Harminc éve mutatták be a német Roland Emmerich első amerikai filmjét, a Tökéletes katonát (1992). A direktor eredetileg egy másik sci-fi akciófilm megrendezésére utazott Hollywoodba, ám az a projekt meghiúsult. Kárpótlásul ajánlották fel számára a Tökéletes katonát, miután annak kiszemelt rendezője, Andrew Davis visszalépett. Emmerich vállalta, hogy 35 millió dollárból kihozza a filmet, sőt bő tízmilliót még le is faragott a büdzséből. A főszerepeket két feltörekvőben lévő akciósztárra bízta: a belga Jean-Claude Van Damme és a svéd Dolph Lundgren ellenfeleket alakítottak ugyan, de munka közben összebarátkoztak, és később is filmeztek együtt. Említsük meg, hogy a zenét a legendás Tangerine Dream együttes tagja, Christopher Franke komponálta. Technikai érdekesség, hogy a Tökéletes katona volt az utolsó olyan film, amelyet CDS digitális hangtechnikával rögzítettek. Ezt utólag DTS-sé alakították át, mert jobb hangminőséget képviselt, és az amerikai mozikban a premier idején már azt használták. A film sikere nyomán szóba került egy tévésorozat, amelyhez két pilot epizódot le is forgattak. Ezeket a közönség nem fogadta túl jól, ezért letettek a további folytatásokról. 1999-ben elkészült a mozifilmes második rész, majd utána még kettő. Egyik sem bizonyult blockbusternek, ennek ellenére évek óta folynak az előkészületek a rebootra.
A történet
Az 1960-as években járunk, a vietnámi háború idején. Az esős dzsungelben éjszaka is folyik a kíméletlen harc. Egy nádkunyhó mellett egy fiatal vietnámi pár könyörög az életéért Scott őrmesternek. A kőszívű parancsnokot beosztottja, Luc Deveraux közlegény próbálja jobb belátásra bírni. Hiába emel szót a vietnámiak érdekében: Scott agyonlövi a férfit. A nő menekülni próbál, az őrmester azonban egy kézigránátot dob utána. Deveraux nem képes uralkodni magán ekkora embertelenség láttán, és rátámad a felettesére. A harcban edzett férfiak között kemény küzdelem alakul ki, melynek végén mindketten holtan terülnek el az aljnövényzetben. Huszonöt év telik el. Az Amerikai Egyesült Államokban terroristák túszokat ejtenek a Hoover-gátnál, amely a világ egyik legnagyobb vízerőműve. Egy szupertitkos alakulatot vetnek be ellenük, a „tökéletes katonák”-at. Az egység katonái mindenfajta érzelem nélkül, gépiesen cselekszenek, a fájdalom érzése ismeretlen számukra. A férfiak között ott van Luc Deveraux és Scott őrmester is. A mentőakció eredményesen zárul, mindenki maximálisan elégedett. Egy kíváncsi tévériporternő, Veronica Roberts viszont tudni szeretné, kik ezek a rejtélyes katonák, ezért operatőr kollégájával az éj leple alatt behatol a titkos katonai bázisra.
A hulla felébred a hűtött fémkoporsójában (Ralph Moeller)
Egy hatalmas fémládában megtalálják az akció egyetlen katona áldozatát, aki lőtt sebekkel jégágyon fekszik. A halottnak látszó katona hirtelen kinyitja a szemét, és felül a fémládában. A tévések pánikba esnek, és menekülni próbálnak. Az illetéktelen behatolást azonban időközben felfedezték, és az egység parancsnoka, Perry ezredes kiküldi a tökéletes katonákat, hogy kerítsék kézre a kíváncsiskodókat. Ez meg is történik. Veronica és a kollégája megpróbálják kimagyarázni magukat a szorult helyzetből. Ekkor az egyik katona, Scott váratlanul agyonlövi az operatőrt. Az addig gépiesen cselekvő Luc agyában ekkor felvillannak a múlt emlékei. Kirúgja a fegyvert Scott kezéből, és Veronicával együtt elmenekül. Az ezredes nem hagyhatja, hogy embere kikerüljön a felügyelete alól, hiszen akkor az egység féltve őrzött titka is napvilágra kerülne: ezek a katonák ugyanis egy szupertitkos program keretében halottakból lettek újjáélesztve, és tökéletes gyilkológéppé alakítva. Perry a többi katonát küldi a szökevények után. Ezalatt Luc egyre több részletre kezd emlékezni a múltjából, ám ugyanez történik egykori felettesével, Scott őrmesterrel is. Eszeveszett hajsza veszi kezdetét. Luc meg akarja tudni, hogy mi történt vele valójában, és vissza akar térni a szüleihez, miközben Scott egyetlen célja, hogy az „áruló” ki ne csússzon a kezei közül…
Michael Paré az Űrkalózok (1991) című filmben
A rendező
Roland Emmerich német filmrendező, forgatókönyvíró és producer 1955. november 10-én született Stuttgartban, amely akkor az NSZK-hoz tartozott. Apja, Hans egy kerti gépekkel foglalkozó cég tulajdonosa volt, aki finanszírozta fia európai és észak-amerikai utazásait. Roland 1977-ben kezdte meg tanulmányait a Müncheni Televíziós és Filmművészeti Egyetemen: látványtervező akart lenni. Miután megnézte a Csillagok háborúját (1977), úgy döntött, hogy inkább átmegy a filmrendező szakra. 1981-ben készítette el vizsgafilmjét, az egész estés A Noé bárkája-elv című sci-fit, amelyet az 1984-es Berlinale nyitófilmjeként láthatott a nagyközönség. 1985-ben nővérével, Ute Emmerich producerrel megalapította a Centropolis Film Productionst, és folyamatosan készítette a játékfilmeket: Joey (1985), Szellemhajsza (1987), Űrkalózok (1990). Ezeket Emmerich eleve a nemzetközi piacra szánta, ezért angol nyelven forgatott, és a külföldi filmízlést igyekezett követni, ennek ellenére korai műveit csak hazájában és néhány más európai országban játszották a mozik. 1990-ben Mario Kassar hívta Hollywoodba Emmerichet az Isobar című futurisztikus akciófilm megrendezésére. A projekt végül meghiúsult, Emmerich azonban átvehette Andrew Davistől a Tökéletes katona (1992) megrendezését. A film nem lett ugyan világrengető kasszasiker, de alacsony büdzséjéhez képest meglehetősen jól jövedelmezett, így Emmerichre immár költséges szuperprodukciókat is rá mertek bízni.
