Julie Newmar amerikai színésznő, táncosnő és médiaszemélyiség különleges helyet foglal el a szívemben. Ő volt ugyanis az első „színésznő szerelmem”, akibe nyolcévesen habarodtam bele, miután láttam őt a Mackenna aranya (1969) című westernben. Sajnos szerelmünk nem tudott igazán szárba szökkenni, mert a hazai mozikba nem érkeztek újabb filmek a művésznővel, jöttek viszont a riválisok, akik közül a legtartósabban két másik amerikai színésznő – előbb Jennifer O’Neill, aztán Faye Dunaway – csavarta el a fejemet. Persze Julie-t sem feledtem el teljesen, hiszen az ember sose felejti el az első szerelmét még a mozik álomvilágában sem. Mindenkori lehetőségeimhez képest igyekeztem tájékozódni róla. Akkor jött el számomra a Kánaán, amikor állandó internetkapcsolathoz jutottam, és nemcsak Julie életének számomra addig ismeretlen időszakait térképezhettem fel, hanem megnézhettem néhány olyan filmjét is, amelyektől a szocialista filmforgalmazás megkímélt. (Egy-két mű esetében azt kell mondanom, teljes joggal.) Így megtudhattam azt is, hogy a Mackenna aranya – bármilyen kiemelt jelentősége is van kettőnk plátói viszonyában – Julie karrierje szempontjából kevésbé meghatározó alkotás. Az egzotikus szépség az ötvenes évek elején kezdte a pályát, a Hét menyasszony hét fivérnek (1954) című zenés vígjáték volt az első jelentősebb filmszerepe. Gyakran szerepelt a televízióban, leghíresebb alakítása is a „doboz”-hoz kapcsolódik: ő domborította a Macskanőt a Batman hatvanas évekbeli tévészériájában. A hetvenes évektől egyre ritkábban – és egyre kevésbé érdekes filmekben – jelent meg a mozivásznakon, de persze tudta a módját annak, hogy a neve így is megmaradjon a közönség emlékezetében. A kilencvenes években már a show-business egyik élő legendájaként emlegették, aki megjelent George Michael Too Funky című világslágerének klipjében is, és cameoszerepet játszott a Wong Foo, kösz mindent! Julie Newmar (1995) című kultfilmben, amelyben három igazi macsó (Patrick Swayze, Wesley Snipes és John Leguizamo) nőimitátorokat alakított. A MovieCops hónapok után feléledő sorozata, a Reflektorfényben mai írása Julie színes karrierjének legérdekesebb állomásait idézi fel.
A kezdetek
Julie Newmar 1933. augusztus 16-án született Los Angelesben. Hivatalos neve: Julia Chalene Newmeyer. Édesapja, Don Newmeyer a Los Angeles-i Főiskola Testnevelés Tanszékének vezetője volt, aki a húszas években profi szinten űzte az amerikaifutballt. Az édesanya, a svéd–francia származású Helen Jesmer divattervezőként dolgozott, aki a szakmában a Chalene művésznevet használta, később azonban ingatlanbefektetőként talált magának új hivatást. Julie-nak két öccse született: 1935-ben Peter Bruce Newmeyer – huszonöt éves korában életét vesztette egy síbalesetben –, 1940-ben pedig John A. Newmeyer, aki íróként, epidemiológusként és borászként egyaránt nevet szerzett magának. A testvérek mindig is remekül kijöttek egymással, aminek egyik megható bizonyítéka, hogy egyes biográfusok szerint Julie épp azért lett aktív képviselője az LMBT-mozgalomnak, mert öccse, John meleg. A Newmeyer szülők korán felfigyeltek lányuk tehetségére, és már gyerekkorában táncórákra járatták. A szorgalmasan tanuló Julie tizenöt éves korában már a Los Angeles-i Opera primabalerinája volt. 1952-ben kezdett filmezni, néhány filmben táncoslányként jelent meg pár pillanatra. Ekkor még a Julie Newmeyer nevet használta, bár ezt többnyire nem tüntették fel a stáblistán, hiszen szerepei annyira aprók voltak.
Az időszámításunk előtt 586-ban játszódó Slaves of Babylon (1953, William Castle) című Technicolor-kalandfilmben nemcsak táncolt, hanem szerepe szerint a tánc leple alatt gyilkos terveket forgatott a fejében. A Serpent of the Nile (1953, William Castle) szintén az ókorba kalauzolta a nézőket, s lényegében Antonius és Kleopátra szerelmének történetét mesélte el. Julie ekkor még nem volt elég nagy sztár ahhoz, hogy Kleopátrát alakítsa. (A szerepet Rhonda Fleming kapta, aki ugyan egyáltalán nem volt ronda, mégis lényegében elfelejtődött az elmúlt évtizedekben). Egy olyan lányt játszott, akinek testét tetőtől talpig arannyal festik be. Erről sokaknak valószínűleg az egyik leghíresebb Bond-film, a Goldfinger (1964) jut eszébe, ami bő tíz évvel a Serpent of the Nile után készült, sőt az alapjául szolgáló Fleming-regény is csak 1959-ben jelent meg. Az ókori Rómában, a hírhedt Caligula császár uralma idején játszódott a Demetrius és a gladiátorok (1954) című kalandfilm, amelyben Julie ismét táncosnőként jelent meg a vásznon néhány pillanatra. Kiemelkedő tánctudásának egyik ékes bizonyítéka, hogy tizenkilenc éves korában a Universal nemcsak táncos statisztaszerepeket osztott rá, hanem koreográfusként is foglalkoztatta. Dublőr szerepkört is betöltött: előfordult, hogy a nehezebb táncjelenetekben ő helyettesítette valamelyik fontosabb női szereplőt.
