0drFV1l48AZlJrayc66eQAtZrTvdB-0tLD2_VChzNmKKw-OUJIpacfCwma8KTIjJ_XUftRqPe0A9UFfdLfY62QZKzhS37h_xRr6hWgZuK=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A fogadtatás</b></div><div style="text-align: justify;"><i>A negyedik férfi</i>t 1983. március 24-én mutatták be Hollandiában. Fogadtatása pontosan az ellentéte volt a <i>Spetters</i>ének: a kritikák zöme elismerő hangvételt ütött meg, ámbár egyes ítészek nem tudták eldönteni, hogy amit láttak, az vajon egy vallási motívumokra épülő misztikus thriller vagy egy fekete komédia volt-e. A közönségsiker viszont jóval szerényebbnek mondható: 274 699-en váltottak jegyet a filmre, ami nem jelentett ugyan bukást, de a korábbi alkotások olykor az egymilliót is meghaladó nézőszámához képest nem kiugró eredmény. Külföldön más volt a helyzet. Nemcsak lelkes kritikák láttak napvilágot, hanem <i>A negyedik férfi</i> számos rangos fesztiválon is elismerésben részesült, így például a torontói, a chicagói és az avoriazi seregszemlén. Ez utóbbit kifejezetten a fantasztikus filmek számára rendezik meg, és 1984-ben az a ritka eset fordult elő, hogy a nagydíjat és a zsűri különdíját is holland film kapta. Az előbbit Dick Maas <i>A lift </i>(1983) című alkotása, az utóbbit pedig <i>A negyedik férfi</i>. Az 1984-es seattle-i filmfesztiválon Verhoeven mesterműve volt a nyitófilm, amely elnyerte a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségének külföldi filmeket elismerő díját is. Hollandia 1984-ben <i>A negyedik férfi</i>t nevezte Oscar-díjra, ám az opusz nem került be a legjobb öt közé. (Bekerült viszont Gyöngyössy Imre és Kabay Barna drámája, a <i>Jób lázadása,</i> de nem kapta meg a díjat.) Az évek múlásával a film nimbusza még tovább növekedett: 2010-ben az <i>Empire</i> magazin a 93. helyre sorolta a világ 100 legjobb filmje között, 2014-ben pedig 100%-os értékelést kapott a Rotten Tomatoes weboldalon, ami korábban egyetlen holland filmmel sem történt meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg7tSj2vIu1Aj4JEq2k5ZkQCJVJ0cYDUQxJaf5rBpuzv6OG8zcXntq2c41pvY3-vEmcpPVswZzz9EPncwLZUPJ99DGrJq_TEEddXLzm2qz7gJcrbhjjFN53B1Cnl_7pzA8BwMat8q3Su1angSqCsYdO35sRXtiN1qdYOG7oxqJLUpj9GK16qcUwcAPg=s783" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="469" data-original-width="783" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg7tSj2vIu1Aj4JEq2k5ZkQCJVJ0cYDUQxJaf5rBpuzv6OG8zcXntq2c41pvY3-vEmcpPVswZzz9EPncwLZUPJ99DGrJq_TEEddXLzm2qz7gJcrbhjjFN53B1Cnl_7pzA8BwMat8q3Su1angSqCsYdO35sRXtiN1qdYOG7oxqJLUpj9GK16qcUwcAPg=w640-h384" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b><i>A negyedik férfi</i> és a magyar filmforgalmazás</b></div><div style="text-align: justify;"><i>A negyedik férfi</i>t másfél héttel a bevezetőben említett filmheti bemutató előtt, 1986. október 10-én tekintette meg a Filmátvételi Bizottság. A jegyzőkönyv tanúsága szerint mindössze hárman voltak jelen a vetítésen: a Fifő (Film-főigazgatóság) részéről Ary Ernő, valamint Révész Anna és Kóczián János. Egy 1986. november 26-án kelt feljegyzésben viszont Ary Ernő ezt írta: „Azt hiszem, összetévesztenek valakivel (remélem, nem Gerarddal). Én ezt a mozit nem láttam.” Akárkik voltak is jelen, a film átvételét javasolták nyolc kópiával. Stenczer Noémi a jegyzőkönyvet azzal egészítette ki, hogy Bán Róberttel egyeztetni kell, aki kisebb kópiaszámot javasolt. A jegyzőkönyvet december 20-án a Fifő képviselőjeként kiegészítéssel látta el Kozma Ilona is. Mint írta, ő látta a filmet, de nem javasolja az átvételét, mert szerinte nagyon extravagáns, és csak szűk körű érdeklődést keltene, amit filmheti vetítéssel ki lehet elégíteni. (Addigra már túl voltunk a holland filmhéten, ahol a művet telt házakkal játszották.) Ugyanakkor megjegyezte, hogy amennyiben a filmet már megvásárolták, alacsony kópiaszámot és magas korhatárt javasol. <i>A negyedik férfi</i>t végül nem mutatták be a magyar mozik, tudomásom szerint nem sugározta egyik itthoni tévécsatorna sem, és hazánkban nem hozták forgalomba se videón, se DVD-n, se Blu-rayen. Zárszóként említsük meg, hogy az említett filmhét bemutatója lett volna a <i>Hús + vér </i>is, ám nyilvános vetítésére tudomásom szerint nem került sor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEggyqlLDrdmLyVL2AcS-xEFNNrd7fEiYSwX0D0DQkBgYUVMucStF2PnEQjy4c0eoQgP7vJvnWil7yhYKqAfdiTokaq8Bbu4tL_Fx4KShCwe5DO5-obEcEHut1jjyIF5mcaf7TGLz74yi6bBdljM0uru2dgTKjZh3CgIJz4KbtzncU0CXoZlDOk6iERS=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEggyqlLDrdmLyVL2AcS-xEFNNrd7fEiYSwX0D0DQkBgYUVMucStF2PnEQjy4c0eoQgP7vJvnWil7yhYKqAfdiTokaq8Bbu4tL_Fx4KShCwe5DO5-obEcEHut1jjyIF5mcaf7TGLz74yi6bBdljM0uru2dgTKjZh3CgIJz4KbtzncU0CXoZlDOk6iERS=w640-h364" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Hitchcockra is emlékezünk <i>A negyedik férfi</i> című filmet nézve is. Ravaszul kiszámított a hallucinációk és a reális események egymásba kapcsolódó sora, ritmusa és mértéke, melyekkel a nézőiket – éppúgy, mint a film főhősét új szeretője – mint egy pók kerít hatalmába, fon körül a film. Esemény, humor, fantasztikum és a mindnyájunkra leselkedő napi szorongások valóban szerencsés ötvözete a film. Érthető, hogy felfigyeltek rá – Marleen Gorris <i>Törött tükrök</i> című munkájával együtt – Amerikában a szakmai körök.”</div><div style="text-align: justify;">(Molnár Gabriella: „Kép a belső lázadásokról”. In: <i>Esti Hírlap,</i> 1986. október 25., 2. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUkPIYV388JMthZZqLPyr2RIgH27kZKSSk5cH9cEsRXhE6_kiDF6mtwMsyhsDrbi5LjSbLPBKpfZDYGcUCyF8u5pbtXk0ddCrGmEIm43HqkQ_beNZ-XCZBqJQ8g2xOGjYU3DJpddAjzml7sCGrK49YvFO4-H_l2Y_K47EkNBvaKo5-cAgnBKhzvYwg=s924" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="567" data-original-width="924" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUkPIYV388JMthZZqLPyr2RIgH27kZKSSk5cH9cEsRXhE6_kiDF6mtwMsyhsDrbi5LjSbLPBKpfZDYGcUCyF8u5pbtXk0ddCrGmEIm43HqkQ_beNZ-XCZBqJQ8g2xOGjYU3DJpddAjzml7sCGrK49YvFO4-H_l2Y_K47EkNBvaKo5-cAgnBKhzvYwg=w640-h392" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Nemcsak Amerikába, de már hozzánk is eljutott a híre Paul Verhoeven rendezőnek, aki majd’ ötvenéves korára elérte, hogy a holland film »fenegyereke« lett. Tulajdonképpen ő volt az, aki megnyerte a nagyközönség kegyeit, s ezért sok mindent meg lehet neki bocsátani. Esküdt ellensége ő az »elit művészet«nek. Hátborzongató, Hitchcock stílusában készült alkotása <i>A negyedik férfi</i> címet viseli. Lidércnyomás ez: csapongó képzelgések és (rém)látomások szabadjára engedett és megjelenített víziójával terhelik a nézőt, hogy ne legyen nyugodt éjszakája. A nagy leleménnyel összesodort történet szerint Gerald Reve, a homoszexuális regényíró (akinek regényéből voltaképpen a film is készült!) véletlenül megismerkedik egy Christine nevű asszonnyal. Boldogan élnének a jólét közönyébe süppedve, ha nem derülne ki, hogy az asszonykának még egy barátja van (akinek szeretne a férfi is barátja lenni), s számláját pedig három férje furcsa kimúlása is terheli. De ki lesz vajon a következő, a negyedik áldozat? A vallásos elemekkel is jócskán átszőtt film — mint várható volt — telt házat vonzott. A bizarr történeten kívül nyilván csáberőt jelentett a tökéletes kivitelezés is, amely tagadhatatlanul profi munka, az első kockától az utolsóig, s ez az az eset, amikor egyes jeleneteivel, látványos, rafinált megoldásaival a mester fejére nő a tanítvány, bár ezt senki sem nézi jó szemmel...”</div><div style="text-align: justify;">(Kurcz Béla: „Holland filmesek szélmalomharca”. In: <i>Film, Színház, Muzsika,</i> 1986. november 1., 8. o. – <i>Az író és filmszereplő keresztneve Gerard, és nem Gerald.</i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEghEJR1VSR3hlcW9GeyChPq3wBDk383kXLa_DS_vNj-ls-d8ewixw7iIz07fpWYc6QO_knpEPtDgPO4kbQWBYFJBP3_Fhntnyk7GeMrEbKgbRn5q8Nr5gdQHLy1egGREn_srJ3KtWTrHLHsaYWZqtqH3lAC7QOtKz_17zRIwJVTCFDW5ZlAD7Ewp_oU=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="495" data-original-width="800" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEghEJR1VSR3hlcW9GeyChPq3wBDk383kXLa_DS_vNj-ls-d8ewixw7iIz07fpWYc6QO_knpEPtDgPO4kbQWBYFJBP3_Fhntnyk7GeMrEbKgbRn5q8Nr5gdQHLy1egGREn_srJ3KtWTrHLHsaYWZqtqH3lAC7QOtKz_17zRIwJVTCFDW5ZlAD7Ewp_oU=w640-h396" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Elsőnek vegyük a fantasztikumot, amihez, úgy látszik, hagyományosan vonzódnak a holland filmesek. A több mint tíz évvel ezelőtti holland filmnapokon látott <i>Malpertuis</i> is igen nívós példája volt a modern valóság s a lidércnyomásos képzelgések, az ősi előélet traumáiba való visszazuhanások mesteri és nyomasztóan drámai ötvözésének. Most Paul Verhoeven és Rob Houwer filmje, <i>A negyedik férfi</i> kínál bravúros modern boszorkányhistóriát egy közszeretetnek örvendő, szelíd szőke nőről, akinek rövid idő alatt négy férje, illetve vőlegénye hal szörnyet légi, vízi vagy közúti balesetekben, amelyekről az ötödik jelölt – egy szadista indulatoktól gyötört alkoholista író – megsejti, hogy mindezt a nő maga tervezte ki és provokálta. Verhoevennek nemrég vetítették a mozikban egy horror-sci-fijét, az amerikai produkcióban forgatott <i>Robocop</i>ot. A stiláris ínyencség a vizualizált iszony más-más összefüggésben, ám azonos formai remekléssel nyilatkozik meg nála. De hogy minek...?! Erre válaszoljon más.”</div><div style="text-align: justify;">(Halász Anna: „Sárból, napsugárból összegyúrva”. In: <i>A Hét, </i>1992/20, 5. o. – <i>A kritikusnő nem figyelt eléggé: a hősnőnek nem négy, hanem három férje halt meg rejtélyes módon, és az a film fő kérdése, hogy ki lesz a negyedik. A film címe is erre utal.</i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjh3lKBbp2wm1Z5DFA_3mDUr95qEBjc29RjwTPtXBwsWIOGoESC6nNSfk17jQ-9eKE97meniOVLaypti25J7gCyBKgMf7MPqNMUFs18zlG89VN9h_GZNMHUxubfjUpmPjTjM8hV-CBJsECJJFnY1_CYBu78ne_MxKulW3jXEvZqROdQHcN4qd-p6E62=s740" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjh3lKBbp2wm1Z5DFA_3mDUr95qEBjc29RjwTPtXBwsWIOGoESC6nNSfk17jQ-9eKE97meniOVLaypti25J7gCyBKgMf7MPqNMUFs18zlG89VN9h_GZNMHUxubfjUpmPjTjM8hV-CBJsECJJFnY1_CYBu78ne_MxKulW3jXEvZqROdQHcN4qd-p6E62=w458-h640" width="458" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A negyedik férfi</b> (De vierde man, 1983) – holland erotikus thriller. Gerard Reve azonos című regényéből a forgatókönyvet írta: Gerard Soeteman. Operatőr: Jan de Bont. Zene: Loek Dikker. Díszlet: Roland de Groot. Jelmez: Elly Claus. Vágó: Ine Schenkkan. Rendező: Paul Verhoeven. Főszereplők: Jeroen Krabbé (Gerard Reve), Renée Soutendijk (Christine Halslag), Thom Hoffman (Herman), Dolf de Vries (Dr. de Vries), Geert de Jong (Ria), Hans Veerman (a temető igazgatója), Hero Muller (Josefs), Caroline de Beus (Adrienne). Magyarországi bemutató: 1986. október 21. (Budapest, Kossuth mozi, Holland Filmhét).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB PAUL VERHOEVEN! (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html"><b>Paul Verhoeven: Az erőszak és a szex apostola</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/forro-verejtek.html"><b>Forró verejték</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/spetters.html"><b>Spetters</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/hus-es-ver.html"><b>Hús + vér</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB HOMOEROTIKA! (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/szerelmes-asszonyok-1969.html"><b>Szerelmes asszonyok (1969)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-2011-ben-elhunyt-ken-russell-szamara.html"><b>Szerelmes asszonyok (2011)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/az-ezeregyejszaka-viragai.html"><b>Az Ezeregyéjszaka virágai</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/eisenstein-mexikoban.html"><b>Eisenstein Mexikóban</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/portyan.html"><b>Portyán</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/sebastiane-szent-sebestyen-martiromsaga.html">Sebastiane / Szent Sebestyén mártíromsága</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/antonyina-csajkovszkij-felesege.html"><b>Antonyina – Csajkovszkij felesége</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-553045891655540072022-01-15T09:45:00.001-08:002022-03-08T04:27:23.503-08:00ŐK KETTEN<div style="text-align: justify;">Mészáros Márta a magyar filmtörténet egyik legérdekesebb személyisége. Gyakran emlegetik úgy, mint az első magyar rendezőnőt, de ez a megfogalmazás nem fedi a valóságot. Valójában hárman is megelőzték: dr. Balázs Mária (<em>Pókháló,</em> 1936), Nagy Tiborné Riedl Klára (<em>Isten tenyerén,</em> 1940) és Tüdős Klára (<em>Fény és árnyék,</em>1943), bár ők mindhárman csak egy-egy filmet rendeztek. Az viszont kétségtelen, hogy Mészáros volt az első olyan magyar rendezőnő, aki nemzetközi hírnévre és szakmai tekintélyre tett szert. A Berlinalén Arany Medvével díjazott <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/orokbefogadas.html"><i>Örökbefogadás</i></a> (1975) című alkotásával filmtörténetet írt: először fordult elő, hogy egy A-kategóriás filmfesztivál nagydíját egy női rendező kapta. Ettől kezdve mindegyik filmjét külföldön is nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadták, gyakran nagyobbal, mint idehaza. Az <i>Ők ketten</i> (1978) volt az első olyan alkotása, amelyhez egy francia színésznőt hívott meg a főszerepre, Marina Vladyt. Ezután Anna Karina, Delphine Seyrig, Isabelle Huppert és Marie-José Nat is dolgozott vele. A filmről akkor is, azóta is sokszor leírták, hogy két különböző egyéniségű asszony barátságáról szól, a rendezőnő szerint azonban a címnek tágabb az értelmezési tartománya: „Jelentheti a filmben szereplő két házaspár bármelyikét, vagy valamelyik szülő és gyerek kapcsolatát is. Tehát minden szereplőről szól.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><i>(Az illusztrációk egy részét a <a href="https://vitrinfotok.blogspot.com/">Régi Magyar Mozivitrines Fotók</a> című blogból válogattam a blogtulaj engedélyével. Hálás köszönetem önzetlen segítségéért. Marina Vlady életrajzát a Wikipédián évekkel korábban közzétett saját szövegem felhasználásával írtam meg.)</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhkP01uWxHCOQZSv21ZP63TGvsfpna1Qi_9YM4oa-hjojUKiHL1cQGfPoIoUUY4g1poCsGKmTR4sMGunSlIIiuGPPupjoY6P6QgaWCaYOLAlykjD7wLscCv-y5zNNQMuLOvn806Guo-55yy3QkzHGt5U4El_i31JpGfsQ-uJi7mp-wTPqAS2u6ccDGP=s740" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhkP01uWxHCOQZSv21ZP63TGvsfpna1Qi_9YM4oa-hjojUKiHL1cQGfPoIoUUY4g1poCsGKmTR4sMGunSlIIiuGPPupjoY6P6QgaWCaYOLAlykjD7wLscCv-y5zNNQMuLOvn806Guo-55yy3QkzHGt5U4El_i31JpGfsQ-uJi7mp-wTPqAS2u6ccDGP=w458-h640" width="458" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">A negyvenes éveibe lépett Mária egy női munkásszálló igazgatónője. Úgy érzi, munkája mostanság kezdi meghozni a gyümölcsét, annak ellenére, hogy egyik beosztottja, Berekné egészen más vezetői módszerek híve, például a szálláson történt kisebb lopások felderítését illetően is. Berekné nem rokonszenvezik a szállás egyik öntörvényű lakójával, Bodnár Julival sem, aki már nem először szegi meg a házirendet. A múltkor Julinál maradt éjszakára a férje, János, aki most botrányt rendezett, ráadásul a közös gyermeküket, Zsuzsit is itt hagyta a feleségénél. Máriának váratlanul meghalt az édesanyja, de az asszony a gyász ellenére is visszatért a munkahelyére, és megígéri Bereknének, hogy ő majd elrendezi Juli ügyét. A szókimondó fiatalasszony tisztában van azzal, hogy a házirend megsértése miatt akár ki is rúghatják a szállásról, ennek ellenére megtagadja, hogy elvigye a gyereket. Nyersen beszél Máriával, szerinte az igazgatónő el se tudja képzelni, hogy létezik ilyesmi, hogy nincs hová mennie se a gyereknek, se neki. Az anyja halála miatt amúgy is érzékeny Mária első felindulásában kiutasítja az irodájából Julit, aztán felajánlja, hogy a gyerekkel együtt jöjjön hozzá lakni, hiszen nála két szoba is van. A két nő között barátság alakul ki. Juli életében újra és újra felbukkan a férje, aki szereti őt, és fogadkozik, hogy meg fog változni, de mindig történik valami, ami miatt megint az alkoholhoz fordul. Barátnője hatására Mária felismeri, hogy ő maga egy valódi érzelmek nélküli, szenvedélymentes házasságban él, és talán már elkésett azzal, hogy ezen változtatni tudjon…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjwDUmwZSkUnlsJ_mgO_EbMtgUGUh3ucEBD5eb4ALAkbDVO5mrwM2id7ALVgzujOpc52jqrhJh0spdb9_T7-VzkfFSkwuPzAHgFMMTVBwx1Q64CxC4b09ulL2UDIiH3wPqLiVhy1SvRw2HYMejH0tVcsWegDDKpXk_6dc1nvwzQ6FJAO9NOKIcPet94=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjwDUmwZSkUnlsJ_mgO_EbMtgUGUh3ucEBD5eb4ALAkbDVO5mrwM2id7ALVgzujOpc52jqrhJh0spdb9_T7-VzkfFSkwuPzAHgFMMTVBwx1Q64CxC4b09ulL2UDIiH3wPqLiVhy1SvRw2HYMejH0tVcsWegDDKpXk_6dc1nvwzQ6FJAO9NOKIcPet94=w640-h400" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Marina Vlady, a világpolgár antisztár</b></div><div style="text-align: justify;">Marina Vlady orosz származású francia színésznő, énekesnő és írónő 1938. május 10-én született a franciaországi Clichyben. Eredeti neve: Marina Catherine de Poliakoff-Baydaroff. Édesapja Vladimir de Poliakoff operaénekes volt, édesanyja Militza Envald balett-táncosnő, mindketten fehérorosz emigránsok. Mindhárom nővére színésznő volt: Olga Poliakoff (1928–2009), Odile Versois (1930–1980) és Hélène Vallier (1932–1988). A lányok kezdetben édesanyjuk hivatására készültek, és ebben is Marina bizonyult a legtehetségesebbnek. 1949-ben kezdett filmezni. Hamvas szépségére és ígéretes tehetségére Olaszországban is hamar felfigyeltek: tizenöt évesen játszott Mario Monicelli <i>Hűtlen asszonyok</i> (1953) című tragikomédiájában. André Cayatte <i>Özönvíz előtt</i> (1954) című társadalmi drámájában egy rossz útra tévedt lányt alakított, aki barátaival együtt lopás és gyilkosság vádjával kerül a bíróság elé. Kiugró sikert aratott <i>A boszorkány</i> (1956, André Michel) vadóc hősnőjeként, aki tragikus véget ér egy fiatal mérnök iránt érzett szerelme miatt. A hatvanas években már komoly, összetett színészi feladatokkal is megbízták. Olyan alkotásokban bizonyíthatta jellemábrázoló tehetségét, mint a <i>Clèves hercegnő</i> (1961, Jean Delannoy), <i>A hazug lány</i> (1962, Michel Deville), <i>A gyilkos</i> (1963, Claude Autant-Lara), <i>A méhkirálynő</i> (1963, Marco Ferreri), <i>Az amerikai feleség</i> (1965, Gian Luigi Polidoro) és a <i>Falstaff</i> (1965, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-orson-welles-egy-zseni.html">Orson Welles</a>). Egyik legérdekesebb szakmai élménye Jean-Luc Godard <i>Két vagy három dolgot tudok csak róla</i> (1967) című alkotása volt. Egy olyan nőt játszott, aki prostituálja magát, ám a rendező szerint a fogyasztói társadalmakban bizonyos értelemben mindenki eladja magát. Marinának nem kellett előre megtanulnia semmit se, mert Godard mindennap, közvetlenül a forgatás megkezdése előtt közölte csak vele a szövegét. Ráadásul egy parányi fejhallgatót helyeztetett a színésznő füle mögé, és azon keresztül felvétel közben is instruálta őt, miközben Vlady a szövegét mondta. A hatvanas évek végén Marina a vasfüggöny mögött filmezett: <i>A „Sirály” születése</i> (1969, Szergej Jutkevics) a Szovjetunióban, a <i>Sirokkó</i> (1969, Jancsó Miklós) Magyarországon készült.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhv37EnIMj87Hesp7CKXNGlw-TG-bnPNXDB_MsQ5EEhQO1a0_YidEzSuFbID7l4M0DypKI9ARIYpb6qcPqZf3BvmL2zMhkYFi582bdRSst52PV-_UKg0bUnPiUG7fW51rHCnWw3FCwZRS4pN42uH_y65n7f2afEY-ZUFShtU_eqyuDREPX2RCYfYoEQ=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhv37EnIMj87Hesp7CKXNGlw-TG-bnPNXDB_MsQ5EEhQO1a0_YidEzSuFbID7l4M0DypKI9ARIYpb6qcPqZf3BvmL2zMhkYFi582bdRSst52PV-_UKg0bUnPiUG7fW51rHCnWw3FCwZRS4pN42uH_y65n7f2afEY-ZUFShtU_eqyuDREPX2RCYfYoEQ=w640-h472" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hetvenes években Vlady a közéletben is igen aktív volt, 1971-ben például aláírta az ún. 343-as kiáltványt (Manifeste des 343), vagyis nyilvánosan beismerte, hogy abortuszon esett át, noha a terhességmegszakítást akkoriban törvény tiltotta Franciaországban. Ezekben az években olyan filmeket forgatott, mint a <i>Mindenki szép, mindenki kedves</i> (1972, Jean Yanne), a<i> Kezdődjék hát az ünnep!</i> (1975, Bertrand Tavernier) és az <i>Ők ketten</i>. A hetvenes évek végétől egyre gyakrabban szerepelt televíziós produkciókban, így például <i>A bagdadi tolvaj</i>ban (1978, Clive Donner) Kabir Bedi és Peter Ustinov partnereként. A következő évtizedben mi, magyarok már ritkábban láthattuk a filmvásznon. Ebből a korszakából kiemelkedik a <i>Tangók</i> (1985, Fernando E. Solanas), amely Párizsban élő argentin emigránsokról szól, akik egy balettelőadással szeretnének adózni legendás honfitársuk, a tangósztár Carlos Gardel emlékének. Sikert ért el Jean-Marie Poiré komédiája, a <i>Tviszt Moszkvában</i> (1987) és Gianfranco Mingozzi ízléses és igényes erotikus filmje, a Guillaume Apollinaire műve alapján forgatott <i>Egy ifjú Don Juan emlékiratai</i> (1987). Ettore Scola <i>Splendor</i> (1989) című alkotásának főhőse (Marcello Mastroianni), a címbeli mozi tulajdonosa a múltba réved, miközben a valaha jobb napokat megélt filmszínházban építőmunkások serénykednek, akik lakberendezési áruházzá alakítják át a celluloid álmok egykori palotáját. Az új évezredben Vlady már ritkábban filmezik, ami valószínűleg nemcsak az öregedés miatt van így, hanem azért is, mert írónőként új hivatást talált magának. 1979-ben megjelent első könyve, a <i>Babouchka</i> még nővéreivel közösen íródott. Leghíresebb műve a <i>Szerelmem, Viszockij</i> (1987), amely a legendás orosz színész-énekeshez, Vlagyimir Viszockijhoz fűződő kapcsolatáról mesél nyers, de katartikus hatású őszinteséggel. <i>Az én cseresznyéskertem</i> (2001) és önéletrajzi kötete, a <i>24 images/seconde</i> (2005) szintén kedvező visszhangra talált.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi0PhbhXYlvx1beua7_fwCksgUDCGGQGUxaAStX8sPfbLape3CIQOty_jzg3dAQjTxJGgPlDBQ_EmCpzrpNSTvRkYj9iFLijPOHB2nYSr5l5O3JLb0dciUrKH6n1rGiXxHz1CQwnrOoJ4IUtr7h9ooKTcgdQVrN9jWXn22IzocP2foVTaapEBpwkp1Q=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi0PhbhXYlvx1beua7_fwCksgUDCGGQGUxaAStX8sPfbLape3CIQOty_jzg3dAQjTxJGgPlDBQ_EmCpzrpNSTvRkYj9iFLijPOHB2nYSr5l5O3JLb0dciUrKH6n1rGiXxHz1CQwnrOoJ4IUtr7h9ooKTcgdQVrN9jWXn22IzocP2foVTaapEBpwkp1Q=w640-h468" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Sikeres filmszínésznői karrierje ellenére Marina a színházat mindig is jobban szerette: „A kettő között több a különbség, mint a hasonlóság. A színházban mások a hangok, a dimenziók, a hatások, az izgalmak. A közönséggel való élő kapcsolat olyan rendkívüli pillanatokat és izgalmakat ad, amilyeneket a film soha. Itt a színházban van valami végzetszerűség, valami elkerülhetetlen. Kilenckor kezdődik az előadás, és akármi van, játszani kell. Százszorta nagyobb figyelmet igényel, mint a film.” A filmvilágban amolyan antisztárként tekint magára, aki egyáltalán nem híve a sztárrendszernek: szerinte nem a csillogás, hanem a színészi munka a legfontosabb, ráadásul az irreálisan magas sztárgázsik megemelik a gyártási költségeket, kevesebb film készül, kevesebb színész jut munkához. A művésznő négyszer kötött házasságot. Robert Hossein színész-rendező 1956 és 1959 között volt a férje. Többször is dolgoztak együtt, és két fiuk született, Igor és Pierre. Marina 1963-ban Jean-Claude Brouillet pilótának mondta ki a boldogító igent: ebből a házasságból egy gyermeke született. Férjétől 1966-ban vált el. 1967-ben egy moszkvai látogatás alkalmával ismerkedett meg Vlagyimir Viszockij színész-énekessel. 1970-ben házasodtak össze. Viszockij feleségeként Vlady belülről ismerhette meg a kommunista paradicsom, a Szovjetunió szürke valóságát, és közelről láthatta, hogy a rendszer hogyan teszi tönkre tehetséges férjét, aki a mindennapi megalázások, a munkája elé gördített akadályok miatt az italban és a kábítószerben keresett feledést. Marina próbálta, de nem tudta megmenteni Viszockijt káros szenvedélyeitől: a férfi 1980. július 25-én hunyt el. A színésznő a nyilvánosság teljes kizárásával kötötte negyedik házasságát dr. Léon Schwartzenberggel, aki 2003-ban halt meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiWzNYB3BgsHTbjJQ9KWESWixU2Tmu9ZpIiq4Shui2GCJ7Dy-M5Npr6SLmoyV8ffQ63etZJ9ZBeK3ijHd6l9qS4YtyNWI2-KYiwt3ACEwm6i3XdeIDP1AwuFRJaWchx4lWaNaSCsmKIZC0K2ojSzWzq5d1INeSXjxYFJOOfLUoThtgFUm3bXGgxUChm=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiWzNYB3BgsHTbjJQ9KWESWixU2Tmu9ZpIiq4Shui2GCJ7Dy-M5Npr6SLmoyV8ffQ63etZJ9ZBeK3ijHd6l9qS4YtyNWI2-KYiwt3ACEwm6i3XdeIDP1AwuFRJaWchx4lWaNaSCsmKIZC0K2ojSzWzq5d1INeSXjxYFJOOfLUoThtgFUm3bXGgxUChm=w640-h464" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">Mészáros Márta ötödik játékfilmje, az <i>Örökbefogadás</i> (1975) elnyerte a nyugat-berlini filmfesztivál nagydíját, az Arany Medvét, és Európa-szerte ismertté tette a magyar rendezőnő nevét. Következő alkotása, a <i>Kilenc hónap</i> (1976) már nemcsak itthon, hanem külföldön is azonnal fokozott figyelmet keltett. Magyarországon inkább a felháborodás volt a jellemző reakció, főleg Monori Lili élesben lefilmezett szülési jelenete miatt, miközben külföldön dicsérték Mészáros bátorságát, hogy érzékenyen, merészen és újszerűen beszélt a nőkről. Monori Lili harminchat évvel később így emlékezett: „Itthon gyalázkodó levelek sorát kaptuk. Mártának még autós üldözése is volt, le akarták szorítani a rendőrök, mert megismerték. Különösen Franciaországban szerették a <i>Kilenc hónap</i>ot, ahol a zenitjén volt a feminista mozgalom. Rengeteg díjat nyert a film, az arab világban szólt a legnagyobbat. […] Lukáts Andor szólt, hogy a televízióban látta, hogy Újdelhiben egymást verték az emberek a jegyért, rendőrkordon volt, a nőket nem engedték be. Egy indiai riporternő interjút készített velem a női sors vállalásáról. Azt mondtam neki, nem tudok feminista dumát nyomni. Egyszerű dolgokról van szó.” Mészáros Márta a <i>Kilenc hónap</i> ankéttal egybekötött vetítésein általában elmondta, hogy ő az emberi kapcsolatokról, a női sorsokról akar beszélni a filmjeiben, és bár a kritikusok rendre számonkérték rajta, sosem volt célja, hogy a munkáskörnyezetet hitelesen ábrázolja. A <i>Kilenc hónap</i> két egyenrangú egyéniség, egy férfi és egy nő kapcsolatáról szól, míg a következő film, az <i>Ők ketten</i> két nő, két eltérő személyiség barátságának kialakulását és fejlődését ábrázolja. Az <i>Örökbefogadás</i>ban már megjelent ez a tematika Kata és Anna kapcsolatában, de ott nem volt mellékes szempont a kettőjük közötti korkülönbség, hogy Katát elsősorban az anyai érzelmek vezérelték, és eredetileg örökbe akarta fogadni Annát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgXdKC9ghesmyfihJinSv2nPVsw6u9NnbnPJcSUQyWLcTJaUKJspzEFpFuGXJCCm9JmosZqaude7-9aHs7SPn_B7PMUSjLFwScChtDdd181mDgAfstASaGtR7n40hnYJbAXzYufaKmvW_3qxpHS7brsf2S2Nv-m-bj-b4C23XnWuMayU7YYaONSdk5w=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="800" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgXdKC9ghesmyfihJinSv2nPVsw6u9NnbnPJcSUQyWLcTJaUKJspzEFpFuGXJCCm9JmosZqaude7-9aHs7SPn_B7PMUSjLFwScChtDdd181mDgAfstASaGtR7n40hnYJbAXzYufaKmvW_3qxpHS7brsf2S2Nv-m-bj-b4C23XnWuMayU7YYaONSdk5w=w640-h340" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Mészáros Márta a <i>Napló magamról</i> című könyvében a következőket mondta az <i>Ők ketten</i> előzményeiről: „Megint előttem volt egy kép. Egy kislány szalad a film végén, és kiabál: »Ti mind hazudtok, az egész hazugság.« Ettől a képtől nem tudtam szabadulni. Mindig minden filmem egy képpel kezdődött bennem. Felbukkant egy kép, egy hangulat, egy arc – egy eleven szenvedő arc.” Ezután körvonalazódni kezdett a történet két különböző nőről. Az egyik szép és látszólag kiegyensúlyozott, a másik szenvedélyes és szabálytalan. Ez utóbbi szerepet Mészáros kezdettől fogva Monori Lilinek szánta, de nem tudta, ki legyen a másik asszony. Épp akkoriban Budapesten vendégszerepelt a moszkvai Taganka színház: a <i>Hamlet</i>et játszották Vlagyimir Viszockijjal a főszerepben. A rendezőnő megnézte az előadást, és mély benyomást tett rá Viszockij játéka. Az orosz színész felhívta őt, találkozni akart vele. Épp a feleségét, Marina Vladyt várta, és Mészáros Márta kikísérte őt a repülőtérre. Amikor a francia színésznő megérkezett, pontosan egy olyan szép, látszólag kiegyensúlyozott, mégis sebezhető nő szállt le a gépről, mint amilyet a rendezőnő elképzelt. Vladynak megtetszett a szerep, és elfogadta a felkérést. „Ahogyan Mária sorsa egyáltalán nem valamiféle magyar specialitás, úgy a film története sem tipikusan magyar história. Egy negyven körüli asszony, mellesleg az én korosztályomból való, akinek férje van, hivatása van, gyermekei vannak, egyszer csak gondolkodni kezd, vajon ahogyan eddig élt, a legmegfelelőbb módja-e az életnek? A Julival való találkozásakor ébred rá a fájdalmas igazságra: valójában talán nem is élt. Ez a konfliktus nem jelentkezhet-e bárhol, bármilyen környezetben élő asszony életében? Legyen akár nagypolgár neje vagy munkásasszony?” – nyilatkozta Marina arról, hogyan látta ő a figurát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEilz-TAtlePNIE3HzJ5cMdR-AjnAkoQ3mafugimvAIdDPQTshUsBT4SG_rQ0BpsT_qX81nxaeik7Bsk9qXhaa7wlLpHnN8dUPz6mYTNojhxaTn7S9vseYdXxNsEL7FnH8xvdi4CUC9D8vxFY7snP5Y8y0roispASVmbumam4v-fHqlIsXYtTNZPjlXz=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="800" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEilz-TAtlePNIE3HzJ5cMdR-AjnAkoQ3mafugimvAIdDPQTshUsBT4SG_rQ0BpsT_qX81nxaeik7Bsk9qXhaa7wlLpHnN8dUPz6mYTNojhxaTn7S9vseYdXxNsEL7FnH8xvdi4CUC9D8vxFY7snP5Y8y0roispASVmbumam4v-fHqlIsXYtTNZPjlXz=w640-h408" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Korabeli hazai sajtóbeszámolók szerint Vlady szerződtetése nem volt automatikus: előbb próbafelvétel készült vele. Azt a jelenetet vették fel, amikor Mária hazaérkezik, és a férje az anyja halálhírével fogadja őt. A próbafelvétel után egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Marináé lesz a főszerep. „Sajnos jelenleg világszerte az a helyzet, hogy a filmkészítők nem adnak helyet az asszonyoknak, és főleg nem a negyvenéveseknek. Nagyon sok olyan szerep van, amelyben csak szépnek kell lenni és persze anyaszült meztelennek. De az, hogy mi történik valójában egy negyvenéves nővel, hogy milyen problémái vannak – ilyen filmek nincsenek. Pedig ez szerintem nagyon fontos téma, hiszen egy bizonyos kor után az ember rákérdez az élet nagy dolgaira. Megkérdőjelezi a családot, a férjet, a gyerekeket stb.” – mondta Vlady a forgatás elején. A film egyik forgatókönyvírója Kóródy Ildikó volt, aki a <i>Kilenc hónap</i>ban dolgozott először Mészárossal, és igen jól ment a közös munka. Többen is úgy gondolják, hogy az <i>Ők ketten</i> lényegében a <i>Kilenc hónap</i> folytatása, mivel Monori Lili mindkét filmben egy Juli nevű munkásnőt játszik, a Nowicki által megformált figura pedig amott a Bognár János, itt meg a Bodnár János nevet viseli. Mindazonáltal az <i>Ők ketten</i> nem, illetve nem kizárólag Juli történetét szövi tovább. Valójában Juli tulajdonképpen katalizátorszerepet tölt be: ráébreszti Máriát saját élete szürkeségére, elszalasztott lehetőségeire. A felismerést azonban nem követi lázadás: a két asszony barátsága ugyan elmélyül, de Mária nem lép ki a taposómalomból, még a megcsalás gondolatáig se jut el. Pedig a lehetőség megjelenik az életében az ismeretlen férfi személyében, akit Vlady igazi férje, Viszockij játszott. A házaspárnak ez az egyetlen közös filmje, sokáig bizonytalan volt, hogy az orosz színész el tud-e jönni ismét Magyarországra, hogy felvegyék azt a rövid jelenetet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhQkmLRQ_8vYRcfDSIk4F2jDA7woNekoNBT8kiaHVEOCY2gxJcXi4PVQUuzL4_rAB4qtH64lIguRN1eVTnnpQ0uVEMGVZrFLGjm9WcuHv5uwTLh_sRPbQe6gRZsi8kVXVlBLurb-OKE6h9sudoi8YKxnMa-lbcxkH7RddTv2ZAEgxc9jAIn8LVMApGV=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="800" height="508" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhQkmLRQ_8vYRcfDSIk4F2jDA7woNekoNBT8kiaHVEOCY2gxJcXi4PVQUuzL4_rAB4qtH64lIguRN1eVTnnpQ0uVEMGVZrFLGjm9WcuHv5uwTLh_sRPbQe6gRZsi8kVXVlBLurb-OKE6h9sudoi8YKxnMa-lbcxkH7RddTv2ZAEgxc9jAIn8LVMApGV=w640-h508" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A korabeli sajtó szerint a film forgatása 1976. december 6-án kezdődött. A stáb dolgozott Szolnokon, Martfűn, Péten, Székesfehérváron és Budapesten. Mészáros Márta így nyilatkozott a három főszereplővel való közös munkáról: „Marina Vlady a szó jó értelmében vett profi filmszínésznő, aki hozzászokott a nagyon fegyelmezett, szigorú filmforgatási módszerekhez, ahol a színész nem lelkizhet, nem lehet ideges, csak a munkára koncentrálhat. Marina precízen, pontosan követi a rendező utasításait – természetesen hozzáadva a maga tehetségét –, nála mindig biztosra mehet az ember. Monori Lilit – akit én hallatlan tehetségesnek tartok – a váratlanság, bizarrság, az eredetiség jellemzi. Jan Nowicki, a lengyel férfi főszereplő a profizmus fegyelmét az eredetivel, váratlannal és különössel ötvözi. Ezt a három különböző színészegyéniséget kellett egy nevezőre hoznom.” A szereplők közül még két színészt kell kiemelni, akik különösen közel állnak a rendezőnő szívéhez: Czinkóczi Zsuzsát és Kovács Katit. Az akkor tízéves Czinkóczi Zsuzsával ez volt az első közös filmje. Így beszélt róla Zalatnay Sarolta <i>Ezt sem a zárdában írtam</i> című interjúkötetében: „Hát nézd meg Czinkóczit, aki egy elementáris tehetség, azonkívül gyönyörű és fantasztikus! Rettenetesen szegény sorból jött, nagyon mélyről és bonyolultan, hát az embercsináláshoz nem elég, hogy néha-néha játszik egy filmben. Ehhez egy életforma kellene, nevelni, alakítani kellett volna, mindenhová vinni, főiskolára küldeni. Zsuzsi sorsa – bármily furcsán hangzik – nekem a kelet-európai Marilyn Monroe-é.” Mészáros és Czinkóczi között az évek során olyasfajta baráti-emberi kapcsolat alakult ki, mint szerepük szerint Berek Kati és a jóval fiatalabb Vígh Gyöngyvér között az <i>Örökbefogadás</i>ban. (Gyöngyvér egyébként egy kisebb szerepet játszik az <i>Ők ketten</i>ben.) És az élet valóban utánozta a filmművészetet, mert Mészárosnak is volt olyan szándéka, hogy örökbe fogadja Czinkóczit, de a nehéz sorsú kislány azt mondta, neki megvan a saját családja, édesanyja, testvérei. Az <i>Ők ketten</i>nek van egy jelenete, amelyet a rendezőnő kihagyott a végső változatból: Czinkóczi veszekedése a filmbeli apjával, Nowickival. Ez a jelenet azonban felidézte benne egy korábban megírt filmnovelláját: abból forgatta az <i>Olyan, mint otthon</i> (1978) című következő filmjét, amely egy férfi és egy kislány barátságáról szól. A férfit persze Nowicki, a kislányt pedig Zsuzsi játszotta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgoIidz7wNTirdD536etRUALAM5f5Wx6Xz33kQGROIUMpHvW54LDeXRaIs09XVWxYCPlsdTOcJ-PLjIezZuLfu0KwszgckUysDl4GPSgMDQmBCyG7-AirjjmTzGKahALLaSKuvC4ZKOhtG3k1pdMnawEv37RsPMreCYWc5POetI8gbbTADqv_XsuqAi=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgoIidz7wNTirdD536etRUALAM5f5Wx6Xz33kQGROIUMpHvW54LDeXRaIs09XVWxYCPlsdTOcJ-PLjIezZuLfu0KwszgckUysDl4GPSgMDQmBCyG7-AirjjmTzGKahALLaSKuvC4ZKOhtG3k1pdMnawEv37RsPMreCYWc5POetI8gbbTADqv_XsuqAi=w640-h464" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A magyar könnyűzene kimagasló egyénisége, <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/12/kovacs-kati-21-az-elso-15-ev.html">Kovács Kati</a> az 1965-ös Ki mit tud? győzteseként vált ismertté. 1966-ban megnyerte a Táncfalfesztivált a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=rj27DxrFPgU"><i>Nem leszek a játékszered</i></a> című dallal. 1967-ben kezdett filmezni, elsőként Kardos Ferenc <i>Ünnepnapok</i> című alkotásában játszott. A következő évben Mészáros Márta rábízta első játékfilmje, az <i>Eltávozott nap</i> (1968) főszerepét, az apját kereső lány figuráját. „S első filmem forgatásánál nagyon sokat köszönhettem mindenekelőtt Kovács Katinak, aki szerintem óriási tehetségű filmszínész-egyéniség; mindig szavak nélkül tudta, mit kell csinálnia. A filmbeli sztorihoz persze semmi köze – hiszen ők édesanyjával és testvéreivel nagyon szeretik egymást –, de gondolatilag annál több közössége van ezzel a saját egyéniségét kialakító, erős figurával” – nyilatkozta a rendezőnő a bemutató alkalmából, és meghívta az énekesnőt a <i>Holdudvar</i> (1969) című második filmjébe is. Közben Bacsó Péter (<i><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/fejloves.html">Fejlövés</a>,</i> 1968), Jancsó Miklós (<i>Fényes szelek,</i> 1968) és Bácskai Lauró István (<i>A hamis Izabella,</i> 1968) is forgatott Katival, és mindnyájan elégedettek voltak vele. Kati az <i>Eltávozott nap</i>ért és a <i>Fejlövés</i>ért az 1969-es pécsi játékfilmszemlén megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. Mégis felhagyott a filmezéssel, aminek egyik oka a <i>Fejlövés</i> – valójában dublőrrel felvett – meztelen jelenete volt, a másik pedig, hogy az énekesi pálya jobban vonzotta, mint a színészet. Az <i>Ők ketten</i>ben már énekesnőként látjuk: a lányszálló kultúrműsorában lép fel, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=HPDWxF9cX48"><i>Nálad lenni újra jó lenne</i></a> című slágerét énekli. Koncz Tibor és Szenes Iván szerzeményével 1974 szeptemberében megnyerte az írországi Castlebarban rendezett nemzetközi dalfesztivált, ahol egyébként – számomra kissé meglepő módon – a dal a country szekcióban versenyzett. Az <i>Ők ketten</i> ősbemutatója 1977 októberében a New York-i filmfesztiválon volt, a következő hónapban a párizsi filmhéten vetítették. Külföldi kritikái többnyire kedvezőek voltak, főleg a rendezőnő problémaérzékenységét és a két női főszereplő színészi játékát dicsérték. Hivatalos magyar mozipremierje 1978. január 5-én volt, előtte azonban különféle hazai ankétokon és közönségtalálkozókon már bemutatták. Marina Vlady a <i>Ciné Revue</i> francia lapnak azt nyilatkozta, hogy szerette ezt a filmjét, közel állt hozzá Mária szerepe, és szívesen forgatna megint Mészáros Mártával, de erre mindmáig nem került sor, és nagy valószínűséggel már nem is fog.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhi87IVqIFBtwpXFG61o90oYEW4VsiqxjtZLmOfeA-ModjsNFlcYUBda8TCqy9G7vuFq18wbYYJECdg4K6E7bRBk0UWfN9KtllkaQ5IwFg1iAzXb2I8qJP9U2YWjj4k6ipovYYOKjs9_YnSaFwOxVW9029SpipZnOt9IgYaZ9IcKAEUDSn53W3pLDJ_=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhi87IVqIFBtwpXFG61o90oYEW4VsiqxjtZLmOfeA-ModjsNFlcYUBda8TCqy9G7vuFq18wbYYJECdg4K6E7bRBk0UWfN9KtllkaQ5IwFg1iAzXb2I8qJP9U2YWjj4k6ipovYYOKjs9_YnSaFwOxVW9029SpipZnOt9IgYaZ9IcKAEUDSn53W3pLDJ_=w640-h464" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Feminizmus kontra leszbianizmus</b></div><div style="text-align: justify;">A hatvanas-hetvenes évek Magyarországán még ritkaságnak, sőt különcségnek számított, ha egy nő olyan hivatást választott magának, amely a közfelfogás szerint férfiaknak való. Az idősek talán még emlékeznek arra, micsoda megrökönyödés fogadta kezdetben a női autóbuszsofőröket, de a játékfilmrendezői szakmát is férfimunkának tartották. Még inkább furcsaságnak minősült, ha egy női rendező más nőkről forgatott filmet: életükről, sorsukról, egymással való kapcsolatukról. Ez gyanúsnak, már-már perverziónak minősült, és Mészáros Mártáról is pletykálni kezdték, hogy azért érdeklik ennyire a nők, mert valójában leszbikus. Zalatnay Sarolta fentebb már említett könyvében a rendezőnő elmondta, hogy akkori férjével, Jancsó Miklóssal jókat mulattak ezeken a nonszensz híreszteléseken, ugyanakkor megjegyezte, hogy az ilyesfajta leegyszerűsítő gondolkodásmódra a művelt Nyugaton is akadt példa: „A Taviani fivérek meg akartak ismerkedni velem, és egy francia barátnőm, egy professzornő, összehozott minket. Ültünk egy étteremben, ettünk, ittuk a jó vörösborokat, dumálgattunk, amikor ez a Martina barátnőm elkezdte mondani, hogy milyen romantikus dolog, hogy Márti halálosan szerelmes Jan Nowickibe, mire ezek egymásra néztek, és elkezdtek röhögni, aztán poharat emeltek, és ittak az egészségemre. Nem értettem. »Egy filmrendezőnő, aki szerelmes egy férfiba. Hát ez nagyon vicces!« Érted?! Még ezen a szinten is így gondolkodnak. Az erős egyéniséget, az alkotóerőt egy nő részéről csak valami perverzióra tudják visszavezetni. Az más kérdés, hogy szerintem az alkotás folyamata valóban biszexuális. Vagy akár »triszexuális« olyan értelemben, hogy ha én egy színésznővel, egy gyerekkel vagy akár egy kutyával együtt dolgozom, akkor igenis halálosan szerelmes vagyok belé. De nem szexuálisan, hanem érzelmileg. Másképp nem lehet. Hát aki téged képvisel a vásznon a testével, a lényével, az egyéniségével, azt szeretni kell.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjQ9yAq4I7bFtZUdCyHbivLTHT49pzxHs_8H0TkfBAzP-oipU3dfwoQTLJKvfnHExJIq_XmFMIp01fg21D2hdna18BRJfsOLSZtcExuopzt4e1-7RXKDr4jnrXtwE8ixXDzmrHb_SwmsSvWEJuS5M5yo7yZl12KOgEqBmZIv2ehJtEYSVf0CtRykdJW=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjQ9yAq4I7bFtZUdCyHbivLTHT49pzxHs_8H0TkfBAzP-oipU3dfwoQTLJKvfnHExJIq_XmFMIp01fg21D2hdna18BRJfsOLSZtcExuopzt4e1-7RXKDr4jnrXtwE8ixXDzmrHb_SwmsSvWEJuS5M5yo7yZl12KOgEqBmZIv2ehJtEYSVf0CtRykdJW=w640-h464" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ami a nemi szerepeket illeti, abban Mészáros egyértelműen a hagyományos felfogás híve. A már idézett könyvben erről így beszélt: „…engem Magyarországon mindenki utált, gyűlölt, mert nőkről csinálok filmet, meg amiatt, hogy »meglovagolom az elvet«. Csak azt nem vették észre, hogy engem mindig ugyanazok a fajta emberek érdekeltek: az erős egyéniségek, a maguknak valók – férfiban és nőben egyaránt. Férfiban is az erőshöz vonzódom, és azt mondom, hogy ha egy nőies férfival kellene együtt élnem, akkor inkább lennék együtt egy nővel, mert az nőnek érdekesebb, bonyolultabb.” Bár Nyugaton a feministák lelkesedtek a legjobban Mészáros Mártáért, a rendezőnő elmondta, hogy valójában sosem érezte magát feministának. Hősnői, ha épp meg is van a maguk baja a férfiakkal, soha nem legyőzendő és kiiktatandó ellenségnek tekintik az erősebbik nem képviselőt, nem akarnak föléjük kerekedni – viszont velük egyenjogúak szeretnének lenni minden értelemben. A nemzetközi filmszakmában egyébként tényleg akad jó néhány leszbikus rendezőnő (ahogy a férfiaknál sem ritkaság a homoszexuális művész), és Mészáros elsősorban azáltal tudott kiemelkedni közülük, hogy egyetemes női témákkal (anyaság, örökbefogadás, karrier kontra család stb.) foglalkozott úgy, hogy közben hiteles képet adott a tipikus kelet-európai női sorsokról is, melyeket olykor történelmi perspektívába helyezett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgduQ92T2QIG9idCVqNRK5C0_RB0GH_iiP4sNG24sHlBFX5JfzzNKMRZ5omZaZM6-r_KzIkSDPgGxSMAv1erf12JJ69sKHjWceQ3P0bxMh5S9mVKJ14V1vvG18RR9alXhlyTUFAtgruhvor4C6e2HPUMJxd9-a_my-RjB-u2Jz3I0TGm8-K4sQLHI9L=s890" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="648" data-original-width="890" height="466" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgduQ92T2QIG9idCVqNRK5C0_RB0GH_iiP4sNG24sHlBFX5JfzzNKMRZ5omZaZM6-r_KzIkSDPgGxSMAv1erf12JJ69sKHjWceQ3P0bxMh5S9mVKJ14V1vvG18RR9alXhlyTUFAtgruhvor4C6e2HPUMJxd9-a_my-RjB-u2Jz3I0TGm8-K4sQLHI9L=w640-h466" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Szép színészi munkát láthattunk Marina Vladytól. Az egykori boszorkány érett, megbízható színésznő, de szerepét, sajnos, íróilag nem oldották meg. Elképzelhetetlen, hogy egy negyven körüli családos asszony gyermekeihez fűződő kapcsolatát egyáltalán ne lássuk. (Egyébként a többi alak is eléggé vázlatos. János alkoholizmusához például igencsak kevés motívum, hogy azért iszik, mert a gyárban sohasem az ő újítását fogadják el.) Jó ötlet volt a film számára fölfedezni Tolnay Miklóst. Ő az a fajta egyéniség, aki eléggé ritka mai filmszínészeink között. Sajnos, szerepe nem kínált elég lehetőséget képességei felmutatásához. Végül is: az <i>Ők ketten</i> nem érdektelen film, azonban nem továbblépést, hanem megtorpanást jelent Mészáros Márta pályáján, s arra figyelmezteti az alkotót, ha mégoly sikereket is hozott számára egy jól bevált modell, óvakodjék ismétlésétől. Előbb-utóbb a néző is észreveszi, hogy Juli és világa visszaköszön.”</div><div style="text-align: justify;">(Morvay István: „Ők ketten”. In: <i>Esti Hírlap,</i> 1978. január 4., 2. o. – <i>Ami a gyerekekhez fűződő kapcsolatot illeti, azt például jómagam a </i>Jelenetek egy házasságból<i> című Bergman-film esetében sokkal inkább hiányoltam.</i>)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhNi_vyN6e8d3EL9ROVZVg-6B0fARO1D2Cmhw9k6FLUbnY1dcoDJ-C1fN_xmYpqDrORz8XtpA8cPxs2d1MoCz9XfSLhztH7thHaXeHYuXSU-K4eX0SZbfO4OuOEgJZrJEfYonAUMi0lEGQC-qVp8xx3Awo7GTalWgcqcrEi0PIKXdwU5UB3E-szS_Ez=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhNi_vyN6e8d3EL9ROVZVg-6B0fARO1D2Cmhw9k6FLUbnY1dcoDJ-C1fN_xmYpqDrORz8XtpA8cPxs2d1MoCz9XfSLhztH7thHaXeHYuXSU-K4eX0SZbfO4OuOEgJZrJEfYonAUMi0lEGQC-qVp8xx3Awo7GTalWgcqcrEi0PIKXdwU5UB3E-szS_Ez=w640-h464" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Való igaz, a cselekmény szálai ebben a filmben folyvást el-elszakadoznak, konfliktushelyzetek exponálódnak, amelyeknek nincs folytatásuk, a figurák mozgásában van valami bizonytalanság, rögtönzöttség, amely minduntalan megzavarja a nézőt. S ez annál szembetűnőbb, minthogy az egész sztori mégiscsak valamiféle tanmese. Ám ha az ember összeveti ezeket a mínuszokat a téma kényességével, azzal a kockázattal, amivel a kérdés felvetése óhatatlanul jár, alighanem elnézőbb lesz a megvalósítás gyengéivel szemben. Emellett vannak csúcspontjai a filmnek, amelyek megformálásukban is emlékezetesek. Gondolok mindenekelőtt a befejező képsorra, amikor Mari – Juli képviseletében – megkeresi Jánost, akit elvonókúrán kezelnek. Arra már nemigen számít, hogy az ő életében még bepótolhatja, amit vesztett. Az űrt, amit házassága felborulása után érez, már nem töltheti be, de a másik asszonynak még segíthet, hogy legalább annak harmonikussá váljon az élete, hogy benne összekerüljön, amitől boldog lehet: értelem és érzelem, lelki és érzéki. A részeges férj pedig – miközben öklendezik a kezelés miatt – lehordja ringyónak, mert megérzi benne, hogy Juli vágyainak szószólójaként kereste fel. Felesleges volt persze ehhez a csattanóhoz még egy tanító nénis intelmet biggyeszteni (Juli gyerekének hangját, amely azt kiáltja, hogy »hazugság, hazugság«), mégsem lehet egykönnyen elfelejteni ezt a jelenetet.”</div><div style="text-align: justify;">(Rényi Péter: „Ők ketten”. In: <i>Kritika</i> 1978/2., 30. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiZmm4u0_gRk17GMVJZ6TnVnB-fSkiEZBGUCrkMD7uub73Zzd4EhWoXTjXdUn9Dvd1pC3qDJhp-mxgUnMRR7t-PQ3r_MKZ_rECVGZS0aKTfOM1cFAFmQbTJvgz5OpK0E3YERcFACquDOObXg2dh035IjWQ5IJNF2OISHaB0YwXeXzT04uRGjd1w49O2=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="800" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiZmm4u0_gRk17GMVJZ6TnVnB-fSkiEZBGUCrkMD7uub73Zzd4EhWoXTjXdUn9Dvd1pC3qDJhp-mxgUnMRR7t-PQ3r_MKZ_rECVGZS0aKTfOM1cFAFmQbTJvgz5OpK0E3YERcFACquDOObXg2dh035IjWQ5IJNF2OISHaB0YwXeXzT04uRGjd1w49O2=w640-h464" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A szereplők kiválasztása még inkább fölbillentette a film művészi egyensúlyát. Monori Lili és Marina Vlady az együtt szépen hangzó két név ellenére sem bizonyult szerencsés kettősnek. A magyar színésznő és a nemzetközi sztár nem azonos súlycsoport – az összehasonlítás az utóbbira nézve kedvezőtlen. Monori egyébként olyasvalamit tud, ami mindenki mással összehasonlíthatatlanná teszi ebben a filmben. Képes megélni a legkimódoltabb szituációt, hitelt ad a valószerűtlen mondatoknak is. Mozdulatai a rögtönzés hatását keltik, mintha minden próba nélkül születnének a kamera előtt, a felvétel pillanatában, s még azon sem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy néha »saját szöveget« mond. Julija (bizonyára nem véletlen, hogy Julinak hívják, mint a <i>Kilenc hónap</i> hősnőjét) őriz valamit a saját korábbi alakításával megteremtett nőtípus nyerseségéből, dacosságából; összehúzott szája, a lebiggyesztett ajkak körüli ki-tudja-mit-jelent mosoly egyszerre ruházza föl vonzó és taszító tulajdonságokkal ezt a főként általa létező figurát. Az, hogy változatlan színészi habitussal lényegében ellentétes karaktert játszik, mint a <i>Kilenc hónap</i>ban, a színészi átlényegülés nehezen kielemezhető csodáihoz tartozik. Monori mellett mindenki más »játszik«, »színésziesnek« hat. A szép és finom Marina Vlady még a konvencionális filmszínészi normák között is adós marad Mari belső drámájával; különösen akkor bizonyul sápadtnak, amikor érzékeltetnie kellene az asszony fokozatosan fölboruló lelki egyensúlyát.”</div><div style="text-align: justify;">(Koltai Tamás: „Ők ketten”. In: <i>Filmvilág</i> 1978/2., 1–3. o. – <i>Jómagam nem osztom a kritikus véleményét. Monori Lili alakítása számomra nem okozott különösebb meglepetést sem akkor, sem a mostani újranézéskor, mert pontosan olyan figurát hozott, amilyeneket akkoriban egymás után láthattunk tőle, és szinte a védjegyévé váltak. Nekem Vlady visszafogottabb, eszköztelenebb játéka jobban tetszett, talán azért is, mert mint nőtípus is érdekesebb számomra</i>.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi9UzF29sRGPZTpGeN7x_bHQXyc_PVi4rFecX0qIMxfMUeqAG_fYpkwR3URkS1l-YZ5VqTVM5CbhWIO6TEgzFcPk1a5ckwIXv2EwYEbkyt6I5PnwheMvPIUzLKWjeJmd02oKfTnnz6WunLohYLniiE8ZRolyYZ-fGFS2g8nMKEsTmWGCM7nTXrkWyfQ=s755" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi9UzF29sRGPZTpGeN7x_bHQXyc_PVi4rFecX0qIMxfMUeqAG_fYpkwR3URkS1l-YZ5VqTVM5CbhWIO6TEgzFcPk1a5ckwIXv2EwYEbkyt6I5PnwheMvPIUzLKWjeJmd02oKfTnnz6WunLohYLniiE8ZRolyYZ-fGFS2g8nMKEsTmWGCM7nTXrkWyfQ=w450-h640" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Ők ketten</b> (1978) – magyar filmdráma. Forgatókönyv: Kóródy Ildikó és Balázs József. Dramaturg: Vásárhelyi Miklós. Operatőr: Kende János. Zene: Kovács György. Díszlet: Banovich Tamás. Jelmez: Szabó G. Ildikó. Vágó: Kármentő Éva. Rendező: Mészáros Márta. Főszereplők: Marina Vlady (Mária), Monori Lili (Juli), Jan Nowicki (Bodnár János, Juli férje), Meszléry Judit (Berekné), Czinkóczi Zsuzsa (Bodnár Zsuzsi), Tolnay Miklós (Ferenc, Mária férje), Kohut Magda (Magda), Vlagyimir Viszockij (alkalmi ismerős), Kovács Kati (énekesnő), Kubinyi Mónika (Mária lánya), Vígh Gyöngyvér (lány a munkásszállón). Magyarországi bemutató: 1978. január 5.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB MÉSZÁROS MÁRTA!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/orokbefogadas.html"><b>Örökbefogadás</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/orokseg.html"><b>Örökség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/szubjektiv-toplistaim-1-magyar-filmek.html"><b>Field toplistái: A magyar filmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/hyppolit-lakaj.html"><b>Hyppolit, a lakáj</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/korhinta.html"><b>Körhinta</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/07/szegeny-gazdagok.html"><b>Szegény gazdagok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/az-aranyember.html"><b>Az aranyember</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/11/mici-neni-ket-elete.html"><b>Mici néni két élete</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/szegenylegenyek.html"><b>Szegénylegények</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/10/butasagom-tortenete.html"><b>Butaságom története</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/fejloves.html"><b>Fejlövés</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/12/egri-csillagok.html"><b>Egri csillagok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/az-oroszlan-ugrani-keszul.html"><b>Az oroszlán ugrani készül</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/viragvasarnap.html"><b>Virágvasárnap</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/szerelem.html"><b>Szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/12/jo-estet-nyar-jo-estet-szerelem.html"><b>Jó estét nyár, jó estét szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/szerelmem-elektra.html"><b>Szerelmem, Elektra</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/a-szarvassa-valt-fiuk.html"><b>A szarvassá vált fiúk</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/141-perc-befejezetlen-mondatbol.html"><b>141 perc A befejezetlen mondatból</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/12/kisertet-lublon.html"><b>Kísértet Lublón</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/arvacska.html"><b>Árvácska</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/herkulesfurdoi-emlek.html"><b>Herkulesfürdői emlék</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/defekt.html"><b>Defekt</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/05/egy-erkolcsos-ejszaka.html"><b>Egy erkölcsös éjszaka</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/80-huszar.html"><b>80 huszár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/07/az-erod.html"><b>Az erőd</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/magyar-rapszodia-allegro-barbaro.html"><b>Magyar rapszódia / Allegro barbaro</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/csontvary.html"><b>Csontváry</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/mephisto.html"><b>Mephisto</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/emberrablo-lanyok.html"><b>Emberrabló lányok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>EMANCIPÁLT NŐK A RETROKULT BLOGON (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/31/barbara_carrera_es_a_hibrid_erzekiseg"><b>Barbara Carrera és a hibrid érzékiség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/23/reflektorfenyben_sandahl_bergman_conan_buja_harcostarsa"><b>Sandahl Bergman: Conan buja harcostársa</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/14/charlie_angyala_es_hitler_autoja"><b>Charlie angyala és Hitler autója</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/12/james_bond_kedvese_az_oriasaligator_ellen_764"><b>James Bond kedvese az óriásaligátor ellen</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/05/szoke_bombazo_a_holdon"><b>Szőke bombázó a Holdon</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-55905994859316996532022-01-09T11:40:00.000-08:002022-01-09T11:40:24.603-08:00SZÁGULDÁS GYILKOSSÁGOKKAL<div style="text-align: right;"><i>„És bármikor ha szükséged lenne akármire… rám ne számíts!”</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div> <div style="text-align: justify;">A hetvenes évek második felének egyik legnépszerűbb amerikai vígjátéka, a <i>Száguldás gyilkosságokkal</i> (1976) volt a közkedvelt komikusok, Gene Wilder és Richard Pryor első közös filmje. Eredetileg tévéfilmnek szánták, Colin Higgins (az <i>Óvakodj a törpétől!</i> és a <i>Kilenctől ötig</i> későbbi rendezője) forgatókönyve azonban annyira jól sikerült, hogy inkább mozifilmként készítették el a világsikerű <i>Love Story</i> (1970) alkotója, Arthur Hiller rendezésében. A forgatás a tervek szerint az Egyesült Államokban zajlott volna az ország legismertebb vasúttársaságának támogatásával, ám a felmerült kifogások miatt a stáb végül Kanadában forgatta szinte az egész filmet. Az opusz vegyes kritikákat kapott, a pozitívumok közül a kritikusok főleg Richard Pryor játékát emelték ki. A közönségnek viszont egyértelműen tetszett a film, és ez a bevételeken is érződött. Magyarországon 1978 nyarán volt a premier: a kritikusi fanyalgás (amely már a Filmátvételi Bizottság előtt tartott vetítésen is megnyilvánult) és a közönségsiker nálunk sem maradt el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhyUGnvFYIb8Gml1EuljncyePxPmMgHLBlsA_lwI_KF_MM6b2Xp2Kcys6GL6aqGcm040MXw_w5-nbFhYYznammXhKGeKnApPEWO6RSr8pKVWIy5rmQiHWH93yRlLpPI4GVJWkFz3FHwJcGhnnGejUfBqCJ0gJwCXwF5Du7d_CCqVuD_Yk4CI36Ir2Q1=s740" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhyUGnvFYIb8Gml1EuljncyePxPmMgHLBlsA_lwI_KF_MM6b2Xp2Kcys6GL6aqGcm040MXw_w5-nbFhYYznammXhKGeKnApPEWO6RSr8pKVWIy5rmQiHWH93yRlLpPI4GVJWkFz3FHwJcGhnnGejUfBqCJ0gJwCXwF5Du7d_CCqVuD_Yk4CI36Ir2Q1=w458-h640" width="458" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">Minden olyan jól indult George Caldwell számára! A könyvkiadással foglalkozó férfiú a húga esküvőjére megy a Los Angelesből Chicagóba tartó Ezüst Nyíl expresszvonaton. Útközben összebarátkozik Bob Sweet vitaminügynökkel, és megismerkedik egy bájos fiatal hölggyel, Hilly Burnsszel is. Hilly a főnökével utazik, Schreiner professzorral. A szakmában jól ismert művészettörténész Rembrandtról szóló új könyve népszerűsítése érdekében kelt útra, de mivel régimódi, ezért a repülő helyett a vonatot választotta. A kellemes beszélgetés közben George és Hilly iszogatnak is, és végül úgy döntenek, hogy együtt töltik az éjszakát. Az egybenyitott fülkékbe persze visznek pezsgőt is. A pityókás George épp elmerülne a szerelmi élvezetekben, amikor kinéz az ablakon, és megpillant egy fejjel lefelé lógó holttestet, amely néhány másodperc múlva eltűnik. Elmondja Hillynek, hogy mit látott, ám a lány szerint csak túl sokat ivott, és képzelődik. George elfogadja ezt a magyarázatot, másnap reggel azonban meglátja a Rembrandt-könyvet és a borítón a szerző fotóját: ő volt az előző este látott halott! A könyvben egy boríték is van. Hilly nem hiszi el, hogy a főnöke meghalt, ezért arra buzdítja kedvesét, hogy menjen Schreiner fülkéjébe, és beszéljen a professzorral. Schreiner helyett George egy gyanús külsejű férfit talál a fülkében, amint épp kutakodik a professzor holmijai között. Nincs egyedül: társa, egy kirívóan magas termetű, fémfogú férfi, egy bizonyos Reace egyszerűen kihajítja hősünket a vonatból. Reace volt az, aki az előző este bűntársai, Johnson és Whiney közreműködésével megölte a professzort. George szerencsére elvetődik egy farmra, amelynek gazdája egy talpraesett idős hölgy, akinek van egy kétfedelű repülőgépe. Ezzel sikerül megelőzni a vonatot, és a következő állomáson George újra felszáll az Ezüst Nyílra. A vonaton egymást követik a meglepetések. Újra találkozik Hillyvel, sőt a halottnak hitt Schreiner professzorral is. Megjelenik Whiney és egy Roger Devereau nevű műkereskedő is. Devereau bocsánatot kér George-tól amiatt, hogy Reace kihajította őt a vonatból. Szerinte csak félreértés történt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh4VNxO9qTyclGc7CDcBOTWJaUo_3MdnMglxL4o2GvZh2h-ZUVH6dqeyAvJiCeRgYy97hWRBuqr5QsDdi7NhD_te48fwPI526azFc6lMdtTwtvTdQicXdnVrWOFMq3erfqP8xbTVEKCH8vXnA9c6-JzJ6CmYsbF1AsUri3omUT0OHCFSDX4mfr-RvM7=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh4VNxO9qTyclGc7CDcBOTWJaUo_3MdnMglxL4o2GvZh2h-ZUVH6dqeyAvJiCeRgYy97hWRBuqr5QsDdi7NhD_te48fwPI526azFc6lMdtTwtvTdQicXdnVrWOFMq3erfqP8xbTVEKCH8vXnA9c6-JzJ6CmYsbF1AsUri3omUT0OHCFSDX4mfr-RvM7=w640-h320" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Schreiner visszamegy a kabinjába, hogy lepihenjen, és megigyon egy pohár skót whiskyt. George úgy gondolja, ő sem tehet egyebet, mint hogy felhajt egy-két pohárral a büfékocsiban. Itt viszont Bob Sweetbe botlik. Elmeséli tegnap megismert barátjának, hogy mi történt vele idáig. Ekkor éri az újabb meglepetés: Sweet ugyanis valójában nem vitaminokkal kereskedik, hanem egy inkognitóban lévő FBI-ügynök, igazi neve Bob Stevens. Devereau-t követi, aki hamis műkincsekkel kereskedik, a közelmúltban például két hamis Rembrandt-festményt sózott egy múzeumra. Bob megerősíti azt, amit George is gyanít: akit látott, az valójában nem Schreiner professzor, hanem a hasonmása, Johnson, aki éppúgy Devereau-nak dolgozik, mint Whiney és Reace. A bűnözőknek az a tervük, hogy a hasonmás segítségével lejáratják a professzort, aki Rembrandt eredeti leveleivel – ezeket rejti a könyvben talált boríték – leleplezhette volna Devereau-t. Azonnal George fülkéjébe mennek, ahol meg is találják a leveleket. Bob épp távozni készül, kinyitja a fülke ajtaját, amikor a vonat befut egy alagútba. Lövés dörren, és mire a szerelvény elhagyja az alagutat, George a haldokló Bobot látja meg a földön. A bűnözők is rájönnek a tévedésükre, és Reace megpróbál végezni hősünkkel. A vonat tetején kerülnek szembe egymással, ahol George-nak az egyik vagonban sebtében magához vett szigonypuskával sikerül lelőnie a támadóját. De nem örülhet sokáig a győzelmének, mert a pályatest fölé nyúló vasúti jelzőtábla lesodorja a szerelvényről. Autóstoppal eljut a helyi seriffhez. Rögvest el is meséli, mi történt vele eddig, amikor a derék seriff telefonhívást kap, amely szerint George követte el azt a gyilkosságot, amelyről épp az imént beszámolt neki…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiowPSTJ-aYSBWD_Wgc7hLOT1HnaagZ83Gob9r0YilrMjjy9f8SUuxWeWBfa40gfRzinb2jEYRyYQO7j2rfcNrPO3_q6k3n9FXNPzAteAH2cTaKpvk3Gf9ivQMld5DNWuYiQSSPj_9piE2mtINEVPpfAg0TXeIeBarGaCmiYUE0rJMeQJCW1Knd3Rsb=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiowPSTJ-aYSBWD_Wgc7hLOT1HnaagZ83Gob9r0YilrMjjy9f8SUuxWeWBfa40gfRzinb2jEYRyYQO7j2rfcNrPO3_q6k3n9FXNPzAteAH2cTaKpvk3Gf9ivQMld5DNWuYiQSSPj_9piE2mtINEVPpfAg0TXeIeBarGaCmiYUE0rJMeQJCW1Knd3Rsb=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Arthur Hiller kanadai–amerikai rendező 1923. november 22-én született a kanadai Edmonton városában. Zsidó szülei, Harry Hiller és Rose Garfin 1912-ben emigráltak Lengyelországból. Két nővére közül az egyik tizenhárom, a másik tizenegy évvel volt idősebb nála. Apja használt hangszerekkel kereskedett, és nagy köztiszteletnek örvendett Edmontonban. Különösen a színes bőrűek szerették, mert Harry Hiller nem nézte le őket, mint általában a többi boltos, hanem egyenrangú emberként bánt velük. A Hiller szülők nem voltak különösebben tehetősek, színpadi tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkeztek, mégis kötelességüknek érezték, hogy évente egy-két alkalommal támogassák egy-egy zsidó darab bemutatását, hogy az edmonti zsidó közösség kapcsolatban maradjon kulturális hagyományaikkal. Arthur hét-nyolc éves korában már segített a színpadi ácsoknak a díszletek elkészítésében. Tizenegy éves korában színészként is bemutatkozott, egy szakállas zsidó férfit játszott. Meggyőződése, hogy szüleitől örökölte a zene, az irodalom és a színház iránti fogékonyságát, ami hozzájárult ahhoz, hogy a rendezői pályát válassza. 1941-ben csatlakozott a kanadai királyi légierőhöz, és európai bevetéseken vett részt. Leszerelése után felvették a Torontói Egyetemre, ahol 1947-ben kapta meg bölcsészdiplomáját. 1950-ben pszichológiai diplomát is szerzett. Első munkahelye a kanadai rádió volt, ahol közéleti műsorokat rendezett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj6_zfKhh9o7AetTKvbt5hiqfJQgl-fFuvSYe9zg4J8_ccfE0O1JpPWHzd4wH6p_Qf33fm_wsqeF5KTEWRZqQuCE9BN6lBrtphKEyu0XMm4kF-9P9S9VQDwKmlcNfRvJU2CrQXEL3H690nU7VAM8lajYK7u3eWmP0PsJevCOcUK9ESyZ_u6GSmd1r3a=s550" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj6_zfKhh9o7AetTKvbt5hiqfJQgl-fFuvSYe9zg4J8_ccfE0O1JpPWHzd4wH6p_Qf33fm_wsqeF5KTEWRZqQuCE9BN6lBrtphKEyu0XMm4kF-9P9S9VQDwKmlcNfRvJU2CrQXEL3H690nU7VAM8lajYK7u3eWmP0PsJevCOcUK9ESyZ_u6GSmd1r3a=w640-h640" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A rádiótól a Canadian Broadcasting Corporation tévétársasághoz került, ahol rendezőként foglalkoztatták. Munkáit látva az egyik legnagyobb amerikai tévétársaság, az NBC ajánlott neki szerződést: évekig különféle népszerű sorozatok számára forgatott. 