Roland Emmerich (jobbra) és házastársa, Omar De Soto (balra)
A Csillagkapu (1994) című sci-fi a reméltnél is nagyobb sikert aratott, és ezt Emmerich fokozni tudta A függetlenség napjával (1996), amely kevesebb mint egy hét alatt százmillió dolláros bevételt ért el, és ezzel minden idők egyik legsikeresebb filmjévé vált. A direktor utólag azt állította, a filmstúdió illetékesei nem nagyon örültek annak, hogy a színes bőrű Will Smithre osztotta a főszerepet, de elfogadták a döntését. Emmerich és állandó munkatársa, Dean Devlin ezután egy olyan sci-fit tervezett, amely egy kisbolygó várható becsapódása miatti veszélyekről szólt volna, ám ejtették a projektet a hasonló témájú Armageddon (1998) miatt. Helyette elkészült a Godzilla (1998), amely annak ellenére is kasszasikernek bizonyult, hogy sem a kritikusoknak, sem a közönségnek nem igazán tetszett. Emmerich egyik legtöbbre tartott filmje, A hazafi (2000) az amerikai függetlenségi háború idején játszódik, míg a Holnapután (2004) című katasztrófafilm egy új jégkorszak veszélyére hívja fel a figyelmet. A történelem előtti időkbe kalauzoló I. e. 10 000 (2008) – akárcsak a Godzilla – kereskedelmi sikert ért el, ugyanakkor lesújtó kritikákat kapott. Ezt olyan filmek követték, mint a 2012 (2009), az Anonymus (2011), Az elnök végveszélyben (2013), a Stonewall (2015), A függetlenség napja: Feltámadás (2016) és a Midway (2019). Legutóbbi alkotását, a Moonfallt (2022) februárban mutatták be hazánkban. Emmerich felváltva él Los Angelesben, New Yorkban, Londonban és Stuttgartban. Híres műgyűjtő, kollekciójában azonban kétes értékű, obszcén darabok is megtalálhatók. A direktor nyíltan vállalja homoszexuális hajlamait, és házasságot kötött nálánál harminchárom évvel fiatalabb szerelmével, Omar De Sotóval.
Jean-Claude Van Damme gyakran látható volt ilyen testhelyzetben a filmjeiben
Jean-Claude Van Damme, a belga akciósztár
A napjainkban is aktív belga akciósztár, Jean-Claude Van Damme 1960. október 18-án született Berchem-Sainte-Agathe (Sint-Agatha-Berchem) kisvárosban. (A magyar Wikipédia szerint Brüsszelben jött világra, ami tévedés: Berchem-Sainte-Agathe az ún. Brüsszeli régió része, de nem azonos a fővárossal, Brüsszellel.) Eredeti neve: Jean-Claude Camille François Van Varenberg. Szülei: Eliana és Eugène Van Varenberg. Anyja flamand volt (holland anyanyelvű), az apja kétnyelvű brüsszeli. Tízévesen kezdett harcművészetekkel foglalkozni, stílusa a sótókan karate és a kick-box. Tizennyolc éves korában szerzett fekete övet karatéban. Tizenhat éves korától öt évig balettet is tanult. Mint mondotta: „A balett művészet, s egyben az egyik legnehezebb sport is. Ha túlélsz egy balettedzést, akkor túlélhetsz egy edzést bármely más sportágban is.” Sportrepertoárjába idővel a taekwondót és a thai bokszot is felvette. Legnagyobb sportsikereit 1976 és 1982 között érte el. Mivel filmes blog vagyunk, ezekkel nem foglalkozunk részletesebben, de említsük meg, hogy 1979-ben megnyerte a karate Európa-bajnokságot. 1977-ben kezdte full contact pályafutását: öt év alatt 19 versenyen 18 alkalommal győzött. Mindezt azért is meg kell említeni, mert később többen is kétségbe vonták harcművészként elért eredményeit, sőt egyes nézeteltérések peres ügyekké fajultak. Jean-Claude 1979-ben filmezett először: parányi szerepet játszott André Delvaux A nő szürkületben című művészfilmjében.
A Véres játék (1988) egyik vértelen pillanata
Van Damme és gyerekkori barátja, Michel Qissi 1982-ben költöztek az Egyesült Államokba abban a reményben, hogy ott befuthatnak filmszínészként. Együtt statisztáltak a Magyarországon is bemutatott Break (1984, Joel Silberg) című zenés filmben. Van Damme összehaverkodott Chuck Norrisszal, akinek a Woody's Wharf nevű bárjában kidobóemberként kapott munkát. Mentora is meghívta statisztálni az Ütközetben eltűnt (1984, Joseph Zito) című filmjébe. Ugyanabban az évben egy meleg karatést alakított a Monaco mindörökké (1984, William A. Levey) című 48 perces filmben, amely egy ékszertolvajról szól. A következő évtől kezdett valóban beindulni a karrierje. A Karate tigris – Nincs irgalom (1985, Corey Yuen) című filmben egy oroszt játszott, akárcsak a Fekete sasban (1988, Eric Karson): mindkettő kevés negatív szerepe közé tartozik. Úgy volt, hogy ő játssza a földönkívüli szörnyet a Ragadozó (1987, John McTiernan) című akció-sci-fiben, ám néhány nap után kiszállt a produkcióból. Arra panaszkodott, hogy jelmeze elviselhetetlenül meleg, és nem örült annak sem, hogy igazi valójában nem jelent volna meg. Az alkotók részéről viszont az volt a gond, hogy nem volt elég félelmetes a szerepben. (Helyét Kevin Peter Hall vette át.) A figyelem akkor terelődött Van Damme-ra, amikor eljátszotta Frank Dux szerepét a Cannon cég másfél millió dollárból forgatott akciófilmjében, a Véres játékban (1988, Newt Arnold), amely az első körben ötvenmilliót jövedelmezett. Az igazi Dux tanácsadóként és az akciójelenetek koreográfusaként vett részt a filmben. Később felmerült a gyanú, hogy Dux állításai a sporteredményeiről csak kitalációk, míg ő maga 1997-ben egy peres ügy kapcsán Van Damme eredményeit vonta kétségbe. A Véres játék után a Cannon három filmszerepet ajánlott fel Jean-Claude-nak: a Delta Kommandó második részét (1990, Aaron Norris), az Amerikai nindzsa harmadik részét (1989, Cedric Sundstrom) és a Cyborg – A robotnő (1989, Albert Pyun) című futurisztikus akciófilmet. Van Damme ez utóbbit választotta.
Jean-Claude Van Damme és régi barátja, Michel Qissi a Kickboxer – Vérbosszú Hongkongban (1989) című filmben halálos ellenségeket játszottak
A kilencvenes évek volt Van Damme karrierjének talán legjobb évtizede. A 2,7 millióból forgatott Kickboxer – Vérbosszú Hongkongban (1989, David Worth) szintén ötvenmilliót hozott a konyhára, a folytatásokat azonban Jean-Claude nem vállalta. 1990-ben jött ki a Börtöncsapda (Deran Sarafian) és az Oroszlánszív. Ennek rendezője, Sheldon Lettich szerint Van Damme ekkor bizonyította be, hogy nem csupán kis költségvetésű karatefilmekre képes. Lettich szerint Jean-Claude seggvillantása emlékezetes volt úgy a hölgyek, mint a melegek számára, és innentől kezdve Van Damme védjegyévé vált csupasz ülepének megmutatása szinte mindegyik filmjében valamilyen dramaturgiai ürüggyel. (Mindazonáltal meztelen fenekét néhány korábbi filmjében is megvillantotta. A hölgyek és a meleg srácok kedvéért a cikk végén felidézzük a legszebb pillanatokat.) Lettich rendezte a Dupla dinamit (1991) című akciófilmet is, amelyben Van Damme kettős szerepet játszott. Ezt követő filmjei, ha nem is mindegyikük lett blockbuster, a rajongók nagy kedvencei közé tartoznak: Tökéletes katona (1992, Roland Emmerich), Hiába futsz (1993, Robert Harmon), Tökéletes célpont (1993, John Woo), Streetfighter – Harc a végsőkig (1994, Steven E. de Souza), Időzsaru (1994, Peter Hyams), Hirtelen halál (1995, Peter Hyams). Első saját rendezése, A kalandor (1996) egyik főszerepére sikerült megnyernie Roger Moore-t. Kettős szerepben láthattuk a Mindhalálig (1996) című akciófilmben is, amely első közös munkája volt Ringo Lam hongkongi rendezővel. Csúnyán megbukott viszont egy másik hongkongi rendező, Tsui Hark irányításával forgatott filmje, a Nyerő páros (1997). A légiós (1998, Peter MacDonald) harmincmillió dolláros költségvetésből készült, ám az Egyesült Államokban a mozik nem tűzték műsorukra.