Hét menyasszony hét fivérnek
1954-ben mutatták be az Egyesült Államokban a Hét menyasszony hét fivérnek című zenés filmet, amelyet a műfaj egyik nagy egyénisége, Stanley Donen rendezett, két évvel a legendás Ének az esőben (1952) után. A westernkörnyezetben játszódó film hét fivérről szól, akik közösen vezetnek egy farmot Oregonban. A legidősebb testvér egy napon asszonyt hoz a házhoz. A fiatal feleség elhatározza, hogy úriembereket farag neveletlen sógoraiból, akiknek egy idő után szintén megjön a kedvük a nősüléshez. Micsoda véletlen, épp akkortájt hat szépséges hölgy érkezik a városba, a fiúknak azonban fogalmuk sincs arról, hogyan hódítsák meg őket. Bátyjuk az ókori rómaiak módszerét javasolja: a szabin nőkhöz hasonlóan el kell rabolni az arajelölteket… Julie a hat menyasszony egyikét, Dorcast játszotta, s a többi lányt is képzett táncosnők személyesítették meg. Newmar balszerencséjére az alkotók az egykori baseballjátékossal, Jeff Richardsszal párosították össze, akinek nem volt különösebb tehetsége a tánchoz, úgy is mondhatnám, botlábú volt. Emiatt a táncjelenetek közben gyakran ülve vagy állva látható, s hogy ez ne legyen annyira feltűnő, ilyenkor Newmar is kicsit háttérbe szorul. Említsük meg, hogy Dorcas dalait valójában nem Julie, hanem Betty Allen énekelte. A film legtöbb közreműködője szép emlékeket őrzött a forgatásról, a férfi főszerepet alakító Howard Keel szerint valóban olyanok voltak, mint egy nagy, boldog család.
Színpad és film
1955. február 24. és 1956. április 14. között 478-szor játszották a Broadwayn a Selyemharisnya című zenés komédiát, amely a klasszikus Greta Garbo-film, a Ninocska (1939) Lengyel Menyhért által írt forgatókönyve alapján született. A betétdalok Cole Porter szerzeményei. Garbo egykori szerepét a német Hildegard Neff (eredeti neve: Hildegard Knef) alakította, akiről a legendás Ella Fitzgerald egyszer azt mondta: „Ő a legjobb énekesnő azok közül, akiknek nincs hangjuk”. Julie az egyik mellékszereplőt, Verát személyesítette meg. A musicalből 1957-ben film készült Rouben Mamoulian rendezésében. A Broadway-előadás szereplői közül csupán a Vaszilij Markovicsot megformáló George Tobiast szerződtették a filmhez is, aki annak idején a Ninocskában még csak egy kisebb epizódszerepet kapott. 1956. november 15. és 1958. július 12. között 693-szor adták elő a Broadwayn a Li’l Abner című zenés vígjátékot. A Stupefyin' Jonest megszemélyesítő Julie Newmar állítólag mindössze három percig volt a színpadon, mégsem cserélték le a filmváltozatban sem, amelyhez egyébként más művészeket is szerződtettek a színházi előadásból. A musical és a film alapjául Al Capp (Alfred Gerald Caplin, 1909–1979) azonos című kultikus képregénye szolgált, amelyet furcsa karakterek és szokatlan helyzetek jellemeztek, ironikus-szatirikus humorába pedig csipkelődő társadalomkritika is vegyült. Érdekességként említsük meg, hogy Julie a darab negyvenkét (!) évvel későbbi, 1998-as színpadi változatában is látható volt.
Leslie Stevens The Marriage-Go-Round című vígjátékát 1958. október 29-én mutatták be a Broadwayn. 431 előadást ért meg, az utolsót 1960. február 13-án tartották. A történet főszereplője egy floridai professzor (Charles Boyer) és felesége (Claudette Colbert), akik vendégeket várnak Svédországból: Sveg professzort és a lányát, Katrint. Végül csak Katrin (Julie Newmar) érkezik meg, s a floridai professzor csodálkozva látja, hogy az egykori lázadó kamaszból szőke bombázó lett. Nem ez az egyetlen meglepetés, amit Karin okoz: a svéd szépség közli, hogy gyermeket szeretne a professzortól, mert abban bízik, hogy közös utódjuk az apja eszét és az anyja szépségét fogja örökölni. (Állítólag a valóságban Albert Einsteinnel történt hasonló eset, aki az ajánlatra egy frappáns kérdéssel válaszolt: „És mi lesz akkor, hölgyem, ha a gyermek az én szépségemet és az ön eszét örökli?”) Ebből persze mindenféle vicces bonyodalmak származnak, ám a végén minden megoldódik. Julie alakítását nagy tetszéssel fogadták: nemcsak hogy megkapta a legjobb színésznőnek járó Tony-díjat, hanem az 1961-es filmváltozatban is eljátszhatta a szerepet. Boyer és Colbert helyére James Mason és Susan Hayward lépett, a filmet Walter Lang rendezte. Newmar a filmmel is szép sikert könyvelhetett el: alakításáért Golden Globe-ra jelölték mint a legígéretesebb fiatal színésznőt, és a Golden Laurel díjra is esélyes volt mint a legjobb női epizodista. Öt nappal a The Marriage-Go-Round utolsó színházi előadása után Julie egy újabb Broadway-darabban lépett fel: 1961. február 18-án mutatták be Sam Spewack Once There Was a Russian című színművét, amely Nagy Katalin cárnő kegyeltjéről, a hírhedt Patyomkinról szól. A mű már a premieren akkorát bukott, hogy második előadás már nem is volt belőle, pedig Patyomkint Walter Matthau, a cárnőt pedig a nagy francia színésznő, Françoise Rosay játszotta. Newmar később is vállalt színházi szerepléseket, karrierjének súlypontja azonban – a filmszerepek mellett – áthelyeződött a televízióra.
