Death in Venice

Death in Venice

2017. május 24., szerda

A NYOLCADIK UTAS A HALÁL

A közelmúltban újra megtekinthető volt moziban Ridley Scott immár filmtörténeti jelentőségűvé nemesedett sci-fi horrorja, A nyolcadik utas a Halál. Harmincnyolc éve, 1979. május 25-én tartották az amerikai ősbemutatót, a magyar premierre pedig 1981. január 15-én került sor. Jelen sorok írója élemedett korának köszönhetően ezt az első magyar bemutatót izgulhatta végig, így a felújítás alkalmat ad számára ahhoz, hogy nosztalgiázzon egy kicsit a több évtizedes élmény ürügyén. Először is tisztázzunk néhány apróságot! Amit 1981-ben bemutattak a magyar mozik, és amit a felújításkor láthattunk, az nem teljesen ugyanaz. A felújítás alapja ugyanis a 2003-as rendezői változat, amely hazánkban is megjelent DVD-n. Éppenséggel itt is van mit pontosítani, Ridley Scott ugyanis még 2003-ban kijelentette, hogy az új verzió nem tekinthető százszázalékosan Director's Cutnak. Ő maga ugyanis tökéletesen elégedett volt az 1979-es változattal is. A rajongók viszont oly kitartóan ostromolták, hogy építse be a filmbe a kihagyott jeleneteket is (a film vágatlanul állítólag 192 perces!), hogy végül hajlandó volt egy új verziót összeállítani.


HOGYAN LETTEM ALIEN-FAN?
A nyolcadik utas a Halálról a Film, Színház, Muzsika című hetilapban olvastam először. A lap 1980 februárjától közölte Kuczka Péter kilencrészes esszéjét a sci-fi filmekről. Az írásokat színes képek illusztrálták, ami azért volt nagy szó, mert maga az újság csak részben volt színes, és ezeket az oldalakat korábban „komolyabb” témák számára tartották fenn. A február 23-án megjelent számban (a negyedik részben) került sor az Alien részletes ismertetésére. Kuczka az Idegen címváltozatot használta, és nem fukarkodott a spoilerekkel. Ugyanakkor szokatlanul bőséges háttérinfókat adott, sőt megemlítette a szerelmi jelenetet is, amelyről fogalmam nincs, akkoriban honnan tudhatott, hiszen azt állítólag nem forgatták le. De érdekes módon említést tesz egy másik jelenetről is, amelyet 1981-ben nem láttunk, sőt tudomásom szerint azóta sem: „...a nézők megdermednek a helyükön, amikor az egyik űrhajós a kutatás során rábukkan az Idegen rongyokkal, törmelékekkel, csontokkal kibélelt odújára”. (Talán arról a képsorról lehet szó, amelyben Ripley rátalál a begubózott Brettre és Dallasra? Ámbár úgy tudom, ez a jelenet csak a 2003-as Director's Cutban került először a közönség elé.) Kuczka egyértelműen pozitívan értékelte a filmet, és beszámolóját így fejezte be: „Az Idegen nyilvánvalóvá tette, hogy a filmgyártás haszonnal építheti magába a sci-fi képzőművészetet, de nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a régi, ismert történetek igen hatásossá válhatnak, ha új szemlélettel közelednek hozzájuk.


Kell-e mondanom, hogy hónapokig tűkön ültem, vajon eljut-e ez a film Magyarországra. Mivel akkoriban már komplett moziőrült voltam (vagyis elmeállapotomat illetően: nem komplett), kapóra jött, hogy a FŐMO (Fővárosi Moziüzemi Vállalat) az előző évben egy úgynevezett filminformációs irodát nyitott a Csokonai moziban. Természetesen a kezdet kezdetén elmentem oda, és megismerkedtem az irodát vezető tüneményes, barátságos és agilis hölggyel, Zeke Paulával. Ma már azt gyanítom, hogy valószínűleg az idegeire mehettem a mindennapos látogatásaimmal, a filmrajongásom azonban akkor még erősebb volt az empátiámnál. Paula néni (kora alapján ugyanis a mamám lehetett volna) megmutatta nekem a FŐMO belső használatra szánt tájékoztató anyagait is, melyek között a várható filmbemutatókról szóló előrejelzések is voltak. Így figyeltem fel arra, hogy 1981-ben a mozikba kerül majd az Alien című angol horrorfilm Rémület az űrhajóban címmel. Gőzöm nem volt róla, mit jelent az alien szó, de a rövid tartalomismertetőből azonnal eszembe jutott Kuczka írása. Majd kiugrottam a bőrömből. Szerencsére nem kellett sokat várnom, már januárban bemutatták a filmet. A cím közben megváltozott, és a későbbi videokorszak ZS kategóriás horrorjait megelőlegező Rémület az űrhajóbant felváltotta a külföldi címverziók által ihletett A nyolcadik utas a Halál. Akkoriban már tudtam arról, hogy anno a Halálfejesek és a Psycho napokon belül eltűnt a mozik műsoráról, már csak ezért is fontosnak tartottam, hogy még az első napon megnézzem a filmet, nehogy elődjei sorsára jusson.