1957-ben rendezte első mozifilmjét <i>The Careless Years</i> címmel két főiskolás fiatalról, akik az első lépéseket teszik meg a felnőtt életben. Hiller mindig fontosnak tartotta, hogy minőségi forgatókönyvekből dolgozzon, melyek harmonizálnak erkölcsi elveivel is. Kétszer dolgozott például a szakma egyik legjobbjával, Paddy Chayefskyvel. Már első közös munkájuk, a <i>Szerelmi partraszállás</i> (1964) című háborúellenes vígjáték nagy sikert aratott, aminek köszönhetően Hollywood élénken érdeklődni kezdett a tehetséges direktor iránt. Olyan sztárokkal forgathatott, mint Warren Beatty, Leslie Caron, Natalie Wood, Rock Hudson, George Peppard, Eli Wallach és mások. Karrierjének csúcspontját a <i>Love Story</i> (1970) című romantikus melodráma jelentette, melynek szerelmespárját Ryan O’Neal és Ali MacGraw formálta meg. Ezt egy újabb Chayefsky-film követte, <i>A kórház</i> (1971) című szatíra – amely a kameramozgásokkal és a kézikamera használatával próbálta érzékeltetni a címbeli intézményben uralkodó káoszt –, majd a Neil Simon darabjából forgatott komédia, a <i>Hotel Plaza</i> (1971). A <i>La Mancha lovagjá</i>val (1972) Hiller a musicalrendezést is kipróbálhatta, ám a Peter O’Toole és <a href="https://moviecops.blog.hu/2021/02/22/sophia_loren_az_orok_diva">Sophia Loren</a> nevével fémjelzett film kritikai fogadtatása meglehetősen hűvös volt. Robert Shaw drámájának filmváltozata az <i>Ember az üvegkalitkában</i> (1975), amelynek középpontjában egy holokauszttúlélő bűntudata és önazonosságai problémái állnak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh8BlMulNbHCresEic4aFIPGXTcLTkKCy5Hzdgqmy0S7Qe-XQl_E2MhntcjSFEaRH72XBaaSNZBCcG4G8xfSOw_nVxBpj3IwYMP36Ho2qmxvatyEV5pdHUakns7q2gu0AYxmrTN-n47YkIlyErGr_Z9uMqcDP_9m5s3JCgVtn8VY4foNKf1u5Q-AtIG=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh8BlMulNbHCresEic4aFIPGXTcLTkKCy5Hzdgqmy0S7Qe-XQl_E2MhntcjSFEaRH72XBaaSNZBCcG4G8xfSOw_nVxBpj3IwYMP36Ho2qmxvatyEV5pdHUakns7q2gu0AYxmrTN-n47YkIlyErGr_Z9uMqcDP_9m5s3JCgVtn8VY4foNKf1u5Q-AtIG=w424-h640" width="424" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Hiller filmográfiájában a vígjátékok vannak túlsúlyban, de sosem mondott le arról, hogy más műfajokba is elkalandozzon. Igaz, nem mindig járt szerencsével: a <i>Denevérinvázió</i> című horrorja sokak véleménye szerint 1979 egyik legrosszabb filmje volt. Ezt a melléfogást ugyanabban az évben a Peter Falk és Alan Arkin főszereplésével forgatott <i>Apósok akcióban</i> szakmai és közönségsikerével tudta ellensúlyozni. A nyolcvanas éveket egy rendhagyó szerelmi történettel indította: a <i>Making Love</i> (1982) nős orvosát (Michael Ontkean) egy férfi beteg (Harry Hamlin) iránti vonzalma készteti arra, hogy szembenézzen tökéletesnek hitt életével és igazi énjével. Az AIDS-pánik idején különösen nehéz volt kiosztani a szerepeket: olyan színészek mondtak udvariasan nemet az orvos megformálására, mint Michael Douglas, Harrison Ford, Tom Berenger, William Hurt és Peter Strauss. A feleséget a <i>Charlie angyalai</i>ból jól ismert Kate Jackson személyesítette meg. A jó kezdet után a film iránti érdeklődés visszaesett, és a <i>Making Love</i> végül veszteséggel zárult. A bukást változó színvonalú és sikerű filmek követték, zömmel vígjátékok: <i>Szerző! Szerző!</i> (1982), <i>Romantikus komédia</i> (1983), <i>Lapátra tett férjek</i> (1984), <i>Tanárok</i> (1984), <i>Szemérmetlen szerencse</i> (1987), <i>Vaklárma</i> (1989), <i>Filofax, avagy a sors könyve</i> (1990), <i>Aki kapja, marha!</i> (1991), <i>Babe</i> (1992), <i>Idegroncs-derbi</i> (1996). A hollywoodi filmbiznisz paródiájának szánt <i>An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn</i> (1997) annyira pocsékul sikerült, hogy Hiller levetette róla a nevét, miközben maga a film is egy olyan rendezőről szól, aki megtagadja a művét. Utolsó mozifilmje, a rosszul fogadott <i>Pucked</i> (2006) főszerepét a rockzenész Jon Bon Jovi játszotta. Arthur Hiller 1948-ban nősült, feleségétől, Gwen Pechettől két gyermeke született. Az asszony 2016. június 24-én hunyt el. Férje nem egész két hónappal élte túl: augusztus 17-én hunyt el végelgyengülés következtében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh6_PhmJB6oQ0mMgKE38NzfIpclCTRRVJn3hJdU0t-mNQm__VntPy8xq90N3qI4Ak9f0VL7PjlD5ROLjuDFMBhTH7-g-QBZ9H1bkAJV6TeLOMBCz3IBcfOrVJdIPgmHoqs2JJGtzsnxsYIM2o2sFei2D0q-ZEGgavvgT1oqEX0k1NE4saXdTOlG5poE=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh6_PhmJB6oQ0mMgKE38NzfIpclCTRRVJn3hJdU0t-mNQm__VntPy8xq90N3qI4Ak9f0VL7PjlD5ROLjuDFMBhTH7-g-QBZ9H1bkAJV6TeLOMBCz3IBcfOrVJdIPgmHoqs2JJGtzsnxsYIM2o2sFei2D0q-ZEGgavvgT1oqEX0k1NE4saXdTOlG5poE=w640-h344" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatókönyv</b></div><div style="text-align: justify;">Colin Higgins ausztrál–amerikai forgatókönyvíró és rendező a hetvenes évek legelején ismerkedett meg Ed Lewis filmproducerrel. Megmutatta neki a <i>Harold és Maude</i> című tervezetét, amely annyira megtetszett új barátjának, hogy bevitte a Paramount produceréhez, Robert Evanshez, akit érdekelt a dolog. Higgins ekkor bejelentette, hogy ő maga szeretné rendezni a filmet. A Paramount egy tesztmunkával bízta meg, a végeredményt azonban az illetékesek nem találták túl meggyőzőnek, így Higgins helyett Hal Ashbyt szerződtették rendezőnek. Higgins jól együtt tudott működni Ashbyvel, és elégedett volt az elkészült filmmel, amely kezdetben nem nagyon hozta lázba a nézőket. Higgins egy színdarabot is írt a történetből, amely viszont világsikert aratott, és utólag felkeltette az érdeklődést a hűvösen fogadott filmváltozat iránt is. A szerző új megbízása egy televíziós horrorfilmre szólt, a <i>The Devil's Daughter</i>re (1973), amely a <i>Movie of the Week</i> című sorozat részeként készült. Higgins nem volt nagy véleménnyel erről a munkájáról, a széria producerei mégsem mondtak le róla, hanem felkérték, hogy írja meg egy Hitchcock-stílusú thriller forgatókönyvét. Így született meg a<i> Száguldás gyilkosságokkal,</i> amelynek alapötlete Higgins régi vágya volt: vonatra szállni, és ott találkozni egy szőkével. (Szándékosan nem írom azt, hogy szőke hölggyel, mert Higgins homoszexuális volt, így nem hangzik túl életszerűen, hogy egy szőke nővel való vasúti találkozás lett volna ábrándjai netovábbja.) A vágyálom sosem vált valósággá, ezért írta meg filmsztoriként.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhc1GQDWIxvFGReEDts52AZ-d3W6XValTaZaFjVGTd3VfjCEeK1qVHElropYtGF1eE_lWtXnPUaoWfp_sZE89Hy_3IgnKIG5ysRSqVcnef7-xsZWFITE7bBcjGatRgiyRkFUQH8kh8lv2b3ZbEw2u-vHiRqCTjrgbh5klCcQvK1uwvooipUxdxCmS-j=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhc1GQDWIxvFGReEDts52AZ-d3W6XValTaZaFjVGTd3VfjCEeK1qVHElropYtGF1eE_lWtXnPUaoWfp_sZE89Hy_3IgnKIG5ysRSqVcnef7-xsZWFITE7bBcjGatRgiyRkFUQH8kh8lv2b3ZbEw2u-vHiRqCTjrgbh5klCcQvK1uwvooipUxdxCmS-j=w640-h344" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A projekt a kezdeti fázisban több munkacímmel is futott: <i>Super Chief, Superchief, The Silver Streak, Wagon Lit with Murder.</i> Végül a vonat neve, a <i>Silver Streak</i> (Ezüst Csík; a magyar szinkronban: Ezüst Nyíl) lett a befutó, névelő nélkül: a <i>Száguldás gyilkosságokkal</i> már a magyar forgalmazó leleménye volt. Higgins és megrendelői egyaránt úgy tervezték, hogy újabb közös munkájuk megint egy tévéfilm lesz, a szkript viszont annyira jól sikerült, hogy megpróbálkoztak vele a filmstúdióknál is. A cselekvény java egy Amtrak-szerelvényen játszódik. (Az Amtrak Railways a legnagyobb, személyszállítással foglalkozó amerikai cég, vonatjainak közlekedését törvény garantálja.) A Paramountot érdekelte a forgatókönyv, amennyiben az Amtrak is jóváhagyja. Igen ám, de volt más érdeklődő is, a 20th Century Fox. A konkurencia illetékesei, Alan Ladd Jr. és Frank Yablans nem akartak várakozni, és azonnal megvették a szkriptet 400 ezer dollárért, amely akkor rekordösszegnek számított. „Olyan volt, mint a régi Stan és Pan-vígjátékok. A hős, Stan kizuhan a vonatból, csetlik-botlik, és bolondot csinál magából, mégis megszerzi a csinos lányt. A közönség Buster Keaton óta tud azonosulni az ilyesmivel” – vélték a szakemberek. A magyar nézők számára sajnos semmit nem mondtak Higgins névadási poénjai. A főhős keresztneve például George, a hősnő vezetékneve pedig Burns, ami utalás a népszerű komikusra, George Burnsre. (Az igazi Burns túl a kilencvenedik életévén még így viccelődött: „Szívesen randiznék korombeli lányokkal, de hát nincsenek már korombeli lányok.”) A hősnő nevében egy másik poén is érvényesül: a Hilly (Hildegard) Burns ugyanis Ben Hecht és Charles MacArthur újságírásról szóló komédiája, a <i>Címlap</i> (The Front Page) két főszereplőjének nevéből származik. (A Billy Wilder által 1974-ben megfilmesített vígjátékot Magyarországon <i>Szenzáció!</i> címmel mutatták be 1980-ban.) Amikor a Jerry Jarvis nevű szereplő a főnökét keresi, így szólítja meg a kalauzt: „Jack, láttad Bennyt?” Ez utalás az 1974-ben elhunyt közismert médiaszemélyiségre, Jack Bennyre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiYEaHFtQSzsR5DzFSis0kUWv4u9VV5l4eTYYMMJ4AP9auTh0KuZomVTJ-JUlo9MHdsCTPv8HDEQevZhqyqOYWyiODui0p4deLk8kvQFSyFqdzwUG34WtUU_TMRcAqUUBKGfPtQz4Pv6X4LpiH96sxildvIoU_VEpN2Utvhkm4J9HSvnzWOjjmR_M37=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="515" data-original-width="800" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiYEaHFtQSzsR5DzFSis0kUWv4u9VV5l4eTYYMMJ4AP9auTh0KuZomVTJ-JUlo9MHdsCTPv8HDEQevZhqyqOYWyiODui0p4deLk8kvQFSyFqdzwUG34WtUU_TMRcAqUUBKGfPtQz4Pv6X4LpiH96sxildvIoU_VEpN2Utvhkm4J9HSvnzWOjjmR_M37=w640-h412" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Nyerő páros</b></div><div style="text-align: justify;">Higgins azt szerette volna, ha George Segal kapja a főszerepet, akinek neve az <i>Egy kis előkelőség</i> (1973) és a <i>Kalifornai pókerparti</i> (1974) című vígjátékoknak köszönhetően akkoriban elég jól csengett. Ezért is adta a figurának a George keresztnevet. A Fox viszont Gene Wildert akarta, és azzal érvelt, hogy fiatalabb Segalnál, így a közönség zömét alkotó fiatalok könnyebben azonosulnak vele, ráadásul a tipikus jámbor átlagembert testesíti meg, aki őrült kalandokba keveredik. (Wilder valójában egy évvel öregebb volt, mint Segal!) Wilder örömmel elfogadta a felkérést, mert lehetősége nyílt arra, hogy olyan akciójelenetekben játsszon, mint Errol Flynn, és olyan romantikus jelenetekben, mint Cary Grant. A premier után személyesen is találkozott Granttal, aki állítólag megkérdezte tőle, hogy befolyásolta-e a forgatókönyvet Hitchcock klasszikusa, az <i>Észak-északnyugat</i> (1959), amelynek Cary volt a főszereplője. Amikor Wilder igennel felelt, Grant felkiáltott: „Tudtam! Észrevetted már, hogy ha olyan átlagembereket, mint például te és én, egy olyan szituációba helyeznek, amely túlnő rajtuk, abból egy nagyszerű thriller lesz?” Érdekességként említsük meg, hogy a <i>Száguldás gyilkosságokkal</i> volt Wilder első olyan filmje, amelyben egy gyilkossággal ártatlanul megvádolt férfit játszott. A további négy film, amelyben hasonló helyzetbe kerül: <i>Rabbi a vadnyugaton</i> (1979), <i>Dutyi dili</i> (1980), <i>Ki kém, ki nem kém</i> (1982), <i>Vaklárma</i> (1989).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhPhc-maIEokDLKFy7WE_NoT2qlQNvpUASkAjxpERFaBVWGJl_Zh-BFPI-mD8ERleXdWoSNYgYznrqHnVDun4o2W6yXcW1p5xz74iJQYlSoQqPBwmyZYGyZ7H8pcGwUKzFXOHfE1WgDRzAIOCHnwh4gBFpkcJtth2GupJXwlujfokWte-yPZVcaXzzQ=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhPhc-maIEokDLKFy7WE_NoT2qlQNvpUASkAjxpERFaBVWGJl_Zh-BFPI-mD8ERleXdWoSNYgYznrqHnVDun4o2W6yXcW1p5xz74iJQYlSoQqPBwmyZYGyZ7H8pcGwUKzFXOHfE1WgDRzAIOCHnwh4gBFpkcJtth2GupJXwlujfokWte-yPZVcaXzzQ=w640-h440" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Fox eredetileg nem akarta, hogy a színes bőrű Richard Pryor legyen a másik főszereplő, mert a színész akkortájt valamilyen szakmai nézeteltérés miatt egyszerűen kisétált a <i>The Bingo Long Traveling All-Stars & Motor Kings</i> (1976) forgatásáról, és emiatt még az is felmerült, hogy lecserélik másvalakire. Oké, hogy a konkurens cég, a Universal filmjéről volt szó, de az esetnek híre ment a szakmában, és a Fox el akarta kerülni, hogy náluk ismétlődjék meg. Pedig megismétlődött. Az egyik jelenetben George-ot újdonsült barátja, a Pryor által alakított Grover cipőpaszta segítségével négernek maszkírozza a vécében. Az eredeti forgatókönyvben ezután egy fehér ember jön be a vécébe, aki tényleg azt hiszi, hogy George néger. Pryornak ez nem tetszett: szerinte az viccesebb, ha egy színes bőrű jön be, aki rögtön látja, hogy George nem igazi néger. Azt kérte, hogy vegyék fel a jelenetet így is, Arthur Hiller azonban ebbe nem egyezett bele. Pryor ekkor otthagyta a forgatást, és addig nem is tért vissza, amíg Hiller be nem adta a derekát. Végül a rendezőnek is annyira megtetszett ez a variáció, hogy ez került be a filmbe. Noha Grover/Pryor csak egy óra után jelenik meg a vásznon, párosa Gene Wilderrel oly nagy sikert aratott, hogy még három filmben összehozták őket: <i>Dutyi dili</i> (1980), <i>Vaklárma</i> (1989), <i>Folt a zsákját</i> (1991). Egyébként már a <i>Száguldás gyilkosságokkal</i> előtt is majdnem összekerültek: Mel Brooks <i>Fényes nyergek</i> (1974) című westernkomédiájában Gene Wilder mellett Richard Pryor lett volna a másik főszereplő. Richard szókimondó stand-up műsorai és provokatív imázsa miatt a gyártó cég, a Warner Bros. ragaszkodott ahhoz, hogy másik színészé legyen a szerep, mindazonáltal Pryor részt vett a forgatókönyv megírásában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgXvztaVORdUAZiE1W_L11KKE9UerDmi8cCPrA-Oqf87dMQhdqkWK46xAvj_9wN17StigXg5x-tZtEqiHrwtoUxQ2GpvhAevxZ0jXP9TS4AomhzEsJ8brZ2eT1kY9cAhkoT-rMYktejATAlWwycn72WfrP8t_NCUE2lEXr0WQCYIOpYMEBg2EuG-pLT=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgXvztaVORdUAZiE1W_L11KKE9UerDmi8cCPrA-Oqf87dMQhdqkWK46xAvj_9wN17StigXg5x-tZtEqiHrwtoUxQ2GpvhAevxZ0jXP9TS4AomhzEsJ8brZ2eT1kY9cAhkoT-rMYktejATAlWwycn72WfrP8t_NCUE2lEXr0WQCYIOpYMEBg2EuG-pLT=w640-h356" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A többi szereplő</b></div><div style="text-align: justify;">A női főszerepre az első jelölt Jacqueline Bisset volt, mivel Hillyt eleinte csak amolyan biodíszletnek szánták, a férfi nézők gyönyörködtetésére. A szerepre végül nem őt, hanem Jill Clayburgh-t szerződtették. A színésznő épp túl volt első főszerepén, a <i>Gable és Lombard</i> (1976, Sidney J. Furie) című filmen, amelyben fiatalon elhunyt kolléganőjét, Carole Lombard filmcsillagot alakította. Hilly olyasfajta szerep volt, amilyeneket Lombard is játszott: Clayburgh nem a figura külsejét, hanem a humorát igyekezett hangsúlyozni. Patrick McGoohan sem az első választás volt, ám a Devereau szerepére elsőként kiszemelt színész sajnos elhunyt. A figurát boldogan eljátszotta volna Robert Vaughn is, aki postai úton kapta meg a forgatókönyvet. Hidegzuhanyként érte a hír, hogy McGoohannel már megkötötték a szerződést. Kapcsolatba lépett Arthur Hillerrel, aki elnézést kért a malőrért, és azt állította, Robertnek tévedésből postázták a forgatókönyvet. Kedves gesztusként azonban meghívta őt a díszbemutatóra, ahol Vaughn összebarátkozott Gene Wilderrel. Mivel a film Hitchcock thrillerjeinek ihletésére született, így semmi meglepő nincs abban, hogy Devereau halála hasonló ahhoz, ahogy Charlie bácsi elhalálozik <i>A gyanú árnyékában</i> (1943) című Hitchcock-klasszikusban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjccvW6NV7ChrP-u2CQUMhvjbwtscS-AHED57h456_BU1H8Qbw6V2VDJY2kg5AJwCfD61FuA39SJEDD6R9lAAA3Go82x-9T65Px3tBKou-IOqHdXhWD6X87zqUqzUM5aDbiY_IDLT5MO5F82eJnarhf7Zcbia1p5tsBRX7Ea_Hn7Xm8DE3w7YOFrSvC=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjccvW6NV7ChrP-u2CQUMhvjbwtscS-AHED57h456_BU1H8Qbw6V2VDJY2kg5AJwCfD61FuA39SJEDD6R9lAAA3Go82x-9T65Px3tBKou-IOqHdXhWD6X87zqUqzUM5aDbiY_IDLT5MO5F82eJnarhf7Zcbia1p5tsBRX7Ea_Hn7Xm8DE3w7YOFrSvC=w640-h348" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Reace szerepét először Jack O'Hallorannek ajánlották fel, aki nem kért a megtiszteltetésből. A nálánál jóval idősebb (akkor már 67 esztendős!) és más testalkatú Lionel Stander igent mondott ugyan, de valamiért mégis kiszállt a projektből. A több mint kétméteres (2,18 m) Richard Kiel lépett a helyére. Igazából az ő kedvéért lett egy óriás Reace-ből, hiszen a szereplőt eredetileg így jellemezték a forgatókönyvben: „egy csúnya mopsz aranyfogakkal”. Az aranyfogakat fémfogakra cserélték. Ez az ötlet annyira bejött, hogy Kiel a következő évben <i>A kém, aki szeretett engem</i> (1977) című James Bond-filmben is egy fémfogú gonoszt játszott. Ezzel ott is akkora sikere volt, hogy az újabb Bond-kalandban, a <i>Holdkelté</i>ben (1979) visszahozták a figuráját. Érdekes véletlen, hogy Hiller vonatos filmjének van még egy olyan szereplője, aki „repetázott” a Bond-filmekből: a Chauncey seriffet megformáló Clifton James hasonlóan ügyefogyott, de fontoskodó seriffet alakított az <i>Élni és halni hagyni</i> (1973) és <i>Az aranypisztolyos férfi</i> (1974) című 007-es produkciókban is. A vitaminkereskedőnek álcázott FBI-ügynököt Ned Beatty alakította, aki már első szerepével, amelyet a <i>Gyilkos túra</i> (1972, John Boorman) című filmben játszott, ismertté vált. Hollywood egyik legtöbbet foglalkoztatott karakterszínésze volt (2013-ban befejezte a filmezést, 2021 júniusában hunyt el), a <i>Hálózat</i> (1976, Sidney Lumet) című drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Ekkor viccesen megjegyezte, hogy egy színésznek semmit nem érdemes visszautasítania, mert ő például egyetlen napig forgatott a <i>Hálózat</i>ban, négyoldalas szövegét egyetlen éjszaka alatt kellett megtanulnia, és mégis Oscar-közelbe került. (Egyébként soha többé nem jelölték a díjra.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEizdccuYWyRICpU6WFoNhj3sZ1mtDm584Sukt5DwFODzW31gKWuVC4BEUlfsz8D80SbViipNWbRN4TZJOtuc-m_DiaSH7GAwrYNnUC4nY2KPlZx-AGMxTQLZy15pffJEhz3eJJvqRYq_4mCGPgNXMFs2GtSPcWeInNj8XJxy4q9Y-yh9WUEihl7bT0F=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEizdccuYWyRICpU6WFoNhj3sZ1mtDm584Sukt5DwFODzW31gKWuVC4BEUlfsz8D80SbViipNWbRN4TZJOtuc-m_DiaSH7GAwrYNnUC4nY2KPlZx-AGMxTQLZy15pffJEhz3eJJvqRYq_4mCGPgNXMFs2GtSPcWeInNj8XJxy4q9Y-yh9WUEihl7bT0F=w640-h348" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>„Visz a vonat, hova szalad, fénylő síneken…”</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Száguldás gyilkosságokkal </i>forgatása 1976. április 12-én kezdődött, és július közepén ért véget. A munka javarészt Kanadában zajlott, mivel az amerikai Amtrak Railways megtagadta az együttműködést a produkcióval, mert a cég illetékesei attól tartottak, hogy a film negatív reklámot jelentene számukra. A Canadian Pacific Railway (CP Rail) viszont igent mondott a megkeresésre. Az AM ROAD 4070-es mozdony valójában egy átalakított CP Rail 4070-es mozdony volt. A kanadai márkanevet és egyéb azonosító feliratokat matricákkal ragasztották le. A forgatás végén kiderült, hogy a matricák megrongálták a mozdony eredeti festését, ezért a Foxnak ki kellett fizetnie az újrafestést. Ugyanakkor a vagonok álcázására már nem sok figyelmet fordítottak, többségükön jól felismerhetők a CP Rail különféle azonosítójegyei. A vonatjelenetek külsőit a CP Rail Crowsnest Pass és Lethbridge közötti szakaszán vették fel Alberta tartományban. A vonatbelsőket a Fox egyik filmstúdiójában rendezték be. A díszleteket gumiabroncsokra szerelték, hogy mozgatni lehessen őket. Ahhoz, hogy hitelesnek hasson, amikor a történet szerint a vonat egy-egy egy fa mellett halad el, a stábtagok a vonat ablakait megvilágító lámpasor előtt mozgatták a fákat szimbolizáló objektumokat, hogy azok árnyékot vessenek. Arra is igyekeztek odafigyelni, hogy mivel a cselekmény valójában az Egyesült Államokban játszódik, és nem Kanadában, ezért azokban a jelenetekben, ahol a külső táj is jól megfigyelhető, a középnyugati tájak hangulatát idézzék fel. Azt a jelenetet, amelyben a jelzőtábla letaszítja George-ot a szerelvény tetejéről, a <i>The Fall Guy</i> (1981) című tévésorozat bevezetőjében is felhasználták. Mellesleg George háromszor hagyja el a vonatot akaratán kívül, és ezt mindháromszor a „Son of a bitch!” káromkodással fogadja, amelyet a magyar szinkronban kétszer „A rohadt életbe!”, egyszer pedig „A kurva életbe!” szófordulattal fordítottak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh3i5H8-9dhRAMp0ITEU-PYjykuH3-udtdz685xZgSeEjGyWBzxrvCtGKmrSklh9h-aC2PrhsirQFRrZocYn7Xa80v1gHP2c9GycAVticAbEf35X_E8sQcZqPZCWWTysHA3WhRUkJ2YhYrfj4BlXBL4TxfmtqBQv5hc5HwCXlVdGMxFGkBv8WqnW8SB=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh3i5H8-9dhRAMp0ITEU-PYjykuH3-udtdz685xZgSeEjGyWBzxrvCtGKmrSklh9h-aC2PrhsirQFRrZocYn7Xa80v1gHP2c9GycAVticAbEf35X_E8sQcZqPZCWWTysHA3WhRUkJ2YhYrfj4BlXBL4TxfmtqBQv5hc5HwCXlVdGMxFGkBv8WqnW8SB=w640-h348" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az egyik légi felvételen leolvasható George hálókocsijának neve: Elgin Manor, és később látjuk a 14325-ös besorolási számot is. A kocsit a Budd Car Company és az AMF építette 1954 novembere és 1955 májusa között. Az ilyesfajta hálókocsikban négy egyszemélyes és hat kétágyas hálófülke volt, két közös mosdó és egy közös zuhany, továbbá három alvófülke alsó és felső fekhelyekkel. A film bemutatását követő évben, 1977-ben az összes ilyen típusú hálókocsi a VIA Rail Canada Inc. tulajdonába került. Az egyik jelenetben George egy De Havilland Tiger Moth DH 82-C típusú, 1950-ben gyártott kétfedelű repülőgéppel próbálja utolérni a vonatot. Egyes források szerint a jelenetet Alberta tartomány déli részén vették fel, mások úgy tudják, a kaliforniai Mojave-sivatagban. A történet szerint a gépet George újdonsült ismerőse, egy vagány idős nő vezeti, valójában azonban egy férfi ült a kormánynál, állítólag maga a tulajdonos, Cliff Robertson színész. A gép eredetileg fehér színű volt, narancssárga csíkokkal, de a stáb kívánságára vízben oldódó, ezüstszínű festékkel lefestették. Amikor George belép Chauncey seriff irodájába, a törvény embere épp a 20th Century Fox egyik régebbi filmjét, <i>A Valentin-napi mészárlás</i>t (1967) nézi a tévében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiiPAjUXEPP24RBEYkMX5YWXxj5Z8Efj8FhE3KsCgw08ZT7iF-86B9-akH5DzozO5GIMrmywcF-dg6c4isRBKbSt8VEkRYO-w9TDqdYANf91U2KJqz90Zk_jZ-dXXAqBbwA6AnwEnHmTgkg3RF9wL5VSTGYiyzzTlMEyViOx6zVs8OWrQLzx1-dqWfb=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="800" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiiPAjUXEPP24RBEYkMX5YWXxj5Z8Efj8FhE3KsCgw08ZT7iF-86B9-akH5DzozO5GIMrmywcF-dg6c4isRBKbSt8VEkRYO-w9TDqdYANf91U2KJqz90Zk_jZ-dXXAqBbwA6AnwEnHmTgkg3RF9wL5VSTGYiyzzTlMEyViOx6zVs8OWrQLzx1-dqWfb=w640-h440" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A film befejezését egy igazi vonatkatasztrófa ihlette, amely 1953. január 15-én reggel játszódott le a washingtoni Központi Pályaudvaron (Union Station). A Pennsylvania Railroad által üzemeltetett személy- és postavonat fékhiba miatt áttörte az ütközőt, kifutott az utasperonra, letarolta az állomásfőnök irodáját és egy újságoskioszkot, végül a peron padlóját átszakítva az állomás pincéjébe zuhant. Negyvenhárman sérültek meg, de a csodával határos módon haláleset nem történt: néhány centin múlott, hogy a vonat nem csapódott be a zsúfolt váróterembe. A filmbeli pályaudvart egy burbanki (Kalifornia) repülőgéphangárban rendezték be, külön a produkcióhoz készített mozdonymodellel. A becsapódás a filmvásznon mindössze tizennégy másodpercig tart, és kilenc kamerával vették fel. A jelenet összköltsége félmillió dollárt tett ki. Azt a rövid képsort, amikor a vonat az állomás ütközője felé száguld, a történet szerinti helyszínen, Chicagóban filmezték egy Hi-Rail kamionról. A cselekmény során a Kansas City-i és a chicagói pályaudvar belsejét is látjuk, ezekhez a képsorokhoz viszont egyetlen helyszín, a torontói Központi Pályaudvar különböző részeit használták. A film kísérőzenéjét – melyet Henry Mancini komponált – hivatalosan soha nem adták ki hanghordozón, a zeneszerző azonban a fő témát később felhasználta az 1983-ban indult <i>Hotel</i> című tévésorozathoz is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjhBGTMZmuloxxOj9RemjiUZOQJE4rOQmd3wZmB2Rr_0JCWA0iyvn9ah-xwPIDr1Nbu_VFfDv1lVMR3lB-wLWIdXMwvrGHQkJ7yt6BxJtLY3uA9iWQfb-gvo0TXOh7wzh5SW3gx_c05aXN-OnOsRIb5noEwTbbknAQ7eh3Xtrc4pK_f8GWUq8k2c02l=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjhBGTMZmuloxxOj9RemjiUZOQJE4rOQmd3wZmB2Rr_0JCWA0iyvn9ah-xwPIDr1Nbu_VFfDv1lVMR3lB-wLWIdXMwvrGHQkJ7yt6BxJtLY3uA9iWQfb-gvo0TXOh7wzh5SW3gx_c05aXN-OnOsRIb5noEwTbbknAQ7eh3Xtrc4pK_f8GWUq8k2c02l=w640-h428" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A fogadtatás</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Száguldás gyilkosságokkal</i> ősbemutatóját 1976. december 7-én tartották a New York-i Tower East Theaterben. Ez tulajdonképpen egy jótékonysági vetítés volt az 1968-ban alapított Council to Beautify Israel non-profit szervezet számára. Az eseményen megjelent Gene Wilder és Richard Pryor is. A hivatalos premierre másnap került sor. A Los Angeles-i filmszínházak december 10-étől tűzték műsorra a filmet, amelyet december 22-étől országosan további 350 moziban vetítettek. A kritikák meglehetősen vegyesek voltak: Roger Ebert például dicsérte, Gene Siskel inkább a fenntartásait hangsúlyozta. Sokan úgy gondolták, a közönség kezdeti érdeklődése hamar alább fog hagyni, a nézőket viszont nem befolyásolták az elmarasztaló kritikák: a 6,5 millió dollárból forgatott film több mint 51 milliót hozott a konyhára. Annak ellenére, hogy a kritikusok főként Richard Pryor alakítását dicsérték, Golden Globe-ra mégsem őt jelölték, hanem Gene Wildert, aki alulmaradt Kris Kristoffersonnal (<i>Csillag születik,</i> 1976) szemben. A film csak a „legjobb hang” kategóriájában volt esélyes az Oscarra, az aranyszobrot azonban <i>Az elnök emberei</i> (1976) kapta. Richard Pryor a New York-i Filmkritikusok Díjának jelöltjei között volt, ám a győztes Jason Robards lett, szintén <i>Az elnök emberei</i>ért. Colin Higgins forgatókönyvírói munkáját az Amerikai Forgatókönyvírók Szövetsége találta díjazásra érdemesnek: ott Bill Lancaster lett a befutó a <i>Gáz van, jövünk!</i> (1976) című filmmel. Némi elégtételt jelenthetett az alkotóknak, hogy 1977-ben a <i>Száguldás gyilkosságokkal</i>t választották ki arra, hogy II. Erzsébet és a királyi család előtt levetítsék a jótékony célú, 1946-ban indult Royal Performance Film 31. rendezvényén. 2000-ben az Amerikai Filmintézet a 100 legszórakoztatóbb amerikai film közé választotta Arthur Hiller alkotását.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhcWDRWp2kx1iv38BpyIKWpUPY01YSiIjpsM1mpOzgWqtXDbjFd0cB6AQGCbz_oGnh8P8CFfBx2eF-LCzi7Ru9O8gagHjJ7--lmsnB-TyAoqQYR3nrqo97-8AqDxOwKL4s6Bxw2YN447c6jI0h4fgRkDoNnlQ4n8EyPsmf1H2sGE7AblIaE6rmId7IV=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhcWDRWp2kx1iv38BpyIKWpUPY01YSiIjpsM1mpOzgWqtXDbjFd0cB6AQGCbz_oGnh8P8CFfBx2eF-LCzi7Ru9O8gagHjJ7--lmsnB-TyAoqQYR3nrqo97-8AqDxOwKL4s6Bxw2YN447c6jI0h4fgRkDoNnlQ4n8EyPsmf1H2sGE7AblIaE6rmId7IV=w640-h344" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Bakik</b></div><div style="text-align: justify;">Ugye, senki nem gondolta komolyan, hogy ebben a filmben nincsenek hibák? Nézzünk néhányat a teljesség igénye nélkül!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Los Angelesben George a jobb oldalon száll fel a vonatra, és a folyosóra jut, vagyis a fülkék és azok ablakai egyértelműen a szerelvény bal oldalán vannak. Ellenben Schreiner professzor meggyilkolásának másnapján azt látjuk, hogy George kinéz a fülkéje ablakán, és a külső felvétel alapján egyértelmű, hogy ez az ablak a jobb oldalon van. Ekkor győződhetünk meg arról is, hogy ez a fülke a nyolc kocsiból álló szerelvény harmadik kocsijában van. Amikor viszont Sweet felmászik ugyanezen kocsi tetejére, hogy ott bizonyítékot találjon Schreiner megölésére, hat kocsit lehet megszámolni mögötte, vagyis valójában nem a harmadik, hanem a második kocsi tetején van. (Mégis megtalálja ott a bizonyítékot.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Az egyik jelenetben Bob Sweet felfedi magát George előtt, hogy az igazi neve Stevens. Később George mégis az álnevén említi őt a rendőröknek és a titkosszolgálat embereinek. (Jómagam azt gondolom, egy olyan filmhősről van szó, aki váratlanul, mindenféle titkos ügynöki tapasztalat nélkül keveredett életveszélyes helyzetekbe, így nem várható el tőle a hideg fejjel való, tudatos gondolkodás és cselekvés, jelen esetben az, hogy ne az álnév, hanem az igazi jusson eszébe hamarabb.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor George és Sweet elindulnak a Rembrandt-levelekért, a vonat hófedte tájban halad, miközben a többi történés alapján egyértelműen nyár van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor Reace a vonatfolyosón két-három lövést ad le a menekülő George-ra, egy hangtompítós fegyver hangját hallani, a lövés előtt és után viszont látható, hogy egy hosszú csövű, hangtompító nélküli pisztolyt tart a kezében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor George-ot kidobják a vonatból, a történet szerint Új-Mexikóban van. Ennek ellenére a háttérben józsuéfákat láthatunk, amelyek a kaliforniai Mojave-sivatagban, valamint Nevada és Arizona egyes helyein honosak, Új-Mexikóban nem találhatók meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor a kétfedeles gépen repülve Rita először ijeszt rá a bárányokra, jól láthatóan csak egyetlen ember ül a gépben, holott a történet szerint ketten vannak, ő és George.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* A gépen Rita és George beszélgetnek egymással. A valóságban egy ilyen sebességgel haladó, nyitott repülőgépen nem hallanák egymást a motorzaj és az erős szél hangja miatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj9-cjCbJCp0kgzMXakM_0CVkZyf5Lc9ypXeKqKFUnQZvX7hfkFJtBZNL9Qde6k1I1UojInpVDNUGy9o470DUJCovn-MjZvEenXR0_DJZd1OQBVHyjdY57912cLJDxs7S38hRLNCGrZlpXmTM2DyN8fXSUHOY7XttHZJz5Kz9y0H91nOY6Q8lBbsI4r=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj9-cjCbJCp0kgzMXakM_0CVkZyf5Lc9ypXeKqKFUnQZvX7hfkFJtBZNL9Qde6k1I1UojInpVDNUGy9o470DUJCovn-MjZvEenXR0_DJZd1OQBVHyjdY57912cLJDxs7S38hRLNCGrZlpXmTM2DyN8fXSUHOY7XttHZJz5Kz9y0H91nOY6Q8lBbsI4r=w640-h348" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">* George és Grover a keletre fekvő Kansas Citybe tartanak, de a nap nem előttük, hanem mögöttük kel fel. Miután megérkeznek, a várost mutató felvételen jól látható a jellegzetes Calgary Tower kilátó (Calgary városának nevezetessége a kanadai Alberta államban), miközben Kansas Cityben nincs ehhez hasonló építmény.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor George lemossa az arcáról és a nyakáról a cipőkrémet, fehér inge nyakán a krémnek semmiféle nyoma nem látszik, holott nem valószínű, hogy az öltözéke ne ért volna a nyakához.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor kitör a lövöldözés, a vasúti kocsik néhány ablakát puskatussal betörik. Ez a valóságban nem történhetne meg, mert az ablakokat már akkoriban is törésálló üvegből készítették, hogy elkerüljék a tragédiákat azokban az esetekben, amikor felelőtlen személyek kövekkel dobálják meg a vonatokat. (Ilyen tragédiákra Magyarországon sajnos több példa is van.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Az egyik jelenetben Hilly megkérdezi George-ot, hogy mi van Groverrel, holott a férfit nem mutatták be neki, és Hilly jelenlétében addig senki nem nevezte nevén Grovert.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* A végkifejlet felé közeledve Ralston azt mondja George-nak, hogy a száguldó mozdony nem érhető el a vonat belsejéből. A filmben látható szerelvény azonban olyan típus, amelyre ez nem igaz, és ezt a vasútnál dolgozó Ralstonnak tudnia kellett volna.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Devereau lelövi a mozdonyvezetőt, aki kizuhan a szerelvényből. Nem sokkal később, amikor Devereau a helikopterre lő, a vezetőülésben látszik a korábban kizuhant vasutas inge és egy sziluett, hogy valaki van ott, holott a cselekmény szerint Devereau ekkor már egyedül maradt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* A párhuzamosan futó vasúti sínek nincsenek annyira közel egymáshoz, hogy Devereau úgy haljon meg, ahogyan látjuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* A zárójelenet a chicagói központi pályaudvaron játszódik. A valóságban a vonatok akkoriban egy szinttel lejjebb érkeztek a pályaudvarra, így az elszabadult mozdony nem a váróterembe robbant volna be, hiszen az egy szinttel feljebb volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Ha a valóságban történne meg, hogy egy vonat belerohan az állomás épületébe, akkor a pályaudvar biztonsági személyzete azonnal kiüríttetné az épületet az omlás- és tűzveszély miatt, és nem történhetne meg, hogy bárki is megközelítse a mozdonyt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3evQOPDmciF8xUcCytxg1allvkRKb5BdSCY9Q9nq6YYTtdPD4DMyux-mfmxwRbmJ4kWEc1d8KvCjCo9Nhfiuw_eqfApZaczoxa-T10JiDiBqeucbhi6UDTTt-ITKd2FL6zuPKjTrCk__Jjx5cW5mNoX77vzfe7CUZz8jELTD9LHIOtXA9-c-iVOHe=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3evQOPDmciF8xUcCytxg1allvkRKb5BdSCY9Q9nq6YYTtdPD4DMyux-mfmxwRbmJ4kWEc1d8KvCjCo9Nhfiuw_eqfApZaczoxa-T10JiDiBqeucbhi6UDTTt-ITKd2FL6zuPKjTrCk__Jjx5cW5mNoX77vzfe7CUZz8jELTD9LHIOtXA9-c-iVOHe=w640-h348" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A <i>Száguldás gyilkosságokkal </i>és a magyar filmforgalmazás</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Száguldás gyilkosságokkal</i> 1977. március 31-én került a Filmátvételi Bizottság elé. A jegyzőkönyv szerint 11-en vettek részt a vetítésen. Az összefoglaló szerint Arthur Hiller a kasszasikert tartotta szem előtt, és a jelenlévők kissé cinikusan sorolták fel, hogy miféle jól bevált cselekménypaneleket használt ennek eléréséhez. Négyen egyértelműen azon az állásponton voltak, hogy a várható nagy sikerre való tekintettel a filmet feltétlenül át kell venni magyarországi forgalmazásra. A jegyzőkönyvvezető Illés Gáborné és a Filmfőigazgatóságot képviselő Juhász Árpád szerint viszont a film gyenge, sőt unalmas volt, színvonalát a remek főszereplő sem tudta megemelni. A cselekmény túlbonyolított, de kevés a feszültség és a humor, csak egy-két jó bemondás van, és a végkifejlet sem tartogat meglepetést. Végül mégis átvételi döntés született, amely a filmet a C-kategóriába sorolta. A kópiák számát tizenkettőben határozták meg. Az opuszt 50%-os felemelt helyárral tervezték bemutatni 14 éven felüliek számára. Ennek ellenére záró megjegyzésében Illés Gáborné hangot adott annak a véleményének, hogy a film átvételével a közepes színvonalú produkciók számát gyarapították, amelyekből a Mokép amúgy is bőven rendelkezett tartalékkal, és emiatt a nívósabb produkciókra nem marad sem anyagi, sem forgalmazási keret. A szerződést 1977. július 20-án kötötték meg a 20th Century Foxszal, a vételár 5500 dollár volt. A hivatalos premier 1978. július 6-án volt, de a filmet már június 22-étől előjátszásban vetítette a Vörösmarty kertmozi. A forgalmazás zárómérlege: 43%-os kihasználtság, 1 092 380 néző.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjhXGfZrN2p3X4qyE6Bu2eo0nAs-sSSruHvXXnp3L49GrxxwLHUa9yiDlwCtTr-5ej9AahSxy25O2Zrw5pYnllcil_ux0PbbVQkAVpeJuHbtgg9vY4sHQ7JzbiQsuFN9g_FNAhzXMdlXKrxB4JFQ4PgvhJXvE3_FAE8etx7LGBDHUbybe1ABhnW4X4-=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="800" height="352" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjhXGfZrN2p3X4qyE6Bu2eo0nAs-sSSruHvXXnp3L49GrxxwLHUa9yiDlwCtTr-5ej9AahSxy25O2Zrw5pYnllcil_ux0PbbVQkAVpeJuHbtgg9vY4sHQ7JzbiQsuFN9g_FNAhzXMdlXKrxB4JFQ4PgvhJXvE3_FAE8etx7LGBDHUbybe1ABhnW4X4-=w640-h352" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Egyéb vonatos filmek</b></div><div style="text-align: justify;">A mozgókép feltalálóiként számontartott Lumière fivérek egyik első rövidfilmje, <i>A vonat érkezése</i> (L'Arrivée d'un train en gare de La Ciotat) az 1896. január 25-i lyoni ősbemutatón a legenda szerint pánikot váltott ki a nézőkben, akik megijedtek a vásznon egyenesen feléjük tartó vonattól. „A vasúti vonat ott robog be szemünk előtt. Már távolról látszik, egyre közeledik, hivatalnokok, hordárok jelennek meg a peronon, majd berobog a vonat, kiszállnak az utasok, a peron mozgalmas élete van előttünk” – írta a magyar bemutatóról a <i>Budapesti Hírlap</i> 1896. május 10-i száma. A filmtörténészek szerint semmi valóságalapja nincs a francia ősbemutatón kitört pánikról szóló leírásoknak, mindazonáltal az tény, hogy alighanem a vonat volt az első a legkedveltebb filmes helyszínek közül. Felsorolni is lehetetlen mindazokat a filmeket, amelyek javarészt egy vonaton játszódnak, nem is beszélve azokról, amelyekben a vonat csak a cselekmény bizonyos szakaszában jut szerephez. A teljességre törekvés igénye nélkül, kizárólag szubjektív ízlésem alapján emelek ki néhányat a „vonatos” filmek hosszú sorából. A sor élére <i>Az első nagy vonatrablás</i> (1903, Edwin S. Porter) kívánkozik, amely több szempontból is jelentős mű: az ugyan vitatott, hogy az első western vagy az első történetmesélő film lenne, viszont ez volt az első igazi kasszasiker – persze a kornak megfelelő léptékben. És ha a nézők állítólag pánikba estek a Lumière fivérek pályaudvarra érkező vonatától, hogyan reagáltak arra, amikor itt az egyik rabló egyenesen a nézőtér felé lőtt a pisztolyával? Filmtörténeti klasszikus Buster Keaton vígjátéka, <i>A Generális</i> (1926, Clyde Bruckman – Buster Keaton) is. A történet az amerikai polgárháború idején játszódik. A főhősnek két szerelme van: Annabelle és a Generálisnak elnevezett mozdony, és nekik köszönhetően háborús hős lesz belőle. Bármennyire hollywoodi is a történet, mégsem teljesen kitalációról van szó. Szó volt arról, hogy a filmben az igazi Generális lesz majd látható, de amikor a tulajdonosok megtudták, hogy vígjáték készül, és nem dráma, nem adták oda a mozdonyt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi0gUDu8QWCmPpKWT2V2gJCPeZIONBqhkys5Jy97LT_lpK_Ns1qN-h09yAjgTd2vvOlR4KPb0tPu4-Ei7qmP9Y2mTJbvtBs7vuyozxQwaHWgEucseRbGN_wz20ETu3q7oUZVZnv7EHTmMzaVBWfT8e8xLJ_LLdGxpJcYmszkqyCSMGLDAtQj-NOVS8N=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi0gUDu8QWCmPpKWT2V2gJCPeZIONBqhkys5Jy97LT_lpK_Ns1qN-h09yAjgTd2vvOlR4KPb0tPu4-Ei7qmP9Y2mTJbvtBs7vuyozxQwaHWgEucseRbGN_wz20ETu3q7oUZVZnv7EHTmMzaVBWfT8e8xLJ_LLdGxpJcYmszkqyCSMGLDAtQj-NOVS8N=w640-h384" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A „vonatfilmek” egyik legnagyobb klasszikusa Alfred Hitchcock remekműve, a <i>Londoni randevú</i> (1938). Egy lavina miatt a balkáni vonat utasai egy szállóban töltik az éjszakát. A fiatal Irist másnap reggel kisebb baleset éri: az egyik emeletről a fejére esik egy virágtartó. Épp ezért senki nem hisz neki, amikor a vonaton egy rosszullétet követően azt állítja, hogy eltűnt az egyik utastársa, a kedves idős hölgy, Miss Froy. Több utas is megerősíti, hogy Iris egyedül volt, és bizonyára a fejsérülése miatt képzelődik. A fiatal lány mellé szegődik a pimasz Gilbert, aki eleinte szintén nem hisz Irisnak, ám egyre több jel arra utal, hogy Miss Froy tényleg létezik. De akkor hová tűnt a robogó vonatról? John Frankenheimer <i>A vonat</i> (1964) című alkotása 1944-ben játszódik, a németek által megszállt Franciaországban. A nácik egy egész vonatot töltenek meg műkincsekkel, hogy azokat Németországba szállítsák. Az ellenállóknak úgy kell ezt megakadályozniuk, hogy az értékes rakományt ne érje semmilyen sérülés. Főszereplők: Burt Lancaster, Paul Scofield és Jeanne Moreau. Különleges színfolt a „vonatos” filmek között Alain Robbe-Grillet Magyarországon is bemutatott francia–belga művészfilmje, a <i>Transzeurópa expressz</i> (1966). A Jean-Louis Trintignant és Marie-France Pisier nevével fémjelzett opusz filmrendező szereplője a címbeli vonaton akar filmet forgatni úgy, hogy az utazás eseményei is befolyásolják majd a történetet, ám egy idő után a fantázia és a valóság határai elmosódnak… Trintignant szerepel <i>A vonat</i> (1973, Pierre Granier-Deferre) című francia–olasz filmben is. Egy olyan francia férfit játszik, aki a vonaton találkozik egy német zsidó nővel (Romy Schneider): mindketten Franciaország déli részébe próbálnak eljutni, de ehhez keresztül kell utazniuk a német csapatok által már megszállt területeken is. A rendező kamasz fiúként élte át ezt a korszakot, és néhány személyes élményét is beleszőtte az utazás részleteinek bemutatásába.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgqngse_k4Ph4vqYNaSsCfmokoNCWxle-0hjhu1Txo17FBwCnKIqQ7E4n6o1ufTLsD5FtsnwLqx3AyT_Ph4ABtpY65EY9HDIE-OAGpfISNqyI8o1e9fuqbPIsfCXOPGg7RRyuq5Erd8UUVIY0wHl09MNYP6v2cGfL-ljfLnFzchDp4k1i5N1hnzTVWs=s680" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="680" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgqngse_k4Ph4vqYNaSsCfmokoNCWxle-0hjhu1Txo17FBwCnKIqQ7E4n6o1ufTLsD5FtsnwLqx3AyT_Ph4ABtpY65EY9HDIE-OAGpfISNqyI8o1e9fuqbPIsfCXOPGg7RRyuq5Erd8UUVIY0wHl09MNYP6v2cGfL-ljfLnFzchDp4k1i5N1hnzTVWs=w498-h640" width="498" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Agatha Christie klasszikusa, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/gyilkossag-az-orient-expresszen.html"><i>Gyilkosság az Orient expresszen</i></a> többször is filmvászonra került, a legutóbb 2017-ben. A legjobb adaptáció szerintem Sidney Lumet 1974-es angol filmje, amelyben Albert Finney játszotta a zseniális belga mesterdetektívet, Hercule Poirot-t. Játéka magának Christie-nek is tetszett, bár a bajusszal nem volt kibékülve. (Mit szólt volna Kenneth Branagh röhejes bajszához a 2017-es remake-ben?) Az expresszvonaton meggyilkolják az egyik utast, az ellenszenves Mr. Ratchettet. Az ügy szálai a múltba nyúlnak vissza… George P. Cosmatos katasztrófafilmjében, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/05/a-cassandra-atjaro.html"><i>A Cassandra-átjáró</i></a>ban (1976) egy halálos vírussal fertőzött férfi száll fel egy nemzetközi expresszre. A betegség elterjedésének megakadályozása érdekében a vonat utasait karanténba kell zárni, de az illetékesek valójában sokkal drasztikusabban akarják elejét venni a járványveszélynek. Eldor Urazbajev Magyarországon is bemutatott filmje, az 1977-es <i>Transzszibériai expressz</i> ötven évvel korábbra, 1927-be vezeti vissza a nézőt. A vonaton egy japán üzletember utazik Moszkvába, hogy üzletet kössön a fiatal szovjet állammal, ám sokaknak inkább az az érdeke, hogy a férfiú ne érjen célba élve… Az 1855-ben játszódó<i> Az első nagy vonatrablás</i> (1979, Michael Crichton) című filmben a Sean Connery által megformált arisztokrata férfiú és bűntársai (Lesley-Anne Down és Donald Sutherland) egy különösen értékes aranyszállítmányt akarnak megkaparintani. Az olasz Gianfranco Mingozzi részben magyar közreműködéssel készült minisorozata, <i>Az isztambuli vonat</i> (1980) a múlt század harmincas éveiben játszódik, Hitler uralomra jutása idején, amikor különböző nemzetiségű emberek eltérő, de számukra nagyon fontos okokból utaznak a címbeli szerelvényen. Az irodalmi alapot Graham Greene azonos című regénye szolgáltatta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiJoV05ehtPC5ofWOoyC4GdAWUeKPExi-oF4SbjszVuIccFZkFxrKPjCZUtAUa0VcH_dCalFUBaQYiZFGIaHiRfjKbF5_ePhzT8jHrhnPKUaDAb8CfE2A50UW4rcd4nm3WbjV4x05CXH8intIfMA4wHAqiJay-S5Ad9TY8MAdD7s7DyE0C68yyu82-D=s810" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiJoV05ehtPC5ofWOoyC4GdAWUeKPExi-oF4SbjszVuIccFZkFxrKPjCZUtAUa0VcH_dCalFUBaQYiZFGIaHiRfjKbF5_ePhzT8jHrhnPKUaDAb8CfE2A50UW4rcd4nm3WbjV4x05CXH8intIfMA4wHAqiJay-S5Ad9TY8MAdD7s7DyE0C68yyu82-D=w418-h640" width="418" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az egyik legjobb és legizgalmasabb vonatos filmet az orosz Andrej Koncsalovszkij rendezte az Egyesült Államokban: a Szökevényvonat (1986) két főszereplője (Eric Roberts és Jon Voight) egy szuperbiztonságosnak hitt, kegyetlen alaszkai börtönből szökik meg. Egyetlen reményük a sikeres menekülésre egy vonat, amelynek vezetője menet közben szívrohamot kap, és a szerelvény elszabadul… Peter Hyams izgalmas bűnügyi filmje, a <i>Hajszál híján</i> (1990) egy 1952-es film remake-je. Az Anne Archer által alakított hősnő egy gyilkosság szemtanúja lesz, ám nem akar tanúskodni a veszélyes bűnöző ellen. Az államügyész (Gene Hackman) egy expresszvonaton próbálja biztonságba juttatni a nőt, de a maffia a szerelvényen is a nyomukban van. Steven Seagal egyik legsikeresebb akciófilmje volt az <i>Úszó erőd</i> (1992, Andrew Davis), ezért az élelmes producerek egy hasonló sztorit is hajlandók voltak pénzelni, amely javarészt egy vonaton játszódik. A <i>Száguldó erőd</i> (1995, Geoff Murphy) nem lett annyira népszerű, mint az elődje, ami betudható annak is, hogy ebből hiányzott egy Erika Eleniakhoz fogható butácska, de mutatós hősnő, és mi tagadás, Nick Mancuso sem volt olyan karizmatikus gonosz, mint Tommy Lee Jones. Pong Dzsunho filmje, a <i>Snowpiercer – A túlélők viadala</i> (2013) dél-koreai–amerikai–francia–cseh koprodukcióban valósult meg. A cselekmény a közeli jövőben, 2031-ben játszódik, amikor a Földön a klímaváltozás következményeként egy újabb jégkorszak köszöntött be. A túlélők a Snowpiercer nevű, önellátásra berendezkedett vonaton utaznak immár tizenhét éve. A szerelvényen azonban ugyanolyan társadalmi rétegződés van, mint amilyen a kataklizma előtt a Földön volt: a gazdagságot élvező vezetők, akik a vonat elején élnek, kiszolgáltatottságban tartják a hátsó kocsikban nyomorgókat, és hatalmukat fegyveresek védik. A nyomorgók vezére ellenállást szervez… Csak remélhetjük, hogy az élet nem fogja utánozni a filmművészetet, és az opusz 2031-ben is megmarad sci-finek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhCpCwHSanF59rn8_tvcKPPfiJTewcENmMtrgqK5pQWmXIq14hg7oPf0GNszPL5zJYegCNrF8ZSfzqRrsw-I2lp9mCw-DfE56WHUk-NXVeU2IFSVBhLRdnnyQSuDc8O5skkKMm_SmOZKavSS7s-GvBWTsouysO5_S5yxdZbStu6PV-mXAOn6r_UHPMa=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="800" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhCpCwHSanF59rn8_tvcKPPfiJTewcENmMtrgqK5pQWmXIq14hg7oPf0GNszPL5zJYegCNrF8ZSfzqRrsw-I2lp9mCw-DfE56WHUk-NXVeU2IFSVBhLRdnnyQSuDc8O5skkKMm_SmOZKavSS7s-GvBWTsouysO5_S5yxdZbStu6PV-mXAOn6r_UHPMa=w640-h348" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„A film a kezdés vígjátéki hangütése által megteremti a közönségével azt a fajta kapcsolatot, amelyben nem kell tragikusan felfogni az életveszélyt. A hatás legfőbb eszközei az ügyesen időzített fordulatok, a szellemes, olykor frivol, de sohasem közönséges párbeszédek és az olcsó túlzások nélkül is gazdag humorforrást biztosító színészek. Mindenekelőtt a főszereplőt lehet említeni, a nem éppen adoniszi megjelenésével is megnyerő típusú Gene Wildert, aki nemcsak komikusi képességeivel, hanem intellektusával is magával ragadja a nézőt. Emellett meggyőz arról is, hogy győzelmeiben a szerencse helyét mindinkább a féltés csiholta bátorság foglalja el. Mert igaz ugyan, hogy a »semmit sem kell komolyan venni« hangulata csaknem végig megmarad, de azért a film második felében, főleg a gengszterekkel vívott tűzharcnak és a vezető nélkül száguldó vonat megállításának jeleneteiben már a realitásra törő kalandábrázolás a jellemző és itt a humort a látvány keltette izgalom váltja fel.”</div><div style="text-align: justify;">(Kürti László: „A nyár kaland-kellékei”. In: <i>Film, Színház, Muzsika,</i> 1978. július 8., 8–9. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgR4aAsRyjXXX76Kzyp4ONyBaI_XZAA_546vTxRuajb55Xbbq2HEPcf1XJjagiWjyz_SEVOjNcCoWTwoTD2uLpBN0Owsu9oZNPp1WyJ1WtNFN4nwD72A0gQaSTQiogfRcx0QSnLE7_6TM1kircOkRwfo7sISwS6zGbquXKENkKRyBcLQNWnDKXhKAup=s815" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="815" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgR4aAsRyjXXX76Kzyp4ONyBaI_XZAA_546vTxRuajb55Xbbq2HEPcf1XJjagiWjyz_SEVOjNcCoWTwoTD2uLpBN0Owsu9oZNPp1WyJ1WtNFN4nwD72A0gQaSTQiogfRcx0QSnLE7_6TM1kircOkRwfo7sISwS6zGbquXKENkKRyBcLQNWnDKXhKAup=w416-h640" width="416" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A két főhős alakítója Gene Weider [sic!] és Jill Clayburgh tökéletes páros. Különösen az ágyba kerülést megelőző párbeszédük szellemessége, fanyar és mégis röhögtető humora marad számomra emlékezetes, különben is végig, sziporkázóan kedvesek mindketten. Utóbbi színészi erényeit nőiessége, bájai még csak fokozzák. Kétségtelen, hogy emellett más figyelmet érdemlő érdekességről is szót kell ejtenünk, ha nem akarjuk egyszerű ítélettel elintézni a filmet. A játék humoráról tettem már egy megjegyzést. Idekívánkozik az is, hogy néhány ismert rendőrvicc poénján kívül végig üdítő, friss humora van a filmnek.”</div><div style="text-align: justify;">(Dankó István: „Száguldás gyilkosságokkal”. In: <i>Hajdú-Bihari Napló,</i> 1978. július 11., 5. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgylobRTONgFZIY09S5vidKuRmrs6MNNSP3y29g5ilbCrr0p6rfLN1pe_6EuvMdfiVu3bKHV08ALVrNCf0vkUNfhMkM_Ow7NYU1zZwcd4dSnAU_8zfK1_HAZ-OjJsYpLvMgn2UJluDMF3LTB1zPhNjqxyKJJNfNe5FJf7y_2VfoyeUeE2RK9SZ04BEQ=s790" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="790" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgylobRTONgFZIY09S5vidKuRmrs6MNNSP3y29g5ilbCrr0p6rfLN1pe_6EuvMdfiVu3bKHV08ALVrNCf0vkUNfhMkM_Ow7NYU1zZwcd4dSnAU_8zfK1_HAZ-OjJsYpLvMgn2UJluDMF3LTB1zPhNjqxyKJJNfNe5FJf7y_2VfoyeUeE2RK9SZ04BEQ=w430-h640" width="430" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Száguldás gyilkosságokkal</b> (Silver Streak,1976) – amerikai bűnügyi vígjáték. Forgatókönyv: Colin Higgins. Operatőr: David M. Walsh. Zene: Henry Mancini. Díszlet: Alfred Sweeney. Jelmez: Marvin March. Vágó: David Bretherton. Rendező: Arthur Hiller. Főszereplők: Gene Wilder (George), Jill Clayburgh (Hilly), Richard Pryor (Grover), Patrick McGoohan (Devereau), Ned Beatty (Sweet), Clifton James (Chauncey seriff), Ray Walston (Mr. Whiney), Stefan Gierasch (Schreiner professzor és Johnson), Fred Willard (Jerry Jarvis), Scatman Crothers (Ralston). Magyarországi bemutató: 1978. július 6.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/01/bonnie-es-clyde.html"><b>Bonnie és Clyde</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-vasalarcos-ferfi-tortenelmi-hatter.html"><b>A vasálarcos férfi: a történelmi háttér, a regény és a filmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/12-1.html"><b>12+1</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/magas-szoke-ferfi-felemas-cipoben.html"><b>Magas szőke férfi felemás cipőben</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/olaszok-hihetetlen-kalandjai.html"><b>Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/flor-asszony-es-ket-ferje.html"><b>Flor asszony és két férje (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/zsaru-vagy-csirkefogo.html"><b>Zsaru vagy csirkefogó?</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/szabadlabon-velenceben.html"><b>Szabadlábon Velencében</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/01/orult-nok-ketrece.html"><b>Őrült nők ketrece (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/12/haloszobaablak.html"><b>Hálószobaablak</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>IZGALMAK A RETROKULT BLOGON (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/29/a_woodstocki_boszorkany_oraja"><b>A woodstocki boszorkány órája</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/21/piszkos_carey_a_korhazi_igazsagoszto"><b>Piszkos Carey, a kórházi igazságosztó</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/17/franco_nero_a_rettenthetetlen_capavadasz_855"><b>Franco Nero, a rettenthetetlen cápavadász</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/14/charlie_angyala_es_hitler_autoja"><b>Charlie angyala és Hitler autója</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/12/james_bond_kedvese_az_oriasaligator_ellen_764">James Bond kedvese az óriásaligátor ellen</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/02/az_elve_eltemetett_feleseg"><b>Az élve eltemetett feleség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-85979543726947284282022-01-02T02:56:00.002-08:002022-08-29T07:00:39.300-07:00PÉNTEK 13.<div style="text-align: justify;">Minden idők egyik legnevezetesebb horrorszériája, a <i>Péntek 13.</i> első részét egy másik ismert horrorsorozat, a <i>Halloween</i> 1978-ban bemutatott első része inspirálta. Sean S. Cunningham rendező és Victor Miller forgatókönyvíró egyáltalán nem gondolkodott sorozatban, csupán szerettek volna egy kis pénzt keresni a slasher filmek divatjának meglovaglásával. A történet egy nyári táborban elkövetett brutális mészárlássorozatról szól, amelynek szálai a múltba nyúlnak vissza. Miller soha nem járt nyári táborban, elmondása szerint testvérei ilyesfajta élményei ihlették meg. Bennfentesek azonban váltig állítják, hogy az ötletet igazából egy <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Bodom_murders">megtörtént bűnügy</a> szolgáltatta: a finnországi Bodom-tónál 1960. június 5-én meggyilkoltak három sátorozó tizenévest, egy negyediket pedig súlyosan megsebesítettek. Az ügyet sosem sikerült megnyugtató módon felderíteni. Negyvennégy (!) évvel az eset után letartóztatták és bíróság elé állították az egyetlen túlélőt, aki már annak idején is gyanúba keveredett, ám az eljárás felmentéssel végződött. A filmet 1979 őszén forgatták huszonnyolc nap alatt, javarészt egy igazi nyári táborban. A belföldi forgalmazás jogait a Paramount, a külföldiét a Warner szerezte meg. Az 550 ezer dollárból forgatott film közel hatvanmilliós bevételt hozott, így a következő évben már el is készült a folytatás, amelyet újabb részek követtek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjJSvgtEhjyRiCmFt-G8SN2-VfrOmpa1e6ubq5CxPMuLGDy915aKEMVt96WcWE5ZHiIYlzo6fdkLE2KxuP8qEH0bGD3dc_3rfnqMtUtXLcykbHQ7EkShUkyuP_seDpgyiiOIoinAP2Ccr5oNUqMJFLlbmfGDWbgd9nzd7weljVHzFfTUd2J1VEKTUXL=s850" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjJSvgtEhjyRiCmFt-G8SN2-VfrOmpa1e6ubq5CxPMuLGDy915aKEMVt96WcWE5ZHiIYlzo6fdkLE2KxuP8qEH0bGD3dc_3rfnqMtUtXLcykbHQ7EkShUkyuP_seDpgyiiOIoinAP2Ccr5oNUqMJFLlbmfGDWbgd9nzd7weljVHzFfTUd2J1VEKTUXL=w414-h640" width="414" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">A cselekmény 1958-ban kezdődik, egy békés nyári estén. A festői környezetben elhelyezkedő Kristály-tavi táborban a fiatalok a kandalló mellett ülnek, és <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Umex9nq4wGw">önfeledten énekelnek egy közismert népdalt</a>: <i>„Hang down your head Tom Dooley / Hang down your head and cry / Hang down your head Tom Dooley / Poor boy you're bound to die”</i> („Hajtsd le a fejed, Tom Dooley / Hajtsd le a fejed és sírj / Hajtsd le a fejed, Tom Dooley / Szegény fiú, meg kell halnod”). Egy fiú és egy lány otthagyja a társait, hogy kettesben legyenek az egyik faház felső szintjén. Arra sincs idejük, hogy levetkőzzenek, mert valaki megjelenik, és pillanatokon belül végez velük. Huszonkét év telik el a felderítetlenül maradt gyilkosság után, és 1980-ban az ambiciózus Steve Christy újra meg akarja nyitni a tábort. Épp oda igyekszik Annie is, aki szakácsnőnek jelentkezett. A fiatal lány a közeli kisváros éttermében kér útbaigazítást, az emberek azonban nem túl készségesek. Egy félnótásnak látszó középkorú férfi, Ralph arra figyelmezteti Annie-t, hogy ne menjen a táborba, mert meg fog halni. Egy Enos nevű teherautósofőr végül felajánlja, hogy elviszi egy darabon. Útközben elmeséli, hogy mi történt évekkel korábban a táborban. Annie-nek szerencséje van, mert nem sokkal azután, hogy Enos kiteszi őt az út mentén, sikerül lestoppolnia egy dzsipet, így mégsem kell gyalog megtennie a hátralévő utat. Készségesen elmeséli, hogy hová készül. A sofőr ellenben nincs beszédes kedvében, és egy szót sem szól. Amikor túlhajt az elágazáson, a lány figyelmezteti őt, de hiába, mert a jármű nem lassul. Annie jobb híján kiugrik a mozgó dzsipből, és megsérül a lába. A kocsi néhány méterrel odébb megáll. A sérült lány az erdőbe menekül, ám nincs sok esélye. Az ismeretlen sofőr utoléri, és egy nagyobb fánál elvágja a torkát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjIzuCkwO5kkzfYGbAn1-JIviQrMvvkP5fxo0cnrAPWzT_lzxMRDl4pY_9F3rclyk-b8qCZ5iAVjbqtL5Y6TGj5h-5sD7nUR-YYI60rdRf6hnYydmnK_-LGfxphWNk_z4UaxNbIxs1jgx8OUGy1cqwBHk7_sQ0NuSpPhd0U9Tp_vXOHXrr8Wz0osUh_=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjIzuCkwO5kkzfYGbAn1-JIviQrMvvkP5fxo0cnrAPWzT_lzxMRDl4pY_9F3rclyk-b8qCZ5iAVjbqtL5Y6TGj5h-5sD7nUR-YYI60rdRf6hnYydmnK_-LGfxphWNk_z4UaxNbIxs1jgx8OUGy1cqwBHk7_sQ0NuSpPhd0U9Tp_vXOHXrr8Wz0osUh_=w640-h428" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ezalatt a táborban a fiatalok a faházak javítgatásával, takarításával foglalkoznak. A munkálatokat a táborvezető, Steve Christy irányítja. Persze senkinek nem kell megszakadnia, jut idő egy kis tréfálkozásra, fürdőzésre, sőt enyelgésre is. A tóparton az egyik lány hangot ad annak a gyanújának, hogy valaki a túlpartról figyeli őket. Szavait senki nem veszi komolyan. Ez végzetes hibának bizonyul, mert az ismeretlen illető valóban kikémleli a fiatalokat, és este egymás után végez velük, méghozzá válogatott kegyetlenséggel. Steve Christy sem menekül meg: ő épp hazafelé tart a városból, amikor a gyilkos áldozatául esik. Alice és barátja, Bill először valami tréfára gyanakodnak, amikor társaik egymás után eltűnnek. Hamarosan egyre több jel utal arra, hogy a táborban különös és borzalmas események zajlanak. A fiatalok egy véres baltát találnak egyik társnőjük, Brenda ágyában, és a segélykiáltását is hallani vélik a sötétben. Megpróbálnak segítséget kérni, ám a telefon süket. Rövidesen az egész tábor sötétségbe borul, megszűnik az áramszolgáltatás. Bill szerint a generátorral lehet valami, és kimegy a faházból, hogy utánanézzen a problémának. Mivel sokáig nem tér vissza, Alice a keresésére indul, és borzalmas felfedezést tesz: megtalálja Bill holttestét nyílvesszőkkel egy ajtóra szegezve. Kétségbeesetten rohan vissza a faházba, és eltorlaszolja az ajtót. A szörnyűségeknek azonban nincs vége: fülsértő csörömpölés kíséretében valaki bedobja Brenda holttestét az ablakon keresztül. Kis idő elteltével egy közeledő gépkocsi fényszórója hasít a sötétségbe. Alice azt hiszi, megmenekült, hiszen ki más érkezhetne most, mint Steve Christy a városból…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjPl2HvQZbLD1BkSPIPuNWjXHWF70OT80CvbxDw6EXJKJitCOX2mcGAFLwJOdhsApxZ1aEaep3qkwR7hRU8Z1gccBpCTPPCxSYa-KdglmMiLeVWDdU45N7FXft5XVXv-fGCfFv3kb73hLfnq9XWTqHZWK6_8mgHOo-aOoZuuA393gRu5AIS7fD_rD3N=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjPl2HvQZbLD1BkSPIPuNWjXHWF70OT80CvbxDw6EXJKJitCOX2mcGAFLwJOdhsApxZ1aEaep3qkwR7hRU8Z1gccBpCTPPCxSYa-KdglmMiLeVWDdU45N7FXft5XVXv-fGCfFv3kb73hLfnq9XWTqHZWK6_8mgHOo-aOoZuuA393gRu5AIS7fD_rD3N=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Sean Sexton Cunningham amerikai rendező 1941 decemberében született New Yorkban: hogy 1-jén vagy 31-én, az nem egyértelműen tisztázott, bár az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Connecticutban nevelkedett, az 1787-ben alapított Franklin & Marshall Főiskolán bölcsészdiplomát, majd a Stanford Egyetemen Master of Fine Arts Degree fokozatot szerzett. Tanulmányai befejezése után menedzserként dolgozott különféle színházi társulatoknál, például a New York-i Lincoln Centernél, a Long Island-i Mineola Theaternél és az Oregon Shakespeare Festivalnál. A hatvanas évek végén egy New York-i dokumentumfilmes társaságnál dolgozott. 1969-ben mindössze 3500 dollárból forgatta a <i>The Art of Marriage</i> (1970) című dokumentumfilmet, amelyet a következő évben kezdett játszani néhány mozi. A híre szájról szájra terjedt, és a film végül százezer dollár hasznot termelt. Ennek felét Cunningham arra fordította, hogy egy irodát béreljen. A <i>The Art of Marriage</i> felkeltette egy bizonyos Wes Craven érdeklődését, aki társproducerként és segédvágóként szállt be Cunningham második alkotása, a <i>Together</i> (1971) elkészítésébe. Ebben ismét a párkapcsolatok és az erotika állt a középpontban. A női főszereplő, Marilyn Chambers ezt követően világsikert aratott <i>A zöld ajtó mögött</i> (1972) című filmmel, amely az egyik korai kísérlet volt a pornográfia és a mainstream összekapcsolására: a két rendező, Artie és Jim Mitchell a Cunningham-opusz láttán szerződtette Marilynt. A <i>Together</i> még elődjénél is kedvezőbb fogadtatásban részesült, a Hallmark Release vette meg a forgalmazás jogát. A cég 90 ezer dollárt ajánlott fel a rendezőnek egy rémfilm elkészítésére. Cunningham megint Cravennel akart dolgozni, de most úgy döntött, hogy átengedi neki a rendezés lehetőségét, és ezúttal csak producer lesz: így született meg az 1972-es esztendő leghírhedtebb horrorja, <i>Az utolsó ház balra,</i> amely egyébként ugyanazt a legendát dolgozza fel, mint Ingmar Bergman Oscar-díjas filmje, a <i>Szűzforrás</i> (1960).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgPGa4iX2DvV2WQj7R6uGsz2MKHBGGw6P_LcabhrpRc1V2gPPL_25N3VUXwk26ZCTfeXzQrCQFPrXERJGkGCc8_ow87qoqpZLeuuLQKjrzK-lcLvGNn9EsHF47R5eYuG6hK-o_Un46BnKH3dH0e9xjOvpKaxzu2Uqyb0Bgnw2GaAm3n3U6hx3AisUVG=s750" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgPGa4iX2DvV2WQj7R6uGsz2MKHBGGw6P_LcabhrpRc1V2gPPL_25N3VUXwk26ZCTfeXzQrCQFPrXERJGkGCc8_ow87qoqpZLeuuLQKjrzK-lcLvGNn9EsHF47R5eYuG6hK-o_Un46BnKH3dH0e9xjOvpKaxzu2Uqyb0Bgnw2GaAm3n3U6hx3AisUVG=w470-h640" width="470" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Cunningham mindmáig folytatja produceri tevékenységét, zömmel saját filmjeinek készítését felügyeli. Ezek alapvetően horrorok, noha a direktor – saját bevallása szerint – nem kedveli ezt a műfajt, pláne a brutálisabb darabokat. A <i>Case of the Full Moon Murders</i> (1973) a horror és a vígjáték elegye sexploitation köntösbe bújtatva. (Állítólag igazi pornónak készült, de a hardcore képsorokat végül kihagyták.) Egyik főszereplője a korszak menő pornósztárja, Harry Reems. A második stáb rendezője és a film vágója Steve Miner volt, aki <i>Az utolsó ház balra</i> elkészítésében is részt vett, és később ő rendezte a <i>Péntek 13.</i> második és harmadik részét is. 1978-ban Cunningham két sport témájú vígjátékot forgatott <i>Here Come the Tigers</i> és <i>Manny's Orphans</i> címmel. A <i>Péntek 13.</i> (1980) hatalmas sikere után valószínűleg sokan arra számítottak, hogy Cunningham végre lehetőséget kap nagy költségvetésű filmek készítésére is. Mondjuk, a filmjeire ezután tényleg több pénzt kapott, egész pontosan néhány százezer dollár helyett néhány milliót. Újabb alkotásai azonban – <i>A kalapácsos visszatér</i> (1982), <i>Spring Break</i> (1983), <i>The New Kids</i> (1985) – nem sok vizet zavartak, ámbár a <i>Spring Break</i> című szexvígjáték nem muzsikált rosszul a kasszáknál. Víz alatti szuperhorrorja, a <i>Mélytengeri szörnyeteg</i> (1989) viszont épphogy megtermelte nyolcmilliós gyártási költségét. Ennek ellenére divatba hozta a víz alatt játszódó kaland- és rémtörténeteket, melyek közül csupán <i>A mélység titka</i> (1989, James Cameron) ért el számottevő sikert. Producerként részt vett a négyrészes <i>Ház</i> című horrorsorozat gyártásában, beszállt a <i>Péntek 13.