A televíziós színésznő
Jó néhány ismert színész karrierje indult a televízióban, hogy aztán filmsztárként hódítsa meg a nézőket. Julie Newmar ebből a szempontból is a kivételek számát gyarapította: ha piciny szerepekkel is, de filmszínésznőként kezdte, és csak ezután került képbe a televízió, ahol talán legemlékezetesebb sikereit aratta. Nem fogok valamennyi sorozatra kitérni, melyekben hosszabb-rövidebb ideig szerepelt, mert ezek egy része vagy ismeretlen a magyar nézők számára, vagy Julie nem kapott bennük jelentősebb feladatokat. Általában szexszimbólumként foglalkoztatták a televízióban: gyakran alakított csábítókat és olyan asszonyokat, akik szépségükkel és bájaikkal érik el a céljaikat, és néha egyáltalán nem olyan buták, mint amilyennek a környezetük hiszi őket. A The Phil Silvers Show harmadik évadjának egyik epizódjában, a The Big Scandalben (1957) debütált a képernyőn: egy szexi szobalányt játszott. Az Adventures in Paradise című 91 részes (!) sorozat egy amerikai katonáról szól, aki a koreai háború után is a Csendes-óceáni térségben marad, és hajójával különféle kalandokba keveredik. Julie az 1960-ban sugárzott Open for Diving című epizódban egy Vénusz nevű kagylókereskedőt alakított, aki veszélyes játékra hívja ki a helyi búvárokat.
116 részből állt a Route 66 című sorozat, amelyben két fiatalember autózza keresztül az Egyesült Államokat a címbeli legendás országúton. Newmar a motorozó Vicki Russellt, a szabad szellemű örökösnőt formálta meg két epizódban: a How Much a Pound is Albatross az arizonai Tucsonban játszódott, a Give the Old Cat a Tender Mouse helyszíne pedig Tennessee volt. Julie egy-egy epizód erejéig felbukkant olyan népszerű sorozatokban is, mint The Twilight Zone, az F Troop és a The Beverly Hillbillies. A My Living Doll című szériában már visszatérő szereplő volt: huszonhat részben játszotta Rhoda Miller szerepét. A történet szerint csak nagyon kevesen tudják, hogy az elképesztően szexi Rhoda valójában egy robot, az AF 709, akit eredetileg a légierő számára terveztek. A találmány különféle bonyodalmak után egy pszichiáterhez kerül, aki megtanítja az androidot arra, hogyan viselkedik egy igazi nő. Ez az ő életfilozófiája szerint természetesen azt jelenti, hogy mindent megtesz, amit a férfi mond neki, és nem felesel. Tulajdonképpen a Pygmalion-mítosz variációjáról van szó: a CBS két évi keresgélés után ezt a sorozatot találta megfelelőnek arra, hogy főszerephez juttassa Julie Newmart. A művésznő oly nagy sikert aratott robotnőként, hogy Golden Globe-ra is jelölték mint a legjobb televíziós színésznőt.
Newmar leghíresebb televíziós szerepe a Macskanő a hatvanas évekbeli Batman-szériában, melyben a denevérembert Adam West alakította. Bár a sorozat készítői igyekeztek elkerülni, hogy az öltözékek túlzottan szexuális töltetűek legyenek – Batman és Robin például bő alsót viseltek feszes dresszükön, nehogy férfiasságuk túlságosan kidomborodjék –, Julie mégis elérte, hogy jelmezén az öv ne a derekán, hanem a csípőjén legyen, mert így érvényesült a legjobban csodálatos „homokóra” alakja. A hatvanas évek egyik sztereotípiája volt, hogy a negatív szereplők többnyire zöld ruhát viseltek, így a Macskanő öltözékére is ez a szín volt jellemző. Newmar két évadon át, összesen tizenhárom részben játszotta a figurát. A Monsieur Lecoq című film kedvéért mondta le a harmadik évadot, amelyben a színes bőrű Eartha Kitt lépett a helyére, míg a széria alapján készült 1966-os filmben egy volt szépségkirálynő, Lee Meriwether kapta meg a lehetőséget. Julie 1998-ban a Maggie című sorozat egyik epizódjában (hatvanöt évesen!) újra belebújt a Macskanő jelmezébe, s az új évezredben három alkalommal is a hangját kölcsönözte a figurának. Noha a híres képregényhősnőt az elmúlt évtizedekben olyan sztárok is eljátszották már, mint Michelle Pfeiffer és Halle Berry, számos rajongó szerint Julie volt a legtökéletesebb Macskanő: kecses alkatához igazi macskatermészet társult, s ha kellett, hízelegve dorombolt, máskor dühösen karmolt – persze csak képletes értelemben.
