Dolce Vita

Dolce Vita

2017. június 26., hétfő

SPETTERS

Az 1980-ban bemutatott Spetters a holland Paul Verhoeven életművének legnagyobb vihart kavart darabja, egyben a rendező első olyan mozifilmje, amely nem irodalmi mű alapján készült. A Holland Filmalap csak a forgatókönyv jelentős átdolgozása után volt hajlandó támogatni a produkciót, Verhoeven azonban a támogatás megítélése után mégis az eredeti szkript alapján forgatott. A Spetterst gyakran emlegetik „a holland Szombat esti láz”-ként, ám a John Travolta nevével fémjelzett 1977-es amerikai film főhősével ellentétben a Verhoeven-opusz fiatal szereplői számára nem a diszkó, hanem a motorozás jelenti a kitörés, a „valakivé válás” lehetőségét. Noha a premiert követően a társadalom legkülönbözőbb rétegei fejezték ki tiltakozásukat (például a feministák, a homoszexuálisok, a hívők, a mozgássérültek és a rendőrök), sőt a legradikálisabbak a film betiltását követelték, a Spettersnek csak Hollandiában több mint egymillió nézője volt. A magyar filmszínházak nem mutatták be (ahogyan a rendező többi holland filmjét sem), és 2017 januárjáig nem jelent meg nálunk se VHS-en, se DVD-n, se Blu-Rayen. A hazai közönség az MGM tévécsatornán láthatta először a filmet 2008 nyarán, szinkronizált változatban, de kisebb vágásokkal.


A cselekmény
Az 1970-es évek végén járunk, egy holland városban. Eef, a fiatal szerelő dolgozni indul a motorjával. Eleinte nem tud megfelelő sebességre kapcsolni, mert az apja megy előtte a keskeny úton egy traktorral. Ugyanekkor Eef barátja, Rien is távozik otthonról, előtte azonban fizetéselőlegként pénzt vesz ki apja kávézójának kasszájából. A férfi jó utat kíván a fiának, aki motorjával pillanatokon belül elszáguld. A harmadik fiúnak, Hansnak nincs ilyen szerencséje, mert az ő motorja egyáltalán nem akar beindulni. Végül az apja segít neki, és hátulról megtolja a járművet. A három srác a sikeres motokrosszversenyző, Gerrit Witkamp fogadására megy, melyet a televízió is közvetít. A riporter mint Witkamp legnagyobb rajongóit mutatja be a fiúkat. Rien ezután felkeresi barátnőjét, Mayát, aki egy élelmiszerüzletben dolgozik. Megpróbál egy-két dolgot elemelni, de a lány megtalálja nála. A fiúk Eef műhelyében találkoznak újra, ahol a szerelő megtréfál egy kihívóan viselkedő lányt, aki kitömte a melltartóját, hogy keblei nagyobbaknak tűnjenek. Rien és Eef fogadnak, hogy Eef csukott szemmel is jobb szerelő, mint Hans. A fogadást természetesen Eef nyeri. Hans este a diszkóban is felsül, amikor kissé faragatlan módon megpróbál felcsípni egy lányt. Eef ízelítőt ad diszkótáncosi tudományából, de egy színes bőrű srác ügyesebbnek bizonyul a táncparketten. Útban hazafelé a fiúk autója előtt egy meleg pár szalad át. Az emelkedett hangulatban lévő társaság úgy dönt, hogy megtréfálják őket. Utánuk erednek, s az egyikőjüket sikerül elkapniuk. Az egyik lány rúzsával kifestik a száját. Ezután Rien Mayával együtt megy haza, de nem a saját szobájába viszi a lányt, hanem a szülei ágyába. A távol lévő ősök viszont már ismerik fiuk észjárását: az apa üzenetet hagyott a vekker mellett, hogy Rien ne felejtse el időben hazavinni Mayát. Eef és Hans csak egy építkezésre tudja vinni a barátnőit, ám a szerelmeskedés egyikőjüknek sem jön össze. Eefnek nincs merevedése, Hans barátnője pedig éppen menstruál. Persze sem a fiúk, sem a lányok nem akarnak egymás előtt szégyenkezni, ezért mindkét pár az orgazmus hangjait imitálja, hogy félrevezesse egymást.


Másnap rendezik a motokrosszversenyt, melyre természetesen Rien és Hans is benevezett. Hans motorja azonban most sem indul be. A fiú Eefet hibáztatja, hogy nem jól szerelte meg a járgányt. A szerelő faképnél hagyja a barátját, akinek valahogy mégis sikerül beindítania a motort. Épphogy eléri a rajtot. A versenyben eleinte Rien vezet, de aztán nekimegy egy buckának, és elveszti az előnyét. Mégsem adja fel, sikerül behoznia a hátrányát, és megnyeri a futamot. Hans már korábban kénytelen volt feladni a versenyt, mivel a motorja megint bedöglött. Maga Witkamp gratulál Riennek, aki barátai és a lányok társaságában megy a büfékocsihoz. A büfés lány, a göndör, szőke hajú Fientje érdeklődését azonnal felkelti a győztes, Maya azonban résen van. Amikor bőrruhába öltözött bajkeverők akarnak fizetés nélkül távozni a büfékocsitól, kisebb balhéra kerül sor. Fientje testépítő bátyja, Jaap ugyanis hátulról elkapja a vezér nyakát, Fientje pedig leforrázza a huligán mellkasát, hogy fizetésre bírja a többi vagányt. Azok ugyan megkísérelnék az ellenállást, ám Rien is Fientje pártjára áll. Fientje begyűjti a pénzt a bőrruhás bandától. Rienék is távoznak. A fiúk arról beszélnek, hogy mennyire tetszett nekik Fientje vagánysága, Maya viszont egyáltalán nincs elragadtatva a büfés lánytól. Rient a kávézóban a tiszteletére összesereglett vendégek ünneplik. Eefet otthon a szigorú apja várja, aki szemrehányást tesz a fiának, hogy délelőtt a templomnál motorja dudájának hangjával megszentségtelenítette az Úr napját. Felküldi a srácot a padlásra, ahol megveri. Fientje rövid sétát tesz az esti városban, s az ablakokon át bepillantva nyugodt, békés családi idilleket figyel meg. Utána visszatér a lakókocsijukhoz, amely egy téren parkolt le. Éppen időben érkezik, egy rendőr az engedélyüket kéri. Fientje a maga módján oldja meg a helyzetet, beinvitálja a rendőrt a lakókocsiba. Engedélyről persze már szó sincs. Később a lány azt mondja a bátyjának, hogy unja ezt a vándoréletet, abba akarja hagyni, Jaap azonban nem hiszi, hogy húga valóban le akarna lépni.