</i> kilencedik és tizedik részének elkészítésébe, sőt a <i>Freddy vs. Jason</i> (2003) megszületésében is szerepet vállalt. 2009-ben két remake-et hozott tető alá: a <i>Péntek 13. </i>és <i>Az utolsó ház balra</i> új változatait. Utolsó mozifilmje az <i>XCU: Extreme Close Up</i> (2001) volt, azután már csak tévés produkciókat és rövidfilmeket forgatott. 2018-ban elhunyt a felesége, Susan Elaine Van Steinburgh vágó, akivel két saját és egy örökbefogadott gyereket neveltek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhRL-NHsdcOGz3sP1OUPXQc9eDSM-3Fn5fXHHV5RgXNjIlMDLyDYWuR-dvluxG8qiDymZMVZYo_yL_txWpxjQ1ttTALKoenqKE0QaI8-8qwV30wD5lQjZl8GTkcVA-rlYBaqWTVvnVxjayxHE5l7KY36xpcJbMpDraJq7AC9h2Bg0AFREnGFaCzjWX3=s790" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="790" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhRL-NHsdcOGz3sP1OUPXQc9eDSM-3Fn5fXHHV5RgXNjIlMDLyDYWuR-dvluxG8qiDymZMVZYo_yL_txWpxjQ1ttTALKoenqKE0QaI8-8qwV30wD5lQjZl8GTkcVA-rlYBaqWTVvnVxjayxHE5l7KY36xpcJbMpDraJq7AC9h2Bg0AFREnGFaCzjWX3=w430-h640" width="430" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatókönyv</b></div><div style="text-align: justify;">A kis költségvetésű, ún. slasher filmek (sorozatgyilkosok véres bűncselekményeit bemutató alkotások) divatját a <i>Halloween – A rémület éjszakája</i> (1978) című horror indította el, amelyet bő háromszázezer dollárból forgattak, és közel hetvenmilliót hozott a konyhára. Az opusz egy csapásra híressé tette John Carpenter rendezőt és a női főszerepet alakító Jamie Lee Curtist. Több másodvonalbeli alkotó is úgy gondolta, hogy a slasher jelenti számára a nagy lehetőséget a kiugrásra, így például Sean S. Cunningham is. Megállapodott előző két filmje <i>(Here Come the Tigers; Manny's Orphans)</i> forgatókönyvírójával, Victor Millerrel, hogy újabb közös alkotásuk egy slasher lesz. A szkript első változata az <i>A Long Night at Camp Blood</i> (Egy hosszú éjszaka a Véres Táborban) címet kapta. Ebben a vízbe fulladt kisfiút még Joshnak hívták – Miller egyik fia után –, és nem Jasonnek. (Az elkészült film francia változatában a kisfiú a Jackie nevet kapta, de a második résztől már a franciák is a Jason nevet használták.) A Voorhees állítólag Miller egyik régi iskolatársnőjének családneve volt. Az átdolgozás során Cunningham a <i>Friday the 13th </i>(Péntek 13.) címet javasolta. Tartott azonban attól, hogy a horrorláz kellős közepén valaki más is lecsap erre a címre, ezért sebtében egy logót terveztetett, amelyen a nagybetűs filmcím áttör egy üvegtáblát, és azt a <i>Variety</i>ben hirdetés gyanánt megjelentette. A hirdetésben – roppant szerénységre utalva – olvasható volt a „The Most Terryfing Film Ever Made!” (A valaha készült legrémisztőbb film!) szlogen is, bár a műből akkor még egyetlen kockát sem forgattak le. Mindazonáltal az óvatosság nem volt alaptalan, mert kiderült, hogy épp akkoriban mutattak be egy szerény sikert elért horrort <i>Péntek 13. – Az árva</i> (1979) címmel. A címhasználat miatti pereskedést a színfalak mögötti megegyezéssel sikerült elkerülni. Ugyanakkor a konkurens film egyik producere, Sondra Gilman később cáfolta, hogy bármiféle megegyezés történt volna a Cunningham-produkcióval, vagy pláne pénzt kértek volna tőlük a címhasználatért. A hirdetés igazi nyeresége az volt, hogy olyan befektetők jelentkeztek, akik vállalták, hogy állják a teljes költségvetést.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjsWdYHKsDpPyU-n2UUV2ns8aePYaez1igiID5NDtEr0sbeU3aoL0R8LVVtRqGuh5_opdStUz4axT3Q9ax7R5SDBUJKkK7QNxUMnI-7guV3b8oM832qIDNdSiw3LNHPYI_Cir_ALJsm2vAJJiVb5C8c2Ia_DpJjcQd2rQqlAHXIEamne_GDBocxT3uw=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="800" height="372" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjsWdYHKsDpPyU-n2UUV2ns8aePYaez1igiID5NDtEr0sbeU3aoL0R8LVVtRqGuh5_opdStUz4axT3Q9ax7R5SDBUJKkK7QNxUMnI-7guV3b8oM832qIDNdSiw3LNHPYI_Cir_ALJsm2vAJJiVb5C8c2Ia_DpJjcQd2rQqlAHXIEamne_GDBocxT3uw=w640-h372" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Victor Miller egy olyan sorozatgyilkost talált ki, akit a gyermeke iránti szeretet motivál a brutális gyilkosságok elkövetésére. Tulajdonképpen csak szó szerint vette az anyai szeretettel kapcsolatos közismert szólást: „Az igazi anya ölni képes a gyerekéért.” Millernek egyáltalán nem tetszett, hogy a későbbi folytatásokban Jason lett a gyilkos – ráadásul Michael Myers és Freddy Krueger mellett a műfaj leghírhedtebb mészárosa –, mert áldozatnak tekintette őt, aki valóban meghalt. Éppen ezért nem vett részt tevőlegesen a folytatások elkészítésében, de beleegyezett az általa kitalált szereplők használatába. Miller eredeti forgatókönyvében épp emiatt nem is szerepelt az a jelenet, amikor a film vége felé Jason a tóból kiugorva váratlanul rátámad a csónakban ülő Alice-re. Ezt Tom Savini maszkmester találta ki Brian De Palma klasszikus horrorja, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Rr-VODLBOVA"><i>Carrie</i> (1976) befejezésének hatására</a>: a túlélő lány egyik rémálmában virágot visz a címszereplő elpusztult otthonához, a sírt jelképező hirdetőtáblához („For Sale”), amikor a fekete kövek közül hirtelen kinyúlik egy véres kéz, és megragadja a csuklóját. (Maga De Palma azonban John Boorman <i>Gyilkos túra</i> című 1972-es klasszikusának egyik jelenete nyomán tervezte meg saját filmje befejezését.) A horror egyik legendás alakjának számító Savini egy személyes élménye alapján javasolta a kígyós képsort is, amikor Alice egy élő kígyót talál az egyik faházban. A jelenetet igazi kígyóval vették fel, de az állatvédők megnyugtatására hangsúlyozták, hogy a hüllő megöléséhez természetesen már műkígyót használtak. (Állítólag ez hazugság volt, mert az igazi kígyót ölték meg.) Alice egyébként eredetileg összetettebb és kevésbé rokonszenves karakter lett volna, aki a táborvezető és az ország nyugati részén élő barátja között őrlődik, és el is akarja hagyni a tábort, ám a szerény költségvetés miatt ezt a cselekményszálat végül nem bontották ki. Steve Christy keresztnevét a film társproducerétől, Steve Minertől kölcsönözték. Őrült Ralph figurájával kettős célt akartak elérni: egyrészt a trójai Kasszandra mintájára előre megjósolta a bekövetkező szörnyűségeket, másrészt épp a beteljesült jóslatai miatt lehetséges elkövetőként is gyanúba akarták keverni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiTD_w4-GqVu14mVU-S0q0hzuHMzelA0ZJzWUXqUh1b03I9n0ccl7OX-iVNiLIEMMBUL2mr38hn7pa81i0xfIO4PijKoPoDMp7_pEDR1JY8ekDQrhhZUL_MxRQ0g8fXWz-D7QVW92YLS_lXQfFyhEjPPoZEnJBJGGjI1YoZgTp5I-SyRBKelILQNgiv=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiTD_w4-GqVu14mVU-S0q0hzuHMzelA0ZJzWUXqUh1b03I9n0ccl7OX-iVNiLIEMMBUL2mr38hn7pa81i0xfIO4PijKoPoDMp7_pEDR1JY8ekDQrhhZUL_MxRQ0g8fXWz-D7QVW92YLS_lXQfFyhEjPPoZEnJBJGGjI1YoZgTp5I-SyRBKelILQNgiv=w640-h480" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A színészek</b></div><div style="text-align: justify;">Tekintettel az alacsony költségvetésre, Cunningham azt tervezte, hogy a táborozó fiatalok szerepére jó külsejű, nem különösebben ismert színészeket választ: olyanokat, amilyeneket a kólareklámokban lehet látni. Mrs. Voorhees eljátszására viszont egy nagy nevet akart megnyerni. Első választása a kétszeres Oscar-díjas legenda, Shelley Winters volt, aki azonnal nemet mondott. Ekkor a direktor Estelle Parsonst kereste meg, aki a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/01/bonnie-es-clyde.html"><i>Bonnie és Clyde</i></a> (1967) című gengszterdrámában nyújtott epizódalakításáért kapott Oscart. Estelle-t érdekelte a szerep, ám az utolsó pillanatban meghátrált. Annyira az utolsó pillanatban, hogy már elkezdődött a forgatás, és még nem volt meg a szerepre a színésznő. (Egyes források szerint Parsons volt az eredeti jelölt, és csak utána került szóba Winters.) Állítólag ez volt az oka annak, hogy Mrs. Voorhees csupán a film vége felé jelenik meg: addig legfeljebb a lábát (nadrágban és csizmában van) vagy a kezét mutatják, bár olykor észrevehető, hogy nem női kezet látunk. Annie meggyilkolásának jelenetében például Taso Stavrakisnek, a maszkmester asszisztensének kezét látjuk. Több lehetséges jelölt – Dorothy Malone, Louise Lasser és mások – meghallgatása után Cunningham az ötvenes években ismertté vált, de azóta már elfeledett Betsy Palmert választotta. Betsy híres volt arról, hogy kertelés nélkül kimondja, amit gondol. Nem tagadta, hogy a forgatókönyvet az olcsó horror és a szex ócska egyvelegének tartja. Cunningham azzal győzte meg, hogy azt mondta neki, valaha a két legendás hollywoodi sztár, Bette Davis és Joan Crawford is egy kis költségvetésű horrornak (<i>Mi történt Baby Jane-nel?,</i> 1962) köszönhetően került újra a reflektorfénybe, és ebben igaza is volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg5tLDSXNj1Q4VPJxjY44dLyikZbr9URr_QquHFq5N0EIuAEvAESq_aSkizeBaYLULsKX1erTxenm5XYscDPuRUqFpCkhMfYO3zLPdCGOfvkO1MGTaJj-J58rS25kZuSTZUFPv1Gdejnld6du8GLsjC4JkF1BBkqKPRHZPtOY8qLgJQHPk0LKHwD755=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg5tLDSXNj1Q4VPJxjY44dLyikZbr9URr_QquHFq5N0EIuAEvAESq_aSkizeBaYLULsKX1erTxenm5XYscDPuRUqFpCkhMfYO3zLPdCGOfvkO1MGTaJj-J58rS25kZuSTZUFPv1Gdejnld6du8GLsjC4JkF1BBkqKPRHZPtOY8qLgJQHPk0LKHwD755=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Palmer igent mondott, bár nem annyira a híres elődök miatt, inkább azért, mert sürgősen szüksége volt egy új kocsira. Tíz forgatási napja volt, napi ezer dollár gázsit kapott. Becsületére legyen mondva, hogy miután aláírta a szerződést, nem vette félvállról a munkát, hanem minél meggyőzőbben igyekezett felépíteni a figurát. A Sztanyiszlavszkij-módszer híveként egy apró részletből indult ki, amely egy régi középiskolai gyűrű volt, amelyet Mrs. Voorhees viselt a forgatókönyv szerint. Betsy ebből kiindulva képzelte el a nő múltját és motivációit: Mrs. Voorhees fiatal lányként a negyvenes évek közepének egészen másfajta, maradi világában élt, ahol a szex még tabu volt. Lefeküdt állandó barátjával, és bár nem élvezte a testiséget, mégis teherbe esett a fiútól, aki a hír hallatán felszívódott. A szülők kitagadták a lányukat, hiszen abban a világban a jó kislányok nem szültek gyereket hajadon létükre. Pamela mégis megszülte a gyerekét, Jasont, és igyekezett jó nevelést adni neki. Miután a furcsa kisfiú vízbe fullad a Kristály-tavi táborban, a szakácsnőként ott dolgozó anyja a fiatal nevelőket teszi felelőssé, akik szexeltek, ahelyett hogy a fiára felügyeltek volna. Mrs. Voorhees elhatározza, hogy megakadályozza a tábor újranyitását, és végez mindegyik „erkölcstelen” gyerekfelügyelővel. Cunningham visszafogott alakítást kért a színésznőtől, a túlzások mellőzését, hogy a figura épp ezáltal tűnjön minél rémisztőbbnek: egy jámbornak látszó, középkorú nő, aki váratlanul szörnyeteggé változik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhRXiM3sJqY-e8NcJmsGDyb7SobE2UuTaItJwpfbYDBX6EAO_sfawMk8X9PXHO2INsJ6NiFLf1ErhGFQ8apLIG0rDbQ0KgUPi4EPCM0m9eVqPBqyotfv3Pmls0SlrJ6YmzALA6CpomkI8RuHdzAmRgsOpMHssFZeu71mIOvmIWXAVe6UjSVgk31xGNh=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="560" data-original-width="800" height="448" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhRXiM3sJqY-e8NcJmsGDyb7SobE2UuTaItJwpfbYDBX6EAO_sfawMk8X9PXHO2INsJ6NiFLf1ErhGFQ8apLIG0rDbQ0KgUPi4EPCM0m9eVqPBqyotfv3Pmls0SlrJ6YmzALA6CpomkI8RuHdzAmRgsOpMHssFZeu71mIOvmIWXAVe6UjSVgk31xGNh=w640-h448" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">1979 nyara részben azzal telt, hogy színésznőt kerestek Alice szerepére. Az egyik jelölt az akkor még kevésbé ismert Sally Field volt. Állítólag ő nemet mondott, mások úgy tudják, elment a meghallgatásra, de nem találták elég karizmatikusnak. Adrienne King a szereposztó rendező, Barry Cross egyik női alkalmazottjának barátnője volt, aki valahogy elvetődött a meghallgatásra. Szöveget nem is kellett mondania, sikoltozása meggyőzte a rendezőt. Cunningham szerint King a rokonszenves és érzékeny szomszéd lány típusát testesítette meg, aki képes természetesen viselkedni a kamera előtt is. Adrienne a civil életben tehetséges rajzművész volt, és ezt a képességét filmbeli figurája egyik jellemzőjévé tették. Kevin Bacon (Jack), Mark Nelson (Ned) és Jeannine Taylor (Marcie) korábbról már ismerték egymást, ami az általuk játszott figurák közötti kémia szempontjából volt fontos. Közülük egyedül Bacon futott be jelentős karriert, ő viszont nem szeret nyilatkozni erről a filmjéről. Ned az első elképzelés szerint egy olyan fiatalember lett volna, aki gyerekbénulás miatt tolókocsiba kényszerült. Az elképzelést akkor elvetették, de a folytatásban már felhasználták Mark karakteréhez, aki egy motorbaleset miatt vált mozgássérültté. Laurie Bartramnak (Brenda) a <i>Péntek 13.</i> volt az utolsó filmje, előtte csupán két tévésorozatban játszott, és egy másik horrorfilmben statisztált. Bill szerepét a világhírű énekes, Bing Crosby fia, Harry kapta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjyXeCzm5QBTCweFcHd6Dx9anL-o-Y_ab7Y5T1gMJ9T3mLXNFB-op_bGG_MyJpMboPL3RRA4pvAH5QdKcRqnRZZsixQfm_J3wEHA21xuiZHnGscQXxY3VEgBxjbQWenCyxDKQhOkBzFTBdQIN8vl2z9KERFEdrGy8ZZEw2IDjqyEEmiNwiKaaBqPQ4-=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjyXeCzm5QBTCweFcHd6Dx9anL-o-Y_ab7Y5T1gMJ9T3mLXNFB-op_bGG_MyJpMboPL3RRA4pvAH5QdKcRqnRZZsixQfm_J3wEHA21xuiZHnGscQXxY3VEgBxjbQWenCyxDKQhOkBzFTBdQIN8vl2z9KERFEdrGy8ZZEw2IDjqyEEmiNwiKaaBqPQ4-=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Robbi Morgan egészen más ügyből kifolyólag ment el a másik szereposztó rendező, Julie Hughes irodájába, ahol felajánlották neki Annie, a szakácsnő szerepét. Mindössze egy forgatási napja volt. A film egyik női rendezőasszisztense ajánlotta a táborvezető, Steve Christy szerepére akkori barátját, Peter Brouwert. Állítólag eredetileg egy híresebb színészben gondolkodtak, de egy személyes találkozás után Cunnigham elfogadta munkatársa javaslatát. Az Őrült Ralphot alakító Walt Gorney keveset filmezett, és zömmel csak statisztálni hívták. 1989-ben elterjedt a hír, hogy meghalt, a valóságban viszont 2004-ben hunyt el. A gyerek Jasont Cunningham fia, Noel játszotta volna, ám az édesanyja ebbe nem egyezett bele. Ari Lehman lépett a helyére, aki korábban sikertelenül pályázott meg egy szerepet a direktor előző filmjében. Az akkor tizennégy éves srác később együttes alapított First Jason néven, ami utalás arra, hogy elsőként ő játszotta el a hírhedt sorozatgyilkost. Végül Noel sem maradt ki a filmből, az 1958-ban játszódó bevezetőben az egyik táborozóként látható. Willie Adams a stáb tagja volt mint asszisztens. Övé lett az a kétes dicsőség, hogy eljátszhatta a <i>Péntek 13.</i>-széria legelső áldozatának parányi szerepét a prológusban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHkLQplOyA63y908-bfnyMfPJX8cikCqz-FzT9I4_ltECTn_KkwKfYinywl2qyTVB3WX9m0JxQgidORnuQLp0_nHRaejb8VzMBeSbQ9TI4MX4Any4omY1K8jexBhcDngW_c2VkKCE1Zt00gkJlJY680ZlEMOEaob-NCYpBojD__DqMt7TPsU6rbAqQ=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="515" data-original-width="800" height="412" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHkLQplOyA63y908-bfnyMfPJX8cikCqz-FzT9I4_ltECTn_KkwKfYinywl2qyTVB3WX9m0JxQgidORnuQLp0_nHRaejb8VzMBeSbQ9TI4MX4Any4omY1K8jexBhcDngW_c2VkKCE1Zt00gkJlJY680ZlEMOEaob-NCYpBojD__DqMt7TPsU6rbAqQ=w640-h412" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatás</b></div><div style="text-align: justify;">A huszonnyolc napig tartó forgatás 1979 szeptemberében kezdődött. A cselekmény javarészt a Kristály-tavi táborban játszódik. Az ottani jeleneteket az 1927-ben alapított és mindmáig létező No-Be-Bo-Sco-cserkésztáborban vették fel. A tábor a New Jersey államban található kisváros, Hardwick Township közelében, a Sand Pond-tó partján helyezkedik el. A stábnak kapóra jött, hogy a fürdőház helyszínét leszámítva nem kellett díszleteket építeni, minden készen a rendelkezésükre állt. Takarékossági okokból a munkatársak egy része a tábor faházaiban lakott. A várakozásokkal ellentétben a véres horrorfilm nemhogy elriasztotta volna az embereket, hanem inkább növelte az érdeklődésüket a No-Be-Bo-Sco-tábor iránt, ahol azóta meghatározott időpontokban rendezvényeket és túrákat tartanak a rajongók számára. (Más időpontokban a tábor nem látogatható.) A közelben lévő másik kisváros, Blairstown is több jelenet helyszíne volt. A Fő utca 26. szám alatt található Cork's Candle, Bath & Body külső portálja volt az a kis étkezde, ahová Annie bemegy, hogy a Kristály-tavi tábor iránt érdeklődjön. Az étkezde belsejében játszódó képsort viszont már a Hartung's General Store-ban (New Jersey megye, Hope Township) vették fel. Steve Christy a blairstowni étkezdében ebédel, amikor a gyilkosságok elkezdődnek. A jelenleg is működő étkezde címe: 186 State Route 94, Blairstown, New Jersey. A cselekmény szerint a filmben két dzsip is látható, de a stáb valójában csak egy járművet használt, az 1972 CJ-5 modellt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgfRXpik6AEvTvlOoE1QoNUokC2edZFQ3FM1HtLwEgf_Nxq99klDh2EqxPxBjU2XY1bODexa6vHeyo9_T8PacmXN--LadU7XhbifpdD-BCawBGXSeogwM_7dsMZhCsCRVaKmvdqtjV8TEXEVqzIi7fDTGHPkFp93LzlW8mPl3S3KVl3eGW-EzAqOM6L=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="395" data-original-width="800" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgfRXpik6AEvTvlOoE1QoNUokC2edZFQ3FM1HtLwEgf_Nxq99klDh2EqxPxBjU2XY1bODexa6vHeyo9_T8PacmXN--LadU7XhbifpdD-BCawBGXSeogwM_7dsMZhCsCRVaKmvdqtjV8TEXEVqzIi7fDTGHPkFp93LzlW8mPl3S3KVl3eGW-EzAqOM6L=w640-h316" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Forgatás közben kisebb konfliktus támadt Betsy Palmer és Adrienne King között. Palmer azt javasolta a kevés színészi tapasztalattal rendelkező partnernőjének, hogy próbálják el azt a jelenetet, amelyben Mrs. Voorhees felpofozza Alice-t. Amikor a szó legszorosabb értelmében elcsattant az első pofon, Adrienne a földre rogyott, és sírva panaszkodott a rendezőnek, hogy Betsy megütötte. A teljes átélést megkövetelő Sztanyiszlavszkij-módszer híveként Palmer azzal érvelt, hogy a jelenet szerint pontosan ezt kell tennie. Cunningham ekkor felvilágosította a középkorú színésznőt, aki 1959-ben játszott utoljára mozifilmben, hogy bár a történet egy véres horror, de az ütéseket és egyéb rémségeket természetesen csak imitálják. Ahogy az szinte minden film esetében megtörténik, a <i>Péntek 13.</i> forgatása közben is módosultak az eredeti elképzelések. Így például bekerült a történetbe Ford rendőr járőr személye, aminek Miller egyáltalán nem örült, mert ő azt szerette volna sugallni, hogy a tábor elszigeteltségében nincs senki, aki esetleg megmenthetné a fiatalokat, míg a rendőr a reménysugarat jelenti. Nem forgatták le a film elején Claudette, később Brenda halálának jelenetét. Létezik azonban egy olyan fotó, amelyen Claudette látható, torkában egy machetével, így elterjedt az a legenda, hogy a jelenetet mégiscsak leforgatták, de kihagyták. Savini szerint Claudette halálát azért nem mutatták meg, mert a film elején még csak sejtetni akarták a rémségeket, és nem akartak rögtön belecsapni a lecsóba. Brendát a lőtéren nyílvesszővel lőtték volna le, ám ez a képsor sem valósult meg. A végkifejletben viszont Brenda holttestét az ablakon át bedobják az egyik faházba: ekkor valójában nem Laurie Bartramot látjuk, hanem a Brendának öltözött Savinit. Láthatjuk azt is, amikor Alice megtalálja Bill holttestét, nyílvesszőkkel egy ajtóhoz szögezve. A figura egyik szeme észrevehetően rángatózik, mert a speciális effektushoz használt anyag égette a figurát alakító Harry Crosby szemét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUCNZ_w4WPmL6yg6kRhbE-a6DN6owO6fP2A_HtxOpf4zkBDZwTPqDJ7luMrJAPgg8h8zP-rMx4tWk_ZbPlZsNWlKgtEwK8W7RidWlAHGiwdPVurLzNyD1XSbywv5-N1BW2G92-ZhamjzEVpkKvTNYEh8pCXwQHpJHp7eEK7pGOjNcCrhb_xNAg0vkl=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUCNZ_w4WPmL6yg6kRhbE-a6DN6owO6fP2A_HtxOpf4zkBDZwTPqDJ7luMrJAPgg8h8zP-rMx4tWk_ZbPlZsNWlKgtEwK8W7RidWlAHGiwdPVurLzNyD1XSbywv5-N1BW2G92-ZhamjzEVpkKvTNYEh8pCXwQHpJHp7eEK7pGOjNcCrhb_xNAg0vkl=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az ágyon fekvő Jacket úgy ölik meg, hogy az ágy alól egy acélnyilat döfnek keresztül a torkán. Ehhez Kevin Baconnek az ágy alá kellett kuporodnia, és átdugnia fejét a matracba fúrt nyíláson. Az igazi fejhez latexből készült nyakat és mellkast illesztettek, hogy a fekvő test látszatát keltsék. Ennek elkészítése órákig tartott, és addig Bacon ebben a kényelmetlen testhelyzetben maradt. A „gyilkosság”-ot nem Betsy Palmer, hanem a szintén az ágy alatt tartózkodó Tom Savini és asszisztense, Taso Stavrakis hajtotta végre. Savini a hamis nyakba döfte az acélnyilat, Stavrakis pedig működésbe hozott egy pumpát, amely a művér kibuggyanásához kellett. A döféshez Savininek mindkét kezére szüksége volt, ezért amikor a gyilkos kinyúl az ágy alól, és a homlokánál fogva leszorítja Jack fejét, már egy harmadik segítő, Richard Feury standfotós kezét látjuk. A döntő pillanatban azonban a tömlő nem működött. Hogy megmentse a jelenetet, és ne kelljen elölről kezdeni az órákig tartó előkészületeket, Stavrakis belefújt a tömlőbe, és addig fújta, amíg a vér bugyborékolva meg nem jelent a műnyaknál. Végül említsük meg, hogy a No-Be-Bo-Sco-tábor elszigeteltsége miatt a stáb nem számíthatott túl sok szórakozásra, mígnem kiderült, hogy a közelben van a neves rocksztár, Lou Reed farmja. Reed meglátogatta a forgatást, és a stábtagok örömmel tapasztalták, hogy a „megközelíthetetlen” sztár közvetlen és barátságos, a saját birtokán még ingyenes minikoncertet is adott nekik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiOTVO1GTPPiqU-fqcz1h1-nrkeO5ulOYnCvJ3jO2IyGnMq6Ezok7zsuGmCvR1EFar9vef1decRb-sMIt30wG7kJ9MnqoamzCQu73XubyXsO131qqcppdLvLM4a2mpNOMI4AEdrRGQrijdWiQFNx0VrgYFzyqe_mzQPMOD7BJEys7-HUjg_YVQ_arpd=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="800" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiOTVO1GTPPiqU-fqcz1h1-nrkeO5ulOYnCvJ3jO2IyGnMq6Ezok7zsuGmCvR1EFar9vef1decRb-sMIt30wG7kJ9MnqoamzCQu73XubyXsO131qqcppdLvLM4a2mpNOMI4AEdrRGQrijdWiQFNx0VrgYFzyqe_mzQPMOD7BJEys7-HUjg_YVQ_arpd=w640-h444" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A filmzene</b></div><div style="text-align: justify;">Cunningham Harry Manfredini dzsesszmuzsikust kérte fel a filmzene megírására, akivel már dolgozott korábban. Manfredini nem rajongott különösebben a horrorokért, de úgy gondolta, a műfaj sok lehetőséget biztosít egy kreatív alkotó számára, bár magában a komponálás folyamatában szerinte nincsenek jelentős különbségek az egyes műfajok között. Ihletet merített a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/psycho.html"><i>Psycho</i></a> (1960) Bernard Herrmann által komponált legendás kísérőzenéjéből, különösen a rövid zenei motívumok és az egyes szekvenciák kidolgozását illetően. Hatottak rá Spielberg kasszasikere, a <i>Cápa</i> (1975) zenei megoldásai is. John Williams zeneszerző az állat fenyegető jelenlétét a jellegzetes zenei motívummal hangsúlyozza, miközben maga a cápa ténylegesen nem látható. Manfredini is átvette ezt a módszert, hogy a zenei motívummal érezteti a nem látható gyilkos jelenlétét. Az erre utaló zene megszűnése megkönnyebbülést okoz a nézőnek, és ekkor következik be valamilyen rémség. A filmzene részeként Cunningham egy kórust is szeretett volna, ám ezt a szűkös büdzsé nem tette lehetővé. Ugyanakkor Manfredini Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző egyik művének kórusrészletéből kiindulva alkotta meg a híres, suttogva hallható „ki ki ki, ma ma ma” motívumot. A végkifejletben Mrs. Voorhees Jason hangját utánozva ezt mondja: „Kill her, Mommy!” (Öld meg őt, anyu!). A „kill” szóból jött a „ki”, a „mommy”-ból pedig a „ma”. A szótagokat maga Manfredini mondta mikrofonba „durván, határozottan és ritmikusan”, majd a felvételt visszhangosította. Teljesen véletlenül, de tizenhárom tagú volt a partitúrát szalagra játszó zenekar is: három rézfúvós, kilenc vonós és minden más hangszeren maga Manfredini. A zenének oroszlánrésze volt a film hátborzongató hatásában, és ennek köszönhetően Manfredini még hat folytatásban dolgozott. Amikor évek múlva CD-válogatás jelent meg a széria Manfredini-féle zenéiből, a kiadvány napok alatt elfogyott. A film azon jelenetében, amikor Annie az étkezdében érdeklődik a táborról, a háttérben a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=8Su5nSOJZC0"><i>Sail Away Tiny Sparrow</i></a> című dal szól, amely Manfredini szerzeménye, és Angela Rotella énekli.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgVeK-C3bg0F5-87md2_TZu21o_q_96Wv2QkZ6fn3HkEUMs8WnEdsok4QoRlGSk1ZdW2inmIac6XuA6VYZYD6d2W7MGXOci5e-ipeyIUgK5kMBVwOXulP8qxDJ-v3x5HTkb7Vtw8pXG21FQxjrgve14NcgF8gymAr8sXlde71Ef9_54mTmRZ-PJs12a=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgVeK-C3bg0F5-87md2_TZu21o_q_96Wv2QkZ6fn3HkEUMs8WnEdsok4QoRlGSk1ZdW2inmIac6XuA6VYZYD6d2W7MGXOci5e-ipeyIUgK5kMBVwOXulP8qxDJ-v3x5HTkb7Vtw8pXG21FQxjrgve14NcgF8gymAr8sXlde71Ef9_54mTmRZ-PJs12a=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A fogadtatás</b></div><div style="text-align: justify;">A forgatás befejezése után következett a vágás, amely tíz hétig tartott. Cunningham szerette volna, ha a filmjét minél többen megnézik, és tudta, hogy erre akkor van komoly esélye, ha a forgalmazás jogát eladja egy nagyobb cégnek. A belföldi terjesztés jogát a Paramount Pictures szerezte meg másfél millió dollárért. A cég négymilliót költött reklámra, vagyis a teljes büdzsé közel nyolcszorosát. Ahhoz, hogy a filmet minél nagyobb számban láthassa az igazi közönség, a tizenévesek, vágásokra volt szükség. Természetesen főleg az erőszakos jeleneteknél csattogott a cenzorok ollója: rövidebb lett például Annie, Jack, Marcie és Mrs. Voorhees halálának jelenete, viszont így elkerülték a bukás kockázatát jelentő X kategóriát. A filmet ugyan egy pénteki napon mutatták be az Egyesült Államokban (ott pénteken van műsorcsere, nem csütörtökön, mint hazánkban), de nem tizenharmadikán: 1980. május 9. volt a premier dátuma. A közönség tódult a mozikba, és a film 5,8 millió dollárt hozott a nyitó hétvégén, amivel leszorította a bevételi toplista éléről <i>A Birodalom visszavág</i> (1980) című nagy költségvetésű sci-fit. A kritikusok zömmel fanyalogtak, sőt Gene Siskel volt akkora tuskó, hogy a kritikájában leleplezte a gyilkost. Ő és másik híres-hírhedt kollégája, Roger Ebert nőgyűlölőnek találta a filmet, szemet hunyva azon tény fölött, hogy vannak fiú áldozatok is, sőt a tettes nem férfi, hanem egy nő. A negatív kritikák mindenesetre ellenkező hatást értek el: nem elvették a nézők kedvét, hanem fokozták a film iránti érdeklődésüket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgjr_GNsj1gEwQRTLdbVjVcZALUz32HS-NAxdMtTabEYo2SVHCvwCg-wM63XfmtJjtwSX3MpdXQ65kl_VLtIx3bxWZOdYSyaitQTdlXXPLPjpNnOFWlxWYhXFhvnvTsgl6aCJCTLw6OUNxatEDTtDzsDhQXHRwNObDzAJ1Tm2s-dFcnggZE_fZKDB2q=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgjr_GNsj1gEwQRTLdbVjVcZALUz32HS-NAxdMtTabEYo2SVHCvwCg-wM63XfmtJjtwSX3MpdXQ65kl_VLtIx3bxWZOdYSyaitQTdlXXPLPjpNnOFWlxWYhXFhvnvTsgl6aCJCTLw6OUNxatEDTtDzsDhQXHRwNObDzAJ1Tm2s-dFcnggZE_fZKDB2q=w640-h380" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Sokan kedvezőtlenül fogadták, hogy gyakorlatilag a semmiből kerül elő a gyilkos a film vége felé, egy olyan személy, akiről addig szó sem volt. Betsy Palmer már a forgatáson szóvá tette ezt, és azt javasolta, hogy a gyilkos személyére vonatkozóan a nézők kapjanak valamiféle támpontot: Mrs. Voorhees legyen jelen az étkezdében, vagy például integessen a stoppolni próbáló Annie-nek, és ne hirtelen kerüljön a cselekménybe. Cunningham elutasította ezeket az ötleteket, bár az ő fejében is megfordult, hogy némi segítséget ad a leleplezéshez. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a prológusban Mrs. Voorhees és a két első áldozat között küzdelem alakul ki, amelyben az asszony elveszíti az egyik ujját. A film vége felé, amikor Alice-nek elmeséli Jason halálát, hirtelen megpillanthattuk volna a kezét a hiányzó ujjal, és ekkor döbbentünk volna rá arra, hogy ő a gyilkos. A korabeli speciális effektusok korlátjai miatt ezt nem tudták volna meggyőzően megoldani, ezért a direktor a dzsipet szánta kulcsmotívumnak. Annie egy dzsipbe szállt be, így amikor a film végén egy dzsip jelenik meg az éjszakai táborban, Cunningham szerint az egyértelművé tette volna, hogy a gyilkos érkezett meg. Arról azonban elfeledkezett, hogy a dzsipet a nézők egy olyasfajta kisváros esetében teljesen hétköznapi közlekedési eszköznek tartják, ami nem kötődik nyilvánvalóan egyetlen személyhez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh0wmoUi2esrl5lvCACKL6Qg6J0b3lB2xbjOqeV4RNkVUhmqAdoCXrLJvP-a850fIMsTmPeUsgvzgkAwI4GAwUIc06w4QEZ4zIrBZgwdyXyrVOJiV-ja5m3ZkEdiVyfPsT2nLnBdJmF0f8hNC9vY66AB69sPFnlOvIMdvtseZWKfbMSPup17Z66wH-M=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="800" height="436" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh0wmoUi2esrl5lvCACKL6Qg6J0b3lB2xbjOqeV4RNkVUhmqAdoCXrLJvP-a850fIMsTmPeUsgvzgkAwI4GAwUIc06w4QEZ4zIrBZgwdyXyrVOJiV-ja5m3ZkEdiVyfPsT2nLnBdJmF0f8hNC9vY66AB69sPFnlOvIMdvtseZWKfbMSPup17Z66wH-M=w640-h436" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Nemcsak a moziváltozat, hanem a videó-, sőt az első DVD-verzió is több országban vágott volt. A különböző változatok miatt elterjedt az a valótlan pletyka, hogy a közönség tulajdonképpen sosem láthatta a teljes, vágatlan verziót. Valójában azonban a <i>Péntek 13.</i> többször is megjelent vágatlanul előbb a Távol-Keleten, később máshol is. 2003-ban a Warner Bros. vágatlan változatot hozott forgalomba DVD-n, amely előbb feliratosan, majd szinkronizálva is megjelent Magyarországon, ahol egyébként elsőként az Intervideo hozta hivatalos forgalomba a filmet videokazettán a nyolcvanas évek végén. A cég a rendszerváltás környékén alakult, kezdetben a kínálatát részben a Warner katalógusára építette, és mint arról fentebb szó volt, ezt a filmet az Egyesült Államokon kívül a Warner forgalmazta. Akikre egész biztosan mély benyomást tett a <i>Péntek 13.,</i> azok az MPAA (Amerikai Filmforgalmazók Szövetsége) képviselői voltak. Az illetékesek utólag kijelentették, hogy túl engedékenyek voltak Cunningham alkotásával, és felszólították a producereket, hogy az esetleges folytatásban tanúsítsanak némi önmérsékletet a véres erőszakot illetően.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi0ZWGWI4bzSsq7fjo3bTmubbZQyRFr_OdVCO5Pr6vY9vKRqZudDEkIawxe7hnwxkeI5i651y9UYTUBhKF3nZlsQYfRi5puDb3GHqm__P6x0ICJe7gBNrD2cL6ThyFH_uCz2EnPqekU71gRVUCd5SLJZ0Twjup_0jfZ0vxKSQPG0fah3eH4K1e3xBYj=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi0ZWGWI4bzSsq7fjo3bTmubbZQyRFr_OdVCO5Pr6vY9vKRqZudDEkIawxe7hnwxkeI5i651y9UYTUBhKF3nZlsQYfRi5puDb3GHqm__P6x0ICJe7gBNrD2cL6ThyFH_uCz2EnPqekU71gRVUCd5SLJZ0Twjup_0jfZ0vxKSQPG0fah3eH4K1e3xBYj=w640-h356" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Bakik</b></div><div style="text-align: justify;">Valljuk meg őszintén, a <i>Péntek 13.</i>-filmeknek nem a logika a legerősebb oldaluk. Épp ezért a bakivadászoknak nincs különösebben nehéz dolguk, hogy hibákat találjanak bennük. Nézzünk néhányat az első rész bakijai közül!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* A cselekmény júniusban játszódik, de a fák állapota alapján valójában ősz volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* A film elején kiírják a hónapot és a napot (június 13.), de hiányzik az évszám. A premier évében, 1980-ban június 13. valóban pénteki napra esett. A harmadik rész elején azonban látjuk Pamela Voorhees sírkövét, és azon a nő halálának évszáma nem 1980, hanem 1979, pedig abban az évben június 13. szerdára esett, nem péntekre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor Annie-t a fánál meggyilkolják, a lány haja a homlokába lóg. A gyilkos alakja egy pillanatra kitakarja őt, és amikor újra megpillantjuk, amint épp elvágják a nyakát, a homlokából már el lett fésülve a haj.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Ned épp hamburgert eszik, amikor Ralph megjelenése miatt Alice segítségére siet, ám a hamburgereket csak egy későbbi jelenetben készítik el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor a fiatalok a vetkőzős Monopolyt játsszák, Brenda azt mondja, hogy két hatost dobott, ezért még egyszer dobhat, holott jól látható, hogy egyest és kettest dobott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Jack halálának jelenetében sasszeműek szerint látható a színész fejét a műnyaktól elválasztó vonal. Ugyanebben a jelenetben teljesen valószerűtlen, hogy az ágy alatt rejtőzködő gyilkosnak elegendő helye és ereje van arra, hogy egy nyílvesszőt szúrjon át az ágyon keresztül áldozata torkába.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj1u1ecNaFr8iqbKVjq50GhzBiU9BQOz7TFSDvr7N5KsvOWeu6Mop6TkORS9QWTScguXpAxpfjKP-DHYJC_WwPdiypIS1WjKM1WvRVmP4mHGMNOXseZGD1e_u-kIC1rZ4A_OWUKEg0P6ne9B-gMoZYnWXBOREfF_ZzHJ_sCW3xhTkaeFhNh3KBazxzF=s1911" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1074" data-original-width="1911" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj1u1ecNaFr8iqbKVjq50GhzBiU9BQOz7TFSDvr7N5KsvOWeu6Mop6TkORS9QWTScguXpAxpfjKP-DHYJC_WwPdiypIS1WjKM1WvRVmP4mHGMNOXseZGD1e_u-kIC1rZ4A_OWUKEg0P6ne9B-gMoZYnWXBOREfF_ZzHJ_sCW3xhTkaeFhNh3KBazxzF=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">* Amikor Brenda az ágyban fekve olvas, és zajt hall kintről, a könyvet az ablakpárkányra teszi, a gyertya mellé. Mire odaér az ajtóhoz, a könyv már a gyertya másik oldalán van. (Ez szerintem nem egyértelműen azonosítható baki.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Teljesen valószerűtlen az a jelenet, amelyben Alice megtalálja Bill holttestét, mert a nyílvesszők nem tudnák megtartani a test súlyát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Brenda sárga hálóinget viselt, amikor meghalt, ám amikor a holttestét bedobják az ablakon, fehér hálóing van rajta. A tetemről készült közeli felvételen azonban már megint sárga hálóinget láthatunk. (Bár a látásom már nem túl éles, de szerintem Brendán fehér hálóing volt, amikor kiment az esőbe, és ott meggyilkolták, vagyis igazából az a baki, amikor sárga van rajta a holttestről készült közelin. Ugyanakkor az is igaz, hogy a sötétben a gyenge fényviszonyok miatt a fehér és a halványsárga könnyen összetéveszthető.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor Mrs. Voorhees a dzsippel a faházhoz ér, jól látjuk, hogy a vezetőfülkében rajta kívül nincs senki más. Amikor nem sokkal később a menekülő Alice be akar szállni a dzsipbe, Annie holtteste ül a fülkében.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor Alice a kenu mellett révedezik, a jármű belseje szinte teljesen száraz, holott nem sokkal korábban óriási felhőszakadás volt, vagyis a kenuban valamennyi víznek kellene lennie.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Amikor Alice lefejezi Mrs. Voorheest a machetével, a vágást a nyak bal oldalán kezdi, a fej mégis a jobb oldalon kezd leválni a testről.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtYgiodGpnPx1ZAVkWu3TI3Dtq_1p4T8my24UDwejVX9Fy9M9EoBApCaaA3yu_xsU0u6eqKc9ww0ZRx8jd8ZaNIT3ZPxYhm2f-jbpfEiujG3YuKFGu-jQpK_8SPFJPH1hLRidlpyP4lvZ5WJv8i99Ip7leC7lYasHIVfQtipC-S8c8INmfPHSLgMNY=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="425" data-original-width="800" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjtYgiodGpnPx1ZAVkWu3TI3Dtq_1p4T8my24UDwejVX9Fy9M9EoBApCaaA3yu_xsU0u6eqKc9ww0ZRx8jd8ZaNIT3ZPxYhm2f-jbpfEiujG3YuKFGu-jQpK_8SPFJPH1hLRidlpyP4lvZ5WJv8i99Ip7leC7lYasHIVfQtipC-S8c8INmfPHSLgMNY=w640-h340" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A folytatások</b></div><div style="text-align: justify;">A nagy sikerre való tekintettel a <i>Péntek 13.</i> sorozattá terebélyesedett: 1981 és 2001 között kilenc folytatás készült hozzá, továbbá egy ún. cross-over (<i>Freddy vs. Jason,</i> 2003) és egy remake/reboot (2009), és akkor még nem beszéltünk a különféle kiegészítőkről (képregények, videójátékok, regények stb.) és a jobb-rosszabb utánzatokról. A folytatások szakmai és közönségfogadtatása meglehetősen hullámzó volt, de anyagi szempontból egyik sem bukott meg. Az első rész független filmként készült, amelyet a Paramount vett át forgalmazásra, és a filmvállalat megszerezte a folytatások jogait is. Bár felajánlották neki a második részt, Sean S. Cunningham nem vállalta a rendezést. Az első rész társproducere, Steve Miner lépett a helyére, aki a harmadik részt is megrendezte. Miner jó ötletnek tartotta, hogy a második részben felnőttként megjelenjen a vízbe fúltnak hitt Jason Voorhees, aki az anyjáért akar bosszút állni. Jason cameóját az első rész végén igazából csak gagnek szánták, ám az alkotók úgy gondolták, hogy a figura tényleges belépése a sorozatba számos dramaturgiai problémát megold.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjIVBNjNCsTAJErc-l-xbO9wnrzwHyMdJPVgVtdhTrRdenPpP_RY7ITtsBYNDDaAfG0wqa6vyqtTk2HxggIrm_NiXkoHjJIWTdRgnnR1Gt60PWS3xuUckQoifPaLWLv_wQlZvJ3N6mw2FAP-TEUQDylS-mfABS6_wLTjWF3ytVBn7clOrxhcxFEWRRa=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjIVBNjNCsTAJErc-l-xbO9wnrzwHyMdJPVgVtdhTrRdenPpP_RY7ITtsBYNDDaAfG0wqa6vyqtTk2HxggIrm_NiXkoHjJIWTdRgnnR1Gt60PWS3xuUckQoifPaLWLv_wQlZvJ3N6mw2FAP-TEUQDylS-mfABS6_wLTjWF3ytVBn7clOrxhcxFEWRRa=w640-h380" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Jason arcát nem látjuk, mindvégig egy kámzsát visel, amelyen a szemeknek két lyukat vágtak. Az ötletet egy öt évvel korábbi thrillerből (<i>A város, amely rettegett a naplementétől,</i> 1976) vették át. Jason első áldozata az előző film túlélője, Alice volt. Állítólag a szerepet alakító Adrienne Kinget a valóságban egy őrült rajongó zaklatta, ezért a színésznő maga kérte, hogy a második részben a lehető legrövidebb legyen a szerepe. Mások szerint a folytatás főszerepéért King már olyan sok pénzt kért, amennyit a produkció nem tudott és nem akart kifizetni. Jason a cselekmény során még egy olyan szereplővel végez, akit az előző részben ismertünk meg: Őrült Ralphfal. Az 1982-es harmadik rész technikai újítást hozott: háromdimenziós filmként forgatták, mert már akkoriban is történtek próbálkozások a 3D-technika befuttatására, de végül kétdimenziós verzióban terjedt el. Jason ebben a folytatásban viselte először a hokimaszkot, amely később a figura és az egész sorozat védjegyévé vált. Az eredeti koncepció szerint visszatért volna a második rész túlélője, Amy Steel színésznő azonban kategorikusan kizárta, hogy még egyszer eljátssza a figurát.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjh9BFw8mBzu7OiFI6-STrqeFgN_mz8tpq61aEpk0nRuSstji3_q506RMb72GRA-NL7p1ETizd3KDrCYvq9suagYuYmq7S9FOX1LTAHf_Y1WN11ahwUM-nWUZ5QOgsU65N9RPmDZkt4xZ8X3Lf6UPHBkk3FVXRk5OE63FFWwDstKtXmj5RTvpLUn4-D=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjh9BFw8mBzu7OiFI6-STrqeFgN_mz8tpq61aEpk0nRuSstji3_q506RMb72GRA-NL7p1ETizd3KDrCYvq9suagYuYmq7S9FOX1LTAHf_Y1WN11ahwUM-nWUZ5QOgsU65N9RPmDZkt4xZ8X3Lf6UPHBkk3FVXRk5OE63FFWwDstKtXmj5RTvpLUn4-D=w640-h356" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A harmadik résszel elvileg véget is ért volna a sorozat, részben azért, mert a slasher filmek iránti érdeklődés kezdett visszaesni. Ennek ellenére a Paramount úgy döntött, hogy a negyedik résszel fejezi be a szériát, és ezt az alcímmel – <i>The Final Chapter</i> (A végső fejezet, 1984, rendezte: Joseph Zito) – kívánta kihangsúlyozni. Visszatért az első rész maszkmestere, Tom Savini: a bennfentes pletykák szerint azért, hogy segítsen elpusztítani Jasont, aki részben az ő teremtménye is volt. A film pontosan ott kezdődik, ahol a harmadik rész véget ért: a rendőrök megtalálják Jason holttestét, amely a helyi hullaházba kerül. Ott viszont a tettes magához tér, és két gyilkosság árán megszökik. Visszamegy Crystal Lake-be, ahol újabb mészárlásba kezd. A negyedik rész újításaként tartják számon, hogy nem egy, hanem két túlélője van (ámbár a második részben nem volt egyértelmű, hogy a túlélő lány barátja, Paul tényleg meghalt-e), és egy gyerekszereplő, Tommy (Corey Feldman) válik központi figurává, sőt ő az, aki végül leszámol a hokimaszkos gyilkossal. Jasont gyerekként ismertük meg az első részben, és most a negyedikben Tommy mintha Jason valamiféle gyerekkori énje lenne. A film végén az alkotók finoman meglebegtetik annak lehetőségét, hogy Tommyból talán egy új Jason lesz. <i>A végső fejezet </i>a maga idejében zömmel rossz kritikákat kapott – azóta viszont felértékelődött, sőt sokak szerint ez a sorozat legjobb darabja –, mégis kiugróan sikeres lett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh_D7t_Vo86d1KWaQ06wI_wGF85c9d-FzA5SAIQbWxQpCryiBKd1q496_MHJdAj_cGZZ6_G0rSTVVs7bjbf7Kshq0rrlJffTTQy3mguY7L3ttGRtLfVn7CFhXSnHUFZ1Xtkt0ldZ6euJk05XwJ7exV_mPS0VEJn13vj9XdkU0PazCS3wWfZUVnPUYGS=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="800" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh_D7t_Vo86d1KWaQ06wI_wGF85c9d-FzA5SAIQbWxQpCryiBKd1q496_MHJdAj_cGZZ6_G0rSTVVs7bjbf7Kshq0rrlJffTTQy3mguY7L3ttGRtLfVn7CFhXSnHUFZ1Xtkt0ldZ6euJk05XwJ7exV_mPS0VEJn13vj9XdkU0PazCS3wWfZUVnPUYGS=w640-h364" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Egy jelentős kereskedelmi siker után egyetlen épelméjű üzletember se hagyná abba a szériát, amely természetesen folytatódott: az ötödik rész <i>Az új kezdet</i> alcímet kapta. Visszatér az időközben kamasszá serdült Tommy (a figurát John Shepherd alakítja, a flashbackekben viszont az előző részben megismert Corey Feldman látható), akit rémálmok gyötörnek Jason megölése miatt. Hamarosan újabb brutális gyilkosságok történnek, ami arra utal, hogy Jason feltámadt. Az ötödik rész meglepő érdekessége, hogy a mészárlás hátterében ezúttal nem Jason áll, hanem másvalaki, aki Jason rémtetteinek mintájára szintén hokimaszkban gyilkol. A gyilkos személyében beállt változásra az alkotók finoman utalnak is, mert Jason hokimaszkján piros csíkok voltak, míg ebben az epizódban kékek, egészen más elrendezésben. Állítólag a színészek egy része csak menetközben döbbent rá arra, hogy valójában a <i>Péntek 13.</i> ötödik részében játszik: ők azt hitték, csupán egy újabb olcsó slasher készül. Danny Steinmann rendező utólag azt állította, hogy tulajdonképpen egy „kibaszott pornó”-t (fucking porno) forgatott az erdőben, és a cenzorok nem győzték kivagdosni a meztelenséget. A film nagyon rossz kritikákat kapott, az alkotói sem szerették, kereskedelmi szempontból azonban nem bukott meg, így jöhetett a következő rész.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiggC6F_DEbtyu7cNarhwVO9UPO5AyIxcXE9ddWcwT9Lm3DklJZReIu5aRltTH21BcG5hUytkt0IT1o87DJ5Cm3vKdU5ozMtHoHfe8pixZmglmGk1pt80HZ1m8cVQz_YbiPlJwuawUChAXoP3AWXU92VyOjkESM_4uDMJlaHwa_aNMdu1Pm8u0QTm1q=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiggC6F_DEbtyu7cNarhwVO9UPO5AyIxcXE9ddWcwT9Lm3DklJZReIu5aRltTH21BcG5hUytkt0IT1o87DJ5Cm3vKdU5ozMtHoHfe8pixZmglmGk1pt80HZ1m8cVQz_YbiPlJwuawUChAXoP3AWXU92VyOjkESM_4uDMJlaHwa_aNMdu1Pm8u0QTm1q=w640-h356" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hatodik epizód (<i>Jason él,</i> 1986) már a címével is egyértelművé tette, hogy visszahozták a szériába a hírhedt sorozatgyilkost. Ebben a részben is szerepel Tommy (ezúttal Thom Matthews alakítja), aki eredetileg az „új Jason” (vagyis az új sorozatgyilkos) lett volna, de az ötödik rész kedvezőtlen rajongói fogadtatása miatt inkább visszatértek a régihez. Tom McLoughlin rendező egy klasszikus rémtörténetet tekintett követendő példának, Mary Shelley <i>Frankenstein</i>jét : úgy a regényben (és a belőle készült filmekben), mint a Jason-produkcióban a halottat egy villámcsapás kelti életre, és miután a teremtményből szörnyeteg válik, a teremtője megpróbálja elpusztítani. (A különbség például az, hogy Frankenstein kreatúrája nem eredendően gonosz, míg Jasonról már régóta tudjuk, hogy egy kegyetlen gyilkos.) A hetedik részben (<i>Friss vér,</i> 1988, rendezte: John Carl Buechler) debütált Jason szerepében Kane Hodder kaszkadőr, akit a rajongók a figura legjobb megtestesítőjének tartanak. Hodder elkötelezettségére jellemző, hogy ő maga javasolta azt a jelenetet, amelyben Jason szájából élő kukacok másznak elő, és ezt trükkfelvétel nélkül, valódi kukacokkal vették fel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEisTeQJrY1DSNDXLwe6CAJgqes0lf76uHeQTV9u7U6kiGqEkRrRhNXZHsZlltYfrFp79J6X6Lq-_VyLFwDnzbO8sj8HXZrd5LirUJN6hDkw_23vRfUOa7VYfWjSlCeywmw1qkMuQBQF9SJCv5QBOJ9Zr0GkjkZqPpMTbpLgJmu3nufGCRnH63cMU4Qs=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="800" height="372" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEisTeQJrY1DSNDXLwe6CAJgqes0lf76uHeQTV9u7U6kiGqEkRrRhNXZHsZlltYfrFp79J6X6Lq-_VyLFwDnzbO8sj8HXZrd5LirUJN6hDkw_23vRfUOa7VYfWjSlCeywmw1qkMuQBQF9SJCv5QBOJ9Zr0GkjkZqPpMTbpLgJmu3nufGCRnH63cMU4Qs=w640-h372" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A hetedik rész a <i>Frankenstein</i> helyett inkább Stephen King klasszikusára, a fentebb már említett <i>Carrie</i>-re hajaz: ezúttal a telekinetikus képességekkel rendelkező hősnő kelti életre a tó mélyén Csipkerózsika-álmát alvó Jasont. Ez persze csak egy sajnálatos malőr: szegény leányzó az apját akarta volna feltámasztani, aki évekkel korábban vízbe fulladt, és fogalma sem volt arról, hogy a tó mélyén Jason csak egy balekra vár, aki újra életet ad neki. Daryl Haney forgatókönyvíró képzelete alaposan meglódult, egyenesen egy Oscar-díjas filmet vizionált, de a vágyálom megvalósításához már nem volt elegendő tehetsége. Nagyravágyó ötletekből persze nem volt hiány, valaki még azt is bedobta – lehet, hogy csak Haney froclizására –, hogy a rendezésre az olasz <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a>t (!) kellene megnyerni. (Volt humora az illetőnek, az már szentigaz!) Egy másik vicces érdekesség, hogy Martha Kobert úgy szerződtették a filmhez, hogy az alkotóknak fogalmuk sem volt arról, hogy a színésznő már játszott a második részben. Kober azonban becsületesen bevallotta az igazságot, mire azonnal leváltották. Azt még említsük meg, hogy eredetileg a <i>Freddy vs. Jason</i> lett volna a hetedik rész, ám azt akkor még nem sikerült tető alá hozni, mert a két kultikus sorozat jogai különböző kezekben voltak, és az illetékesek nem tudtak megállapodni egymással.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh63-kx28QaFmhO2kklik5WNEirnsOy02frtMUocYXOXq2EonxeKxU1s59q7IpX2nkftUEPiIjITIj7V5rnyapWce-l4YT2QVuz7r10E2nrretLXYstqD82St5I3RfusY5i9shLRdD69iyqS-XYZrbxW0fyo2uY54YwhToC1l3fM7nPEH9K14Xu21fi=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh63-kx28QaFmhO2kklik5WNEirnsOy02frtMUocYXOXq2EonxeKxU1s59q7IpX2nkftUEPiIjITIj7V5rnyapWce-l4YT2QVuz7r10E2nrretLXYstqD82St5I3RfusY5i9shLRdD69iyqS-XYZrbxW0fyo2uY54YwhToC1l3fM7nPEH9K14Xu21fi=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Borzalom New Yorkban</i> (Jason Takes Manhattan, 1989) újítása az volt, hogy a látszatra békés Crystal Lake-ből elvitte kedvenc mészárosunkat egy nagyvárosba, New York Manhattan nevű szigetére. Nagy dobásnak szánták, ötmillió dolláros költségvetésével a széria addigi legdrágább filmje volt. Az első publikált előzetesben Jason késsel keresztülvágja az „I Love New York” (Szeretlek, New York!) logót. Emiatt a város turisztikai bizottsága panaszt nyújtott be a Paramount Pictures ellen, és elérte, hogy az előzetest visszavonják. Rob Hedden rendező kétféle javaslattal is előállt: az egyik egy nagy tengerjáró hajón játszódott volna, és <i>A tengeralattjáró</i> (1981) klausztrofóbiás hangulatát <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-bolygo-neve-halal-21-az-otlettol.html"><i>A bolygó neve: Halál</i></a> (1986) rémségeivel párosította volna, míg a másik New York nevezetességeit (például a Broadway és a Szabadság-szobor) kapcsolta volna össze Jason személyével. Végül úgy döntött, hogy egyetlen filmben egyesíti a kétféle elképzelést. Nem jött be neki: a széria legdrágább filmje egyben a legnagyobb bukásnak is bizonyult, ámbár ez sem volt ráfizetéses. Mindazonáltal a Paramount kihátrált a projektből, melyet a New Line Cinema vett át. Igazából ők sem láttak benne túl sok fantáziát, mert a négy év múlva bemutatott kilencedik rész alcíme, a <i>The Final Friday</i> (Az utolsó péntek, 1993) arra utalt, hogy ők is le akarják zárni a sorozatot. Sean S. Cunningham producerként tért vissza, hogy felügyelje a szériát. Ő is bedobta a <i>Freddy vs. Jason</i> ötletét, de a New Line Cinema – a Freddy-filmek jogainak birtokosa – akkor még nemet mondott rá.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgwRbLrdRPaW21pq_4S1SrKzkLpxelWyQsdAJrs_ZIlfygcCG4AxbxVIK_6QKxr4ErYpnvtK0-elCmd9fCMGfYL40IM6o5oYXHJ3QyTRj_F0k1Xuqpb4nUVC_OKJuN7-Y6P7EAXevp7aSODRoR77Cyzm6vxgzquccRQQ2Ld35ah9OYX3Yi8bu5ebtnK=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="510" data-original-width="800" height="408" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgwRbLrdRPaW21pq_4S1SrKzkLpxelWyQsdAJrs_ZIlfygcCG4AxbxVIK_6QKxr4ErYpnvtK0-elCmd9fCMGfYL40IM6o5oYXHJ3QyTRj_F0k1Xuqpb4nUVC_OKJuN7-Y6P7EAXevp7aSODRoR77Cyzm6vxgzquccRQQ2Ld35ah9OYX3Yi8bu5ebtnK=w640-h408" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ismét felvetődött az az elképzelés, hogy Jason kikerül a képből, és visszatér Tommy Jarvis, hogy átvegye a helyét. A New Line-nak azonban nem volt lehetősége arra, hogy Tommy figuráját szerepeltesse, ezért Jason egyik rokona, Elias lett volna a főszereplő. Elias kiássa Jason holttestét, megeszi a szívét, így ő lesz az új sorozatgyilkos. Cunninghamnek ez nem tetszett, és egy másik forgatókönyvet rendelt, amelyben továbbra is Jason a főgonosz. A film majdnem akkora bukás volt, mint a <i>Borzalom New Yorkban,</i> ezért nyolc évre süllyesztőbe került a széria. A tizedik rész, a <i>Jason X</i> (2001) a cselekményt a világűrbe és a jövőbe (2455-be) helyezte. Amúgy az alapséma ugyanaz: antihősünk főleg fiatalokat öldököl, és már megint azok vannak a legnagyobb veszélyben, akiknek a szexen jár az eszük. Bár a <i>Jason X</i> is lényegében kudarcnak mondható, 2003-ban mégis megvalósult a „cross-over” film, a <i>Freddy vs. Jason</i>. Érdekes módon a három egymást követő bukás után ebbe a filmbe beleinvesztáltak harmincmillió dollárt. A merészség meghozta gyümölcsét, mert a produkció a büdzsé közel négyszeresét hozta vissza. A kiugró siker ellenére a két gonosztevő közös története azóta sem folytatódott. A 2009-es reboot után (lásd a következő alfejezetet) újabb lehetséges folytatásokról lehetett hallani. A Warner Bros. állítólag egy másik rebootot akart készíteni az eredeti film negyvenéves jubileumára, de a projektet 2020 augusztusában félretették. Ebben feltehetően szerepet játszott az is, hogy Victor Miller és Sean S. Cunnigham évek óta pereskednek a jogokért, melyeket 2021 szeptemberében Millernek ítéltek. (Cunningham korábban azt állította, hogy Miller alkalmazottként írta az eredeti forgatókönyvet, ezért az amerikai szerzői jogi törvény értelmében a jogok valójában az akkori munkáltatóját illetik meg.) Cunningham mellesleg perben áll a Paramounttal és a külföldi terjesztés jogaival rendelkező Warnerrel is a széria forgalmazásával kapcsolatos anyagi problémák miatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhJYzmCuwfKmW2iLtxZ2jlnDMI14FJwGcLxRz-XJZBy3AHSg6lzNfGrgg9yIWFqvamJskbWLnFAdUoen6v5InrwCJ2QONMLFNNGtsv3RHWD83fVbRkKtwqrZTkx3WA4a29qVbgg2rLIDyeqUskzS8iWSYV8TfyVJeCtaFC-AuQO5dkgPWvONUexNZmR=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhJYzmCuwfKmW2iLtxZ2jlnDMI14FJwGcLxRz-XJZBy3AHSg6lzNfGrgg9yIWFqvamJskbWLnFAdUoen6v5InrwCJ2QONMLFNNGtsv3RHWD83fVbRkKtwqrZTkx3WA4a29qVbgg2rLIDyeqUskzS8iWSYV8TfyVJeCtaFC-AuQO5dkgPWvONUexNZmR=w640-h480" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A reboot</b></div><div style="text-align: justify;">A számos folytatás után 2009-ben készült el a remake, amelyet a német Marcus Nispel rendezett Damian Shannon és Mark Swift forgatókönyve alapján. (Ők írták a <i>Freddy vs. Jason</i> szkriptjét is.) Nispel 2003-ban már szép szakmai és közönségsikert ért el egy másik legendás horrorklasszikus, <i>A texasi láncfűrészes mészárlás</i> (1974) új változatával. A <i>Péntek 13.</i> esetében tulajdonképpen nem is annyira remake-ről, mint inkább rebootról (újragondolás) van szó, vagyis az eredetihez képest nagy és jelentős változásokra került sor. Így például arra, hogy az új film lényegében azzal kezdődik, amivel az eredeti végződött: Pamela Voorhees halálával. A tulajdonképpeni történetben néhány <i>Péntek 13.</i>-folytatás motívumai köszönnek vissza, mint például a testvérpár szerepeltetése. (A második részben szereplő Sandra bátyja, Rob a negyedik részben jutott szerephez.) A különbség az, hogy a testvérek a korábbi filmekben meghaltak, a rebootban viszont túlélik a szörnyűségeket. Szó volt arról, hogy Nispel alkotásában is megjelenik Tommy Jarvis, a széria negyedik, ötödik és hatodik részének kulcsszereplője, de ezt az ötletet elvetették. A terjesztési jogokért cserébe az új film készítői engedélyt kaptak arra, hogy az eredeti filmekből bármit felhasználhassanak, beleértve a címet is. Sean S. Cunningham lett a reboot egyik producere. A két másik producer, Andrew Form és Brad Fuller főleg az első négy filmet tartották érdekesnek a reboot szempontjából. Kezdetben felmerült az az elképzelés, hogy egy eredettörténet készüljön, amely bemutatja Jason múltját. A producerek végül úgy döntöttek, nincs értelme demisztifikálni a karaktert, megfosztani a rejtelmességétől, netán komikussá tenni, hanem meg kell hagyni annak, aki: egy könyörtelen gyilkológépnek. Ugyanakkor a maszkra más magyarázatot akartak adni, mint amit a szériában korábban láttunk. Kerülni akarták az olyan önreflexiókat is, mint amilyenek a <i>Sikoly</i>-széria filmjeiben láthatók, és igyekeztek visszahozni a nyolcvanas évek hangulatát, mely a <i>Péntek 13.</i>-folytatásokban egyre inkább elveszett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj8hUHr4NPCgKOxMRIaj1Q3NdjSrU7YbPoPQu8nNp4rJ98SFlgQzocutgOPd5hrSEF-4cSyctPgxEBkwvlY14lrmNdQAwUtk9tCKcPZcZNQsjrgKZu65O4209jm0dMBLiudSNM4V9S4UBbTb3cS1Uj5ZBc60vgkdOx7zY9uZNaT1iE17TpsbTvojeb7=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="355" data-original-width="800" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj8hUHr4NPCgKOxMRIaj1Q3NdjSrU7YbPoPQu8nNp4rJ98SFlgQzocutgOPd5hrSEF-4cSyctPgxEBkwvlY14lrmNdQAwUtk9tCKcPZcZNQsjrgKZu65O4209jm0dMBLiudSNM4V9S4UBbTb3cS1Uj5ZBc60vgkdOx7zY9uZNaT1iE17TpsbTvojeb7=w640-h284" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Derek Mears kaszkadőr amint értesült a rebootról, azonnal intenzív felkészülésbe kezdett, hogy megkaphassa Jason szerepét, amelyre Scott Stoddard sminkes és mások is ajánlották, bár ő erről nem is tudott. A producerek kicsit aggályoskodtak, hogy Mears talán túl rokonszenves erre a szerepre, a kaszkadőr azonban biztosította őket arról, hogy kellően félelmetes lesz annak ellenére, hogy Jasont olyan áldozatnak akarta ábrázolni, aki a gyilkosságaival egyfajta elégtételt vesz az őt ért korábbi sérelmekért és zaklatásokért. Ugyanakkor a figurát Rambo, Tarzan és a jeti egyfajta keverékének látta. A hősnőt, Whitney Millert alakító Amanda Righetti mindig is szeretett volna egy <i>Péntek 13.</i>-filmben játszani, és miután elolvasta a forgatókönyvet, ez a szándéka még inkább megerősödött. Jared Padalecki szerint az általa játszott Clay Miller (Whitney fivére) egy igazi hős, aki mindig helyesen cselekszik, és magányos farkasként néz szembe a veszélyekkel. A forgatási ütemtervet a Chewie-t alakító Aaron Yoo-hoz igazították. A fiatal színész egy vakbélműtét miatt nem tudott a kezdet kezdetén csatlakozni a stábhoz. Első leforgatott jelenete mindjárt a halála volt: fejjel lefelé lógott egy szarufáról, műtéti hegének nyomait is beépítették a jelenetbe. A casting egyébként nem ment túl gyorsan, mert az alkotók hosszasan tesztelték, hogy a fiatal szereplők közül kik illenek a legjobban egymáshoz, és aszerint osztották ki a szerepeket. A forgatás 2008. április 21-én kezdődött, és június 13-án ért véget. A munka texasi helyszíneken zajlott, néhány jelenetet az 1934-ben létrehozott koedukált nyári táborban, Camp Fernben vettek fel. Noha a büdzsé 19 millió dollár volt (több mint harmincszorosa a Cunningham-filmnek), bizonyos jelenetekről anyagi okok miatt le kellett mondaniuk. Így például lett volna egy olyan epizód, amelyben a szereplők egy szarvastetemre bukkannak, miközben követik Jasont az alagútrendszerben. Ez viszont előzetes becslések szerint százezer dollárba került volna. Anyagi indíttatásból kellett változtatni bizonyos halálnemeken, sőt a történet befejezésén is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjsGdiBMK7mXl7KJvO4WvwyB-MrMp5uR4JQwCZiAQH48_6aWaia0WDthfZwCL7HAjktzGKot9JwaKbO89Ism2_6Au8NVka7lvWF3HteRUuYL-AjHNQ8eUaHNExnkrbPWv4dWVX4FRUuX5YVhSbBUURaKmhXklj-YsA7qR59ch26dsv8DFcjyJduLBzk=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjsGdiBMK7mXl7KJvO4WvwyB-MrMp5uR4JQwCZiAQH48_6aWaia0WDthfZwCL7HAjktzGKot9JwaKbO89Ism2_6Au8NVka7lvWF3HteRUuYL-AjHNQ8eUaHNExnkrbPWv4dWVX4FRUuX5YVhSbBUURaKmhXklj-YsA7qR59ch26dsv8DFcjyJduLBzk=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az egyik lány, Chelsea például úgy halt volna meg, hogy bemenekül a vízbe, miután megpillantja Jasont a parton, és néhány óra múlva a kimerültségtől a tóba fullad. A forgatókönyvírók szerint az ilyesmi újdonság lett volna egy slasher-filmben, de végül mégis egy másik, „hagyományosan vérengzős” halálnemet találtak ki a figurának. Egy másik lány, Jenna az eredeti forgatókönyv szerint tovább élt volna, elmenekül Jason rejtekhelyéről, Clayjel is találkozik, és csak utána hal meg, ám az ő esetében is változott az elképzelés. Shannon és Swift arra törekedtek, hogy egyensúlyt teremtsenek a halálesetekkel, vagyis egyfajta homage-ként megismételjék a klasszikus széria néhány gyilkosságát, ugyanakkor merőben újakat is kitaláljanak. A kerekesszék Mark halálára utal az eredeti széria második részéből, a pulóver pedig Mrs. Voorheesre. Noha Marcus Nispel a gyakorlati megoldások híve, huszonöt jelenet esetében – főleg a gyilkosságoknál – digitális trükkökre volt szükség, melyeket az Asylum Visual Effects készített. A cég bevonására részben a színészek testi épsége, részben a rendező által kívánt hatás megteremtése érdekében volt szükség. Több jelenetet is úgy oldottak meg, hogy bizonyos mozzanatokat valóban lefilmeztek, és ezt kombinálták a trükkfelvétellel. Így például Amanda halálának jelenetében a tábortűz valódi volt, a tűz fölé akasztott hálózsákot, benne Amanda testével, azonban digitálisan egyesítették a lángnyelveket mutató képkockákkal. Jason külsejének kialakításához leginkább az eredeti széria második és negyedik része szolgáltatta a mintát. A speciális effektusokért felelős Scott Stoddard számára kezdetben három és fél órát igényelt Jason sminkelése, de ezt az időt egy órára tudta csökkenteni azokban a jelenetekben, amikor Jason maszkot viselt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiuT-cyR1y_2542tMbB9DDjfH2LNaCxV85t0MxgqqKcDU5Qq_uE0oryy40rs6etX-Mcu2ZoODTSveM52-moRKt3ExSnjBivoI78H7xwkWDAd-wHmustKxtWhQqhNx_uy6z27OV1Ux1BZAr9IoOuSLWU-v0m8mjA-M_qdLxq3JG_FDfcUS6NXokfgOFT=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiuT-cyR1y_2542tMbB9DDjfH2LNaCxV85t0MxgqqKcDU5Qq_uE0oryy40rs6etX-Mcu2ZoODTSveM52-moRKt3ExSnjBivoI78H7xwkWDAd-wHmustKxtWhQqhNx_uy6z27OV1Ux1BZAr9IoOuSLWU-v0m8mjA-M_qdLxq3JG_FDfcUS6NXokfgOFT=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Andrew Form és Brad Fuller producerek nem szerették volna teljesen mellőzni Harry Manfredini ikonikus zenéjét, de egy az egyben átvenni sem akarták. Steve Jablonsky zeneszerző kapta azt a feladatot, hogy az eredeti partitúrák felhasználásával egy olyan új zenét komponáljon, amely felidézi az eredeti soundtrackeket, miközben az új változat hangulatát is megteremti. Jablonsky már dolgozott Nispellel <i>A texasi láncfűrészes</i>en, így jól megértették egymást. Nispel olyan zenét akart, amely könnyen megjegyezhető, ugyanakkor a film nézése közben nem kerül tolakodóan előtérbe: „Nem hiszem, hogy ha megnézed a mi <i>Péntek 13.</i>-filmünket, úgy szeretnéd érezni magad, mintha melletted ülne John Williams a teljes Londoni Szimfonikus Zenekarral.” A <i>Péntek 13.</i> ősbemutatója 2009. február 13-án, pénteken volt: Észak-Amerikában 3105 moziban vetítették egyszerre. A széria egyetlen korábbi filmjét sem forgalmazták ilyen széles körben. Az eredeti filmet például valamivel több mint ezer moziban játszották csak a bemutató idején. A reboot már a premier napján 19 293 446 dollár bevételt termelt, ami az idő múlásával 92,7 millióra növekedett. A széria filmjei közül csupán a <i>Freddy vs. Jason</i> ért el jobb eredményt a maga 116,6 millió dollárjával. A kritikai fogadtatás viszont nem volt különösebben lelkes. Visszatérő véleményként hangzott el, hogy a reboot sem a szériához, sem magához a műfajhoz nem tesz hozzá semmi különösebb újat, de még a régi kliséket sem képes hatásosan alkalmazni. Az új idők hangját jelenti, hogy afroamerikai és ázsiai szereplője is van a filmnek, de a végeredmény szempontjából ez semmi különöset nem jelent. A kritikusok véleménye persze az üzlet szempontjából nem sok vizet zavart: a kimagasló bevételek következtében már 2009-ben megkezdődtek az előkészületek a folytatáshoz. A forgatókönyvet ismét Damian Shannon és Mark Swift írta. Részben anyagi, részben szerzői jogi problémák miatt azonban a projektet folyton elhalasztották, és jelen sorok írásakor is messze áll a megvalósítástól. 2019 júliusában felvetődött, hogy a hatodik rész rendezője, Tom McLoughlin készül egy újabb folytatásra, amely figyelmen kívül hagyná a saját filmje után készült epizódokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiG2i_vGzyAjz3r6qLzyQuSROh6H5E2y75d022LS0pifncR6y4vwOiIcNYnG3b-zSu9XQkrpOwfw8mALM5TNpIpp_NKU-ffZL7JVTgdqnl4HQmSbhJ9fPMj0xsQimWIX2bFsObVXNdC_L1FLNgyDmTHZeirmOp2ExjsI_YRtCwj2xtzXSPdO36PiSGW=s810" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiG2i_vGzyAjz3r6qLzyQuSROh6H5E2y75d022LS0pifncR6y4vwOiIcNYnG3b-zSu9XQkrpOwfw8mALM5TNpIpp_NKU-ffZL7JVTgdqnl4HQmSbhJ9fPMj0xsQimWIX2bFsObVXNdC_L1FLNgyDmTHZeirmOp2ExjsI_YRtCwj2xtzXSPdO36PiSGW=w418-h640" width="418" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Péntek 13.</b> (Friday the 13th, 1980) – amerikai horrorfilm. Forgatókönyv: Victor Miller és Ron Kurz. Operatőr: Barry Abrams. Zene: Harry Manfredini. Díszlet: Virginia Field. Jelmez: Caron Coplan. Vágó: Bill Freda. Rendező: Sean S. Cunningham. Főszereplők: Betsy Palmer (Mrs. Pamela Voorhees), Adrienne King (Alice), Jeannine Taylor (Marcie), Robbi Morgan (Annie), Kevin Bacon (Jack), Harry Crosby (Bill), Laurie Bartram (Brenda), Mark Nelson (Ned), Peter Brouwer (Steve Christy), Walt Gorney (Őrült Ralph).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Péntek 13.