Newmar 1967-ben Eleent, egy állapotos hercegnőt alakított a kultikus sci-fi sorozat, a Star Trek második évadjának egyik epizódjában. Két évvel később egy Susannah Sutton nevű bérgyilkosnőt formált meg egy másik széria, a Robert Wagner nevével fémjelzett It Takes a Thief egyik részében. Nem csinálhatta rosszul, mert tizennégy év (!) múlva, 1983-ban egy másik Wagner-szériában, a Hart to Hartban is egy bérgyilkosnő szerepét bízták rá: a hölgyet ott Eve-nek hívták. Mindkét sorozatban közelharcot folytatott Wagnerrel, aki – a közönség vélt elvárásainak megfelelően – rendre le is teperte a szépséges bűnözőt. Julie tévés szereplései közül feltétlenül említsük meg a Columbo második évadjának Kettős ütés című epizódját, amely 1973. március 25-én került adásba először. Az egykori fitneszbajnok, Clifford Paris (Paul Stewart) tekintélyes vagyon birtokosa. Unokaöccsei (Martin Landau kettős szerepben) között ugyan nem túl jó a viszony, ám abban egyetértenek, hogy mihamarabb szeretnék rátenni a kezüket a nagybácsi pénzére. A jó kondiban lévő öregúr azonban nem meghalni, hanem nősülni készül, szóval mielőbb át kell segíteni őt a túlvilágra. A gyilkosságot a tettes szívrohamnak próbálja álcázni. Columbo (Peter Falk) viszont szokása szerint bűncselekményre gyanakszik. Az elkövető gondjait tetézi, amikor kiderül, hogy az elhunyt férfiú a szerelem hevében már az esküvő előtt végrendelkezett szíve hölgye (Julie Newmar) javára… A gyönyörű Julie a hetvenes években olyan közismert sorozatokban is vendégszerepelt, mint például a The Bionic Woman, a Szerelemhajó és a Buck Rogers in the 25th Century. 2016 májusában Newmar volt az egyik sztárvendége a The Home and Family Show-nak, ahol találkozott Camren Bicondovával is, aki a 2014-ben indult Gotham című tévésorozatban a fiatal Selina Kyle-t, vagyis a későbbi Macskanőt alakította.
A mozifilmek
A tévés karrier mellett ne feledkezzünk meg Julie mozifilmes szerepeiről sem, noha ezek többségével nem ért el akkora sikereket, mint Macskanőként. A For Love or Money (1963, Michael Gordon) című vígjáték arról szól, hogy egy dúsgazdag asszony egy ügyvéd segítségével próbál megfelelő férjeket találni három csodaszép lányának, kiknek egyikét, Bonnie-t Julie Newmar személyesítette meg. Az ügyvédet Kirk Douglas játszotta, aki először szerepelt egy romantikus vígjátékban: egyesek szerint ez a szerepkör egyáltalán nem állt jól neki, mások dicsérték színészi sokoldalúságáért. Newmar egyik testvérét Mitzi Gaynor alakította, aki ezt követően egyetlen mozifilmben sem játszott, mert szerinte ő túl hétköznapi jelenség volt a filmvásznon. A harmadik leányt megformáló Leslie Parrisht Golden Globe-díjra jelölték mint a legígéretesebb új színésznők egyikét. 1967-ben Julie szerepet vállalt a Monsieur Lecoq című filmben, amely egy közel százéves, 1868-ban publikált detektívregény alapján készült… volna, de a forgatást leállították. Newmar sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a film befejezetlen maradt, mert nagyon élvezte a munkát partnerével, a kettős szerepet játszó Zero Mostel komikussal. Ráadásul épp a Monsieur Lecoq kedvéért mondta le a Macskanő szerepét a Batman harmadik évadjában, és már nem volt lehetősége arra, hogy visszakozzon. A félbehagyott mozifilmben ő játszotta volna a címszereplő összes szerelmét, vagyis több különböző nőtípust is életre kelthetett volna. A produkciós fotók szerint a művésznőnek meztelen jelenete is lett volna a filmben: egy habfürdőben áztatta ingerlő idomait. A jelenetről készült fotókat elsőként a Playboy magazin közölte. Julie utólag azt állította, nem volt tudomása arról, hogy a felvétel helyszínén egy fényképész is elrejtőzött, és elkészítette ezeket a lesifotókat. Szerinte akkoriban a producerek megtehették (és meg is tették), hogy ily módon is kizsákmányolják a színészeket, anélkül hogy a beleegyezésüket kérték volna ehhez. Mint utólag kiderült, a képeket a neves brit fotós, Terry O’Neill készítette, és mivel Newmar végeredményben elégedett volt velük, az incidensből nem lett pereskedés.
