Death in Venice

Death in Venice

2017. június 5., hétfő

TERMINÁTOR – A HALÁLOSZTÓ 2/2: A FORGATÁSTÓL A FOLYTATÁSOKIG

Az első részben személyes élményeim mellett az ötlettől a bemutatóig tartó folyamatot idéztem fel. Ebben a bejegyzésben a kihagyott jelenetekkel, a fogadtatással, a folytatásokkal és az utánzatokkal foglalkozom, néhány mondat erejéig kitérve a pornóváltozatokra is.


A KIHAGYOTT JELENETEK
A Terminátor 2004-es DVD-kiadásán láthatott először a közönség hét kivágott jelenetet is. Ezek egy részét azért távolították el a moziváltozatból, hogy a film tempójában ne okozzanak zavart, és a hangulat egységes maradjon, más jeleneteket pedig azért, hogy legyenek megválaszolatlan kérdések is, ámbár akkor még nem lehetett tudni, hogy lesz-e folytatás. Az első törölt jelenet közvetlenül azután játszódik, hogy Sarah beér a munkahelyére. Felveszi a kötényét, és a tükör előtt újra elpróbálja a foglalkozásával járó rutin bemutatkozást. A végén megjegyzi, hogy bár tökéletesen egészségesen néz ki, mégis el tudná okádni magát. A második törölt jelenet az első Sarah Connor megölésének kibővített változata. Miután több lövéssel kivégezte a nőt, a Terminátor fegyverrel a kezében távozik a házból. Az utcán gyerekek játszanak, a közelben álló zöld ruhás kisfiú elfut. A kiborg beül a kocsiba, és elhajt, a korábban szétlapított játék tartálykocsi a kerék alól visszapattan az úttestre. A harmadik törölt jelenet valójában több apró epizód füzére, melyek mind Traxler hadnagy személyéhez kapcsolódnak. Az első háromban Vukovich detektívvel együtt látjuk. Először, amint rendőrautóval elindulnak, aztán amikor megérkeznek valahová, de már későn, mert egy kocsi (benne feltehetően Kyle és Sarah) éppen elhajt. A harmadik töredékjelenet Kyle rendőrségi kihallgatását követően játszódik. Traxler szemmel láthatóan elgondolkodott azon, amit Reese-től hallott. „Zavaros locsogás. A fickó egy őrült” – mondja Vukovich, Traxler pedig így válaszol: „Legjobb lenne, ha tényleg az volna”. A Traxler-epizódok közül az utolsó a megtámadott rendőrőrsön játszódik. A sebesült hadnagy megállítja a menekülő főhősöket, és átadja Kyle-nak a fegyverét. Azt mondja, Sarah-nak életben kell maradnia, és a férfi tegye azt, amit tennie kell.


A negyedik törölt jelenetben Kyle megáll megjavítani az elromlott kocsit. Közben Sarah titokban felhívja az anyját, és megpróbálja rávenni, hogy költözzön el egy időre valahová, de senkinek ne mondja meg, hová. Miután befejezte a beszélgetést, megkeresi a telefonkönyvben a Cyberdyne Systems számát, és kitépi azt az oldalt. Visszamegy Kyle-hoz, aki nem tudta megjavítani a kocsit, ezért egy másikat kell szerezniük. Sarah megmutatja neki a kitépett lapot, és azt mondja, itt az alkalom, hogy megakadályozzák azt, ami meg fog történni. Reese azt feleli, az ő küldetése nem ez. A csalódott Sarah megpróbál elfutni előle, de Kyle utoléri. Dulakodnak, és Reese fegyvert fog a lányra. Sarah kifakad, hogy nem akarja egész életét rettegésben és örökös meneküléssel tölteni. Kyle könnyes szemekkel magyarázza el neki, hogy az a szépség, ami jelenleg körülveszi őket, mind el fog pusztulni. Sarah figyelmezteti arra, hogy meg tudnák ezt akadályozni, és immár ő mondja a férfinak az ikonikussá vált szállóigét: „Nincs végzet, csak ha bevégzed”. Reese végül beleegyezik a lány tervébe. Az ötödik törölt jelenetben a bombakészítést látjuk a Tiki motelben. Kyle és Sarah beszélgetnek, a lány az élet apró örömeiről mesél. Mikor megemlíti a hot dogot (szó szerint: forró kutya), Reese csodálkozva felkapja a fejét. Sarah úgy érzi, Kyle bár fizikailag a jelenben van, valójában még sincs benne az akkori valóságban, és bárhová megy, magával viszi a jövőből hozott háborút. Reese azt feleli, hogy egész életét háborúban élte. Sarah szeretné, ha ez a fenyegetés végleg elmúlna mindkettőjük életéből. Végül Kyle aludni küldi Sarah-t, és azt mondja, majd ő befejezi a bombakészítést.