Fientje másnap reggel bevásárolni megy. Az élelmiszerbolt pénztáránál Maya ül. Azonnal felismeri őt, ismerősként üdvözli, Maya azonban úgy tesz, mintha még sosem látta volna Fientjét. Természetesen Rien címét sem hajlandó megadni neki. Eef műhelyében a srácok éppen Fientjéről beszélgetnek. Mivel tetszik nekik a lány, úgy döntenek, hogy Fientje azé lesz, akinek a legnagyobb a merev farka. A dolgot ott helyben méréssel döntik el. Rien és Eef arcáról azonban lefagy a mosoly, mert ezt a versenyt kivételesen a mamlasznak tartott Hans nyeri meg. Fientje elmegy a kávézóba, és ott találkozik Riennel. Ajándékot hozott a fiúnak: első találkozásuk emlékére azt a téglát, mellyel előző nap a fiú a segítségére sietett. Később a büfékocsinál Hans, mint a „farokverseny” győztese, megpróbál kikezdeni Fientjével, és randira hívja. A lány azonban elutasítja, mert érzi, hogy a három fiú közül Rienben van a legtöbb fantázia, vele érdemes foglalkozni. Rien és Eef közben jót mulat Hans újabb felsülésén. Megérkezik Maya azzal a hírrel, hogy Henkhof, a tévés producer találkozni akar a srácokkal. A megbeszélésre Fientje is elmegy. A dörzsölt producer műsorajánlatot tesz: a fiúk egy programban szerepelhetnének Witkamppal. A gyakorlatias Fientje a lelkesedés tetőpontján a fizetésről érdeklődik. Kiderül, hogy Henkhof semennyit sem akar fizetni, valószínűleg arra számított, hogy Witkamp lelkes rajongói ingyen és boldogan szerepelnek együtt a bálványukkal. A lány viszont úgy véli, a srácoknak is lesznek költségeik, s erre a célra Henkhof végül hajlandó 2500 guldent fizetni. A fiatalok lelkesedése óriási, Fientjét éltetik. Persze Mayát kivéve, ő tisztában van azzal, hogy a büfés lány valójában rástartolt a fiújára. Fientje tényleg nem éri be annyival, amit addig elért. A távozó Henkhof után hajt, és ráveszi arra, hogy szerezzen japán szponzort Riennek, mert a fiúból nagy bajnok válhat. Az üzlet megpecsételésére a producer magával hívja a lányt.


Rien boldogan újságolja Mayának, hogy létrejött a szponzorszerződés, és ünnepelni hívja a lányt. Maya azonban nem megy vele, mert a kocsiban meglátja Fientjét. A fiú hiába mondja, hogy Fientje támogatása nélkül nem lenne szerződés, a büfés lányt tehát nem lehet kihagyni az ünneplésből, Maya hajthatatlan. Vitatkozni kezdenek, és Rien Maya fejéhez vágja, hogy nem törődik vele, ellentétben Fientjével, aki biztatja, buzdítja és támogatja őt. Végül dühösen otthagyja a barátnőjét, tulajdonképpen szakítanak. Rien egy szép bundát vásárol Fientjének, és sikeres versenyzői jövőjéről ábrándozik, a sok utazásról, melyre természetesen a büfés lányt vinné magával. Az ágyban kötnek ki, ami Fientje igazi terepe. Másnap Rien és Hans együtt mennek motorozni, hogy gyakoroljanak egy kicsit. A sztrádán száguldanak. Az előttük haladó autóból a sofőr váratlanul egy zacskó szemetet dob ki, amit a szél Rien arcába vág. A fiú elveszíti uralmát a járműve felett, és balesetet szenved. Nem hal meg, de többé nem tud lábra állni. Fientje meglátogatja a kórházban. Rien balesete a biztos és szép jövőről szőtt álmainak is véget vetett. Lelke mélyén talán a fiú is tudja ezt, ezért arra kéri a lányt, hogy többé ne jöjjön be hozzá. Hans egy koncertre megy apja fúvós zenekarával, és a kiruccanásra elkíséri az unatkozó Eef is. Az esti szabadtéri előadáson Eef felfigyel két meleg férfira. Titokban követni őket. Az alkalmi pár egy metróépítkezésre megy, ahol Eef szemtanúja lesz annak, amint a fiatalabbik férfi orális szexet folytat idősebb partnerével. Lesben áll, és később megtámadja a fiatal srácot, aki alighanem prostituált, és elszedi tőle a pénzét. Utána visszasiet a térre. Éppen a koncert végére ér vissza. Hansnak fogalma sincs arról, hogy barátja mit művelt, valószínűleg azt se vette észre, amikor egy időre eltűnt.


Rient kiengedik a kórházból, szülei az állomáson várják. Kocsival viszik haza. A fiút a kávézó előtt kisebb tömeg fogadja: ismerősök, rokonok, barátok. Ajándékot is hoztak, egy automata tolószéket, amellyel Rien segítség nélkül is közlekedhet. Fientje ezalatt Eef benzinkútjánál tankol. A fiú kocsikázni hívja, de hamar belecsúsznak egy árokba. A közelben dolgozik Eef apja a traktorral, s a férfi menti ki a bajba jutottakat. Nem rejti véka alá a véleményét Fientjéről, szemrebbenés nélkül lekurvázza. A temperamentumos lány ezt persze nem hagyná annyiban, Eef azonban szerencsére le tudja állítani. Azt mondja neki a kocsiban, hogy el akar menni ebből a városból, egyenesen Kanadába. Fientje szájhősnek véli, ám amikor Eef meglobogtatja előtte a pénzét, a büfés lány rögtön tudja, hogy talán mégis érdemes egy kicsit foglalkoznia a szerelővel. Rien Hansnak adja a japánoktól kapott motort, és sok szerencsét kíván a barátjának ahhoz, hogy bajnok legyen. Hans azonnal el is megy motorozni, és találkozik Fientjével. A lány éppen a szemetet hozta ki erre a félreeső helyre. Hans csak kíváncsiságból nézi meg az egyik kidobott üres dobozt, és meglepődve látja, hogy egy kutyakonzerv az. Bármilyen mamlasznak is tűnik, egyáltalán nem hülye, rögtön leesik neki, hogy mivel Fientjének nincsen kutyája, a konzervből valójában a büfé specialitásai készülnek. A lány nem izgatja magát a dolog miatt, szerinte senkinek nem lesz semmi baja ettől, az ő csóró amerikai nénje például évek óta kutyakonzerveken él. Mindazonáltal úgy érzi, érdemes több vasat is a tűzben tartania, ezért úgy tesz, mintha elromlott volna a kocsija, és megkéri Hansot, vontassa haza. Beinvitálja a lakókocsiba, ahol már Eef várja. A szerelő komolyan beszélt korábban, hiszen ez alkalommal már a Kanadába szóló két repülőjegyet is magával hozta, és persze újra meglobogtatja a pénzét. Hamarosan elmegy, szólítják az „üzleti ügyek”. Hans marad, és végre kiböki, ami eddig is nyilvánvaló volt, hogy tetszik neki a lány. Magabiztosan állítja, hogy belőle is lehet olyan bajnok, mint Rienből. Fientje számára nem jelent különösebb áldozatot, hogy Hansszal is lefeküdjön.