Nehéz körülmények között készült a Mackenna aranya című western is, melynek forgatása már 1967-ben elkezdődött, de a kész filmet csak 1969-ben mutatták be. Will Henry bestselleréből eredetileg egy olyan nagyszabású szuperprodukciót akartak készíteni, mint amilyen például A vadnyugat hőskora (1963) volt. A westernek népszerűsége azonban a hatvanas évek második felében visszaesett, ezért a két producer, Carl Foreman és Dimitri Tiomkin átgondolta a koncepciót. Csökkentették a játékidőt, lemondtak arról, hogy szélesvásznú szuperprodukciót gyártsanak és különleges hangtechnikát alkalmazzanak. Takarékossági okokból felvetődött az az ötlet, hogy esetleg Európában vagy Afrikában forgatnak, ám a hitelesség miatt mégis megmaradtak az amerikai helyszíneknél. Mint szinte minden hollywoodi film, a Mackenna aranya is szereposztási kompromisszumok árán valósult meg, Mackenna szerepét például féltucat színésznek is felajánlották, míg végre Gregory Peck igent mondott. Ő sem azért, mert annyira tetszett neki a seriff figurája, hanem inkább azért, mert sokat köszönhetett Foremannek és J. Lee Thompson rendezőnek, s abban bízott, hogy szakértelmüknek köszönhetően a végeredmény egy nívós produkció lesz. A másik főszerepet Omar Sharif kapta, a többi fontosabb szereplőt Telly Savalas, Ted Cassidy és Camilla Sparv keltette életre. Julie játszotta a sebhelyes arcú, néma indián lányt, Hesh-Két. Az egyik jelenetben anyaszült meztelenül próbálja vízbe fojtani a riválisát. A forgatókönyvben nem szerepelt, hogy Hesh-Ke meztelen ebben a jelenetben. A legenda szerint Newmar maga ajánlotta fel, hogy hajlandó évakosztümben megcsinálni a jelenetet, és visszaemlékezései szerint erről senki nem is próbálta lebeszélni. Látható a filmben Eli Wallach, Raymond Massey, Burgess Meredith, Lee J. Cobb és Edward G. Robinson is: feltehető, hogy a koncepció drasztikus átdolgozása miatt rövidült le a szerepük. A Mackenna aranya az Egyesült Államokban megbukott, nagy sikert aratott viszont a vasfüggöny mögött, illetve Indiában is, ahol egészen az 1993-as Jurassic Parkig egyetlen nagy hollywoodi sikerfilm sem döntötte meg a nézettségi rekordját.
Norman Panama The Maltese Bippy (1969) című vérszegény horrorkomédiájának főhőse arra gyanakszik, hogy nemrég vásárolt házát nemcsak hogy farkasemberek kísértik, hanem még egy vámpírcsalád is él a szomszédban. A két férfi főszerepet egy akkoriban népszerű komikuspár, Dan Rowan és Dick Martin játszotta, Julie mellett pedig egy másik szépséget is megcsodálhattunk Carol Lynley személyében. Meglehetősen halovány horrorvígjáték Don Joslyn opusza is, az Up Your Teddy Bear (1970), amely a direktor saját forgatókönyvéből készült. A történet főszereplője, Clyde King (Wally Cox) két szenvedélynek hódol: a fajátékok készítésének és a nők iránti érdeklődésének, ám ez utóbbit lopva űzi, mert nem kimondottan szívdöglesztő típus. Mégis felfigyel rá a világ egyik legnagyobb játékgyártó vállalatának gyönyörű tulajdonosnője (Julie Newmar, ki más?), akit lenyűgöztek a férfi által készített játékok, és szeretné őt a saját cégéhez csábítani. Kingnek viszont esze ágában sincs elfogadnia az ajánlatot, mert a gazdag dáma az anyjára emlékezteti, és a múlt rossz emlékei különös fantáziaképekkel keveredve idéződnek fel benne… Mozifilmjeinek bukása után a hetvenes években Julie kizárólag a televízió számára dolgozott, legérdekesebb tévés szerepeiről fentebb már szó volt. 1983-ban kezdett el újra mozifilmekben játszani, de ezek többsége szintén annyira jelentéktelen produkció volt, hogy a legtöbb országban a mozikat kikerülve rögtön videokazettán jelentek meg.
A Hysterical (1983, Chris Bearde) ismét egy horrorparódia volt, annak ellenére, hogy az ilyesmi korábban sem hozott szerencsét Newmarnek. Az alkotók egyszerre több híres filmet is kifiguráztak, legfőképpen John Carpenter A köd (1979) című klasszikusát. Julie egy Venetia nevű kísértetet alakított. A három férfi főszerepet a Hudson fivérek (Bill, Mark és Brett) játszották, akik korábban a könnyűzenében jeleskedtek (triójuk 1965 és 1980 között létezett). Bud Townsend erotikus drámája, a Love Scenes (1984) egy sikeres színésznőről szól, aki elvállalja egy pikáns film főszerepét. A produkciót az egocentrikus férj rendezi, ami remek ürügyet szolgáltat arra, hogy a művésznő megcsalja a párját a férfi szeme láttára. Vagy ez csak egy játék, amelyben nem egyértelmű, hogy ki keveri a lapokat? A színésznőt egy Playboy-modell, Tiffany Bolling játszotta. A mellékszerepben megjelenő Julie mellett felbukkant még a hetvenes évek egyik szexidolja, Britt Ekland is, illetve Monique Gabrielle, aki e filmet követően kapta meg Emmanuelle szerepét az erotikus széria ötödik, Walerian Borowczyk által rendezett részében. A Streetwalkin’ (1985, Joan Freeman) című dráma egy testvérpárról szól, akik elszöknek otthonról rideg anyjuk és erőszakos mostohaapjuk elől. A lány, Cookie (Melissa Leo) a vasútállomáson megismerkedik egy jóképű stricivel, Duke-kal (Dale Midkiff), aki elcsavarja a fejét. Hősnőnk hamarosan a prostituáltak között találja magát, akikkel Duke egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel… Az Evils of the Night (1985, Mardi Rustam) egy újabb horror volt Julie filmográfiájában. A történet főszereplői nyaraló tinédzserek, akiket ismeretlenek egymás után elrabolnak, és egy különös vidéki kórházba visznek, amelyet orvosoknak álcázott űrvámpírok irányítanak. Közéjük tartozik a Newmar által megformált dr. Zarma is. A produkció ledorongoló kritikákat kapott, amelyekben szóba került az is, hogy a néző csupán a valaha jobb napokat látott filmcsillagok (Newmar, John Carradine, Neville Brand, Tina Louise) lezüllésének szomorú illusztrációját láthatja.