A filmtörténeti – vagy inkább Field-történeti – eseményre a tőlünk egy utcával arrébb lévő Május 1. moziban (ma: Átrium Film-Színház) került sor. Szó szerint az első pillanatokban a film hatása alá kerültem. Ahogy feltűnt a világűr képe, megszólalt az a különös, hátborzongató zene (Jerry Goldsmith szerzeménye), és a betűelemekből összeállt a cím: ALIEN, máris rajongó vált belőlem. Tudatosan akkor még nem tudtam megmondani, miért tetszik ennyire. Ma már jobban látom. Scott előbb bemutatta az események helyszínét (hihetetlen, hogy egy ilyen hatalmas űrhajóban valójában a bezártság drámája zajlik, és klausztrofobikus hangulat uralkodik), majd magukat a szereplőket, a hibernálásból felébresztett hét utast. Látszólag unalmas beszélgetéseik során tulajdonképpen mindegyiküknek arcot ad, és ily módon eléri, hogy valóban érdekeljen bennünket a sorsuk, és ne úgy tekintsünk rájuk, mint akik csupán táplálékot jelentenek az űrszörny számára. Kane jelenete a tojásoknál egyszerűen szenzációs, az egész mozi felsikított, mikor az arctámadó váratlanul a sisakjába csapódott. (Sajnos éppen ennél a jelenetnél volt tekercsváltás, és ez a későbbi megtekintéskor, amikor a kópia már elnyűttebb volt, a gépész pedig türelmetlenebb, jelentősen rontott az élményen.) Nem kevésbé döbbenetes képsor volt a szörny megszületésének jelenete. Pedig a magyar nézők ebből 1981-ben csak annyit láthattak, hogy vér spriccel ki Kane mellkasából, majd valami kiugrik belőle, és elrohan. Hosszú évekkel később derült ki, hogy a néhai pártfőtitkár, Kádár János feleségének kívánságára rövidítették meg ezt a képsort. Kádárék az Országház közelében lévő, Báthory utcai FŐMO-vetítőben rendszeresen megtekintették a bemutatásra váró filmeket. A nyolcadik utas a Halál nagyon nem tetszett nekik, és Kádárné óhajára az ominózus jelenetet megrövidítették. Ez még mindig jobb volt, mintha a film bemutatásának mellőzését követelte volna, ahogy azt Jancsó Miklós olasz–jugoszláv erotikus drámájával, a Magánbűnök, közerkölcsökkel (1976) tette.


Évek múlva, amikor már A bolygó neve Halál is látható volt a magyar mozikban, néhány filmszínház újra műsorra tűzte az első részt. Ekkor már a teljes változat ment, vagyis láthattuk, amint az idegen lény lassan kibújik Kane testéből, kidugja fogsorát, és Parker végezni akar vele. Egy valamit nem értettem akkor, és igazából azóta sem: mi a franctól nőtt meg a szörnyeteg néhány óra leforgása alatt oly hatalmasra? No de térjünk vissza 1981-be! Mondanom se kéne, hogy másnap lelkes élménybeszámolót tartottam a gimiben. Ennek eredménye az volt, hogy egy kisebb csoport vállalkozott a film megtekintésére, természetesen az én kalauzolásommal. Valószínűleg azért nem sikerült mindenkit beszerveznem, mert a többség még emlékezett arra, hogy 1979-ben az egész osztállyal megnézettem a Magyar rapszódia és az Allegro Barbaro című Jancsó-filmeket, ami az amúgy sem kiugróan magas tetszési indexemen egy szemernyit sem lendített. Miközben a Május 1. mozi előterében vártuk a film kezdetét, B. János haverommal együtt megpróbáltuk előre ráhozni a frászt G. Ildi osztálytársnőmre, és hosszasan ecseteltük a várható rémségeket, de persze Ridley barátunk jobb eredményt ért el nála a filmjével.


