tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post6469014200744422138..comments2023-06-06T03:35:21.001-07:00Comments on RÉGI IDŐK MOZIJA ARCHÍVUM: REFLEKTORFÉNYBEN – JOE DALLESANDRO: A BISZEXUÁLIS MELEGIKONArnold Stonehttp://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.comBlogger8125tag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-79917598219345174772022-06-19T04:25:23.296-07:002022-06-19T04:25:23.296-07:00Ó, köszi, de én nagyon rendszertelen vagyok, ami a...Ó, köszi, de én nagyon rendszertelen vagyok, ami az írást illeti :) Neked meg sok sikert, és ha van kedved, teljes erőbedobást!accattonehttps://www.blogger.com/profile/02204455802408154427noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-81866169179770539062022-06-19T01:34:59.984-07:002022-06-19T01:34:59.984-07:00Köszi az érdekes elemzést, nagyon tetszett. Neked ...Köszi az érdekes elemzést, nagyon tetszett. Neked kéne blogolni, nem nekem, mert egészen más (de nagyon eredeti) a megközelítésmódod, mint az enyém. A film külön posztra van tervezve, most éppen augusztus a várható megjelenési időpont, csak hát a MovieCops éppen vergődik, még a pár soros ajánló a Facebookon se nagyon érdekel senkit se, hát még az eposzi terjedelmű poszt. :) De azért meglesz, ráadásul a jelenlegi tervezés szerint egymást követnék a Csárdáskirálynővel, csak a kérdés, hogy ez tényleg megvalósul-e. A Netflixen egyébként fent van Joe másik kiváló francia filmje, a Periféria is, de sajnos csak a vágott változat. Arról korábban már írtam ismertetőt. <br />Arnold Stonehttps://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-49617819069670535832022-06-18T18:24:35.426-07:002022-06-18T18:24:35.426-07:002.
Talán Padovan lehet a kutya-motívum alapján Ke...2.<br /><br />Talán Padovan lehet a kutya-motívum alapján Kerberosz, az ösztönlény, aki a végén visszatéríti gazdáját a helyes útra egy áldozattal. Baromi okos megoldás az a nejlonzacskó. Ha nem telik a költségvetésből három fejre, akkor egy ilyen ingyen zacsival fosztjuk meg a levegőtől az áldozatot.<br />Kharón és kutyája egyébként Kerényi Görög mitológiája alapján csak egyetlen egyszer nézett félre, amikor Orfeusz, Eurüdikét keresve elbűvölte őket is a lantjátékával. Nagyon izgalmas figura ez a Kharón, mert kevés feljegyzés maradt ránk a személyéről, éppen ezért sokat ki lehet hozni belőle. <br />Az ismert Gainsbourgh-szám instrumentális felhasználása kreatív: nem csak aláfest, hanem az olaszokhoz hasonlóan (a Fulci - Ne bántsátok a kiskacsát! ugye az egyik kedvencem) ellenpontot képez egy aszinkron montázsban, amikor ellátják Padovan baját, bár szerencsére nem akkora brutalitással.<br />Egy kérdés: Boris Vian mit csinált ebben a filmben? Mert az írta és rendezte: Serge Gainsbourg után ki van írva a neve: "á Boris Vian"<br />Joe megint irtó szexi, és ide kívánkozik egy kis kritika. Amikor az elején Padovan, a fiúszeretője kéjes pillantásokat vet rá, erre Krassky azt mondja, hogy "Ennek most nincs itt az ideje", hát szerintem nincs olyan élő ember a földön, aki le ne támadná ott helyben a szeméttelep közepén :D <br />Ja és vajon George Lucas fejében mi járhatott, amikor a Star Wars előzménytrilógiában a padavan titulust adta az érett Jedi mester fiatal tanítványának? :) <br /><br />Még egy kritika, de ez nem kicsi.