A horrorfilmek Ed Woodja, Fred Olen Ray rendezte a Deep Space (1988) című opuszt. Az igazi főszereplő egy olyan szörnyeteg, amely egy félresikerült katonai kísérlet következtében elszabadul, és rettegésben tartja egy amerikai város lakóit. A szörnyet McLemore detektívnek (Charles Napier) kellene megállítania. Julie egy Lady Elaine nevű látnokot alakít, aki képes érzékelni a rémséget, és elárulja annak rejtekhelyét a nyomozónak. A Dance Academy (1988, Ted Mather) egyfajta variációja az egy évvel korábbi Dirty Dancingnek, még a plakátjuk is hasonló. Julie a címbeli tánciskola egykori tulajdonosnőjét, Miss McKenzie-t játszotta, aki növekvő ellenszenvvel figyeli az intézmény munkásszármazású új tehetségét, Vince-t (Steve LaChance), és mindenben megpróbál keresztbe tenni neki. A tehetséges srácnak persze akadnak pártfogói is… A film néhány betétdalát az olasz Guido és Maurizio De Angelis írta és adja elő, akik Oliver Onions néven a hetvenes-nyolcvanas években saját slágereiknek és a Bud Spencer-filmekhez írt szerzeményeiknek köszönhetően nagy népszerűségnek örvendtek Európában. Bo Derek egyik legrosszabb filmje (tudna egyáltalán valaki egy valóban jót is mondani?), a Szellemképtelenség (1989) természetesen megint a férje, John Derek alkotása. Bo ismét egy vonzó szépasszonyként látható, aki beutazza a földet, hogy találjon egy tökéletes férfitestet, amelybe szellemként megjelenő néhai férje (Anthony Quinn) szeretne mielőbb beköltözni. Előtte persze a víg özvegy teszteli a lehetséges jelöltet, elvégre a megboldogult urával mozgalmas és boldog szerelmi élete volt, amelyet szintén fel kéne éleszteni. A filmet nem kevesebb, mint hét kategóriában jelölték Arany Málnára, köztük Julie Newmart mint legrosszabb mellékszereplőt, Sofia Coppola azonban rosszabbnak bizonyult nála A Keresztapa 3-ban. Említsük meg, hogy az egyik epizódszereplőt – saját magát! – a jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump játszotta, méghozzá annyira rosszul, hogy ő viszont megkapta a legrosszabb férfi epizodistának járó Arany Málnát, amelyre egyébként a produkció csődöre, Leo Damian is esélyes volt – ő sem érdemtelenül.
Az IMDb 1990-re, a Wikipédia 1988-ra datálja a Nudity Required című erotikus komédiát, melyet John Bowen rendezett. A történet két jó barátról szól, akik filmproducereknek adják ki magukat, és így próbálják lefektetni a nekik tetsző hölgyeket, akik – ezt sajnos a való életből is nagyon jól tudjuk – túl sok mindenre hajlandók a karrierért, és túl könnyen elhisznek mindent, ami tetszetősen hangzik. A western és a sci-fi párosításából született az Oblivion (1994) című fekete komédia, amelyből egy füst alatt két részt is leforgattak, de csak videón hozták őket forgalomba. A cselekmény 3031-ben játszódik, ám akkora marhaság, hogy nem érdemes belemerülni a részleteibe. Említsük meg viszont, hogy az egyik mellékszerepet a jó nevű amerikai színes bőrű zenész, Isaac Hayes játszotta. S ha már a zene került szóba: Julie is látható volt a fiatalon elhunyt tehetséges énekes és dalszerző, George Michael Too Funky című 1992-es klipjében olyan szupermodellek között, mint Eva Herzigova, Linda Evangelista, Nadja Auermann, Emma Sjöberg, Estelle Hallyday, Shana Zadrick, Tyra Banks és Beverly Peele.