A hatodik törölt jelenet egy rövid intermezzo Kyle és Sarah szeretkezése után. Mindketten az ágyban vannak: a lány már felébredt, a férfi még alszik. Sarah csiklandozza őt, mire Kyle felriad, és megkérdi, mit csinál. A játék nevetésbe és csókolózásba torkollik. Ezen kívül csupán egyetlen olyan jelenet van a filmben, amelyben Reese elmosolyodik, nevetni viszont a hivatalos változatban soha nem nevet. A hetedik törölt jelenet (akárcsak a negyedik) azért maradt ki, hogy bizonyos magyarázatokra csak a folytatásban kerüljön sor. Ebben a képsorban már túl vagyunk a Terminátor elpusztításán, és megérkezett a rendőrség is. A helyszínen egy jól öltözött férfi lehajol, és felvesz valamit a földről. Egy arra járó nyomozótiszt újra figyelmezteti, hogy nem nyúlhat semmihez se. A férfi azt feleli, hogy megértette, de a tárgy a kezében marad. Pár lépést megy, és megmutatja a tárgyat az egyik kollégájának. Az nem tudja, miről van szó. Emberünk elmagyarázza, hogy ez egy mikrochip, de még ő se látott ilyet soha, talán japán gyártmány lehet. Mivel megint arra jön egy rendőr, a férfi elrejti a tárgyat a markában. Azt mondja kollégájának, hogy hétfőn az első dolga az legyen, hogy ezt a chipet vigye le az R&D-hez. Ezután azt látjuk, hogy az épület előtt a hordágyra fektetett Sarah-t mentőautóba tolják, és a kocsi elhajt. A kamera lassan felemelkedik, és megpillantjuk a homlokzaton a nagybetűs cégfeliratot: CYBERDYNE SYSTEMS.


A PROMÓCIÓ ÉS A FOGADTATÁS
Ahogy arról az első részben szó volt, Cameron és az Orion Pictures kapcsolata már akkor hűvösre fordult, amikor vita támadt a film befejezése körül. A nézeteltérések a promóció kapcsán éleződtek ki igazán. A cég nem bízott a Terminátor sikerében, úgy vélte, csupán egy átlagos B-filmről van szó, és inkább Milos Forman Amadeus (1984) című alkotására összpontosított, amely később nyolc Oscar-díjat kapott. A Terminátort az illetékesek elintézték azzal, hogy csak egy szokványos akcióthriller, amivel lehet ugyan egy kis pénzt keresni, de semmi komoly. A visszafogott reklámkampánnyal az akciófilmek kedvelőit vették célba, és az előzeteseket a lövöldözésekből és robbanásokból vágták össze. Ezzel a módszerrel sikerült majdnem mindenkit távol tartani a filmtől: a felnőttek azt hitték, ez csak egy tizenéves kamaszoknak való, agyatlan akciófilm, ámbár az erőszakos jelenetek miatt nekik sem kéne engedni, hogy megnézzék. Cameron tajtékzott, és megpróbálta rávezetni az Oriont arra, hogy még a premier előtt változtasson a stratégián. A direktor szerint az előzetesekben Sarah Connorra kellett volna koncentrálni, ezzel is hangsúlyozva, hogy bár sci-firől van szó, de egyáltalán nem a „tizenkettő egy tucat” típusból. (Jómagam kissé rosszmájúan felhánytorgatnám, hogy miért kellett volna arra gondolnia az Orionnak, hogy Sarah Connorra koncentráljon, hiszen korábban maga Cameron mondogatta, hogy a Terminátor az igazi főszereplő, mindenki más csak mellékalak mellette.) A cég egyik fejese, mint apa a hülye gyerekének, elmagyarázta a direktornak, hogy olyasmibe akar beleszólni (a marketingbe), amihez nem ért: „Az ilyesfajta filmek legfeljebb három hétig húzzák. A jegyeladások már a második héten drasztikusan visszaesnek, és a film a harmadik héten az érdektelenség miatt eltűnik a moziműsorból”. Vagyis szó sem lehetett sem a stratégia megváltoztatásáról, sem a reklámköltség növeléséről. Schwarzenegger teljes mellszélességgel a rendező mellé állt (sajnos akkoriban még nem volt akkora súlya a véleményének, mint később), és állítólag mindmáig haragban van az Orion Picturesszel, amiért nem adta meg Cameronnak a szükséges támogatást.