Balról jobbra: Dolph Lundgren, Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger és Jean-Claude Van Damme a The Expendables – A feláldozhatók 2. (2012) bemutatóján
A rajongók az új évezredben sem maradtak Van Damme-opuszok nélkül, ám ezek többsége már nem durrant akkorát, mint az előző két évtizedben bemutatott filmjei. Moziból vagy videóról (DVD-ről, Blu-rayről, tévéből) a magyar közönség is ismerheti az összest: a Tökéletes katona mozis folytatásai, Inferno (1999, John G. Avildsen), Replikáns (2001, Ringo Lam), A rend őrzője (2001, Sheldon Lettich), Vakvágányon (2002, Bob Misiorowski), Maga a pokol (2003, Ringo Lam) stb., stb. Meglepően jó kritikákat kapott a mozikban csak korlátozottan forgalmazott JCVD (2008, Mabrouk El Mechri) című filmje, amelyben félig-meddig önmagát játszotta, egy lecsúszott akciósztárt, aki egy bankrablásba keveredik: a Time magazin szerint az év második legjobb alakítását nyújtotta. (Az első Heath Ledger volt mint Joker A sötét lovag című filmben.) A legendás akciósztárokat felvonultató The Expendables – A feláldozhatók 2. (2012) című filmben a rossz oldalon tűnt fel. Már az első részbe is meghívták, de azt még visszautasította, és Dolph Lundgren lépett a helyére. Egy kisebb szerepet vállalt a Rzsevszkij Napóleon ellen (2012) című filmben, amelyben Napóleon szerepét a jelenlegi ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij alakította. 2013-ban egy Volvo-reklámmal fokozta népszerűségét, és bebizonyította, hogy még mindig remek formában van. Szerepelt a Kickboxer-sorozat újraindításának két filmjében is. 2018-ban ötödször dolgozott együtt Dolph Lundgrennel A sötét tengeren (rendező: Pasha Patriki) című filmben, amelyben elsőként játszottak szövetségeseket. Az utolsó zsoldos (2021) című filmjét a Netflix vette fel a kínálatába, és a csatorna all time tízes toplistájára is felkerült. Jean-Claude Van Damme ötször kötött házasságot, a testépítő Gladys Portuguest kétszer is elvette. Három gyermeke született. A kilencvenes években drogfüggő volt. Pályája során több kínos incidensbe is belekeveredett. Egyszer állítólag küzdelemre hívta ki Steven Seagalt, aki lekicsinylően beszélt róla, ám Seagal végül kibújt az összecsapás alól.
Dolph Lundgren pályafutásáról a Leszámolás Kis-Tokióban (1991) című filmje kapcsán írtunk.
A tökéletes katonák alakulata itt még együtt
ÍGY KÉSZÜLT A FILM
Az előzmények
A Los Angeles Times 1989. szeptember 24-én, a Hollywood Reporter pedig 1989. október 3-án hozta le azt a hírt, hogy Craig Baumgarten és Gary Adelson producerek támogatásával film készül Leslie Bohem és Richard Rothstein forgatókönyvéből, a Tökéletes katonából. A forgatás megkezdését ugyanazon esztendő őszére prognosztizálták, de ezt elkiabálták. A Daily Variety 1990. február 26-án újabb részleteket közölt. Így például azt, hogy a filmet Andrew Davis rendezi, aki épp akkor fejezte be a Kereszttűzben (1989) című alkotását. Bohem és Rothstein mellé Christopher Leitch és maga Davis is beszállt a forgatókönyv végleges változatának elkészítésébe. A szkript egyik korai változata a Crystal Knights (Kristálylovagok) címet kapta. Gary Adelson egyszer csak kiszállt a projektből, és Baumgarten új társa Allen Shapiro lett. A forgatás kezdetének időpontját 1990 késő őszében határozták meg. A színfalak mögött sajnos továbbra sem alakultak jól a dolgok: ahogy diplomatikusan mondani szokták, „kreatív nézetkülönbségek” támadtak Davis és a producerek között, elsősorban a költségvetés miatt. A Screen International 1991. március 15-én megírta, hogy Davis visszalépett a rendezéstől, és a helyét Roland Emmerich foglalta el. A német rendezőt a Carolco hívta meg Hollywoodba, hogy rendezze meg számukra az Isobar című sci-fi horrort Sylvester Stallone és Kim Basinger főszereplésével.
A benzinkút felrobbanása
A történet a jövőben játszódott egy nagy sebességű, elszabadult expresszvonaton, ahol egy génmódosítással teremtett szörnyeteg rátámad az utasokra. Az opuszt eredetileg Ridley Scott rendezte volna, aki visszalépett, mert konfliktusba keveredett a Carolcóval és Joel Silver producerrel. Ezekkel a problémákkal hamarosan Emmerich is szembesült. A direktor ugyanis nem kapta meg azt az alkotói szabadságot, amelyet szeretett volna. Silvernek nem tetszett Emmerich és állandó munkatársa, Dean Devlin forgatókönyve, sőt a Jim Uhls által átírt verzió sem. Ragaszkodott ahhoz, hogy Emmerich az ő embere, Steven De Souza forgatókönyve alapján dolgozzon. A Carolco vezetősége, mindenekelőtt Mario Kassar producer, úgy döntött, túl nagy rizikó lenne elindítani egy kilencvenmilliós projektet úgy, hogy már az előkészületi fázisban is ennyi probléma merült fel, ezért törölte az Isobart a tervezett produkciók közül. Kassar azonban nem akart lemondani Emmerichről, aki az Űrkalózok című filmjével bebizonyította, hogy képes minimális költségvetésből maximális látványt kihozni, s felajánlotta neki a Tökéletes katona megrendezését. A direktor meggyőzte a takarékos producert arról, hogy az előirányzott 35 milliónál kevesebb pénzből is meg tudja csinálni a filmet, anélkül hogy minőségi engedményeket tenne.
