Death in Venice

Death in Venice

2017. május 29., hétfő

KÉJUTAZÁS LAS PALMASBA

A Kéjutazás Las Palmasba című svéd vígjáték a maga idejében szép sikert aratott a magyar mozikban is, de aztán feledésbe merült, és ma már csak legnagyobb rajongói emlékeznek rá. A hazai nézők többsége valószínűleg azt sem tudja, hogy egy hatrészes sorozat nyitódarabjáról van szó, amely a bumfordi Stig-Helmer Olssonról, az átlag svédről és köpcös norvég barátjáról, Ole Bramserudról szól. Hőseink vicces kalandokat élnek át az egyes epizódokban, amely megismerkedésüktől egész öregkorukig tart, amíg Stig-Helmer végre megtalálja a régóta áhított, megérdemelt boldogságot. Nos, Hammarby-szurkolók, akkor vágjunk bele! 


A cselekmény
A langaléta, jelentéktelen külsejű Stig-Helmer Olsson nem éppen a nők vágyálma. Nem csoda, hogy egyedül utazik Gran Canariára (a Kanári-szigetek névadója), a napfényes Nueva Estocolmóba karácsonyozni, hogy kikapcsolódjon a hideg skandináv hétköznapok kiszámítható unalmából. Mondani sem kéne, hogy fél a repüléstől, ezért utazás előtt felkeresi pszichiáterét, hogy segítsen neki megoldani ezt a problémát. A doki megkéri, hogy vigyen magával egy karácsonyi csomagot Nueva Estocolmóban élő nagynénjének. Azt persze nem árulja el neki, hogy a csomagban félmillió koronát rejtett el egy ottani telekspekuláció anyagi fedezetéül. Stig-Helmer a gépen megismerkedik a köpcös norvég Ole Bramseruddal. Összehaverkodnak, így nem jelent problémát, hogy valamilyen adminisztrációs probléma miatt Nueva Estocolmóban közös szobába kényszerülnek. Ole segít újdonsült cimborájának egy új karácsonyi csomag összeállításában, ugyanis Stig-Helmer bőröndje valahol elkavarodott, és nem érkezett meg Nueva Estocolmóba. A „nagynéni” viszont már nagyon várja a küldeményt, de egyáltalán nem arra számít, amit végül kézbesítenek neki. A gyanútlan Stig-Helmer és Ole megpróbálják kellemesen tölteni a társasutazást, és ennek legjobb módja, ha becsajoznak. Ole választása a vagány Sivre esik, aki testvérével, a civilben közlekedési rendőrként dolgozó Maj-Britt-tel érkezett. Maj-Britt és Stig-Helmer még otthonról ismerik egymást, és úgy tűnik, a nő számára sem közömbös a „Zsiráf”-nak gúnyolt kétbalkezes antihős…


A rendező-főszereplő
Lasse Åberg 1940. május 5-én született egy svéd kisvárosban, Hoforsban. Hat hónapos korától Stockholmban nevelkedett, 1960 és 1964 között grafikai tervezést tanult. Jól gitározott, ezért 1963-ban társult Anna Roll énekesnővel, és duóban léptek fel. A hatvanas években saját tévéműsoruk is volt, lemezeket is megjelentettek. 1966-ban játszott először filmen. 1977-ben kezdett rendezni, először a televízió számára. 1979-ben Peter Halddal közösen rendezte első mozifilmjét, a Repmånad eller Hur man gör pojkar av män című vígjátékot. A hadseregben játszódó komoly filmek gyakran arról szólnak, hogyan lesznek tejfelesszájú zöldfülűekből kemény férfiak, Åberg és Hald alkotásában viszont meglett férfiak válnak infantilis kölykökké egy katonai továbbképzés alkalmával. Åberg később is arra törekedett, hogy a svéd átlagpolgárokat mulatságos helyzetekben mutassa be, tükröt tartva ezzel honfitársai elé. Talán emiatt nem is foglalkozott sose azzal, hogy filmjeit külföldön is népszerűsítse, ámbár több komédiája nemzetközi sikert aratott. Például a Kéjutazás Las Palmasba, amelynek Åberg által megformált főszereplője, Stig-Helmer Olsson később több filmben is visszatért. A színész-rendező a svéd gyerekek körében is közkedveltté vált, mindenekelőtt az 1978-ban indult Trazan Apansson című tévésorozatnak köszönhetően. Sorozatbeli partnerével, Klasse Möllberggel 1980-ban megalapította az Electric Banana Bandet. Egyéb szakmai elfoglaltságaik miatt inkább stúdióban dolgoztak, és ritkán vállaltak élő fellépést, ám olyankor többnyire ingyen álltak a közönség elé. Åberg rajong Miki egér figurájáért, tervezőmunkájához is felhasználta, sőt 2002-ben múzeumot is nyitott az általa gyűjtött Disney-relikviáknak. Kevésbé köztudott, hogy ő tervezte a stockholmi metró üléshuzatait is. 2011-ben rendezett és filmezett utoljára: mondani sem kéne, hogy egy Stig-Helmer Olsson-sztorival búcsúzott.