A fogadtatás nem a céget, hanem a rendezőt igazolta. A Terminátort a nyitó hétvégén az Egyesült Államokban több mint ezer mozi játszotta, és négymillió dollár jött össze a jegyeladásokból. Ezzel egy csapásra átvette a vezetést a box office listán, és vezető pozícióját a második héten is megtartotta, sőt a harmadik héten is csak a második helyre esett vissza. Az Orion Pictures ennek ellenére sem változtatott számottevően a marketingstratégiáján. A film viszont még így is közel nyolcvanmilliót jövedelmezett, vagyis a forgatási költség jóval több mint tízszeresét hozta vissza. Mindmáig általános az a vélemény, hogy egy ügyesebb reklámkampánnyal a Terminátor még többet kaszálhatott volna. Érdekes módon maga Schwarzenegger kicsit örült annak, hogy a film nem lett megasiker, csak amolyan „meglepetésfilm”, mert így nem kellett attól félnie, hogy ezentúl csakis rossz fiúkat akarnának vele játszatni. Persze a sikernek megvoltak az árnyoldalai is. Harlan Ellison író nyilvánosan kijelentette, hogy tetszett neki Cameron opusza, hogyne tetszett volna, hiszen a direktor azt a sztorit (Soldier) plagizálta, amelyet Ellison írt a hatvanas években az Outer Limits (Végtelen határok) című tévésorozat számára. Az Orion Pictures peren kívül megegyezett vele: a fájdalomdíj összegét nem hozták nyilvánosságra, de Ellison nevét utólag egy köszönetnyilvánításban rávezették a vége főcímre is. Ő egyébként állítólag nem pénzt akart, hanem azt, hogy forgatókönyvíróként legyen feltüntetve, de aztán mégis elfogadta az Orion ajánlatát. Érdemes megemlíteni, hogy egyes Outer Limits-rajongók szerint inkább a Demon with a Glass Hand című epizód lehetett a Terminátor legfőbb forrása, de ezt a véleményt Ellison nem osztotta, szerinte a Soldierrel való hasonlóság a feltűnőbb. Maga Cameron ellenezte a peren kívüli egyezséget, mert úgy gondolta, az igazság az ő oldalán áll, de az Orion illetékesei kilátásba helyezték, hogy amennyiben egy esetleges perben veszítenének Ellisonnal szemben, a veszteségeiket a rendezőre hárítják át. Cameron kénytelen volt elfogadni az alkut, de évekkel később – több kasszasikerrel a háta mögött és több száz millió dollárral a zsebében – így nyilatkozott: „Harlan Ellison egy parazita, és kinyalhatja a seggem”. Mindazonáltal állítólag elismerte, hogy valóban hatott rá az Outer Limits, de szerinte ihletről volt szó, és nem plágiumról.


A BAKIK
Ahogy egyik exfőnököm mondogatta: „Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit”. Ezért talán nem meglepő, hogy a Terminátor sem tökéletes film, előfordulnak benne bakik, nem is olyan kevés. Úgy gondolom, a film élvezetét ezek egy cseppet sem zavarják, és többségüket csak nagy odafigyeléssel lehet felfedezni. Íme, a teljességre törekvés igénye nélkül néhány a számomra legérdekesebb és legszórakoztatóbb bakikból:

* Amikor a jövőből érkezett Kyle Reese pisztolyt szegez a rendőrre, és a dátumot kérdi tőle, a válasz: május 12, csütörtök. Néhány órával később, amikor Sarah immár világos nappal bemegy a munkahelyére, és érvényesíti a munkalapját, azon május 19-i dátum (5/19/84) látható. 1984. május 12-e és 19-e egyébként nem csütörtöki, hanem szombati napokra estek. A baki oka, hogy a tervekkel ellentétben nem sikerült elkezdeni a forgatást 1983-ban, amikor a dátumok és a napok valóban stimmeltek. Erre a hibára állítólag még időben rájöttek, ennek ellenére Cameron nem akarta átírni a napokat. (Jelen sorok írója szerint a május 12. kontra május 19. nem egyértelmű baki. A Sarah munkalapján lévő felirat ugyanis nem az aznapi dátumot jelenti, hanem a fizetési periódus utolsó napját jelöli. Hogy 1984-ben nem egy, hanem két nappal csúsztak el a dátumok 1983-hoz képest, annak az az oka, hogy 1984 szökőév volt.)