Rien az utcákat rója a tolókocsijával, és csak ingerült lesz attól, hogy mindenhol szánakozó pillantásokat vetnek rá. Kíváncsiságból megáll egy kisebb csoportnál: egy pap éppen a hitről prédikál az egybegyűlteknek. Maya is a nézők között van. Rien gúnyos megjegyzéseket tesz a papra, aki viszont meghívja őt a gyülekezetbe, mert azt mondja, Isten segíteni fog rajta. Maya és Rien ezután beszélgetnek egy kicsit. A fiú azt mondja, egyáltalán nem hisz abban, hogy valaha még járni fog. Beesteledik. Eef az utcákon újabb áldozatra vadászik. Megismerkedik egy kutyás öregúrral, és rövid beszélgetés után nyilvánvaló lesz, hogy a fiatalember megtalálta, akit keresett. A liftben támad rá a férfira, és azzal fenyegeti, hogy ha nem ad neki azonnal 500 guldent, elmondja a feleségének, hogy homoszexuális. A megzsarolt férfi néhány perc múlva hozza is a pénzt, hiszen Eef addig a kutyáját sem adta neki vissza. A bűnt azonban hamar követi a bűnhődés. Eef a pénzét számolgatja az aluljáróban, mikor észreveszi, hogy valaki ugyanonnan figyeli, ahol pár napja még ő állt, amikor a meleg párt követte. Menekülni akar, de csapdába került. Csak a metróépítkezés felé tud szaladni, nyomában a négytagú bandával. Majdnem ugyanott kapják el, ahol nemrég szemtanúja volt az alkalmi pár együttlétének. Támadói egy hatalmas kábeltartó hengerre fektetik, lerángatják a nadrágját, és egymás után megerőszakolják. Utána magára hagyják. Egyikőjük néhány perc múlva visszajön. Jaap az, Fientje bátyja. Azt mondja, szerinte Eef valójában élvezte az erőszakot. Régóta figyelte őt a bandájával. Nem azért kapták el, mert kirabolt másokat, hanem mert úgy gondolták, Eef valójában közülük való. Jaap szerint ideje, hogy a szerelő is felvállalja végre a valódi identitását, de legfőképp hagyja békén a húgát, mert Fientje különbet érdemel egy homokosnál.


Hans azt hiszi, élete nagy lehetőségét kapta meg azzal, hogy Witkamppal roboghat a gyakorlópályán, ahová Fientje is elkísérte. Ám hiába van a fiúnak immár japán motorja, azzal is éppoly ügyetlen, mint korábban. Arról viszont sejtelme sincs, hogy Henkhof filmre veszi a szerencsétlenkedéseit, hogy aztán majd felhasználja ezeket a képsorokat Witkamp következő műsorában. Fientje azonban szem- és fültanúja, amint a közvetítőkocsiban Henkhof és Witkamp a visszanézett felvételeken mulatnak. Dühösen távozik, úgy tűnik, Hansszal rossz lóra tett: a fiúból sosem lesz sikeres motorversenyző. Az otthonául szolgáló lakókocsiban ott találja Eefet. Most már egyértelműen kijelenti, hogy hajlandó a fiúval Kanadába menni, Eef azonban szótlanul elmegy. Jaap világosítja fel a húgát, és elmondja neki, hogy a haverjaival megerőszakolta Eefet, aki élvezte a dolgot, hiszen valójában meleg. Minderre Fientje csupán annyival reagál, hogy neki bizony nincs szerencséje a fiúkkal. Eef közben hazamegy, és otthon bevallja az apjának, hogy homoszexuális. Valósággal kiprovokálja, hogy a férfi megverje, és ez meg is történik. Rien végül Mayával együtt elmegy a gyülekezetbe. Nem akar a pap elé menni, de a lány odatolja. A férfi Rien fejére teszi a kezét, és hangosan fohászkodni kezd. Szavainak hatására Rien mintha kezdene felemelkedni a székből, már-már lábra áll, de aztán visszazuhan. Maya vigasztalja, hogy ne adja fel, ez még csak az első próbálkozás volt, Rien azonban kijelenti, hogy nem jön többet.


A másnapi versenyen Witkamp ismét győzedelmeskedik. Hans a büfékocsihoz megy, és megkérdezi Fientjét, miért akar elmenni a városból, mi lesz kettőjükkel. A lány azt feleli, hogy nekik nincs közös jövőjük, Hansnak nincs semmije, amire alapozni lehetne. A fiú fogadkozik, hogy ez hamarosan megváltozik. A kávézóban nagy tömeg gyűlik össze, hogy Witkamp győzelmét ünnepeljék. Természetesen a bajnok is megjelenik a feleségével. Rien nincs az ünneplők között. Tolókocsijával a sztrádához kerekezik, és egy közeledő teherautó elé hajt. A kávézóban ezalatt egyre emelkedettebbé válik a hangulat, hiszen egy táviratban maga a királynő is üdvözletét küldi Witkampnak. Következik az est egyik fénypontja, a tévéműsor. A jelenlévők kitűnően mulatnak Hans ügyetlenkedésein, aminek a fiú egyáltalán nem örül. Megkísérli kikapcsolni a készüléket. Az ezzel kapcsolatos szóváltás tömegverekedésbe torkollik, amelyben a jól ismert bőrruhás bajkeverők járnak az élen. Mindent, ami szétverhető és összetörhető, tönkretesznek, egyikőjük még Witkamp feleségéről is letépi a blúzt. A kávézó tulajdonosa a rendőröket hívja. Mire azok megérkeznek, a bajkeverők felszívódnak. Hamarosan még egy kocsi érkezik, Rien halálhírét hozzák. Másnap Hans Fientjével együtt megy el megnézni a szétvert kávézót, ami eladó. Az élelmes lány rögtön tudja, hogyan tovább. Hansnak el kéne adnia a japán motort, hogy legyen pénzük, és ötletei is vannak, hogy a helyreállítás után milyen legyen a kávézó. Fientje ábrándjai a biztos jövőről végre konkrét formát kezdenek ölteni. Már nem akar a bátyjával továbbállni. A távozó Jaap megpróbál társat találni maga mellé: a benzinkútnál Eefet hívja, hogy tartson vele. A szerelő azonban nemet mond, szerinte képes lesz megváltoztatni az apját, hogy elfogadja őt olyannak, amilyen.