A forgatás
A Kéjutazás Las Palmasba forgatása 1980 januárjában kezdődött, és márciusban ért véget. A stáb dolgozott Stockholmban és Gran Canarián, a záró képsorokat Rio de Janeiróban vették fel. A Nueva Estocolmóban játszódó jeleneteket Gran Canaria népszerű üdülőhelyein forgatták: San Agustínban, a Playa del Inglésen és Bahía Felizben. (A magyar cím tulajdonképpen megtévesztő, mert hősünk nem Las Palmasba, hanem a valóságban nem létező Nueva Estocolmóba utazik, bár az is igaz, hogy Las Palmas nemcsak egy város, hanem egy tartomány neve is.) A Sun Trip szállodát a Playa del Inglésen található Hotel Monte Rojo helyettesítette, bizonyos hoteljeleneteket viszont a San Agustín-i Rocas Rojas szállodában vettek fel. Bahía Feliz keleti részén forgatták azt a rövid jelenetet, amikor Stig-Helmer egy DC-7-es repülőgép előtt állva azt képzeli, hogy repül. A használaton kívüli gépet azóta pirosra festették, de még mindig az eredeti helyén van. Azt a DC-8-62-es repülőgépet viszont, amellyel hőseink a Kanári-szigetekre utaznak, a Scanair légitársaság bocsátotta a filmesek rendelkezésére. A cég vezetői alkalmazottjaikat is kölcsönadták: pilótájuk, Kurt Ivarsson kölcsönözte a kapitány hangját (maga a figura nem látható), és néhány stewardessük is vállalta a filmezést. A repülőgépen Stig-Helmer mögött ülő asszony Lasse Åberg édesanyja, Greta Thunell. Az 5-ös terminálon játszódó jelenetek helyszíne a stockholmi Arlanda repülőtér volt. Valamennyi belső jelenetet (beleértve a Nueva Estocolmó-i szállodai szobákban játszódókat is) a Stockholm nyugati külvárosában, Brammában található Europafilms stúdióiban vették fel. Stockholm belvárosában, Hötorgscityben forgatták azt az epizódot, amelyben Maj-Britt elviteti Gösta Angerud kocsiját, és először találkozik Stig-Helmerrel. A Maj-Brittet alakító Lottie Ejebrant számára a későbbi riói forgatás kellemetlen élményt jelentett, mert a Copacabanán megpróbálták kirabolni.