</b> (Friday the 13th, 2009) – amerikai horrorfilm. Victor Miller szereplőinek felhasználásával a forgatókönyvet írta: Damian Shannon és Mark Swift. Operatőr: Daniel C. Pearl. Zene: Steve Jablonsky. Díszlet: Jeremy Conway és Randy Smith Huke. Jelmez: Mari-An Ceo. Vágó: Ken Blackwell. Rendező: Marcus Nispel. Főszereplők: Jared Padalecki (Clay Miller), Danielle Panabaker (Jenna), Amanda Righetti (Whitney Miller), Travis Van Winkle (Trent), Aaron Yoo (Chewie), Derek Mears (Jason Voorhees), Jonathan Sadowski (Wade), Julianna Guill (Bree), Ben Feldman (Richie), Arlen Escarpeta (Lawrence), Ryan Hansen (Nolan). Magyarországi bemutató: 2009. szeptember 17. (DVD).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/psycho.html"><b>Psycho</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/onibaba.html"><b>Onibaba</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/08/a-retteges-szallodaja.html"><b>A rettegés szállodája</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-nyolcadik-utas-halal.html"><b>A nyolcadik utas a Halál</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-bolygo-neve-halal-21-az-otlettol.html"><b>A bolygó neve: Halál – 2/1: Az ötlettől a forgatásig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/a-bolygo-neve-halal-22-forgatastol.html"><b>A bolygó neve: Halál – 2/2: A forgatástól a fogadtatásig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-68895925978135686822021-12-25T10:21:00.004-08:002022-10-10T06:52:40.689-07:00ANTONYINA – CSAJKOVSZKIJ FELESÉGE<div style="text-align: justify;">Azok, akik figyelemmel kísérték korábbi írásaimat, jól tudják, hogy nem szoktam új filmekkel foglalkozni. Ennek nem annyira a vélt vagy valós sznobizmusom az oka, sokkal inkább az, hogy az internet korában minden érdeklődő nyomon követheti az új filmek megszületésének folyamatát, ezért nem tartom különösebb kihívásnak, hogy sokadiknak megírjam mindazt, ami általában addigra már magyar nyelven is hozzáférhető. Hogy ma mégis kivételt teszek, annak több oka is van. Egy olyan film a téma, amelynek még csak jövőre lesz a világpremierje, ám már idén felkerült a világhálóra egy munkakópia. Korunk egyik legérdekesebb, legellentmondásosabb és legvitatottabb orosz rendezője, Kirill Szerebrennyikov legújabb alkotásáról van szó, amelyet a zseniális orosz zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij tragikus sorsú, nimfomániás feleségéről, Antonyina Miljukováról forgatott. A film annyira friss, hogy jelen sorok írásakor még az IMDb adatbázisában sem szerepel, és mivel a munkakópia sem a mű elején, sem a végén nem tartalmaz stáblistát, így azt egyelőre nem tudom közölni. A téma azonban önmagában is nagyon izgalmas, és a közelmúltban már foglalkoztam is vele <a href="https://retrokult.blog.hu/2021/11/27/ken_russell_es_a_gyonyor_szegecses_ejszakaja">Ken Russell</a> hírhedt botrányfilmje, az idén ötvenéves <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/05/zenerajongok.html"><i>Zenerajongók</i></a> (1971) kapcsán. Szerebrennyikov nemzetközi hírneve garancia arra, hogy az <i>Antonyina – Csajkovszkij felesége</i> című film a jövő év egyik legfigyelemreméltóbb produkciója lesz (játékideje a jelenlegi formájában három óra!), amely hazájában már azóta a viták kereszttüzében áll, mióta a vele kapcsolatos első elképzelések nyilvánosságra kerültek. Most még egyelőre többet lehet tudni a mű megszületésének nehézségeiről (ámbár ezekben a forrásokban is bőven akadnak ellentmondások), a körülötte dúló indulatokról, mint a tényleges forgatás kulisszatitkairól, ezért nem kizárt, hogy a hivatalos változat premierje után, amikor már több háttér-információ is rendelkezésre fog állni, visszatérek még a filmre.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3tbxqp7uElWko3v8NuhwBIo1TF_2gDfiNTmE7LpFXB6I4mLtYOwgtt-GwJATyGbRw0mNI2UyxlQ7gCIQshlUW3CqOZUSt-YS47B3HthXfUuaiNzpjGF-GCqXmaLBU6obC2CP6aBmjOveMNFrGUloM9-q08QnVUkPHf_-stOGE22rzE28_bjMOIRjk=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3tbxqp7uElWko3v8NuhwBIo1TF_2gDfiNTmE7LpFXB6I4mLtYOwgtt-GwJATyGbRw0mNI2UyxlQ7gCIQshlUW3CqOZUSt-YS47B3HthXfUuaiNzpjGF-GCqXmaLBU6obC2CP6aBmjOveMNFrGUloM9-q08QnVUkPHf_-stOGE22rzE28_bjMOIRjk=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">A XIX. század hetvenes éveiben járunk. A nehéz sorsú, de tiszta lelkű, romantikus érzelemvilágú, a zenében tehetséges Antonyina Miljukova szerelemre lobban Pjotr Iljics Csajkovszkij iránt. A zseniális zeneszerző úgy érzi, egyes férfiak iránti vonzalma túllép a barátságon, és szóbeszédekre ad alkalmat. Abban reménykedik, hogy ha megházasodik, vagyis eleget tesz a társadalmi elvárásoknak, kínzó gondolatai is elmúlnak, kiegyensúlyozottá válik, és visszatér az alkotóereje is. Nem érez ugyan testi vonzalmat Antonyina iránt, mégis arra számít, hogy ifjú felesége őszinte szerelme, szerénysége, alázatossága átsegíti a nehézségeken. Antonyina mindent megtesz annak érdekében, hogy férje számára megteremtse a nyugodt alkotáshoz szükséges feltételeket, ám gondoskodó szeretetével, állandó jelenlétével valójában fojtogató légkört alakít ki, amelyből Csajkovszkij akár hazugság árán is menekülni akar. Antonyina, mint egészséges és szerelmes fiatal nő, igényelné a testiséget is, és ezt a vágyát megpróbálja egyértelműen férje tudomására hozni, ezzel is tovább rontva a kényes helyzeten. Fokozatosan rádöbben arra, hogy szerelme Csajkovszkij iránt beteljesületlen marad: a férfi immár hallani sem akar róla, és ez a keserű felismerés nimfomániába és őrületbe hajszolja a szerencsétlen teremtést…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgYeRYincDMH_hQrBoNm7WE-sDkocO_VGWzK7mNp-VyucnGH6ibvT8usREQfesaSh9JxPdbcv6hy2AnkmsJFXp0LFlPmLPurjuiLiwhoLFMcSj5KrH-SfjT6h8ZYHdM2jycV_kOscANPGUmNaHkha2ZP4Ee7zoYti8BmjJl1pVTSRxuvSPsGjyw1J3T=s655" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="655" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgYeRYincDMH_hQrBoNm7WE-sDkocO_VGWzK7mNp-VyucnGH6ibvT8usREQfesaSh9JxPdbcv6hy2AnkmsJFXp0LFlPmLPurjuiLiwhoLFMcSj5KrH-SfjT6h8ZYHdM2jycV_kOscANPGUmNaHkha2ZP4Ee7zoYti8BmjJl1pVTSRxuvSPsGjyw1J3T=w538-h640" width="538" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Antonyina Csajkovszkaja, a nimfomániás feleség</b></div><div style="text-align: justify;">Antonyina Ivanovna Miljukova (asszonynevén: Csajkovszkaja) 1848. július 5-én született (a régi naptár szerint június 23-án). Korai életéről nagyon kevés megbízható adatot lehet tudni, pontos születési helye sem ismeretes. Elszegényedett nemesi családból származó édesapja, Ivan Miljukov (1811–1871) birtoka a Moszkvához közeli klini körzetben volt. Édesanyja neve: Olga Nyikanorovna Jaminszkaja (1821–1881), a szülők 1839-ben házasodtak össze. A házasság boldogtalan volt, sok-sok veszekedéssel, melyek hátterében eltérő nézeteik és szokásaik álltak. Ennek ellenére nem kevesebb, mint tíz gyermekük született: Alekszandr (1840–1885), Jelizaveta (1842–1912), Nyikolaj (1844–1846), Mihail (1845–1869), Antonyina (1848–1917), Olga (1851–?), Marija (1854–?), Aglaida (1855–?), Iván (1857–?) és Anna (1859–?). Nemcsak a gyerekek száma meglepő, hanem az is, hogy közülük négyen 1851 után, a házaspár válását követően születtek. (Egyes források szerint ez a négy gyermek törvénytelen volt, noha a legtöbb biográfia a közös gyermekek között említi őket.) A helyzet akkor mérgesedett el, amikor a pár Moszkvába költözött. A nyüzsgő nagyvárosban Olga – aki nem sokat törődött azzal, hogy mások mit gondolnak róla – belevetette magát a szórakozásokba, bálokra és estélyekre járt, ahol körberajongták a széptevők. Rendszeressé váltak a késői hazaérkezések, férje pedig egyre nehezebben türtőztette magát. Szemrehányásokkal árasztotta el a hitvesét, és miután ezekkel semmit nem ért el, attól sem riadt vissza, hogy bántalmazza, olykor még az öklét is használta. A tetőpont – vagy inkább a mélypont – az volt, amikor egy hideg téli estén a feleségét hiányos öltözékben egyszerűen kitette az utcára. Olgánál egy idő után betelt a pohár, és otthagyta brutális férjét, gyermekei közül csupán Antonyinát vitte magával. Az elhagyott férj magánkívül volt, és pert indított a neje ellen. Olga ekkor viszontkeresetet adott be, amelyben azzal vádolta a férjét, hogy természetellenes gyönyöröknek hódol, és együtt él háztartásuk egyik férfi alkalmazottjával. A korabeli krónikák szerint az illető férfiú a tárgyaláson megerősítette Olga állításait.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiZ_OR9BbKGvibGUmINn-hzfa7eZudJxgpqyGpZw8fcMU63PzQeyJ06dJtqcJD2Pzt4fUrKUvvm9RSlGhXy74QV6UiJzAUwIPIObVK1IpYL3kWDmvSStiqIP5YdZ_yaKkkJzzO2TVE9i5F4BJk9rOGXzGxPtAX6sZ7uHa_sP4atWi2Lk0r8jkabEZ4W=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="800" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiZ_OR9BbKGvibGUmINn-hzfa7eZudJxgpqyGpZw8fcMU63PzQeyJ06dJtqcJD2Pzt4fUrKUvvm9RSlGhXy74QV6UiJzAUwIPIObVK1IpYL3kWDmvSStiqIP5YdZ_yaKkkJzzO2TVE9i5F4BJk9rOGXzGxPtAX6sZ7uHa_sP4atWi2Lk0r8jkabEZ4W=w640-h280" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Amikor az anyja elvitte őt a családi otthonból, Antonyina egy moszkvai vendégházba került. Hétéves volt, amikor apja – rendőri segítséggel – visszavitte őt a klini birtokra. A zűrös családi háttér ellenére Antonyina és testvérei kielégítő otthoni oktatásban részesültek, beleértve két idegen nyelv tanulását is. Ivan Miljukov egy parasztzenekart is tartott, így a kis Antonyina meglehetősen korán megszerette a zenét. Hamarosan kiderült, hogy az apa sem képes arra, hogy megfelelően felügyelje gyermekei erkölcseit. Idősebbik lánya, Jelizaveta mindössze tizennégy esztendős volt, amikor az apja által felfogadott házitanító elcsábította. A viszonyból született gyermeket árvaházba adták, a gyerekanyát pedig kolostorba küldték. 1858 és 1864 között Antonyina a bentlakásos moszkvai Szent Erzsébet Intézetben tanult, ahol zongora- és énekleckéket is vett. Az 1873–74-es tanévben a Moszkvai Konzervatóriumban képezte magát, ahol zongoratanára Eduard Langer volt. Az elméletet Karl Albrecht tanította, az egyik professzor pedig Csajkovszkij volt. Nyina állítólag varrónőként dolgozott, így szerzett pénzt a tanuláshoz, amelyet félbe kellett hagynia, amikor a pénze elfogyott. Mivel tanárai tehetségesnek tartották, megpróbálkozott azzal, hogy zongoraleckéket adjon, és így jusson némi pénzhez, de komoly akadályt jelentett, hogy nem volt saját zongorája. Újra varrást vállalt, hogy legalább szűkös megélhetésének anyagi fedezetét megteremtse.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgD9QCTq92Vx2H-xo0nK1wPlozv6clOnFzvwypSB2JGoC0FxLhS2d7e0byQJ1E9QrTSWD27ZCfHY-QVCsJlStfPTDaO1IY75GuBFQYF7KR-Bc48f8Iu6V32A2oL_gyYcwPGtT2gnOkmFfWdKIl-ih6Pf5gkRe_Fw_8yc_m4E-QKFeus306YpXIo5Mgc=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgD9QCTq92Vx2H-xo0nK1wPlozv6clOnFzvwypSB2JGoC0FxLhS2d7e0byQJ1E9QrTSWD27ZCfHY-QVCsJlStfPTDaO1IY75GuBFQYF7KR-Bc48f8Iu6V32A2oL_gyYcwPGtT2gnOkmFfWdKIl-ih6Pf5gkRe_Fw_8yc_m4E-QKFeus306YpXIo5Mgc=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Megoszlanak a források arra vonatkozóan is, hogy mikor találkozott először Csajkovszkij és Antonyina. Ami biztosnak mondható, hogy erre Moszkvában, Anasztaszija Hvosztova énekesnő lakásán került sor. Anasztaszija nem volt más, mint Antonyina egyik bátyja, Alekszandr felesége és mellesleg Csajkovszkij jó barátja. Egyébként Nyina másik bátyjának, Nyikolajnak is volt kötődése Csajkovszkijhoz: a Jogtudományi Iskolában osztálytársa volt Pjotr Iljics fivérének, Mogyesztnek. A leggyakoribb dátum Nyina és Pjotr sorsdöntő találkozását illetően 1872, de találhatunk olyan biográfiát is, amely szerint erre már 1865-ben, Nyina tizenhat éves korában sor került. Állítólag Csajkovszkij később egyáltalán nem emlékezett sem a találkozásra, sem Antonyinára, ugyanakkor a fiatal lányban szerelem ébredt a nála nyolc évvel idősebb férfi iránt. Ez a szenvedély vezette odáig, hogy feladja varrónői állását, és tanulni kezdjen a Moszkvai Konzervatóriumban, ahol Csajkovszkij is oktatta. A naiv fiatal lánynak ekkor még fogalma sem volt imádottja zsenialitásáról és hírnevéről: elsősorban a férfit látta benne, akinek arca, tekintete és barátságos viselkedése rabul ejtette. A krónikák azonban gyakran mint számító fehérnépet írták le, aki piócaként tapadt a zeneszerzőre, mert benne látta a lehetőséget arra, hogy kiszabaduljon addigi nyomorúságos életéből. Úgy vélték, lényegében anyja, Olga példáját követte, aki annak idején mindenáron szakítani akart a szüleivel, és gyakorlatilag azonnal igent mondott az első útjába kerülő férjjelöltnek, Ivan Miljukovnak. Ezeknek a feltételezéseknek ellentmond az a tény, hogy Nyina évekig titkolta Csajkovszkij iránti érzelmeit, feltehetően azért, mert úgy érezte, társadalmi helyzete miatt nem méltó a szerelméhez. Pedig Csajkovszkij már 1872-ben meghívta őt az egyik koncertjére. Ivan Miljukov halála után az örökösök eladták a birtokot, így Nyina is némi pénzhez jutott, amelyre úgy tekintett, mint majdani hozományára. Az anyagi helyzetében beállt kedvező változás bátorította fel arra, hogy végre nyíltan kifejezze Csajkovszkij iránti érzéseit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi1uNjCEo5UFhLQ4vdWC-pb2N4BIYtXhUdKyNspriURpOEdwbi5-Xs8TsMy3kmg4wCzKcF8FypQgT-cC5U7HiS2ZcRTbtPAKIXf5le9faX8-Bte7s9lpnGEMxqV-vI2pQdugBy8pDkGTy3Zdlw3Gg-eWYap7sbLC6-flbBGNqyngOcoq4ilJsa--ExX=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi1uNjCEo5UFhLQ4vdWC-pb2N4BIYtXhUdKyNspriURpOEdwbi5-Xs8TsMy3kmg4wCzKcF8FypQgT-cC5U7HiS2ZcRTbtPAKIXf5le9faX8-Bte7s9lpnGEMxqV-vI2pQdugBy8pDkGTy3Zdlw3Gg-eWYap7sbLC6-flbBGNqyngOcoq4ilJsa--ExX=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Antonyina 1877. március 26-án és április 7-én egy-egy levelet írt Csajkovszkijnak, és feltárta előtte az érzéseit. „Amit szeretek Önben, azt soha másban nem fogom megtalálni… Nem akarok egyetlen férfira sem nézni Ön után... Nem tudok Ön nélkül élni, és ezért hamarosan öngyilkos leszek...” Május 20-i és június 1-jei személyes találkozásukat alighanem Csajkovszkij kezdeményezte. Nem valószínű, hogy ebben az öngyilkossággal való fenyegetőzés különösebb szerepet játszott volna. A romantikus regényeken nevelkedett lányok szerelmes leveleiben gyakoriak voltak az ilyesfajta végletes érzelmi fordulatok, melyek mögött nem rejtőzött valódi önpusztító szándék. Csajkovszkij viselkedését fennköltebb és prózai okokkal egyaránt magyarázták. A zeneszerző akkoriban azon dolgozott, hogy operát írjon Puskin <i>Anyegin</i> című regényéből. Mint iskolai tanulmányainkból is tudjuk, a címszereplő szerelmes levelet kap egy fiatal lánytól, Tatjanától, akinek érzelmeit visszautasítja, és csak jóval később, miután egy másik férfi feleségeként látja viszont, döbben rá arra, hogy annak idején rosszul döntött. Csajkovszkij Anyegin helyzetében érezte magát, de nem akarta ugyanazt a hibát elkövetni, vagyis visszautasítani egy rajongó lány szerelmét. A másik magyarázat sokkal prózaibb: Pjotr Iljics abban a korban volt, amikor a férfiak már megnősülnek, és gyermekeik vannak. Szállingóztak már pletykák arról, hogy homoszexuális hajlamai miatt nem lépett a házasság szent kötelékébe. Ezek a híresztelések nem voltak alaptalanok. Csajkovszkij sokat viaskodott a hajlamaival, és nagyon szeretett volna egy házassággal véget vetni a szóbeszédeknek, hiszen nem maradhatott titokban, hogy olykor még egy férfibordélyt is felkeresett. Volt egy szintén meleg barátja, Silovszkij, aki már megnősült, és arról győzködte Pjotr Iljicset, hogy tegye ugyanezt, hogy megtalálja lelki nyugalmát. Csajkovszkij szinte testvéri kötelességének érezte, hogy ezen a téren is jó példát mutasson öccsének, az ugyancsak meleg Mogyesztnek. Nem volt teljesen mellékes szempont Nyina csekély vagyonkája sem, ámbár Csajkovszkij akkoriban már többé-kevésbé rendszeres apanázst kapott dúsgazdag mecénásától, Nagyezsda von Mecktől. Antonyina a kor felfogása szerint a maga huszonkilenc évével már vénkisasszonynak számított, ezért is nagyon vágyott arra, hogy végre boldog feleség legyen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj0Rv8juCcYEJYM5g75rUkBmTCrjLEjQLB_qtGvYj2vfkJtpItEjQqhP-j0tLPJS0BwRopKpzQ-fy0Tr6THj9fzRIXIztbZe_u9aSMl51qAM9snxHob8tEOFAuQRAnCRPzNXcajvLbOQij9B5x0_FdjQF8Tzosw5vjpymlZvVqZxKvPmZ0_-n4zf7_7=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj0Rv8juCcYEJYM5g75rUkBmTCrjLEjQLB_qtGvYj2vfkJtpItEjQqhP-j0tLPJS0BwRopKpzQ-fy0Tr6THj9fzRIXIztbZe_u9aSMl51qAM9snxHob8tEOFAuQRAnCRPzNXcajvLbOQij9B5x0_FdjQF8Tzosw5vjpymlZvVqZxKvPmZ0_-n4zf7_7=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Miljukova és Csajkovszkij 1877. július 18-án házasodtak össze a moszkvai Szent György-templomban. Az esküvői vacsorát az Ermitázs étteremben rendezték. Hogy Pjotr Iljicsnek igazából csak egy alibifeleségre volt szüksége, annak egyik bizonyítéka, hogy egyik tanújának titkos szeretőjét, egykori tanítványát, Joszif Koteket kérte fel (ámbár titkos viszonyuk néhány héttel korábban állítólag véget ért), a másik tanú pedig egyik öccse, Anatolij (Mogyeszt ikertestvére) volt. Antonyina tanúi közeli barátai voltak, Vlagyimir Vinogradov és Vlagyimir Malama. Egy incidens baljós előjelként szolgált a házasság jövőjét illetően: amikor meg kellett csókolnia a párját, Csajkovszkijt hányinger fogta el, és állítólag közel állt ahhoz, hogy ellökje magától Antonyinát. Az első néhány nap mégis viszonylag nyugodtan telt. A rokonaihoz írt leveleiben Csajkovszkij kifejezte elégedettségét, és dicsérte a feleségét, akinek igazából semmi egyéb vágya nincsen, csak az, hogy férje támasza és vigasza legyen. Mindenhová magával vitte Nyinát, igyekezett mindenkinek bemutatni. Egy héttel az esküvő után a testvéreihez írt leveleiben már drasztikusan megváltozott a hangnem. Kijelentette, hogy fizikailag valósággal irtózik a feleségétől, és gyűlöli őt. Végül bevallotta a nejének, hogy nem szerelmes belé, túl öreg már ehhez az érzéshez, és valójában sose szeretett még nőt. Nem ajánlhat egyebet Nyinának, mint testvéri szeretetet. Nem tudjuk, hogy Miljukova megértette-e, hogy a férje lényegében a homoszexualitását ismerte be neki körülményes módon, vagy egyszerűen nem vett erről tudomást. Mindazonáltal nem érte be a testvéri szerepkörrel, és a zeneszerzőt halálra idegesítette, amikor azokról a férfiakról mesélt neki, akik szerelmesek voltak belé. Talán ez is hozzájárult az asszony nimfomániás hírnevéhez, noha valószínűbb, hogy Nyina csupán féltékenységet akart ébreszteni Csajkovszkijban ezekkel a történetekkel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEinO02YqjKRR2sFxN5lwuJ0bcG0f7e6khKA-NZN5ZDeWZcBvUC_2iyqG4en32o2oOsLqnOlELpOQ4UiAH5oGhbemFHZEi4iTywGHChhtffGeqaB5QDL7xSsyxbFWaG_aeejYPg6yekAAg2iQ2c0Vw5OFw7Wxbn8sMyyMrkFeTVfizu7zDP-ZmAJoPe5=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEinO02YqjKRR2sFxN5lwuJ0bcG0f7e6khKA-NZN5ZDeWZcBvUC_2iyqG4en32o2oOsLqnOlELpOQ4UiAH5oGhbemFHZEi4iTywGHChhtffGeqaB5QDL7xSsyxbFWaG_aeejYPg6yekAAg2iQ2c0Vw5OFw7Wxbn8sMyyMrkFeTVfizu7zDP-ZmAJoPe5=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A helyzet később sem javult, miután felkeresték egymás rokonait. Csajkovszkij apja, Ilja Petrovics megszerette a menyét, és eleinte Pjotr Iljics húga, Szása is szimpatizált vele, a fiúk viszont nem szívelték a sógornőjüket. A másik oldalról sem volt jobb a helyzet. Csajkovszkij ellenszenvesnek találta Antonyina családját: különösen az anyósa, Olga taszította, aki nem csinált titkot abból, hogy egyáltalán nem szereti egyformán a gyermekeit, és állítólag ez még finom megfogalmazás volt a részéről. Pjotr és Nyina eltérően élték meg házasságuk ténylegesen együtt töltött hat hetét. Csajkovszkij mentálisan és érzelmileg teljesen szétesett, miközben Antonyina férje puszta közelségétől a hetedik mennyországban érezte magát: „Titokban ránéztem, hogy ne vegye észre, és nagyon csodáltam őt, különösen a reggeli tea közben. Olyan jóképű, kedves szemekkel, amelyektől elolvadt a szívem: olyan frissességet lehelt az életembe! Ott ülsz, nézed őt, és azt gondolod: »Hála Istennek, hogy ő hozzám tartozik és senki máshoz! Most ő a férjem, senki sem veheti el tőlem...«” Állítólag orvosi tanács volt – amelyet barátai lelkesen támogattak –, hogy megrendült fizikai és mentális egészsége helyreállítása érdekében Csajkovszkij egy időre hagyja el a feleségét. Előbb Szentpétervárra hívták, majd hosszabb időre külföldre távozott. Anatolij Csajkovszkijra és Nyikolaj Rubinstejnre hárult a feladat, hogy ezt a hírt tudassák a feleséggel. Mindkét férfi meglepetésére Antonyina türelmesen végighallgatta őket, és kijelentette, hogy mindent megtesz, amit a „kedves Pjotr” kíván tőle. Rubinstejn feszélyezve érezte magát, és a lehető leghamarabb távozott. Anatolij maradt, de miután neki is végig kellett hallgatnia egy ömlengést azokról a férfiakról, akik Pjotr Iljics előtt tették a szépet Miljukovának, és úgy tűnt, hogy az asszony a rokoni érzelmeken túlmutató érdeklődést tanúsít iránta, ő is mielőbb elment. Ezt a találkozást egyes szakértők úgy magyarázták, mint Antonyina mentális labilitásának egyértelmű bizonyítékát. Mások inkább úgy látják, hogy Miljukovát valószínűleg nagyon is megrázta a két férfi által hozott hír, ám a nőktől akkoriban elvárták, hogy tartózkodjanak érzelmeik látványos kinyilvánításától, és minden körülmények között őrizzék meg nyugalmukat és méltóságukat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjh8c18mL-WThEtDDNIcs5q2uFWHcssXctiYOFEhBw-Jd7ywFxF6PuKXscXnwBgpqrJWA0cEHeXPtiuZz_esxMQAEz02P4C3vfJ1hMJ0BLsdLRkE2S1yDT1UvhUaKSWvd13GcKWMDpIck5lH76oMX-HtufwXdem4KO14_EDCjZ1XlpxH4jIRjQKYwRN=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="800" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjh8c18mL-WThEtDDNIcs5q2uFWHcssXctiYOFEhBw-Jd7ywFxF6PuKXscXnwBgpqrJWA0cEHeXPtiuZz_esxMQAEz02P4C3vfJ1hMJ0BLsdLRkE2S1yDT1UvhUaKSWvd13GcKWMDpIck5lH76oMX-HtufwXdem4KO14_EDCjZ1XlpxH4jIRjQKYwRN=w640-h280" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Csajkovszkij menthetetlennek tartotta a házasságát, ellenszenve a felesége iránt egyre csak fokozódott, és már az esküvőt követő évben, 1878-ban szorgalmazni kezdte a válást. Miljukova – bármennyire alávetette is magát Pjotr Iljics kívánságainak – erről hallani sem akart. Nem teljesen alaptalanul gondolta úgy, hogy a Csajkovszkij család – elsősorban a fivérek – összeesküdött ellene, és azzal tömi a zeneszerző fejét, hogy a házasság elsorvasztja, megöli a tehetségét, felesége parazitaként próbál rátapadni, és valósággal elszívja az alkotó- és életenergiáit. (Ez egyébként nem volt igaz: magánéletének nehézségei ellenére az 1877 és 1880 közötti évek Csajkovszkij pályájának legtermékenyebb időszaka volt.) Szására hárult az a kínos feladat, hogy kamenkai otthonában elmondja az igazságot Antonyinának: a férje sosem fog visszatérni hozzá. Egy másik nő társaságában Miljukova már nem fékezte magát, mint korábban Rubinstejn és Anatolij előtt: a számára tragikus hír az őrület szélére sodorta. Nem találta a helyét, Szásának is folyton arról beszélt, hogy mennyi potentát támogatta őt, akikkel egytől egyig Csajkovszkij kedvéért szakította meg a kapcsolatot. Szását is zavarba hozták ezek a történetek, melyeket a valódi szenvedés és az őszinte érzelmek megnyilvánulásának tartott, és Mogyeszthez írt leveleiben szemrehányásokat tett a fivéreinek amiatt, hogy oly ridegen viselkednek a sógornőjükkel. A testvérek azonban alighanem meggyőzték őt, mert idővel Szása – tapintatosan ugyan, de – távozásra szólította fel Nyinát. Az asszony ekkor megértő apósának írt leveleiben öntötte ki a szívét, és felhánytorgatta, hogy önzetlen és odaadó szeretetét Pjotr Iljics ily kegyetlenül hálálja meg. A Csajkovszkij gyerekek gondoskodtak arról, hogy ezek a levelek ne jussanak el a címzetthez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgSuzXYdm-4ZQ1kZjHxF2vJgult6ivBdkcun7cORVVUOlJXTMUDq9HSv1U2Vqq0xewg4L0LcAFpj3N2hDKjHtb7arKrrIkmirOenC9lLOuBMKXNMzRmxhI4Z0tWg_Icoi9MEzXgBzKQBHT47cSXw9oxJYbbsFK-EDw1HhVz827qAqxVj4IBm33Z1F-_=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgSuzXYdm-4ZQ1kZjHxF2vJgult6ivBdkcun7cORVVUOlJXTMUDq9HSv1U2Vqq0xewg4L0LcAFpj3N2hDKjHtb7arKrrIkmirOenC9lLOuBMKXNMzRmxhI4Z0tWg_Icoi9MEzXgBzKQBHT47cSXw9oxJYbbsFK-EDw1HhVz827qAqxVj4IBm33Z1F-_=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Antonyina hódolója, Alekszandr Alekszandrovics Slikov ügyvéd is kísérletet tett arra, hogy elintézze a válást, de eredménytelenül fáradozott. Maga Csajkovszkij 1881-ben letett arról, hogy tovább szorgalmazza a válást, ugyanakkor felesége kiszámíthatatlan viselkedésére hivatkozva megvonta tőle azt a szerény apanázst, amelyet addig folyósított neki. 1880 májusától Miljukova együtt élt Slikovval, akitől az évek során három gyermeke született: Marija Alekszandrovna (1881–1882), Pjotr Petrovics (1882–1890) és Antonyina Petrovna (1884–1887). Mindhárom gyermekét árvaházba adta, ami ellenségei számára rideg természetének egyértelmű megnyilvánulása volt. Antonyinát azonban nem annyira a testi érzelmek, mint inkább a bizonytalan életkörülmények késztették arra, hogy összeálljon Slikovval, bár elképzelhető, hogy a régi reflexek is előjöttek, hogy hátha ezzel féltékennyé teheti a férjét. Az árvaház is kényszermegoldás volt: ott nem kértek vezetékneveket, míg ha magánál tartotta volna a gyerekeket, akkor azzal kínos helyzetbe hozta volna Csajkovszkijt. Tartós betegsége miatt Slikov alkalmatlan volt arra, hogy eltartson egy családot, sőt Nyinának kellett ápolnia őt a férfi 1888-ban bekövetkezett haláláig. A megalázó bánásmód ellenére Miljukova soha nem kísérelt meg bosszút állni a férjén, sőt igyekezett elkerülni, hogy kényelmetlenséget okozzon neki. Pjotr Iljics halála után sem volt hajlandó rosszat mondani róla. Csajkovszkij ugyan mereven elzárkózott attól, hogy visszafogadja őt, vagy legalább találkozzon vele, és nem mutatott hajlandóságot arra sem, hogy esetleg a legkisebb gyereket, Antonyina Petrovnát örökbe fogadja. Ennek ellenére lelkifurdalás gyötörte, és közvetítők útján hajlandó volt megint némi anyagi segítséget nyújtani a nejének. Végrendeletében arról is intézkedett, hogy Miljukovának továbbra is havi száz rubel apanázst folyósítsanak. Ez az összeg segített az asszonynak abban, hogy amikor fokozódó mentális zavarai miatt az ugyelnajai pszichiátriai otthonba került, ott a korabeli hasonló intézmények állapotaihoz képest rendes és figyelmes ellátást kapjon. Antonyina Csajkovszkaja tüdőgyulladásban halt meg 1917. március 1-jén (a régi naptár szerint: február 16-án). A szentpétervári Uszpenszkij-temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja azonban nem maradt fenn.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgbHh3-eRBAagtCSKb_t4F_5pC9qd27NUK_Xy4OGt47dSn0M5GRaFhYcRsESgk9IlvQ7OJJP9GFfEmTHbLBpr78IsvWhW_6ZBD1h27tfKCI0lvrrDDHcVrA0i63rwXh2Qf0bVMiRchS4Hc7yGbUluezdmc6defjQXS99e-6-q5R17Gp8eegr6Vwbxeq=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="605" data-original-width="800" height="484" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgbHh3-eRBAagtCSKb_t4F_5pC9qd27NUK_Xy4OGt47dSn0M5GRaFhYcRsESgk9IlvQ7OJJP9GFfEmTHbLBpr78IsvWhW_6ZBD1h27tfKCI0lvrrDDHcVrA0i63rwXh2Qf0bVMiRchS4Hc7yGbUluezdmc6defjQXS99e-6-q5R17Gp8eegr6Vwbxeq=w640-h484" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Kirill Szemjonovics Szerebrennyikov orosz rendező 1969. szeptember 7-én született Oroszország tizedik legnagyobb városában, Rosztov-na-Donuban (Don menti Rosztov). Zsidó családból származik: édesapja Szemjon Mihajlovics Szerebrennyikov urológus, édesanyja, az ukrán Irina Alekszandrovna Litvin az orosz nyelv és irodalom tanára, aki a fiát a hatvanas évek népszerű orosz színésze, Kirill Lavrov után nevezte el. Filmrendezői hajlamait Szerebrennyikov alighanem az anyai nagyapjától, Alekszandr Ivanovics Litvintől örökölte, aki a moldovai filmstúdióban dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket rendezett. Kirill már hároméves korában megtanult olvasni, és gyerekként nagyon szeretett festegetni. Az óvodában gyakran szerepelt, a gyerekműsorokban verseket szavalt, sőt olykor táncolt is, ámbár kicsit duci testalkata volt. Később matematikai szakiskolába járt, ahol színházat szervezett, és rendezett is. Egyik iskolai esszéjét Puskin stílusában írta, az <i>Anyegin</i> fontosabb szereplőinek további történetét írta meg. 1992-ben kitüntetéssel szerzett diplomát a Rosztovi Állami Egyetem fizika szakán. 1990 óta rendez igazi színházakban, rendezései számos alkalommal elnyerték az adott évad legjobb előadásának díját, és rangos elismerésekben részesültek az összoroszországi fesztiválokon. 1991 óta dolgozik a televízió számára, videóklipeket is forgatott. 1998 óta operatőrként is ténykedik a szakmában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi2GWw0x-NSRgwi7lG08FAx-qmfSst1ZtmZ6iePmd8MwhE7GXRj_aTqZCox7YgTzPxr386467zWPgIFi1oI_LZslJo7jhLlyd5KIczemq11tBrm72tF_scEgT5zidvJzL58l5QjSZfH4gOdCqbhU5ZkNR9uQ-vn6ZNUwETD5vCeAysvVb_LF3BcvG8X=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="800" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi2GWw0x-NSRgwi7lG08FAx-qmfSst1ZtmZ6iePmd8MwhE7GXRj_aTqZCox7YgTzPxr386467zWPgIFi1oI_LZslJo7jhLlyd5KIczemq11tBrm72tF_scEgT5zidvJzL58l5QjSZfH4gOdCqbhU5ZkNR9uQ-vn6ZNUwETD5vCeAysvVb_LF3BcvG8X=w640-h432" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szerebrennyikov első egész estés mozifilmje, a <i>Meztelenül</i> (1998) Joan Casas spanyol író kortárs drámáján alapul. Három epizódból áll, amelyek mintha a valóság három rétegét képviselnék, ahol elmosódnak a realitás és a fantázia határai. A <i>Ragin</i> (2004) kiindulópontját Csehov klasszikus novellája, <i>A 6-os számú kórterem</i> jelentette. Az <i>Ágyjelenetek</i> (2005) körkép az orosz társadalomról: a hét, egymáshoz kapcsolódó minitörténet egyetlen közös vonása, hogy mindegyik egy hálószobában játszódik. Tudomásom szerint <i>Az áldozatkaszkadőr</i> (2006) volt a direktor első olyan alkotása, amely a magyar mozikba is eljutott. A sajátos fekete komédia főszereplője a friss diplomás Valja, aki a rendőrségnél helyezkedik el, ahol különös munkát kap: a bűncselekmények vádlottjainak jelenlétében zajló rekonstrukciók során az áldozatokat személyesíti meg, és különféle abszurd helyzetekbe keveredik. A <i>Téli utazás</i> (2008) középkorú főszereplője, egy opera-énekesnő fiatalon hagyta el az országot a fiával együtt, hogy világkarriert fusson be. Azért tér haza, hogy végleg felszámolja oroszországi életét, és elvigye a fiát a szülőfalujába, egy távoli kisvárosba, hiszen a srácnak szinte semmi emléke sincs a hazájáról. Az utazás váratlan fordulatot vesz… A film a zseniális orosz rendező, Andrej Tarkovszkij hatását tükrözi, aki egyike Szerebrennyikov nagy kedvenceinek, jelenleg épp egy filmet tervez róla. (A másik nagy kedvence nem más, mint a holland <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/mesterkurzus-paul-verhoeven-az-eroszak.html">Paul Verhoeven</a>, aki Szerebrennyikov szerint minden létező díjat és elismerést megérdemelne.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjYOOC83xPQe81_QU6_AA23eWiL4ezqQ6zsuGg9fUqYjWQgTgbQ8u679Jommixohwdf5bGyiK_v6gQFWrps7y_V03Uuu0r8Liu1p4CK-kINzB3gUzvd8Z_uIskZkRzRACBMmHTjCnolkG6eWK-GCWR4KEPMJNyQJLTaz7mMg-fHQmXTunhcD_jvEIr4=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="800" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjYOOC83xPQe81_QU6_AA23eWiL4ezqQ6zsuGg9fUqYjWQgTgbQ8u679Jommixohwdf5bGyiK_v6gQFWrps7y_V03Uuu0r8Liu1p4CK-kINzB3gUzvd8Z_uIskZkRzRACBMmHTjCnolkG6eWK-GCWR4KEPMJNyQJLTaz7mMg-fHQmXTunhcD_jvEIr4=w640-h296" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Hűtlenség</i>ben (2012) egy férfi és egy nő a véletlennek köszönhetően összeismerkedik, és hamarosan kiderül, hogy házastársaik viszonyt folytatnak egymással. A megcsalt felek szintén viszonyt kezdenek, de nem egyértelmű, hogy ennek van-e valódi érzelmi alapja, netán csupán a bosszú áll a háttérben, vagy csak az azonos élethelyzet kergette őket egymás karjaiba. A <i>Mártírok</i> (2016) tizenéves főszereplője egyre furcsábban viselkedik, és emiatt azt hiszik róla, hogy drogozik. A fiú valójában a vallás megszállottjává vált, aki a Bibliából vett idézetekkel tart tükröt környezetének, amely tehetetlennek tűnik vele szemben… A filmet hazánkban is bemutatták, akárcsak az alapjául szolgáló, azonos című Marius von Mayenburg-drámát. A <i>Nyár</i> (2018) 1981-ben játszódik, és a korszak leningrádi underground zenei világába enged betekintést két fiatalon elhunyt kultzenész, Viktor Coj és Majk (Mike) Naumenko életének motívumai alapján. Oroszországban éles kritikák érték a filmet – a korszak egyik meghatározó zenésze, Borisz Grebenscsikov is a kifogásait hangoztatta –, Nyugaton viszont elismeréssel fogadták, több mértékadó filmes fórumon az esztendő egyik legjobb filmjének nevezték. Az eredeti változat több mint háromórás volt, ezért a forgalmazó aggályai miatt Szerebrennyikov eltávolította a dokumentumbetéteket, és egy külön filmet állított össze belőlük <i>A nyár után</i> (2018) címmel. A direktor mind ez idáig utolsóként bemutatott alkotása, a <i>Petrovék influenzája</i> (2021) művészi szempontból a legelsőre emlékeztet, főleg a valóság és a fantázia keveredését illetően. Sokan igyekeztek párhuzamot találni a filmbeli influenza és a jelenlegi koronavírus-járvány között.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg_Ws4XKOcy_EnCoxckMUfrAFOYHvP7d2yLoyBV0rAhivMC5i7iOHxi58ztsuEvTBvtFZ4OChJcaz311rpx3Bvn-VOcwvesTNwiYkuemLG1zkUkQnHDXMFo-NQvwZgOiPVdFtjrVxRBRUTdYqkAnuw68szXYjGccdnQxAaod3OHJD_FJIuodgjTdu86=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="800" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg_Ws4XKOcy_EnCoxckMUfrAFOYHvP7d2yLoyBV0rAhivMC5i7iOHxi58ztsuEvTBvtFZ4OChJcaz311rpx3Bvn-VOcwvesTNwiYkuemLG1zkUkQnHDXMFo-NQvwZgOiPVdFtjrVxRBRUTdYqkAnuw68szXYjGccdnQxAaod3OHJD_FJIuodgjTdu86=w640-h240" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szerebrennyikov a kiváló olasz rendezőre, <a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pier Paolo Pasolini</a>re (1922–1975) hasonlít abban az értelemben, hogy ő is igen megosztó személyiség, aki jobb- és baloldalról bőven kap támadásokat, és ezek igen gyakran politikai színezetűek. Gyakran rámondják, hogy elitrendező, aki egy viszonylag szűk réteg számára alkot, ugyanakkor olyan mértékű privilégiumokra, befolyásra és támogatásra tart igényt, ami nem áll arányban művészete hatókörével. Liberális politikai nézeteket vall, gyakran bírálja az orosz hatóságokat, ellenfelei radikális felforgatónak tartják. 2012 augusztusában a Moszkvai Kulturális Osztály nyílt pályázat meghirdetése nélkül kinevezte Szerebrennyikovot a Gogol Moszkvai Drámai Színház művészeti vezetőjévé. Szerebrennyikov ezt követően bejelentette, hogy a színházat Gogol Központtá alakítják át, amely 2013. február 2-án meg is nyílt. A színházi társulat tiltakozott a kinevezés ellen, mivel az nem szabályosan történt, így nem ismerhették meg előzetesen az új vezető programját sem. Elhangzott az a kifogás is, hogy Szerebrenyikov nem rendelkezik az új pozíciójához szükséges szakmai végzettséggel sem, ráadásul nyíltan a Sztanyiszlavszkij-módszerre épülő hagyományos orosz színházi kultúra szétrombolására törekszik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiygdmp3DPCSfARccq82iCPIoODX6BD4GRbayiLrvjLudpheStPzuTR08sCqooKEItLcFlCjBblEYzkUpe_NHhaM0kgKlQHCJsht5jtOyb0ZzWjtJGo8LubAxiBjgG8JAsIgSQ1xhgiecgfhB2A551HLoKT3PiMfSwu5EtY1O-Fy4IRUEhAP8wbPa18=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiygdmp3DPCSfARccq82iCPIoODX6BD4GRbayiLrvjLudpheStPzuTR08sCqooKEItLcFlCjBblEYzkUpe_NHhaM0kgKlQHCJsht5jtOyb0ZzWjtJGo8LubAxiBjgG8JAsIgSQ1xhgiecgfhB2A551HLoKT3PiMfSwu5EtY1O-Fy4IRUEhAP8wbPa18=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">2017 augusztusában a rendezőt 68 millió rubel elsikkasztásával vádolták meg – az összeg később 128,9 millió rubelre emelkedett. A pénzt állítólag egy színházi előadásra kapta. Útlevelét néhány hónappal korábban már bevonták. A művész házi őrizetbe került, ott fejezte be a <i>Nyár</i> című filmjét, és kezdett hozzá a Csajkovszkij feleségéről szóló játékfilm véglegesnek szánt forgatókönyvéhez. A Gogol Központ főkönyvelője, Nyina Maszljajeva terhelő vallomást tett a rendezőre és az ügy többi vádlottjára is. Az eljárás úgy Oroszországban, mint külföldön nagy visszhangot váltott ki. Többen is úgy vélték, hogy a hatalom így kívánja elhallgattatni a Putyin-rendszer egyik legnagyobb hatású bírálóját. Az ellentábor viszont cáfolta, hogy az ügynek politikai háttere lenne, és azt az álláspontját hangoztatta, hogy a támogatásra kapott pénzekkel mindenkinek el kell tudni számolnia. Az Amerikából hazatért világhírű rendező, Andrej Koncsalovszkij sem csatlakozott Szerebrennyikov támogatóihoz. 2020 júniusában a bíróság elmarasztaló ítéletet hozott, amely ellen Szerebrennyikov nem kívánt fellebbezni, így az jogerőre emelkedett. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgSc_sPRMsRCNPLE1fB8Vb5TAVXp3uwpKkPKqd0083EjjLjEwtyjOpIQZEgsmfYCCRwIuHm2EUZV2fhJUVjpjPildayGVZkNL1Ero6GwcQExFo0bA5c0xmmKl0qfKGkVxKLWaFFKOqK-BNRoQXp8GpOrS-zeZWso2owcn0RYiIiWzLFVzW5UU5LnkYR=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgSc_sPRMsRCNPLE1fB8Vb5TAVXp3uwpKkPKqd0083EjjLjEwtyjOpIQZEgsmfYCCRwIuHm2EUZV2fhJUVjpjPildayGVZkNL1Ero6GwcQExFo0bA5c0xmmKl0qfKGkVxKLWaFFKOqK-BNRoQXp8GpOrS-zeZWso2owcn0RYiIiWzLFVzW5UU5LnkYR=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">2013-ban az orosz Kulturális Minisztérium Filmalapja bejelentette, hogy 5,3 milliárd rubelt oszt szét különféle filmprojektek között. Szerebrennyikov is benyújtott egy filmtervet Csajkovszkijról, akit egy nyugati sztár játszott volna. A premier időpontjául a zeneszerző születésének 175. évfordulóját, 2015-öt javasolta. A forgatás becsült büdzséje 240 millió rubel volt, a Filmalap viszont csak harmincmilliót különített el erre a célra, mert nem látta biztosítottnak a közönség érdeklődését. Bár Szerebrennyikov az orosz LMBTQ-törvény miatt igazából teljes elutasításra számított, a harmincmillióra mégis nemet mondott, elsősorban azért, mert elfogadhatatlannak találta azokat a feltételeket, melyeket a Filmalap a támogatás fejében megszabott. A rendező a blogjában fejezte ki sajnálkozását amiatt, hogy az egyik legnagyobb orosz zeneszerzőről szóló filmre épp Oroszországban nincs igény, mindazonáltal hozzátette, hogy a tervet nem adja fel, és külföldön próbál támogatókat találni hozzá. Az illetékesek részéről Gyesziszlava Medkova azt nyilatkozta, hogy a bírálat első szakaszában a benyújtott tervezet kedvező fogadtatásra talált, és támogatásra javasolták. A következő fázisban a szintén szakértőkből álló művészeti tanács már a várható közönségfogadtatást is figyelembe vette, és ennek alapján született az a határozat, hogy a Csajkovszkij-projektet támogatják ugyan, de nem kap prioritást a finanszírozásban. Itt jegyezzük meg, hogy a szakértői tanács vezetője Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik leghűségesebb támogatója, Nyikita Mihalkov rendező volt, aki a 2010-es évek elején két folytatást (és egy minisorozatot is) készített a <i>Csalóka napfény</i> (1994) című Oscar-díjas filmjéhez: mindkettőt az orosz filmtörténet legdrágább produkciói és legnagyobb bukásai között jegyzik. Ennek ellenére az oroszok az egyik folytatást is nevezték az Oscar-díjra, ami ellen a szintén Oscar-díjas rendező, Vlagyimir Menysov (<i>Moszkva nem hisz a könnyeknek,</i> 1979) éppúgy tiltakozott, mint Mihalkov fivére, a fentebb már említett Andrej Koncsalovszkij.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjqheY96OL20eYZiBcY4cK6EjJl-eDDQoUvOTPWW9DYtlun-ieDtX1Qyv66MxmGncCVJO5dEVLpZi_CHiOU_mr1fo9IKcLUSbPjRWiudteDuCLTR3bbZOtQ65eFz41KpARrDLy8V9JNArWHjFdQg0hkxsO7xHWrSqSxkQ5ZOnKbhtNwhECaDKqS_RJT=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjqheY96OL20eYZiBcY4cK6EjJl-eDDQoUvOTPWW9DYtlun-ieDtX1Qyv66MxmGncCVJO5dEVLpZi_CHiOU_mr1fo9IKcLUSbPjRWiudteDuCLTR3bbZOtQ65eFz41KpARrDLy8V9JNArWHjFdQg0hkxsO7xHWrSqSxkQ5ZOnKbhtNwhECaDKqS_RJT=w640-h344" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A problémák legfőbb forrását Csajkovszkij homoszexualitása jelentette, több okból is. Az orosz LMBTQ-törvény is szigorú szankciók mellett tiltja az ún. melegpropagandát, és erősen valószínűsíthető volt, hogy a Szerebrennyikov-film annak minősül majd. Ezzel kapcsolatban Jurij Arabov író és költő elmondta, hogy öt forgatókönyv-változatot írt. Az elsőben még hangsúlyt kapott volna a zeneszerző vonzalma egy fiatalabb rokona iránt, ám az átdolgozások után a homoszexualitás motívuma végül teljesen kimaradt. Szerinte minden művész – beleértve Csajkovszkijt is – nagy dilemmája, hogy mennyire áll távol egymástól a társadalom által róla kialakított kép és az, hogy milyen is ő valójában. Ugyanakkor Arabov azok közé tartozik, akik nem látják bizonyítottnak Csajkovszkij homoszexualitását, és azt a véleményt képviselik, hogy a homoszexualitást „reklámozó” filmek kívül esnek a művészet szféráján. Hozzátette, hogy sosem adná a nevét egy homoszexualitást népszerűsítő filmhez. A forgatókönyvíró álláspontja belföldön és külföldön nagy visszhangot váltott ki, ámbár voltak olyan feltételezések, hogy Arabov nyilatkozata csak porhintés volt a cenzorok szemébe, hogy elterelje a gyanút a készülő film valódi témájáról. Az ellentábor véleménye sem volt egységes. Arabov nyilatkozatával összhangban sokan képviselik azt az álláspontot, hogy Csajkovszkij homoszexualitása csak egy kellően sosem bizonyított legenda, amely a zeneszerző rossz házasságának, magánleveleinek, valamint annak a ténynek a félremagyarázásából fakad, hogy számos művét nálánál fiatalabb férfiaknak ajánlotta. A „mérsékeltebbek” hajlamosak tudomásul venni a zeneszerző meleg hajlamait, ugyanakkor úgy gondolják, művészetét ez nem befolyásolta, a kettő külön dolog, így amikor Csajkovszkij munkásságát méltatjuk, teljesen felesleges kitérni az intim szférára is. A témában maga Vlagyimir Putyin is megszólalt, aki egy 2013-as tévéinterjúban így beszélt erről: „Mindenki azt mondja, hogy Pjotr Iljics Csajkovszkij homoszexuális volt. Nos, nem ezért tiszteljük őt, hanem mert nagyszerű komponista volt, és mindnyájan szeretjük a zenéjét.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh3MhJIO_jRRdJJYThgwydKkDL_d7pFtiy67WQCBkuu19B63K8AOr5RZJSslJ4g-CI18NnVgohnhQNTEtKlnX6bgeC-khacPYaXT7rMoVXgsmZ9FLv7rch4cWupxJXm3RZpVG9Rdwx6AoT9FmdYg1TG4nehBDr4JgYxHcr-2lgodD409IFvzghD4iit=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh3MhJIO_jRRdJJYThgwydKkDL_d7pFtiy67WQCBkuu19B63K8AOr5RZJSslJ4g-CI18NnVgohnhQNTEtKlnX6bgeC-khacPYaXT7rMoVXgsmZ9FLv7rch4cWupxJXm3RZpVG9Rdwx6AoT9FmdYg1TG4nehBDr4JgYxHcr-2lgodD409IFvzghD4iit=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ken Russell Csajkovszkij-filmjéről, a <i>Zenerajongók</i>ról szóló korábbi írásomban már beszámoltam a zeneszerzővel kapcsolatos eddigi mozgóképekről. A mind ez idáig meg nem valósult tervek közül figyelemre méltó a Párizsba emigrált ukrán rendező, Igor Minajev 2014-ből származó filmötlete, amely szintén Antonyina személyét állítja fókuszba: a szerepet a direktor Isabelle Huppert-nek szánta. Az IMDb szerint a produkció jelenleg előkészületi fázisban van, így könnyen meglehet, hogy jövőre két Antonyina-film is verseng egymással a mozikban. Szerebrennyikovnak állítólag sikerült külföldi támogatókat találnia a maga filmjéhez, ugyanakkor a takarékosság a gyártási folyamat egyik legfontosabb szempontja volt. Épp emiatt merült fel az a lehetőség, hogy az Antonyinát Magyarországon forgatják, mivel hazánk még mindig olcsó forgatási helyszínnek számít, ugyanakkor kiváló szakembergárda áll a külföldi produkciók rendelkezésére. Nincs hiteles infóm arról, hogy miért hiúsult meg a magyarországi forgatás, bár jómagam nem tartom valószínűnek, hogy az oroszhoz hasonló, akkor még egyébként sem hatályos magyar LMBTQ-törvénynek bármi köze lenne ehhez. Sokkal valószínűbb, hogy a sikkasztással kapcsolatos bírósági ügye miatt a rendező egész egyszerűen nem hagyhatta el Oroszországot, ráadásul a koronavírus-járvány miatt utazási tilalom is érvényben volt. Mint forgatási helyszín szóba került Szentpétervár is, ám maga a munka végül a Moszfilm moszkvai műtermeiben zajlott. Ahogy a bevezetőben is említettem, most még annyira kevés konkrétumot lehet tudni a filmről, hogy kategorikusan egyelőre nem merném kijelenteni, hogy egyáltalán nem voltak külső helyszínek, akár Szentpétervár is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiBsdz6u3IAJoQr_NI1T-r2J2SQweQshNu6YbRty4-TAx9bBLVr1iWKzoumzauj_8yHtJHiM-uqJ3ORlEuI_Ih4Qiyl6Ce5jRaqzpHeGkgX_OEgZBWj5vKvkLWZ0EsKVhjti4ktn3NKHNsBjhn4Ha5UFS0xmv1LncBWNx1yT9kW4b3psdPgJNGbE21h=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiBsdz6u3IAJoQr_NI1T-r2J2SQweQshNu6YbRty4-TAx9bBLVr1iWKzoumzauj_8yHtJHiM-uqJ3ORlEuI_Ih4Qiyl6Ce5jRaqzpHeGkgX_OEgZBWj5vKvkLWZ0EsKVhjti4ktn3NKHNsBjhn4Ha5UFS0xmv1LncBWNx1yT9kW4b3psdPgJNGbE21h=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szerebrennyikov letett eredeti szándékáról, hogy Csajkovszkij szerepét egy nyugati színésznek adja, ámbár a film külföldi értékesítése szempontjából ez sokat jelenthetett volna. Oka lehetett ennek a takarékosság is, de az a hazafias meggyőződés is, hogy egy ilyen nagy szerepet hazája egyik művészének kell eljátszania. Tavaly nyári sajtóhírek még arról szóltak, hogy az akkor 54 éves Jevgenyij Mironov fogja megszemélyesíteni Csajkovszkijt. Ez egyébként egyszer már megtörtént: Szerebrennyikov 2016-ban bemutatott rövidfilmjében, a <i>Fonográf</i>ban valóban Mironov alakította a zeneszerzőt. A mindössze hétperces alkotás 1890 januárjában játszódik, amikor az orosz hangrögzítés atyja, Julius Blok elhozta Edison fonográfját Oroszországba, hogy felvegye Arthur Rubinstejn zongorajátékát. A művész azonban nem volt hajlandó játszani, ezért helyette Csajkovszkij és más muzsikusok vettek részt a felvételen. Több mint száz évig elveszettnek hitték ezt a felbecsülhetetlen értékű, alig egyperces anyagot, amely megőrizte Csajkovszkij hangját: 1997-ben találták meg a szentpétervári Puskin-házban.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhVtDTR0qR1N27hohAUPcSuyNj-5_Pkla9w7kkE_t5Qt7XRYUNYpb81zS6FXZ-UH7qusL_e8Yolwd-gayMOLYF7-yOFxM49Tb2R2g7bJT-swckf4xCNwHfHu1D3s-ojWY_niwrw2v3ciF1slWsfZhxNg2VoHqVDSzywqB8pUgvkUbhHKJJdvMzEBxs6=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhVtDTR0qR1N27hohAUPcSuyNj-5_Pkla9w7kkE_t5Qt7XRYUNYpb81zS6FXZ-UH7qusL_e8Yolwd-gayMOLYF7-yOFxM49Tb2R2g7bJT-swckf4xCNwHfHu1D3s-ojWY_niwrw2v3ciF1slWsfZhxNg2VoHqVDSzywqB8pUgvkUbhHKJJdvMzEBxs6=w640-h388" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">2018-ban Szerebrennyikov egy Csajkovszkijról szóló darab színre vitelét is tervezgette, szintén Mironov főszereplésével, ám az előadás nem valósult meg. Állítólag tavaly nyáron még csak egy másik Csajkovszkij-rövidfilm készült volna Mironovval egy orosz tévécsatorna támogatásának köszönhetően, és annak fogadtatásán múlt volna, hogy egész estés játékfilmmé vagy tévésorozattá fejlesztik-e tovább a projektet. A 2021 őszén kiszivárgott munkakópia szerint végül egy háromrészes, háromórás film született: Csajkovszkijt az orosz kulturális élet egyik legvitatottabb személyisége, Ogyin Bajron, a feleségét Aljona Mihajlova formálta meg. Rubinstejnt a népszerű rapper, Okszimiron keltette életre: az egyik jelenetben Antonyinához intézett búcsúja valójában egy rap-vers. A feltehetően illegálisan publikált kópiát a tsargrad.tv weboldal „egy hírhedt bűnöző perverz életrajzi filmje”-ként minősíti. A cikkíró kikel az ellen, hogy olyan emberek, akik a legszélesebb körű hozzáféréssel rendelkeznek a színházakhoz, a filmekhez és a televízióhoz, saját perverzióikat propagálják, és megpróbálják azokat ráerőltetni a fiatalabb nézőkre. A „bűnöző” minősítés mellett olvasható az is, hogy Szerebrennyikov folyamatosan gúnyolja az orosz kultúrát, az orosz történelmet és az orosz népet. Eme tevékenységében bűntársa többek között a „szodomita” Ogyin Bajron és a „ruszofób” Julija Aug. A kritikus szerint valójában a Szerebrennyikov-féle „kulturális bűnözők”-nek köszönhető, hogy az orosz kulturális életben cenzúrára van szükség a konzervatív többség védelmében, holott „a perverzió propagandistáinak, a ruszofóboknak, az istenkáromlóknak és más tolvajoknak börtönben lenne a helyük”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhbQPgysSnb0B7OxizZhUR4L-EQ_3qa0eRdzaI3ovzs3Xt-rdoRjXKAaJ3vnr8SG12zpfGFqxlucimff_-2pJV22oVX6LOQc-T_buQRC5mdVHokZotmUHpxTcDTHhexSaLoy2JG1tpUktd4w9q5NS0slUjrPmU243UHoSZwVWJWZFQ9Ia1TERatLSqm=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhbQPgysSnb0B7OxizZhUR4L-EQ_3qa0eRdzaI3ovzs3Xt-rdoRjXKAaJ3vnr8SG12zpfGFqxlucimff_-2pJV22oVX6LOQc-T_buQRC5mdVHokZotmUHpxTcDTHhexSaLoy2JG1tpUktd4w9q5NS0slUjrPmU243UHoSZwVWJWZFQ9Ia1TERatLSqm=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Jelenetek egy házasságból, avagy így láttam én</b></div><div style="text-align: justify;">Nehéz véleményt formálni egy olyan filmről, amely szemmel láthatóan még befejezetlen, és teljes megértését nyelvi nehézségek gátolják. (Bár általános iskolától a főiskoláig jó voltam orosz nyelvből, de azóta szinte mindent elfelejtettem, és e filmhez akkori nyelvtudásom amúgy sem lenne elegendő.) Néhány jelenetnél jól látható a filmtrükkhöz szükséges zöld háttér, máskor meg képbe kerülnek a forgatás technikai kellékei. Biztosak lehetünk abban, hogy a látványvilág a hivatalos bemutatóig valamelyest még változni fog, ám azt már most megkockáztatom, hogy az operatőr (talán Vlagyiszlav Opeljanc, aki több korábbi Szerebrennyikov-film esetében állt már a kamera mögött?) kiváló munkát végzett. Az <i>Antonyina</i> képi megvalósítása tökéletesen tükrözi a film nyomasztó hangulatát, amelyet a hideg-rideg színek (kék, zöld, szürke) határoznak meg: a piros, a sárga és a barna meleg árnyalatai főleg azokra a jelenetekre jellemzők, melyekben a hősnő még bizakodva tekint Csajkovszkijra, boldogságának tárgyát és zálogát látja benne. Ha az ember valamennyire ismeri Miljukova életének fentebb ecsetelt fordulópontjait, akkor nyelvismeret nélkül is nagyjából képben lehet, mert Szerebrennyikov megjeleníti e kulcsfontosságú események többségét. A kitűnő színészi játék is sokat segít: a címszereplőt megformáló Aljona Mihajlova arcjátéka különösen érzékeny, anélkül hogy némafilmes túlzásokba esne. Hiteles portrét fest egy fiatal nőről, aki a boldogság naiv reményével vág bele a házasságba, és bár a csalódások, a nőként és feleségként átélt megalázó élmények keserűvé és megszállottá teszik, a szerelem érzése mégsem múlik el belőle, és akkor sem akar ártani a férjének, amikor már tudja, hogy álmaiból sosem lesz valóság. <i>A szerelem rabja</i> – mondhatnánk róla Szerebrennyikov riválisa, Nyikita Mihalkov egyik korai filmjének címét kölcsönözve.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiqvnLLCHSixEBP7Fz4dny2I0UwdEhjQ7Au9G3smmpW5FZdcRZtQfrWAOIrAIOmam2R1lk2LE8y2zk-b6Z1A4pgyNFLAaA0AM-jSyWvu_GSTSFd7tfvAH6-Or7nUNaBkc0-rxz933lQV2J1TJd_FCgKHSYijmbQq1nlAxArAMMBxEfv85HEWO1EBdU5=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="460" data-original-width="800" height="368" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiqvnLLCHSixEBP7Fz4dny2I0UwdEhjQ7Au9G3smmpW5FZdcRZtQfrWAOIrAIOmam2R1lk2LE8y2zk-b6Z1A4pgyNFLAaA0AM-jSyWvu_GSTSFd7tfvAH6-Or7nUNaBkc0-rxz933lQV2J1TJd_FCgKHSYijmbQq1nlAxArAMMBxEfv85HEWO1EBdU5=w640-h368" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Perverz, beteges, pornográf melegpropaganda” – ilyesfajta minősítéseket olvashatunk a konzervatív orosz weboldalakon a premier előtt álló műről. Van-e igazság ezekben a sommás megállapításokban? Nos, én úgy láttam, a film háromórás játékidejéből talán ha tíz percet (húszat semmiképpen sem) tesznek ki az úgynevezett „kényes jelenetek”. Merészségüket tekintve szerintem egyikük sem haladja meg a hazánkban (és alighanem Oroszországban) is népszerű, sok meztelenséggel megfűszerezett Netflix-sorozatok vagy az eleve provokatívnak szánt hollywoodi (és európai) botrányfilmek vizuális merészségét. Ezen a téren valószínűleg még a kommunista éra reflexei élnek bennünk, amikor – a régi viccet idézve – a szovjet filmekben tényleg a sapka nélküli Lenin volt a szex netovábbja: talán épp ehhez képest tűnik most ez az új Szerebrennyikov-film is túlságosan bátornak, netán egyenesen pornográfnak. Jómagam például nem háborodtam fel még Slikov maszturbálásának egyértelmű nyíltsággal ábrázolt képsorán sem (mindenkit megnyugtatok: az ejakulációt már nem látjuk), de abban biztos voltam, hogy vitákat kelt majd, hogy kell-e ilyesmit mutatni, és ha igen, nem lenne-e elég utalni rá, nem pedig a maga pőre valóságában elénk tárni. Úgy gondolom azonban, hogy abban a kontextusban ez a (szintén rövid) jelenet is a helyén van: egy nyomorult embert látunk, aki fizikai állapotában már a halálhoz közelít, kétségbeesett erőlködése a gyönyör iránt viszont még az élethez való ragaszkodás szimbóluma.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiQq66_NtfDWdVGdKq1CK0Z1PGcxg2Nqg6WWRFbF0gaTiCKVFhYpEdx03LQuB55JVeYHKMYCrFzPBdZ86Y-m1y5Z8TyonnkDWpFiTs6Q0It7R1FrNDpwu3iT_LeQPaFuWhkMxsYXNXCuf9djpFNqs-H1sIZRQweKTBS7hfW29Hejnl6jwbq1UJPj2Ux=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="800" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiQq66_NtfDWdVGdKq1CK0Z1PGcxg2Nqg6WWRFbF0gaTiCKVFhYpEdx03LQuB55JVeYHKMYCrFzPBdZ86Y-m1y5Z8TyonnkDWpFiTs6Q0It7R1FrNDpwu3iT_LeQPaFuWhkMxsYXNXCuf9djpFNqs-H1sIZRQweKTBS7hfW29Hejnl6jwbq1UJPj2Ux=w640-h296" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Szerebrennyikov – szerintem teljes joggal – úgy gondolta, hogy Csajkovszkij zenei zsenialitása olyasfajta axióma, amely nem szorul rá egy újabb mozgófilmes megerősítésre. A piedesztálról leemelt embert akarta megmutatni a házasságán keresztül, anélkül hogy művészi nagyságát egyetlen pillanatig is kétségbe vonná. Nem rombolni akarja a mítoszt, hanem árnyalni. Kell-e foglalkozni Csajkovszkij magánéletével, állítólagos homoszexualitásával? Van-e ennek bármi köze a művészetéhez, hiszen tudunk olyan műveiről is, amelyeket húgának, Szásának vagy nagyvonalú pártfogójának, Nagyezsda von Mecknek ajánlott? Egyáltalán, mit is értünk melegpropagandán? Kétségtelen, hogy pusztán a matematika oldaláról nézve Szerebrennyikov több meztelen férfit mutat, mint ruhátlan nőt, de tényleg beszélhetünk-e melegpropagandáról, ha ezek a csupasz férfiak alapvetően nem Csajkovszkij homoszexualitása, hanem Antonyina nimfomániája kapcsán jelennek meg? Ráadásul utolsó megjelenésük remek dramaturgiai ötlet, hiszen szöveg nélkül, csupán a tánc és a mozgás segítségével közvetítik azokat a szélsőséges érzelmeket, amelyeket Nyina az őrület határán él át egyik víziójában. Hasonló dilemma egyébként Csajkovszkij személye kapcsán is felvethető: akkor is homoszexuálisnak mondható-e valaki, ha azonosítja magában a férfiak iránti vonzalmát, vagy csak akkor, ha már a tettek mezejére lépett? Ne folytassuk ezt a gondolatmenetet, maga Szerebrennyikov mondaná rá (és mondta is!), hogy filiszteus megközelítés lenne. Ami szerintem egész biztosan kijelenthető, hogy ez a film nem a homoszexualitás propagandája, sőt igazából pusztító érzelemnek ábrázolja azt, amely tönkreteszi két, jobb sorsra érdemes ember házasságát és egész életét. Pedig mindketten csupán boldogok akartak lenni – a maguk módján. Az <i>Antonyina – Csajkovszkij felesége</i> egyáltalán nem a szőrös férfiszerelem dicshimnuszaként készült, hanem utólag próbál némi elégtételt nyújtani egy meg nem értett-félreértett asszonynak, és a realitás felé közelíteni a Csajkovszkijról mint magánemberről kialakult idealizált képet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGEZ7LzidGCIy480hpRBxXg2f_RNenAcpLO0lTOSta_ndzLNkYqK_JJNiOKvDKb-JplaNZamY6rl12J_cn6EABI8NQQkyAzx0saaW4uJdFBKeQTHn332zYP0FabGKm88vOzeJFQGB7RhbBcF_iP8OJUTYp31G8_R7CqcmaIW0pHHuszptfIKADk4W4=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGEZ7LzidGCIy480hpRBxXg2f_RNenAcpLO0lTOSta_ndzLNkYqK_JJNiOKvDKb-JplaNZamY6rl12J_cn6EABI8NQQkyAzx0saaW4uJdFBKeQTHn332zYP0FabGKm88vOzeJFQGB7RhbBcF_iP8OJUTYp31G8_R7CqcmaIW0pHHuszptfIKADk4W4=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><strong>Antonyina – Csajkovszkij felesége </strong>(Антонина – Жена Чайковского, 2022) – orosz filmdráma. Forgatókönyv: Kirill Szerebrennyikov. Operatőr: Vlagyiszlav Opeljanc. Zeneszerző: Danyil Orlov. Díszlet: Vlagyiszlav Ogaj. Jelmez: Dmitrij Andrejev. Vágó: Jurij Karih. Rendező: Kirill Szerebrennyikov. Főszereplők: Ogyin Bajron (Pjotr Iljics Csajkovszkij), Aljona Mihajlova (Antonyina Miljukova), Okszimiron (Nyikolaj Rubinstejn), Julija Aug (öregasszony), Alekszandr Gorcsilin (Anatolij Brandukov), Filipp Avgyejev (az orvos), Andrej Burkovszkij (Vlagyimir Meserszkij), Jekatyerina Jermisina (Liza), Vlagyimir Misukov (Alekszandr Slikov).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/05/zenerajongok.html"><b>Zenerajongók</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/eisenstein-mexikoban.html"><b>Eisenstein Mexikóban</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/11/aelita.html"><b>Aelita</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/a-jegsziget-foglyai.html"><b>A jégsziget foglyai</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/02/waterloo.html"><b>Waterloo</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/olaszok-hihetetlen-kalandjai.html"><b>Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/a-ciganytabor-az-egbe-megy.html"><b>A cigánytábor az égbe megy</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/agonia.html"><b>Agónia</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/pillango.html"><b>Pillangó (1973)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/01/pillango-2019.html"><b>Pillangó (2017)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/03/anyu-sztar.html"><b>Anyu a sztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>TEAKBOIS REPERTOÁRJÁBÓL (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2020/11/27/ken_russell_a_vadember_aki_vibratort_adott_anthony_perkins_kezebe_373"><b>Ken Russell: A vadember, aki vibrátort adott Anthony Perkins kezébe</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/07/14/ken_russell_es_a_vilag_legszexibb_operafilmje"><b>Ken Russell és a világ legszexibb operafilmje</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/08/05/egy_magyar_zseni_szex_kalandjai"><b>Egy magyar zseni (szex)kalandjai</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-57576352017177730712021-12-19T11:13:00.001-08:002022-12-27T02:18:40.867-08:00ZENEBOLONDOK<div style="text-align: right;"><i>„You can't stop the music, nobody can stop the music.</i></div><div style="text-align: right;"><i>Take the cold from snow, tell the trees, don't grow,</i></div><div style="text-align: right;"><i>Tell the wind, don't blow, 'cause it's easier.</i></div><div style="text-align: right;"><i>No, you can't stop the music, nobody can stop the music.</i></div><div style="text-align: right;"><i>Take the spark from love, make the rain fall up</i></div><div style="text-align: right;"><i>'cause that's easier to do.”</i></div><div style="text-align: right;">(Village People: <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Can’t Stop the Music</i></a>)</div> <div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A hetvenes évek második fele a diszkótól volt hangos szerte a világon. Az irányzat 1979-ben érte el a csúcspontját. Egyik kulcsfigurája Allan Carr volt, aki a színház és a film világában is nevet szerzett magának, új tehetségek felfedezésével és menedzselésével is foglalkozott. Olyan sztárok karrierjét egyengette, mint például <a href="https://www.blogger.com/#">Ann-Margret</a>, Mark Hamill, Michelle Pfeiffer, Steve Guttenberg (a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Hálószobaablak</i></a> című 1987-es krimijét épp a múlt héten ismertettük), Dyan Cannon és mások. Robert Stigwood felkérésére olyan világsikerű filmek elkészítését tartotta kézben, mint például a John Travolta nevével fémjelzett <i>Szombat esti láz</i> (1977) és a <i>Grease – Pomádé</i> (1978). Következő nagy dobásának a <i>Zenebolondok</i>at (1980) szánta, amely a meleg szubkultúra első számú diszkósztárjának számító <a href="https://www.blogger.com/#">Village People</a> karriertörténetének meglehetősen szabad feldolgozása. A szereposztás számos kompromisszum árán alakult ki, de mire a film a mozikba került, a diszkó népszerűsége óriásit zuhant, ami a kedvezőtlen fogadtatáson is meglátszott. Magyarországon kevésbé köztudott, hogy a <i>Zenebolondok</i> és a hasonlóan nagyot bukott konkurens diszkómusical, a <i>Xanadu</i> (1980) inspirálta John B. Wilson újságírót arra, hogy a legpocsékabb filmes teljesítmények elismerésére megalapítsa az Arany Málna-díjat. A legrosszabb film kategóriájában az első győztes a <i>Zenebolondok</i> volt. A soundtrack album az Egyesült Államokban szintén hűvös fogadtatásban részesült, Európa több országában azonban a Top 5-be is bekerült. A filmet nem mutatták be a magyar mozik, hazánkban videókazettán jelent meg először.