Perry ezredes (Ed O'Ross)
Emmerichnek nem tetszett a Tökéletes katona eredeti forgatókönyve, így azt Dean Devlinnel átíratta. Rajta kívül Richard Rothstein és Christopher Leitch neve is felkerült a stáblistára mint forgatókönyvíró, Leslie Bohemé és Andrew Davisé viszont nem. Davis változatán társíróként egyébként Philippe Browning neve van feltüntetve. Ez a változat állítólag sokkal komorabb volt, mint a megfilmesített verzió. Így például Scott olyan parancsot kapott volna, hogy öljön meg minden civilt, aki szemtanúja volt annak, hogy üldözi Luc Deveraux-t. Az ezredes beismerte volna dr. Gregornak, hogy a gátat valójában nem terroristák, hanem a hadsereg által felbérelt zsoldosok foglalták el. Ezzel az előre megszervezett akcióval a Tökéletes katona-projekt létjogosultságát akarták bizonyítani. Perry ezredes és a tökéletes katonák végső soron mégis pozitív szereplők lettek volna, akik csupán vissza akarják szerezni vagyont érő, elkóborolt emberüket. Az eredeti történet Dél-Amerikában játszódott. Emmerich szerint a helyszín miatt a sztori nem lett volna elég érdekes, másrészt megemelte volna a gyártási költségeket is, ezért a cselekményt áthelyezték az Egyesült Államokba. Az átírás során került be a forgatókönyvbe a vietnámi háború motívuma. A filmes előképek közül feltétlenül meg kell említeni Paul Verhoeven remekművét, a Robotzsarut (1987), amelynek főszereplőjét szintén a halálból hozzák vissza kiborgként, és a történet során idéződik fel benne a múlt, részben külső segítséggel. Feltűnő a hasonlóság az olasz Sergio Martino Bosszú a jövőből (1986) című kis költségvetésű akciófilmjével is, amely viszont a Terminátor (1984) farvizén született. Egy gonosz iparos (John Saxon) megalkotott egy könyörtelen gyilkológépet, Pacót (Daniel Greene), aki 70%-ban robot és 30%-ban ember. Mondani sem kéne, hogy hősünk idővel szembefordul teremtőjével, és emberi oldala kerekedik felül. A tökéletes katonák bal szemét elfedő speciális lencse ötlete a Star Trek: Az új nemzedék című amerikai sci-fi sorozatból származik. Megfigyelhetjük azonban, hogy a színes bőrű katona, a GR55 a jobb szemén viseli ezt a lencsét. Ennek az a magyarázata, hogy a szerepet megformáló színész, Tom Lister Jr. csak a bal szemére látott, így nem lett volna szerencsés, hogy épp azt takarják el.
Lucben feltörnek a múlt emlékei (Jean-Claude Van Damme)
A szereposztás
A fontosabb szerepekre először nagy sztárokat akartak szerződtetni, ám anyagi okok miatt inkább az akciófilmek feltörekvőben lévő új csillagai közül választották a belga Jean-Claude Van Damme-ot és a svéd Dolph Lundgrent. Mindketten a jó fiút, Luc Deveraux-t akarták eljátszani: a szerepet végül Van Damme kapta, aki az Oroszlánszív című filmjének köszönhetően épp akkoriban könyvelhetett el egy jelentős anyagi és szakmai sikert. Van Damme erős akcentusa miatt döntöttek úgy, hogy az általa játszott figurának francia neve és francia felmenői legyenek. Itt jegyezzük meg, hogy Luc kódneve: GR44, és ez a szám más Emmerich-filmekben is jelentőséggel bír, mint például az Űrkalózok (eredeti címe: Moon 44), A függetlenség napja (több televízió is a 44-es csatornára van hangolva; Russell F–18-as gépének fejtámláján is ez a szám olvasható) és a Godzilla (a végső üldözési jelenetben a taxi azonosítója: MN 44). Véleményem szerint a szereposztást illetően mégis Lundgren járt jobban: az általa megformált Scott őrmester a műfaj egyik legemlékezetesebb rosszfiúja; nemcsak brutális és könyörtelen, de cinikus akasztófahumora sem hagyja cserben. Forgatás közben a két izomfickó összebarátkozott, ennek ellenére a cannes-i bemutatón kisebbfajta bunyó alakult ki közöttük, és a biztonsági embereknek kellett közbeavatkozniuk. Lundgren később elárulta, hogy ez csak egy műbalhé volt, amelyet a film népszerűsítésére közösen találtak ki. Emmerich egyébként mindkettőjükkel elégedett volt, mert nagyon fogékonyak voltak a rendezői instrukciókra. Elmondta azt is, hogy szerinte mindketten jobb színészek annál, mint amilyennek általában tartják őket, és alkalomadtán hajlandó lenne velük újra együtt dolgozni. Erre azonban nem került sor, és valószínűleg már nem is fog.
Luc és Veronica felfigyelnek a rabomobilt követő óriáskamionra (Jean-Claude Van Damme és Ally Walker)
Az anyagi szempontok határozták meg a többi szerep kiosztását is. Megfizethető, de a közönség számára nem teljesen ismeretlen karakterszínészeket kerestek. A Veronicát alakító Ally Walker addig elsősorban tévésorozatokban játszott, és néhány mozifilmes próbálkozás után visszatért a televíziózás világába. Másokkal ellentétben nem szégyellte szappanoperai múltját, sőt hálás volt ottani partnereinek, akik kedvesek és segítőkészek voltak vele. Perry ezredest a cseh származású egykori bokszoló, Ed O’Ross alakította, akit a Vörös zsaru (1988) című akciófilmben is láthattunk mint grúz kábítószer-kereskedőt. Ralph Moeller az NSZK testépítőbajnoka volt 1984-ben, két év múlva pedig elnyerte a Mr. Universe címet. Ő volt az első a cím tulajdonosai közül, akin elvégezték a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megkövetelt doppingteszteket. 1989-ben felhagyott a versenyszerű testépítéssel, hogy megkezdje színészi karrierjét. Elsőként Van Damme Cyborg című filmjében szerepelt. Egyik példaképe Arnold Schwarzenegger, akinek híres szerepét, Conant játszotta egy tévésorozatban. A Gladiátor (2000) című szuperprodukcióban Hagent alakította. A szerepre Dolph Lundgren is jelentkezett, Ridley Scott rendező azonban Moellert meggyőzőbbnek találta. A hadnagyot alakító Gene Davis a tragikus sorsú Brad Davis (Éjféli expressz, 1978; Querelle, 1982) fivére volt. A közelmúltban két filmjével is részletesen foglalkoztunk: a Portyán (1980) című hírhedt melegkrimiben egy transzvesztitát formált meg, a Charles Bronson nevével fémjelzett Éjféli leszámolásban (1983) pedig egy sorozatgyilkost, aki meztelenül végez az áldozataival. Jerry Orbach a magyar nézők számára a Trükkös halál (1986) című krimiből és a Dirty Dancing (1987) című zenés filmből lehet ismerős. A Tökéletes katonában az általa megszemélyesített dr. Gregornak nagyobb szerepet szántak: a befejezéskor újra felbukkant volna a hadsereg élén. A tesztvetítés közönségének azonban nem tetszett ez a befejezés, ezért újat forgattak helyette, amelyben Orbachra már nem volt szükség. Luc édesapját az ismert rendező, Ron Howard apja, Rance Howard alakította, míg a gyermek Lucként Van Damme fia, Kris jelent meg. A GR86-ot Chuck Norris legkisebb fia, Eric Norris játszotta.