<br />A netflixes fordítás katasztrófa, és már nem első alkalommal veszem észre. Mintha egy teljesítménybérben fizetett feliratozó ráküldte volna az angol szöveget valami alkalmazásra, oszt' jóvanazúgy. <br />"A ragadós buzik", "Hát nem érted, szegény alma?", "nénikék", "Gyerekkoromban arról álmodtam gőzmozdonyok vezetek". Vagy a motelbeli hangos anális jelenet után, amikor a moteltulaj elküldi őket, és Krassky visszaszól: "A kurvák csendben dugnak", vagy, ahogy ez értelmezendő: "Csak a kurvák dugnak csendben". Nagyon nem mindegy, mert az előbbivel nyilvánosan megalázná a "lányt".<br />Gondolom, a fordító (ha van) nincs jól megfizetve, ezért leszarta a kontextust, és azt is, hogy a szereplők szlengben beszélnek. Én viszont fizetek a platformért, és még ráadásul fordítanom is kell magyarról magyarra.<br /><br />Ja, és Depardieu fehér lovon: na ezt tényleg nem értem. Lehet, hogy ha Padovan-Kerberosz elmegy vele, akkor nem tér vissza a "gazdájához".<br /><br />At the end, köszönöm az ajánlást, olyannyira nem bántam meg, hogy a Zsötemet mostantól a kedvenc francia filmjeim közé sorolom.accattonehttps://www.blogger.com/profile/02204455802408154427noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-73297582363351651842022-06-18T18:23:56.729-07:002022-06-18T18:23:56.729-07:001.
Szinte hihetetlen, de felkerült a Netflix kín...1. <br /><br />Szinte hihetetlen, de felkerült a Netflix kínálatába a Zsötem kiváló minőségben, úgyhogy miért is ne néztem volna meg? Debüt filmként nem vártam sokat tőle, de váratlanul erősnek tartom a film atmoszféráját, izgalmasnak a témakidolgozását, és kevés kivételtől eltekintve nem érzem rajta az eltelt évtizedeket. Igazi franciás filmélmény volt, játékosság és komoly dráma keveréke szinte egymás utáni jelenetekben. A kapcsolathálók megrajzolása ma is megállja a helyét. Serge Gainsbourg egy intelligens provokatőr.<br /><br />Eleinte hiányérzetem volt, mert ha férfi-nő szexet mutatunk, akkor előtte férfi-férfi szexet miért nem? Azonnal értelmét vesztette a kérdés, amikor Johnny abban a nagyszerű kutyaként összegörnyedős jelenetben, amely beleégett a retinámba, kijelentette, hogy „Je suis un garçon” - „Én fiú vagyok”. <br />Lehetséges, hogy Jane Birkin fiús karaktere valójában transznemű volt, csak nem az volt a sorsa, hogy ebben a minőségében kiteljesedjen? Talán ezt támasztja alá Johnny háziállatának, a nőstény bullterriernek visszatérő motívuma. Krassky az elején elviccelődik, hogy a kutyus igazából egy disznó, mire a lány: "az, csak levágtam a farkát". Majd a második közösülés előtt Johnny megköti a bullt egy radiátorhoz, korlátozza a női lényét, hogy az anális szexnél kizárólag fiú mivoltában legyen jelen. (Nem jön be.) Végül amikor Padovan kikezd a fekete pasival a bárban, s a padlóra kerülés után elmenekül, vele együtt húz el a bullterrier is: a női lényeg, jelen esetben Padovan passzív homoszexuális szerepe, egyben a felemás identitástudat, ami addig lekötötte Johnnyt. Mostantól a belé táplált konvenciók szerint nő, aki azt a bizonyos férfit akarja akármilyen áron. Meg lett fosztva az identitásválságától. Ezért megy el feleslegesen női ruhát vásárolni, hátha tetszik majd Krasskynak. Persze Krassky undorítónak találja.