Címmagyarázat
A ma már elavultnak mondható szlengkifejezés, a spetters többjelentésű szó a holland nyelvben. Elsősorban előnyös külsejű, szexuálisan vonzó fiatalok megnevezésére használták, de homályos utalás az ejakulációra is. Jelenthet még fröccsenést, ami célzás a srácok motorjainak kerekei alól felfröccsenő sárra, továbbá Fientje munkájára, a krumplisütésre is, amely az étolaj fröccsenésével jár együtt. A film forgatásának időszakában népszerű kereskedelmi termék volt a Spetters nevű olajspray. Verhoeven valamilyen formában a szó mindegyik jelentésére utal. A címet egyébként egyetlen olyan országban sem fordították le, ahol a filmet bemutatták, legfeljebb csak alcímmel látták el.


A forgatókönyv
Paul Verhoeven és holland alkotásainak állandó forgatókönyvírója, Gerard Soeteman első négy közös mozifilmjüket – Az üzlet az üzlet (1971), Török gyümölcs (1973), Forró verejték (1975), Futás az életért (1977) – Rob Houwer közreműködésével valósították meg. A producerrel való együttműködés nem volt harmonikus, művészi és anyagi kérdésekben állandóan vitákba bonyolódtak, melyek miatt Verhoeven és Soeteman gyakran kényszerültek kompromisszumokra, különösen a Forró verejték esetében. Mivel mind a négy film jelentős kereskedelmi sikert aratott, és kritikai fogadtatásuk is általában kedvező volt, Houwernek meggyőződésévé vált, hogy akaratát ezután is szigorúan érvényesítenie kell, hogy a sikersorozat folytatódjék. Bejelentette az új projektet, amely Erfolg címen futott. Az alkotópárosnál viszont betelt a pohár, és úgy gondolták, amennyiben Houwer komolyan azt hiszi, hogy a négy film sikere igazából az ő érdeme, akkor rájuk semmi szükség, ők lelépnek. A Futás az életért külföldi sikere és Golden Globe-jelölése után ugyanis Hollywood intenzíven érdeklődni kezdett a holland rendező iránt. Igen ám, de az általa benyújtott szkripteket mindegyik nagy amerikai stúdió elutasította, mert úgy az erőszak, mint a szexualitás terén túl merésznek találták mindegyiket. Verhoeven ekkor úgy döntött, hogy ötödik játékfilmje nem regényadaptáció lesz, mint a korábbiak, hanem Soetemannal közösen írt saját történetét filmesíti meg. A szkript eredetileg a Haverok címet viselte, melyet később Verhoeven feleségének javaslatára változtattak meg a vagányabbul hangzó, sokjelentésű Spettersre. Soeteman utólag elárulta az újságíróknak, hogy a történet kiindulópontja egy olyan tragédia volt, amely közvetlen környezetében játszódott le: az egyik kollégája motorbalesetben elveszítette a fiát. E motívum köré építették fel a cselekményt, és dolgozták ki a figurákat. Egyikőjük ötlete mozgásba hozta a másik fantáziáját, és fordítva. Így például Verhoeven hozta a keresztény szekta ötletét, és Soeteman dobta be a homoszexualitás motívumát.


Soeteman modern meseként képzelte el a filmet: három lovag verseng egyazon hölgy kegyeiért, csak éppen nem lovuk van, hanem motorjuk. Verhoeven később azt nyilatkozta, hogy a Spettersszel tulajdonképpen a Futás az életért ellenpólusát akarta megalkotni: a jelen realista és tabuktól mentes ábrázolását szembeállítani a második világháború idején játszódó sikerfilmje kalandos-romantikus világképével. A két film szereplőinek társadalmi-szociális háttere is merőben eltérő: a Futás az életért főhősei jómódú családok iskolázott gyermekei, a Spetters főszereplői viszont munkásszármazású, nem különösebben képzett fiatalok. A női főszereplő, Fientje – akárcsak korábban Keetje a Forró verejtékben – saját egzisztenciális-társadalmi felemelkedése érdekében kezdeményez szexuális kapcsolatot a fiúkkal. Eleinte Rienben látja az életben való előrejutás zálogát. A fiú balesete után Eefet tünteti ki figyelmével, akinek sok pénze van, bár Fientje nem tudja – és nem is igazán érdekli –, hogy honnan. Miután kiderül, hogy Eef homoszexuális, Hans lesz a befutó, aki kezdetben a legesélytelenebbnek látszott. A fiatalok példaképéül szolgáló motorversenyzőt, Gerrit Witkampot az alkotók egy holland motokrosszbajnokról, Gerrit Wolsinkről mintázták. Miután elkészültek a szkripttel, Soeteman és Verhoeven új producert kerestek. Joop van den Ende személyében találták meg a lehetséges új partnert. Ende volt ugyanis az egyetlen olyan holland producer Houwer mellett, aki biztosítani tudta az alkotópáros elképzeléseinek megvalósításához szükséges pénzt, viszont inkább televíziós, és nem mozifilmes tapasztalatokkal rendelkezett. A Spetters elkészítése érdekében Ende, Verhoeven és Soeteman megalapította a VSE Films nevű céget. (Bizonyos források ugyanakkor úgy tudják, már a Voorbij, voorbij című 1979-es Verhoeven-tévéfilm is a VSE égisze alatt készült.) A sértett Houwer nagy bukást jósolt a triónak, akik egy kiugróan sikeres produkcióval akartak rácáfolni erre. 