A világsikerű ausztrál road movie, a nőimitátorokról szóló Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai (1994) farvizén született Beeban Kidron alkotása, a Wong Foo, kösz mindent! Julie Newmar (1995), amelyben Patrick Swayze, Wesley Snipes és John Leguizamo bújt női ruhába. A történet egyik fontos kelléke egy régi fotó, amelyen a címbeli dedikáció olvasható, maga Julie pedig a film végén személyesen is megjelenik mint a pucckirálynő-választás díjátadója. Az alkotók állítólag nem tervezték meg előre ezt a cameót, Julie azonban váratlanul meglátogatta a forgatást, és hajlandó volt egy rövid szerepben megjelenni a kamera előtt. Kezdetben egyébként még az is bizonytalan volt, hogy megkapják-e a művésznő engedélyét neve és fotója felhasználásához, ezért az illetékesek fontolóra vették, hogy nemleges válasz esetén Carol Lynley-vel fognak megállapodni. (Mint fentebb szó volt róla, Newmar és Lynley 1969-ben együtt játszottak a The Maltese Bippy című filmben.) Julie az If… Dog… Rabbit… (1999) című bűnügyi drámában szerepelt utoljára a filmvásznon, a produkciót a jól ismert színész, Matthew Modine rendezte. A történet nem túl eredeti: a börtönből szabadult főhős, Johnnie Cooper (maga Modine játssza) új életet akar kezdeni, és munkát vállal egy benzinkútnál. Hamarosan feltűnik a színen a bátyja, Jamie, aki az apjával együtt benne volt abban a bizonyos bankrablásban, amely miatt hősünk hűvösre került. A zűrös hozzátartozók miatt Johnnie ismét egy sötét ügybe keveredik. Newmar alakította Jamie barátnőjének az anyját.
Az üzletasszony
Az 1970-es években Julie Newmar üzletasszonyként is kamatoztatni kezdte hírnevét. Nudemar fantázianéven szabadalmaztatott harisnyanadrágját úgy reklámozták, hogy „elbűvölő segítség a (női) popsinak”, amin azt kellett érteni, hogy csábítóan hangsúlyozza ezt a testrészt. A legjobb reklám persze maga a művésznő volt, aki tökéletes alakját évtizedeken át megőrizte, és terméke meggyőzően hangsúlyozta formás idomait. Julie egy újfajta melltartót is piacra dobott, amely Marilyn Monroe stílusát idézte, és reklámszlogenje szerint „szinte láthatatlan”. A melltartó viselői egybehangzóan állították, hogy a ruhadarab annyira kényelmes, hogy szinte nem is érzik, hogy rajtuk lenne. Newmar – feltehetően édesanyja tapasztalataira támaszkodva – a nyolcvanas években mint befektető jelent meg a Los Angeles-i ingatlanpiacon, és ezen a területen is bizonyította rátermettségét.
Magánélet és közélet
A szexi szépség óvatosnak bizonyult a szerelemben, s bár valószínűleg megismételhette, netán felül is múlhatta volna Elizabeth Taylor vagy Jennifer O’Neill férjhez menési rekordját, csupán egyszer mondta ki a boldogító igent. Minderre 1977. augusztus 5-én került sor, a remélhetően boldog férj J. Holt Smith ügyvéd volt. A lagzi után a pár a texasi Forth Worthbe költözött. A színésznő ekkor már a negyvennegyedik évében járt. Négy évvel később, 1981 februárjában hozta világra egyetlen gyermekét, John Jewl Smitht, aki sajnos halláskárosodással született, és Down-szindrómában szenved. Julie anyaként is bebizonyította, hogy egyáltalán nem az az üresfejű, csak önmagával és a léha élvezetekkel foglalkozó, szeszélyes teremtés, mint akinek sokan gondolták. Megtehette volna, hogy fogyatékos fiát bedugja egy intézetbe, és azzal nyugtatja meg önmagát, hogy mindezt a gyerek érdekében tette, ehelyett azonban magánál tartotta őt, és arra törekedett, hogy békés, szép és szeretetteljes környezetet biztosítson neki. John mindmáig Julie-val él, aki 1984-ben vált el a férjétől. A művésznőről egy ideig az a hír járta, hogy az örökölhető Charcot–Marie–Tooth-betegségben (a sokideggyulladás egyik formája) szenved, amely viszonylag gyakorinak mondható, 2500 amerikai állampolgár közül 1-et biztosan érint. A Duke Egyetemen elvégzett genetikai teszt szerencsére megállapította, hogy Newmar nem örökölte a betegséget. Az amerikai média annak idején részletesen foglalkozott azzal a vitával, amely Julie és híres szomszédja, James Belushi színész között alakult ki, és végül jogi útra terelődött. Belushi sajátos módon vetett véget a viszálynak: meghívta excentrikus szomszédnőjét jól menő sorozata, a Jim szerint a világ egyik epizódjába, és a kamerák előtt lényegében önmagukat alakítva békésen véget ért a konfliktusuk. Szűkebb hazájában Newmart lelkes és szorgalmas kertészként ismerik, aki a Los Angeles-i városvezetésnél ideiglenes tilalmat harcolt ki a levélfújók ellen, mivel zajszintjük komoly halláskárosodást okozhat, s erre a témára a színésznő – halláskárosult fia miatt – különösen érzékeny. Mint arról fentebb már szó volt, a meleg fivére iránti szeretettől vezérelve Julie aktívan részt vesz az LMBT-mozgalomban is, támogató tevékenységét a melegszervezetek több díjjal is elismerték.
FILMOGRÁFIA
* 2017: Batman Kétarc ellen (Batman vs. Two-Face) (videó) (csak hang!)
* 2016: Batman: Return of the Caped Crusaders (csak hang!)
* 2010: Batman: A bátor és a vakmerő (Batman: The Brave and the Bold) (tévésorozat, a Chill of the Night! című epizódban) (csak hang!)