SZOT-üdülő a Kanári-szigeteken
Felejtsd el a fingós-böfögős amerikai tinivígjátékokat, melyeknek infantilis szereplői mindenre hajlandók, hogy topless vagy teljesen pucéran lássák a Jó Nőt, még inkább, hogy le is fektessék! A hetvenes és a kora nyolcvanas években a magyarok Skandináviát tartották a pornó európai fellegvárának, de ne is reménykedj abban, hogy a Kéjutazás Las Palmasba akárcsak nyomokban is tükrözne valamit mindebből. Lasse Åberg filmjének főszereplői különböző habitusú átlagemberek, akik a rendezői koncepció szerint tipikus svédek ugyan, de igazából a világ bármely pontján élhetnének, mert könnyű magunkra vagy másokra ismerni bennük. (Åberg azt állította, hogy a kifinomult francia humor kiválósága, Jacques Tati inspirálta őt.) Jómagam például Stig-Helmer Olssonban azonnal magamra ismertem, de a többi szereplő által képviselt típust is jól ismerem. Sose jártam ugyan még Las Palmasban (gondolom, olvasóim többsége sem), de aki részt vett már egy utazási iroda által szervezett külföldi társasutazáson, vagy valaha eltöltött már egy-két hetet egy balatoni SZOT-üdülőben, annak a figurák és a helyzetek garantáltan ismerősek lesznek. Például az örökösen kedélyeskedő, sőt dalra is fakadó idegenvezető, a „közösségépítő” reggeli torna vagy az ismerkedési délután és a búcsúest. A fennmaradó időben mindenki igyekszik ezeknél azért jobb egyéni programot találni magának, úgy mint piálás, csajozás, pasizás – kit mi érdekel igazán. A két alkoholista epizodista például végigissza és végigröhögi az egész filmet, és különösen akkor vannak elemükben, amikor az olyannyira össze nem illő nászutasok, a Korcs házaspár nevét meghallják a mikrofonban vagy a hangszóróban. (Az eredeti hangsávban a házaspár neve Storch, amelynek kiejtése a „stork”-hoz, vagyis a „gólyá”-hoz hasonlít, és a magyar szinkronban is elhangzik egy gólyás poén a párra vonatkozóan.) A Kéjutazás Las Palmasba humora amúgy egyáltalán nem harsány, fergetegesnek végképp nem mondanám, inkább a jellemekre és helyzetekre épít, olykor talán blőd is, de aki ráérez a film hangulatára, az biztosan élvezni fogja. Egyik kedvenc poénom, amikor a Nueva Estocolmóban élő, szigorú erkölcsi elveket valló anya kora reggel így fogadja az éjszakát nem otthon töltő vénlány gyermekét: „Ha ezt megtudja az apád! Megyek, felkeltem és megmondom neki!”


A fogadtatás
A Kéjutazás Las Palmasba kritikusi és közönségfogadtatása igencsak eltért egymástól. Az ítészek fanyalogtak, szerintük a jó kezdés után a film hamar ellaposodik. A svéd közönség viszont lelkesen fogadta Åberg opuszát, több mint két és félmillióan váltottak jegyet rá. Ezzel mindmáig a kereskedelmileg legsikeresebb hazai filmnek számít Svédországban. Ezt az eredményt nem kisebb személyiség is elismerte, mint maga Ingmar Bergman: a róla elnevezett – ötvenezer korona pénzjutalommal járó – díjat 1981-ben Lasse Åberg kapta, mert az ő filmje vette rá a legtöbb svédet arra, hogy moziba menjen. A zsűrinek Bergman mellett a Svéd Filmintézet igazgatója is tagja volt. Ugyanabban az évben a Svéd Filmintézet egy saját díjat is adott a filmnek. Az 1981-es moszkvai filmfesztiválon Svédországot a Kéjutazás Las Palmasba képviselte. (Valószínűleg a magyar forgalmazó is itt figyelt fel rá.) A rendezvényen a fekete humor sajátos megnyilvánulásaként az opusz Inturist-díjat kapott mint a legjobb turisztikai film. A magyar premierre 1982. június 10-én került sor, a nyaralási szezon – és az uborkaszezon – legelején. A hazai közönség a svédekkel ellentétben nem tódult a mozikba, a kritikusi fanyalgás viszont itthon sem maradt el: „»Ni, ezek valahogy mind egyformák…« – heherészik rajtuk bátortalanul a rendező. Helyettünk teszi. Mert igazi nevetnivalót bizony aligha kínál ez a sótlan turista-show. Hacsak nem érjük be olyasfajta idétlenségekkel, mint amilyen teszem azt a repülőtéri vizsgálóberendezést megsípoltató lúdtalpbetét, a fényes kőpadlóra eresztett tócsában didergő kiskutya, vagy a bágyadtan spanyolkodó spanyol” – írta anno a Filmvilág kritikusa.