* Amikor a Terminátor kihajítja a szakállas fickót a telefonfülkéből, és keresni kezdi Sarah Connor nevét a telefonkönyvben, a kereséshez az ujjait használja segítségül, ahogyan az emberek szokták. Egy terminátornak azonban erre semmi szüksége nem lenne, mert olyan a látása, hogy a szeme egyetlen pillantással átfogja az egész oldalt, amelyet tetszőlegesen nagyíthat vagy kicsinyíthet, akár sötétben, egyetlen másodperc alatt is.

* Előbb a Terminátor, utána Kyle Reese, végül maga Sarah is megkeresi a telefonkönyvben a Sarah Connorokat, de nem ugyanazokon a hasábokon találják meg őket. Vannak, akik szerint ez nem baki, mert elképzelhető, hogy csupán eltérő kiadású telefonkönyveket néztek. Mások szerint azonban ez a magyarázat kizárható, mert a fizetős nyilvános fülkékben a telefonkönyveket egységesen cserélik le, vagyis mindhármójuknak ugyanott kellett volna megtalálniuk a keresett neveket.


* Az első Sarah Connor lakásának bejárati ajtaja felett a 14239-es szám látható, ám korábban, amikor a Terminátor a Sarah Connor nevű nőket kereste a telefonkönyvben, egyikőjük lakcíme sem ilyen szám alatt volt.

* Amikor a Terminátor behatol az első Sarah Connorhoz, és több lövéssel végez vele, az első lövésnél pislog egyet, holott a kiborgnak a szeme se kéne, hogy rebbenjen a lövések hangjától.

* Amikor az „igazi” Sarah távozik a lakásából, tisztán hallható cipősarkának a kopogása. Amikor viszont a jelenet folytatásában bemegy a Tech-Noirba, már edzőcipő van a lábán. (Jelen sorok írója a cipőkopogás tényét meg tudja erősíteni, de ennek ellenére távozáskor szerintem egy pillanatra az a cipő látható Sarah lábán, ami a Tech-Noirnál is rajta van.)

* Amikor a garázsban Kyle és Sarah elrejtőznek a kocsik között, feltűnik egy rendőrautó, amelynek azonosítószáma: 1874. Amikor nem sokkal később a Terminátor is megjelenik egy rendőrautóval, azon is az 1874-es szám látható, noha biztos, hogy az első alkalommal nem ő volt az autóban, mert az első kocsi sofőrje mellett észrevehetően ült valaki, nyilván a társa. Két különböző rendőrautónak viszont nem egyezhet meg az azonosítója.


* Amikor a Terminátor a garázsban köröz a rendőrautóval, a kocsin a „to care and to protect” feliratú matrica figyelhető meg. Amikor a jelenet végén a kocsi összetörik, már egy másik matrica van rajta „Dedicated to serve” felirattal.

* Amikor a Terminátor a rendőrautóval üldözi Kyle-t és Sarah-t, jól látszik, hogy hiányzik mindkét szemöldöke, melyek ezt megelőzően még megvoltak. Valószínűleg a latex smink eltakarta mindkét szemöldököt. (Az interneten található forrásokkal ellentétben később már nem látható a kiborg szemöldöke: az önoperációs jelenetnél sincs már meg, utána pedig végig napszemüveget visel, amely amúgy is eltakarná.)

* Amikor a pszichiáter kihallgatja Reese-t, a helyiségben tartózkodó rendőrön oldalfegyver látható. Valójában az amerikai rendőröknek tilos oldalfegyvert viselniük a kihallgató szobában.

* Amikor Sarah felhívja az anyját, de nem tudja, hogy valójában a Terminátorral beszél, megadja neki a motel számát: 408–55–1439. A kiborg a beszélgetés befejezése után azonnal felhívja a hallott számot, de látható, hogy az 1439 helyett valójában az 1639-et ütötte be, mégis a motel jelentkezik.