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgUEq6PaSWN0dFnfwSLV4SxpsAwPilBYCN20L_b19svzhPHqiKmOiZMMwnzW_9BoTblYjyW0pffp0KHiEP2YmzpDSiu8Lhs4eQIlgHJ_FeXMhjcIqkLn0xywTfpLE2KyosJaH6NzNuZ1EXuyZczrfFs1mqsviU3Q9INWC5XKDKtysomsl4jzKysULQL=s715" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="715" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgUEq6PaSWN0dFnfwSLV4SxpsAwPilBYCN20L_b19svzhPHqiKmOiZMMwnzW_9BoTblYjyW0pffp0KHiEP2YmzpDSiu8Lhs4eQIlgHJ_FeXMhjcIqkLn0xywTfpLE2KyosJaH6NzNuZ1EXuyZczrfFs1mqsviU3Q9INWC5XKDKtysomsl4jzKysULQL=w474-h640" width="474" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">A fiatal Jack Morell eladóként dolgozik egy lemezboltban. Szabadidejében is imádja a könnyűzenét – főleg a diszkót –, dalokat komponál, és erősen bízik abban, hogy egy napon rámosolyog a szerencse. Lehet, hogy ez a nap épp ma jött el? A srác ugyanis úgy érzi, megkapta a nagy lehetőséget: este beugróként ő lesz a DJ a környék menő diszkójában, ahol lehetősége lesz lejátszani saját dalát, a Samanthát is. A főnöke azonban hajthatatlan, zárás után leltárt rendel el, mire Jack végleg otthagyja a munkahelyét. Az este viszont tényleg remekül sikerül. A lakótársnőjéhez, a topmodell Samanthához írt dal mindenkinek tetszik. A bájos hölgy, aki nemrég vonult vissza a szakmából, felajánlja, hogy összeköttetéseit felhasználva segít Jacknek lemezszerződéshez jutni. Első próbálkozásai nem vezetnek eredményre, így Jack unszolására beleegyezik abba, hogy felvegye a kapcsolatot volt barátjával, a Marrakesh Records főnökével, Steve Waitsszel. A férfi folyton nyakig van az üzleti ügyekben – Samantha is emiatt szakított vele –, ellenben szívesen összejönne újra az exbarátnőjével, ezért beleegyezik abba, hogy stúdióidőt adjon Jack alkalmi zenekarának. Közben a modellügynökség vezetője, Sydney Channing azon fáradozik, hogy visszacsábítsa a szakmába Samanthát, és praktikáihoz alkalmazottját, Lulut használja eszközül, aki közeli barátnője a visszavonult topmodellnek. Feltűnik a színen egy kissé ügyefogyott, de jó külsejű ügyvéd, Ron White is, aki a kezdeti félreértések után hajlandó támogatni Samantha és Jack védenceit, a különc barátaikból toborzott Village People-t. Sok vicces kalamajka, gáncsoskodás és szerelmi bonyodalom történik, mire a Village People lehetőséget kap a nagyközönség előtti bemutatkozásra…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUY8_yUmHiuYrv7D9sBEKD0PaB9ty7hEsYJY35daZka9GZkE5CCooyHdDoVwnuD8va4aLz3aSfTdibQR1Rr5liuJy_FZU9DLgpJ29ZFfro7_Nsz3YarGCg70eEtO6DoDUfCDI-C34194cbwEPAkieskfvQYEwjyQknwmTMv8kTYG_oplsALrJ_AQkv=s660" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="660" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjUY8_yUmHiuYrv7D9sBEKD0PaB9ty7hEsYJY35daZka9GZkE5CCooyHdDoVwnuD8va4aLz3aSfTdibQR1Rr5liuJy_FZU9DLgpJ29ZFfro7_Nsz3YarGCg70eEtO6DoDUfCDI-C34194cbwEPAkieskfvQYEwjyQknwmTMv8kTYG_oplsALrJ_AQkv=w514-h640" width="514" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Nancy Walker amerikai színésznő és rendező 1922. május 10-én született az Egyesült Államokban, a Pennsylvania állambeli Philadelphia városában. Igazi neve: Anna Myrtle Swoyer. Édesapja Dewey Barto (Stewart Steven Swoyer) vaudeville színész volt, édesanyja Myrtle Flemming Lawler táncosnő. Nancynek volt egy húga is, Betty Lou, aki rövid ideig tartó zenei karriert futott be. Nem tudni, mi történt vele: egyes források szerint 2012-ben elhunyt, de ez az infó nem hiteles. Nancy az NBC két műsorában <i>(Coast to Coast on a Bus; Our Barn)</i> mutatkozott be a közönségnek Nan Barto művésznéven, 1941-ben pedig a Broadwayn debütált a <i>Best Foot Forward</i> című musicalben, amely Gene Kelly koreográfiájával 326 előadást ért meg. Walker persze csak egy kisebb szerepet kapott, a fontosabbakat June Allyson, Kenneth Bowers, Maureen Cannon és Danny Daniels játszották. Ellenben ezt a kis szerepet az 1943-as filmváltozatban is eljátszhatta, amelyet Edward Buzzell rendezett. Nancy még ugyanabban az évben szerepelt a <i>Girl Crazy</i> (1943) című romantikus musicalben, amelynek Mickey Rooney és Judy Garland voltak a sztárjai. A <i>Broadway Rhythm</i>ben (1944, Roy Del Ruth) a <i>Milkman, Keep Those Bottles Quiet</i> című dalt énekelte Tommy Dorsey és zenekara kíséretében. Ezzel a filmmel azonban le is járt az MGM-mel kötött szerződése, és ezután kereken egy évtizedig nem is játszott mozifilmben. Színházi karrierje viszont nem alakult rosszul: 1944-ben például az <i>On the Town,</i> 1948-ban pedig a <i>Look Ma, I'm Dancin'!</i> című darabokban ért el újabb sikereket. Kitartó munkájának gyümölcse az ötvenes években érett be: 1955-ben a <i>Phoenix '55,</i> 1960-ban pedig a <i>Do Re Mi</i> szereplőjeként jelölték az amerikai színházi élet legrangosabb díjára, a Tonyra. 1954-ben Doris Day partnere volt a <i>Lucky Me</i> című zenés filmben. Második otthonát a televízióban találta meg, ahol az ötvenes évek második felétől kezdve évtizedeken keresztül folyamatosan foglalkoztatták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj4d-xvdT7-n9bogyPzXtwKRdL8CqhIEPzKoEu2uMdx4R56VpwW6quE8y32s3SkBLTfCg2Iuw2tWdI6e1JXciUraAph-xe9B1gIVmemAN7brNKBpwcH88u5p9p19ZbO6geRjtzQeH4w2To_cL6BI2KmGBQFK9hpASrVxXLCz2vDhJUZ6T7X1K4WLxnI=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEj4d-xvdT7-n9bogyPzXtwKRdL8CqhIEPzKoEu2uMdx4R56VpwW6quE8y32s3SkBLTfCg2Iuw2tWdI6e1JXciUraAph-xe9B1gIVmemAN7brNKBpwcH88u5p9p19ZbO6geRjtzQeH4w2To_cL6BI2KmGBQFK9hpASrVxXLCz2vDhJUZ6T7X1K4WLxnI=w640-h344" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Különösen nagy sikere volt a Rock Hudson nevével fémjelzett <i>McMillan & Wife</i> (1971–1976) című tévésorozatban, amelyben Mildredet, a házvezetőnőt játszotta. Alakításáért három egymást követő évben (1973–1975) Emmy-díjra jelölték. Ezt az eredményt rögvest megismételte, 1975 és 1977 között ugyanis a <i>Rhoda</i> (1974–1978) című sorozatért is nevezték Emmyre – vagyis 1975-ben két különböző szériáért is a jelöltek között volt! –, ám egyszer sem ő nyert. 1976-ban saját tévéshow-t kapott, amely két évadot ért meg. A televíziós szerepek mellett Nancy Walker olykor filmezett is, de csak epizódszerepekben foglalkoztatták. A magyar mozikba két 1976-os filmje jutott el: Michael Winner komédiája, a <i>Won Ton Ton, Hollywood megmentője</i> a húszas években játszódik, és főszereplője egy németjuhász kutya, amely fényes karriert fut be az álomvárosban. A történetet természetesen Rin Tin Tin, a legendás filmsztár kutya ihlette, jogi problémák miatt azonban nem lehetett az ő nevét használni. A másik 1976-os film, a <i>Meghívás egy gyilkos vacsorára</i> című krimiparódia, amelyet Neil Simon forgatókönyvéből Robert Moore rendezett. A történetben egy titokzatos milliomos (a világhírű különc író, Truman Capote alakítja) vendégségbe hívja a kastélyába a világ leghíresebb detektívjeit, akiknek egy bűnügyi rejtélyt kell felderíteniük. Nancy Walker játszotta a néma szakácsnőt olyan világsztárok partnereként, mint David Niven, Peter Sellers, Maggie Smith és Peter Falk. Ez volt egyébként Walker utolsó mozifilmje mint színésznő: ezután már csak tévészériákban játszott, utoljára a <i>True Colors</i>ban (1990–1992) egy szókimondó és kissé régimódi anyát. Rendezőként is a televíziót részesítette előnyben, egyebek mellett a <i>Rhoda</i> négy részét is ő rendezte. Egyetlen mozifilmes rendezése a <i>Zenebolondok.</i> Nancy Walker kétszer ment férjhez. Először 1948-ban mondta ki a boldogító igent Gar Moore színésznek, ám a házasság még egy évig sem tartott ki. Másodszorra már megtalálta élete párját: 1951-ben állt az oltár elé David Craig színészpedagógussal, és Nancy haláláig együtt maradtak. Egy lányuk született, Miranda Craig (1953–2000). Walker szenvedélyes dohányos volt, halálát tüdőrák okozta. 1999. március 25-én hunyt el Los Angelesben. Holttestét elhamvasztották, a hamvakat pedig szétszórták.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhj3Jab0P-JWUlIBMYzvFf7Qp2g56tEoC0w8Y_BT73iAuGIBZWhG_cZR4-MpjMx4UefmGJJxFBiQ964ZdL3f_Pbo2Wz8jZpmd1JUpqEuRO57EzBohiVG8CpUxtgyGmHWF-bhxwSmDfQyV9NMu1Ad1-LZBOguTkNznE708DPv0XpVpGpIq5cYR-rwxfx=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhj3Jab0P-JWUlIBMYzvFf7Qp2g56tEoC0w8Y_BT73iAuGIBZWhG_cZR4-MpjMx4UefmGJJxFBiQ964ZdL3f_Pbo2Wz8jZpmd1JUpqEuRO57EzBohiVG8CpUxtgyGmHWF-bhxwSmDfQyV9NMu1Ad1-LZBOguTkNznE708DPv0XpVpGpIq5cYR-rwxfx=w640-h424" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A Village People „szülőatyja” Jacques Morali (1947–1991) francia zeneszerző és producer volt, aki a hetvenes évek közepén a szintén francia szerző-producerrel, Henri Belolóval Észak-Amerikában próbált szerencsét. Írtak néhány dalt, és megpróbáltak megfelelő előadót találni hozzájuk. Morali egy stúdióban hallotta meg a színes bőrű Victor Willis háttérénekest, és meghívta tervezett albuma, a mindössze négy számot tartalmazó <i>Village People</i> felvételére. Az album egyik szerzeménye, a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>San Francisco (You’ve Got Me)</i></a> oly nagy sikert aratott, hogy a két producer elhatározta, hogy zenekart toboroznak Willis köré. A homoszexuális Morali és Belolo (aki viszont hetero volt) gyakran jártak szórakozni a New York-i Greenwich Village divatos melegklubjaiba, ahol a vendégek gyakran mindenféle jelmezekbe öltözve jelentek meg. Innen jött az ötlet, hogy az új együttes tagjai a legnépszerűbb melegfantáziákat testesítsék meg. Újsághirdetés alapján keresték a tagokat, így került Willis (rendőr) mellé Alex Briley (a katona), Mark Mussler (az építőmunkás), David Forrest (a cowboy), Lee Mouton (a motoros), Felipe Ortiz Rose (az indián) és Peter Whitehead. A formáció a Village People nevet vette fel, és már 1977-ben át is alakult: Moutont Glenn Hughes, Musslert David Hodo, David Forrestet pedig Randy Jones váltotta fel. A beazonosítható imázs nélküli Whiteheadet nem pótolták, maga a zenész azonban szövegíróként a háttérből tovább dolgozott a Village People számára. A formáció 1978-ban két albumot is kiadott. A <i>Macho Man</i>ről <a href="https://www.blogger.com/#">a címadó dal</a> és a <i>Key West,</i> míg a <i>Cruisin’</i>-ről a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Y. M. C. A.</i></a> aratta a legnagyobb sikert. Ez utóbbi például tizenhét (!) országban volt listavezető sláger, de ahol nem került az első helyre, ott is bejutott a Top 5-be. A zenekar egyébként nemcsak a külsejével képviselte a meleg sztereotípiákat, hanem a dalszövegei is a homoszexuális szubkultúrát népszerűsítették. A harmadik album címe, a <i>Cruisin’</i> például közismert fogalom a melegek körében: az alkalmi szexpartnerek felkutatására irányuló tevékenységet jelenti. (A fogalom William Friedkin 1980-as botrányfilmje, a meleg sorozatgyilkosságokról szóló <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Portyán</i></a> – angolul: <i>Crusing</i> – révén tett szert kétes közismertségre.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjo9cUfJJyWP9vmxvOJ1Wwy6Qdd_CVmKre-6OiWAA3--58HOUSymvgbP75gkZheCbMbW5IzT8PuYBuGrvk1UNtUEq3m9HLOHxasWJQbQV2X1k0JInaRim9uRKT9p5XtvX8RsQEgBTTFG9VXGkLwX2YsHJ5lw9wRK6Xhp0XAqUxxHVmKadnlsMiGgvun=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjo9cUfJJyWP9vmxvOJ1Wwy6Qdd_CVmKre-6OiWAA3--58HOUSymvgbP75gkZheCbMbW5IzT8PuYBuGrvk1UNtUEq3m9HLOHxasWJQbQV2X1k0JInaRim9uRKT9p5XtvX8RsQEgBTTFG9VXGkLwX2YsHJ5lw9wRK6Xhp0XAqUxxHVmKadnlsMiGgvun=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az 1979-es album két nagy slágere a címadó szerzemény, a<i> <a href="https://www.blogger.com/#">Go West</a></i> és a haditengerészeti toborzódalnak indult <a href="https://www.blogger.com/#"><i>In the Navy</i></a> volt. Ez utóbbi klipje a San Diegó-i bázison készült: a haditengerészet egy hadihajót, több repülőgépet és több tucat tengerész statisztát biztosított a felvételekhez. A premiert követően az újságokban több tiltakozó cikk is megjelent, melyek szerzői sérelmezték, hogy a haditengerészet az adófizetők pénzéből videóklipeket finanszíroz, ráadásul egy ilyen „kétes erkölcsiségű” együttesét. A toborzókampányt lefújták, de a botrány csak növelte a dal népszerűségét. 1979 nyarán a frontember, Victor Willis távozott a zenekarból, már a <i>Zenebolondok</i> elkészítésében is csupán szerzőként vett részt. Egyesek úgy tudják, szólókarriert akart kezdeni, mások szerint drogproblémái miatt vált ki, ellenben azt mindkét producer tagadta, hogy kirúgták volna. Helyét Ray Simpson vette át, aki maradt egy ideig azután is, hogy Willis 1981-ben visszatért, így néhány hónapig két zsarujelmezes tagja is volt a csapatnak. A Village People karrierje a diszkózene népszerűségének váratlan visszaesése miatt kezdett hanyatlani. Megpróbálkoztak az imázs- és stílusváltással, de sem a <i>Renaissance</i> (1981), sem a <i>Fox on the Box</i> (1982), sem az <i>In the Street </i>(1983) nem váltotta be a tagok és a producerek reményeit. A <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Sex over the Phone</i></a> (1985) címadó felvétele szolid sikert ért el, ám ez nem vethető össze az „aranykor” dalainak népszerűségével. A Village People 1986-ban visszavonult, majd a tagok a következő évben újra összeálltak – Willis nélkül. A felállás azóta időnként változik, az igazán nagy comeback is elmaradt, mindazonáltal a különféle kisebb-nagyobb nosztalgiabulikon a Village People mindmáig szívesen látott sztárvendég. A zenekar jelenleg (2021-ben) öttagú, az őstagokat már csak Victor Willis képviseli, aki 2017-ben csatlakozott újra a formációhoz. Pár éve szóba került, hogy film készül a Village People karrierjének valós történetéről is. Állítólag Robbie Williams érezte szívügyének a projektet, amely mind ez idáig éppúgy nem realizálódott, ahogyan a <a href="https://www.blogger.com/#">Milli Vanilli</a>ről évek óta beígért film sem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgwFtJVfse2IR5k1LTNNVKH7QlZKpNhNFyAYiDM41brRUrsJOrfNe9b_R4ziLMHnd1ObqPh0zi3gd7kc7pv1xkmHWHP6J4fygK_gYWNU8onFtmtTxS-4chE8K3VLp_91vDzpVkYVJH6M0nHeHWYLCwdWpESgcvEpKDEed2TkHuvAZoxJTcwZJG5dU3y=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgwFtJVfse2IR5k1LTNNVKH7QlZKpNhNFyAYiDM41brRUrsJOrfNe9b_R4ziLMHnd1ObqPh0zi3gd7kc7pv1xkmHWHP6J4fygK_gYWNU8onFtmtTxS-4chE8K3VLp_91vDzpVkYVJH6M0nHeHWYLCwdWpESgcvEpKDEed2TkHuvAZoxJTcwZJG5dU3y=w640-h428" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A kezdeti elképzelések</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Zenebolondok </i>ötlete Allan Carrtól, a világsikert elért <i>Grease – Pomádé</i> (1978, Randal Kleiser) egyik producerétől származott. Carr nagy rajongója és támogatója volt a diszkózenének, amely a hetvenes évek második felének legnépszerűbb és legsikeresebb zenei irányzata volt, sőt hollywoodi otthonában állítólag egy diszkót is berendezett. A diszkózenét mindmáig sok bírálat éri, hogy igénytelen és értéktelen, de ami elvitathatatlan, hogy a hőskorban a kitörés lehetőségét teremtette meg a különféle kisebbségek számára: így például a diszkónak köszönhetően a könnyűzene világában egyre több nő és színes bőrű előadó tűnt fel, és a homoszexuálisok is e műfajban vállalhatták fel először nyíltan a másságukat. Mindez összefüggött az amerikai társadalmi változásokkal is, a „carpe diem!”-életérzés térhódításával, melynek árnyoldalairól már akkor született egy megtörtént esetet feldolgozó bűnügyi dráma, a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Nappalok és éjszakák</i></a> (1977). A melegek körében a Village People volt az első számú kedvenc. A zenekar imázsát a legnépszerűbb meleg szexfantáziák jegyében alakították ki, és a két producer, Jacques Morali és Henri Belolo jóvoltából egymást követték a slágerek, amelyek nemcsak jól táncolhatók voltak, hanem vagy burkoltan, vagy nyíltabban, de a meleg életformát is népszerűsítették.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjpXV4lGk8uXxd56XaPkvAY99G1YAHt-HZ272yvY2O-PIE8elVst9FgGLquVHVRD4AuPEge-fjUD-5cohEsnAtHCyvxaXiI4fBlEon_1IdrnqUkfOJLT55tdSkFYnX8ZC3wLc5Ig6lSEIOz5WeI8V1FkkoQdjUU1smQA2UEX_Flrp-qyb1MUxjDaHC_=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="800" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjpXV4lGk8uXxd56XaPkvAY99G1YAHt-HZ272yvY2O-PIE8elVst9FgGLquVHVRD4AuPEge-fjUD-5cohEsnAtHCyvxaXiI4fBlEon_1IdrnqUkfOJLT55tdSkFYnX8ZC3wLc5Ig6lSEIOz5WeI8V1FkkoQdjUU1smQA2UEX_Flrp-qyb1MUxjDaHC_=w640-h432" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Carr remek ötletnek tartotta, hogy filmet forgasson a Village People megalakulásának történetéről. A valóság alighanem túlságosan provokatív (korhatáros) lett volna, ezért egy fantáziatörténetet képzelt el egy különc zenekar befutásáról. Az volt az elképzelése, hogy egy színtiszta szórakoztatást kínáló, korhatár nélkül megtekinthető filmet hoz tető alá, amely az MGM klasszikus zenés filmjeinek hagyományait követi majd. A Village People egy hangulatos munkavacsorán találkozott először a producerrel, és a tagok örömmel mondtak igent a filmajánlatra. Egy hónappal a találkozás után Bruce Vilanch már le is tette az asztalra a forgatókönyv első verzióját. Az együttes egyik tagja, David Hodo utólag azt nyilatkozta, hogy amikor elolvasta a szkriptet, akkora baromságnak tartotta, hogy nagy ívben a szoba másik sarkába hajította. Szerinte olyan volt az egész, mint azok a divatjamúlt, bugyuta régi filmek, melyeket Judy Garland és Mickey Rooney neve fémjelzett. A társai sem bíztak a filmben, ám hiába mondták el a kételyeiket, senki nem hallgatott rájuk. Az előkészületi munkák folytatódtak, és a produkcióról – amely a <i>Discoland: Where the Music Never Ends</i> (Diszkóország: Ahol a zene sosem ér véget) munkacímet viselte – megjelentek az első figyelemfelkeltő sajtóhírek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjpFhA97R6WOtnn4cvvn7M3auFQcFdbrJMtSEliMNoMLQt29LnThiiXQP4bm49mWDk_ZSqGd5ajPIsMjkGswtUgzSLZFH3YWo-SOzbZ3aqfbDkuJTfQRuizgaKp9As7mtEYfWdX-5mjwAxuCpIC4Zc_24afDud8Sar4_p6Ax3O_JEM-8cRLzrCG6rCO=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjpFhA97R6WOtnn4cvvn7M3auFQcFdbrJMtSEliMNoMLQt29LnThiiXQP4bm49mWDk_ZSqGd5ajPIsMjkGswtUgzSLZFH3YWo-SOzbZ3aqfbDkuJTfQRuizgaKp9As7mtEYfWdX-5mjwAxuCpIC4Zc_24afDud8Sar4_p6Ax3O_JEM-8cRLzrCG6rCO=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A szereposztás</b></div><div style="text-align: justify;">Az első infómorzsák természetesen a szereposztásról szóltak: a Village People, Valerie Perrine, Tammy Grimes, Chita Rivera, Barbara Rush, Pat Ast és az olimpiai atléta Bruce Jenner szereplését ígérték be, a tervezett filmet pedig így jellemezték: „<a href="https://www.blogger.com/#"><i>Ének az esőben</i></a> a diszkórajongók számára”. Carr két másik zenés film tervét is meglebegtette: az egyik a híres musical, a <i>Chicago</i> filmváltozata lett volna, a másik pedig Josephine Baker élettörténete Diana Ross főszereplésével, ám ezek nem realizálódtak. (Illetve, hogy pontosabban fogalmazzak: évekkel később nem Carr által realizálódtak.) Persze ez a meghirdetett szereposztás már kompromisszum eredményeként alakult ki, és nem is volt végleges. A Broadway-musicalek sztárja, Chita Rivera és Andy Warhol színésznője, Pat Ast végül nem írták alá a szerződést. Samantha szerepére esélyes volt Jacqueline Bisset, <a href="https://www.blogger.com/#">Olivia Newton-John</a>, Cher és <a href="https://www.blogger.com/#">Raquel Welch</a> is. Bisset nemet mondott, ahogyan Olivia is, aki inkább a konkurens diszkómusicalhez, a <i>Xanadu</i>hoz szerződött. Ebben szerepet játszott az is, hogy Allan Carr és Olivia pártfogója, John Farrar szerző-producer nem tudtak megállapodni abban, hogy ki írja az énekesnő dalait: Farrar nagyobb beleszólást akart mindenbe, mint amekkorát adni akartak neki. Carr szeretett volna filmsztárt faragni Cherből, aki a hetvenes években már sikeres szólista volt, ellenben a filmvilágba akkor még nem sikerült betörnie. 1967-ben már szóba került, hogy ő legyen a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Bonnie és Clyde</i></a> női főszereplője, de a művésznő akkori férje, Sonny Bono kerek perec megtiltotta a nejének, hogy elvállalja az erőszak és a szex újszerű megközelítése miatt problémásnak ígérkező filmszerepet. Nem sikerült kiderítenem, hogy a <i>Zenebolondok</i> esetében vajon a producer vagy az énekesnő gondolta-e meg magát. (Bono véleménye ekkor már nem számított, hiszen ő és Cher 1975-ben elváltak.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjqzTSb0zj-kOwxf877_J3v67vpXq94jE_s9tIYPGPyXT6JGYiVqiM-VWBlmO42rCrG7CnAcp3J3jlQqJPEbJY_6sNJBqaYFW4wGlo7KSDlCqIT6tFhvBGXKQmTRe11vJ19ZtBTfpu0CBmB9P7H6zHm-N4REVgm5wdKnJQO6xpEcBU1F5u9cAVuj_tW=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjqzTSb0zj-kOwxf877_J3v67vpXq94jE_s9tIYPGPyXT6JGYiVqiM-VWBlmO42rCrG7CnAcp3J3jlQqJPEbJY_6sNJBqaYFW4wGlo7KSDlCqIT6tFhvBGXKQmTRe11vJ19ZtBTfpu0CBmB9P7H6zHm-N4REVgm5wdKnJQO6xpEcBU1F5u9cAVuj_tW=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Raquel Welch nemcsak a filmvásznon hódított, hanem a show-színpadokon is. Szereplése ellen David Hodo tiltakozott a leghevesebben, aki kisebb szerepeket játszott különféle zenés színpadi produkciókban, és a kulisszák mögött számos riasztó pletykát hallott Raquel sztárallűrjeiről. A szerepet végül az egykori Las Vegas-i showgirl, Valerie Perrine kapta, akit korábban a <i>Lenny</i> (1974, Bob Fosse) című film mellékszerepéért Oscar-díjra jelöltek, és a <i>Zenebolondok</i> előkészítése idején a <i>Superman</i> (1978) világsikerének is részese volt. Carr hitt abban, hogy a Village People-film olyasfajta áttörést hoz majd Valerie-nek, mint évekkel korábban a <i>Testi kapcsolatok</i> (1971) Ann-Margret számára, de az Élet nem igazolta ezt a jóslatát sem. (A Perrine által alakított Samanthát egyébként nem halljuk énekelni, míg Olivia Newton-John vagy Cher esetében ez nyilván nem történt volna meg.) A statiszták közül is érdemes kiemelni néhány nevet. Az egyik táncosnő Perry Lister volt, <a href="https://www.blogger.com/#">Billy Idol</a> majdani barátnője és fiának édesanyja. A hölgy 1978-ban csatlakozott a Hot Gossip táncegyütteshez, amelynek tagja volt <a href="https://www.blogger.com/#">Sarah Brightman</a> is: a formáció leghíresebb felvétele, az <a href="https://www.blogger.com/#"><i>I Lost My Heart to a Starship Troooper</i></a> című diszkósláger Sarah Brightman & Hot Gossip néven jelent meg. Egy másik táncos, Peter Tramm főleg videóklipekben szerepelt, de ő volt Kevin Bacon dublőre is a <i>Gumiláb</i> (Footlose, 1987) című zenés filmben. A <i>Zenebolondok</i>ban látható meghallgatáson feltűnik James Marcel, aki utóbb James Wilder néven tett szert némi ismeretségre. Egy időben tűznyelőként kereste kenyerét, és a kilencvenes évek második felében Kirstie Alley vőlegényeként írt róla a média. (Nem házasodtak össze.) Egy diszkófilmben látni Blackie Lawlesst, a glam-punkot játszó New York Dolls korábbi gitárosát és a heavy metalban utazó W. A. S. P. későbbi énekesét, szintén érdekes kuriózumnak mondható.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjgyCMs0cDcKX6Y4wMv6BgIvYSFL-1SkDwDpNcmOSsCZ0VIztyuJh21dyK5c3M0KiH3cel6ROCXiBXGLoRZqG1a9aHqej6k9fyc1Ce7Hy6OHWgEjxvEozH83N1EHTmwt3LaXb8RGK7OVYVntJEYtDEDULqXKoVJ6qF8mc8DrTCTll3zpNy58mLxZpmJ=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjgyCMs0cDcKX6Y4wMv6BgIvYSFL-1SkDwDpNcmOSsCZ0VIztyuJh21dyK5c3M0KiH3cel6ROCXiBXGLoRZqG1a9aHqej6k9fyc1Ce7Hy6OHWgEjxvEozH83N1EHTmwt3LaXb8RGK7OVYVntJEYtDEDULqXKoVJ6qF8mc8DrTCTll3zpNy58mLxZpmJ=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Jacket Steve Guttenberg, Ront Bruce Jenner alakította. Carr annak idején azt mondta, ők lesznek a nyolcvanas évek Dustin Hoffmanja és Robert Redfordja, hiszen az eredetiek akkor már túl voltak a negyvenen. Ez a jóslat éppúgy nem vált be, mint az, amely szerint Guttenberg lesz a nyolcvanas évek John Travoltája. Az viszont tény, hogy Guttenberg karrierje a <i>Zenebolondok</i> után, a nyolcvanas években bontakozott ki, pályafutása legsikeresebb filmjeit ekkor készítette: <i>Az étkezde</i> (1982), <i>Rendőrakadémia</i> <i>1–4.</i> (1984–1987), <i>Selyemgubó 1–2.</i> (1985; 1988), <i>Hálószobaablak</i> (1987), <i>Három férfi és egy bébi</i> (1987). Bruce Jenner a sportvilágban tett szert világhírnévre: az 1976-os montréali olimpiai játékokon a férfi tízpróbában nyert aranyérmet, és mellesleg világcsúcsot is felállított ebben a legkeményebbnek tartott sportágban, nem is egyet. Jenner háromszor nősült, és hat gyermeke született, ám azt sokáig csak nagyon kevesen tudták, hogy problémái vannak a nemi identitásával. 2015-ben vállalta fel a nyilvánosság előtt, hogy transzneműnek tartja magát, és 2017-ben szánta rá magát a nemváltoztató műtétre. Mindez már önmagában elég lett volna arra, hogy pró és kontra állandó témája legyen a bulvármédiának, ugyanakkor amiatt is gyakran emlegetik, hogy Kris Kardashiannal 1991-ben kötött házasságának köszönhetően ő volt a híres Kardashian gyerekek (Kourtney, Kim, Khloé és Rob) mostohaapja is. (Bruce és Kris házassága 2015-ben bomlott fel.) Bruce-nak ez volt az első filmszerepe, amelynek kedvéért lemondta az <i>Airplane!</i> (1980) című komédiát. Nem biztos, hogy jól tette, mert a <i>Zenebolondok</i>kal ellentétben az <i>Airplane!</i> nagy sikert aratott. (A neki ajánlott szerepet átalakították Kareem Abdul-Jabbar számára.) Bruce mindent beleadott a filmezésbe is: a <i>Y. M. C. A.</i>-klipben például fut, úszik, súlyokat emel és tornázik.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHctF1V9yeMYv2DtxCVNI2z5gRlxflgZiNw6oEFolPUnApL06hJ7JTK3oR96UYAGoTZWDnGGP7dD-vB45_9Mw6aD2ZFS-FKaWnntOk0erwdkxCrIPWUhWxB_JnHJIwGCSfNZhLlrDPYcPjH4HpaPfLmOI8nZZ_5lE6NyN0RaDQLy8exVYgPkWUA77p=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="800" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHctF1V9yeMYv2DtxCVNI2z5gRlxflgZiNw6oEFolPUnApL06hJ7JTK3oR96UYAGoTZWDnGGP7dD-vB45_9Mw6aD2ZFS-FKaWnntOk0erwdkxCrIPWUhWxB_JnHJIwGCSfNZhLlrDPYcPjH4HpaPfLmOI8nZZ_5lE6NyN0RaDQLy8exVYgPkWUA77p=w640-h276" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A szereposztásnál maradva: a Village People sem volt annyira stabil pont, mint amilyennek gondolnánk. Természetesen eredetileg az együttes frontembere, Victor Willis (a rendőr) vitte volna a prímet. A heteroszexuális Willis azonban nem tudott igazán azonosulni a Village People meleg imázsával, és ragaszkodott ahhoz, hogy a filmben valós szexuális irányultságának megfelelően jelenjen meg. Engedtek a kívánságának, és egy barátnőt írtak a történetbe, akit Willis akkori felesége, Phylicia Ayers-Allen alakított volna. Váratlan fordulattal Willis még 1979-ben, a forgatás kezdete előtt bejelentette, hogy kiválik a Village People-ből. Mint fentebb már említettem, azt rebesgették, hogy kábítószer-problémái miatt kellett mennie, míg mások úgy tudják, szólistaként szeretett volna érvényesülni a továbbiakban. Egyik fél sem adott egyértelmű magyarázatot a távozásra. Utódját Ray Simpson személyében találták meg. Igazából nem is nagyon kellett keresgélni, mert Simpson „házon belül” volt: a zenekar korábbi lemezein mint háttérénekes működött közre. (Nővére, Valerie az Ashford & Simpson duó hölgytagjaként vált ismertté.) Ami a meleg imázst illeti, abban Ray az elődjéhez hasonlított, vagyis nős volt, és heteroszexuális. Willis távozását követően Phylicia Ayers-Allen önként elhagyta a filmprodukciót. Az ő helyét Altovise Davis foglalta el. Egyébiránt nem csak Victor Willis volt az, aki szólókarrierről álmodozott. A cowboy szerepében fellépő Randy Jones nem sokkal a <i>Zenebolondok</i> premierje után lépett ki a Village People-ből. Bár a film nem hiteles története az együttes megalakulásának, ennek ellenére Jacques Morali producert beleírták a sztoriba Jack Morell néven: ezt a figurát alakította Steve Guttenberg. A Village People sikereiben oroszlánrészt vállalt a Casablanca Records, melynek filmbeli megfelelője a Marrakesh Records. (Casablanca és Marrakesh [Marrákes] az afrikai Marokkó két leghíresebb városa.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjeJWYn_6DJN-q5gUdQA5xiv5B6xbZ9p-p3JG5cRJf4tVnsdrezn7H4Pt1hLijJ9FqfFTu9Pb9fD5C6XP3H-pUbkuiVJYW6C4BPFlQXcvTNmbYh2kR6ZNrcAzubOSBI8GiJ0YhrOeI3nnANbI6IApiZ3lIJmjG9kd6_lPrmzvk5tlWRJZBn-_erlrQz=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjeJWYn_6DJN-q5gUdQA5xiv5B6xbZ9p-p3JG5cRJf4tVnsdrezn7H4Pt1hLijJ9FqfFTu9Pb9fD5C6XP3H-pUbkuiVJYW6C4BPFlQXcvTNmbYh2kR6ZNrcAzubOSBI8GiJ0YhrOeI3nnANbI6IApiZ3lIJmjG9kd6_lPrmzvk5tlWRJZBn-_erlrQz=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A forgatás</b></div><div style="text-align: justify;">A rendezésre Nancy Walkert kérték fel. Mellette szólt, hogy szakmai előéletének köszönhetően otthonosan mozgott a musicalek világában, a hetvenes években pedig a televíziónak köszönhetően nagy népszerűségnek örvendett, sőt a képernyőn rendezőként is kipróbálhatta magát. Ellene szólt viszont az a tény, hogy rendezőként nem volt mozifilmes tapasztalata, és a forgatás idején már az 58. évében járt, vagyis – mondjuk ki nyíltan – öreg volt egy főleg a fiataloknak szóló diszkófilm megrendezésére. Merész újítás volt a szerződtetése azért is, mert Hollywoodban addig nem volt példa arra, hogy egy ilyen költséges musicalt egy nő rendezzen. A producerek azonban annyira bíztak Walker képességeiben, hogy további három filmre szóló szerződést is kötöttek vele, amelyet a <i>Zenebolondok</i> kudarca után felbontottak. A forgatás 1979. július 23-án kezdődött, és októberben ért véget. A tizenegy hétig tartó munka nyolc hétig Culver Cityben (Los Angeles megye), két hétig New Yorkban, egy hétig pedig San Franciscóban zajlott. Culver Cityben található a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdiója, a Culver Studios, ahol számos klasszikus MGM-musical is készült. (A <i>Zenebolondok</i>at hivatalosan a brit illetőségű EMI készítette, amely 1970-ben kötött együttműködést az MGM-mel közös filmgyártásra.) New Yorkban olyan híres helyszíneken dolgozott a stáb, mint a Washington Square, a Wall Street, Greenwich Village, a 42. utca és a Times Square. A probléma csak az volt, hogy a közelben zajlott egy másik meleg témájú film, a <i>Portyán</i> (1980) című krimi forgatása is, amely ellen a homoszexuálisok tüntetéseket szerveztek, és változatos módszerekkel próbálták megzavarni a szerintük homofób produkció munkálatait. A meleg aktivisták egy részének viszont egyik filmstáb olyan volt, mint a másik, így megesett, hogy a protestálók tévedésből a <i>Zenebolondok</i> forgatását próbálták hátráltatni. A film nagy fináléját több mint kétezer közreműködővel forgatták a San Franciscó-i designnegyed egyik nevezetességének számító The Galleria négyszintes átriumában. Szó volt egy egyhetes forgatásról is Fire Islanden, erről azonban a kedvezőtlen időjárás miatt lemondtak. Pedig ami azt illeti, lett volna ehhez illő dal is, hiszen a Village People egyik slágere a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Fire Island</i></a> címet viseli. A sziget egyébként kultikus szerepet tölt be az amerikai meleg szubkultúrában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHVsxnUyV43iZAC8Eo76eqFPmoc9a3DPbMtOtRr5Mdk-uLtmK0_Nmig-EJICsXOh2YgI-Vo9lePJHFGhE03rhujjAmBKFXf2-I18GRSZRNbLaL70zDE6dvBKacmPCX-7ljqHVYoUItDrCwqyIERtUDCeaFStYPf-2sIh2GJ7FiUru4wDl9eBk_dDw4=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHVsxnUyV43iZAC8Eo76eqFPmoc9a3DPbMtOtRr5Mdk-uLtmK0_Nmig-EJICsXOh2YgI-Vo9lePJHFGhE03rhujjAmBKFXf2-I18GRSZRNbLaL70zDE6dvBKacmPCX-7ljqHVYoUItDrCwqyIERtUDCeaFStYPf-2sIh2GJ7FiUru4wDl9eBk_dDw4=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A koreográfiát Arlene Phillips tervezte, aki karrierje során a könnyű műfaj olyan sztárjaival dolgozott, mint például David Essex, Leo Sayer, Elton John, <a href="https://www.blogger.com/#">Donna Summer</a>, <a href="https://www.blogger.com/#">Tina Turner</a>, Olivia Newton-John, Whitney Houston és a Pet Shop Boys. Híres elődje, a harmincas évek számos klasszikus zenés filmjének látványos tánckoreográfiáit kiagyaló Busby Berkeley jelentette a legfőbb inspirációt számára. Arlene egyébként hét hónapos terhes volt, a forgatás időszaka alatt szült, és gyermekének Allan Carr tiszteletére az Allana Roxana nevet adta. A <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Milkshake</i></a> című dal klipjéhez a Tony- és Oscar-díjas Theoni V. Aldredge tervezte a Village People fehér és ezüst színű jelmezeit. Theonit a nagy költségvetésű filmek specialistájának tartották, mert pazar jelmezei nem voltak olcsók. Ugyanakkor a színészek szerettek vele dolgozni, mert egyrészt nagyon jól tudta, hogy kinek mi áll jól, másrészt remek humorának köszönhetően jól kezelte a sztárallűröket is. Amikor például egy színpadi színésznő azt mondta neki, hogy nem akar rózsaszínű jelmezt viselni, mert nem szereti ezt a színt, Theoni állítólag így válaszolt: „Hát akkor odahaza ne viselj ilyen színű ruhát. Ez viszont egy színház.” A <i>Milkshake</i>-et amúgy a film egyik nagyjelenetének szánták: két hétig próbálták, öt napig forgatták, és nem kevesebb, mint 57 kamerabeállást használtak. Mint említettem, David Hodo már az előkészületi fázisban is a kifogásait hangsúlyozta, mindazonáltal teljes erőbedobással vett részt a forgatáson. Ennek ékes bizonyítéka, hogy amikor az <a href="https://www.blogger.com/#"><i>I Love You to Death</i></a> klipjének készítése közben elvétette a lépést, lezuhant az állványzatról, és fejsérülését tizenkét öltéssel varrták össze, másnap már állítólag újra munkába állt. Allan Carr annyira a kezében akarta tartani a produkciót, hogy a <i>Y. M. C. A.</i> klipjét ő maga rendezte, sőt személyesen válogatta a férfi statisztákat is. A jelenet helyszíne a kaliforniai Glendale-ben volt. Mellesleg nem Carr volt az egyetlen, aki olykor átvette a rendezést Nancy Walkertől. A rendezőnő és a női főszereplő, Valerie Perrine közötti kezdeti feszültségek annyira elmélyültek, hogy Walker egy idő után nem volt hajlandó Perrine-t rendezni, ezért a művésznő jeleneteit Bill Butler operatőr irányította. Valerie elégedetlenségének legfőbb oka az volt, hogy az egyik táncjelenetét, amellyel ő különösen elégedett volt, kihagyták a hivatalos változatból.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgGTqesPfNfgiSdVh0KlV3_BEFlxt7G_nP_brGGFz_gI5pljt-LDKUrmtdy3wJNtRsjc1TqXDsL_O_1BSpCC_NoMWOxFvMKvg_iShbh3d0xqB-Y9ObUbMdVPWzTcVPV-xu2iFpTZngfShumBrT2HiZwy80tuZ_sxfdRfieQPM-NCdzjdm4rQvGLW6UG=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgGTqesPfNfgiSdVh0KlV3_BEFlxt7G_nP_brGGFz_gI5pljt-LDKUrmtdy3wJNtRsjc1TqXDsL_O_1BSpCC_NoMWOxFvMKvg_iShbh3d0xqB-Y9ObUbMdVPWzTcVPV-xu2iFpTZngfShumBrT2HiZwy80tuZ_sxfdRfieQPM-NCdzjdm4rQvGLW6UG=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A produkció végül a húzósláger címét kapta: a <i>Can’t Stop the Music</i> (Nem tudod megállítani a zenét) utalás Morali lemezcégére (Can’t Stop Productions). Carr ugyanis úgy gondolta, hogy félrevezetés lenne a <i>Discoland </i>cím, elvégre régi balladák és Broadway-slágerek is elhangzanak a filmben. Rossz nyelvek szerint azonban sokkal prózaibb okok miatt döntött a címváltoztatás mellett. A diszkózene népszerűsége még a bemutató előtt jelentősen visszaesett, a Village People lemezei iránti kereslet is jócskán megcsappant, s emiatt már kockázatosnak tűnt a nemrég még óriási vonzerőt jelentő „disco” szó használata a címben. Carr nem esett kétségbe ettől a váratlan fordulattól sem, mert úgy gondolta, az együttes még így is figyelemre méltó maradt, és magabiztosan kijelentette, hogy a film majd újra divatba hozza a bandát. Érdekes módon a Village People korábbi nagy slágerei közül csak a <i>Y. M. C. A.</i> került be a soundtrackbe. Kimaradt például a <i>Macho Man</i> és a <i>San Francisco (You've Got Me)</i> is, ámbár utalnak rájuk: Valerie Perrine egy „Macho Woman” feliratú pólót visel, amikor keresztülkocog a férfiöltözőn, és a meghallgatáson az egyik férfi jelentkező a <i>Macho Man</i>t énekli, miközben nekivetkőzik, a nyitójelenetben pedig Steve Guttenberg görkorin elgurul három lány mellett, akiknek a pólóján a „San Francisco” felirat virít. Az új dalok közül kimaradt a <i><a href="https://www.blogger.com/#">Ready for the 80’s</a>, </i>ámbár a film népszerűsítésére született tévéshow-ban, a <i>Magic Night</i>ban elhangzott. A Sors iróniája, hogy a <i>Can't Stop the Music</i> mellett épp a kihagyott <i>Ready for the 80’s</i> ért el később számottevő sikert a toplistákon.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgCk39wkZ2Dpy3GMgwa3S0SvXypXyosPfMluqb-Cor4THUW4gBOUsfHvjItqSyXGmhxCUMiDiINML3zwulqJ3dTKl65AEj41RUc5BkYAAnzNj63UZzjRhKaI9KJOMeZu2LMNzfJ9E9JHFiktEIJnxf7GOtYkz6MFbUZt2TqoPEf8nXvFCuFhjLOdMbt=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgCk39wkZ2Dpy3GMgwa3S0SvXypXyosPfMluqb-Cor4THUW4gBOUsfHvjItqSyXGmhxCUMiDiINML3zwulqJ3dTKl65AEj41RUc5BkYAAnzNj63UZzjRhKaI9KJOMeZu2LMNzfJ9E9JHFiktEIJnxf7GOtYkz6MFbUZt2TqoPEf8nXvFCuFhjLOdMbt=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A dalok</b></div><div style="text-align: justify;">* <i>Can't Stop the Music</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo, Phil Hurtt, Peter Whitehead (Beauris Whitehead néven)</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Village People</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Liberation</i></a></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo, Phil Hurtt, Peter Whitehead (Beauris Whitehead néven)</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Village People</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <i>I Love You to Death</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo, Phil Hurtt, Peter Whitehead (Beauris Whitehead néven)</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Village People</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <i>Y. M. C. A.</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Victor Willis</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Village People</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Magic Night</i></a></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Victor Willis</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Village People</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <i>Milkshake</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Victor Willis</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Village People</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">*<i> <a href="https://www.blogger.com/#">Give Me a Break</a></i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és a The Ritchie Family</div><div style="text-align: justify;">Előadó: The Ritchie Family</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <i>Samantha</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Phil Hurtt</div><div style="text-align: justify;">Előadó: David London</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <i>The Sound of the City</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Phil Hurtt</div><div style="text-align: justify;">Előadó: David London</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">*<i> Sophistication</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Phil Hurtt</div><div style="text-align: justify;">Előadó: The Ritchie Family</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">*<i> I'm a Singing Juggler</i></div><div style="text-align: justify;">Zene: Jacques Morali</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Henri Belolo és Phil Hurtt</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* <i>Danny Boy</i></div><div style="text-align: justify;">Ír népdal</div><div style="text-align: justify;">Szöveg: Frederick Edward Weatherly</div><div style="text-align: justify;">Előadó: Glenn Hughes</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg61CQl461qGH43yiQUPLGSGYT4G6NU9ns4wzoCd1y8a0aqx68bJi9NgOLWtDcr_eyGcrBS2kD-bmEvU4ODrypmUBv0c45EEd7hiMd47TLIeYpETi1C5Zi09-ACY5PHNBk-SAO4BLgWqIStCpmMhUTNVokXRyiVWBhFaIschGx-yCkBikhWKeTrBCjc=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="355" data-original-width="800" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEg61CQl461qGH43yiQUPLGSGYT4G6NU9ns4wzoCd1y8a0aqx68bJi9NgOLWtDcr_eyGcrBS2kD-bmEvU4ODrypmUBv0c45EEd7hiMd47TLIeYpETi1C5Zi09-ACY5PHNBk-SAO4BLgWqIStCpmMhUTNVokXRyiVWBhFaIschGx-yCkBikhWKeTrBCjc=w640-h284" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Samantha</i></a> című dalt a filmben Jack (Steve Guttenberg) énekli, ám a valóságban Dennis „Fergie” Frederiksen adta elő David London álnéven, akárcsak a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>The Sound of City</i></a> című szerzeményt. Frederiksen a hetvenes-nyolcvanas években olyan rockzenekarokban énekelt, mint a Trillion, az Angel, a LeRoux, a Toto és a Survivor. 1979-ben szerződött a diszkózenére specializálódott Casablanca Recordshoz. Szerette volna azonban, ha a rockos és a diszkós imázsa nem keveredik, ezért vette fel a Casablanca-korszakban a David London álnevet, amelytől 1981-ben, a cég csődje és a diszkó népszerűségének óriási zuhanása után vált meg. A Village People és David London mellett az előadók között találjuk a színes bőrű hölgyekből 1974-ben alakult <a href="https://www.blogger.com/#">The Ritchie Family</a> triót is, amely a könnyűzene történetének talán legelső diszkóegyvelegét készítette <a href="https://www.blogger.com/#"><i>The Best Disco in Town</i></a> (1976) címmel, amely ráadásul nem régi slágereken alapul, hanem az akkor még új divatirányzat korai világslágereinek felhasználásával született. Jacques Morali 1977-ben vette át a The Ritchie Family menedzselését, ám két közepes sikerű album után szélnek eresztette a három énekesnőt, és új triót toborzott. Erotikus imázst akart ugyanis kialakítani a The Ritchie Family számára, és ehhez szerinte az eredeti énekesnők túl kövérek voltak. Az tény, hogy az újjáalakult trió számos tévéshow-ban falatnyi bikinikben énekelt, és a siker tényleg nem maradt el. A <i>Zenebolondok</i> időszakában a The Ritchie Family már a harmadik felállásnál tartott: Jacqui Smith-Lee, Theodosia „Dodie” Draher és Vera Brown.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgBftRTk_IJ7rOfYcvPWBibYxc7DwbsNHoecqBY8se1-Lu60SVjHjWLT83s9Y5O3eLRMuH3EToN6nJIxiiTYjs4cgKEm_COxb7OLe5cKeyZq1177nOijHqCxFi90w9wr9oWpkDWHdL-a_znyybY228n5CfcfPhKnuw9a3srsU07N3LLbGi7eRV10Jdr=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgBftRTk_IJ7rOfYcvPWBibYxc7DwbsNHoecqBY8se1-Lu60SVjHjWLT83s9Y5O3eLRMuH3EToN6nJIxiiTYjs4cgKEm_COxb7OLe5cKeyZq1177nOijHqCxFi90w9wr9oWpkDWHdL-a_znyybY228n5CfcfPhKnuw9a3srsU07N3LLbGi7eRV10Jdr=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A bemutató és a fogadtatás</b></div><div style="text-align: justify;">Annak ellenére, hogy a forgatás 1979 szeptemberében befejeződött, a filmet csak 1980. június 19-én mutatták be az Egyesült Államokban. A húszmilliós (más források szerint „csak” 13,5 milliós) költségvetés közel felét állítólag reklámra fordították. Erre szükség is volt, mivel – ahogy már többször is szóba került – a diszkózene óriási népszerűsége a premier idejére jelentősen visszaesett. A promóció része volt a <i>Magic Night</i> című egyórás tévéshow, melyet szintén Nancy Walker rendezett, és 1980 májusában került adásba. A házigazdák Valerie Perrine és Bruce Jenner voltak, és persze szerepelt a műsorban Steve Guttenberg és a Village People is. A sztárvendégek is vicces meglepetésekkel szolgáltak: a női főszerepről lemaradt Cher görkorcsolyázva lépett fel, a <i>Playboy</i> híres-hírhedt tulajdonosát, Hugh Hefnert pedig pizsamában láthatták a nézők. Allan Carr nem fukarkodott a hangzatos szlogenekkel sem: a <i>Zenebolondok</i>at úgy hirdették, mint a kezdődő 80-as évek legnagyobb szenzációját a filmmusicalek terén, sőt a producer állítása szerint ez volt az első igazi diszkómusical is. Rossz nyelvek szerint ezzel nagyot lódított, hiszen olyan diszkófilmek előzték meg az övét, mint a <i>Szombat esti láz</i> (1977), a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Végre péntek van!</i></a> (1978) és a <i>Roller Boogie</i> (1979). Szerintem viszont tulajdonképpen igazat mondott, mert az említett filmek ugyan valóban diszkózenei aláfestést kaptak, és vannak látványos táncjeleneteik is, ám a musicaljelleg a <i>Zenebolondok</i>ban érvényesül a legjobban. Sajátos rekord is fűződik a filmhez: annak ellenére is megkapta az egyik legenyhébb kategóriabesorolást, a PG-t („A film megtekintéséhez szülői kíséret ajánlott”), hogy a <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Y. M. C. A.</i>-klipben frontális férfi meztelenség is látható</a> a zuhanyzóban, és ugyanekkor Valerie Perrine csupasz keblében is gyönyörködhetünk néhány pillanatig. A film reklámozásában részt vett a fagylaltokra és süteményekre specializálódott amerikai multicég, a Baskin-Robbins is. „Can't Stop the Nuts” című akciójukkal egyszerre hirdették a filmet és egyik saját terméküket, mely persze a filmben is látható.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi5GsGCIWKm8Is9nGv8h3hdRw1Whim6Cf9QYZOtVQv8_wReNmQDKPqlG8lX9buK8QzGmkHOuq_7ZiZXjrw-T_NYdjzolQqG36qv7F_Ue3vhyUpTmDNhtbYpeEQ_z1JYHFHi3n9cBqdFWvFAsbUdwdhy-4rvSftTCIqq-WduJ8QiEjEfFu8woRMZSbNz=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi5GsGCIWKm8Is9nGv8h3hdRw1Whim6Cf9QYZOtVQv8_wReNmQDKPqlG8lX9buK8QzGmkHOuq_7ZiZXjrw-T_NYdjzolQqG36qv7F_Ue3vhyUpTmDNhtbYpeEQ_z1JYHFHi3n9cBqdFWvFAsbUdwdhy-4rvSftTCIqq-WduJ8QiEjEfFu8woRMZSbNz=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A diszkózene iránti jelentősen lecsökkent érdeklődés a kritikák hangvételén is meglátszott. Főleg a színészek játékát érte sok bírálat: a kritikusok szerint úgy a Village People-nek, mint Bruce Jennernek még sokat kell fejlődnie a színészi játék terén, és Valerie Perrine színészi teljesítménye sem mérhető korábbi alakításaihoz. Steve Guttenbergnek különösen kijutott a csípős megjegyzésekből, egyes vélemények szerint nemhogy a film, de az egész filmtörténet legpocsékabb alakítását nyújtotta. Pedig Allan Carr nagy reményeket fűzött hozzá: állítólag olyan szenvedély fűtötte az amúgy heteroszexuális Guttenberg iránt, mint például annak idején Hitchcockot Tippi Hedren iránt. Sokak szerint az is szerepet játszott a <i>Zenebolondok</i> bukásában, hogy akkoriban kezdett terjedni az eleinte csak a melegek betegségének hitt AIDS, ami véget vetett a hetvenes évek szexuális felszabadultságának, amelyet a könnyű műfajban a diszkózene képviselt a legmarkánsabban. Ezt az elméletet azonban cáfolja az a tény, hogy a <i>Zenebolondok</i> igazából elmismásolja a homoszexualitás témáját, és a „meleg” (gay) szó annak ellenére sem hangzik el benne, hogy a homoerotikus szubkontextus teljesen nyilvánvaló. A Village People-nek épp azért nem tetszett a film, mert egyrészt hamis képet adott a megalakulásuk körülményeiről – ámbár sosem állt az alkotók szándékában, hogy hiteles karriertörténetet készítsenek –, másrészt tompította az egész meleg szubkultúra hatását a szórakoztatóiparra. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a banda az új évezredben már azt állította egy dokumentumfilmben, hogy a Village People igazából mindig is egy partizenekar volt, semmiféle szexuális kétértelműség nem volt az imázsukban és a dalszövegeikben: nagy botrányt kiváltott slágerük, az <i>In the Navy</i> például valóban egy toborzódal volt, és nem holmi melegpropaganda.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgrqgh3ZJKF649ZgZg2SbEM60Q6RS57AlaMZ4vgcRn5Q76Rq9_fBQ-2Xx4s1LeiHVStpSLc8aPU4PI0uybX-BKbY9ceskf6_ir1ev2cwCNb2bd85ynwkrn6AN7D8cnASPdUoc2H5qZsiQKKNaLd530nBe9rJrOUpW7rG1eZFNdznJvAyqmJ3MhybI9p=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgrqgh3ZJKF649ZgZg2SbEM60Q6RS57AlaMZ4vgcRn5Q76Rq9_fBQ-2Xx4s1LeiHVStpSLc8aPU4PI0uybX-BKbY9ceskf6_ir1ev2cwCNb2bd85ynwkrn6AN7D8cnASPdUoc2H5qZsiQKKNaLd530nBe9rJrOUpW7rG1eZFNdznJvAyqmJ3MhybI9p=w640-h268" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Carrt aligha vigasztalta, hogy az augusztus 8-án bemutatott konkurens diszkómusical, a <i>Xanadu</i> is megbukott, akárcsak Menahem Golan jövőben játszódó zenés filmje, az <i>Alma</i>. (A magyar mozikba csak az utóbbi jutott el 1982-ben.) Azt gondolhatnánk, hogy abban az esztendőben a zenés filmek egész egyszerűen nem voltak menők, ám ez nem fedi a valóságot. A <i>Zenebolondok</i>kal egy időben került mozikba a <i>Blues Brothers,</i> amely közel négyszeresét hozta vissza a büdzséjének, és kultuszfilmmé vált, sőt igen jól fogadták Alan Parker <i>Hírnév </i>(Fame) című zenés filmjét is, amely 8,5 millió dollárból készült, és 42 milliót hozott. Az angol illetőségű <a href="https://www.blogger.com/#"><i>Üvegtörők</i></a> szintén jól futott. A <i>Zenebolondok</i> és a <i>Xanadu</i> mégis filmtörténetet írt, mert ez a két produkció inspirálta John B. Wilson újságírót arra, hogy megalapítsa az Oscar ellentétét, a legrosszabb filmipari teljesítmények elismerésére szánt Arany Málna-díjat. Az 1981-es első Arany Málna-gálán a <i>Zenebolondok</i> hét, a <i>Xanadu</i> hat jelölést kapott, és versenyben volt az első amerikai hangosfilmként számontartott <i>A dzsesszénekes</i> (1927) remake-je is öt jelöléssel. A <i>Zenebolondok</i> kettő (legrosszabb film, legrosszabb forgatókönyv), a <i>Xanadu</i> egy (legrosszabb rendező), <i>A dzsesszénekes</i> pedig szintén két Arany Málnát (legrosszabb férfi főszereplő, legrosszabb férfi mellékszereplő) kapott. Jómagam igazságtalannak tartom, hogy a Village People-film címadó dala is a jelöltek között volt, mert szerintem úgy a soundtrackben, mint a zenekar repertoárjában a jobb darabok közé tartozik. Az egyik társproducer, Lew Grade szerint a <i>Zenebolondok</i> bukásának legfőbb oka a rossz időzítés volt, márpedig ebben a szakmában az időzítés különösen fontos. Ami a bukást illeti, az egyébként relatív, mert külföldön úgy a film, mint a zenéje valamelyest kedvezőbb fogadtatásban részesült. A soundtrack album, amely az Egyesült Államokban csak a 47. helyig jutott, kilencedik lett az Egyesült Királyságban, hatodik Belgiumban, ötödik Dániában és vezette a toplistát Spanyolországban és Ausztráliában. A távoli kontinensen a <i>Zenebolondok</i> igazi kultuszfilm lett, amelyet az ausztrál nemzeti televízió, a Channel Nine állítólag minden újévkor műsorra tűz. Idővel az Arany Málna illetékesei is valamelyest megenyhültek a produkció iránt: John B. Wilson például besorolta a díj történetének 100 legélvezetesebb rossz filmje közé.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiTK7043efamfRM8cdqGZuUAkmNcqRPtFYoW_t9648P8sHvaqi8XeYszWhM1q1hAsks6WMV7ckpHHyPsIruNM9U9giNif-L8_UoYQrcyx4oqXE8bOHmAiJ9_6rYO9sVFCCtu-IE2TlYO3By3cDsbEBj8wAhsNlRYJ5F94DRxy5vFLGe3GHrlNc0w_au=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiTK7043efamfRM8cdqGZuUAkmNcqRPtFYoW_t9648P8sHvaqi8XeYszWhM1q1hAsks6WMV7ckpHHyPsIruNM9U9giNif-L8_UoYQrcyx4oqXE8bOHmAiJ9_6rYO9sVFCCtu-IE2TlYO3By3cDsbEBj8wAhsNlRYJ5F94DRxy5vFLGe3GHrlNc0w_au=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Maga a történet ugyanis a »klasszikus« zenés filmek sablonjait követi. Nem más ez, mint egy karriertörténet: hogyan sikerül az édesanyja által tüneményes tehetségnek tartott fiatal zeneszerzőjelöltnek és az általa és barátai által szervezett együttesnek befutnia. Bevált séma ez, végighúzódik az amerikai film történetén az első hangosfilmtől, a <i>Jazzénekes</i>től a néhány évvel ezelőtti <i>Flashdance</i>-ig. Walker és munkatársai azonban – feltehetően – úgy találták, hogy ez a megoldás, a maga tiszta formájában nem elég modern. Így aztán e sablont teleaggatták a bolondozás különböző elemeivel. Így aztán a film első fele másfelé indít el, mint amilyenné az utolsó fél órában formálódik. Az elején ugyanis a bolondozás dominál, az utolsó harmad viszont szerkezetileg, képi megvalósításban egyaránt visszakanyarodik a közepes színvonalon realizált tradíciókhoz. Ez a zeneszámok elosztása szempontjából is kiegyenlítetlenné teszi a filmet. Az első órában mindössze négy számnak jut hely, az utolsó negyven perc pedig ennek kétszeresét foglalja magában. Ami azonban kétségtelenül jó a <i>Zenebolondok</i>ban, az a Village People zenéje (többségében Jacques Morali szerzeményei) és Bill Butler operatőr képei.”</div><div style="text-align: justify;">(Bán Róbert: „Zenebolondok”. In: <i>Népszava, </i>1991. február 22., 6. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgf9gjXGKoxlZYQ5bZCaSROzOL-kRWi_4FNyKV0uq-x8I0u-w5EMq_8lwSMAW1lkQFkxhLJe1A3AYpyOvyklBgrnxkqLQX-PS4HHLIR9l_FJ5cRfcgjigPtJ_1xDb-eeUJx3_6bBOFWqtC-kVAZ8R43Ezb_qKwyKjqOLEvi_wRMQCtD_u79Vbh_cWRP=s800" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgf9gjXGKoxlZYQ5bZCaSROzOL-kRWi_4FNyKV0uq-x8I0u-w5EMq_8lwSMAW1lkQFkxhLJe1A3AYpyOvyklBgrnxkqLQX-PS4HHLIR9l_FJ5cRfcgjigPtJ_1xDb-eeUJx3_6bBOFWqtC-kVAZ8R43Ezb_qKwyKjqOLEvi_wRMQCtD_u79Vbh_cWRP=w640-h272" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Megvan: zene és látvány netovábbja itt a zajos, szemkápráztató művészi teljesítmény alfája és ómegája, lényege. Hangerősítőkkel fortissimóra srófolt, decibelekben mérhető-mérendő zene vagy olykor zenebona; olyan, ami a süket Beethoven dobhártyáján sem akadna fenn (s amit még véletlenül sem mernék a szelídebb képzeteket vonzó muzsika névvel illetni). És a hetedik művészet »csodatevő« eszközeit a végsőkig kiaknázó fényképezés, amely egyszerűen ámulatba ejt fantasztikus teljesítményeivel: trükkfelvételek és premier plánok, egymásba olvadó villámképek és lassított szekvenciák, felvillantott meztelenség és tudós előrelátással megtervezett ruhák, jelmezek, hangeffektusokkal felfokozott világítás és reflektorfénnyel a paroxizmusig nekiszabadult hangerő… – ki tudná elmondani, mi mindent vet be a mesterségét maximális hatékonysággal űző Nancy Walker azért, hogy néző-hallgatóit transzba hozza?!”</div><div style="text-align: justify;">(o. t.: „Nem némíthatod el a zenét”. In: <i>Népújság, </i>1991. március 6., 2. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgLUTEumju1QbFMR2ikt4QTpTne69QQ0QLwd3YAAcdUnF68Cp4AiUorp8LpYsPikOgE8G1aM--jWTT-AS0FUyhIdhtFKNK0kYfjXOboGuXY7GsjSXz5e5zJnriP95hZ4WW0LCZawecptNZqyfHq5XcQSYqvsDgR2OzpaFScAIiOBj4hk994cn6uoj7y=s895" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="895" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgLUTEumju1QbFMR2ikt4QTpTne69QQ0QLwd3YAAcdUnF68Cp4AiUorp8LpYsPikOgE8G1aM--jWTT-AS0FUyhIdhtFKNK0kYfjXOboGuXY7GsjSXz5e5zJnriP95hZ4WW0LCZawecptNZqyfHq5XcQSYqvsDgR2OzpaFScAIiOBj4hk994cn6uoj7y=w378-h640" width="378" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Zenebolondok </b>(Can’t Stop the Music, 1980) – amerikai zenés film. Forgatókönyv: Bronte Woodard és Allan Carr. Operatőr: Bill Butler. Zene: Jacques Morali. Díszlet: Victoria Hugo, Marvin March és Justin Scoppa Jr. Jelmez: Theoni V. Aldredge és Jane Greenwood. Vágó: John F. Burnett. Rendező: Nancy Walker. Főszereplők: Ray Simpson [rendőr], David Hodo [építőmunkás], Felipe Rose [indián], Glenn Hughes [motoros], Alex Briley [katona] (Village People), Valerie Perrine (Samantha), Bruce Jenner (Ron White), Steve Guttenberg (Jack Morell), Paul Sand (Steve Waits), Tammy Grimes (Sydne Channing), June Havoc (Helen Morell), Jack Weston (Benny Murray). Magyarországi bemutató: 1989 (MOKÉP, VHS).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ZENÉLŐ FILMKOCKÁK</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Field toplistái 4: A kedvenc filmdalok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Reflektorfényben – Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Ének az esőben</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Kabaré</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>ABBA</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Végre péntek van!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Üvegtörők</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>54</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>TEAKBOISTÓL AJÁNLJUK (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Tina Turner miatt vették őrizetbe David Carradine-t</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Ken Russell és a gyönyör szegecses éjszakája</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Egy magyar zseni (szex)kalandjai</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Fókaromantika Donald Sutherlanddel</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Nászéjszaka a börtönben</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://www.blogger.com/#"><b>Belmondo, a hűtlen doki</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-89370116594050208612021-12-11T23:46:00.003-08:002021-12-19T10:27:10.199-08:00HÁLÓSZOBAABLAK<div style="text-align: justify;">A bűnügyi filmjeiről ismert amerikai rendező, Curtis Hanson nagy tisztelője volt Alfred Hitchcock művészetének. Első játékfilmje, a <i>Sweet Kill</i> (1972) a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/psycho.html"><i>Psycho</i></a> (1960) nyomdokain haladt, tizenöt évvel későbbi alkotása, a <i>Hálószobaablak</i> (1987) pedig a <i>Hátsó ablak</i> (1954) alaphelyzetére épül, miközben más híres Hitchcock-opuszokat is megidéz. Mindazonáltal a film alapjául egy kevésbé ismert angol írónő, Anne Holden regénye, a <i>The Witnesses</i> szolgált. A forgatókönyvet maga Hanson írta, aki jelentősen átformálta Holden eredeti történetét. A főszerepeket Steve Guttenberg, Elizabeth McGovern és Isabelle Huppert játszotta. Noha a film sok kedvező kritikát kapott, mégsem ért el kiugró üzleti sikert. 1992-ben egy hongkongi bűnügyi film, a <i>Sing kei ng ji mo nam</i> plagizálta a történetet: sem Holden, sem Hanson neve nem került fel a stáblistára. Az új évezredben kétszer is felmerült egy hivatalos remake ötlete, de mind ez idáig egyik sem realizálódott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgapsHCFpUYFhpNH159CIXTzijRTwDmwTz9aofYRbdaeat4T5IIyaXMANzWqCvNhHvzWdhG4L47-dcGhPZID8G4opTbjvQQJBaggEZmA1lTCWtiNkqYU0DssrHLDch2CGNeNgX-ZNjatGCh3J-U3y_kY2G_ivgFQWSFyHooNmyr4HdY7_BcWeVHa302=s830" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="830" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgapsHCFpUYFhpNH159CIXTzijRTwDmwTz9aofYRbdaeat4T5IIyaXMANzWqCvNhHvzWdhG4L47-dcGhPZID8G4opTbjvQQJBaggEZmA1lTCWtiNkqYU0DssrHLDch2CGNeNgX-ZNjatGCh3J-U3y_kY2G_ivgFQWSFyHooNmyr4HdY7_BcWeVHa302=w408-h640" width="408" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A cselekmény</b></div><div style="text-align: justify;">Terry Lambert korán távozik főnöke bulijáról, és hazamegy. Szeretne mielőbb ágyba bújni, de persze nem egyedül, hanem a főnök feleségével, Sylviával, aki azzal az ürüggyel jött el otthonról, hogy a nővéréhez kell mennie sürgős családi ügyben. Az együttlét remekül sikerül. Éjjel negyed három körül Terry kimegy a fürdőszobába. Közben Sylvia sikítást hall az utca felől. Anyaszült meztelenül az ablakhoz siet, és szemtanúja lesz annak, hogy egy fiatal férfi megtámad egy lányt a közeli parkban. Sylvia megpróbálja kinyitni az ablakot, ám az beszorult. Terryt szólongatja, de a férfi nem hallja. Végre sikerül kinyitnia az ablakot. A zajra a támadó felnéz, és megpillantva a szemtanút az emeleti ablakban, elmenekül. A felzaklatott Sylvia azonnal haza akar menni, Terry lekíséri a kocsijához. Másnap a férfi az újságban olvas arról, hogy nem messze a lakásától meggyilkoltak egy fiatal nőt. Úgy érzi, hogy feltétlenül tájékoztatnia kell a rendőrséget arról, hogy Sylvia mit látott az éjszaka. A nő viszont fél a lelepleződéstől, végtére is házasságtörést követett el, ezért nem vállalja a tanúskodást. Terry megérti szeretője indítékait, és áthidaló megoldást talál ki. Ő jelentkezik szemtanúként, hogy elmondjon mindent, amit valójában Sylvia látott. Amikor azonban behívják azonosításra, nem ismeri fel egyértelműen a támadót. Quirke nyomozótól megtudja, hogy az egyik gyanúsítottat korábban már elítélték nemi erőszakért, és a detektív azt remélte, most is ő lesz az emberük.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiS1JDc30zf-hl_2jX04RRHIyXdzPSxlZpLqA6-R_iPagViulR6Fr_00qqELHTInZ9yS1rJMS1J99eXoKCILS7l8u8J_guw_sWTKyQVz5eXrSZJOq-R6D1g2OHgdmvtUTNaQe25NEZYtEiNY2WiBL31IczTmDIEGO89sfRHg8aLxcTeBPtCidQKUhoK=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="800" height="336" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiS1JDc30zf-hl_2jX04RRHIyXdzPSxlZpLqA6-R_iPagViulR6Fr_00qqELHTInZ9yS1rJMS1J99eXoKCILS7l8u8J_guw_sWTKyQVz5eXrSZJOq-R6D1g2OHgdmvtUTNaQe25NEZYtEiNY2WiBL31IczTmDIEGO89sfRHg8aLxcTeBPtCidQKUhoK=w640-h336" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Terry titokban követni kezdi a gyanúsítottat, egyik este még egy bárba is utánamegy, ahol a férfi kitartóan figyel egy kihívóan viselkedő szőke lányt. Egy ügyetlen pincérnő azonban véletlenül leönti Terryt. Mire sikerül megoldani a kínos helyzetet, a megfigyelt személy eltűnik. A csalódott Terry a gyanúsított házához hajt, és megvárja, amíg az megérkezik. Fültanúja lesz a férfi és anyja rövid, de hangos veszekedésének. Hazafelé tartva Terry egy rendőrségi helyszínelésbe botlik. Gyilkosság történt, az áldozat az a feltűnően viselkedő szőke lány, akit a bárban látott. Terry újra elmegy a rendőrségre, és immár kész azonosítani a Henderson nevű gyanúsítottat. Közvetlenül a tárgyalás előtt tudja meg, hogy a legutóbbi gyilkosság esetében nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték – az ominózus bárban például senki nem emlékezett arra, hogy látta volna Hendersont –, ezért a férfit a korábbi támadásért fogják felelősségre vonni, és Terry lesz a koronatanú. A vádlott dörzsölt ügyvédje viszont a tárgyalásig szép csendben kiderítette, hogy Terry rövidlátó, aki olyan kontaktlencsét visel, amelyet lefekvés előtt muszáj eltávolítani a szemből. Terry eskü alatt vallotta, hogy azon az éjszakán aludt, és amikor a sikoltozásra felébredt, egyenesen az ablakhoz sietett. Az ügyvéd egy rögtönzött kísérlettel bebizonyítja, hogy a rövidlátó férfi 24 méteres távolságból nem ismerhette fel a támadót. A tárgyalóteremben jelen van Sylvia is, aki súgással próbálja kisegíteni Terryt a szorult helyzetből. Az ülésteremben ott van a megtámadott lány is, aki észreveszi, hogy Sylvia súg, ám a tettes is felfigyel az elegáns nőre, és felismeri, hogy azon az éjszakán őt látta abban a bizonyos ablakban…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhU0IRDYIDtv7iyo3XlXQlhixBxQgNST7tXScDaj-9u1hKulAdP8Gq0vBaDzF3Zk4zzJHavZBYd435dULBxfz1f0jmnNwhkx052l4ITx8qZf_YdRxDkHMKc0k6OowdiWQe5D_ajDEbpm02f-k5hw9w7xr5Wj82XQZmdtmQLHwThIkaBF-4Fq94dDNTy=s1240" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="697" data-original-width="1240" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhU0IRDYIDtv7iyo3XlXQlhixBxQgNST7tXScDaj-9u1hKulAdP8Gq0vBaDzF3Zk4zzJHavZBYd435dULBxfz1f0jmnNwhkx052l4ITx8qZf_YdRxDkHMKc0k6OowdiWQe5D_ajDEbpm02f-k5hw9w7xr5Wj82XQZmdtmQLHwThIkaBF-4Fq94dDNTy=w640-h360" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A szerző</b></div><div style="text-align: justify;">Anne Holden 1928. május 11-én született Új-Zélandon, Whakatāne településen. Három testvérével együtt Waikato régióban nevelkedett. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja tanárként kereste a kenyerét. Középiskolás korában rokonokhoz költözött Aucklandbe, ahol az Auckland Girls’ Grammarban tanult. Amikor édesapja Hamilton közelében kapott állást a Tamahere Schoolban, Anne hazatért, és felvételt nyert a Hamilton High Schoolba. Remekül megállta a helyét, történelemből és angol nyelvből ösztöndíjat is kapott. Az Aucklandi Egyetemen angol és francia nyelvből diplomázott, és tanári képesítést is szerzett. Az ötvenes évek elején Anne a hamiltoni Munkaügyi és Lakásügyi Minisztériumban dolgozott. Megismerkedett Harry Holdennel, és szinte azonnal egymásba szerettek: a férfi egy hét múlva már meg is kérte szíve hölgyének a kezét. A kalandvágyó Anne 1952-ben Londonba utazott, munkát vállalt, és amikor lehetősége adódott rá, Európa-szerte utazgatott. A következő évben Harry is megérkezett Londonba, és Anne 25. születésnapján bejelentették az eljegyzésüket. 1954-ben visszatértek Új-Zélandra, és összeházasodtak. Poriruában telepedtek le, az évek során négy gyermekük született. A harmadik gyerek születése után Anne megkezdte jogi tanulmányait távoktatásban, ami 1961-ben még meglehetősen ritka tanulási forma volt. Fő állásban Wellington környéki iskolákban tanított. Elkötelezett feministaként Anne Holden aktívan részt vett a közéletben, és kiállt annak érdekében, hogy a nők is megkapják ugyanazokat az esélyeket és ugyanazokat a fizetéseket, mint a férfiak. A gyereknevelés, a tanítás, az írás és a közéleti munka miatt csak 1989-ben jutott el odáig, hogy befejezze jogi tanulmányait. Jogászként sosem praktizált, békebíróként azonban hasznát vette jogi diplomájának is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi-Df5zIKHbsVPEvKW0lLC4bmV-vf2pCRz5mSuGS9vZAPjzhDupvSWoPMn2Kq7lthkeO_OAn3ptZotsinqhAV_660ziAop3mGRIGM_JIgNiBWMFW8a2PDvbpnZF5VvjvvmslFl1yzuq3m6LM7nlkhgvvnIKbN8BaeHpQ-Fjezgmc3-gzMLZ_DkZF5Us=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="800" height="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi-Df5zIKHbsVPEvKW0lLC4bmV-vf2pCRz5mSuGS9vZAPjzhDupvSWoPMn2Kq7lthkeO_OAn3ptZotsinqhAV_660ziAop3mGRIGM_JIgNiBWMFW8a2PDvbpnZF5VvjvvmslFl1yzuq3m6LM7nlkhgvvnIKbN8BaeHpQ-Fjezgmc3-gzMLZ_DkZF5Us=w640-h500" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Harry Holden diplomata volt, aki olykor hónapokig távol volt különféle kiküldetésekben. Amikor a hatvanas években három hónapra Genfbe utazott, Anne otthon maradt a négy gyermekkel, akik elkapták a bárányhimlőt. Kevés szabadidejében akkortájt kezdett el írogatni. 