Az alkotók megkísérelték megszerezni a Holland Filmalap (Stichting Productiefonds voor Nederlandse Films) anyagi támogatását, ezért benyújtották a Spetters forgatókönyvét elbírálásra. Ez a szervezet évente több száz szinopszissal, filmvázlattal, forgatókönyvvel foglalkozik, hogy kiválassza a támogatásra érdemeseket. A bírálóbizottság 1978-ban hat főből állt. Hárman – köztük az elnöki tisztséget betöltő Anton Koolhaas író – az Alap munkatársai voltak, hárman pedig a filmvilágból érkezett szakemberek. A benyújtott szkriptről az a vélemény alakult ki, hogy valószerűtlen, közhelyes, vulgáris és túlságosan kommersz. Ugyanakkor a bizottság tagjai tisztában voltak az alkotók előéletével, addigi filmjeik szakmai és közönségsikerével, ezért arra az álláspontra jutottak, hogy nem utasítják el végleg a projektet, hanem felveszik a kapcsolatot a művészekkel, hogy kompromisszumos megegyezésre jussanak. Az egyeztető megbeszélések igen parázs hangnemben zajlottak, hiszen Verhoeven és a Filmalap között korábban sem volt túl jó a viszony. Koolhaas ugyanis a Forró verejték láttán kijelentette, hogy halálbüntetést érdemelnének az Alap azon munkatársai, akik támogatást szavaztak meg ehhez a filmhez. Amikor a Spetters vitája közben a művészek felemlegették neki a korábbi Verhoeven-produkciók jelentős kereskedelmi sikerét, Koolhaas cinikusan megkérdezte: „Akkor most minek a támogatás?”


A maga részéről Soeteman azon a véleményen volt, hogy egy hatalmas lófallosz az egész okvetetlenkedő bizottság alfelébe, de amíg a végleges döntés függőben volt, addig ezt a véleményét nem hangoztatta. Koolhaas viszont nem viselkedett diplomatikusan, hiszen Fientje jelleméről szólva kijelentette, hogy „ez a nő csak egy ócska kurva!”, maga a forgatókönyv pedig „egy nagy rakás szar”. Joop van den Ende igyekezett megőrizni a hidegvérét, és kezdetben nem szólt bele a szakmai vitába, de Koolhaas minősíthetetlen szavai hallatán felugrott, és ráordított a hivatalnokra: „Hogy merészel ilyen hangon beszélni ezekkel az emberekkel, akik már eddig is olyan sokat tettek a holland filmművészetért?” Szavai nyomatékául ököllel verte Koolhaas asztalát. Az író szó szerint meghátrált. Verhoevennek könny szökött a szemébe a meghatottságtól, amikor látta, hogy új producerük tigrisként harcol a projektért. Koolhaas végül abban állapodott meg az alkotókkal, hogy a bírálóbizottság kifogásainak figyelembevételével átírják a forgatókönyvet, és egy módosított változatot adnak be. Az átdolgozott verziót a következő megbeszélésen a bírálóbizottság tagjai többséggel elfogadták, és kamatmentes kölcsönt adtak a művészeknek a forgatáshoz. Képzeljük el a döntnökök arcát, amikor megnézték a kész filmet, és rádöbbentek arra, hogy Verhoeven nem a módosított szkript, hanem az eredeti alapján forgatott! Mélységesen felháborodtak, és csalást emlegettek, Verhoeven azonban cinikus szellemességgel így reagált: „Szerelemben, háborúban és filmkészítésben minden eszköz megengedett.”


A színészek
A Rient alakító Hans van Tongeren (1955–1982) eredeti neve: Johannes Adrianus Maria van Tongeren. A holland filmművészet egyik nagy reményekre jogosító tehetségeként jegyezték. 1982-ben Randal Kleiser (a Grease és A kék lagúna alkotója) Hollywoodba szerződtette a Nyári szeretők című romantikus komédiájának egyik kisebb szerepére Daryl Hannah és Peter Gallagher partnereként. Hazájában játszott még a De smaak van water (1982) című drámában, melyet Konrád György egyik regénye ihletett, valamint két televíziós produkcióban: a Het oponthoud (1982) című rövidfilmben és a Pim (1983) című sorozatban, melyet halála után mutattak be. Állítólag komoly depresszióval küzdött, elmegyógyintézetben is kezelték, mert túlságosan azonosult Rien figurájával. Szerződtették a Van de koele meren des doods című filmhez is, amelyben szerepe szerint ismét öngyilkosságot kellett volna elkövetnie. Ezt végül a valóságban tette meg 1982. augusztus 25-én, egyes források szerint hasonló módon, mint Rien a Spettersben. Renée Soutendijk (Fientje) eredetileg tornásznak készült, sporteredményeinek köszönhetően még tinédzserként felmerült annak lehetősége, hogy Hollandiát képviselje az olimpián. 1978-ban forgatta első filmjét, a Pastorale 1943-at, amelyben Rutger Hauer és Maarten Spanjer is játszott. Verhoeven kitűnő lélektani thrillerjének, A negyedik férfinek (1983) köszönhetően lett nemzetközi hírű színésznő: egy titokzatos nőt formált meg, egy olyasfajta rejtélyes figurát, amilyet később Sharon Stone játszott az Elemi ösztönben (1992). Soutendijk A gyilkosok köztünk vannak (1989) című filmjét részben Magyarországon forgatta. Az Eefet alakító Toon Agterberg eredeti neve: Antonius Gerardus Maria Agterberg. Bár a nyolcvanas években több fontos szerepet is játszott Magyarországon nem igazán ismert filmekben, a kilencvenes évek közepén felhagyott a filmezéssel. Érdeklődése a képzőművészet felé fordult, fából készít szobrokat és berendezési tárgyakat. 