Akció a Hoover-gátnál
A forgatás
A film forgatása 1991. augusztus 12-én kezdődött, és október 30-án ért véget. A stáb javarészt Arizonában dolgozott, ahol olcsón, sőt esetenként ingyen is sikerült megfelelő forgatási helyszíneket találni. A technikai stáb igazán kitett magáért, mert ha nem tudnánk, talán el se hinnénk, hogy a vietnámi dzsungelben játszódó nyitójelenetet például a Kingman golfpályán vették fel. Ennek az epizódnak a Mỹ Laiban 1968. március 16-án végrehajtott mészárlás jelentette a valós alapját. Az akció során az amerikai katonák 500 civilt öltek meg, elsősorban nőket, gyerekeket, csecsemőket és öregeket. A filmjelenetben Scott őrmester végez egy fiatal vietnámi párral. Luc emlékezete akkor kezd visszatérni, amikor a Hoover-gátnál végrehajtott akció során meglát a túszok között egy vietnámi párt. (Mindkét jelenetben ugyanaz a két vietnámi színész, Trini Tran és Tai Thai látható.) Emmerich és Devlin ötlete volt, hogy a túszejtés helyszíne a nevadai Hoover-gát legyen. Az eredeti forgatókönyvben a terroristák egy repülőgépen ejtettek volna túszokat, de a rendező ezt túl elcsépelt ötletnek tartotta. A stáb a turistaszezon csúcspontján dolgozott a helyszínen, ahol a háromnapos forgatás hatalmas forgalmi dugókat okozott. A jelenetben két kaszkadőr egy 210 m magas, majdnem teljesen függőleges betonfalon ereszkedik le a mélybe. (Később hasonló jelenet volt látható az 1995-ös Aranyszem című James Bond-filmben is.) Az egyik kaszkadőr félúton elakadt, ezért a társának vissza kellett mennie, hogy kiszabadítsa. A váratlan akadály ellenére a felvételt állítólag egy óra alatt be tudták fejezni. Az igazi Hoover-gát belseje nem volt alkalmas a forgatásra, emiatt azokat a képsorokat máshol rögzítették. Az alagút viszont, amelyen keresztül a katonák bejutnak a létesítménybe, valóban a gáthoz tartozik.
A motelre ráférne egy alapos felújítás
A stábnak a szűkös anyagi lehetőségek miatt szüksége volt a hadsereg segítségére, amelyet meg is kapott. A filmesek számára biztosított repülőgépek és repülőterek használatáért cserébe a hadsereg illetékesei azt kérték, hogy a filmben legyen teljesen egyértelmű, hogy az Unisol-program nem hivatalos katonai stratégia, hanem renegát projekt. Az Unisol bázisát az arizonai Kaymanben, egy régi repülőtéren rendezték be. Itt találja meg Veronica Roberts a GR76-os tetemét egy fémládában. A szerepet félmeztelenül alakító Ralph Moellernek valódi jégkockákon kellett feküdnie, hogy a látvány hiteles legyen. A német testépítőnek egyébként jócskán kijutott a megpróbáltatásokból, mert egy másik jelenetben meggyullad, továbbá belekerül egy vízzel teli tartályba, sőt egyszer még nyers húst is kellett fogyasztania. Amúgy a tökéletes katonák öltözéke annyira tömöttre sikerült, hogy a színészek alig tudtak futni benne. Egy Los Angeles-i stúdióban rögzítették azt a jelenetet, amikor először mutatják belülről az Unisol óriási kamionját. Emmerich eredetileg hosszabbra tervezte azt a jelenetet, melyben Veronica és az operatőr menekülni próbálnak a tökéletes katonák elől, ám az anyagi korlátok miatt erről le kellett mondania. Itt jegyezzük meg, hogy 1992-ben a CNN nevét nem lehetett említeni a filmekben, ezért lett Veronica munkahelyének neve: CNA. Ash Fork, ahová Luc és Veronica megérkeznek a bázisról való menekülés után, nem díszlet volt, hanem egy valódi, de elhagyatott kisváros. Annyira lepusztult volt azonban minden, hogy a motelt egyszerűbb volt újra felépíteni, mint a régit helyrehozni.
Hőseink ajtóstul – akarom mondani: autóstul – rontanak a házba
Itt forgatták azt a jelenetet is, amelyben Van Damme csupasz hátsóját premier plánban is megmutatja a kamera, majd a férfi egy szál pöcsben kimegy a parkolóba Veronica után – a recepciós néni nagy örömére. Jean-Claude állítólag alkohollal oldotta gátlásait a felvétel előtt, mindazonáltal – mint arról már szó volt – az effajta fenékbemutatók imázsa részévé váltak. Emmerich szerint ez a jelenet a sztár hölgyrajongói kedvéért került a filmbe, bár nem hiszem, hogy leforgatása ellen ő maga kézzel-lábbal tiltakozott volna. Az egyik legnehezebb jelenet az volt, amikor Luc és Veronica a motelből egy kocsival elmenekül. Nem technikai jellegű volt a gond, hanem a hőség, amely a szűk kocsibelsőben szinte elviselhetetlen volt. Emiatt többször is le kellett állni a felvétellel, hogy a színészek lehűtsék magukat. Ugyanakkor vigyázni kellett a folytonosságra is, hogy a háttérben ugyanaz a táj legyen, hiszen a jármű a történet szerint megállás nélkül haladt előre a legendás 66-os úton, amelyet akkoriban egyébként már alig használtak. A menekülő páros egy benzinkúthoz érkezik, amely a valóságban is benzinkút volt, de olyan lepukkant állapotban, hogy a forgatás előtt helyre kellett állítani. A látványt illetően Emmerich a kontrasztra törekedett: a hatvanas-hetvenes éveket idéző jellegzetes amerikai tájban egyszer csak megjelenik a hőseinket üldöző, kívül-belül high-tech óriáskamion. A benzinkutat a film kedvéért tényleg felrobbantották, ami igen látványosra sikerült, pedig néhány töltet fel sem robbant.
Scott őrmester gatyába rázza a civileket (középen: Dolph Lundgren)
A sivatagi üldözést, amelyben a két főszereplőt rejtő rabomobilt üldözőbe veszi a Scott őrmester által vezetett kamion, több részletben és több helyszínen vették fel. Mindkét jármű belső terét stúdióban alkották meg, és számos rendhagyó kameraállást használtak, hogy a külső háttérből minél kevesebb látszódjon. A mozgalmas külső történéseket a második stáb forgatta a Grand Canyon West indián rezervátumának területén. Bár a stáb igyekezett takarékoskodni, ez a jelenet viszonylag költséges volt, Emmerich azonban a látvány miatt ragaszkodott hozzá. A forgatáshoz három buszt és két kamiont használtak, ám a zuhanást már modellekkel vették fel. Ezt az üldözési jelenetet később Fred Olen Ray Kritikus tömeg (2001) című kis költségvetésű akciófilmjéhez is felhasználták. A takarékoskodás nyilvánult meg abban is, hogy a belső tereket lehetőleg a külső forgatási helyszínek közelében építették meg, hogy ne kelljen folyton visszatérni a Los Angeles-i filmstúdióba.