A FOLYTATÁSOK ÉS AZ UTÁNZATOK
A Terminátor világsikere után mindenki arra számított, hogy hamar jönni fog a folytatás, amelyre végül hét évet kellett várni. Ez idő alatt be kellett érni a jobb-rosszabb utánzatokkal. Képtelenség az összesre kitérni (ezekről külön blogbejegyzést lehetne írni), szóval most csak néhányat említenék meg. A Torzó (1973) című remek giallo rendezője, Sergio Martino 1986-ban hozta tető alá a Bosszú a jövőből (a videós korszakban Acélkezek és Paco címmel is futott) című alkotását. Tipikus olcsó B-filmről van szó, annak viszont tulajdonképpen nem is annyira rossz. Acélkezű kiborgunk (Daniel Greene alakítja) megtagadja azt a parancsot, hogy végezzen egy pappal, és a sivatagba menekül. Megbízói persze nem hagyják annyiban a dolgot, és egy kivégzőosztagot küldenek utána. Tulajdonképpen Terminátor-variációnak tekinthető Paul Verhoeven remekműve, a Robotzsaru (1987) is, amelynek címszerepét állítólag épp azért nem kapta meg Arnold Schwarzenegger, hogy ne kínálják tálcán az ürügyet a két film összehasonlítására. Terminátor II (1989) címmel először egy nemhivatalos „folytatás”-hoz volt szerencsénk, melyet az olaszok követtek el. Bruno Mattei rendező nevéhez hasonlóan harmatos trashfilmek sora fűződik, és mondani sem kéne, hogy ez esetben csupán a cím reklámértékét kívánta kihasználni, a történetnek az égadta világon semmi köze Cameron sztorijához. Több szót ne is vesztegessünk Mattei filmecskéjére, amely nagyon rossz, de nem annyira, hogy az már jó legyen. A hivatalos második rész, a Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991) több mint százmillió dollárból készült, és csak az Egyesült Államokban ennek dupláját hozta be, nem beszélve a világ egyéb részeiről származó csekély 300 millió dollárról, hogy a későbbi DVD- és Blu-Ray-kiadások zsebpénznek számító bevételeit ne is említsem. Állítólag két okból kellett hét évet várni a folytatással: az egyik, hogy tulajdonképpen nem volt egyértelmű, hogy ki is rendelkezik a jogokkal, másrészt Cameron csak A mélység titka (1989) című alkotásának forgatása közben bizonyosodott meg arról, hogy immár létezik az a trükktechnika, melyre igazából már a Terminátor első része esetében is szüksége lett volna. A történelem csak részben ismételte önmagát: a folytatást szintén premier előtt láttam a margitszigeti kertmoziban, de az első résszel ellentétben életem legnagyobb filmes csalódásai közé tartozik. De ez egy másik történet. 


A harmadik és a negyedik részt sok Terminátor-rajongó nem tartja jó folytatásoknak, noha kereskedelmileg egyik sem volt sikertelen. Minden ellenkező híreszteléssel szemben senki nem gátolta meg Cameront abban, hogy megrendezze a harmadik részt, melyet egyébként többször be is ígért. Végül úgy ítélte meg, hogy a második résszel már mindent elmondott, amit akart, ezért mégsem akar további folytatásokat gyártani, noha ez ügyben Schwarzenegger folyamatosan kapacitálta. Cameron belátta, hogy egyrészt a nézők ki vannak éhezve a folytatásra, másrészt a figura immár legalább annyira kötődik Arnoldhoz, mint hozzá. Azt tanácsolta a barátjának, hogy nélküle is csinálja meg a harmadik részt, de eszébe ne jusson harmincmilliónál kevesebbet kérni érte. A Terminátor 3: A gépek lázadása (2003) kétszázmillió dollárba került, ennek több mint kétszeresét hozta be, szóval fanyalgás ide vagy oda, lett negyedik rész is. Mielőtt erre rátérnék, meg kell jegyeznem, hogy jómagam a harmadik epizód javára írtam, hogy a második rész komolyan alig vehető pacifista buzgalma ellenére visszaterelte a sztorit a gépek és az emberiség háborújához: végtére is ha tényleg megvalósul a világbéke, akkor valóban mi a francnak folytatásokat csinálni? Cameronnak állítólag tetszett a harmadik rész, mindazonáltal a negyedik után úgy nyilatkozott, hogy az első kettő sokkal jobb volt, mint a folytatások. A Terminátor 4: Megváltás (2009) ha lehet, még nagyobb csalódást okozott a fanatikus rajongóknak, mint a harmadik rész, ámbár kereskedelmileg ez sem volt ráfizetéses. Talán nem mindenki tudja, hogy ezt a folytatást eredetileg Magyarországon, esetleg Ausztráliában akarták forgatni, de aztán az adóproblémák miatt a jóval olcsóbb Új-Mexikót választották. Kormányzói elfoglaltságai miatt Schwarzenegger már csak egy cameót vállalt, a két főszerepet Sam Worthington és Christian Bale játszotta. Noha a Megváltás igazából egy új trilógia bevezetője lett volna, a 2015 nyarára beígért ötödik rész ismét az eredeti karakterekre épül, ami nyilván annak tudható be, hogy Schwarzenegger visszatért a filmvilágba, és újra hajlandó volt a Terminátor eljátszására. A Paramount 2017-re és 2019-re újabb folytatásokat ígért.