Maarten Spanjer (Hans) filmkarrierje 1976-ban kezdődött egy Maupassant-ról szóló tévésorozattal. Kisebb szerepet játszott Verhoeven Voorbij, voorbij (1979) című tévéfilmjében, és az abban nyújtott teljesítménye alapján kapta meg Martin szerepét a Spettersben. Országos népszerűségét a Taxi című reality tévéműsornak köszönhette, melyben 1993-tól négy évadon át szerepelt. Egy taxist játszott, aki beszédbe elegyedik az utasaival. Ezeket a baráti hangvételű, bizalmas beszélgetéseket egy rejtett kamera felvette, de csak azokat mutatták be, melyek sugárzásához a beszélgetőtársak végül engedélyt adtak. Spanjernek azért kellett kiszállnia a szériából, mert az arca túlságosan közismertté vált, és újabb utasai közül sokan már az első pillanatban felismerték. Többen is megpróbáltak a helyébe lépni, ám egyik utódja sem lett annyira népszerű, mint ő. Hazájában íróként is nevet szerzett magának. A Mayát játszó indiai származású Marianne Boyer (1954–2013) népes családból származott, nyolcan voltak testvérek. Tizennégy éves korában kezdődött színészi karrierje, mely alapvetően a színház világában bontakozott ki, hiszen a Spettersen kívül csupán egy 2007-es filmben forgatott még. 2001-ben írónőként mutatkozott be hazája közönségének, ekkor már a Marian Boyer nevet használta. Írásait a szakma és az olvasóközönség egyaránt elismeréssel fogadta. Rákban halt meg. A homoszexuális Jaapot megformáló Peter Tuinman – akárcsak a filmbeli nővérét alakító Renée Soutendijk – ígéretes sportolói karrier előtt állt, de szívbetegsége miatt szakítania kellett a versenysporttal. Szociológiát és közgazdaságtant tanult. Hamar ráunt mindkettőre, és előbb elment teherautó-sofőrnek, később csaposnak, majd lemezlovasnak. Érdekelte a színjátszás is, mellyel egyik tanára javaslatára kezdett intenzívebben foglalkozni. 1975-ben forgatta első filmjét. Évekig tévésorozatokban játszott, a Spetters volt az első mozifilmje, amely Hollandiában egy csapásra ismertté tette.


A Gerrit Witkampet megformáló Rutger Hauer volt Verhoeven televíziós kalandfilmsorozata, a Floris címszereplője és világsikerű holland filmjeinek fontos szereplője. A Hús és vér (1985) forgatásán azonban komoly feszültségek támadtak közöttük, mivel Hauer nem akarta Verhoeven elképzelései szerint játszani a szerepét. A direktor két évtizedes hollywoodi tartózkodása után forgatott első holland filmjébe, a Fekete könyvbe (2006) is meghívta, Rutger viszont a régi konfliktus miatt nemet mondott. Jeroen Krabbé művészcsaládból származik: apja és nagyapja ismert holland festőművészek voltak. Nem csoda, hogy Jeroen is korán érdeklődni kezdett a művészek iránt, ámbár nem annyira a festészet, inkább a színjátszás vonzotta. 1963-ban forgatta első filmjét. Verhoeven nagyszabású háborús drámája, az 1977-es Futás az életért hozta meg számára a hazai népszerűséget. Nemzetközi hírnevét egy másik Verhoeven-film, A negyedik férfi (1983) főszerepe alapozta meg. Ezt követően olyan világsikerű filmekben játszott fontos karakterszerepeket, mint például a Nincs kegyelem (1986), a Halálos rémületben (1987), A szökevény (1993) vagy az Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét (2004). Az Eef apját alakító Hans Veerman játszott Verhoeven következő két filmjében (A negyedik férfi; Hús és vér) is. Az idős homoszexuálist megformáló Ben Aerdent (1910–1988) főleg a televízió foglalkoztatta. Öt évvel korábban parányi szerepet játszott a Forró verejtékben (1975), de a nevét nem tüntették fel a stáblistán. A Spetters volt az utolsó mozifilmje.


Forgatási érdekességek
* A Spetterst Rotterdamban és Maassluisban forgatták. Jómagam nem emlékszem arra, hogy a filmben megnevezték volna a pontos helyszínt, és a legtöbb on-line oldal csupán „egy holland kisváros”-ként említi a cselekmény színterét. Mindazonáltal az olasz Wikipédia szerint Rotterdam külső részéről van szó, egy holland weboldal szerint viszont Maassluisban játszódnak az események.

* A motorverseny jelenete hommage a Ben-Hur (1959) híres szekérversenyének. Verhoeven a versenyzők felsorakoztatásával és a verseny során előforduló különböző balesetekkel egyaránt William Wyler klasszikus szuperprodukciójára utal.

* Eef megerőszakolásának jelenetét nem díszletek között, hanem egy építés alatt álló igazi metróalagútban vették fel. A biztonsági őröket el kellett csalni a helyszínről, hogy leforgathassák ezt a különösen szélsőséges képsort.

* Rien halálának jelenetét Verhoeven eredetileg sokkal durvábban akarta leforgatni. Mutatta volna azt is, ahogy a helyszínre kiérkező mentősök eltávolítják az áldozat testrészeit a tragédiát okozó kamion kerekeiről. A stábtagok tiltakozása miatt a direktor végül lemondott erről a képsorról.

* A film zeneanyagában az 1970-es évek néhány népszerű popslágere is felcsendül. Így például a svéd ABBA együttestől az Eagle és a Chiquitita, a korszak egyik legsikeresebb holland együttesétől, a Luv' női triótól a Trojan Horse, illetve a Blondie-tól a Heart of Glass.


A szimbólumok
A Spettersben Verhoeven gyakran él azzal a lehetőséggel, hogy képi utalásokkal, szimbólumokkal is kihangsúlyozza a szereplők fontosabb jellemvonásait, egymáshoz fűződő viszonyukat. A nyitó képsor például jelképes ábrázolása a három főszereplő és apjuk kapcsolatának. Eef a motorjával a keskeny úton apja traktorja mögé kényszerül, melyet hiába próbál megkerülni. Mindez utalás arra, hogy a robusztus apa a mindennapi életben jelképesen is a fia fölé magasodik, aki mindig megpróbál kitörni ebből az alárendelt szerepből. Rien szülei elnézően viselkednek gyermekükkel szemben, a fiú szabadságot élvez a szülői házban, és talán nem véletlen, hogy a kitörni vágyást és a függetlenséget egyaránt jelképező motorozásban ő a legjobb. Hans örökösen lerobbanó motorját a fiú édesapja tolja be a kezdő képsorokban, ami pontosan jelzi kettőjük viszonyát: Hans az a srác, akit a szülők „tolnak előre” és támogatnak, önállóan jószerivel csak csetlik-botlik. A három fiú jellemére öltözékük színe is utal. Rient a leggyakrabban fehérben láthatjuk. Olyan, mint egy középkori lovag, akinek motorosruhája a páncélt, motorja pedig a lovat helyettesíti. Lovagias viselkedésére példa az a jelenet, amikor Fientje védelmére kel az agresszív vagányokkal szemben. Riennel szemben Eef külseje a fiú „ördögi”, sötét énjét szimbolizálja, elsősorban sötét hajával és fekete öltözékével, melyen a piros csíkok ambivalens szexualitásának jelképei. Hans sárga motorosruhája viszont a srác kissé együgyű viselkedésének képi szimbóluma.