Az étteremben Luc csipeget, mint a markológép (Jean-Claude Van Damme)
Az étteremben játszódó jelenetet Clowride-ban vették fel, egy olyan kisvárosban, melynek csak egy fő utcája volt. A helyszín azonban annyira megfelelő volt, hogy a forgatás kedvéért szinte alig kellett valamit alakítani rajta. A jelenetben látható statiszták valójában a városka lakói voltak. Később, amikor Lucöt és Veronicát rendőrök sorfala fogadja, a Kingman Kapitányság rendőreit látjuk statisztákként. Nagy figyelmet és szervezést igényelt a film végén látható összecsapás leforgatása, Luc és Scott őrmester élet-halál harca a GR44-es szüleinek a farmján. (Az eredeti elképzelés szerint nem a szülőkről lett volna szó, hanem az Unisol-program iránt érdeklődő vásárlókról.) A két férfi verekedése közben az őrmester nagy távolságra dobja el a katonáját. Van Damme-ot ekkor kábelekkel mozgatták, de mivel semmiféle digitális utómunkát nem terveztek, ezért különösen ügyelni kellett arra, hogy a színészt mozgató kábelek ne legyenek észrevehetők. A végső leszámolás meglehetősen brutális, ennek ellenére voltak még hátborzongatóbb ötletek a fináléra. Például amikor a szecskagép felaprózza Scottot, majd szétszórja a levegőbe a maradványokat, láthattuk volna azt is, amint a katona két füle is kirepül a gépből. (Scott őrmester fő hobbija az volt, hogy levágta ellenségei fülét, és azokat egy láncra fűzve viselte a nyakán. „Csupa fül vagyok” – jegyezte meg cinikusan az egyik jelenetben az Unisol egyik technikusának, aki mondani akart neki valamit.)
Scott őrmester gyerekeket fegyelmez (jobbra: Dolph Lundgren)
Dolph Lundgren így emlékezett vissza erre a filmjére: „TriStar-film volt, Carolco-produkció. A rendező, Roland Emmerich egy nagyon kedves és nagyon tehetséges ember, olyan filmeket készített, mint A függetlenség napja és a Godzilla. Sly Stallone óta ez volt az első alkalom, hogy egy másik akciósztárral együtt szerepeltem, jelen esetben Jean-Claude Van Damme-mal. Jól éreztük magunkat forgatás közben. A harci jelenetek nagyon szórakoztatóak voltak, már csak azért is, mert mozgástechnikánk meglehetősen eltérő. Nagyon jól éreztük magunkat a próbák közben. Persze nyilván volt köztünk egy kis verseny is fizikai szempontból, hiszen jó néhány jelenetünk volt félmeztelenül. Kemény testépítést végeztünk, és fogyókúráztunk is: megpróbáltunk jobban kinézni, mint a másik. […] Ott volt az a különleges alkalom a cannes-i filmfesztiválon, amikor Jean-Claude-dal úgy döntöttünk, hogy a filmet bemutató Palace színház lépcsőjén (a vörös szőnyeges bejáratnál) csinálunk valami hasonlót, mint amilyen egykoron Mohammed Ali és Joe Frazier bunyója volt. Így hát nekiütköztem, és ő valahogy meglökött. Úgy harcoltunk, akár egy bokszmeccsen. Természetesen a francia és az olasz paparazzik megőrültek. Az ötlet bejött, a képek a világ legtöbb lapjában megjelentek, és alighanem növelték a film iránti érdeklődést, de az egész csak egy show volt!”
Mirelit katonák (jobbra: Jean-Claude Van Damme, középen: Dolph Lundgren)
A fogadtatás
A Tökéletes katona 23 millió dollárból készült, és igen jól teljesített a mozipénztáraknál, mivel büdzséje több mint négyszeresét hozta vissza, 95 millió dollárt. Kritikai visszhangja nem volt különösebben jó, agyatlan akciófilmnek tartották, mindazonáltal azt elismerték, hogy az alacsonynak mondható költségvetés nem nagyon látszik meg rajta. A filmet 1992. szeptember 25-én mutatták be a magyar mozik az Intercom forgalmazásában. A fordítást Csörögi István készítette, a szinkront is ő rendezte. Fontosabb magyar hangok: Sinkovits-Vitay András (Jean-Claude Van Damme), Jakab Csaba (Dolph Lundgren), Orosz Helga (Ally Walker), Vass Gábor (Ed O’Ross) és Gruber Hugó (Jerry Orbach). A filmből év végéig 2343 előadást tartottak, ezekre 399 000 néző váltott jegyet. Ezzel a látogatószámmal a Tökéletes katona az év legnépszerűbb hazai mozipremierjének bizonyult, megelőzve olyan, korábban bemutatott sikerfilmeket, mint A bárányok hallgatnak (378 000) és az Elemi ösztön (335 000).
A tévéfilm Luc Deveraux-ja: Matt Battaglia
A tévés folytatások
A Tökéletes katona kereskedelmi sikere ellenére sokáig várni kellett a folytatásra. Ennek egyik oka talán a negatív kritikai fogadtatás volt, melynek jegyében felrótták az alkotóknak, hogy milyen sok korábbi filmből koppintottak. Elsőként a Showtime Networks illetékesei gondolták úgy, hogy a sztoriban van még potenciál, és egy tévésorozatot jelentettek be, amelyhez amolyan pilotként forgattak le két részt 1998-ban Újra fegyverben és Befejezetlen ügy címmel. (A Cartolco Pictures ugyanis a mozipremier után a Skyvision Entertainmentnek adta el a tévésorozat jogait, melyek végül a Showtime Networkshöz kerültek.) Bár megtartották az eredeti mozifilm fontosabb szereplőit, sem a színészek, sem a technikai stáb tagjai közül senki nem vett részt a tévés folytatások elkészítésében. A sztorit Peter M. Lenkov írta, a rendezést Jeff Woolnough vállalta. Luc Deveraux szerepét Matt Battaglia kapta, Scott őrmestert Andrew Jackson, Veronica Robertset pedig Chandra West alakította.
Luc fivére, Eric (Jeff Wincott)
Új szereplőként lépett be a történetbe Luc fivére, Eric, akit a kis költségvetésű akciófilmekből ismert színész és harcművész, Jeff Wincott alakított. A CIA igazgatóhelyettesének szerepét a hatvanas-hetvenes évek egyik kedvelt sztárja, Burt Reynolds vállalta, akinek karrierje épp az előző évben kezdett újra felfelé ívelni a Boogie Nights (1997) című drámának köszönhetően. Az Újra fegyverben gyakorlatilag ott kezdődik, ahol a mozifilm véget ért, sőt újra látjuk Luc és Scott halálos küzdelmét, immár az új színészek előadásában. Luc és Veronica elhatározzák, hogy leleplezik az egész Unisol programot, és ennek legjobb módja, ha a rendelkezésükre álló információkat a média tudomására hozzák. A Befejezetlen ügyben hőseinknek ismét menekülniük kell, ráadásul immár a tökéletes katonák továbbfejlesztett változatai veszik üldözőbe őket. Mindkét filmet 1997 őszén kezdték forgatni Kanadában. Egyik sem aratott kiemelkedő sikert, ezért a tervezett sorozatot törölték.