És ha már nőkről esett szó, Györgyi osztálytársnőmmel is megnéztem A nyolcadik utast a csillaghegyi Csillag moziban. Ez azért jelentett némi rizikót, mert Györgyi abszolút nem kedvelte ezeket a fiús szórakozásokat. A film azonban neki is tetszett, talán azért, mert lány létére igen nagy sci-fi rajongó volt. Ha jól emlékszem, ő már akkor folytatást talált ki a filmhez, de hát Hollywood túl messze volt. Szívesen felidézném, ő hogyan képzelte a történet továbbpergetését, de az az igazság, hogy a sok hivatalos folytatás és koppintás közepette elfeledkeztem az ő írásáról. Annyit még kutyafuttában megemlítenék, hogy amikor elkezdtem videokazettákat gyűjteni (jóval előbb voltak kazettáim, mint lejátszóm), az Alient is sikerült beszereznem képlemezről felvéve, tökéletes minőségben, ráadásul emlékeim szerint valamelyest hosszabb verzióban, mint amit moziban láttam. És bár én azon ritka állatfaj egyede vagyok, akinek mind a négy Alien-film tetszik, ma is úgy gondolom, hogy Ridley Scotté a legjobb, mert azt az elementáris hatást, amelyet az Idegen keltett, egyik folytatás sem tudta ugyanolyan erővel felidézni bennem. Ja, talán még azt is érdemes megemlíteni, hogy A nyolcadik utas a Halál volt az első horrorfilm, amelyet a magyar mozik országos forgalmazásban bemutattak.


INFÓMORZSÁK A FILM KELETKEZÉSTÖRTÉNETÉBŐL
* Az Alien ötlete Dan O’Bannontól származik, aki eredetileg az Emlék című 1972-es forgatókönyvét akarta átdolgozni, de barátja, Ronald Shusett javaslatára a szkriptet egy másik, befejezetlen történetével kombinálta. Munkájának előbb a Star Beast (Csillagközi fenevad) címet adta, majd az Alien (Idegen) mellett döntött. Ekkor még a végső változat egyetlen karaktere sem szerepelt a történetben. O’Bannon azt tervezte, hogy ő lesz a rendező is.

* A forgatókönyvre a Brandywine Productionstől érkezett a legkedvezőbb ajánlat. Számos forrás úgy tudja, hogy a céget Gordon Carroll producer, valamint David Giler és Walter Hill író-rendezők alapították, és az Alien volt az első produkciójuk. Az IMDB szerint viszont akkor már két film is forgalomban volt a Brandywine Productions nevével, és a legelső, a Szerelmes asszonyok (1969) című Ken Russell-dráma jelentős szakmai sikert aratott. Ami egészen biztos, hogy Walter Hill átdolgozta a forgatókönyvet, így például az ő ötlete volt, hogy Ash robot legyen. A munkában O’Bannon és Giler is részt vett. Az új verzió felkeltette a 20th Century Fox érdeklődését, és a nagy múltú amerikai filmvállalat hajlandó volt finanszírozni az Alient. A közös írói munka legvégén vita támadt arról, hogy a stáblistán kit tüntessenek fel forgatókönyvírónak. Az Amerikai Írók Szövetsége elutasította Giler és Hill kérelmét, és kizárólag O’Bannont tekintette a történet írójának.