1964-ben megjelent első novellája, <i>A fa.</i> Anne úgy érezte, az irodalom terén többre is képes, és elhatározta, hogy ír egy regényt. Fogalma sem volt, hogyan lásson hozzá, ezért a helyi könyvtárban utánanézett, hogy egy átlagos regény körülbelül milyen hosszú. Utána meghatározta, hogy naponta hány oldalt tud megírni egyéb elfoglaltságai mellett, és igyekezett ezt a penzumot teljesíteni is. 1965-ben jutott el az olvasókhoz első regénye, a <i>Rata</i>. A címszereplő egy félig maori, félig pakeha árva kislány, aki Miss Carter házába kerül. Az ottani életet azonban unalmasnak találja, és egy napon megszökik, hogy visszatérjen oda, ahol egykoron maori édesanyja nevelkedett. 1967-ben következett a <i>The Empty Hills</i> (Az üres dombok), két évvel később pedig a <i>Death After School</i> (Halál az iskola után). A történet hősnője, Mary Fraser modellje alighanem maga az írónő volt. Mary ugyanis szintén Új-Zélandról kerül Londonba, ahol egzisztenciális okokból muszáj hamar állást találnia. Sikerül is, tanár lesz egy iskolában, ahol különös dolgokra lesz figyelmes…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgkwWarrYf3qoxc4EM366W4yqBBndQsxR543hpya_yRYjJY29KJW1idCSCwDf7QGaiicAyZskOC3w6nCvK_qL69EldxFQ856I6hGW2RnF2VQwCr-IlBM-jxBeZmlVeNy9KXUNGuxFe8dzKf0bhP-mqag9es9-AqILCvADr1UA9ZGDx-Rqt2n60m0SY_=s860" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="860" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgkwWarrYf3qoxc4EM366W4yqBBndQsxR543hpya_yRYjJY29KJW1idCSCwDf7QGaiicAyZskOC3w6nCvK_qL69EldxFQ856I6hGW2RnF2VQwCr-IlBM-jxBeZmlVeNy9KXUNGuxFe8dzKf0bhP-mqag9es9-AqILCvADr1UA9ZGDx-Rqt2n60m0SY_=w394-h640" width="394" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">1971-ben jelent meg a <i>Hálószobaablak</i> alapjául szolgáló <i>The Witnesses</i> (A tanúk), Holden legsikeresebb és legismertebb kötete. Fogadtatása kezdetben kissé hűvös volt, néhány kedvező kritikának köszönhetően azonban az olvasók felfigyeltek rá. A következő esztendőben a férj újabb diplomáciai megbízása miatt a család Washingtonba költözött. Anne a <i>The Witnesses</i> után még két könyvet írt. Az 1973-as <i>The Girl on the Beach</i> (A lány a tengerparton) alaphelyzete szintén emlékeztet a szerző privát életére. A főszereplő, Christina Boyd három gyermeket nevel, miközben férje épp Európában tartózkodik. Egy napon a tengerparton megismerkedik egy lánnyal, aki bejáratos lesz hozzá, bár időnként eltűnik az életéből. Nagyobb baj, hogy nemcsak ő, hanem vele együtt bizonyos tárgyak is eltünedeznek a házból. A rendőrség mégsem emiatt tart házkutatást, hanem azért, mert kábítószert keresnek, és azt meg is találják… Az írónő utolsó regénye, a <i>No Trains at the Bay</i> (Nincsenek vonatok az öbölben, 1976) a XIX. századi Új-Zélandon játszódik. Anne Holdennek csak két kívánsága volt a Sorstól: az egyik, hogy tartós és boldog házassága legyen, a másik, hogy könnyű halála. Mindkét óhaja valóra vált. Férje, Harry Holden 2018-ban, kilencvenéves korában hunyt el. A pár 64 évet élt együtt. Anne Holdent 2021. augusztus 11-én álmában érte a halál.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlD9Mv5qm4r3VpP7z84l28jZ0UTP-0u3Q-f7uGZwc8u3HEea4Ktrw4nVcmRxlFZgz5rN4_-lz8fWN8POBupHKRbbyz5XXC3eDcCjUo30wzZE66VrKS8re9mXzdeYzoLwGB8Jjsph0ZdSWZtcrtwqtaIGcuvlh5jWPgYUY1iZD_hj21Sp8Sw6Ct3bvH=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="800" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjlD9Mv5qm4r3VpP7z84l28jZ0UTP-0u3Q-f7uGZwc8u3HEea4Ktrw4nVcmRxlFZgz5rN4_-lz8fWN8POBupHKRbbyz5XXC3eDcCjUo30wzZE66VrKS8re9mXzdeYzoLwGB8Jjsph0ZdSWZtcrtwqtaIGcuvlh5jWPgYUY1iZD_hj21Sp8Sw6Ct3bvH=w640-h240" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Curtis Lee Hanson amerikai forgatókönyvíró, rendező és producer 1945. március 24-én született a nevadai Renóban. Édesapja Wilbur Hale Hanson tanár volt, édesanyja Beverly June Curtis ingatlanügynök. Curtis Los Angelesben nevelkedett. Középiskolai tanulmányait félbehagyta, és a <i>Cinema</i> magazinnál kapott munkát mint szabadúszó fotós és szerkesztő. Forgatókönyvíróként szerezte első gyakorlati tapasztalatait: az H. P. Lovecraft novellájából készült film, a <i>The Dunwich Horror</i> (1970) egyik írója volt. 1972-ben debütált rendezőként a <i>Psycho</i> (1960) nyomdokaiban járó <i>Sweet Kill</i> című thrillerrel, amelyet saját forgatókönyvéből rendezett. A történet szerint egy anyakomplexusban szenvedő impotens edző meggyilkolja azokat a nőket, akik felizgatják. A <i>Psychó</i>val való kapcsolatot erősíti a színészválasztás is: amott Anthony Perkinst, itt Tab Huntert láthatjuk, akik a valóságban mindketten inkább a férfiak iránt érdeklődtek. Hanson egyébként női sorozatgyilkost akart szerepeltetni, Roger Corman producer azonban azt kérte, hogy a figura legyen inkább férfi. A <i>Psychó</i>val ellentétben a <i>Sweet Kill</i> nem keltett különösebb figyelmet, ezért Corman utólag néhány szexjelenet leforgatását kérte Hansontól. Az ötlet nem vált be, a <i>The Arousers</i> címmel bemutatott új változatért sem tolongtak a nézők. Hivatalosan Cirio H. Santiago rendezte a <i>Fly Me</i> (1973) című sexploitationt, amely Corman szerint viszont épp az általa megkövetelt plusz meztelenség miatt vált népszerűvé. A filmhez egy kungfujelenetet a szintén pályakezdő Jonathan Demme forgatott, Hanson pedig Los Angelesben vette fel a történet elején látható taxis epizódot. Filmtörténeti érdekesség, hogy a stáb munkájában Joe Dante, a későbbi sikeres rendező is részt vett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3SLGpTPnOeVwnjST8o2s1jaEXyuiyk9WE6_ZKxatkk3HcGg0lv6OXUBe4QBjDfHF_KHubI_q5nbqpPJ8Ll6lVk57cPso1hpfKVkSgPkXcMres2hrOjMCGfgXW4Xw8Ewyrm_NXVVi2ZT7PZUgyAcCTe1uKH5HH-KkI2sAQ0cUIvFpEbkWNINmwn5ZJ=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi3SLGpTPnOeVwnjST8o2s1jaEXyuiyk9WE6_ZKxatkk3HcGg0lv6OXUBe4QBjDfHF_KHubI_q5nbqpPJ8Ll6lVk57cPso1hpfKVkSgPkXcMres2hrOjMCGfgXW4Xw8Ewyrm_NXVVi2ZT7PZUgyAcCTe1uKH5HH-KkI2sAQ0cUIvFpEbkWNINmwn5ZJ=w640-h456" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Meglehetősen zavaros az <i>Evil Town</i> (1977/1987) keletkezéstörténete. Egyes források szerint a hetvenes évek közepén forgatták, kis időre forgalomba is hozták, majd évekre dobozba került. A nyolcvanas években plusz jelenetekkel egészítették ki, és 1987-ben videón jelentették meg. Más források úgy tudják, hogy különböző alkotóelemekből, több rendező közreműködésével tákolták össze a nyolcvanas évek közepén. A legfontosabb alapanyag az egyik férfi szereplő, Dean Jagger befejezetlen filmje, a <i>God Damn Dr. Shagetz</i> volt, amelyhez más filmekből emeltek át különféle képsorokat, és külön meztelen jeleneteket forgattak Lynda Wiesmeier színésznővel is. Hivatalosan három rendezője van a filmnek (Curtis Hanson, Larry Spiegel és Peter S. Traynor), ám Hanson az Edward Collins álnevet használta. Ezután egy remake-en dolgozott: a kanadai <i>A csendestárs</i> (1978) egy korábbi dán thriller, a <i>Tænk på et tal</i> (1969) feldolgozása. Hanson írta a forgatókönyvet, és szívesen bele is ült volna a rendezői székbe. Korábbi sikertelen filmjei miatt azonban a producerek hallani sem akartak róla, és Daryl Duke televíziós rendező kapta a megbízást. A Magyarországon is bemutatott izgalmas film főszerepeit Christopher Plummer és Elliott Gould játszotta. <i>A csendestárs</i> jó kritikákat kapott, sőt kereskedelmi szempontból is sikeresnek bizonyult, Hanson mint rendező karrierje viszont ezután sem akart beindulni. A <i>The Little Dragons</i> (1980) akár a <i>Karate kölyök</i> (1984) előfutárának is tekinthető: két karatézó kamasz testvér (valódi testvérek alakították őket) egy hétvégi túra során izgalmas kalandba keveredik. A filmet állítólag a hetvenes évek második felében forgatták, de csak pár év múlva hozták forgalomba. <i>A szerelemben vesztes</i> (1982) érdekessége, hogy ez Tom Cruise egyik korai filmje. Négy tinédzserről szól, akiknek leghőbb vágyuk, hogy mielőbb átessenek a „szűzkeresztség”-en, ami – vígjátékról lévén szó – nem megy teljesen gördülékenyen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiPqDRulBtPUAypPesJmfFzZAbdmarSsyWIeq3xWwUpPwU13Ke8eilHkDVRW9N0lYiecfa7YPY041qGc3YLM0-lfzwy2kqdYJHScdadCcbu3QIMkrbeGfwsk2y7tdm_3tUZQqf59WS7RyzKHw3us_92-d3FrjYIez6sKWwMmTBuUZiH1FDvCn8Ga_8u=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiPqDRulBtPUAypPesJmfFzZAbdmarSsyWIeq3xWwUpPwU13Ke8eilHkDVRW9N0lYiecfa7YPY041qGc3YLM0-lfzwy2kqdYJHScdadCcbu3QIMkrbeGfwsk2y7tdm_3tUZQqf59WS7RyzKHw3us_92-d3FrjYIez6sKWwMmTBuUZiH1FDvCn8Ga_8u=w640-h360" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Hálószobaablak</i>kal (1987) végre valóban beindult Hanson karrierje. Ezt követő filmjei tulajdonképpen ugyanezt a sémát követik: egy hétköznapi átlagember kiszakad addigi élete biztonságos keretei közül, és halálos veszélybe kerül. A <i>Halálos barátság</i> (1990) fiatal üzletemberének (James Spader) kissé egyhangú élete egy új ismeretségnek köszönhetően váratlan, ámde veszedelmes fordulatot vesz. A barátot alakító Rob Lowe kezdetben nem találta elég érdekesnek a negatív figurát, és inkább a jó fiút szerette volna eljátszani, ám David Koepp forgatókönyvíró rábeszélésére mégis maradt az eredeti szerepénél. Javában zajlott a forgatás, amikor Lowe kínos szexbotrányba keveredett: nyilvánosságra került egy privát szexvideója, amelyben két nővel látható, és az egyik még csak tizenhat éves volt. Hanson egyáltalán nem örült a skandalumnak, és határozottan cáfolta, hogy a film népszerűsítése érdekében mesterségesen robbantották volna ki az ügyet. Rob sem örült az incidensnek, mert szerinte ártott a filmnek, amely emiatt nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet megérdemelt volna. 140 millió dollárt hozott viszont <i>A kéz, amely a bölcsőt ringatja</i> (1992) című pszichothriller. A boldog házasságban élő háziasszony, Claire Bartel (Annabella Sciorra) épp a második gyermekét várja. A soros orvosi rutinvizsgálaton az orvosa szexuálisan zaklatja őt. Claire-t arra biztatja a férje (Matt McCoy), hogy jelentse fel a doktort. Kirobban a botrány, több molesztált asszony is előáll a maga történetével. Az orvos öngyilkosságba menekül. Szintén állapotos özvegye (Rebecca De Mornay) a traumák hatására elveszíti a kisbabáját, és egész addigi élete összeomlik. Bosszút akar állni, és erre akkor nyílik alkalma, amikor Claire hirdetést ad fel, melyben dadát keres újszülött gyermeke mellé…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi4VJURrwsbd_B4Z-7EjK3S__KpNjxAeTPyY5U2tvI-8xn6qXxww2b656YacvmSxXHknOv5mue2i7umxXJAqHQhXhakz7LeJYfF8wFcO3v2diwohp4TZ8KiEsszlHDDYmo9JRxv7DgMdnUseCKS66IWPq2AH_XHH4EQ9AyKYh05YG3xIhwPKXfyFa5g=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi4VJURrwsbd_B4Z-7EjK3S__KpNjxAeTPyY5U2tvI-8xn6qXxww2b656YacvmSxXHknOv5mue2i7umxXJAqHQhXhakz7LeJYfF8wFcO3v2diwohp4TZ8KiEsszlHDDYmo9JRxv7DgMdnUseCKS66IWPq2AH_XHH4EQ9AyKYh05YG3xIhwPKXfyFa5g=w640-h360" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A <i>Veszélyes vizeken</i> (1994) című film számos jelenetét valóban veszélyes helyszíneken vették fel, ennek ellenére a női főszerepet alakító Meryl Streep számos esetben lemondott arról, hogy kaszkadőrt alkalmazzanak helyette. Egyszer szó szerint életveszélybe került, amikor fáradtságára hivatkozva nemet mondott egy jelenetre, ám Hanson unszolására mégis belement. Egy hullám azonban a folyóba sodorta, és csak a biztonsági felszerelésének és a mentőcsapatnak köszönhette, hogy nem fulladt vízbe. A szerencsés végkifejlet után viszont arra kérte a rendezőt, hogy ha egyszer nemet mond valamire, akkor azt Hanson vita nélkül fogadja el. A film cselekménye egy válságban lévő házaspárról szól, akik egy vadvízi túrázás közben veszélyes bűnözőkkel találkoznak… A <i>Veszélyes vizeken</i> több mint 94 millió dollárt jövedelmezett, míg a következő Hanson-opusz, a <i>Szigorúan bizalmas</i> (1997) című neo-noir 126 milliót fialt, továbbá kilenc (!) kategóriában jelölték Oscarra. Két kategóriában győzött: a legjobb forgatókönyv (Curtis Hanson és Brian Helgeland) és a legjobb női mellékszereplő (Kim Basinger). Az ötvenes évek elején járunk, Los Angelesben. Két rivális nyomozó (Guy Pearce és Russell Crowe) belekeveredik az alvilág fölötti uralomért folytatott véres küzdelembe, amelyben egy rendőr őrmester (Kevin Spacey) segíti őket. Az egyre nagyobb szakmai és üzleti sikerek után borítékolható volt egy bukás is, amely a <i>Wonder Boys – Pokoli hétvége</i> (2000) című filmmel következett be. A fehér rapper, Eminem életéről szóló és a főszereplésével forgatott <i>8 mérföld</i> (2002) kiköszörülte ezt a csorbát: több mint 240 millió dollár bevételt hozott, büdzséje közel hatszorosát. Hanson még három mozifilmet rendezett – <i>Egy cipőben</i> (2005), <i>Szerencse dolga</i> (2007), <i>Mavericks – Ahol a hullámok születnek</i> (2012) –, ám egészségi állapota miatt az utolsót már nem tudta befejezni, és Michael Apted váltotta fel. Frontotemporális demenciája miatt Hanson teljesen visszavonult a filmvilágból. 2016. szeptember 20-án hunyt el Los Angeles-i otthonában. Sose nősült meg, de Rebecca Yeldham producertől 2004-ben született egy fia.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhabkXi9epm77Jn3EgK5pnL89PfdE0m9o7uDJEg4GHURfI6j0e49abQgPOVQ-RJMUaTCra19-UTrBuJ_riSHtqWIXwD1_BTr3kDFQi1507a9sBEshYzoqv160Km8mr8OYQdC99YntWzOZcc3FxVEC1gMRiBzfqTVdzJAkAma294Wj5iZh6JbHQ3Y1pY=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="565" data-original-width="800" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhabkXi9epm77Jn3EgK5pnL89PfdE0m9o7uDJEg4GHURfI6j0e49abQgPOVQ-RJMUaTCra19-UTrBuJ_riSHtqWIXwD1_BTr3kDFQi1507a9sBEshYzoqv160Km8mr8OYQdC99YntWzOZcc3FxVEC1gMRiBzfqTVdzJAkAma294Wj5iZh6JbHQ3Y1pY=w640-h452" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">Anne Holden krimije, a <i>The Witnesses</i> nem vált ugyan bestsellerré, mindazonáltal figyelemre méltó sikert ért el. Filmjogait állítólag még azon melegében megvásárolta a Paramount Pictures. A nagy filmgyártó cégek bevett szokásának számít, hogy gyorsan és viszonylag potom pénzért megszerzik az ígéretes, sikergyanús könyvek megfilmesítési jogát, mert ha a mű befut, akkor ugyanezért az eredeti összeg sokszorosát kellene fizetniük. Persze az már nem biztos, hogy a megvásárolt könyvből végül valóban film lesz. Holden könyvét is félretette a Paramount. Valaha ez a cég gyártotta Alfred Hitchcock hasonló alapötletre épülő klasszikusát, a <i>Hátsó ablak</i>ot (1954). A film – és néhány más Hitchcock-mű – jogai a premier után néhány évvel visszakerültek a rendezőhöz, és a <i>Hátsó ablak</i> eltűnt a forgalmazásból. Egy ideig fennállt annak veszélye, hogy örökre, mert az eredeti negatívok egy 1967-es tűzben megsemmisültek, a megmaradt kópia pedig évről évre egyre rosszabb állapotba került. (Amikor 1997-ben hozzákezdtek a restaurálásához, a színek erősen megfakultak már, és az emulziós réteg közel kilencven százaléka megsemmisült.) Lehetséges, hogy a Paramount kezdetben úgy gondolta, kár lenne a témát kiaknázatlanul hagyni, ezért Holden könyve alapján tető alá hoz egy hasonló témájú bűnügyi filmet. Hitchcock 1980-ban bekövetkezett halála után a visszatartott filmek kiszabadultak a fogságból, és mivel akkor még vetíthető állapotban voltak, világszerte újra a mozikba kerültek. (A <i>Hátsó ablak</i> mellett az 1958-as <i>Szédülés</i> és <i>Az ember, aki túl sokat tudott</i> 1956-os változata is ekkor került elő újra.) Elképzelhető, hogy emiatt döntött úgy a Paramount, hogy végleg letesz a Holden-könyv megfilmesítéséről. A cégnek azonban mégsem kellett veszteséget elkönyvelnie, mert jelentkezett egy érdeklődő, Curtis Hanson rendező, aki megvásárolta a <i>The Witnesses</i> filmjogait.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhODj31bBZv36QDtbn6dUItbJB5oqr5nJnFDngtnhNcdHh724JHhM6iT6nuMzqoFLrzEqihUOi28PXLW_qH11gtWV3F3L1Z0xK0KDNpoPqDyw3IiJwxbttvJD8KdRJWndnw1RFc4UPkkltwSZzP9CinRiWBuuGzqLeWLvroms2r6_yg5BrX1yLCmgZc=s755" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhODj31bBZv36QDtbn6dUItbJB5oqr5nJnFDngtnhNcdHh724JHhM6iT6nuMzqoFLrzEqihUOi28PXLW_qH11gtWV3F3L1Z0xK0KDNpoPqDyw3IiJwxbttvJD8KdRJWndnw1RFc4UPkkltwSZzP9CinRiWBuuGzqLeWLvroms2r6_yg5BrX1yLCmgZc=w450-h640" width="450" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Hanson nagy Hitchcock-rajongó volt, mint fentebb említettem, első saját filmje is a <i>Psycho</i> köpönyegéből bújt elő. A direktort felvillanyozta a lehetőség, hogy most egy másik filmmel is kifejezheti csodálatát a Mester iránt. Lehetséges, hogy inspirálóan hatott rá Brian De Palma mesterműve, az <i>Alibi test</i> (1984) is, amely fényesen bizonyította, hogy egy eredeti látásmódú, nagy tehetségű rendező tud még újat hozzátenni ehhez az alapötlethez. A forgatókönyvet maga Hanson írta, ám több ponton is eltért a könyvtől. Holden regénye a főhős és a gyilkos macska-egér játékára koncentrál, arra a tényre, hogy a főszereplő valójában nem látta a gyilkost, viszont lelepleződött előtte, míg a tettes nagyon is tudja, ki fenyegeti őt. Hanson hitchcocki figurát formált Terryből: ő a rokonszenves és jó szándékú átlagpolgár, akit két nő csavar az ujja köré, és azon veszi észre magát, hogy a törvény iránti tisztelettől vezérelve (hamis) szemtanúból gyanúsítottá lép elő. Hanson kulcsszereplővé tette a megtámadott lány, Denise figuráját, aki a könyvben nem szerepelt. Az első alkalommal gyanútlanul válik a támadó kiszolgáltatott áldozatává, később azonban magához ragadja a kezdeményezést: meg akarja menteni Terryt a gyanúsítástól, ezért hajlandó arra, hogy immár tudatosan váljon áldozattá, hogy ily módon csapdába csalhassák a gyilkost. Hanson a szerepre Robert Redford felfedezettjét (<i>Átlagemberek,</i> 1980), Elizabeth McGovernt szemelte ki, akire Miloš Forman (<i>Ragtime,</i> 1981) és Sergio Leone (<i>Volt egyszer egy Amerika,</i> 1984) is felfigyelt. A rendező később azt állította, hogy Elizabeth volt a film egyetlen olyan színésze, akit tényleg ő választott.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGLvCBHQSUS45r1lkvN0LEl17v915J802bXVFy4EL5OXwGMwDmdTFhiJHgPEdXG3PgKp9ag3Axv2UzRvqPOUj9Bc-KfHrq8ZUNgOyC0SmMUQ3ODf_qbjH70iUNoSW8K7gO7jET5H-gLB2woD4Nr3vc8CnmFrvP9UZ5ybI5fTgLG8TdRFElh1e5JdO6=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiGLvCBHQSUS45r1lkvN0LEl17v915J802bXVFy4EL5OXwGMwDmdTFhiJHgPEdXG3PgKp9ag3Axv2UzRvqPOUj9Bc-KfHrq8ZUNgOyC0SmMUQ3ODf_qbjH70iUNoSW8K7gO7jET5H-gLB2woD4Nr3vc8CnmFrvP9UZ5ybI5fTgLG8TdRFElh1e5JdO6=w640-h272" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hanson több Hitchcock-filmet is megidéz a történet során. A <i>Hátsó ablak</i>ra nemcsak az alaphelyzet utal, hanem a tárgyalótermi jelenetnek az a mozzanata is, amikor a gyilkos észreveszi, hogy Sylvia súgni próbál Terrynek, és ráébred arra, hogy valójában a nő volt a szemtanú. Ez hasonlít a Hitchcock-film azon jelenetére, amikor a gyilkos észreveszi, hogy a főhős megfigyeli őt a szemközti házból, és a távcsöveiken keresztül farkasszemet néznek egymással. A <i>Szabotázs</i>ra (1936) emlékeztet az óriási akváriumnál játszódó jelenet. (Hasonló képsor látható Orson Welles 1947-es alkotásában, <i>A sanghaji asszony</i>ban is.) A <i>Psychó</i>ra utal a gyilkos és az anyja kapcsolata: az anyát a <i>Hálószobaablak</i>ban sem látjuk, de a házból kiszűrődő hangok alapján ezúttal is egy zsarnoki szülőről van szó, aki el akarja fojtani fia szexuális vágyait. A <i>Psychó</i>hoz hasonlóan a <i>Hálószobaablak</i>ban is van egy zuhanyjelenet, amelyben a meztelen nő sziluettjét a zuhanyfüggönyön keresztül látjuk. Carl Henderson éppúgy fojtogatásos kéjgyilkosságokat követ el, mint a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/alfred-hitchcock-eletmuvet-bemutato.html"><i>Téboly</i></a> (1972) sorozatgyilkosa. A <i>Hálószobaablak</i> egyik kulcsjelenete egy színházban játszódik, akárcsak <i>Az ember, aki túl sokat tudott</i> talán legfontosabb jelenete. (Mellesleg mindkét filmnek van francia nemzetiségű színésze.) A <i>Szédülés</i> főhősét a tériszonya akadályozza meg abban, hogy megakadályozzon két halálesetet, míg Terry a rövidlátása miatt vall kudarcot (hamis) tanúként, és emiatt a szabadlábra helyezett tettes újabb gyilkosságot tud elkövetni. A Kim Novak által játszott Hitchcock-hősnő kétféle személyiség bőrébe bújva jelenik meg a <i>Szédülés</i>ben, akárcsak Elizabeth McGovern a <i>Hálószobaablak</i>ban. Sylvia külsejét az olyan tipikus Hitchcock-heroinák megjelenése alapján alakították ki, mint amilyeneket Grace Kelly, Tippi Hedren, Doris Day, Kim Novak, Janet Leigh és Eva Marie Saint játszottak a Mester filmjeiben. Hanson eredeti elképzelése szerint Sylvia is amerikai lett volna, de állítólag nem talált a szerepre megfelelő amerikai színésznőt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhIeV78qS33L48OIkQQ4gQ2uSRJhamoq1IZRsqD90E929-hPJtvgS018FCgGtAc0o2X0ye-r-3dqIcfMjiTA71imOQcfwSWbX9gturvpU7WJQrrycw2bIybDjjPORhJZLfm1pNF-X7PmhL3HmP4S38G5pF-uqvSpJR4v4wQcKU7wNtkOmzmW_-qheIB=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhIeV78qS33L48OIkQQ4gQ2uSRJhamoq1IZRsqD90E929-hPJtvgS018FCgGtAc0o2X0ye-r-3dqIcfMjiTA71imOQcfwSWbX9gturvpU7WJQrrycw2bIybDjjPORhJZLfm1pNF-X7PmhL3HmP4S38G5pF-uqvSpJR4v4wQcKU7wNtkOmzmW_-qheIB=w640-h272" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Isabelle Huppert a francia kifinomultságot képviselte, amivel a McGovern által játszott hétköznapi pincérnő arisztokratikus ellenpólusát is megteremtette. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy <i>A mennyország kapuja</i> (1980, Michael Cimino) című film révén Isabelle-t az Egyesült Államokban is jól ismerték, ugyanakkor nem számított megfizethetetlen színésznőnek, amit a <i>Hálószobaablak</i> alacsony költségvetése miatt nagyon is figyelembe kellett venni. A gyilkost megformáló Brad Greenquist a magyar nézők számára a <i>Kedvencek temetője</i> (1989) című horrorból lehet ismerős. A <i>Hálószobaablak</i>ot követően Steven Soderbergh – Aidan Quinn és Kyle MacLachlan után – neki is felajánlotta a <i>Szex, hazugság, videó</i> (1989) férfi főszerepét, ám a producerek egy ismertebb színész akartak, ezért a nagy lehetőséget végül James Spader kapta. A <i>Hálószobaablak</i>ot a De Laurentiis Entertainment Group gyártotta. A film egyik producere a cégvezető Dino De Laurentiis későbbi második felesége, Martha volt, a másik pedig a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/kinai-negyed.html"><i>Kínai negyed</i></a> (1974) forgatókönyvírója, Robert Towne. (Dino akkor még hivatalosan a neorealizmus egykori csillaga, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/reflektorfenyben-silvana-mangano.html">Silvana Mangano</a> férje volt, bár évek óta külön éltek. A művésznő 1988-ban hunyt el, De Laurentiis pedig 1990-ben házasodott újra.) Dino De Laurentiis nevéhez számos filmtörténeti klasszikus fűződik, ugyanakkor a nyolcvanas évek elején több bukást is kénytelen volt elkönyvelni, mint például a <i>Flash Gordon</i> (1980) és a <i>Ragtime</i> (1981). A <i>Hálószobaablak</i>ban nem látott igazán nagy üzletet, ezért igyekezett alacsonyan tartani a költségvetést: a film körülbelül nyolcmillió dollárba került, miközben a hasonló kaliberű korabeli produkciók büdzséje ennek a kétszerese volt. De Laurentiis javasolta a férfi főszerepre Steve Guttenberget. Szerinte mindenképpen egy olyan főszereplőre volt szükség, akivel a közönség rokonszenvezik, és Guttenberg akkoriban nagy népszerűségnek örvendett olyan vígjátékoknak köszönhetően, mint a <i>Rendőrakadémia</i> első három része (1984–1986), a <i>Selyemgubó</i> (1985) és a <i>Rövidzárlat</i> (1986).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhaZn1JpzCAHXEMsgcaoKFNn9bTZqjwxPUwUMRz0DmaR6gRBWJs8TmFubQtYXjqk5lfZ31H1kXmjT7tSoUITcwBxQ94qS-aYr7mzrtVCVrRfEOEoHe51H-04s7-lSU5ettnLMFPWj_scZApUDiX7ldm1SLcYV9t6mRtN9ACVZC_Te9spZVUiSyEERET=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhaZn1JpzCAHXEMsgcaoKFNn9bTZqjwxPUwUMRz0DmaR6gRBWJs8TmFubQtYXjqk5lfZ31H1kXmjT7tSoUITcwBxQ94qS-aYr7mzrtVCVrRfEOEoHe51H-04s7-lSU5ettnLMFPWj_scZApUDiX7ldm1SLcYV9t6mRtN9ACVZC_Te9spZVUiSyEERET=w640-h268" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagy elégtétel volt ez Steve-nek, hiszen karrierje elején egy ügynök ezekkel a szavakkal tanácsolta el a pályáról: „Felejtsd el a színészetet. Nem nézel ki jól, nem vagy tehetséges, viszont ritka hülye neved van.” Hanson ugyan egy másik színészre gondolt Terry szerepében, mindazonáltal hajlandó volt esélyt adni Guttenbergnek. Egy munkavacsorán találkozott vele, és ő is úgy ítélte meg, hogy Steve szereplése javára válna a filmnek, mivel ebben a szerepkörben meglepetésként hat, és képes hitelesen megjeleníteni a bűnügyi bonyodalmakba keveredő ártatlan balek figuráját. Guttenberg az önéletrajzi könyvében azt írta, hogy az eredeti stábot az első hét után kirúgták, és Dino De Laurentiis új embereket vett fel, akik csak olaszul beszéltek. Hanson néhány napon belül torkig lett az új helyzettel, és elsőként egy új operatőrt akart a veterán Gil(bert) Taylor személyében, akinek sokoldalúságára jellemző, hogy ő volt Roman Polański fekete-fehér lélektani drámája, az <i>Iszonyat</i> (1965) és George Lucas színes szuperprodukciója, a <i>Csillagok háborúja</i> (1977) operatőre. (A két film egyébként Taylor számára is két végletet jelentett: szeretett Polańskival forgatni, aki egyenrangú alkotótársként bánt vele, viszont Lucasszal kapcsolatban csak rossz emlékei voltak, és kijelentette, hogy sose dolgozna vele újra.) Hanson számára azonban fontosabb szempont lehetett, hogy Taylor dolgozott Alfred Hitchcockkal is, akinek igen jó véleménye volt az operatőrről. A smooth jazz stílusú kísérőzenét Michael Shrieve és Patrick Gleeson komponálta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjYtO_0yBdapmLbrKJXEeyZTAqJyTcxVXJwUrKt9r58jTRizrkXddP-Kc0RE6xo-G2oOEMBqbT8gIDcIpiNma7yS9Gixj6BctR9IZw31Cids5a-nNoWyCBzXgR3v5mQZVSkDxNTv7jtlaPqbgFQoUVUy-9hcbIEycdr7daiW3mbBIA3rjmHJjfhNtED=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjYtO_0yBdapmLbrKJXEeyZTAqJyTcxVXJwUrKt9r58jTRizrkXddP-Kc0RE6xo-G2oOEMBqbT8gIDcIpiNma7yS9Gixj6BctR9IZw31Cids5a-nNoWyCBzXgR3v5mQZVSkDxNTv7jtlaPqbgFQoUVUy-9hcbIEycdr7daiW3mbBIA3rjmHJjfhNtED=w640-h272" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A forgatás 1986. április 21-én kezdődött Baltimore-ban (Maryland állam). A stáb körülbelül két hétig tartózkodott itt, és forgatott a Mount Vernon Square-en, a Clarence Mitchell Bíróságon, a Baltimore-i Művészeti Múzeumban és a város belső kikötőjében. A film egyik legfontosabb jelenete egy operaházban játszódik, amelyhez két helyszínt is használtak. A bejárat valójában a Baltimore-i Művészeti Múzeum bejárata volt. A színházbelsőket a Winston-Salemben (Észak-Karolina) található Roger L. Stevens Előadóművészeti Központ épületében forgatták, amelyet 1983-ban nyitottak meg egy nagyszabású gálaműsorral, amelyben Leonard Bernstein vezényelte a zenekart, Isaac Stern hegedült és a fellépő művészek között volt Gregory Peck is. A film cselekménye szerint épp egy előadás zajlik, amelyet a North Carolina Dance Theater (a mai Charlotte Ballet) táncművészei adnak elő. A közönség türelmét nem maga az előadás, hanem a filmforgatás vette igénybe, amely miatt a nézők órákig kénytelenek voltak a helyükön maradni. A máshol játszódó belső jeleneteket a De Laurentiis Entertainment Group wilmingtoni (Észak-Karolina) stúdiójában vették fel. Bennfentesek szerint a viszonylag olcsó külső helyszíneken való forgatás is hozzájárult ahhoz, hogy a <i>Hálószobaablak</i> megmaradt alacsony költségvetésű produkciónak. A filmet 1987. január 17-én mutatták be az Egyesült Államokban, egyszerre 875 moziban. A kritikák általában kedvezőek voltak, mindazonáltal a film nem ért el kiugró sikert, mindössze 12 640 385 millió dollárt hozott Amerikában. A magyar Filmátvételi Bizottság az 1987. március 22. és március 28. között megrendezett londoni filmvásáron döntött a <i>Hálószobaablak </i>és tíz másik film átvételéről. A csomagért 73 500 dollárt ajánlott, továbbá filmenként 1500 dollár kölcsöndíjat. Az üzlet feltehetően más feltételekkel jött létre, mert a MOKÉP által eredetileg kiválasztott produkciók némelyike végül nem jutott el a magyar mozikba. A <i>Hálószobaablak</i>ot az IMDb szerint 1988. november 18-ától játszották a hazai filmszínházak, a <i>Filmévkönyv</i> viszont november 10-éről tud. Év végéig 1799 előadást tartottak belőle, melyekre 177 384 néző váltott jegyet 5 589 000 Ft értékben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgXKVYPzd0ZKbEupZCe_9PfgyPjtgt7928l4uf8rupLEmX5gH7Uh9oUvORHnv0VrClfauZzDquY7Sm07jnDrfZaaZbklO658Y-zpU22bKyf2ezImMIrv1LnDuUGvnaxh3rb5FRzLPfpdQ_VPh-V51KAylv2nCvdZLh4B7uvFhf5ae6SVmHJiKngHLZZ=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEgXKVYPzd0ZKbEupZCe_9PfgyPjtgt7928l4uf8rupLEmX5gH7Uh9oUvORHnv0VrClfauZzDquY7Sm07jnDrfZaaZbklO658Y-zpU22bKyf2ezImMIrv1LnDuUGvnaxh3rb5FRzLPfpdQ_VPh-V51KAylv2nCvdZLh4B7uvFhf5ae6SVmHJiKngHLZZ=w640-h272" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>A remake-ek</b></div><div style="text-align: justify;">Az új évezredben kétszer is felmerült annak lehetősége, hogy remake készüljön a <i>Hálószobaablak</i>ból. Az első filmtervet 2009-ben jelentették be. Kevin Williamson, a <i>Sikoly</i>-filmek forgatókönyvírója megvette a filmjogokat, és természetesen ő maga akarta megírni az új szkriptet, amely állítólag hűségesebb lett volna az eredeti regényhez. Magabiztosan azt nyilatkozta, hogy sokkal többet akar kihozni a könyvből, mint Hanson tette. A főhős és a gyilkos macska-egér játékát akarta a középpontba helyezni, és a nők csupán mellékfigurák lettek volna ebben a játszmában. Anne Holden csak a médiából értesült arról, hogy újabb film készül a regényéből. Mivel annak idején eladta a filmjogokat a Paramountnak, nem volt többé beleszólása a <i>The Witnesses</i> sorsába. Saját bevallása szerint nem is akart volna beleszólni, sőt izgalmasnak találta, hogy épp egy horrorfilmek révén ismertté vált forgatókönyvíró gondolja újra a történetét. Elmondta azt is, hogy nincsenek elképzelései a remake szereposztásáról, mivel ehhez egyáltalán nem ért, mindazonáltal fontosnak tartja, hogy Sylvia egy negyvenes éveiben járó, de még mindig elbűvölő nő legyen. A készülő <i>Sikoly 4</i> (2011) miatt Williamson félretette a projektet, és végül lemondott róla. Két évvel ezelőtt, 2019 októberében jelentek meg az első hírek arról, hogy a Studio Canal és a Blumhouse társul a <i>Hálószobaablak</i> remake-jének elkészítése érdekében. Sikerült megszerezni a jogokat Kevin Williamstől, és ahogy 1987-ben is történt, a rendező és a forgatókönyvíró ezúttal is egyetlen személy lenne, jelen esetben Ben Young. Egyik tevékenység sem idegen tőle: 2008 óta rendez, és szinte mindegyik filmjének ő volt a forgatókönyvírója is. Első egész estés filmje a <i>Farkasnász</i> (2016) című horror, ezt egy sci-fi thriller követte, a <i>Kihalás</i> (2018). Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Young is félretette a <i>Hálószobaablak</i> remake-jének tervét, mert az IMDb szerint készülő új filmje nem ez lesz, hanem a <i>Where All Light Tends to Go</i> című krimi.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjwXE98K8P11tnWVj4tZB-nxW0JdYF-VzErzLV63y6Cnrhs9X55PAi-7VEYvfKjPBaRdFIWOk2wQ3i-MmaM-eXklTs2zkvKZHVzJQgub4JGisRxwjdt5lPhChAVerbfs-gokNVcx1y7T5VF4r0I_WtHk5WDSBXvxjgGvkneRDNbVBlZ7LdiZW_iuvaR=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjwXE98K8P11tnWVj4tZB-nxW0JdYF-VzErzLV63y6Cnrhs9X55PAi-7VEYvfKjPBaRdFIWOk2wQ3i-MmaM-eXklTs2zkvKZHVzJQgub4JGisRxwjdt5lPhChAVerbfs-gokNVcx1y7T5VF4r0I_WtHk5WDSBXvxjgGvkneRDNbVBlZ7LdiZW_iuvaR=w640-h272" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Végre egy igazán jó krimi! Tudom, moziban is, tévében is annyi van belőlük, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük, de a legtöbbje harmatgyenge. S miért jó a <i>Hálószobaablak</i>? Mert hiteles. Amíg a legtöbb krimiből az elemi logika is hiányzik, a legtöbbnél maga a gyilkosság nem eléggé motivált (vagy a gyilkos személye nem indokolja a bűncselekményt, vagy oka nincs rá igazán), és ettől gellert kap az egész. Itt viszont igen ügyesen megoldotta Curtis Hanson rendező és a forgatókönyv írója, hogy a gyilkos személyét nagyjából a bűncselekmény elkövetésétől kezdve, vagyis már a tizedik percben ismerjük. Nem azt kell tehát kinyomozni, hogy ki a gyilkos, hanem: 1. azt, hogy miért öl, milyen motívumai vannak, és 2. hogy milyen módon lehet bizonyítékokat szerezni bűncselekményei bebizonyítására.”</div><div style="text-align: justify;">(barabás: „Hálószobaablak”. In: <i>Esti Hírlap,</i> 1988. november 11., 2. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiB1pm55yKkiGIs33D1NSyQqU3PsK4WMf559cNQXiq1THzrG9SutwuoTkvtQMojnUIOoAUH9OQyCwvqQ5nQ-7qqtIUBFui3NKE3pt0oFcIA4RFT9AAegD864DYLtfAjs05yb1MkjbjnPbc6n_xbOvIfl4-5uZPyKMSzQtCpJsD7hBEtg8L9mCHr0MMo=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="800" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiB1pm55yKkiGIs33D1NSyQqU3PsK4WMf559cNQXiq1THzrG9SutwuoTkvtQMojnUIOoAUH9OQyCwvqQ5nQ-7qqtIUBFui3NKE3pt0oFcIA4RFT9AAegD864DYLtfAjs05yb1MkjbjnPbc6n_xbOvIfl4-5uZPyKMSzQtCpJsD7hBEtg8L9mCHr0MMo=w640-h272" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">„Nem lenne ildomos kifecsegni a <i>Hálószobaablak</i> című opusz váratlan fordulatait, izgalmas epizódjait. Curtis Hanson rendező jó forgatókönyvből dolgozott és minden szükséges krimikelléket felsorakoztat filmjében. A rendőrség helyett dolgozó és a nyomozókat rendre megelőző, amatőr detektívnek felcsapott építész buzgalmát az a nagyon is hihető apróság indokolja, hogy a rávetült gyanút csak a valódi tettes kézre kerítésével oszlathatja el. A <i>Hálószobaablak </i>című filmnek van egy nagyon rokonszenves vonása. Se nem több, se nem kevesebb annál, mint aminek ígérkezik: izgalmas, fordulatokban bővelkedő bűnügyi történet.”</div><div style="text-align: justify;">(Gáti Péter: „Hálószobaablak”. In: <i>Új Tükör,</i> 1988. november 20., 4. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiJI6VDOtbMbWMtxtLRu498id46I0eg_rlXwuLI87P-P8UmVtExBBex7ow8L_7bnezX93hUQvde01am9xutrlVKOMGP6adK_dIt6lWWs9x6UxaIF5nU6GuS5EvmbH5Mjer6X6Y6VcFbsI9WQbMX5BPWwBgv4ZifrR57JWkx_XD01XKaKg0DGlvMxvJQ=s800" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="800" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiJI6VDOtbMbWMtxtLRu498id46I0eg_rlXwuLI87P-P8UmVtExBBex7ow8L_7bnezX93hUQvde01am9xutrlVKOMGP6adK_dIt6lWWs9x6UxaIF5nU6GuS5EvmbH5Mjer6X6Y6VcFbsI9WQbMX5BPWwBgv4ZifrR57JWkx_XD01XKaKg0DGlvMxvJQ=w640-h268" width="640" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">„Orson Welles híres <i>Sanghaji asszony</i>a, minden idők egyik legzavarosabb krimije, ám minden idők egyik legszuggesztívebb filmje lebeghetett Curtis Hanson szeme előtt, mikor filmjéhez hozzáfogott. A krimikedvelő nézőt azonban biztosan nem érdekli az a finomság, hogy a hős és a hősnő épp egy tengeri akvárium előtt méregetik közös érzelmeik mélységét és közös ügyeik állását – akárcsak Welles klasszikussá vált képsorában. Annál jobban megelégedéssel szoronghatja végig a hidegszívű és kéjsóvár szépasszony és a bumfordi, becsületes balek (főhősünk) harcát egymással, a rendőrséggel, és nem utolsósorban a gyilkossal. Ez a klasszikus krimik minden becsületbeli szabályát betartó film csak finoman utal arra a huszadik századi szorongásra is, melyet az egyszerűség kedvéért kafkainak szokás hívni, hogy tudniillik: az Igazság nyomtalanul elvész, sőt, önmaga ellentétébe fordul, és el nem követett bűnökért bűnhődünk.”</div><div style="text-align: justify;">(Faragó Zsuzsa: „Hálószobaablak”. In: <i>Filmvilág</i> 1988/11, 55. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh0BcQQMnXD54M-KPZW9eUzz4G77z1PEsha4yvCMwBB-sYhAlikzmQgx_3RzDTwsEZocWkVMbf5JPSszjFh_DqxhqMTSJJt9c6vKtjdZBiNGAeSBZIuJ4tUzNQjp9la9jp0uxUQL9SkB1FfymcD3f8G-X0i-SJr7HBQh1E1ZJIk0ImPY2mPsMe2XqLl=s750" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh0BcQQMnXD54M-KPZW9eUzz4G77z1PEsha4yvCMwBB-sYhAlikzmQgx_3RzDTwsEZocWkVMbf5JPSszjFh_DqxhqMTSJJt9c6vKtjdZBiNGAeSBZIuJ4tUzNQjp9la9jp0uxUQL9SkB1FfymcD3f8G-X0i-SJr7HBQh1E1ZJIk0ImPY2mPsMe2XqLl=w452-h640" width="452" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Hálószobaablak</b> (The Bedroom Window, 1987) – amerikai bűnügyi film. Anne Holden <i>The Witnesses</i> című regényéből a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Curtis Hanson. Operatőr: Gil Taylor. Zene: Patrick Gleeson és Michael Shrieve. Díszlet: Ron Foreman és Hilton Rosemarin. Jelmez: Clifford Capone. Vágó: Scott Conrad. Főszereplők: Steve Guttenberg (Terry Lambert), Elizabeth McGovern (Denise), Isabelle Huppert (Sylvia Wentworth), Paul Shenar (Collin Wentworth), Carl Lumbly (Quirke nyomozó), Brad Greenquist (Carl Henderson), Wallace Shawn (Henderson ügyvédje), Frederick Coffin (Jessup nyomozó). Magyarországi bemutató: 1988. november 18.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB KRIMI!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/06/psycho.html"><b>Psycho</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/06/ragyogo-napfeny-tehetseges-mr-ripley.html">Ragyogó napfény / A tehetséges Mr. Ripley</a></b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/a-dusseldorfi-vampir.html"><b>A düsseldorfi vámpír</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/rillington-place-10.html"><b>Rillington Place 10.</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/08/a-betores.html"><b>A betörés</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/sokkos-kezeles.html"><b>Sokkos kezelés</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/alfred-hitchcock-eletmuvet-bemutato.html"><b>Téboly</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/farkasok-gyengedsege.html"><b>Farkasok gyengédsége</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/09/kinai-negyed.html"><b>Kínai negyed</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/gyilkossag-az-orient-expresszen.html"><b>Gyilkosság az Orient expresszen</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/11/tisztes-honpolgarok.html"><b>Tisztes honpolgárok</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/felelem-varos-felett.html"><b>Félelem a város felett</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/defekt.html"><b>Defekt</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/03/halal-niluson.html"><b>Halál a Níluson</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/portyan.html"><b>Portyán</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/ejfeli-leszamolas.html"><b>Éjféli leszámolás</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>SZEX ÉS HALÁL, AVAGY TEAKBOIS ÉS A RETTEGÉS FOKA (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/07/28/mindenre_kaphato_modellek_eletveszelyben_244"><b>Mindenre kapható modellek életveszélyben</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/08/24/halal_es_elvhajhaszat_velenceben"><b>Halál és évhajhászat Velencében</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/10/26/a_legszexibb_bosszuallo"><b>A legszexibb bosszúálló</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/10/30/larry_hagman_a_felelem_erdejeben"><b>Larry Hagman a félelem erdejében</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/11/16/sikits_csini_peggy">Sikíts, csini Peggy!</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://retrokult.blog.hu/2021/12/02/az_elve_eltemetett_feleseg"><b>Az élve eltemetett feleség</b></a></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-79423756285211415772021-07-03T14:40:00.033-07:002022-12-03T09:53:38.326-08:00REFLEKTORFÉNYBEN – KARIN SCHUBERT: PORNÓSZTÁR VOLT ŐNAGYSÁGA<div style="text-align: justify;">Amikor 1968-ban a német Karin Schubert előbb prostituáltként bukkant fel egy tévésorozatban, majd aktmodellként egy bűnügyi mozifilmben, valószínűleg eszébe se jutott, hogy bő másfél évtized múlva rá is hasonló sors vár. Noha szépsége és csodálatos alakja nagy szerepet játszottak filmkarrierje beindulásában, kezdetben úgy nézett ki, hogy igazi filmcsillag lehet belőle, aki komoly színésznői feladatokkal is képes megbirkózni. Főleg krimikben, vígjátékokban és erotikus filmekben számítottak rá, neves kollégák oldalán mutathatta meg, mit tud. Louis de Funès és Yves Montand partnere volt a <i>Felszarvazták őfelségét</i> (1971) című vígjátékban, a következő évben pedig Magyarországon forgatott a <i>Kékszakáll</i> (1972) című Edward Dmytryk-filmben. A címszereplő Richard Burton bűvöletébe került világszépségek egyike volt olyan pályatársnők mellett, mint Raquel Welch, Virna Lisi, Nathalie Delon, Marilù Tolo, Agostina Belli és Sybil Danning. Még az igényes politikai krimijeiről ismert francia rendező, Yves Boisset is gondolt rá a <i>Merénylők</i> (1972) című filmjének szereposztásakor. Az olasz filmesek különösen fogékonyak voltak Karin bájaira, folyamatosan hívták forgatni, de nagy szerepeket nem tudtak adni neki, s leginkább azt várták tőle, hogy ruhátlanul mutassa meg tagadhatatlanul formás idomait. A művésznő még a <i>Fekete Emanuelle</i>-sorozatban is feltűnt a címszerepet domborító színes bőrű szépség, Laura Gemser szőke és fehér bőrű ellenpontjaként. Ahogy múltak az évek, Karin Schubert neve egyre lejjebb került az egyébként sem nagyigényű filmek stáblistáján. A nyolcvanas évek közepén a művésznő váratlan fordulattal átváltott a kemény pornókra, bár ennek megkérte az árát, és volt néhány szerződéses kikötése is a pályamódosítás kapcsán. Akkoriban úgy tudta a világ – leginkább a színésznő nyilatkozataiból –, hogy Karin a filmvilág szomorú realitásait feltérképezve döntött a pornó mellett, hogy még idejében anyagi fedezetet teremtsen öreg napjaira, és továbbra is a már megszokott nívón élhessen. Körülbelül tíz évig tartott a pornókarrierje, és a kilencvenes évek közepén a művésznő eltűnt a reflektorfényből. Csak jóval később derült ki néhány bennfentes indiszkréciója következtében, hogy valójában miért merült el Karin a pornóvilágban: imádott fia a kábítószer rabja lett, és költséges kezeléseihez a színésznő egész egyszerűen nem tudott más módon pénzt szerezni. Karin Schubert sorsáról az új évezredben nem sokat tudni: állítólag teljesen elszegényedve, továbbra is a világtól visszavonultan éli hátralévő napjait.</div><div style="text-align: justify;"><b><i><br /></i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>A szerző ezúton is köszönetet mond Tolvénak, aki szakirodalommal, ritkaságnak számító filmekkel és szaklektori munkával járult hozzá e poszt megszületéséhez, nem is beszélve kitartó biztatásáról és támogatásáról.</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKeedRUpVmECHPg16WylIrE4khmpiTsNkT5i71lyMf3Rbr_HpNoDHZ_Z38QmYMtAmT_oclpXQ3tj1GkZcGmtXXFY_APxAgJQIaNdvMI3_MDR6XU_VcOb50_J582QspBWFSQ9nYfjPwIyk/s680/karin01a.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="680" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKeedRUpVmECHPg16WylIrE4khmpiTsNkT5i71lyMf3Rbr_HpNoDHZ_Z38QmYMtAmT_oclpXQ3tj1GkZcGmtXXFY_APxAgJQIaNdvMI3_MDR6XU_VcOb50_J582QspBWFSQ9nYfjPwIyk/w498-h640/karin01a.jpg" width="498" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A kezdetek</b></div><div style="text-align: justify;">Karin Schubert 1944. november 26-án született a németországi Hamburgban. Teljes neve: Karin Joanna Schubert. Családi hátteréről és gyermekéveiről nem sok információ áll rendelkezésemre. Ami biztos, hogy volt egy tartósan beteg lánytestvére. A művésznő évekkel később bevallotta, hogy tizenegy éves korában az apja szexuálisan zaklatta. Titkárnőnek készült, tanfolyamokra járt, és diplomát is szerzett. Feltűnő szépségére a modellügynökségek is felfigyeltek. Fotózásokra hívták, és reklámfilmes szerződéseket kapott, részt vett például az olasz minőségi sör, a Peroni népszerűsítésében is. Megismerkedett az Opel cég egyik képviselőjével, és kimondta neki a boldogító igent. Az csak utólag derült ki, hogy számára ez az „igen” valójában nem volt igazán boldogító. A fiatal pár Svájcba költözött, és egy fiúgyermekük született, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy anyja élete később félresiklott. Karin Olaszországban kezdett filmezni, a <i>La facocera</i> (1967) című debütáló filmjét Amasi Damiani rendezte. Ennél többet nem is igazán lehet tudni róla: állítólag soha nem mutatták be, igazából be sem fejezték, és az új évezredben elveszettnek nyilvánították. (Ez Amasi Damiani több filmjéről is elmondható: a livornói születésű direktor életművének jó része rejtőzködő életmódot folytat.) Karin a testvére betegsége miatt tért haza az NSZK-ba, ahol szintén meghívták néhány kisebb filmszerepre. A <i>Dem Täter auf der Spur</i> (1968) című tévésorozat egyik epizódjában egy prostituáltat játszott, nevét nem tüntették fel a stáblistán. A széria 1967-ben indult, és 1973-ban ért véget. Tizenhét rész készült belőle: Karin epizódja, a <i>Schrott</i> a harmadik volt a sorban. Rolf Olsen bűnügyi drámája, a <i>Der Arzt von St. Pauli</i> (1968) a rendező forgatókönyve alapján készült. A cselekmény Hamburg vörös lámpás negyedében játszódik. Főszereplője, dr. Jan Diffring (Curd Jürgens) önzetlenül segíti a környék szegényeit, miközben fivére, dr. Klaus Diffring (Horst Naumann) a gazdagok felé húz, és bűnözőkkel tart fenn kapcsolatot. Karin egy fotómodell szerepében tűnt fel, nevét ezúttal sem írták ki a stáblistára. Hubert Frank már egy nagyobb szerepet biztosított neki a <i>Willst du ewig Jungfrau bleiben? </i>(1969) című szexvígjátékában: Karin volt a hősnő barátnője, akit nemcsak meghódítani, de lefektetni sem igazán nagy kihívás. A női főszerepet a tizenkilenc esztendős svéd Marie Liljedahl kapta, aki az előző évben vált ismertté az <i>Inga </i>(1968, Joseph W. Sarno) című sexploitationnel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsVTVmdbVIp9sM8Q8hYtSwTTlnshgjnsa01isoc51Bg5THFeyj5mcbwOkAwpOGylHjrbnkabqmlw1egYBaRtRYCGVBufDgbnXqUgTQV2CkzsgxaUPF9gEWeG5quuBzUJHwVsC2iPhxgvE/s800/karin02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="800" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsVTVmdbVIp9sM8Q8hYtSwTTlnshgjnsa01isoc51Bg5THFeyj5mcbwOkAwpOGylHjrbnkabqmlw1egYBaRtRYCGVBufDgbnXqUgTQV2CkzsgxaUPF9gEWeG5quuBzUJHwVsC2iPhxgvE/w640-h328/karin02.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Satiricosissimo</b></div><div style="text-align: justify;">Az 1970-es évek legelején Karin ismét Olaszországban állt a kamerák elé. Mariano Laurenti komédiája, a <i>Satiricosissimo</i> (1970) lényegében a <a href="https://moviecops.blog.hu/2019/02/18/fellini-satyricon"><i>Fellini-Satyricon</i></a> (1969) egyfajta paródiája. A két főszerepet az akkoriban igen népszerű komikuspár, Franco Franchi és Ciccio Ingrassia játszotta. A <i>Satiricosissimo</i> cselekménye az akkori jelenben kezdődik. Ciccio rajong Petronius könyvéért, a <i>Satyricon</i>ért, és látta a belőle készült Fellini-filmet is, ám barátja, Franco nem osztja a lelkesedését. Elmennek egy Rómához közeli vendéglőbe, amelynek tulajdonosa a <i>Fellini-Satyricon</i> stílusában rendezte be az éttermét, ahol még a személyzet, sőt a vendégek is ókori módi szerint öltözködnek. A két jó barát kisebb galibát okoz, és emiatt menekülniük kell. Egy tisztáson elnyomja őket a buzgóság, s ébredés után az antik Rómában találják magukat. Életük itt is veszélybe kerül, azonban Nero császár bizalmasa, Petronius megmenti és szolgájául fogadja őket. Az uralkodó retteg attól, hogy anyja, Agrippina az életére tör. Franco és Ciccio vigyáznak rá, és felfedezik, hogy valójában nem Agrippina az, aki okot ad a császár félelmére… Nero nejét, Poppeát az olasz filmművészet egyik szexbombája, a komoly színésznőként sem tehetségtelen Edwige Fenech alakította, Karin játszotta a császár szeretőjét, Aktét. Nerót Giancarlo Badessi formálta meg, aki pár év múlva Claudiust játszotta <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/09/mesterkurzus-tinto-brass-az.html">Tinto Brass</a> <i>Caligula</i> (1979) című hírhedt botrányfilmjében: a valóságban Claudius volt Nero mostohaapja.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV2RUxAlulcEh37Q_99AVuhcPugwxxr-aQX3m45okBRGj9Yb8t_Luua_fhEOIxeLFCXlL8Rwq5UQd3RqLV4sCGh2JCU24CxDbttHYMHcEeVkI4CljeOjfYRKMbZSgdUQ4WWnYFl4YHy0s/s615/karin03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="615" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV2RUxAlulcEh37Q_99AVuhcPugwxxr-aQX3m45okBRGj9Yb8t_Luua_fhEOIxeLFCXlL8Rwq5UQd3RqLV4sCGh2JCU24CxDbttHYMHcEeVkI4CljeOjfYRKMbZSgdUQ4WWnYFl4YHy0s/w572-h640/karin03.jpg" width="572" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Útban a hírnév felé</b></div><div style="text-align: justify;">Rod Amateau vígjátéka, az <i>Őrület a köbön</i> (1970) Karin karrierje szempontjából nem jelentős, hiszen csak statisztált benne, és úgy egyébként sem kiemelkedő mű. Mégis muszáj megemlékezni róla, mert Woody Allen forgatókönyvéből készült, akárcsak a <i>Mi újság, cicamica?</i> (1965), melyben maga Allen is játszott. Az <i>Őrület a köbön</i> szereposztása jószerivel érdekesebb, mint maga a film: a férfi főszereplők között ott van a brit Ian McShane, az amerikai John Gavin, az olasz Leopoldo Trieste és a magyar Prohászka János, míg az egyik női főszerepet a Jugoszláviából érkezett Beba Lončar domborította. (Az 1919-ben Budapesten született Prohászka 1974-ben a kisfiával együtt vesztette életét egy légi katasztrófában.) Az <i>Una spada per Brando</i> (1970, Alfio Caltabiano) című kosztümös kalandfilm vígjátéki, sőt horrorelemeket is tartalmaz, ráadásul némi erotika sem hiányzik belőle, ám egyes vélemények szerint ez a műfajkeveredés nem vált a mű előnyére. A cselekmény a középkorban játszódik: egy félelmetes szekta fiatal lányokat rabol el, hogy sátánista rítusok keretében feláldozza őket. Fiatal hősünk, Robin Hood nemcsak megment két lányt ettől a borzalmas sorstól, de még a szektával is le akar számolni barátai segítségével. A lányok egyikét Karin alakította. Az olasz–francia koprodukcióban megvalósult <i>Il prete sposato</i> (1970) Marco Vicario és Alois Brummer közös alkotása. Főszereplője egy fiatal pap, Don Salvatore (Lando Buzzanca), aki Rómába költözik, ahol nemcsak a nagypolgársággal kerül kapcsolatba, hanem előnyös külsejének köszönhetően bizonyos hölgyek is kivetik rá a hálójukat. Ezeket a szépségeket olyan színésznők játszották, mint Rossana Podestà, Silvia Dionisio, Magali Noël és Mariangela Melato. Szintén vígjáték az <i>I due maghi del pallone</i> (1970, Mariano Laurenti), melynek főszerepeit a <i>Satiricosissimo</i> sztárjai, Franco Franchi és Ciccio Ingrassia alakították. Egy milánói gyógyszergyár szicíliai fiókja a focicsapatán keresztül próbálja népszerűsíteni a termékeit. Ehhez persze a csapatot formába kellene hozni, ám a focihoz nem igazán értő menedzser egy széltolót szerződtet felkészítő edzőnek. No de a hülyéknek van szerencséjük: a csapat szekere váratlanul meglódul, és egyik győzelem követi a másikat. Egy sorsdöntő meccs előtt azonban elrabolják a legjobb játékost…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6rXoismq_lvhsAPo3yYmMXKQW0fUBmVR9bPW3LAG654hDJDTdNcfRKqg2oSMfbfn5DvoOmhJzq_za5KxdJkpRHkiImTqYhh3Jx4evoKdW_lpZB-hsbttl4fsp9JuBHlMvAjYYb7nR7gY/s800/karin04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6rXoismq_lvhsAPo3yYmMXKQW0fUBmVR9bPW3LAG654hDJDTdNcfRKqg2oSMfbfn5DvoOmhJzq_za5KxdJkpRHkiImTqYhh3Jx4evoKdW_lpZB-hsbttl4fsp9JuBHlMvAjYYb7nR7gY/w640-h472/karin04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Sergio Corbucci westernje, az <i>Egy kincskereső Mexikóban</i> (1970) a mexikói forradalom idején játszódik. (Magyar szinkronnal az Ultrafilm jóvoltából jelent meg DVD-n.) Yodlaf Peterson (Franco Nero), a svéd zsoldos és fegyverkereskedő egy jövedelmezőnek ígérkező üzlet érdekében társulni kénytelen egy lázadó paraszttal, El Vascóval (<a href="https://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2013/11/tomas-milian.html">Tomás Milián</a>). A két férfi eleinte nem szíveli egymást, ám a közösen átélt kalandok árnyalják egymásról alkotott véleményüket. A női főszerepben Karint csodálhatjuk meg, de a főszereplők között van a spanyol Fernando Rey és az amerikai Jack Palance is. Corbucci, Nero és Palance együtt forgatták <i>A zsoldos</i> (1968) című sikeres filmet is, sőt egyes vélemények szerint az <i>Egy kincskereső Mexikóban</i> valójában ennek egyfajta remake-je. Ami biztos, hogy a második film az elsőnél is nagyobb sikert ért el: Olaszországban több mint egymilliárd lírát, Spanyolországban pedig több mint 45 millió pesetát hozott a forgalmazóknak. Szó volt arról, hogy újabb közös produkció készül, de Nero visszalépése miatt erre nem került sor. A <i>Hideglelős rettegés</i> (1971) című bűnügyi filmet Enzo G. Castellari rendezte, Magyarországon a Mokép forgalmazta. Az alaphelyzet egészen banális. A jóképű ügyvéd, Peter (Gianni Garko) egy klubban megismerkedik a szép Annával (Giovanna Ralli). A hölgynek sincs ellenére egy kellemes egyéjszakás kaland, csak kéglit kell találni ehhez. Peter tudja a megoldást: nagybátyja (Fernando Rey) épp üres otthonába viszi a nőt. Ám csak hiszi azt, hogy a házban nincs senki… Castellari olyan híres filmeket tekintett követendő példának, mint például <i>A félelem órái</i> (1955, William Wyler) és a <i>Várj, míg sötét lesz!</i> (1967, Terence Young), amelyek egyetlen helyszínen játszódó, feszültséggel teli thrillerek. Karinnak nem jutott nagy szerep: az ismerkedés helyszínéül szolgáló bár sztriptíztáncosnőjét alakította.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGz-6dR4HzxR9xxKXQFooaoQnMKgLH08kHVjVOWg_0ZbM-K4E299G83A8fBIKEVXiaJEF_KWwlYS1SCZpSy41WPQnIsEzir4iW8T3AFqa-1RHEnemZFN6VpSUozqCPNZll0CLOsa1e3i0/s800/karin05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="800" height="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGz-6dR4HzxR9xxKXQFooaoQnMKgLH08kHVjVOWg_0ZbM-K4E299G83A8fBIKEVXiaJEF_KWwlYS1SCZpSy41WPQnIsEzir4iW8T3AFqa-1RHEnemZFN6VpSUozqCPNZll0CLOsa1e3i0/w640-h500/karin05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Bűnügyi történet volt az <i>Ore di terrore</i> (1971) is, amelyet saját forgatókönyvéből Guido Leoni rendezett Robert Bradley álnéven. Néhány üzletember úgy dönt, hogy összeköti a kellemest a hasznossal, és gyönyörű lányok társaságában hajókirándulásra mennek, hogy nyélbe üssenek és rögtön meg is ünnepeljenek egy nagy üzletet. A nyílt vízen váratlanul egy fémkonténert vesznek észre. Megközelítik, és nagy megdöbbenésükre a konténer belsejéből kopogó hangokat hallanak. Nem félnek semmiféle tengeri rémtől, ezért felnyitják a konténert, melynek belsejéből három lesoványodott férfi mászik elő. Felveszik a fedélzetre a hajótörötteket, ám rövidesen kiderül, hogy ez a jótett az ő életüket sodorja veszélybe, mert a megmentettek valójában pszichopata bűnözők… A szigorú kritikusok rosszmájúan jegyezték meg, hogy Leonitól bölcs döntés volt, hogy nem vállalta a filmet a saját nevén, mert arcpirítóan sok klisét hordott össze, miközben elfeledkezett az igazi feszültség megteremtéséről, ugyanis a fordulatok és a végkifejlet semmilyen meglepetést nem okoznak. Mégsem állíthatjuk, hogy semmi érdekes nem mondható el a filmről. Nagyjából ugyanezekkel a szereplőkkel készült ugyanis a <i>Kreuzfahrt des Grauens</i> (1971) című film is, amely ugyanezt a történetet mondja el. Az IMDb szerint viszont ezt a filmet egy bizonyos Christos Kefalas rendezte a saját forgatókönyve alapján. Hogy a rejtély még nagyobb legyen, a német című változatot állítólag kifejezetten a görög közönség számára készítették, egyes források szerint 1966-ban, mások szerint 1978-ban. A legvalószínűbb magyarázat szerintem az, hogy a két filmet egyszerre forgatták, de elképzelhető, hogy Görögországban csak 1978-ban mutatták be.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDqTF6lwphRYfKCYoeZ0Jb-AUt6qQmai8Lp82uk_nTeXZVQuZS7bov80TBlahWW7BV4DS3HD6L4bD2i8nRO6KujQEOn7zm42xslwJZlEqNcrub936Y9KQIheD4MMae6LvmJXbktfC38qw/s800/karin06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="430" data-original-width="800" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDqTF6lwphRYfKCYoeZ0Jb-AUt6qQmai8Lp82uk_nTeXZVQuZS7bov80TBlahWW7BV4DS3HD6L4bD2i8nRO6KujQEOn7zm42xslwJZlEqNcrub936Y9KQIheD4MMae6LvmJXbktfC38qw/w640-h344/karin06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Felszarvazták őfelségét</b></div><div style="text-align: justify;">Gérard Oury vígjátéka, a <i>Felszarvazták őfelségét</i> (1971) annak idején Magyarországra is eljutott. A kapzsi Don Salluste, a spanyol király minisztere (Louis de Funès) még közvetlen környezetében sem különösebben népszerű, így például inasa, Blaze (Yves Montand) se nagyon kedveli őt. Nagyobb gond, hogy a szépséges királyné (Karin Schubert) szintén ellenszenvvel viseltetik iránta, és eléri, hogy férje száműzze a minisztert. Salluste azonban nem törődik bele a vereségbe, vissza akarja szerezni a hatalmát, ám ehhez el kell érnie, hogy a királyné váljon kegyvesztetté… A forgatókönyv Victor Hugo <i>Ruy Blas</i> című regényének meglehetősen szabad feldolgozása. Blaze szerepét a rendező eredetileg Bourvilnek szánta, ám a kiváló komikus 1970. szeptember 23-án elhunyt. Az Oscar-díjas színésznő, Simone Signoret Bourvil helyére a férjét, Yves Montand-t javasolta. Ez persze némi átírást tett szükségessé: Bourvil egy Sganarelle-típusú figurát játszott volna, míg Montand alkatához inkább egy Scapin-szerű szerep illett. (Sganarelle és Scapin egyaránt Molière által kitalált vígjátéki figurák.) Montand és De Funès jól kijöttek egymással, mert hasonló volt a munkamódszerük, amelynek lényege, hogy több ismétlésre volt szükségük ahhoz, hogy igazán jók legyenek. (Bourvil esetében ez fordítva volt: ő már az elején a legjobb formáját hozta, és az ismétlések csak rontottak a játékán.) A büdzsé 18 millió frank volt, ami lehetővé tette, hogy a film egy részét eredeti helyszínen forgassák, a granadai Alhambra palotában. További spanyolországi helyszínek: Barcelona, Madrid, Pedraza, Sevilla és Toledo. A film zenéjét az énekesként is jól ismert Michel Polnareff szerezte. A vígjátéki hatást úgy kívánta fokozni, hogy nem korhű zenét komponált, hanem inkább olyat, amely a divatos spagettiwesternekre emlékeztetett. A <i>Felszarvazták őfelségét</i> jelentős sikert aratott, több mint ötmillió nézőt vonzott, és az évek múlásával Franciaországban kultuszfilmmé vált.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcc7AxuwlIJFPHSWEH3NOyBGmTLGZG7zT9cNU0eFmNLGfLXeCM00cQVdc6zDtyc0aMCcjBnYFJfnRjDZAWk4Gj85NnG0YuajvyrOea4G4tzQRZ8m_2PSxC3VqYrY_vXnfztcwi_stI9AQ/s800/karin07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="570" data-original-width="800" height="456" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcc7AxuwlIJFPHSWEH3NOyBGmTLGZG7zT9cNU0eFmNLGfLXeCM00cQVdc6zDtyc0aMCcjBnYFJfnRjDZAWk4Gj85NnG0YuajvyrOea4G4tzQRZ8m_2PSxC3VqYrY_vXnfztcwi_stI9AQ/w640-h456/karin07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Adócsalók és merénylők</b></div><div style="text-align: justify;">Az olasz Mino Guerrini vígjátéka, a <i>Scusi, ma lei le paga le tasse? </i>(1971) főhősét, a szicíliai Felice Cavaterrát áthelyezik a római Pénzügyminisztériumba, ahol elnyeri felettesei bizalmát. Hamarosan azonban itt kap munkát unokaöccse, a könnyelmű Franco is mint hősünk asszisztense. Felice attól fél, hogy meggondolatlan rokona ártani fog az ő hírnevének is. Ez az aggodalom nem is alaptalan, és néhány melléfogás után mindkettőjüket portássá fokozzák le. Felice nem törődik bele a megalázó új helyzetbe, és megpróbálja visszaszerezni régi munkáját. Egyáltalán nem számít arra, hogy ehhez a legértékesebb segítséget épp Francótól kapja majd, aki adócsalás nyomára bukkan. A két főszerepet Franco Franchi és Ciccio Ingrassia játszotta, a női főszerepet Karin kapta. A film nem lett különösebben sikeres, a kritikusok szerint a két komikus nem volt igazán jó formában, mondhatni, többé-kevésbé kiégtek. 1965-ben Párizsban elrabolták és meggyilkolták Mehdi Ben Barka (1920–1965) marokkói politikust, II. Hasszán marokkói király legveszedelmesebb ellenfelét. A holttest sosem került elő, és csak feltételezések vannak arról, hogy a politikust Mohamed Oufkir marokkói belügyminiszter késsel halálra szurkálta. Az emberrablást marokkói titkos ügynökök hajtották végre, de az ügybe a francia hírszerzés, az amerikai CIA és az izraeli titkosszolgálat, a Moszad is belekeveredett. De Gaulle elnök 1967-ben hivatalosan is bejelentette, hogy a francia kormánynak semmi köze Ben Barka elrablásához és meggyilkolásához, mindenesetre egy francia bíróság két francia tisztet is elítélt az ügyben játszott szerepük miatt. A Sors iróniája, hogy a feltételezett gyilkos, Oufkir 1972-ben maga kísérelt meg puccsot II. Hasszán ellen, és ennek során végeztek vele, ámbár halálát hivatalosan öngyilkosságnak minősítették. Yves Boisset filmje, a <i>Merénylők</i> (1972) lényegében a Ben Barka-ügy feldolgozása, de sem a szereplőket, sem Marokkót nem nevezik meg egyértelműen. Többen is gátolni igyekeztek a film megszületését: a finanszírozás háromszor is kétségessé vált, majd ellopták a kínzási jelenetek filmszalagjait, ezért a felvételeket meg kellett ismételni. Bár a <i>Merénylők</i> éles kritikákat is kapott, kereskedelmileg sikeresnek bizonyult. A főszerepeket Jean-Louis Trintignant, Gian Maria Volontè, Jean Seberg, Michel Piccoli, Philippe Noiret, François Périer, Roy Scheider, Nigel Davenport, Michel Bouquet, Bruno Cremer és Karin Schubert játszották.