Végül nem is én lennék, ha pár mondatban nem emlékeznék meg néhány (nem az összes!) pornóverzióról is. Ezek ugyan mind a Terminátor 2 – Az ítélet napja után jelentek meg, mégis főleg az első rész motívumait forgatták ki. A hazai tékákba is eljutott az 1991-es Szexterminátor (a cím a magyar forgalmazó leleménye, az eredeti: Penetrator), melynek címszereplője azért jön vissza a jövőből, hogy beakasszon minden Sarah Connor nevű nőnek, míg „Kyle Reese” azért érkezik, hogy mindezt megakadályozza. Ez utóbbi szerepet a mindössze 168 centi magas pornólegenda, Ron Jeremy játszotta: aligha lehet elfelejteni a belépőjét, ahogyan a nem éppen szívtipró kinézetű fickó kikászálódik egy szemeteskonténerből banánhéjjal a fején. Akinek még ekkor sem esett le, hogy tulajdonképpen (pornó)paródiát lát, annak valószínűleg semmi humorérzéke sincs. Magát a szexrobotot Biff Malibu alakította, aki Jeremyhez hasonlóan úgy színészként, mint rendezőként tekintélyes filmográfiát mondhat magáénak. Pornóléptékben mérve a Szexterminátor sikert aratott, de mivel a folytatást (Penetrator 2, 1995) már egy másik cég gyártotta, így a szereplőgárda is teljesen lecserélődött. A melegek számára is készült egy pornóverzió Sperminátor (1993) címmel. Ebben a jövőből érkező kiborgnak egyenesen „John Connor”-ral vannak a szó legszorosabb értelmében hátsó szándékai. A Szexterminátorhoz hasonlóan az alkotók itt is megidézték az eredeti film nyitójelenetét a három punkkal. Nyilván mindenki sejti, hogy a fordulatok és a végkifejlet persze egészen más, mindazonáltal a részleteket hagyjuk inkább balladai homályban. A Sperminátor címet egyébként egy 1985-ös felnőttfilm használta először, amelynek a kifacsart címen kívül más köze nem volt a Terminátorhoz. 2003-ban egy kétrészes pornó jelent meg szintén Sperminátor címmel, amely viszont újfent a Cameron-féle filmek alapötletéből merített.

HASTA LA VISTA, BABY!


Terminátor – A halálosztó (The Terminator, 1984) – amerikai akciófilm. Írta: James Cameron, Gale Anne Hurd, William Wisher Jr. Operatőr: Adam Greenberg. Zene: Brad Fiedel. Díszlet: Maria Rebman Caso. Jelmez: Hilary Wright. Vágó: Mark Goldblatt. Rendező: James Cameron. Főszereplők: Arnold Schwarzenegger (a Terminátor), Michael Biehn (Kyle Reese), Linda Hamilton (Sarah Connor), Paul Winfield (Ed Traxler hadnagy), Lance Henriksen (Hal Vukovich nyomozó), Rick Rossovich (Matt Buchanan), Bess Motta (Ginger Ventura), Earl Boen (Dr. Peter Silberman).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

HALÁL VELENCÉBEN

Thomas Mann 1912-ben megjelent kisregénye (más besorolás szerint: novellája), a Halál Velencében egyike a nagy német író legjelentősebb és...