* A forgatókönyv egyik korai változatában Ripley férfi volt. Bannon és Shusett alapvetően „uniszex” karakterekben gondolkodtak, mert nem ismerték előre a szereposztást. Állítólag mindketten férfiakat akartak minden szerepre, mert túl közhelyesnek találták, hogy a horrorfilmekben mindig a „védtelen nő” marad életben, hogy szembenézzen a fenyegető veszedelemmel. Azonban Hill és Giler döntötték el, hogy melyik szereplő milyen nemű legyen. Miután ez eldőlt, a szkriptbe bekerült egy szexjelenet Ripley és Dallas kapitány között, de ezt végül nem forgatták le. Bannon és Shusett beletörődtek abba, hogy Ripley-ből nő lett, mert erősebb karakter volt, mint általában a horrorfilmek utolsónak életben maradt női szereplői. Volt olyan elképzelés is, hogy Dallas nő legyen, Lambert pedig férfi.

* Az Alient Walter Hill is szerette volna megrendezni, de addigra már lekötötte magát a Harcosok (1979) című filmhez. David Giler A párbajozók (1977) című film rendezőjét, Ridley Scottot javasolta a munkára, bár felmerült Robert Aldrich, Peter Yates és Jack Clayton neve is. A párbajozók Joseph Conrad egyik regényén alapul. Az Alien űrhajójának neve, a Nostromo egy másik Conrad-regény címéből származik. Az űrhajót eredetileg Leviathannak nevezték volna.


* A forgatókönyvhöz Ridley Scott részletes storyboardot készített. A dialógusok jelentős része improvizációból született. Derek Vanlint operatőr korábban már dolgozott Scott-tal, amikor az reklámfilmeket készített. Vanlint a díszletek megépítésénél is jelen volt, hogy megvilágítási és fényképezési ötleteit figyelembe tudják venni. A díszleteket a londoni Shepperton stúdióban építették fel. A vizuális effektusok felelőse, Brian Johnson az Aliennel párhuzamosan A Birodalom visszavágon (1980) is dolgozott. Munkatársával, Nick Allderrel együtt készítette el például a Nostromo makettjét is, a NASA űrhajókra vonatkozó előírásai alapján. A rácsszerű padlózatot felfelé fordított, befestett tejesrekeszekből alkották meg. Az ajtón látható matrica ugyanazt a szimbólumot ábrázolja, amelyet a Purina állateledeleken is használnak.

* O’Bannon javasolta, hogy a svájci H. R. (Hans Rudi) Giger festő, képzőművész és szobrász tervezze az idegen lényt, és ezt az elképzelést Ridley Scott is támogatta. A szexuális jelleg otromba hangsúlyozása miatt azonban Gigernek többször is át kellett dolgoznia a szörnyfigura terveit. Eredeti elképzelései szerint az Idegennek szemei is voltak, de ezt a variációt elvetették, hogy a lény kinézete még félelmetesebb legyen. Amikor O’Bannon nem talált megfelelő indokot arra, hogy az idegen lényre miért nem lehet fegyverrel lőni, Ron Cobb konceptuális művész azt a magyarázatot javasolta, hogy a lénynek vér helyett sav folyjon az ereiben. Összesen három idegen lényt készítettek: egy modellt, illetve két jelmezt. A jelmezeket Bolaji Badejo és Eddie Powell kaszkadőr viselték, amikor az Idegennek komplex mozgásokat kellett végeznie. Powell neve nem került fel a stáblistára. A szerepre Peter Mayhew is esélyes volt, aki Chewbaccát játszotta a Star Wars-filmekben. Minden forgatási nap estéjén újra kellett festeni az idegen lény modelljeit, mert a nyálként használt anyag rendszeresen leoldotta róluk a festéket.

* Roger Dicken, az arctámadó és a mellkasrobbantó tervezője a születési jelenetet úgy képzelte el, hogy az idegen lény kis kezei segítségével kimászik Kane mellkasából. Szerinte ez sokkal ijesztőbb lett volna, mint a végső változat, melyben Dicken feleslegesnek találta a sok vért és belsőséget. Az arctámadó embrionikus mozgását a tojásban Ridley Scott produkálta, gumikesztyűbe bújtatott kezeivel. Az arctámadó teteme, melyet Ash felboncol, friss kagyló és különféle belső szervek kombinációja volt.