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhATkglzxzTVIQh9rmQbykeVoHlkhjAXxFl03T7nEk96a3Mbt7J8jSLXmbugsJ-LX7JyngJxKYBxHvCtAZcW4c-yy_rAwueHSGkMhgm8oA2T8f6KYDIN951dH6SitGgK8T4lZxXqwKpoBA/s800/karin08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhATkglzxzTVIQh9rmQbykeVoHlkhjAXxFl03T7nEk96a3Mbt7J8jSLXmbugsJ-LX7JyngJxKYBxHvCtAZcW4c-yy_rAwueHSGkMhgm8oA2T8f6KYDIN951dH6SitGgK8T4lZxXqwKpoBA/w640-h424/karin08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Kékszakáll</b></div><div style="text-align: justify;">A híres-hírhedt amerikai rendező, Edward Dmytryk kései filmje, a <i>Kékszakáll</i> (1972) egy francia népmesén alapul, amelynek legismertebb feldolgozását Charles Perrault írta meg. A feleségeit meggyilkoló férfi történetét Dmytryk a harmincas évek Ausztriájába helyezte át: Kurt von Sepper báró veterán vadászpilóta, akit első világháborús hősként tisztel a környezete, ám a férfinak sötét titkok nyomják a lelkét… „Az örök témát, a nő és a férfi küzdelmét szeretném újfajta, végletes megvilágításban megeleveníteni. Ez egyébként is hozzátartozik a szexiséggel teli világunk hétköznapjaihoz. De az én történetemnek van egy másik, legalább ilyen fontos mondanivalója. Éspedig az, hogy a brutális fasiszták valamennyi megnyilvánulása antihumánus” – nyilatkozta elképzeléseiről a rendező. A forgatás eredetileg Nyugat-Európában zajlott volna, anyagi okokból azonban az illetékesek árajánlatokat kértek Kelet-Európából is. Szófia, Zágráb és Budapest voltak a legesélyesebbek, és a magyar főváros nyert. A főszerepet Richard Burton vállalta. A szemtelen riporterek kérdésére, hogy miért vállalt el egy ilyen nem túl nívósnak ígérkező filmet, Burton így felelt: „Nem annyira a szerep, mint Dmytryk érdekelt. Nagyra értékelem ezt a kiváló művészt. Egyénisége, szakmai tudása egészen kivételes. Szeretek vele dolgozni. Ha ő felajánlotta nekem ezt a főszerepet, akkor bíznom kell a filmben.” Áldozatait szebbnél szebb hölgyek játszották: Raquel Welch, Virna Lisi, Nathalie Delon, Marilù Tolo, Agostina Belli, Sybil Danning és Karin Schubert. A hetedik feleséget <a href="https://moviecops.blog.hu/2021/06/23/joey_heatherton_a_tusarkuval_tamado_diva">Joey Heatherton</a> alakította. Rossz nyelvek szerint Burton igazi felesége, Elizabeth Taylor azért kísérte el a férjét Budapestre, hogy szemmel tartsa, nehogy ennyi szépség között magánemberként is kísértésbe essen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5wbuUnllHW8L2SOY0nxdjTiop68dJhu_4ISzwJf8_-qFMaqW7ta_hbTO9Jxkke_3-JiJpWEIQ5nJD5LHE-HS3LwKG_nVmz39T_HPFCQ3DlbErdFwqarosYy6QpVYsx9UVmCoUGtKFVJI/s675/karin09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5wbuUnllHW8L2SOY0nxdjTiop68dJhu_4ISzwJf8_-qFMaqW7ta_hbTO9Jxkke_3-JiJpWEIQ5nJD5LHE-HS3LwKG_nVmz39T_HPFCQ3DlbErdFwqarosYy6QpVYsx9UVmCoUGtKFVJI/w522-h640/karin09.jpg" width="522" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Taylor állítólag Welchet tartotta a legnagyobb veszélynek, miközben Burton leginkább Nathalie Delon iránt mutatott élénk érdeklődést. Évekkel később Karin bevallotta, hogy Liz nem volt elég éber, mert Burton vele bizony félrelépett, és a férfi nem is okozott neki csalódást, de a légyottot nem volt könnyű összehozni. Taylor mellesleg Budapesten ünnepelte negyvenedik születésnapját. A bulira olyan hírességek kaptak meghívást, mint Grace Kelly monacói hercegné, Ringo Starr és felesége, továbbá Susannah York, Michael Caine, Roger Moore, Paul Newman és mások. Burton, a férj egy felbecsülhetetlen értékű, szív alakúra csiszolt, rubinokkal szegélyezett sárga gyémántot ajándékozott a feleségének. Megpróbálta elérni, hogy neje tiszteletére kivilágítsák az Erzsébet hidat (akkoriban nem volt szokás a fővárosi látványosságok esti kivilágítása), és persze vállalta volna ennek minden költségét, de a magyar hatóságok nemet mondtak erre a kapitalista sztárallűrre. Bennfentesek szerint Richard amolyan bűnbocsánatként fáradozott azon, hogy feleségének örömet szerezzen. A film egyébként rossz kritikákat kapott, anyagilag viszont nem bukott meg: a bevételek tették lehetővé, hogy a két producer, Alexander és Ilya Salkind elkészíthesse <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/a-harom-testor-avagy-kiralyne-gyemantjai.html"><i>A három testőr</i></a> (1973) és <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/06/a-negy-testor-avagy-milady-bosszuja.html"><i>A négy testőr</i></a> (1974) című filmjeit. Zárszóként ne felejtsük el megemlíteni, hogy a <i>Kékszakáll</i>nak magyar operatőre volt, az Olaszországban élő Pogány Gábor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGqO4UJZDu-EEboieJ7qYTodkP-W6j08jDrnWGV1z2cv7-OcK9QjoRPy-LXstdNRzYRfkyQybf13Ttq11akIh4QuLBoPVwD8EfzW94a58vNAQkRHL0h_IAHUiIO8KwQVeTgiyZFCkAhXk/s800/karin10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGqO4UJZDu-EEboieJ7qYTodkP-W6j08jDrnWGV1z2cv7-OcK9QjoRPy-LXstdNRzYRfkyQybf13Ttq11akIh4QuLBoPVwD8EfzW94a58vNAQkRHL0h_IAHUiIO8KwQVeTgiyZFCkAhXk/w640-h428/karin10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Decamerotico</b></div><div style="text-align: justify;"><a href="http://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2011/11/pasolini-elete-es-munkassaga.html">Pier Paolo Pasolini</a> remekműve, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/dekameron.html"><i>Dekameron</i></a> (1971) után divatba jöttek a középkori miliőben játszódó pikáns vígjátékok, amelyeket a szaksajtó <a href="http://archivpierpaolopasolini.blogspot.com/2012/06/decamerotico.html">decamerotico</a> vagy decamerotici összefoglaló névvel emlegetett, nem éppen dicsérő hangok kíséretében. A közönség viszont két-három évig kedvelte az ilyen típusú filmeket, Karin például egymás után kettőben is szerepet vállalt. A <i>Quel gran pezzo della Ubalda tutta nuda e tutta calda</i> (1972, Mariano Laurenti) főhőse egy kétbalkezes lovag, Olimpio de' Pannocchieschi. A derék férfiú hazatér gyönyörű feleségéhez, Fiammához, aki kénytelen volt hűségesen várni őt, hiszen erényövet visel, melynek kulcsát a férj magával vitte. Az asszony már alig várja, hogy megszerezze a kulcsot, és végre élvezze a testi örömöket, persze nem feltétlenül a férjével. Olimpio harcias szomszédja, Oderisi időközben újra megnősült: felesége, a szépséges Ubalda bájai a lovag érdeklődését is felkeltik… A nézők szívét a Fiammát alakító Karin mellett a korszak olasz szexbombája, az Ubaldát domborító Edwige Fenech is megdobogtatta, ami a kereskedelmi sikerben is megnyilvánult. A kritikusok persze fanyalogtak, vulgárisnak és unalmasnak nevezték a filmet, amely még 1990-ben is csak cenzúrázva kerülhetett képernyőre. A <i>Racconti proibiti... di niente vestiti</i> (1972, Brunello Rondi) VI. Sándor pápa (1431–1503) korában játszódik. A festő és költő Lorenzo del Cambio egyik barátja fiának elmond egy történetet, hogy beavassa őt a szexualitás titkaiba. A fiatalember igencsak megszívleli a hallottakat, és a mesterétől ellopott pápai okmánynak köszönhetően egy zárda falain belülre jut, a férfiaktól elzártan élő apácák közé… A San Gimignanóban, Poggibonsiban és Manzianában forgatott film munkacíme <i>Maestro d’amore</i> (A szerelem mestere) volt, a női szépséget többek között Janet Agren, Tina Aumont, Barbara Bouchet, Sylvia Monti és persze Karin Schubert képviselte.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgft3EowPQpEFicxoiR7JKB5OKjn7lFpYGRxYMVq8knHZOAzdcoKgiAwXEp4i3Vb2dgo-rX9bc0fcdoagd8zBOkQFbIpnNMboEoELnf-taToi-UUAnxx12-O0Rrjtgv9-6g6kfMelDOoZI/s800/karin11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="800" height="508" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgft3EowPQpEFicxoiR7JKB5OKjn7lFpYGRxYMVq8knHZOAzdcoKgiAwXEp4i3Vb2dgo-rX9bc0fcdoagd8zBOkQFbIpnNMboEoELnf-taToi-UUAnxx12-O0Rrjtgv9-6g6kfMelDOoZI/w640-h508/karin11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A büntetés</b></div><div style="text-align: justify;">Az 1941-ben született Xavière Lafont korán árván maradt. Húszéves korában került Párizsba, ahol évekig éjszakai klubokban dolgozott. Állítólag saját élményei alapján írta a <i>La punition</i> (A büntetés) című regényét, amely 1971-ben jelent meg. A híres erotikus klasszikus, az <i>O története</i> hatását tükröző írásmű 1973-ban került filmszalagra, két évvel hamarabb, mint nevezetes elődje. A rendezői székbe a Magyarországon teljesen ismeretlen Pierre-Alain Jolivet ülhetett, akinek öt filmje közül ez a negyedik. A főszerepet Karin Schubert kapta, aki egy Britt nevű luxusprostituáltat játszik. A lány egyszer megtagadta, hogy teljesítse egyik ügyfele kívánságait. Engedetlenségét a főnöke azzal bünteti, hogy bezárja egy gótikus kúria egyik szobájába, ahol az ügyfelek legperverzebb, legbetegesebb óhajait kell kielégítenie. Egyikőjük például véresre korbácsolja a szépséges lányt. <i>A büntetés</i> akkor készült, amikor Franciaországban enyhültek az erotikus filmekre és a pornográfiára vonatkozó szigorú szabályok, ami olyan filmklasszikusok megszületéséhez vezetett, mint az <i>Emmanuelle</i> (1974, Just Jaeckin) és az <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/erkolcstelen-mesek.html"><i>Erkölcstelen mesék</i></a> (1973, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/mesterkurzus-walerian-borowczyk.html">Walerian Borowczyk</a>), ugyanakkor persze számos fércmű is szabad utat kapott. Jolivet alkotása a szado-mazo szexjelenetekkel borzolta a nézők idegeit és érzékeit, valamint azzal a különös filozófiával, hogy tudat alatt mindnyájan büntetésre és szigorú fegyelmezésre vágyunk. Napjainkban, a MeToo korában egy ilyen film már biztosan nem készülhetne el, hiszen ma már idejétmúlt az a felfogás, hogy a nők kizárólag a férfiak szexuális játékszerei, és értéküket csakis külső adottságaik határozzák meg. Még a kevésbé lelkes kritikusok is hangsúlyozták, hogy Karin Schubert tökéletes átéléssel játssza a szerepet, alighanem élete legjobb alakítását itt nyújtotta. Az empatikus ítészek elismeréssel szóltak arról is, hogy Jolivet több-kevesebb sikerrel állt ellen a kommersz csábításoknak, és az erotika, a női alávetettség témájában Alain Robbe-Grillet igényességével állítható párhuzamba. (Említsük meg, hogy Robbe-Grillet a következő évben állt elő egy hasonlóan provokatív művel, <i>A gyönyör fokozatos csúszásai</i>val, amely Olaszországban akkora botrányt okozott, hogy elrendelték az összes olasz kópia megsemmisítését.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrHPIYLqL-kkFG13OGfzemzYY7XluI9V96hz453XCEx1YGU1OlhTA393Ue_RQ2imWB83IOmL5_8mMh6YYF7bdbda_59Kf9EOcsoVDm1PKCB00dLN3FwwAimNif4Fv5hKWJPozXs4mwhkM/s800/karin12a..jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="800" height="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrHPIYLqL-kkFG13OGfzemzYY7XluI9V96hz453XCEx1YGU1OlhTA393Ue_RQ2imWB83IOmL5_8mMh6YYF7bdbda_59Kf9EOcsoVDm1PKCB00dLN3FwwAimNif4Fv5hKWJPozXs4mwhkM/w640-h500/karin12a..jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Olasz furcsaságok</b></div><div style="text-align: justify;">Az olasz másodvonal elismert mestere, Bruno Corbucci <i>Tutti per uno botte per tutti</i> (1973) című alkotása valójában Dumas klasszikusa, <i>A három testőr</i> feldolgozása vadnyugati miliőben. Egyes vélemények szerint ez az egyik legőrültebb és legviccesebb spagettiwestern. A testőrök neve ezúttal Dart (Timothy Brent), MacAthos (George Eastman), Portland (Chris Huerta) és Aramirez (Leo Anchóriz). Karin Schubert egyfajta Milady-klónt alakít, akit hőseink abban a hiszemben támogatnak, hogy a csinos doktornő gyógyszereket próbál eljuttatni a rászorulóknak, holott valójában aranyat csempészik egy mexikói diktátornak. A végefőcímen beharangozták a folytatást is <i>Ancora botte per tutti, amigos</i> címmel, ám ezt nem forgatták le. A romantikus horrornak aposztrofált <i>Il bacio di una morta</i> (1974, Carlo Infascelli) hősnője, Clara grófnő (Silvia Dionisio) szerelmi viszonyt folytat a jóképű Andreával (Peter Lee Lawrence), akiről kiderül, hogy anyai ágon a fivére. Clara ekkor egy másik férfihoz (Orso Maria Guerrini) megy feleségül, és gyereket szül neki. Hű marad a férjéhez, bár nem szereti őt, a férfi azonban enged a titokzatos Yvonne (Karin Schubert) csábításának… A történet alapjául Carolina Invernizio azonos című regénye szolgált, amelyet 1917-ben és 1949-ben már megfilmesítettek, sőt Infascelli alkotásával párhuzamosan készült egy másik adaptáció is, az <i>Il bacio</i> (1974), amelyet Mario Lanfranchi rendezett Pupi Avatival közösen írt forgatókönyvéből. A bűnügyi filmjeiről méltán nevezetes francia Alain Corneau debütáló alkotása, a <i>France société anonyme</i> (1974) akkora mellényúlás volt, hogy még az alkotója is megtagadta. Pedig a forgatókönyv megírásában számos filmklasszikus szerzője, Jean-Claude Carrière is részt vett. A cselekmény 2222-ben játszódik, amikor felébresztenek a hibernációból egy volt kábítószer-kereskedőt, aki elmeséli, hogy az üzlet virágzott, mígnem a kormány legalizálta a drogok használatát. Karin szerepe egészen kicsi volt, noha akkoriban már nem számított kezdőnek. Ki tudja, miért, az alkotók a tragikus autóbalesetben elhunyt amerikai Jayne Mansfield emlékének ajánlották a filmet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDLtXpuj2eCcpi7_HJtUQSbnGsXjHsg6MpxfzBmyscMfL2eI2m-czuns352pVUaX83BDGwWr5rMfkejZYMOjdaNIxnxd3PogIEFhk9MslzMz__PEwtLZX9NmMxW3Nmc76rg7IhMc63Mn0/s800/karin13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDLtXpuj2eCcpi7_HJtUQSbnGsXjHsg6MpxfzBmyscMfL2eI2m-czuns352pVUaX83BDGwWr5rMfkejZYMOjdaNIxnxd3PogIEFhk9MslzMz__PEwtLZX9NmMxW3Nmc76rg7IhMc63Mn0/w640-h384/karin13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Questa volta ti faccio ricco!</i> (1974, Gianfranco Parolini) olyasfajta bűnügyi vígjáték akart lenni, mint amilyenekkel akkoriban Bud Spencer és Terence Hill aratott sikereket, csak éppen ebben a filmben mindkét főszereplő (Antonio Sabato és Brad Harris) izmos szépfiú. Karin Schubertnek sincs sokkal több dolga, mint hogy szép legyen, és ennek a követelménynek maximálisan meg is felelt. Brad Harris egyébként játszott a művésznő következő filmjében, a <i>La casa della paura</i> (1974, William Rose) című thrillerben is. A történet egy gyilkos szektáról szól, amely fiatal nőket áldoz fel különös kegyetlenséggel. A hősnő (Daniela Giordano) épp a börtönből szabadult, és egy jóindulatú hölgy vidéki kúriájában húzza meg magát. Fogalma sincs arról, hogy ő a szekta következő kiszemelt áldozata… Karin csak egy kisebb szerepet kapott a filmben, amely egyes vélemények szerint az egyik legrosszabb giallo, amely valaha is készült. Lényegesen igényesebb produkció volt Luigi Comencini vígjátéka, a <i>Mio Dio, come sono caduta in basso!</i> (1974), amelyet öt évvel később mutattak be az Egyesült Államokban, viszont rögvest Golden Globe-ra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A hősnőt, a gyönyörű Eugeniát (Laura Antonelli) apácák nevelték. Feleségül megy Raimondo Corraóhoz (Alberto Lionello), de a nászéjszakán megtudja, hogy a férfi valójában a testvére. A hírt Párizsban élő nőcsábász apjától tudja meg. Ezek után persze szó sem lehet a nász elhálásáról, sőt önmegtartóztató fogadalmat tesznek. Amikor Raimondo a líbiai háborúba megy, a kielégítetlen Eugenia a családi sofőr (Michele Placido) karjaiban keres megnyugvást. Karin alakította Eugenia barátnőjét, Evelynt, aki leszbikus vigaszt nyújt az önmegtartóztatás nehéz időszakában.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuPa4VrRqdyA2giadYOG-OhF9m_hk2JizN1Dnsaon63vTSy0xur_-rIUTilo2C_a7UXpGGGjXtYnKIenYvguAmxBqv0sxNqZe_SEyhokNCC50-5vNziDFlWIBqFl4tRf91RypsQUdSJqI/s800/karin14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="800" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuPa4VrRqdyA2giadYOG-OhF9m_hk2JizN1Dnsaon63vTSy0xur_-rIUTilo2C_a7UXpGGGjXtYnKIenYvguAmxBqv0sxNqZe_SEyhokNCC50-5vNziDFlWIBqFl4tRf91RypsQUdSJqI/w640-h424/karin14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A kanadai színekben forgatott, francia nyelvű <i>Valse à trois</i> (1974) kakukktojás Karin olasz korszakában. Fernand Rivard egyetlen játékfilmje magánbefektetők támogatásával készült Michèle Guérin két évvel korábbi díjnyertes regénye, a <i>Les oranges Israël</i> adaptációjaként. Az írónő szerint azonban az opusz meghamisította könyve szellemét, ezért még a bemutató előtt elhatárolódott a filmtől, amely nem viselhette a regény címét sem. A „poétikus, de nagyon erotikus” szerelmi háromszögben Karin játszotta a feleséget, aki képtelen megtartani a férjét, akit a „Kanada harmadik legszebb férfija”-ként emlegetett Ian [Kenny] Ireland alakított. Az 1974-es cannes-i filmvásáron az opuszt állítólag tizenhat országba adták el, de a rossz kritikák miatt hamar eltűnt a mozik műsoráról. Ignazio Dolce szexvígjátéka, a <i>L'ammazzatina</i> (1975) főszereplője egy szicíliai báró, Mimì Galluzzo (Pino Caruso), aki csak úgy kapja meg az elhunyt apósa által ráhagyott örökséget, ha ebbe a felesége is beleegyezik, illetve a férfi átad egy kompromittáló dokumentumot a maffiának. Ez az értékes dosszié azonban Donna Maria (Andréa Ferréol) birtokában van, akinek az a feltétele, hogy hősünk vegye feleségül őt… Karinnak ezúttal is csak egy epizódszerep jutott, amelyet a stáblista csak így említ: Eva, a vetkőző nő. Osvaldo Civirani erotikus horrorja, az <i>Il pavone nero</i> (1975) kétféle – softcore és hardcore – változatban is forgalomba került. Marco, a milánói mérnök (Chris Avram) Haitibe utazik, hogy felügyelje egy gát építését. Elődjének, egy Kluge nevű férfinak titokzatos módon nyoma veszett. A szigeten különös vudurítusok zajlanak, és a szekta vezetője ellenzi a gátépítést. A mérnök és felesége, Laura (Karin Schubert) egyre inkább a vudu befolyása alá kerül, és már nemcsak az építkezés befejezése válik kétségessé, hanem az életük is veszélyben forog… A <i>L'uomo che sfidò l'organizzazione</i> (1975, Sergio Grieco) olasz–francia–spanyol koprodukcióban megvalósult bűnügyi dráma, melynek főszereplője egy repülőtéri alkalmazott, Steve (Howard Ross). A fiatalember kezébe kerül egy kábítószercsomag, amelyet barátnője (Karin Schubert) segítségével értékesíteni akar. Stephen McCormick felügyelő szerepében a klasszikus eposz, a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/06/ben-hur-22-11-oscar-dijas-klasszikus.html"><i>Ben-Hur</i></a> (1959) egykori Messalája, Stephen Boyd látható.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilgzaxA_hsbNPQaW8myOx6AmOWZxZXy1ClW7DNKw8_IKoYfp64Y2d_ExAx6fPFdew8Au5ZFezUh6jMB4u62OpwZSwq6sw5N17PguoIlYmTTC0MPzb5qAtbfPskxBg2eIfZE1CjHX3WKqo/s800/karin15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="800" height="476" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilgzaxA_hsbNPQaW8myOx6AmOWZxZXy1ClW7DNKw8_IKoYfp64Y2d_ExAx6fPFdew8Au5ZFezUh6jMB4u62OpwZSwq6sw5N17PguoIlYmTTC0MPzb5qAtbfPskxBg2eIfZE1CjHX3WKqo/w640-h476/karin15.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Fekete Emanuelle</b></div><div style="text-align: justify;">1974-ben világszerte óriási sikert aratott Just Jaeckin erotikus filmje, az <i>Emmanuelle</i>. Az irodalmi alapot Emmanuelle Arsan (igazi neve: Marayat Bibidh, 1932–2005) azonos című regénye szolgáltatta, amelyről utólag kiderült, hogy tényleges szerzője valójában a hölgy férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane diplomata, ámbár egyesek szerint a mű a házaspár közös alkotása. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ponyváról vagy igazi irodalomról van szó. Ami bizonyos, hogy a holland Sylvia Kristel nevével fémjelzett filmváltozat elsöprő sikere nemcsak további folytatásokat, hanem számtalan utánzatot is eredményezett. Ezek egyike volt a <i>Fekete Emanuelle</i> (1975), amelynek esetében copyright-okokból írták a hősnő nevét egyetlen „m” betűvel. A címszerepet alakító indonéz szépség, Laura Gemser ugyanabban az évben egy mellékszerepet játszott az „igazi” <i>Emmanuelle</i> második részében. Az Albert Thomas álnevet használó rendező, Bitto Albertini a memoárjában azt állította, hogy egy kenyai forgatáson látta meg először Laurát egy utazási iroda egyik fényképén. Elvarázsolta a lány szépsége, ezért megkereste Gemser ügynökét, és elmondta, hogy egy filmszerepet ajánlana Laurának. Számomra kissé meglepő módon az ügynök leginkább lebeszélni akarta Albertinit az ötletről, mondván, hogy védence még pózolni se nagyon tud a kamerák előtt, nemhogy játszani. Anekdotaként ez igazán vicces, ám valójában Gemser már két filmben is játszott addigra, egyik a már említett <i>Emmanuelle 2 </i>volt. A kezdő sztárjelölt mellé Albertini néhány ismertebb színészt is szerződtetett: a szőke Karint – aki ebben a filmben rövidre vágott hajjal látható, ami szerintem nem áll neki túl jól –, Gabriele Tintit, Angelo Infantit és Venantino Venantinit. A kémia oly tökéletesen működött, hogy Laura és Gabriele egymásba szerettek, és 1976-ban házasságot kötöttek. Nagy szerelemben éltek a férfi 1991-ben bekövetkezett haláláig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeoxl6cKQTWdPhQA7KwvqL84cwvhZcoanHcyGI6slU0F8zKszZCTnj89Ch1LA3fo4BoQGgUliPU7GXdZ2cJ_R4CP24_388EjmMr-FkfF3ztYDHS8qRx59Jl1bqmMP8QBSH0qXo2IH_Q08/s765/karin16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="765" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeoxl6cKQTWdPhQA7KwvqL84cwvhZcoanHcyGI6slU0F8zKszZCTnj89Ch1LA3fo4BoQGgUliPU7GXdZ2cJ_R4CP24_388EjmMr-FkfF3ztYDHS8qRx59Jl1bqmMP8QBSH0qXo2IH_Q08/w460-h640/karin16.jpg" width="460" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A film forgatása 1975. június 9-én kezdődött Kenyában, a belsőket a római De Paolis filmstúdióban rögzítették. A <i>Fekete Emanuelle</i> – és későbbi folytatásai – annyiban tértek el a francia mintától, hogy a szex és az erőszak terén sokkal többet engedtek meg maguknak, és nem sokat tököltek a szexuális (ál)filozofálgatással. Így például mindjárt az első részben hardcore pillanatok is vannak, ám ezeket bizonyos változatokból kihagyták. (Magyarországon a vágatlan verzió jött ki DVD-n.) Gemsert és Tintit dublőrök helyettesítették a tényleges behatolást mutató képkockákon, de állítólag nem szóltak nekik arról, hogy pornóbetét is lesz a filmben. (Ilyesmi a sorozat néhány későbbi darabjában is előfordult.) A <i>Fekete Emanuelle</i> jelentős kereskedelmi sikert aratott Olaszországban – 804 millió lírát termelt az első körben –, így természetesen jöttek a folytatások is. Ezek között nehéz eligazodni, mert volt, ami hivatalos folytatásnak készült, de nem Gemser volt benne Emanuelle, illetve olyanok is, amelyekben ugyan a színésznő szerepelt, de hivatalosan mégsem tartoznak a szériához. Bonyolította a dolgot, hogy Albertini mellé Joe D’Amato is beszállt a sorozatba, és bár Laurával forgatott opuszai némelyikét nem Emanuelle-filmnek szánta, egyes külföldi országokban mégis átkeresztelték a hősnőt erre a közönségmágnes névre. Az <i>Emanuelle – Perché violenza alle donne?</i> (1977) Joe D'Amato rendezésében készült, és az Albertini-filmhez hasonlóan softcore és hardcore változatban egyaránt forgalomba hozták. Az újságíró hősnő a nőkkel szembeni szexuális kizsákmányolás után nyomoz a Közel-Keleten, és természetesen bőségesen gyűjt személyes tapasztalatokat is. Kolléganőjével, Corával (Karin Schubert) közösen lánykereskedő férfiakat próbálnak lebuktatni. Sokak szerint ez a széria legjobb filmje – ámbár a cenzúrának világszerte igen sok problémája volt vele –, mert állást foglal amellett, hogy a nők nem szexuális tárgyak, ugyanakkor többen cinikusan megjegyezték, hogy maga a mű viszont kereskedelmi célokból mégis azoknak ábrázolja őket.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOKCTHyxFTMaw0vns8gYtfoWJQQypILJrzwzdUqlWlzImtJeK3UzxJJeskClvQGf5AG-OMFao5GTqGf3R0Cvb0O8Evx8KRHXHO1slnofuIy3JhXMb6NgPOhdHnY0yd2F3dCw55hy23uL4/s550/karin17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOKCTHyxFTMaw0vns8gYtfoWJQQypILJrzwzdUqlWlzImtJeK3UzxJJeskClvQGf5AG-OMFao5GTqGf3R0Cvb0O8Evx8KRHXHO1slnofuIy3JhXMb6NgPOhdHnY0yd2F3dCw55hy23uL4/w640-h640/karin17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Leszállóágban</b></div><div style="text-align: justify;">A <i>Lo sgarbo</i> (1975, Marino Girolami) című filmről azt is mondhatnánk, hogy „Olaszország válasza <i>A keresztapá</i>ra” – és csak annyiban tévednénk, hogy a gyártásba a franciák is beszálltak. A híres amerikai előd miatt azonban jelentősen megcsappant az olasz maffiafilmek iránti érdeklődés, amit Girolami azzal próbált feléleszteni, hogy igen nagy mennyiségű szexszel pakolta meg a művét. A javarészt Párizsban és Palermóban forgatott filmben Karin alakítja a tolószékbe kényszerült szicíliai maffiózó szeretőjét, aki félrepolkázik az Amerikából hazatért fiatalabb bűnözővel, ami persze nem maradhat megtorlás nélkül… A <i>La dottoressa sotto il lenzuolo</i> (1976, Gianni Martucci) az akkoriban divatos, orvosi témájú erotikus vígjátékok sorába tartozik. Három orvostanhallgató szerelmi kalandjait követhetjük nyomon, egyikőjük a Karin által játszott doktornő után áhítozik. Kosztümös vígjáték a spanyol <i>Cuando los maridos se iban a la guerra</i> (1976, Ramón Fernández), de azért persze ebbe is jutott egy kis erotika. A középkori Kasztíliában él Don Tello, akinek szerelmi igényeit egyszerre több feleség is kielégíti. A derék úrnak az évek folyamán három fia született, akik örökölték apjuk bővérű természetét. A szebbik nemet Karin mellett olyan hölgyek képviselik, mint Ira von Fürstenberg, Claudine Auger, Paca Gabaldón és África Pratt. A szintén spanyol <i>La muerte ronda a Mónica</i> (1976, Ramón Fernández) című thriller hősnője egy vagyonos szépség, akinek házassága és üzleti ügyei párhuzamosan kerülnek válságba. Amikor a férj (Jean Sorel) elutazik, az asszony magára marad a villában, ahol válogatott veszélyek leselkednek rá, és a halálos játszmában kiderül, hogy senki nem az, akinek mutatja magát. Karin játszotta Mónica barátnőjét, aki felvilágosítja a nőt arról, hogy a férje megcsalja. A <i>Frittata all'italiana</i> (1976, Alfredo Brescia) megint egy szexkomédia, amelyben a milánói kimonókereskedő beleszeret nápolyi kollégája lányába, akinek szívét viszont milánói udvarlójának a fia dobogtatja meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTMFX48rI7DlMWxj1Wh52QHB8pR-jKHplbR1FAPPGto030OzWOyoIytX8ontHyXZ0bbIMnB2n9949iXT8dYsCtUdbm1qVV-Ck8TT4NQKi-wIcIvI60fPWMJrfOv-WSx4TCjFl1BWy5Fe4/s800/karin18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTMFX48rI7DlMWxj1Wh52QHB8pR-jKHplbR1FAPPGto030OzWOyoIytX8ontHyXZ0bbIMnB2n9949iXT8dYsCtUdbm1qVV-Ck8TT4NQKi-wIcIvI60fPWMJrfOv-WSx4TCjFl1BWy5Fe4/w640-h360/karin18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az IMDb Karin filmjei közé sorolja a pornójelenetekkel megtűzdelt <i>Chaude et perverse Emilia</i> (1978, Lazlo Renato) című alkotást, de ez tévedés: összekeverték őt a szintén szőke Karine Gambier-vel, aki valóban szerepel az opuszban. A <i>Missile X – Geheimauftrag Neutronenbombe</i> (1978) című kémthriller két férfi főszerepét ismert színészek játszották: Curd Jürgens és Peter Graves. A kétes hírű B-filmek alkotójaként emlegetett Cesare Canevari a forgatókönyv megírásában is részt vett, de rendezőként a Leslie H. Martinson álnevet használta. (Ő maga azonban egész életében tagadta, hogy rendezőként is dolgozott volna a filmen, és az tény, hogy valóban volt egy Leslie H. Martinson nevű rendező is a szakmában.) A forgatás javarészt Iránban zajlott, nem sokkal a sah bukása előtt, de a stáb dolgozott Bécsben, Badenben, Barcelonában és Los Angelesben is. További érdekesség, hogy a nem túl nagyra törő produkció látványtervezője és művészeti vezetője Rainer Werner Fassbinder közeli barátja és egyik állandó színésze, Kurt Raab volt. És a cselekmény? Egy amerikai titkos ügynök utazik Iránba, hogy meghiúsítsa egy őrült báró tervét, aki egy ellopott rakétával akar felrobbantani egy meg nem nevezett célpontot. Az <i>Une femme spéciale</i> (1979, Jean-Marie Pallardy) főszereplőjeként Karin egy kábítószeres nőt formált meg, akinek függőségét a férje aljas módon kihasználja. Nem elég, hogy drogcsempészésre kényszeríti a feleségét, még arra is ráveszi, hogy lefeküdjön az ő gengszter barátaival a férfi adósságai fejében, s mindezek tetejében még meg is csalja a nőt… A film pornográf jeleneteket is tartalmaz, de nincs tudomásom arról, hogy ezekben Schubert tevőlegesen részt vett volna. Olasz–török koprodukció Guido Zurli ékszertolvajokról szóló bűnügyi thrillerje, a <i>Lo scoiattolo</i> (1979), amelyet Európában csak 1981-ben mutattak be. A hetvenes éveket egy doktornős szexvígjáték zárta Karin filmográfiájában: a <i>L'infermiera nella corsia dei militari</i> (1979, Mariano Laurenti) bonyodalmai a hadsereg kötelékében játszódnak, ahová egy szexi énekesnő azért jelentkezik ápolónőnek, hogy bizonyos ellopott festmények nyomára akadjon. Karin ezúttal egy bűnöző titkos szeretőjeként jelenik meg.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE7MngJhiRlqU3VbPK5wZIDXngMQbuKzD5He5DdO49NOlTbmE57Lfs8cFPY5oysGDL_VBahobAtA2cspMWetcfQdTIZL4TYL9g0ek0tW11QArgN04CuVXqb3nhXOQkQkXaXZHHtBNkC2o/s755/karin19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="550" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE7MngJhiRlqU3VbPK5wZIDXngMQbuKzD5He5DdO49NOlTbmE57Lfs8cFPY5oysGDL_VBahobAtA2cspMWetcfQdTIZL4TYL9g0ek0tW11QArgN04CuVXqb3nhXOQkQkXaXZHHtBNkC2o/w466-h640/karin19.jpg" width="466" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Az utolsó próbálkozások</b></div><div style="text-align: justify;">Balzac egyik novellájának szabad adaptációjaként készült Claude Mulot erotikus drámája, a <i>Black Venus</i> (1983) a Playboy Enterprises megbízásából. A történet főszereplője, a színes bőrű szépség (Josephine Jacqueline Jones) szerelmes lesz egy szobrászba, akinek modellt áll, és hogy támogassa őt, prostituálja magát. Így kerül Marie (Karin Schubert) házába: a dúsgazdag asszony férje gyakori távollétét leszbikus örömökkel próbálja elviselni. A bonyodalmak még csak ekkor kezdődnek, és sajnos tragikus végkifejletbe torkollnak. José Luis Madrid erotikus filmje, az <i>Invierno en Marbella</i> (1983) nekünk, magyaroknak azért lehet érdekes, mert az egyik mellékszerepet a harmincas-negyvenes évek egykori magyar sztárja, a külföldre emigrált Muráti Lili játszotta, akit 1945 után a magyar média nemhogy jobboldalinak, de egyenesen fasisztának titulált. Karin szempontjából azért kell kiemelni ezt az opuszt, mert ez az utolsó olyan hagyományos filmje, amelyben az övé volt az abszolút főszerep. A spanyol–amerikai koprodukcióban forgatott <i>Christina y la reconversión sexual</i> (1984, Francisco Lara Polop) dúsgazdag hősnőjét (Jewel Shepard) leszbikus terroristák rabolják el, hogy váltságdíjat követeljenek érte. Christinának sikerül megszöknie, de csöbörből vödörbe kerül: egy szakácsokból álló banda szintén szeretne némi pénzt kapni érte. Karin alakította a leszbikus gang főnökét, és bár a film nem takarékoskodik a szexjelenetekkel, neki ezúttal nem kellett vetkőznie.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinpBe_0jyde_Lf0Bvyz0v7WnlZRgf0uxwThMW_Omj9GvR1E5MNQRXyfTvSO06lW5aowXE4wnzkmduHZdtQwCX60e3GaQpFFS9PgvIzb-DHnDmyKjVRXII_38Z54CsWhMrBZJZDpcihWEU/s800/karin20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinpBe_0jyde_Lf0Bvyz0v7WnlZRgf0uxwThMW_Omj9GvR1E5MNQRXyfTvSO06lW5aowXE4wnzkmduHZdtQwCX60e3GaQpFFS9PgvIzb-DHnDmyKjVRXII_38Z54CsWhMrBZJZDpcihWEU/w640-h356/karin20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Az olasz–francia <i>Hanna D. – La ragazza del Vondel Park</i> (1984) rendezője a cenzorokat mindig megdolgoztató Rino De Silvestro volt (Axel Berger álnéven), aki többször is foglalkozott a prostitúció témájával, de egy vérfarkasasszonyról szóló filmmel is öregbítette kétes hírnevét. E művét egyes források szerint félbehagyta, és Bruno Mattei fejezte be helyette. Hősnőjét, Hannát (Ann-Gisel Glass) szerelme, a drogos Miguel (Tony Serrano) prostitúcióra kényszeríti. Szerencsére képbe kerül egy másik srác, Alex (Sebastiano Somma), aki ki akarja menteni a lányt a bűn mocsarából. Karin játszotta Hanna anyját: a kedves mama magánélete sem éppen eseménytelen és feddhetetlen. A <i>The Panther Squad</i> (1984) Peter Knight (igazi neve: Pierre Chevalier) akciófilmje, amely női zsoldosokról szól, akik egy olyan szervezet ellen harcolnak, amely véget akar vetni az űrkutatásnak. Az opuszt állítólag afféle „női Rambo”-nak szánták: Sylvester Stallone női verzióját az osztrák Sybil Danning személyében találták meg, aki a Karin által vezetett ökoterroristák ellen veszi fel a harcot. Sybil megőrizte emlékbe a filmben viselt bőrszerkóját. Schubert számára valószínűleg csak azért lehet emlékezetes ez a produkció, mert az utolsó „hagyományos” mozifilmje volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs6Pxdi02_9iJJNratv5o6akDP6JM02xb5GrjOElShGPHQbaO3-vtaZTMuGCKewOBqWxLOt7c3F-j28Ol2F7yEGU4cB5YFKwwVikYSkbkhDgdityd4H_2mzXNe46M3gI7RzXbtTckmyhs/s1960/karin21..jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1960" data-original-width="1023" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs6Pxdi02_9iJJNratv5o6akDP6JM02xb5GrjOElShGPHQbaO3-vtaZTMuGCKewOBqWxLOt7c3F-j28Ol2F7yEGU4cB5YFKwwVikYSkbkhDgdityd4H_2mzXNe46M3gI7RzXbtTckmyhs/w334-h640/karin21..jpg" width="334" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Egy dáma a pornóvilágban</b></div><div style="text-align: justify;">Karin negyvenéves korában megvonta addigi pályája mérlegét, felmérte a várható – nem túl rózsás – kilátásokat, és 1985-ben meglepő döntést hozott: átváltott a kemény pornókra, és ebben a szakmában tárt karokkal fogadták. Ami a külsejét illeti, még mindig remek formában volt, tökéletesen megtestesítette a MILF-típust, a hagyományos filmek világában szerzett hírneve pedig felbecsülhetetlen reklámértékkel bírt jövendőbeli pornófilmjei szempontjából. Döntését néhány évvel később így indokolta: „A filmiparban beállt válság kényszerített erre. Új ajánlatokat vártam, amelyek sehogyan sem akartak befutni. Csupán számos fogadásra kaptam meghívókat. Nagyon csalódott voltam, s elkezdtem altatószereket szedni, alkohollal kombinálva. […] Akkori kilátástalan helyzetemben számomra ez volt az egyetlen mentség. A pénzre szükségem van a megélhetéshez, öregségem biztosításához és egynémely fényűző kívánságom kielégítéséhez. Például, hogy gondolkodás nélkül megvehessek egy üveg Dom Pérignon pezsgőt.” Abban a helyzetben volt, hogy bizonyos feltételeket szabjon a pályamódosításához, és ezeket nagyjából figyelembe is vették. Ragaszkodott ahhoz, hogy maga válogathassa meg a szerepeit, és legyen némi beleszólása is abba, hogyan játssza el azokat. Kategorikusan kizárta, hogy állatokkal és színes bőrűekkel forgasson (manapság ez utóbbiért már könnyen megbélyegeznék, hogy rasszista), továbbá orvosi papírokat követelt mindegyik partnerétől, mert nem akart betegekkel szerepelni, és ebbe a kategóriába sorolta a kábítószer-élvezőket is. Első szerződése még csak tíz fotósorozatra szólt, ezért harmincezer márkát kapott. Egy tíznapos filmforgatás tarifája 180 ezer márka volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivdBc5o55l4dov6INVuHn9BhzIX30Mg55CMYISwagcVgScuUStsQ-eTGGJm2ttADnN-tbAA5YCxxDIXYFbBMOhtOyfD2RO_B5k7gRg5qd_PqcCPPlKMAO503aj3rB3EylzONUTmaZi3ks/s800/karin22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="800" height="436" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivdBc5o55l4dov6INVuHn9BhzIX30Mg55CMYISwagcVgScuUStsQ-eTGGJm2ttADnN-tbAA5YCxxDIXYFbBMOhtOyfD2RO_B5k7gRg5qd_PqcCPPlKMAO503aj3rB3EylzONUTmaZi3ks/w640-h436/karin22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Első forgatását Karin így idézte fel: „Ami a színészi játékot illeti, rögtön feltaláltam magam. Egy kicsit nehezebben ment a vetkőzéssel. A forgatáson sok ismeretlen ember van, akik fesztelen viselkedést és szeretkezést várnak, amit addig csak intim környezetben tettem. Emlékszem, hogy folytak a könnyeim, amikor szétvetett lábakkal a fűben feküdtem, partnereim meg váltották egymást.” Korábbi színészi tapasztalatai átsegítették a kezdeti nehézségeken, és gyorsan a műfaj egyik sztárja lett belőle. Saját bevallása szerint a pornókban az orális szexet szerette a legjobban, és szerénytelenül úgy gondolta, hogy ezt jobban csinálta azoknál a kolléganőinél is, akik ezért pornó-Oscart kaptak. Pornókorszakában Schubert már Spanyolország fővárosában, Madridban élt. Innen akkori élettársa, egy Felipe nevű férfi kocsival vitte Olaszországba vagy az NSZK-ba, ahol a forgatások voltak. Ezekre leginkább külseje rendbehozatalával készült: az év közben felszedett kilókat le kellett adnia, le kellett barnulnia, és a haját is mindig befestette. Mivel nemcsak a partnereivel, hanem önmagával szemben is igényes volt, orvosi vizsgálatokon is részt vett. Elmondása szerint maga a forgatás nagyon fárasztó volt, mert napi tizennégy órát töltött a stúdióban, és partnerei folyamatosan cserélődtek. Mégis kibírta, hiszen évente csak tíz napig végezte ezt a munkát. Nem titkolta, hogy élvezte a leszbikus jeleneteket: „Ah, ez valami egészen más. Szinte relaxáció. Minden gyengédebb. Hogy felizgatnak a női érintések! Hát még a puha, sima bőr! Valamit be kell vallanom. Képes vagyok sokszor eljutni a csúcsra. A nő ezt ki tudja váltani belőlem. […] Mégis, ez csak előkészület. Az igazi szexuális partner a férfi volt és marad, aki kemény tagjával erőteljesebben, durvábban, mélyebben dolgozik.” Elismerte azt is, hogy eleinte még élvezte a szexet, ha egymásra hangolódtak a partnerével, de a rutin miatt ez az érzés hamar elmúlt, és néhány év elteltével már csak pénzkeresetnek tartotta az egészet. Említsük meg, hogy dolgozott a magyar Cicciolinával és a hatalmas férfiasságáról elhíresült amerikai John Holmesszal is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGq_OThyphenhyphenS-FqVFUhUag6yeDT2u3zTXBrXhPA6eKemnIFoSee0TVN1_ixkH2bwM0NzMRNp2PQMVq7tsKw6HHynXhwmqPC0B1mg2GaA9V_61pGtOstAEGzYMb4ot4tSAh29lNAYD9WooC1E/s715/karin23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="715" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGq_OThyphenhyphenS-FqVFUhUag6yeDT2u3zTXBrXhPA6eKemnIFoSee0TVN1_ixkH2bwM0NzMRNp2PQMVq7tsKw6HHynXhwmqPC0B1mg2GaA9V_61pGtOstAEGzYMb4ot4tSAh29lNAYD9WooC1E/w474-h640/karin23.jpg" width="474" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Karin a kilencvenes évek elején plasztikai műtétet tervezett, hogy egy ideig még a szakmában maradhasson. Jó külsejének megőrzése egyre több erőfeszítést igényelt tőle. Rendszeresen lovagolt és súlyt emelt, és napi rendszerességgel tornázott. Kipróbálta az aerobicot is, de nem tartott ki mellette. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy odafigyeljen az étrendjére, és az alvásra is, hogy mindig kipihent legyen. Némi idő elteltével apróbb trükkökre is rákényszerült. Így például nem mindig vetkőzött le teljesen, mert a férfi nézők erotikusnak tartották, ha magán hagyott egy-egy ruhadarabot, ily módon pedig elrejthette testének apróbb hiányosságait, melyek a múló évekkel jöttek. A nyolcvanas évek végén még úgy nyilatkozott, hogy nem bánta meg, hogy a pornót választotta, és elképzelhetőnek tartotta, hogy miután színésznőként visszavonul, rendezőként vagy producerként meg fog maradni a műfajnál. A médiát természetesen nagyon érdekelte, hogy Karin felnőtt fia mit szólt anyja pályamódosításához. „Mielőtt elkezdtem volna, mindent elmondtam és megmagyaráztam neki. Egyetértettünk, és nincs vele problémám” – mondotta erről a témáról Karin az első öt év után. A valóság azonban nem egészen ez volt, és csak jóval később derült ki az igazság. A színésznő fia rászokott a legkeményebb drogokra, kezelése pedig olyan összegeket igényelt, melyek nem álltak a hagyományos színészi munka nélkül maradt Karin rendelkezésére. Kapóra jött ügynöke ajánlata egy merész aktfotózásra olyan magazinok számára, amelyek nagy sikerrel publikálták Marisa Mell, Paola Senatore és Lilli Carati aktképeit. A siker Karin esetében sem maradt el, aki szerződését egy évvel meghosszabbította. Innen már csak egy ugrás volt a pornóvilág, hiszen a fia kezelése elhúzódott, újabb és újabb tekintélyes summákat kellett előteremteni erre a célra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4A_jX3yD0UDo5t1ISLNGJn0c1SUzbth9-8j25L4Hhz2LRGAuYOBGRJQugrhm-UOLNPZGrh7NY4Ilt4qHLwYPSIi0hA7chBqthNzMySrPtsz7y-3dMbWoTaRvDHDW3fTt3zLZUNmEZ340/s800/karin24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4A_jX3yD0UDo5t1ISLNGJn0c1SUzbth9-8j25L4Hhz2LRGAuYOBGRJQugrhm-UOLNPZGrh7NY4Ilt4qHLwYPSIi0hA7chBqthNzMySrPtsz7y-3dMbWoTaRvDHDW3fTt3zLZUNmEZ340/w640-h480/karin24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A fiatalember állítólag érzelmi zsarolást is alkalmazott. Folyton pénzt követelt Karintól, és azzal fenyegette a magánytól rettegő anyját, hogy ha megtagadja a kérését, az apjához költözik, akitől a színésznő már elvált. Az aktfotózás után Schubert a pornóvilágban is befutott, ahol nem volt titok, hogy folyamatosan pénzre van szüksége, s emiatt egyre megalázóbb helyzetekbe kényszerült a forgatásokon. Nemcsak a fiát, hanem húsz kutyáját is el kellett tartania: az állatoktól legalább megkapta azt a szeretetet, amelyet az emberektől hiába remélt. Tíz év után, 1994-ben hagyta abba a pornózást. Ez az egy évtized pszichésen teljesen tönkretette, felidézte benne gyerekkori élményeit, amikor védtelenül ki volt téve apja molesztálásának. 1994. szeptember 2-án öngyilkosságot kísérelt meg: nagy mennyiségű barbiturátkészítményt vett be, és több mint egy liter vodkát ivott minderre. Idejében rátaláltak és megmentették. Torino közelébe, Manzianába költözött egy kis házba, amelyhez némi föld is tartozott. Egy 72 éves rajongója támogatta, aki titokban azt remélte, hogy az egykori filmcsillag beleszeret. 1996. május 20-án Karin ismét megpróbált öngyilkos lenni, ezúttal a kocsija kipufogógázát lélegezte be. Megint megmentették, de a múltja továbbra is kísértette. Nyilvánosságra került, hogy szextelefonos szolgáltatásokat vállalt, állítólag 1998-ban titokban megint pornót forgatott, és a botránysajtó világgá kürtölte, hogy ugyanabban az évben a vele egykorú, a mainstream filmekről szintén a pornókra átváltott, majd visszavonult svéd Marina Frajesével együtt egy bordélyban látták – nem vendégként. A kétezres években Karin Schubert teljesen eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Állítólag pszichés problémái miatt kórházi kezelést is kapott. „Nincs családom, nincsenek barátaim, se pénzem, se jövőm. […] Az emberek szemében csak egy kurva vagyok” – nyilatkozta elkeseredetten első öngyilkossági kísérlete után. Ha él még, Karin Schubert idén lesz 77 éves. Egykori rajongói nem bukott pornósztárként, hanem sugárzó szőkeségként emlékeznek rá, aki a hetvenes években természetes szépségével ragyogta be azokat a filmeket, amelyekben szerepelt. 2015-ben jelent meg Jean-Luc Marret <i>Pornification</i> című fikciós regénye, amely Karin életének és karrierjének története.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj76UTb-NZegrZtZs96OEVnTK_QtOzuF9EvQflIfHwIQrpMVUcSNBjsXOoKMBcBNIseAH6rLS64P-56hP4-AwDmBM0-dBBDOx9xYhjlrViVODoRogCexmuMNydjxQJY1dPDqEzJFVWpxs4/s670/karin24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="670" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj76UTb-NZegrZtZs96OEVnTK_QtOzuF9EvQflIfHwIQrpMVUcSNBjsXOoKMBcBNIseAH6rLS64P-56hP4-AwDmBM0-dBBDOx9xYhjlrViVODoRogCexmuMNydjxQJY1dPDqEzJFVWpxs4/w506-h640/karin24.jpg" width="506" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>FILMOGRÁFIA</b></div><div style="text-align: justify;"><b>Játékfilmek</b></div><div style="text-align: justify;">* 1984: <i>The Panther Squad</i> (mint Karin Shubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1984: <i>Hanna D. – La ragazza del Vondel Park</i></div><div style="text-align: justify;">* 1984: <i>Christina y la reconversión sexual</i></div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>Invierno en Marbella</i></div><div style="text-align: justify;">* 1983: <i>Black Venus</i></div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>L'infermiera nella corsia dei militari</i></div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Lo scoiattolo</i></div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Une femme spéciale</i></div><div style="text-align: justify;">* 1979: <i>Missile X – Geheimauftrag Neutronenbombe</i> (mint Karen Schubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1977: <i>Emanuelle – Perché violenza alle donne?</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>Frittata all'italiana</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>La muerte ronda a Mónica</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>Cuando los maridos se iban a la guerra</i></div><div style="text-align: justify;">* 1976: <i>La dottoressa sotto il lenzuolo</i></div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>Lo sgarbo</i></div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>Fekete Emanuelle</i> (Emanuelle nera)</div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>L'uomo che sfidò l'organizzazione</i></div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>Il pavone nero</i></div><div style="text-align: justify;">* 1975: <i>L'ammazzatina</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Valse à trois</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Mio Dio, come sono caduta in basso!</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>La casa della paura</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Questa volta ti faccio ricco!</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>France société anonyme</i></div><div style="text-align: justify;">* 1974: <i>Il bacio di una morta</i></div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>Tutti per uno botte per tutti</i></div><div style="text-align: justify;">* 1973: <i>La punition</i></div><div style="text-align: justify;">* 1972: <i>Racconti proibiti... di niente vestiti</i></div><div style="text-align: justify;">* 1972: <i>Quel gran pezzo della Ubalda tutta nuda e tutta calda</i></div><div style="text-align: justify;">* 1972: <i>Merénylők</i> (L'attentat)</div><div style="text-align: justify;">* 1972: <i>Kékszakáll</i> (Bluebeard)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Scusi, ma lei le paga le tasse?</i></div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Un'estate, un inverno</i> (tévésorozat)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Felszarvazták őfelségét</i> (La folie des grandeurs)</div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Kreuzfahrt des Grauens</i></div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Ore di terrore</i></div><div style="text-align: justify;">* 1971: <i>Hideglelős rettegés</i> (Gli occhi freddi della paura) (mint Karyn Schubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Egy kincskereső Mexikóban</i> (Vamos a matar, compañeros)</div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>I due maghi del pallone</i></div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Il prete sposato</i></div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Una spada per Brando</i></div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Őrület a köbön</i> (Pussycat, Pussycat, I Love You) (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;">* 1970: <i>Satiricosissimo</i></div><div style="text-align: justify;">* 1969: <i>Willst du ewig Jungfrau bleiben?</i></div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Der Arzt von St. Pauli</i> (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;">* 1968: <i>Dem Täter auf der Spur</i> (tévésorozat, a <i>Schrott </i>című epizódban) (nincs feltüntetve a stáblistán)</div><div style="text-align: justify;">* 1967: <i>La facocera</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDTP9Vn8nUBtBiPJ_-K3WZCLm3J48Z-SGjZ3CHXteVd_unKEVAYtR45myrlPd8CzMShBiguwRwq_ow-Yd7ou4gzw3gdB6THAH66ir1yGHZsGzSCUgeDI8u4FJTZjbu2nq5_M9YMWLRK3s/s780/karin26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="780" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDTP9Vn8nUBtBiPJ_-K3WZCLm3J48Z-SGjZ3CHXteVd_unKEVAYtR45myrlPd8CzMShBiguwRwq_ow-Yd7ou4gzw3gdB6THAH66ir1yGHZsGzSCUgeDI8u4FJTZjbu2nq5_M9YMWLRK3s/w434-h640/karin26.jpg" width="434" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Pornófilmek</b></div><div style="text-align: justify;">* 1994: <i>Enfoncées bien à fond</i></div><div style="text-align: justify;">* 1994: <i>Parting Shots</i></div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>Babette aime ses quequettes</i></div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>Le avventure erotix di Cappuccetto Rosso</i></div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>Le tre porcelline</i></div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>Maurizia</i></div><div style="text-align: justify;">* 1993: <i>Rose rosse per una squillo</i></div><div style="text-align: justify;">* 1991: <i>Stone Clan Teil 1</i></div><div style="text-align: justify;">* 1991: <i>Stone Clan Teil 2</i></div><div style="text-align: justify;">* 1990: <i>Wiener Glut</i></div><div style="text-align: justify;">* 1989: <i>Eravamo così</i></div><div style="text-align: justify;">* 1989: <i>La Parisienne</i></div><div style="text-align: justify;">* 1989: <i>Mafia Connection</i></div><div style="text-align: justify;">* 1988: <i>Karin e Barbara le supersexystar</i> (mint Karin Shubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Born for Love 2</i></div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Born for Love</i></div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Il vizio nel ventre</i> (mint Karin Shubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Karin moglie vogliosa</i></div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Altri desideri di Karin</i> (mint Karin Shubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Osceno</i></div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>The Devil in Mr. Holmes</i> (mint Karin Shubert)</div><div style="text-align: justify;">* 1987: <i>Poker di donne</i></div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>Karin l'ingorda</i></div><div style="text-align: justify;">* 1986: <i>Ricordi di notte</i></div><div style="text-align: justify;">* 1985: <i>Morbosamente vostra</i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR? (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-heinrich-george.html"><b>Heinrich George: A kommunista náci</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-karin-petersen.html"><b>Karin Petersen: A meggyalázott szépség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-daniella-perez-es.html"><b>Danielle Perez és Guilherme de Pádua: Csókoltat a halál</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-zoja-fjodorova-tilos.html"><b>Zoja Fjodorova: Tilos a szerelem</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/05/reflektorfenyben-faye-dunaway.html"><b>Faye Dunaway: A munkamániás világsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-pia-zadora-tobbszoros.html"><b>Pia Zadora: A többszörös Arany Málna-díjas popsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-ena-begovic-halal-negy.html"><b>Ena Begović: A halál négy keréken érkezik</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-silvana-mangano.html"><b>Silvana Mangano: A neorealizmustól a dekadens drámákig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/tordai-teri-nyugati-erotikus.html"><b>Tordai Teri nyugati (erotikus) filmkarrierje</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-luc-merenda-modellbol.html"><b>Luc Merenda: A modellből lett akciósztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/06/reflektorfenyben-marc-porel-elj-gyorsan.html"><b>Marc Porel: Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/08/reflektorfenyben-barbara-brylska.html"><b>Barbara Brylska: A lengyel Brigitte Bardot</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/gojko-mitic-es-keletnemet-indianfilmek.html"><b>Gojko Mitić és a keletnémet indiánfilmek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2017/11/oleg-vidov-az-orosz-robert-redford.html"><b>Oleg Vidov: Az orosz Robert Redford</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2018/02/reflektorfenyben-gina-lollobrigida.html"><b>Gina Lollobrigida: A világ legszebb asszonya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.hu/2018/03/reflektorfenyben-jennifer-oneill.html"><b>Jennifer O’Neill: Amerikai szépség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/04/reflektorfenyben-joe-dallesandro.html"><b>Joe Dallesandro: A biszexuális melegikon</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/reflektorfenyben-ornella-muti-vagy.html"><b>Ornella Muti: A vágy titokzatos tárgya</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/10/reflektorfenyben-ramon-novarro.html"><b>Ramon Novarro: A némafilmektől a halálsikolyig</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/01/28/reflektorfenyben_ewa_aulin_a_sved_akinek_nyoma_veszett"><b>Ewa Aulin: A svéd, akinek nyoma veszett</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2019/03/26/reflektorfenyben_terence_stamp"><b>Terence Stamp: A brit filmművészet állócsillaga</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/03/16/reflektorfenyben_julie_newmar_a_tokeletes_macskano"><b>Julie Newmar: A tökéletes Macskanő</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/reflektorfenyben-helmut-berger-az.html"><b>Helmut Berger: Az egocentrikus életművész</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/11/06/reflektorfenyben_iain_quarrier_a_dandy_vampir_bukasa"><b>Iain Quarrier: A dandy vámpír bukása</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/01/11/reflektorfenyben_bartok_eva_az_elfeledett_vilagsztar"><b>Bartók Éva: Az elfeledett magyar világsztár</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>TEAKBOIS FÉNYCSÓVÁJA (18+)</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/12/31/barbara_carrera_es_a_hibrid_romantika"><b>Barbara Carrera és a hibrid érzékiség</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/11/16/sandahl_bergman_conan_buja_harcostarsa"><b>Sandahl Bergman: Conan buja harcostársa</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/04/19/reflektorfenyben_richard_lynch_sose_jatssz_a_tuzzel"><b>Rychard Lynch: Sose játssz a tűzzel!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/06/23/joey_heatherton_a_tusarkuval_tamado_diva"><b>Joey Hetherton, a tűsarkúval támadó díva</b></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-26836755062123238082021-06-20T09:05:00.003-07:002021-07-10T04:21:14.654-07:00RAGYOGÓ NAPFÉNY / A TEHETSÉGES MR. RIPLEY<div style="text-align: justify;">Patricia Highsmith 1955-ben megjelent, ma már klasszikus bűnügyi regénye, <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> elsőként 1960-ban elevenedett meg a mozivásznon. Az adaptációt a nouvelle vague előtti francia filmművészet egyik legtekintélyesebb alkotója, René Clément rendezte <i>Ragyogó napfény</i> címmel. (Az opusz a magyar szakirodalomban <i>Szikrázó napfény</i> és <i>Tűző nap</i> címmel is előfordul.) A főszerepet Alain Delonra bízta, akinek ez volt az első jelentős alakítása. A filmet a kritikusok és a nézők is kedvezően fogadták, Patricia Highsmith véleménye sem volt elutasító, ámbár a regénytől jelentősen eltérő befejezés nagyon nem tetszett neki. A magyar mozik nem mutatták be a filmet, amelyet bő húsz évvel később a televízióban láthattunk először. Anthony Minghella angol rendező 1999-ben készítette el a remake-et a saját forgatókönyve alapján. A főszerepre az amerikai Matt Damont szerződtette. A kritikusok kihangsúlyozták, hogy Minghella sokkal hűségesebben követte a regény cselekményét, mint francia kollégája. Ez persze nem teljesen igaz, mert új szereplőket is bevont a cselekménybe, és bár a befejezést illetően valóban hűségesebb volt Highsmithhez, mint Clément, a regény egyik háttérmotívumát, a latens homoszexualitást túlságosan előtérbe helyezte és egyértelművé tette. <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> több Golden Globe-ra és Oscarra is esélyes volt, ám a gálákon egyik kategóriában sem győzött. A történet egyik, Európában kevésbé ismert, de figyelemre méltó szabad adaptációja a <i>Naan</i> (2012, Jeeva Shankar) című indiai film. Ez Ázsiában annyira sikeressé vált, hogy egy bengáli thriller, az <i>Amanush</i> második részeként 2015-ben a remake-je is elkészült.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAEEpAJZFycpRUt7nz0HPWqXs3tWD9fersmYSEzjRVgKU3KMPsdCNdycG9g33bEgUeTtGCkQ0TXjxJrkKZoMpDG9sc0pUVfKZiVqCm1Q7nXea1p8lgzuqm_DDrsDpugEiiH0_WbV0NF18/s715/soleil01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="715" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAEEpAJZFycpRUt7nz0HPWqXs3tWD9fersmYSEzjRVgKU3KMPsdCNdycG9g33bEgUeTtGCkQ0TXjxJrkKZoMpDG9sc0pUVfKZiVqCm1Q7nXea1p8lgzuqm_DDrsDpugEiiH0_WbV0NF18/w474-h640/soleil01.jpg" width="474" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A történet</b></div><div style="text-align: justify;">A jóképű, de nincstelen Tom Ripley Olaszországba érkezik, hogy rávegye Philippe Greenleafet (a regényben és a remake-ben: Dickie [Richard] Greenleaf), térjen vissza az Egyesült Államokba dúsgazdag szüleihez. Az apa szép summát helyezett kilátásba Tom számára, ha sikerül rávennie a tékozló fiút a hazatérésre. Philippe azonban jól érzi magát a napfényes Itáliában, remekül szórakozik, és ebben eleinte Tom is megfelelő társaságnak bizonyul. Ripley hamar megszokja a könnyelmű életvitelt, s közben megismeri Greenleaf barátnőjét, Marge-ot és legjobb cimboráját, Freddyt. A férfi nem szimpatizál Tommal, élősködőnek tartja a fiatalembert. Egy idő után Philippe is megunja Tom társaságát, és szabadulni próbál tőle. Esze ágában sincs hazamenni, így Ripley elesik attól a pénztől, amelyet Mr. Greenleaf ígért neki a sikeres küldetés fejében. Szívesen élné Philippe gondtalan életét, tökéletesen el tudja képzelni magát a helyében, mígnem eljut az elhatározásig, hogy valóban átveszi a helyét…</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-4HlGkPkqOqRsT5HndoDvnI2AXmXp_nq_SRNidS6yaOp6prdfDSEvfbRYyKddBcwLHoTGb886RHrtsAvTAWBEF67_VS2P7DiMn9aXBGvHVYayXvbzbfldlzpnIunkwkPrAuBoQSK8tE/s810/soleil02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-4HlGkPkqOqRsT5HndoDvnI2AXmXp_nq_SRNidS6yaOp6prdfDSEvfbRYyKddBcwLHoTGb886RHrtsAvTAWBEF67_VS2P7DiMn9aXBGvHVYayXvbzbfldlzpnIunkwkPrAuBoQSK8tE/w418-h640/soleil02.jpg" width="418" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A regény</b></div><div style="text-align: justify;">Az amerikai Patricia Highsmith (1921–1995) bűnügyi regénye, <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> 1955. november 30-án jelent meg először, az Egyesült Államokban a Coward-McCann, az Egyesült Királyságban pedig a Cresset Press kiadásában. Ez volt a negyedik könyve, és a harmadik, amelyet a saját neve alatt publikált. (Második kötete, a leszbikus vonzalomról szóló <i>The Price of Salt</i> első kiadása még Claire Morgan álnéven került a boltokba.) Az írónő 1954-ben körülbelül fél év alatt írta meg a könyvet, amelyhez egy európai utazás adta az ötletet. Saját bevallása szerint önnön személyisége jelentette a legfőbb motivációt az írásra: „Megmutatom a gonosz egyértelmű diadalát a jó felett, sőt örülök is ennek. […] Magam is hajlamos vagyok a bűnözésre. Titkos rokonszenvet érzek a törvénysértők iránt.” A történetben eredetileg drogcsempészek is szerepeltek volna, akik holttestekbe rejtik a kábítószert. Highsmith részletesebben szerette volna kidolgozni Tom és Dickie egyre feszültebbé váló kapcsolatát, de úgy gondolta, ezzel csak a <i>Két idegen a vonaton</i> (1950) és <i>A balek</i> (1954) című korábbi regényeit ismételné. A cselekmény bizonyos elemeit Henry James <i>The Ambassadors</i> (A nagykövetek, 1903) című regényéből kölcsönözte. Így például James könyvének is az a kiinduló helyzete, hogy egy férfi Amerikából Európába utazik, hogy hazatérésre bírjon egy könnyelmű fiatalembert. Egész pontosan egy középkorú, vagyontalan férfiról van szó, akit gazdag menyasszonya bíz meg azzal, hogy menjen Párizsba, és hozza haza az asszony fiát, mielőtt a tapasztalatlan ifjú netán kalandornők hálójába keveredik. <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> esetében jelentőségteljes motívum a homoszexualitás, és az olvasónak határozottan az az érzése támad, hogy Tom meleg. Az írónő szerint hősében valóban megvan ez a hajlam, de a későbbi folytatásokban ennek már nincs különösebb jelentősége. Highsmith négy folytatást írt a könyvhöz:<i> Ripley Under Ground</i> (Ripley a mélyben, 1970), <i>Ripley’s Game</i> (Ripley és a maffiózók, 1974), <i>The Boy Who Followed Ripley</i> (1980), <i>Ripley Under Water</i> (1991). Magyar nyelven elsőként a <i>Ripley és a maffiózók</i> jelent meg 1987-ben, Lugosi László fordításában. Ezt a Magvető adta ki, míg a Geopen 2003-ban két Highsmith-kötettel örvendeztette meg a magyar olvasókat, mindkettőt Jász István fordította: <i>A tehetséges Mr. Ripley, Ripley a mélyben</i>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb3V1QJ6PVtE4RgXB8CSp5yWScYbYYWDAOwUP90FITimtlb4uLEOOCod2o5xkaYYYlHnQn3bS_HbnY5ggLjO1Op_G27X-CcOjcLcj9LlK0jW5eZ44naiTMz4FgnfgiReaGhIMhmMYFOn0/s800/soleil03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="800" height="428" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb3V1QJ6PVtE4RgXB8CSp5yWScYbYYWDAOwUP90FITimtlb4uLEOOCod2o5xkaYYYlHnQn3bS_HbnY5ggLjO1Op_G27X-CcOjcLcj9LlK0jW5eZ44naiTMz4FgnfgiReaGhIMhmMYFOn0/w640-h428/soleil03.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A televíziós feldolgozások</b></div><div style="text-align: justify;">Magyarországon kevésbé köztudott, hogy <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> első filmváltozata egy hatvanperces amerikai tévéfilm volt, amelyet az 1948-tól 1958-ig futó <i>Studio One</i> sorozat keretében mutattak be 1956. január 9-én. Az epizódot nem is akárki rendezte: Franklin J. Schaffner, aki később olyan híres filmeket forgatott, mint például <i>A majmok bolygója</i> (1968), a <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/07/pillango.html"><i>Pillangó</i></a> (1973) és a<i> Brazíliai fiúk</i> (1978). (Mellesleg Schaffner nem kevesebb, mint 110 filmet készített a <i>Studio One</i> számára!) A forgatókönyvet maga Highsmith írta Marc Brandel társaságában. A fontosabb szerepeket Keefe Brasselle, William Redfield, Patricia Smith és Vaughn Taylor kapta. A részletesebb szereposztás nem ismeretes, csak feltételezhető, hogy Brasselle játszotta Ripley-t, Redfield alakította Greenleafet, Patricia Smith pedig Marge-ot. A tévéfilm nem maradt fenn az utókor számára. Feltehetően ez már nem fog megtörténni a több évadra tervezett <i>Ripley</i> című sorozattal: az első évad bemutatását jövőre ígérik, ebben <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> cselekményét fogjuk viszontlátni. A forgatókönyvíró-rendező Steven Zaillian kilátásba helyezte, hogy a többi Ripley-regény szolgál majd a tervezett további évadok témájául. Az első évadot javarészt Olaszországban forgatják Capri és Ischia szigetén, valamint az Amalfi-parton, Rómában és Palermóban. Bizonyos jeleneteket New Yorkban vesznek fel. A főszereplők: Andrew Scott (Tom Ripley), Dakota Fanning (Marge Sherwood) és Johnny Flynn (Dickie Greenleaf). A <i>Ripley</i> négy tévétársaság, a Showtime Networks, az Endemol Shine North America, az Entertainment 360 és a Filmrights összefogásával valósul meg, bár a COVID-járvány miatt a projekt sorsa egyelőre még bizonytalan.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifD0MevLjyb6EVyyWiJYnaPDUhiFflNIYer7ITlorNDzg7ZADxjUm7CIhD4Wbsaxuq6jogFFZzQzgK2kOt-8g8r7F0rpsR-V1-R8nhoKZGCtTwa-MkAMbMIL6rdkgKqoaAv6C4uP8Ztqk/s800/soleil04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="800" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifD0MevLjyb6EVyyWiJYnaPDUhiFflNIYer7ITlorNDzg7ZADxjUm7CIhD4Wbsaxuq6jogFFZzQzgK2kOt-8g8r7F0rpsR-V1-R8nhoKZGCtTwa-MkAMbMIL6rdkgKqoaAv6C4uP8Ztqk/w640-h432/soleil04.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>RAGYOGÓ NAPFÉNY</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">René Clément francia filmrendező és forgatókönyvíró 1913. március 18-án született a délnyugat-franciaországi Bordeaux városában. Hivatalos neve: René Jean Bayle. Szülei Jean (Maurice) Clément és Marguerite Bayle. A kis René már négyéves korában érdeklődni kezdett a film iránt, mindazonáltal dekoratőr édesapja kedvéért építészetet kezdett tanulni. Apja halála után félbehagyta a tanulmányait, és teljesen a filmművészetnek szentelte magát. 