<br />Krassky a szeméttelepnél lezajlott Krassky-Jonny beszélgetés alapján lehet, hogy a görög mitológia Kharónja, a révész, akinek feladata, hogy átvigye a Sztüxön a halottakat (a köztes állapotban lévő embereket), hogy átlényegüljenek valami mássá. Krassky ugyanis a Sztüxszel azonosítja a szemétfolyamot, viszont ugyanolyan rezignált, mint Kharón: "mindig csak felszedem a szemetet, és leteszem máshová". És hol élvezi Johnny maradéktalanul, fájdalom nélkül az anális szexet? Kharón ladikján, a teherautón. Átment a Sztüxön, csak közben átmeneti rítussal felérő szexuális viszonyt létesített a révésszel, aki végül rendeltetése szerint eldobta. Letette máshová (Birkin karaktere lecsupaszítva hal meg valószínűleg). Ugyanakkor Krassky is átment egy jellemfejlődésen: "Nem számít, milyen ruhát viselsz, mi most már egyek vagyunk".accattonehttps://www.blogger.com/profile/02204455802408154427noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-56691559590760487732021-01-10T12:22:07.162-08:002021-01-10T12:22:07.162-08:00Képzeld el azt a filmjét, amelyik nem tudom, hány ...Képzeld el azt a filmjét, amelyik nem tudom, hány órán át statikus kameraállásból mutatja az Empire State Buildinget. Tiszta action movie... :)<br /><br />A trilógia idején már Morrissey kezdte átvenni a stafétabotot, és a két horrorhoz Warhol már csak a nevét adta. Azt nem mondom, hogy a trilógia mainstream lenne, de azért fogyaszthatóbb, mint a korábbi opuszok. Amatőrségük kicsit szándékos, mert azokat a témákat akarták kendőzetlenúl, valóságosan bemutatni, melyek a hollywoodi filmekben nem kaptak helyet, vagy csak finomítva, melodrámai háttérként. A Heat talán a legpopulárisabb, kicsit a Sunset Boulevard variációja is.<br /><br />Persze Dallesandro személyisége sokat hozzátesz ezekhez a filmekhez, és Morrissey legalább olyan élvezettel filmezte őt ruha nélkül, ahogyan Pasolini a maga kedvenceit egy másik trilógiában. :)<br /><br />A horrorok eredeti angol gyári DVD-n vannak meg, nagyon szép a képminőségük. Már nem emlékszem, hogy a nővérem vette-e, mikor bébiszitter volt Angliában, vagy valamelyik haveromat kértem meg erre, mikor Londonba utazott.<br />Arnold Stonehttps://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-36107135660157723092021-01-09T16:55:22.806-08:002021-01-09T16:55:22.806-08:00A Lonesome Cowboyjal is megpróbálkoztam annak idej...A Lonesome Cowboyjal is megpróbálkoztam annak idején, hátha legalább egy műfajparódia meghozza a kedvemet Warholhoz, de aztán rájöttem, hogy ez a stílus azoknak való, akik mondjuk 2010 előtt a Tűzraktér nevű pesti alter szórakozóhely éjszakai vetítésén élvezni tudták, ahogy órákon keresztül követ a remegő kamera egy angol közpark chipmunkjának tevékenységét. (Bevallom, egy-két cuccot beszívtam akkoriban én is, de mégsem tudtam átélni a csít, vagy mit.)<br />Ugyanez a helyzet a Blue Movieval: még csak pornografikus szinten sem izgalmas, pedig elvileg az elsők között vállalta fel a nem-szimulált szexjeleneteket. (Illetve a svéd Vilgot Sjöman a frivolitásban megelőzte Warholt, nálad olvastam.)<br /><br />Eddig nem sok rendező tudta elérni nálam, hogy a vizuális igénytelenséghez annyira érdekes valódi drámai tartalmat társítson, hogy a képernyő előtt maradjak. Ilyen a mai napig Lars von Trier (bár ő képzett filmművészként dafke rebellisen csinálja, ellenben az amatőr Warhollal, akinek fogalma sem volt a film mibenlétéről), vagy Pasolini (utólag tudom, hogy ő is hasonlóan rebellis volt, de amikor tanultuk az operatőri sztenderdeket, ezerszer elátkoztuk a döntéseit, mert nem értettük).