A folytatások
A kiugró kereskedelmi sikernek köszönhetően 1985 és 2011 között Åberg öt folytatást rendezett a filmhez, természetesen mindegyikben ő játszotta a főszerepet. (A magyar mozikba sajnos egyik sem jutott el.) Az eredeti szereplők közül csupán a köpcös, joviális norvégot alakító Jon Skolmen tért vissza mindegyik részben. A Sällskapsresan 2 – Snowrollerben (1985) Stig-Helmer és Ole az Alpokba utaznak síelni, ahol természetesen számos bohókás kalandot élnek át, amelyek kétmillió svéd mozinézőt szórakoztattak. A történet végén Stig-Helmer megnősül, ám a harmadik részben (SOS – en segelsällskapsresa, 1988) már elvált emberként látjuk viszont. Az elmaradhatatlan Oléval egy gazdagok lakta szigetre vetődnek, ahol éppen a hagyományos évenkénti yachtversenyre készülődnek. Az első részben talált félmillió koronát hőseink már rég elbokázták, mert a negyedik részben (Den ofrivillige golfaren, 1991) Stig-Helmert a kenyérpirítógyárban látjuk robotolni. Egy napon azonban különleges ajánlatot kap: komoly pénznyereményért kiállhat egy gazdag ember ellen golfban. Stig-Helmer az életben nem golfozott még, de Ole persze tudja a megoldást. Érdekesség, hogy a filmben nyújtott alakításáért Åberg megkapta a Svéd Filmintézet rangos szakmai díját, a Guldbaggét. A siker ellenére nyolc évet kellett várni az ötödik részre: 1999-ben mutatták be a Hälsoresan – En smal film av stor vikt című folytatást. Ebben Stig Helmer szerelmi bánatában – Ole biztatására és az ő társaságában – egy vidéki gyógyüdülőbe utazik, amely azonban komoly működési nehézségekkel küszködik, ami számtalan bonyodalom forrása lesz. A hatodik részt (The Stig-Helmer Story) 2009 karácsonyára ígérték, ám anyagi nehézségek miatt csúszott a forgatás. Végül egy ötmillió koronás állami támogatásnak köszönhetően készült el a film, amely 2011 karácsonyán került a közönség elé. Megöregedett hősünk egy kisebb kihágás miatt a rendőrségen köt ki, ahol találkozik régi iskolai riválisával. A véletlen találkozás felidézi a múlt szép és kevésbé szép emlékeit, köztük egy romantikus szerelmet egy bizonyos Annika iránt. A hűséges barát, Ole azt javasolja, hogy Stig-Helmer próbálja megtalálni Annikát, hátha most be fog teljesülni a régi szerelem…


Kéjutazás Las Palmasba (Sällskapsresan eller Finns det svenskt kaffe på grisfesten, 1980) – svéd filmvígjáték. Lasse Åberg és Bo Jonsson ötletéből a forgatókönyvet írta: Lasse Åberg. Operatőr: Jörgen Persson. Zene: Bengt Palmers. Díszlet: Bo Lindgren. Jelmez: Denise Grünstein. Vágó: Sylvia Ingemarsson. Rendező: Lasse Åberg. Főszereplők: Lasse Åberg (Stig-Helmer Olsson), Lottie Ejebrant (Maj-Britt 'Majsan' Lindberg), Jon Skolmen (Ole Bramserud), Kim Anderzon (Siv Åman), Roland Jansson (Gösta Angerud), Magnus Härenstam (Dr. B. A:son Levander), Ted Åström (Lasse Lundberg), Weiron Holmberg (Robban Söderberg), Sven Melander (Berra Ohlsson).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FLAVIA, A MUZULMÁN APÁCA

„Miért? Miért? Isten miért egy férfi? Az Atya, a Fiú és a Szentlélek – mind férfiak. Még a tizenkét apostol is. Mind a tizenketten férf...