Jean Claude Van Damme a Tökéletes katona: A visszatérés (1999) című filmben
A mozifilmes folytatások
Az első mozis folytatás 1999-ben készült el Tökéletes katona: A visszatérés címmel, amely teljesen figyelmen kívül hagyta a két televíziós produkció történéseit. A Carolco csődje miatt a mozis folytatás jogai évekig nem voltak elérhetők, noha Craig Baumgartent az eredeti film premierjét követően érdekelni kezdte egy lehetséges második rész. William Malone és John Fasano forgatókönyve eredetileg a meghiúsult tévésorozat számára íródott. Szó volt arról, hogy esetleg Malone rendezi meg a filmet, ám „kreatív nézeteltérések” merültek fel. Megkörnyékeztek olyan híres direktorokat is, mint például Paul Verhoeven, az operatőrből rendezővé avanzsált Jan de Bont, Michael Bay és persze az első rész rendezője, Roland Emmerich, akik egyéb ígéretes projektjeik miatt visszautasították a felkérést. Végül Mic Rodgerset választották akciófilmes tapasztalatai miatt, melyekre olyan filmek kaszkadőrkoordinátoraként vagy segédrendezőjeként tett szert, mint például a Halálos fegyver (1987) és A rettenthetetlen (1995). A forgalmazási jogok a Columbia Picturest is érdekelték, ennek ellenére mégis az eredeti film forgalmazója, a TriStar Pictures lett a befutó. Luc szerepében visszatért Jean-Claude Van Damme, aki társproducerként is beszállt a gyártásba. Fontolóra vették, hogy visszatér Ally Walker is mint Veronica Roberts, a Pszichozsaru című sorozatban való szereplését azonban nem bírta egyeztetni a Tökéletes katona folytatásával. Az alkotók úgy döntöttek, hogy nem keresnek helyette másik színésznőt, inkább egy kicsit átszabják a történetet. Erre azért is szükség volt, mert Dolph Lundgren sem vállalta a folytatást. A rosszfiú, SETH szerepét Michael Jai White kapta, aki mellesleg az első részben is játszott. Romeo szerepére Steve Austin (Stone Cold) pankrátort kérték fel, az ötvenötezer dolláros gázsiajánlatot azonban az ügynöke úgy utasította vissza, hogy Austinnak nem is szólt róla. A szerepre egy másik pankrátort, Bill Goldberget szerződtették, aki viszont 250 ezer dollárt vághatott zsebre ezért. A forgatás 1998. november 10-én kezdődött, és 1999. február 11-én ért véget. A stáb Texas államban, Los Angelesben és a kanadai Georgetownban dolgozott. A 45 millió dollárból készült film csúnyán megbukott, az Egyesült Államokban csak 10 667 893 dollár jött össze, és a világforgalmazásból se sokkal több.
Dolph Lundgren és Jean-Claude Van Damme a Tökéletes katona: Egy új kezdet (2009) című filmben
Tíz év telt el, mire elkészült a mozifilmes sorozat harmadik része, a Tökéletes katona: Egy új kezdet (2009). Ez a kezdet nemcsak új volt, hanem ígéretes is, hiszen visszatért a projektbe Dolph Lundgren, akinek a jeleneteit öt nap alatt vették fel. (Van Damme jeleneteihez négyszer ennyi idő kellett.) A rendezésre P. J. Pesce és Simon Fellows egyaránt esélyesek voltak. A befutó a veterán direktor, Peter Hyams fia, John lett. Peter Hyams korábban két elég jó akciófilmet forgatott Van Damme-mal (Időzsaru, 1994; Hirtelen halál, 1995), ám ebben az új projektben kizárólag operatőrként vett részt. (Először fordult elő, hogy úgy vállalt operatőri munkát, hogy nem ő a rendező.) John Hyams viszont nemcsak rendezőként, hanem vágóként is ténykedett. A forgatókönyvet Victor Ostrovsky írta. Érdekesség, hogy az előző rész forgatókönyvírója, John Fasano és a fia, John Cody Fasano tervezte az Unisol régi és új tagjainak egyenruháit, nevük azonban nem szerepel a stáblistán. A filmet Bulgáriában forgatták: a munka 2009. február 15-én kezdődött, és áprilisban végződött. Az aktuális rosszfiút Andrei Arlovski harcművész, korábbi UFC nehézsúlyú bajnok alakította. Az új történet figyelmen kívül hagyta nemcsak a tévés folytatások, hanem a mozis második rész eseményeit is. Ezúttal terroristák egy csoportja elrabolja az ukrán miniszterelnök két gyermekét, és bebörtönzött társaik szabadon bocsátását követelik. Ellenkező esetben a kezükbe került csernobili atomerőmű felrobbantásával fenyegetőznek. Ezt az akciót kizárólag Luc Deveraux tudja megakadályozni. A filmet a legtöbb országban közvetlenül DVD-n vagy Blu-rayen hozták forgalomba, és csak olyan távoli helyeken volt mozipremierje, mint például a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Izrael, Indonézia, Malajzia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, India, Libanon, Jordánia, Pakisztán, Japán – és európai kivételként: Olaszország.
Scott őrmester a negyedik részben is acélkemény (balra: Dolph Lundgren)
A harmadik rész kudarca ellenére három év múlva, 2012-ben elkészült a negyedik is Tökéletes katona: A leszámolás napja címmel. A rendezői székbe ezúttal is John Hyams ült, aki Doug Magnuson és Jon Greenlagh társaságában írta meg a forgatókönyvet, a vágásba pedig ez alkalommal Andrew Drazek is besegített. Idősebb Hyamset Yaron Levy operatőr váltotta fel. A szereplők közül nemcsak Van Damme és Lundgren tért vissza (ebben a filmben nincs közös jelenetük!), hanem Andrei Arlovski is. Szó volt Michael Jai White comebackjéről is, ám ez meghiúsult. A negyedik rész igazi főszereplője ezúttal John (Scott Adkins), akinek családját egy betörés során meggyilkolták. Menet közben természetesen kiderül, hogy az ügy bonyolultabb, mint amilyennek látszik. A negyedik rész nagy fordulata, hogy a korábbi jófiú, Luc Deveraux ezúttal a rossz oldalon tűnik fel, a technikai újdonság pedig, hogy ez a folytatás 3D-ben készült. Van Damme-nak állítólag nem igazán tetszett, hogy karaktere meghal a film végén, pedig ennek igazából nincs jelentősége, hiszen ebben a szériában bárki visszahozható a halálból. Gondot okozott a végső leszámolás jelenete, mivel Van Damme és Scott Adkins másféle stílust képviselnek a küzdősportokban, ráadásul Scott térdszalagszakadása is nehezítette a forgatást. John Hyams olyan filmeket tekintett követendő példának, mint az Apokalipszis, most (1979), A mandzsúriai jelölt (1962), a Kínai negyed (1974) és A testrablók támadása (1956). Az opuszt sok bírálat érte a túlzott erőszak miatt, ugyanakkor elismerő kritikákat is kapott, atmoszféráját egyes ítészek Michael Haneke és David Lynch alkotásaival vetették össze. Ennek ellenére a film nem tudta visszahozni még az alacsony büdzséjét (nyolcmillió dollár) sem, hiszen mindössze 1,4 millió dollár bevételt termelt. 2018 óta folynak az előkészületek, hogy újraindítsák a Tökéletes katona-sorozatot a mozikban, ám érdemi előrelépés egyelőre még nem történt.