<br />Paul Morrisseynek szerencséje volt Luigi Kuveiller operatőrrel, mert alkotótársként volt képes becsatlakozni a munkálatokba. Még az is lehet, hogy a két horrorfilmben ő volt a valódi filmes auteur, míg Morrissey maradt a színészvezetésnél (Margheriti mellett). Viszont Kuveiller további munkásságát tekintve kétlem, hogy olyan autonóm művészi látásmóddal rendelkezett volna, mint a mi Tóth Jánosunk, vagy Sára Sándorunk. Argento Mélyvörösében, vagy Fulci Lizardjában pontosan a rendezők stílusjegyeire jellemző elvárásokat teljesítette. <br />De akkor mégis ki rendezte az ikonikus Morrissey-horrorokat? :D <br /><br />Lehet, hogy neked egy jobb kópiád van, talán Blu-ray, de az én DVDRipemben a színdramaturgia elveszett. Illetve egyetlen helyen jelentős, mert ezek a transzferek kontrasztos színeket közvetítenek: amikor Drakula rájön, hogy nem szűz vért ivott, akkor jobbról szép színes lámpákkal vetítik az arcára az örömét, majd a csömörét.<br /><br />Szokás szerint nem tudtam a blogposzt témájánál maradni... Megpróbálom befogadni a Morrissey-trilógiát, vagy legalábbis az első részét. Abban biztos vagyok, hogy a főszereplő hiányos öltözéke miatt nézetni fogja magát, de ez megint csak a Pasolini-dilemmához vezet.accattonehttps://www.blogger.com/profile/02204455802408154427noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-13688276223708320592021-01-09T08:34:33.724-08:002021-01-09T08:34:33.724-08:00A trilógia filmjei egyébként sem könnyen nézhetők,...A trilógia filmjei egyébként sem könnyen nézhetők, mert rengeteg statikus kameraállással felvett szövegelés van bennük, mint az akkori Godard-filmekben. De érdekes művek, ezért kerülnek majd sorra, de még nem tudom, hogy egyszerre vagy filmenként.<br /><br />Engem is meglepett, hogy milyen szépen fényképezett film mindkét horror, micsoda színek jellemzik mindkettőt. Az elsőt inkább a pirosas-barnás árnyalatok, utóbbit a kékes-zöldes színvilág. Ezek is idén sorra kerülnek még, akárcsak a Zsötem. :)<br /><br />Engem is érdekelt volna egy Pasolini–Dallesandro-együttműködés, kár, hogy nem valósult meg, ahogyan a forgatókönyv alapján érdekes lett volna a Maestro utolsó filmterve, a Porno-Teo-Kolossal is.<br />Arnold Stonehttps://www.blogger.com/profile/05885473309982437273noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8424235280802937409.post-37017595850430700132021-01-09T06:40:34.902-08:002021-01-09T06:40:34.902-08:00Beharangoztad mostanában, de nem tudtam magam ráve...Beharangoztad mostanában, de nem tudtam magam rávenni a Flesh/Trash/Heat-re, vagy a Zsötemre, mert most valami szórakoztatóbbra volt szükségem, ezért inkább újranéztem a két alap Dallesandro-horrort.<br /><br />A Flesh for Frankenstein nagyon kellemesen campy és undorító, viszont nem is emlékeztem rá, hogy az operatőri munka nemhogy pörfekt, hanem sokszor egyenesen nagyon szép. A míves zenei aláfestésről sem szabad elfeledkezni. Ez a két tényező egyébként mindkét filmre igaz.<br />A Blood for Dracula most nem is tűnt akkora trashnek. Persze az amatőr színészek csapnivalóak, ahány szerep, annyi akcentus...Amikor először néztem, még felirat sem volt hozzá, ami De Sica lehetetlen akcentusához elengedhetetlen. :D Egyszerre szól a függőségről (Udo nagyon beleélte magát az elvonási tünetek prezentálásába), a vérszívó arisztokrácia kettős arcáról, meg a pasolinis témáról, a szexualitás osztálykülönbségeket felszámoló revelációjáról. Érdekes, hogy Pasolini pont ekkoriban tagadta meg a korábbi nézeteit, mert rájött, hogy a téma kiábrázolása csak a filmipari mágnások tőkéjét gyarapítja. Kár érte, kifejezetten kíváncsi lettem volna egy Pasolini-Dallesandro kollaborációra. Egy Franco Citti-féle cinikus figura szerepe szerintem jól állt volna Joe-nak.accattonehttps://www.blogger.com/profile/02204455802408154427noreply@blogger.com