* 2006: Jim szerint a világ (According to Jim) (tévésorozat, a The Grumpy Guy című epizódban)
* 1999: If... Dog... Rabbit
* 1998: Maggie (tévésorozat, az If You Could See What I Hear című epizódban)
* 1997: Lands of Lore: Guardians of Destiny (videó) (Julie Neumar néven)
* 1996: Oblivion 2: Backlash
* 1995: Wong Foo, kösz mindent! Julie Newmar (To Wong Foo, Thanks for Everything! Julie Newmar)
* 1994: Oblivion
* 1990: Nudity Required
* 1989: Szellemképtelenség (Ghosts Can't Do It)
* 1988: Dance Academy
* 1988: Deep Space
* 1985: Evils of the Night
* 1985: Streetwalkin'
* 1984: Love Scenes
* 1984: High School U.S.A. (tévéfilm)
* 1983: Hart to Hart (tévésorozat, A Change of Hart című epizódban)
* 1983: Hysterical
* 1983: Fantasy Island (tévésorozat, a King of Burlesque és a Death Games című epizódban)
* 1982: CHiPs (tévésorozat, a This Year's Riot című epizódban)
* 1982: The Powers of Matthew Star (tévésorozat, a The Triangle című epizódokban)
* 1980: Buck Rogers in the 25th Century (tévésorozat, a Flight of the War Witch című epizódban)
* 1979: Szerelemhajó (The Love Boat) (tévésorozat, a The Reunion, a Haven't I Seen You? és a Crew Confessions című epizódokban)
* 1978: Jason of Star Command (tévésorozat, az Escape from Kesh és a The Haunted Planet című epizódokban)
* 1977: Terraces (tévéfilm)
* 1976: The Bionic Woman (tévésorozat, a Black Magic című epizódban)
* 1976: Monster Squad (tévésorozat, az Ultra Witch című epizódban)
* 1976: Good Heavens (tévésorozat, a Superscoop című epizódban)
* 1975: McMillan & Wife (tévésorozat, az Aftershock című epizódban) (Julie Neumar néven)
* 1975: The Wide World of Mystery (tévésorozat, The Black Box Murders című epizódban)
* 1974: Fools, Females and Fun (tévéfilm)
* 1973: Columbo (tévésorozat, a Double Shock című epizódban)
* 1972: A Very Missing Person (tévéfilm)
* 1970–1972: Love, American Style (tévésorozat)
* 1971: Bewitched (tévésorozat, a The Eight Year Itch Witch című epizódban)
* 1971: The Feminist and the Fuzz (tévéfilm)
* 1970: Up Your Teddy Bear
* 1970: McCloud (tévésorozat, a Portrait of a Dead Girl című epizódban)
* 1969: The Maltese Bippy
* 1969: Mackenna aranya (Mackenna’s Gold)
* 1969: It Takes a Thief (tévésorozat, a The Funeral Is on Mundy című epizódban)
* 1968: A balfácán (Get Smart) (tévésorozat, a The Laser Blazer című epizódban)
* 1967: Monsieur Lecoq (befejezetlen film)
* 1967: Star Trek (tévésorozat, a Friday's Child című epizódban)
* 1967: The Monkees (tévésorozat, a Monkees Get Out More Dirt című epizódban)
* 1966–1967: Batman (tévésorozat)
* 1966: F Troop (tévésorozat, a Yellow Bird című epizódban)
* 1966: The Beverly Hillbillies (tévésorozat, a The Beautiful Maid című epizódban)
* 1965: Vacation Playhouse (tévésorozat, a Three on an Island című epizódban)
* 1964–1965: My Living Doll (tévésorozat)
* 1964: The Greatest Show on Earth (tévésorozat, az Of Blood, Sawdust, and a Bucket of Tears című epizódban)
* 1963: For Love or Money
* 1963: Alkonyzóna (The Twilight Zone) (tévésorozat, az Of Late I Think of Cliffordville című epizódban)
* 1962: Route 66 (tévésorozat, a Give the Old Cat a Tender Mouse és a How Much a Pound Is Albatross? című epizódban)
* 1961: The Defenders (tévésorozat, a Gideon's Follies című epizódban)
* 1961: The Marriage-Go-Round
* 1960: Adventures in Paradise (tévésorozat, az Open for Diving című epizódban)
* 1959: The Rookie
* 1959: Li'l Abner
* 1959: Omnibus (tévésorozat, a Malice in Wonderland című epizódban)
* 1957: The Phil Silvers Show (tévésorozat, a The Big Scandal című epizódban)
* 1954: Deep in My Heart (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1954: Hét menyasszony hét fivérnek (Seven Brides for Seven Brothers) (Julie Newmeyer néven)
* 1954: Demetrius és a gladiátorok (Demetrius and the Gladiators) (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1953: The Eddie Cantor Story (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1953: Slaves of Babylon (Julie Newmeyer néven)
* 1953: A zenevonat (The Band Wagon) (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1953: The Farmer Takes a Wife (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1953: Serpent of the Nile (Julie Newmeyer néven)
* 1953: Call Me Madam (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1953: The I Don't Care Girl (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1952: Just for You (nincs feltüntetve a stáblistán)
* 1952: She's Working Her Way Through College (nincs feltüntetve a stáblistán)
ÉS EZEKET OLVASTAD MÁR?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.