* Sigourney Weaver eleinte vonakodott attól, hogy egy sci-fiben szerepeljen, de hamar felismerte a figurában és a filmben rejlő lehetőségeket. Próbafelvételei a Fox illetékeseit is meggyőzték, így az addig kevéssé ismert színésznő megkapta a főszerepet. Legnagyobb vetélytársa egykori egyetemi iskolatársa, Meryl Streep volt, de szóba került Kay Lenz is. A Parkert alakító Yaphet Kottót a rendező arra utasította, hogy a kamerákon kívül provokálja Weavert, hogy a filmben valódi feszültség vibráljon közöttük. Kotto vonakodva tett eleget ennek az óhajnak, mert kedvelte a partnernőjét, ezért utólag bocsánatot kért tőle a viselkedéséért.

* Kane szerepére eredetileg Jon Finchet szerződtették, ám ő az első forgatási nap után megbetegedett, és így került a helyére John Hurt, aki nyolc évvel később, az Űrgolyhók (1987) című vígjátékban lényegében az Alienben játszott szerepét parodizálja. Hurt később azt állította, valójában eredetileg is őt akarták, de nem tudott igent mondani, mert leszerződött egy Dél-Afrikában forgatott filmhez. Őt azonban nem engedték be az országba, mert összetévesztették az apartheid ellen tiltakozó John Heard színésszel. Ezért amikor Finch a cukorbetegsége miatt kénytelen volt kiszállni az Alienből, Hurt visszakaphatta Kane szerepét. Amikor Kane a polipszerű lénnyel az arcán a laboratóriumban fekszik, ugyanaz a háttérzene hallható, ami később Deckard szobájában is a Szárnyas fejvadász (1982) című filmben, amelyet szintén Ridley Scott rendezett. Az a legenda, hogy a születési jelenet részleteit a színészek – John Hurt kivételével – nem ismerték, részben igaz. Így például Veronica Cartwright (Lambert) sem számított arra, hogy tele fogják fröcskölni művérrel.

* Ian Holm egy Ash nevű robotot játszik, amely az egyik jelenetben darabokban látható. Ehhez Holm fejéről másolatot kellett készíteni, amelyet ráerősítettek egy speciális torzóra. Abban a jelenetben viszont, ahol Ash feje az asztalon beszél, valóban Holmot látjuk, akinek át kellett dugnia a fejét az asztalba vágott résen. Ash tejszerű vére valójában színezett víz volt. Tejet csak a közeli felvételeknél használtak, mivel a filmstúdió forró levegőjében hamar megbüdösödik. Holm 1997-ben szerepet vállalt Az ötödik elem (1997) című sci-fiben, amelyben szintén van egy Dallas nevű szereplő (Bruce Willis).


* Veronica Cartwright gyerekszínészként vált ismertté. William Wyler Végzetes rágalom (1961) című drámája hívta fel rá a figyelmet, és ennek köszönhetően kapott szerepet Alfred Hitchcock Madarak (1963) című klasszikus alkotásában. Az eredeti elképzelés szerint Cartwright játszotta volna Ripley-t. A színésznő egy interjúban elárulta, hogy abban a jelenetben, amikor az Idegen csápja az ő lába köré csavarodik, valójában Harry Dean Stanton lába látható. Eredetileg ugyanis azt a képsort Stanton karakterének (Brett) halálához vették fel, de ott végül nem használták fel.

* A dokkolási jelenetben a Ripley monitorján látható vektorábrákat később felhasználták a Szárnyas fejvadász egyik jelenetében is. Amikor Lambert, Dallas és Kane az idegen bolygóra lép, a színészek helyett valójában három gyerek (köztük Scott két gyereke) látható a jelmezekben: a rendező ezzel a fogással is a méretkülönbségeket kívánta érzékeltetni az űrhajósok és az általuk talált titokzatos roncs között. A tojások körül látható vékony rétegű ködöt egy olyan pulzáló lézer- és füstgép szolgáltatta, amelyet a The Who együttestől kölcsönöztek.

* A film végén a mentőkabinból távozó üzemanyag, amely az Idegent ellöki az űrhajótól, valójában a kamera felé zúduló nagy mennyiségű víz volt. Scott eredetileg sokkal nyomasztóbb befejezést képzelt el a filmhez: a mentőkabinban az idegen lény leharapja Ripley fejét, beül a székébe, és az ő hangján küld üzenetet a Földre. A 20th Century Fox illetékeseinek azonban nem tetszett ez az ötlet. (Ami azt illeti, elég bombasztikusan hangzik, ámbár az Alien ily módon a Terminátor előfutárának tekinthető, hiszen a Schwarzenegger-féle gyilkológép is tudta utánozni áldozatai hangját.)