Családegyesítés huszonöt év után (Balról jobbra: Jean-Claude Van Damme, Rance Howard és Lilyan Chauvin)
Így látták ők
„Az esetleg irigykedő magyar orvosok megnyugodhatnak, tengerentúli kollégáik sem végeznek minden esetben kiváló munkát. A film tanúsága szerint két egykori harcosban is maradt némi emlék a múltból. Történetesen abban a kettőben, akik már a dzsungelben sem szívelhették egymást. Persze most is egymás ellen fordulnak. Már csak azért is, mert egyikükben emberi érzések is jelentkeznek és a kiszolgáltatott újságíró mellé áll. Aki a jó sztori mellé megszerzi magának a szuper férfit is. Illetve utóbbival egy kis probléma van, időnként jegelni kell – de istenem, legalább nem annyira forró a szerelem. Az esetleg irigykedő magyar forgatókönyvírók is megnyugodhatnak, tengerentúli kollégáik is hibáznak. Nem olyan apróságokra gondolok, hogy a fordulatokat előre sejtjük, hanem a jégre. Hiszik, vagy nem hiszik, a jó ügyért harcoló hősünk egyszerre csak elfeledkezik arról, hogy ő tulajdonképpen már meghalt, így a film végére az alkotók is megfeledkeznek arról, hogy a férfiút időről időre jegelni kell. De istenkém – addigra már úgyis legyőzte a gonoszt.”
(Sz. Z. L.: „Tökéletes katona”. In: Népszava, 1992. szeptember 24., 6. o.)
A GR76-os szemmel láthatóan nem vegetáriánus (Ralph Moeller)
„Azt nem mondom, amit számba ad a cím, hogy tudniillik tökéletes film lenne A tökéletes katona. De azt igen, hogy érdekes, és az átlagnál jobb. Katonai sarzsiban kifejezve: a tucatfilmek közkatonái között legalább őrmester. Tehát, ha nem is tiszt, de tisztes. Ebben az ízig-vérig (mégpedig sok vérig!) amerikai történetben a saját jellegzetes szintjén megjelennek a XX. század nagy mitológiái. A tudomány kétes eredményei iránti természetes csodálat, ha csak a sci-fi közegében is. A technikai felfoghatatlanságok kiváltotta értetlen bámulat. Az ember és gép tragikus egymásrautaltsága, szimbiózisa. Az időutazó groteszkuma, amikor a vándor nem veszi észre, hogy más történelmi síkba került. A sebezhetetlenné tett, emberfeletti ember, a genetika produktuma, aki a csillagháborúk katonája lehetne. A morális ember és a gépember, ha úgy tetszik, szociológiai sablont használva: a kívülről irányított és a belülről vezérelt személyiség harca — ezúttal a szó szoros értelmében. A katonalét állapot sajátosságai, a »parancsra tettem« dilemmái. A fegyver mitológiája. És folytathatnám egészen a van-e élet a halál után ma még eldönthetetlen filozófiai közhely kérdéséig.”
(Bölcs István: „A tökéletes katona”. In: 168 óra, 1992. október 6., 23. o.)
Életveszélyben a riporternő és az operatőr (Ally Walker és Joseph Malone)
„Menthetetlenül eljárt az idő Schwarzenegger és a Rambo meg a Cobra rettenthetetlen óriása, Sylvester Stalone fölött. A tökéletes katona hősei hasonlóan kidolgozott izomzattal rendelkeznek, mint elődeik, őket azonban már annyicska érzelem sem béklyózza, mint Cobrát, s a Terminátor földön kívüli – negatív – hősénél is népszerűbbek. A film egyébként, ha »továbbfejlesztve« is, de követi a westernekből ismerős klasszikus sémákat. A csodás elemekkel átszőtt történet a Jó – a kegyetlenkedésektől megcsömörlött, veterán vietnámi közlegény – és a Rossz – a nyakában levágott emberi füleket viselő, szadista őrmester – ádáz küzdelmére épül. A filmben persze fölbukkan a jó oldalon egy nő is, aki az újabb amerikai mozi íratlan szabályai szerint természetesen egy talpraesett, minden lében kanál újságírónő.”
(b. kiss: „A tökéletes katona”. In: Fejér Megyei Hírlap, 1992. október 6., 5. o.)
Tűzben edzett férfiak
„Vajon túl lehet-e élni ép testtel és lélekkel egy igazi háborút? És ha igen, egyáltalán érdemes-e? Íme az intő példa: Roland Emmerich akció-reakció filmjének, a Tökéletes katonának hősei nem csupán a háborút, még saját halálukat is túlélik – de milyen áron! Jégbe fagyasztva, génmanipulálva, tudattörölve élik egyébként jobbra-szebbre érdemes életüket, egy többé-kevésbé halhatatlan szuperkommandó tagjaiként, a félistenek harci képességével, no és azok tökéletes korlátoltságával megáldva-megverve. A mirelit alakulat kalandról kalandra tör előre, útját hullák szegélyezik. A sok névtelen harcos közül valósággal kimagaslik Dolph Lundgren és Jean-Claude van Damme, a kortárs filmművészet két élő klasszikusa, a kiváló és közismert karakterépítők, a lelki rezdülések cizellált megjelenítői, akik ezúttal is művészetük legjavát nyújtják. Sajnálatos módon a két harcostárs és természetes szövetséges holmi nevetséges okok miatt (a mi derék Dolfink kiirt egy falut) már filmünk elején egymás ellen fordul – mi több, szitává lövi egymást. A mélyhűtött ellenszenv előbb-utóbb a felszínre tör: halálos küzdelemben csap össze a latinos lendület (Zsanklód) és a teuton brutalitás (Dolfi), az ébredező erkölcsi érzék és a kivirágzott katonai drill.”
(Barotányi Zoltán: „Tökéletes katona”. In: Filmvilág 1992/10, 63. o.)
Tökéletes katona (Universal Soldier, 1992) – amerikai akciófilm. Forgatókönyv: Richard Rothstein, Christopher Leitch és Dean Devlin. Operatőr: Karl Walter Lindenlaub. Zene: Christopher Franke. Díszlet: Holger Gross, Nelson Coates, Jeff Wallace és Alexander L. Carle. Jelmez: Joseph Porro. Vágó: Michael J. Duthie. Rendező: Roland Emmerich. Főszereplők: Jean-Claude Van Damme (Luc Deveraux / GR44), Dolph Lndgren (Andrew Scott / GR13), Ally Walker (Veronica Roberts), Ed O’Ross (Perry ezredes), Jerry Orbach (Dr. Christopher Gregor), Leon Rippy (Woodward), Tico Wells (Garth), Ralph Moeller (GR76), Robert Trebor (a moteltulajdonos), Gene Davis (hadnagy), Drew Snyder (Charles), 'Tiny' Lister Jr. (GR55), Simon Rhee (GR61), Eric Norris (GR86). Magyarországi bemutató: 1992. szeptember 25.
(A fenti poszthoz felhasználtam azt az ismertetőt is, amelyet évekkel ezelőtt én írtam a Wikipédiára.)