A szexualitásnak, a meztelenségnek szintén van mögöttes jelentéstartalma. Erre példa a film egyik legprovokatívabb jelenete, a péniszmérési epizód. Az emberiség kultúrtörténetében a hímvessző többnyire a férfiasság, a hatalom és az erő szimbóluma. Azzal, hogy ezt a versenyt nem a vezéregyéniségnek számító Rien, hanem Hans nyeri meg, Verhoeven a cselekmény később bekövetkező fordulatait és végkifejletét előlegezi meg, hiszen a Spetters három főszereplője közül egyértelműen Hans az, akinek az élete a film végére a legszerencsésebbnek mondható fordulatot veszi. Eef megerőszakolása ugyanott játszódik le, ahol korábban a szerelő megleste a meleg pár alkalmi együttlétét, majd kirabolta egyiküket. Ezzel a megoldással a rendező nemcsak a bűn és bűnhődés kapcsolatát hangsúlyozza, hanem azt is érzékelteti, hogy az erőszak ingoványos talaján az elkövető is bármikor áldozattá válhat. Verhoevent homofóbiával is megvádolták a Spetters miatt, ám ez a vád sem állja meg a helyét. Igaz, hogy a film elején, a megalázott nőies homoszexuális férfi jelenetével Verhoeven látszólag a melegekkel kapcsolatos sztereotípiákra erősített rá, valójában azonban sokkal heterogénebbnek látja és láttatja ezt a szexuális kisebbséget: az erőszaktevő banda például külsőre is férfias férfiakból áll, Eef személyében pedig a három főszereplő közül a legférfiasabb figura válik homoszexuálissá. A másságával való szembenézés adja meg a szükséges lelkierőt Eefnek ahhoz, hogy elfogadja önmagát, és szembe merjen szállni konzervatív és erőszakos apjával, hogy – hosszabb távon – egyenrangúvá válhasson vele. Összességében elmondhatjuk, hogy Verhoeven nem foglal állást sem a homoszexualitás ellen, sem mellette: olyan élethelyzetnek ábrázolja, mellyel az érintettnek és környezetének egyaránt szembesülnie kell, ami garantáltan nem lesz konfliktusmentes, de mindenképpen elkerülhetetlen. 


A fogadtatás
Több holland kritikus Verhoeven első mozifilmjétől kezdve ellenérzésekkel fogadta azt a fajta kendőzetlen nyíltságot, amellyel a rendező a szexualitást ábrázolta. A direktor vitathatatlan tehetsége és a lelkes közönségfogadtatás eleinte elnyomta ezeket a bíráló hangokat, a Spetters bemutatása után azonban özönvízszerűen zúdultak Verhoevenre az évekig figyelmen kívül hagyott kritikusi dörgedelmek. Ahogy később ő maga visszaemlékezett, az első négy hónapban egyetlen jó szót sem hallott vagy olvasott a filmről, noha meggyőződése, hogy a Spetters progresszív és eredeti alkotás, amely valós problémákat feszeget, és a társadalomnak egy olyan rétegére irányítja a figyelmet, amelyről az „idilli Hollandia” ábrándképének hívei és propagálói nem akarnak tudomást venni. A Vrij Nederland kritikusa szerint „a Spetters bebizonyítja, hogy még mindig léteznek azok az előítéletek és sztereotípiák, melyekről azt hittük, már húsz éve sikerült kiirtanunk őket”. A Telegraaf recenzense fogalmazott a legélesebben, amikor „fasiszta és erkölcstelen szórakozás”-nak minősítette a filmet. Ám nehogy azt higgyük, hogy csak a sznob kritikusok fanyalogtak és háborogtak! A közönség is igen harciasan adott hangot nemtetszésének: a filmet játszó mozik előtt tiltakozásokra került sor, különféle társadalmi csoportok és szervezetek pedig a Spetters betiltását követelték. A legtöbben azt kifogásolták, hogy Verhoeven túl sötéten ábrázolja a holland fiatalságot, és indokolatlanul láttatja perspektívátlannak a jövőjüket. A társadalom szinte minden rétege sértve érezte magát a film valamelyik motívuma miatt.


A feministák Fientje jellemét vitatták, aki szerintük lényegében prostituálja magát, hogy előrébb lépjen az életben, ráadásul a rendező mindezt az érvényesülés elfogadható, sőt jószerivel egyetlen útjaként mutatja be. A homoszexuálisok különösen sértve érezték magukat, mert szerintük a film homofóbiát terjeszt azáltal, hogy egyrészt a homoszexuálisok elleni atrocitásokat mint humorforrást ábrázolja (lásd a film elején az egyik meleg mellékszereplő kirúzsozásának jelenetét), illetve azzal, hogy Eefet egy homoszexuálisokból álló banda erőszakolja meg. Kifogásolták a fiú jellemét is, mondván, hogy szerintük teljesen életszerűtlen, hogy egy kezdetben homofób szereplőt a rajta elkövetett durva nemi erőszak ébresszen rá a másságára. (A homoszexualitással foglalkozó szakirodalomban viszont találhatók olyan esettanulmányok, melyeknek alanyai látványos homofób megnyilvánulásokkal próbálták elfojtani magukban homoszexuális hajlamaikat, és így kísérelték meg a társadalom nagyobb része által elvárt heteroszexuális énképet sugallni magukról, és elhárítani a homoszexualitás gyanúját.) A mozgássérültek sem maradtak ki a tiltakozók közül. Ők úgy látták, hogy Rien viselkedése mozgássérültként a legkevésbé sem mondható rájuk jellemzőnek.