1931-ben rendezte meg első saját alkotását <i>César chez les Gaulois</i> címmel. A tízperces animációs film egy múzeumban játszódik, ahol Julius Caesar és Vercingetorix, az arvernusok törzsfője csatázik egymással, míg a múzeumőr szundikál. Clément 1934-ben összebarátkozott Jacques Tatival, és az ő főszereplésével készítette el a <i>Vigyázz a bal öklödre!</i> (1936) című tizenhárom perces rövidfilmjét. Egy évtizeden át rövidfilmeket és dokumentumfilmeket rendezett. Jean Lehérissey operatőrrel Tunéziában készítette el a <i>La Au seuil de l’Islam</i> (1936) című rövidfilmet, majd Jules Barthoux antropológussal Jemenbe utazott, ahol rejtett kamerával forgatta a <i>L'Arabie interdite</i> (1937) című dokumentumfilmjét. 1940-ben, Franciaország német megszállását követően megszűnt a külföldre utazás lehetősége. Clément a déli zónába (Zone Sud) ment, ahol Henri Alekan operatőrrel filmezett. A két művész együtt készítette a <i>Harc a sínekért</i> (1946) című játékfilmet is, amely a vasútnál dolgozó ellenállókról szól, akik minden eszközt megragadnak, hogy késleltessék a megszálló német csapatok utánpótlásait, és megakadályozzák a hadmozdulataikat. Az 1946-os cannes-i filmfesztiválon a mű megkapta a nemzetközi zsűri díját, és Clément a legjobb rendezőnek járó díjat. Ugyanebben az esztendőben Jean Cocteau segédrendezője és technikai tanácsadója volt <i>A szép és a szörnyeteg</i> (1946) forgatásán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs6w8Mv30BuBasrMFTqKBtsdDoE-9Kym8EAuKw7dPUkL1DQfz2bWXnYQXnO4jb90Yo3t7yD-rDT9uj96cNv2vGdp1M407VKh9hv7u6rIkgNynZMrixC1fzuLFQp4AT1a71RglDRwTDdLA/s800/soleil05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="800" height="508" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs6w8Mv30BuBasrMFTqKBtsdDoE-9Kym8EAuKw7dPUkL1DQfz2bWXnYQXnO4jb90Yo3t7yD-rDT9uj96cNv2vGdp1M407VKh9hv7u6rIkgNynZMrixC1fzuLFQp4AT1a71RglDRwTDdLA/w640-h508/soleil05.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ettől kezdve Clément már csak egész estés játékfilmeket rendezett, és a második világháború utáni időszak egyik legjelentősebb rendezőjévé lépett elő. A <i>Harc a sínekért</i> után is visszatért a világháború és az ellenállás témaköréhez: <i>Az elátkozott hajó</i> (1947), <i>Tiltott játékok</i> (1952), <i>A nap és az óra</i> (1963), <i>Párizs ég?</i> (1966). A <i>Tiltott játékok</i>ért megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat: másodszor részesült ebben az elismerésben (az elsőt <i>A feledés útján</i> című 1949-es alkotásáért kapta), és ezzel mindmáig rekordot tart a francia filmrendezők között. Életművének másik vonulatát az irodalmi művek megfilmesítése jelenti: az <i>Üvegkastély</i> (1950) Vicki Baum, a <i>Ripois úr</i> (1954) Louis Hémon, a <i>Patkányfogó</i> (1956) Émile Zola, a <i>This Angry Age</i> (1957) Marguerite Duras, a <i>Ragyogó napfény</i> (1960) pedig Patricia Highsmith regényéből készült. Az új hullám, a nouvelle vague előretörése idején Clément nemcsak háttérbe szorult, hanem olykor vitába is bonyolódott a fiatal filmesekkel, különösen François Truffaut-val. Megpróbálta felvenni velük a versenyt: ennek jegyében készült a Highsmith-adaptáció is, hiszen az új hullámosok is sokat merítettek az amerikai bűnügyi irodalomból és filmekből. A <i>Ragyogó napfény</i> ugyanakkor a pszichothrillerek sorát is megnyitotta Clément pályáján: <i>A macskák</i> (1964), <i>Futó zápor</i> (1970), <i>Halálos csapda</i> (1971). Ezekben olyan külföldi sztárok is szerepeltek, mint Jane Fonda, Charles Bronson, Jill Ireland, <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/reflektorfenyben-faye-dunaway.html">Faye Dunaway</a> és Frank Langella. A <i>La course du lièvre à travers les champs </i>(1972) című zsarufilm után újabb pszichothriller következett, az életmű zárótétele, <i>A gyerekfelügyelő</i> (1975). A fontosabb szerepeket Sydne Rome, Maria Schneider, Vic Morrow, Robert Vaughn és Nadja Tiller játszotta. Ezt követően a direktor nyugállományba vonult, elsősorban utolsó filmjeinek kereskedelmi és kritikai kudarca miatt. Életműve elismeréseként 1984-ben tiszteletbeli César-díjat kapott. Kétszer nősült, gyermeke nem született. Egy nappal a 83. születésnapja előtt, 1996. március 17-én hunyt el Monte-Carlóban. Halálának okát nem hozták nyilvánosságra. Alain Delon neki ajánlotta második saját rendezését, <i>A kíméletlen</i> (1983) című krimit.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpyIDvfRvANDGX-de_x_a8_VAigB1O1V4POnfoGEZUKftFGDbf-_CPx6vQu_YgidpVfTRtB_BxnU69AFhDZ1268JL3RR03ylb8j70B8-2RI9tJeBjNg18uwLBqfsSZCkvlb-tP1z5f9wY/s800/soleil06.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="800" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpyIDvfRvANDGX-de_x_a8_VAigB1O1V4POnfoGEZUKftFGDbf-_CPx6vQu_YgidpVfTRtB_BxnU69AFhDZ1268JL3RR03ylb8j70B8-2RI9tJeBjNg18uwLBqfsSZCkvlb-tP1z5f9wY/w640-h380/soleil06.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">Az ötvenes évek végén Alain Delon neve már nem volt ismeretlen a francia filmvilágban, de addigi sikereit egyértelműen a külsejének köszönhette. Delon tudta, hogy az első csatát megnyerte, a következő lépés, hogy igazi színészként is elfogadtassa magát. Ehhez pedig egy jó szerepre van szüksége. A korszak egyik legtekintélyesebb francia rendezője, René Clément rokonszenvvel figyelte a fiatalember pályájának alakulását, és miután megnézte őt a <i>Gyenge asszonyok</i> (1959) című Michel Boisrond-filmben, az előnyös külső mögött meglátta a figyelemre méltó tehetséget is. Clément konkurenciának érezte a feltörekvő új hullámos rendezőket, akik amerikai ihletésű bűnügyi történeteket is forgattak. Elhatározta, hogy az ellenséget a saját fegyverével győzi le, és új filmjét ő is egy amerikai bűnügyi regény alapján készíti el. Választása Patricia Highsmith <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> című regényére esett, amelyet 1957-ben az év krimijének választottak Franciaországban. A címszerepet a megnyerő külsejű Jacques Charrier-nek szánta, Philippe szerepét pedig Delonnak ajánlotta fel. Más források úgy tudják, hogy Clément kifejezetten gyengének találta Alain színészi teljesítményét a Boisrond-filmben, nem is számolt vele saját filmje szereposztásakor, és csak Delon ügynöke, George Beaume kitartó unszolására gondolta meg magát. Jacques Charrier a <i>Csalók</i> (1958) című Marcel Carné-drámának köszönhetően került az érdeklődés középpontjába. A következő évben már a szuperszexi Brigitte Bardot-val filmezett a <i>Babette háborúba megy</i> (1959, Christian-Jaque) című vígjátékban. A fiatalok egymásba szerettek, és 1959. június 18-án összeházasodtak. Brigitte ekkor már állapotos volt, és 1960. január 11-én megszülte egyetlen gyermekét, Nicolas-Benoit-t. Bardot-t a terhesség nagyon megviselte, ezért Charrier úgy döntött, hogy a felesége mellett marad, és aláírt szerződése ellenére lemondja a Clément-filmet. Mindezt a forgatás előtt pár nappal tette meg, vakbélgyulladásra hivatkozva. A producerek tajtékzottak, be akarták perelni Charrier-t, aki helyett váratlan beugróként Maurice Ronet vette át a szerepet. Az 1949 óta filmező Ronet a <i>Felvonó a vérpadra</i> (1958) című Louis Malle-opusz főszereplőjeként hívta fel magára a figyelmet, és élete végéig hálás maradt Charrier-nek, hogy lényegében átengedte neki Clément filmjét. Az események azonban az utolsó pillanatban még egy éles fordulatot vettek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCWcyjMbT_7goENTtUJXG0OdK1zDKIKckNzW9FWA0IUxvINcyCzLVm5ikVc4b8mvif8umwuA4r4graVYUW7QVtCztGfyYSl0MMfPYJYRtwtYdq2RVMkHcnZbxM-k-SNxFF7U-KYUXA-5s/s800/soleil07.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="800" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCWcyjMbT_7goENTtUJXG0OdK1zDKIKckNzW9FWA0IUxvINcyCzLVm5ikVc4b8mvif8umwuA4r4graVYUW7QVtCztGfyYSl0MMfPYJYRtwtYdq2RVMkHcnZbxM-k-SNxFF7U-KYUXA-5s/w640-h392/soleil07.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Miután Delon elolvasta a forgatókönyvet, úgy érezte, Ripley szerepe sokkal inkább illik hozzá, mint Greenleafé: mintha saját magát kellene alakítania, az ismeretlenségből, a jelentéktelenségből mindenáron kitörni vágyó fiatalembert. (Mellesleg évek múltán ő is különféle bűnügyekbe keveredett.) Megérzésében annyira biztos volt, hogy szilárdan eltökélte: ha nem lehet övé a főszerep, nem fog játszani a filmben. A sorsdöntő megbeszélést évek múlva így idézte fel: „A Hakim fivérek [Robert és Raymond, a film producerei] egyik lakásán találkoztunk, Clément, a felesége, Bella, Hakimék és jómagam. Megpróbáltam meggyőzni Hakimékat, hogy mekkora tévedés lenne, ha nem cserélnénk meg a szerepeket, mire egyikük elkezdett üvöltözni: »Hogyan merészeli visszautasítani, hogy René Clément-nal forgasson?” Mire én: »Nem utasítok vissza semmit, de a véleményemet csak elmondhatom, nem?« Már éppen kezdett fagyossá válni a hangulat, amikor egy hosszabb csendet kihasználva megszólalt az egyik sarokban olvasgató Bella: »René, azt hiszem, a kölyöknek igaza van!« Erre Hakimék röhögni kezdtek, és a dolog ezzel eldőlt.” Bizonyos források úgy tudják, hogy Charrier ekkor még képben volt, és csak a szerepcsere után döntött úgy, hogy a vakbélműtétje miatt nem utazik Olaszországba, mivel Philippe szerepe egyébként sem érdekelte. Ekkor szerződtették helyette Maurice Ronet-t. Charrier rövidesen ráébredt, hogy rosszul döntött, és szerette volna visszacsinálni az egészet, de erre már nem volt lehetősége. Delon és Ronet a forgatáson összebarátkoztak, és később még három filmben játszottak együtt: <i>Elveszett dicsőség</i> (1966), <i>A medence</i> (1969), <i>Egy gazember halála</i> (1977). A három film közül különösen <i>A medence</i> című pszichothriller az érdekes, mert ebben Delon ismét egy olyan férfit alakított, aki megöli a Maurice Ronet által megformált barátját, akárcsak a <i>Ragyogó napfény</i>ben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjISToV0F_udZtc4LmdP31FTrgkmg1bBXNVXFW73k5kuBGtjIUbqKNB1Dtbnn_hwqntK6MNAt-BDW0M9lIotLhbHGVMKG4BQy4BOjm9hRyWWaIE1CiYz9XyT6iklQTz331dr_LDAcMsVag/s800/soleil08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjISToV0F_udZtc4LmdP31FTrgkmg1bBXNVXFW73k5kuBGtjIUbqKNB1Dtbnn_hwqntK6MNAt-BDW0M9lIotLhbHGVMKG4BQy4BOjm9hRyWWaIE1CiYz9XyT6iklQTz331dr_LDAcMsVag/w640-h384/soleil08.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A forgatás 1959. augusztus 3-án kezdődött Olaszországban, és október 22-én ért véget. A fontosabb forgatási helyszínek a következők voltak: Ischia és Procida szigete, valamint Róma. Marge szerepét egy akkoriban feltűnt fiatal tehetség, <a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2013/01/marie-laforet.html">Marie Laforêt</a> kapta, aki 1959-ben megnyert egy televíziós énekversenyt, ahová valójában az utolsó pillanatban ugrott be a testvére helyett. Hat évvel később egy interjúban bevallotta: sajnálja, hogy elfogadta ezt a filmszerepet. Túl fiatal volt még akkor, túl könnyen befolyásolható, és szerinte elszalasztotta annak lehetőségét, hogy valóban jó alakítást nyújtson. Helyzetét se Maurice Ronet, se Alain Delon nem könnyítette meg: „Két nagyképű, arrogáns seggfej!” – mondta róluk. Különösen Delont nem szívelte. Amikor először találkoztak egy liftben, Delon állítólag ezt kérdezte tőle: „Szeretnéd, hogy rád vessem magam?” Marie nemmel felelt, mire Alain így folytatta: „Nem tudod, mit veszítesz.” Laforêt nem késlekedett a csípős válasszal: „Te sem fogod sose megtudni, hogy miről maradtál le.” A pályakezdő színésznőnek az sem esett jól, hogy a forgatásra látogató és a filmben egy cameoszerepben látható Romy Schneider, Delon akkori menyasszonya kinevette őt. A 2019-ben elhunyt Marie ellenszenve Alain iránt az évek múlásával nemhogy eloszlott volna, inkább fokozódott. „Delon se nem vicces, se nem intelligens” – mondta róla egy 2004-es interjúban. De ami különösen rossz emléke volt, hogy belekeveredett Delon testőre, Stevan Marković 1968-as meggyilkolásának ügyébe, a rendőrség is kihallgatta. A művésznő szerint közel nyolc órán át faggatták a nyomozók pusztán azért, mert Markovićnál találtak egy névjegyzéket, melyen az ő telefonszáma is szerepelt. Felmerült ugyanis annak gyanúja, hogy Laforêt is részt vett azokon az intim összejöveteleken, melyekről Marković zsarolási céllal titokban fotókat készített. A gyilkosság egyik gyanúsítottja maga Delon volt, aki nem bocsátotta meg, hogy Marković lefeküdt a színész akkori feleségével, Nathalie-val, és a rendőrség gyanúja szerint Alain a maffiakapcsolatait felhasználva leszámolt egykori barátjával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLUtwP5EKOLTOX6Ni1IOCI1DViMyA5rnA1_1CJFtie5D30UJt9t9oVJZ-LXK5RtUChEIxf-ZhOeihTtK2zeeaFDOPC8XwmvEzfnMzbLnP9eDNKjNGh_HxkHFxkqIM7w3q9UyMMQwoWpa8/s800/soleil09.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="800" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLUtwP5EKOLTOX6Ni1IOCI1DViMyA5rnA1_1CJFtie5D30UJt9t9oVJZ-LXK5RtUChEIxf-ZhOeihTtK2zeeaFDOPC8XwmvEzfnMzbLnP9eDNKjNGh_HxkHFxkqIM7w3q9UyMMQwoWpa8/w640-h472/soleil09.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Laforêt hiába hivatkozott arra, hogy közös filmjük forgatása óta csak egyszer találkozott Delonnal. A lakását is átkutatták kompromittáló leveleket keresve, sőt a bankszámláját is ellenőrizték, hogy nem vett-e ki nagyobb összeget, hogy fizessen Markovićnak. „Rémálom volt” – emlékezett később Marie, akit még kétszer kihallgattak, mire kizárták az ügyből. Az eljárás ideje alatt a botránysajtó által felheccelt emberek sértő megjegyzéseket tettek rá az utcán. A Sors úgy hozta, hogy Laforêt néhány év múlva egy másik, szintén szexszel fűszerezett bűnügyi botrányba is belekeveredett. A prostitúció világában csak Madame Claude néven ismert Fernande Grudet minden igényt kielégítő luxusnőket közvetített francia és külföldi politikusoknak és hírességeknek, s közben állítólag bizalmas információkat szolgáltatott róluk a francia titkosszolgálatnak. A szolgálatkész hölgyeket táncosnők és színésznők közül válogatta, és bennfentesek úgy tudták, sőt terjesztették is, hogy Laforêt szintén a hálózat tagja volt, de a hivatalos vizsgálat semmi kompromittálót nem állapított meg róla. Azt beszélik, valamilyen formában Delon is kapcsolatban állt Madame Claude-dal. Ha a tapasztalatlansága és a férfi főszereplők iránti ellenszenve nem lett volna elegendő, Marie-nek más nehézségekkel is szembe kellett néznie a <i>Ragyogó napfény</i> forgatásán. A művésznő ugyanis tengeribeteg volt, ezért a tengeren játszódó jelenetek különösen megviselték: „Be voltam zárva egy kabinba egy haláltól bűzlő hajó aljában” – idézte fel évek múltán ezt az élményét. Nos, ami a tengertől való viszolygást illeti, abban osztozott Delonnal, akinek a forgatás végére annyira elege lett a hullámokból, hogy megfogadta, soha az életben nem vállal még egy olyan filmet, amelyben tengeri jelenetekben is részt kell vennie. Elhatározása hátterében az állt, hogy az egyik forgatási napon kis híján vízbe fulladt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvjZDkAPIPVzEJUtPMR8FR7nB1VTTanbHQGoOio0dzUFgn_AMl7EAti36ulqivhVN2H_zkzgfuuOtVjALauBQWeUkY86D7Hl5zrYyQm6SDhvpIE7tJxZC7nlkF_rovIVRHScOcDuS5fAg/s800/soleil10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvjZDkAPIPVzEJUtPMR8FR7nB1VTTanbHQGoOio0dzUFgn_AMl7EAti36ulqivhVN2H_zkzgfuuOtVjALauBQWeUkY86D7Hl5zrYyQm6SDhvpIE7tJxZC7nlkF_rovIVRHScOcDuS5fAg/w640-h384/soleil10.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A főszereplőknek oly sok gondot okozó hajó, a Marge (a hősnőről kapta a nevét) egy 18,28 m hosszú, ún. bermuda kutter volt, amelyet 1940-ben a dániai Stubbekøbing hajógyárban építettek Johan Anker tervei alapján. A megbízás egyenesen X. Keresztély dán királytól érkezett, aki a hajónak az Eva nevet adta, állítólag azért, mert ajándékba szánta Adolf Hitler szeretőjének, Eva Braunnak. A vitorlás a flensburgi Mürwik Tengerészeti Akadémia kikötőjében vészelte át a háborút, és épségben megúszta a szövetségesek bombázásait. A háború után Lasse-ra keresztelték át. A film forgatása közben Clément-t kellemes csalódás érte: Delon ugyanis sokkal jobb volt Ripley szerepében, mint amire számított. Alig hibázott, pontosan betartotta a rendezői instrukciókat, sőt olykor elébe is ment ezeknek, szinte kitalálta Clément gondolatait. A rendező így emlékezett vissza erre a munkájára: „Elkezdtük ugyan a forgatást, de néhány jelenet nem volt pontosan kidolgozva, és improvizálnunk kellett. Olyan is előfordult, hogy az ebédszünet alatt írtam meg egy-egy jelenetet. Egyébként nem véletlenül számítottam Cocteau egyik legjobb tanítványának, én is magamévá tettem azt az elvet, miszerint mindig készen kell állni a váratlan megoldásokra. Soha nem szabad megállni a forgatással csak azért, mert bizonyos jelenetek nincsenek előre megtervezve. A forgatókönyv számomra egyébként is olyan, mint egy kotta, amelyben csak a hangok vannak papírra vetve, a tempót azonban mindig az adott karmester választja meg. Nekünk még fogalmunk sem volt arról, hogyan vesszük fel Greenleaf halálát, míg egy szép napos délelőtt egy gyönyörű vitorlás húzott el mellettünk. Később kiderült, hogy maga a dán király hajókázott éppen arra. Ráordítottam Alainre, hogy azonnal ugorjon a vízbe, operatőrünk felkapta a kameráját, és néhány perc alatt sikerült felvennünk azt, aminek a szalagra vitele egyébként minimum egy hétig tartott volna.”</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzDc0JsqPiOvXjo9GoE6blsPcv6DYQ3LK1AvzUnVb4BClxSLYzxDgqL3Y-JmU06FlRcVunG1WkjBICC9t2tEchGj1UWricRvrx8WUImp28eiy-nLq1C0tD0W4vy5gWuskLl9dT-xAwkHk/s800/soleil11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzDc0JsqPiOvXjo9GoE6blsPcv6DYQ3LK1AvzUnVb4BClxSLYzxDgqL3Y-JmU06FlRcVunG1WkjBICC9t2tEchGj1UWricRvrx8WUImp28eiy-nLq1C0tD0W4vy5gWuskLl9dT-xAwkHk/w640-h360/soleil11.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A film hatásosságában tagadhatatlanul oroszlánrésze volt Clément szakmai hozzáértésének, Delon tehetségének és a két művész harmonikus együttműködésének, de ez csak az érem egyik oldala. A sikerhez kellett a stáb többi tagjának munkája is, például a Freddyt alakító amerikai Billy Kearns, akinek filmkarrierje főleg Franciaországhoz kapcsolódott: mindig őt hívták, ha egy amerikai vagy angol karakterre volt szükség. Az ötletes főcímet Maurice Binder készítette, két évvel hasonló stílusú munkája, az első James Bond-mozifilm, a <i>Dr. No</i> (1962) előtt. A premier után igen elismerően írtak Henri Decaë, az egyik legkiválóbb francia operatőr munkájáról is: kiemelték, hogy nem csupán a helyszínek természetes szépségét adta vissza, hanem a képeivel atmoszférát is teremtett, és érzékeltetni tudta a címben szereplő ragyogó napfény minden jelentésárnyalatát. A kísérőzenét <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/mesterkurzus-federico-fellini-szuletett.html">Federico Fellini</a> állandó munkatársa, Nino Rota komponálta, akinek a vezetékneve sajnálatos tévedés folytán hibásan (Rotta) szerepel a főcímen. A zeneszerző ismét remeket alkotott: muzsikája egyrészt tökéletesen közvetíti a mediterrán tájak hangulatát, másrészt az egymást követő dallamok egyre sötétebbé és nyomasztóbbá válnak, és így a zene egyszerre tükrözi az események drámaiságát és Ripley lelkivilágát. Paul Gégauff és René Clément forgatókönyve két ponton tért el jelentősen a regénytől: a kezdésben és a befejezésben. A rendező kihagyta Tom találkozását Greenleaf apjával, és in medias res indít, vagyis amikor a fiatalember már rátalált Philippe-re. A film végén Ripley lelepleződik, ugyanis a holttesttől valójában nem sikerült megszabadulnia. „Ez a befejezés szörnyű engedmény az úgynevezett közerkölcsnek” – nyilatkozta Patricia Highsmith, aki mindazonáltal alapvetően elégedett volt Clément opuszával. „Nagyon szép a szemnek és érdekes az értelem számára” – mondta, és kiemelte, hogy Alain Delon játéka különösen tetszett neki. Clément is elégedett volt a színésszel, rögvest a következő filmjébe (<i>Mily öröm élni!,</i> 1961) is meghívta, aztán még kettőbe, ám újabb közös munkáiknak már nem volt annyira kedvező visszhangjuk, mint a legelsőnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7IlJ67A5Ww0iEyuSBDn4QmDrhMS_0B2ufw1W_mf5DroC0lMWOR2TIH_6h9HsbmtPXp1MoX6IHkxKsM3y7GAp2VbQxz8QZBvLoit-8DT_UIT3qnGWj2cYxXmaPhQBMnh4j5Qp6uuNjdcs/s800/soleil12.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="800" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7IlJ67A5Ww0iEyuSBDn4QmDrhMS_0B2ufw1W_mf5DroC0lMWOR2TIH_6h9HsbmtPXp1MoX6IHkxKsM3y7GAp2VbQxz8QZBvLoit-8DT_UIT3qnGWj2cYxXmaPhQBMnh4j5Qp6uuNjdcs/w640-h444/soleil12.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A <i>Ragyogó napfény</i>t 1960. március 10-én mutatták be Franciaországban. Noha igen jó kritikákat kapott, mégis amolyan „sleeper hit” volt, vagyis az átlagosnál némileg hosszabb idő alatt vált sikeressé. Az új évezredben már kultuszfilmnek számít. A maga idejében 2 437 874 nézője volt Franciaországban, ebből 706 553-an Párizsban és vonzáskörzetében látták. Olaszországban 2 800 000 néző váltott rá jegyet, az Egyesült Államokban viszont csak 618 090 dollár bevételt termelt. Magyarországi moziforgalmazásra nem vásárolták meg, huszonegy évvel (!) az ősbemutató után, a televízióban láthattuk először. 2012-ben a StudioCanal finanszírozta a film felújítását, amelyet az Immagine Ritrovata Laboratory munkatársai végeztek. A felújított változat elsőként a 2013-as cannes-i filmfesztiválon került a közönség elé egy Delon-homage keretében, 2013. július 10-étől pedig újra műsorra tűzték a francia mozik. Ugyanabban az évben a görög, az angol és a japán filmszínházak is felújították a filmet, sőt a görögöknél tavaly megint a mozikba küldték. Ebben a cikkben kicsit lentebb részletesen foglalkozunk az 1999-es remake-kel is, ugyanakkor említsük meg, hogy Highsmith regényének alapötletét mások is felhasználták. A szintén francia <i>Barátok</i> (1968) című Claude Chabrol-drámát azért érdemes kiemelni, mert ennek egyik forgatókönyvírója ugyancsak Paul Gégauff volt. Az eredeti francia cím, a <i>Les biches</i> nem véletlenül emlékezteti még a magyar olvasót is a „leszbikus” szóra, mivel a történet középpontjában leszbikus hölgyek állnak. (Emlékezzünk rá, Tom Ripley sztorijának is voltak homoerotikus felhangjai.) A gazdag Frédérique (Stéphane Audran) megismerkedik egy nincstelen utcai művésszel, Whyjal (Jacqueline Sassard). Elcsábítja őt, és meghívja Saint-Tropez-i villájába. Itt Why találkozik a jóképű Paullal (Jean-Louis Trintignant), és összejön vele. A szerelmi háromszög gyilkosságba torkolló személyiségcserével ér véget. A <i>Barátok</i> a maga idejében nem volt különösebben sikeres, de ma már Chabrol egyik legjobb filmjének tartják. Ő maga is úgy érezte, ezzel az alkotásával talált rá arra a tematikára és közegre, amelyben igazán otthonosan érezte magát. Közel húsz évvel később egyébként az igazi Highsmith is megihlette: 1987-ben filmesítette meg a <i>Huhog a bagoly</i> című regényét <i>A bagoly kiáltása</i> címmel.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGZwkn9DVrTmWPRN9bQy4UnEjbcZ7H5UN2jJ6kge9FgYKACDjAzqDcPB52OHGKurSh7X13dq3NBoQRa9ZalFnRWOiKQ6PJKR84S_ZdNJ0qIZVAO1OVMrVm3R6haBhlzWVV-YRnqlHPS-8/s800/soleil13.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGZwkn9DVrTmWPRN9bQy4UnEjbcZ7H5UN2jJ6kge9FgYKACDjAzqDcPB52OHGKurSh7X13dq3NBoQRa9ZalFnRWOiKQ6PJKR84S_ZdNJ0qIZVAO1OVMrVm3R6haBhlzWVV-YRnqlHPS-8/w640-h384/soleil13.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„A történet? Stendhalt és Dosztojevszkijt idézi. Ripley, a film hőse, Julien Sorel és Raszkolnyikov kései utóda. Szegény, és gazdag akar lenni, kisemmizett, és boldogságra vágyik. Gyilkol, mint Raszkolnyikov – de még józanabbul, még hűvösebb fővel –, mert azt hiszi, hogy neki mindent szabad, s mert erkölcsileg azzal igazolja magát: »egyeseknek joguk van a társadalom perifériáján élni.« De miért alakul – miért alakulhat – ki Ripley-ben ez a meggyőződés? Mi vonzza, mi ösztökéli? Miért akar azáltal különb lenni, hogy kirekeszti magát? A formai tökélyen túl a szolid érvelés s a diagnózis helyessége vagy helytelensége adhat csak választ arra, vajon Clément műve fordulat-e, vagy kitérő.”</div><div style="text-align: justify;">(Gera György: „Két nemzedék vetélkedése az új francia filmekben”. In: <i>Filmvilág</i> 1960/8, 15–17. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhluT1Vv13YiFXMD_YlrV_1GNcceMwMGUa6Ha9KUxwH6ELr9yVOBFXz9VNtwh0kSZcWSVlkNZEQCayDXUVW1rnuaFEPhKMo6w0EtbI5jaNH6ijvxOuhOxrtPbYIFkT-MZ5dLM9Ibbhrxv0/s800/soleil14.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="800" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhluT1Vv13YiFXMD_YlrV_1GNcceMwMGUa6Ha9KUxwH6ELr9yVOBFXz9VNtwh0kSZcWSVlkNZEQCayDXUVW1rnuaFEPhKMo6w0EtbI5jaNH6ijvxOuhOxrtPbYIFkT-MZ5dLM9Ibbhrxv0/w640-h384/soleil14.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„A barátját meggyilkoló, majd annak identitását, vagyonát és barátnőjét elorzó szélhámos meséje ugyan nem nélkülözi a meglepő fordulatokat, de Clément mozijának az ereje nem – vagy nem elsősorban – a csavaros történetvezetésben van. A film amiatt hatásos máig, mert a rendező – mint már a címmel nyomatékossá teszi – a miliőnek főszerepet szán, és nagy hangsúlyt helyez az atmoszféraépítésre (műve többek között éppen a cselekmény közegének ihletett megfestésével múlja magasan felül a történet hollywoodi feldolgozását, az ezredfordulón nagy hiszti mellett bemutatott, de középszerű <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> című Minghella-opuszt). Clément és Henri Decaë <i>(Négyszáz csapás)</i> operatőr Rómát, Nápolyt, valamint a verőfényben fürdő-égő délolasz tengert az expozíció szűk félórás hajókalandjától kezdve főszereplővé avatja, olyan hellyé, amely egyszerre a vágyak és álmok tárgya és temetője. Az alkotók látványosan kerülik az éjszakai vagy legalábbis sötétben, félhomályban játszódó jeleneteket, és a maga korában ez a közelítésmód unikálisnak számított a bűnügyi históriák között.”</div><div style="text-align: justify;">(Pápai Zsolt: „Ragyogó napfény”. In: <i>Filmvilág</i> 2012/7, 60–61. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh87i01dYUjqrM8RX_EuhydGz9OYmKZrjFS03Nxa6Mwk8W3K8B3ikvtwCNv0C3WkqlydM_lkO62d7kxAKr4UUDPENej95o6jn-QYokYli_cVpqfvTRtc7x5tHErK0hr2lzDdSoccj5O3Kg/s750/soleil15.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh87i01dYUjqrM8RX_EuhydGz9OYmKZrjFS03Nxa6Mwk8W3K8B3ikvtwCNv0C3WkqlydM_lkO62d7kxAKr4UUDPENej95o6jn-QYokYli_cVpqfvTRtc7x5tHErK0hr2lzDdSoccj5O3Kg/w452-h640/soleil15.jpg" width="452" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Ragyogó napfény</b> (Plein soleil / Delitto in pieno sole, 1960) – francia–olasz bűnügyi dráma. Patricia Highsmith <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> című regényéből a forgatókönyvet írta: Paul Gégauff és René Clément. Operatőr: Henri Decaë. Zene: Nino Rota. Díszlet: Paul Bertrand. Jelmez: Bella Clément. Vágó: Françoise Javet. Rendező: René Clément. Főszereplők: Alain Delon (Tom Ripley), Marie Laforêt (Marge Duval), Maurice Ronet (Philippe Greenleaf), Erno Crisa (Ricordi felügyelő), Frank Latimore (O’Brien), Billy Kearns (Freddy Miles), Ave Ninchi (Signora Gianna), Viviane Chantel (a belga hölgy), Barbel Fanger (Mr. Greenleaf), Elvire Popesco (Popova asszony). Magyarországi bemutató: 1981. december 19. (MTV 1).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEMJXLoceCUGiqdFLOvW912mLsDW-NDN753bXx9pZg-MvppF7AqjIuujmxyC29sGrDL_5AnlZa198AruYu_3rLhcRPX5XAhSt8JvagACkk1sPuVUZJArwNXcl0zihUfdSfZO7gs7SuIqA/s800/soleil16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="800" height="420" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEMJXLoceCUGiqdFLOvW912mLsDW-NDN753bXx9pZg-MvppF7AqjIuujmxyC29sGrDL_5AnlZa198AruYu_3rLhcRPX5XAhSt8JvagACkk1sPuVUZJArwNXcl0zihUfdSfZO7gs7SuIqA/w640-h420/soleil16.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A TEHETSÉGES MR. RIPLEY</b></div><div style="text-align: justify;"><b>A rendező</b></div><div style="text-align: justify;">Anthony Minghella angol író, filmrendező és producer 1954. január 6-án jött világra az Egyesült Királyságban, a Wight-szigeti Ryde városában. Édesapja egy olasz bevándorló volt, Edoardo Minghella, édesanyja a szintén olasz Gloria Arcari. Anthonynak négy testvére született, köztük az ügyvéd Loretta és a forgatókönyvíró-producer Dominic. A Minghella családot jól ismerték a szigeten, egészen a nyolcvanas évekig egy presszót üzemeltettek Ryde-ban, ahol olasz fagylaltokat árusítottak. Anthony komolyan érdeklődött a könnyűzene iránt, billentyűsként játszott két helyi együttesben, az Earthlightban és a Dancerben. Ez utóbbival 1972-ben egy lemezt is felvett <i>Tales of the Riverbank</i> címmel, ám az anyag csak 2001-ben jelent meg. A Kingston upon Hull-i egyetem dráma szakára járt, ugyanakkor továbbra is intenzíven foglalkozott a zenével. Musicalt írt Gabriel Josipovici <i>Mobius the Stripper</i> című műve alapján, amelyet 1975-ben mutattak be az egyetem színpadán. Három év múlva végzett az egyetemen, de ottmaradt tanítani, és közben meg akarta szerezni a PhD-fokozatot is. (Ez utóbbi szándékáról idővel letett.) 1978-ban rendezte első filmjét, az ötvenöt perces <i>A Little Like Drowning</i> című drámát, amely a saját színművéből készült. A forgatás tizenöt napig tartott a Wight-szigeten. Egy kisebb szerepet is eljátszott a filmben, akárcsak az öccse, Dominic. 1981 júniusában a londoni New End Theatre bemutatta Minghella <i>Whale Music</i> című színdarabját. Az <i>A Little Like Drowning</i>ot a londoni Hampstead Theatre tűzte műsorára 1984 júliusában. 1986. március 18-án a szerzőnek újabb színpadi premierje volt: a West End-i (London) Aldwych Theatre-ben került színpadra a jelenben játszódó <i>Made in Bangkok</i>. A nyolcvanas években Minghella a BBC-nél dolgozott mint forgatókönyvíró, sőt rádiójátékokat is rendezett a BBC Radio 4 számára 1987-ben a <i>Hang Up,</i> 1988-ban pedig a <i>Cigarettes and Chocolate</i> című saját írásából.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU9iH2ApHKFTvdv_JC2Rs1_v6FTpqIFjZDqzilfUo6MqbeAYncfxAJPlkVm8RD4Z4_idUQ8U__2hKmA0vFuRkbDuzD9Aq__c63sYBaFVavWoaeS_aTgY7Mo6U_rBKq2FX99nzaXvKyXQk/s800/soleil17.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="800" height="420" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU9iH2ApHKFTvdv_JC2Rs1_v6FTpqIFjZDqzilfUo6MqbeAYncfxAJPlkVm8RD4Z4_idUQ8U__2hKmA0vFuRkbDuzD9Aq__c63sYBaFVavWoaeS_aTgY7Mo6U_rBKq2FX99nzaXvKyXQk/w640-h420/soleil17.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Minghella második játékfilmje, a <i>Szívből, igazán</i> (1990) eredetileg szintén a BBC részére készült, a <i>Screen Two</i> című sorozat részeként, végül mégis mozifilmként mutatták be. A romantikus szerelmi történet két főszereplője sírig tartó szerelmet fogad, de a csellista férfi (Alan Rickman) váratlanul meghal. A nyelvtanárnő (Juliet Stevenson) a tragédia hatására összeomlik, mígnem a halott férfi egy napon szellemként jelenik meg a lakásában… Romantikus húrokat pengetett a <i>Mr. Wonderful</i> (1993) is. Főhőse, Gus (Matt Dillon) egy tekepályát nyithatna, ehhez azonban pénzre van szüksége, ami nincs, mivel volt feleségének (Annabella Sciorra) fizet tartásdíjat. A megoldás egyszerű: új férjet kell találni az asszonynak, ám a haditerv nem várt fordulatot hoz… Minghella leghíresebb filmje, a kilenc Oscar-díjjal elismert <i>Az angol beteg</i> (1996) főhőse valójában nem angol, hanem magyar: Almásy László felfedező és Afrika-kutató. Az amnéziás beteget a második világháború végén találják meg egy toscanai kolostorban, és miközben megismerjük a férfi előéletét, szerelem szövődik közte és ápolónője között. A főszerepeket Ralph Fiennes, Juliette Binoche és Kristin Scott Thomas játszotta. <i>A tehetséges Mr. Ripley</i>-t követő játékfilm, a <i>Hideghegy</i> (2003) sem mentes a romantikától: az amerikai polgárháborúból megszökött katona (Jude Law) hazatér szerelméhez (Nicole Kidman), aki közben egy talpraesett parasztlány (Renée Zellweger) segítségével próbálta átvészelni a nehéz időket. Minghella utolsó mozifilmje, a <i>Bűnös viszonyok</i> (2006) férfi főszerepét ismét Jude Law játszotta. Ezt már csak egy tévésorozat, a <i>Női szimat nyomozóiroda</i> egyik 2008-as epizódja követte. Minghella producerként is aktív volt, olyan közismert filmek megszületését segítette elő, mint például <i>A csendes amerikai</i> (2002), <i>A tolmács</i> (2005) és <i>A felolvasó</i> (2008). Két házasságából három gyermeke született. 2008. március 18-án halt meg egy műtéti beavatkozást követő agyvérzésben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI1hSuhpKP_KI-c-Nq0yFwFeD-0JxX8BSxU5xYHJ48520XljUfBJ28CIZ53NLDEyXUEKDBTlBN7waJuDm8HQX6QkECCz_aebzHaIN3chircx7eWHmFkC92_Yzayfv_fgeL2FuNbdoPd5s/s800/soleil18.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="800" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI1hSuhpKP_KI-c-Nq0yFwFeD-0JxX8BSxU5xYHJ48520XljUfBJ28CIZ53NLDEyXUEKDBTlBN7waJuDm8HQX6QkECCz_aebzHaIN3chircx7eWHmFkC92_Yzayfv_fgeL2FuNbdoPd5s/w640-h432/soleil18.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így készült a film</b></div><div style="text-align: justify;">„Ripley számomra a világirodalom egyik legérdekesebb rejtőzködő figurája, egyik legtörékenyebb karaktere. Abból indultam ki, hogy valahol mindannyian magunkban hordozzuk a Ripley-jelenséget: a kis emberek álmát, elérhetetlen nagyravágyását, fantáziálását, hogy ha csak a képzelet szintjén is, de megváltoztassuk az életünket. […] Tom Ripley nem tesz egyebet, mint hogy a felkínált lehetőségekkel élve senki mivoltát »valakivé« cseréli fel. A lelepleződés kockázatát pedig azért sikerül kijátszania, mert hihetővé tudja tenni a hihetetlent, mert a környezete idővel annak látja, akinek láttatni akarja magát. Ennek a hihetővé tételnek a lélektana az igazi mozgatórugója a filmnek” – nyilatkozta Anthony Minghella, aki elmondta, hogy az ötvenes évek olasz valósága, életöröme különösen közel állt hozzá, hiszen ő is olasz származású volt. Amikor <i>A tehetséges Mr. Ripley</i>-t forgatta, sokat merített Fellini <a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2021/01/az-edes-elet.html"><i>Az édes élet</i></a> (1960) című klasszikus remekművének életérzéséből. A megvalósítást elsősorban <i>Az angol beteg</i> szakmai és közönségsikere tette lehetővé, a büdzsét a Miramax és a Paramount közösen biztosította. Saját filmje és a <i>Ragyogó napfény</i> közötti különbséget így látta: „A Clément-film esetében az európaiak amerikai tapasztalatai játszottak szerepet, az ő filmje a pénz megszállottságáról szólt. <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> valójában csak a regény központi témáját őrizte meg, a mi filmünk esetében az amerikaiak európai »megszállottsága« dominál. Az 50-es, 60-as évek szélesvásznú mozijának stílusában közelítettünk a történethez.” Highsmith regényéből maga Minghella írta a forgatókönyvet: ne feledjük, fentebb szó volt róla, hogy íróként is jelentékeny sikereket ért el.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiW8mULPiyHXLnKAadvQXkP7SkhGVAmUxaqj8ACOP3EB-R7J_-h33RGi3wrt96kHaQVA4jHJ-JFymBZhrIDXegAAZLbYIp1xiVD43o0xJGNkPA8SVngHMtjA-DJpJ7T_a3-pYbKxfxIvY/s800/soleil19.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiW8mULPiyHXLnKAadvQXkP7SkhGVAmUxaqj8ACOP3EB-R7J_-h33RGi3wrt96kHaQVA4jHJ-JFymBZhrIDXegAAZLbYIp1xiVD43o0xJGNkPA8SVngHMtjA-DJpJ7T_a3-pYbKxfxIvY/w640-h360/soleil19.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Tom Ripley szerepére több figyelemre méltó jelölt is volt, mint például Leonardo DiCaprio, Christian Bale, Edward Norton és Tom Cruise. Minghella Cruise-t találta a legmegfelelőbbnek. A sztárról már akkoriban is terjengtek olyan pletykák, hogy rejtőzködő homoszexuális, és a figura egyik fontos jellemzője épp a nem is annyira latens homoszexualitás volt. Miután a rendező megnézte a <i>Good Will Hunting</i> (1997, Gus Van Sant) című filmet, annak főszereplőjében, Matt Damonban rálelt az ideális Tom Ripley-re. A szerep kedvéért Damon több mint tizenhárom kilót leadott, sőt zongorázni is megtanult. Nemcsak imitálni tudta a zongorázást, hanem valóban képes volt játszani a hangszeren. Ennek ellenére a filmben nem az ő játékát halljuk: a Bach-zenemű Sally Heath, a Vivaldi-szerzemény pedig Gabriel Yared előadásában csendül fel. Az egyik jelenetben a <i>My Funny Valentine</i> című dalt viszont valóban Damon énekli. A színész később azt nyilatkozta, saját filmjei közül <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> a kedvence. Jude Law a <i>Krokodilok bölcsessége</i> (1998, Po-Chih Leong) című filmjének köszönhette a felkérést, annak ugyanis Minghella felesége volt a vágója. A színész először nemet mondott Dickie Greenleaf szerepére, ám hamar meggondolta magát. Habozásának állítólag az volt az oka, hogy a <i>Gattaca</i> (1997, Andrew Niccol) című sci-fiben már eljátszott egy olyan figurát, akinek identitását másvalaki veszi át. Mások úgy tudják, nem akart egy üresfejű szépfiút alakítani, de miután megismerte a történet részleteit és a partnereit, megváltozott a véleménye. A felkészülés részeként Minghella még a forgatás előtt elküldte őt Ischia szigetére, hogy lebarnuljon és megtanuljon vitorlázni. Ezenkívül meg kellett tanulnia szaxofonozni is. Damonnal ellentétben Jude-nak nem fogynia kellett, hanem magára szednie egy-két kilót. Vicces érdekességként említsük meg, hogy a figurát Highsmith Paul Gauguin és Errol Flynn keverékeként jellemezte, öt év múlva pedig Jude Law Errol Flynn szerepét játszotta az <i>Aviátor</i> (2004) című Martin Scorsese-filmben. Minghella egyébként különösen elégedett volt Law játékával, és később szerepet adott neki a <i>Hideghegy</i> és a <i>Bűnös viszonyok</i> című filmjeiben is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE0NhremqIOvykXS3sxx3IuR0uTV7OIUHid_ilVCebkbjAzA8qol8HOJ_HOzGh0zWWeDBzzLU2uyzHDnVhsKx_ed5evdJfHNlrtmsDe8vo9YRnuFVVizMjxxRNKA6by7EPvjQgsoX1Z2Q/s1920/soleil20.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1920" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE0NhremqIOvykXS3sxx3IuR0uTV7OIUHid_ilVCebkbjAzA8qol8HOJ_HOzGh0zWWeDBzzLU2uyzHDnVhsKx_ed5evdJfHNlrtmsDe8vo9YRnuFVVizMjxxRNKA6by7EPvjQgsoX1Z2Q/w640-h360/soleil20.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Minghella mint forgatókönyvíró több új figurával gazdagította a történetet. Meredith Logue tulajdonképpen Marge, míg Peter Smith-Kingsley Dickie egyfajta ellenpontja. A regényben is szereplő Fausto Dickie olasz barátja. Ők azok, akik rokonszenvet, sőt pozitív érzelmeket mutatnak Tom iránt. Fontos viszont az is, hogy Meredith az első pillanattól Dickie-nek hiszi Tomot, mivel a fiú Greenleafként mutatkozott be neki útban Olaszország felé – vagyis őt akár a Greenleaf-vagyon is befolyásolhatta érzéseiben –, ellenben Peter érzelmei egyértelműen Tomnak szólnak, hiszen ő a fiatalember igazi énjét ismeri. Kettőjük közül – a vitatható rendezői alapkoncepció szempontjából – szerintem egyértelműen Peter a dramaturgiailag fontosabb figura. Tom először Dickie személyében azt az embert öli meg, akibe alighanem szerelmes is volt, míg Peter esetében azzal a férfival végez, aki viszont őt szerette. Ezzel az utolsó gyilkossággal Tom szimbolikus értelemben önmagát is megölte: ekkor válik egyértelműen egy másik emberré.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirFFlhzUkrcQvOD7SHJxpB3f6e5HB0_M5JhMP1zXuKJpjD-qw3rcG2SUCAVI9hEgdHLB1R6y5RGS2wbgXLiCM8NjFOGWx_YcyBMBu8BK3u3MfC4bY6Kyb4hauKnHnhuRbZ_SBU6sZB3ew/s800/soleil21.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirFFlhzUkrcQvOD7SHJxpB3f6e5HB0_M5JhMP1zXuKJpjD-qw3rcG2SUCAVI9hEgdHLB1R6y5RGS2wbgXLiCM8NjFOGWx_YcyBMBu8BK3u3MfC4bY6Kyb4hauKnHnhuRbZ_SBU6sZB3ew/w640-h360/soleil21.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Minghella valahogy megtudta, hogy a kitűnő ausztrál színésznő, Cate Blanchett érdeklődik Meredith szerepe iránt. Hogy megnyerje őt a filmhez, hajlandó volt megnagyobbítani a szerepet. Egyes forrásokban viszont azt az infót találhatjuk, hogy nagyon szeretett volna Cate-tel dolgozni, és kifejezetten az ő kedvéért találta ki Meredith figuráját. Peter megformálója, Jack Davenport a neves színész, Nigel Davenport fia, aki szintén a <i>Krokodilok bölcsességé</i>ben nyújtott alakításával hívta fel magára Minghella figyelmét. Ő maga egyébként nem látta dramaturgiailag annyira fontosnak a szerepét, mint kicsit fentebb jómagam: „Az a fickó voltam, aki düftin zakóban időnként fel- és eltűnt a háttérben.” Freddie szerepében Philip Seymour Hoffman remekelt: „Freddie Milest eljátszani nagyon egyszerű volt. Ez egyike azoknak a szerepeknek, amelyeknél pontosan tudod, mit csinálsz. A fickó egyáltalán nem kertel. Legfontosabb feladata, hogy leleplezze Tom Ripley-t mint csalót.” Érdekes véletlen, hogy három évvel később egy másik remake-ben, <i>Az embervadász</i>ban (2002) Hoffman egy másik Freddie-t is megformált, akit szintén a főszereplő gyilkol meg. A zenész Faustót a népszerű olasz énekes és show-man, Fiorello (Rosario Tindaro Fiorello) alakította. Az egyik jelenetben Jude Law és Matt Damon társaságában előadja a <i>Tu vuò fà l'americano</i> című humoros dalt. Ezt az ötvenes évek második felében igen kedvelt nápolyi slágert eredetileg Renato Carosone énekelte, a szerzők: Carosone és Nicola Salerno. (A dal <a href="https://moviecops.blog.hu/2021/02/22/sophia_loren_az_orok_diva">Sophia Loren</a> előadásában is hallható volt a <i>Nápolyban kezdődött</i> című 1960-as filmben.) A szöveg egy olyan olasz férfiról szól, aki a filmekben látott amerikai életstílust próbálja utánozni, amihez a mamája pénzét költi. Ez egyértelmű célzás Dickie-re, aki amerikaiként szórja szülei pénzét, és éli az olaszok mediterrán életét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi55H7M0w1xqrpDbMZXR-5xJ33u57tAQvPhPNK0zXbok2y9crVWbeut874iLnZ3bIENPitBxKCb-QB0iqSDSzKGQnbUM1GcqTiFZq5ZZ0yVpQO9GA_I7O-rnNI2RBizkDQawHnqaQpAqQI/s530/soleil22.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi55H7M0w1xqrpDbMZXR-5xJ33u57tAQvPhPNK0zXbok2y9crVWbeut874iLnZ3bIENPitBxKCb-QB0iqSDSzKGQnbUM1GcqTiFZq5ZZ0yVpQO9GA_I7O-rnNI2RBizkDQawHnqaQpAqQI/w640-h640/soleil22.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><i>A tehetséges Mr. Ripley</i> forgatása 1998. augusztus 10-én kezdődött, és ugyanazon év december 8-án fejeződött be. Az eredeti terv az volt, hogy a teljes filmet Olaszországban veszik fel, beleértve a New Yorkban játszódó nyitójeleneteket is. Ezeket Rómában rögzítették, de Minghella elégedetlen volt velük, ezért később az összest újra leforgatták, ezúttal valóban New Yorkban. Az egyik itteni helyszín, a Lyceum Theatre a Nyugati 45. utca 149. szám alatt található. Ripley alagsori lakása a Gramercy Park egyik bérházában volt a Second Avenue-n, a 26. utcánál. Azt a rövid képsort viszont, amikor Tom elhagyja a lakást, és a vaslépcsőn felszalad a rá várakozó taxihoz, a Franklin Place egyik házánál vették fel a Tribeca negyedben. Ripley a palermói terminálban lép Olaszország földjére. A történet egyik fő helyszínének számító Mongibello a valóságban az Etna olasz neve, és nem egy (kis)város. A filmesek két, Nápolyhoz közeli szigetet használtak Mongibello megteremtéséhez: az egyik Ischia volt, a másik Procida, akárcsak Clément filmjében. Tom Ischia Ponténél száll le a buszról: a háttérben a XII. században épült Aragon-vár (Castello Aragonese) látható, amely uralja a sziget északkeleti részét. A magántulajdonban lévő Bagno Antonio tengerpartján forgatták azt a jelenetet, amikor Ripley először találkozik Dickie-vel és Marge-zsal. Ischia Ponte főutcáján, a Via Luigi Mazzellán található a Palazzo Malcovati, amelyet Dickie villájaként láthatunk. A ház nyugati oldala mentén helyezkedik el a Piazza Malcovati rakpartja, ahol a Madonna-fesztivál zajlik, amikor a Szűzanya szobrát kiemelik a vízből, majd kisvártatva a felszínre kerül Silvana (Dickie titkos szeretője) holtteste is. A mongibellói események nagyobb részét azonban a procidai halászfaluban, Corricellában rögzítették.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH6ybAhsxh5TlXa4edpLQx6vJqnNvsBqALgCMGiz7PP4dPnu_XjHGfBV0V963Zge0n8HIGkpVzmaVYetyoal-80xG174CW_G59RWkbcJCV0ViwTKGDU0ElJb24AniuTt65tJNtkReb1Bw/s800/soleil23.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="520" data-original-width="800" height="416" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH6ybAhsxh5TlXa4edpLQx6vJqnNvsBqALgCMGiz7PP4dPnu_XjHGfBV0V963Zge0n8HIGkpVzmaVYetyoal-80xG174CW_G59RWkbcJCV0ViwTKGDU0ElJb24AniuTt65tJNtkReb1Bw/w640-h416/soleil23.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A cselekmény szerint Rómában van a Caffe Latino, amelyet valójában a nápolyi Vesuvio bár helyettesített, a római operaházban játszódó jelenetet pedig a szintén nápolyi Teatro San Carlóban vették fel. A jellegzetes boltozatú Galleria Principe di Napolinál forgatták azt a képsort, amikor Dickie felveszi az apanázsát a pénzintézetnél. Valóban Rómában, mégpedig a Piazza Navonán rögzítették Tom és Freddie első találkozását. Ripley római hotelje a St. Regis Grand Hotel (Via Vittorio Emanuele Orlando 3) volt. Dickie meggyilkolása után Tom visszatér Rómába, és láthatjuk a Forum Romanum romjainál a Capitoliumon. Lakása a Piazza Gioin van, amely kitalált helyszín, valójában a régi zsidónegyed egyik épülete a Piazza Mattein. A Via di Monte Giordano 36. alatt található Palazzo Taverna kettős funkciót is betöltött: egyrészt Ripley római lakásának belseje volt, másrészt a Grand Hotel apartmanja. A Piazza Gioihoz hasonlóan az ugyancsak római Dinelli kávézó sem létezik: a Spanyol lépcső közelében lévő ruhaüzlet előtt rendezték be a helyszínt. A sanremói fesztivál eseményeit a Róma környéki Anzióban vették filmszalagra. Tom velencei lakását is valójában két helyszín kombinálásával teremtették meg: az egyik a forgatás idején üres, de azóta ötcsillagos szállodaként üzemelő Ca 'Sagredo volt, a másik a Ca 'da Mosto: mindkettő a Canal Grande mentén helyezkedik el. Marge a velencei Santa Lucia pályaudvarra érkezik meg, és a Cafe Florianban (Piazza San Marco 56–59.) fogalmazza meg gyanúját Dickie eltűnésével kapcsolatban. Tom és Mr. Greenleaf a Westin Europa e Regina szállodában (Calle Larga 22 Marzo, San Marco 2159.) találkoznak. A velencei templom, ahol Peter a <i>Stabat Mater</i> próbáján vesz részt, valójában a XII. századi palermói Chiesa della Martorana volt. Bár Itália napfényes országként él az emberek tudatában, a forgatást a gyakori eső jelentősen megnehezítette. Minghella szerint többször is megtörtént, hogy még egy rövid jelenetet sem tudtak folyamatosan felvenni: két-három mondatonként le kellett állniuk a kiújuló eső miatt. A csónakban játszódó gyilkossági jelenet forgatása közben Jude Law egyszer úgy esett hátra, hogy eltört az egyik bordája.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLevRpphtPqFEdco8cCOyaC5vDJINlikj2XEjKZjal72zZlMyXOwiRvs1zLFdxK-hyp4UnT2QSrgTos7m0ZS5Os1HdHD131_rJxt8MowO4Ihr79NiYj0bjoFXoSpNxQw_CyX3hjTE_aU/s800/soleil24.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="800" height="420" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdLevRpphtPqFEdco8cCOyaC5vDJINlikj2XEjKZjal72zZlMyXOwiRvs1zLFdxK-hyp4UnT2QSrgTos7m0ZS5Os1HdHD131_rJxt8MowO4Ihr79NiYj0bjoFXoSpNxQw_CyX3hjTE_aU/w640-h420/soleil24.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">A filmet 1999. december 12-én mutatták be az Egyesült Államokban. A fogadtatása általában kedvező volt. A kritikusok dicsérték Minghella stílusos rendezését, a színészek játékát, különös tekintettel Matt Damonra. Az értékelések szerint <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> egy olyan thriller, amely mindvégig fenntartja a feszültséget. A rettegett kritikus, Roger Ebert véleménye is kedvező volt: intelligens, ugyanakkor alattomos thrillernek nevezte az opuszt, amely a Ripley-vel való azonosulásra készteti a nézőt. A <i>Time</i> magazin az év tíz legjobb filmje közé sorolta Minghella alkotását, míg a neten publikáló tekintélyes filmkritikus, James Berardinelli szerint minden szempontból alulmarad a <i>Ragyogó napfény</i> erényeivel szemben. A filmet öt Golden Globe-ra és öt Oscarra jelölték, de nem teljesen ugyanazokról a kategóriákról volt szó. Jude Law és Gabriel Yared mindkét díjra esélyes volt. Minghella a Golden Globe-ot rendezőként, az Oscart viszont forgatókönyvíróként kaphatta volna meg. A Golden Globe-on <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> a drámai kategóriában a legjobb öt film egyike volt, és ugyanebben a kategóriában Matt Damont mint legjobb színészt jelölték, ellenben az Oscaron már a legjobb jelmez és a legjobb díszlet kategóriájában indították a filmet, amely végül mindkét gálán díjak nélkül maradt. <i>A tehetséges Mr. Ripley</i>-t Magyarországon a UIP–Duna Film mutatta be 2000. március 2-án.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh63bfG66u8S1DowW2cte0BjubZc2w5oxdkURyY6VhaFhKGQu_Q5e-j83b22Y_0J0_0VvWNzAUXo0TzFbm1N5phGg1li1RXGF7v8C3m3HCIIIWUCGkgBKrFQ4TP28ygQeLoiXY9ffyLqtE/s800/soleil25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="800" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh63bfG66u8S1DowW2cte0BjubZc2w5oxdkURyY6VhaFhKGQu_Q5e-j83b22Y_0J0_0VvWNzAUXo0TzFbm1N5phGg1li1RXGF7v8C3m3HCIIIWUCGkgBKrFQ4TP28ygQeLoiXY9ffyLqtE/w640-h356/soleil25.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Így látták ők</b></div><div style="text-align: justify;">„Rém bőbeszédűen vitte vászonra Anthony Minghella a nyugati olvasók szemében kultuszfigurának számító Mr. Ripley-nek, egy krimiregény-sorozat főhősének a történetét. Ez a túldíszítő, romantizáló szószátyárság az egyik legfőbb oka annak, hogy a végeláthatatlan képáradatban feloldódik nemcsak a feszes krimi, hanem a figurákban rejlő drámai lendület is. <i>A tehetséges Mr. Ripley</i> túlszínezett lélektani drámának látszik, igazi lélektani mélységek nélkül, feltuningolt áldráma, amelyben a tehetséges Matt Damon játssza a fiatalembert, akinek különleges adottsága van a környezethez való idomuláshoz, a hazugsághoz, a más személyiség felöltéséhez. Nyomornegyed lakójaként férkőzik be egy dúsgazdag aranyifjú kegyeibe, majd adott pillanatban magára is ölti a másik személyiségét, miután az eredetit kiiktatta az élők sorából. Sokféle hangsúlyt kitehetne Minghella, hisz nem ez az egyetlen véres megoldás, amelyhez hőse a szerepjáték kedvéért folyamodik, széplelkű rendezőként azonban a bűn tárgyilagos »leírását« nem választja, a szociális lázadás sem érdekli, elpepecsel csak a homoszexuális vonzódással is, különösebb merészség nélkül. Mesél és színez.”</div><div style="text-align: justify;">(Bársony Éva: „A tehetséges Mr. Ripley”. In: <i>Népszava,</i> 2000. március 2., 9. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikqWP1mpizgX1HGkOCKUwi5zGiH0WYrV5YWb5my7CrDEtgDjh1PrvbcNAOhmuAlLXraMvD5759Z0GlCvD4SvssY2Ll7xtYQBbApWPkThIouMZJuxTzNQPjuzKmVaLOSLFa6ZSDhEekXZs/s800/soleil26.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="360" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikqWP1mpizgX1HGkOCKUwi5zGiH0WYrV5YWb5my7CrDEtgDjh1PrvbcNAOhmuAlLXraMvD5759Z0GlCvD4SvssY2Ll7xtYQBbApWPkThIouMZJuxTzNQPjuzKmVaLOSLFa6ZSDhEekXZs/w640-h360/soleil26.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">„Korábban René Clément alaposan mellényúlt, amikor Alain Delonnak adva a szerepet romlott szépfiút csinált Ripley-ből, aki a végén – az irodalmi forrást megcsúfolva – elnyeri példás büntetését. Tony Minghella Gwyneth Paltrow-val fogott törököt; nem is kérdés, hogy Hollywood üdvöskéje nem játszhatja el a regénybeli nagy fenekű, korlátolt, minden képzelőerő és érzékenység híján levő Marge-ot. Jobb nyomon járt Matt Damonnal, mert a filmjét <i>(A tehetséges Mr. Ripley)</i> indító bombasztikus jelzők (rejtélyes, baljós, veszélyes) ellenére komolyan vette a szerző szavait, miszerint Tom Ripley legfontosabb külső ismertetőjegye az, hogy »konformista arca van«. A cselekményt illetően is aprólékos pontossággal követte az eredetit – az a változtatás, hogy dilettáns festő helyett dilettáns zenészt csinált Dickyből, csak javára vált a filmnek –, a lényeget illetően azonban rendre félresiklott. A hollywoodi változat üzenetet akar közvetíteni, félreérthetetlent. Elsőre és eleinte még alig észrevehető, nüánsznyi változtatások révén vezeti oda a filmet és rá a nézőt, hogy itt egy minden módon és bármi áron feltörni vágyó fiatalember karriertörténetével van dolgunk. Tom szándékosan megtéveszti az apát, és már a hajón Greenleafnek adja ki magát, majd »az ő arca az én arcom« mondat biflázásával kezdi olasz tanulmányait, mintha tudatosan készülne arra a szereplehetőségre, amely valójában egy hosszú folyamat végeredményeként áll csak elő – nem mellékesen, ez a folyamat maga a regény! Ehhez képest a gyilkosságra úgy kerül sor, hogy Ripley visszaütött, és minderre egy szabályszerű coming out teszi fel a hamis koronát.”</div><div style="text-align: justify;">(Bori Erzsébet: „Fenevadak a golftanfolyamon”. In: <i>Filmvilág</i> 2000/5, 26–31. o.)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMceQVne7HSvPZsdclHkBkapxc-XIuZ1T0jLi36dCquMFZWMEV2zxuanfN94KvAg8ocUVwI9ourDJH5OMm-4Qgf5Gx4P8vywndLzE1O1Emr3uGKdrRsc2A6IFTX2Tor6Vme1UbJBZbIeY/s685/soleil27.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="685" data-original-width="530" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMceQVne7HSvPZsdclHkBkapxc-XIuZ1T0jLi36dCquMFZWMEV2zxuanfN94KvAg8ocUVwI9ourDJH5OMm-4Qgf5Gx4P8vywndLzE1O1Emr3uGKdrRsc2A6IFTX2Tor6Vme1UbJBZbIeY/w496-h640/soleil27.jpg" width="496" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>A tehetséges Mr. Ripley</b> (The Talented Mr. Ripley, 1999) – amerikai bűnügyi dráma. Patricia Highsmith azonos című regényéből a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Anthony Minghella. Operatőr: John Seale. Zene: Gabriel Yared. Díszlet: Roy Walker és Bruno Cesari. Jelmez: Gary Jones és Ann Roth. Vágó: Walter Murch. Főszereplők: Matt Damon (Tom Ripley), Gwyneth Paltrow (Marge Sherwood), Jude Law (Dickie Greenleaf), Cate Blanchett (Meredith Logue), Philip Seymour Hoffman (Freddie Miles), Jack Davenport (Peter Smith-Kingsley), James Rebhorn (Herbert Greenleaf), Sergio Rubini (Roverini felügyelő), Philip Baker Hall (Alvin MacCarron). Magyarországi bemutató: 2000. március 2.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghyphenhyphenuUM3gQPAc_Kg_Vm07ykFlVhgjw_jmvEjdxT1IwTKffX8DE2KcJZE8_miV0p6F_lBRb4tA4BveHNFJHusv227Nj0JMI0Vz-ZxuZUBomS5RyDLaGnJUX-V1x7uUWpYP9V1us_s-LJjIw/s800/soleil28.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="485" data-original-width="800" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghyphenhyphenuUM3gQPAc_Kg_Vm07ykFlVhgjw_jmvEjdxT1IwTKffX8DE2KcJZE8_miV0p6F_lBRb4tA4BveHNFJHusv227Nj0JMI0Vz-ZxuZUBomS5RyDLaGnJUX-V1x7uUWpYP9V1us_s-LJjIw/w640-h388/soleil28.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><b>Alain Delon vs. Matt Damon, avagy: Így láttam én</b></div><div style="text-align: justify;">Bár a Sors úgy hozta, hogy a remake-et hamarabb láttam, mint az eredetit, mégis az utóbbit tartom jobbnak. A külsőségeket tekintve mindkét film pazar és hangulatos, és mindkét rendező jó színészekkel forgatott. A minőségi különbség számomra egyértelműen a rendezői szemléletmódból adódik. A <i>Ragyogó napfény</i> cselekménye követhető és érthető, ám megvannak a titkai is, és ez határozottan a film előnyére vált. Alain Delon Ripley-je megnyerő arcú fiatalember, aki tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez, és a büszkeségét is kész félretenni, hogy megtartsa a vagyonos Philippe barátságát: gondoljunk csak arra, hogy látszólag milyen könnyedén teszi túl magát azon az életveszélyes incidensen, amikor Greenleaf egy csónakba löki, amely aztán valahogy elszakad a hajótól, és jó ideig irányíthatatlanul sodródik a tengeren a víziszonyos Tommal. Nem látunk azonban a fejébe, nem tudjuk, mi rejtőzik a megnyerő arc mögött. A filmből nem nehéz rájönnünk, hogy Tom legfőbb motivációja a pénz, de igazából nem lehet eldönteni, hogy a cinkos közös játék mikor fordul át gyilkos tervvé. Nem lehetünk biztosak abban, Ripley-nek eleve az volt-e a szándéka, hogy a barátja helyébe lép, vagy Mr. Greenleaf lemondólevele inspirálta a bűntényre. Valószínűleg Philippe számára Tom azért érdekes egy ideig, mert jó partner a szórakozásban, zokszó nélkül beéri a másodhegedűs szerepével, ugyanakkor nem tud róla mindent, mert Ripley igazából kiismerhetetlen. A gyűrű-ügy kapcsán döbben rá arra, hogy Tom nemcsak rejtélyes, de veszélyes is, ám ekkor már késő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWOxuJyNSKdF-e0JnWx9iQ76n8Od51uKMCDDf3KPClzUrgBUOxa7CGvZbnGMujklM0gm6eX69z1Hxj2VUWm6ZBWCxaHZQAucss_ATjAP22-odA0clBEDIZnRmJ5SOEyMGsm7XZy4Wrjvc/s720/soleil29.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="720" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWOxuJyNSKdF-e0JnWx9iQ76n8Od51uKMCDDf3KPClzUrgBUOxa7CGvZbnGMujklM0gm6eX69z1Hxj2VUWm6ZBWCxaHZQAucss_ATjAP22-odA0clBEDIZnRmJ5SOEyMGsm7XZy4Wrjvc/w640-h356/soleil29.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Minghella legnagyobb hibája szerintem az, hogy ő viszont mindent megmagyaráz, sőt olykor túlmagyaráz. Egy percnyi kételyünk sincs afelől, hogy Matt Damon Ripley-je a mélyből akarja felküzdeni magát, és bár már az Olaszországba tartó hajón is Greenleafnek adja ki magát, igazából esze ágában sincs gyilkolni: inkább lenne Dickie oldalán (nemcsak barátként, hanem szerelmi partnerként is), mint a helyében. A gyilkosság is hirtelen felindulásból következik be, amikor Dickie a csónakban nyíltan és agresszíven visszautasítja Tom – egyébként tényleg idegesítő és visszatetsző – nyomulását, és bejelenti, hogy útjaik a csónakázás után végleg elválnak egymástól. A regénnyel és Clément filmjével ellentétben Ripley homoszexualitása nemcsak hogy egyértelmű, de túlságosan is kihangsúlyozott motívum. A két rendező eltérő szemléletmódjára remek példa a tükörjelenet: amikor Delon Tomja a barátja ruhájában csókot ad a tükörképének, abban az önimádat sokkal dominánsabban van jelen, mint a latens homoszexualitás. Damon Ripley-je viszont leginkább pipiskedik a tükör előtt, még pucsít is, szóval teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy itt csupán a homoszexualitásról van szó, semmi másról. El kell ismerni, Matt Damon jól játssza ezt a komplexusos, alázatoskodó, coming outra (és persze jólétre) vágyó figurát, mindig tudjuk, mit érez, mert folyton kitárulkozik, csak éppen ezáltal Ripley érdekessége és titokzatossága vész el. A Damon által alakított Ripley egy piócaként tapadó, egyre idegesítőbbé váló lúzer, aki ha tehetséges is, az semmiképpen nem a bűnözésben nyilvánul meg. Gyakran csak a szerencsének köszönhetően kerüli el a lelepleződést, míg Delon Tomja – anélkül hogy ennek bármi külső jelét adta volna – hideg fejjel előre felépítette a tervét, melyet a gyilkosság előtt halálos nyugalommal el is mond Greenleafnek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0bnzB8xwOUMS9XN2AwLzMATAVsTNX77M5FfUCyZq5kdAVrQt7TLsA3YVYwLGxgW94NauX9-3YD04Ap2-WWgpeABUI-dKhPya5VWkILX_23bDwAAcyyyaH92Tcbjjw3bapV1xalG8h5zQ/s720/soleil30.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="720" height="356" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0bnzB8xwOUMS9XN2AwLzMATAVsTNX77M5FfUCyZq5kdAVrQt7TLsA3YVYwLGxgW94NauX9-3YD04Ap2-WWgpeABUI-dKhPya5VWkILX_23bDwAAcyyyaH92Tcbjjw3bapV1xalG8h5zQ/w640-h356/soleil30.jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Damon figurája egyértelműen csak véletlenül és kényszerből válik többszörös gyilkossá, míg Delon esetében biztosak lehetünk abban, hogy benne eleve megvolt a bűnre való hajlam, amely valahol mélyen minden ember személyiségében ott rejtőzik, és tudatosan engedett a „sötét oldal” csábításának. Pedig egy-két esetben – ha nem is feltétlenül szándékosan – Minghella is tanújelét adja annak, hogy túlmagyarázás nélkül is képes gondolatokat közvetíteni. A film vége felé, amikor a hajón Tom félközelije mögött a háborgó tengert látjuk, a beállítást bátran tekinthetjük a fiatalember lelkiállapotának szimbólumaként is, anélkül hogy az alkotó ránk erőltetné ezt az értelmezést. De ilyen a befejezés is, amikor Peter megölése után a himbálózó szekrényajtó tükrében kis időre megpillantjuk Ripley-t, aki a beállítás következtében néhány pillanatra igazi önmaga mellé kerül, mintegy kettős személyiségének jelképeként. A gyilkosság hangjainak felidézése után a két Tomból egy lesz, egy minden értelemben új személyiség: a szekrényajtó lassan bezárul, vagyis szimbolikusan Ripley végleg önmaga csapdájába esik. Ha Minghella bátrabban élt volna az ehhez hasonló, kevésbé direkt képi eszközökkel, akkor talán most az eredetivel egyenértékű remake-ről beszélhetnénk. Így viszont ő is csupán azt tette, mint a filmhőse: megpróbált másvalaki helyébe lépni, de ez neki sem sikerült tökéletesen, csak tehetségesen.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB ALAIN DELON!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/12/rocco-es-fiverei.html"><b>Rocco és fivérei</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/08/kulonleges-tortenetek.html"><b>Különleges történetek</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/sokkos-kezeles.html"><b>Sokkos kezelés (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/06/klein-ur.html"><b>Klein úr</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB MARIE LAFORÊT!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2013/01/marie-laforet.html"><b>Az énekesnő és a színésznő</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/04/zsaru-vagy-csirkefogo.html"><b>Zsaru vagy csirkefogó?</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>MÉG TÖBB HOMOEROTIKA!</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2019/02/fellini-satyricon.html"><b>Fellini-Satyricon (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2017/05/az-ezeregyejszaka-viragai.html"><b>Az Ezeregyéjszaka virágai (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2020/07/06/sebastiane_szent_sebestyen_martiromsaga"><b>Sebastiane / Szent Sebestyén mártíromsága (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/01/orult-nok-ketrece.html"><b>Őrült nők ketrece</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/03/portyan.html"><b>Portyán (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>A TEHETSÉGES MR. TEAKBOIS</b></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/04/06/mindenre_kaphato_modellek_eletveszelyben"><b>Mindenre kapható modellek életveszélyben (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/04/06/mindenre_kaphato_modellek_eletveszelyben"><b>Marlon Brando, a szexmániás guru (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/03/19/igy_nem_lehet_egy_holggyel_banni"><b>Így nem lehet egy hölggyel bánni!</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/03/11/fekete_eva_a_legszebb_kigyobuvolo"><b>Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő (18+)</b></a></div><div style="text-align: justify;"><b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b><a href="https://moviecops.blog.hu/2021/05/06/franco_nero_a_rettenthetetlen_capavadasz">Franco Nero, a rettenthetetlen cápavadász (18+)</a> </b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>Arnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.com0