* A film tényleges forgatása 1978. július 5-én kezdődött, és ugyanazon év október 2-án fejeződött be. Az összköltség 11 millió dollárt tett ki, a bevételekből azóta már ennek sokszorosa megtérült. Számos országban Alien: A nyolcadik utas címmel mutatták be a filmet. Barbara Gips szövegírótól származik a film híres szlogenje: „Az űrben senki nem hallja a sikolyod.” A. E. (Alfred Elton) van Vogt kanadai sci-fi író pert kezdeményezett, mert szerinte a sztorit az 1939-es Skarlátviszály című történetéből plagizálták a film alkotói. Az ügyet peren kívüli egyezséggel oldották meg.


MIBEN MÁS A DIRECTOR'S CUT?
A játékidőt tekintve egy perccel rövidebb, mint az 1979-es moziverzió. Bizonyos jeleneteket teljesen kihagytak vagy megrövidítettek, más jeleneteket módosítottak, illetve bekerültek korábban nem látott képsorok is. Ugyanakkor maradtak olyan jelenetek, amelyeket egyik verzióban sem használtak fel. A Director's Cutból kihagyott jelenetek közé tartozik, amikor Ripley megkérdezi Asht, hogy megpróbálkozhat-e az idegen adás megfejtésével. Ugyancsak kimaradt, amikor Dallas kapitány az Idegen elpusztításának lehetőségeiről és saját túlélési esélyeiről kérdezgeti Anyát. Néhány helyen változtattak az effekteken, és két űrjelenetben a feketeséget csillagos háttérre cserélték. 

A legfontosabb pluszjelenetek
* A Nostromo legénysége meghallgatja az ismeretlen eredetű adást. Lambert beméri az adás forrását, és Dallas kívánságára ismerteti a bolygó legfontosabb adatait.

* Miközben megvizsgálja a tojást, Kane előveszi a lézerpisztolyát.

* Kane állapota miatt Ripley nem akarta visszaengedni az űrhajóra a mini expedíciót. Miután Ash mégis beengedi őket, Lambert összeverekszik Ripley-vel a késedelem miatt. Közben Dallas és Ash megvizsgálja a Kane-re tapadt arctámadót.

* Mialatt Brett a macskát keresi a C szinten, megpillanthatjuk fölötte a lelógó láncok között himbálózó, kifejlett idegen lényt.

* Miután az Idegen elragadja Brettet, Parker és Ripley berontanak a helyiségbe, ahol Parkerre csöpög Brett vére.

* Menekülés közben Ripley rábukkan az Idegen fészkére, ahol rátalál Brett és Dallas begubózott testére. Dallas még él, és könyörög Ripley-nek, hogy ölje meg őt, váltsa meg a szenvedésektől. Ripley eleget tesz a kérésnek, és mindent feléget a lángszórójával. (Scott úgy találta, hogy ez a jelenet túlságosan lelassítja a filmet, ezért a Director's Cutban is csak rövidítve helyezte el.)

* Az Idegen előbb kíváncsian nézegeti a dobozba zárt macskát, majd felborítja a dobozt.


A nyolcadik utas a Halál (Alien, 1979, 2003) – angol–amerikai horrorfilm. Dan O’Bannon és Ronald Shusett történetéből a forgatókönyvet írta: Dan O’Bannon. Operatőr: Derek Vanlint. Zene: Jerry Goldsmith. Díszlet: Ian Whittaker. Jelmez: John Mollo. Vágó: Terry Rawlings, Peter Weatherley és David Crowther. Rendező: Ridley Scott. Főszereplők: Tom Skerritt (Dallas kapitány), Sigourney Weaver (Ripley), Veronica Cartwright (Lambert), Harry Dean Stanton (Brett), John Hurt (Kane), Ian Holm (Ash), Yaphet Kotto (Parker).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FLAVIA, A MUZULMÁN APÁCA

„Miért? Miért? Isten miért egy férfi? Az Atya, a Fiú és a Szentlélek – mind férfiak. Még a tizenkét apostol is. Mind a tizenketten férf...