A rendőrök kikérték maguknak, hogy bárki azt feltételezze róluk, hogy női bájak ígérete ellenében hajlandók szemet hunyni a szabálytalanságok és törvénytelenségek felett. Vallási oldalról is támadások érték a Spetterst. Ezek a protestálók nem is annyira az erőszak és a szexualitás szokatlanul nyílt ábrázolását vitatták, hanem azt, ahogyan szerintük Verhoeven a vallás és a hit kérdéséhez viszonyult. Az ő szemszögükből főleg Eef apja és Rien voltak a kifogásolható szereplők. Az apa vallásossága ugyanis bigottsággal és a fiával szembeni erőszakkal párosul, Rien viszont valósággal felmagasztosul abban a jelenetben, amelyben az alacsony kameraállásnak köszönhetően a villanyégő fénye mintha glóriát vonna a feje köré. (Öt évvel később Verhoeven hasonló vizuális megoldást alkalmazott a Hús és vér egyik jelenetében is.) Rien elutasítja a vallás által felkínált segítséget, ezért a hívők úgy gondolták, Verhoeven valójában azt sugalmazza, hogy a hit semmilyen megoldást nem jelent az egyén számára. A film amerikai DVD-kiadásának audiokommentárjában Verhoeven azt mondta, hogy híres-hírhedt hollywoodi filmje, a Showgirls (1995) bemutatóját követő támadások azért nem okoztak számára különösebb meglepetést, mert a Spetters idején már hozzászokott ezekhez. Skandalum ide vagy oda, a Spetters több mint egymillió nézőt vonzott Hollandiában. Az új évezredben egyébként elcsitultak a korabeli botrány hullámai. Ha a Spetterst nem is sorolják a rendező legjobb alkotásai közé, ma már mégis egyre elfogadottabb az a vélekedés, hogy Verhoeven valós problémákra világított rá, tematikai és vizuális merészségével pedig hozzájárult ahhoz, hogy a holland filmesek bátrabban nyúljanak a kényes témákhoz.


A Spetters természetesen eljutott külföldre is, de a cenzúra számos országban megcsonkította. A rövidítések főleg a szexuális töltetű jeleneteket érintették. Így például megvágták Fientje és Rien ágyjelenetét, melynek során a lány a fiú hímtagjával játszadozik. A három főszereplő péniszmérési epizódját több országban egyszerűen kihagyták a filmből. Kivágták azt a néhány másodperces képsort is, amelyben az Eef által meglesett meleg pár egyik tagja egyértelműen és félreérthetetlenül a szájába veszi partnere hímtagját. Ezzel kapcsolatban Douglas Kesey Verhoeven-könyvében az olvasható, hogy a párost játszó szereplők a valóságban is homoszexuálisok voltak. (Naná, hogy azok voltak, elvégre melyik hetero színész vállalna egy ilyen jelenetet, pláne úgy, hogy csupán ebben a pár pillanatban lenne látható a filmben?!) Állítólag amikor Verhoeven utasítást adott a jelenet felvételére, mindketten azt mondták, hogy még nem állnak kellő készenlétben az orális szexhez. Külföldön megrövidült Eef megerőszakolásának képsora is, amelyben az egyik erőszaktevő merev hímtaggal látható. Amikor azonban a filmet az MGM előbb az Amerikai Egyesült Államokban, majd Európában is kiadta DVD-n, mindenhol a cenzúrázatlan változat került forgalomba. A magyarországi MGM tévécsatornán 2008 júliusában bemutatott változat viszont vágott volt: az orális szex képkockái hiányoztak, illetve Eef megerőszakolásának jelenete a cenzúrázott verzió szerint került adásba. A magyar szinkronban Rien nevét „Ron”-nak ejtik, de néha a „Rien” is elhangzik, Eefet pedig végig „Jeff”-nek (Dzsef) szólítják.


A Spetters nem hozta meg a remélt amerikai áttörést Verhoeven számára, mivel a filmet az Egyesült Államokban sem fogadták túl jól, ráadásul a hollandokkal ellentétben az amerikai közönség nem rohant a mozikba, hogy személyesen szörnyülködje ki magát a botrányfilmen. A rendező nyilvánvaló vonzódása az erőszak és a szexualitás kendőzetlen ábrázolása iránt a közismerten szigorú amerikai cenzúra rémével fenyegetett. (Nem is alaptalanul, hiszen később Verhoeven mindegyik amerikai filmje kivívta a cenzorok nemtetszését.) Mindazonáltal a direktor filmjei felkeltették Kathleen Kennedy, a befolyásos amerikai producer figyelmét, aki üzlettársa, egy bizonyos Steven Spielberg figyelmébe ajánlotta Verhoevent. Spielbergnek nagyon tetszett a Futás az életért, és állítólag azt tervezte, hogy jó barátjának, George Lucasnak a holland kollégát fogja ajánlani A Jedi visszatér (1983) megrendezésére. Egy anekdota szerint azután gondolta meg magát, miután megnézte a Spetterst. Állítólag egyszerűen kisétált a vetítésről az egyik „meredek” jelenet közben. Az emlékmás (1990) vagy a Csillagközi invázió (1997) ismeretében szerintem el tudjuk képzelni, hogy milyen film lehetett volna A Jedi visszatér, ha Richard Marquand helyett Paul Verhoeven rendezi. Verhoeven valószínűleg sokkal komolyabb-komorabb, „felnőttebb” folytatást készített volna A Birodalom visszavághoz (1980), és nem kacérkodott volna a Disney-stílussal, ahogyan Marquand tette.


Spetters (1980) – holland filmdráma. A forgatókönyvet írta: Gerard Soeteman és Jan Wolkers. Operatőr: Jost Vacano. Díszlet: Benedict Schillemans. Jelmez: Yan Tax. Vágó: Ine Schenkkan. Zene: Ton Scherpenzeel. Rendező: Paul Verhoeven. Főszereplők: Hans van Tongeren (Rien), Renée Soutendijk (Fientje), Toon Agterberg (Eef), Maarten Spanjer (Hans), Marianne Boyer (Maya), Jeroen Krabbé (Frans Henkhof), Rutger Hauer (Gerrit Witkamp), Peter Tuinman (Jaap), Saskia Ten Batenburg (Truus), Yvonne Valkenburg (Annette), Ab Abspoel (Rien apja), Rudi Falkenhagen (Hans apja), Hans Veerman (Eef apja).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

MESTERKURZUS – TINTO BRASS: AZ AVANTGÁRDTÓL AZ EROTIKÁIG

Tinto Brass egyike a legrosszabb hírű olasz filmeseknek. Erotikus – sőt egyes meghatározások szerint pornográf – botrányfilmek alkotójaként...